Frady Endre

Magyar ember ritkán sörös.Ide véled, száraz vörös!Az se baj, ha félig száraz,Poharamban engem vár az! Száraz bortól hős hadvezérLesz belőlem, talán ezér’Rohamozom meg az ivót,S elfeledem, tegnap mi vó’t! Az édes bor csalfa páva:Kellemkedik, én meg gyávaOroszlánná leszek tőle,S asztal alá terít ő…

Erdőn csillognak a szemek,Farsangoznak állatok.Olvasóim, ez oly remekBál, hogy csorog nyálatok!Zsömlét ölt a hód s most McHód,Fess sofőr a pávián,Siketfajd szól: „Nagy az ekhód,Úgy zörögsz az Ávián!”Baglyon bő a medvejelmez,Lötyög rajt a maskara,S vájt fülének nem kegyelmezVarjúkórus sas…

Állatkertben sok az állat.Van zsiráf, ki messze ellát,Oda, ahol bőg a tigris,Kinek szája szörnyű tág rés,Melyen befér másfél szarvas,S lesz belőle trágya, szerves.Csámcsogás hallik a Zoo-ból,Medve épp gondozót zabál.Bő szájából seprű nyeleÁll ki s közben folyik…

Énrám fényes csóva vetül,Közben gyenge délnémetülÉpp „Damen und Herren”-ezek,S tapsra csattannak a kezek.Megriadván eme zajtólOroszlánom gyorsan rajtol,Nézőtérre beszabadul,S Herr Frühstück-nek esik vadul.Körlelátón nagy a pánik,Oroszlánom oroszlánik,Azaz tetemeket…

Erdőbe, ha mákony zúdul,Királytigris gágog lúdul,Ékszerteknős medvét rugdal,Nyúlzugokból zúg a zugdal,Éti csiga kerget pumát,Csőgilisztán folyik rum át,Lombok fölött vadkan köröz,Tigrist fal fel csont és bőr őz,Tölgyön fagyal nő, nem magyal,Rinocéroszt mókus…