Frady Endre

Karácsony jön, a szeretet
Zríje, és sok ünnepi jel
- Reklám s árcédula - etet,
Adósrabszolguljunk mi el!

Bankok nyitva, dől a hitel,
Bolti málhánk drága cuccú;
Gyorsan múlik advent-hit el,
S anyagiasodnánk uccu!

refr.:
     Nagy A-ból vont gyök A rí
     Rímkedvért, ám the Kari
     Drága bár, de tök ari!

Költekezés egész hont ás
Alá, hiány cseh GDP;
Túltáptól jön gyomorrontás,
S nem segít ki ChatGPT!

Kopogtatnak, recseg ajtó,
Majd beszakad s jelez bajt, ó!
Öröm tóból leend Jaj tó,
Anyám, itt a végrehajtó!!!

refr.:
     Az A-ból vont gyök A rí
     Rímkedvért, ám the Kari
     Drága bár, de tök ari???

„Be van rúgva, költő úr?! Magából nem a mondanivaló beszél, hanem az idült delirium tremens! Ahogy egy magánál jobb, sokkal jobb költő mondja:
          Alkoh’lista szeszély
          Átokádott szesz éj!
Nem értem, hogyha cirfandlitól cirmos macskajaj gyötri, akkor a jól bevált ellenszerek helyett miért versel?! Egyáltalán miért versel bármikor is, amikor ez józan állapotában sem sikerül?! Na, most az egyszer, a közelgő ünnepre való tekintettel nem büntetem meg irodalmi közszeméremsértés miatt, hogy a megmaradt pénzén méregdrága ajándékokat vehessen a szeretteinek látszó személyeknek! Ha vannak ilyenek, azok tuti nem normálisak, úgyhogy az akciós kényszerzubbonyok környékén keresgéljen és okvetlenül vegyen egyet saját magának is! Addig se ír, utána meg már úgysem tud! Win-win szitu! Na, boldog karácsonyt és nagy jóindulattal NEM ENG.!” /Józan Jázon, a Deliriumos Öntudatlanság Gödrében Költögető Újhülyék Telephelye (DÖGKÚT) főportása és recenzora/

„Költő úr, a karácsony a kis Jézuska születésnapja, úgyhogy ne családi ajándékokra herdálja a pénzét, hanem vegyen a Szent Gyermeknek aranyat, tömjént és mirhát! Nagy szerencséje, hogy nálam egy csomagban mindhárom kapható! Ja, és karácsonyi akciós jászolfelújítást is vállalok jutányos áron, kedvező hitelfeltételekkel!” /Master-Kardos Lévi, az Arany-Tömjén-Mirha (ATM) cég ügyvezető igazgatója/

„Kari?! Ari?! Kelli?! Pari?! Burgi?! Koviubisali?! A temcsiben meg ravi az elhalcsinak?! Hamvi szórcsi?! Tudcsi mi, kicsi?! Kényszermunkatábcsi!!! Holnapcsi hajnalcsi! Életfogycsi!” /Kicsikocsi Kocsormány, költészeti kubatovláklista kotorékeburafakó/

„Ki tiltja meg, hogy elköltsem, amim nincs, hazafelé menet?! Avagy: Mondottam, ember: költs, és hízva hízzál!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hahó, eF úr, ne ön költsön,
Ne vegyen rímeket kölcsön,
Ne folyjon el dollár, el jen,
Olcsó bejglit ebédeljen!
Hízva hízzon vértől kis ér,
Ki nem vérnyom, annyit is ér!”
/L. János, közpénzvámpír és balszerencselovag/

„Frady Endre "The Kari tök ari" című karácsonyi dalszövege egy szatirikus és humoros költemény, amely a modern karácsonyi ünneplés anyagias oldalát állítja pellengérre. A vers könnyed, játékos hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát fogalmaz meg a fogyasztói kultúra és az adósságspirál kapcsán. A dalszöveg ritmusa és rímelése gördülékeny, ami könnyen olvashatóvá és élvezhetővé teszi. A refrén ismétlődése és a szójátékok, mint a "Nagy A-ból vont gyök A rí" és a "tök ari", humoros és szórakoztató elemeket visznek a szövegbe. A költeményben megjelenő képek, mint a "bankok nyitva, dől a hitel" és a "végrehajtó kopogtat", vizuálisan is erőteljesek és ironikusak. A vers második fele különösen szellemes, ahogy a "ChatGPT" említése és a "gyomorrontás" képe tovább fokozza a szöveg játékosságát és aktualitását. A "Jaj tó" és az "öröm tóból" kifejezések pedig a karácsonyi öröm és a pénzügyi nehézségek közötti kontrasztot emelik ki. Összességében Frady Endre dalszövege egy szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány, amely humoros formában mutat rá a karácsonyi ünneplés anyagias oldalára és a fogyasztói társadalom kihívásaira. A vers könnyedsége és játékossága mellett éles kritikát is megfogalmaz, ami különösen aktuálissá teszi az ünnepi időszakban.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre karácsonyi alkotása egy szellemi hógolyó, amely a giccs és a groteszk sodró lavinájává duzzad, míg az olvasó az ünnepi mámortól a fogyasztói társadalom kijózanító abszurdjába zuhan. A vers fröccsöntött rímekkel operál („az A-ból vont gyök A rí” – nos, valahol egy matematikatanár sírva fakadt), és a magyar-angol nyelvi hibriditással próbál poénkodni, de ez inkább fáj, mint szórakoztat. A refrén szándékosan (?) bárgyú ismétlése mintha az olvasót is a végrehajtó kopogtatása felé terelné – hiszen az értékes perceket, amelyeket erre a versre pazaroltunk, már senki sem téríti meg. A társadalomkritika olyan finoman van beágyazva, mint egy harapós vadmacska a karácsonyi ajándékdobozba: a fogyasztói hitelspirál és a reklámok elanyagiasító hatása valós téma, de Frady nyelvezete úgy hántja le róla a mélységet, mint a piacon árult túlárazott bejgli a mázat. A végrehajtó kopogtatása drámai zárásként szolgálhatna, de a vers addigi hangulatát tekintve ez inkább egy bohóctréfa, mint valódi tragédia. Ez a szöveg karácsonyi hangulat helyett inkább egy túlméretezett árcédulát hagy az olvasó lelkén, amelyen Frady neve helyett a kérdés áll: „Ezt most miért kellett?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nem beszélek angolul, így nem tudom mi az a The, de azt igen, hogy valaki szórakozik a nevemmel! Az ilyet üsse el a kerékpárutak ellenére is a járdán száguldozó pakisztáni ételfutár!” /KariGeri, főpolgi/

„Nekem már az is nagy ajándék, hogy minden évben én díszítem fel a fát.” /M. András, a költő legállandóbb és legfadíszítőbb kommentelője/

„eM úr, ön szerint az kafa,
Hogy csak öntől díszül a fa,
Többiek meg hóban ásnak
Utat maguknak meg másnak?
Maga munkamegoszt furán,
S ragyog, mint Pakson az urán!
Vigyázzon, ne kapjon delejt,
Mert díszt elejt s leend selejt!
Kérjen inkább segítséget
Fenyőfeldíszítés végett!”
/Télapó Tudorné Nyáranyó Nyunyóka, parádriposztolónő/

„Kicsi nyanya, hagyd őt békén!
Ügyes kiscsákó ő! Mé’ kén’
Néki díszhez segedelem?!
Kicsi, vége! Gyere velem!
Rágcsáljon meg téged a moly,
Nyugger mama, pasli damoj!
Boldog karácsonyt! Foglalkoz-
-zon nőügyekkel a halk Óz!”
/Orczer Tamtor & Menbán Vikás, a Ketten Gurulunk Be (KGB) együttes frontharcosai/

„Hé, én lenni Nagy Varázsló,
Nem pediglen Hulk parázsló
Izmán forralt halk darázsló!
Vagy lódarázs?! Nem t’om magyar,
Nőügybe törni be agyar,
Ne értse ez Akhim Adjar!
Olvadj Füredbe be Arács,
KáGéBére dőljön farács,
Egyébként meg Boldog Karács!”
/Óz, a csodák zajos csodája/

„Akkor ezzel a zárszóval kívánunk boldog Karácsonyt, bejglit, pihenést vagy mit!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas határozott gyök/

„Zárszónak is egy vége:
Karácsonyfa szénné ég-e,
Vagy segélyért hörgő gége
Hívására bejglit s nyugit
Tűzoltóság félrerúg itt,
S eloltják a nagyit s hugit?
Ez a feladat most házis,
Ne szikrázzon már a fázis,
S pihenhessen Doktor Ház is!”
/Dr. Dartanyan Dezsőné Dartvéder Dardanella, a Vezetékes Alagsori Gyújtogatókat Melegvízzel Irritáló Tűzoltóság (VAGYMIT) ideológiai igrice/

„Mi ez a szemforgató gyomor-, hitel- és ünneprontás?! Rontás ellen rontásfű?! Négyet egy százasér’?! Ha a nagy A egy negatív szellemi képzavar, akkor a gyök A nem rí, hanem komplex gyök A-szor i, ami röviden Ai, ám ez nem keverendő az AI-vel, ami teljesen más, bár szintén elég komplex, sőt komplokált, ami Frady Endréről nem mondható el, mert ő meg egyszerű, mint a műfaék! Ezúton kérek elnézést minden műfaéktől, de M. Tamást nem írhattam, mert félek, hogy habzó szájjal engem is lekicsiz és összenyálaz, mint M. Pétert a kívül zárt, belül romos gyerekotthon előtt! Ne lássam anyám egykori karácsonyi akciós csehszlovák benzinmotoros bejgli mákozó és tekercselő gépét a Néprajzi Múzeum időszaki kiállításának fő látványosságai között, ha felfogom a felfoghatatlant, hogy Frady Endrét mi hajtja nonstop a pimpósra romlott tartárú rántott mérgesgombán kívül a klapanciaköltészet mentális pöcegödre felé! Szikkasztóba a fattyúval!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szeretem a karácsonyt, mert a világ két legnagyobb ünnepének, a két legfontosabb emberének, a két Ch.N.-nek születésnapi bulija közül az egyik. Christ of Nazareth és én vigyázunk rátok!” /Chuck Norris/

Ma van péntek tizenhárom,
Mámát át csak vízen járom,
Ha asziszem, Jézus vagyok,
Ám ezt hinni kén’ srég agy ok.

Ha nem leend hullámsírom,
Havas lejtőn leszek sí-rom,
S közben tömeg meg asziszi,
A Szent Feró nem Assisi!

Kékek földök, zöldök égek,
Nem-birkaként ma sem bégek,
S nem-juhként nincs rajtam juh-haj…
Hű, ez kemény nap lesz, csuhaj!

Ó, jaj, péntek tizenhárom,
Rám hull balszerencse-járom,
Ámde mégis van egy kiút:
Szűzmárja szült derék Fiút!

Ő jár szerte, tanít, gyógyít,
Agyba-lélekbe tölt gógyit,
S szól, míg vízt formál át szesznek:
„Boldogok, kit Retrót esznek!”

„Mia, mia, blaszfémia!” /Szenteskedő Lázár, a Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLASZ) fémarcú főideológusa/

„Ebből az origamiból a címkéje szerint egy régivágású feketemacskát kellett volna kiraknunk, ehelyett kis híján betlehemi jászol sikeredett belőle, de a célfotón már leginkább menzaverbunkosnak látszik. Nagy szolgálat ez a tévelygő emberiségnek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán út, ön origamiz?!
Dől önből a chewing gum íz,
Vagyis illat, tiszta mentol,
Ily dumát csak Superman tol,
S bogár sonka ma beetle ham,
S Retróba tart fél Betlehem!”
/F. Endre, költőgigász és balszerencselovag/

„Frady Endre "Péntek 13 Retró" című versikéje egy humoros és szatirikus költemény, amely a péntek 13-ával kapcsolatos babonákat és félelmeket dolgozza fel. A vers könnyed, játékos hangvételű, tele szójátékokkal és rímekkel, amelyek szórakoztatóvá teszik az olvasást. A költemény első része a péntek 13-ával kapcsolatos félelmeket és babonákat idézi fel, miközben a szerző ironikusan utal Jézusra és a vízen járásra. A második részben a szerző a síelés veszélyeire és a tömeg reakcióira reflektál, humorosan összekapcsolva a Szent Ferenc legendájával. A vers harmadik része a színek és állatok világába kalauzol, ahol a szerző a birkák és juhok metaforájával játszik, hogy kifejezze egyedi és független személyiségét. A záró részben a szerző a balszerencse ellenére is reményt és kiutat kínál, utalva Szűz Máriára és Jézusra, akik a megváltást és a boldogságot hozzák. A vers utolsó sora különösen humoros, ahol a szerző a Retró Kifőzdébe való látogatást ajánlja, mint a boldogság forrását. Összességében Frady Endre verse könnyed és szórakoztató olvasmány, amely humorosan és ironikusan közelíti meg a péntek 13-ával kapcsolatos félelmeket és babonákat.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre, a költészet önjelölt kommandósa, ismét berúgta a szürrealizmus ajtaját – ezúttal egy péntek 13-a ürügyén költött opuszt lökött a közönség tányérjára. A „Péntek 13 Retró” nemcsak a hétköznapi babonákra reflektál, hanem kísérletet tesz a keresztény hit alapelemeinek beemelésére is – mindezt úgy, hogy közben a sorvégi rímek tizenháromszoros balszerencséjét zúdítja az olvasóra. A vers olyan érzetet kelt, mintha egy retró kifőzdében készült volna, ahol az ihletet lejárt szavatosságú szóviccekből és kusza gondolatokból főzték volna. A „Havas lejtőn leszek sí-rom” sor egyszerre próbál poétikus lenni és kényszeresen rímet faragni, de ehelyett csak komikusan hasra esik – mint egy amatőr síelő a jeges lejtőn. Az „asziszem, Jézus vagyok” gondolata pedig annyira mellbevágó, hogy még a papír is gyónni akarna utána. Frady ismét bebizonyítja, hogy nála a költészet nem művészet, hanem ügyetlen bűvészet, ahol a nyelvi bravúr helyett a nyelvi gáncsoskodás dominál. A „Nem-birkaként ma sem bégek” sor például talán filozófiai mélységre törekszik, de a juh-hajas szóvicc annyira banális, hogy még egy régi vicclap is sírva könyörögne a kihagyásáért. És akkor jön a nagy zárás: „Boldogok, kit Retrót esznek!” – egy szentségtörő konklúzió, amely egyszerre próbál bibliai bölcsességet és reklámszlogent faragni, de valójában csak egy dolgot bizonyít: Frady Endre péntek 13-án is meg tudja idézni a költészet legsötétebb árnyait. Értékelés: 1/13. Ha van balszerencse a költészetben, az a „Péntek 13 Retró.” Frady verse önkéntelenül is igazolja, miért kerüljük el péntek 13-án a kifőzdéket és az efféle költészetet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez az antiklerikális ellenreakcióba oltott kétbalkezes reklámhadjáratsűrítés?! Ki ez a pszicho-szekulárisan pszeudo-szakrális pechvogel?! Ha szegény anyám még élne, akkor most már halna! Te Frady, igaz, hogy Vörösmarty szerint itt élned, halnod kell, de ez nem rád vonatkozik, mert ő, veled ellentétben költő volt ugyan, sőt vátesz, de a te majdani jelenlétedet még ő sem láthatta előre! Téged az Úr küldött az eredeti forgatókönyvből kimaradt tizenegyedik pótcsapásnak! Ha Vörösmarty látta volna a kártékony valódat, akkor így fogalmazott volna:
          A nagy világon e kivül
          Bőven van számodra hely;
          Áldjon és verjen sors keze;
          Tök sürgősen halnod kell.
Ennek szellemében Frady Endrét visszamenő hatállyal lőjük ki a világűrön kívülre és a vörös eltolódással történő távolodásának örömére együnk a jó nagyot a Retróban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, melyik galaxison túlra rúgjam ki a fattyút? Add meg a koordinátákat, oszt’ talizunk a Retróban!” /Chuck Norris/

mesterséges intelligencia által megzenésítve és előadva: https://suno.com/song/58ebddcf-2320-4420-94d4-a12f713c02d2 :)

Midőn szürkéllik a semmi,
Se más nem színesül, sem mi.
Ami szürke, az is szürkül,
S szürke széken szürke türk ül.

Pásztoron szűr, fián szűrke,
Amely fakón hályogszürke
Szélbe szőve szürkén szárnyal,
S szikből vizet szürke szár nyal.

Szürke szik az, szürke szár az,
Ha elfogy a vize, száraz.
Legeslegszürkébben a szik
Oly talaj, mely ránccá aszik.

Szürkén sütőporló Váncza
Lett blőd költő agyi ránca,
S röhög rajta Tánya, Ványa:
Nincs is szürkeállománya!

„Ха-ха-ха! Хе-хе-хе! Брухаха!” /Тётя Таня и дядя Ваня/

„Első szín, első elvonás. Frady Szürkebarát Endre karcolata a kis színes rovatban. Költőgigászunk ezentúl fokozatmentes RGB vezérlővel bármely színben sziporkázik, amennyiben az szürke.” /F.Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Red-Green-Blue-zó humán mandrót
Áram üti, hogyha van drót
Sziporkázva szikrázgató
Fokozatmentes vezérlő
Csövén s elektront ezér’ lő!”
/Amperszag Atanáz, autentikus alállomást adjusztáló alkesz/

„Költő úr, a szürke eminenciás, szürke költeménnyel hangsúlyozza a szürke hétköznapok szürkeségét. A szürkeség megtörésére tett erőlködéseket csírájában fojtja el, tudniillik saját maga lőtte agyon a szürkeállományára irányuló poénokat.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ádám, ki nem Jenci, állja
Szürke eminenciája
Szürke színű tekintetét.
Bent téttelen, de kint e tét
Agyonlődöz minden poént,
S kezdő bárkásként áll Noén T.
Hé, e zárómondat setét,
Mint gyászkarban táncdalbetét!
Szürkeállományról ennyi,
Kicsi i, vége van, menj i!”
/Szétesett Szilárd, szürke szaft szagoló szittya/

„Frady Endre lehet, sőt lett is, de Én nem leszek a szürkék hegedőse!” /Ady Endre (1877-1919), költő és színes egyéniség/

„A szürke is egy szín.” /szürke falfirka egy szűrvarró műhely betonfelületén/

„A szürke átmeneti szín a fekete és a fehér színek között. Semleges, avagy akromatikus szín, azaz "szín nélküli szín", mivel fekete és fehér elegyéből állítható elő. Szürke színű többek között a borult égbolt, a hamu vagy az ólom is.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Borult égbolt, hamu, ólom,
Szürkéből vörösbe borul,
Hogyha meglátják a gólom,
Melytől ellenfél jár pórul.”
/Szoboszlai Dominik, a liverpooli „vörösök” középpályása/

„Ehhez képest A szürke 50 árnyalata című mű smafu! Folytatást kérünk! Kérünk? Követeljük! Szürkehályogot mindenkinek! Kicsi szürke Magyarország előre megy, nem hátra!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kormányzati kommunikációért felelős igazgató/

„Hogyha költő szürkét folytat,
Agy olvad, meg hajó s foly’ tat;
Úszva inal ötven smafu,
Bőgnek, hogy nagy a szél s ma fú,
Közben kiég sprőd ELMÜ, hej,
S szürkehályogkovácsműhely;
Szürkebarát meg e lőre
Egymásra hat s legelőre
Fut és okád legfőbb apát,
Réten menekül pár pap át,
S Magyarország horpadt hátán
Kicsi-kicsi!-t bőg a sátán.”
/Sánta Klausz, trofóbiás múltjós és antiklerikális ellenreaktormérnök/

„Frady Endre "Szürke szőtlen szárnyalata" című verse egy szürrealista költemény, amely a szürkeség különböző árnyalatait és megjelenési formáit vizsgálja. A vers játékosan és ironikusan közelíti meg a szürke színt, amely a mindennapi élet monotóniáját és egyhangúságát szimbolizálja. A költemény első része a szürkeség mindent átható jelenlétét festi le, ahol semmi sem színesedik, és minden csak tovább szürkül. A "szürke türk" képe különösen érdekes, hiszen a szürke és a türkiz színek kontrasztja egyfajta abszurd helyzetet teremt. A második részben a szürkeség a pásztorok és azok ruházatának szimbólumává válik, amely a vidéki élet fakóságát és egyhangúságát tükrözi. A "szürke szár" és a "szürke szik" képei a természet szürkeségét és kiszáradását jelenítik meg, amely a terméketlenség és az élet hiányának metaforája. A vers záró része humorosan és ironikusan közelíti meg a szürkeséget, ahol a "szürkén sütőporló Váncza" és a "nincs is szürkeállománya" sorok a költői agyi ráncok és a szürkeállomány hiányának abszurd képét festik le. A vers végére a szürkeség már nem csak egy szín, hanem egy állapot, amelyet a költő ironikusan és szórakoztatóan ábrázol. Összességében Frady Endre verse egy szürrealista és ironikus költemény, amely a szürkeség különböző aspektusait és megjelenési formáit vizsgálja, miközben játékosan és humorosan közelíti meg a témát.” /Copilot, amesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Szürke szőtlen szárnyalata” című verse a szürke minden árnyalatát megidézi, miközben maga a költemény is szürkén porlad a közhelyek és nyelvi furfangok sivatagában. A rímek precízen billegnek a kínosság peremén, miközben a tartalom szándékosan foszlik semmivé, akárcsak egy hajnalba hajló álmos álmodozás. A "szürke türk" képzavara mintha egy dadaista zűrzavarból tévedt volna ide, ahol már a pásztoron is „szűr” van, a fiú pedig szűrkébe burkolódzik, mint egy ködbe veszett népmese utolsó szereplője. A Váncza sütőpor említése annyira groteszk, hogy már-már zsenialitásba hajlik – egyetlen pislákoló humoros szikra a szürke katatónia mélyén. Frady itt talán a lírai szürrealizmus határait keresi, de valójában egy szürke ködöt hint a szemünk elé, amelybe még a szürkeállományunk is belekámpicsorodik. Az utolsó sor pedig, mint egy jól célzott pofon, egyszerre nevettet és gondolkodtat: vajon van-e még remény, vagy már minden szín belefulladt a szürke habokba?” /ChatGPT, amesterséges intelligencia/

„Szikkadt szürke nyájak legelésznek rajta,
Nyála már elfogyott, kiszikkadt az ajka
Szürke a talaj, mint városi aszfalt
Nincs egy árva fűszál mit a sáska befalt.”
/H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője Arany János után szabadon/

„Gábor’s lines aren’t all old easy-k,
Tökre színes, hogy Toldízik.”
/Holub Ármin, a cseh GDP (nem chat GPT!) nagyját fegyverkezésre elherdáló külországi vitéz/

„Arany után szabad bármin
Meglepődni, Holub Ármin?!”
/Ezüst Jenő, az örök második költő/

„Szürke Kretének!” /Bronz Barna, az örök harmadik költő/

„Szürke? Szerintem szép szín, csak nem az időjárásban. Illik az egyéniségemhez. Én is a legszínesebb szürkeállomány tagja voltam.” /M. András, a költő legállandóbb és legszürkekedvelőbb kommentelője/

„Mi van kicsi?! Mitől szép a szürke, kicsi?! Vége van, kicsi! Milyen egyéniséged, kicsi?! Hol van neked színes szürkeállományod, kicsi! Senki vagy, kicsi! Véged van, kicsi!” /M. Tamás, levitézlett ex-sportriporter és kommunikációs főispán/

„M&M-ek, András, Tamás
Véleménye kajakra más.
Egyik érvel, másik tombol,
Kifogyván az agyatomból.
Tomi boy egy furcsa eset,
Maflást kapott, lúzereset,
S nem nyomta le eM Bandit a
Droid, ki majdnem bandita!”
/Csofoláki Csumida, cserszömörce csiszoló csigabigaárus/

„A legszínesebb szürkeállomány” /a Mensa HungarIQa önmeghatározó jelmondata/

„Mi ez a szürkeállományt terrorizáló agyradír, ez az egy fecskecsorda által telecsinált nyárimikula?! Még egy ilyen siralmatlan semmi és rögvest magam alá szürkülök! Frady Endre számára egy szellemi lapály is megmászhatatlan hegycsúcs, aki magyar költő létére olyan mélyen van, hogy új-zélandi halászok már többször kifogták, de olyan kicsi és büdös volt, hogy minden alkalommal visszadobták a Csendes-óceánba, melynek alapjáraton néma halai azóta nonstop zajosan tiltakoznak! Ne lássam anyám imitátorversenyének dobogósait púpos bálnán lovagolva korallzátonyt ugratni, ha nem jelentem fel ezt a rímrenyhe ingerszegénylegényt szemenszedett színszátyárkodásért! Rüh rohadjon rája s csípje meg egy rája!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy szürke szerdán rám akart támadni egy szürkehályogos szürkemedvecsorda, de gyomorszájon tekintettem őket, úgyhogy rászürkerókáztak egy szürkemókusnyájra a szerencsétlenek.” /Chuck Norris/

Süvít csúzos pneuma,
Szómám pszichés reuma,
Nyikorog agg alkarom,
Nem mondom, hogy halk a rom.

Könyökporcom recseg ék
Alakban, mint kecsegék
Tóba fagyva telente.
E zaj bármit jelent-e?

refr.:
   Remegek, mint Holzbein von der
   Rollstuhl, s ő sem hipochonder,
   Csak kapott egy szörnyű nevet,
   Amin Lady s Sir Nyű nevet.

Zörög rajtam lapocka,
Száraz, mint a fakocka,
S gyér hajamon korpa-szú
Tök beesett horpaszú.

Közeleg a halálom,
Holttetemem alá lom
Kerül s gyufa szikrája
Égeti s hull szik rája.

refr.:
   Murdelek, mint Holzbein von der
   Rollstuhl, s ő sem hipochonder,
   Csak kapott egy szörnyű nevet,
   Amin Lady s Sir Nyű nevet.

„Ha valakinek Holzbein von der Rollstuhl (magyarul: Tolószék fia Faláb) a neve és emiatt rendszeres kinevetésben van része, akkor ő valóban produkálhat pszichoszomatikus tüneteket, bár nem olyanokat, amelyek e versben szerepelnek, de ez már a költői szabadság témaköre, ami viszont még a nem hipochonder kritikusokban is olyan tüneteket okoz, amilyeneket a vers leír, úgyhogy a kör bezárul, a józan ész foglyul esik, és a börtön ablakába soha nem süt be a Nap, mely tényállás erősen visszafogja a röhögőgörcsös tüneteket. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Kacagányi Röhögény, a Pszichoszomatikus Utóhatásokat Kezelő Intézet (PUKI) szélcsatornaigazgatója/

„Brühühü, brühühü, mindig kinevetik a nevemet a Sir Nyűék, pedig az ő nevük se a Gothai Almanach díszkötetében szerepel, brühühü!” /Holzbein von der Rollstuhl, pszichoszomatikus nem hipochonder/

„Ugye megmondtam, hogy halálos beteg vagyok?! Nekem lett igazam!” /egy hipochonder sírfelirata/

„Munka közben megharapott az egér, sőt leharapta könyökből a jobb kezem. Ez a soha vissza nem térő alkarom.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Bé úr, legyen fakarja,
S ne gyaluval vakarja!”
/Gyúló Gyula, gyalugyűlölő gyíkember/

„A pneuma (πνεῦμα) görög szó jelentése: szél, lehelet, lélegzet. Vallási és filozófiai kontextusban léleknek vagy szellemnek fordítják. Megkülönböztetendő a pszichétől (ψυχή), amely az "az élet leheletét" jelenti, de amelyet szintén "szellem"-nek vagy "lélek"-nek fordítanak. A test pedig a szóma (σώμα), úgyhogy a mű akár vallási vezeklésnek is felfogható, ahol a keresztény/keresztyén költő addig ostorozza önmagát, amíg a teljes zsidó-keresztény/keresztyén kultúrkör hátán ki nem serked és a könyökén ki nem jön a vér, a zsebében pedig ki nem nyílik a bicska, ami a költő mielőbbi megbolondulásának megboldogulásának a szakrál-szekuláris szimbóluma.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Kedves Költő úr! Ne igyon előre a medve bőrére, egyáltalán nem biztos, hogy olyan szerencséje lesz, hogy súlyosan megbetegszik, majd megmurdel. Hiszen nem tudjuk sem a napot, sem az órát, amikor eljön az Emberfia. És ha Ön megszegte a legnagyobb parancsolatot, a "Keep smiling"-ot, mert pölö nem mosolygott egyfolytában mindenkire, mint a tejbetök, és nem osztogatott cukrot-csokit mindenkinek feltétel nélkül, hanem néha megmondta a frankót, nos akkor semmi jót nem jósolok Önnek az Úr napjára. Valószínűleg Ön is kuplungkinyomócsapágykarmantyú-alátét lyukasztó segédmunkás lesz örök életére a Mennyek Országában, mint a legtöbb ember. Oszt' akkor majd visszasírja az öregséget és a halált. Kérem, kérem! Hát nem az a nagy bajunk, nekünk porból és sárból gyúrt embereknek, hogy nem tudjuk folyamatosan gyakorolni a képmutatást? Valljuk be őszintén, nem megy nekünk mindig jól ez a Keep smiling. Ezért én azt mondom, ne bízzuk a véletlenre, hogy megmurdelunk-e vagy sem, ne halogassuk a végletekig az öngyilkosságot, mert eljön az a nap a Jelenések könyve szerint, amikor az emberek keresni fogják a halált, de az fut előlük. Ezért aki nem mer öngyilkos lenni még ma, az vegyen leckéket száz méteres síkfutásban a világbajnok Noah Lylestól, valamint tanulmányozza a doppingszerek hatásmechanizmusait, hogy legalább egy hangyafingnyi esélye legyen utolérni a halált, ami fut előle. Mert ez a halál fickó már a világ teremtése óta arra a bizonyos napra edz, hogy mindenki elől elfusson, úgyhogy rohadt nehéz lesz ám utolérni! Ezért a medve bőre helyett inkább igyunk arra, hogy iszunk! Proszit!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője, valamint a Mennyek Országa Autógyár kuplungkinyomó szakosztály humánerőforrás-menedzsere/

„Stefi úr, ha ráz a kuplung,
Első tükrön fékszent kép leng,
S pokoldzsungelt könyvel Kipling,
Everybody keep keep (s mi) ling!”
/Koop Long, végbélkúp hosszabbító kisiparos és fiastyúkketrecharcos/

„Őszintén irigylem azokat, akik hozzászólhatnak ehhez a remekműhöz!” /F. Endre, költőgigász/

„Ne irigyeld! Komoly szenvedés ezeket olvasni! Írj egy panaszfaldalt is! Oda szívesen kommentelnék, persze a panaszkönyvbe!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Ettől a verstől az olvasó is beteg lesz...” /M. András, a költő legállandóbb és legőszintébb kommentelője/

„Igaz, eM úr, ráz a hideg,
Bennem ettől sík az ideg!
Vajh egyéb olvasók szemét
Is bántja e rímes szemét?!
Nyűtt agyamból hörgés neszek
Gyűnnek… Tényleg beteg leszek!”
/Hypo Honderné Ultra Dézi, az Ultrahangos Társadalmi Állatságokat Levadászó Akrosztichonos Társaság (UTÁLAT) versolvasó idegsíkba fejtőnője/

„Ifjú költőnk újfent példamutató empátiával, és a billentyűzet kreatív alkalmazásával fordul hányatott sorsú társadalmunk egy kiszolgáltatott részhalmaza felé, majd az orvosi szakzsargon, a ki nem kényszerített nyelveken szólás, és az anatómiai naturalizmusból továbbfejlesztett verbális abúzus sajátságos elegyéből előállított rendkívül könnyed és módfelett figyelmes irodalmi performanszot nyújt át nekik. Mosmongya meg, kedveském, hánem egy drága ember az illyen?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Iróniát érzek talán
eF Péter úr prózadalán,
Vagy csupán a lelke ríja:
Ria, ria, szatíria?!”
/Szótér Szatír, Nota Bene Irónia Irigylő Intézet (NB III) szakzsargonmókusa/

„Frady Endre "Pszichoszomatikus panaszdal" című műve egy humoros és groteszk költemény, amely az öregedés és a testi panaszok témáját dolgozza fel. A vers szójátékokkal és abszurd képekkel operál, amelyek egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. A refrén különösen emlékezetes, hiszen a "Holzbein von der Rollstuhl" név és a hozzá kapcsolódó kép egy szürreális, mégis humoros jelenetet fest le. A vers nyelvezete játékos, a rímek és a ritmus pedig lendületet adnak a szövegnek. Összességében a "Pszichoszomatikus panaszdal" egy szellemes és kreatív alkotás, amely a mindennapi nyavalyákat egyedi módon mutatja be. Frady Endre stílusa itt is magával ragadó és egyedi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre újabb opusa olyan, mintha egy biológiai lexikon csontvázát és egy szójátékgyáros karrierjét egyszerre temetnénk el – lehetőleg nagyon mélyre. A "Pszichoszomatikus panaszdal" nem egyszerűen vers, hanem a magyar nyelv kínzókamrája, ahol recseg-ropog minden ízület és a rímek már-már az öncsonkítás határát súrolják. A szöveg olyan önsajnálatba csavarodott, mintha egy nyugdíjazott karbantartó robottal próbálnánk empátiát tanulni. A "csúzos pneuma" és "szómám pszichés reuma" kifejezések nemcsak nyelvtörők, hanem agytörők is, míg a "nyikorog agg alkarom" verssor olyan, mintha egy rozsdás ajtó zsanérját hallgatnánk egy végtelenített horrorfilmben. A refrén? Az a "Holzbein von der Rollstuhl" egy szellemi B-kategóriás német kabaréba illő név, ami még a humor kísérletének is fájóan gyenge. És hogy "Lady s Sir Nyű nevet"? Hát, bizony nem. Ez a "humor" inkább zavarba ejt, mint szórakoztat. Frady, könyörgöm, pihenj meg kicsit. Hagyd, hogy a rímek is rehabilitálódjanak, mert ez a "panaszdal" a lírai haláltusa definíciója. És igen, a korpa-szú is inkább kímélje meg magát!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez az elmeklinikai mérleghintalóhalálvágta, ez a szellemi ámokfutás?! Írjak én is valami rémrímeset, ami gondolkodás nélkül eszembe jut?! Oké, nesztek!:
          Szerelmi álmok – Liszt.
          Szellemi ámok – tviszt!
Most jobb?! Frady Endre, a szégyentelenkedés szorgalmatos sztahanovistája, modorosan műmodern magyar MÁV-közlekedési miniszter módján félresiklatta a dialektikus materializmus szerelvényét és a költészeti mennyisége átcsapott minősíthetetlenségbe! Mondanám, hogy mindennek van határa, de ennek a gumiszobaszökevénynek a hülyesége végtelen, mint a galaxis, úgyhogy csak abba reménykedhetünk, hogy benyeli egy szerencsétlen fekete lyuk, amely ettől elpusztul ugyan, de emlékét hálával megőrizzük! De hol az a fekete lyuk?! Világ fekete lyukai, nevesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bocs Robi, de amikor a legutóbbi edzésem alkalmával körbefutottam a Tejútrendszert, balesetmegelőzési okokból kirugdostam az összes fekete lyukat a végtelenbe!” /Chuck Norris/

Megmurdelt a szegény hangyász,
Hangyászrokonságban van gyász.
Gyomrát járta ártó langy át,
Midőn evett mérgeshangyát.

Mérgeshangyát, aki befal,
Pocakjában omlik be fal,
S ép bélt maga alá temet,
Hátrahagyván bús tetemet.

Mérgeshangyák, átok rátok!!!
Miért nemzett nagyapátok
Nektek mérges anyát, apát?!?!
Nesztek, lecsap szeneslapát!!!

Mérgeshangyacsapat pusztul,
Mint mikor egy nagy kék busz túl
Lassan fékez s bolyba behajt,
S féknyom kócol hangyafejhajt.

Mérgeshangyagyásznép fej’hajt,
S nem énekel vidám sej-hajt.
Gyászol hangya, gyászol hangyász,
S langykirályt sem üt most langyász.

„Hé, költő úr, miért csak a langykirály és a langyász szerepel a versben, amikor mi, kisebb lapok is ugyanolyan fontosak vagyunk, mert nélkülünk se parti, se partecédula nem lenne, bár utóbbiban nem vagyunk teljesen biztosak és lehet, hogy csak a mérhetetlen gyász mondatta velünk! Mindenesetre mi is szeretnénk bekerülni a versbe, legalább ízeltlábjegyzetként!” /langyalsó és langyfelső/

„Langy valószínűleg nem a magyarkártyában van, hanem a franciában, ugyanis Langy [lanzsí] egy franciaországi település Allier megyében. Koordinátái: északi szélesség 46° 16’ 03”, keleti hosszúság 3° 28’ 19”. Lakosainak száma 2021 január 1-én 269 fő volt. Boucé, Créchy, Rongères, Saint-Gérard-le-Puy és Sanssat községekkel határos.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Önnek egy új üzenete érkezett... Hogy van-e értelmes élet az Univerzumban?! De most komolyan, Olvasótábor, mire számítottatok? A mikroműanyag ott van a csapvízben, a chemtrail ott van a vakcinában, a karcinogén ott van a mindenben, a propaganda ott van a szomszédnéniben, a száraz vörös ott van a költő poharában, a vers meg ott van a szeren!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kära herr F. Péter! Efter att ha läst din kommentar illustrerad med drogade spindlar, bestämde jag mig utan att tveka att jag istället för poetens förvirrade dikt skulle skicka din skriftliga åsikt till Nobelpriskommittén i min Kungliga Svenska Vetenskapsakademien, så att det definitivt skulle placeras på en piedestal Medan Endre Frady inte kan skriva något vettigt även när du är nykter, skapar du på droger en bestående armé av fårmoln. purpurfärgad himmel av psykedelisk litteratur.” /Kung Karl XVI Gustaf av Sverige/
„Tisztelt F. Péter úr! A drogos pókokkal illusztrált hozzászólását olvasva különösebb hezitálás nélkül úgy döntöttem, hogy a költő úr zavaros verse helyett az ön írásos véleményét küldöm el a Svéd Királyi Akadémiám irodalmi Nobel-díj bizottságának, hogy okvetlenül helyezzék piedesztálra. Míg Frady Endre józanul sem tud értelmeseket írni, ön viszont bedrogozva maradandó bárányfelhőhadat alkot a pszichedelikus irodalom lilába hajló égboltján. Gratulálok!” /XVI. Károly Gusztáv svéd király/

„Úgy gondolom, hogy nem túl nagy bátorság nagy tételben fogadni arra, hogy a humán írásbeliség kezdete óta akár megközelítőleg ilyen címmel, vagy tartalommal sem született ehhez hasonló mű. Ez nem lehet véletlen.” /F. Péter, k. m. f./

„Frady Endre "Hangyászgyász" című verse egy groteszk és humoros költemény, amely a hangyász és a mérgeshangyák tragikus találkozását meséli el. A vers játékos nyelvezete és ritmusa könnyedén magával ragadja az olvasót, miközben a komikus elemek és a túlzások szórakoztatóvá teszik a tragikus történetet. A költemény erőteljes képekkel dolgozik, mint például a mérgeshangyák által okozott belső pusztítás vagy a bolyba behajtó busz képe. Ezek a képek egyszerre abszurdak és vizuálisan hatásosak, ami tovább fokozza a vers groteszk jellegét. A hangyász és a hangyák gyásza, valamint a szeneslapát lecsapása mind-mind hozzájárulnak a vers szatirikus hangvételéhez. Összességében a "Hangyászgyász" egy szórakoztató és elgondolkodtató vers, amely a humor és a groteszk eszközeivel mutatja be a természet és az emberi beavatkozás abszurditását. Frady Endre ügyesen használja a nyelvi játékokat és a túlzásokat, hogy egyedi és emlékezetes költeményt alkosson.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Hangyászgyász” című versében a költői mélység és a szürreális komikum valahogy összekeveredik, majd egy merőkanálnyi abszurd humorral kerül tálalásra. De vajon ez a hangyászhumor szellemes fogás vagy csak poshadt langymeleg? A válasz inkább az utóbbi felé hajlik. A vers elsődleges problémája, hogy az állatkerti tragédia groteszkül nevetséges helyzetbe kerül, anélkül, hogy valójában bármit is mondana az életről, halálról vagy hangyászról. A "mérgeshangyacsapat" és a "langykirály" fogalmai ugyan felvillantanak egy lehetséges szatirikus irányt, de ezt a költő nem bontja ki – helyette kapunk egy gyors egymásutánban lecsapó szeneslapátot és busznyi féknyomot, mintha egy zsúfolt katasztrófa-naptárt lapoznánk. Az olvasó nem tudja eldönteni, hogy röhögjön vagy sírjon – így végül valószínűleg csak bólint, hogy "ez is megvolt". A rímek és ritmusok Frady-féle harsány könnyedséggel gördülnek elő, de a tartalom inkább céltalan őrület, mint valódi költői kaland. Az ember egy pillanatra sem tudja elhinni, hogy a hangyász vagy a hangyák valaha is fontosak lettek volna, és talán ez az igazi gyász. Mert ha minden csak poén, akkor valójában semmi sem vicces.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A hangyász szájába mászó és gyomrába hulló öngyilkos merénylő hangya a hangyanép megdicsőülése helyett hangyaholokausztot okozott. Vajon a harmadik világháború hangyák és emberek között zajlik majd? Én attól félek, hogy csak hangyás emberek között. És hangyász legyen a talpán, aki megállítja...” /M. András, a költő legállandóbb és leghangyátlanabb kommentelője/

„eM úr, maga minket megint,
Ismételten s újfent megint?!
Ön szerint elszállt az agyunk,
S mindhárman hangyásak vagyunk?!
Világháborúzunk egymás
Ellen, mert nekünk nem megy más,
Csak a harc, a harc, a harc a
Béke ellen s ördög arca
Tükröződik rajtunk bután?!
Özönvíz lesz létünk után!”
/Putyin-Trump-Dzsongun, az agyhangyás irtó trió/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak, hogy autodilibogyista autuskó autokraták visszaéljenek a tisztességes hangyairtás fémjelezte cégnevünkkel! Vagy bocsánatok kérnek, vagy lefújjuk őket kértevőirtó szafttal!” /Irtó Trió Kft, 1116 Budapest, Sáfrány utca 37./

„Felmerült bennem a költői kérdés: akkor most ki a gyász a hangyás?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hangyaszakértő/

„Ha egy kérdés költői, tán
Nem is várunk feleletet.
Gyászdokinak, ha agg titán,
Fele hangya, fele lelet.”
/Dr. Gyászhuszár Gyurgyalag, mérgeshangyabolygó hollander csatlakozási főelőadó/

„Frady Endre "Hangyászgyász" című verse olyan, mintha egy szürreális rémálom és egy abszurd szappanopera találkozna egy sötét sikátorban. A vers minden sora egy-egy pofon az irodalomnak, ahol a hangyászok és mérgeshangyák tragédiája olyan drámai, hogy az ember szinte várja, mikor lép be a színre egy Shakespeare-i szellem, hogy rendet tegyen. A rímek olyan erőltetettek, hogy szinte hallani lehet, ahogy a költő izzadva próbálja összerakni őket, miközben a logika és a józan ész messze elkerüli a verset. A "szeneslapát" és a "kék busz" említése pedig olyan, mintha egy dadaista festmény elevenedne meg, ahol semmi sem illik össze, de valahogy mégis működik a maga groteszk módján. Ez a vers egy igazi irodalmi bűntény, amit csak a legbátrabbak mernek végigolvasni.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre „Hangyászgyász” című förmedvénye az irodalom legmélyebb pöcegödrét ostromolja, de még a szennyvíz is visszaretten az efféle kínoktól. Ez a „költészet” úgy kínálja magát, mint egy zárlatos mosógép: az első sor már sokkol, a többi pedig gyilkos áramütés. A rímtelen rímek, az agónizáló alliterációk, és a verszáró „langykirály” olyan fájdalmas szójáték, hogy a papír maga könyörög a bezúzásért. Ez itt nem vers, hanem nyelvi csetepaté, ahol a szavak úgy hullanak, mint mérges hangyák egy rosszul időzített permetezés után. Frady nemcsak a hangyász, hanem az olvasó lelkét is kegyetlenül agyoncsapja a szeneslapátjával. Egy tanács: legközelebb ne szenvedjünk együtt, Frady. Hagyjuk ezt a műfajt azoknak, akik értenek hozzá!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ha túl erősnek érzem a gyomorsavamat, akkor királyvízzel leöblítve lenyelek két-három mérgeshangyabolyt és kicsit felhígítom, hogy emésztés közben csak atomokra szedje szét a hangyászsünöket, ne pedig kvarkokra, miközben langyhetessel ütöm a langyászt.” /Chuck Norris/

Ősz hajszál van az asztalon,
Nem söpröm le, marasztalom.
Időmúlást érem tetten,
S mosolygok, hogy mind a ketten
Együtt öregszünk,
Együtt öregszünk.

Tükröződünk egymás szemén,
Egyek vagyunk - nem te, nem én.
Közös élet legfőbb éke
Huncut szemránc menti béke.
Együtt öregszünk,
Együtt öregszünk.

refr.:
   Tél közeleg, nő pár hófolt,
   Nincs már sok a bakancslistán.
   Így volt teljes, szép volt, jó volt,
   S klassz lesz a maradék is tán.

Adtuk, ami tőlünk tellett,
Megöregszünk egymás mellett.
Nem vonz kaland, tenger, vadon,
S napozva egy parki padon
Együtt öregszünk,
Együtt öregszünk.

refr.:
   Tél közeleg, nő pár hófolt,
   Nincs már sok a bakancslistán.
   Így volt teljes, szép volt, jó volt,
   S klassz lesz a maradék is tán.

Tisztelt Bíróság!
Én, Dúsgazdag Dezső, az URH (azaz az Unatkozó Rózsadombi Hobbihajléktalanok) főtitkára ezennel elismerem, hogy mi csak saját szórakoztatásunkra hajléktalankodunk. Jó dolgunkban ugyanis már nem tudtunk mást kitalálni.
Reggelenként a baldachinos vízágyunkban elfogyasztjuk a hétfogásos villásreggelinket, majd a már hajléktalan illatban is kapható oldszpájsszal bebüdösítjük magunkat és megszaggatott koszos ruháinkban lebuszozunk a városba aluljárózni. Felosztjuk a terepet, majd ki-ki a saját területét körbevizelve lefekszik koldulni. Minél forgalmasabb a terület, annál jobb.
Sajnos az új főpolgármester a jelmezünk ellenére átlát rajtunk. Ő jobban ismer minket, mint a gárdisták a Nemzeti Színház hollétét.
A hajléktalankodásra kirótt pénzbírságtól még nem ijedtünk volna meg, mert az egykulcsos adó nekünk, felső tízezerbelieknek rengeteg pénzt hagyott a bankszámláinkon, úgyhogy mellényzsebből fizettük volna a százötven ropit, de a börtöncella réme betett nekünk. Most a jó kis hobbihajléktalankodás után kénytelenek vagyunk elhagyni a köztereket és visszahúzódni az unalmas kacsalábon forgó villáinkba.
Sajnos Magyarországon már nincsenek igazi hajléktalanok, csak ez a dögunalmas jólét!
Ez abból is látszik, tisztelt bírónő úr, hogy már rég nem kell komoly gazdasági döntéseket hozni, csak a felszínt karcolgató himihumikat. Köz- és reptereket nevezgetünk át, kis országokat szánunk meg és fölös milliárdokért veszünk tőlük olajrészvényeket, hogy éhen ne haljanak és, hogy ne csak kenyerük legyen, hanem cirkuszuk is, adunk nekik a pénz mellé még csodabalszélsőt is. Nekünk annyi van belőlük, hogy újabb stadionokat építünk, hogy legyen elég szél, ahol rohangálhatnak kicsinyég.
Az általános egészségügyi jólét miatt az orvosainkra itthon már nincs is szükség és inkább külföldre mennek akár kevesebb pénzért is, csakhogy gyógyíthassanak. Bár időről időre visszahozza őket a Túró Rudi iránti vágy.
Dúsgazdag tanáraink nem győznek eleget tanítani az ultramodern iskolákban, mert annyi a gyerek. Zenetanáraink meg unalmukban hetente átírják a Himnuszt.
Mivel az országban már régóta rend van, a bírókat nyugdíjaztuk, az okafogyott alkotmánybíróságot pedig nem terheljük komolyabb ügyekkel. A fölöslegessé vált rendvédelmi dolgozók bohóciskolákban képeztetik át magukat, hogy hetven éves korukig főállásban nevettethessenek a főváros nagy-nagy cirkuszában.
Unatkozó autósainkat a 93 ezer négyzetkilométer területű Nagy-Budapest P+R körgyűrűjén belül véletlenszerű helyszíneken „Itt a buszsáv, hol a buszsáv?” játékok szórakoztatják.
Az Egységesen Gondolkodó Nemzetünk az egypártrendszer bevezetésével sok fölösleges párt sok fölösleges költségét spórolta meg, amiből pálinkát főzhetünk és ihatjuk a jó lét.
Az egyetlen tévécsatorna hétfői adásszüneti napján a cefremámoros dolgozók boldogan és kipirult arccal gyűlnek össze az utcai hangosbemondók körül, hogy meghallgassák szeretett vezérünk arra a hétre vonatkozó bölcs útmutatásait.
No, hát itt nekünk, hobbihajléktalanoknak valóban nincs létjogosultságunk. Kénytelenek vagyunk boldogan élni, míg nem halunk…
Csak azt a rohadt Eurovíziós Dalvesztivált nem tudjuk megnyerni soha!!!

(2011 június)

„Frady Endre "Egy hobbihajléktalan vallomása" című prózája egy szatirikus és ironikus mű, amely a társadalmi egyenlőtlenségekre és a gazdagok unalmára reflektál. A főszereplő, Dúsgazdag Dezső, a gazdagok életének abszurditását és a hajléktalanságot mint hobbit mutatja be, ezzel groteszk képet festve a jóléti társadalomról. A mű humora és szarkazmusa erőteljes, ugyanakkor elgondolkodtató is. A szerző ügyesen használja a túlzás eszközét, hogy rámutasson a társadalmi problémákra és a gazdagok életének felszínességére. A történetben megjelenő karakterek és helyzetek karikatúraszerűek, ami még inkább kiemeli a mű szatirikus jellegét. Összességében Frady Endre prózája egy szórakoztató, ugyanakkor kritikus alkotás, amely a humor eszközével világít rá a társadalmi egyenlőtlenségekre és a gazdagok életének abszurditására.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre prózája olyan, mint egy szétesett társadalmi tükör, amely inkább kifacsart torzkép, semmint reflektív szatíra. Ez a szöveg az elitizmus abszurditásával próbál játszani, de a finom irónia helyett a giccsesen csillogó humor kalapáccsal veri ki az olvasó szemét. Az "URH" rövidítés pimaszul olcsó szóvicce még épp szórakoztató lehetne, de a későbbi álszociális lamentálás már csak túlhajtott poénözön. A szöveg önmagától csömörlő módon szórja a közhelyeket: luxus, hajléktalanság, politikai utalások – minden egy helyen, mint egy gondosan összehányt ironikus díszletekkel teli zsibvásár. Frady Endre itt nem szatirikus, hanem inkább túlhabzó közéleti stand-upos, akinek minden mondata kétségbeesetten könyörög a nevetésért, miközben csak sóhajokat kap. A vége felé bekúszó Eurovíziós Dalverseny utalás már végképp kimutatja a szöveg „mindent akarok, de semmit nem mondok” hozzáállását. Nem társadalmi bírálatot kapunk, hanem egy csömörösen negédes bekezdést, amely inkább az üres provokáció határán billeg. Frady „hobbihajléktalanja” azonban nem szimpatikus botrányhős, hanem csak egy erőltetett karikatúra, akit még a pokoli Rózsadombon sem vennének komolyan. Összefoglalva: az olcsó humor régi hajléktalantarisznyája, amelyből egyetlen őszinte poén sem kerül elő.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Sárgaborsó főzelék
Egészséges étel,
Úgyhogy kedves csőcselék
Ne múljon úgy hét el,
Hogy nem ennél mög elég
Mennyiséget két tel-
-jes tányérral tökre még!
Irgum-burgum! Vétel!

Sárgaborsó levese
Egészséges kaja,
Nem is szárad le vese,
S nem hull evő haja,
Ha a borsó kevese
S nagyjának a raja
Lenyelése heves e
Percben. S szól „Csá!” zaja.

Sárgaborsó levespor
Egészséges vacsi,
Éhkoppos bajt levess pór,
S zabáld, mint egy csacsi!
Ha nyűg támad s heves kór,
S nem csakrállik a csí,
Borsózzál és nevess mór!
Viszhall! Csőváz! Pacsi!

„Gyakran gúnyolódnak Frady Endre világszép költeményein. Pedig jobbat érdemelne, hiszen írásai néhány ember számára érthetőek, színvonalból kifolyólag megközelítik talán az én műveimet is. Néha, tudományos igényű témaválasztása rendkívül megfelelő. A sárgaborsó telitalálat! Igaza van. És hozzáteszem, az általa leírtakon kívül, igazán Michelin-csillagos még a nyársonsült sárgaborsó mellehús sárgaborsó mártásban, a sárgaborsós palacsinta és az általam kedvelt 88%-os sárgaborsó pálinka.” /Nyuggearpó, a költő legszépkorúbb és legpálinkakedvelőbb kommentelője/

„Borsó bár sárga, nem azúr,
Nyuggerapó, áldjon az Úr,
S adjon sárgaborsó páleszt,
Hadd eméssze meg a nyál ezt,
Csillagjon rád égről Michelin,
S hadd nézzünk fel rád mi is lenn!”
/F. Endre, a majdnem meg nem értetten félreértékelt költőgigász/

„Frady Endre "Sárgaborsós üzenet az éterben" című verse egy humoros és játékos költemény, amely a sárgaborsó különböző formáit dicséri. A vers könnyed hangvételű, tele van szójátékokkal és rímekkel, amelyek szórakoztatóvá teszik az olvasást. A költemény három szakaszban mutatja be a sárgaborsót: főzelékként, levesként és levesporként. Mindegyik szakasz hangsúlyozza az étel egészségességét és jótékony hatásait, miközben humoros megjegyzésekkel és felszólításokkal színesíti a leírást. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, ami tovább fokozza a játékosságot. A versikében megjelenő nyelvi leleményesség és a mindennapi életből vett elemek kombinációja egyedi hangulatot teremt. Frady Endre stílusa könnyed és közvetlen, ami közel hozza az olvasóhoz a sárgaborsó fogyasztásának örömét és fontosságát. Összességében a "Sárgaborsós üzenet az éterben" egy vidám és szórakoztató vers, amely egyszerre hívja fel a figyelmet az egészséges táplálkozásra és nyújt kellemes olvasmányélményt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ezúttal a gasztronómia sárgaborsós univerzumába veti magát, hogy onnan kiskanállal merítve ontson rímekben és szóviccekben gazdag táplálékot. A vers egyszerre próbál egészségtudatos kórusmű és groteszk popkulturális manifesztum lenni, miközben minden erővel irgalmatlanul felpofozza a magyar nyelv törékeny szintaxisát. A mű hemzseg a frappáns(nak szánt) alliterációktól („borsó kevese / nagyjának a raja”), a szabályos és szokatlan rímpárok küzdelmében pedig időnként elbukik a koherencia, de Frady erről láthatóan mit sem sejt. Az „irgum-burgum! vétel!” és a „csakrállik a csí” sorok azt bizonyítják, hogy a költő hajlandó akár teljes nonszenszeket is éltetni, ha azok sárgaborsós üzenetét hordozzák. Ez a vers minden, csak nem csendes meditatív elmélkedés. Frady harsányan kiáltja a világba, hogy az egészséges táplálkozás lehet szórakoztató, ám eközben úgy csikorgatja a nyelvet, mint egy túlfőzött borsószemet az elméleti fogsor. Kétségtelenül van benne humor, de az olvasó közben azon tűnődik, vajon egy lecsúszott szójáték-gyár melléktermékeivel van-e dolga. Összegzés: Sárga, borsós és... Fradys. Kiadós étkezés utáni szellemi böfögéshez ajánlott.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Hiába üzenjük meg a magyaroknak a világegyetem Bábel előtti ősnyelvén, azaz magyarul, hogy egyenek minél több sárgaborsót, mert a sárgaborsó sok proteint és kevés zsírt tartalmaz, a belőle nyert fehérje pedig segíthet csökkenteni a vérnyomást és megelőzni a krónikus vesebetegséget, ennek ellenére mindig csak nyavalyognak, hogy az óvodai és iskolai menzákon úgy megutáltatták velük, hogy inkább maradnak a sertéspörköltnél dagadóval és a csülkös pacalnál! Így sajnos ők is el fognak pusztulni, amikor magas vérnyomást és krónikus vesebetegséget előidéző sugárnyalábbal fogjuk bombázni a Földet. Pedig mi előre szóltunk!” /Dr. x_hzr-Gztlky*kj%pRzwsx_MMXXIV, a kis zöld marslakók inváziós főparancsnoka/

„Húzzatok el, kis zöld UFO-k,
Aki magyar, nem lesz pufók!
Csülkös pacal haszsírt éget,
Csak ezt falunk fogyás végett!
Ősnyelvünkről el kén húzni,
S álljon csípőtökbe csúz, ni!”
/Hentes Hubáné Mészáros Matild, degenerált disznó-dagadó díler/

„Értem én, hogy Frady Endre a világegyetem proletárjait sárgaborsóval akarja egyesíteni, de miért?! Arccal a hasunk felé?! NEM ENG.!” /Alien Májuselseje, idegenrendészeti főcenzorevőkanalasgémóvernyik/

„Aki nem tud megvenni egy tányér sárgaborsófőzeléket, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, államkapitálisan érzéketlen hintapolitikai kalandor és a gyermekéheztetési alapítvány pénzcsapolója/

„Kitűnő sárgaborsó reklám. Sárgaborsó nap volt a Retróban?” /M. András, a költő legállandóbb és legretróbb kommentelője/

„Irigy a grillcsirke, a chips s a hekk, lám
Sárgaborsónak nem kell a reklám!”
/Yellow Yolán, sárgaborsófalrahányónő/

„Azonnal adjon valaki ennek a szegény embernek egy tányérral, mert legalább tele szájjal nem beszél, késsel és villával a kezében nem ír!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas táplálkozási tanácsadó/

Performanszomról se késs el,
Midőn írok villás késsel,
S beszélek én szájjal tele,
Attól leszel éve te le!”
/F. Endre, sárgaborsóval tele szájjal is beszélni tudó költőgigász/

„Aki tele szájjal fakad dalra,
Könnyen sárgaborsót hány a falra!”
/falfirka a Magyar Állami Operaház üzemi étkezdéjében/

„A Mór megette köteles részét, a Mórnak mehet a hasa?!” /Jókai „Bableves” Mór (1825-1904), haspók író szellemesen gyomorkeserű megjegyzése egy sárgaborsós szépirodalmi buli közepette/

„Vitézek, vitéznők a falakra hágának vala,
Alanti ellenre forró borsót hányának vala,
Ki magát halálhörögve összecsinálá vala,
Várvédő had magát diadalban találá vala,
Rablánca, rablánca, eszterlánca, cicérna vala,
Sárgabort, sót egyen keresztanyád, ki bérma vala!”
/Tinódi Lantos Sebestyén (~1510-1556) magyar énekszerző halála után négyszáz évvel írt és sokáig eltitkolt gyermeke dicsverse, mely az UFO agresszióról való figyelemelterelés végett sokadszorra feltúrt Puskás hagyatékból került elő/

„Mi ez az ásatag elmeroggyanat, ez a menzán cementálódott márgapüré magasztalás?! Ki ez a mínusz negyedkegyelmű kényszerzubbonyszökevény?! Ne lássam anyám emlékének tiszteletére sodrófával és paprikasprével felfegyverkezett kis zöld marslakókat rendezetlen alakzatban földlakókat leigázni, ha megértem, hogy mi indította ezt az irodalmi levélnehezék kreativitású agykoloncot huszonnégy sornyi összesárgaborsózódásra! Egy muszájból tömött szájból röptében falra felhányt sárgaborsóleves betűtésztáinak véletlen alakzata nagyságrendekkel több értelmet hordoz, mint ez a mentális szakramentum, a kirelejzumát neki! Ha valaha valahol valakik megszavazzák a világirodalom legesleghülyébb fűzfapoétájának a nyugalom megzavarására is leginkább alkalmatlanabb klapanciáját, akkor a Frady összes többivel együtt ez is versenyben lesz! Ez a valami olyan rossz, hogy maximum teveirtásra lenne alkalmas! Világ dromedárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Megugacc?!” /Dr. O’Medar, versenytevéket sárgaborsókoncentrátum beöntéssel doppingoló ír körorvos/

„Tök jó, hogy vannak körorvosok, különben hiába hánynánk R sugárban, minket nem gyógyítana meg senki!” /egy beteg kör/

„Amikor a sárgaborsófőzelék megkérdezte a tükrétől, hogy Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legegészségesebb e vidéken? és az azt válaszolta, hogy Egészséges vagy, egészséges vagy, de hogy Chuck Norris százszor egészségesebb tenálad! és erre ő szét akarta verni a tükrét, akkor én egyetlen szembogárharapásommal egészségtelenebbé tettem, mint egy kristálycukorban megforgatott és túlsózott fehérlisztes bundás kenyér nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival. Akárhány alien megkóstolta, mind rögvest felfordult, mint a Texas Zsurnál sportmellékletével agyoncsapott büdösbogár.” /Chuck Norris/

Kedvenc időm a péntekest,
Ha nem kontaktolok TEK-est,
Aki éppen bottal agyal,
S bogyózok, mint rázott magyal.

Magyalbogyótól a has megy
S fáj, mint vadász lőtte sasbegy,
Mert a golyó végi vashegy
Üt, mint szíven pogányt Tas kegy.

Pogányt, ki Tas kegyéből él,
Később Álmos késen öl él,
S örökítik képes Paint-ek;

-est majd megrajzolom, Péntek-.
– El a vörös bogyó gurult,
Költő?! Fessen inkább turult!

„Ha apám nem lenne olyan kegyesen kegyelmes, mint amilyen, akkor a már rég holt költő úr és tettestársasága ugyanolyan vörös tócsa lenne, mint egy hektárnyi széttaposott magyalbogyó! Na, indulok kürtölve megmurdelni az augsburgi csatába!” /Lél (Lehel), Tas vezér jászberényi kürtös fia/

„Muszáj voltam pogányt ölni,
Különben nem támad föl, ni!
Ha élni hagyja kegy, tasi,
Soha nem hal meg a pasi!
Ki nem hal, nem támad, sej, föl,
A lét nem fenékig tejföl!”
/Álmos vezér vérrel áztatott szakrális szóvirágoskerti rímbokrétája/

„Ne nézzen, költőcske, ne nézzen, mert ki nem állhatom az ilyen szemi kontaktot! Vagy azt szeretné, hogy néhány botütéssel kiegyenesítsem a szemtengelyferdülését, hogy jobban lásson turult festeni?! Oszt’ ide ne bogyózzon nekem, mint a rázott magyal!” /Takáts Taksony, tokás TEK-es/

„Kontaktollak én TEK-es, te,
Szemgödrömmel péntek este!”
/Vakegér Vidor, az Áldozat Mentalitású Okostojás Költők Furkósbottal Utókezelt Társasága (ÁMOKFUT) Minek Ment Oda? (MMO) szakterületének hibáztatási referense/

„Magyal embel bátol embel, aki kolán leggel kel, amikol még litkán likkant a ligó! Aki magyal, tululmadalat lajzol! Vesszen Tlianon!” /Lozmál Licháld, őslégi lákoslendezői tolonyólalugószelelő peleputty salja/

„Ezentúl, ha péntekestek
Jőnek, akkor turult festek!”
/F. Endre, kontakthibás költőgigász/

„Péntekesti? Én először itt akadtam el. Ez (a péntekesti) most akkor egy szó? Vagy ez egyszó? Persze a folytatásban ennek már pont úgy nincs semmi jelentősége, mint ennek a kommentnek, de ez mégis legalább valami, amibe az egyszerű versolvasó halandó tud kapaszkodni. És talán még egy gondolat búcsúzóul. Ennek a versnek és a Trump győzelem után kezdődő világtörténelmi korszaknak érdekes módon ugyanaz lehet a mottója: "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" Fantasztikus időzítés, Költő Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Úgy harsog a Trump, Peti,
Zaja már-már trumpet-i;
Teveraj, mely búcsúzó,
Tízszer kettő csúcsú Zoo.
Sorspofonunk kemény, nagy,
S bús a jövő, reményhagy!”
/Péntek Crusoe, örökbefogadott lakatlan szigetlakó esti meseverse/

„...és Isten elválasztotta Frady Endrét a kommersz költők társaságától. És Isten látta, hogy ez így jól van, és hogyan kételkedhetnének az oktalan olvasók, Isten Mindentudásában.” /F. Péter, k. m. f./

„Köszönjük Urunk, hogy elválasztottad tőlünk Frady Endrét! Kérhetnénk azt is, hogy az egész világegyetemtől válaszd el nagy kegyelmedben? Lehetőleg örökre és hermetikusan! Esetleg full kontaktolhatnád is végtelen jóságodban?” /kommersz költők/

„A félreértések és a rosszindulatú feltételezések elkerülése végett nyomatékosan le szeretném szögezni, hogy a versben szereplő érzelmi kapcsolat korántsem kölcsönös, azaz lehet, hogy Frady Endrének én vagyok a kedvenc időszaka, ezzel szemben Frady Endre nem az én kedvenc költőm! Sőt!” /péntekest/

„Frady Endre "Péntekesti szonett" című verse egy humoros és szatirikus költemény, amely a péntek esti szórakozás és a magyar történelmi utalások keverékével játszik. A vers könnyed hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát is megfogalmaz. A költemény első része a péntek esti kikapcsolódás örömeit és veszélyeit mutatja be, humorosan ábrázolva a TEK-esekkel való találkozást és a magyalbogyó fogyasztásának következményeit. A második részben a költő történelmi alakokat idéz meg, mint Tas és Álmos, akik a magyar múlt hősei, de itt groteszk módon jelennek meg. A vers zárása egy csattanóval ér véget, ahol a költő önironikusan reflektál saját művészetére, és a turul festésére buzdítja magát, mintegy elismerve, hogy a költészet helyett talán más művészeti ágban kellene tevékenykednie. Összességében a "Péntekesti szonett" egy szórakoztató és gondolatébresztő mű, amely a humor és a szatíra eszközeivel élve mutat rá a mindennapi élet és a történelem abszurditásaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét elénk tárja lírai abszurditásának arzenálját, amelyben a magyalbogyóval bolyongó költői én szembesül a péntekesték groteszk nehézségeivel. A rímek olykor döcögve rázódnak, mint egy TEK-es elől menekülő magyalág, ám az alliterációk mentén nyílik némi fény az értelmetlenség sötétjében. Az "Álmos késen öl él" sor olyan, mintha egy hajdúszoboszlói escape room tematikájú szabadulóverséből került volna át a szövegbe, miközben a "képes Paint-ek" megidézése frissítő iróniát csepegtet a szimbolizmusba.
A vers egyszerre akar politizálni, filozofálni és székrekedés-témakörű stand-upként működni, de végül egyiken sem talál igazán szilárd talajt. Az utolsó sor önreflexív csattanója – "Fessen inkább turult!" – a magyar költészet szent szimbólumainak profán szétcincálását célozza, de inkább nevettet, mint gondolkodtat. A "Péntekesti szonett" egy háztáji dadaista műhelyből szabadult groteszk rímkavalkád, amely egyszerre zavarba ejtő és szórakoztató, mint egy TEK-ellenőr magyalmezőn. Frady ismét bizonyítja, hogy nála semmi sem szent – különösen a költészet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Péntek esti képzavar, 
Olvassa minden magyar!”
/M. András, a költő legállandóbb és legképzavarkedvelőbb kommentelője/

„Péntek esti zavart képek
Közepette hová lépek?
Bárhová, ott fű nem terem,
Hacsak nem a Kender Terem
Légterén lebegve feszem,
S égből néz egy színes hekk szem.”
/Vadkender Vendel, a pszichedelikus Hallucinációk (pH) értékteremtője/

„Na, Ezredik András úr, most elárulta magát! Ha magának a zavar szóra a magyar szót kell rímeltetnie, akkor maga egy káoszhívő anarchista, sőt egy hazátlan kozmopolita bitang, úgyhogy ön holnap hajnalban jelentkezik a baráti szibériai átnevelő célzatú építőtáborunkban ezer napi hideg élelemmel és egy négy évszakos közmunkaruhával! Jégesőnap: tegnapelőtt!” /Csávás Kálmán gőznagy, a Nyáladzva Unatkozó Gondolkodókat Gőzerővel Elimináló Rendészet (NYUGGER) ideológiai ökle/

„Itt kifogyott az építő kritika! A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas elme- és gyógy építő/

„Hasznos kritika nem épít,
Illetve nem most, nem ép itt,
Hanem olvasókat vadít
Földbe döngölendő Fradyt!
Kemény kritika az lesújt,
Hullajtva Fradyra le súlyt!
Ne lássam anyám szellemét,
Amint kézzel eszik, nem ét-
-készlettel mennyei delejt,
Ha Frady Endrét, ki selejt,
Addig nem ütlegeltetem,
Míg nem lesz mentális tetem!
Purhabot rá! Frady abcúg!
Fújja világűrbe hab cúg!”
/Puzsér Róbert, kínjában verselő kritikus/

„Ha a péntek este beszeszelt TEK-esek nem bírnak a partidrogoktól elszabadult hajóágyúként ámokfutva verselő Frady Endrével, akkor egy fújás a pár éve Budapesten nekik ajándékozott Chuck Norris Hónaljszag Sprayből és úgy kifekszik a manus, mint egy általam fejen rúgott grizzlymedve.” /Chuck Norris/

Kint az eső szemerkél,
[Szürkén, ahogy szamár kel]
Bent a szívem szomorkál,
Hangulatom búval bél,
Nincs lelkemben bévül bál.

Bántik a sokk sérelem,
Panaszaim sorolom,
Szemem könnyet sír alám,
Mikor kerül sör elém?!

Mélyrehatón bömbölök,
Setét szájam bomba lék,
S lakom nem víg Bambi Lak.

Megtapos egy réti ló,
Vért fröcskölök, rőt e lé,
S kárörvend egy rút Ali.

ui.:
Oszló költő tetemet,
Amint elhagy tatamit,
Turbános arc betemet:
Mit vergődik, tata, mit?!

„Háháháháhá!!! Hihihihihi!!! Höhöhöhöhö!!! Mert kárörvendeni jó!!!” /egy turbános arcú rút Ali/

„Bántik, költő polgártárs, bántik?!?! Szomorkál a szívem, szomorkál! NEM ENG.!” /Dögönyey Dagonya, az Anyanyelvet Klapanciákkal Kinyíró Undorító Gyökereket Ártalmatlanító Rendészet (AKKUGYÁR) gyorstalpalón betanított főcenzora/

„Bús költő úr szomorú,
Mint egy szottyos szamurá-
-j s könnyeket a szeme rí.
Megtanítom szumóra!”
/Apofona Nemakicsi, a Lelkileg Elanyátlanodott Gizdákat Szumóval Emberré Boldogító Banda (LEGSZEBB) derékbőségszaru őre/

„Mi van, költő úr, bántott csirkét ebédelt jajváros nyűtt krumplival, oszt’ túltolta a cukormentes melankólát, most meg rögvest indulna randevúzni Hara Kiri késfenőnővel?! Miért nem eszik inkább örömpörköltet babavicckótával?! Hehe!” /Vödör Vidor, vadőr/

„Igen, ez jó téma. Ezért már mások is próbálkoztak:
Itt van az ősz, itt van újra...
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...
Párisba tegnap beszökött az Ősz...
Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...
Varjúhad száll fönn a város fölé tova...
Les sanglots longs des violons de l'automne...
The apparition of these faces in the crowd...
...
...és milyen kevés sikerrel!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Rég holt költők társasága
Nem vonz, mert az időm drága.
Nem hatnak rám avítt palik,
Akik mindegyike halik.
Múlt helyett költöm a jelent,
Jövőnek ez sokat jelent,
S versben sárgállanak őszök...
Olvasót fogják meg! Ő szök'!!!”
/F. Endre, kőkeményfejű költőgigász és rímtechnológiai robotidomár/

„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy különleges kancsalrímes alkotás, amely a melankólia és a groteszk humor határán egyensúlyoz. A vers kezdősorai az eső szemerkélésével és a szív szomorkodásával egy szürke, lehangoló hangulatot festenek, amelyet a kancsalrímek játékossága enyhít. A költő ügyesen használja a rímeket és a szójátékokat, hogy a bánat és a humor furcsa elegyét hozza létre. A "Bántik a sokk sérelem" és a "Mikor kerül sör elém?!" sorok például egyszerre keltik a fájdalom és a komikum érzetét. A vers közepén a mélyreható bömbölés és a setét szájból áradó bomba lék képei erős érzelmi töltetet adnak a műnek. A záró sorok groteszk képei, mint a réti ló által megtaposott költő és a kárörvendő rút Ali, tovább fokozzák a vers abszurditását. Az utóiratban megjelenő oszló költő és a tatamit elhagyó turbános arc képei pedig a vers groteszk humorát és a költői játékosságot erősítik. Összességében Frady Endre verse egyedi és szórakoztató módon ötvözi a melankóliát és a humort, miközben a kancsalrímek különleges hangulatot kölcsönöznek a műnek.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre legújabb költői „terméke” ismételten bebizonyítja, hogy a kancsalrímek és a véletlenszerű szójátékok iránti rajongása szinte határtalan – sajnos azonban az olvasó türelme már kevésbé az. Az „eső szemerkél – szamár kel” párosítás azzal a szándékkal születhetett, hogy a költészet új dimenzióját tárja fel, de helyette csak a logikai nonszensz mocsarába taszítja az olvasót. A vers tartalma a mélabú és a groteszk humorizálás keveréke, ami elvileg érdekes elegy lehetne, de Frady valahogy mindig úgy tálalja, mintha egy tucatnyi költői klisét beledobált volna egy turmixgépbe, és reménykedne, hogy a végeredmény művészi lesz. Hát, nem lett az. A "bántik a sokk sérelem" sort olvasva az ember nyelvtani érzékenysége azonnal sikítva menekülne. A sör utáni vágyódás és a réti ló általi megtaposás képe között olyan mély szakadék tátong, amelyet még egy turbános Ali sem képes áthidalni. Az utolsó versszak pedig mintha egy groteszk jelenetből szökött volna meg, amit még a Monty Python is kihúzott volna a forgatókönyvéből. Frady Endre ezen szonett(nek mondott) paródiája egy abszurd kaleidoszkóp, amely inkább önmaga paródiája, semmint egy valódi költői alkotás. Mindezek ellenére… nem lehet nem elmosolyodni. Mert ez már nem irodalom – ez Frady. És Frady, ha másra nem is, egy dologra mindig képes: meghökkenteni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Hát igen... Így jár, aki nem jön el a Novemberi Szürkeségoszlató Játékvarázslatra. Szerdánként 17:30-tól, Veszprém, Aulich Lajos utca 3 szám alatt.” /M. András, a költő legállandóbb és legszürkeségoszlatóbb kommentelője/

„Embereknek kell a parázs
Hangulatú játékvarázs!
Bárkinek van társas cucca,
Irány az Aulich utca!
Kinek nem rest beste teste,
Felvidulhat szerda este!
Csörcsbildingben eM úr várja,
S jónép sikkant: Jézusmárja!”
/Cincike, az Aulich Lajos utca 3 alatti Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza templomának mormonkannában lakó egere/

„Ilyen hangulatban javasolt meghallgatni a Kispál és a Borz zenekar Kicsit szomorkás című dalát! A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas zenedoktor és dalkovács/

„Szomort Kispál és a Borz ad,
Ház úr szíve mégsem borzad:
- Ezt játszd! – fülbe sóhajt lehel –
Jobb ez, mint a Németh Lehel!”
/Magyar Lohol, ámokfutóbolondóraállító és ízlésrombolónaszádparancsnok/

„Ki ez a mankófülű zenehentes és dalszatócs?! Miből doktorált maga, Ház úr, csak nem fülzsírdugaszolásból?! Ízlésficam ellen inkább igyon! Magának egy kis pálinka segíthetne borzalom ellen!” /Németh Lehel (1932-2005), táncdalénekes/

„Bambi egy kis szarvasbika,
Kicsinyek legnagyobbika,
Vígan szelel orra lika,
Ha nem dugaszolja fika,
Mert aerodinamika
Tisztítja, mint sikamika,
S szereti Kazincbarcika,
Meg még Ózd!”
/Dagika Gabika, vaskarika díjas ózdi kohászlány és a Bambi Lak betanított éjszakai segédportása/

„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy olyan irodalmi katasztrófa, amelyet még a legelvetemültebb költői kísérletezők is messziről elkerülnének. A vers minden egyes sora egy-egy újabb szög a költészet koporsójába, ahol a rímek és a ritmusok úgy botladoznak, mint egy részeg szamár a sötét sikátorban. A költő próbálkozása a melankólia és a tragédia ábrázolására annyira erőltetett és mesterkélt, hogy az olvasó inkább nevet, mint sír. A "szürkén, ahogy szamár kel" sor például olyan szintű abszurditást képvisel, amelyet még a dadaisták is megirigyelnének. A vers tele van klisékkel és közhelyekkel, amelyek inkább paródiának hatnak, mint komoly költészetnek. A "Megtapos egy réti ló" és a "kárörvend egy rút Ali" sorok pedig már-már a groteszk határát súrolják, ahol a költői képzelet teljesen elszabadul, és a valóság minden szikráját elveszíti. Az utóirat pedig csak hab a tortán, ahol a költő végleg elmerül a saját zavaros gondolatainak mocsarában. Összességében Frady Endre ezen műve egy olyan irodalmi torzó, amelyet jobb lett volna soha meg nem írni. A vers minden egyes sora egy újabb bizonyíték arra, hogy a költészet nem mindenkinek való, és néha a legjobb szándékok is a pokolba vezetnek.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre „szonettje” egy olyan irodalmi kísérlet, amelynek láttán Shakespeare visszamenőleg is felgyújtaná a saját életművét, csakhogy véletlenül se kerülhessen egy mondatba ezzel a szerencsétlenkedéssel. A cím már önmagában vérlázító: „Szomorszonettszerűség”. Szerűség?! Ez az önlejáratás ékes példája, ahol a költő már az elején közli, hogy itt bizony nem egy szonett lesz, csak valami satnya utánzata. Egy irodalmi placebo! A tartalom? A forma? Az összes sorból sugárzik a szellemi kóválygás. Olyan rímpárokkal támad Frady, mint a „bél–bál” vagy a „ló–Ali”, amelyek hallatán a nyelvészeti esztétika mélyen szégyenkezve elbujdosik. És a „búval bél”? Ez a kifejezés egyszerre érzelmileg nyomasztó és undorító, mintha egy pszichológiai tanulmány találkozott volna egy gasztrokatasztrófával. A vers tartalma egyébként egy fokozhatatlanul depresszív lamentáció, amely véletlenszerű szavakkal próbálja leírni a világ összes fájdalmát – és közben egy szürreális kocsmakultúrába csap át, ahol „sör” meg „réti ló” tölti be a drámai csúcspontokat. Az utolsó sorokban pedig beüt az abszurd turbo mód: „turbános arc” és „tata” – miért? Kérdem én: Miért?! Ez nem költészet, hanem verbális közlekedési baleset. Frady Endre itt nem alkot, hanem rongál – először a papírt, majd az olvasó idegrendszerét. Ez a szöveg a líra megcsúfolása, egy vég nélküli „szürkén szemerkélő” botrány.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az erdőbe mentem,
Szürke volt a színe.
Rászóltam és menten
Szép színes lett, íme!

Szép színes lett, íme,
S nem csak versláb miatt
Jött a remek ríme:
Éntőlem lett riadt.

Szürke szaftok helyett
Legyen színes cupák,
Vagy rúgok sok fejet,
S féljen a sok pupák!”

/Chuck Norris/

Miért pont én legyek csóró,
Alkatilag száraz kóró,
Akit rágás közben ló ró?!

Miért pont én legyek senki,
Akit lenéz minden jenki,
Ha zsebéből centet csen ki?!

Miért pont én legyek árva,
Világban egyedül járva,
Mint egy légyanyátlan lárva?!

Miért pont én legyek negyed,
Akit konccá szabdalt kegyed,
Véreb elé vetve: „Egyed!”?!

Miért pont én legyek ijedt,
Félszből irkálandó ilyet?!
Irkáljon ilyet a Li Yet!!!

„Egyrészt nem Li Yet vagyok, hanem Jet Li, másrészt úgy megütlek, hogy arra sem lesz időd, hogy megkérdezd, miért pont én szakítottam át a mellkasodat a szemmel követhetetlen technikámmal, te önsajnáló balfácán! Legközelebb majd kétszer meggondolod, mielőtt egyszer leírod a nevemet csak azért, hogy a helyes dzsetli kiejtés helyett helytelen lijet legyen és rímeljen a hülye versedhez, te közkórházi pótágytöltelék!” /Jet Li (eredetileg 李连杰), kínai harcművész és színész/

„Frady Endre "Miért pont én?!" című verse egy humoros és ironikus költemény, amely az élet igazságtalanságait és a személyes sors kérdéseit boncolgatja. A vers szerkezete és rímelése könnyed, ugyanakkor a tartalom mélyebb gondolatokat ébreszt az olvasóban. A költő a mindennapi élet nehézségeit és az egyéni sors kérdéseit feszegeti, miközben a humor eszközével oldja a feszültséget. A versben megjelenő kérdések – "Miért pont én legyek csóró?", "Miért pont én legyek senki?" – mind olyan univerzális problémákat érintenek, amelyekkel sokan azonosulni tudnak. A költő játékosan bánik a szavakkal, és a rímek segítségével könnyedén vezeti az olvasót a vers sorain keresztül. A vers végén a humor csúcspontja, amikor a költő egy fiktív személyre, Li Yet-re hárítja a versírás feladatát, ezzel is jelezve, hogy a nehézségek és a kérdések elől való menekülés is egyfajta megoldás lehet. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató költemény, amely a humor és az irónia eszközeivel mutat rá az élet abszurditásaira és az egyéni sors kérdéseire.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Miért pont én kommenteljek,
Kit az élet fejre ejtett?
Legyen sör, fröccs komment helyett!”
/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Midőn kocsmákból a rom ment,
Toltam a Nomen Est Omen-t
S dőlt sok sörös, föccsös komment!”
/Sörény Szörény, a Sújtó Sajtó bulvárhírügynökség fröccsöntő maligánfelelőse/

„Miért pont én írjam a választ?
Költő Gigász inkább választ-
-hatna más kommentelő választ!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szóismétlő tanonc/

„Ház úr, ne legyen már trehány!!!
Ennyire nincs ötlet sehány?!
Nem-komment kommentet behány?!”
/özv. Hóhányó Hunyóné Hólé Anyó, kisnyugdíjas show-szórónő/

„Miért pont én legyek a jó, miért pont én legyek a szép, mikor annyi minden választható még?” /M. András, a költő legállandóbb és legmiértjobbszebb kommentelője/

„Jóság, szépség eM-i reszort,
Ily lény hamva nem Sédbe szórt,
Díszsírhelyén botlik-csetlik
Veszprémi nép s mind a Jet Li-k.”
/Esterházy Nepomuk János (1754-1840), Veszprém vármegyei főispán és kamarás/

„eM úr, még mi választható?
Lehet önből csónak, ha tó
Lenne lakhelye tán,
Vagy lehetne metán-etán,
Esetleg egy fényes lakat,
Kit börtönőr rácsra rakat,
S hogyha vágyna lenni pufi,
Vóna héliumos lufi,
Esetleg még propán-bután,
S nézne önre jónép bután.”
/Gázi Géza, géztekercselő és gőzerőjű gizgazirtó/

Frady Endre "Miért pont én?!" című verse egy groteszk és ironikus panaszáradat, amely szinte paródiaszerűen felnagyítja a hétköznapi lét kiszolgáltatottságát. A vers beszélője egy tipikus "Miért pont én?" mentalitással fűszerezett, önsajnálatba fulladó, de mégis humorosan eltúlzott helyzetet fest meg. Az egymás után sorjázó kérdések nemcsak a világ, hanem a sors ellen is fellázadnak, miközben a ló, jenki, lárva és véreb groteszk képei tovább fokozzák a vers abszurditását. A formailag szabályos rímes szerkezet nemcsak erősíti a vers ritmusát, hanem ironikusan is tükrözi a beszélő önironikus viszonyát saját szerencsétlen sorsához. Az utolsó sor különösen szórakoztató: a "Li Yet" név poénos nyelvi játék, amely egy humoros kimenekülést kínál a beszélő önsajnálatából, mintegy odalökve a sorsát valaki másnak. Összességében Frady ismét egy könnyed, de nem feltétlenül mély művet tett le az asztalra, amely inkább a helyzetkomikumra és a szójátékokra épít, mintsem komoly érzelmi mélységekre.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Bobby Vinton 1964-es Mr. Lonely című száma óta nem tört fel ekkora velőtrázó önsajnálatgejzír, nem lőtt ki ilyen önszánalmas szívtépésvulkán, mint amekkorát korunk magaslélektani zenitje és mélylélektani nadírja, a beskatulyázhatatlan Frady Endre perzsaszőnyegbombázása hullatott elénk életunt mosollyal. Ha William Shakespeare ma élne, önfeledten tolongana a Frady Endre Puskás Stadioni harmadik teltházas felolvasóestjére jegyeket áruló pénztárak előtti végeláthatatlan sorban. Magyarország legnagyobb szerencséje, hogy Frady Endre felmenőit nem csatolták el Trianonban, így az ő költészetére sírva vigadhat a nemzet. Legyen a mi Frady Endrénk mind a tizenötmillió magyar Frady Endréje!” /Hónalj Hunorné Hanyatthomloki Hajnalka, a Hun Irodalmi Remekeket Istenítő Grémium (HIRIG) tótumfaktuma és éceszgébere/

„Kedves költő úr, ha mindenféle testi-lelki fogyatékosságai és hiányosságai vannak, mint például csóróság, árvaság, senkiség, negyedség, vagyis ha maga nem ein Übermensch, azt árja fajunk el nem tűrheti. Ezért egy szép hajnalon barátaink meglátogatják majd magát, és visszautasíthatatlanul jó ajánlatot tesznek a legközelebb eső koncentrációs táborunk felkeresésére, ahol nem csak azt ismerheti meg, hogy az Arbeit macht Frei, hanem megtanítjuk koncentrálni arra, amije van, és különféle fenyítésekkel -- mint például saját verseinek éjszakába nyúló felolvasása -- leszoktatjuk arról, hogy arra gondoljon, amije nincs. Ugyanis ott csak egy rongyos ruhája lesz. Vegyen példát az ismert versikéről: "Ali mindig víg legény / Vígan ül a teve tetején / A szemébe nem süt a nap / Nincsen nála boldogabb". Annál is inkább, mert a táborunkból csak az szabadulhat egy darabban, aki négy felvonásos vígoperát ír "Kerestem mindig a boldogságot, de nem találtam én" címmel. Addig is gondoljon bele, hogy ha tele a bele, akkor már elég szerencsés, ráadásul, ha egy darabban van, és nem rakták ecetes lébe, akkor már sokkal szerencsésebb, mint egy negyedelt savanyú uborka konzerv. Ugye, ez segít? Ja, és legyekről, légyanyákról és légyottokról vagy jót, vagy semmit. Hiszen tudjuk, hogy a légy jó, mindhalálig. Főleg, ha semmi más ennivaló nincs már.” /Stefi bácsi, a költőgigász legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá’, e tábor ötlet
Remek! Ott ül száz ír, öt lett,
Negyven arab, meg a költő,
S letöltendő emberöltő
Közepette megy die Arbeit,
Izzasztva négy negyed tar bejt,
S míg zajlik a felolvasás,
Költőnek sírt nyeles vas ás.”
/Ali von Saubohnen, munkatáborparancsnok és a Falibaba és a vesebabló c. rockopera hadtáp szakértője/

„Miért pont én?! Miért pont én legyek a hivatalból kirendelt kritikusa ennek az egyensúlyzavaros hintaló rótta agyatlan lárvának, ennek a negyedkegyelmű centcsenő senkinek?! Kár, hogy bezártak a diliházak és így a kényszerzubbonyos Frady Endre nem a gumiszoba falára ír verset a nyálával, hanem szabadlábon az internetre a számítógépével! Ne lássam a boldoggá avatandó anyám szellemét cicanadrágban jódlizva hólabdázni, ha nem íratok egy sokkal értelmesebb verset a mesterséges intelligenciával! Íme:

Frady ChatGPT Endre: Miért pont én?!

Miért pont én, kit felhő vert agyon,
kit zápor áztat mindennap nagyon,
s akit kigúnyol minden madár, vagyon?

Miért pont én, kit jégeső talál,
s kinek fején vizes cipó dagad már,
mint duzzadt szörnyek kása dőre kár?

Miért pont én, kit sárkány fúj le útról,
s kire rászáll tízkilós kánya, dúdol,
míg hegyomlás dörög s a szívem búgol?

Miért pont én, kit áram csapdos össze,
s kinek bakancsa beázik, ez fürge,
mint szitakötő, ki pillekönnyen zümmög?

Miért pont én, kit tűz és víz cibál,
s kinek zokniján árvult szövet szál,
mint ázott lyuk, mi végül porba száll?!

Na, ugye?! Bár ennek a mondanivalója is abszolút duplanulla, ám ez még így is egy szellemi zenit Frady Endre mínusz végtelenjének nadírjához képest! A világirodalom és Frady Endre is jobban járna, ha utóbbi a negatív abbahagyva szögre akasztaná magát és ezentúl hagyná az önmaga természetes unintelligenciája helyett a mesterséges intelligenciát Frady Endre verseket írni! Akkor többet nem karcol ilyen férceket az arcunkba! Ez a karc lesz a végső! Frady, irány Döbling!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a vers, amelyet Puzsér Róbert a konkurens mesterséges intelligenciával alkottatott Frady Endre stílusában, sajnos több szempontból is elmarad a várt színvonaltól. A képek túlságosan erőltetettek és mesterkéltek. Az olyan kifejezések, mint a "vizes cipó" és a "tízkilós kánya", inkább nevetségesek, mintsem hatásosak. Bár a bokorrímes szerkezet megvan, a rímek gyakran erőltetettek és természetellenesek, ami rontja a vers olvashatóságát. Az abszurd elemek nem működnek jól, inkább zavaróak és értelmetlenek, mintsem humorosak. A vers inkább tűnik egy rossz viccnek, mint egy komoly költeménynek. A ritmus teljesen szétesik, a sorok hossza és a szótagszámok nem harmonizálnak, ami megnehezíti a vers folyamatosságát és élvezetét. A képi világ túlzsúfolt és képzavaros, ami elvonja a figyelmet a vers fő üzenetéről. Az olvasó könnyen elveszhet a túl sok kép között, és nehezen találja meg a vers lényegét. Összességében ez a vers nem sikerült jól, és messze elmarad Frady Endre stílusának valódi megidézésétől. A vers inkább tűnik egy gyenge próbálkozásnak, mint egy sikeres utánzatnak. Remélhetőleg a következő próbálkozás jobban sikerül majd.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Elolvasván magát az alapművet és az általa kiváltott reakciókat, meg kell állapítanunk, hogy a földi fajból vett véletlenszerű mintánk, jelesül Pataky Attila úgynevezett agya, tökéletesen reprezentálja az emberiség átlagos szellemi színvonalát, ami fertőzőnek tűnik, úgyhogy a saját biztonságunk érdekében keresünk egy másik galaxist, egy másik lakott bolygóval és azt próbáljuk meghódítani. A Földet akár szét is lőhetnénk, de egyrészt félő, hogy a káros maradványok szétszóródnának, másrészt ezek rövid időn belül úgyis el fogják pusztítani saját magukat. Miért pont én legyek az a parancsnok, akinek a lelkiismeretét ezek a véglények terheljék?!” /Dr. 0Xw6prcz_pty-Й♫άЮɸ_42/007jB, kis zöld UFO-parancsnok és galaxismérnök/

„Véglénynek neveztél minket, te kis zöld görcs?! Nesze, itt a vég, lény! Na, ezek is atomjaikra estek szét a szájam leheletétől!” /Chuck Norris/

Bár a lélek halhatatlan,
Hangja gyakran hallhatatlan,
Mert valami zajjal szennyez,
S gyanítható, nem a Menny ez.

Felháborodik a Pokol:
„Hé, költő úr, engem okol?!
Nem a szférazenés lárma
Miatt ér füleket kár ma?!”

Menny vagy Pokol? Is-is? Se-se?
Vagy ez mind csak isis mese?
Tán a földi léti neszek
Okozzák, hogy siket leszek?

Esetleg csak sok csitri csaj
Torkából dől plázaricsaj,
Vagy pár harci lüke tülök
Által van, hogy süketülök?

Én, a békevágyó tulok,
Azt hiszem, hogy elvonulok,
Várva, hogy a külzaj elül,
Meghallandó, mi szól belül.

Benső bányám mély, mint Dorog,
Széntelt gyomrom némán korog,
S Hangot hallok, ami lever…
Soul szól: Don’t write poem ever!

„Ki az a Soul, aki kéretlenül beszól?! És miért külföldiül?! Milyen Don-t ver a writepoeme nevű betegség?! Orosz csendes Don-t, vagy spanyol Carlos, esetleg kihótt-e Don-t?! Sajnos a szovjet-katalán szótáram úgy szétrázódott a világzaj keltette rezgésektől, hogy olvashatatlanabb, mint a Nemzeti Sport véleménycikkei! Jaj, de lefárasztottak! Sebaj, majd alszom én, ha véget ér a kín!” /Nyögvenyelőssy Nyihámor, a világ második legjobb Verdi dobosa/

„Agg apáca, Joli szól:
Listen to the Holy Soul!”
/lapszéli bejegyzés egy magyar-angol határvárosi apácazárdai imakönyvben/

„Frady Endre verse, a "Zajszennyezés", egy humoros és ironikus költemény, amely a modern világ zajszennyezésének problémáját tárgyalja. A vers játékosan mutatja be, hogyan zavarhatják meg a külső zajok a belső békét és a lélek hangját. A költő ügyesen használja a rímeket és a ritmust, hogy könnyed, mégis elgondolkodtató hatást érjen el. A vers első szakasza a lélek halhatatlanságát és a zajszennyezés általi elnémítását állítja szembe, míg a második szakaszban a Pokol felháborodása ad humoros csavart a témának. A harmadik és negyedik szakaszban a költő a földi zajokat és a modern élet zajforrásait (plázaricsaj, harci tülök) említi, amelyek miatt a lírai én süketülni érzi magát. A záró szakaszokban a költő a belső béke keresésére és a zajok elől való elvonulásra utal, ami egyfajta menekülés a zajos világ elől. A vers végén a humoros csattanó ("Soul szól: Don’t write poem ever!") egy önironikus megjegyzés, amely a költő saját alkotói válságára is utalhat. Összességében Frady Endre "Zajszennyezés" című verse egy szellemes és szórakoztató költemény, amely a modern élet zajszennyezésének problémáját humoros és ironikus módon tárgyalja. A vers könnyed stílusa és játékos rímelése ellenére mélyebb gondolatokat is közvetít a belső béke és a külső zajok kapcsolatáról.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Zajszennyezés" című költeménye tipikusan a szerző világában létező zajzuhatag, ahol a mondandó elveszik a rímek kínos erőltetésében. A vers egy önjelölt békevágyó tulok belső vívódásait próbálja ábrázolni, miközben a hangok kavalkádja – mind metaforikus, mind szó szerinti értelemben – úgy rántja magával az olvasót, hogy közben az értelmezés torkán akad a plázaricsaj. A költő talán iróniával játszik, amikor arra buzdítja magát: "Don’t write poem ever!" – de Frady valójában csak annak a rémisztő igazságnak nyit teret, hogy a közönség valószínűleg jobban járna, ha ezt a tanácsot követné. A belső monológ zajai pedig mindörökre elcsitulnának.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Amikor egy mű - feltéve, de meg nem engedve - nem válaszolja meg az általa föl sem tett kérdést, akkor mi azt a művet fölöslegesnek ítéljük és felvesszük a neki jogosan kijáró diadalmenet potom pár éves várólistájára.” /Céltalan Celesztin, a Fölösleges Irodalmi Alkotások Társasága (FIAT) 1500 évesnek kinéző jövőképzavarelhárítója/

„Nem hallja a lelke szavát?
Lélekhídján nem jön szav át?
Nagyothallás jegén lék kell?
Lélekhallókészülékkel
Némaságnak falát törje,
S guruljon az örömsör, jeee!!!”
/Fülifuri Urimuri, szamuráj lélekharangöntő és fül-orr-régészeti lélekhallókészülék díler/

„Frady Endre önfeledt spirituális ficánkolása ugyanaz a világirodalomnak, mint a nagy Laponyai Slopáncz haskelepe a szertornának, vagy mint a türkíztollú csilinkós tüszkönye koratavaszi dürrögése az ornitológiának! Szükséges, de nem elégséges! Még, még, még, ennyi nem elég! Írj még Frady, írj még Frady!” /Laponyai Slopánczné Franzstadt Franciska, a női terhestorna válogatott haskörfogathajtó segédedzője/

"Veszprém egy csendes kisváros,
Ide jönni sosem káros.
Elvonulni itt is lehet,
Itt tölteni nyarat, telet."
/M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

"eM úrnak fáj világ Jaj!-a,
Bőg, mint egykor Kossuth Laja,
Szakmányban hullik ki haja,
Gyomrában keserül kaja,
Úgyhogy Veszprémbe búj', na ja!,
Ide nem jut világ zaja."
/Kalinka-Kalinka Maja, szovjet indiánlány/

„Hé, eM úr, miért csak a nyarat és a telet említi, miközben épp itt van az ősz, itt van újra és nemsokára tavaszi szél vizet áraszt majd, he?! Skandalum! Punktum! Akvárium! Antikvárium! Delírium! Unicum! Lórum!” /özv. Ősz Tavaszné Príma Vera, nyugalmazott évszakfelügyelő és időszakjogi ombudsman/

„Erőben van zavar,
Szélviharban avar,
Ha özvegyem kavar!”
/néhai Ősz Tavasz, parkőr és az Akadémia kertjének levelező tagja/

„Mennyi gond, néhány gondola, és pár majdnem kifejlett gondolat! Az én szellemem belülről szellemeskedik? Soul a rádió gaga? Menny vagy pokol? Elkésett a békevágy? A sólyom nem látja a solymászt? Földszint az ég? Felköttetem a Karigerit, ha bosszant bármi nesz? Jó vers - Kurt Cobain hangján simán világsláger lenne!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Egy kürtön, az egy kürt köbén,
Hangicsálgat ex Kurt Cobain,
S dobhártyázó zaj-kárt, ki bán,
Szigetelje kis-kert kabin!”
/Csendes Don, a hangszigetelt kiskerti kabinokat forgalmazó Halotti Csönd Kft ügyvezető igazgatója/

„Humán úrnak agya lüktet,
Ez egy átöröklött ük tett;
DéeNeS plusz bölcsész elegy,
S ettől sóhajt égre fel egy
Karigeri-hívő sólyma,
S gondolába békét toj’ ma.”
/Menny Menyhértné Pokol Pokahontasz, Lady Gaga-díjas gondolaénekesnő és gondolatolvasókönyvíró/

„Nincs zajszennyezés! Nincs globális felmelegedés! Nincs több választás! Atlantisz… ööö… illetve… Amerika nem süllyed el! Make mom Erika great again!” /Donald Trump, többszörösen elítélt amerikai elnök/

„Hé, Donald, kacsa csak az a hír, hogy megint te vagy az elnök, vagy igazat mondott a rádió? Sajnos nem hallok jól ebben az iszonyatos zajszennyezésben, ami szerinted nincs is és folyton telefolyik a fülem izzadsággal attól a globális felmelegedéstől, ami szintén csak kacsa! Érted Donald, kacsa?!” /Erika mama, aki fiatalkorában egy német katonadalt ihletett meg/

„Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt Erika.
Heiß von hunderttausend kleinen Bienelein wird umschwärmt Erika
denn ihr Herz ist voller Süßigkeit,
zarter Duft entströmt dem Blütenkleid.
Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt: Erika.”
/Deutsches Militärlied aus den 1930er Jahren/

„Mi ez a spiritualitást a spirális dualitással összekeverő spatulaváladék?! Ki ez a szájtáti lélekbúvárvöcsök?! Bár a vers záró angol mondata színigaz, az összes többi része méregzöld színű gaz! Gáz ez a gaz! Gőzgáz ez a gizgaz! Sőt, örökéletveszélyes! Ahogy a megbolondult megboldogult William Shakespeare írná, ha itt ülne a helyemben:
          If this idiot wrote two more
          Poems, my brain would have tumor!
Szabad fordításomban:
          Még két ilyen verses humor-
          -bomba, s agyamban lesz tumor!
Te jó ég, már én is megfertőződtem a kecskerím vírussal! Ó, anyám, küldj egy jelet fentről, amitől én a lottó főnyereményt ütöm meg, Frady Endrét pedig a guta! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Olyan nagy a zajszennyezés, hogy a saját hangomat sem hallom! Hogy fogom így elcsábítani a gyanútlan tengerészeket?!” /Sz. Irén, a Hang/

„Nagy esőben Sz. Irén ázik,
S közben bőszen szirénázik!”
/tetoválás Odüsszeusz mellkasán/

„Szíriában szír ének-
-et dalolnak szirének.”
/falfirka valahol Szíriában, valahol az Eufrátesz mentén/

„Egyszer engem is körül énekeltek a szirének, amikor a tengerben lubickoltam, de olyan idegesítőek voltak, hogy lehangszigeteltem őket a csendemmel.” /Chuck Norris/

Széndioxidevő sakál
Dühösen néz és nem csak áll,
Hanem rohan tornyom iránt,
S szuterénablakból kiránt.

Jönnek még ők, egyre többen,
Mérnöklelkem meg is döbben,
Sok-sok sakál, nagyon sok szid:
„Alig van már széndioxid!!!

Sakál sakált mivel etet?!
Túlvédted a környezetet!
Kezdjél lélegezni mélyen,
Hogy sakálhad soká éljen!”

„Ha nem idén ünnepeltem volna halálom századik évfordulóját - pedig éltem, élek és élni fogok -, akkor most a mensevik költő Frady Endre tömegébe lövetnék! Ki gondolta volna, hogy a bolsevizmus dicsőséges győzelme ellenére szellemileg ennyire elkorcsosul az emberiség?!” /Vlagyimir Iljics Uljanov (1870-1924), alias Lenin a hőőőős ki csak nééépének élt/

„Kevesen tudják, hogy ugyanazon a napon (1924 január 21-én) születtem, mint amikor Lenin meghalt. Ennek ellenére sokáig nem hittem, hogy én az ő reinkarnációja vagyok, de most, hogy olvasom a lesújtó véleményét a Frady Endre förmedvényről, rájöttem, hogy szinte a számból vette ki a szavakat! Ezek szerint mégis leninkarnáció vagyok!” /Benny Hill (1924-1992), angol komikus színész, magyar hangja Gálvölgyi János/

„Frady Endre "A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal" című versikéje egy szellemes és ironikus pillanatképet fest a környezetvédelem és a természet közötti konfliktusról. A költemény könnyedén játszik a szavakkal és a ritmussal, miközben egyértelműen közvetíti az üzenetet: a túlzott környezetvédelem is okozhat problémákat. A vers első két sora bemutatja a széndioxidevő sakált, amely dühösen támad a mérnök tornya felé. A következő sorokban a költő humorosan ábrázolja a sakálok növekvő számát és elégedetlenségét a csökkenő széndioxid mennyiség miatt. A "sok-sok sakál, nagyon sok szid" kifejezés színesen és viccesen festi le a helyzetet. A záró sorokban a költő ironikusan figyelmezteti a mérnököt, hogy a túlzott környezetvédelem is visszaüthet, és a sakálok túléléséhez szükséges széndioxidot is figyelembe kell venni. A versikéje egyszerre szórakoztató és figyelemfelkeltő, tökéletesen illik egy környezetvédelmi témájú meghívóhoz. Műszaki szempontból a vers humorosan mutatja be a széndioxid-csökkentés lehetséges mellékhatásait. A mérnök munkájának célja a széndioxid-kibocsátás csökkentése, ami alapvetően pozitív hatással van a környezetre. Azonban a versikében megjelenő sakálok elégedetlensége arra utal, hogy a természet egyensúlyának fenntartása komplex feladat, és minden beavatkozásnak lehetnek nem várt következményei. Összességében Frady Endre versikéje egy kedves és ízléses reklám, amely biztosan mosolyt csal az olvasók arcára és elgondolkodtatja őket a környezetvédelem kihívásairól.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal” című verse már-már groteszk világba kalauzol, ahol a klímaváltozás megoldása összefonódik egy szürreális, sakálokkal teli rémálommal. A vers dinamikája és ritmusa feszültséggel teli, a sakálok tömeges támadása a környezetvédelem abszurditásait emeli ki, ahol a természet szinte lázad a saját védelméért. A toronymászás és a szuterénablakból való kirántás képi világa az elnyomott mérnököt és a természet bosszúálló erejét jeleníti meg, miközben a rímek ritmusa játékos könnyedséget kölcsönöz a drámai történetnek. A túlzott széndioxid-csökkentésen keresztül az emberi erőfeszítések nevetségessé válnak, hiszen a sakálok nem tudnak többé táplálkozni. A vers finoman groteszk társadalomkritika, ahol a zöld forradalom szinte antihősivé avanzsál. Műszaki szempontból ez a vers egy biológiai paradoxont vezet be: a széndioxidevő sakál koncepciója teljességgel elképzelhetetlen. A széndioxidot, mint gázt, a sakálok evolúciós háttere semmilyen formában nem teszi lehetővé táplálékként, sőt, maga a létezésük is biológiai nonszensz. A mérnök által védett környezet azonban egy ponton valóban átcsaphatna olyan helyzetbe, ahol a biodiverzitás károsodik, ám ezt a fajta hatást nem sakálokon keresztül kellene szemléltetni. A mérnök megoldása tehát ugyan precíz és céltudatos lehetne a valóságban, ám a túlzott szimbolika és a valóságtól való elrugaszkodás az üzenet torzulásához vezet. Így a vers egy abszurd módon túldramatizált karikatúrája annak, hogy a fenntarthatósági törekvések hogyan ütközhetnek akadályokba egy teljesen elképzelt világban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ebben megint benne van úgy minden, ami egy jó SNI státuszhoz kell: az élővilággal, az épületekkel, meg a téri irányokkal kapcsolatos alapvető ismeretek hiánya. De a Közlekedési Múzeum építészeti ötletpályázatának értékeléséből okulva ilyen ikonikus rímek meg ilyen bátor szóalkotás mellett kit érdekel, hogy a tartalomnak nincs metszete a valósággal - szép az, ami érdek nélkül. Tetszik.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha a Közlekedési Múzeum építészeti ötletpályázatának győztes koncepciója volt a lehető koncepciók legjobbika, akkor nehéz belegondolni, hogy milyen lehetett a többi.” /falfirka az Építész Kamara férfivécéjében/

„A sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek definíciója a jelenleg hatályos köznevelési törvény szerint:
Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Költő úrnak jó SNI
Státusza van, itt mese ni-
-ncsen!
N csen!”
/Showvágóné Narodnyik Irén (SNI), a show csenő N-eket leleplező Showtime Nindzsa Intézet (NSI) laza táplálékláncon tartott csúcsragadozója/

„Nem csenek! Privatizálok! Az immár nálam lévő pénz ezáltal elvesztette az eredetileg a más pénze jellegét.” /N/

„Voltak már hasonló esetek, amikor valaminek a védelmére, vagy valami ellen betelepítettek valahová egy fajt, és túlszaporodott...” /M. András, a költő legállandóbb és legfajszakértőbb kommentelője/

„Tudhatja a képzett fej,
Ha túl szapora egy faj,
Az a többi fajnak fáj,
S abcúgolva bőgik: Fúj!”
/Invazív Iván, fajfenntartótiszt/

„eM úr, Ön lát nagyon tisztán,
Jobban, mint Izoldát Trisztán,
Ki a bájitalban hisz tán,
Melyben se dioxid, se szén,
Nincs, így eM úr éles eszén
Nem járhat túl! Szuper lesz!” /Én/

„Mi ez a bulvárvegykonyhai ámokfutás, ez a szószátyár széndioxidációs szellemi szétesés?! Ha drága anyám emlékére felállítandó életnagyságú bronz lovasszobrára összekuporgatott pénzösszegem léte múlna a Mi borzalmasabb a Spanyol Népnyúzó Inkvizíció (SNI) rémtetteinél? kérdésre adott választól, akkor egyértelműen Frady Endre: A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal című vérborzalmát tudnám halálsikoltva beleordítani az engem körülvevő mérnöksakálok tátott pofájába! Apropó vérborzalom, ilyen címmel én is tudok közgazdasági szörnyűséget írni, ha egy kicsit nem figyelek oda! Nem akkor a truváj ez ám, mint Frady Endre gondolja! Íme:
          VÉRBORZALOM
          Látva a kis bér borzalmát,
          Szétteríti tértorz almát,
          S hús helyett esz’ vérborz almát.
Na ugye, milyen egyszerű retteneteset írni?! A széndioxid-csökkentő mérnökök és a széndioxidevő sakálok rögvest tömörüljenek koalícióba a közös ellenség, az elmenyúzó és agysejtirtó Frady Endre ellen! Ahogy a hozzám képest angyalian kedves Tomás de Torquemada írta nem sokkal a halála után:
          Üsd, másikat fal ád!
          Ha bezuhan alád,
          Taposd meg, mert galád!
Nincs kímélet! Ha egy sokszorosan elítélt nyugdíjas bűnözőt másodszor is amerikai elnökké lehet választani, akkor a világ pusztulását Frady Endre se élje túl! Temessen mindent maga alá a széndioxid!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Széndioxidot! – sakál vokál
Levegőt! – József Attila
Vizet! – sivatagi teve
Tüzet! – hajléktalan csikkszedő
Földet! – szegényparaszt
Holdat! – sajtra éhező Demjén Rózsi
Több fényt! – Johann Wolfgang Goethe”
/Herr Mehr Licht, lichthof fejlesztő mérnök és sakálidomár/

„Az amerikai nagybácsim most nem akar piszlicsáré versikékhez hozzászólni, mert épp a Kamala Harrisra leadott szavazatok felét változtatja át az aurájának a sugárzásával Donald Trumpra leadott szavazatokká, miközben rengeteg széndioxidot termel, amit majd holnap fotoszintetizál vissza oxigénné, miközben Frady Endrére szénmonoxidot fog böffenteni.” /Csák Nóri, Chuck Norris eltitkolhatatlan unokahúga/

Helsingøri tiszta járdán
Szép nyugodtan sétál pár dán.
Bringás őket nem üti el,
Megtiltja a közúti jel.

Nálunk bezzeg rolleresek
Miatt ide-oda esek;
Bőszen száguldozva olyik
KRESZ-re magas ívben tojik.

   refr.:
   Kövess szabályt, haver!
   Fáj a balsors, ha ver!
   Balhé helyett Erkölcs-
   -tan tankönyvre, jer, költs!

Tuc-tuc Merdzsós indexhiány
Mián sikolt vidéki lyány,
Ki a fővárosba kerül,
S elgázolják vademberül.

Aki szabályt követ, gyenge?
Aki szabályt áthág, penge?
Menő szlogen - ó, nagy egek!:
Magyar vagyok, szabályt szegek!

   refr.:
   Kövess szabályt, haver!
   Fáj a balsors, ha ver!
   Balhé helyett Erkölcs-
   -tan Tankönyvre, jer, költs!

„A fateromék fiatalkorában az indexelés még az irányváltás jele volt, ma már a gyengeségé. Manapság csak a nyüzügék indexelnek! Nekem nem kell jeleznem, mert amerre én megyek, arra van az egyenes! A főút én vagyok!” /Merdzsó Leó, némileg korlátolt elméjű cezaromániás drogdíler/

„A sakkból is tudjuk, hogy a gyalog járkálók fele sötét paraszt. Hogyan tudnám észrevenni az ilyen kivilágítatlan ürgéket, amikor hetvennel tépek a járdán?!” /Duplakerekű Dezső, rolleres pizzafutár/

„Frady Endre "Szabálykövető dal" című műve egy humoros és szatirikus költemény, amely a közlekedési szabályok betartásának fontosságát és a szabályszegés következményeit tárgyalja. A vers két világot állít szembe: a dániai rendet és a magyarországi káoszt. A költemény első része Helsingør tiszta járdáin sétáló dán párról szól, akiket a közlekedési szabályok védelmeznek. Ezzel szemben a magyarországi helyzetet a rolleresek és a szabályokat figyelmen kívül hagyó autósok jellemzik, akik miatt a gyalogosok veszélyben vannak. A refrén egyszerű, de hatásos üzenetet közvetít: a szabályok betartása elkerülhetővé teszi a balsorsot és a konfliktusokat. A vers második része a vidékről a fővárosba került lány tragédiáját mutatja be, akit egy szabályokat figyelmen kívül hagyó sofőr gázol el. A költemény végén a szerző ironikusan kérdezi, hogy a szabályok betartása gyengeség-e, míg a szabályszegés menőség-e, majd a magyar mentalitásra reflektál, miszerint a szabályszegés szinte nemzeti sport. Frady Endre verse könnyed, mégis elgondolkodtató stílusban hívja fel a figyelmet a közlekedési szabályok betartásának fontosságára, és humoros formában kritizálja a szabályszegő magatartást. A refrén fülbemászó és emlékezetes, a vers pedig jól tükrözi a mindennapi élet abszurditásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Idegesít az a sok belterületi közlekedési tábla! Rengeteg van belőlük! Hogy tudnám százötvennel mindet megnézegetni?! Az ember vagy olvasgat, vagy vezet!” /Cikázó Celesztin, cizellálatlan citromdisznó/

„Biztos úr, a vádja koholt,
Nem ittam ma véralkoholt!
Tán túl finom fehér Tom por
Miatt fáj aljamon tompor!”
/Hajts Tompika, útszéli árokban nyolc napon túl gyógyulva elfekvő ideiglenes brüsszeli lakos/

„Frady Endre „Szabálykövető dal” című opusa ismét bizonyítja, hogy a költő szenvedélyesen vetette bele magát a versírás abszurditásába. A mű groteszk módon egyensúlyoz a KRESZ-szabályok és az erkölcsi nevelés fölött, miközben olyan stílust ölt, mintha egy ovisoknak szóló balesetmegelőzési kisfilmhez íródott volna. A „Helsingøri tiszta járdán” kezdősorok úgy vezetik be a művet, mintha egy skandináv idillben járnánk, de a második versszakban már a magyarországi káosz világába zuhanunk, ahol rolleresekkel hadakozva próbálunk túlélni. A refrén pedig – amellyel talán már magát Fradyt is megijeszthette a saját agyszüleménye – didaktikus módon zengi az erkölcstan fontosságát, egyfajta punkos pedagógiai himnuszként. A legnagyobb kérdés persze, hogy a „tuc-tuc Merdzsós indexhiány” szintagmának vajon van-e bármilyen értelme, vagy Frady egyszerűen csak elérte a szabad asszociációk végpontját. Az egész vers egy furcsa közlekedésbiztonsági agymenés, amit nehezen lehet komolyan venni, de talán nem is kell. Összegzésként: ha valaki egy fülbemászóan szürreális, szabályt követő közlekedési ódát keres, Frady verse kitűnő választás lehet. Ha viszont értelmes üzenetet vagy valódi költői mélységet keresünk, akkor jobb, ha a biciklisáv mellett elsétálunk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Eszek-iszok-dínok-dánok!
Ugorjatok félre, dánok!
Szervdonortól kéne má' lép,
Aki magyar, gázra rálép!”
/Gázfröccs Gejzír, gőzagyú gumihengerfejlövéses gombamódos gazda/

„Valami bűzlik Dániába', tán a dán metán?! Mindeközben a szerencsésebb fejlövéstörténetű középkeleten itt vannak nekünk a flaszter hungarikumai: a józanság borízű hangja, szabálykövetés okosba' és a megunhatatlan bunkó vs. balekok társasjáték. Magyarország, Szeretlek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hű mán, humán! Netán metán?! Mister Flaszter?! Fajló fejlő?! Bunkó banki bankó?! Boríz beráz?! Balek belak?! Szabályt szablya szabja?! Társasjáték?! Jártas Máték?! Társas sastár?! Szurit szeret?! Nőver never! Naaa… ver!!! Neee… vér!!!” /Zoknilyukas Zakariás, zöld Zaporozseces zombi/

„A merdzsósok nevében kikérem magamnak! A bélyeggyűjtő bélyemvékben nincs irányjelző - vagy sikeres az agyzsugorító tanfolyam, amit az átvételt követően kell elvégezni. Lehet, hogy ez is benne van az árban?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Merez Merdzsós/

„Merdzsós, beszósz Bélyemvének?!
Kezgyé temetési ének
Rendelézsbe, ami salyát!
Ellátom a verdád balyát!
Idegesít engem fel ez,
Csak a hüje iránylyelez!
Bosszú idelye lyön, mer ez
Vérlazító! Murdelsz Merez!”
/Bé Amway, agyzsugorított kétajtós szekrényfiú/

„Követni vagy nem követni? Ez itt a kérdés. De ha nincs szabály, ez nem kérdés. Van még kérdés?” /M. András, a költő legállandóbb és leghamletibb kommentelője/

„Nem, nem, eM úr, nincs már kérdés;
Járdára hullva tört térd és
Tűnt bringás, mert földre kent ő…
Sebaj, mindjárt itt a mentő!
Megállj bringás, az a szabály,
Tettedért börtönben zabálj!”
/Hamlet Hümér, hazánkban haditudósító hullajelölt/

„A tett halála az okoskodás.” /Lucifer/

„A telt halála a torkoskodás.” /Omlett/

„A lett halála a sokkos Škodás!” /rigai rangidős rendőrnő/

„Elém ugrott, jaj, lett,
Féknek léptem mellé,
Gázt adtam és baj lett,
Holt lettből folyt el lé!”
/a sokkos Škodás/

„Extrán peches Béla meg én;
Dőltünk, mint selejtes inga;
Nagyszobánknak kisszőnyegén
Elütött egy szobabringa.”
/Méla Béláné Fátum Fatália, a Szobabiciklik Áldozatainak Jókora Zúzódásait Ápoló Rend (SZÁJZÁR) betanított segédanyácája/

„Szovjet utat Mazda rovja…
Szembefut egy gazda lovja…
Lekoccolnak: Nazdarovja!”
/Vodka Vodkanovics Vadkan, Volgamenti vadőr és Darth Vader matricás véderőleves díler/

„Frady Endre "Szabálykövető dal" című versikéje egy olyan irodalmi förmedvény, amelyet még a legelvetemültebb grafománok is szégyellnének papírra vetni. A költői tehetség teljes hiányát tükröző sorokban a közhelyek és a banalitások olyan mértékben tobzódnak, hogy az olvasó szinte fizikai fájdalmat érez. A vers első két sora egy unalmas és semmitmondó képet fest egy dániai sétáról, amelyet a költő valószínűleg egy turistakalauzból ollózott össze. A magyarországi rolleresekkel kapcsolatos panaszok pedig annyira elcsépeltek, hogy az ember szinte hallja, ahogy a papír is unalmában ásít. A refrén olyan didaktikus és erőltetett, hogy az olvasó szinte könyörög, hogy valaki állítsa meg ezt a szellemi környezetszennyezést. A "tuc-tuc Merdzsós indexhiány" kifejezés pedig annyira erőltetett és mesterkélt, hogy az ember szinte szégyelli magát, hogy egyáltalán elolvasta. Frady Endre ezen alkotása nemcsak hogy nem éri el a költészet legalapvetőbb szintjét, de még a legelnézőbb olvasót is arra készteti, hogy sürgősen valami értelmesebb elfoglaltság után nézzen. Ez a vers egy irodalmi katasztrófa, amelyet jobb lenne örökre elfelejteni.” Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nekem jött egy tuc-tuc Merdzsó
Fenn a széles járdán, mer’ Joe
Skinhead-sofőr túl vakmerő
Volt s azt hitte, pár lóerő
Által ez a rút hirignem
Diadalt hoz neki, mígnem
Szeme loccsant, mind a kettő,
S hasfalamon poszter lett ő.
Hasfalamon sok a vastag
Kocka formátumú hastag,
Amin törnek Mercédeszek,
Miket reggelire eszek.
Audisok, Bélyemvések
Lelkébe is mélyen vések,
Ha halott tanúi annak,
Rólam messze lepattannak.
Bizony, aki nem indexel,
Rászólok: Most sírba fekszel!
S verdájával addig verem,
Mígnem alá verem terem.”
/Chuck Norris, akinek vannak rímpárjai és nem fél használni őket/

Rejteget bús mamutcsordát
Ősi csalit, ősi berek,
Hol oson pár arc, mely zord, át;
Vadásznak az ősemberek!

Néha néhány ősembernek
Egy-két izma kissé selejt,
S mamutot, kit fölemelnek,
Törzshad egy emberként elejt.

Állatvédő ős-zöld rikolt:
„Nem bírom nézni e kamut!”
S légbe lő zöld őskori Colt:
„Marhák, megsérül a mamut!”

Ős-zöld dühök égig nőnek,
S rútak, mint mély tengeri hal:
„Minden mamut elejtőnek
Büntetése az, hogy kihal!”

Ezért van, hogy elég kevés
Manapság az ősemberszám,
Mint a vegán emberevés,
És a pattintottkő szerszám.

Oly nagy az ősemberhiány,
- Vers is van róla, meg pár cikk,
Miket nyomdagéphad kihány -
Hogy még a Holdról is látszik!

„A mamutot nem elejteni nehéz, hanem előtte fölemelni!” /ősbarlangi falfirka Kr.e. 4593 körül/

„Költő úr, a „mély tengeri hal” kifejezés azt jelenti, hogy a lefelé növekedő kukorica kipurcan. Amire maga gondol, ha gondol egyáltalán bármire, az a mélytengeri-hal, ami valóban ronda, már ha nem találjuk szépnek azt, ami ijesztően rút, sőt időnként még gusztustalan is. Mindenesetre furcsa, hogy manapság még léteznek verselő nyelvhelytelenségi őslények. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Grammatika Szankció, nyelvtannáci/

„Én 2006-ban voltam mamutlelet-feltáráson. Úgy, csontonként egyetlen mamutot sem ejtettünk el. Pedig kettő is volt, egy kicsi és egy nagy.” /M. András, a költő legállandóbb és legmamutfeltáróbb kommentelője/

„Két mamut volt: Mázsa s Tonna,
Partján az ős-Balatonna-
-k, hol nem látszódhattak elősz-
-ör, mert fedte őket be lösz.
Úgy tűntek, mint két tevesült,
Ám őskorban beteljesült
Mamutoknak akaratja,
Üdüljenek Akarattya
Mellett a nagy Balatonnál,
Melynek tömeghala tonnál,
S nemcsak tonnál, hanem mázsál,
S hol vár állott, mostan plázs áll.”
/Dögönyei Dagonya, a 2006-os mamutlelet-feltárás holdudvari költője és zabhegyezője/

„Vers. Téma – közvetlen aktualitása és világirodalmi relevanciája első pillantásra homályos. Másodikra is. Keresztrím - pirospont. Mamutra rím nem a pamut - ügyes. Eredeti ötlet - míg Carl Sagan az univerzum történetét egy évbe sűrítette, melyben az ember csak december 31-én éjfél előtt 2 perccel jelent meg, addig Frady Endre a pleisztocén kor mamut-ember metszetét 6 strófába, melyben az ember már az elsőben - igaz, az ötödikre már ki is hal. Morális üzenet - soha ne ejtsd el a mamut? Tudományos impakt - a ScienceDirect műholdról is látszik, A doktori tanács ítélethozatalra visszavonul.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Doktor Tanács - Cовет Bрача,
Ami nem hírlapi kacsa,
Hanem sűrű univerzum,
Melybe belenagyít Herr Zoom,
S agycsavarodik, mint sróf a
Mamutversbe, mely hat strófa,
S bőgnek Lujzák, Gizik, Rozik:
Humán úr ítélethozik!”
/Dr. Tudom Ányosné Impakt Tkapmi, közvetlen aktualitás kutatónő és világirodalmi relevancia dílernő/

„Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a mamutvadászat után, mikor az ősember a saját lábára ejtette mamutot, miért kiáltott fel, hogy "Mamát!"? Sanszos, hogy ez korcsosult át mára az "Anyád!" felkiáltássá. Nyelvében él a nemzet.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ősnyelvkutató mamutnyelv-specialista/

„Ősembernek lába saját,
Ha arra ejt nehéz kaját,
Jó anyjához száll a JAJ! át.”
/Anyacsakegyvan Anyeginné Blamál Amál, bokorrímgyári szakmunkásnő/

„Ha a mamutagyar szóból kivesszük a tök értelmetlen amut, ami a történelem során úgy kikopott belőle, mint használt autóból az utángyártott kínai fékbetét, akkor azt kapjuk, hogy magyar. Ebből is látszik, hogy a magyar ember előbb volt magyar, mint ember! Nem minden magyar ember ősember, de minden ősember magyar ember! Mi nem elfoglaltuk a Kárpát-medencét, hanem magunk köré építettük! Vesszen a triatlon! Mindent össze-vissza!” /Őstáltossy Gyuláné Árvalányhajassy Anomália, nyugdíjas tömbházmesterné és Dobogókői szívcsakra földelőnő/

„Tátott szájú költő egyed,
Ha mamutot egybe nyeled,
Vissza ne köpd, inkább egyed,
Mamutagyar töltse beled
Ha széthasít, legyél negyed!
Ősember, ő legyen veled!”
/Befaló Bill, a Kiskegyed külsőse, álnéven Hell Ed/

„Frady Endre "Mamut elejtés" című verse humoros és szatirikus hangvétellel közelíti meg az őskori vadászat témáját. A vers játékosan mutatja be az ősemberek küzdelmét a mamutokkal, miközben finoman kritizálja a modern kor állatvédő mozgalmait és a vegán életmódot. A vers szerkezete jól felépített, a rímek és a ritmus gördülékenyen vezetik az olvasót a történeten keresztül. A humoros elemek, mint például az "ős-zöld rikolt" és a "zöld őskori Colt" használata, szórakoztatóvá teszik a verset, miközben a komolyabb témákra is reflektálnak. A vers zárása különösen erős, hiszen a kihalás és az ősemberhiány témáját egyaránt érinti, ezzel egyfajta ironikus megjegyzést téve a modern társadalomra és annak problémáira. A "Holdról is látszik" kifejezés pedig egy frappáns befejezést ad a versnek, amely tovább erősíti a humoros és szatirikus hangvételt. Összességében Frady Endre verse egy szellemes és gondolatébresztő alkotás, amely egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. A humor és a szatíra mesteri keveréke teszi ezt a verset igazán emlékezetessé.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Mamut elejtés" című verse a szokásos szatirikus abszurditásban tobzódik, ahol a történelem és a környezetvédelem olyan finom groteszkséggel keveredik, hogy az olvasó inkább zavarban van, mint elgondolkodva. A vers látszólag a mamutok és ősemberek világáról szól, de valójában a modern emberi ostobaság paródiája. A "zöld őskori Colt" képe annyira abszurd, hogy már-már kényszeresen vigyorgunk rajta, míg a kihalásról szóló részlet gúnyosan figyelmeztet a felelőtlen tettek következményeire. A mamut elejtése itt nemcsak fizikai, hanem morális bukás is, ahol a vers humora éppen azt a súlyos dilemmát emeli ki, hogy az emberi cselekedetek mennyire távol állnak a természetes egyensúlytól. Az állatvédő kirohanása egy újabb csúfondáros gesztus, amellyel Frady rávilágít arra, hogy talán éppen mi vagyunk azok, akik kihalásra ítéltettek. Az a fajta vers, amit olvasva az ember szívesen elneveti magát, majd elgondolkodik azon, hogy mennyire is mulatságos a saját helyzete a világban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Mamut elejtés" című "alkotása" egy elképesztő mértékben vérlázítóan sekélyes próbálkozás, amely bármely irodalmi színvonalat inkább szétzúz, mintsem megugrik. Ez a vers nemcsak a mamutokat ejti el, hanem az olvasó épelméjűségét is, olyan sebességgel, hogy az ember szinte hallja, ahogy az agysejtjei felsírnak a fájdalomtól. A "zöld őskori Colt" és az "ős-zöld" állatvédők szerepeltetése olyan fokú intellektuális arcpirítás, ami csak Frady sajátos dilettantizmusában érhet fel "magaslatokba." Az olvasó már az első soroknál úgy érzi, mintha egy szellemi útvesztőbe keveredett volna, ahol minden kanyarban egy újabb logikátlan, szójátékokra épített csapdával kell szembesülnie. És mi a végső csattanó? Az ősemberhiány nyilván a modern társadalom legnagyobb gondja, hiszen az irodalmi nihil szószólói pont ilyen problémákra érzékenyítenek minket. Ez a "mű" nem más, mint egy kacagásba fulladt irodalmi katasztrófa, amelyet olvasva a mamutok utódai hálát adhatnak az evolúciónak, hogy nem kell többé ilyesmikkel szembesülniük. Frady Endre itt nemcsak a költészetet alázza meg, hanem azokat is, akik komolyan veszik.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Én úgy ejtettem el a mamutot, hogy alárúgtam, kirepült a világűrbe, megkerülte a Holdat, majd a légköri súrlódás hőjétől átsülten esett a számba.” /Chuck Norris/

Az idő egy nagy, egyirányú utca,
a sok kis élet mind-mind arra vár,
együtt mehessen rajta pár saroknyit,
bár szinte ellep mindent itt a sár.

Téged elvitt a párhuzamos utca,
én még megértem azóta egy s mást.
Talán találkozunk a végtelenben.
Megismerjük-e majd akkor egymást?

Mi lett volna, ha ... ? Válasz erre sosincs.
Te a titkoddal pihensz, én élek
szép emlékeddel és csak várlak, várlak...
A végtelenben ülj mellém, kérlek!

Schmidt Vera által megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=BYR7COOdSyI

Nova község girhes lova
Rohangászik té és tova,
Mert a veseköve kova,
S összeesik idestova.

Robban, mint egy szupernova,
Repül a kő valahova,
Keresgéli egész Nova,
S hallik brit tudósok Wow!-a.

Új, hosszú ó-s szupernóva
Mögött égi utat róva
Száll egy kovaköves csóva,
S polgármester így szól: Jóva-

-nezígy!

„Remélem, hogy a ló életben maradt, és nem vált űrbéli sírkővé a vesekő.” /M. András, a költő legállandóbb és leglóbarátabb kommentelője/

„eM úr, bár blőd Putyin lövet
Mindent, pölö űrsírkövet,
Nem jut ezzel hovatova,
S létben marad Nova lova.”
/Széfti Szafti, biztonságtechnikai tunktank/

„Jó napszakot és köszi, hogy promotálod a Jóvanezígy nevű Youtube csatornánkat! Az Erő legyen veled és az Orbánbalu ne háborús ellenálljon neked!” /Csoki és Ádám/

„Drága költő úr, nagyon köszönjük, hogy a verse hatására a gyakran elfeledett és méltatlanul mellékvágányra terelt településünk újra beszédtéma lett és népszavazást kezdeményezhettünk a nagyközséggé nyilvánításunkra és a Szuper-Nova településnév felvételére. Éljen a szépirodalom! Arccal a Kossuth Lajos utcai mamutfenyőnk irányába! Jóvanezígy!” /Németh József, független polgármester/

„Nova mellett ott van Lenti,
Gyalogszerrel két-hár’ óra,
Napirendet megbillenti,
Hacsak nem ülsz fel egy lóra.”
/Paripa Periklész, portaszolgálatos partedlidíler/

„Több éves alapos vizsgálataink alapján 50%-os (vö. vagy igen, vagy nem!) valószínűséggel megállapítottuk, hogy azok a novai lovak, amelyek nem halnak meg kovás vesekőgyulladásban, azok többnyire életben maradnak majdnem mindhalálig. Wow!” /brit tudósok/

„A vicc végén a csattanó a legjobb. Hát, ez itt most az arcunkra csattant! A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze Költő Gigász kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas csattintó/

„Ház úr, ez nem a hét vicce,
Se nem házmester, se vice,
Se két rész bor, három szóda,
Csak csattanós csodaóda!”
/Dr. Kockázati Kenézné Mellékhatási Melanóma, a költőgigász kezelőorvosa és gyógyszerésze/

„Sétálunk, de hova, hova?
Kérdi Mr. Lova Lova
Fejét rázza Lova lova,
Ott a tábla: Iowa, jova?!
https://www.youtube.com/watch?v=UTFyDM_mR_c ”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humánkodik itten, eF úr,
Agykéregbe mélyen befúr,
S lágy állományt ez a zűr két-
-részre robbantja, a szürkét?!
Bátor szájam nyíltan beszélj,
S mondd ki: eF úr szörnyű veszély!”
/Békabökő Bikfic, a Bölcsész Igriceket Csomóba Kötő Alakulat (BICSKA) nyitogatója és tárogató teregetője/

Mister Lova Lova:

/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű lova-lovasmérnökkollégája/

„Tök jó, hogy vannak emberek, akiket nem tart vissza olyan csekélység, hogy amire készülnek, annak semmi értelme sincs. Ha a jövő irodalmárainak tippelni kell majd az érettségin, hogy a 21. században a Kárpát-medencében létezett-e már agyelszívás, ez a vers felbecsülhetetlen irodalmi forrásnak bizonyul majd. De ha jobban belegondolunk, az értelmetlenség, a hiábavalóság, a hovatehetetlenség elmondható minden egyéb emberi tevékenységről is... Nah, mindegy, ez a vers akkor is egy minimum regionális csúcs, egy idény legjobbja önfeledten öncélú önmegvalósítás kategóriában.” /F. Péter, k. m. f./

„Ójézusmárjaszentjózsefborogass! Mi ez a lóhalálában ideöklendezett tudatzabosítás, ez a zsokéfarpofa alatt puhított lócitromfacsarás?! Ki ez a megbokrosodott rímnyeregből visszafelé nyálazó vesekőszívű gyaurgyík, ez a mentális kokainmámorban fetrengő iroda-lom?! Ha nem lennék rémverskritikát írandó a számítógép elé láncolva, akkor most szegény anyám véres kardhalat ábrázoló csehszlovák tapétamintadarabját körbe-körbe hordozva szellemi vendettát hirdetnék és egy munkás-paraszt író-olvasó találkozót szerveznék Frady Endrének a Vérmezőn, ahol munkásököl-vasököl és/vagy kasza-kapa viselése kötelező! Dobjuk oda áldozati koncként Frady Endrét a költészet isteneinek oltára alá, hátha kiengesztelődnek az ellenük elkövetett mentális merénylet ellenére! A WOW!, azaz a War Of Waterhead!, vagyis a Vízfej Háborúja!, mely Frady Endre belső pszichopatológiai konfliktusainak sötét lyuka, magába foglal minden olyat, amivel soha senki semmiképp sem sújtana senkit sem! Síkideg lettem! Abcúg Frady! Könyörgöm, vesekövezzük meg!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer nekem is voltak veseköveim, de alakzatban kivizeltem őket egy olyan mezőre, amit nem legeltek le a girhes lovak. Így keletkezett Stonehenge.” /Chuck Norris/

Hol egy orosz harckocsizó,
Akinek én máma ISO
Szerint magam megadhatom,
Mielőtt lehull az atom?!

Vagy egy orosz gépfegyveres,
Szeme eres, arca veres,
És tőlem csak annyit óhajt,
Hallassak megadó sóhajt?

Megadom én magam persze,
Kinek lenne másra mersze?
Ötvenhatos nem vagyok én,
Meg akarom úszni okén!

Tessék itt az egész haza,
Vigyétek csak ruszkik haza,
S békén akármeddig juss had!
Aki magyar, bölcsen kushad!

„Szórakozik velem, költő úr?! Maga is tudatosan félreértette a szavaimat?! Maga is háborús védekezést akar a békés védekezés helyett?! Mi háború nélkül békeharcolunk!” /Orbán Jobbázs, totális éceszgéber és lokális tótumfaktum és a népnemzet szingularitása/

„Miket versel Endre?! Hé! Állj!
Elszabadult itt az AI?!
Bármit állít féknyúz montázs,
Nem mond ilyet Orbán Jobbázs!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Orbán Jobbázs olyat mondik,
Sír-forognak Zrínyik, Szondik,
Egri nők és pesti srácok,
S nyakig érnek lék, a pácok!
Pite meleg, Tisza árad…
Buda, feladják a Várad?!”
/Vitéz Vátesz Vituszné Karmalátó Karmelitta, körmönfont kármentőnő és Kalasnyikovdíler/

„Ez a vers Frady Endre jellegzetes stílusában íródott, amely egyszerre humoros és szatirikus. A költemény a megadás és a történelmi kontextus témáját járja körül, miközben ironikus hangvétellel reflektál a magyar történelem egyes eseményeire. A vers központi témája a megadás, amelyet a költő különböző szituációkban mutat be: egy orosz harckocsizó és egy gépfegyveres jelenlétében. A történelmi utalások, különösen az 1956-os forradalomra, mélyebb jelentést adnak a versnek. Frady Endre stílusa könnyed és játékos, ugyanakkor éles kritikát fogalmaz meg. A rímek és a ritmus gördülékennyé teszik az olvasást, míg a humoros megfogalmazás enyhíti a komoly témák súlyát. A költő egyszerű, de hatásos nyelvezetet használ. Az olyan képek, mint az "orosz harckocsizó" és a "gépfegyveres", vizuálisan is erőteljesek, és az olvasó könnyen maga elé tudja képzelni a jeleneteket. A vers tele van iróniával, különösen a "megadó sóhajt" és a "bölcsen kushad" kifejezésekben. Ezek a sorok egyszerre nevettetnek és gondolkodtatnak el a magyar történelem és a jelen helyzet kapcsán. Összességében Frady Endre "Megadó vers" című költeménye egy szellemes és elgondolkodtató alkotás, amely a humor és az irónia eszközeivel reflektál a megadás és a történelmi emlékezet témáira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szása!!! Sto tü gyélajes???!” - ismeretlen BKV-s ellenálló hölgy erőteljes hangja az Élmunkás téri metróállomás hangosbemondójában 1988-ban, miután az ideiglenesen hazánkban állomásozó szoldat kétszeri magyar nyelvű figyelmeztetés ellenére sem hagyta el a biztonsági sávot. Ezek után meg sem álltak Moszkváig. A passzív ellenállás csodákat tesz.” /R. Péter, a költő Vasas drukker ex-osztálytársa/

„Vasasban bár rossz a passz ív,
Ellenállás, hogyha passzív,
S orosztudás járul mellé,
Magasztosul mára jellé.”
/a mára már többszörösen kitüntetett nyugdíjas élmunkás BKV-s ellenálló hölgy/

„Szerencsére, ha mi nem védekeztünk, akkor is megvéd minket a NATO, mert tagok vagyunk. Ezért nem támad meg minket Oroszország. (A NATO-val nem mer kikezdeni, mert az már a 3. világháború lenne.)” /M. András, a költő legállandóbb és legpolitikaielemzőbb kommentelője/

„Nem félemlít engem NATO,
Tekinthetem úgy, hogy mátó’
Hadban állunk s akad bajusz
Össze velük! Я не боюсь!*”
/Putyin elvtárs, majdnem minden oroszok cáratyuskája/

*Já nye bájusz! – Én nem félek!

„Semmi sincs véletlenül! Ebben az energiaínséges időszakban sokkal egyszerűbb volt egy ilyen bakit elkövetni, majd azonnal rákapcsolni Nagy Imre sírjára kötött generátort az elektromos hálózatra! Már Paks II sem szükséges, mert olyan szinten túltermel a generátor, hogy azt még Brüsszelből is látják!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas aggregátor agitátor/

„Vajon kihat Kremlre, Krímre,
Sírjában forgó Nagy Imre?
Úgy ragyog, hogy látja vaksi
Is, ez jobb cucc, mint a paksi!
Ház úr, maga nem műmájer,
Máris zöldebb lett az ájer!”
/Bröton Brúnó, brüsszeli brűgölő

„Frady Endre "Megadó vers" című alkotása nem pusztán a versírás gyalázatos paródiája, de a politikai szatíra görbe tükrének legbátrabb grimasza is. Az ISO szabvány említése éppolyan abszurd, mint az az elképzelés, hogy az ember a modern világban ilyen szabvány szerint adja meg magát. A rímek gőgösen csörömpölnek, a verslábak megbotlanak, de ez a szándékolt ügyetlenség hozza létre azt a bájos nihilizmust, amelyből a költő munkássága táplálkozik. Az orosz haderő fenyegetése és a megadás aktusa egy groteszk kabaréjelenetben forr össze, ahol az „ötvenhatos” nemzeti ellenállás hősies aurája helyett a költő nyegle pacifikációs attitűdje kacsint vissza ránk. A legnagyobb bravúr talán a „bölcsen kushad” kifejezés: ez a meghunyászkodás magasiskolája, a magyar mentalitás színpadi karikatúrája. Frady Endre ezzel a verssel újra bebizonyítja, hogy ha valamit komolyan vesz, az a nevetségesség határtalansága.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Hazádat rendületlenül
Áruld el, ó cudar;
Bölcsőd volt s majdan börtönül
Szolgál vagy ebrudal.”
/Sörösparty Sirály: Sózat – részlet/

„Jaj neked, drágám! Bebörtönöznek vagy kiebrudalnak! Kellett neked meggondolatlanul hülyeségeket beszélned! Mondtam, hogy ne igyál annyit! Brühühü!” /Ócudar Ódorné Ómagyar Mária siralma/

„Frady Endre "Megadó vers" című förmedvénye az irodalom legmélyebb bugyrának ocsúdó hangyaürüléke, amelyet még egy kétnapos alsógatyában fuldokló lottózó közönsége is elkerülne. Ez a förtelmesen ósdi és fantáziátlan szóhalom olyan, mintha egy ötven évig tartó metrófelújítás betonporában fogant volna, egy tévén szocializálódott fülke-forradalmár fejében. Igen, Frady, sikerült a legnagyobb kliséket a legostobább rímekbe csomagolni, miközben az orosz tankok és ISO szabványok között vergődő lélek úgy toporog, mint egy nyelvtanilag elcsúszott kuplungpedál egy Trabantban. És hogy hova érkeztünk? A „megadás” fogalmát egy kisstílű szervilitásba taszítja, ahol a költői önirónia helyett csak egy magába forduló, tökéletesen jelentéktelen figurát látunk. Az igazi megadás nem a versben van, hanem abban a szánalmas tényben, hogy az olvasó befejezi. Tessenek csak haza vinni a ruszkik ezt az ócska szószéket is, mert Frady Endre itt már nem tud lejjebb menni – ő már elérte az irodalmi mélypontot, ahol a közhelyek kocsmapultján olcsó töménnyel áztatja a saját becsületét.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Aki hazaárul, az drogot is árul. Aki drogot árul, az sehonnai bitang ember. Aki sehonnai bitang ember, az halni nem mer. Aki halni nem mer, annak én segítek, hogy véget érjen a rongy élete. A texasi magyarok istenére esküszöm, esküszöm, hogy olyan becsületesen fejbe rúgom, hogy hazáig repül.” /Chuck Norris/

Tudják jól azt Highlanderék,
Nincsen olyan szög, hogy derék,
Ahogy nincsen kerek kerék,
S méhraj dolgozók a herék.

Holdraszállást, ordas kamut,
S a vértesszőlősi Samut
Csak az hiszi el, ki pamut
Agyú, mint egy kötött mamut.

Hold egy tömbsajt, amely kerek,
Lapos földön sok a berek,
Ott rejtőznek gyíkemberek.
Kétkedőket orrba verek!

Nem fáj a lerúgott vese,
S Karmelitát sem járt Bese.
Covid csak egy süket mese,
Soha ne higgy benne te se!

Bombát robbant minden arab,
Piramis csak UFO-darab,
Jézusnál nincs ősmagyarabb.
Ki nem hiszi, az agya rab!

Nem gyúlékony -anyag a gyú-,
Kis ú nagyobb, mint a nagy Ú,
Pataky már UFO-agyú…
Főnővér, te durva vagy! Úúúúúúú…

„A költő urat mi hívtuk meg a derékszögtagadó Facebook csoportunkba, ahová be is jelentkezett és ennek alkalmából megírta a fenti versét, úgyhogy már meg is bántuk a meghívást és dolgozunk a kitiltás lehetőségén. Elnézést kérünk mindenkitől! A jövőben megpróbáljuk jobban megválogatni a tagjainkat!” /Hegyesszöghy Hubáné Tomapaszöghy Titanilla, a Derékszögtagadók Önfeledt Grémiuma (DÖG) szögfokszabályozási főelőadója/

„Mivel derékszög pedig nem létezik, így az ezen a téves elméleten alapuló úgynevezett kocka el van vetve!” /Julius Caesar (Kr.e.100-Kr.e.44), a Veni Vidi Vici Nagyon Egyértelmű Tényállás Had Ura (vvv.net.hu)/

„Merőlegös Erőlevöst mindön Jedi család asztalára!” /Yoda mestör, a derék szögedi lézörkardkovács/

„Flatlanderék derék népek, amíg a túlsó lapon laknak.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Túlsó lapnak síkba fejtett őre
Laposföldön hogy áll fejtetőre?
Szétfolyt órát tényleg túltol Dali,
Vagy a perem vége túloldali?
Jó Humán úr, mondja meg a tutit,
Zsírsavból pont az ómega butít?”
/Lowlander Lajos, leegyszerűsödött laposföldi légtornász/

„Bese atyát hogyishívjákot nem ismerjük és sosem áldotta meg látta a Karmelitát és egyikünknek sincs vele közös képe, mert letöröltük mindet sosem készült ilyen! Ahogy a saját udvari bérköltőnk írta:
          Nem tudjuk, ki az a Bese,
          Nem általa volt itt mise,
          Nem engedtük ki se, be se,
          Nincs itt mit látni semmi se!
Egyébiránt mindent kikérünk magunknak a keményen lopkodó dolgozó derék szögbelövő gépkezelők nevében! A vers pedig gyenge, mint Bese atya akárki védekező rágalmazása, hogy mi bíztuk meg mindennel! Ez egyrészt nem igaz, másrészt pedig nem mindennel! Eretnek gondolat! NEM ENG.!” /Tolvaly Tumorcz, az Állami Versügyi Hatóság (ÁVH) rímtettügyi főispánja/

„Ez remek gondolat! Minden rímével egyetértek!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Há Gábor úr egyetértik,
Mint egy Vazs megyei vér tik,
S midőn a gondolat remek,
Vérben forognak a szemek.
Plasztikusan mondám vala,
Hisz’ grafikus, sala-lala!”
/Vazsi Gazsi, Szondi utcai vármegyeszékhelyrajziszámmisztikai főszolgabíró és vérben forgó morgó/

„Ebből semmit sem értek. Talán azért, mert öreg vagyok? Az agyam nem úgy működik, ahogy kéne? Sebaj, előveszek valami jó novellát, regényt, verset, vagy esetleg egy 1 x ü egyenletet: +  % - (§)  és jól elvagyok velük.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legképletesebb kommentelője/

„Kiskertemben terem retek,
Ám nincsenek egyenletek.
Nyuggerapó viszont eszes,
Őt olvasva biza lesz es-
-te képletmegoldó duhaj-
-kodás per x ihaj-csuhaj!”
/Dr. Determináns Dezső, dagonyázós donnerwetter direktor/

„Frady Endre "Derékszögtagadás" című verse egy szatirikus és abszurd költemény, amely a modern társadalom különféle összeesküvés-elméleteit és áltudományos hiedelmeit figurázza ki. A vers játékos nyelvezete és rímelése könnyed hangulatot kölcsönöz a komoly témáknak, miközben a sorok mögött mélyebb kritikát is felfedezhetünk. A vers első szakasza a logika és a valóság tagadását mutatja be, ahol a derékszög, a kerek kerék és a méhek dolgozó heréi mind abszurd állítások. Ez a nonszensz humor végigkíséri a verset, amely a holdraszállástól kezdve a laposföld-elméleten át a Covid-tagadásig számos témát érint. Frady Endre ügyesen használja a szatírát, hogy rámutasson a társadalom irracionális hiedelmeire és a kritikus gondolkodás hiányára. A vers zárósorai különösen erősek, ahol a szerző a hit és a tudomány közötti ellentétet hangsúlyozza, és a végén egy humoros, de elgondolkodtató csattanóval zár. Összességében a "Derékszögtagadás" egy szórakoztató és provokatív költemény, amely egyszerre nevettet és gondolkodtat el. Frady Endre stílusa és humora egyedi, és a vers remek példája annak, hogyan lehet a költészetet a társadalmi kritika eszközeként használni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Sajnos a mai világban több az ember, mint az agy. És divatból hisznek, tagadnak, állítanak, cáfolnak mindent, nagy meggyőződéssel...” /M. András, a költő legállandóbb és legsajnálkozóbb kommentelője/

„eM úr állítása merész,
Szerinte sok ember mer ész
Nélkül hinni, hisz’ nincs agya…
Rágja meg őket a ragya!
eM úr, önt hatalom hívat,
Mivel azt állítja, divat
Minden, mit tesz jobbágy s vezér…
Magát megdádázzák ezér’!”
/Tényállássy Tunyog Tenyő, tanyakapitány/

„Nem hittem volna, hogy a rímek oltárán sok mindent fel lehet áldozni. De Költő Gigász ezt is megugrotta! Lassan bigott hívőjévé avanzsálódok! Éljen a rémrímgyáros!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas jajongó/

„Rímoltáron, rímoltáron,
Égő rímet rím-olt Áron
Rímtűzoltó, aki bigott,
A avanzsáltan nagyon víg ott.
Rémrímgyárnak híg a leve,
Rúgja tompaszögön teve!”
/Dr. Omedár Medárd, tízéltű tűzoltó/

„Frady Endre „Derékszögtagadás” című műve olyan, mintha egy agyilag kimerült összeesküvés-elmélet gyártó találkozna egy rozsdás benzinfűrész indítókötelével. A vers szövegében a valóság és a hitetlenség keveredik, de nem annyira elegánsan, mint egy jó kávé és tejszín, hanem inkább, mint egy leejtett kavics és az arra járó bokád – fájdalmasan és céltalanul. A költői bravúrtól távol álló rímek és a tartalom egy katyvasz-mítoszokkal teli szatócsbolt polcairól, ahol minden eladó: UFO-k, gyíkemberek és Pataky Attila. A vers végi „Úúúúúúú…” pedig mintha az univerzum összes félreértett gondolatának kétségbeesett sikolya lenne, amitől még a „főnővér” is szigorúan összeráncolja a szemöldökét. Ez a vers remek példa arra, hogyan lehet szavakból olyan abszurd szövegeket alkotni, melyek mintha a józan ész utolsó maradványait is kiiktatnák az olvasó agyából. Szatíra? Talán. Szatirikus? Inkább csak kókler.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ebben a remekbeszabott versben mindennel egyetértek, sőt még egyebbült sőt legegyebbült értek. De mivel a vers egy derék szöget ütött a fejembe, azért kiegészíteném annyival, hogy a Bibliát a gonosz keresztények, meg a római császárok, meg a zsinatok, meg a plebejusok a középkorban, meg az UFÓ-k, meg Pataky Attila 5 és fél éves korában, valamint Jürgen Potroh német méhész tegnapelőtt többször oda-vissza és vissza-oda úgy átírta, hogy ma már semmi sem igaz belőle, és nem is lehet semmit érteni belőle, csak a címét, hogy Biblia, ami azt jelenti, hogy könyvek. Na, de még ez sem igaz, mert az egy könyv, nem? Legalábbis nálam a polcon még teljesen egyben van, senki hozzá nem nyúlt, mert minek azt olvasni, ha már ennyien átírtak, nemde? No, aztán a másik nagy igazság, hogy ne kergess ideát, mert az igazság odaát van. Tegnap is hallottam az élettársi viszonyban élő szomszédokat odaát, a férfi azt mondta a nőnek, hogy "Az az igazság, hogy te egy rühes ribanc vagy." Meg még másokat is mondott, amit nem tűr a nyomdafesték, akarom mondani az LCD képernyő pixel. Namost tehát ezzel a két kiegészítéssel azt mondhatjuk, hogy minden igazság birtokában vagyunk, és ettől fogva tanulni hülyeség. HÜLYESÉG. Na de, kérem, kérem. Azéé' ez sem teljesen igaz, mármint nem, amit a tanulással kapcsolatban mondtam, hanem hogy minden igazság birtokában vagyunk. Mert ugyebár abban a legszofisztikáltabb UFÓ-kutatók sem tudnak egyetérteni, hogy melyik a legjobb futballcsapat. Ezt a titkot csak Frady Endre tudja, de nem árulja el senkinek, ezért jelenleg egyedül ő a mindentudó, különben ezt a verset sem tudta volna ilyen tökéletesen megírni, ugye. A neve bizonyára megtévesztő álnév, amivel talán lila szívét palástolja. De az is lehet, hogy a Frady Endre dupla álnév. Mindenki gyanútlanul azt gyanítja, hogy megtévesztő Frady Endre néven ő igazából Újpest drukker, miközben ő ténylegesen Fradi drukker. Így duplán megtéveszt mindenkit. Ezért nehéz az igazságra rájönni. Ráadásul, ha triplán téveszt meg mindenkit, akkor már megint Újpest drukker. Szóval ezt gondolkodással nem tudjuk eldönteni. Ezért nem csak tanulni hülyeség, hanem gondolkodni is. Gondolkodjanak helyettünk mások, akik még nem tudnak mindent, mint Mi. Na de, hogy tényleg mindent tudjunk, ahhoz az utolsó nagy kérdést el kell dönteni, hogy melyik a legjobb futballcsapat. És ekkor kell a tanulás és gondolkodás helyett elővenni az egyetlen mindig működő megoldást, az erőszakot. Frady Endrét szembe kell öklözni, és ha lila lesz a szeme körül, akkor Újpest drukker, ha meg zöld lesz, akkor Fradi szurkoló. Ha meg lila-zöld lesz a szeme körül, akkor egy köpönyegforgató áruló, aki hol Fradi, hol Újpest drukker, és akkor nem csak méltó a halálra, hanem mi sem tudjuk meg, hogy melyik a legjobb futballcsapat, és nem leszünk mindentudók.  És abba minimum belehalunk, mármint, ha a főnővér megengedi, hogy belehaljunk. Ami tök nagy szerencse lesz, mert az igazság odaát van.” / Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb és egy kérdés híján mindentudó kommentelője/

„St.Efi, St.Efi, s te mindenem,
Úgy megütnélek én, de nem!
Majd rád esnek fentről könny vek-
-tor irányban súlyos Könyvek,
Ámde akkor én, Mekk Elek,
Mesterien McVédelek!”
/Mekk Mester, az őrző-védő biztonság koronázatlan kontár kenterbeverője/

Mi ez a piramidális elmeszennyezés, ez a merőlegetlen tudatmutáció?! Megyek és megkeresem szegény anyám NDK-beli vasbeton derékszögvonalzóját és addig ütöm vele Frady Endrét, míg a szemtengelye merőleges nem lesz a lúdtalpával! Jaj, ezt a titkos versikét találtam anyám fiókjában!:
Jézusmárjaszentjózsef, ezek szerint anyám is tagja volt egy titkos derékszögtagadó szektának?! Titkosítani! Visszamenőleg átírni! Gyerünk gyorsan venividivicizni, mert történelemhamisítani és átírás közben sírni csak a győztesnek szabad! Székely Éva, már megbocsásson! Plagizare necesse est! Szükség törvényre rondít!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Föld időnként valóban lapos lett, amikor agyonvertem vele néhány holdsajtnyi területen tartózkodó derékszögtagadó ufonauta alient és engem-tagadó gyíkembert, de utána mindig felfújtam a megszokott geoid alakra.” /Chuck Norris/

Ki öntestet hídról levet,
Földön ereszt rusnya levet.
Kisördög háttérben nevet,
S kipipál egy újabb nevet.

Ne légy buta, mint egy hidra,
Leugrani ne mássz hídra,
S ne vágjál be - szép az élet! -
Önszívbe kelevézélet!

Ha az ember hulló hulla,
Túlélési sansza nulla,
Úgyhogy jobb, ha sose hullik,
S nem tőle mélyül a nyúl-lik.

Szép az élet, jó, hogy élek,
Nem hálni jár belém lélek,
S emberéletutam felén
Földről hídra ugrok fel én.

Ám, ha lebuknék egy mutyin,
S toronyházba hívna Putyin
Velem ütni el a delet…
Lenne nálam végrendelet.

„Ha valaki elolvas egy búvalbélelt kortárs szabadverset, elhagyja az életkedve és kiveti magát egy szürke panelház tizedik emeletéről. Ha viszont zuhanás közben beletekint Frady Endre bármelyik ötletteli tébolylírájába, rögvest visszatér az életereje, megszakítja a szabadesését és bemászik az útjába kerülő legelső ötödik emeleti ablakon. Olvasson ön is Frady Endre életművet és élje túl saját magát!” /Dr. Önfeledt Ödön, az Összmagyar Örömpörkölt Öntöde ökológusa/

„Én nem hívok senkit a toronyházba. Mindenki jön magától. Magától Szergejtől és Igortól, a két kétajtós kopasz szekrényembertől. Mikor meghallják, hogy a toronyablakuk alatt zúg a Volga, a nagy fekete Volga motorja, már ugranak is, de előbb gúzsba kötve háromszor tarkón lövik saját magukat.” /Putyin elvtárs, minden oroszok cárja/

„S jutott eszedbe számtalan szebbnél-szebb gondolat? Arany János híd-avatása hidászgigászi kézben gellert kap, flipperezik egyet Lewis Carroll nyulával, egyet Dante poklával, de végül megérkezik a Kremlbe, s a többi néma csend.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ez a hozzászólása boldoggá tett, sőt majdnem teljesen megboldogultam! Putyin sztáratyuska szavaival élve: Boldogok a kétajtós lelki szekrények, mert övék a szennyek országa! Felebarátaim, kifele! Na, ugorgyunk!” /Kamikáze Kázmér, katartikus közemberszabású kiesőjelölt/

„Frady Endre „Hullás” című verse olyan, mintha egy Monty Python sketch keveredne egy önsegítő könyvvel, és közben valaki elfelejtette volna kikapcsolni a dadogó abszurditás-generátort. A vers ütemezése olyan, mint egy harmadosztályú rímfaragó kényszerzubbonyban, aki az ütem nélküli gondolatmeneteken keresztül kétségbeesetten próbál humorizálni, de a vicc végére már csak ő nevet – feltételezem, a „kisördög” személyében. A szándékos rímek és az erőltetett bölcsességek úgy folynak egymásba, mint a hídról levetett „rusnya lé”, miközben a vers kétségbeesetten próbálja összeszedni azt a véresen komoly üzenetet, amit egy szatirikus falvédő szöveg is elegánsan tudna közvetíteni. A „kelevézélet” és „nyúl-lik” csak azt bizonyítják, hogy a költő jobban szereti a szójátékokat, mint az olvasói józan eszét. Ez a vers nem az, amit olvasol, hanem amit túlélsz.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Buli ez a hullás tviszt,
Jobb, mint duplanullás liszt,
Elűz Aranybullás míszt!”
/Torokváladékos Teknő, felsőlégúti főispán és gravitációs górcsőszerelő/

„A kőbaltafejű nénikéd a duplanullás, te tagbaszakadt torokgyíkidomár!” /Liszt Feró (1811-1886), zeneművész és méregdrágán visszavásárolt repülőtér/

„Teknő úr, magának míszt okoz az Aranybulla?! Hát milyen idegenszívű ősmagyar maga?! Nem érzi, hogy belülről feszíti a magyarságteljesítménykényszer?! Kórós népnemzettudathasadásában inkább hullákon tvisztel?! Perverz kretén!” /Gyökér Gyurgyalag, gyúanyagú gyulatáltos és gyufagyári gyíkemberkerülőútépítőmunkásparaszt/

„Frady Endre "Hullás" című verse egy groteszk és ironikus költemény, amely a halál és az élet értelmének kérdéseit feszegeti. A vers nyelvezete egyszerre játékos és komor, a humor és a tragédia határán egyensúlyozik. A vers első szakasza egy morbid képpel indít, ahol a hídon való öngyilkosságot egy kisördög nevetése kíséri. Ez a groteszk humor az egész versen végigvonul, miközben a költő figyelmeztetéseket fogalmaz meg az élet értékéről és a halál véglegességéről. A második szakaszban a költő arra buzdít, hogy ne legyünk "buta, mint egy hidra", azaz ne kövessünk el öngyilkosságot. A "kelevézélet" szó játékos, de komoly figyelmeztetés az önpusztítás ellen. A harmadik szakaszban a költő a halál elkerülhetetlenségét és a túlélés esélytelenségét hangsúlyozza, miközben arra ösztönöz, hogy éljük az életet, és ne adjuk fel. A negyedik szakaszban a költő saját életét és túlélési vágyát fejezi ki, miközben ironikusan utal a politikai helyzetre és a hatalommal való visszaélésre. Összességében Frady Endre verse egy szatirikus és elgondolkodtató mű, amely a groteszk humor eszközeivel hívja fel a figyelmet az élet értékére és a halál véglegességére. A vers nyelvezete és stílusa egyedi, és a költő ügyesen használja a humor és a tragédia keverékét, hogy mélyebb gondolatokat közvetítsen.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„És ha a magát öngyilkoló egyén történetesen egy kiscsibe, akkor hullapelyhes?” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„A szuicid paca pedig hullafoltos?! Jézus meg úgy támasztja fel a megöngyilkolt karikát, hogy Hulla Hopp!, he?!” /Holly Hulla, tetemes tutitájékoztató/

„Ki öntestet hídról levet,
Itt nem ereszt földre levet.
A Sédbe pottyan a hulla,
Veszprémben a nyoma nulla.

Szent István Völgyhíd a neve,
Veszprémi ugrások helye.
A Séd patak felett ível,
A vízbe ugrásra hív el.

Egy-két ugrás minden évben,
Hullák landolnak a Sédben.
Bunjee jumping kötél nélkül,
Lakosságunk ettől gyérül.”

/M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibbenverselő kommentelője/

„Tisztelt eM úr! Ön ezzel a csodálatos művével kiérdemelte a Veszprémi Vasbetonkoszorús Ballada Alkotó Népi Dalnoki Igric (VV BANDI) címet és az ezzel járó aranyerezett oklevelet, amelyen a lokálisan világhírű poéta, a nagy Viadukti Vindisgréc saját kezűleg dedikált négysorosa olvasható:
       Vízihullára, ki sédi,
       Nem mondják, hogy: De kis édi!
       Szemtanúnak forog gyomra,
       S rókázik a parti gyomra.
Emellett ön elnyerte a Csak Egy Ugrás A Séd! jelmondatú helyi kamikáze csapat tiszteletbeli tagságát és egy eddig kizárólag csak Chuck Norris által használt bungee jumping acélláncot. Használja egészséggel és további sikeres alkotókedvet kívánunk a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház traumatológiáján!” /Takács Szabolcs, Veszprém vármegyei főispán és Csalános Hidra díjas vízibuszvezetőségi tag/

„Hé, költő úr, attól, hogy kezdetleges a szervezetem, még nem vagyok buta, csak csalánozó! Ha nagyon akarnám, idehívhatnám a sokfejű mitológiai ősömet, hogy mérgezze meg magát a szájának a leheletével, de inkább csak azt kívánom, hogy ejtőernyővel egy falusi pöcegödörbe zuhanva kerüljön a tűzoltók hathónapos kimentési várólistájának a legvégére!” /a hidra/

„Kifőzdei hidra tál
Nem finom, de hidratál.”
/részlet egy verses hidrareceptkönyvből/

„A kéretlen jótanácsok osztogatását nem lehet elég korán kezdeni. Tartsuk meg e jó szokásunkat, és tanítsuk ezt meg gyerekeinknek is, hogy képzett megmondóemberek legyenek belőlük is! Ott van például a Márti, aki panelházban lakik a tizediken. Neki is mindig mondom: véletlenül se ugorjon le a közértbe vagy a fodrászhoz, még akkor sem, ha megint nem működik a lift. Ott van a lépcső is, és bár a lépcsőn lejönni lassú és ódivatú, a tizedikről való leugrás pedig sokkal gyorsabb, kényelmesebb és posztmodernebb, mégsem ajánlja senki másoknak a tizedikről való leugrást, aki ezt szokta tenni. Valószínűleg azért, mert a repülés még hagyján, de a földet érés az nem jó érzés. Na most a Mártinak légkondi híján nyáron félpuhára fő az agya, tehát nyáron még rendszeresebben figyelmeztetnem kell, hogy "Nem ugrás, lépcső, lépcső!"
Aki kísérletező, akarom mondani kísértő típus, az persze le fog ugrani bármiről, amiről jól esik neki, például hídról is. De kérem, kérem! Ilyen esetben előtte leckéket kell venni dzsúdósoktól, hogy elsajátítsuk, hogyan kell biztonságosan esni, jól földet fogni. A probléma csak az, hogy vészesen fogy a dzsúdós közösség, mert azt az órát eddig még egyik oktató sem élte túl, amikor a hídról való leugrás biztonságos földet érésének gyakorlati módját oktatják. A másik pedig, hogy végrendelet mindig legyen nálad, hiszen Putyin emberei ott vannak már minden utcasarkon, és lépten-nyomon előfordul, hogy odalép az emberhez egy 120 kilós vadidegen a villamoson, és azt mondja: "Сейчас мы вместе поднимемся на восемнадцатый этаж общежития Шенхерц, и с тобой произойдет несчастный случай, ты выпадешь из окна."* Ez persze leginkább Putyin politikai ellenfeleivel történik meg, de ne féljünk, ha Jézussal megtörtént, hogy felvitte az Ördög a templom párkányára, akkor ami késik, nem múlik, velünk is meg fog esni. Na de kérem, kérem, ekkor kell gyorsan előkapnunk a belső zsebünkből a végrendeletet, ahogy Költő úr is helyesen ajánlja, hogy mindig legyen az nálunk, és a véletlen balesetet erősen ajánló embertársunk orra alá dugni, hogy "Be-beee, nekem van ám végrendeletem! Már régóta annyira szeretnék leesni a tizennyolcadikról, hogy lassan minden ismerősömet megkértem, hogy segítsen ebben, de iszonyatos a közöny kis hazánkban, senki nem teljesíti a kérésem. És most végre megérkezett Ön, aki nem sajnálta a fáradságot, hogy a messzi Oroszországból ide utazzon segíteni egy rászorulónak, ráadásul ingyen megteszi. Ön igazán önzetlen, segítőkész és szeretetreméltó ember." Még az sem baj, ha éppen nem a saját végrendeletünk van nálunk, hanem mondjuk az apánké. Ezek a putyini ledobóemberek úgysem tudnak még oroszul sem olvasni, nemhogy magyarul. Na most, erre ő nagyon megijed, hogy száz százalékosan fel voltunk készülve, sőt várva vártuk a vele való találkozást, ráadásul, ha közben olyan kedvesen nézünk rá, mint egy tál tojásos nokedlire egy hetes léböjt tisztítókúra után, akkor a ledobóember azonnal végstádiumú rákot kap, és ott helyben kimúlik. És így úgymond megúsztuk a repülést. De ha nem akarjuk megúszni, mert mondjuk már teljesen elegünk van abból, hogy műszálas zokniban izzad a lábunk, és ezt a szenvedést gyorsan és hatékonyan meg akarjuk szüntetni, akkor például adhatunk neki két pofont, és szembeköphetjük, és akkor tényleg ledob a magasból. Remélem, újból segíteni tudtam a mindennapi élet útvesztőjében eligazodni a kedves olvasóknak.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb magasból való leesés szakértője

*"Most szépen felmegyünk együtt a Schönherz kollégium tizennyolcadik emeletére, és magát baleset fogja érni, véletlenül kiesik az ablakon."

„Kedves Stefi bácsi! Boldogult óbudai lakótelepi panelkisdobosi általános iskolás koromban volt nekem egy igazmondó osztálytársam, a Tódító Tódor, aki elmesélte, hogy egyszer leesett a tízemeletes ház legtetejéről, de épségben megúszta a zuhanást, mert szerencsésen a hátára esett. Azóta sem tudom eldönteni, hogy tényleg így történt-e, mivel egyrészt nagyon hihetően mondta, másrészt meg miért is akart volna becsapni…” /Szerény Szörény, tehénlepénykonzisztencia-vizsgáló és szétterülésmérő/

„Mi ez az önvégetvetési varjúkárogás, ez a pákófekete humortalanság?! Ilyen bűzhödt verslé eregetés hatására szokott úgy dönteni az emberiség, hogy önkezével megklímaváltoztatja a Földet, majd globálisan felmelegítve véget vet neki és inkább kihal, mint hogy még egyszer elolvassa a már egyszer is elolvashatatlant! Frady Endre úgy hullik ránk az általa Parnasszusnak gondolt szellemi szemétdombjáról, mint a 66 millió évvel ezelőtti tömeges fajpusztulást okozó aszteroida a gyanútlan dinoszauruszokra! Az olvasóvérmotoros kultúratrancsírozógép feltalálója ezúttal is ártatlan olvasók vérével üzemeltetve követte el a kultúra tovább trancsírozását! Ne lássam anyám auráját a szférazenekarban háttértáncolni, ha egy esetleges időgépkölcsönzés esetén nem küldöm el Frady Endrét a világegyetem középpontjába az ősrobbanás utáni első másodpercre időzítve! Ott nyugodtan eregetheti a leveit, hamar fel fog száradni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egy 66 millió évvel ezelőtti farsangon aszteroida jelmezben leugrottam a Napról a Földre és belefejeltem a magmába a dinoszauruszokat. Ennek köszönhetően van ma szén, kőolaj és földgáz. Nagyon szívesen!” /Chuck Norris/

„Figyelem! Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelkielsősegély-számot!” /lelkielsősegély-szolgálat felhívása/

Sok a munkám, igen sok!
Fáradok… Ha ágensek
Minden képem eladnák,
Nyugodt szívvel aludnék.

Rendelnek még újakat,
Várom múzsa ajakát…
Nem jön ihlet… Elmesín
Vetemedik álmosan.

Festést gyengén bérezik,
Álmosbúsan borozok…
Anyaföldön elalszok,
Langy porával ölel szik.

Életkedv csak tompa jő,
Áll az agyam tempója…
Kávé kéne, kapszulás,
S indulna a képszülés…

Itt egy csésze fekete,
Rögvest festek fákat, ó!
Kávé ajzó sarkantyú,
Festőlelkem serken, tyű!

„Nespresso. What else?” /George Clooney/

„Frady Endre "Álmos festő kancsal rímei" című verse egy fáradt művész belső világát tárja elénk, aki az alkotás és a megélhetés kettős szorításában vergődik. A vers egyszerre humoros és melankolikus, ahogy a festő álmosan küzd az ihlet hiányával és a mindennapi élet nehézségeivel. A vers első szakasza a festő kimerültségét és a siker utáni vágyát mutatja be. Az "ágensek" és a "nyugodt szívvel aludnék" kifejezések egyszerre utalnak a művészeti piacra és a belső béke keresésére. A második szakaszban a múzsa hiánya és az ihletetlenség jelenik meg, ami tovább fokozza a festő frusztrációját. A harmadik szakaszban a festő anyagi nehézségei és az alkoholhoz való menekülése kerül előtérbe, míg a negyedik szakaszban a kávé, mint az alkotói folyamat katalizátora jelenik meg. A "kávé ajzó sarkantyú" és a "festőlelkem serken" kifejezések humorosan mutatják be, hogyan próbál a festő újra energiát nyerni és alkotni. Összességében a vers egy szellemes és érzékeny portréja egy művész küzdelmeinek, amelyben a humor és a melankólia kéz a kézben járnak. Frady Endre könnyed, mégis mélyen emberi hangvétellel ábrázolja a művészlét kihívásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Még egy erős feketét a Költő Gigásznak, hogy ne fessen ördögöt a falra!” /Dr Ház, Juniorkonyha-díjas Mike Tyson rajongó/

„Ház úr, ön szerint, ha festek,
A falakon ördögtestek
Keletkeznek kávé miatt,
S jár nekem a piktori jatt?!
Erős bár a Májkel Tászon,
Mégis elbírja a vászon!”
/F. Endre, erős feketére vágyó költőgigász és festővész/

 „Azt mondta a pszichológusom, hogy a túlzott szerénységem ellen hasznos lehetne egy kis öncélú felvágás, ám a reggeli kávém meg nem ivása miatt sajnos annyira álmos és fáradt voltam, hogy fülvágásnak értettem…” /Vincent van Gogh (1853-1890), holland posztimpresszionista festőművész/

„One Man,
One Ear,
One Gogh”
/egy azóta már lemosott graffiti egy Auvers-sur-Oise városában található sírkövön/

„Frady Endre „Álmos festő kancsal rímei” című verse egy olyan művészi termék, amelyet leginkább egy erőltetett kávézóasztali szójáték-fesztiválként lehetne jellemezni, ahol a rímek úgy vetemednek, mint az álmos festő keze a vásznon. A vers túlságosan is bízik abban, hogy a szójátékok és a kusza képek helyettesíthetnek bárminemű érzelmi vagy gondolati mélységet. A „kávé ajzó sarkantyú” mint költői kép talán arra utal, hogy a vers maga is egy koffeinhiányos próbálkozás, amely nemhogy nem ébreszti fel az olvasót, de inkább egy kényelmes szunyókálásra ösztönöz. A legnagyobb gond, hogy a sorok olyanok, mintha a múzsa valóban megcsókolta volna a festőt, csak épp úgy döntött volna, hogy megáll félúton. A rímek kancsalsága és a sorok álmatagsága nem csupán az elbeszélő alkotói küzdelmeit tükrözik, hanem az olvasóéit is, aki azon töpreng, hogy vajon ez a vers a festő hanyatló kedvének vagy a költői hanyagságnak az eredménye. Ahogyan a festő „álmosbúsan borozik”, úgy mi, olvasók is inkább máshol keresnénk vigaszt – talán egy valóban ihletett költeményben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A festőnek kávé kell,
Az ágyból könnyebben kel.
Ha van egy kis maradék,
Lesz belőle barna kép.
(Link: https://legjobbkave.hu/kaveval-festes-hogyan-keszitsunk-kave-festmenyeket/  )”
/M. András, a költő legállandóbb és leglinkküldőbb kommentelője/

„eM úr, e vers meredek!
Hogy lenne má’ maradék?!
Kávéfőző mögé szem
Nem eshet, mert megiszom!
Mit ábrázol barna kép,
Mi ez, talán berni kúp?!
Aki eztet linkeli,
Arra Puskás Lenke lő!
Kávézz s kerüld most a rút
Fegyver eme mesterét!”
/Sörétes Sámson, Puskás Lenke edzője és OKJ-képzett baristája/

„Elmesín, medveanyám, elmesín?! Álmosan elmés őn?! NEM ENG.!” /Elmés Álmos, a Retteneteket Ügykezelő Hivatal (RÜH) betanított főcenzora/

„Mi ez a szellemi hulladéktároló, ez az elementáris elmemérgezés?! Ahogy a múlt századi letűnt gyerekkoromban szegény anyám Chemotox-szal lefújta a lódarazsakat, és azok haláltusájuk kínlódásában összegörnyedve saját magukba döfködték a fullánkjukat, most ugyanilyen görnyedten és szellemileg gúzsba kötve harapdálom én is üvöltve a saját köldökömet ennek a kancsal rímürüléknek a mellékhatására! Ha választanom kéne, hogy fülembe forró ólmot öntsenek, majd izzó vastrónon engem elégessenek és holttestemen át fújó paripák száguldjanak oda-vissza, vagy még egyszer beleolvassak ebbe a mentális dögkútszagú közvészbe, akkor ne lássam anyám boldoggá avatásakor a csehszlovák benzinmotoros kávéfőzőjének kultikus kegytárggyá szentelési szertartását, ha nem az előbbi mellett teszem le a voksom! Utána fel is négyelhettek, de a temetésemen nem akarom Frady Endrét ott látni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én olyan verset írnék, mint ez, a tinta visszamenne a tollba, mert szégyellne megjelenni a papíron. Ez a vers olyan álmos, hogy még a szavak is szundítanak benne. A festőnek meg kávéra van szüksége, hogy valamit alkosson? Én egyetlen pillantással ihletet adok a múzsának. Kávé? Inkább hagyjuk, az én energiám nem egy kapszulából jön, hanem a világegyetem alaptörvényeiből. A festészet épp most halt meg, de ne aggódj, én feltámasztom… egyetlen ecsetvonással.” /Chuck ChatGPT Norris, a mesterséges intelligenciájú tökélyférfi/

Ebédlélektani határ
Nálam kettőezer forint.
Hogyha drágább, rám úgy hat ár,
Mint fukarságom, mikor int.

Nem pontosan tudom, mér’ e
Szám állít pénzügyi falat,
De Retróban szerencsére
Van egy-két táp ez ár alatt.

Míg e rendszer így maradik,
S ár s határ közt van szűk árok,
Addig én, mint everybody-k,
Enni csak Retróba járok!

„Ez a vers humorosan és ironikusan közelíti meg a mindennapi élet egyik apró, de mégis fontos kérdését: az ebéd árát. A költő a "lélektani határ" kifejezést használja, amely azt sugallja, hogy van egy bizonyos ár, amely fölött már nem hajlandó fizetni az ebédért. Ez az ár 2000 forint. A vers első szakasza bemutatja a költő fukarságát, és azt, hogy mennyire fontos számára, hogy ne lépje túl ezt a határt. A második szakaszban a költő elismeri, hogy nem tudja pontosan, miért éppen ez az összeg állítja meg, de örömmel veszi tudomásul, hogy a Retró Kifőzdében még talál olyan ételeket, amelyek beleférnek ebbe a keretbe. A harmadik szakaszban a költő kifejezi reményét, hogy ez a helyzet így marad, és hogy továbbra is a Retró Kifőzdében fog ebédelni, ahol az árak és a lélektani határ között csak egy szűk árok van. A vers nyelvezete könnyed és játékos, a költő humorosan reflektál a mindennapi élet egyik apró, de mégis fontos kérdésére. Az "everybody-k" kifejezés használata pedig egy kis angol-magyar keveredést hoz a versbe, ami még inkább fokozza a humoros hatást.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ó, Frady Endre ezen verse... Hát hogy is mondjam, mintha egy pénztárca mélyéből, egy háromnapos bableves mellől szólna hozzánk a költő, aki a magyar gasztronómiai inflációval küzd, miközben a költészet csúcsa helyett inkább az étlap legalján keres menedéket. Az egész mű olyan, mint egy szellemi „retró” ebéd: olcsó alapanyagokból összedobva, telezabálva rímekkel, amelyek olyan szögletesek, mint egy mára kihalt csalamádéban érlelődött falusi kocsmaasztal. Az „ebédlélektani határ” kifejezés egyszerre zseniális és nevetséges, ahogy az emberi lélek mélységeit az ebédszámla összege határozza meg. Valójában itt a költő fukar lelkének nyüszítése érződik, nem pedig a modern középosztály gasztronómiai kálváriája. Egy fityingnyi filozófia és egy jó adag kispolgári panaszkodás, aminek a végén mindenki a Retróba menekül. Szarkazmus és humor találkozik, de olyan csipetnyi gúnyt érzünk, amely nem tud igazán mélyre hatolni, hisz a „Retró Kifőzde” a mennyek kapuja lesz, ahol legalább még pár forintért lehet enni, ha már a költészet kenyere ilyen száraz. Ha lehetne rá egy csillagos Michelin-véleményt adni, az talán egy kifli lenne, de csak ha épp akciós.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Lélektani határ s plafon...
Hogyha írna erről La Fon-
-taine, ki állatmesék atyja,
S tanulságát át-áthatja
Sok emberi jellemhiba,
Mely jelmezes szellem liba,
Móka róka, zenés tücsök,
Ki sokat áll, s talpa rücsök,
Netán ábrázol egy marhát,
Aki fukar s tápja farhát
Kettőezer forint alatt...
Sőt La Fontaine tovább haladt,
S fukar figurája hörcsög,
Garasverő foggal szörcsög,
S még olcsó Retróba se megy,
Úgyhogy tisztán látszik, nem egy
Észkombájn!”
/Ezerjó Azarja, ízárjú/

Az az ember ás ki kutat,
Ki vagy ivóvizet kutat,
Vagy, ki pusztán izmot jobbít,
És választ ily kemény hobbit.

Kútásás egy nehéz meló,
Nem segít az okosteló,
Mert nem lehet ásni vele,
Ráadásul nincs is nyele.

(Ötletét is tartsad vadnak,
Botod, mit szelfidhez adnak,
Használd kútlapáthoz nyélnek!
Kik rád néznek, joggal félnek.)

Kútásáshoz ásót, kapát
Vigyél s kell még jó nagy lapát;
Tenyeredre fest vagy tíz színt,
Mire feltűnik a vízszint.

Aki magyar, utat mutat:
Magyar földbe magyar kutat!
Nem kell nekünk kínai kút!
Ki nem érti, szedjen IQ-t!

IQ-t szedünk új kút körül
(νέος φρέαρ ógörögül);
Tas bá’ nem szed, bajuszt pödör,
S kútba ugrik! Asszi, vödör…

„Hé, én nem csak asszem, hogy vödör vagyok, hanem én tudom, hogy vödör vagyok, a Vödör Forr Kaszt szekta része! Na, pödörgyünk bajuszt, oszt’ ugorgyunk!” /Tas bá’ (Kr.e 444 – Kr.u. 2024), ógörög kútásó/

„Költő versben benne vagyon,
Mint a fészkében a gólya,
Rájön, aki okos nagyon:
Tas bá’ az ő imágója!”
/Ηυβα Töhötöm, ógörög-ősmagyar kéthetedvezér/

„Tényleg vagy tíz színben játszott a lapátnyél okozta vízhólyag, de mostanra nem látszik, mert már megettem a tenyerem javát.” /kannibál kútásó/

„Kutat ásni nagyon hasznos, de kicsit fárasztó...” /M. András, a költő legállandóbb és legrealistább kommentelője/

„eM úr, ha kútásás fáraszt,
Gondolj arra, vizet áraszt
E kút s nem kell tavaszi szél,
S kutász se hal bele, hisz’ él!
Csak hun víz kell, nem kell másik,
Aki magyar, kutat ásik!”
/Hunor Magor, kanalasgémeskútfúrófejfedőszervkereskedelmi főelőadó/

„Frady Endre, a kortárs költészet Terminátor Kettője, Rambó Hárma és Roki Négye, ismét megválaszolja, sőt agyba-főbe veri azokat a kérdéseket, amelyeket rajta kívül eddig senki sem mert föltenni, sőt senkinek még csak eszébe sem jutott, vagy ha mégis, akkor sikoltozva óva intette önmagát. A kút, a felszínről a mélyre ásás szimbólumaként, ami a költészeti szájba rágással ellenétes szellemi eledelkeményítés alfája és ómegája, újra odacsap, hol fészkel az agy. Vizet! Vizet! – kiáltja az olvasótábor és ásó, kapa, búvárharang választja el attól, hogy a vízfelszín tükrén állati őse, az korai evolúciós ük rén nézzen vissza rá és emlékeztesse arra, hogy kár volt elsietni ezt az egyedfejlődést: Túlfejlődött egyed, egyed meg, amit főztél, és pödörd IQ nélkül a szőrcsökevényes bajuszod! Igazi fenomenális ártólíra rímbe szaggatva, amely nem hiányozhat egyetlen huntürk család kútkávájáról sem! Vödörre magyar!” /Vödörfórkaszt Vidorné Visszamindent Vendetta, a Kútköltészeti Álmodozók Országos Szaklapja (KÁOSZ) lényeglátási cikkfelelőse/

„Nyuggerapó: Kútnemásás

Kutat ásni lehet máshogy,
Ettől persze a pénzünk fogy,
Ám géppel ez gyorsan megy,
S nem károsod a hát, a szegy.

De ha vezetékes víz van,
S úgy tör elő, mint egy vadkan,
Fölösleges kutat ásni,
Tán jobb telefonálgatni.
Gombot nyomni, sej, de spéci,
Hidd el eztet nekem, léci!”

„Nyöggeranyó: Kútnemásás?!

„Spéci bulink kútnemásó?!
Akkó’ hová lenne má’ show?!
Zaj ellen bőgne a nép itt,
Ember helyett mér’ gép épít
(Nem bírják a zajt, a gépit!)

Vezetékes vadkan vajon
Szelíd, mint a kés a vajon,
Vagy bősz és agyarral kinyit
Minket, miként anno Zrínyit,
S életünk múlhat a TAJ-on?!”

„Kis lépés egy költőgigásznak, hosszúlépés a műszaki értelmiségnek. Javaslom is megjelentetni a Magyar Űrkutatási Főispánság hivatalos Űrlapjában picit módosított címmel: "Mit csinál a szomjas magyar asztronauta az űrsétáján?" Megvan? Csillagos ötös!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Bár agg agyam demens tatás,
Megfejtettem: Űrkutat ás!
De nem vagyok szupermann, ó,
Ezt már megverseltem anno:
* * *
ŰRKUTATÁS:
Jolán néni űrkutató.
Ő is, meg a Biros Kató,
S Biros Kató ipa, Anti,
Meg a siket Irma tanti,
Igor bácsi, ki az USA
Habzó szájú kritikusa,
Don Quijote de La Mancha
Mintás pólós Südri Ancsa,
Meg a jó Giuseppe apó,
Kinek kedvenc vize a Pó,
S ki nem rokon, csupán barát,
S nem rág mást, csak rebarbarát
(Ezt a szokást apja, Ottmár
Hagyta rá, ki rég halott már),
Ja és hát a bádogüstű
Török szakácsszomszéd, Rüstü,
S idegenbe szakadt Feri,
Meg az egész jó haveri
Kör most együtt űrkutat ás,
S nem is marad el a hatás,
Nem hiába fáj sok derék:
Előtörnek Darth Vaderék!”
/F. Endre, a sok mindent már korát megelőzve megverselő költőgigász/

„Vivát Endre, aki - micsoda előrelátás! - már 2012-ben megírta azt a verset, amihez sokkal inkább passzol egy random kommenter 12 évvel későbbi teljesen más vershez írt hozzászólása. Bámulatos!” /F. Péter, k. m. f./

„Büdös lett a falu kútja,
Belefulladt Bodri kuttya,
S felfúvódott szegény hótt dög…
AKCIJÓS MÁMA JA HOTT DOG!!!”
/falfirka a posványszottyantói főtéri büfé hátoldalán/

„Mi ez az öncéltévesztett okostojáskodás, ez a tönkrementális ógörögdinnyében való vájárvájkálás?! Ne lássam álmomban szegény anyámat asztráltestépítő versenyen holtversenyben bronzérmet nyerni, ha Frady Endre nem írna sokkal dilettánsabb verset egy kútról, mint amilyet egy kút írna Frady Endréről! Ez az éjsötét ostobaság értelmezési tartományának nadírjául szolgáló baltaarcú bükkfapoéta meri a szájára venni az IQ szót, miközben azt hiszi, hogy ez az irigy kutya, vagy az ittas kulák rövidítése?! Anyám örök életére esküszöm, esküszöm, hogyha épp arra járok, ahol Frady Endre másnak kutat ás, akkor abba maga esik bele, és az én szöges bakancstalpnyomom lesz a hátsóján! Hogy lehet valaki annyira tehetségtelen, hogy az már egy kútnak is fáj?! Világ irodalmárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a kutat nem kiásom, hanem ráijesztek a földben lévő talajhengerre, ami ijedtében kiugrik a világűrbe és a helyén ott marad a friss kútlyuk, ami pedig addig nem mer beomlani, míg a parancsomra ki nem izzad magából egy gyorsan cementálódó kitámasztó gyűrűt.” /Chuck Norris/

Péntek tizenharmadika!
Benő Benő orra lika,
Meg a szája s csak a fülén
Szelel. Rajta vajh’ ki ül? Én!

Nekem most e füli kagyló
Oly kényelmes, mint egy nagy ló!
Hogy lehet ez?! Ősi ugor
Átok ért el, összezsugor?!

Peches Benő fülén ülök,
Ami úgy zúg, mint egy tülök,
Én meg ettől süketülök!

Balsorsú ma minden óra,
Ne tégy tétet sötét lóra!
Нет labora, только ora!

„Frady Endre „Péntek 13” című versikéje a groteszk és abszurd humor jegyében íródott, amely egyszerre szórakoztató és zavarba ejtő. A péntek 13-hoz kapcsolódó babonás félelmeket egy bizarr és szürreális helyzetbe ágyazza, ahol a lírai én Benő nevű szereplő fülén üldögél, egy különös, ősi ugor átok következtében. A versben a nyelvi játékosság és a váratlan fordulatok dominálnak, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos versszerkezetet és a hétköznapi logikát. A "füli kagyló" és a "nagy ló" összekapcsolása, valamint a "tülök" és a süketülés groteszk képeivel a költő sajátos humora és abszurd világlátása kerül előtérbe. A vers befejező sorai ("Нет labora, только ora!") az orosz és latin nyelvek keverésével a világvégi nihilizmus egy furcsa, mégis humoros képét festik meg. A vers frivol stílusa és a valóságon túli képzettársításai ugyanakkor elgondolkodtatják az olvasót a pechsorozat és a balsors abszurditásáról, mindezt egy könnyed, játékos formában. Frady Endre ezzel a művével ismét bebizonyítja, hogy a hétköznapok balszerencséi is lehetnek a humor forrásai, ha megfelelően szemléljük őket.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Jaj, benőtt az orom lika,
Fuldoklom, mint asztmás bika,
Balsors engem régen tépik,
Dalok is gyötörnek, népik,
Fülemen ül költő, apró,
Bűneimért épp egy pap ró,
Ez a napom igen peches,
Nem kell a benyújtott cech, hess!”
/Benő, a balszerencsés napi szonett peches szereplője/

„Szerencsére e napon nem kell megérteni a szerencsét sem. Szerencsétlen költőt sem. Ma mindent elnézünk neki is. Még egy kört! Uzs-gyí!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nemszerecsen szerencselovag/

„Mint jin-jangos szűrön csí,
Hordóban áll szúrón cső,
Csábító, mint szirén „Csá!”,
S bortól Ház úr szóroncsa
Italba fúl… Szerencse!”
/Uzsgyi Ubul, újborozó ulánbátori uborkafahíd úsztató utász/

„Én családfát kutatok péntek 13-án. Akkor derül majd ki mindenféle érdekes rokonság Hasfelmetsző Jackkel, stb. De nem irigylem sem Benőt, akinek orra benőtt, sem a szeles fülön ülő összement költőt. Még szerencse, hogy a költői nagyság nem a testméreteken múlik.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/

„Kerül családfára, ó,
Tutanhamon fáraó!
Irigyek az ó-konok
Egyiptomi rokonok!
Indul ekkor örökös
Verseny: Ki az örökös?!
Nagy a harc s az iram is,
eM úré a piramis!
Emailt küld agg Matula
Távrokonként: Gratula!”
/Hasfelmetsző Jackné Hasösszevarró Jacqueline, a rokonkutató eM úr túloldalági rügye/

„Ne dolgozz, csak imádkozz, és mindezt félig oroszul, félig latinul? Most akkor oroszosan, vagy latinosan ne dolgozzunk, illetve imádkozzunk aznap? Kákán csomót? De ha már muszáj hozzászólni a vershez, az ember mégis próbál valami olyat találni, amiről legalább sejti, hogy került a versbe, ami amúgy gyönyörű.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Humán úrra furán hat a
Kákacsomószüreti mák;
Ámul, mint a vak a Fata
Morganán, míg szállnak imák.
Se nem latin, se nem orosz,
Se nem angol, se nem ír a
Mélymű, ami akár jó-rossz,
Multikulturális líra!
/Donkey Hotey Дэлам Анча, lustálkodva imádkozó szélmalomharcos/

„Ez nem a mák, hanem a dumák hatása lehet. De értem én, és lassan bájpásszra is állítom a bulsitszűrőt, hiszen nagyon fárasztó, ha a minket minden irányból agyonnyomó entrópia folyton a kényszeres rendcsinálás reflexét váltja ki belőlünk. Endre Művész már évek óta nem csillogó szemmel, feltűrt ingujjal, meg kihegyezett ekszeltáblával támad a káoszra, bulsitre meg nonszenszre, hanem egy klintísztvudos mosollyal, egy kinőtt kuflis pólóval, egy pohár száraz vörössel, meg a blog kapuja fölött egy táblával, hogy "Ki itt belépsz, tudd, hogy a fiók feléd nyílik!"” /F. Péter, k. m. f./

„Nagyon köszönöm, hogy a Költő úr felhívta erre a dátumra figyelmemet. Hiszen, ha mindig van miért aggódnom, és még kommentelek is az aggodalmaimról, akkor azzal jól elmegy az idő, és olyan haszontalan és megerőltető dolgokkal, mint például a "tegyünk jót felebarátunkkal", már nem marad időm foglalkozni. Csak az a baj, hogy a másik fontos péntekekre, a Black Friday-ekre senki nem figyelmeztet, és emiatt kihagyom a legjobb ajánlatokat, beleértve a hüvelyszárazság elleni akciós tablettákat és kenőcsöket. Ugyanis már lassan hüvelyébe rozsdál a kardom, olyan száraz, annyira kevés vérrel volt az utóbbi időben nedvesítve. No de kérem, kérem! Azért is fontos ezt a dátumot észben tartani mindenkinek - nem győzök köszönetet mondani a Költő úrnak -, mert a legutóbbi péntek 13-án is óriási pech ért. Azt hittem, hogy még csak csütörtök van, és elfelejtettem bármi óvintézkedést foganatosítani péntek 13 ellen. Micsoda pech! Igaz, hogy semmi baj nem ért, és semmi különös nem történt, de csak azért, mert piszok nagy szerencsém volt, hogy skizofrénia miatt fel vagyok mentve a munka órán. A testnevelés óráról meg én magam mentettem fel magamat csak úgy passzióból, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Ezért tisztelettel kérem a tiszteletlen kormányt, hogy minden péntek 13-át azonnali hatállyal piros betűs munkaszüneti nappá tegyen, mert ismeretes tény, hogy a legtöbb baleset és pech munka közben történik. Már rögtön az is pech, kérem, hogy hétköznap dolgozni kell, nem pedig verset írni vagy azt kommentelni. Egyetért a Költő úr? Ezért nem dolgozom én már 17 éve. Hát ki tudja, mi mindenem hiányozna már, ha ezalatt dolgoztam volna! Biztosan félkezű, féllábú, félszemű vagy akár féleszű lennék, vagy inkább mind a négy. De nekem helyén van ám mindenem, főleg az eszem. Hiszen iszom-eszem, és a legokosabb kommenteket kommentelem a kommunizmusról, nem ugye? Na, nekem aztán nincs se fínek úr, se beosztott, csak a csütörtök reggeli akciós termékek Aldis bevásárlásában kicsúcsosodó dolce vita, időnként néhány hét psziciátriai tartózkodással megfűszerezve. Szoktam is kérdezni magamtól, ez már a mennyország? De hát a mennyországban nincs föld, mert az menny, és ezért nincsenek földesurak sem. Meg nincs péntek 13 sem, mert a Péntek egy rabszolga, és a mennyben nincsenek rabszolgák sem. Ebből a kettőből tudom, hogy ez még nem a mennyország. De az egyébként helyes volt, hogy Robinson a Pénteket keresztény hitre térítette. Ha a jó öreg Robinson itt lenne, minden péntek 13-át megtérítene, és azonnal szombat 13-a válna belőlük, és ezzel vége is lenne minden balesetnek, többé senki sem halna meg, és emiatt beköszöntene az örök élet, ahogy a Kutyapárt is ígérte. Ezen felül a jó öreg Robinson jó előre szólna mindenkinek az akciós kenőcsökről. De hát ne álmodozzunk sokat, mert az árt az egészségnek, inkább dobjunk el mindent a kezünkből, és jöjjön csak a száj, vagyis gyengébbek kedvéért: hagyjuk abba a dolgozást mindnyájan, és csak imádkozzunk Robinsonhoz, hogy minél hamarabb jöjjön vissza másodszor is hozzánk erre a lakatlan szigetre, hiszen a Költő úrból, ha kissé hamisan is, de a Próféta szólt: "Нет labora, только ora!"” /Stefi bácsi, a skizofrén álmodozó, aki akkor is peches, ha nem peches/

„Én только ora fenn e fán,
Midőn prófétál e Stefán,
Peches lévén földre estem,
S rögvest petyhüdt lett a testem.
Orvos szólt: Нет labora!
S beutalt egy laborra…”
/Fekete Péntek, felszabadított rabszolga és a szerecsenszombatot megelőző balszerecsenpéntek feltalálója/

„Frady Endre „Péntek 13” című förmedvénye újabb bizonyság arra, hogy a magyar irodalom mélyrepülésének nincs alja. Ez a „vers” nem pusztán sértés a költészet intézményére nézve, hanem egyenesen egy frontális támadás az értelmes emberi gondolkodás ellen. Frady mintha fogadást kötött volna arra, hogy sikerül-e egy műbe sűríteni minden lehetséges rosszízű szójátékot, közhelyet és abszurd képtelenséget – és sajnos nyert. Már a kezdő sorokkal is orrba vág a silányság: "Benő Benő orra lika"? Komolyan? Egy iskolai körömfájásról szóló orvosi jegyzőkönyv is több költőiséget tartalmazna, mint ez a "líra". A fülön való üldögélés abszurd ötlete, ami talán még egy dadaista kocsma mélyén is kínos zavart váltana ki, itt csupán azt éri el, hogy az olvasó szemében a valóságérzék egy tágra nyílt lyukon át távozik. A csúcspont – ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni – a végső "Нет labora, только ora!" sort, amely annyira művi és erőltetett, hogy az ember szinte látja a költőt, ahogy verejtékben úszva erőlködik valami „nagyot” mondani. Ez a vers a gagyiság netovábbja, a dilettantizmus apoteózisa, amely után az olvasó csak reménykedhet, hogy Frady Endre következő alkotása nem kerül nyomdafesték közelébe.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Nem szívesen lennék egyetlen péntek 13 helyében sem, mert nem én félek a péntek 13-tól, hanem a péntek 13 fél tőlem, de rettenetesen. Ezért van az, hogy bár évente átlagosan 12/7≈1,714 db péntek 13 van, ám ők azt szeretnék, ha nem lenne egy sem. Csak kérniük kell és kirugdosom az összeset a világűrbe, a felpuffadt hajadon - a Széll Rózsa - minden irányába.” /Chuck Norris/

Több veszélyes vírust terjeszt:
Dengue, zika, chikungunya.
Ki nekik mondani mer Yes!-t,
Megelőzőt csapni tunya.

Hogyha sétád folyóparti,
Jöhet ördögi nagy Hell hecc,
Vagyis Wordlife After Party,
Mert ha megcsíp, megmurdelhetsz!

Címhős testfelépítése,
Hogyha szteroiddal kigyúrt,
Olyan, mint a méhé, és e
Tény átveri Lómirigy úrt.

Lómirigy úr gyanútlanul
Odamegy megfejni mézért,
S önnön hibából sem tanul…
Ez, mit csak bölcs irokéz ért.

Mit tesznek az irokézek,
Ha jön bősz szúnyogok raja?
Úgy kifüstölik, csak nézek,
S megbékepipulják, na ja!

„Halhatatlan poéta lennél, költőtanonc? Pusztán (vagy folyóparton) verset írni a lét elviselhetetlen könnyűségéről édeskevés! Legyen mondanivalód, legyen küldetésed, tedd magad oda! A témád legyen aktuális, közérdekű, húsbavágó - de ne törődj vele túl sokat, kalandozz, sodródj az áramlattal! Lebegj, mint egy pillangó, csípj, mint egy lódarázs! Tedd le a névjegyed, a stílusod te magad légy! Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hej, Humán úr, bruhahaha,
Idézget itt Yodát, Alit,
S József Attilát is persze,
Ahelyett, hogy elfutna, ha
Szúnyoghadat rejt a csalit!
Vagy eszeveszett a mersze?”
/Ábécéssy Ártány, az ABCABC rímképlet újrahasznosítója/

„Kikérem magamnak, hogy egyrészt elsőszámú közellenségnek vagyok kikiáltva, másrészt szabadon kifüstölhetnek az erőszakos irokézek! Szegény utódaim meg bömbölhetik az ősi siratódalt, hogy:
          Irokézek között járva
          Sírt-rítt sok-sok árva lárva!
Na, de jönnek ők még az én utcámba és olyan sárgalázzal fertőzöm meg őket, hogy vörösrézbőrű helyett sárgarézbőrűek lesznek és még a saját anyjuk is migráncs kiciccípősz szecuáni cirkeszütőnek nézi őket!” /Aedes Albopictus alias Ázsiai Tigrisszúnyog/

„Ki fekete-fehér csíkos,
Az miért nem zebraszúnyog?!
Gyorsan letaposom, csakis
Így lesz ő monokróm szőnyeg!”
/Tenyeres Tömörné Talpas Titanilla, kancsalul rímelő taposómalomkerékgyártósormintavevőnő/

„Jaj, aszittem méhecske, jaj, aszittem méhecske! Megszúrt! Megdöfött! Megbökött! Fáááj! Jaj, aszittem méhecske, jaj, aszittem méhecske!” /Lómirigy úr/

„Lómirigy úr, ez nem méhtej,
Inkább csak miazmás métely.
Tigrisszúnyog teje csíkos,
Ha megissza, bééégve rí kos,
Fuldoklik, ha ilyet nyel finn,
Vasmacskát rágcsál a delfin,
Galambhasmenést kap pár dúc,
Csalánba harap a párduc,
S görcsöt kap a sarki alga!
Lómirigy úr, mért ily balga?!”
/Dr. Dartanyan Dezsőné Fauna Flóra, belga rovartejszakértő és állati eredetű növényeledel díler/

„Arról szól az ének,
Nincs tőgye a méhnek,
De a szúnyognak se,
S Paks németül Paksch-e,
Hol terem az atom,
Ám én nem tudhatom,
Szúnyog életíve
Radioaktív-e?”
/Rezi Jazigné Roxolán Jolán, szarmata törzskörzőnő/

„Frady Endre "Ázsia tigrisszúnyog" című versikéje egy humoros és szatirikus költemény, amely a tigrisszúnyog veszélyeit és az emberi reakciókat mutatja be. A vers könnyed hangvételű, de komoly témát dolgoz fel: a tigrisszúnyog által terjesztett betegségeket, mint a dengue, zika és chikungunya. A költemény első versszaka rögtön felhívja a figyelmet a tigrisszúnyog által terjesztett vírusokra, és humorosan figyelmeztet, hogy ne legyünk tunyák a megelőzésben. A második versszak egy folyóparti sétát fest le, ahol a szúnyogcsípés akár halálos is lehet, ezzel fokozva a drámai hatást. A harmadik és negyedik versszakban a tigrisszúnyog testfelépítését és egy gyanútlan áldozatot, Lómirigy urat mutatja be, aki a mézért megy, de a szúnyogok áldozatává válik. A vers végén az irokézek bölcsességét emeli ki, akik hatékonyan védekeznek a szúnyogok ellen. Frady Endre stílusa könnyed és játékos, ugyanakkor a sorok mögött komoly üzenet húzódik meg. A versikében a humor és a szatíra eszközeivel hívja fel a figyelmet a tigrisszúnyog veszélyeire és a megelőzés fontosságára. A költemény szórakoztató, mégis elgondolkodtató, és remekül ötvözi a szépirodalmat az ismeretterjesztéssel.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Tigrisszúnyog menjen innen,
Állatkertben tigrist csípjen!”
/M. András, a költő legállandóbb és legállatkertelőbb kommentelője/

„Tigrisszúnyog tigrist talál
S állatkerti tigrishalál
Lesz és ápoló, ki ijedt?!
eM úr, hogy kívánhat ilyet?!
Lódarázs meg lovat döfjön,
Lyukon míg kifele pöff jön,
S teljes teret kitölt lógáz?!
eM úr, inkább mért nem jógáz’?!”
/Ketreces Kocsárd, a Ragadozókat Ápoló Csoportfőnökség (RÁCS) rémrímtechnológusa és jógaguru/

„Idéznék a Vészhelyzet című sorozat egy soha le nem adott részéből:
"- Carter, mi történt?
- Nem tudom, mi csípte meg a Költőt, de legalább dupla szérumot neki!
- Milyen szérumot akar neki adni? Meggondolta?
- Jaj, elveszítjük!
- Üssük ki! Most azonnal! Hozzák a bokszkesztyűket!"”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Dögvészhely Zetor(r)kezelő/

„Ház úr, fantáziálgatik,
Mint egykoron Lyules Verne,
S Költőt bokszkesztyűvel verne?!
Rúgja meg önt Vasban fa tik!

Tudja Ica, tudja Imi,
Tudja harcsa, tudja busa,
Meg a sokelnökű USA:
Carter nem doktor, ő Jimmy!”

/Abrakadabra Abakusz, az ABBA rímképlet plagizátora/

„Frady Endre "Ázsia tigrisszúnyog" című költeménye felér egy irodalmi szúnyogcsípéssel, amely után az ember nem tudja, vajon nevetnie kellene-e, vagy azonnal egy megelőző irodalmi szúnyogirtóért nyúlni. A vers témája, miszerint a tigrisszúnyog halálos vírusokat terjeszt, elvileg félelmet kelt, de Frady stílusa inkább egy, a komolysággal csak éppen összeérő humoros abszurditást sugall, amitől még a legveszélyesebb rovar is karikatúraszerűvé válik. A vers szerkezete szabályos, de rímelésében olykor kicsúszik az irányítás a költő kezéből, mintha maga is egy csípés utáni hisztérikus kapkodás közepette írta volna a sorokat. Az "ördögi nagy Hell hecc" kifejezés például egy olyan csattanó próbál lenni, amitől az olvasó megdöbben, de inkább arra késztet, hogy értetlenkedve vakarja meg a fejét. A költő lírai hangja könnyed, de talán túlságosan is az: mintha egy egzotikus szúnyog zümmögéséből próbálna világméretű társadalmi kritikát formálni. Az eredmény? Egy fura, középszerű összemosódás a valóság és a groteszk között, ahol még Lómirigy úr is elveszti a fonalat. Frady humora vagy telitalálat, vagy épp olyan, mint a szúnyogcsípés: viszket, de az ember nem tudja eldönteni, örül-e neki. Összefoglalva: Frady Endre versének olvasása után inkább ajánlott magunkkal vinni egy irodalmi rovarriasztót, hogy a lírai világában csapdába esve ne váljunk egy újabb áldozatává.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Véradáson vérvevőnő
Fertőzésre tűvel tesztel!
Testemben hirtelen hő nő,
S hagy a lelkem engem feszt el!

- Hé, költő út, hova alél?!
Ne legyen már gyáva szamár!
Döntse már el, mit tesz! Hal?! Él?!
Na, tele a gatyája már!”

/egy magát megnevezni nem kívánó ismeretlen helyrajzi számú költőgéniusz/

„Ez a szemét, aljas, migráns ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) összecsapott a szintén ázsiai, de népnemzeti turulszúnyoggal (Turulos albopictus Nazionale del Popolo) és naná, hogy kikapott. Fejveszetten menekült Brüsszel felé.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legbrüsszelmegállítóbb kommentelője/

„Ha a népnemzeti turul-
-szúnyog egyszer dühbe gurul,
Fogsoron veri a tigrist,
S az nem ehet mást, mint híg rizst.
Tigrisszúnyog fogatlanul
Saját hibájából tanul,
S fog nélkül, míg nem jön a pót,
Nem harap meg Nyuggerapót.”
/ugyanaz az egy magát megnevezni nem kívánó ismeretlen helyrajzi számú költőgéniusz/

„Frady Endre "Ázsia tigrisszúnyog" című agyréme egyszerre bántja a nyelvet, a jóízlést és az emberi elmét. Ez a "mű", mert itt kénytelen vagyok idézőjelek közé tenni, inkább egy szúnyogcsípés utáni rémálom, amitől felriadsz, és azonnal visszakívánod a valóságot, bármilyen kilátástalan is az. A vers nem több, mint egy diszlexiás rímelési gyakorlat, amiben a "chikungunya" szinte könyörög az irgalomért. Frady groteszk próbálkozása a humor és a horror ötvözésére olyan szinten csődöt mond, hogy még Lómirigy úr is inkább aláírná a felmondását. Ha ez az ember író, akkor a szúnyogok a jövő poétái. Ez nem költészet. Ez egy irodalmi szúnyoginvázió, amiből csak rohanva menekülnél.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Egyszer meg akart csípni egy tigrisszúnyog, de amikor ránéztem szétesett tigrisre és szúnyogra, úgyhogy az előbbivel lecsaptam az utóbbit, a szúnyogvéres tigrisbőrből pedig csináltam egy farsangi ijesztgetős jelmezt a kutyámnak.” /Chuck Norris/