Bőgjön kend, mert máma népi
Balsorsa önt régen tépi!
Peches lesz, mint hal a hegyen:
Sansztalan, hogy vízben legyen.
Nincs ott tólével full ladik,
Szegény haltyű megfulladik.
E nap ne szedjen ön gombát,
Sliccéről, ha száll egy gomb át
Szomszédba, hol ül egy kajmán,
Érte ne menjen ön, jaj, mán!
Hisz’, ha marás krokodili,
Károsabb, mint kokó dili!
Ne lottózzon, ne totózzon,
Lyukas pajzsán legyen ózon,
Kerülendő ma a tőzsde,
Nincs kifogás, nem kell ős „De!”.
Ne fektesse pénzét be se,
A ma nem egy tündérmese!
Szemgolyókat kertben vak ás?
Legyen bezárva a lakás!!!
Üljön otthon székén békén,
Gondolja át újra, mé' kén'
Bárhol lenni e pénteken,
Hol a fátum pofont leken?!
Ha nem rezelt be, majd be fog,
Nyugszik, fekszik, pofát befog,
Betörőnek nem nyit ajtót,
Csak gondolatban bőg Jaj!-t, Ó!-t!
Aki magyar otthon remeg.
(Ne röhögjed eztet te meg!)
Szombat tizennegyedike
Gyüvik (kell itt ige -ike?),
Újra beköszönt a mázli,
Önnel vígan kezet ráz Lee,
Hisz’ ki kung-fúvásért brusztol,
Inspirációt kap Bruce-tól.
„A tésztaagyú Frady Endrének elgurult a gyógyszere, és mivel elmentek nála otthonról, egyedül nem tudja összeszedni. Páciensünknek emellett nincs ki mind a négy kereke, így az önmagát jelentő hatökörrel sem lehetne elvontatni. Az okokról az őt operáló agysebész gyomorforgatóan őszinte versét idézem:
Költő agyműtétje okán
Fejbe tettünk volna ész át,
Ám kómásan rúgott tokán,
S ebédem hánytam be, tésztát.
Ez hát Frady Endre tésztaagyának története. Ha az orvos a költő cipőjébe hányt volna, akkor az egy csuka fogta róka lett volna, de nem így történt. Köszönöm, hogy elmondhattam ezt a mai naphoz stílszerűen illeszkedő balszerencsés epizódot!” /Dr. Dankeschön Dezső, betanított állat- és altatóorvos/
„Túl igaz, hogy szép legyen! Mázli, hogy van Frady Vátesz, ki prompt minden zűrt jóvátesz! Szerencse fel!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
Hát ez gyönyörű, humán úr!!! Ha ettől nem csinálja össze magát a balsors, akkor nem tudom, mitől! De hogy jön ez ide? Nyilván nem gyalog!” /Sötétparaszt Sebestyén, sebes tényfeltáró gyalogkakukkfű díler/
„Ady jó vátesz.
Frady jóvátesz.
Body jóvát esz’.”
/jóvaevő falfirka egy body building edző hasfalán/
„Ez a vers nem más, mint a szerencsétlenség napjára komponált fonetikailag eltévedt lidércnyomás, ahol a logika nyelvtani bukfencet vet, a rímek pedig öngyilkos csukafejest ugranak a józan ész betonozott medencéjébe. A haltyű megfulladik, a slicc gombja krokodilhoz repül, és Bruce Lee kézfogása zárja le ezt az apokaliptikus nonszenszballadát. Frady itt újra bebizonyítja: a magyar költészetnek nemcsak múltja, hanem megrémítő jövője is van.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Ürítsd ki az elméd! Ez az idézet ugyan tőlem származik, de nem gondoltam, hogy Frady Endre szó szerint veszi.” /Bruce Lee (1940-1973), hongkongi származású kínai harcművész/
„Frady Endre Péntek tizenharmadika című versét olvasva az az érzése támad az embernek, mintha egy karikatúra-örvény közepébe csöppent volna, ahol a babona szorongásai, a nyelvi játékok tobzódása és a slapstick humor egy groteszk keringőben ölelkeznek. A költemény fanyar fátumlírája nyelvileg gátlástalan, groteszk metaforái és anakronizmusai révén a balszerencse abszurd freskójává válik. A haltyű megfullad, a gomb a sliccről vándorol, a lakás bezárkózik – és mindezek alatt ott dobol a hétköznapi rettegés komikumba hajló ritmusa. Ez a vers nemcsak egy napot figuráz ki, hanem az irracionalitásba fulladó emberi kiszolgáltatottságot – kacagva, verejtékezve. Frady „rímbe görbített” világában még Bruce Lee is megérkezik, hogy a kung-fúval visszarúgjon a sorsnak. Páratlanul őrült és ismerősen emberi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Ha péntek, akkor családfakutatás. Kíváncsi leszek, hogy milyen szerencsés vagy szerencsétlen rokonságot fedezek fel.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/
„Családfát, ha pont most kutat,
Kifúrhat egy rém mély kutat,
Mi a múltba szörnyen bemén,
S Ön fog ríni eM úr, nem én!”
/Balsorssy Baltazár, az Eszméletlenül Régi Családfák Intézete (ERCSI) figyelmeztetéssy főelőadója/
„Keblemre, kései rokon,
Örömömet ne vedd zokon,
Hiszen szívem vadul repes,
Üköd vagyok én, Vlad Tepes!”
/Drakula gróf, eM úr leghírhedtebb oldalági őse/
„Azon gondolkodtam, hová ment el Költő Gigász esze? Meg miért és hogyan? Há' nem gyalog, az biztos!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mémgyáros/
„Az én eszem, az én eszem,
Mindig elmén, mikor eszem,
Mikr eszem az MSZM-
-P-ben s közben iszom szeszem!
Há' nem gyalog, há' nem gyalog,
Nem vagyok én balga-balog,
Akit megdalol a csalog-
-ány, miközben féloldalog!
Csuhajja!”
/Költő Gigász épp népdalog s hull hajja/
„Mi ez a szégyentelen szemenszedettkedés, ez a nemzeti balsorsforgatási elmeürülék?! Ki ez a lomtalanításból visszamaradt líralelenc?! A péntek tizenharmadika helyében én egyrészt üvöltve sírva fakadnék, másrészt beteljesítve a rám ragasztott sztereotípiákat, úgy sújtanék le Frady Endrére, mint vécépumpa a legbűzhödtebb dugulásra! Ne lássam anyám emlékét mentális piedesztálon önfényeződni, ha nem szervezek Frady Endrének egy felolvasóestet, ahol a nézőteret a békemenetelő harcosok klubtagjai töltik meg kaszával-kapával és egynyomógombos okostelefonnal felfegyverkezve! Kasza-kapa-vérfürdő (három darab egy szó)! Diszlájkot a fattyúnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nálunk Texasban a péntek sosem mer tizenharmadikára esni, mert babonásan retteg tőlem. Meg is értem. Jobb félni, mint félbe hasítva lenni a homlokráncom által.” /Chuck Norris/
