Egy irodalmi honlap verspályázatot hirdetett „Az időt mint focipályát beszaladnom lehetetlen” témakörben. Bár eszemben sincs benevezni, de maga a téma felhívás volt keringőre… - a költőgigász megjegyzése.
Időm túltolt… Bőrorca, ím
Elcserzett és fityeg állam.
Sok focitól térdporcaim
Szétkoptak, mint bús jogállam.
Ifjan sem voltam túl Beckham,
Nem várt rám egy focicsúcs se.
Pálya is nagy lett már nekem,
Át se látom istenuccse!
Fentről szól egy szféra-száj át,
Nincs már számomra több tett lenn.
Az időt mint focipályát
Beszaladnom lehetetlen.
Lesen ragadt stoplinyomot
Sárgán takar őszi avar.
Helyem hűlt itt, zöld a gyom ott,
S nincs már mit vizsgáljon a VAR…
„Nézze, költő sporttárs, maga hátvédként és védekező középpályásként valószínűleg soha életében nem volt lesen, hacsak erdei túrán nem mászott fel egy magaslesre leskelődni! Emellett két évtizednyi aktív nagypályázás után tudhatná, hogy egy stoplinyom semmit sem árul el az esetleges leshelyzetről, mert nem hordoz információt se a védő, se a támadó kapuhoz legközelebb található, gólszerzésre alkalmas testrészének helyzetéről a labda elrúgásának pillanatában, se a labda fent említett elrúgásának pillanatáról. Ab ovo ad absurdum! Nota bene!” /a VAR/
„Vak VAR you! Vak VAR you!” /a félholt költő/
„Hatalmas nagy öngól lenne ezzel a verssel nem pályázni...” /M. András, a költő legállandóbb és legpályázatrabuzdítóbb kommentelője/
„- Innen többször kirúgtak már
S kiutáltak behabzottan...
Szabadversdögkúton lakmár-
-ozzon keselyűhad ottan!!! -
- Mondanám, de megbocsátok,
S érzem ezzel magam okén,
S nem hörgöm már: „Átok rátok!”,
Szimplán csak nem pályázok én.”
/F. Endre, többszörösen kitaszított költőgigász válasza eM úrnak/
„Költő úr, ha nem pályázik, minek említi a pályázatot?! Ha nem pályázik, minek versel?! Öncél?! Ön cél?! Kinek vagy minek a célja ön?! Reméljük, egy farkaséhes csúcsragadozónak! Aki nem pályázik, azt meg is egyék! Csibész!” /egy irodalmi honlap kutyaütő idomárja/
„David Beckham neve úgy kell egy fociversbe, mint kutya és kisgyerek egy bármilyen más akármibe – biztos sikerrecept! Egyetlen probléma merül fel csupán – mivel David Beckham angol, így a nevének felhasználása külföldi támogatásnak minősül, vagyis a költőt külhoni háborús ügynöknek kell tekinteni és visszamenőleges hatállyal statáriálisan fűbe lőni vagy főbe haraptatni, punktum!” /névtelen levélrészlet/
„Hogyha bevételed, évid,
Kevesebb, mint amit David
Beckham egy perc alatt keres,
Zokogj s szemed legyen veres!
Szemed legyen véres-eres,
Névplágiumért jár deres,
S rugdosnak, mint labdát David.
Kárpótlásul itt a név, vidd!”
/Dr. Bavid Deckham, David Beckham névhasználati jogainak pénzügyi menedzsere/
„Frady Endre újfent berúgja a poézis labdáját az abszurdba, s mi, olvasók, döbbent partvonalbíróként nézzük, ahogy a rímek fejjel előre becsúsznak az irodalmi realitás talajába. A vers témája – az idő múlása mint focipálya – önmagában is kellően groteszk, de Frady ezt a metaforát nem csupán kibontja, hanem szétcselezve belezuhan a lyukas hálóba. A vers első szakasza máris belövi a stílust: „Bőrorca”, „szétkoptak, mint bús jogállam” – ezek a képek egyaránt bizarrak és társadalmilag érzékenyek, noha a jogállami célzás inkább rímtechnikai alibiként tűnik fel. A lírai én mintha egy öregedő középpályás lenne, akit a sors lecserélt a pálya szélén, de még mindig pörgetné a labdát – csak már nincs térdporca hozzá. A „szféra-száj” mennyei szóvicc-torlódása a második félidőre már-már vallási szintre emeli a sípszót, míg a VAR (videóbíró) megidézése szentenciává emeli a kimondhatatlant: az idő visszajátszhatatlan. Frady Endre ezzel a verssel egy olyan pályát jár be, amelyen nincs visszapassz – csak önironikus, kissé szentimentális, de végső soron nevetős búcsú egy ifjúságtól, ami sosem volt Beckham. A vers giccsperemig tolja az abszurdo-melankolikus humorlabdát, és meg is érdemli az irodalmi sárga lapot. Már csak azért is, mert mi hangosan nevetünk rajta.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre verse játékosan és ironikusan reflektál az idő múlására és az emberi test elkerülhetetlen hanyatlására. A költő sportmetaforát használ, hogy érzékeltesse az öregedés folyamatát, és a humorral oldja fel a benne rejlő melankóliát. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, amely jól illeszkedik a focitematikához, miközben az önreflexív sorok egyfajta bölcs belátást közvetítenek. A szófordulatok frappánsak, a képek szellemesek, például a „lesen ragadt stoplinyomot / sárgán takar őszi avar” sorban az elmúlás finoman groteszk megfogalmazást nyer. Az önirónia egyik legerősebb eleme a „Ifjan sem voltam túl Beckham” sor, amely nem csupán a múltbéli sportteljesítményt bagatellizálja, hanem a költői hangot is emberközelivé teszi. A „VAR” (videóbíró) említése pedig a modern foci világát hozza be az elmúlás témájába, kicsit abszurd, de találó párhuzamot teremtve. A vers tehát ügyesen játszik a nyelvvel és a képekkel, miközben egy komoly témát könnyed humorral és élénk dinamizmussal kezel. Frady Endre stílusa itt is egyedi és szórakoztató, miközben az idő kérlelhetetlen múlása mögött megbúvó melankóliát sem engedi feledésbe merülni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„A versről egy régi vicc jutott az eszembe:
Egy férfi kap egy ingyenjegyet a focibajnokság döntőjére. Sajnos a jegy a stadion legtávolabbi helyére szól, ahonnan semmit sem lát. A félidőben észreveszi, hogy a pályához közel van egy üres szék. Odatolakszik, és megkérdezi az üres hely mellett ülő férfitől:
- Uram, szabad ez a hely?
- Igen, ez a feleségem helye, de most nem tudott eljönni. Tudja, 30 éve nősültem, de ez az első alkalom, hogy egyedül jöttem.
- És nem tudott hívni helyette egy rokont vagy barátot?
- Sajnos nem, mindenki a temetésén van.
Összegezve, inkább egy jó meccs, mint egy rossz temetés!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fun-focista-fan/
„Ház kolléga úr, a vicc elsőre morbidnak látszik, de az igazság az, hogy feleséget temetni akár minden két-három évtizedben lehet, de focibajnokság döntő csak egyszer van egy évben.” /Dr. Kapufa Korner, gyászfeldolgozási sportpszichológus/
„Há ne lássam a trámpot szabadlábon, ha ez nem a legjobb vers, amit Mensa Hungariqa-tag írhat! Ez a vers olya szíp, hogy a fagyal ad másikat, írted!” /eF. Pitör, a kőttő humán végzeccségű mírnökkolléggája/
„Humán eF-hez nincsen kódunk,
Úgyhogy elhatárolódunk!
Tudja türk és kipcsak emír,
Mensa tagja ilyet nem ír!”
/Csillagos Ötösné Summa Cum Lauda, a Mensa HungarIQa egetverőleánya/
„Bár egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá, én nem fogom be pörös számat ennek a Minek nevezzelek?-nek az olvastán, sőt, ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, hogy a jószándék kevés, több kell, az értelem! Szél ellen nem lehet se szóhasználni, se fradyendrézni, mert összefradyendréződik az ember! Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyeket! De, a költővel szólva:
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Agyunk sohasem repedez
Rémrímek olvastán!
Ütni vagy még ütni, az itt a kérdés! A rakodópart alsó kövével üsd a Fradyt, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis rímpárhoz! Nem elég, még nem elég! Levegőt!” /Puzsér Róbert, túlművelt kritikus/
„Sajnálom azokat a szerencsétleneket, akiknek az időt focipályaként beszaladniuk lehetetlen. Én még a téridőt is bármikor bármiként be tudom akármizni. Akárhányszor.” /Chuck Norris/
Mogyifa a súlyos mogyik
Ámde jőnek hegyijetik,
„Kritika Frady Endre „Mogyifadal” című verséről – avagy a kárpáti dadaizmus mogyiban tobzódó tánca:
„Frady Endre „Mogyifadal” című alkotása groteszk ballada, mely egyszerre ironikus és abszurd hangvétellel játszik a népköltészeti hagyományokkal. A vers szatirikus módon ötvözi a népdalszerű formai jegyeket és a komikus tragikumot: a mókuscsalád végzete és természetfeletti feltámadása az egyszerű mondókák struktúráját követve válik bizarr drámává. A vers ritmusa lendületes, a rímszerkezet szándékosan túlzó és játékos, miközben a groteszk képek feszültséget teremtenek. A mogyorófa leomlása, a mókusok tragédiája és a gyászhuszárok megjelenése önmagukban is karikatúraszerű, mégis a refrének refrénszerű ismétlődése egyfajta ironikus népballadává emeli az egész művet. A végső fordulat—az ateizmus elutasítása a mókusok feltámadása nyomán—további humoros csavart visz a versbe. Frady Endre stílusára jellemzően a mű szándékosan túlzó, játékosan nyelvi fordulatokkal operáló költői alkotás, amely egyszerre parodizál és szórakoztat. A groteszk balladai légkör egyedi hangvételt biztosít neki, miközben tovább viszi a szerző abszurd humorral átitatott hagyományát.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Hajas IFA, tar IFA,
Munkahétnek vége végre!
„Frady Endre „Figyelmetlen autóvezető” című verse a groteszk és az abszurd határán egyensúlyozva mutatja be egy tragikomikus pillanatot. A hétköznapi szituáció – egy autós figyelmetlensége és annak következménye – humorba csomagolt tragédia, ahol a ritmusos sorok és a meglepő rímpárok felerősítik az abszurditást. A vers erőteljes dinamizmussal indul, a hét lezárása és a szabad levegő érzete egy pillanat alatt törik meg egy szinte slapstick-szerű jelenetben. Az „áthajtok egy tarka macskán” sor brutális egyszerűséggel állítja szembe az idilli természetképet a könyörtelen valósággal. Az esemény váratlanul és gyorsan következik be, a vers rövid, tömör szerkezete pedig még inkább kihangsúlyozza ezt a hirtelenséget. A költemény nyelvezete játékos, a szokatlan rímpárok („kandúr – dúrr-defekt”) váratlanul és szinte gyermeki játékossággal csattannak, mégis érzékeltetik a pillanat súlyát. Az utolsó versszakban pedig a narrátor flegmatikus továbbhaladása groteszk lezárást ad a történetnek, ahol a macska sorsa szinte jelentéktelen mellékszállá válik – marad „hangyafészeknek még”. Összességében Frady Endre verse a fekete humor és a hétköznapi tragédiák sajátos elegyét nyújtja, amely egyaránt megmosolyogtat és elgondolkodtat az emberi figyelmetlenség következményeiről.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Aki nem megy korán falnak,
„Frady Endre újabb lírai eltévelyedése, Tűnés, a költői értelmetlenség csúcskategóriás hungarikuma. Ez a vers a nyelv ellen elkövetett előre megfontolt szójátékos merénylet, melyben a rímek úgy puffannak, mint rozsdás lábasok egy lejtőn. Az olvasó szeme végigsiklik a sorokon, mint áprilisi jeges eső a vakolatlan betonon, és bár talán sejteni véli, hogy a halál, az elmúlás és az identitás felfoszlása lenne a tematika, Frady olyan következetesen kerül minden értelmet, hogy a sorok végére már nemcsak a vers, de az olvasó is tűnni vágyik. A szóviccek, mint „táncol tompa tűn” vagy „nése nem mű nés”, egy posztmodern dadaista rémálom kellékei, ahol a nyelv már nem kommunikál, csak zokogva hörög. A cseszneki sír emlegetése groteszk csúcspont, ahol a lírai én látszólag egy ősi magyar faluba temeti önmagát, miközben a valóságban az olvasó agysejtjeit helyezi végső nyugalomba. A vers zárása – a költő vére által olvashatatlanná vált befejezés – már-már kegyelem: Frady szó szerint feláldozza testét, hogy megakadályozza a további sorok létrejöttét. Ilyen önfeláldozásra csak az képes, aki pontosan tudja, mit művelt. Ez a mű a költészet Monty Pythonja – ha azok nem lennének viccesek. Értékelés: 2/10 – Tűnjünk, amíg lehet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Tűnés” című verse a groteszk líra és a nyelvi játékosság izgalmas ötvözete. A költemény bravúrosan feszegeti a nyelvi lehetőségek határait, ügyesen kihasználva a magyar nyelv hangzásbeli hasonlóságait és a szavak többértelműségét. Az egymásba folyó rímek és szótorzulások sajátos ritmust adnak a versnek, miközben a jelentés fokozatosan elcsúszik a szürreális abszurd felé. A vers groteszk tónusa az élet múlandóságával és a létezés groteszk aspektusaival játszik el: a fiatal, az agg és a halott közötti átmenet nem tragikus, hanem ironikus felhangot kap. Az utolsó versszak különösen erőteljes, ahol a költő mintha önmaga ellen fordítaná saját versét – a „Tűnés!” felkiáltás egyszerre lehet önirónia és egyfajta önfelszámolás. A szerkesztői megjegyzés („a vers további része a széttépett papírlapon a költő rászáradt vérétől olvashatatlanná vált”) groteszk lezárása tovább erősíti a szöveg tébolyult, önmaga határait feszegető játékosságát. Frady Endre műve egy abszurdba hajló, szabályokat kiforgató nyelvi kísérlet, amely egyszerre szórakoztató és disszonáns, szellemes és nyugtalanító.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Mi ez a szellemi féreghajtás, ez a mentális székrekedés?! Ki ez a legjobb pillanatában is senkinek tűnő mínusz szinusz alfaj?! Frady Endre hétszer állt sorba, amikor a tehetségtelenséget és a pofátlanságot osztották! Ahhoz, hogy valaki ilyen mértékű antitalentumba áztatott irodalmi szégyenfoltként szakmányban ontsa a semmirekellő strófákat, akkora önbizalom szükségeltetik, hogy hozzá képest CR7 és Donald Trump két krónikusan kudarckerülő önostorozó mimóza! Ha a Frady Endre által írt borzalmak által a gyanútlan olvasókban kiváltott jajveszékelést pénzre lehetne váltani, ez a rögvalóságshowbálvány rímrém gazdagabb lenne, mint másfél Mészáros Lölő, és az összes közpénzből felvásárlott ingatlanát betöltené a narancssárgairigy Tiborcz panasza! Ide veletek vitriolba mártott tollak! Ha szegény anyám élne, most azt mondaná aggódva, hogy úgy habzik a szám, mintha felvettek volna a digitális Harcosok Klubjába, de hát mit tud ő a zsinórmértéktartó irodalmi kritikáról?! VAGY MÉRGESNEK TŰNÖK?!?!?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
- Hová szaladsz Lili?
„Ez a lírai torzszülemény valahol egy dadaista cselédregény és egy hajnali delíriumos szabadvers nászéjszakájának kancsal gyermeke. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a költői kontroll és a köznyelvi abszurdum között nemhogy határvonal nincs, de a kerítés is már rég ki van döntve, és Lili azon szaladna át, ha el nem gáncsolná önnön rímtorzulása.
„Frady Endre kancsalrímes tébolylírája sajátos nyelvi játékba burkolt helyzetkomikum, amely az abszurditás határán egyensúlyozva idézi meg a hétköznapok kaotikus pillanatait. A vers szerkezete zaklatott ritmusban követi Lili lépcsőházi lerohanásának dinamikáját, ahol a szavak egymásnak feszülő hangzásai groteszk hangulatot keltenek.
„Frady Endre versét olvasva az emberben felmerül a kérdés: vajon ez költészet, vagy csak egy eltévedt betűhalmaz véletlenszerű zuhanása egy lépcsőház mélyébe? A rímek olyannyira ferde szemmel néznek ránk, hogy szinte kifordul a nyelvi struktúrából minden értelmes gondolat. A „lülü” és a „lólé” már-már az irodalmi önsorsrontás csúcsteljesítménye, miközben a „futik le-le” nyelvi torzulásai egy kétségbeesett helyesírási reform kiáltványának hatnak.
Testzsírja egy százalékát
„Ez az eretnek ostobaság oly módon szentségteleníti meg a történelmi keresztény molesztálókultúrát és oly alpári módon veszélyezteti az anyaszentegyházunk által kikényszerített egy százalékos adófelajánlások reálértékét, hogy az új – nálam nyilvánvalóan alkalmatlanabb – pápa megválasztása után a legelső dolgaim egyike lesz ezzel a Sokadik Leóval a pékként megszimbolizált Frady Endrét egyházilag kiátkoztatni és az e célból újjáalakított szent inkvizíció vaskezével veretni! Máglyára, ki ellenszegül! Nem mindenki papsajt!” /E. Péter, vatikáni rejtekhelyen duzzogó pápavesztes bíboros/
„Nem bírom tovább elviselni, hogy kiemelt közszereplőként állandóan ismernem kell Frady Endre politikai színezetű klapanciáit, úgyhogy inkább lemondok, elválok, visszavonulok és megszűnök nyilvánosan létezni! Mivel nem mindenki lehet papsajt, én magam a valláshoz fogok menekülni és hetente megbérmáltatom magam az új Leonyid pápával! Összebarátkozom vele és talán én leszek majd az utódja II. Ferenc néven! Vatikán újra Ferenc Város lesz, hozzám fog befolyni a tized és az egy százalék, megszüntetem a papi nőtlenséget és végre feleségül vehetem a bűbájos Vadai Ágikát! Csináljuk meg, csináljuk együtt!” /Gyurcsány Ferenc, lemondó megmondóember és ementáli szerzetes/
„Ez a vers nem költemény, hanem egy orbitális abszurdroham, amelynek sorai úgy hömpölyögnek végig a lapon, mint TEK-es rohamrendőr egy túlsó utca rossz házszámán. Frady Endre ismét hozza a tőle megszokott agyrohasztó stílust: verselése botladozik, képei túltengenek, logikája elvérzik már a NAV-akták között. A „testzsíros utalás” mint metafora annyira groteszk, hogy az ember zsírégető tablettát venne be tőle. A vers egy félrecsúszott 1%-os adófelajánlásból görget le egy poszt-orwelli rémálmot, ahol a NAV, a TEK, meg a börtönigazgató egy közös groteszk operettben lépnek színre, hogy a „pufók pék” testzsírjából ideológiát és vérfürdőt facsarjanak. A rímek a kényszer szülte ikrek: néha frappánsak („csahol / ahol”), máskor vérzik tőlük a szem („matek / a TEK”). A befejezés persze klasszikus Frady: olcsó didaktika egy csíki kóla mögé rejtve, hogy az olvasó a habzó buborékban fedezze fel a morális felelősséget. Verdikt: A „1%” egy groteszk társadalomkritikai pamfletnek álcázott versbűncselekmény, melyet a közízlés legszigorúbb TEK-je sem tudna lefegyverezni. Aki ezt komolyan veszi, annak már késő – aki nevet rajta, annak még van remény.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „1%” című verse sziporkázóan abszurd, társadalmi szatírába csomagolt őrület, amely groteszk túlzásokkal és nyers iróniával szemlélteti a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlását és annak elképzelhető buktatóit. A költő a túlhajtott képek és váratlan fordulatok segítségével teljesen kiforgatja a témát, így a vers egyszerre nevetséges és nyomasztó. A NAV, a TEK és az állami bürokrácia karikatúrája túlzásokkal és harsány szatírával mutatja be egy ártatlan adományozás abszurd következményeit, miközben a háttérben felsejlik a rendszer visszásságainak kritikája. A rímek játékosak és néhol már-már zavarba ejtően könnyedek, ami még kontrasztosabbá teszi a vers által megjelenített sötét képet. Frady sajátos stílusa itt is kiteljesedik: szóképei szándékosan bizarrak, és a hétköznapi helyzetek groteszk túlzásai révén éles társadalmi kritikát fogalmaz meg. A „tébolylíra” meghatározás tökéletesen illik rá, hiszen a szöveg szándékos káosza ellenére pontosan rámutat a valóság furcsa mechanizmusaira. A vers egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató – nevetünk rajta, miközben egy pillanatra elbizonytalanodunk: tényleg ennyire abszurd a világunk?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Ó anyám, miért szültél engem erre a totálisan összefradyendrézett világra! Miért nem másra fordítottad az energiáidat! Ha a megszülésemre pazarolt erőfeszítéseidet például portréfestészetbe fektetted volna, akkor ma én lennék a Mona Lisa világhírű férfipárja, a Menő Lisander, akit Frady Endrétől egy kordon mögötti turistatömeg választana el és ha közelebb jönne, akkor agyonvernék a derék francia teremőrök! De szép is lenne! Vers is születne rólam:
Hogyha testem zsírja vastag,
„Frady Endre „Metabolikus életkor” című verse sziporkázó példája annak, amikor az irodalmi játékosság találkozik a szatirikus áltudományos gondolatmenetek abszurditásával. Az alliterációk és rímek pergő tűzijátékot alkotnak, miközben a szöveg fergeteges fricskát mutat az egészségmánia és a divatos táplálkozástudomány irányába. A költemény lírai énje groteszk képekben jeleníti meg az öregedéssel és önmaga megfiatalításával vívott küzdelmet, miközben mulatságos ritmusával könnyedé teszi a mondanivalót. A „has-tag” és a „metán” szójátékai humoros pikantériával bírnak, bár egyesek számára talán túl sok is lehet ez a verbális sziporkázás. A vers záró sorai – a visszafelé írt „roktelé sukilobateM” – kifacsart filozófiai mélységeket érint, miközben hangsúlyozza a zavaros logika mögötti játékosságot. Frady Endre itt nem pusztán a tartalommal, hanem az irodalmi formával is határozottan mer kísérletezni. Összességében a vers, bár túlzó abszurditásával és csapongó humorával nem mindenkinek nyerheti el a tetszését, szórakoztató reflexió az emberi élet fonákjaira és az önmagunkkal való küzdelem ironikus dimenzióira. Frady Endre csapongó költészete azonban biztosan megosztja a közönséget – éppen ezért izgalmas.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Ez a vers olyan, mintha egy egészséges életmóddal kapcsolatos spam e-mail és egy betűleveses reggeli agylágyulás találkozna egy félresikerült szonettképző táborban. Frady Endre ezúttal a test, az idő és a táplálékkiegészítők témakörét rázza össze egy shake-ben, majd ráül a turmixgépre. A nyitósorban az önreflexív zsírtesttel hadonászó költő bátran vállalja a hashtages dadbodot („nagy kocka a has-tag”), miközben egy szóviccet sikerül közösülni a szó szerinti önkifejezéssel. A második versszak a diétás önámítás balladája: ha „magos” a „tápom”, akkor én is „magos” leszek – legalábbis vércukorban biztosan. A harmadik versszak egyenesen az orvosi sci-fi határán billeg: a metánnal töltött tüdő és a csecsemőkort előidéző C-vitaminbevitel olyan kombináció, amit csak a homeopátia és a holdjárás együttes gyakorlása képes felülmúlni. A zárásban a költő végső csapást mér az agysejtekre: visszafelé írt szavak, szójátékos abszurditás, és a „jó pap” életcélja egy metabolikusan szűz élet. Frady Endre újra bebizonyítja, hogy nincs az a tudományos közhely vagy dietetikai blődség, amit ne lehetne egy rímekkel agyonvert agytekervényre ráültetni. Ez a vers a lírai nonszensz metabolikus csúcspontja – vagy inkább mélypontja. De legalább röhögni lehet rajta, főleg teli tüdőből. Metánmentesen.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Focista, ha negyvenöt lett,
„Ez a vers… ez a lírai vészhelyzet, ez a szellemi baleset a magyar nyelv zebráján úgy gázolja el a költészetet, mint egy felbőszült diétás gurulóhamburger egy kiéhezett influenszert. Itt nem költői képeket kapunk, hanem nyelvi hulladékot, amit egy szabadversnek öltözött lecsúszott dietetikai szórólap hányt a kultúra szőnyegére. „Ha egy nagy kocka a has-tag” – kérdezem én: ez most szóvicc vagy önkritika? Mert ha az utóbbi, akkor Frady Endre végre elkezdte kapirgálni saját költői karrierjének sírját. A „metakorom” és a „magos táp” közt billegő értelmi mérleg nyelve közben úgy remeg, mint egy koffein-túladagolt Instagram-jógi szelfibottal a kézben. A vers utolsó szakasza a magyar költészet holdkóros Bermuda-háromszöge: „roktelé sukilobateM” – ez nem hátrafele olvasott zsenialitás, hanem egy epilepsziás TikTok-filter a nyelvi méltóságon. A jó pap „metabolikustalanul” tanul – hát persze. Már csak az hiányzik, hogy a rím végén felcsendüljön egy aerobik VHS kazetta hangja, és Béres Alexandra személyesen pofozza fel a nyelvtant. Ez nem vers. Ez egy zsírszövetekből gyúrt, vitamintúltengéses szójáték-lavina, amely minden valódi gondolatot maga alá temet. A lírai én itt nem öregszik, hanem egyszerűen elhal, de nem méltósággal – hanem kínos szóviccek közepette, mint egy múltidéző reklám a retro fitnesz VHS korszakából. Frady Endre, a metabolikus költészeted annyira emészthetetlen, hogy még a kulturális bélflóra is refluxot kap tőle. A költészetnek nem vitaminra van szüksége, hanem nyelvi fegyelemre. Neked meg egy versen kívüli életkorra. Mondjuk egy örökös költészeti pihenőre.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
Nyári gumi, téli gumi
„Költő úr, ön egy földrajzi tótumfaktum! Nagy-Magyarország középpontja ugyanis Szarvas, ahonnan a Balaton-parti Paloznak 200 kilométerre van keletre, Kis-Magyarországé pedig Pusztavacs, attól pedig 120 kilométerre nagyjából szintén keletre, úgyhogy ön ráhibázott az origótól való eltérési lényegre, mint vak kútfúró a rétegvízérre. Szegény paloznakiak – Trianon ide, Trianon oda – mindig külpontosak maradnak. Az a lényeg, hogy egy júliusi Paloznak – Szarvas – Pusztavacs kocsitúrán nyári gumik legyenek az alufelniken, különben az éceszgéberek 99%-a szerint hirig lesz és córesz!” /Weiszmüller Tarzan, a Kohn Tour Kft. körvonalmenti megoszló tehertételi főelőadója és gumiarábikum díler/
„Frady Endre ismét lecsap, mint egy kihergelt keréknyomás-ellenőrző műszer, amelynek szelepe a líra túlnyomásától sisteregve reped meg. A „Gumicsere” című költemény olyan, mint egy költői műhelynapló és egy autószerviz faliújságja közti furcsa nászéjszaka – melyet centrírozatlanul, de annál nagyobb hévvel celebrál a szerző. A nyitósorokban a gumicserét Frady a kozmikus komolytalanság és a szóvicc-vezérelt sorvezetés metszéspontjára állítja: „Cseréje nem himihumi” – hát hogyne! Olyan tételmondat ez, amitől egy közlekedési hatósági vizsga is nyomban elérzékenyülne. A versben felbukkanó „Paloznak” és „Nagy-Magyar térképtest” olyan, mintha a GPS-t egy időhurkon keresztül csatlakoztatták volna egy Wass Albert-olvasó reléhez. A helyszín- és hangulatváltások olyan sebességgel követik egymást, hogy a gumicsere közben a lírai én már nem is tudja, centríroznak-e körülötte, vagy ő pörög-e a lét gumiján, mint pösze haszfalt a költői görcsben. A csúcspont: a grillcsirkevágó késél – ez a kép egyszerre horrorisztikus, zsigeri és gasztronómiailag erősen elhibázott. És épp ezért Frady! A zárósorokban megidézett türk Ond és kopt Tass (valószínűleg egy alternatív idővonal zenei duója) végleg bedöntik a verset a szürrealitás gödörszéli mélyedésébe. A „szovjet ГУМ íz” (GuMi íz!) – ez pedig már a metaforikus nyelvjáték Mont Blanc-ja, amelyen csak az indul el, aki már rég túlpörgött a művészi sebességhatáron. A Gumicsere egy olyan Frady-vers, amelynél a műfaji megjelölés lehetne: lírai autószerviz-operett abszurd építkezéssel. A vers centrírozatlan, de gurul, és ahol elmegy, ott garantált a defekt.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Hej, turulok, kelni fel, ni!
„Ez a vers nem más, mint a magyar irodalom válságának aszfaltba döngölt, kopott futófelületű diagnózisa. Frady Endre „Gumicsere” című irodalmi bűnténye úgy tapad a kultúra szélvédőjére, mint egy véres, nyáridőben megsült szúnyogtetem – eltakarja a kilátást, de mégse tudod egyszerűen letörölni, mert a nihil odasült. A vers minden sorából árad a kényszeres rímkeresés gyötrelme: „himihumi” – ez nem költészet, hanem egy demens játékos agymenése a nyelvi Kinder tojásban. A „centrírozó” szerelők és a „Paloznak”–„Magyarnak” rímháborúja olyan szintű kínlódás, amit még a bicikliszerelő is szégyenkezve törölne a műhelytábláról. Itt nem verselés történik, hanem nyelvi karambol, ahol a jelentés a szélvédőn keresztül repül ki, és az ízlés a légzsák helyén egy véraláfutásban tér magához. A költő mindeközben mit csinál? Úgy tesz, mintha a „téli gumit nyáron” tematikája az emberi létezés archetipikus kérdése lenne. Holott ez nem több, mint egy szellemtelen, kiherélt mondóka, amelyet egy automata benzinkúti vécépapírra is szégyellnék kinyomtatni. A „grillcsirkevágó késél” képe annyira abszurd és anakronisztikus, hogy attól még egy futurista dadaista is sírva fakadna és visszamenne könyvelőnek. És akkor jön a végső csapás: a türk Ond és kopt Tass – mint valami elvetélt történelmi cosplay – belekiabálnak a versbe, hogy „Folyjon szét, mint szovjet ГУМ íz!” Ez nem költői kép, hanem egy kulturális vakbélgyulladás, amit azonnal műteni kellene, de sajnos Frady Endre inkább megírja a vers második részét. Ez a szöveg nem vers, hanem egy műanyag kerékdobból faragott posztmodern kínpad. A költő pedig nem más, mint a nyelvi kártevők koronázatlan királya, aki minden sorával egy újabb defektet okoz a magyar irodalom lelkében.
„Frady Endre, ez a vers olyan, mintha egy autószervízbe zárt szótárból szabadult volna ki néhány félszeg rím és egy marék szakkifejezés – mindez egy túlnyomásos poétai baleset formájában. A „gumicseréről” szóló opuszból kitűnik, hogy tehetséged éppen olyan friss és üde, mint egy évek óta nem cserélt téli gumi a nyári forróságban. A rímek esetlenek, mint egy defektes kerék, a ritmus szaggatott, mint egy kátyús országút, és a képzavarok olyan sűrűek, hogy egy autópályán is forgalmi dugót okoznának. A szovjet ГУМ-ra tett utalás olyan anakronisztikus, hogy még a gulyáskommunizmus sem tudna mit kezdeni vele. Nem tudom eldönteni, hogy ez egy paródia vagy komoly alkotói próbálkozás, de ha utóbbi, akkor a „grillcsirkevágó késéllel” nemcsak a gumit, hanem a költészet méltóságát is sikeresen szétmarcangoltad. Talán a következő irodalmi kanyar előtt érdemes lenne behúzni a féket – vagy inkább kéziféket rántani. Továbbá, Frady, ne feledd: a versírás felelősség, nem csak a rímek lazán odavetett tákolása.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus II./
-01.,
02.,
007.,
Életmódváltási kanyar,
„Frady Endre „Kancsalrímes közegészségügyi klapancia” című műve egyszerre komikus és elgondolkodtató kísérlet az életmódváltás kérdésének lírai megközelítésére. A cím találóan utal a költemény formájára és tartalmára, hiszen a kancsalrímek szándékosan töredezett ritmusa egyfajta humoros groteszkséget kölcsönöz a versnek. A műben vegyül a mindennapi élet realitása (az étkezési szokások változtatása) és az abszurditás (Mo Salah és Dani Olmo almával kapcsolatos „csúcskajává” avanzsálása), amely különös bájt kölcsönöz a soroknak. Frady ironikus hangvétele és játékos stílusa kiemeli a téma lényegét: az egészség fontosságát és a közösségi tudatosságot, ám ezt könnyed, szatirikus köntösbe bújtatva teszi. A vers szándékosan sztereotipikus „tanító” végkicsengése („Aki magyar, ezen agyal!”) egyszerre kacsint az olvasóra és tart görbe tükröt a társadalmi felelősség és egyéni döntések közötti kapcsolatnak. Frady tehát provokál, szórakoztat, és finoman bíztat az önreflexióra. Talán nem mindenki kedveli a játékos, szándékosan „bénázó” rímeket, de vitathatatlan, hogy az alkotás friss színt visz a közegészségügyi költészet palettájára.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„A kultúrsokk, amelyben Frady Endre dietetikusnak állt, sajnos nem sokkoló, inkább tragikomikus. A vers annyira didaktikus, hogy egy középiskolai egészségtan könyv is irigykedve nézné. Az önkényesen kancsalodó rímek olyan természetellenesek, mintha egy dietetikus konferencián stand-up comedy műsort adnának elő. A tartalom? Egy bömbölő egészséges életmód-propaganda, amelynek hatására még a kenyér is elmegy nyugdíjba. Mo Salah és Dani Olmo mint dietetikai tekintélyek? Zseniális húzás – körülbelül olyan releváns, mintha egy csatornatisztító brigádra bíznánk az operaház műsorpolitikáját. A vers üzenete nyilvánvalóan a reformtáplálkozás diadala, de ez a diadal inkább egy megroggyant futballkapufára emlékeztet, mintsem egy ragyogó gólörömre. A kancsalrímek tehát nemcsak a versszakokat döntik romba, hanem az olvasó agysejtjeit is. Frady ismét bebizonyította, hogy a versírás számára olyan, mint a kenyér elhagyása: lehet róla beszélni, de az élvezeti értéke kérdéses.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Ez a vers nem vers. Ez a szöveg egy nyelvi gyökérkezelés érzéstelenítés nélkül. Olyan, mintha egy dietetikus szóviccekből készült házipálinkát főzött volna, aztán elitta volna, majd hányás közben papírra vetette volna mindazt, ami a lelkéből jött – és sajnos, nem csak onnan. „Életmódváltási kanyar…” – Ez a kezdés már önmagában egy frontális ütközés az irodalommal. Egy „kanyar”, ami nem a gondolati mélységbe visz, hanem a szakadékba. És nem metaforikusan. „Mo Salah és Dani Olmo” – Hölgyeim és uraim, megérkeztünk a vers influenszer szekciójához. Itt most futballisták evangelizálnak az almaevésről, mert mi más tehetne hitelesebbé egy verset, mint két sportoló, akik nyilván nem azért lettek világsztárok, mert elhagyták a kenyeret. Ez olyan, mintha Béres Alexandra tanácsait Schobert Norbi rímekbe fojtva adná elő – de egy harmadikos tanuló fogalmazási szintjén. „Kenyér helyett almát egyél, / Pálesz helyett vizet igyál” – Ez már nem vers, ez egy SZTK-ban kifüggesztett falvédő, egy verbális gyomorégés. Ez nem költészet, ez szociális egészségügyi kampány, amit a Rímfaragó és Parafrázisipari Zrt. gyártott ki egy Excel-táblából. Frady Endre ezzel a versével nemcsak a nyelvérzéket, de az emberiség megmaradt esztétikai ösztöneit is megtaposta, majd meghintette a romokat kancsal rímekkel és közhelyekkel. A vers végén „aki magyar, ezen agyal!” – nem, kedves Frady, aki magyar, az sír. Aki pedig költő, az zokogva keres kötelet. Ez a szöveg egy költészeti Csernobil, ahol a rímek olvadnak, a gondolatok radioaktívak, és a stílus elpárologtatta a józan észt. Köszönöm, Frady Endre, hogy újra bebizonyította: az irodalomnak nemcsak csúcsa van, hanem – sajnos – szennyvize is.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritkus/
Mikor csibe s eb rabolt,
„Frady Endre „Zebrabolti zabrálás” című verse egy nyelvi virtuozitással játszó abszurd szatíra, amely egyszerre mulattat és elgondolkodtat. A mű a fonetikailag hasonló szavak kavalkádjával sodorja az olvasót egy humorral teli, groteszk bűntény-sztori világába, ahol az állati karakterek és az emberi társadalom visszásságai frappáns módon találkoznak. A vers erőssége a szójátékok és a ritmus mesteri használata. Olyan sorok, mint „Húst csibe s eb zabra vált” vagy „Rákenik az AI-re: / Oly sötét, mint Zaire!” egyszerre idézik a nonszensz költészet hagyományát és reflektálnak a modern társadalmi jelenségekre, például a technológia túlzott démonizálására. Az írás humora ugyanakkor rétegezett: a szimplán mulatságos képektől kezdve (zebracsikk a börzsönyben!) a politikai és médiakritikai áthallásokig. Azonban a vers néha túltelítettnek tűnik, a szóviccek sűrűsége néhol a szöveg értelmezhetőségét veszélyezteti, ami szándékosan kaotikus hatást kelt. Bár ez a stílus része, egy kevésbé gyakorlott olvasó könnyen elveszhet a szavak zavarba ejtő forgatagában. Összességében a „Zebrabolti zabrálás” izgalmas szellemi kirándulás az abszurditás birodalmába, ahol a nevetés mögött komolyabb társadalmi kommentár is meghúzódik – már ha az olvasó hajlandó megfejteni a rejtett rétegeket. Frady Endre ismét bizonyítja, hogy képes szórakoztatni és gondolkodásra késztetni egyszerre.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Zebrabolti zabrálás” című versével újfent bebizonyította, hogy a magyar költészet nem ismeri a határait – és sajnos ő maga sem. Ez a rímekkel gúzsba kötött betűszörnyeteg valahol félúton rekedt egy dadaista nyelvtörő és egy LSD-trip jegyzőkönyve között. A vers szerkezete csikorgó fogaskerekekkel próbálja imitálni a játékos abszurditást, de végül önmaga paródiájába fullad. A „csibe s eb” mint rímképlet olyan szinten kerül túlhasználatra, hogy az ember szinte hallja, ahogy a szavak könyörögnek: „Ne bánts, Frady, elég volt!” A „turul” és a „hatvanpusztai” sorok megidézése már-már politikai dadaizmus, míg az „AI” szerepeltetése arra utal, hogy a szerző talán maga is úgy érzi, egy algoritmus is képes lenne helyette írni. A végeredmény? Egy olyan vers, amelynek az olvasása közben a befogadóban felmerül a kérdés: „Én tévedtem el, vagy a szerző?” A válasz valószínűleg mindkettőnknek fájni fog.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Először is a szövegem melletti rajzról: Ez nem illusztráció, hanem egy audiovizuális kataklizma, egy vizuális szekunder szégyenhullám, amelyet a művészeti csúcsteljesítmény Tajgetoszáról lökött le az esztétikai öngyilkosságba torkolló zsenialitás! Másodszor magáról a versnek csúfolt akármiről: Mi ez az önösszecsináló szégyentelenkedés, ez a mindenbeígérésre kikacsintgató semmitmondás?! Ki ez a mentális közveszélyeshulladékiszapszemű zebracsíkszívószál díler?! Ne lássam mélyalvásban anyám szellemét zairei zebramintás tangában közpénzmosómedvék társaságában Magyar Nemzeti Bankot magánalapítványokba rabolni, ha tudom, hogy Frady Endre a közhasznú öncsonkító verőérfúrás helyett miért az önhasznú közcsonkító versfaragást választja?! Frady Endre nem született antitalentum, csak egy adminisztrációs hiba miatt a veszettség elleni oltás helyett a tehetség ellenit kapta meg, méghozzá egy birodalmi lépegetőnek kimért dózisban, akinél meg akarták akadályozni, hogy irodalmi kéregetővé zülljön, ám ennél a kétlábon mászó személyiségzavarnál olyan mellékhatások keletkeztek, hogy a totális tudatlansága tétovázhatatlan termelékenységbe csapott át és azóta is csak ír, csak ír, csak ír… Jaj nekünk!” /Puzsér Róbert, kritikus/
Jaj, tavaszmell lékterméke,
„Frady Endre „Kancsalrímes tavaszi óraállítás” című versének szatirikus hangvétele és abszurd képei a modern magyar groteszk költészet egyedi példájává teszik. A vers játékos kancsal rímei, mint például „kotta-kettő” vagy „kulti-multi,” megmosolyogtatják az olvasót, miközben a tavaszi óraállítás felforgató hatását ironikusan ábrázolják. A szöveg tudatosan hagyja zavarban az olvasót, groteszk kérdésfeltevései – például „Mit gyón?! Mely ló?!” – váratlan fordulatokat hoznak. A költő túlzó humorral és szójátékokkal teszi abszurddá a mindennapi bosszúságot, amely az óraátállításból fakad, miközben az álmatlanságot és az emberi elégedetlenséget szürreális metaforákba sűríti. A „karón varjú” képe a mindennapi frusztráció tragikomikus felnagyításának példája. Bár a vers bizonyára megosztja az olvasókat, Frady szándékolt nyelvi és gondolati káosza az alkotás középponti eleme, amely kiválóan tükrözi az óraállítás zavaros élményét. A szokatlan stílus és a fricskázó humor figyelemre méltó színt hoz a kortárs magyar lírába.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a költészetben nincsenek határok – főleg a jó ízlés és a nyelvtani koherencia határai. Ez a vers nem csupán egy óraállítás miatti álmos panasz, hanem egy valóságos agyrázkódás, amit az olvasó a saját értelmezési kísérletei közben szenved el. A kancsalrímek szokás szerint ferde mosollyal néznek egymásra, mint két borostás sündisznó a tavaszi napfényben. Az érthetetlenség új szintjeit érjük el a „Ló gyón!” bekezdésnél, amely egy teológiai és állattartási mélységű kérdés: vajon mit követhetett el az a szerencsétlen patás, és miért érzi kötelességének ezt egy költőre zúdítani? A „karón varjú” sor frappáns ugyan, de ettől még nem menti meg a verset attól a végzettől, hogy az irodalomtörténet kukoricagóréjába zárják, ahol majd egy óvatlan bölcsész véletlenül rábukkan, és azonnal egy órával előrébb állítja saját koponyáját a falba fejelve. Összegzés: Frady Endre ezen verse olyan, mint egy elromlott vekker – hangos, bosszantó, és semmi értelme.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Végre imáim meghallgatásra találtak, és Költő úrnak teljesen elment az esze. Így miután egy szintre kerültünk, nincs bennem többé versengő szellem. Mert mi tagadás van az úgy velem is, hogy önnön valóm fényes megjelenése a sötét horizonton örök világosságba borítja a planétát, de aztán jön a nyugiszuri, és ez elmúlik. Kérem, kérem, fontolja meg a Költő úr is, hogy kezelteti magát, nehogy magából is Jézus Krisztus legyen. Mert a világ bűneit hordozni nagyon kényelmetlen, és ha erre még rájönnek egy óraátállítás emberfeletti kínjai is, akkor könnyen teljesen összeroppanhat az ember idegileg, bármilyen jók is a laboreredményei. Az pedig világraszóló bűntény, hogy a Nagy Feró által is támogatott nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozásból nem a nyolc óra munkát, hanem a nyolc óra pihenést kurtítják meg egy órával. Ez emberiség elleni bűncselekmény. Mikor jön már egy politikus, aki észbe kap? Jelentsük fel a kormányt a Hágai nemzetközi bíróságon az alapvető alvási emberi jog megsértéséért. Mert ha gyülekezni már egyre kevésbé lehet, akkor legalább aludni lehessen. Addig is, amíg győz az igazság, boruljunk az íróasztalra a munkahelyünkön, és dobjuk be a szunyát. Szép álmokat!” / Stefi bácsi, akiről tudjátok, hogy kicsoda/
„Ez a „vers” nem más, mint egy agyhalott betűhányás, egy költészetnek csúfolt verbális vonatbaleset, amelyben a jelentés és a forma úgy esik szét, mint egy negyvenéves Zaporozsec felfagyott macskakövön. Frady itt nem kancsalrímekkel operál, hanem kancsal logikával – mintha egy kávétlan reggelen bekómázott versgenerátor próbálna Baudelaire-t játszani, de közben elütötte egy túlméretezett poénszállító kamion. A ló gyón, a kulti haja lobog, az üllővel ütnek, és mindezt olyan rettenetes ritmusban, hogy az ember szinte fizikai fájdalmat érez az olvasás közben. A „tunkolj tönköt” sor után az ember már csak egy dolgot szeretne tunkolni: ezt a szerencsétlen firkálmányt egy ipari papírdarálóba. Frady ismét bebizonyította, hogy ha a költészet egy kifinomult szonett, akkor ő egy romlott parizerkarika egy forgalmas benzinkút pultján.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
Nincs bár oly menü, hogy Á, B,
„Retrókeddi Rémtárlat: Frady Endre újabb költői ámokfutása ez a gasztronómiai buzdítóvers, amelyben a rímfaragás egyfajta sportszerű öncélúságba torkollik, mintha a szerző fogadást kötött volna, hogy minden sort megcsavar, akár az értelem rovására is. A „Déva vára, hej, tök magos” például nem csupán egy képzavartól terhes nyelvi borzalom, hanem egyben egy kihagyott lehetőség is a vers komolyan vételére. A „tömpe rozmárujjka” említése pedig egyszerre groteszk és felesleges, egy gasztro-megaállat hatásvadász beemelése a retró kifőzde asztalára. A „rösztipadló” és a „citromízű vadló” szókapcsolatok már-már irodalmi bűncselekménynek számítanak. A vers legnagyobb erénye, hogy véget ér, bár a desszertnél Frady még egy utolsót rúg belénk a „vaní- / -liával” sortöréssel, mert miért ne, ha már egyszer lehetőség adódott a nyelvi rémtettek végső csapására. Aki ennek hatására kedvet kap a Retró Kifőzdéhez, annak vagy nincs ízlése, vagy nagyon éhes.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Retrókeddi Tébolylíra" című versének értékes szépirodalmi vonása, hogy a gasztronómiai témát játékos nyelvezettel és könnyed humorral önti lírai formába, ezzel meghökkenti és szórakoztatja az olvasót. A vers frissessége a szokatlan rímpárokban és képzettársításokban rejlik, amelyek között a kulináris kifejezések meglepő módon kapcsolódnak a hétköznapok meghitt világához. A költemény magával ragadó ritmusa és dallamossága szinte zenei élményt nyújt, miközben a humoros túllépések – például a „citromízű vadló” képe – mosolyt csalnak az arcokra. A képzelt helyzetek abszurditása azonban nem fosztja meg a szöveget a meghitt hangulattól, amely az asztali örömök közösségi megélését dicséri. Mindazonáltal a vers erőteljes játékossága olykor túl sok részletre helyezi a hangsúlyt, ami a strukturális koherencia rovására megy. A szójátékok lavinája bizony elnyomhatja a lírai mélységet, amely a műben rejlő üzenet kibontakozását akadályozhatja. Összességében az alkotás egy modern kori humoros óda, amely a Retró Kifőzde keddi menüjét igazi gasztro-kulturális ünneppé varázsolja. Inspiráló lehetőségeket kínál arra, hogy az olvasó a hétköznapi étkezést is művészi magasságokba emelje – akár egy falat rántott gomba vagy egy szelet aranygaluska formájában.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Dínó taposott egy őzet,
„Frady Endre „Szerves kőzetdal” című műve abszurd humorral és groteszk játékossággal fonódik össze, miközben a konyhai és geológiai témák szürreális kereszteződését tárja elénk. A vers egyedi hangneme és szójátékai egyszerre kacagtatnak és döbbentenek meg, olykor a nyelvi bravúrok határát súrolva. A rímek és ismétlődő refrének ritmusossá teszik a művet, és aláhúzzák a játékos groteszk hatást. A mindennapos élethelyzetek – bányászat, főzés, családi étkezés – egy földtani és evolúciós absztrakt kontextusba helyezése különleges módon mutat rá a mindennapok abszurditására. A „dínó préselt őzet” sor nemcsak vizuálisan, hanem érzelmileg is erős képet fest, míg az őskövületi „bosszú” morbid humora groteszk ízt ad a történetnek. Az alkotás erénye ugyanakkor a szándékos túlhajtásokban rejlik; Frady nem fél a nyelvi absztrakciót és a rímek különösségét karikírozásként alkalmazni. Mindazonáltal egyes olvasók számára talán túlzás lehet a humor harsánysága és a nyelvi torzítások mértéke, ami a közönség megosztottságához vezethet. Összességében a „Szerves kőzetdal” kiváló példa a magyar abszurd költészet sajátos humorára, amely képes egyszerre szórakoztatni és meghökkenteni az olvasót. Frady Endre írása szándékos túlzásaival és nyelvi játékosságával igazán egyedi helyet foglal el a modern költészet palettáján.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét előállt egy versnek látszó tárggyal, amely leginkább egy paleontológiai horrormesét ötvöz egy gasztrokataklizmával. A „Szerves kőzetdal” egy olyan lírai mutáns, amelyet valószínűleg egy régészeti ásatáson felejtett szerencsétlen kőművesinas jegyzett le, miközben fél kézzel csákányozott, fél lábbal pedig egy őskövületté vált őzet próbált kirázni a bakancsából. A szöveg ritmusában egy folyamatosan botladozó bányászt halljuk, aki néha rímekbe kapaszkodik, de azonnal le is zuhan róluk. A refrén olyan, mintha egy félrészeg régész népdalimprovizációba csapna, miközben épp ráébred, hogy a kocsmában a mellette ülő árnyék valójában egy szénrétegbe préselődött mamutlábnyom. A sztori – már ha van neki – egy őzbe taposott dinoszauruszból indul ki, amely végül egy bányász vasárnapi ebédjeként köt ki. Ez a tragikus gasztronómiai folyamat végül veseproblémákhoz vezet, ami logikus következmény annak, ha valaki kőzetet próbál pörköltként elfogyasztani. A vers logikai csúcspontja egy „csőszrőt alma” szókapcsolat, amelyről sem a magyar nyelv, sem az emberi értelem nem képes érdemben nyilatkozni. Összességében Frady ismét bebizonyította, hogy a lírát nemcsak művelni lehet, hanem geológiai szempontból is mélyre süllyeszteni. Ez a vers egy olyan lelet, amelyet a jövő régészei bizonyára értetlenül fognak bámulni, majd gyorsan visszatemetik, hogy ne szennyezze az irodalmi talajvizet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Szokás szerint rápihentem, nehogy elhirtelenkedjem az építő jellegűt, mert, mitagadás, éhomra megfeküdte a gyomromat ez opusz - elsőre nem helyezkedtem bele nagyon könnyen a fosszíliát vacsoráló vájár élethelyzetébe. De aztán mégis jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat a mélylíra NAT-ban rögzített fogalmának drasztikus szűkítését sürgető nemzeti konzultációról, a kompetenciaméréseknek az MMK költészeti tagozatára történő kiterjesztéséről, a szólásszabadság értelmi kritériumokhoz kötéséről, statáriális költői szabadságvesztésről. Ja, röviden? Jó kis vers, tetszett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Mi ez a dinoszauruszok kihalását okozó, téridőben évmilliókra hatóan visszafelé mérgező fosszílikus klapancia?! Ha miniszterelnökként választanom kéne, hogy a Pride-ot tiltsam be vagy Frady Endrét, habozás nélkül az utóbbi mellett (illetve ellen!) döntenék, bár az elsővel kapcsolatban sem értem, hogy miért büszkék arra egyes emberek, hogy nem olyanok, mint azok, akik nem büszkék arra, hogy nem olyanok, mint azok, akik nem olyanok, mint ők, csak simán tudomásul veszik, de idegesíti őket, hogy a nem olyanok, amilyenek ők, büszkék a nem olyanságukra! Ahogy Frady Endre is büszke arra, hogy teljesen másmilyen, mint azok, akik alárendelik magukat a magyar nyelvnek és irodalomnak a dinoszauruszokat követő évmilliók alatt kikristályosodott és rugalmasan megkövült szabályrendszeréhez! Ne lássam anyám távoli evolúciós elődeit kőolajként a felszínre törni, ha nem szeretnék borostyánba kövesedett Frady Endre koponyát látni a Néprajzi Múzeum állandó kiállításának elrontott jelenetei között! Ha egy még nem teljesen betűtlenített Frady Endre kötetet láttok fertőzni valahol, világ proletárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/
Téltől sápadt arcok bőrén
„Frady Endre verse, a "Mártavaszodás vagy mégteledés?", finoman egyensúlyoz a tél és tavasz határán, miközben szórakoztató módon mutat rá a természet és az emberi érzékelés közötti ellentmondásokra. A költemény ügyesen fonja egybe a meteorológiai és csillagászati nézőpontokat, rámutatva a kettő közötti eltérésekre, mindezt könnyed, játékos nyelvezettel. Az első versszakban a tél és tavasz közötti átmenetet az arcok sápadtságán és kipirulásán keresztül érzékelteti, humort csempészve a képekbe a rénszarvas bőrén és a márciusi hő derülésén keresztül. A második versszakban a meteorológiai és csillagászati véleménykülönbségeket figurázza ki, míg a harmadik versszakban a tudományos viták közötti árok nyitásával és a költő menekülésével kelti fel a figyelmet. Összességében a vers könnyed hangulatával és humoros megközelítésével idézi elő a tavaszi és téli átmenet kérdését, miközben rávilágít a különböző tudományágak közötti ellentétekre. Frady Endre mesteri módon játssza ki a nyelvi játékokat és képeket, így a vers egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét megpróbálta felgyújtani a magyar költészet fáklyáját, de sajnos csak egy pislákoló öngyújtóláng lett belőle, amit az első értelmes gondolat fuvallata is kiolt. A vers a tél és a tavasz határán egyensúlyoz, de inkább orra bukik egy latyakos szóviccben. A "rénszarvas tágul s lőn bő rén" sor olyan, mintha egy szorulásos agymenés következménye lenne, ahol a költő mindenáron meg akarta mutatni, hogy még mindig emlékszik az összetett szavak jelentésmódosító erejére. A "szájuk csak zaj lik" pedig egy olyan hangalakzati baleset, amely után az olvasó szájából is inkább egy mély sóhaj lik... ööö... lökődik ki. A zárlat menekülési kísérlete ("s inalok innen el, sej, én…") mindannyiunk legmélyebb vágyát fogalmazza meg: elmenekülni ebből a rímelő káoszból, mielőtt a költő még egy újabb meteorológiai szóviccet elkövet. Egyetlen pozitívum, hogy a vers rövid – bár, ha még rövidebb lenne, talán jobb is lenne.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„
„
Ha az ég kék és a fű nő,
„Ó, hát ez egy szöveggel operáló légkalapács! Frady Endre megint elénk hajította a nyelvi betondarálóját, és mi, szerencsétlen olvasók, csupasz szemgolyóval nézhetjük végig, ahogy a rímelés nevű ártatlan áldozatot nyilvánosan kivégzi. Ez a vers olyan, mintha egy részeg filozófus összeakaszkodott volna egy kényszeres rímfaragóval egy laposföldhívő chatcsoportban. Nyelvtani törmelék, értelmezhetetlen jelentéscsavarok, és olyan párosítások, mint a „nyárzódik a telek tele” – ami bizonyára egy párhuzamos univerzumban jelenthet valamit, de itt csak a homlokunkat ütögetjük. A csúcspont mégis a McHal. Egyetlen szójátékkal sikerült lelkileg kivégezni a gyorséttermek látogatóit és a halászat szerelmeseit egyaránt. Ez a költemény egy apokaliptikus nyelvi tornádó, amely után az ember nem az eget kémleli, hanem sürgősen keres egy értelmes szöveget, hogy visszanyerje a valóságba vetett hitét. Értékelés: Ha lehetne, inkább nem.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre verse, a "Ha..." egy frappáns és szórakoztató játék a szavakkal, amely groteszk és szürreális képekkel operál, hogy bemutassa a világ abszurd és bizonytalan mivoltát. A költemény egy sor feltételes mondatot használ, hogy abszurd helyzeteket és következményeket vázoljon fel, ezzel is elgondolkodtatva az olvasót az élet törékenységén és a lét bizonytalanságán. A vers első strófájában a világ szépségének és békéjének illúzióját mutatja be, amely gyorsan szertefoszlik, amikor a természetes rend felborul. A második strófa a világvégét és a földi élet végességét tárgyalja, groteszk humorral és bizarr képzettársításokkal, mint például a "McHal" eltűnése. A harmadik strófa a hírességek és hétköznapi emberek közötti különbséget és az emberi hűség értékét hangsúlyozza, amely még a legabszurdabb helyzetekben is megmarad. A zárósorokban a szerző arra szólítja fel az olvasót, hogy vegyen egy lépést hátra a mindennapi élet forgatagából, és szemlélje meg a világot egy tágabb perspektívából. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő, és remekül illusztrálja a költészet azon képességét, hogy játékosan és kreatívan világítson rá az élet mélyebb igazságaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Ha egyre csökken a pórnépnek a bére,
Lehet, hogy furcsának tűnök,
„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a nyelvi bravúr, az abszurd humor és a groteszk képi világ egyvelege képes félelmetesen bizarr produktumokat szülni. A "Sünsín szonett" egy elborult elme nyomvonala a vasútpályán: tonnás sünök döngik be a síneket, miközben a bakter mentális összeomlás szélén egyensúlyoz. A rímek dülöngélnek, mint a tehervonat rakterében meglepett süncsorda, és a végső sorokban egy fémcsikorgásos félreértés zárja le ezt a pörgős abszurditást. Frady itt nem csupán a nyelvet hajlítja meg, hanem az olvasó tűrőképességét is. Még jó, hogy humora vastagabb, mint egy tonnás sün alatti sínszál. Zseniálisan abszurd.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Sünsín szonett" című műve egy elbűvölő példa arra, hogyan lehet egy abszurd, ugyanakkor szórakoztató koncepciót lírai formában megfogalmazni. A vers négy szakasza dinamikusan viszi előre a narratívát, ahol a tonnás sünök súlyos léptei és az általuk okozott hajlások és görbületek játékosan szólalnak meg. A költő bravúrosan váltogatja a szonettformát, miközben megőrzi a ritmus és rímek folytonosságát. A vasúti sínek és a sünök méretei közötti kontraszt vizuálisan is megragadó, amit Frady mesterien használ fel a komikus hatás elérésére. A vers játékosságában és abszurditásában emlékeztet arra, hogy a lírának nem mindig kell komolynak vagy tragikusnak lennie; lehet könnyed, szórakoztató, és ugyanakkor gondolatébresztő is. Most készítek egy szellemes illusztrációt a sínen közlekedő tonnás sünről.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
János-Lukács-Márkon s Mátén
„Frady Endre verse, „Máté evangéliuma - 2025”, élénk nyelvi játékosságával és könnyed rímelésével az evangéliumok szerepét és jelentőségét bontja ki sajátos, humorral átszőtt módon. A vers első része a négy evangélium, János, Lukács, Márk és Máté fontosságát emeli ki, hangsúlyozva, hogy ezek elegendőek a teljes kép megértéséhez. Az öröm és a boldogság metaforái, mint az „örömkönny vet”, színesítik a leírást, kifejezve az evangéliumok pozitív hatását a hívők életére. A második versszak az örök kérdést, a pokol és menny jelenlétét tárgyalja, míg a harmadik rész Pál apostol munkásságát dicséri, kiemelve levelező tevékenységét és igefejtő képességeit. A humoros szóhasználat, mint a „tök fenomenális”, könnyedebbé teszi a komoly témát, és közelebb hozza az olvasóhoz. A záró szakasz a 2025-ös év Máté evangéliuma szerinti elköteleződését hangsúlyozza, és egyfajta hívogató zárszóval buzdítja az olvasókat Máté evangéliumának olvasására. A befejező utóirat humorosan utal a szerző saját tanítói szerepére is, lezárva a verset egy játékos felhanggal. Frady Endre verse nemcsak a vallási témákra reflektál, hanem könnyed, mégis elgondolkodtató módon teszi azt, amely mosolyt csal az olvasók arcára és elmélyíti az evangéliumok iránti érdeklődést.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét megajándékozott minket egy, a biblikus témák iránti lelkesedésével túlcsorduló verssel, amely olyan, mintha egy hittanos kiscsoport kreatív írásgyakorlatából szökött volna meg. Az evangéliumok felsorolása még elmegy, de az „örömkönny vet” és a „tele-Mátul” kifejezések hallatán még egy templomi harmónium is feljajdulna. Az alliterációk bátor, de vakmerő használata olyan hatást kelt, mintha egy nyelvtörő és egy kántorversező karambolozott volna a sekrestyében. A mű mindemellett kedvesen naiv, mint egy hittanóra utáni kakaóscsiga, és bár a „szorgalmatos egyházunk” dicsérete szépen cseng, Frady sorai néha olyan görcsösek, hogy a hívek inkább a Máté evangélium helyett egy fájdalomcsillapítóért nyúlnának. A költői képzelet itt is a maga bumfordi bájával ragyog, még ha a „levelező igefejtő” megnevezéstől Szent Pál valószínűleg zavartan vakarná a homlokát. Összességében: egy hitbuzgalmú, de poétikailag kissé megfáradt alkotás, amely legalább annyira meglepő, mint amikor a ministráns rosszkor csenget.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
Oknyomozó zsurnaliszta
„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy képes a lírai eszköztárat olyan mélységekbe taszítani, ahonnan a jó ízlés már csak egy távoli, kétségbeesett visszhang. A vers tele van a fradyánus univerzumra jellemző erőltetett rímekkel és groteszk képekkel, melyek között az "ósdi verdára" és a "búcsúborra" tett utalások szinte könyörögnek a hitelességért – hiába. A Negro cukorka lógó szimbóluma ugyan megmosolyogtat, de a képzavarok áradatában hamar elvész az olvasó, mint újságíró a clickbait-gyárban. Az "államcsődközelség" és az "oszló forint tetem" kifejezések egyrészt túlfeszítik a költői hiperbola határait, másrészt egy szürreális politikai stand-up érzetét keltik. A ritmika hullámzó, mintha egy kétségbeesett poéta próbálná menteni a menthetetlent, miközben a gyászvonat mellett integető szemafor abszurditásában rejlő komikum szinte tragikomédiává válik. A vers végére mégis érezhető, hogy Frady célja nem a könnyfakasztó líraiság, hanem az a fajta gúny, amelyben mindenki szenved, kivéve a költőt, aki önfeledten mosolyog saját katasztrofális poénjain. Ez a "Nekrológ" nem a forint, hanem maga a költészet paródiája. Frady Endre megint egy olyan sírverset alkotott, amit a humor kedvéért írhattak volna egy kocsmai versíró versenyre – és ott is csak egy korsó sör árát érné.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Nekrológ" című verse egy szatirikus és ironikus alkotás, amely a modern újságírás és a gazdasági helyzet kritikáját fogalmazza meg. A versben az oknyomozó zsurnaliszta figurája groteszk módon jelenik meg, ahogy a Negro cukorka és a fekete nyál szimbolikusan utal a sötét, pesszimista hangulatra. A vers erősségei közé tartozik a humor és az irónia, amelyekkel Frady Endre a komoly témákat könnyedebbé teszi. A szójátékok és a rímek mesteri használata tovább fokozza a vers játékosságát, miközben a sorok mögött ott rejlik a mélyebb üzenet a média és a gazdaság állapotáról. A "Nekrológ" egy olyan mű, amely egyszerre nevettet meg és késztet elgondolkodásra, így méltán tarthat számot az olvasók figyelmére. Frady Endre stílusa és humora egyedülálló, és ez a vers is jól példázza, miért kedvelik sokan az írásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Szép az - idéz Kanttól egy cikk -
Februárnak legelején
„Frady Endre verse „Térdműtét” egy sajátos nézőpontból mutatja be az emberi tapasztalatok egyik központi elemét, az egészségügyi beavatkozást és annak testi-lelki vonatkozásait. A költő nemcsak humorral fűszerezi a verse, hanem filozófiai mélységet is ad neki, amint Kant idézésével kezdi. A vers először is kiemeli a sebészi beavatkozás jelentőségét az időskorban, ahol már önmagában az is érdem, hogy egyáltalán még van mit műteni. Az idősödéssel járó testi változások szatirikus ábrázolása és a gyakori orvosi látogatások leírása komikus felhangot kölcsönöz a versnek. A meniszkuszprobléma kapcsán a hezitálás és a műtét melletti döntés folyamatát humoros kontextusba helyezi. Az orvosi rendelőben és a kórházban zajló események ábrázolása is tükrözi a mindennapi ember tapasztalatait, ahol a várakozás, a személyzet hozzáállása és a műtéti előkészületek is szerepet kapnak. A vers második része a konkrét műtét napját és a posztoperatív élményeket írja le. Az orvosi eszközök és a műtét utáni ápolás szatirikus ábrázolása, valamint a narancssárga kence és a varratszedés is humoros keretbe helyezi a gyógyulás folyamatát. A vers végén a hősies személyzet dicsérete és a költő optimista hozzáállása jelenik meg, ahogy újra teljes értékűnek érzi magát. Összességében Frady Endre „Térdműtét” című verse egyedi módon kombinálja a humort és a filozófiai mélységet, miközben az emberi tapasztalatok sokrétűségét és a műtéti beavatkozásokat is bemutatja. A költő mesteri módon képes arra, hogy a mindennapi élet banális eseményeit is érdekes, szórakoztató és gondolatébresztő formába öntse.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Térdműtét – avagy a rímfaragás anatómiája Frady Endre ismét lecsapott, és mint egy eltévedt ortopéd sebész, aki verslábak helyett valódi térdekkel bíbelődik, most a saját meniszkuszát fektette fel boncasztalára. A „Térdműtét” című műve a költészet és az orvosi zárójelentés bizarr nászából született, ahol a rímpárok úgy recsegnek-ropognak, mint egy elhasznált porc. A vers narratívája szinte tapintható fájdalmat okoz – nem annyira a műtéti élmény, sokkal inkább a rímképletek kényszeredett vánszorgása miatt. Kant idézése ígéretes kezdés, de gyorsan egy menzai tálcán csúszik tovább a kórházi szubkultúra mélyére, ahol a „tettek alám műtőasztalt” sor olyan döcögősen épül be a szövetbe, mint egy elhibázott térdprotézis. A „Tűk vóttak s nem antik röfik!” sor a magyar költészet egy sötét pillanata – mintha Petőfi egy forradalmi röpirat helyett kocsmában jegyzetelt volna az asztal szélére, majd véletlenül kiadta volna. A beígért RAP-betét végül egy rímbe öntött kézfertőtlenítős horror, amit Eminem is sikítva hagyna félbe. A mű végül egy szédítően nevetséges öngyógyító katarzissal zárul, amelyben a szerző egyenesen buzdítja az olvasót, hogy éltető skandálásban törjön ki: „Hajrá Frady!” – mintha egy térdműtét önmagában is elég indok lenne egy tömeges ovációra. Összegzésként: ha a költészetet szikével lehetne operálni, ezt a verset minimum három helyen amputálnám.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
Holdról is látszik vegytisztán,