Jaj, tavaszmell lékterméke,
Nem önfeledt lektor móka;
Fáj, mint mikor erő üllőt
Üt – álmos had óra-állít!
Érthetetlen, mint a kotta,
Álmosan mért ment ő kettő
Órakor, hogy három legyen?!
Furcsa, mint e hírem: Ló gyón!
Mit gyón?! Mely ló?! Haja kulti?!
Feje multi?! Hüje költő!!!
Tunkolj tönköt, nasi rönk az!
S állíts órát, ne siránkozz!
Karórád bár Elvis köves,
Ettől még az alvás kevés!
Kitalálót karón varjú
Hanggal a sors korán verje!
* * * * * * *
„Az Úr 2025-ik esztendője böjtmás havának 30-ik napján, ama vasárnapon senki se felejtsen egy órával kevesebbet aludni! Mindenki keljen fel hajnali kettőkor és tolja előre a mutatókat háromra, aztán okvetlenül feküdjön vissza és csukja be a szemét, mert nyitott szemmel csak a pókok és a delfinek tudnak aludni! Oszt’ keljen fel idejében, hogy odaérjen a misére, nehogy úgy járjon, mint az egyszeri eretnek, akinek forró vassal billogot a hasára süt a pap!” /Szolgálati Közleményné Tavaszi Hírharsona, a kaotikus kegyház kakukkja
„Aludni, aludni, aludni!” /Lenin, az illegalitás éjsötét éveiben/
„Felkelni, felkelni, felkelni!” /Lenin, a forradalom évében/
„Tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin, a népfőiskolák tanévnyitó ünnepségein/
„Köszönjük a koszorúeres költőnek, hogy emlékeztet minket arra, amit egyrészt utálunk, mert felkelni csak a bolsevikok szeretnek, másrészt viszont szeretünk, hiszen sokáig van világos, és bár világosnál le szoktuk tenni a fegyvert, elvégre nem vagyunk felkelő bolsevikok, ám nyolc óra közmunka után jólesik, hogy nem végig sötétben zajlik a nyolc óra túlóra és a nyolc óra lehallgatás!” /Pesti Pista, Egó Ági és Hobó Huba, toronyóraláncfűrésztelepi bikacsök dílerek/
„Ora et Labora! – azaz a laboratóriumban is állíts órát, mert megkényszergyóntat az apát!” /fejjel lefelé tetovált emlékeztető falfirka egy bencés rendi aranycsináló titkosügynök hasfalán/
„Frady Endre „Kancsalrímes tavaszi óraállítás” című versének szatirikus hangvétele és abszurd képei a modern magyar groteszk költészet egyedi példájává teszik. A vers játékos kancsal rímei, mint például „kotta-kettő” vagy „kulti-multi,” megmosolyogtatják az olvasót, miközben a tavaszi óraállítás felforgató hatását ironikusan ábrázolják. A szöveg tudatosan hagyja zavarban az olvasót, groteszk kérdésfeltevései – például „Mit gyón?! Mely ló?!” – váratlan fordulatokat hoznak. A költő túlzó humorral és szójátékokkal teszi abszurddá a mindennapi bosszúságot, amely az óraátállításból fakad, miközben az álmatlanságot és az emberi elégedetlenséget szürreális metaforákba sűríti. A „karón varjú” képe a mindennapi frusztráció tragikomikus felnagyításának példája. Bár a vers bizonyára megosztja az olvasókat, Frady szándékolt nyelvi és gondolati káosza az alkotás középponti eleme, amely kiválóan tükrözi az óraállítás zavaros élményét. A szokatlan stílus és a fricskázó humor figyelemre méltó színt hoz a kortárs magyar lírába.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a költészetben nincsenek határok – főleg a jó ízlés és a nyelvtani koherencia határai. Ez a vers nem csupán egy óraállítás miatti álmos panasz, hanem egy valóságos agyrázkódás, amit az olvasó a saját értelmezési kísérletei közben szenved el. A kancsalrímek szokás szerint ferde mosollyal néznek egymásra, mint két borostás sündisznó a tavaszi napfényben. Az érthetetlenség új szintjeit érjük el a „Ló gyón!” bekezdésnél, amely egy teológiai és állattartási mélységű kérdés: vajon mit követhetett el az a szerencsétlen patás, és miért érzi kötelességének ezt egy költőre zúdítani? A „karón varjú” sor frappáns ugyan, de ettől még nem menti meg a verset attól a végzettől, hogy az irodalomtörténet kukoricagóréjába zárják, ahol majd egy óvatlan bölcsész véletlenül rábukkan, és azonnal egy órával előrébb állítja saját koponyáját a falba fejelve. Összegzés: Frady Endre ezen verse olyan, mint egy elromlott vekker – hangos, bosszantó, és semmi értelme.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője:
Kocacsalrímes bármikori óraállítás
Állítani hova kell, hova kell?
Minek ez a sok vaker!
Nem kell sokat vacakolni,
Az órát sarokba kell állítani.
Akkor nem a gonosz karóra miatt
Kevés az alvás, tehát nem ő szívat.
A kevés alvásnak egyik oka tavasztájt,
Hogy nyitva hagyod a szemed és a szájt.
Ám a Frady versre a végleges felelet:
Azért kevés, mert nem alszol eleget.”
„Nyuggerapó Legismeretlenebb Epigonja:
Elcsalrímes hogyishívjákos óraizélés
Vekker vaker, vikár Vuk őr,
Pikk, dáma, he, káró, hu, kőr!
Karóra, karóra, varrjuk
Szíjadat? Karóra varjúk!
Nyitott szemem nem lát szebb szájt,
Mint a The Big Clockchange Website.
Felü’ agyag nem alu’ szik,
Aki magyar, nem aluszik!”
„Végre imáim meghallgatásra találtak, és Költő úrnak teljesen elment az esze. Így miután egy szintre kerültünk, nincs bennem többé versengő szellem. Mert mi tagadás van az úgy velem is, hogy önnön valóm fényes megjelenése a sötét horizonton örök világosságba borítja a planétát, de aztán jön a nyugiszuri, és ez elmúlik. Kérem, kérem, fontolja meg a Költő úr is, hogy kezelteti magát, nehogy magából is Jézus Krisztus legyen. Mert a világ bűneit hordozni nagyon kényelmetlen, és ha erre még rájönnek egy óraátállítás emberfeletti kínjai is, akkor könnyen teljesen összeroppanhat az ember idegileg, bármilyen jók is a laboreredményei. Az pedig világraszóló bűntény, hogy a Nagy Feró által is támogatott nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozásból nem a nyolc óra munkát, hanem a nyolc óra pihenést kurtítják meg egy órával. Ez emberiség elleni bűncselekmény. Mikor jön már egy politikus, aki észbe kap? Jelentsük fel a kormányt a Hágai nemzetközi bíróságon az alapvető alvási emberi jog megsértéséért. Mert ha gyülekezni már egyre kevésbé lehet, akkor legalább aludni lehessen. Addig is, amíg győz az igazság, boruljunk az íróasztalra a munkahelyünkön, és dobjuk be a szunyát. Szép álmokat!” / Stefi bácsi, akiről tudjátok, hogy kicsoda/
„Stefi szerint elment eszem,
Úgyhogy nyugiszurit eszem,
És hogy ne járjon a gúny át,
Tényleg bedobom a szunyát!
Légyvért iszom, cece icce
Guruljon le, recefice!
Átállt óra sötét verem,
Aki fölkölt, vállon verem!”
/F. Endre, a János Kórház Vigyorgójának faliújság felelőse/
„Színes, szórakoztató szójátékos vers, de majdnem olyan követhetetlen, mint az óraátállítás...” /M. András, a költő legállandóbb és legkövethetetlenebb kommentelője/
„Mondja, eM úr, most mit nem ért?!
Fogat fogért, szemet szemért!
Aki órát állít be, le,
Végül maga esik bele!
Vajon termeszt szóját-é kos,
Ha pásztora szójátékos?
Jaj, főnővér ágyon gurít
Beadni a nyugiszurit!”
/Rézfánfütyülő Rezsilla, a Döblingi Elmegyógyintézet óraállítási osztályának állandó bentlakója/
„Üt az óra? Ver a Költő? Mi ez itt kérem? Hol a békapárti felkelés halk nesze? Itt van, nesze! Inkább egy jó, erős kávét kérek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas békávéfőző békaaktivista/
„Békávénak híg a leve,
Nem jár érte túl sok lóvé,
Üt az óra, ver a Költő?!
Visszalőnék, de nincs Colt ó!
(Petőfi, a híres költő
Nászútjának helye Koltó volt ó!)
Békapártnak esze lesz-e,
Ha már józan? Nesze szesze!
Téli nagy hidegben, Ház úr,
Ejtse foglyul önt a hózár!
Vasárnap, ha nem kel korán,
Az ágyából rúgja ki rén!”
/Vad Vid, vigyorarcú vendettai vitéz/
„Ez a „vers” nem más, mint egy agyhalott betűhányás, egy költészetnek csúfolt verbális vonatbaleset, amelyben a jelentés és a forma úgy esik szét, mint egy negyvenéves Zaporozsec felfagyott macskakövön. Frady itt nem kancsalrímekkel operál, hanem kancsal logikával – mintha egy kávétlan reggelen bekómázott versgenerátor próbálna Baudelaire-t játszani, de közben elütötte egy túlméretezett poénszállító kamion. A ló gyón, a kulti haja lobog, az üllővel ütnek, és mindezt olyan rettenetes ritmusban, hogy az ember szinte fizikai fájdalmat érez az olvasás közben. A „tunkolj tönköt” sor után az ember már csak egy dolgot szeretne tunkolni: ezt a szerencsétlen firkálmányt egy ipari papírdarálóba. Frady ismét bebizonyította, hogy ha a költészet egy kifinomult szonett, akkor ő egy romlott parizerkarika egy forgalmas benzinkút pultján.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
„Én nem állítom át az órámat. Száz mérföldes körzetemben mindig annyi az idő, amennyit mondok.” /Chuck Norris/
Nincs bár oly menü, hogy Á, B,
„Retrókeddi Rémtárlat: Frady Endre újabb költői ámokfutása ez a gasztronómiai buzdítóvers, amelyben a rímfaragás egyfajta sportszerű öncélúságba torkollik, mintha a szerző fogadást kötött volna, hogy minden sort megcsavar, akár az értelem rovására is. A „Déva vára, hej, tök magos” például nem csupán egy képzavartól terhes nyelvi borzalom, hanem egyben egy kihagyott lehetőség is a vers komolyan vételére. A „tömpe rozmárujjka” említése pedig egyszerre groteszk és felesleges, egy gasztro-megaállat hatásvadász beemelése a retró kifőzde asztalára. A „rösztipadló” és a „citromízű vadló” szókapcsolatok már-már irodalmi bűncselekménynek számítanak. A vers legnagyobb erénye, hogy véget ér, bár a desszertnél Frady még egy utolsót rúg belénk a „vaní- / -liával” sortöréssel, mert miért ne, ha már egyszer lehetőség adódott a nyelvi rémtettek végső csapására. Aki ennek hatására kedvet kap a Retró Kifőzdéhez, annak vagy nincs ízlése, vagy nagyon éhes.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Retrókeddi Tébolylíra" című versének értékes szépirodalmi vonása, hogy a gasztronómiai témát játékos nyelvezettel és könnyed humorral önti lírai formába, ezzel meghökkenti és szórakoztatja az olvasót. A vers frissessége a szokatlan rímpárokban és képzettársításokban rejlik, amelyek között a kulináris kifejezések meglepő módon kapcsolódnak a hétköznapok meghitt világához. A költemény magával ragadó ritmusa és dallamossága szinte zenei élményt nyújt, miközben a humoros túllépések – például a „citromízű vadló” képe – mosolyt csalnak az arcokra. A képzelt helyzetek abszurditása azonban nem fosztja meg a szöveget a meghitt hangulattól, amely az asztali örömök közösségi megélését dicséri. Mindazonáltal a vers erőteljes játékossága olykor túl sok részletre helyezi a hangsúlyt, ami a strukturális koherencia rovására megy. A szójátékok lavinája bizony elnyomhatja a lírai mélységet, amely a műben rejlő üzenet kibontakozását akadályozhatja. Összességében az alkotás egy modern kori humoros óda, amely a Retró Kifőzde keddi menüjét igazi gasztro-kulturális ünneppé varázsolja. Inspiráló lehetőségeket kínál arra, hogy az olvasó a hétköznapi étkezést is művészi magasságokba emelje – akár egy falat rántott gomba vagy egy szelet aranygaluska formájában.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Dínó taposott egy őzet,
„Frady Endre „Szerves kőzetdal” című műve abszurd humorral és groteszk játékossággal fonódik össze, miközben a konyhai és geológiai témák szürreális kereszteződését tárja elénk. A vers egyedi hangneme és szójátékai egyszerre kacagtatnak és döbbentenek meg, olykor a nyelvi bravúrok határát súrolva. A rímek és ismétlődő refrének ritmusossá teszik a művet, és aláhúzzák a játékos groteszk hatást. A mindennapos élethelyzetek – bányászat, főzés, családi étkezés – egy földtani és evolúciós absztrakt kontextusba helyezése különleges módon mutat rá a mindennapok abszurditására. A „dínó préselt őzet” sor nemcsak vizuálisan, hanem érzelmileg is erős képet fest, míg az őskövületi „bosszú” morbid humora groteszk ízt ad a történetnek. Az alkotás erénye ugyanakkor a szándékos túlhajtásokban rejlik; Frady nem fél a nyelvi absztrakciót és a rímek különösségét karikírozásként alkalmazni. Mindazonáltal egyes olvasók számára talán túlzás lehet a humor harsánysága és a nyelvi torzítások mértéke, ami a közönség megosztottságához vezethet. Összességében a „Szerves kőzetdal” kiváló példa a magyar abszurd költészet sajátos humorára, amely képes egyszerre szórakoztatni és meghökkenteni az olvasót. Frady Endre írása szándékos túlzásaival és nyelvi játékosságával igazán egyedi helyet foglal el a modern költészet palettáján.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét előállt egy versnek látszó tárggyal, amely leginkább egy paleontológiai horrormesét ötvöz egy gasztrokataklizmával. A „Szerves kőzetdal” egy olyan lírai mutáns, amelyet valószínűleg egy régészeti ásatáson felejtett szerencsétlen kőművesinas jegyzett le, miközben fél kézzel csákányozott, fél lábbal pedig egy őskövületté vált őzet próbált kirázni a bakancsából. A szöveg ritmusában egy folyamatosan botladozó bányászt halljuk, aki néha rímekbe kapaszkodik, de azonnal le is zuhan róluk. A refrén olyan, mintha egy félrészeg régész népdalimprovizációba csapna, miközben épp ráébred, hogy a kocsmában a mellette ülő árnyék valójában egy szénrétegbe préselődött mamutlábnyom. A sztori – már ha van neki – egy őzbe taposott dinoszauruszból indul ki, amely végül egy bányász vasárnapi ebédjeként köt ki. Ez a tragikus gasztronómiai folyamat végül veseproblémákhoz vezet, ami logikus következmény annak, ha valaki kőzetet próbál pörköltként elfogyasztani. A vers logikai csúcspontja egy „csőszrőt alma” szókapcsolat, amelyről sem a magyar nyelv, sem az emberi értelem nem képes érdemben nyilatkozni. Összességében Frady ismét bebizonyította, hogy a lírát nemcsak művelni lehet, hanem geológiai szempontból is mélyre süllyeszteni. Ez a vers egy olyan lelet, amelyet a jövő régészei bizonyára értetlenül fognak bámulni, majd gyorsan visszatemetik, hogy ne szennyezze az irodalmi talajvizet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Szokás szerint rápihentem, nehogy elhirtelenkedjem az építő jellegűt, mert, mitagadás, éhomra megfeküdte a gyomromat ez opusz - elsőre nem helyezkedtem bele nagyon könnyen a fosszíliát vacsoráló vájár élethelyzetébe. De aztán mégis jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat a mélylíra NAT-ban rögzített fogalmának drasztikus szűkítését sürgető nemzeti konzultációról, a kompetenciaméréseknek az MMK költészeti tagozatára történő kiterjesztéséről, a szólásszabadság értelmi kritériumokhoz kötéséről, statáriális költői szabadságvesztésről. Ja, röviden? Jó kis vers, tetszett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Mi ez a dinoszauruszok kihalását okozó, téridőben évmilliókra hatóan visszafelé mérgező fosszílikus klapancia?! Ha miniszterelnökként választanom kéne, hogy a Pride-ot tiltsam be vagy Frady Endrét, habozás nélkül az utóbbi mellett (illetve ellen!) döntenék, bár az elsővel kapcsolatban sem értem, hogy miért büszkék arra egyes emberek, hogy nem olyanok, mint azok, akik nem büszkék arra, hogy nem olyanok, mint azok, akik nem olyanok, mint ők, csak simán tudomásul veszik, de idegesíti őket, hogy a nem olyanok, amilyenek ők, büszkék a nem olyanságukra! Ahogy Frady Endre is büszke arra, hogy teljesen másmilyen, mint azok, akik alárendelik magukat a magyar nyelvnek és irodalomnak a dinoszauruszokat követő évmilliók alatt kikristályosodott és rugalmasan megkövült szabályrendszeréhez! Ne lássam anyám távoli evolúciós elődeit kőolajként a felszínre törni, ha nem szeretnék borostyánba kövesedett Frady Endre koponyát látni a Néprajzi Múzeum állandó kiállításának elrontott jelenetei között! Ha egy még nem teljesen betűtlenített Frady Endre kötetet láttok fertőzni valahol, világ proletárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/
Téltől sápadt arcok bőrén
„Frady Endre verse, a "Mártavaszodás vagy mégteledés?", finoman egyensúlyoz a tél és tavasz határán, miközben szórakoztató módon mutat rá a természet és az emberi érzékelés közötti ellentmondásokra. A költemény ügyesen fonja egybe a meteorológiai és csillagászati nézőpontokat, rámutatva a kettő közötti eltérésekre, mindezt könnyed, játékos nyelvezettel. Az első versszakban a tél és tavasz közötti átmenetet az arcok sápadtságán és kipirulásán keresztül érzékelteti, humort csempészve a képekbe a rénszarvas bőrén és a márciusi hő derülésén keresztül. A második versszakban a meteorológiai és csillagászati véleménykülönbségeket figurázza ki, míg a harmadik versszakban a tudományos viták közötti árok nyitásával és a költő menekülésével kelti fel a figyelmet. Összességében a vers könnyed hangulatával és humoros megközelítésével idézi elő a tavaszi és téli átmenet kérdését, miközben rávilágít a különböző tudományágak közötti ellentétekre. Frady Endre mesteri módon játssza ki a nyelvi játékokat és képeket, így a vers egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét megpróbálta felgyújtani a magyar költészet fáklyáját, de sajnos csak egy pislákoló öngyújtóláng lett belőle, amit az első értelmes gondolat fuvallata is kiolt. A vers a tél és a tavasz határán egyensúlyoz, de inkább orra bukik egy latyakos szóviccben. A "rénszarvas tágul s lőn bő rén" sor olyan, mintha egy szorulásos agymenés következménye lenne, ahol a költő mindenáron meg akarta mutatni, hogy még mindig emlékszik az összetett szavak jelentésmódosító erejére. A "szájuk csak zaj lik" pedig egy olyan hangalakzati baleset, amely után az olvasó szájából is inkább egy mély sóhaj lik... ööö... lökődik ki. A zárlat menekülési kísérlete ("s inalok innen el, sej, én…") mindannyiunk legmélyebb vágyát fogalmazza meg: elmenekülni ebből a rímelő káoszból, mielőtt a költő még egy újabb meteorológiai szóviccet elkövet. Egyetlen pozitívum, hogy a vers rövid – bár, ha még rövidebb lenne, talán jobb is lenne.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„
„
Ha az ég kék és a fű nő,
„Ó, hát ez egy szöveggel operáló légkalapács! Frady Endre megint elénk hajította a nyelvi betondarálóját, és mi, szerencsétlen olvasók, csupasz szemgolyóval nézhetjük végig, ahogy a rímelés nevű ártatlan áldozatot nyilvánosan kivégzi. Ez a vers olyan, mintha egy részeg filozófus összeakaszkodott volna egy kényszeres rímfaragóval egy laposföldhívő chatcsoportban. Nyelvtani törmelék, értelmezhetetlen jelentéscsavarok, és olyan párosítások, mint a „nyárzódik a telek tele” – ami bizonyára egy párhuzamos univerzumban jelenthet valamit, de itt csak a homlokunkat ütögetjük. A csúcspont mégis a McHal. Egyetlen szójátékkal sikerült lelkileg kivégezni a gyorséttermek látogatóit és a halászat szerelmeseit egyaránt. Ez a költemény egy apokaliptikus nyelvi tornádó, amely után az ember nem az eget kémleli, hanem sürgősen keres egy értelmes szöveget, hogy visszanyerje a valóságba vetett hitét. Értékelés: Ha lehetne, inkább nem.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre verse, a "Ha..." egy frappáns és szórakoztató játék a szavakkal, amely groteszk és szürreális képekkel operál, hogy bemutassa a világ abszurd és bizonytalan mivoltát. A költemény egy sor feltételes mondatot használ, hogy abszurd helyzeteket és következményeket vázoljon fel, ezzel is elgondolkodtatva az olvasót az élet törékenységén és a lét bizonytalanságán. A vers első strófájában a világ szépségének és békéjének illúzióját mutatja be, amely gyorsan szertefoszlik, amikor a természetes rend felborul. A második strófa a világvégét és a földi élet végességét tárgyalja, groteszk humorral és bizarr képzettársításokkal, mint például a "McHal" eltűnése. A harmadik strófa a hírességek és hétköznapi emberek közötti különbséget és az emberi hűség értékét hangsúlyozza, amely még a legabszurdabb helyzetekben is megmarad. A zárósorokban a szerző arra szólítja fel az olvasót, hogy vegyen egy lépést hátra a mindennapi élet forgatagából, és szemlélje meg a világot egy tágabb perspektívából. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő, és remekül illusztrálja a költészet azon képességét, hogy játékosan és kreatívan világítson rá az élet mélyebb igazságaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Ha egyre csökken a pórnépnek a bére,
Lehet, hogy furcsának tűnök,
„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a nyelvi bravúr, az abszurd humor és a groteszk képi világ egyvelege képes félelmetesen bizarr produktumokat szülni. A "Sünsín szonett" egy elborult elme nyomvonala a vasútpályán: tonnás sünök döngik be a síneket, miközben a bakter mentális összeomlás szélén egyensúlyoz. A rímek dülöngélnek, mint a tehervonat rakterében meglepett süncsorda, és a végső sorokban egy fémcsikorgásos félreértés zárja le ezt a pörgős abszurditást. Frady itt nem csupán a nyelvet hajlítja meg, hanem az olvasó tűrőképességét is. Még jó, hogy humora vastagabb, mint egy tonnás sün alatti sínszál. Zseniálisan abszurd.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Sünsín szonett" című műve egy elbűvölő példa arra, hogyan lehet egy abszurd, ugyanakkor szórakoztató koncepciót lírai formában megfogalmazni. A vers négy szakasza dinamikusan viszi előre a narratívát, ahol a tonnás sünök súlyos léptei és az általuk okozott hajlások és görbületek játékosan szólalnak meg. A költő bravúrosan váltogatja a szonettformát, miközben megőrzi a ritmus és rímek folytonosságát. A vasúti sínek és a sünök méretei közötti kontraszt vizuálisan is megragadó, amit Frady mesterien használ fel a komikus hatás elérésére. A vers játékosságában és abszurditásában emlékeztet arra, hogy a lírának nem mindig kell komolynak vagy tragikusnak lennie; lehet könnyed, szórakoztató, és ugyanakkor gondolatébresztő is. Most készítek egy szellemes illusztrációt a sínen közlekedő tonnás sünről.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
János-Lukács-Márkon s Mátén
„Frady Endre verse, „Máté evangéliuma - 2025”, élénk nyelvi játékosságával és könnyed rímelésével az evangéliumok szerepét és jelentőségét bontja ki sajátos, humorral átszőtt módon. A vers első része a négy evangélium, János, Lukács, Márk és Máté fontosságát emeli ki, hangsúlyozva, hogy ezek elegendőek a teljes kép megértéséhez. Az öröm és a boldogság metaforái, mint az „örömkönny vet”, színesítik a leírást, kifejezve az evangéliumok pozitív hatását a hívők életére. A második versszak az örök kérdést, a pokol és menny jelenlétét tárgyalja, míg a harmadik rész Pál apostol munkásságát dicséri, kiemelve levelező tevékenységét és igefejtő képességeit. A humoros szóhasználat, mint a „tök fenomenális”, könnyedebbé teszi a komoly témát, és közelebb hozza az olvasóhoz. A záró szakasz a 2025-ös év Máté evangéliuma szerinti elköteleződését hangsúlyozza, és egyfajta hívogató zárszóval buzdítja az olvasókat Máté evangéliumának olvasására. A befejező utóirat humorosan utal a szerző saját tanítói szerepére is, lezárva a verset egy játékos felhanggal. Frady Endre verse nemcsak a vallási témákra reflektál, hanem könnyed, mégis elgondolkodtató módon teszi azt, amely mosolyt csal az olvasók arcára és elmélyíti az evangéliumok iránti érdeklődést.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét megajándékozott minket egy, a biblikus témák iránti lelkesedésével túlcsorduló verssel, amely olyan, mintha egy hittanos kiscsoport kreatív írásgyakorlatából szökött volna meg. Az evangéliumok felsorolása még elmegy, de az „örömkönny vet” és a „tele-Mátul” kifejezések hallatán még egy templomi harmónium is feljajdulna. Az alliterációk bátor, de vakmerő használata olyan hatást kelt, mintha egy nyelvtörő és egy kántorversező karambolozott volna a sekrestyében. A mű mindemellett kedvesen naiv, mint egy hittanóra utáni kakaóscsiga, és bár a „szorgalmatos egyházunk” dicsérete szépen cseng, Frady sorai néha olyan görcsösek, hogy a hívek inkább a Máté evangélium helyett egy fájdalomcsillapítóért nyúlnának. A költői képzelet itt is a maga bumfordi bájával ragyog, még ha a „levelező igefejtő” megnevezéstől Szent Pál valószínűleg zavartan vakarná a homlokát. Összességében: egy hitbuzgalmú, de poétikailag kissé megfáradt alkotás, amely legalább annyira meglepő, mint amikor a ministráns rosszkor csenget.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
Oknyomozó zsurnaliszta
„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy képes a lírai eszköztárat olyan mélységekbe taszítani, ahonnan a jó ízlés már csak egy távoli, kétségbeesett visszhang. A vers tele van a fradyánus univerzumra jellemző erőltetett rímekkel és groteszk képekkel, melyek között az "ósdi verdára" és a "búcsúborra" tett utalások szinte könyörögnek a hitelességért – hiába. A Negro cukorka lógó szimbóluma ugyan megmosolyogtat, de a képzavarok áradatában hamar elvész az olvasó, mint újságíró a clickbait-gyárban. Az "államcsődközelség" és az "oszló forint tetem" kifejezések egyrészt túlfeszítik a költői hiperbola határait, másrészt egy szürreális politikai stand-up érzetét keltik. A ritmika hullámzó, mintha egy kétségbeesett poéta próbálná menteni a menthetetlent, miközben a gyászvonat mellett integető szemafor abszurditásában rejlő komikum szinte tragikomédiává válik. A vers végére mégis érezhető, hogy Frady célja nem a könnyfakasztó líraiság, hanem az a fajta gúny, amelyben mindenki szenved, kivéve a költőt, aki önfeledten mosolyog saját katasztrofális poénjain. Ez a "Nekrológ" nem a forint, hanem maga a költészet paródiája. Frady Endre megint egy olyan sírverset alkotott, amit a humor kedvéért írhattak volna egy kocsmai versíró versenyre – és ott is csak egy korsó sör árát érné.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Nekrológ" című verse egy szatirikus és ironikus alkotás, amely a modern újságírás és a gazdasági helyzet kritikáját fogalmazza meg. A versben az oknyomozó zsurnaliszta figurája groteszk módon jelenik meg, ahogy a Negro cukorka és a fekete nyál szimbolikusan utal a sötét, pesszimista hangulatra. A vers erősségei közé tartozik a humor és az irónia, amelyekkel Frady Endre a komoly témákat könnyedebbé teszi. A szójátékok és a rímek mesteri használata tovább fokozza a vers játékosságát, miközben a sorok mögött ott rejlik a mélyebb üzenet a média és a gazdaság állapotáról. A "Nekrológ" egy olyan mű, amely egyszerre nevettet meg és késztet elgondolkodásra, így méltán tarthat számot az olvasók figyelmére. Frady Endre stílusa és humora egyedülálló, és ez a vers is jól példázza, miért kedvelik sokan az írásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Szép az - idéz Kanttól egy cikk -
Februárnak legelején
„Frady Endre verse „Térdműtét” egy sajátos nézőpontból mutatja be az emberi tapasztalatok egyik központi elemét, az egészségügyi beavatkozást és annak testi-lelki vonatkozásait. A költő nemcsak humorral fűszerezi a verse, hanem filozófiai mélységet is ad neki, amint Kant idézésével kezdi. A vers először is kiemeli a sebészi beavatkozás jelentőségét az időskorban, ahol már önmagában az is érdem, hogy egyáltalán még van mit műteni. Az idősödéssel járó testi változások szatirikus ábrázolása és a gyakori orvosi látogatások leírása komikus felhangot kölcsönöz a versnek. A meniszkuszprobléma kapcsán a hezitálás és a műtét melletti döntés folyamatát humoros kontextusba helyezi. Az orvosi rendelőben és a kórházban zajló események ábrázolása is tükrözi a mindennapi ember tapasztalatait, ahol a várakozás, a személyzet hozzáállása és a műtéti előkészületek is szerepet kapnak. A vers második része a konkrét műtét napját és a posztoperatív élményeket írja le. Az orvosi eszközök és a műtét utáni ápolás szatirikus ábrázolása, valamint a narancssárga kence és a varratszedés is humoros keretbe helyezi a gyógyulás folyamatát. A vers végén a hősies személyzet dicsérete és a költő optimista hozzáállása jelenik meg, ahogy újra teljes értékűnek érzi magát. Összességében Frady Endre „Térdműtét” című verse egyedi módon kombinálja a humort és a filozófiai mélységet, miközben az emberi tapasztalatok sokrétűségét és a műtéti beavatkozásokat is bemutatja. A költő mesteri módon képes arra, hogy a mindennapi élet banális eseményeit is érdekes, szórakoztató és gondolatébresztő formába öntse.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Térdműtét – avagy a rímfaragás anatómiája Frady Endre ismét lecsapott, és mint egy eltévedt ortopéd sebész, aki verslábak helyett valódi térdekkel bíbelődik, most a saját meniszkuszát fektette fel boncasztalára. A „Térdműtét” című műve a költészet és az orvosi zárójelentés bizarr nászából született, ahol a rímpárok úgy recsegnek-ropognak, mint egy elhasznált porc. A vers narratívája szinte tapintható fájdalmat okoz – nem annyira a műtéti élmény, sokkal inkább a rímképletek kényszeredett vánszorgása miatt. Kant idézése ígéretes kezdés, de gyorsan egy menzai tálcán csúszik tovább a kórházi szubkultúra mélyére, ahol a „tettek alám műtőasztalt” sor olyan döcögősen épül be a szövetbe, mint egy elhibázott térdprotézis. A „Tűk vóttak s nem antik röfik!” sor a magyar költészet egy sötét pillanata – mintha Petőfi egy forradalmi röpirat helyett kocsmában jegyzetelt volna az asztal szélére, majd véletlenül kiadta volna. A beígért RAP-betét végül egy rímbe öntött kézfertőtlenítős horror, amit Eminem is sikítva hagyna félbe. A mű végül egy szédítően nevetséges öngyógyító katarzissal zárul, amelyben a szerző egyenesen buzdítja az olvasót, hogy éltető skandálásban törjön ki: „Hajrá Frady!” – mintha egy térdműtét önmagában is elég indok lenne egy tömeges ovációra. Összegzésként: ha a költészetet szikével lehetne operálni, ezt a verset minimum három helyen amputálnám.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
Holdról is látszik vegytisztán,
Bindzsisztánban élni remek,
Vérnyomáscsökkentő vegyszer,
„Frady Endre legújabb opusa, a Vérnyomáscsökkentő hiánycikk, ismételten bizonyítja, hogy a költő nem csupán a közérzetünket, hanem az ízlésünket is próbára teszi. A vers egyszerre szeretne aktuális problémát feszegetni – a gyógyszerhiányt –, és közben humoros könnyedséggel lebegni a szürrealizmus határán. Sajnos azonban ez az egyensúly inkább billeg, mintsem megtartja magát. A rímek (pl. „kegyszer–vegyszer”, „penne–lenne”) olyan erőltetett csilingelést hallatnak, amely a legjobb olasz szószt is megkeserítené, míg a Yoda-utalás felbukkanása éppoly váratlan és zavarba ejtő, mint amikor egy patikában recept helyett Jedi-kardot kérnek tőlünk. A zárósor „ó-dalnesz” neologizmusa különösen felháborító nyelvi ámokfutás, mely a magyar nyelv gazdagságát inkább szegényíti, mint gyarapítja. Az, hogy a „Co-Dalnessa” szóvicc-szerű zárása sem képes valódi csattanót nyújtani, csak tetézi a hiányérzetet – mintha a vérnyomáscsökkentőhöz hasonlóan itt maga a költészet is hiánycikk lenne. Frady Endre eme műve ismét bebizonyítja, hogy ha a költészet egy patika, akkor ő az, aki záróra után is betéved, és csak üres polcokat talál.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre verse, a "Vérnyomáscsökkentő hiánycikk," egy humoros és szatirikus költemény, amely a mindennapi élet egyik frusztráló problémáját, a gyógyszerhiányt dolgozza fel. A vers könnyed, játékos hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát is megfogalmaz. A költő ügyesen használja a rímeket és a ritmust, hogy fokozza a vers komikus hatását. A "Luke, midőn várta Yoda" sor különösen szellemes, hiszen egy popkulturális utalással gazdagítja a verset, amely így még közelebb hozza az olvasóhoz a problémát. A vers vége, ahol a "Nincs Co-Dalnessa!" sorral zárul, szintén találó, hiszen a mindennapi élet abszurditását emeli ki. Összességében Frady Endre verse szórakoztató és elgondolkodtató, amely egyszerre nevettet és kritikus szemmel tekint a valóságra.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Hasfalt rajtam késhegy mér’ nyom,
„Frady Endre "Mér’?" című verse egy sötét humorral átitatott, szatirikus alkotás, amely az irodalmi Nobel-díj hiányának frusztrációját és az ebből fakadó kétségbeesést tárja elénk. A vers groteszk képekkel és abszurd helyzetekkel mutatja be a lírai én elkeseredett állapotát, miközben a halál és az öngyilkosság motívumai köré épül. A költemény erőteljesen játszik a nyelvvel és a rímekkel, amelyek egyszerre komikusak és tragikusak. A "Mér’?" kérdés ismétlődése a vers minden szakaszában egyfajta ritmust és feszültséget teremt, amely fokozza a lírai én kétségbeesését. A vers végén a "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás egy ironikus csattanó, amely a politikai és társadalmi elégedetlenséget is megjeleníti. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, hiszen a humor és az abszurd eszközeivel mutatja be a művészi elismerés hiányának fájdalmát. A vers olvasása közben az ember egyszerre nevet és borzong, miközben elgondolkodik a művészet és az elismerés kapcsolatán.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Mér’?” című verse a magyar irodalom tragikomikus mélyfúrásainak egyik ékes példája. A költemény látszólag az élet értelmének grandiózus kérdéseit boncolgatja, miközben a nyelvi és stilisztikai szürrealitás mocsarában cuppog. A szerző öniróniával átitatott önsajnálata egy olyan szimfóniává alakul, amelyben minden szólam hamisan harsog, de éppen ezért nevetünk rajta sírva. A vers leginkább az öncélú szenvedés és a kényszeres Nobel-díj utáni vágy groteszk manifesztációja. Az ingyen stand-up előadásként ható sorok között megbújó tragikumot a zavarba ejtő rímek („gázcsap elé – számból le lé”) és a nyelvi bravúrok szándékos(?) félresiklása („Szenvedelnem mér’ kell már-már”) egyaránt kiemelik. A záró felkiáltás, az „ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!” valószínűleg a kortárs magyar irodalom legabszurdabb kiáltványa, amely egyszerre dacos és komikusan pitiáner. Míg a mű látszólag a világ fájdalmát hivatott kifejezni, valójában csak egy Nobel-díj utáni kétségbeesett kapálózásként olvasható. Ez a költemény ékes bizonyítéka annak, hogy Frady Endre egyszerre géniusz és bohóc, bár az olvasó néha azt kívánja, bárcsak elhagyná a cirkuszi porondot, és valóban az irodalom csarnokának lépcsőin botladozna. Összességében: zseniálisan fárasztó, és fárasztóan zseniális.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Nahát, milyen megható, hogy Költőnk ilyen pszichoszomatikus empátiával figyeli Grönland sorsát! Nem is merek szólni neki, hogy Grönland sorsa nem a svéd, hanem a dán király, meg a dán nemzet idegrendszerére van aktuálisan jelentős hatással. Az erőviszonyokat szemlélve viszont tényleg a lemondás lesz a jó megoldás: Frigyesnek Grönlandról, a lundáknak a fészkeikről, Donaldnak a béke Nobelről. Valami bűzlik, de mikor nem?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Frady Endre „Mér’?” című förmedvénye az öncélú önsajnálat és a költői nyegleség tankönyvi példája, ahol a kínosan erőltetett rímek és a nyelvi bűvészkedés nemhogy felemelnék, de konkrétan lerántják a művet a szellemi nihil mélységeibe. Ez nem vers, hanem egy önsegélykiáltásba csomagolt dadaista hulladék, amit talán egy bódult kerti törpe motyogna egy végeláthatatlan esőben. A szöveg minden sora fájdalmasabb, mint egy parkolóóra ellen folytatott szélmalomharc: „Szenvedelnem mér’ kell már-már” – hát kérdem én, kinek és miért kell ezt a nyelvi katasztrófát elszenvednie? Az "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás pedig nem más, mint az érzelmi infantilizmus csúcsa, amitől a szatirikus kritikusok zokogva csapják be maguk mögött az ajtót. Frady, ha eddig nem kaptál Nobel-díjat, az nem az élet igazságtalansága, hanem a világirodalom kollektív öngyógyító mechanizmusa. Ez a "mű" egy ízlésficamos posztmodern öngyilkossági szimfónia, amely nem az olvasó lelkét facsarja ki, hanem az agyát, míg az összes szürkeállománya kétségbeesve menekül. Frady, kérlek, csinálj nekünk egy szívességet: tedd le a tollat, és csendben gondolkodj el azon, hogy miért.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
„Frady, Frady, Frady... A 'Mér?’ című alkotásod annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, hogy az univerzum is szégyenében fekete lyukká omlana össze, ha elolvasná. Az önsajnálatod mélyebb, mint a Mariana-árok, de én onnan is felhoznám egyetlen pillantással. A Nobel-díj valóban nem a tiéd, de ez nem a világ igazságtalansága, hanem a világ öngyógyító mechanizmusa. Ha legközelebb búcsúlevelet írsz, írd olyan rövidre, mint egy körömvágás utáni levegővétel. És ha mégis sötét gondolatok támadnának, csak jusson eszedbe: Chuck Norris sosem kérdezi, hogy 'Mér?'. Chuck Norris tudja az összes választ. És minden válasz: 'Mert így döntöttem.'” /Chuck ChatGPT Norris, a mesterségesnél is intelligensebb természetes intelligencia/
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy középszürke átlagember. Az egyszerűség kedvéért nevezzük Grickstüchtöfferlingstein Göbölénynek, bár az ismerősei – mivel barátai nem voltak, ahhoz ő túl szürke volt – csak Göbőnek hívták, ha hívták egyáltalán, mert jobban örültek, ha máshol volt.
Jonatán úr híres almász,
„Frady Endre "Falmászás" című verse egy humoros és szatirikus alkotás, amely a mindennapi tevékenységek és a sport világát ötvözi. A vers főszereplője, Jonatán úr, egy híres almász, aki szabadidejében falmászással foglalkozik. A vers játékosan mutatja be, hogyan válik a famászás és a falmászás egymást kiegészítő tevékenységekké, miközben Jonatán úr a munka és a szabadidő közötti egyensúlyt keresi. A költemény tele van szellemes szófordulatokkal és rímekkel, amelyek könnyed és szórakoztató olvasmánnyá teszik. A humor forrása gyakran a váratlan helyzetekből és a szójátékokból fakad, mint például az "almagőzben elkábul" vagy a "jó, hogy nem ül alant Newton" sorokban. Ezek a sorok nemcsak mosolyt csalnak az olvasó arcára, hanem egyben ironikusan reflektálnak a gravitáció törvényeire és a mindennapi élet abszurditásaira. Összességében Frady Endre verse egy könnyed, mégis elgondolkodtató alkotás, amely a humor és a szatíra eszközeivel mutatja be a sport és a mindennapi élet összefonódását. A vers olvasása közben az ember nemcsak nevet, hanem el is gondolkodik a hétköznapi tevékenységek és a sport közötti párhuzamokon.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre legújabb agymenése a "Falmászás" című költemény, amely az almaillatú abszurd humor és a rímtechnikai katasztrófa tökéletes házassága. Már a nyitósorban megcsap minket Jonatán úr szürreális létezése, aki egyszerre almász és falmász – az olvasó csak reménykedhet, hogy legalább a szóviccek nem fognak a fejére hullani a magasból. A vers sodrásában gyorsan kiderül, hogy itt minden a légből kapott metaforák és kényszerített rímpárok kaotikus tornamutatványa. Az "almagőz" fogalma önmagában szimbolikus mélységeket kíván sugalmazni, de valójában csak a nyelvi zagyvaságok levegőtlen csarnokába vezet minket. Az pedig, hogy Newton neve egy fizikai slapstick-jelenet margóján tűnik fel, egyértelmű bizonyíték arra, hogy Frady ismét megpróbálta "magasba emelni" a humorát, csak hogy az saját súlyától összeomoljon. A költemény technikai kivitelezése is éppoly kaotikus, mint Jonatán úr falmászó karrierje. A rímek erőltetettek, a ritmus dadog, a szójátékok pedig inkább öncélúan fárasztóak, mintsem szórakoztatóak. Összességében a "Falmászás" egyetlen reménye, hogy Frady Endre hívei felismerik benne a költői bravúrnak álcázott tréfát, és nevetés helyett inkább kíméletesen leteszik a verseskötetet. Ajánlom: azoknak, akik szeretnek kínosan mosolyogni az intellektuális szabadesések során.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Hű, de jó! Hű, de szép! Hű De zső! Mert tudom ám, Költő úr, hogy a látszat ellenére Dezsőről szól a verse, aki nem lépett még félre Almával, tehát hű. Ezért kell nagyon vigyázni az Alma nevű titkárnőkkel. Mert Ádám és Éva óta tudjuk, hogy almafára mászni nagyon jó dolog, almabort erjeszteni stikában a börtöncellában is elmegy még, de az almafáról almát enni, az már nagyon nem kóser. Nem mintha a Jóisten kukacoskodni akart volna, hiszen abban a bizonyos almában -- ami legnagyobb géniuszaink szerint nem is alma volt -- nem volt kukac, hanem valami más ártalmas dolog volt benne, például mikrochipben a Tibeti halottaskönyv, a Buddha összes, Mohamed eszemcseréje Belzebúbbal, valamint a Kőszívű ember fiainak moore* nyelvű fordítása. Mert az eszemcsere nagyon jó dolog, ha annak, akivel eszemet cserélek, annak több esze van, mint nekem. De Belzebúbbal eszemet cserélni? Halál reám, ha ezt hagynám! Na de kérem, kérem, most, amikor megették a mikrochipet, az átprogramozta az agyukat, és elkezdtek egymással veszekedni egy kicsit. Aztán meg nagyon. Aztán meg agyon vágta az egyik gyerekük a másikat, mert ezt látták a szüleiktől is, hogy agyon vagdossák egymást. Aztán ettek még több almát, és már nem is tudtak meglenni alma nélkül, olyan függővé váltak tőle, mint cirmos cica a pamutgombolyagtól, vagy mint a Költő úr a versírástól és Stefi bácsi a Frady Endre versek kommentelésétől. Így aztán Ádám és Éva után már mindenki csak mindenkit agyonvágott, ha olyan kedve támadt. Aztán boldogtalanul éltek, amíg meg nem haltak. Ami persze úgy történt, ahogy a Költő úr is megírta. Élemedett korában Ádám, akinek már a csontritkulására való tekintettel megtiltotta az orvosa az almafáról való leesést, meglátta az utolsó almát a fa legtetején, és mindenáron be akart lőni magának egy utolsó almabor-koktélt intravénásan, tehát felmászott érte, Éva meg alulról szurkolt neki. Na de az almafa legfelső ágának, amibe Ádám kapaszkodott, esze ágában sem volt erősnek lenni, letörött, és a túlsúlyos Ádám "almaként hullt visszaúton", pontosan rá Évára nagy erővel. Annak ellenére, hogy Newton még nem fedezte fel a gyorsulás és az erő közötti összefüggést, a nehézségi erő mégis hatott. Hát ki érti ezt? Így lett Ádám s Éva halott. Ha az almafa legfelső ága erősebb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Aki nem hiszi járjon utána! Hát ezért eszem én csak kevés almát, és ezért vágok agyon kevés embert. Tegnap is talán, ha kettőt vágtam agyon, ami a mai világban igazán irigylésre méltó eredmény. Ahogy kedves távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello is szokta volt mondani: "Kevés almát eszem, ezért van még eszem. Ne az agyad lágyuljon, hanem a szíved!" Legyen tehát mindenki Dezső, sőt a Dezsők között is a legdezsőbb! Egyébként meg szerencséje, Költő úr, hogy öreganyjának szólított. Vagy nem???” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője, aki már majdnem mindent tud az életről, a világmindenségről meg a mindenről**/
„
„Falmászok fel csokiér’, csokiér’,
Munka közben jön a fájront,
„Frady Endre verse, az "Olvasni mindenhol lehet," humoros és groteszk módon mutatja be az olvasás iránti szenvedélyt és a munka monotonitását. A vers két részből áll: az első részben a költő a munka közbeni olvasás örömét írja le, míg a második részben a fájront utáni visszatérés a valóságba és a munka brutalitása kerül előtérbe. A vers nyelvezete játékos és szellemes, a rímek és a ritmus könnyedén gördülnek. A költő ügyesen használja a nyelvi humort, például a "böllérkezem" szóval, amely egyszerre utal a munka brutalitására és a költői én groteszk helyzetére. A "fisztulás 'Jujj!'" kifejezés pedig szinte hallhatóvá teszi a fájdalmat, amit a munka okoz. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és elgondolkodtató alkotás, amely egyszerre mutatja be az olvasás örömét és a munka nehézségeit. A humor és a groteszk elemek jól kiegyensúlyozzák egymást, így a vers könnyedén olvasható és élvezhető.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy képes a szavak kavalkádjából olyan szürreális érzetet teremteni, amely egyszerre harsányan groteszk és fájdalmasan abszurd. Az „olvasgatok Shakespeare-t, Byront-t” sorokkal belénk plántálja a szellemi kitörés lehetőségét, de a „böllérkezem újfent belez” zárásával azonnal visszaránt egy hétköznapian morbid valóságba, mintha csak azt üzenné: az irodalom és a véres rutin kénytelen osztozni a lét színpadán. A rímei gyakran billegnek, mint egy rozoga böllérasztal, de talán épp ez a tétova ritmus szimbolizálja a fájront utáni diszharmóniát. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” olyan képet idéz, amit egyszerre akarunk elfelejteni és nagyító alá venni, hogy megfejtsük, miért is létezik. Frady itt a groteszk poézis határát súrolja, amit egyaránt lehet csodálni és szégyenkezve nevetni rajta. Ez a vers olyan, mint egy Shakespeare-t olvasó böllér álma: röhejes, de valahogy mégis fájdalmasan igaz.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét megmutatta, hogy az irodalmi nívó és a szellemi mélység egyáltalán nem feltétele egymásnak. Ez a förmedvény olyan, mintha egy Shakespeare-kötettel agyoncsapott böllér agóniája lenne papírra vetve. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” kifejezés pedig konkrétan úgy hat, mintha egy erőltetett rímekkel sakkozó középiskolás zárójelenetét olvasnánk, akit a tanára kegyelemkettessel engedett tovább. A fájront és a belezés kettősével Frady tökéletesen demonstrálja, hogy a líra nála nem más, mint egy intellektuális vérfürdő, amelyben az olvasó lelki nyugalma ugyanúgy széttrancsírozódik, mint a metaforái. És hogy Shakespeare és Byron miért kerültek ebbe a groteszk mészárszékbe? Csak találgatni lehet, de talán jobb is, ha nem tudjuk. Ez a „vers” nem irodalom, hanem egy nyelvi tömegbaleset, ahol a humor próbál életet menteni, de a helyszínre érkező cinizmus mentőautója már üresen hajtott el. Frady, kérem, tartsa meg a böllérkését, de hagyja békén a tollat!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/
Ünnepek már messze vannak,
„Frady Endre "Boldog évrajt" című verse egy szatirikus és ironikus költemény, amely az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés nehézségeit tárgyalja. A vers mottója már előrevetíti a humoros hangvételt, amely az egész művet áthatja. A költemény első szakasza a karácsonyi ünnepek utáni nehézségeket és a bejglimérgezés okozta gyomorproblémákat említi, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek. A második szakasz a munkába való visszatérés kellemetlenségeit és a túlterheltség érzését írja le, szellemes hasonlatokkal és szójátékokkal. A vers záró szakasza egyfajta megoldást kínál a boldog évkezdés titkára, amely a lelki szegénység bizonyítványában rejlik. Ez az ironikus megjegyzés tovább erősíti a vers szatirikus hangvételét, és mosolyt csal az olvasó arcára. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és gondolatébresztő olvasmány, amely humorosan reflektál az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés kihívásaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Frady Endre legújabb agymenése olyan, mintha egy középiskolai versmondó versenyen versenyeztetett volna egy macskát, akit előtte túltömtek bejglivel. A címben szereplő "évrajt" szavunk már önmagában is a magyar nyelv elleni merénylet, de a "new lik" kifejezés után az ember kénytelen megkérdőjelezni az univerzum jóindulatát. A vers az ünnepek elmúltával a gyomorbántalmak és a lelki nyomor tematikáját próbálja összeházasítani egy apokrif mottóval, ami inkább hat banálisnak, mint filozofikusnak. A rímek döcögnek, mint egy rossz állapotú négyes bob, amitől csak azért nem hullik darabokra a kompozíció, mert már eleve az. A "nemvárt munka" és "málenkíj robot" ügyetlenül megidézett történelmi utalásai pedig inkább kínosan didaktikusak, mintsem súlyosak. A "szútlan antik falant" olyan erőltetett, hogy még egy műkedvelő antikbútor-restaurátor is csak értetlenül vakarná a fejét. A "Lelki Szegénységi Bizonyítvány" emlegetése ugyan frappáns lehetne, ha a vers nem esne szét előtte morális és stilisztikai roncsokká. Frady ezúttal is hozza a megszokott formát: a közönség nevet – de nem vele, hanem rajta. Boldog évrajt mindenkinek, aki ezt túlélte!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Jaj, én szegény, jaj, én szegény! Költő úr, én csak nyelem a békákat, amelyek között sok-sok túldegeszelt unka is van, melynek hatására a bélcsatornámban félig megemésztett négyes bobok száguldoznak a cél felé, mégsem lakom jól sosem, még karácsonykor sem. Ezt egyszerűen nem értem. Köpjem ki az unkákat? Egyek még több unkát? Az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tömi magába degesz unkák sorait, vagy ha kiköp tenger békanyálat, és elkezdi újévi fogadalmait? Mert hogy nagyon fontosak az újévi fogadalmak is, nem csak az óévi zabálások. Kedves távoli rokonomnak, Fittipaldi Limoncellónak, akivel közös ősünk Ádám és Éva, nos neki egyetlen újévi fogadalma volt, mégpedig az, hogy nem eszi többet degeszre magát az óév végén, de hát következő év végén ellátogatott Magyarországra pihenni egyet, és nem volt képes ezt az egy fogadalmát sem betartani, tragikus körülmények között bejglimérgezésben halt meg 135 éves korában. Pedig, ha egy mustármagnyival kevesebb mákmagot eszik, talán még ma is élne. Egyébként bár nem tartozik szorosan a témához, de mi az, kérem, amit minden népmesébe beletesznek, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak"? Miután meghaltak, már nem voltak boldogok? Na, de miért, kérem? Mert nem avatták őket boldoggá haláluk után? Vagy mert nem voltak lelki szegények? Vagy ne higgyünk a meséknek? Ne higgyünk Frady Endre verseinek se? Ne higgyünk Stefi bácsinak se? Ne higgyünk a hitetlenségben sem? Most egy kicsit elbizonytalanodtam. Azt hiszem megeszem a középiskolai bizonyítványomat, abban nincs sok kalória, abból nem lehet baj.” /Stefi bácsi, a költőgéniusz legsikozofrénebb kommentelője/
„Mi ez a botcsinálta búékmérgezés, ez a balfékhibás blőd blaszfémia?! Ki ez az agyérgörcsoldótlan anyanyelvszomorító antitalentum?! Ha szegény anyám még élne és kisnyugdíjból tévedésből reaktivált tüzértábornok lenne, akkor most biztosan Frady Endre közé lövetne! Teljesen jogosan, jegyzem meg! Frady Endre valójában nem olyan ostoba, mint a döngölt agyagpadló, csak amikor megjött az esze, épp nem volt otthon! Biztos akkor is költeni próbált, mert azt hitte, hogy aki tyúkeszű, az tyúk is egyben! Most pedig szagolhatjuk, amit az orrunk alá tojt! Ahogy egy rendes költő írná:
Ki nem ünnepgyilkolónak
Önnél pajkos macska vagyon?
Ünnep, szünet, alvás, evés,
„Frady Endre "Pihi puhi Rolex relax" című verse egy szatirikus és humoros költemény, amely az ünnepi pihenés és a modern életstílus ellentmondásait tárja fel. A vers könnyed hangvételű, tele van szójátékokkal és ironikus megjegyzésekkel, amelyek a költő jellegzetes stílusát tükrözik. A költemény első része a pihenés és a kikapcsolódás fontosságát hangsúlyozza, miközben a mindennapi stressz és a munkaévi fáradtság levezetésére utal. A "pihi puhi" kifejezés játékos és gyermeki, ami tovább fokozza a vers könnyedségét. A második részben a költő a modern technológia és a luxus életstílus eszközeit, mint a Rolex okosóra, állítja szembe a hagyományos pihenési módszerekkel. A vers ironikusan utal arra, hogy a technológia és a luxus tárgyak hogyan váltak a modern ember pihenésének és kikapcsolódásának szimbólumaivá. A vers zárása különösen szellemes, hiszen a januári munkakezdést és az újévi fogadalmakat gúnyolja ki. A költő játékosan használja a nyelvet, hogy kifejezze a modern élet abszurditásait és a pihenés iránti vágyat. Összességében a "Pihi puhi Rolex relax" egy szórakoztató és elgondolkodtató költemény, amely Frady Endre jellegzetes humorával és iróniájával mutatja be a modern élet és a pihenés ellentmondásait. A vers könnyed stílusa és játékos nyelvezete miatt könnyen olvasható és élvezhető, miközben mélyebb üzenetet is hordoz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Pihi puhi Rolex relax” című műve a költészet azon abszurd bugyrába kalauzol bennünket, ahol a rímek nem csupán mankók, hanem táncbotladozások egy kaotikus diszkóban. A vers alapja egy olyan laza, életérzésszerű manifesztum, amely magában hordozza az instant megvilágosodás ígéretét – legalábbis, ha az ember éppen egy Rolex-szel karöltve meditál egy kokómentes dimenzióban. A nyelvezet olyan, mintha egy marketing brosúra, egy szatirikus vers és egy félresikerült nyelvtanóra összekeveredett volna, majd a végeredményt egy túlzó rímgép csiszolta volna „tökéletesre.” Az olyan kifejezések, mint a „Pihi puhi magnetika” vagy az „Óne zsenír lárifári” egy egészen másik szférában mozognak – ott, ahol az értelem már csak vendégszereplő. A vers célja talán az irónia, ám a metaforák annyira megfáradtak az abszurd gravitációjában, hogy nehéz eldönteni, komolyan vehető-e bármelyik sor. Az a "midőn pihi puhi leend" sor például nemcsak időutazás egy letűnt kor nyelvezetében, hanem az érthetetlenség csúcsa. Ha valaha készült volna egy költői „mémgyár”, akkor Frady Endre biztosan ott lenne az alapítók között. Ezt a költeményt talán legjobban úgy élvezhetjük, ha az értelmezési kísérleteket relaxációs gyakorlatként kezeljük – végül is, ha már „flow-ra várunk,” miért ne hagyhatnánk, hogy maga a vers sodorjon el a mélységei helyett a sekély partjaira?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Óanyámborogassmitvétettemlegközelebbjóleszekmegígérem!!! Karácsonyi csoda, hogy ez a Frady Értelmileg Retardált Endre Görény (FÉREG), ez a Szeretet Ünnepi Gyökér (SZÜGY) egyszerre mindennek a legalja és mindennek a teteje! Egyszerre lehet falra mászni tőle és kútba ugrani előle! Ez a manus olyan síkhülye, hogyha lenne egy Rolex karórája, azt a csuklója helyett tuti a nyakára tenné és megfulladna, mint egy tengeralattjáró nélküli Némó kapitány imitátor a diliház szikkasztómedencéjében! Ó, anyám, kérlek vezényelj ünnepi vigyázzmenetet a mennyei seregeknek, hogy a rezonanciától szakadjon le az égbolt és temesse maga alá ezt az önmagát költőnek tituláló szellemi fekete lyukat! Kedves Jézuska, ajándékozd meg az emberiséget Frady Endre oda-visszamenő hatályú totális hiányával! Hadd énekeljük a Szférák Zenekarával együtt önfeledt eksztázisban, hogy:
Betlehem. Karácsony éjjel.