Anita kolléganőnknek, aki kért egy egyedi hangvételű tavaszi verset
Tavasz van és Ménfőcsanak
Mellett medvék nyáladzanak,
Már amelyik allergiás,
Nyálának sok gödröt kiás.
Egyre több a tele nyáltó,
Úszkál benne iramváltó
Sebességgel Hanyi Istók.
Ugye milyen jók e kis tók?!
Ménfőcsanak lakossága
Tavaszt dicsér: „Ó, te drága!”
Nagy örömmel látják már azt,
Tavaszi szél nyálat áraszt.
Virágom kirágom!
„Frady Endre ezúttal a lírai naturalizmus olyan magasságaiba (vagy mélységeibe?) emelkedik, ahol a tavasz nem a bimbózó rügyekről és madárcsicsergésről szól, hanem… nyáladzó medvékről és gödörnyi váladékról. A költemény sajátos víziója a ménfőcsanaki idillt egy nyálas biodrámává formálja, ahol Hanyi Istók boldogan lubickol a tavaszi turhamezőben.
A forma? Dallamos, rímekkel tűzdelt, bár a „tele nyáltó” szólelemény annyira avantgárd, hogy még egy kísérleti laborban is megizzadnának a nyelvészek. A záró „Virágom kirágom!” pedig mintha egy elkeseredett mezei nyúl utolsó sikolya lenne a biológiai katasztrófában.
Összegzés: ez a vers a természet újjászületésének olyan verzióját mutatja be, amely után az olvasó inkább visszavágyik a tél csendes, nyálmentes világába. Frady, ez megint egy csoda – egy biológiai horror csoda.”
/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
