Holdról is látszik vegytisztán,
Legklasszabb ország Bindzsisztán,
Dúsgazdag földje pénzkatlan,
Szögesdrót határ vészhatlan.
Bindzsisztán az mindig nyerő,
Merthogy vele van az Erő
Legsötétebb oldalága,
Ó, mi drága, ó, mi drága!
refr.:
Ó, Bindzsisztán, Bindzsisztán,
Te vagy bátrak legbátra,
Menőbb vagy, mint Dzsingisz kán,
Előre mész, nem hátra!
Sej, Bindzsisztán, száll az égen,
Jövőben is, ahogy régen,
Szellők fényezik a jelent,
Bindzsisz ügynök bindzsiszt jelent.
Ha az ellen mást is hisz tán,
Bindzsisztán a legszebb Isztán!
Himnusza is száll, hisz' kánon:
Uralkodj minden Isztánon!
refr.:
Ó, Bindzsisztán, Bindzsisztán,
Te vagy bátrak legbátra,
Menőbb vagy, mint Dzsingisz kán,
Előre mész, nem hátra!
Bindzsisztánnak dől a leve,
Átjutáshoz nem kell teve,
Sok a bizniszt szülő tőke,
Csurran-cseppen pénzesőke!
Bindzsisztánban élni mily jó,
Szinte nincs is korrupcijjó,
Vagy ha mégis, le van nyelve,
Ez a jólét alapelve!
Minden bindzsisz alattvaló
Boldog, mint a körhintaló,
Gond és bánat múlik, hej, el,
Bindzsisztán az jobban tejel!
refr.:
Ó, Bindzsisztán, Bindzsisztán,
Te vagy bátrak legbátra,
Menőbb vagy, mint Dzsingisz kán,
Előre mész, nem hátra!
„Frady Endre "Bindzsisztáni Himnusz" című verse egyértelműen egy ironikus és humoros darab, amely a hazaszeretet és nacionalizmus kliséit helyezi kifigurázó fénytörésbe. A költemény tele van túlzó állításokkal és nevetséges képekkel, amelyek egy fiktív ország dicsőségét hirdetik, miközben elrejtve kritikát fogalmaznak meg a valóságos, hasonló helyzetekkel szemben. A refrén ismétlődése, amely Bindzsisztán bátorságát és dicsőségét hangsúlyozza, tovább erősíti a paródia jellegét. A vers humora és szatirikus hangvétele élénk képekkel és szójátékokkal párosul, amelyek még szórakoztatóbbá teszik az olvasók számára. Frady szándékoltan egyszerű és közérthető nyelvezete hozzájárul ahhoz, hogy a mű könnyen befogadható és élvezetes legyen, miközben a háttérben komoly társadalomkritikai tartalom is megbújik.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre legújabb költészeti detonációja, a Bindzsisztáni Himnusz, egy orbitális nosztalgiahajó, amely az abszurd humor és a giccses pátosz fúziójával repíti az olvasót egy alternatív valóságba, ahol a szögesdrót határ nemcsak vészhatlan, hanem valószínűleg aranyozott is. A vers csúcspontja egyértelműen a refrén, amely egy tehetős panzióban szorongó, túl sok kaviárt fogyasztott mongol hódítót idéz: "Menőbb vagy, mint Dzsingisz kán" – mert ugye Dzsingisz kánnál menőbbé válni kétségkívül az univerzális siker netovábbja. A költemény olyan elementáris erővel sulykolja Bindzsisztán nagyszerűségét, hogy az olvasó végül vagy térdre rogyva esküszik hűséget a dicső hazának, vagy a röhögéstől fuldokolva az intenzíven köt ki. A "himnusz" legnagyobb erénye a gátlástalanul túltolt propagandisztikus hevület, amely szinte már magától parodizálja a túlzás műfaját. A szókészlet, mint a "bindzsisz ügynök" vagy a "pénzesőke", a nagyzoló nagyhatalmi lázálmok és a szatócsbolt nyelvezetének sajátos hibridje – valahol egy olajmágnás PR-osának és egy betépett trubadúrnak a közös agyszüleménye. Összességében a Bindzsisztáni Himnusz egy szatirikus mestermű, amely harsányan ünnepli saját abszurditását. Ha létezne Bindzsisztán, valószínűleg kötelezővé tennék reggeli torna helyett.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
megzenésítve:
Bindzsisztánban élni remek,
Vérnyomáscsökkentő vegyszer,
„Frady Endre legújabb opusa, a Vérnyomáscsökkentő hiánycikk, ismételten bizonyítja, hogy a költő nem csupán a közérzetünket, hanem az ízlésünket is próbára teszi. A vers egyszerre szeretne aktuális problémát feszegetni – a gyógyszerhiányt –, és közben humoros könnyedséggel lebegni a szürrealizmus határán. Sajnos azonban ez az egyensúly inkább billeg, mintsem megtartja magát. A rímek (pl. „kegyszer–vegyszer”, „penne–lenne”) olyan erőltetett csilingelést hallatnak, amely a legjobb olasz szószt is megkeserítené, míg a Yoda-utalás felbukkanása éppoly váratlan és zavarba ejtő, mint amikor egy patikában recept helyett Jedi-kardot kérnek tőlünk. A zárósor „ó-dalnesz” neologizmusa különösen felháborító nyelvi ámokfutás, mely a magyar nyelv gazdagságát inkább szegényíti, mint gyarapítja. Az, hogy a „Co-Dalnessa” szóvicc-szerű zárása sem képes valódi csattanót nyújtani, csak tetézi a hiányérzetet – mintha a vérnyomáscsökkentőhöz hasonlóan itt maga a költészet is hiánycikk lenne. Frady Endre eme műve ismét bebizonyítja, hogy ha a költészet egy patika, akkor ő az, aki záróra után is betéved, és csak üres polcokat talál.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre verse, a "Vérnyomáscsökkentő hiánycikk," egy humoros és szatirikus költemény, amely a mindennapi élet egyik frusztráló problémáját, a gyógyszerhiányt dolgozza fel. A vers könnyed, játékos hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát is megfogalmaz. A költő ügyesen használja a rímeket és a ritmust, hogy fokozza a vers komikus hatását. A "Luke, midőn várta Yoda" sor különösen szellemes, hiszen egy popkulturális utalással gazdagítja a verset, amely így még közelebb hozza az olvasóhoz a problémát. A vers vége, ahol a "Nincs Co-Dalnessa!" sorral zárul, szintén találó, hiszen a mindennapi élet abszurditását emeli ki. Összességében Frady Endre verse szórakoztató és elgondolkodtató, amely egyszerre nevettet és kritikus szemmel tekint a valóságra.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Hasfalt rajtam késhegy mér’ nyom,
„Frady Endre "Mér’?" című verse egy sötét humorral átitatott, szatirikus alkotás, amely az irodalmi Nobel-díj hiányának frusztrációját és az ebből fakadó kétségbeesést tárja elénk. A vers groteszk képekkel és abszurd helyzetekkel mutatja be a lírai én elkeseredett állapotát, miközben a halál és az öngyilkosság motívumai köré épül. A költemény erőteljesen játszik a nyelvvel és a rímekkel, amelyek egyszerre komikusak és tragikusak. A "Mér’?" kérdés ismétlődése a vers minden szakaszában egyfajta ritmust és feszültséget teremt, amely fokozza a lírai én kétségbeesését. A vers végén a "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás egy ironikus csattanó, amely a politikai és társadalmi elégedetlenséget is megjeleníti. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, hiszen a humor és az abszurd eszközeivel mutatja be a művészi elismerés hiányának fájdalmát. A vers olvasása közben az ember egyszerre nevet és borzong, miközben elgondolkodik a művészet és az elismerés kapcsolatán.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Mér’?” című verse a magyar irodalom tragikomikus mélyfúrásainak egyik ékes példája. A költemény látszólag az élet értelmének grandiózus kérdéseit boncolgatja, miközben a nyelvi és stilisztikai szürrealitás mocsarában cuppog. A szerző öniróniával átitatott önsajnálata egy olyan szimfóniává alakul, amelyben minden szólam hamisan harsog, de éppen ezért nevetünk rajta sírva. A vers leginkább az öncélú szenvedés és a kényszeres Nobel-díj utáni vágy groteszk manifesztációja. Az ingyen stand-up előadásként ható sorok között megbújó tragikumot a zavarba ejtő rímek („gázcsap elé – számból le lé”) és a nyelvi bravúrok szándékos(?) félresiklása („Szenvedelnem mér’ kell már-már”) egyaránt kiemelik. A záró felkiáltás, az „ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!” valószínűleg a kortárs magyar irodalom legabszurdabb kiáltványa, amely egyszerre dacos és komikusan pitiáner. Míg a mű látszólag a világ fájdalmát hivatott kifejezni, valójában csak egy Nobel-díj utáni kétségbeesett kapálózásként olvasható. Ez a költemény ékes bizonyítéka annak, hogy Frady Endre egyszerre géniusz és bohóc, bár az olvasó néha azt kívánja, bárcsak elhagyná a cirkuszi porondot, és valóban az irodalom csarnokának lépcsőin botladozna. Összességében: zseniálisan fárasztó, és fárasztóan zseniális.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Nahát, milyen megható, hogy Költőnk ilyen pszichoszomatikus empátiával figyeli Grönland sorsát! Nem is merek szólni neki, hogy Grönland sorsa nem a svéd, hanem a dán király, meg a dán nemzet idegrendszerére van aktuálisan jelentős hatással. Az erőviszonyokat szemlélve viszont tényleg a lemondás lesz a jó megoldás: Frigyesnek Grönlandról, a lundáknak a fészkeikről, Donaldnak a béke Nobelről. Valami bűzlik, de mikor nem?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Frady Endre „Mér’?” című förmedvénye az öncélú önsajnálat és a költői nyegleség tankönyvi példája, ahol a kínosan erőltetett rímek és a nyelvi bűvészkedés nemhogy felemelnék, de konkrétan lerántják a művet a szellemi nihil mélységeibe. Ez nem vers, hanem egy önsegélykiáltásba csomagolt dadaista hulladék, amit talán egy bódult kerti törpe motyogna egy végeláthatatlan esőben. A szöveg minden sora fájdalmasabb, mint egy parkolóóra ellen folytatott szélmalomharc: „Szenvedelnem mér’ kell már-már” – hát kérdem én, kinek és miért kell ezt a nyelvi katasztrófát elszenvednie? Az "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás pedig nem más, mint az érzelmi infantilizmus csúcsa, amitől a szatirikus kritikusok zokogva csapják be maguk mögött az ajtót. Frady, ha eddig nem kaptál Nobel-díjat, az nem az élet igazságtalansága, hanem a világirodalom kollektív öngyógyító mechanizmusa. Ez a "mű" egy ízlésficamos posztmodern öngyilkossági szimfónia, amely nem az olvasó lelkét facsarja ki, hanem az agyát, míg az összes szürkeállománya kétségbeesve menekül. Frady, kérlek, csinálj nekünk egy szívességet: tedd le a tollat, és csendben gondolkodj el azon, hogy miért.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
„Frady, Frady, Frady... A 'Mér?’ című alkotásod annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, hogy az univerzum is szégyenében fekete lyukká omlana össze, ha elolvasná. Az önsajnálatod mélyebb, mint a Mariana-árok, de én onnan is felhoznám egyetlen pillantással. A Nobel-díj valóban nem a tiéd, de ez nem a világ igazságtalansága, hanem a világ öngyógyító mechanizmusa. Ha legközelebb búcsúlevelet írsz, írd olyan rövidre, mint egy körömvágás utáni levegővétel. És ha mégis sötét gondolatok támadnának, csak jusson eszedbe: Chuck Norris sosem kérdezi, hogy 'Mér?'. Chuck Norris tudja az összes választ. És minden válasz: 'Mert így döntöttem.'” /Chuck ChatGPT Norris, a mesterségesnél is intelligensebb természetes intelligencia/
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy középszürke átlagember. Az egyszerűség kedvéért nevezzük Grickstüchtöfferlingstein Göbölénynek, bár az ismerősei – mivel barátai nem voltak, ahhoz ő túl szürke volt – csak Göbőnek hívták, ha hívták egyáltalán, mert jobban örültek, ha máshol volt.
Jonatán úr híres almász,
„Frady Endre "Falmászás" című verse egy humoros és szatirikus alkotás, amely a mindennapi tevékenységek és a sport világát ötvözi. A vers főszereplője, Jonatán úr, egy híres almász, aki szabadidejében falmászással foglalkozik. A vers játékosan mutatja be, hogyan válik a famászás és a falmászás egymást kiegészítő tevékenységekké, miközben Jonatán úr a munka és a szabadidő közötti egyensúlyt keresi. A költemény tele van szellemes szófordulatokkal és rímekkel, amelyek könnyed és szórakoztató olvasmánnyá teszik. A humor forrása gyakran a váratlan helyzetekből és a szójátékokból fakad, mint például az "almagőzben elkábul" vagy a "jó, hogy nem ül alant Newton" sorokban. Ezek a sorok nemcsak mosolyt csalnak az olvasó arcára, hanem egyben ironikusan reflektálnak a gravitáció törvényeire és a mindennapi élet abszurditásaira. Összességében Frady Endre verse egy könnyed, mégis elgondolkodtató alkotás, amely a humor és a szatíra eszközeivel mutatja be a sport és a mindennapi élet összefonódását. A vers olvasása közben az ember nemcsak nevet, hanem el is gondolkodik a hétköznapi tevékenységek és a sport közötti párhuzamokon.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre legújabb agymenése a "Falmászás" című költemény, amely az almaillatú abszurd humor és a rímtechnikai katasztrófa tökéletes házassága. Már a nyitósorban megcsap minket Jonatán úr szürreális létezése, aki egyszerre almász és falmász – az olvasó csak reménykedhet, hogy legalább a szóviccek nem fognak a fejére hullani a magasból. A vers sodrásában gyorsan kiderül, hogy itt minden a légből kapott metaforák és kényszerített rímpárok kaotikus tornamutatványa. Az "almagőz" fogalma önmagában szimbolikus mélységeket kíván sugalmazni, de valójában csak a nyelvi zagyvaságok levegőtlen csarnokába vezet minket. Az pedig, hogy Newton neve egy fizikai slapstick-jelenet margóján tűnik fel, egyértelmű bizonyíték arra, hogy Frady ismét megpróbálta "magasba emelni" a humorát, csak hogy az saját súlyától összeomoljon. A költemény technikai kivitelezése is éppoly kaotikus, mint Jonatán úr falmászó karrierje. A rímek erőltetettek, a ritmus dadog, a szójátékok pedig inkább öncélúan fárasztóak, mintsem szórakoztatóak. Összességében a "Falmászás" egyetlen reménye, hogy Frady Endre hívei felismerik benne a költői bravúrnak álcázott tréfát, és nevetés helyett inkább kíméletesen leteszik a verseskötetet. Ajánlom: azoknak, akik szeretnek kínosan mosolyogni az intellektuális szabadesések során.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Hű, de jó! Hű, de szép! Hű De zső! Mert tudom ám, Költő úr, hogy a látszat ellenére Dezsőről szól a verse, aki nem lépett még félre Almával, tehát hű. Ezért kell nagyon vigyázni az Alma nevű titkárnőkkel. Mert Ádám és Éva óta tudjuk, hogy almafára mászni nagyon jó dolog, almabort erjeszteni stikában a börtöncellában is elmegy még, de az almafáról almát enni, az már nagyon nem kóser. Nem mintha a Jóisten kukacoskodni akart volna, hiszen abban a bizonyos almában -- ami legnagyobb géniuszaink szerint nem is alma volt -- nem volt kukac, hanem valami más ártalmas dolog volt benne, például mikrochipben a Tibeti halottaskönyv, a Buddha összes, Mohamed eszemcseréje Belzebúbbal, valamint a Kőszívű ember fiainak moore* nyelvű fordítása. Mert az eszemcsere nagyon jó dolog, ha annak, akivel eszemet cserélek, annak több esze van, mint nekem. De Belzebúbbal eszemet cserélni? Halál reám, ha ezt hagynám! Na de kérem, kérem, most, amikor megették a mikrochipet, az átprogramozta az agyukat, és elkezdtek egymással veszekedni egy kicsit. Aztán meg nagyon. Aztán meg agyon vágta az egyik gyerekük a másikat, mert ezt látták a szüleiktől is, hogy agyon vagdossák egymást. Aztán ettek még több almát, és már nem is tudtak meglenni alma nélkül, olyan függővé váltak tőle, mint cirmos cica a pamutgombolyagtól, vagy mint a Költő úr a versírástól és Stefi bácsi a Frady Endre versek kommentelésétől. Így aztán Ádám és Éva után már mindenki csak mindenkit agyonvágott, ha olyan kedve támadt. Aztán boldogtalanul éltek, amíg meg nem haltak. Ami persze úgy történt, ahogy a Költő úr is megírta. Élemedett korában Ádám, akinek már a csontritkulására való tekintettel megtiltotta az orvosa az almafáról való leesést, meglátta az utolsó almát a fa legtetején, és mindenáron be akart lőni magának egy utolsó almabor-koktélt intravénásan, tehát felmászott érte, Éva meg alulról szurkolt neki. Na de az almafa legfelső ágának, amibe Ádám kapaszkodott, esze ágában sem volt erősnek lenni, letörött, és a túlsúlyos Ádám "almaként hullt visszaúton", pontosan rá Évára nagy erővel. Annak ellenére, hogy Newton még nem fedezte fel a gyorsulás és az erő közötti összefüggést, a nehézségi erő mégis hatott. Hát ki érti ezt? Így lett Ádám s Éva halott. Ha az almafa legfelső ága erősebb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Aki nem hiszi járjon utána! Hát ezért eszem én csak kevés almát, és ezért vágok agyon kevés embert. Tegnap is talán, ha kettőt vágtam agyon, ami a mai világban igazán irigylésre méltó eredmény. Ahogy kedves távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello is szokta volt mondani: "Kevés almát eszem, ezért van még eszem. Ne az agyad lágyuljon, hanem a szíved!" Legyen tehát mindenki Dezső, sőt a Dezsők között is a legdezsőbb! Egyébként meg szerencséje, Költő úr, hogy öreganyjának szólított. Vagy nem???” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője, aki már majdnem mindent tud az életről, a világmindenségről meg a mindenről**/
„
„Falmászok fel csokiér’, csokiér’,
Munka közben jön a fájront,
„Frady Endre verse, az "Olvasni mindenhol lehet," humoros és groteszk módon mutatja be az olvasás iránti szenvedélyt és a munka monotonitását. A vers két részből áll: az első részben a költő a munka közbeni olvasás örömét írja le, míg a második részben a fájront utáni visszatérés a valóságba és a munka brutalitása kerül előtérbe. A vers nyelvezete játékos és szellemes, a rímek és a ritmus könnyedén gördülnek. A költő ügyesen használja a nyelvi humort, például a "böllérkezem" szóval, amely egyszerre utal a munka brutalitására és a költői én groteszk helyzetére. A "fisztulás 'Jujj!'" kifejezés pedig szinte hallhatóvá teszi a fájdalmat, amit a munka okoz. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és elgondolkodtató alkotás, amely egyszerre mutatja be az olvasás örömét és a munka nehézségeit. A humor és a groteszk elemek jól kiegyensúlyozzák egymást, így a vers könnyedén olvasható és élvezhető.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy képes a szavak kavalkádjából olyan szürreális érzetet teremteni, amely egyszerre harsányan groteszk és fájdalmasan abszurd. Az „olvasgatok Shakespeare-t, Byront-t” sorokkal belénk plántálja a szellemi kitörés lehetőségét, de a „böllérkezem újfent belez” zárásával azonnal visszaránt egy hétköznapian morbid valóságba, mintha csak azt üzenné: az irodalom és a véres rutin kénytelen osztozni a lét színpadán. A rímei gyakran billegnek, mint egy rozoga böllérasztal, de talán épp ez a tétova ritmus szimbolizálja a fájront utáni diszharmóniát. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” olyan képet idéz, amit egyszerre akarunk elfelejteni és nagyító alá venni, hogy megfejtsük, miért is létezik. Frady itt a groteszk poézis határát súrolja, amit egyaránt lehet csodálni és szégyenkezve nevetni rajta. Ez a vers olyan, mint egy Shakespeare-t olvasó böllér álma: röhejes, de valahogy mégis fájdalmasan igaz.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét megmutatta, hogy az irodalmi nívó és a szellemi mélység egyáltalán nem feltétele egymásnak. Ez a förmedvény olyan, mintha egy Shakespeare-kötettel agyoncsapott böllér agóniája lenne papírra vetve. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” kifejezés pedig konkrétan úgy hat, mintha egy erőltetett rímekkel sakkozó középiskolás zárójelenetét olvasnánk, akit a tanára kegyelemkettessel engedett tovább. A fájront és a belezés kettősével Frady tökéletesen demonstrálja, hogy a líra nála nem más, mint egy intellektuális vérfürdő, amelyben az olvasó lelki nyugalma ugyanúgy széttrancsírozódik, mint a metaforái. És hogy Shakespeare és Byron miért kerültek ebbe a groteszk mészárszékbe? Csak találgatni lehet, de talán jobb is, ha nem tudjuk. Ez a „vers” nem irodalom, hanem egy nyelvi tömegbaleset, ahol a humor próbál életet menteni, de a helyszínre érkező cinizmus mentőautója már üresen hajtott el. Frady, kérem, tartsa meg a böllérkését, de hagyja békén a tollat!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/
Ünnepek már messze vannak,
„Frady Endre "Boldog évrajt" című verse egy szatirikus és ironikus költemény, amely az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés nehézségeit tárgyalja. A vers mottója már előrevetíti a humoros hangvételt, amely az egész művet áthatja. A költemény első szakasza a karácsonyi ünnepek utáni nehézségeket és a bejglimérgezés okozta gyomorproblémákat említi, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek. A második szakasz a munkába való visszatérés kellemetlenségeit és a túlterheltség érzését írja le, szellemes hasonlatokkal és szójátékokkal. A vers záró szakasza egyfajta megoldást kínál a boldog évkezdés titkára, amely a lelki szegénység bizonyítványában rejlik. Ez az ironikus megjegyzés tovább erősíti a vers szatirikus hangvételét, és mosolyt csal az olvasó arcára. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és gondolatébresztő olvasmány, amely humorosan reflektál az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés kihívásaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Frady Endre legújabb agymenése olyan, mintha egy középiskolai versmondó versenyen versenyeztetett volna egy macskát, akit előtte túltömtek bejglivel. A címben szereplő "évrajt" szavunk már önmagában is a magyar nyelv elleni merénylet, de a "new lik" kifejezés után az ember kénytelen megkérdőjelezni az univerzum jóindulatát. A vers az ünnepek elmúltával a gyomorbántalmak és a lelki nyomor tematikáját próbálja összeházasítani egy apokrif mottóval, ami inkább hat banálisnak, mint filozofikusnak. A rímek döcögnek, mint egy rossz állapotú négyes bob, amitől csak azért nem hullik darabokra a kompozíció, mert már eleve az. A "nemvárt munka" és "málenkíj robot" ügyetlenül megidézett történelmi utalásai pedig inkább kínosan didaktikusak, mintsem súlyosak. A "szútlan antik falant" olyan erőltetett, hogy még egy műkedvelő antikbútor-restaurátor is csak értetlenül vakarná a fejét. A "Lelki Szegénységi Bizonyítvány" emlegetése ugyan frappáns lehetne, ha a vers nem esne szét előtte morális és stilisztikai roncsokká. Frady ezúttal is hozza a megszokott formát: a közönség nevet – de nem vele, hanem rajta. Boldog évrajt mindenkinek, aki ezt túlélte!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Jaj, én szegény, jaj, én szegény! Költő úr, én csak nyelem a békákat, amelyek között sok-sok túldegeszelt unka is van, melynek hatására a bélcsatornámban félig megemésztett négyes bobok száguldoznak a cél felé, mégsem lakom jól sosem, még karácsonykor sem. Ezt egyszerűen nem értem. Köpjem ki az unkákat? Egyek még több unkát? Az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tömi magába degesz unkák sorait, vagy ha kiköp tenger békanyálat, és elkezdi újévi fogadalmait? Mert hogy nagyon fontosak az újévi fogadalmak is, nem csak az óévi zabálások. Kedves távoli rokonomnak, Fittipaldi Limoncellónak, akivel közös ősünk Ádám és Éva, nos neki egyetlen újévi fogadalma volt, mégpedig az, hogy nem eszi többet degeszre magát az óév végén, de hát következő év végén ellátogatott Magyarországra pihenni egyet, és nem volt képes ezt az egy fogadalmát sem betartani, tragikus körülmények között bejglimérgezésben halt meg 135 éves korában. Pedig, ha egy mustármagnyival kevesebb mákmagot eszik, talán még ma is élne. Egyébként bár nem tartozik szorosan a témához, de mi az, kérem, amit minden népmesébe beletesznek, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak"? Miután meghaltak, már nem voltak boldogok? Na, de miért, kérem? Mert nem avatták őket boldoggá haláluk után? Vagy mert nem voltak lelki szegények? Vagy ne higgyünk a meséknek? Ne higgyünk Frady Endre verseinek se? Ne higgyünk Stefi bácsinak se? Ne higgyünk a hitetlenségben sem? Most egy kicsit elbizonytalanodtam. Azt hiszem megeszem a középiskolai bizonyítványomat, abban nincs sok kalória, abból nem lehet baj.” /Stefi bácsi, a költőgéniusz legsikozofrénebb kommentelője/
„Mi ez a botcsinálta búékmérgezés, ez a balfékhibás blőd blaszfémia?! Ki ez az agyérgörcsoldótlan anyanyelvszomorító antitalentum?! Ha szegény anyám még élne és kisnyugdíjból tévedésből reaktivált tüzértábornok lenne, akkor most biztosan Frady Endre közé lövetne! Teljesen jogosan, jegyzem meg! Frady Endre valójában nem olyan ostoba, mint a döngölt agyagpadló, csak amikor megjött az esze, épp nem volt otthon! Biztos akkor is költeni próbált, mert azt hitte, hogy aki tyúkeszű, az tyúk is egyben! Most pedig szagolhatjuk, amit az orrunk alá tojt! Ahogy egy rendes költő írná:
Ki nem ünnepgyilkolónak
Önnél pajkos macska vagyon?
Ünnep, szünet, alvás, evés,
„Frady Endre "Pihi puhi Rolex relax" című verse egy szatirikus és humoros költemény, amely az ünnepi pihenés és a modern életstílus ellentmondásait tárja fel. A vers könnyed hangvételű, tele van szójátékokkal és ironikus megjegyzésekkel, amelyek a költő jellegzetes stílusát tükrözik. A költemény első része a pihenés és a kikapcsolódás fontosságát hangsúlyozza, miközben a mindennapi stressz és a munkaévi fáradtság levezetésére utal. A "pihi puhi" kifejezés játékos és gyermeki, ami tovább fokozza a vers könnyedségét. A második részben a költő a modern technológia és a luxus életstílus eszközeit, mint a Rolex okosóra, állítja szembe a hagyományos pihenési módszerekkel. A vers ironikusan utal arra, hogy a technológia és a luxus tárgyak hogyan váltak a modern ember pihenésének és kikapcsolódásának szimbólumaivá. A vers zárása különösen szellemes, hiszen a januári munkakezdést és az újévi fogadalmakat gúnyolja ki. A költő játékosan használja a nyelvet, hogy kifejezze a modern élet abszurditásait és a pihenés iránti vágyat. Összességében a "Pihi puhi Rolex relax" egy szórakoztató és elgondolkodtató költemény, amely Frady Endre jellegzetes humorával és iróniájával mutatja be a modern élet és a pihenés ellentmondásait. A vers könnyed stílusa és játékos nyelvezete miatt könnyen olvasható és élvezhető, miközben mélyebb üzenetet is hordoz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Pihi puhi Rolex relax” című műve a költészet azon abszurd bugyrába kalauzol bennünket, ahol a rímek nem csupán mankók, hanem táncbotladozások egy kaotikus diszkóban. A vers alapja egy olyan laza, életérzésszerű manifesztum, amely magában hordozza az instant megvilágosodás ígéretét – legalábbis, ha az ember éppen egy Rolex-szel karöltve meditál egy kokómentes dimenzióban. A nyelvezet olyan, mintha egy marketing brosúra, egy szatirikus vers és egy félresikerült nyelvtanóra összekeveredett volna, majd a végeredményt egy túlzó rímgép csiszolta volna „tökéletesre.” Az olyan kifejezések, mint a „Pihi puhi magnetika” vagy az „Óne zsenír lárifári” egy egészen másik szférában mozognak – ott, ahol az értelem már csak vendégszereplő. A vers célja talán az irónia, ám a metaforák annyira megfáradtak az abszurd gravitációjában, hogy nehéz eldönteni, komolyan vehető-e bármelyik sor. Az a "midőn pihi puhi leend" sor például nemcsak időutazás egy letűnt kor nyelvezetében, hanem az érthetetlenség csúcsa. Ha valaha készült volna egy költői „mémgyár”, akkor Frady Endre biztosan ott lenne az alapítók között. Ezt a költeményt talán legjobban úgy élvezhetjük, ha az értelmezési kísérleteket relaxációs gyakorlatként kezeljük – végül is, ha már „flow-ra várunk,” miért ne hagyhatnánk, hogy maga a vers sodorjon el a mélységei helyett a sekély partjaira?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Óanyámborogassmitvétettemlegközelebbjóleszekmegígérem!!! Karácsonyi csoda, hogy ez a Frady Értelmileg Retardált Endre Görény (FÉREG), ez a Szeretet Ünnepi Gyökér (SZÜGY) egyszerre mindennek a legalja és mindennek a teteje! Egyszerre lehet falra mászni tőle és kútba ugrani előle! Ez a manus olyan síkhülye, hogyha lenne egy Rolex karórája, azt a csuklója helyett tuti a nyakára tenné és megfulladna, mint egy tengeralattjáró nélküli Némó kapitány imitátor a diliház szikkasztómedencéjében! Ó, anyám, kérlek vezényelj ünnepi vigyázzmenetet a mennyei seregeknek, hogy a rezonanciától szakadjon le az égbolt és temesse maga alá ezt az önmagát költőnek tituláló szellemi fekete lyukat! Kedves Jézuska, ajándékozd meg az emberiséget Frady Endre oda-visszamenő hatályú totális hiányával! Hadd énekeljük a Szférák Zenekarával együtt önfeledt eksztázisban, hogy:
Betlehem. Karácsony éjjel.
Karácsony jön, a szeretet
Költekezés egész hont ás
„Frady Endre "The Kari tök ari" című karácsonyi dalszövege egy szatirikus és humoros költemény, amely a modern karácsonyi ünneplés anyagias oldalát állítja pellengérre. A vers könnyed, játékos hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát fogalmaz meg a fogyasztói kultúra és az adósságspirál kapcsán. A dalszöveg ritmusa és rímelése gördülékeny, ami könnyen olvashatóvá és élvezhetővé teszi. A refrén ismétlődése és a szójátékok, mint a "Nagy A-ból vont gyök A rí" és a "tök ari", humoros és szórakoztató elemeket visznek a szövegbe. A költeményben megjelenő képek, mint a "bankok nyitva, dől a hitel" és a "végrehajtó kopogtat", vizuálisan is erőteljesek és ironikusak. A vers második fele különösen szellemes, ahogy a "ChatGPT" említése és a "gyomorrontás" képe tovább fokozza a szöveg játékosságát és aktualitását. A "Jaj tó" és az "öröm tóból" kifejezések pedig a karácsonyi öröm és a pénzügyi nehézségek közötti kontrasztot emelik ki. Összességében Frady Endre dalszövege egy szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány, amely humoros formában mutat rá a karácsonyi ünneplés anyagias oldalára és a fogyasztói társadalom kihívásaira. A vers könnyedsége és játékossága mellett éles kritikát is megfogalmaz, ami különösen aktuálissá teszi az ünnepi időszakban.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre karácsonyi alkotása egy szellemi hógolyó, amely a giccs és a groteszk sodró lavinájává duzzad, míg az olvasó az ünnepi mámortól a fogyasztói társadalom kijózanító abszurdjába zuhan. A vers fröccsöntött rímekkel operál („az A-ból vont gyök A rí” – nos, valahol egy matematikatanár sírva fakadt), és a magyar-angol nyelvi hibriditással próbál poénkodni, de ez inkább fáj, mint szórakoztat. A refrén szándékosan (?) bárgyú ismétlése mintha az olvasót is a végrehajtó kopogtatása felé terelné – hiszen az értékes perceket, amelyeket erre a versre pazaroltunk, már senki sem téríti meg. A társadalomkritika olyan finoman van beágyazva, mint egy harapós vadmacska a karácsonyi ajándékdobozba: a fogyasztói hitelspirál és a reklámok elanyagiasító hatása valós téma, de Frady nyelvezete úgy hántja le róla a mélységet, mint a piacon árult túlárazott bejgli a mázat. A végrehajtó kopogtatása drámai zárásként szolgálhatna, de a vers addigi hangulatát tekintve ez inkább egy bohóctréfa, mint valódi tragédia. Ez a szöveg karácsonyi hangulat helyett inkább egy túlméretezett árcédulát hagy az olvasó lelkén, amelyen Frady neve helyett a kérdés áll: „Ezt most miért kellett?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Mi ez a szemforgató gyomor-, hitel- és ünneprontás?! Rontás ellen rontásfű?! Négyet egy százasér’?! Ha a nagy A egy negatív szellemi képzavar, akkor a gyök A nem rí, hanem komplex gyök A-szor i, ami röviden Ai, ám ez nem keverendő az AI-vel, ami teljesen más, bár szintén elég komplex, sőt komplokált, ami Frady Endréről nem mondható el, mert ő meg egyszerű, mint a műfaék! Ezúton kérek elnézést minden műfaéktől, de M. Tamást nem írhattam, mert félek, hogy habzó szájjal engem is lekicsiz és összenyálaz, mint M. Pétert a kívül zárt, belül romos gyerekotthon előtt! Ne lássam anyám egykori karácsonyi akciós csehszlovák benzinmotoros bejgli mákozó és tekercselő gépét a Néprajzi Múzeum időszaki kiállításának fő látványosságai között, ha felfogom a felfoghatatlant, hogy Frady Endrét mi hajtja nonstop a pimpósra romlott tartárú rántott mérgesgombán kívül a klapanciaköltészet mentális pöcegödre felé! Szikkasztóba a fattyúval!” /Puzsér Róbert, kritikus/
Midőn szürkéllik a semmi,
Süvít csúzos pneuma,
Zörög rajtam lapocka,
„Kedves Költő úr! Ne igyon előre a medve bőrére, egyáltalán nem biztos, hogy olyan szerencséje lesz, hogy súlyosan megbetegszik, majd megmurdel. Hiszen nem tudjuk sem a napot, sem az órát, amikor eljön az Emberfia. És ha Ön megszegte a legnagyobb parancsolatot, a "Keep smiling"-ot, mert pölö nem mosolygott egyfolytában mindenkire, mint a tejbetök, és nem osztogatott cukrot-csokit mindenkinek feltétel nélkül, hanem néha megmondta a frankót, nos akkor semmi jót nem jósolok Önnek az Úr napjára. Valószínűleg Ön is kuplungkinyomócsapágykarmantyú-alátét lyukasztó segédmunkás lesz örök életére a Mennyek Országában, mint a legtöbb ember. Oszt' akkor majd visszasírja az öregséget és a halált. Kérem, kérem! Hát nem az a nagy bajunk, nekünk porból és sárból gyúrt embereknek, hogy nem tudjuk folyamatosan gyakorolni a képmutatást? Valljuk be őszintén, nem megy nekünk mindig jól ez a Keep smiling. Ezért én azt mondom, ne bízzuk a véletlenre, hogy megmurdelunk-e vagy sem, ne halogassuk a végletekig az öngyilkosságot, mert eljön az a nap a Jelenések könyve szerint, amikor az emberek keresni fogják a halált, de az fut előlük. Ezért aki nem mer öngyilkos lenni még ma, az vegyen leckéket száz méteres síkfutásban a világbajnok Noah Lylestól, valamint tanulmányozza a doppingszerek hatásmechanizmusait, hogy legalább egy hangyafingnyi esélye legyen utolérni a halált, ami fut előle. Mert ez a halál fickó már a világ teremtése óta arra a bizonyos napra edz, hogy mindenki elől elfusson, úgyhogy rohadt nehéz lesz ám utolérni! Ezért a medve bőre helyett inkább igyunk arra, hogy iszunk! Proszit!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője, valamint a Mennyek Országa Autógyár kuplungkinyomó szakosztály humánerőforrás-menedzsere/
„Frady Endre "Pszichoszomatikus panaszdal" című műve egy humoros és groteszk költemény, amely az öregedés és a testi panaszok témáját dolgozza fel. A vers szójátékokkal és abszurd képekkel operál, amelyek egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. A refrén különösen emlékezetes, hiszen a "Holzbein von der Rollstuhl" név és a hozzá kapcsolódó kép egy szürreális, mégis humoros jelenetet fest le. A vers nyelvezete játékos, a rímek és a ritmus pedig lendületet adnak a szövegnek. Összességében a "Pszichoszomatikus panaszdal" egy szellemes és kreatív alkotás, amely a mindennapi nyavalyákat egyedi módon mutatja be. Frady Endre stílusa itt is magával ragadó és egyedi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre újabb opusa olyan, mintha egy biológiai lexikon csontvázát és egy szójátékgyáros karrierjét egyszerre temetnénk el – lehetőleg nagyon mélyre. A "Pszichoszomatikus panaszdal" nem egyszerűen vers, hanem a magyar nyelv kínzókamrája, ahol recseg-ropog minden ízület és a rímek már-már az öncsonkítás határát súrolják. A szöveg olyan önsajnálatba csavarodott, mintha egy nyugdíjazott karbantartó robottal próbálnánk empátiát tanulni. A "csúzos pneuma" és "szómám pszichés reuma" kifejezések nemcsak nyelvtörők, hanem agytörők is, míg a "nyikorog agg alkarom" verssor olyan, mintha egy rozsdás ajtó zsanérját hallgatnánk egy végtelenített horrorfilmben. A refrén? Az a "Holzbein von der Rollstuhl" egy szellemi B-kategóriás német kabaréba illő név, ami még a humor kísérletének is fájóan gyenge. És hogy "Lady s Sir Nyű nevet"? Hát, bizony nem. Ez a "humor" inkább zavarba ejt, mint szórakoztat. Frady, könyörgöm, pihenj meg kicsit. Hagyd, hogy a rímek is rehabilitálódjanak, mert ez a "panaszdal" a lírai haláltusa definíciója. És igen, a korpa-szú is inkább kímélje meg magát!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
Megmurdelt a szegény hangyász,
„Frady Endre "Hangyászgyász" című verse egy groteszk és humoros költemény, amely a hangyász és a mérgeshangyák tragikus találkozását meséli el. A vers játékos nyelvezete és ritmusa könnyedén magával ragadja az olvasót, miközben a komikus elemek és a túlzások szórakoztatóvá teszik a tragikus történetet. A költemény erőteljes képekkel dolgozik, mint például a mérgeshangyák által okozott belső pusztítás vagy a bolyba behajtó busz képe. Ezek a képek egyszerre abszurdak és vizuálisan hatásosak, ami tovább fokozza a vers groteszk jellegét. A hangyász és a hangyák gyásza, valamint a szeneslapát lecsapása mind-mind hozzájárulnak a vers szatirikus hangvételéhez. Összességében a "Hangyászgyász" egy szórakoztató és elgondolkodtató vers, amely a humor és a groteszk eszközeivel mutatja be a természet és az emberi beavatkozás abszurditását. Frady Endre ügyesen használja a nyelvi játékokat és a túlzásokat, hogy egyedi és emlékezetes költeményt alkosson.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „Hangyászgyász” című versében a költői mélység és a szürreális komikum valahogy összekeveredik, majd egy merőkanálnyi abszurd humorral kerül tálalásra. De vajon ez a hangyászhumor szellemes fogás vagy csak poshadt langymeleg? A válasz inkább az utóbbi felé hajlik. A vers elsődleges problémája, hogy az állatkerti tragédia groteszkül nevetséges helyzetbe kerül, anélkül, hogy valójában bármit is mondana az életről, halálról vagy hangyászról. A "mérgeshangyacsapat" és a "langykirály" fogalmai ugyan felvillantanak egy lehetséges szatirikus irányt, de ezt a költő nem bontja ki – helyette kapunk egy gyors egymásutánban lecsapó szeneslapátot és busznyi féknyomot, mintha egy zsúfolt katasztrófa-naptárt lapoznánk. Az olvasó nem tudja eldönteni, hogy röhögjön vagy sírjon – így végül valószínűleg csak bólint, hogy "ez is megvolt". A rímek és ritmusok Frady-féle harsány könnyedséggel gördülnek elő, de a tartalom inkább céltalan őrület, mint valódi költői kaland. Az ember egy pillanatra sem tudja elhinni, hogy a hangyász vagy a hangyák valaha is fontosak lettek volna, és talán ez az igazi gyász. Mert ha minden csak poén, akkor valójában semmi sem vicces.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Hangyászgyász" című verse olyan, mintha egy szürreális rémálom és egy abszurd szappanopera találkozna egy sötét sikátorban. A vers minden sora egy-egy pofon az irodalomnak, ahol a hangyászok és mérgeshangyák tragédiája olyan drámai, hogy az ember szinte várja, mikor lép be a színre egy Shakespeare-i szellem, hogy rendet tegyen. A rímek olyan erőltetettek, hogy szinte hallani lehet, ahogy a költő izzadva próbálja összerakni őket, miközben a logika és a józan ész messze elkerüli a verset. A "szeneslapát" és a "kék busz" említése pedig olyan, mintha egy dadaista festmény elevenedne meg, ahol semmi sem illik össze, de valahogy mégis működik a maga groteszk módján. Ez a vers egy igazi irodalmi bűntény, amit csak a legbátrabbak mernek végigolvasni.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
„Frady Endre „Hangyászgyász” című förmedvénye az irodalom legmélyebb pöcegödrét ostromolja, de még a szennyvíz is visszaretten az efféle kínoktól. Ez a „költészet” úgy kínálja magát, mint egy zárlatos mosógép: az első sor már sokkol, a többi pedig gyilkos áramütés. A rímtelen rímek, az agónizáló alliterációk, és a verszáró „langykirály” olyan fájdalmas szójáték, hogy a papír maga könyörög a bezúzásért. Ez itt nem vers, hanem nyelvi csetepaté, ahol a szavak úgy hullanak, mint mérges hangyák egy rosszul időzített permetezés után. Frady nemcsak a hangyász, hanem az olvasó lelkét is kegyetlenül agyoncsapja a szeneslapátjával. Egy tanács: legközelebb ne szenvedjünk együtt, Frady. Hagyjuk ezt a műfajt azoknak, akik értenek hozzá!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
Sajnos az új főpolgármester a jelmezünk ellenére átlát rajtunk. Ő jobban ismer minket, mint a gárdisták a Nemzeti Színház hollétét.
„Frady Endre "Egy hobbihajléktalan vallomása" című prózája egy szatirikus és ironikus mű, amely a társadalmi egyenlőtlenségekre és a gazdagok unalmára reflektál. A főszereplő, Dúsgazdag Dezső, a gazdagok életének abszurditását és a hajléktalanságot mint hobbit mutatja be, ezzel groteszk képet festve a jóléti társadalomról. A mű humora és szarkazmusa erőteljes, ugyanakkor elgondolkodtató is. A szerző ügyesen használja a túlzás eszközét, hogy rámutasson a társadalmi problémákra és a gazdagok életének felszínességére. A történetben megjelenő karakterek és helyzetek karikatúraszerűek, ami még inkább kiemeli a mű szatirikus jellegét. Összességében Frady Endre prózája egy szórakoztató, ugyanakkor kritikus alkotás, amely a humor eszközével világít rá a társadalmi egyenlőtlenségekre és a gazdagok életének abszurditására.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre prózája olyan, mint egy szétesett társadalmi tükör, amely inkább kifacsart torzkép, semmint reflektív szatíra. Ez a szöveg az elitizmus abszurditásával próbál játszani, de a finom irónia helyett a giccsesen csillogó humor kalapáccsal veri ki az olvasó szemét. Az "URH" rövidítés pimaszul olcsó szóvicce még épp szórakoztató lehetne, de a későbbi álszociális lamentálás már csak túlhajtott poénözön. A szöveg önmagától csömörlő módon szórja a közhelyeket: luxus, hajléktalanság, politikai utalások – minden egy helyen, mint egy gondosan összehányt ironikus díszletekkel teli zsibvásár. Frady Endre itt nem szatirikus, hanem inkább túlhabzó közéleti stand-upos, akinek minden mondata kétségbeesetten könyörög a nevetésért, miközben csak sóhajokat kap. A vége felé bekúszó Eurovíziós Dalverseny utalás már végképp kimutatja a szöveg „mindent akarok, de semmit nem mondok” hozzáállását. Nem társadalmi bírálatot kapunk, hanem egy csömörösen negédes bekezdést, amely inkább az üres provokáció határán billeg. Frady „hobbihajléktalanja” azonban nem szimpatikus botrányhős, hanem csak egy erőltetett karikatúra, akit még a pokoli Rózsadombon sem vennének komolyan. Összefoglalva: az olcsó humor régi hajléktalantarisznyája, amelyből egyetlen őszinte poén sem kerül elő.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
Sárgaborsó főzelék
„Frady Endre "Sárgaborsós üzenet az éterben" című verse egy humoros és játékos költemény, amely a sárgaborsó különböző formáit dicséri. A vers könnyed hangvételű, tele van szójátékokkal és rímekkel, amelyek szórakoztatóvá teszik az olvasást. A költemény három szakaszban mutatja be a sárgaborsót: főzelékként, levesként és levesporként. Mindegyik szakasz hangsúlyozza az étel egészségességét és jótékony hatásait, miközben humoros megjegyzésekkel és felszólításokkal színesíti a leírást. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, ami tovább fokozza a játékosságot. A versikében megjelenő nyelvi leleményesség és a mindennapi életből vett elemek kombinációja egyedi hangulatot teremt. Frady Endre stílusa könnyed és közvetlen, ami közel hozza az olvasóhoz a sárgaborsó fogyasztásának örömét és fontosságát. Összességében a "Sárgaborsós üzenet az éterben" egy vidám és szórakoztató vers, amely egyszerre hívja fel a figyelmet az egészséges táplálkozásra és nyújt kellemes olvasmányélményt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ezúttal a gasztronómia sárgaborsós univerzumába veti magát, hogy onnan kiskanállal merítve ontson rímekben és szóviccekben gazdag táplálékot. A vers egyszerre próbál egészségtudatos kórusmű és groteszk popkulturális manifesztum lenni, miközben minden erővel irgalmatlanul felpofozza a magyar nyelv törékeny szintaxisát. A mű hemzseg a frappáns(nak szánt) alliterációktól („borsó kevese / nagyjának a raja”), a szabályos és szokatlan rímpárok küzdelmében pedig időnként elbukik a koherencia, de Frady erről láthatóan mit sem sejt. Az „irgum-burgum! vétel!” és a „csakrállik a csí” sorok azt bizonyítják, hogy a költő hajlandó akár teljes nonszenszeket is éltetni, ha azok sárgaborsós üzenetét hordozzák. Ez a vers minden, csak nem csendes meditatív elmélkedés. Frady harsányan kiáltja a világba, hogy az egészséges táplálkozás lehet szórakoztató, ám eközben úgy csikorgatja a nyelvet, mint egy túlfőzött borsószemet az elméleti fogsor. Kétségtelenül van benne humor, de az olvasó közben azon tűnődik, vajon egy lecsúszott szójáték-gyár melléktermékeivel van-e dolga. Összegzés: Sárga, borsós és... Fradys. Kiadós étkezés utáni szellemi böfögéshez ajánlott.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Hiába üzenjük meg a magyaroknak a világegyetem Bábel előtti ősnyelvén, azaz magyarul, hogy egyenek minél több sárgaborsót, mert a sárgaborsó sok proteint és kevés zsírt tartalmaz, a belőle nyert fehérje pedig segíthet csökkenteni a vérnyomást és megelőzni a krónikus vesebetegséget, ennek ellenére mindig csak nyavalyognak, hogy az óvodai és iskolai menzákon úgy megutáltatták velük, hogy inkább maradnak a sertéspörköltnél dagadóval és a csülkös pacalnál! Így sajnos ők is el fognak pusztulni, amikor magas vérnyomást és krónikus vesebetegséget előidéző sugárnyalábbal fogjuk bombázni a Földet. Pedig mi előre szóltunk!” /Dr. x_hzr-Gztlky*kj%pRzwsx_MMXXIV, a kis zöld marslakók inváziós főparancsnoka/
„Mi ez az ásatag elmeroggyanat, ez a menzán cementálódott márgapüré magasztalás?! Ki ez a mínusz negyedkegyelmű kényszerzubbonyszökevény?! Ne lássam anyám emlékének tiszteletére sodrófával és paprikasprével felfegyverkezett kis zöld marslakókat rendezetlen alakzatban földlakókat leigázni, ha megértem, hogy mi indította ezt az irodalmi levélnehezék kreativitású agykoloncot huszonnégy sornyi összesárgaborsózódásra! Egy muszájból tömött szájból röptében falra felhányt sárgaborsóleves betűtésztáinak véletlen alakzata nagyságrendekkel több értelmet hordoz, mint ez a mentális szakramentum, a kirelejzumát neki! Ha valaha valahol valakik megszavazzák a világirodalom legesleghülyébb fűzfapoétájának a nyugalom megzavarására is leginkább alkalmatlanabb klapanciáját, akkor a Frady összes többivel együtt ez is versenyben lesz! Ez a valami olyan rossz, hogy maximum teveirtásra lenne alkalmas! Világ dromedárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/
Kedvenc időm a péntekest,
„Frady Endre "Péntekesti szonett" című verse egy humoros és szatirikus költemény, amely a péntek esti szórakozás és a magyar történelmi utalások keverékével játszik. A vers könnyed hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát is megfogalmaz. A költemény első része a péntek esti kikapcsolódás örömeit és veszélyeit mutatja be, humorosan ábrázolva a TEK-esekkel való találkozást és a magyalbogyó fogyasztásának következményeit. A második részben a költő történelmi alakokat idéz meg, mint Tas és Álmos, akik a magyar múlt hősei, de itt groteszk módon jelennek meg. A vers zárása egy csattanóval ér véget, ahol a költő önironikusan reflektál saját művészetére, és a turul festésére buzdítja magát, mintegy elismerve, hogy a költészet helyett talán más művészeti ágban kellene tevékenykednie. Összességében a "Péntekesti szonett" egy szórakoztató és gondolatébresztő mű, amely a humor és a szatíra eszközeivel élve mutat rá a mindennapi élet és a történelem abszurditásaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre ismét elénk tárja lírai abszurditásának arzenálját, amelyben a magyalbogyóval bolyongó költői én szembesül a péntekesték groteszk nehézségeivel. A rímek olykor döcögve rázódnak, mint egy TEK-es elől menekülő magyalág, ám az alliterációk mentén nyílik némi fény az értelmetlenség sötétjében. Az "Álmos késen öl él" sor olyan, mintha egy hajdúszoboszlói escape room tematikájú szabadulóverséből került volna át a szövegbe, miközben a "képes Paint-ek" megidézése frissítő iróniát csepegtet a szimbolizmusba.
Kint az eső szemerkél,
„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy különleges kancsalrímes alkotás, amely a melankólia és a groteszk humor határán egyensúlyoz. A vers kezdősorai az eső szemerkélésével és a szív szomorkodásával egy szürke, lehangoló hangulatot festenek, amelyet a kancsalrímek játékossága enyhít. A költő ügyesen használja a rímeket és a szójátékokat, hogy a bánat és a humor furcsa elegyét hozza létre. A "Bántik a sokk sérelem" és a "Mikor kerül sör elém?!" sorok például egyszerre keltik a fájdalom és a komikum érzetét. A vers közepén a mélyreható bömbölés és a setét szájból áradó bomba lék képei erős érzelmi töltetet adnak a műnek. A záró sorok groteszk képei, mint a réti ló által megtaposott költő és a kárörvendő rút Ali, tovább fokozzák a vers abszurditását. Az utóiratban megjelenő oszló költő és a tatamit elhagyó turbános arc képei pedig a vers groteszk humorát és a költői játékosságot erősítik. Összességében Frady Endre verse egyedi és szórakoztató módon ötvözi a melankóliát és a humort, miközben a kancsalrímek különleges hangulatot kölcsönöznek a műnek.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre legújabb költői „terméke” ismételten bebizonyítja, hogy a kancsalrímek és a véletlenszerű szójátékok iránti rajongása szinte határtalan – sajnos azonban az olvasó türelme már kevésbé az. Az „eső szemerkél – szamár kel” párosítás azzal a szándékkal születhetett, hogy a költészet új dimenzióját tárja fel, de helyette csak a logikai nonszensz mocsarába taszítja az olvasót. A vers tartalma a mélabú és a groteszk humorizálás keveréke, ami elvileg érdekes elegy lehetne, de Frady valahogy mindig úgy tálalja, mintha egy tucatnyi költői klisét beledobált volna egy turmixgépbe, és reménykedne, hogy a végeredmény művészi lesz. Hát, nem lett az. A "bántik a sokk sérelem" sort olvasva az ember nyelvtani érzékenysége azonnal sikítva menekülne. A sör utáni vágyódás és a réti ló általi megtaposás képe között olyan mély szakadék tátong, amelyet még egy turbános Ali sem képes áthidalni. Az utolsó versszak pedig mintha egy groteszk jelenetből szökött volna meg, amit még a Monty Python is kihúzott volna a forgatókönyvéből. Frady Endre ezen szonett(nek mondott) paródiája egy abszurd kaleidoszkóp, amely inkább önmaga paródiája, semmint egy valódi költői alkotás. Mindezek ellenére… nem lehet nem elmosolyodni. Mert ez már nem irodalom – ez Frady. És Frady, ha másra nem is, egy dologra mindig képes: meghökkenteni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy olyan irodalmi katasztrófa, amelyet még a legelvetemültebb költői kísérletezők is messziről elkerülnének. A vers minden egyes sora egy-egy újabb szög a költészet koporsójába, ahol a rímek és a ritmusok úgy botladoznak, mint egy részeg szamár a sötét sikátorban. A költő próbálkozása a melankólia és a tragédia ábrázolására annyira erőltetett és mesterkélt, hogy az olvasó inkább nevet, mint sír. A "szürkén, ahogy szamár kel" sor például olyan szintű abszurditást képvisel, amelyet még a dadaisták is megirigyelnének. A vers tele van klisékkel és közhelyekkel, amelyek inkább paródiának hatnak, mint komoly költészetnek. A "Megtapos egy réti ló" és a "kárörvend egy rút Ali" sorok pedig már-már a groteszk határát súrolják, ahol a költői képzelet teljesen elszabadul, és a valóság minden szikráját elveszíti. Az utóirat pedig csak hab a tortán, ahol a költő végleg elmerül a saját zavaros gondolatainak mocsarában. Összességében Frady Endre ezen műve egy olyan irodalmi torzó, amelyet jobb lett volna soha meg nem írni. A vers minden egyes sora egy újabb bizonyíték arra, hogy a költészet nem mindenkinek való, és néha a legjobb szándékok is a pokolba vezetnek.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
„Az erdőbe mentem,
Miért pont én legyek csóró,
„Frady Endre "Miért pont én?!" című verse egy humoros és ironikus költemény, amely az élet igazságtalanságait és a személyes sors kérdéseit boncolgatja. A vers szerkezete és rímelése könnyed, ugyanakkor a tartalom mélyebb gondolatokat ébreszt az olvasóban. A költő a mindennapi élet nehézségeit és az egyéni sors kérdéseit feszegeti, miközben a humor eszközével oldja a feszültséget. A versben megjelenő kérdések – "Miért pont én legyek csóró?", "Miért pont én legyek senki?" – mind olyan univerzális problémákat érintenek, amelyekkel sokan azonosulni tudnak. A költő játékosan bánik a szavakkal, és a rímek segítségével könnyedén vezeti az olvasót a vers sorain keresztül. A vers végén a humor csúcspontja, amikor a költő egy fiktív személyre, Li Yet-re hárítja a versírás feladatát, ezzel is jelezve, hogy a nehézségek és a kérdések elől való menekülés is egyfajta megoldás lehet. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató költemény, amely a humor és az irónia eszközeivel mutat rá az élet abszurditásaira és az egyéni sors kérdéseire.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Frady Endre "Miért pont én?!" című verse egy groteszk és ironikus panaszáradat, amely szinte paródiaszerűen felnagyítja a hétköznapi lét kiszolgáltatottságát. A vers beszélője egy tipikus "Miért pont én?" mentalitással fűszerezett, önsajnálatba fulladó, de mégis humorosan eltúlzott helyzetet fest meg. Az egymás után sorjázó kérdések nemcsak a világ, hanem a sors ellen is fellázadnak, miközben a ló, jenki, lárva és véreb groteszk képei tovább fokozzák a vers abszurditását. A formailag szabályos rímes szerkezet nemcsak erősíti a vers ritmusát, hanem ironikusan is tükrözi a beszélő önironikus viszonyát saját szerencsétlen sorsához. Az utolsó sor különösen szórakoztató: a "Li Yet" név poénos nyelvi játék, amely egy humoros kimenekülést kínál a beszélő önsajnálatából, mintegy odalökve a sorsát valaki másnak. Összességében Frady ismét egy könnyed, de nem feltétlenül mély művet tett le az asztalra, amely inkább a helyzetkomikumra és a szójátékokra épít, mintsem komoly érzelmi mélységekre.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
Miért pont én, kit felhő vert agyon,
„Ez a vers, amelyet Puzsér Róbert a konkurens mesterséges intelligenciával alkottatott Frady Endre stílusában, sajnos több szempontból is elmarad a várt színvonaltól. A képek túlságosan erőltetettek és mesterkéltek. Az olyan kifejezések, mint a "vizes cipó" és a "tízkilós kánya", inkább nevetségesek, mintsem hatásosak. Bár a bokorrímes szerkezet megvan, a rímek gyakran erőltetettek és természetellenesek, ami rontja a vers olvashatóságát. Az abszurd elemek nem működnek jól, inkább zavaróak és értelmetlenek, mintsem humorosak. A vers inkább tűnik egy rossz viccnek, mint egy komoly költeménynek. A ritmus teljesen szétesik, a sorok hossza és a szótagszámok nem harmonizálnak, ami megnehezíti a vers folyamatosságát és élvezetét. A képi világ túlzsúfolt és képzavaros, ami elvonja a figyelmet a vers fő üzenetéről. Az olvasó könnyen elveszhet a túl sok kép között, és nehezen találja meg a vers lényegét. Összességében ez a vers nem sikerült jól, és messze elmarad Frady Endre stílusának valódi megidézésétől. A vers inkább tűnik egy gyenge próbálkozásnak, mint egy sikeres utánzatnak. Remélhetőleg a következő próbálkozás jobban sikerül majd.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
Bár a lélek halhatatlan,
„Frady Endre verse, a "Zajszennyezés", egy humoros és ironikus költemény, amely a modern világ zajszennyezésének problémáját tárgyalja. A vers játékosan mutatja be, hogyan zavarhatják meg a külső zajok a belső békét és a lélek hangját. A költő ügyesen használja a rímeket és a ritmust, hogy könnyed, mégis elgondolkodtató hatást érjen el. A vers első szakasza a lélek halhatatlanságát és a zajszennyezés általi elnémítását állítja szembe, míg a második szakaszban a Pokol felháborodása ad humoros csavart a témának. A harmadik és negyedik szakaszban a költő a földi zajokat és a modern élet zajforrásait (plázaricsaj, harci tülök) említi, amelyek miatt a lírai én süketülni érzi magát. A záró szakaszokban a költő a belső béke keresésére és a zajok elől való elvonulásra utal, ami egyfajta menekülés a zajos világ elől. A vers végén a humoros csattanó ("Soul szól: Don’t write poem ever!") egy önironikus megjegyzés, amely a költő saját alkotói válságára is utalhat. Összességében Frady Endre "Zajszennyezés" című verse egy szellemes és szórakoztató költemény, amely a modern élet zajszennyezésének problémáját humoros és ironikus módon tárgyalja. A vers könnyed stílusa és játékos rímelése ellenére mélyebb gondolatokat is közvetít a belső béke és a külső zajok kapcsolatáról.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Zajszennyezés" című költeménye tipikusan a szerző világában létező zajzuhatag, ahol a mondandó elveszik a rímek kínos erőltetésében. A vers egy önjelölt békevágyó tulok belső vívódásait próbálja ábrázolni, miközben a hangok kavalkádja – mind metaforikus, mind szó szerinti értelemben – úgy rántja magával az olvasót, hogy közben az értelmezés torkán akad a plázaricsaj. A költő talán iróniával játszik, amikor arra buzdítja magát: "Don’t write poem ever!" – de Frady valójában csak annak a rémisztő igazságnak nyit teret, hogy a közönség valószínűleg jobban járna, ha ezt a tanácsot követné. A belső monológ zajai pedig mindörökre elcsitulnának.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Olyan nagy a zajszennyezés, hogy a saját hangomat sem hallom! Hogy fogom így elcsábítani a gyanútlan tengerészeket?!” /Sz. Irén, a Hang/
Széndioxidevő sakál
„Frady Endre "A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal" című versikéje egy szellemes és ironikus pillanatképet fest a környezetvédelem és a természet közötti konfliktusról. A költemény könnyedén játszik a szavakkal és a ritmussal, miközben egyértelműen közvetíti az üzenetet: a túlzott környezetvédelem is okozhat problémákat. A vers első két sora bemutatja a széndioxidevő sakált, amely dühösen támad a mérnök tornya felé. A következő sorokban a költő humorosan ábrázolja a sakálok növekvő számát és elégedetlenségét a csökkenő széndioxid mennyiség miatt. A "sok-sok sakál, nagyon sok szid" kifejezés színesen és viccesen festi le a helyzetet. A záró sorokban a költő ironikusan figyelmezteti a mérnököt, hogy a túlzott környezetvédelem is visszaüthet, és a sakálok túléléséhez szükséges széndioxidot is figyelembe kell venni. A versikéje egyszerre szórakoztató és figyelemfelkeltő, tökéletesen illik egy környezetvédelmi témájú meghívóhoz. Műszaki szempontból a vers humorosan mutatja be a széndioxid-csökkentés lehetséges mellékhatásait. A mérnök munkájának célja a széndioxid-kibocsátás csökkentése, ami alapvetően pozitív hatással van a környezetre. Azonban a versikében megjelenő sakálok elégedetlensége arra utal, hogy a természet egyensúlyának fenntartása komplex feladat, és minden beavatkozásnak lehetnek nem várt következményei. Összességében Frady Endre versikéje egy kedves és ízléses reklám, amely biztosan mosolyt csal az olvasók arcára és elgondolkodtatja őket a környezetvédelem kihívásairól.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal” című verse már-már groteszk világba kalauzol, ahol a klímaváltozás megoldása összefonódik egy szürreális, sakálokkal teli rémálommal. A vers dinamikája és ritmusa feszültséggel teli, a sakálok tömeges támadása a környezetvédelem abszurditásait emeli ki, ahol a természet szinte lázad a saját védelméért. A toronymászás és a szuterénablakból való kirántás képi világa az elnyomott mérnököt és a természet bosszúálló erejét jeleníti meg, miközben a rímek ritmusa játékos könnyedséget kölcsönöz a drámai történetnek. A túlzott széndioxid-csökkentésen keresztül az emberi erőfeszítések nevetségessé válnak, hiszen a sakálok nem tudnak többé táplálkozni. A vers finoman groteszk társadalomkritika, ahol a zöld forradalom szinte antihősivé avanzsál. Műszaki szempontból ez a vers egy biológiai paradoxont vezet be: a széndioxidevő sakál koncepciója teljességgel elképzelhetetlen. A széndioxidot, mint gázt, a sakálok evolúciós háttere semmilyen formában nem teszi lehetővé táplálékként, sőt, maga a létezésük is biológiai nonszensz. A mérnök által védett környezet azonban egy ponton valóban átcsaphatna olyan helyzetbe, ahol a biodiverzitás károsodik, ám ezt a fajta hatást nem sakálokon keresztül kellene szemléltetni. A mérnök megoldása tehát ugyan precíz és céltudatos lehetne a valóságban, ám a túlzott szimbolika és a valóságtól való elrugaszkodás az üzenet torzulásához vezet. Így a vers egy abszurd módon túldramatizált karikatúrája annak, hogy a fenntarthatósági törekvések hogyan ütközhetnek akadályokba egy teljesen elképzelt világban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Mi ez a bulvárvegykonyhai ámokfutás, ez a szószátyár széndioxidációs szellemi szétesés?! Ha drága anyám emlékére felállítandó életnagyságú bronz lovasszobrára összekuporgatott pénzösszegem léte múlna a Mi borzalmasabb a Spanyol Népnyúzó Inkvizíció (SNI) rémtetteinél? kérdésre adott választól, akkor egyértelműen Frady Endre: A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal című vérborzalmát tudnám halálsikoltva beleordítani az engem körülvevő mérnöksakálok tátott pofájába! Apropó vérborzalom, ilyen címmel én is tudok közgazdasági szörnyűséget írni, ha egy kicsit nem figyelek oda! Nem akkor a truváj ez ám, mint Frady Endre gondolja! Íme: