Frady Endre

Lóvarrónő folyton lót varr
Mindenféle döglött, ótvar
Lódarabból, amit talál,
S így hasznosul a ló halál.

Lovakat szakmányban varrja,
Sajog már az összes karja,
És e fájás járja át a
Testét, úgyhogy szúr a háta.

Kialvatlan szeme veres,
Szorgalmas, de alig keres.
Gyárt bár napi hat és felet,
Pecsvörk lóra nincsen kelet.

Lóvarrás nem sikerszakma,
Többet kap egy átlag vak ma,
S nem kellemes szabni lóbélt.
Ily nyomorban tán csak Jób élt.

- Húgom bezzeg sikeresebb!
Mardos is belülről e seb,
S irigy vagyok rája – gyón ő –
Mer’ ő stadionvarrónő!

„Hja, kérem, a szabadpiacon farkastörvények uralkodnak! Ha nagyobb a keletje a stadionoknak, mint a döglött lódarabokból összevarrt pecsvörk lovaknak, akkor a stadioniparból lehet jól megélni, a lóiparból meg mielőbb ki kell szállni! Ha pedig a fizetés már egy vak koldus átlagkereseténél is kevesebb, akkor érdemes vagy beszerezni egy fehér botot és egy fekete szemüveget, vagy ki kell tántorogni Amerikába. Döglött lónak és szabad versenynek egyaránt híg a leve!” /Dr. Tőke Tokmány, kapitalista közgazdász/

„Költő úr, mink itten Tolnába, Baranyába a megmurdelt lóból virslit és hurkát-kolbászt csinálunk, nem pedig olyan pécsi verklit, vagy mit! Hiába, kutyából, lóból nem lesz szalonzenekar!” /Gyopár Gyula, a szittyarütyütyüi Csataló Csárda mindenese/

„Mindig mondom a nővéremnek, hogy ne siránkozzon, mint egy Jób, hanem váltson át a lóról, mint én! Én a stadionnal jó lóra tettem! A kulcsszó a mobilitás!” /Szügy Szilárdné Luft Lea, stadionvarrónő/

„A MOB bilit ás?! Kikérjük magunknak! Mi csak a tartalmát kavarjuk! De erőfeszítéseink nem hiábavalóak, mert lesz itt-ott még szőlő, lesz itt-ott még lágy kenyér, no meg 2024-ben akkora Olimpia is, hogy attól koldulunk! Ezért is kell annyi stadion!” /Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke/

„Hagyjanak már engem békében nyomorogni! Sok mindent átéltem már, de ez a döglóvers rosszabb, mint amikor a rühöt kellett egy cserépdarabbal magamról levakarni!” /Jób/

„Hé, költő úr! Maga meg honnan tudja, hogy én mit gyóntam fülbe a tisztelendő úrnak?! Csak nem hallgatózott?! Akkor talán még azt is tudja, hogy vezeklésképpen címerállatot kellett varrnom a lóbányai plébániának?! Na, ilyesmik miatt nincs időm átképezni magam!” /Bányaló Benőné Luft Liza, lóvarrónő/

„Csókolom Liza néni! A lovakat megvarrják, ugye? Nekem szétszakadt a hintalovam! Tessék mondani, holnapra meglesz?” /Paci Piroska, a Vitéz Lóbányai Kerti Kotlós Általános Iskola és Ellentengeri Címerezési Szakiskola 1.c. osztályos tanulója/

„A versenyló halála óta nem született ilyen gyomorborzongatóan szürreális lólíra! Csingiz Ajtmatov, a kirgiz pusztaérzés szellemi lovagja két fordulat között boldogan mosolyogna a sírjában, ha tudná, hogy szívszakadva kimúlt versenyparipáját a XXI. század eltárgyiasult lóvarrodájában a kizsákmányolt klausztrofóbiás keményen dolgozó közmunkás kisembernő újrahasznosítja. A társadalom és az irodalom peremén egyensúlyozó költő ismét akkorát alkotott, hogy a fal adja a másikat! Stadium ante portas!” /Igássy Imréné Szekeressy Szandra, táltos és lóirodalmár/

„Mi ez az irodalmi dögkútból előhúzott hullaszagú fércmű?! Már megint egy alpári vulkánvers, melyből a költő piramidális tehetségtelensége fortyogó lávaként tör elő majd egy nyáladzó celeb értelmetlenségi színvonalán dadogva gőzölgő tufaporral von be mindent maga körül. Elnézést kérek a tufaportól az összehasonlításért! Anyámnak meg megtiltottam, hogy pecsvörk lovat rendeljen a TV shopból, nehogy egy ajándék Frady verset is mellékeljenek hozzá! Tévélezáre necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer láttam egy hegesztési varratokkal összeszerelt tizenhat tonnás acéllovat, de amikor a delejes tekintetemmel magamhoz vonzottam, ripityára tört a szemgolyómon.” /Chuck Norris/

Csöndben éldegélt a zsurló
S haverja az articsóka,
Ám egy szülinapos zsúr-ló,
S néhány ittas party-csóka

Táncolva, míg szólt a rumba,
Őket lazán eltaposta…
(S gyásztávirat formátumba’
Adott erről jelt a Posta)

Naplemente fénye súrló,
After Party árnyak nyúlnak,
S fut a reinkarnált zsurló:
„Répa Showba várnak nyúlnak!”

„A szóvicc a humor legalja! A humor a bökversírás legalja! A bökversírás a költészet legalja! Frady Endre pedig mindennek a legalja! Rohadjon meg ott, ahol van!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és répadíler/

„Zsurlót és articsókát nem érdemes  közvetlenül egymás mellé ültetni, mert ha jön a születésnapi bulin megrészegedett fiatalság, akkor egyszerre letaposhatja mindkettőt. Érdemes közéjük árambevezetésű kerítést húzni, hogy a részeg taplók legfeljebb csak az egyiket taposhassák le, utána meg büntetésből égjenek szénné!” /Józanparaszt Jenő, jégfűzesi jobbágytartó és zöld aktivista/

„Ne gúnyolódjon költő úr a reinkarnáción, mert olyan ganajtúró bogár lesz magából, hogy még az unokája is undorral mossa le magát a bakancsának a talpáról!” /Dr. Jinjang Joghurtné Jojó Jolán, csakra csokrozó és csí tanácsadónő/

„ Hé, költő úr, és mi történt a jó baráttal, a hű articsókával?! Ő miként támadt fel?! Ugye nem azt akarja azt sugallni, hogy csak a zsurlók reinkarnálódhatnak, az articsókák pedig nem?! Ugye nem akarja, hogy rasszizmus vádjával citáljuk a törvényszék elé?! Vendetta van nálunk, és nem félünk használni, ha kell!” /Artú Ditúka, tiszteletbeli articsóka és Erőleves készítő kisiparos/

„Hozzászólhatnék, mert mindkét részről érdekelt vagyok, de lusta vagyok hozzá... Nyihaha...” /Szaftos Szafaládé, öt éves zsírló/

„Nem csak igazi, de valódi keresztrímes tájlíra egy európaiak közötti zöld-fehértől, aki a kozmopolita buliban nem csak a jót, hanem a tragédiát is meglátja, miközben az új élet is csak földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény! Abcúg Lillák, abcúg Lillák!” /Franzstadt Ferencné Ferencvárossy Franciska, magyartanár és vénaszkenneletlen ultra/

„Kikérjük magunknak és perrel fenyegetőzünk azok miatt, akik a sztat állíccsák, hogy a Répa Show c. műsorunkba kizárólag perverz, kretén és síkidióta nyáladzókat hívunk meg önző haszonszerzés reményében, miközben ez igaz ugyan, de megincsak kikérjük magunknak! A lényeg, hogy dőjjön a lé, a Puzsér meg fullaggyon meg lehetőleg máma mégg! Mi, hogy a mégg egy gé? Ekkora paraszcságot! Beperelem!!!” /Hajdú Péter, médiacápa/

„A vers természetesen rettenetes, de ha Hajdú Pétert kiakasztja, akkor támogatom! Mondjuk, már az is meglepő, hogy el tudta olvasni, mert nem feltételeztem, hogy ismeri a betűket. Anyám szerint csak felolvassák neki, miközben ő csak a taknyát húzogatja. Életemben először értem, hogy mennyi éleslátást örököltem anyámtól. Frady Endre ettől függetlenül nálam az olvasatlanul kidobandó és anyámtól eltiltandó kategóriában marad!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hiszek a reinkarnációban, és minden elismerésem az előző énemé, aki kiérdemelte, hogy bennem szülessen újjá!” /Chuck Norris/

Colstokboltban kérdi Marcell:
„Ez a colstok tényleg mér col-
-ban, vagy ez csak kész átverés?”

Boltos bömböl: „Te ótvaros!!!
Colstok colban mér’ ne mérne?!
Elég, vár egy márna már, na!!!”

Felé tényleg márna úszik,
Uszonyában Arany Ászok
Meg egy tányér vesevelő…

„Álom ez csupán, vagy való?!”
Nyögi eszelősen Marcell
S arcán megremeg a morc áll…

Boltos (aki Király Ipoly),
Így szól: „Márnám, jön az apály,
Most íziben ússzál vissza;”

Mondatvégi pontosvessző
Jelzi, hogy a szörnyű hőség
Költőagyba hatolt húsig…

„Tisztelt költő úr! Egyrészt mielőbbi jobbulást kívánok az agyhúsának, másrészt meg hálásan köszönöm, hogy nem feledkezett meg arról, hogy a napokban ünneplem mindkét névnapomat!” /Márnavölgyi Ipoly Marcell, colstokkészítő kisiparos/

„Tisztelt költő úr! Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy még az ön igencsak rendellenes agya sem tartalmaz húst, csupán zagyos szöveteket, úgynevezett többfázisú kolloid-rezisztens trutymót, azaz genetikus zselét. Hús oda csak úgy kerülhet, ha a pácienst fejbe lövik pl. egy fagyasztott csirkével. Eme zagyva klapanciája után ez természetesen önnél sem kizárt.” /Dr. Agyassy Atanáz, nyúltagysebész és kisállat preparátor/

„Húsagyú poéta úr! Apály Magyarországon nem létezik, mert nincsen se tengerünk, se óceánunk! Dagály az van, de csak az Árpád híd pesti hídfőjénél, és még azt is bezárják, mert át kell építeni a 2017-es vizes világbajnokságra! Hű de mérges vagyok!” /Gőz Gézáné Pulyka Piroska, nyugdíjas úszómesternő/

„Mi van költő úr, reggel a budiban ránézett a falinaptárra, oszt’ rájött, hogy most van a Marcell, meg az Ipoly névnap, és kotlás közbeni költeni kezdett?! No, ezt szép nyögvenyelősen kipréselte magából! Nagyon NEM ENG!!!” /Ircell Mapoly, OKJ-s betanított főcenzor-helyettes és csősz/

„A mondatvégi pontosvessző oka nem a hőség, nem is a nyelvtani műveletlenség, hanem a folytathatatlan folytatni vágyása, a vég végtelenig túlnyújtásának akarása, melynek nem nyögés a vége, hanem a vég maga, de ez a vég lezáratlan, mint egy lelki sipolyműtét, egy spirituális fisztula episztola. A colstok valóságszigora körül lebegő már-már dadaista képzavarok és pszichedelikus hő-hű hűhó heurisztikusan elemeli a művet a seholvalótlanság talajáról. Igazi szinergikus színorgia!” /Seholi Skolasztika, színterapeuta és a Pszichedelikus Csakrafilter Teaház élményfelelőse/

„Ki nem állhatom a kancsal rímeket! Folyton a saját szemtengelyferdülésemre emlékeztet! Na, költő úr, kerüljön csak a kezem közé és megmutatom, hogy milyen az, amikor valaki nem jól végzi a munkáját!” /Bandzsa Bendzsi, bandzsi-dzsamping oktató és amatőr bendzsóművész/

„Mi ez a penetráns ízléstelenséggel átitatott versalakú salakanyag?! Milyen szellemi dögkút lehet annak a bensőjében, aki ilyen líramoslékot öklendez az emberiség képébe?! Milyen kérdés hangozhatott el a világegyetemen, amire Frady Endre volt a válasz?! Vajon mekkora űr fog megszűnni a halála után? Hányan fogunk pezsgőt bontva ujjongani a ravatalánál? Hányan röhögjük majd el a gyászbeszédét? Anyám szerint ízléstelen vagyok, pedig csak kapaszkodókat keresek.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy másfél tonnás izommárna el akart úszni az Arany Ászokommal és a rántott vesevelőmmel, de összehajtogattam, mint a colsotokot. Azóta cikkcakkban úszik és beszélni is megtanult, hogy előre köszönhessen.” /Chuck Norris/

Csillogva ül ki a pára
Légkondibolt ajtajára.
Tulaj, Herr Eis benn a hűsön
Pénzt számolva sóhajt: Hű, schön!

Légkondira hitel alma,
Oly nagy a bolt árforgalma.
Sorban áll sok nyenyec, ír, tót
Vásárolni hőségirtót.

Bolt előtt kint főnek népek,
S hogyha tán előre lépek,
Rögvest visszahullok haránt,
Mert pár marok zutty! hátraránt.

Lerántanak, megtaposnak,
S tűnök olybá csatakosnak,
Mint cukorpép meleg pitén…
Ma se veszek légkondit én!

„Mit nyavalyog költő úr?! Örüljön, hogy a tömeg megakadályozta, hogy egy kis meleg miatt végzetesen gigantikusra növelje az ökológiai lábnyomát! Amúgy pont a maga érdekében én rángattam vissza magát a bolt ajtajából! Igaz, hogy én vettem egy masinát, de egyrészt csak kicsit, másrészt én tényleg csak akkor kapcsolom be, amikor okvetlenül szükséges. Bezzeg maga, abban a nagy hideg-imádatában még télvíz idején is brúgatná! Nem is értem, miért nyafog, miért nem tűri inkább keresztény alázattal, zsoltárt énekelve a léleknemesítő szenvedést!” /Mirigy Menyhért, fűnyíróélező és zöldjogi aktivista/

„Költő úr! Nyilván a nagy meleg miatt folyhatott annyi verejték a szemébe, hogy nyenyeceket vélt látni a sorban! Nekünk itt Nyenyecföldön nem légkondira van szükségünk, hanem szánkóra szerelhető mobil hőerőműre! Magyarországra meg sosem költözne egyikünk sem, mert Nyenyecföld jobban teljesít! Máskor jobban nézzen utána a témájának, nehogy véletlenül magára uszuljon egy hegyi rozmár!” /Ivik Nyuhaj, nyenyec rénszarvasidomár/

„Ne puffogj, Ivik, én már évek óta itt élek Budapesten! Gyerekkori álmom volt, hogy lássam a lokálisan világhírű Ferencvárost játszani! Hááát... már láttam... de sajnos nincs pénzem hazaköltözni. Légkondi helyett is csak egy zöld üveges Kőbányai Világost tudtam venni.” /Lavros Lapcuj, nyenyec származású állatkerti jegesmedve gondozó közmunkás/

„A költő hamisítatlan líraleopárdként veti magát a témára és véres verítékkel marcangolja verssé. A pénzhajsza okozta globális felmelegedéstől tántorgó kisemberek hűs germán imperialista kézből történő etetése a mű metaforikus kvintesszenciája. Az emberibb létért folytatott küzdelem feladásának vereséggel felérő beismerése pedig a sztoikus reménytelenség csimborasszójaként böffen bele az orránál fogva vezetett emberiség lelkiismeretlen közönyébe. Látens jin-jang létliturgia!” /Dr. Zen-zaj Zinajda, létmédium és csakracsíra kutató/

„Megy az üzlet, ami nem csoda, mert naponta háromszor veszem az imaszőnyegemet, letérdelek a Nagy Szürke Légkondi elé és Vaterland-i dalokkal magasztalom! Klima, Klima, über alles!” /Dieter Eis, a Wunderklima GmbH tulajdonosa/

„Nem tudom, mi lehet az a légkondi, de ha az írek is sorban állnak érte, akkor valószínűleg valami veszélyes fegyver! Utánanézetek és ha hatékonyabb, mint a bárd, akkor azzal intéztetem el a megunt feleségeimet!” /VIII. Henrik, angol király/

„Ez a szadista le akarja fagyasztatni a megunt nőit?! Pedig az rohadtul fáj ám! Ha elkapom, szétlövöm az Ezeréves Sólyommal!” /Han Solo, a mirelit űrhős/

„Ha a légkonditlan Honvéd Kórház elfekvőjében beledöglök is ebbe a hőségbe, akkor sem engedem, hogy egyházi szertartás szerint földeljenek el! Egyetlen papot sem akarok látni a temetésemen!” /id. Csávás Kálmán, nyugalmazott vezérőrnagy és anonim ateista/

„Én Istenem, jó Istenem, áruld el nekem, hogy van-e ennek a fránya földkerekségnek egy olyan zuga, ahová elbújhatnék a Frady Endre versek elől?! Anyám szerint a te összes teremtményed jó, de akkor ki alkotta ezt a rút rímhányó rettenetet?! Kérlek, ne bocsáss meg neki, sőt tégy valamit ellene, mert én már nem sokáig bírom, és kénytelen leszek odavetni magamat a következő nagyobb hőhullám elé! Ámen!” /Puzsér Róbert,  kritikus/

„A légkondi egy smafu! Amikor én annak idején egyetlen hűvös pillantással előállítottam a jégkorszakot, egyből kihaltak a dinoszauruszok!” /Chuck Norris/

Egy gondolat bánt engemet,
Hájréteg engem eltemet,
S hol zsírjaim domborulnak,
Hasizmaim nem kockulnak.

Termetemet tőke törte,
S ettől dagadtra vert körte?
Na, irány a konditerem,
Ahol talán kondi terem!

„Nyomd a súlyzót, ne siránkozz,
Ne igazodj a világhoz!
Mutatom: így! Figyeld karom,
S te is lehetsz erőbarom!”

Kemény leszek, fát emelek,
Szteroidot én is nyelek,
S így megyek majd fejjel falnak:
Body-zósok korán halnak.

„Megértem a problémát, mert nekem is volt egy hosszan tartó ’kövér Elvis’ korszakom, ám amióta le lettem lőve, már egyáltalán nem foglalkozom a súlyommal.” /John Lennon, ex-beatle/

„Nem szikár az alakom, inkább gömb, de belakom.” /Kiss Gömböc, felzabáló/

„Plágiumszagot érzek, vagy csak a kunyhó nem lett kiszellőztetve a tegnap esti kumiszparti óta?” /Alexander Petrovics őrnagy, barguzini hadifogoly poéta/

„Elhízás ellen nem verset kell írni és nem konditerembe járni, hanem a tőlem rendelt update® kaját enni és a szintén tőlem rendelt update® kazettára tornázni! Mindketten jól járunk! Ne feledje, update®!” /Schobert Norbert, ® fitneszguru/

„Magyarország halála, ha mindenki anorexiás akar lenni! Fogy a nemzet, ha mindenki fogy! Költő úr is jobban tenné, ha nyafogás helyett holnap bejönne a Kisbigbe egy jó adag sertéstokányra rizzsel! Az súlyt kölcsönöz az embernek! A férfi száz kiló alatt ugyanis csak karácsonyfadísz!” /Mr. Kisbig, konyhafőnök/

„Han Solo soványka nyikhaj volt, oszt’ mégis elkaptuk, höhöhöhö! Én szép kövér vagyok, de engem próbáljon valaki domborművé fagyasztani! Kiszakadna a főfal is, ha ráakasztanának, höhöhöhö!” /Jabba/

„Bekérettem a verset, mert felmerült a gyanú, hogy engem gúnyolnak benne, de szerencsére nem. Nekem a nevemen kívül különben is csak a bajszom kövér. Mokány magyar legény vagyok, tyű és hinnye!” /Kövér László, az országgyűlés elnöke/

„A magyartanárunk a szünidőre feladta ennek a versnek az elemzését. Belekezdtem, de inkább példát veszek róla. Én is feladom…” /Zsír Zsermen, a bükkszotyoládi Frady Endre Általános Iskola 8.c. osztályos tanulója/

„Ne aggódj fiam, majd a jegyzővel megíratom azt a versmicsodát! Inkább egyél, mert megint benézel száz kiló alá, és szégyenkezhetek veled a nyaraláskor, hogy milyen girhes vagy! Még majd megszólnak a népek, hogy éheztetlek! Mars zabálni!” /Zsír Zsödény, Bükkszotyolád polgármestere és a Tunkolt Szaft Csárda tulajdonosa/

„Mi ez az agyakra telepedő szellemi guanóréteg?! Életem Frady Endre előtti mélypontjának, Jatagáni Jenci: Szutyokszálas szöszmötök szintézise c. kubista kínrímhalmazának ismeretében is elmondhatom, hogy én még soha nem olvastam ennél förtelmesebb zsírverset! Fuss, anyám, fuss, ahogy a reumád bírja, és vissza ne nézz erre a hájhurkás médiatöltelékre, mert te is show bálvánnyá válsz, mint én!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha nem ismernék minden nyelvet, akkor nem kellene eredetiben elolvasnom ezt a zsírégetős body-building borzalmat! Azt hiszem, kirúgom a költőt a zsírjából, és hogy vissza ne essen – ami a fogyásnál gyakori – orbitális sebességet billentek alá!” /Chuck Norris/

Tél Diszkóban zengne sí-rock,
Ám én verítékben sírok,
Mert hő-szike tarkón metél,
S nincsen sajnos se sí, se tél.

Nyár van! Ég a gyíkok bőre,
Nem áll le a hő a Hőőő!-re,
Keddbe olvad át a hétfő
S medencében Gyurta szétfő.

Boldogtalan puputeve
Hónaljának híg a leve,
S ez is, mint most jó pár dolog,
Földet érve elpárolog.

Forró testtel bőg a bögöly.
Odahörgök: „Meg ne dögölj
Ledöfvén egy izzó őzet!”
S bugygó agyam IQ-főzet…

IQ-m szétes I-re, Q-ra,
S tán egy hideg vizes kúra
Segítene, de itt a vég,
Nincs víz, mert az összes tav ég.

„Összes tav ég, mi?! Költő úr, a magyar nyelvben nincs olyan szav, hogy tav! A szétes is kétes! Fogadjunk, hogy a siroki várban kapott napszúrása közben találta ki ezt a sí-rocki dolgot! Akinek egy rímszótár van a fejében, az miért nem ír normális verset?! NEM ENG!!!” /Kákacsomóssy Kötönye, betanított szőrszálhasogató és főcenzor/

„Micsoda?! A megfigyelendő célszemély járt a siroki várban és én erről csak most értesülök?! Az eddig ráállított ügynököket büntetésből azonnal áthelyeztetem NB I-be játékos megfigyelőnek és végig kell nézniük az idény összes bajnoki és kupameccsét! Tudom, hogy ez túl kegyetlen büntetés, de példát kell statuálnom, hogy a többiek is féljenek, és hogy a nézőtér se legyen tök üres!” /Csávás Kálmán főőrnagy, a terror elhárítás kemény embere/

„Jaj, főnök, csak ezt ne! Hadd menjünk inkább az aluljárókba hajléktalanokat zaklatni! Nem a mi hibánk, hogy a célszemély a legszuperebb csodaautóval, egy Suzuki Ignisszel mindig lerázott minket a hegyi utakon!” /Sumák II. Sebő, elbocsájtott titkos ügynök/

„Az irodalom vegykonyhájában szalonnabüdösre izzadt korszellem lengi be a hőségtől szétabált intelligenciájú líra-leviatán fajsúlyos későnyári úthengerkölteményét. Az egymás párájában verejtékező rímpárok tocsogva aszalódnak a szikszáraz mondanivaló kozmikus reménytelenségében. A versvégi értelmetlennek ható szavak a globális felmelegedéstől széthulló elmeleves, az agyi zagy Kasszandra szerű falra hányt borsójának odaégett darabjai. Újabb remekmű égett belénk! Béke porainkra!” /Jottányi Jenőné Teflon Tátika, középiskolai magyartanár és szünidei idényszakácsnő/

„Jössz ide sok európaiak! Táncolsz, sí-rockizol! Lenni sok hó és tánc! Jó magyar szakácsok főzni konyhában! Jönni-jönni, míg tartani tél!” /George Dancekiller, a cape town-i Winter Disco tulajdonosa/

„Mi ez a gutaütött szellemi mocsár?! Hogy keletkezhetett ez a kénkő bűzős ideológiai posvány?! Az irományból nyilvánvaló, hogy Frady Endre IQ-jának mérőszáma pontosan megegyezik azzal a celziuszban kifejezett hőmérséklettel, amely esetén ez az amúgy is beszámíthatatlan lény elszabadult hajóágyúként végképp ön- és közveszélyessé válik. Anyám szerint lehet, hogy ha valaki ezt a szerencsétlent árnyékba cipelné, akkor magához térne annyira, hogy őt – azaz anyámat – ismét csak minden második versétől kellene eltiltanom, a többit meg magától nem olvasná. Kár, hogy nekem hivatalból így is, úgy is mindet végig kell senyvednem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor nálunk Texasban 50°C van árnyékban, akkor sosem megyek árnyékba. Inkább lefejelem a Napot.” /Chuck Norris/

Eme líra lélekemel,
Szépség felé hajt most, nem el,
S átmelegít, mint a konyak,
Ha a szívek fogékonyak.

Ölelve a Mindenséget
Szívbe szívet beleéget,
Közjót segít elő e mű,
S repeshet a Nagyérdemű.

Egekben száll már a lélek,
Özönlenek hála-mailek,
Víg hőtől Napkorong is ég
S körtáncol az Emberiség.

Olvasván e lelki lírát,
Angolhoz megy inni ír át,
S létmetamorfózis nyomán
Békés lesz magyar-román.

„Hogy lehetne békés a magyar-román, amikor egy közös Stasi-Securitate aljadék akció eredményeképpen a mi Dárdai Palinkat túszul tartják a háborús bűnök fővárosában, a berlini stadion bunkerében! De majd mi, igazi turultudatú ultrák odatesszük magunkat és nagymagyar tenyérrel lesújtunk! Kiszabadítjuk a Palit és az ő vezetésével visszafoglaljuk Trianont! Még egy sört!” /Hun Huba, futballhuligán és sámándob köbölöző kisiparos/

„Jó látnom, hogy immár magyar-román két jó barát, együtt isszák egymás borát! Legalább nem kell külön-külön hajkurásznom őket, ha vért akarok szipolyozni!” /Vlad Tepes alias Drakula gróf, havasalföldi fejedelem/

„… Nehéz megszólalnom… költő úr… tokáig a könnytócsában… látva, hogy az angol James Smith és az ír Patrick O’Henry együtt hánytak a kertem végében… és most… most egymást átölelve alszanak a disznóólban… Köszönöm ezt a lélekemelő pillanatot!” /George McDonald, skót viszkidíler és kertszomszéd/

„Amint felszállt közénk e mű, megszférákzenésítettük és az angyalok kara már gyakorolja, hogy elindulhasson ezzel az új kozmikus slágerrel az Intergalaktikus Dalfesztiválon és elnyerjék vele a Mennyei Giga címet.” /Líria, lantangyal és mennyei slágergyártó lény/

„Röpdösök, repesek! Ez a vers-hidegzuhany-injekció kombó nekem nagyon bejön…” /özv. Nagyérdemű Nándorné Mindenség Margit, döblingi elmegyógyintézeti ápolt/

„Nem körtáncolok, csak menet közben emigrált a hintáslegény és nincs, aki leállítsa ezt az átkozott ringlispílt! A légsúrlódástól már a kontyom is ég! Segítsééééég!!! Ki akarok száááááá…” /Emberiség Elemérné Napkorong Nutella, műkörmös és műkontyos/

„A lélek húrjait mesterien pengető költő mesés mennybemeneteli metaforájával a profán rögvalóságból mintegy az éterbe emelkedik. A népek közötti megbékélés látomása a művet kozmikus patinával vonja be. A páros rímek összetartozást kifejező ereje teremt kohéziót az eldologiasodás mételyétől széteső ének közös világegyetemi katarzisához. Igazi lélekemelő univerzumlíra!” /Erdei Farkasné Vadász Piroska, nagymama és kisnyugdíjas magyartanár/

„Két dolgot találtam fel, a konyakot meg a Waterpoloo-t, és ezek a kedves magyarok mindkettőért szeretnek. Ha egyszer száműznek, Magyarországon fogok letelepedni.” /Napóleon/

HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM IHATOD EL A KONYAKUNKAT! Nemzeti Alkoholizáció /kék óriásplakát/

„Mi ez a babarózsaszín celebsziruppal leöntött lírabibircsók az irodalom testén?! Mi ez a cukrozott médiamocsárban negédesen önkellető gennyvers?! Anyám már majdnem bedőlt ennek a helyeskedő bájgúnárkodásnak, de még idejében nekitámasztottam a haraghajtású keresztvízleszedőmnek! Most meg azon siránkozik, hogy az a snájdig Pali gyerek egy Herta nevű német nő miatt cserbenhagyta az országot! Mindegy, a románokat Palival, vagy Pali nélkül, de úgy megverjük, mint ahogy a balsors minket ezzel a szakmányban verselő Frady Endrével! Ceterum censeo Fradyendrem esse delendam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hej, hány lélektelen lélekkufár gaz lelke szállt már a szférák zenéjét túlhangrobbanva ki a világűrbe, amikor bolygótisztítás közben alájuk rúgtam!” /Chuck Norris/

Csillogó felszínű csula
Légben szállva elkorcsula;
Nyúlik, nyálik s közben kétes
Állagdarabokká szétes.

Földet érve toccsan-freccsen,
Nincs külcsíne (mit a kecs csen
Be csulába általába'),
S csatakos, mint Málta lába.

(Tengerbeli sziget Málta,
S hogyha köp slájm-kóros nyált a
Felszínére Poszeidon,
Mindenki fúl fenn a hídon.)

Tócsa már a csula csupán,
Rút, akár egy sörhasú Pán.
Ki belelép, hanyatt esik,
S szavai nem főnemesik:

„Azt a büdös… Ó, hogy az a…”
- Bömböli bicegve haza.
Egész úton bőszen anyál,
S száradva hal szörnyet a nyál...

HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM KÖPHETSZ BELE A LEVESÜNKBE! Nemzeti Inzultáció /nagy kék óriásplakát/

„Hinnye, kőttő úr, ha én kisercintek egy másfélliteresset, az biza fő nem szárrad, hanem megvárgya a következő esőtt, oszt eggyüt lessznek sárrá, mibe beledagonyáznak a gyisznók!” /Sercli Simon, slejmvári polgármester/

„Büszkén jelenthetem, hogy idén a mi községünk rendezte az I. Nemzetközi Köpködő Olimpiát, ahol versenyzőink mind gyors-, mind távköpésben aranyérmet nyertek. Én sajnos csak ezüstérmes lettem a mennyiségi köpésben az utóbbi években verhetetlen Sercli Simon mögött. Gyanús nekem, hogy tiltott nyálképző szereket szed! Na, majd elkapja a grabancát a WADA!” /Dr. Nyál Nyék, csulavári főjegyző/

„Magának van sörhasa, költőcske, nem nekem! Még egy ilyen kiszólás és szétütöm a csökött agyát a sípommal!” /Pán/

„Tisztelt öcsém-bátyám Zeusz főbíró úr! Ártatlan vagyok! Rágalom, hogy cunamit csuláztam Máltára és orvosi zárójelentésekkel tudom igazolni, hogy már régóta kigyógyultam a slájm-kóromból! Hadd szúrjam szigonnyal szügyön ezt az elkorcsosult epigont!” /Poszeidon/

„A mű az elsődleges emésztőnedv természetes közegéből kiszakadó, a külvilágba kényszeremigráló darabjának elkerülhetetlenül tragikus sorsát mutatja be költőien, a csúcson való kezdeti csillogástól a külcsínt és a belbecset eltorzító zuhanáson át a fájdalmas becsapódásig, a mélypontot történő megaláztatásig és a létből felszáradással történő nyomtalan elillanásig. A vers méltóságteljes rímpárokkal hömpölyög és görög a mitológia iszamós útján. Ilyen mélylírák elemzése végett érdemes a tanári pályát választani. Ez jó csulaság, Frady munka volt!” /Dr. Nyál Nyékné Csulai Csilla, a csulavári Toccs Tiborc Gimnázium és Nyálelválasztó Szakközépiskola magyartanára/

„This is a very stupid poem! Let's throw the poet into the sea! Let the fishes eat his disgusting body!” /Valettai Vendetta, máltai lovagnő/

„Mi ez az emésztőnedv förtelem?! Mi ez a csulalíra?! Mi jöhet még ezután?! Legközelebb a gyomornedvekről, vagy a vastagbélben izzadó salakanyagokról keletkezik valami rémes rímrománc a szerelmes széklet címmel?! Anyámnak mindenesetre megparancsoltam, hogy a Frady műveket ezentúl olvasatlanul húzza le a vécén, de előtte hajtsa le a deszkát, nehogy rémrímcsöppek fröccsenjenek a falra! Remélem, hogy a szennyvízcsatornák bírják a terhelést! Régóta mondom, hogy Csatornázási Művek az egyetlen hasznos csatorna!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban Texas homokja került a számba, amit nyállal gömbbé gyúrtam és kiköptem az égbe. Így keletkezett a Hold.” /Chuck Norris/

Tegnapelőtt megmart egy gyík,
Térdkalácsom csupa rücsök,
S fogaimból tört ki egyik,
Mikor lefejelt egy tücsök.

Tegnap éti csigám szarva
Hasította fel a tokám,
S fájdalmasan be lett varrva.
Ennyi szenvedés már sok ám!

Máma meg a szomszéd Elek
Harapta át bal lábikrám!
Arra mutatnak e jelek,
Őrangyalom haragszik rám?

SMS-t jelez a teló:
nem rad kaptam fel a vizet
csak itt londonban e melo
tizenotszor annyit fizet

„Már megint ez a dekadens kozmopolita liberálbolsevik bérhurrogás! Most, amikor a frissen beharangozott őrangyal életpályamodell hatására drasztikusan csökkent a külföldre emigráló őrangyalok száma, amikor az űrt a fiatal megtévedt őrangyalok hazacsábításával, és a közmunkában dolgozó biztonsági őrök OKJ-s angyallá képzésével kívánjuk kitölteni, szóval ebben a reményteli helyzetben merészel itt bárki kritikus szavakkal pánikot kelteni?! Csomagoljon költő úr, mert mindjárt megérkezik önért a nagy fekete autó!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, pofonosztási és közhangulat formálási államtitkár/

„Londonban sej van számos utca és minden utcán forgalom! Mégpedig pont fordított, mint nálunk, így a rengeteg odamenekülő honfitársunkra sokkal több veszély leselkedik, ergo az őket kikísérő őrangyalokra jóval több feladat hárul. Logikus, hogy a veszélyességi pótlékokkal együtt ott kint többet keresnek.” /Kerubvári Szeráf, a Magyar Internacionális Alternatív Személyi Őrangyalok Szervezete (MIASZÖSZ) lángpallos ügyi főelőadója és angyali karvezetője/

„Dear Hungary, thank you very much for the lot of guardian angels! Hungarian reforms work: England performs better!” „Kedves Magyarország, nagyon köszönjük a sok őrangyalt! A magyar reformok működnek: Anglia jobban teljesít!” /II. Erzsébet, angol királynő/

„Brühühü… én nem is akartam megharapni a költő bácsi lábikráját, csak amikor a folyosón véletlenül elcsúsztam a költő bácsi által letaposott macskánkon, akkor foggal előre zuhantam rá az általam felrúgott kutyán átesve fekvő költő bácsi vádlijára… brühühühü!” /Egzakt Elek, a szomszéd kisfiú/

„A klasszikus magyar balsors teremtette ősmagyar fájdalomlíra és finnugor szenvedésirodalom méltó kortárs művelője a nagy Frady Endre! A rögvalóság ugarzsigeréből kicsírázó fájdalmat keresztrímeken hordozó jajköltészet sosemvolt keservei áradnak a mű minden porcikájából. Az úthengerként robogó önnön poézisa által pépesre passzírozott poéta profetikus halálhörgése még sokáig ott mereng az értő olvasók szívbillentyűi körül. Lehet ugyan Frady Endrét nem olvasni, de aki így tesz, az tőlem ne számítson még kegyelem kettesre sem!” /Henger Hubáné Cizellay Cecília, magyartanár és nehézgépkezelő idénymunkás/

„Mi ez az SMS-sé butult véglényhörgés?! Honnan bűzlik ez az elmeroggyant kipállás?! Ezerszer inkább egy jobbról nekem ütköző piros londoni emeletes busz okozta kóma, mely megakadályozza ennek a klapanciának az újraolvasását, mint ennek a klapanciának az újraolvasása! Anyám szerint nem kellene az ördögöt a falra festenem, de ha az erről a falról lecsorgó festék örökre rászárad Frady Endre klaviatúrájára, akkor boldogan vállalom a kockázatot! Emberiség, értetek teszem! Don’t cry for me Humanity! The truth is I never left you!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Róbert, a hőős, ki csak néépének élt!” /az emberiség/

„Na, be lehet fejezni ezt a hamis kornyikálást, mert olyan pofonok jönnek, hogy még az őrangyalok is sorban fognak feküdni a gipszelő előtt!” /Chuck Norris/

Tesztet osztó osztott: „Nesztek,
Itt vannak az IQ tesztek!
Olyan nehéz, mint az átok,
S van rá kerek egy órátok!”

Mindenféle furcsa ábrák!
Kemény Henrik-féle báb-rák
Módján fejünk rezgett-ingott,
S nem volt átizzadtlan ing ott.

Ifjakból lettünk mi antik
Tekintetű őszes tantik;
Egy óra alatt vagy hatot
Öregedtünk – a teszt hatott!

Elérni a magas IQ-t
Szoros csapás, keskeny gyíkút.
Csak az kússzon-másszon rajta,
Kinek agya fura fajta!

„Dárágoj költő továris, nagyon köszönöm, hogy az ábrák szóra nem a lábrák rímet alkalmazta, mert nekem az volt és emiatt kénytelen voltam mindkét lábamat sínbe téve levágatni a Nyizsníj Zsugorod – Amputolovó vasútvonal egyik szerelvényével. Szerencsére a férjem szemében nem vesztettem a vonzerőmből, mert szerinte szép az, aki térdek nélkül tetszik. Igaz, hogy azóta Nagyezsda helyett Kisezsdának hív, mert szerinte alacsonyabb vagyok, mint az IQ-m. Kedélyes ember…” /Nagyezsda Jókaja Bablevesova, szovjet szakácsnő/

„Fontos a jó kedély és a laminárisan hömpölygő testnedvek! Az ép testben ép lélek elv alapján az optimális testi-lelki állapotú ember IQ-ja megegyezik a vérnyomásával. Ha ezen értékek nagyon eltérnek egymástól, akkor két szélsőséget tapasztalhatunk: a halvérű tüttyögő géniuszt és a gőzagyú dühönc akarnokot. Skizofrének esetében esetleg mind a kettőt. Ööö… mi ez a horkolás? Ja, csak megaludt a tej a számban. De miért pont most?! NEIN!!!” /Dr. Prof. Karl-Heinz Katzenjammer, a Mensa GermanIQa Tudathas alcsoportjának führere/

„Néptestben néplélek! Nem kell ide blikkfang, csak egy kevés józan paraszti ész, meg jó sok tokaszalonna veres hagymával! Arra csúszik jól a kadarka, meg a törköly! Lesz is abból olyan egészséges testnedv, hogy az ember a verandáról is lepössenti a szomszéd kakasát, amikor az túl korán rikkantja, hogy kukurIQ!” /Szügy Jenő, traktoros és két lábon járó néplélektan/

„A vitéz Lejszló csihipuhizza laposra a költő úr fejét egy palacsintasütővel, amiért az engedélyem nélkül belevett ebbe az eszement okosságba! A sosemvolt rákbábom meg gyökerestől tépkedje ki az orra szőrét! Nesze-nesze!!!” /Kemény Henrik, bábművész bácsi/

„Költő úr, magának olyan alacsony az IQ-ja, hogy még megüti a bokáját! Az ’átizzadtlan’ szó nyelvtanilag pedig nem létezik! Ezért most grammatika szankciókat fogok bevezetni! Kezeket fel! Irány a helyesíró terem! Felemelt kezekkel futólépés! Egy-két, egy-két, egy-két…” /Pontosvessző Grammatika, magyartanár és trollkodó nyelvtannáci/

„Elnézést, csak annak apropóján mertem előállni ezzel a mélylírával, hogy sikerült a Mensa IQ tesztem. Most már papírom is van róla, hogy bármi is lehetnék, ha lenne hozzá tehetségem, de nincs. Bocs, hogy élek!” /Frady Endre, költőgigász/

„Mi ez az agyatlan métely?! Mi ez az elmeháborodott gyíkcsapás?! Egy ilyen emberszabású lénynek, aki az Intelligence Service-ről is azt hiszi, hogy egy okos autószerelő műhely, nem kellene verset írnia az IQ-ról… sem! Sőt semmiről! De ír! Mindenről! És milyen harmatgyengéket! Anyám szerint legalább a szorgalma dicsérhető, és mivel a dialektikus materializmus szerint a mennyiség egy idő után átcsap minőségbe, egyszer majd biztosan ír valami jót is. Szerintem az egész emberiségnek összesen nincs hátra annyi ideje és legfeljebb a hullámok csapnak át a fejünk fölött, ha még sok ilyet kell elolvasnunk! Apage Fradytas!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én IQ-m olyan magas, hogy csak én tudok odáig felugrani és lefejelni!” /Chuck Norris/

Pityuka, te szedte-vette!
Konnektorba nyelvedet te
Be ne dugd, mert jön a váltó-
-áram, megráz s csupán nyáltó
Marad földön fejed helyén,
S azonosíthatlak, hej, én!

Én vagyok az, Pityu fiam
(Ángliusul írva: I am),
Kinek szava néked parancs,
Úgyhogy azt a vodka-narancs
Italt köpd ki s tütü helyett
Igyál inkább magyar tejet!

Szedte-Vette Pityulika!
Postás bácsi orra lika
Nem azért van, hogy a körződ
Belenyomjad, hol a szőr ződ,
Hanem azér’, hanem azér’…(?)
Vér, hol foly', ha pattan az ér!

Pityuka, te átok kölök,
Korláton, ha könyökölök,
Nézve, szembe' erkélyt ki ken
Lilára a tizediken
(Elborzadván, mit nem művel?!),
Farba ne döfj kötőtűvel!

Pityu, hogyha felnőtt leszel,
S eszedből sokat vesz szesz el,
S csökött agyaddal a léha
Utód-féléidnek néha
Mutatni akarsz majd példát,
Összes fentieket éld át!

„Tárgyi tévedés forog fenn! Az én orrom likában nem szőr ződ, hanem ami rájaszáradt az egész napos lótás-futásban. Úgy hajtok, hogy a végén még elpattan bennem egy agyér és orrvérzésben pusztulok el, mint a nagy Attila, a hun! Sebaj, úgyis azért élünk, hogy a temetésünkön szépeket mondjanak rólunk! Hány sorsjegyet adhatok?” /Nagy Attila, a huncut postás/

„Kibírhatatlanul unalmasak ezek az öreg fószerek! Az erkélyen mégiscsak meg kellett volna katétereznem a vén szivart a kötőtűvel! Az ilyenre mindig ugrik! Igaz, hogy utána hamar elkenődött volna, én meg most fiatalkorúként ülhetnék ártatlanul Tökölön és várhatnám a jó magaviselet miatti harmadolást.” /Szedte-Vette Pityuka, érettségi tétel díler/

„Jaj, Pityu! Inkább én csapjalak meg, mint az áram!” /Dr. Szedte-Vette István, államügyész/

„Drágám, ne legyél már olyan szigorú a gyerekkel! Ő is önálló lény, akinek szabad akarata van! Állandó korlátok között hogyan fog felnőni? Mi lesz így belőle? Legfeljebb rendes ember, de abból meg nem lehet megélni!” /Dr. Szedte-Vette Istvánné Atyala-Patyala Izidóra, hair stylist/

„Végre egy nekünk, pedagógusoknak is sok hasznos útmutatást adó nevelésmű! A színjózan hazafisággal átitatott költő szarkasztikus tükröt tart a szennyes szentimentalizmusban szutyorgó szülőtársadalom nyálas pofázmánya elé, amikor a saját szájával jelenti ki a tutit és aszondja meg a frankót! Egyenest bele a pacekba! A becsődölt gyereknevelés sötét középkorának értékvesztett iszonyát jelképező lila lakótelepi erkély képe lerántja a leplet azon értő fülekkel halló szülők és pedagógusok szeme láttára, akik mindent tudni akartak erről a témáról, de sosem merték megkérdezni. Éljen a makarenkói pofonlíra!” /Izom Igor, tornatanár és cirkuszi idényerőművész/

„A vodka-narancs és a magyar tej nem vagy-vagy, hanem is-is! Turmix!!! Térjen be ön is a rottyantópettyesi Turmix Csárdába, ahol minden törzsvendég egyet fizet, kettőt lát!” /Kancsal Kenéz, mixer és csárdatulajdonos/

„Ha Frady Endre agyát egy olyan skálán helyeznénk el, melynek egyik végén egy kőkorszaki kőbaltás gyilkos agya van, a másik végén pedig egy kifinomult lírai költőé, akkor valószínűleg a baltás gyilkosé kerülne középre. Úgy is mondhatnám, hogy interpolálás helyett extrapolálást kellene végrehajtanunk, de nem mondom, mert anyám nem értené, úgyhogy máshogy fejezem ki magam: Mi ez a retardált kivagyiság?! Mi ez a közízlést földig romboló, felszántó és sóval behintő barbár gusztustalanság?! Mi ez a lábszagú kultúrterrorizmus?! Anyám szerint bakfitty! Milyen igaza van!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyáltalán nincs igaza!” /Bakfitty Botond, kecskebak fittyegető és heknyekukk tuszmákoló/

„Babakoromban egyszer én is bedugtam a nyelvemet a konnektorba, mire zárlatos lett egész Texas és leégett az összes erőmű. De ezt a szüleim mesélték, én csak a finom méregerős paprika-szerű ízre emlékszem. Onnantól kezdve az anyatejet is csak chili túladagolással voltam hajlandó meginni. Túró Rudiból is a magyar paprikás a kedvencem!” /Chuck Norris/

Fregolin a fürdőgatyák
Levüket bár rád csorgatják,
Ne tartsd őket ádáznak!
Csupán kicsit rád áznak.

Vízre hat a nehézkedés!
Jó, ha eszedbe vésed és
Nem állsz oda alája,
Fejed el ne találja!

Hamar minden jó véget ér,
Napsütötte lesz még e tér,
S fürdőruhatáradnak
Díszei mind száradnak.

„Óccsó fürdőgatyának híg a leve!” /dakota közmondás/

„Gatyaeső után kapanyél!” /piréz közmondás/

„Eső, kapa, négy hering!” /dél-eszkimó közmondás/

„Nem csak a vízre hat a nehézkedés, hanem mindenre, sőt mindenkire! Én is, amikor tornagyakorlatoztam a nyú'tón, a pontozóktól folyton 9,81-et kaptam, ami g!” /Isaac Newton/

„A nedves fürdőnadrágok a kellemesen meleg éghajlatú Katarban száradnak leggyorsabban, így logikus, hogy a fárasztó mérkőzések között gyakran fürdőző játékosok érdekében itt rendezzük meg a 2022-es téli futball világbajnokságot. Aki korrupcióra gyanakszik, az gonosz és annak a nemzeti tizenegyét kizárjuk ebből a remek pénzes buliból nemes sportvetélkedésből!” /Sepp Blatter, a FIFA elnöke/

„A mű az előremutató gondolkodás elementáris hovatovábbja, a negatív tényekből a pozitív jövő felé terelés csimborasszója, a nihiltagadás multieksztázisa! A nedvesen csöpögő fürdőgatyákban materializálódott reménytelenség ellen veszi fel a küzdelmet a 8-8-7-7-es ritmusával is polgárpukkasztó szinergikus aktuállíra a maga öntörvényű ürömszimbiózisával és pszeudo életmajdnemigenlésével. Igazi feltét nélküli gyönyörkatarzis! Órák óta nevetek, pedig sírnom kéne! Eviva la poetica!” /Líra Lajosné Palatinusz Poétika, a Hamu és Homály c. mélyirodalmi folyóirat parttalansági főszerkesztője/

„Molto belle! Mi az, hogy a nevem forrásmegjelölés nélkül szerepel egy versben, ráadásul ilyen gyalázatosan gyenge versben, én pedig a jogos jogdíj híján falom ezt a feltét nélküli üres spagettit?! O, dio mio, mortadella pastasutta arrivederci amore! Mangiare gatto fritto! Plágium! Vendetta!” /Giovanni Fregoli, talján kötélverő és macskaütő sintér/

„A fregolin fityegő fürdőgatyák kétharmada fecske, igaz ugyan, hogy nem a gyorsan száradó afrikai, hanem a lassabb európai fecske, ami az én találmányom, ám én mégsem vagyok még csak megemlítve sem! Ez plágium a legjavából! Herr Költő, ebből akkora jogdíjper lesz, mint egy töketlen afrikai fecske utazósebessége!” /Franz von Fecske, magyar származású migráns NDK-s divattervező/

„ Pállgium?! Már évekk ótta keresgéllem a Mengyelejev-félle táblázattban, de seholl se talállom! Lehet, hógy még fell se fedeszték? Adig lyó...” /egy magát megnevezni nem kívánó ex-álamfő/

„ Ne egy töketlen fecske csepegő fürdőgatyája alá állj ál, költörpöm, hanem az enyém alá! Abból aztán tényleg dől a lé! Garantálom, hogy úgy szétázol, mint Noé dezertőr birkája!” /Mobil Dick, az úszóversenyről úszóversenyre hordozható bálna/

„ Mi ez a bárgyú mélybarna iszappoézis?!  A banális témák bedarálója ezúttal egy végképp senkit sem érdeklő tárgykört tiport maga alá. Hogy penészedne rá egy töketlen afrikai fecske fürdőnadrág! Anyám szerint a fecskegatya nem is olyan gáz, de hát egyrészt az ő dzsentri felmenői még a bukjelszoknyán feudalizálódtak, másrészt talán sosem látott a siófoki SZOT üdülő menzáján babfőzeléket ebédelő öntőmunkást kora délután sörhasast ugrani a vizeletszagú Balatonba. Null Komma null!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én mindig svédacél fürdőnadrágban úszom, mert ha a SZOT üdülőbeli babfőzelék ebéd után szellentenék a vízben, még a vasbeton gatya is szétszakadna rajtam.” /Chuck Norris/

Őrmesterné pisztolyt rántott
Családjának vacsorára.
Véletlen’ átlőtt egy fánkot,
S eltörött a szomszéd gyára.

Mikroba Gyár, szanaszét szer,
Elgurult a sok mikroba…
Rím: Senki sem léphet kétszer
Ugyanabba a golyóba!

(Költő, hogyha téma van, ír,
Ha meg nincs, hát költ magának.
Így lett e pisztolyos panír:
Pistol diem! - Lőj a mának!)

„Jaj, megsebesültem! Minden tiszta lekvár! Azt hiszem, meghalok...” /az átlőtt fánk/

„Ezzel az erővel akár fel is foghattad volna a lövést, te idióta lekváros mutáns tésztaféle! Most mi isszuk a levedet!” /egy elgurult mikroba/

„Miért is költöztem el Mézgáéek mellől?! Ezek a Csávás őrmesterék még náluk is nagyobb bajkeverők! A múltkor a frizsiderben felejtett zoknimat robbantották fel, most meg a mikroba gyáramat lőtték szét! Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek politikai menedékjogot kérni valamelyik nálunk is jobban teljesítő balkáni banánköztársaságban. De melyikben? Hja, kérem, a bőség zavara!” /Máris Ottokár, a szomszéd/

„Ne nyivákoljon, Máris szomszéd, mert rögvest bevitetem a kapitányságra és ott olyan menedékjogot kap, hogy a fal adja a másikat! Nem elég baj nekem, hogy a nejem bepanírozta és kirántotta a szolgálati pisztolyomat, még maga is kavar?! Nehogy kiderítsem magáról, hogy maga eredetileg Marish ben Somsed migráns, aki elvette a hazai mikroba-régészek munkáját! Hamar jön ám a TEK, s lesz nagy pofon matek!” /Csávás Kálmán, őrmester/

HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM LŐHETED SZÉT A MIKROBA GYÁRAINKAT! Nemzeti Inzultáció /nagy kék plakát/

„Micsoda költő, mekkora líra?! Nincs témája és ennek ellenére a semmiből is létrehozza a mindenséget! Teremtő költőisten, aki a kutyagumival kevert lócitromos tehénlepényből is váratlanul várat emel, méghozzá nem vontatott vonakodással, hiszen a vonat nem vár! Keresztrímek, mélység, magasság, szélesség, hosszúság! A semmitmondás csimborasszója, a nihil netovábbja! Heurisztikus hovátehetetlenség!” /Netovább Nihilné Jajvörös Jolán, középiskolai magyartanár és nyári balatoni büfé-hekker/

„Szétlőtt mikroba gyár?! Legyilkolt fánk?! Panírozott pisztoly?! Mi jöhet még, sajttal szórt rendőr és marinírozott amőba szegy?! Költő úr, maga ön- és közveszélyes egysejtű! NEM ENG.!!!” /Totyaki Taploncz, főcenzor és elmegyógyintézeti éjjeliőr/

„Ha egy idegen civilizáció ügynöke elolvasná ezt a vérlázító óborzalmat, nem hinné, hogy a legfejlettebb földi faj egyik tagja írta. Pedig Frady Endre az emberiség legnagyobb részének véleménye ellenére is homo sapiens, ám az ő ősei pár millió évvel tovább maradtak fenn a fán és csak nemrég értek földet, de akkor sem másztak, hanem estek. Fejre. Anyámnak meg is tiltottam, hogy fák alatt álldogáljon, nehogy véletlenül rázuhanjon valami visszamaradott hónaljvakaró Frady rokon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer az én fánkomat is átlőtték, amikor ettem, de a fogamról visszapattanó dum-dum golyó a fánkon újra áthatolva végzett a támadómmal. Nekem csak a szemöldököm lett lekváros, szegény fánkom viszont kétszer is belelépett ugyanabba a golyóba!” /Chuck Norris/

A kis sorsvonatka keservesen sírt, amikor az általa megbízott családfakutatótól megtudta, hogy mégsem a híres vasutas pókember, Sors von Atka leszármazottja, hanem csak egy közönséges fátumkerekű gőzmozdony. Pedig Sors von Atkára nem csak ősként, de példaképként is tekintett. Rendszeresen szavalta például a többszörös irodalmi Nobel-díjas Frady Endre híres kétsorosát:

    „Sors von Atka lába ízelt,
    Simán lehagy minden Dieselt.”

És most kiderült, hogy a névrokonságon kívül semmi közük sincs egymáshoz. Nagyon szerencsétlennek és méltatlanul múltatlannak érezte magát.
- Akinek ellopták a múltját, annak jövője sem lehet! – pöfögte – Elegem van a rám érvényes „Nem nyert!” feliratú sorsjegyekből! Na, majd fordítok én a sorsomon! – bőgte és rátolatott a fejállomás sorsfordítókorongjára.
- Máris megpörgetlek! – ugrott elő a ridiküljéből Jakupcsek Gabriella és kecsesen megcsavarintotta a sorsfordítókorongot. A sorsvonatka orra egy ösvény irányában állt meg.
- Sors csapás – olvasta fel a táblát és segélykérően körbenézett.
- Jól van, apukám, nyertél egy új pörgetést! Rögvest nekiveselkedem! – kiáltotta pökhendin a sármos bájgúnárbőr zakót viselő Csiszár Jenő és ő is nekiveselkedett. A sorsvonatka pár pördülés után megállt a Nihil feliratnál.
- Inkább egy szem Benny Hill, semmint így szembe nihil! – jajdult fel Sors von Atka szerencsétlen csak-névrokona - Nincs valaki más, aki megpörgetne?!
- Nem pörög a paraszt, ha nem fújja a forgószél! – robbant be a fejállomásra a támogatta Gizella nevű hurrikán és úgy megforgatta a sorsfordítókorongot, hogy a sorsvonatka vadul hánykolódni kezdett. A szédüléstől elsárgult arcával egy okádó mikádóra emlékeztetett. A megálláskor a szeme elé kerülő Armageddon tábla láttán elsírta magát.
- Sehe… gihít… séhég! – hüppögte és már éppen készült elővenni a kínai gyártmányú harakiriző kardját, amikor a fejállomásépületet félrerúgva megjelent a „Magyarország, szeretlek!” mintás izompólót viselő Chuck Norris.
- Sose félj, amíg engem látsz! – mondta és egy mozdulattal úgy megpörgette a sorsfordítókorongot, hogy a gigantikus centrifugális erő hatására egy szempillantás alatt sorsvonat molekulák száguldottak keresztül-kasul a világűrön.
- Most már nem látsz, úgyhogy félhetnél, de neked már mindegy! – kacsintott Chuck Norris és hagyta, hogy a Duna jegén 4/3-os többséggel királlyá válasszák. Vezetésével és a Sor’s Alapítvány támogatásával az ország felvirágzott. Szárazföldi csapataink előbb Eurázsiát foglalták el, majd miután Chuck Norris magunk mellé húzta őket, az összes többi kontinenst is, és végül Nagymagyar Chuckisztán néven megalakult az egységes Földállam. Ellenfél híján sikerült végre kijutnunk egy hazai rendezésű futball világbajnokságra, ahol azonban más csapatok hiánya ellenére sem tudtunk továbbjutni a csoportunkból… Erre kitört a népfelkelésbe torkolló ellenforradalom, melynek főkolomposait Chuckisztán királya a sorsfordítókorongon megpörgetve elemi részecskeesőként szórta szét a világűrben…

- Oh, das ist ein Katzenjammer! Nem kellett volna meginnom egy egész üveg pókpálinkát! Megint mekkora hülyeséget álmodtam tőle! Valami jövőbeni magyar mozdony egybeírta a nevemet és azon görcsölt, hogy nem vagyunk rokonok. Schöne ungarische Wirtschaft! – ébredt zúgó fejjel Sors von Atka és ízelt lábaival feldarabolt s megevett egy már előző este behálózott Dieselt. Jóllakottan dőlt hátra és vidáman dudorászott.
- Elégedett vagyok a sorsommal! – dalolta D-dúrban, majd könnyedén lepöckölt a Frady Endre mintás pólójáról egy a világűrből a nyitott ablakon keresztül beröppenő sorsvonatka molekulát. Más dolga nem lévén úgy döntött, hogy alszik egyet, de mivel nem volt álmos, leemelt a polcról egy rojtosra olvasott Frady Endre kötetet. Pár perccel később már csak a horkolását lehetett hallani, miközben a lehalkított háttértelevízióban Puzsér Róbert lüktető halántékkal kritizálta a Világegyetem felvételi rendszerét.

Sorsvonaton menekülök,
Hangulatom kellőn fanyar,
S bőgök, mint egy megfújt tülök…
Merre ránt a sorssín kanyar?

Látom sorsvagonfal résén,
Visszafelé futnak hegyek,
Mintha lenne céljuk... És én
Sorscsapottan merre megyek?

Sorsszerelvény lassan megáll…
Határon az őrség várat…
Élet-halál meccs még egál,
De már húznak határzárat…

Hát… nem fogad rezesbanda,
Nem zeng mollt az ünnepi réz…
Sorsfordulhatok a randa
Visszaútra én a piréz…

„Nem igaz az a rosszindulatú feltételezés, hogy mi mint keresztény/keresztyén/körösztény tudatú erőszakszervezet, a határról bárkit is visszafordítanánk, ugyanis az új drótkerítés már messziről látszik, így az otthonukból menekülő piréz terroristák már eleve el sem jönnek a határig.” /Csávás Kálmán, a Hazaffyas Terrorelhárító Kommandó (HTK) vezérezredese/

„Felszólítom a világ összes kormányát, hogy ne higgyenek az országunkból tömegesen menekülő ingyenélő, lusta gazembereknek és megbilincselve küldjék vissza a hálátlan férgeket, akiknek büdös a közmunka és nem akarják elvégezni azt az olcsó melót, ami a családom jólétét biztosítja! Mi majd munkatáborba gyűjtjük őket, mert mi tényleg hiszünk az összefogás erejében!” /Don Vérpacal de Vladtepes von Grenadírmarsch, a Keletpiréz Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) hőn szeretett vezére/

„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” /Jézus Krisztus, az igazi kereszténység megalapítója/

„Régóta sejtem, hogy ez a Jézusnak nevezett sémita bajkeverő a nemzeti köröszténység legnagyobb ellensége, de mi megvédjük tőle a keményen dolgozó és rendszeresen adományozó kisembereket! Szorgos népünk fizetni fog!” /Dr. Sámán Solt, az Ősmagor Körösztény Lelkület Ezeréves Nemzeti Diadala (ÖKLEND) főpapagája/

„Az ABAB rímképlet is igazolja, hogy mi a sztereotípiákkal szemben nem csak puffasztani és szellentetni tudunk, hanem kultúráltatni is!” /a bab/

„A keresztrímek spiritualitása a világlelkiismeret katartikus apoteózisa. A társadalmi igazságtalanságtól parázsló 'Cigito ergo sum' világlátás a sorsvasúti szakralitás áldozati oltárfüstje. Hozsanna, meg minden, ami szent!” /Ájtatos Ányosné Ámult Állíra, a budai Szent Habakuk Gimnázium és Kispróféta Képző Szakközépiskola magyar-latin szakos tanára/

„Mi nagyon szívesen fogadtuk volna az erre a célra írt zeneszámunkkal a piréz menekült delegációt, de a minket dalírással megbízó Zeneügyi Minisztérium nem volt hajlandó kifizetni a szóban megígért ötmillió forint szerzői jogdíjat. Muzsikáljon nekik ingyen a Demjén Rózsi!” /Rezes Bandi, a drávaszittyói Réztüdő Fúvószenekar tamburmajorja/

„A vers címe alapján gondolatokat vártam, a költő neve alapján pedig bárgyú banalitást népbutítóan elgagyogva. Sajnos a név győzedelmeskedet és vandál hordaként mészárolt le mindent, amit költészetnek szokás nevezni. Anyám szerint egészségügyi okokból több ilyen verset kellene olvasnia, mert az jó lehet alacsony vérnyomása ellen, de mondtam neki, hogy inkább sok sós kávét igyon cukrozott tokaszalonnával, mert az legalább nem okoz agyszalag szakadást és kóros elmeficamot! Javaslom, hogy vegyük körbe magunkat szellemi szögesdrótokkal és így tartsuk távol magunktól Frady Endre terrorlíráját!” /Puzsér Róbert/

„A múltkor átkocogtam Mexikóba és állítólag lyukat ütöttem a határzáron. Én észre se vettem, de valószínűleg véletlenül szakíthattam szét a szemöldökömmel.” /Chuck Norris/

Kéne írnom bájos lírát,
Mitől éjt senki sem sír át,
Senki sem lesz pesszimista,
S szelíden néz Tarlós Pista.

Bájos líra csak, mi kéne…
Lenne benne öreg néne,
Őzike, meg Bájboy Vazul,
S olvasómnak lelke lazul.

Lírát, bájost kéne írni,
Melytől nem kell tömegsírni,
Hanem gyalog hahotázni,
S lovagajkat hagy el száz Ni!

Bájokkal tele a báj-tok,
S hasítanak megabájtok,
Ahogy égbe száll sok báj, báj…
Lassan elköszönök: Bye-bye!

Csak előbb még annyit mondok,
Megszűnnek a földi gondok,
S bizonyít az üres sír ám…
Jézus, de bájos e lírám!

„Nagyon örülök, hogy egy versben szerepelhetek Jézus úrral! Vele szerintem még a közgyűlésben is jól együtt tudnék dolgozni. Ő biztosan nem interpellálna folyton, hanem csendesen mosolyogva hallgatná, ahogy beszélek.” /Tarlós István, főpolgármester/

„Köszi Pista, de sajnos nem tudok hozzátok települni, mert zsidó származású gazdasági bevándorlóként még a végén elvenném valamelyik képviselőtök munkahelyét, ő meg munkanélküli maradna mindörökké. Ámen!” /Jézus/

„Hányszor mondjuk még el, hogy mi már nem vagyunk a lovagok, akik azt mondják, Ni!, hanem a lovagok, akik azt mondják, Eki Eki Eki Eki Patang! Ja, és nekünk nem bájlíra kell, hanem egy bájos rekettyés! Illetve kettő és a szintkülönbséget rézsű hidalja át!” /a lovag, aki korábban azt mondta, Ni!/

„Ah, minő báj lengi körül eme lírát! Előjönnek gyermekkorunk kedvenc mesealakjai, filmhősei, politikusai, akik a maguk bűbájos módján vezetnek minket a földi létet meghaladó örök megvilágosodás tövises, ám mégis oly bájos útján, melynek végén ott áll maga a materializálódott spiritualitás, a halott Fiú hiányában üres sír. Feltámadott!” /Keresztély Krisztiánné Lelkessy Lola, lelkészfeleség és vasárnapi iskolai hitoktatónő/

„Cuncimókus ez a költőfiú, hogy engem is belevett a bűbáj versikéjébe! Olvassátok aranyoskáim! Na, futok divatdiktálni! Pá és cvikipuszi!” /Bájboy Vazul, stylist és divatdiktátor/

„Ha Magyarországra jössz, el kell olvasnod ezt a verset!” /nagy kék plakát/

„О, нет, мы не здесь! Помогите!!!” „Oh, nein, wir sind nicht hier! Hilfe!!!” „Ω, όχι, δεν είμαστε εδώ! Βοήθεια!!!” „Voi ei, emme ole täällä! Apua!!!” „Ah, hapana, sisi siyo hapa! Msaada!!!” „הו, לא, אנחנו לא כאן! עזרה!!!” „Oh, no, we're not here! Help!!!” „Jaj, ne, már itt se vagyunk! Segítség!” /határunkról futva visszaforduló menekültek/

„Mi ez a ragrímes tömegsírbűzzel és rózsaszín celebmázas bájolgással pusztító alpáriság, ez az ájtatoskodó politogaloppos szégyentelenkedés?! Hát itt pókhálósodjon be a hónaljam, ha ezt a valamit nem darabolom fel egy láncfűrésszel! A nyál kössön meg a számban, ha nem cincálom bűzhödt atomjaira ezt a médianyálsziruppal átitatott klapanciát! Anyám szerint nem kellene visítva harapdálnom a bejárati biztonsági ajtó fémbetétes felső félfáját, de hát mit ért ő a nagy feszültségek levezetéséhez?! Frady Endrét viszont földelni kéne! El!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy lovag egyszer azt mondta nekem, hogy Ni! Egyetlenegyszer… Aztán szénné égettem a belső bájam kisugárzásával.” /Chuck Norris/

Öblöst köpő manus Álmos,
Ha eltalál, akkor nyál mos.
Szájnedvének szörnyű spricce
Másfél cinkotai icce.

Rád pök s téged falig lé visz,
Szétmállik rajtad a Levi’s.
Űrtartalmat Guiness lemér,
S hiába bőgsz kegyelemér’.

Porból valót sárrá aláz,
Ha elönti bősz csulaláz
S gúnykacaja, mint egy dögé.
Legjobb, hogyha elbújsz mögé.

„Csorog a nyálatok az irigységtől, mi?! Köpés témában egy kivételével az összes Guiness rekordot én tartom! Én köpök legmesszebbre, legmagasabbra, leggyorsabban, legerősebben és a legnagyobb űrtartalommal is! Csak a lóhátról visszafelé köpés nem megy, mert meszes a nyakcsigolyám. De ha én egyszer előrefele belefröccsentek a Dunába, nincs az a Római parti mobilgát, ami megvédi az illegálisan beépített árteret az elöntéstől! Én bárkit le- és beköpök!” /Csulavári Álmos, postai bélyegnyálazó élmunkás és volt III/III-as ügynök/

„Kikérem magamnak az aljas rágalmakat! Az én farmerom akkor se mállik le rólam, ha keringőzés közben szalonnabüdösre izzadom magam!” /Levi Strauss/

„Mi van öcsém, keringőzni akarsz az illegálisan beépített Római parti ártéren? Na, jó, írok neked egy Kék Duna keringőt, csak cseréld már ki azt a szalonnabüdösre izzadt farmeredet, mert pökhetnékem támad! Lóhátról visszafelé!” /Johann Strauss/

„Ne legyél már ilyen pökhendi és szállj le arról a Rózsa nevű magas lóról! Mi vagy te, Rózsalovag?! Rózsalovag… hmmm… nem is rossz cím…” /Richard Strauss/

„Jaj, kisunokáim! Ha már kivándoroltatok, legalább ne veszekedjetek! Egységben az erő!” /Strausz Jenő bá’, nyugdíjas köszörűs/

„Az Erő velem van és a lézerkardommal röptében elpárologtatom a felém szálló nyáltömböket, felhőként visszafordítom a támadóimra és a fejük fölött kicsapatom! Így fulladnak nyáltócsába a Jedik ellenségei!” /Luke Skywalker/

„A műben szinte elemi erővel tombol a nagylöttyös ősmagyar ugarérzület és a rögvalóság dagonyájába való beleposványosodás elleni kacagányos közdelem szalonnabüdös lihegése! A mátyási fortélyú nyugatalázás, a nagyiccei honderű és a józan paraszti ész kombinációjából előserkenő szittya kuruckodás már-már Tenkes kapitányi félmosollyal törli képen a pökhendi olvasót. Valódi népi műlíra, amilyet csak egy igazi paraszt tud írni! Tyű a keservit!” /Guzsaly Gizella, vidéki néptanító és napszámos arató/

„Ettől az alpári förmedvénytől együtt öklendezünk anyámmal, mert amikor lehajoltam a Frady versek miatt állandóan az íróasztalom alatt tartott lavórhoz, ezt a mételyt elöl felejtettem és anyám véletlenül beleolvasott. Két világháború közötti szünetben ez a vers lehet a leggusztustalanabb és legpusztítóbb valami, amit bárki létrehozhat. Kis lépés Frady Endrének, de hatalmas visszalépés az emberiségnek. Csulaláz... rettenetes! Anyám, hová tetted a lavórt?! Böááááá…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer véletlenül lenyeltem két zsák cementet és betonként átköptem a mezőn. Repült a nehéz kő, csak én tudtam, hol áll meg... Meg elkésve egy Toldi Miklós nevű parasztlegény is, akit agyoncsapott, úgyhogy kis időre beálltam a helyére elvégezni a munkáját. Johnny Gold haverom meg írt erről valami híres hőskölteményt.” /Chuck Norris/

Pap alatt ügető papló
Falábán a gomba tapló.
Mért vagyon e paplón faláb?
Rögvest elmesélem alább:

Amit írok, igaz s való,
E ló korhadt lábú faló,
S recseg, ahogy távját rója,
Úti célja mégsem Trója,

Hanem egy új faláb üzlet,
Mert az előzőben tűz lett.
Tűzoltóraj későn oltott,
S keresni kell másik boltot.

Málló lábbal megy egy álló
Napig szegény papi ál-ló,
S patájában szúhad perceg…
Paphoz szól egy nóném herceg:

- Látom e ló szálkás szemén,
Lába mind fa, megveszem én
Négyet egy százasér’ egybe’
S eladom az NB I-be!

„Későn oltottunk, későn oltottunk… hát persze! Az igazság az, hogy mi idejében megkezdtük az oltást, csak kilyukadt a fecskendő, amit nem tudtuk megragasztani, mert a vasárnapi zárva tartás miatt nem lehetett gumiragasztót venni.” /Láng Lajos, tűzoltóparancsnok/

„Felháborító skandalum! Most, amikor szorgos népünk győzni fog, amidőn árvalányhajas kis honunk jobban teljesít és a sok keményen dolgozó kisember önként és dalolva lemond a nyugdíjáról, a szociális illetményeiről, az egészségügyi ellátásáról és a gyermekei taníttatásáról, hogy megvalósulhasson a ’Stadiont minden magyar családba!’ program, akkor egy ilyen fanyalgó vadidegenszívű zugfirkász költőcske a szúette falábával beletapos a nemzeti együttfocizgatás rendszerébe! Ezt nem úszhatja meg szárazon ez a kozmopolita bérrettegő klapanciaoligarcha! Követeljük a halálbüntetés azonnali és visszamenő hatályú visszaállítását! Abcúg Frady Endre!” /Luft Lajos, a nemzeti stadionfejlesztéssel megbízott Futbólia kft pogromigazgatója/

„Mink játékosok nem szokunk örülni az ilyen konkurenciának! Igazságtalannak tartsuk, hogy az ellenség… ööö… ellenfél négy falábbal rendelkezik, miközben nekünk csak kettő van! Muszáj lesz páros lábbal becsúszni a jószágnak! Ahogy az edzőnk, a Lajos bá’ mondani szokja, négy lába van a falónak, mégis mindet eltörjük! Höhö!” /Lila II. Lajos, az UTE bekkje/

„Sajnos olyan szegény az eklézsia, hogy legutóbb már a templom egere volt a vasárnapi ebéd, úgyhogy muszáj voltam eladni ezt a leharcolt falovat! Az ember elvégre nincs fából, és amúgy is minden faszentnek maga felé hajlik a falába, ha kínjában nagyot rúg a parókia falába! Jaj!” /Lórévi Lajos atya, lajozsmizsei szürkebarát/

„Magyar játékosokat a magyar NB I-be! Ez a minden eresztékében recsegő-ropogó faparipa minden futótávon kenterbe veri az összes bevándorló idegenlégióst és a labdát se gyilkolja annyira, mint a hazai zseléfejű műsztárjaink. Talán nem éri meg azt a százötvenmilliót, amiért rásóztam a Puskás Akadémiára, de hát nekem is élnem kell valamiből. Na, futok, mert kerget az adóhivatal! Incognito ergo sum!” /vitéz Felsőlajosvári Nóném Lajos, inkognitóban élő dzsentri ex-herceg és többszörösen büntetett előéletű illegális játékosdíler/

„A mű a klerikális iga alatt vergődő, állati sorban tartott és önnön rabszolgasorsába belefásult proletariátus reménytelen küzdelmének deheroizált apoteózisa. A lírafoltos ujját a társadalom pulzusán remegtető költő személyiségének a főhősével párhuzamos szétesése szúette forgácspermetként fojtja el a vers pislákoló értelemlángjait és hamuként telepszik rá a mélyrétegekre. A magyar futball mint a feudál-burzsoá korrupciós métely parabolája méltóképpen hajítja a mondanivalót a rothadó kapitalizmus pénzpoklának legsötétebb bugyraiba. Igazi osztályharcos mételylíra! Akasszátok föl a királyokat, a hercegeket és a grófokat! Munkát, kenyeret! Munkát, kenyeret!” /Mélyszegény Lajosné, általános iskolai magyartanár és a Munkásmozgalom Leendő Mártírja (MLM) pilótajáték áldozata/

„Hogy Frady Endre-e a döglött magyar futballba az irodalmi falábával utolsót belerúgó trójai faló, azt nem tudom, de azt, hogy elhallgathatna végre, azt igen! Mivel az eddigi bérkommentelők mind Lajosok, megkérdeztem anyámat, aki szerint én is majdnem Lajos lettem, úgyhogy mondhatom, ahogy a számon kifér. Tehát: Mi ez a penetráns líradögvész?! Mi ez a hullaszagú pszicho-métely?! Kinek kell ez a retardált celeb okádék?! Muszáj volt tizenöt perc hírhedtségért ekkora hisztis vircsaftot kavarni egy bűzhödt médiabiliben?! Ugye nem?! Nagy jóindulattal nulla alá!” /Puzsér Róbert Lajos, kritikus/

„Egyszer itt Texasban kigyulladt egy faláb üzlet, de eloltottam a hónaljverítékemmel.” /Chuck Norris, tiszteletbeli Lajos/

Kicsi törzsünkben a sámán
bácsi a legnagyobb showman.
Gyakran bandzsa transzba esik,
elbeszélgetvén az ősök
szellemével s közben dobol,
törzsfőnk szerint mégsem debil.

Úgy döntöttem, sámán leszek!
Ha felvesz a varázslószak
guruja (ki szintén sámán
s hosszan elél simán somon),
olyan boldog leszek akkor,
mint fehér fog, ha nem okker!

Átjárnak majd ősi erők,
kemény leszek, akár a rock,
megidézek minden őst én,
s ott lesz Noé apánk is tán,
meg Koppány és Zsákos Frodó,
s azt üzenik: „Hajrá Fradi!”

„Koppány! Koppány! Koppány!” /Vérzöld Vazul, vénaszkenner ellenes ferencvárosi ultra/

„Felnégyelni! Felnégyelni! Felnégyelni!” /Kuba továris, ferencvárosi ultrákat fidelő és B-közép listázó főkém/

„István! István! István!” /Besenyő Pista bácsi a tükör előtt táncolva/

„Ződtyúk! Ződtyúk! Ződtyúk!” /a régi ződsas az új ződsasról/

„Beeeeee! Beeeeee! Beeeeee!” /Noé birkája/

„Fraaady! Fraaady! Fraaady!” /Faék Fikuszné Fűfa Virág, a Frady Endre Karjaiba Ájult Literátorok Internacionális Alapítványa (FEKÁLIA) heurisztikusa és nótafája/

„Somlikőr! Somlikőr! Somlikőr!” /DR (DeliRium) Sámán Simon, a Turáni Össztánc Kar (TÖK) varázslószakának guruja/

„NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.!” /Tiltó Taplóné Hóteccerű Huncutka, a döblingi kényszergyógykezelésen tartózkodó főcenzort helyettesítő titkárnő/

„Money, money,money!” /ABBA/

„Pénz, pénz, pénz!” /Montecuccoli/

„Stadion! Stadion! Stadion!” /Orbán Viktor/

„Viktor! Viktor! Viktor!” / Békemenet/

„Tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Másolni, másolni, másolni!” /Canon/

„Kegyelem! Kegyelem! Kegyele...” /Hunyadi László/

„Feszítsd meg! Feszítsd meg! Feszítsd meg!” /felheccelt csőcselék/

„Kakukk! Kakukk! Kakukk!” /kakukk/

„Ó anyám! Ó anyám! Ó anyám!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mivaaa?! Mivaaa?! Mivaaa?!” /kocsmai kemény csávó/

„Nesze!” /Chuck Norris/