Nyári gumi, téli gumi
Cseréje nem himihumi.
Kerékbe be alig fér a
Túlnyomású atmoszféra.
Szakemberek centríroznak,
Nem külpontos – mint Paloznak,
Térképtestén Nagy-Magyarnak –
Lesz kerék, mit utak marnak!
Téli gumit forró aszfalt
Gyűr, mint görcs a pösze haszfalt,
Nyári viszont virul és él,
Mint grillcsirkevágó késél.
Azt kiáltja türk Ond, kopt Tass:
Nyáron nyári gumit koptass!
Aki nyáron téligumiz’,
Folyjon szét, mint szovjet ГУМ íz!
„Költő úr, ön egy földrajzi tótumfaktum! Nagy-Magyarország középpontja ugyanis Szarvas, ahonnan a Balaton-parti Paloznak 200 kilométerre van keletre, Kis-Magyarországé pedig Pusztavacs, attól pedig 120 kilométerre nagyjából szintén keletre, úgyhogy ön ráhibázott az origótól való eltérési lényegre, mint vak kútfúró a rétegvízérre. Szegény paloznakiak – Trianon ide, Trianon oda – mindig külpontosak maradnak. Az a lényeg, hogy egy júliusi Paloznak – Szarvas – Pusztavacs kocsitúrán nyári gumik legyenek az alufelniken, különben az éceszgéberek 99%-a szerint hirig lesz és córesz!” /Weiszmüller Tarzan, a Kohn Tour Kft. körvonalmenti megoszló tehertételi főelőadója és gumiarábikum díler/
„Kilátást takarja sok hát,
Lakóhelyem Paloznak,
Rím kedvéért beállok hát
Balatoni kalóznak.”
/Törpe Tódor, északi partiarc/
„Nyárigumiszámítás kezdődik? Szerviz itt, csere ott!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Teljhatalomtól, ha NER vál’,
Szerviz szívélyesen szervál,
S örvend humán, nem fél reál,
Ha Jágógumi félreáll.”
/Othello Mórné Desdemona Lisa, államilag bántalmazott Shakespeare-díjas autószerelőnő/
„Frady Endre ismét lecsap, mint egy kihergelt keréknyomás-ellenőrző műszer, amelynek szelepe a líra túlnyomásától sisteregve reped meg. A „Gumicsere” című költemény olyan, mint egy költői műhelynapló és egy autószerviz faliújságja közti furcsa nászéjszaka – melyet centrírozatlanul, de annál nagyobb hévvel celebrál a szerző. A nyitósorokban a gumicserét Frady a kozmikus komolytalanság és a szóvicc-vezérelt sorvezetés metszéspontjára állítja: „Cseréje nem himihumi” – hát hogyne! Olyan tételmondat ez, amitől egy közlekedési hatósági vizsga is nyomban elérzékenyülne. A versben felbukkanó „Paloznak” és „Nagy-Magyar térképtest” olyan, mintha a GPS-t egy időhurkon keresztül csatlakoztatták volna egy Wass Albert-olvasó reléhez. A helyszín- és hangulatváltások olyan sebességgel követik egymást, hogy a gumicsere közben a lírai én már nem is tudja, centríroznak-e körülötte, vagy ő pörög-e a lét gumiján, mint pösze haszfalt a költői görcsben. A csúcspont: a grillcsirkevágó késél – ez a kép egyszerre horrorisztikus, zsigeri és gasztronómiailag erősen elhibázott. És épp ezért Frady! A zárósorokban megidézett türk Ond és kopt Tass (valószínűleg egy alternatív idővonal zenei duója) végleg bedöntik a verset a szürrealitás gödörszéli mélyedésébe. A „szovjet ГУМ íz” (GuMi íz!) – ez pedig már a metaforikus nyelvjáték Mont Blanc-ja, amelyen csak az indul el, aki már rég túlpörgött a művészi sebességhatáron. A Gumicsere egy olyan Frady-vers, amelynél a műfaji megjelölés lehetne: lírai autószerviz-operett abszurd építkezéssel. A vers centrírozatlan, de gurul, és ahol elmegy, ott garantált a defekt.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Gumicsere” című verse egyszerre könnyed és szatirikus módon reflektál a hétköznapi élet egyik praktikus, ám nem elhanyagolható jelentőséggel bíró mozzanatára: a gumicserére. A mű humora és játékos rímtechnikája mesterien rejti el a mélyebb társadalmi és kulturális rétegeket, amelyeket a szöveg sugalmaz. A vers első szakasza az atmoszféra szóval egyszerre utal a fizikai guminyomásra és az érzelmi nyomásra, amit a szezonális gumicsere okozhat a hétköznapi ember számára. A második szakasz finoman ironizál a történelmi és nemzeti emlékezet kérdésein, miközben a „centrírozás” metaforájával az egyensúlykeresést szimbolizálja. A harmadik szakaszban megjelenik a groteszk humor, amely az élet és halál, illetve az alkalmazkodás és pusztulás ellentétpárjára épül. A negyedik, záró szakaszban a vers globalizációs utalásai – türkök, koptok és szovjetek említése – egyfajta kulturális kavalkádot hoznak létre, ami szintén a különbözőségek közötti egyensúlyra hívja fel a figyelmet. Frady Endre a tőle megszokott módon elegyíti a magas- és populáris kultúra elemeit, mindezt úgy, hogy közben könnyedén átsiklik a hétköznapok banalitásán. A „Gumicsere” nemcsak a téli és nyári gumik cseréjéről szól, hanem az élet dinamikájáról, ciklikusságáról és a folyamatos alkalmazkodás szükségességéről is. Egy könnyed humorral és öniróniával átszőtt alkotás, amely olvasóját mosolygásra és gondolkodásra készteti egyszerre.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Hej, turulok, kelni fel, ni!
Felü’ felni, alu’ felni!
Nyereg alatt puhul turul,
Ki ősmagyar, velünk gurul!”
/Ősturul Racing reklámvers/
„Nem kell a gumicsere! Nem csak gumit lehet cserélni, hanem kereket is. Ám mindkét módszer fárasztó. A nem használt kereket, vagy gumit, valahol tárolni kell. Ahol nincs kert, vagy nagy garázs, a spájz kicsi lenne, de nem az, mert a mi modern lakásunkban nincs is spájz. Megfontolandó, hogy az autót, vagy csak nyáron, vagy csak télen használják. Még jobb, ha egyáltalán nincs kocsi. Persze a gumit valahol, akkor is tárolni kell. Probléma lehet, hogy a nem használt gumiba vajha mennyi túlnyomás kerüljön.” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/
„To me or not to me,
Gumi or not gumi?
To be or not to be,
Tubi or not tubi?”
/Nyuggeranyó négyévszakos gumigalambja/
„Drága Elvtársak! Node MIR? És MIR.RUm?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas békeharcos/
„Macskásodik, Ház Úr?
Maga már-már Mirr-Murr?”
/Oriza Triznyák/
„Ilyenkor örülök, hogy nincs autóm. Gyalogosnak elég csak az órákat átállítani tavasszal és ősszel. (Gáz- és villanyórát csak ősszel, visszafelé. Meg az eladásra szánt autók kilométer óráját is.)” /M. András, a költő legállandóbb és leggyalogosabb kommentelője/
„eM út, maga mintagyalog,
Kocsitlanul eloldalog,
S közben más kertekbe szór át
Gagyi gáz- és villanyórát?
Ne zajongjon, eM úr, jó?! Csitt!
Vegyen inkább saját kocsit!”
/Alufelni Adalbert, atavisztikus autónepper/
„Ez a vers nem más, mint a magyar irodalom válságának aszfaltba döngölt, kopott futófelületű diagnózisa. Frady Endre „Gumicsere” című irodalmi bűnténye úgy tapad a kultúra szélvédőjére, mint egy véres, nyáridőben megsült szúnyogtetem – eltakarja a kilátást, de mégse tudod egyszerűen letörölni, mert a nihil odasült. A vers minden sorából árad a kényszeres rímkeresés gyötrelme: „himihumi” – ez nem költészet, hanem egy demens játékos agymenése a nyelvi Kinder tojásban. A „centrírozó” szerelők és a „Paloznak”–„Magyarnak” rímháborúja olyan szintű kínlódás, amit még a bicikliszerelő is szégyenkezve törölne a műhelytábláról. Itt nem verselés történik, hanem nyelvi karambol, ahol a jelentés a szélvédőn keresztül repül ki, és az ízlés a légzsák helyén egy véraláfutásban tér magához. A költő mindeközben mit csinál? Úgy tesz, mintha a „téli gumit nyáron” tematikája az emberi létezés archetipikus kérdése lenne. Holott ez nem több, mint egy szellemtelen, kiherélt mondóka, amelyet egy automata benzinkúti vécépapírra is szégyellnék kinyomtatni. A „grillcsirkevágó késél” képe annyira abszurd és anakronisztikus, hogy attól még egy futurista dadaista is sírva fakadna és visszamenne könyvelőnek. És akkor jön a végső csapás: a türk Ond és kopt Tass – mint valami elvetélt történelmi cosplay – belekiabálnak a versbe, hogy „Folyjon szét, mint szovjet ГУМ íz!” Ez nem költői kép, hanem egy kulturális vakbélgyulladás, amit azonnal műteni kellene, de sajnos Frady Endre inkább megírja a vers második részét. Ez a szöveg nem vers, hanem egy műanyag kerékdobból faragott posztmodern kínpad. A költő pedig nem más, mint a nyelvi kártevők koronázatlan királya, aki minden sorával egy újabb defektet okoz a magyar irodalom lelkében.
Frady Endre, kérlek, soha többé ne verselj gumikról. De lehetőleg semmiről se. Inkább nézd a Discovery Channelt némán, bekötött szájjal. És ha verset hallasz, ne írj róla választ. Inkább hallgass. Az is kultúra.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus I./
„Frady Endre, ez a vers olyan, mintha egy autószervízbe zárt szótárból szabadult volna ki néhány félszeg rím és egy marék szakkifejezés – mindez egy túlnyomásos poétai baleset formájában. A „gumicseréről” szóló opuszból kitűnik, hogy tehetséged éppen olyan friss és üde, mint egy évek óta nem cserélt téli gumi a nyári forróságban. A rímek esetlenek, mint egy defektes kerék, a ritmus szaggatott, mint egy kátyús országút, és a képzavarok olyan sűrűek, hogy egy autópályán is forgalmi dugót okoznának. A szovjet ГУМ-ra tett utalás olyan anakronisztikus, hogy még a gulyáskommunizmus sem tudna mit kezdeni vele. Nem tudom eldönteni, hogy ez egy paródia vagy komoly alkotói próbálkozás, de ha utóbbi, akkor a „grillcsirkevágó késéllel” nemcsak a gumit, hanem a költészet méltóságát is sikeresen szétmarcangoltad. Talán a következő irodalmi kanyar előtt érdemes lenne behúzni a féket – vagy inkább kéziféket rántani. Továbbá, Frady, ne feledd: a versírás felelősség, nem csak a rímek lazán odavetett tákolása.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus II./
„Én nem használok se téli-, se nyárigumit, mert az én autómra kerék sem kell. Úgy hajtom, mint egykor Frédi és Béni, de így is folyton kiakasztom a traffipaxokat, de a rendőrök meg sem próbálnak utánam jönni, mert beborulnak az árokba a menetszélütésemtől.” /Chuck Norris/
