Játszótéren játszó Jenci
Megdöbben, hogy mennyien ci-
-garettáznak dédik, nagyik,
Meg a napos padon a gyík.
Mialatt a hüllő szmókol,
Pad sarkában ég a pók ól,
Keresztesék menekülnek,
Sercegésük rossz a fülnek.
Fut Jenci s a tüzet oltja,
Bőszen fröcsköl vízi-coltja,
Szomszéd padon áznak vének,
S pofont adnak Jencikének.
- „Kölök, nem volt jó e tett ám,
Szétázott a cigarettám!”
- „Ne játsszál, te gaz lelenc, itt!”
S elhajtják a térről Jencit…
„Még szép, hogy elhajtottuk a büdös kölköt! Hát ebben a trágya országban sehol sem lehet már rágyújtani?! Se a buszon, se a villamoson, se a megállóban, se az étteremben, se a munkahelyen, se a templomban, sehol?! Most meg már a nyavalyás játszótéren sem?! Hát hol élünk, gyerekdiktatúrában?!” /Gőz Gyula, nyugdíjas kocsmáros/
„Brühühü… én csak… én csak… jót… brühühü… akartam… én csak… johót… brühühü…” /Joó Jenci, 3.c. osztályos tanuló/
„Micsoda, azok az agg alkeszok megütötték a kisfiamat és kizavarták a játszótérről?! Asszony, azonnal add ide a nagyapád féltve őrzött, fel nem robbant világháborús kézigránátját! Megyek és igazságot osztok!” /Joó Jeromos, főkönyvelő/
„Ejnye-bejnye Joó felebarát úr! Egy keresztény országban a bosszú nem etikus magatartásforma. Önnek vissza kellene vinnie a fiát a játszótérre és odatartania a gyerek másik arcát is, hogy arra is kaphasson egy-két jobbító szándékú pofont, melyekre felnőve majd bölcs hálával fog visszaemlékezni.” /Dr. Tömjéni Malaszt, a Nemzeti Kenet- és Dohánygyár vezérigazgatója és a Népnemzeti Ájtatos Párt országgyűlési képviselője/
„Egy keresztény országban pogromokat hajtanak végre keresztes pókok ellen?! Hálóikat felgyújtják, őket magukat kifüstölik?! Ez már a vég! Halál az idegenszívűekre! Vesszen a Triatlon! Mi? Ja, hogy az Trianon? Mindegy! Ki tudja megkülönböztetni ezeket a Brüsszel környéki kastélyokat?! Abcúg EU! Vissza Ázsiába! Mindent vissza! Mindenki monnyonle!” /vitéz Rozsdáskardossy Rezső, nyugdíjas tömbházmester/
„Hé, a szmókol szót én dobtam be a köztudatba, úgyhogy itt plágium fennforgása van, öcsém! Na, gyorsan küldjed a zsét jogdíjra, különben a haverjaim letépik a fejedet és kiszögelik az Avas lakótelep legmagasabb pontjára!” /Mr. Klausz, a KiMitTube? győztes rappere/
„Sütkéreztem, unatkoztam, rágyújtottam! Közöd?!” /a gyík/
„Ugatsz, te gyík?! Nesze! Most persze lapulsz, mi?! Tyű, amióta leszoktam a dohányzásról, folyton feszült vagyok! Régen azért kergettem ki a gyerekeket a játszótérről, mert zavartak a nyugodt cigizésben, ma meg csak úgy idegességből! Ki nem állhatom ezeket az izgága zajgépeket! Remeg a kezem, mit tehetek, ütnöm kell!” /Tahóvári Tobold, nyugdíjas betanított parkőr és ítéletvégrehajtó/
„Jaj, már megint egy vers! Frady Endre ezúttal egy akár fontosnak is tekinthető témát állít megszokhatatlan dilettantizmusával az őt körülvevő totális érdektelenség középpontjába, és így bagatellizálja el önnön bárgyúságával az elbagatellizálhatatlant. Kár, hogy nem a padon szmókoló gyík írta ezt a verset, úgy érdekesebb lett volna! Anyám szerint a gyíkok nem is tudnak cigarettázni, mert a békákhoz hasonlóan felrobbannak, de ő csak annyiban tudja megkülönböztetni a kétéltűeket a hüllőktől, hogy egyik gusztustalanabb, mint a másik. Akárcsak bármelyik Frady mű.” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha az én fiamat valaki megütné a játszótéren, agyonverném a csúszdával.” /Chuck Norris/
(János 8:1-11 alapján, Jézus szavai piros betűvel szedve)
Kora reggel Jézus bemegy
a Templomba, ahol nem egy,
s nem csak kettő ember figyel.
Jól telik az idő így el.
Jézus tanít, kérdez, felel,
s szundít pár besúgó el-el,
ám hirtelen nő a lárma…
„Ránk is mozgalmas nap vár ma!”
Jön a farizeus horda,
s teremtési oldalborda
a foglyuk, egy parázna nő.
Feszültség most magasba nő.
„Jézus, e nőt tetten érték!
Mi szemünkben nem nagy érték,
s be is vallott mindent a tyúk.
Kővel holtra dobálhatjuk?”
Jézus nem szól, földre hajol,
mindenkit megváratva jól,
s ujjal irkál valamiket.
„Mi van, ez a rabbi siket?!”
Jézus térdel (kemény térd ez),
aztán körbenéz és kérdez:
„Miért van e sok kő épp itt,
valaki stadiont épít?”
„Kövezni kell Mózes szerint!”
Hangadónak Jézus „Jer!” int:
„Az vesse az első követ,
ki bűnt soha el nem követ!”
Némul s elmegy minden konok
írástudó, s rolling stone-ok
halk zaja érhető tetten.
Nővel maradnak csak ketten.
„Bár már azt hitted, hogy véged,
nem ítélt el senki téged.
Így hát megbocsájtok én is,
de sose légy olyan nénis!”
„Így kétezer év elteltével bátran elmondhatom, hogy többé sosem viselkedtem olyan nénisen. Először apácazárdába akartam vonulni, de az akkor még nem volt föltalálva, úgyhogy beálltam varrónőnek egy torinói lepelgyárba.” /a házasságtörő asszony/
„Az a sok képmutató vallási fanatikus folyton szétdobálja a stadionépítésre összehordott köveinket! Állandóan újakat kell vásárolni! Így sose lesz kész Jeruzsálemi Kancsó Aréna! Még jó, hogy a boltokat nem akarják vasárnap bezáratni!” /Efraim Nátán, szabadkőműves és a Jeruzsálemi Sasok főszponzora/
„Súlyos anakronizmus, költő úr! Brit tudósok legújabb kutatásai és a NASA korabeli titkos felvételei szerint Jézus a halála előtt sosem beszélt piros betűkkel szedve! NEM ENG.!” /Lilaköd Leó, a Nemzeti Show Hivatal alcenzora/
„Persze, folyton rám fogják e megkövezési parancsot! Bocs, Jézus, de én csak azt írtam le, amit az Apukád diktált!” /III. Mózes, ószövetségi próféta és a mózeskalács feltalálója/
„A Bibliát mindig cikiuncsinak találtam, pláne, hogy nem volt benne egyetlen színes kép sem, de így piros betűkkel versbe szedve, meg illusztrálva, már olyan cukimuki!” /Csicsókai Csomálka, tini plázacica/
„Hogy… hogyan merészeli… hogy… hogy… viccet csinál… Bib… Bilbao… Bibliából… eretnek… inkvizíció… máglya… tűűűz… hrrgrrrhrrr…” /Dr. Pokol Pál, miseborász és szívrohamban elhunyt teológus/
„Mi ez az ordenáré blaszfémia?! Mi ez a szellemi életet sivár sivataggá szántó és sóval behintő taplóságlíra?! Nem tudom, mi lehet rosszabb, megkövezve lenni, vagy ezt a verset elolvasni. Anyám szerint a vers elolvasása után megkövezve lenni, de nem értek vele egyet, mert akkor legalább hamar megszabadulhat az áldozat a maradandó pszichoszomatikus sérüléseitől. Szerintem Frady Endrének tükör előtt állva kéne önmagának felolvasnia a verseit, hátha egyszer visszahullana rá! Mindegy, hogy hogyan, csak fájjon neki! Mert megérdemli!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer elém is odavezettek egy házasságtörő nőt, amikor épp edzést tartottam, és én azt mondtam nekik, hogy az vesse rá az első követ, aki nem fél attól, hogy lerúgom a fejét! Még végig se mondtam, már ott se voltak.” /Chuck Norris/