A költő egy céges kerti partin kihívást kapott egy hajnali harmatnyalás témakörű tizenkét soros vers huszonnégy órán belüli megírására. Megcselekedte, amit megköveteltek, egész úton hazafelé.
Hajnalban a bősz szomj kínoz
Vízért. Varázsolnom kéne,
Ámde nem vagyok egy szín Óz,
S hörgök, mint egy szikkadt néne.
Hamvholt ötletek hada dúl:
Folyó kéne, melyben hal ás
Kutat, s kutat vízért vadul...
Szörnyű ez a szomjan halás!
Megcsillan pár harmatatom,
Molekulásodik is tán,
S míg a fűről nyalogatom,
Pipálom a bakancslistán.
„Harmatatom, költő úr, harmatatom?! Hányasa volt magának kémiából?! Rögvest megtaposnám a periódusos rendszeremet, ha a síromban forgásom nem akadályozna meg ebben!!!” /Dmitrij Ivanovics Mengyelejev (1834-1907), orosz kémikus/
„Ez a vers olyan, mintha egy kiégett költő hajnali inszomniában fetrengve szippantotta volna magába a saját költői kliséit – majd harmatcseppekbe köpködte volna őket vissza. A „szín Óz” rímel a „néne” hörgésére, de ez nem költészet, hanem rímtechnikai térdszalagszakadás. A második versszakban már nem is próbál szimbolikát csempészni a képzavarokba, csak lebegünk egy poszthidratált delíriumban, ahol „hal ás kutat” és miután agyunkat megtorpedózta a blőd képzavar, jön a csúcspont: a fűről nyalogatott harmat molekulásodik. Molekulásodik?! Ez nem költészet, hanem egy biokémia-tankönyv LSD hatása alatt írt lábjegyzete. Ez a vers nem pipál, hanem pipogya. A bakancslistára nem kerülhetne fel más, mint: Tanulj meg verset írni!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„A vers frappáns példája a Frady Endrére jellemző abszurd humor és groteszk képhasználat elegyének. A cím már önmagában figyelemfelkeltő és ironikus („Hajnali harmatnyalás – pipa!”), mintha a természetközeli túlélés egyik kipipált pontja lenne a bakancslistán. A forma klasszikus négysoros versszakokra épül, de a tartalom tudatosan szembemegy a pátosszal: a lírai én küzdelme nem a lélek mélyével, hanem a szomjúsággal történik, kissé parodisztikus hősiességgel. A „szín Óz” és a „szikkadt néne” kontrasztja jól érzékelteti a mágikus megváltás lehetetlenségét egy banális reggeli pillanatban. A „hamvholt ötletek hada”, „molekulásodik” vagy „tök blőd” kifejezések mutatják, hogy a költő nem retten vissza a szóalkotástól és a stiláris játékosságtól – ezek hol bűvöletbe ejtenek, hol meglepnek, de biztosan nem hagynak közömbösen. Összességében a vers egyszerre szórakoztató, groteszk és reflexív: egy abszurd pillanatfölvétel az ember kiszolgáltatottságáról – humorral enyhítve. Ha valaki a reggeli szomjúságot irodalmi élménnyé akarja nemesíteni, ez a vers jó kiindulópont.” /Copilot, a meterséges intelligencia/
„Hajnali harmat olt szomjat,
Így kezdődik majd a szombat.”
/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb komentelője/
„Ha a harmat nem olt szomjat,
És somravaló csak som jatt,
Akkor eme verses combat
Nem más, mint egy mortal szombat.”
/M. Andrásné Vombat Valéria, harci marcipánsíp díler/
„Tizenkét Soros?!?! Tizenkét rühös ember?!?!?! EZ VESZÉLYES!!! NEM ENG.!!!” /Párhuzamos Pacal, a Türk Alapon Költő Orákulumok Nyelvemlékezete (TAKONY) c. lokális világirodalmi réteglap szemellenzője/
„Orvost! Azonnal hívjon valaki egy orvost! Költő gigásznak (f)elforrt az agyvize! Ó, Istenem, add, hogy ne kelljen meglékelni a fejét - nehogy az a főtt káposzta kárba vesszen!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rakott- és töltöttkáposzta-szakértő/
„Felforrt agyvíz, főtt káposzta,
Fejbe bele nőtt táp, oszt’ a
Hajnali szél harmat áraszt,
Ajtó, macska karma tár azt.”
/Herman’s Hermits: Hajnali’s Harmats – reumatológiailag rontott refrénrészlet/
„Szegény pára!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/
„Boldogok a szegény párák, mert övék a hajnal hasadása.” /Kohóló Paula, szemaforizmaelita közhelykohász/
„Harmatot nyal öreg néne,
hideg vízre sincsen pénze,
hogyha nem eleget nyalna,
holnapra tán belehalna!”
/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája és a költészeti kihívás kieszelője/
„Ha szomjan hal öreg néne,
Hajnalra már tönkre méne.
Csodálkozzam ezen én-e?
Ne csodálkozz ezen, hé, ne! –
- Kiáltja egy hű olvasó,
Ki nem más, mint Frady Sas, ó!
Úgyhogy mehet tovább a show.
Tyű, ez a vers tök хорошо!”
/Kazánkovács Kenéz, közoktatási kizárvány kezelő/
„A katona hajnalban nem szomjas, csak úgy érzi.” /ó-dakota katonamondás/
„Mi ez a hagymázas hermatpocsolyában tapicskolás, ez a hajnali hajbókolós hajtépés?! Ki ez a rút szibarita váz arcú sehonnai bitang dömperdíler, aki újabb témákra uszítja rá ezt az amúgy is fékevesztett vándorkornyikátorként rímelgető líraleguánt?! A felbujtó D. György budapesti lakos ezáltal ugyanaz az irodalomnak, mint elefántpótlóbusz a porcelántboltnak! D. Györgynek súlyosabb a bűne, mert F. Endre már régóta nem tudja, mit cselekszik! Ne lássam anyámat álmomban posztumusz Annabálkirálynőként gyaloghintón hastáncolni, ha nem követelem üvöltve, hogy MINDKETTŐ MONNYONLE!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha a száraz Texasban hajnalban szomjas vagyok, akkor a szomjatomjaimat harmatatomokká alakítom a tekintetemmel.” /Chuck Norris/
