Szeretném a homokórát
felgyorsítani, mi szór át
homokdózist hétszer annyit,
s Mennybe utat gyorsabban nyit!
Ez a vágy ez igen lelki,
dicséretet érdemel ki,
ám, ahogy gyanítgattam is,
lehetséges, hogy csak hamis.
Ki tudhatna biztosabbat?
Mormonkannások, vagy Sabbath
hívők, netán muzulmánok?
Töprengésre időt szánok...
„Ego sum via verita-
-s et vita.”* így nincs több vita.
Aki ezt mondta, a Krisztus,
úgyhogy boldog, aki hisz! TUS!!!
*”Én vagyok az út, az igazság és az élet”
„Jaj, már megint mi ez a vallásos maszlag?! Anyám szerint nagyot üssek a számra és rettenetesen szégyelljem magam, de hát ő... hűha, nagyon mérgesen néz! Állítólag ezt én is elörököltem tőle... Igen mama, előveszem a Bibliát! Na, megállj Frady Endre, ezt még megkeserülöd!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A költő szerint már eljött a Messiás és lesz majd egy második eljövetele is. Szerintünk is el fog jönni, de az az első eljövetel lesz. A lényegben egyetértünk, nem? Hát érdemes sorszámokon vitatkozni?” /Mannai Mózes, manasséfalvi főrabbi/
„Mohamed szerint Jézus is egy volt a próféták közül, ám ő abban volt különleges, hogy sokak szerint piros betűvel szedve beszélt, ami nagy csoda. Allah nagy!” /Izmael Abram Juszuf, muzulmán teológus/
„Vessük el az Atya-Fiú-Szentlélek hármasban való kételyeinket és rögvest egyet fogunk érteni szinte mindenben! Ahogy Endrusz Fradyusz, híres ókeresztény mártír matematikus egyenlete levezeté vala:
Háromság – Kétség = Egység. Hozsanna!” /I. Ferenc pápa/
„A mű a spirituális csúcsra jutni vágyó boldog lelki szegény boldogtalan, ám reménykedő útkeresésének metaforikus kvintesszenciája és csimborasszója is mintegy. A kvázi tétovaság mélyén a lignitszilárd meggyőződések tőzegtalaján kivirágzó tiszavirágok az elillanó földi lét párájával vonják be a szellemi látóhatár pszeudo-horizontját. A vers végén felharsanó sokjelentésű tus szó azt sejteti, hogy az élet súlya által két vállra fektetett költő sírban lévő fél lábát fekete tintával összekent puskaaggyal ütlegelő értetlen közöny a jól végzett munka örömével lezuhanyozik, majd húzat magának egy pohárköszöntő dallamot és beleugrik a nagybőgőbe. Zokogj világ! Feltámadunk!” /Lignit Szilárd, középiskolai magyartanár és maszek sírásó/
„Ha már megunom a földi létet, én is felugrok majd a Mennybe. Remélem, hogy Szent Péter nyitva tartja a kaput, nehogy véletlenül beszakítsam keretestől!” /Chuck Norris/
felgyorsítani, mi szór át
homokdózist hétszer annyit,
s Mennybe utat gyorsabban nyit!
Ez a vágy ez igen lelki,
dicséretet érdemel ki,
ám, ahogy gyanítgattam is,
lehetséges, hogy csak hamis.
Ki tudhatna biztosabbat?
Mormonkannások, vagy Sabbath
hívők, netán muzulmánok?
Töprengésre időt szánok...
„Ego sum via verita-
-s et vita.”* így nincs több vita.
Aki ezt mondta, a Krisztus,
úgyhogy boldog, aki hisz! TUS!!!
*”Én vagyok az út, az igazság és az élet”
„Jaj, már megint mi ez a vallásos maszlag?! Anyám szerint nagyot üssek a számra és rettenetesen szégyelljem magam, de hát ő... hűha, nagyon mérgesen néz! Állítólag ezt én is elörököltem tőle... Igen mama, előveszem a Bibliát! Na, megállj Frady Endre, ezt még megkeserülöd!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A költő szerint már eljött a Messiás és lesz majd egy második eljövetele is. Szerintünk is el fog jönni, de az az első eljövetel lesz. A lényegben egyetértünk, nem? Hát érdemes sorszámokon vitatkozni?” /Mannai Mózes, manasséfalvi főrabbi/
„Mohamed szerint Jézus is egy volt a próféták közül, ám ő abban volt különleges, hogy sokak szerint piros betűvel szedve beszélt, ami nagy csoda. Allah nagy!” /Izmael Abram Juszuf, muzulmán teológus/
„Vessük el az Atya-Fiú-Szentlélek hármasban való kételyeinket és rögvest egyet fogunk érteni szinte mindenben! Ahogy Endrusz Fradyusz, híres ókeresztény mártír matematikus egyenlete levezeté vala:
Háromság – Kétség = Egység. Hozsanna!” /I. Ferenc pápa/
„A mű a spirituális csúcsra jutni vágyó boldog lelki szegény boldogtalan, ám reménykedő útkeresésének metaforikus kvintesszenciája és csimborasszója is mintegy. A kvázi tétovaság mélyén a lignitszilárd meggyőződések tőzegtalaján kivirágzó tiszavirágok az elillanó földi lét párájával vonják be a szellemi látóhatár pszeudo-horizontját. A vers végén felharsanó sokjelentésű tus szó azt sejteti, hogy az élet súlya által két vállra fektetett költő sírban lévő fél lábát fekete tintával összekent puskaaggyal ütlegelő értetlen közöny a jól végzett munka örömével lezuhanyozik, majd húzat magának egy pohárköszöntő dallamot és beleugrik a nagybőgőbe. Zokogj világ! Feltámadunk!” /Lignit Szilárd, középiskolai magyartanár és maszek sírásó/
„Ha már megunom a földi létet, én is felugrok majd a Mennybe. Remélem, hogy Szent Péter nyitva tartja a kaput, nehogy véletlenül beszakítsam keretestől!” /Chuck Norris/