Frady Endre

Itthon maradsz Béci,
Ne keljél föl lécci!
Bezárt most az ovid,
Tombol bent a Covid!

Sohase volt Covim,
Hiányzik az ovim!
Vigyél be, mert ha ma
Nem, hát bőgök mama!

Ne hisztizzél Béla,
Mert bennem még él a
Nép, a vogul-osztják,
Kik a pofont osztják!

„Micsoda, egy szülő veréssel fenyegetőzik?! Testi fenyítést helyez kilátásba?! Visszaél a fizikai erőfölényével?! Hát hol élünk, a sötét középkorban?! Na, anyuka, még egy ilyen és lerúgom a fejét!” /Baltaarcú Béla, babajogi ombudsman és Fradi B-közép ultrazöldfőnök/

„Jaj, Bélám, hát tudod, hogy sosem tudnám megütni a fiunkat! Pláne amióta eltörted kezem-lábam! Még jó, hogy a zemberek elhiszik, hogy átestem egy vak komondoron! Tudod, hogy szeretlek, mint Bécike a spenótót!” /Baltaarcú Béláné Minekmenthozzá Matild, főállású anyatigris és manysi-hanti áldozati báránynő/

„Spenót?! Fúj!!! Böááááá…” /ifj. Baltaarcú Béla alias Bécike, nagycsoportos óvodás/

Vogul-osztják, költő úr, he?! Hát már maga is bedőlt ennek az avítt lábszagú finnugor teóriának?! Hát nem bizsereg magában a szittya-szkíta génállomány?! Heeej, árvalányhajas Perzsia! Haaaj, őssy Suméria! Attila, hun vagy ilyenkor?! Talpra magyar, híján van a haza! Jézus is magyar zsidó volt! Húzd rá, magyar cigány a nyűtt vonóval, hadd rúgjanak gólt a botlábú fiaink!! Száz szál gyertyát, száz icce bort és nyögje Mátyás bús hadát az a Windischgrätz! Föl Budára! Föl-föl, ti rabjai... Ja, az nem! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Véreim, buzogjatok! Hééé… nővérke, hadd ne kelljen visszavennem a kényszerzubbonyt! Nem, nem, soha!” /vitéz Setéthy Világosh, kényszergyógykezelt lovag és nyugalmazott tömbházmester/

„Nyugalom, ketteske! Ne hőzöngjön, mert egyrészt kicserélem a nyugiszurit végbélkatéterre, másrészt, ha még egyszer meglátom, hogy leveszi a szájmaszkot, akkora pofont kap, hogy nem marad másik orcája, amit odatartson a falnak!” /Debella Róza, diplomás szakápoló és cirkuszi erőművésznő/

„Klasszikus versszerkezet. 3 strófa: 1. tézis, 2. antitézis, 3. tetéz is. Essen mit lust und liebe!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán úr! Az evésről jut eszembe, hogy bevethetnénk a savanyúságokat a koronavírus ellen! Például a koviubit! Ahogy a Költő mondja:
Uborkád, a kovid
Harcol s fut a Covid!
Ugye, milyen remek ötlet?! Essen Sauerteiggurken!” /Dr. Donnerwetter Dezső, salátológus/

„Na, ballibernyák rémhírterjengős bérrettegő sorosbérenc zugköltőcske, miket ugat bele maga az éterbe?! Hol zárnak be az óvodák a koronavírus miatt?! Mi, hogy rajtunk kívül az egész világon?! Ne csak a halódó nyugatra vesse a vizenyős tekintetét, hanem a sikervakcinás Keletre is! Ott nem az óvodákat zárják be, hanem az ilyen sötétben bujkáló panelprolikat, mint maga! Fejezze be a kisdedóvók körüli kisded játékait, mert óva intem! Ezzel a húszas átmérőjű íves U-vassal, ni! Na, vigyék innen, ne bántsa a békés honpolgárok szemét ez az ideológiai szemét!” /Csávás Kálmán kőnagy, az Ellenvéleményeseket Laposra Taposó Egylet (ELTE) díszdoktora/

„Én nem félek a koronavírustól, mert az éhbérem többszöröséért vállaltam, hogy tesztalany leszek és beoltattam magam mind az orosz, mind a kínai vakcinával. Azóta teljesen egészséges vagyok és, ha az egyik bedugult orrommal nem is érzem a szagokat, a másik három teljesen jól működik. Az óvodában pedig hat lábon futva sokkal könnyebben utolérem a riadtan menekülő gyerekeket.” /Izom Igorné Tenyerestalpas Titanilla, OKJ-s képzett óvónőimitátor/

„Ez az év most maszkabál,
Izzadt arcbőrt maszk abál.
Éjjelre sem veszem le,
S ragyát láttat e szemle,
Hol bőrgyógyász hüledez,
S annyit mond csak: Hüle Dez!!!”
/Debil Dezmond, a Van Élet Negyven Alatt (VÉNA) anti-IQ csoport elmeköszörűs költője és félpofi fodbalista/

„Mi ez az epikai epilepszia?! Ki ez az elmeszőrtelenő epilátor?! Hogy a magasságos szűzanya ejtse a mázsányi koronavírussal telt cekkerét ennek a tehetségtelenségben tapicskoló önjelölt senkinek a sehonnai vízfejére! Frady Endre költészete olyan mértékű szellemi kútmérgezés, amihez képest a Hajdú Péter-féle bulvármédia celebnyála már-már felüdülést jelentő forrásvíznek tűnik! Amíg a vers hatására rímsokkban fetrengtem, anyám kiszökött a nappaliba kereskedelmi tévét nézni! Ez már a vég kezdete! Most már az Armageddon eljövetelét se bánnám, csak Frady Endre verset ne írjon róla!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, neked a vérnyomásodra fog menni a szakmai ártalom. Tudod, itt Texasban én az ilyen Frady-féle nyikhajokat nem megkritizálom, hanem lasszóval befogom, megpörgetem és belehajítom a legtávolabbi fekete lyukba.” /Chuck Norris/

Szülinapján éhes bakfis
Tálcájára vígan rak fish
& chips mellé liter kólát,
Mosandó majd belét jól át.

- E táp behálóz, sőt besző!
Ilyet esző’, beteg lesző’! –
- Így okítja s jóra szítja
Őt ikre, ki vegán szittya.

- Megosztoztunk bár egy petén,
Mégse tűrök el ilyet én
Életünk ünnepi hetén!
Húzzál legelni, te kretén!

Így évődnek, egymást ütik,
Szállnak fishek, chipsek, sütik,
S hörgő torkán akadt &-del
Ünnepeltünk mentőt rendel.

Nénónénónénó…

„Valahol gyönyörű ez a dallamos szirénahang! A szirének énekével ellentétben, ez nem a halált, hanem az életet jelenti! Főleg, ha a kopasz, kétajtós szekrényes merdzsósok és audisok a mélynyomóval bömböltetett tucc-tucc-tucc ellenére meghallják és hajlandóak félrehúzódni, ami nem jellemző rájuk. Pláne, hogy olyan gagyi autókban ülnek, amiből gyárilag ki van szerelve az index...” /Entellektüel Etelka, középiskolai magyartanár és maszek elefántcsonttorony éjjeliőr/

„Nénónénó, hát persze, nénónénó! A dedóból szabadult, költő úr, vagy a János kórház vigyorgójából?! Utóbbiból könnyebb lehetett meglépni, mert most az összes ápolót átvezényelték a telt házas Fradi meccsek maszktalan tömbarcai és a folyamatosan üzemelő iskolák miatt csúcsra járatott koronavírus osztályokra! Hullanak is a nem koronavírusos betegek, mint a legyek! A klapanciájában leszólt kólázó bakfis IQ-jába maga még rúdugorva se tudná beverni még a fejét sem! Idióta! NEM ENG.!” /Tapló Tivald, az Országos Költészeti Átlagot Díjazó Értelmiségi Központ (OKÁDÉK) OKJ-s képzett főcenzora/

„Jaj, de jó, végre én is szerepelek egy versben! Bár csak a legvégén, de mégis! Boldog vagyok! Köszönöm!” /Nénónénónénó/

„Ezt a hülye verset!!! Fuldoklókhoz csak akkor megyünk, ha teszttel igazolt koronavírusosak, de mivel a teszteket is nekünk kell végezni és nincs se elég emberünk, se elég kocsink, így csak akkor van esélyük, ha a fuldoklás ellenére ki tudják húzni élve a minimum egy hetes késésünket a tesztelésig, majd az újabb hetet az eredményig. Az idióta szirénánkat pedig szívesen lecsapnánk, de már meghalni sincs erőnk, nemhogy felmászni a tetőre a tütühöz...” /Nénó Zénó, mentős mindenes/

„A vegán szittyának természetesen igaza van, de a táplálkozási és életmód-tanácsadók élete nemcsak játék és mese. Ja, és a bakfis sem véletlenül rímel ám a fishre (elfiserált egy rím), aki nem hiszi járjon utána!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája és vegán etimókus/

„A rím sosem véletlen, hanem fegyver a Költő kezében, amit nem fél használni! Reszkess világirodalom! Mondanám, hogy mert jövök, de hát el sem mentem!” /F. Endre, mindenevő költőgigász/

„Ezek a rímek valóban fegyverek, ha jól használjuk őket. Amióta a Költő úr fenti versének a felolvasásával vallatjuk a letartóztatottakat, azóta nincsenek megoldatlan bűncselekményeink. A többség már a vegán szittya ikernél megtörik és bármit bevall. E kegyetlenül embertelen, ám roppant hatásos módszer bevezetése óta öten vállalták magukra az ősrobbantást, háromról derült ki, hogy II. Lajost belefojtotta a Csele patakba, heten ismerték be, hogy ők lökték a jéghegyet a Titanic elé és tizenkettőre emelkedett a Kennedy gyilkosság elkövetőinek a száma. Köszönjük Frady Endre!” /Sújtó Sömény, detektív felügyelő/

„A Helsinki Egyezmény nevében követeljük a köztörvényes bűnözők Frady Endre versek felolvasásával történő brutális kényszervallatásának azonnali leállítását! Ha ez nem történik meg, akkor kivizsgáló bizottságot felállító rendkívüli ülést megszervező csoportot létrehozó szakértő szervezet létrehozását fogjuk kezdeményezni a legközelebbi plenáris ülést követő ciklus harmadik negyedévében! Az ügy nem tűr halasztást, úgyhogy néhány választási cikluson belül meg fog születni a törvénysértést elítélő határozati javaslat elvi vázlata! Éljen a parlamenti demokrácia!” /Brüsszel Béláné Eu Tanázia, európai parlamenti képviselő, a Bizottság a Bizottságért Bizottság alelnöki tanácsának helyettes póttagja/

„Mi ez a vegetatív idegrendszert bénító hevenyészett degeneráció, ez az utólag sem megfontolt szellemi mélyrepülés?! Egy lepratelepi dögkút bűzhödt kipárolgásai sem olyan fertőzőek, mint Frady Endre étvágygerjesztőnek szánt irodalmi öklendezései! Egy gyorséttermi tálcával együtt lenyelt fish&chips sem tud olyan reménytelenül megakadni senkinek a torkán, mint ennek a költészeti kóklernek a katatón kreténségei! Anyámmal a karanténunk mélyén azon vitatkozunk, hogy a két pusztító világjárvány – a koronavírus és Frady Endre – közül melyik fogja előbb elpusztítani a másikat. Talán mondanom sem kell, hogy melyiknek szurkolunk!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha fish&chipsre vágyom, akkor rádobok egy kólával feldúsított halastavat a krumpliföldre és megeszem. Vicces látni, ahogy a böfögésemtől V-alakban hullanak a földre a keselyűrajok!” /Chuck Norris/

Felső lakást ütik-verik
Panelbontó szakmunkások,
Kőpor Káld és Erős Erik,
Én meg fejben egyre vások.

Fúr a fúró, fűr a fűrész,
Légkalapácsolás hallik,
Zaj döf, mint egy hegyes tű rész,
S agyamban nyíl’ lebenyfal lik!

Beton rezeg, ablak remeg,
Lezuhan a pók is, ha fon…
Ne röhögjél ezen te meg,
Merthogy beázik a plafon!

Míg új szomszéd épül-szépül,
S száll az összes gondja, ím, el,
Székemen roncs emberpép ül
S énem helyett bent kínt rímel…

„Mi van panelproletariátus, nem tetszik a rendszer?! Tetszettek volna bankot robbantani! Akkor ki lehetne költözni Budapestről pár száz kilométerre, nyugatra egy kolbászkerítéses, fatornyos, napelemes házba, ahol már osztrákul beszélnek! Ott, ha zaj van, csak le kell lőni az ablakból a bőrgatyás jódli énekest, oszt’ újra lehet zavartalanul élvezni a kristálytiszta tehénbőgést!” /Karl von Kiss, az Osztrák-Magyar Monarchia Párt elnöke és síléc díler/

„Ne nyavalyogjon már folyton-folyvást, hogy minden nagyobb esőnél beázik! Hát nem megígértem már egy évvel ezelőtt és azóta is minden hónapban megerősítem, hogy hamarosan megjavíttatom a tavalyelőtti felújításkor szétbarmolt szigetelést?! Miért kell örökké emlegetni?! Amit én megígérek, az előbb-utóbb valószínűleg biztosra vehető! Ahogy az építőipari mondás tartja: Még nincs teljesen készen, de már majdnem elkezdtük! Ne a szemének higgyen, hanem nekem!” /Vetítő Vendel, függetlenített tömbházkezelő és ígérgetőművész/

„Mit zsong, jajong, búsong nekem itt konokon és fájón, hogy már két hónapja tart a fúrás-faragás?! Hát nem kiírtam előtte, hogy kábé öt hét?! Na, ugye! Különben is, gyors munkához idő kell! Hamar munka ritkán rikkant!” /Galambdúc Géza, felújító szomszéd/

„Zúg a traktor, szánt az eke,
Széles fejsze suhint: nesze!
Még szebben, még jobban,
Kalapács koppan, szív dobban,
Feszül az új híd, dörög az új gyár,
Virul az ország, újra él már!
(…)
Amúgy szörnyű lehet, sajnálom, de egyszer ez is elmúlik majd, és akkor bántóan nagy lesz a csend.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Légkalapács nesze,
Bontómunkás szesze,
Együtt ütnek: Nesze!
S lelked kusza-kesze
Te kis tosza-tesze!”
/Újpesti Barnabás, kortárs költő és kárörvendőművész/

„Szeretem a panelban légkalapács zaját, mert amikor belőve hányok otthon a tucc-tucc hétvége után, olyan érzés, mintha after party lenne! Nagyon király!” /Fű Fikusz, betanított nehézgépkezelő/

„Ne nyivákoljon, panelproletár költő úr, magának legalább van hol laknia! A rozzant teste körül is van egy hajlék, meg a kopaszodó fején is van egy haj lék. Mi kéne még, kacsalábon forgó palota a Várban?! Mi maga, a köz szerény és alázatos szolgálatára felesküdött köztársasági elnök, netalán miniszterelnök?! Nem, ugye?! Marha!” /Nyálkás Nyihámor, meztelencsiga/

„Mi ez az elsőgenerációs degeneráció?! Mi ez az alpári földhözragadtság?! A világirodalom halálközeli sikolyának hallatán a testnedveim jéggé dermedve fagyasztják le az önvédelmi reflexeimet! Ha anyám nem olvasztana ki a kétütemű Otto-motoros NDK hajszárítójával, amilyennel a Stasi egykor a lebukott eszkimó titkosügynököket vallatta, akkor a képernyőre jegesedett tekintettel olvasnám Frady Endre önmagán kívül senkit sem érdeklő szánalmas rímokádatát! Nem lehetne a fent említett felújítás során ezt a kivagyi kretént bebetonozni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minek a panelbontáshoz légkalapács? Én bármilyen vasbeton falat átütök a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

Ha lenne sok dollárom,
Villát vennék Bogláron!
Kertemben vón’ medence
S partján Billgécc kredence.

Polcán állna pálinka
S inasom - szép szál inka,
Előkelő idegen -
Szolgálná fel hidegen.

Zajlana e tóparti
Kastélyban sok jó party,
S száz Audi új ára
Menn’el hejehujára!

Bömbölné a tucc-tucc-tucc:
Eksztázisba jucc-jucc-jucc!
Iszkolnának el ebek,
S okádnának celebek.

Legyűrne a maligán,
S hajnalban egy taligán
Arccal rézsút Tolnának
Rézágyamba tolnának.

Hálóm nézne a tóra,
S fel se kelnék hat óra
Előtt, se nem utána,
S aki irigy, utá’na!

„Költő gyermekem, miután sugárban kigyóntad magadból a hamis mammon iránti vágyadat és az ezt követő hányatott csömört, gondolj arra, hogy a perselypénznek nem kell feltétlenül fémből lennie, hiszen akár papírköteg is lehet! Kellő anyagi áldozat hatására talán az égiek is megbocsájtják a földi szolgáikat gúnyoló
   Azt kérdi a napfelkelte:
   Miseborral pap megtelt-e?
kétsoros bökversikédet és egy nagyobb összegű utalás következtében talán én is. Add el a vagyonodat, oszd szét köztem és kincsed lesz a Mennyben!” /Zseton atya, balatonboglári apát/

„Egész jó. Azért a mostani válságos időszakban elég merész ilyen művet alkotni, ahol sehol egy maszk és csak a felelőtlen dorbézolás... Mi lesz Cecíliával, mit szól majd a nemzeti konzultáció, jajjj. Már úton is van a TEK hős költőnkért...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

   „Kertem végén hallik TEK nesz…
    Pezsgődugót lövök, nesztek!!!”
/F. Endre, a perceken belül agyba-főbe disztingvált költőpép/

„Köszi, Főni, hogy elvitetted az okádó libernyákot, mert így törvényesen privatizálhatom ezt a partszakaszt is!” /M. Lőrinc, megélhetési multimilliárdos víz-gázszerelő/

„Ezek szerint sikeres volt az inka inas álcám és nem jött rá, hogy honnan jöttem és ki vagyok valójában! Igaz, hogy azt se vette észre, hogy nem pálinkát iszik, hanem Kalinka vodkát! Pedig egy józanabb pillanatában még meg is énekelte az Indián Kommunizmus című rettenetében, hogy aszongya:
   Dúdolgatja inka, maja,
   Kalinka, kalinka maja!
Na, megyek, feltakarítom a vérfoltos agyvelődarabokat és felajánlom szolgálataimat az új földesúrnak! Még szerencse, hogy futballistának is kiváló vagyok!”
/Xrumtlngi O’bongo, illegalitásban élő piréz migráncs jobbösszekötő/

„Arcpoétika, avagy óda a társadalmi mobilitáshoz
   Ó ha rózsabimbó lehetnék,
   Öt forintért kuglert vennék,
   Építnék házat, benne öt szoba lenne,
   Kertembe vón' medence.
/Balatonparty Bírhatnám Bódog, alias F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hú, mán, humán úr, ez olyan gyönyörű vót, hogy úgy megkönnyeztem, mint a szemen sprickolt lódarázs a Chemotoxot!” /özv. Rágcsáló Rezsőné Könnyzacskóssy Klotild, kisnyugdíjas patkánypreparátor/

„A költő a modern társadalom léha élvhajhász abszurditását a látszólagosan teljes hasonulással kifigurázó művében tükröt állít a tükröt egyébként csak hiúságból használó, uborkafára felkapaszkodott pénznyelő bulvárcelebek és divatcölibek nemzettudattalan sehonnaisága elé. A körsugárban hányás víziója metaforikusan determinálja a józan ésszel leírhatatlant. Frady Endre, a tiszta rímek Csomándy Dezsője és a harmonikus ritmusrádöbbenés Vonyarcvashegyi Cecíliája ismét bizonyságot tett arról, hogy a mélylírába okádásnak igenis helye van a szépirodalomban. Már csak magának a szépirodalomnak a létjogosultsága kérdéses, mégpedig igen erősen.” /Dalvirágtaposó Dögönyné Rührögönyi Rezsilla, a Jóságos Atyavilágos Jézusmárja Nihilizálja Ezen Költőket Egyszers Mindenkorra (JAJNEKEM) c. világirodalmi ellenkulturális blablablog retorikai recenzora/

„Mi ez az ordenáré senkiháziság?! Ki ez az ormótlan lakájmédiapatkány?! Önmagában nem lenne baj, hogy Frady Endre szakmányban költ, ha ezt egy tőlünk térben és időben hermetikusan elzárt párhuzamos univerzumban tenné! De nem, őt pont most és pont itt eszi a fészkes fene! Ó, hogy a radai rosseb rojtozza rühösre ennek a rút renegát rettenetnek a rigorózus rókaképét!!! Anyám szerint üssek a számra, de nem tehetem, mert tele van a kezem vetnivaló első kövekkel, amik akkora kárt tennének a fogsoromban, mint Frady Endre büdös verslábai a költészet veteményeskertjében! Corpus diem! – Halj a mának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy pénzes siserahad megpróbálta einstandolni a tengeröblöt, ahol úszni hangsebességgel úszkálni szoktam, de felszakítottam a partszakaszt és velük együtt belevágtam egy izlandi vulkánba. Annyit se tudtak mondani, hogy Eyjafjallajokull és már hányta is kifele a tüzet. Majdnem akkora kárt okozott, mintha egy törésvonalat fejeltem volna egy tektonikus lemezmezőbe.” /Chuck Norris/

Ha valaki befal tíz
Gigagombócot, mi gríz,
Valós veszély, hinnye, biz,
Hogy hamarost nagyra híz’!

Ámde hogyha sokat síz,
S ömlik róla izzadt víz,
Akkor abban joggal bíz’,
Lefogy, mint egy parti csíz…

… S divatfotós kéri: Please
Look at me and say big CHEESE!

„Ne pampogjál külföldiül, fényképészkém, mert betakarlak, mint hólavina a süket síliftkezelőt!” /Cudar Cecília, cingár célszemélyiség/

„Jaj, betakart az a jéghideg hólavina és onnantól, hogy halálra fagytam, már nem is emlékszem többre! Ezek után most egész jó itt ebben a forró bográcsban üldögélni, csak az a randa ördögpofa ne böködne állandóan a vasvillájával!” /néhai Lanovka Lajos, síliftkezelő/

„Nem pofázik, kárhozik! A gyehenna mindenit az ilyen süketelő dumagépeknek! Miért nem a mennybe küldik az ilyeneket, hogy ott idegesítse a sok ájtatos manót?! Miért nekünk, tisztességes pokolfajzatoknak kell mindent elviselnünk?! Ráadásul örökké!” /Azazel Atanáz, segédördög/

„Ne nyafogj Atanáz, hanem kegyetlenkedj! Vagy kérsz egy nyaklevest?!” /özv. Azazelné, az ördög öreganyja/

„A főszereplő hölgy olyan vékony lett és úgy cikázott, hogy nem érte meg az erőfeszítést, hogy levadásszam. Nem jött volna ki belőle rápazarolt kalóriamennyiség. Inkább a pókhasú síoktatóját ettem meg.” /Jódli Jenő, hegyi jeti/

„Karcsú, mint egy manöken,
Ráhajt minden menő kan.”
/Klapancia Kenéz, versgyári kancsalrím összeszerelő szalagmunkás/

„A legnagyobb isten áldása a kukoricagombóc. Nem azért, mert csövesen terem, hanem ha a magamfajta ember bekap belőle vagy ötvenet, hát félév igénye táján nem eszik, nem iszik, akár a puputeve a sivatagban! Nem is eszik ezt a sárvíz-bélű úriemberek, nem is tudják, hogy mi a jó.” /Toppancs Miska, patás lókupec/

„Patás úr, nem kukorica-, hanem grízgombóc van a versben! A lókupec mindenit, hát el sem olvasta, oszt’ mégis csak úgy beledumál, mint színházi nézőtéren halaszthatatlan üzleti hívást kapó mobiltelefonos menedzser a Hamlet nagymonológjába?! A fal adja a másikat, vagy azt is én?!” /D’Art Vidor, irodalmi lépegető exkavátor/

„Te, szétlök a költészet!” /F. Péter, a költő palindrom szakos humán végzettségű mérnökkollégája/

„Rú’nám ú’ humánúr!” /Palindrom II. Mordnilap, oda-vissza is értelmetlen focista és grízgombóc díler/

„Géza, kék az ég!” /özv. Gáz Gézáné Szilárd Szilárda, nyugdíjas elmegyógyintézeti grízgombóc evő bajnok és palindrom szakértőnő/

„Elég!!! Nem elég a globális felmelegedés, a koronavírus, a palindrom és a celebnyálas bulvármédia pusztítása, most még Frady Endrét is túl kellene élnünk?! Ha a Jóisten már Mózes korában feltalálta volna ezt a grízgombócagyú sehonnai bitangot, akkor az ő klapanciáit használta volna a Tízcsapás helyett! Anyámmal a szájat és orrot eltakaró maszk fölé mindenesetre felvettünk egy szemet és fület óvó csehszlovák benzinmotoros versvédő sisakot is! Inkább a szénmonmekemoxid rohassza a tüdőnket, mint Frady Endre az agyunkat! Miatyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a te kezed, jöjjön el a te jobbhorgod, legyen meg a te balegyenesed, és üsd ki, üsd ki, üsd ki!!! Abcúg Frady, abcúg Frady!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ugyan Róbert gyermekem, hát nem tudod, hogy meg kell bocsássak neki, mert nem tudja, mit cselekszik? Olyan, mint a madár, ő is muszájból költ.” /az Úr/

„Ahogy a kloákáján kifér, mi?! Uram-bátyám, te elnéző vagy, úgyhogy ha most elnéznél másfelé egy kicsit, én még ugyanúgyabban meg tudnám ütni, mint te és még a megérdemelt szenvedését is megúszná, mert mire megijedne, már csak a molekulái száguldoznának a világűrben feltámaszthatatlanul! Naaaaa, lécci-lécci!!!” /Chuck Norris/

„Chuck fiam, gyónd meg az istenkáromló szavaidat... ööö... semmi, semmi Norris úr... nem szóltam, csak a szél lebegtette a sok grízgombóctól kiszáradt számat! Dicsértessél!” /Fooding atya, bíboros és dél-texasi érsek/

Hangyáit szerette Ibolya,
Legelni vele járt ki bolya.
Amikor dombon kelt e boly át,
Boldognak láthattuk Ibolyát.

Fiúja Béla, hű „Bé Boy”-a;
Szerinte Ibolya tébolya
Nem volt az, csupán csak furi tán
Annak, ki túltoltan puritán.

Réten a meztéláb talp alatt
Hangyafúrt alagút-fal haladt.
Abban járt örömmel a boly át
Alulról szagolván Ibolyát...

„Ez a hangyafúrt alagút nagyon agyafúrt, Bolyai-geometriával lehet csak leírni.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Nem agyafúrt, hanem agyament! Kikérem magamnak, hogy néhai nagy nevemet hangyalábak tapodják! Farkasvér forr bennem, úgyhogy velem ne szórakozzanak! Abcúg Euklidesz, Gaussländer raus!” /Bolyai János, matematikus és hadmérnök/

„Nagy mázlija van, költő úr, hogy Ibolya viccesen Bé Boy-nak szólít, különben bajban lett volna a rímekkel! Nekem meg az a szerencsém, hogy Ibolya nem tudja, hogy van egy másik keresztnevem is, a Tibor! Höhö!” /Bohó Béla, Ibolya fiúja és OKJ-képzett hangyaidomár/

„Jó, hogy nincs elemes rigója,
Az lenne csak a szép rigolya!”
/Betonburkolat Béláné Vadvirág Viola, Ibolya édesanyja és diplomás elmegyógyintézeti szakápolónő/

„Rikk-rikk-rikk, fütty-fütty-fütty, rikk-rikk-rik, füty-füty-füüüty… riiik…riiiik… riiiiii… füüü... fff… (sűrű füst…)” /elemes rigó made in china/

„Tegnap amerikai műholdak sűrű vegyi eredetű füstöt észleltek Kína fölött. A koordináták alapján egy pekingi elemes rigógyár gyulladhatott ki és éghetett porig. Peking ugyan tagad, ám a tőzsdéken bedőltek az elemes rigó részvények és a rigóügyi minisztert holtan találták az irodájában. A hatóságok hivatalos vizsgálata öngyilkosságot állapított meg, de nemzetközi diplomáciai körök szerint gyanúra ad okot a három tarkólövés és az oroszul írt búcsúlevél, melynek utolsó mondata - 'Иболя, хотя твои муравьи стояли среди нас, я все еще любил тебя!', azaz 'Ibolya, bár a hangyáid közénk álltak, azért én szerettelek!' – egyelőre teljesen értelmezhetetlen.” /MTI/

„Elkötelezett állatvédőként fel vagyok háborodva, hogy egy egész hangyaboly kéjgáz általi halált haljon egy ostoba nőszemély bűzös talpának kényszerszagolgatása következtében! Az állatvilág megóvása érdekében javaslom az emberiség visszamenőleges hatállyal történő azonnali kiirtását! A szeretet nevében!” /Kretén Kócsagné Buggyant Bödönke, sötétzöld aktivista és kávézacc díler/

„A bukolikus élménylíra Rettegett Ivánja, a szívfacsaró szépirodalom Vlad Tepese félkézzel ismét olyat rittyentett, amit más, profán gyógyepigon csak fogcsikorgató tepertéssel tudna rottyantani, de minek is, hiszen innen már nincs se minekutána, se hovatovább. Szemcsípős hangyahagyma, odabökkentős szuri-muri! Szilaj szinergia, szállítószalagos szénorgia! Izzon az a lignit, kéjszottyon az a kőszén! Aki magyar, fűbe harap! Magyar fűbe! Fűbevaló! Vájtfül! Főúr, fizetnek! Mások! Addig én ások! Tetemeset! Jaj, hol a nyugiszurim?!” /Téboly Tuboly, kényszergyógykezelt irodalmi lépegető és az Anyám Borogass Cinkéket Ugari Gödrökbe (ABCUG) c. rétegblog degenerációs pszichopatkolókovácsa/

„Mi ez?! Ki ez?! Ne már! Hangyament! Ibolyaipiroskaifarkaskőműveskempelen! Anyámanyámanyám! Fussunk! Fussforesztfuss! Negyvenkettő! Segítség! Áááááá...” /Puzsér Róbert, sürgős segítségre szorult krutikus/

„Ebéd után szeretek hangyabolyba harapni, mert tizenöt liter hangyasav jelentősen meggyorsítja a másfél mázsa hörgő grizzlymedve megemésztését.” /Chuck Norris/

Nem is szív ok, se nem máj ok
Miatt elgyötört a testem,
Mégis egész kedden fájok,
Pedig még csak el sem estem.

Nem is szívok cigarettát,
És a vénámat se szúrom,
Agg fázisba nem ez tett át,
Nem ezért mondják rám: Hú, rom!

Túltolt műfű futball mián
Kezdek aggni hétfő este.
Izomláz mar, mint gnút cián,
S kínoz a kedd, ez a beste!

„Micsoda?! Itt szelíden műfüvet legelésző gyanútlan állatokat mérgeznek?! Követelem Frady Endrének a világegyetemről történő azonnali kiciánozását! Cian diem! - Marj a mának!” /Arzén Atoll, embergyűlölő állatbarát és méregzsák díler/

„I think kicsit ugly-ra
Sikerült this agg líra.”
/Lándzsarázó Vilmos alias William Shakespeare, rég elaggott néhai irodalmi fáklyavivő/

„Én is mindig mondtam az uramnak, hogy öreg trottyként ne focizzon, hanem inkább sakkozzon, de nem hallgatott rám! Most meg már húsz éve járhatok ki a fájós lábammal a temetőbe és nézhetem a sírján azt a randa műmárvány futball labdát, amit a nyugger haverjai tetettek rá!” /özv. Foccer Ferencné Bástya Bella, kisnyugdíjas sakktáblagyári takarítónő/

„Az vitt a sírba, hogy a nejem állandóan rikácsolt, hogyha hétfőre esett a házassági évfordulónk, akkor aznap nem vittem el étterembe vacsorázni. Hiába mondtam neki, házassági évforduló minden évben van, foci viszont csak egyszer egy héten, ő csak bömbölt és a gyárból lopott sakktábláit vágta a fejemhez! Hát csoda, hogy megszélhűdött a szívem?!” /néhai Foccer Ferenc, csapágyhegesztő/

„A mű fű, a téma hever, az alkotó pihen. Nem esett messze a pályától. De legalább van, akit még lázba hoz a foci. Ha valaki egész héten statikus, akkor nem is csoda. Langsam spazieren Sie bitte, und alles gut, besser, wasser bis hundert und zwanzig!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A futball öl, butít és nyomorba dönt, valamint elhappolja előlünk a tehetséges fiatalokat! Egyrészt be kéne tiltani, másrészt leköpni a sírját annak, aki feltalálta!” /Kőkorongi Kesztölc, a magyar curling válogatott szövetségi kapitánya és OKJ-képzett sírgödörmélyítő/

„Gyerekkoromban én is focizni akartam, de a falábam miatt végül a kőkorongot választottam. Igaz, hogy fakezem is van, de szerencsére ezt a sportágat olyan kevesen űzzük, hogy így is sokszoros válogatott lehetek.” /Bükk Benő, faék faragó és curling válogatott játékos/

„Ne aggódjon, költő úr, a futballkora miatt! Maga nem öreg, csak régen született! Inkább amiatt aggódjon, hogy mi itt a curling szövetségben felbéreltük a posztszovjet Szergejt és Igort, hogy a minket és szeretett sportágunkat ért sérelem okán önbíráskodjanak önnél kicsinyég! Csengőfrászt nem hoznak magára, mert ajtóstul szoktak berontani! Ég önnel és béke poraira! Legyen magának nehéz a föld meg az a curling jégpálya, amit a sírja fölé építtetünk uniós forrásokból!” /Dr. Kegyetlen Kegyencz, az International Curling Und Kayaking Association (ICUKA) mindent okosba’ megoldó jogtechnikusa/

„Micsoda önfeledt szenvedéslíra! Szinte az olvasónak is fáj, ahogy olvassa! Frady Endre ismét átlépte önmaga árnyékát és akkorát esett, mint egy olajtón megcsúszó vízisíoktató! Külön felhívnám a figyelmet a ’Nem is szív ok – Nem is szívok’ belső rímkötegre, mely éppen az észrevehetetlensége mián (gyönyörű archaizmus!) teremti meg a látszólagos belső kohéziót és növeli meg a drénezetlen nyírószilárdságot! Ez a költemény a fluktuációs katarzis archetípusa és kvintesszenciája mintegy! Végre egy hamisítatlan valódi vers, nem pediglen egy mű mű! Vegyék, vigyék!” /Madonna Mammamia, az Univerzális Best Igényű Sellerek Atavisztikus Literatúrájú Irálya (UBISALI) c. rímportál nagyasszonya/

„Mi ez a szecskavágón átesett gusztustalan betűkupac?! Mi ez az irodalmi falábszag?! Frady Endre nem képes olyan alacsonyra tenni a lécet, hogy ne tudjon könnyedén átférni alatta! A velőtrázó sikoly hallatán először azt hittem, hogy csak a közeli Zeneakadémia koloratúrszoprán pót-zárthelyién súgnak egymásnak a rakoncátlan nebulók, de aztán ráismertem anyám jellegzetesen fisztulás halálközeli sikolyára, amit a ciánmart gnú képzavara váltott ki belőle! A mentősziréna hangjára vitustáncolva azon imádkozom, hogy a Legfőbb Hadúr adjon már végre eltávozást Frady Endrének az élők sorából! Addig is ne csak a foci fájjon neki és ne csak keddenkén! Hüccs ki Frady a világegyetemről!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Meghallgattam a hozzám intézett imádat, Róbert hívem! Vedd úgy, mintha a szétfejelt Frady Endre már molekulánként tágulna az univerzumnál is gyorsabban és nem lenne belőle más, mint egy alig észlelhető vörös eltolódás! Ez jövő hétfői foci végén fog megtörténni, miután oda-vissza bebőröztem hetvenhétszer!” /Chuck Norris/

Cseresznye az finom étel,
S egészséges lépést vét el,
Ki helyette csak zsírt zabál,
S belében majd állhat a bál!

Bár... ha télen hó lesz Terin,
És a bevitt koleszterin
Hatására hája vastag,
Hőjét óvja konvex has-tag.

Tehát ki csak cseresznyén él,
Tolsztoj legtöbb regényénél
Lerogy, mert nem bírja súlyát,
S tetemén sztyeppe-szél fúj át...

Vegyes táp a szuper-fétis!
Szaftba tunkolj cseresznyét is,
S hasgörcsödön jól jár mindjár’
A Nemzeti Bélenzim Gyár!

(hastánc!)

„Köszönöm költő úr! Amióta zsíros szaftba mártogatva eszem a cseresznyét és hastáncolok hozzá, azóta nem csak jár a hasam, de megy is. Végre sikerült kinőnöm a gyerekkori tanult székrekedésemet és ülvenyomásban hat púpozott és egy csapott bilivel én tartom az új magyar női csúcsot! Az pedig csupán aljas rágalom, hogy az eredményeimet a Wada által tiltott bélenzimek segítségével érem el! Nemzetközi Doppingellenes Szövetség takarodj! WADA MONNYONLE!!!” /Vastag Béláné Bél Flóra, emésztési zavarelhárító és amatőr hastánc terapeuta/

„Csak nemrég jöttem rá, hogy ha a cseresznyét vegyszer helyett szalonnazsírral permetezem, akkor egyrészt bio marad, másrészt a benne lévő kukacok úgy meghíznak, hogy a cseresznyét evés közben nem kell szaftba tunkolni, mert anélkül is magas lesz a zsírtartalma. Gyümölcs, fehérje és jó koleszterin minden falatban együtt! Jó étvágyat!” /Rézgálic Rizottó, az Ország Műtrágyázását Államilag Jelentős Gazdasági Áfacsökkentéssel Dotáló (OMÁJGÁD) szakminisztérium nemrég kirúgott szakállamtitkára/

„Vegyes érzéseim vannak. Egyrészt örülök, hogy felfigyeltek rám, másrészt meg nem, hogy csak a befoglaló méreteim miatt. Na, mindegy, ha lesz a tévében Megazsírtömb vetélkedő, legfeljebb megnyerem! Addig is ebéd előtti étvágycsinálónak bekapok egy porcukrozott oldalszalonnát libatöpörtyűvel és iszom hozzá egy diétás cherry coke-ot!” /Toka Teréz, koleszterinfüggő hurkadíler/

„Helyes táplálkozás titka,
Mit, ki okos, agyba bevés:
Kaja legyen jó, ám ritka,
Mert hasznos a kevés evés!”
/özv. Csupacsont Csömölczné Csekély Csumilla, száztíz éves kisnyugdíjas éhezőművész és csodafakír/

„A fogyás lényege, hogy minél több gusztustalant kell enni, aminek a felét alapból kihányjuk, a maradéka pedig inkább rombol, mint épít. Aki nem hiszi, gondoljon csak bele, hogy látott-e valaha dagadt keselyűt, hiénát vagy hivatalosan nem is létező magyar mélyszegényt? Ahogy a méltán elfeledett költő mondja a lokálisan világhírhedt kancsalrímes kétsorosában:
      Az, ki csupán dögevő,
      Sosem válik dagivá!”
/Bögöly Baltazár, megélhetési dögkútásó és középiskolai magyartanár/

„ Mi ez a gusztustalan cseresznyezsíros elmeragály?! Honnan ez a koronavírusnál is veszélyesebb epidemikus kivagyiság?! Ki ez a végtelennel szorozva is nullát eredményező senki?! Inkább kapjak tucatszor rühragályt, mint egyszer egy ilyen összefradyendréződött emailt! Anyámnak vettem méregdrága norvég szemmaszkot, nehogy vizuálisan megfertőződjön! Mama, #maradjotthon! Frady Endrét meg vessék egy kortárs opera ősbemutatójának nézőteréről kétségbeesetten menekülő szumócsapat elé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mit csináljak? Félrenéztem a műsort és azt hittem, hogy egy japán harcművészeti horrorfilmre viszem el a srácokat. Sajnos az idegzetük túl gyengének bizonyult a kerti szerszámokból kicsiholt kakofóniához. Muszáj voltam kiengedni őket, mielőtt sikítva az ölembe menekülnek!” /Dr. Derékzsír Dezső, a magyar nemzeti szumócsapat betanított pszichológusa/

„Én, ha csak növényt akarok enni, akkor beleharapok az erdőbe és egyenként kiköpködöm a számba kerülő medvéket.” /Chuck Norris/

Egy szivárványszürke koranyári délelőttön, amikor Szabó Lászlóné Kovács Mária cirkuszi kötéltáncosnő hosszú vajúdás után egészséges ikreket szült, az ügyeletes nővérke egy tollal és egy notesszel a kezében várakozón nézett az ájulásból frissen felmosott oroszlánszelídítő örömapára:
- Mi legyen a neve az újszülötteknek?
- Újszülöttek?! Hát több is van?! - hörgött az addigra inkább ürömapának tűnő Szabó László és ismét lefejelte a linóleumot.
- Férfiak! Jó, hogy ma még nem mostam föl, mert most kezdhetném előröl! Na, majd holnap! - köpött az úgyis koszos padlóra özvegy Subernyákné, az ősz takarítónő és a teremtés kidőlt koronáját átlépve elindult maszekolni.
- Szóval akkor mi legyen a neve az ikreknek? - fordult jobb híján a kissé elpilledt anyához az ügyeletes nővérke.
- Hol a férjem? Elalélt megint? - nézett körül Szabó Lászlóné Kovács Mária kissé fölemelkedve.
- Kérdezi vagy mondja? Amúgy pedig ne haragudjon meg, de szerintem se a Holaférjem, se az Elaléltmegint nem női név és az egyik pici lány lett.
- László és Mária – sóhajtotta magához térve a család kissé zöldes feje.
- Jaj, azok olyan kommersz, kispolgári nevek! Legyenek már kreatívabbak! Hány Szabó Lászlóval és Máriával akarják még elárasztani a Kárpát medencét?! - horgadt föl a Dr. Méhlepény Menyhért pszeudo-posztimpresszionista légvárfestőművész és műkedvelő szülészorvos – Merjenek alternatívok lenni!
- Oké, akkor legyen Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban! Ma van a névnapjuk és legalább megússzuk az évet egy-egy összevont névnapi és születésnapi ajándékkal! - dühödött meg az újdonsült anyatigris és a lilásan rezgő köldökzsinórral lelasszózta a szószátyár hobbidokit, majd a zsinór másik végét egy hurokdobással odarögzítette a folyosón éppen eltolt frissen műtött özvegy Slambucz Terézné kerekeságyának lábához.
- Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban?! Tetszik, de fááááj... - csúszott ki a zokszó a levert légvárfestőművész száján, majd ő maga is az ajtón és végig a folyosón a betegliftig...
- Tehát akkor Szabó Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban. - törődött bele mindenbe a normál arcszínének ötven százalékát visszanyerő büszke atya.
- Bocsánat, nem értettem, milyen Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban? - kérdezte az ügyeletes nővérke.
- Szabó! - ordította Szabó Lászlóné Kovács Mária időközben teljesen magára talált ura és parancsolója.
És úgy is lett...(ezt a szlogent a szallas.hu szponzorálta)

Tizennyolc évvel később...

- Jó napot kívánunk! - köszöntek egyszerre az illedelmes ikrek.
- Jó napot! Mi járatban erre, ahol a madár se jár előzetes bejelentkezés és másfél hónap várakozás nélkül, meg különben se? - kérdezte az OKJ-s képzett okmányirodai ügyintéző és fogaskoszorús tokmány tenyésztő.
- Nagykorúak lettünk és mivel mindketten cirkuszművészi pályára készülünk, szeretnénk nevet magyarosítani. - mondták egyszerre az ikrek.
- Értem. A nevüket, ha szabadna. - váltott hivatalszürkére az egyébként színes szürkeállományú illegális nikotinfüggő szivarvény díler.
- Szabó Pólmekkártniina és Szabó Pbálteremétkezőinazablakban. - felelték sokat sejtetően az ikrek. Érezték, hogy a nevük puszta említése önmagában is elegendő a kedvező elbírálásra.
- Bocsánat, nem értettem! Milyen Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban? - fontoskodott az önnön jelentéktelenségét leplező, mindenség fölött (valami latin ige) ősenkisége.
- Hé, ez az én poénom! Már tizennyolc éve ellőttem! Plagizátor majom! Ütlek, borulsz! Rúglak, gurulsz! - robbant be a szinte semmiből az egykori ügyeletes nővérke.
- Elnézést, nem tudtam! - sikoltotta Szürke Szilárd (végre nevesült!) okmányirodai ügyintéző.
- Bezzeg Stirlitz tudta! - szólt a szovjet narrátor (magyar hangja Both Béla), ám mivel így óvatlanul felfedte magát, pár héten belül elpusztult a hírhedt londoni rádióaktív szusi járványban.
- Szóval mire szeretnék magyarosítani és művésznevestíeni a Szabó Pólmekkártniina és Szabó Pbálteremétkezőinazablakban nevüket? - tért vissza lélekjelenlét abba, akibe a történet miatt muszáj volt.
- Prüttymöfftruccnyáxudzsüklű Pólmekkártniina és Wxcvrtgltzrtpddcvzxsswptt Pbálteremétkezőinazablakban szeretnénk lenni. Lehet?
- Barmok!!! Nincs az a gázsi, hogy én ezt akár csak viccből is jóváhagyjam! - nyúlt a pisztolyához az ügyintéző, de a Mészáros & Mészáros Keresztény/Keresztyén Katekizmus és Koltgyártó Kft által Kínából importált fegyver csütörtököt mondott...
Azóta június 22-e (többek között) Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban napja.

Megláttalak s szívem verte
Ámor vad ritmusát, mer’ te
Kecses voltál, sudár alak,
S belül rögvest lájkoltalak!

Hajad maga volt az ében,
S türkiz szemed kék tüzében
Olvadoztam, mint a sajt a
Szendvicsben, ha grilles fajta.

Ámde amint kinyílt a szád,
Mintha súlyos ágyúnaszád
Kezdett volna lőni bomba-
-záport énrám azon nyomba’!

Jövőkép, mi zokszót kísért,
Megpattintott bennem kis ért,
S agyam holttá merevedett…
Így úsztam meg szerelmedet!

(hálatánc!)

„De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” /1. Sámuel 16:7/

„Okos ember nem beszél,
Midőn bőszült arája
Szájából zúg szembeszél
Egyenesen őrája!

Jó házasság ma ritka,
Ám a sok-sok veszélyen
Átjutásnak van titka:
Hagyd a nőt, hadd beszéljen!”

/Bölcs Salamon Béla, ókori király és újkori komédiás/

„Ne virsi-verselgessél itt, te tutyimutyi Salibéla, hanem fogd meg a munka végét és keresd meg azt a pénzt, amit elkölthetek, mert lesz itt nemulass! A kezed járjon, ne a szájad! Beszélek én helyetted is, te léhűtő fűzfapoéta!” /Bölcs Salamon Béláné Bölömbikanyakú Brünhilda, királyné és testépítő világbajnoknő/

„Bölcs Salamon Béla kommentverse sokkal jobban tetszik Frady Endre meghatározhatatlan műfajú rétoromantikus retteneténél és már éppen javasolni akartam, hogy előbbi legyen a főhelyen, az utóbbi pedig sehol, de látva Bölcs Salamon Béla oldalbordájának markáns hozzászólását, inkább mégsem merem javasolni. Mea klumpa, mea maxima klumpa!” /Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörény, fapapucsférj és cipőfelsőrész készítő kisiparos/

„Sárkány nejem tűzokádó,
Hét fején van hét hamuszáj.
Drága, mint az avokádó,
S megcsókolom, hogyha muszáj…”
/Hetedhétfejű Huba, sárkány és betanított rímfaragó technikus/

„Hetedhétfejű Huba sárkány úr kapcsán is ugyanaz a véleményem, mint ami Bölcs Salamon Béla király úr esetében volt, de itt is megvárnám a kedves sárkányné őnagysága véleményét, hogy tényleg az-e…” / Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörény, fapapucsférj és cipőfelsőrész készítő kisiparos/

„Ne emberkedj, Szörény, amíg nem vagy kész az összes cipőfelsőrésszel, mert házsártosra veszem a figurát!” / Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörényné Konga Kinga, tömbházmester/

„Ötvözhetnéd magadban a
Nőiséget meg a bájt,
S az sem baj, ha van agyadba’
Néhány fölös megabájt.”
/ismeretlen XXI. századi költő párkapcsolati hirdetése/

„Az ideális megoldás a mértékletes többnejűség, azaz a kétfeleségűség. Ahogy az arabul alkotó nagy perzsa matematikus, Abu Abdalláh Muhammad ibn Músza al-Hvárizmi bebizonyította: két feleség = egészség. Az Örökkévaló növessze hosszúra a szakállát!” /Juszuf ibn Falafellah, sajtkészítő és teveidomár/

„Frady Endre romantikája még egy antik romeltakarító szerint sem más, mint ósdi önlejáratósdi – mondanám szellemesem, ha vicceskedni lenne kedvem, de MOST CSAK ORDÍTANI AKAROK!!! EZT A VERSET MÉG EGY SZELLEMI PÖCEGÖDÖR IS UNDORRLA VETNÉ KI MAGÁBÓL!!! AZ IGAZSÁGTARTALMÁRÓL MEG CSAK ANNYIT, HOGY OLYAN NŐ MÉG NEM SZÜLETETT, AKI AZ ÉN SZAVAMBA TUDNA VÁGNI, MERT ÉN ÜVÖLTÉS KÖZBEN NEM VESZEK LEVEGŐT!!! Ó, ANYÁM, KÜLDD EL INNEN A KÉNYSZERZUBBONYOS ÁPOLÓKAT! HÁT NEM HALLJÁK, HOGY ÉPPEN DOLGOZOM?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A férfiak a tökéletes nőt, a nők a tökéletes férfit keresik. Irigylem a nőket, hogy a létezésem miatt nekik legalább van reményük.” /Chuck Norris/

Lirizál és Udar, a két lírizáló cudar, egy szép nyári napon hirtelen úgy lefagytak, mintha világ életükben Windows XP-k lettek volna. A kék halál állapotában talált rájuk özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszony. Szerencsére nem esett pánikba, mert ilyen lefagyott közegben a hidegvér megőrzése alapállapotnak tekinthető, úgyhogy egy „Installálom kendteket!” felkiáltással rögvest újraindította a kék kópékat és a két digitális hulla, hopp! már fel is támadt! Lirizál és Udar, e két lírizáló cudar hálából meglírizálták e hősi tettet:
       „Rendszergazdasszonyunk szeme
        Újrahizlalt minket, nem-e?
        Szeme ugye? Nem-e? De-de!
        Ingyom-bingyom ede-bede!”
Azzal segítségnyújtás nélkül röhögve faképnél hagyták a meglírizálástól kocsonyává fagyott, majd levet eresztő rendszergazdasszonyt! Ez nem volt szép! Se tőlük, se a híg özvegy látványa! Sőt, nemcsak hogy nem volt szép, de csúnya dolog is volt mindkettő!
Eközben Lirizálné Udar Usanka és Udarné Lirizál Limbóhinta – Lirizál és Udar ugyanis a kapcsolathiányos tanyasi gyermekkor következtében és közös unokák céljából egymás húgait vették feleségül – önfeledten shoppingoltak, gyerekeket szültek és sétáltattak, főztek, mostak, vasaltak, konditerembe jártak, diétáztak, manikűröztettek és közben bányász sztrájkot is szerveztek, hiszen egy nő egyszerre százfelé is tud figyelni. A bányász sztrájk talán magyarázatra szorul: ez egy szervezett munkabeszüntetés valamiért, ami ok- vagy célhatározó. A két hölgy úgy került az ügybe, hogy anno egy általános iskolai angolórán a „Why are you?” kérdésre mindketten a „Yes I am why are!” feleletet adták és ezt a nem sokkal korábban orosztanárból angoltanárrá átképzett osztályfőnök félreértette, így mindkettejüket a rendszerint diákhiánnyal küzdő Lignit Lajos Vájárképző Szakiskolába íratta be. A képesítést kegyelem kettes alák sorozatával ugyan megszerezték, ám mivel még borsót is jobban tudtak fejteni, mint kőszenet, így útjuk a tárna helyett a bányászszakszervezet sztrájkbizottmányába vezetett, ahol az volt a munkájuk, hogy lehetőleg ne folyjon a munka. Ezt a tevékenységet az állambácsi bőkezűen dotálta, ugyanis a bányák már évtizedek óta csak akkor nem termeltek veszteséget, ha szenet se.
Hát, ahogy így szén híján fafűtésű gőzerővel szervezik a sztrájkot, melynek jelmondata a „Nyolc óra munkabeszüntetés, nyolc óra pihenés, nyolc óra bértárgyalás!”, egyszer csak megpillantják ám szegény özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszonyt, amint a szétesése után nagy nehezen újra összeállva eszelős tekintettel motyogja maga elé, hogy „Ingyom-bingyom ede-bede?”, majd bosszúszomjas tekintettel eldönti, hogy ezentúl gazember lesz és belevág az illegális szerverkereskedelembe. Hej, mi mindent okozhat a rosszul alkalmazott költészet!
- Hé, öreganyám! - szólította meg a két -né – Nem látta a -né előtti neveink gazdáit?
- Szerencsétek, hogy ezt meg sem hallottam! - köpött feléjük a híg özvegy – A fiúk a bányában dolgoznak!
- Sztrájktörők!!! - kiáltotta a két felbőszült oldalborda és egyenesen a tárnába siettek, ahol Lirizál és Udar bányalégtől mámorosan skandálták a
       „Minden lignitszagú babát
        Szigeteljen vattakabát!”
kezdetű közismert vájárnótát, majd a csillékbe dőlve bányaló ügető versenybe kezdtek. Lirizálné Udar Usankának és Udarné Lirizál Limbóhintának ez már sok volt, és bár elvileg ők voltak a gyengébb nem, a hirtelen kezük ügyébe került szeneslapátok jelentősen módosítottak az erőviszonyokon... Lirizál és Udar később a kórházi ágyon is csak arra emlékeztek, hogy bár amúgy sem emlékeztek semmire, de már a minden elsötétedése előtt is nagyon sötét volt... Jaj, gyereke, de sötét lett ezen a ponton ez a mese!
Szerencsére a történet itt nem ért véget! A szereplők mindegyike megbocsájtott az összes többinek, mindenki kibékült mindenkivel és mindenki felhagyott minden rosszal és jó útra tért. Dal fakadt a hallgatásból és piros pipacsokkal tűzdelt szép zöld gyep borította el a szívek betondzsungelét... Csak özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszony fagy le időnként egy-egy pillanatra és mélázik el azon, hogy mi a búbánatos gyíknyavalyát jelent az, hogy „Ingyom-bingyom ede-bede...”

VÉGE

Skandalum! Idióták! Kikérem magamnak, hogy egy ilyen elmeháborodott mese visszaéljen a tisztességben megőszült nevemmel! Mindenkit feljelentek! Itt igazság lesz szolgáltatva!
Tiszteletlenül:
Dr. Ingyombingyom Edebede, nyugalmazott bányaigazgató és bányalóidomár

Beköszöntött, itt van a nyár!
Víg emberek strandra mennek,
Meg sok zsúfolt lovastanyár-
-a s a vírus örvend ennek.

Buszon s boltban kell bár a maszk,
Másutt bősz szabadság tombol,
S köztereken agg és kamasz k-
-öhög pofán nyakizomból.

Könnyítésnek útján járván
Büfékben dúl közös hami, s
Rögvest újra gyúl a járván-
-y s biztonságérzetünk hamis!

Parti útnak stég a vége,
Ahol egymás hegyén-hátán
Hörgünk s fájón ég a gége…
S felröhög a vírus-sátán!

(gyásztánc!)

„Háháháhá… tilalmi könnyítés… hehehehe… strandok… höhöhöhö… stadionok… hihihihi… mozik… hahahaha… éttermek… bruhahaha!!!” /vírus-sátán/

„Ne röhögjél ilyen idiótán! Jössz te még az én utcámba!” /leendő vakcina/

„Orcámon bőrt maszk abál,
Tök gáz ez a maszkabál!”
/Malacképű Menyhértné Toka Titanilla, izzadó kereskedelmi dolgozónő és a Fűzfapoéták Ostoba Kétsorosait Hagymázas Antológiába Gyúró Művészeti Alapítvány (FOKHAGYMA) szellemi magaslata/

„Lecseng már a járványhullám,
S nincs, csak napi egy-két hullám.”
/Dr. Tetemes Trancsír, kórboncnok és az Önfeledt Költők Letaglózóan Eleven Nihilista Döbbenetei (ÖKLEND) c. versblog társszerzője/

„Bár még mindig fertőződnek és halnak meg emberek, de talán már kevesebben, vagyis ez már nem járvány, csak kullogvány, úgyhogy a boltokon és a tömegközlekedésen kívül hivatalosan nincs veszély. Arccal a következő fázis felé!” /Cili néni, az operett törzs főnökasszonya/

„Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy semmiképpen se maradjon otthon!” /Győrfi Pál, médiamentős/

„Miként a pannon puma letaglózta anno a hun hiénát, olyaténképpen fogja a frissen feldübörgő gazdaságunk letaglózni és maga alá gyűrni a nyugattal együtt hanyatló koronavírust! Aki fél, az nem egész! Csapataink harcban állnak, de béke porainkra! Aki árt, nem kap bért, csak sikerdíjat! Ez a sarc lesz a végső! Arccal a kiút felé!” /Bárgyú Bögyő, a Nemzeti Ideológiákkal Kereskedő Egyesület (NIKE) hitelképes arca/

„Ebben a virális szempontból reménytelenül reménykeltő helyzetben nemzeti minimumként definiálható a gazdaság és az egészségügy közötti optimum maximálása. Elemi közérdek, hogy integráltan deriváljuk a célkitűzéseket. A párhuzamosak huzamosan nem találkoznak, de aszimptotikusan addig közelítik egymást, míg végtelenül elemivé válik mindaz, ami elválaszt. Már látszik az alagút vége; hamarosan beérünk.” /Dr. Által Ányos, a Célkitűzést Óriási Reményekkel Elemző Szervezet (CÓRESZ) iránymutatási főelőadója/

„Valakinek ki kell mondania, hogy a vírusjárvány által leginkább veszélyeztetettek közgazdasági szempontból a költségvetés kiadási oldalán találhatóak közül kerülnek ki, azaz az államháztartás negatívumát növelik. Ennél fogva a gazdaságélénkítő könnyítés, az egészségvédelmi szabályokon való enyhítés pénzügyileg - ha szabad ezt mondanom – a lehető legoptimálisabb.” /Dr. Lélektelen Lepnyő, a Haldoklók Iránt Érzéketlen Népnyúzó Alapítvány (HIÉNA) OKJ-s képzett közgazdásza/

„Nem szabad ezt mondanod, mert helytelen. Az optimálisnak nyelvtanilag lehet ugyan felső foka, értelmileg azonban nem, te legeslegutolsóbb!” /Dr. Toldalék Tivald, nyelvművelő tánc- és illemtanár/

„Magyarország ismét megelőzi a nyugatot! Ezúttal azzal, hogy mi nem csak a futball bajnokságot indítjuk újra, hanem a lelátókat is megnyitjuk a szurkolók előtt. Valódi veszély persze nincs, mert azok így is üresen maradnak. Mi előrelátó módon olyan színvonalat alakítottunk ki, hogy a járvány se jelentsen veszélyt. Aki pedig az NB I-ért kész akár az életét is kockáztatni, az joggal érdemli meg a Darwin díjat. Éljen a természetes kontraszelekció!” /Csányi Sándor, a Mennyei Liga Szimuláció (MLSZ) elnöke/

„ Ó, anyám, úgy látszik, nem hiába koptattam éveken át a számat, mert Frady Endre végre valódi témához nyúlt! Igaz ugyan, hogy nem felemelte, hanem a tanult dilettantizmusával maga alá gyűrve összebüdösítette, de még így, összefradyendréződötten is felismerhető! Talán még van esély, hogy egyszer költővé váljon! Ja, nem, nem Frady Endre, hanem a koronavírus!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Amíg nem döntöm el, hogy az emberiséget védjem meg a koronavírustól, vagy a koronavírust az emberiségtől, addig megyek és megeszek egy medveízű fenyőerdőt.” /Chuck Norris/

Bás, Drapp és Pirosló egy nap elhatározták, hogy otthon maradnak. Megunt, de erről mit sem tudó barátnőik, Rötyica, Diagonália és Kékkanca enyhén szólva is nagyon meglepődtek, mert előző nap még közös világgá menés lett beígérve nekik, miáltal felmondtak a munkahelyükön és felgyújtották az irreálisan drága albérletüket.
Bás, Drapp és Pirosló – nem lévén nemhogy alfa-, de még bétahímek sem – nyilván meggondolták volna magukat, ha ez a női meglepődés a szokásos könnyes-visítós lelki fröccs révén a tudomásukra jut, ám az egyébként csak az ártalmatlan hajléktalanokat és a járdák repedéseit színesre festegető nyugdíjasokat zaklató rendőrség egy ilyen fél kerületet hamuvá tévő lakástűz okán mégis kénytelen volt intézkedni, miáltal az egyébként zajos véleményformáló barátnők egy a büntetés végrehajtás által közpénzből finanszírozott balatoni kísérleti női gálya evezőpadján találták magukat. Ott azonban hiába is visították, hogy ártatlanok és csak egy zárlatos tarkedlisütő miatt égett le a fél kerület, a munkafelügyelő asszony egy posztszovjet prakkerrel akkorát sózott a lepcses szájukra, hogy jobbnak látták inkább evezni.
Bás, Drapp és Pirosló eközben otthon maradtak. A világgá menéshez képest ez céltalannak bizonyult, úgyhogy kínjukban elővettek egy „Kvantumfizika világgá menés helyett otthon maradóknak” című ismeretterjesztő könyvet, de unalmasnak találták, ami nem csoda, mert mindhárman a kvantummechanika professzorai voltak és az alapok laikusoknak történő szájbarágós elmagyarázása egyiküknek sem okozott örömet. Ráadásul a könyvet ők maguk írták és ez most szégyennel töltötte el mindhármukat. Ekkor elhatározták, hogy olvasás és otthon maradás helyett elmennek inkább hajókázni a Balatonra.
Hát, amint ott hajókáznak és sörözgetnek a naplementében, hirtelen ismerős női sikolytrió üti meg a fülüket:
- Bás! Drapp! Pirosló!
 - Ezt a három hangot háromezer közül is felismernénk! - kiáltott fel rémülten Bás, Drapp és Pirosló, majd rögvest a magyar tengerbe vetették magukat.  Rötyicának, Diagonáliának és Kékkancának, azaz a három megunt, ám ezt csak éppen sejteni kezdő barátnőnek ez már sok volt. Letépték magukról az olcsó, kínai gyártmányú láncaikat és a szökevények után a habokba vetették magukat. Mivel hatuk közül egyikük sem tudott úszni, a tragédiát csupán egy máig harcoló német alakulat tengeralattjárójának szerencsés felbukkanása akadályozta meg, amely felvette őket a fedélzetére.
Itt a mesélő két pontosítást enged meg magának. Az egyik, hogy a tengeralattjáró nem szó szerint bukkant fel, mert akkor a kísérleti női gálya munkafelügyelő asszonya a posztszovjet prakkerrel szétverte volna a rozsdamart roncsot, másrészt a tengeralattjárók neve megtévesztő, mert a tenger alatti kőzetekben csak a mélységi sziklavakondok és Chuck Norris tudnak járni. No, mindegy, vissza a történethez!
 Főszereplőink számára a csodálatos megmenekülés még nem jelentette a megpróbáltatások végét. Herr General Katzenjammer a kihallgatásuk szabatos volta végett elvégeztetett velük egy másfél éves szuper-intenzív német nyelvtanfolyamot, melynek folyamán a lelkiismeretfurdalástól gyötört Básból, Drappból és Piroslóból úgy dőltek a bevallani nem merten megunt barátnők felé az „Ich liebe  dich!”-ek, amiket Rötyica, Diagonália és Kékkanca elhitt, mert a szerelem, mint tudjuk, vak.
 Herr General Katzenjammer hajókapitányi jogával élve már éppen össze akarta adni a fiatalokat, amikor a  sasszemű Herr Enigma titkosszolgálati tiszt felhívta a figyelmét arra, hogy a megmentett férfiakat nem is Básnak, Drappnak és Piroslónak hívják, mivel az csak egy névnapi képrejtvény téves megfejtéséből eredt, hanem Barnabásnak, Barnának és Ballónak.
 - Miiiiiiiiiiiiiiiii?!?!?!?!?! - visította   Rötyica, Diagonália és Kékkanca a három B felé fordulva...
- IGEN!!! - kiáltotta behúzott nyakkal Barnabás, Barna és Balló.
 - Hast du die Ringe? - kérdezte megkönnyebbült mosollyal Herr General Katzenjammer és a zánkai úttörőtábornál sietve partra tette a nászutasokat, akik  azóta is boldogan éltek, míg meg nem merték mondani, hogy azért ez ennél bonyolultabb.
Ha ez ennél bonyolultabb nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

(esti népmese)

Bumbúl és Venik a két hétalvó nagyon későn keltek. Olyan későn, hogy már nem is volt értelme felkelni, úgyhogy egyből vissza is feküdtek és tovább aludtak. Ha Bumbúl és Venik tovább nem aludtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Jó éjszakát gyerekek! …
- mondta volna a mesemondó, de ekkor furcsa dolog történt. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre rosszat álmodott és mindketten felriadtak.
- Jaj, rosszat álmodtam! - mondta egymástól függetlenül, de mégis egyszerre Bumbúl és Venik, de olyan egyszerre, hogy meg sem hallották, hogy a másik is beszél. Már csak azért sem hallhatták egymást, mert az egyikük ágya az északi, a másiké pedig a déli sarkon volt. Olyan nagy társasházban laktak ugyanis, aminek az északi és a déli sarki hálószobája messze is volt egymástól és bőven elfért közöttük még némi hangszigetelés is, amit az ország legjobb akusztikus hangmérnökével terveztettek meg.
Bumbúl és Venik egyszer egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre eltöprengett azon, hogy egy hangmérnök a hangok terjesztése helyett miért a hangok gátlását tervezi, és ha már mégis ezt csinálja, akkor miért nem ellenhangmérnöknek hívják, de úgy érezték, ebbe a kérdésbe fölösleges lenne belemélyedni, úgyhogy inkább elindultak világgá.
Hát ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak észrevettek három vonalat. Az egyik rákoknak prédikált, a másik bakoknak, míg a középső egygólos hátrányban a kapuba bombázott. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre vonta meg értetlenkedve izzadó vállát, mert egyikük sem tanult soha földrajzot.
Na, ekkor támadta meg őket egyik irányból egy folyóból torokmagasságban kivetődő krokodil, másik irányból pedig egy a szülőföldjétől messze elkóborolt oroszlánfóka. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre elálmosodott és lefeküdt a földre aludni, a két fenevad pedig a levegőben összeütközve lenyelte egymást és jóllakottan szörnyethalt.
Ha a két fenevad szörnyet nem halt volna...
- Be nem merd fejezni! Most jön a legjobb rész! - ordítottak a mesemondóra egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre a keselyűk, a sakálok és a hiénák, majd falatozni kezdték a két fenevad földi maradványait.
Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre felébredtek, megették a jóllakott keselyűket, sakálokat és hiénákat, majd a bőséges reggelitől felkerekedve hazaindultak. Egész úton hazafelé azon gondolkodának, miként fogják szólítani rég nem látott anyjukat. Persze mindezt egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre.
Hazaérve Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre felkiáltott: Anyám, bár Gizi vagy, de szólíthatlak özvegy Katzenjammer Kenézné született Donnerwetter Donatellának?!
- Na, megjött a két agyatlan egypetéjű iker! Ezek vittek engem a sírba! - sóhajtott a reinkarnációján, Zlatan Ibrahimovicson keresztül a túlvilágról néhai Katzenjammer Kenéz, majd a másik oldalra fordult a sírjában.
Az elájult Gizi anyu boldogan halt volna, míg újra nem élesztették.
Jó éjszakát gyerekek! Ha nem tudtok elaludni, próbáljátok meg csukott szemmel!

VÉGE

Úton mász’ át, oszt’ Riga
Jön s kimúl’ az osztriga.

Túl laza a rigalánc,
Torkot tör s lőn gigaránc,
Leomlik a csigasánc…
Sej, szörnyhaló bigatánc!

Herr Fünf, aki osztrák Öt,
Tetemre lép, oszt’ ráköt.
Sikolt: „Mein Gott! Ami jön
Felém, rákász kamiön!!!”

Gázt adnak a homárok,
S véres lesz a nyomárok.
Vigaszt s észt oszt tata rák:
„Jobb, mint a prosztatarák!”

(oszt’ guruló urológiatánc!)

„Weöres Sándorhoz tudnálak hasonlítani, Mester! Ő is nagy tudású volt, infantilis alkat, és utálta az olvasóit.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jé, ennek a Weöres Sándornak ugyanaz a monogramja, mint az enyém volt! Ezek szerint ő lehetett az én XX. századi reinkarnációm! Eredetileg a Winnetou Stirlitzre gyanakodtam, de ő valahogy nem volt az igazi. A versből egyébként egy kukkot sem értek, de hát a magyarom sosem volt az igazi.” /William Shakespeare/

„Nyugodj meg Wilikém, nekem ugyan kiváló a magyarom, de ebből én sem értek egy szót sem. Pedig én is írtam elég sok zagyvaságot, de ez még rajtam is túltesz. Egyébként megtisztelsz, hogy bennem karnálódtál rein!” /Weöres Sándor/

„De jól elsmúzolgattok itt egymással, miközben folyik a labancvér és gusztustalankodnak a megveszekedett tengeri herkentyűk! Én kérek elnézést, hogy ugyanaz a monogramunk! Persze én ezt már mind előre tudtam. Uff!” /Winnetou Stirlitz/

„Nem akartam én a Riga motorommal egyetlen puhatestű állatot sem elütni, de túl laza volt a rigalánc, így előbb a gép fölötti uralmamat vesztettem el, majd az önuralmamat is, amikor négyszer is visszatolattam, hogy ne szenvedj a kis gusztustalan, ha mégsem múlt volna ki elsőre! Bírónő elvtárs, én ártatlan vagyok, mint a ma szüretelt páfrány!” /Igor Tarakanovics Teletalpov, biztonsági őr és tengeri herkentyűburger díler/

„A Riga motor a szovjet gépgyártás eszmei csúcsterméke, mert a szlogenje ugyanaz, mint az átkos kapitalizmusban elnyomott proletariátusé volt: Csak a láncainkat veszíthetjük!” /Szergej Szószátyárovics Szavahihetetlenkin, az Összorosz Demokratikus Értékeket Megőrző Alapítvány (ÖDÉMA) ideológiai vasökle/

„Kamiönből homár oszt
Észt: Olvasson Homároszt!”
/Odüsszeusz Ottokár, a Verslábápoló És Rákkutató Tudósok Ókort Csodáló Alapítványa (VÉRTÓCSA) szomorúfűzfapoétája/

„Először arra gondoltam, hogy mi a francnak kellett Franznak szabálytalanul átszaladnia a főúton, de aztán rájöttem, hogy drága férjemnek előrehaladott prosztatarákja volt, amiben könnyen meghalhatott volna életútja felén, ám így, hogy a szélső sáv felén halt meg, ezt megúszta. Ettől függetlenül biztos nagyon elkenődött szegénykém!” /özv. Frau Fünf, jódliénekesnő/

„Selejtes szovjet motorok, nu sto?! Monarchia maradványok, mi?! Gerinctelen puhatestűek, he?! Mire célozgat, költő polgártárs, hö?! Ki ellen uszít, hékás?! Kitől bérretteg, ha?! No, akkor most a keresztény/keresztyén kultúra nevében tartsa csak oda a másik lópofáját is a falnak! Hétszer!” /Csávás Kálmán bunkerparancsnok, a Puhatestű Állatok Rendjébe Tartozóknak Ártó Lóarcú Léhűtőket Alaposan Megagyalók (PÁRTÁLLAM) megsorozó tisztje/

„Amikor döngetünk az úton és mindenkit feltekerünk a kerékre, akkor jön a rák & roll!” /Homár Hümér alias tata rák/

„Bezzeg az én időmben még úgy ráztak a Forma 1-es versenyautók, hogy nyugdíjas koromban is izzadt-duzzadt tőle a prosztatám!” /Alain Prost tata, négyszeres világbajnok nyugdíjas autóversenyző/

„Szép ez a vers! Örülök, hogy a tanárnőnk ezt adta fel házi feladatnak! Alig várom, hogy felmondhassam!” /Prostagutta Füzike, a Prostamol Uno Kéttannyelvű Iskola (PUKI) diákja/

„Mi ez a vériszamos rímanarchia?! Mi ez a sötét középkori hullaszagban meghempergetett szellemi öklendezés?! Erre a fékevesztett horrorra 118 éven aluliaknak csak nagyszülői engedéllyel szabadna rápillantaniuk, de inkább úgy sem! Ez az igaz művészet! Na, nem megírni, hanem elolvasni! A művész úgy aránylik a valódi vészhez, mint csupa nagybetűs ADY ENDRE a kisbetűs frady endréhez! Nagy kár, hogy az évszázadnyi időeltolódás miatt egyszerre csak egyikük lehet életben és nem inkább a másikuk!” Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha ez ma a költészet, akkor nem is sajnálom annyira, hogy már nem vagyok életben.” /Ady Endre/

„Egyszer egy orvos megvizsgálta a prosztatámat és szilánkosra tört az ujja. Emiatt olyan idegesítően üvöltött, hogy kénytelen voltam betömni a száját a lábával.” /Chuck Norris/

Nyomozzák a haveromat;
Kisül, nem is Téli Jenő,
S nincsen rajta ujjlenyomat,
Mivel sajnos alien ő!

Barátkozni idegennel?!
Szívemet a bánat nyűvi,
Mert ő nem néz, csupán szkennel,
S minden érzelme csak művi.

Földönkívüli mindenit!
Ver, mint partjelzőt a VAR át!
Jobb a nadír, mint a zenit,
Nem kell többé égi barát!

(földtánc!)

„Milyen sok minden is kell hozzá, látjátok gyerekek, hogy egy valami vers legyen! Nem elég ám, hogy minden sor nagybetűvel kezdődik, a sorok szépen egymás alá vannak írva, és a végükön vannak rímek! Sőt még az is kevés, ha a felhasznált betűk legalább egy nyelven összefüggő szavakat, a szavak meg magasabb szintaktikai egységeket alkotnak. Nem, nem gyerekek, a sok erőfeszítés még mindig nem ér fabatkát sem, hacsak a szöveg egésze nem hordoz valamilyen érdemleges tanulságot, valami katartikus újdonságot az olvasók számára. Jól figyeljetek, gyerekek, mert Endre bácsi csak egyszer mutatja meg... majd legközelebb.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi van, humán úr, beviszketett a bőr alá beültetett ELTE chip?!” /F. Endre, költőgigász/

„No comment, kifejtve: inkább törjön ki a mellkasomból az alien, mint ezt újra olvasni...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Muszáj leszek kitörni a mellkasából, reál úr, mert ezt el kell olvasnom! Odakint az űrben nekem el sem hiszik, hogy létezhet ilyen agypusztító fegyver, mint ez a vers!” /Alien Májuselseje, mellkasonbelüli földönkívüli/

„Szeretem az alieneket! Amikor a kör közepén állok, mindig körbevesznek.” /Pataky Attila, mulatós rocker/

„Nekünk a VAR nem ellenségünk, hanem jó barátunk! Persze legszívesebben pofán vágnánk, amikor felülbírál és emiatt rajtunk röhög mind a hetvenezer néző, de hát egy jó barát nem csak ígér, de be is tart! A VAR nem rés, hanem erős bástya! Mondjuk igaz, hogy kb. ugyanolyan gyors is, de hát ki látott már sprintelő bástyát lesen?! Na ugye!” /Vak II Béla, partjelző és lesipuskás vadorzó/

„A nemrég kapott nyugiszurim hatására nem gondolom feltétlenül, hogy Frady Endrét sötét középkori indulatokat felkorbácsolva okvetlenül kerékbe kéne törni, esetleg kibelezni vagy máglyán elégetni, de a békés megszüntetésére irányuló bármilyen petíciót rögvest aláíratok anyámmal. Természetesen az én nevemben is, mert én a kényszerzubbonyban jelenleg akadályoztatva vagyok.” /Puzsér Róbert, posztkritikus állapotú kritikus/

„Amennyiben Téli Jenő nem Téli Jenő, akkor lehet, hogy más sem más? Azaz ha Téli Jenő más, akkor nem más, tehát mégis Téli Jenő? Lehet, hogy én sem vagyok én, hanem valaki más? Vagy én mégis én vagyok, csak a név más? Egy nagyon határozatlan névmás? Ki tudhatná ezt megmondani?! A jövő heti elemzésemben tovább kételkedem, tehát vagyok? De ki?!” /Török Gábor, politikai elemző és a Heurisztikusan Enervált Hezitációs Egyetem (HEHE) rektor potroha/

„Ha - és mindazonáltal ez a helyzet - Téli Jenő alien, úgy nyilvánvalóan immúnis a koronavírusra, így gond nélkül alkalmazhatjuk ápolónak az Örök Nyugalom idős otthonban. Megfizetni ugyan nem áll módunkban, de nyilván kárpótolja őt a nénik és bácsik neki szóló esti tapsa, ami után összeszedheti és felviheti nekik az ablakok alatti virágágyásból a kiesett műfogsorokat és járókereteket.” /Dr. Sóher Sejbán, az Országos Vírusbonyolító Intézet (OVI) orvhorgászból OKJ-sen átképzett gazdasági igazgatója/

„Egyszer - körülbelül hétszáznyolcvanezer évvel ezelőtt - úgy lefejeltem egy fémvázas alien csordát, hogy helyet cserélt a Föld északi és déli mágneses pólusa. Így van ez ma is.” /Chuck Norris/

(versjáték: eretnek, hűség, kompót,
kong, mandula, pattanás, repedés)

Kompon agg pléh viking kong,
S kompót faló víg King Kong
Kicsi csöndért eped és
Torkán nő egy repedés.

Mandulája csattan: ás
Rajta kürtőt pattanás,
E hűséges eretnek,
Kit kinyomni szeretnek.

(toccstánc!)

„Oszlasd el a kételyeidet! Nem akarod, hogy kommenteljem!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Á nem számítottam másra, a következő 20 év úgyis használhatatlan lesz, de ez még a földön heverő lécet se tudta át bukfencezni akkora rettenet volt...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Áááááááááááááááááááááááá... (toccs!)” /a vers hatására önmagát a harangtoronyból kivetõ néhai Higgadt Huba harangozó/

„Aki áááááááááááááá-t mond, én mondom, hogy annak bééééééééééverem az arcát (is)!” /a harangtorony melletti betonjárda/

„Emberlabdával a King Kong
Szervál... Hû, ez véres pingpong!”
/Szervaitt Szervácné Csereott Csumilla, az Undormányokat Sorozatban Gyártó Intézet (USGYI) klapancia részlegének termelésvezetõje/

„Jaj!” /King Kong, a gorilla/

„Hé, itt jajongó gorillákat bántanak! Azonnal szólni kell az állatvédõknek, hogy láncolják oda magukat az õserdõhöz!” /Sötétzöld Sublótné Grínpísz Gönyella, a Jólelkû Aranyos Jajbajutott Gorillákat Atyalapatyaláztató Társaság (JAJGAT) ütyülüpütyülü felelõse/

„Kikérem magamnak, hogy hozzám láncolja magát egy állatvédõ!” /az õserdõ/

„Az láncolja magát az õserdõhöz, akinek két anyja van és mindkettõ vasalt bakancsban lambadázik egy bogrács véres tejbegrízben! Aki ilyet ugat, annak páros lábbal csúszok rá a térde kalácsára! Meg persze mindenki máséra is, aki gólt akar rúgni nekünk! Azután persze mosolyogva felsegítem, hogy ne kapjak sárgát!” /Szergej Ramosz, a Real Madrid állat védõje/

„Jaj, most mit csináljak, hogy megóvjam a térdem kalácsát?!” /Lionel Messi, a Barcelona csodacsatára/

„#maradjotthon, Leó! Messzi van még az alagút innensõ vége! Hogy mondjam el ezt mindenkinek?!” /Gyõrfi Pál, szócsõ/

„Ctrl+C Ctrl+V” /Schmitt Pál, ollimpiai balynok/

„Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerõsít.” /Szent Pál, apostol/

„ Ó, anyám, dobj a sünökre, hogy a kifröccsenõ vérem tisztára mosson, mert a fenti zsigeri rettenettõl õsszefradyendrézõdtem! A világegyetem egyetlen vigasza, hogy ettõl az elsõ számú költészeti közmételytõl talán még a koronavírus is fél! Elvégre egy Frady Endre vers elolvasása bárkinek az agyát ugyanolyan szobanövénnyé változtatja, mint Pataky Attiláét az UFO-k!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az emberek félnek King Kongtól, az UFO-któl és a koronavírustól, de nem tudják, hogy King Kong, az UFO-k és a koronavírus is félnek, sõt rettegnek. Tõlem.” /Chuck Norris/

Mályvaszínű koboldsikoly
Lilára keni az eget,
S deres gomolyfelhősík oly
Mély, hogy bőven elfér megett’.

Veres a kelő Nap alma,
Zölden ásít álmos zsálya,
Sáfránysárgul kerti alma,
S legel bárányfelhők nyája…

Lektor bődül: „Ó, jaj, sok szín!
Nem tetszik ez úgy se, így se!
Ez a vers egy kultúrtoxin,
Világ legotrombább giccse!

NEM ENG!”

„Jellegzetes önreflexió, nem is teljesen indokolatlan, de ha már így szabadjára eresztettük a kis bodros szinesztéziákat, hadd legeljenek még pár strófányit. A kritikát meg bízzuk a profikra.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Igaza van, humán úr, bízza ezt rám! Drága vagyok ugyan, de hatékony. Én az ilyesmit úgy oldom meg, hogy valakinek a gépén megnyitom a célművet, kibiztosítom a Berettámat és versszakonként egy golyóval szétlövöm a monitort. A pisztoly mindig a sajátom, a monitor soha.” /Leon, a profi/

„Az első sor után éreztem ezt nem olvasom tovább, már kiégett az agyam, de csak eljutottam a második sorig. Fáj, nagyon fáj, de csak olvasom tovább... Miért ????” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Kedves reál gyermekem, vigasztaljon az a tudat, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől! Még néhány vers és elindulsz a megszentelődés rögös útján. Boldogok a szegény versolvasók, mert övék az ideg- és elmeosztály főnővérének osztatlan figyelme. Ámen!” /Szent Dympna, az idegbetegségben és az elmebetegségben szenvedők, depressziósok, incesztusáldozatok, elmegyógyintézetek és ápolóik, alvajárók védőszentje (május 15.)/

„Még hogy osztatlan figyelem! Az egész ideg- és elmeosztály ki lett ürítve az esetleges koronavírusos betegeknek! Hacsak nem kapom el gyorsan a fertőzést, engem is kidobnak az utcára nyáladzani! He, kérek egy covidburgert denevérszósszal!” /Depresszer Dezső, leszázalékolt versolvasó és kocsonyarezgés számláló/

„Nem az én sikolyom volt mályvaszínű, költőcske, hanem a magáé, amikor pofán vágta a lúdtalpa alá dobott gereblyém és attól látta lilában az eget! A jövőben ne próbáljon többet az én kiskertemben sétafikálva ihletet szerezni a bukolikus hagymázidilljéhez, mert magára sózom szájmaszknak a kölköm használt pelenkáját! Na, sipirc innen!” /Kobold Shatterhand, az ipiapacs őrs tiszteletbeli gereblyefelelőse/

„Remélem, költő polgártárs, hogy a jövőben tartózkodik a nem Pest megyei kertek látogatásától és legközelebb csupán a panel ablakából mereng el azon, hogy milyen lenne, ha én nem lennék! #maradjotthon!” /Győfi Pál, mentős médiakobold/

„A fradyendre vírus áldozatainak száma messze meghaladja a koronavíruséit, így felkérjük a világegyetem lakosságát, hogy mindenki tartsa meg Frady Endrétől a másfél fényévnyi antiszociális távolságot!” /részlet az operettív törzs napi rendszeres pánikkeltéséből/

„Nem a kobold sikoltott, hanem én, amikor ezt a giccsnek is csak a giccs szó megsértésével nevezhető verset véletlenül elolvasó anyám lobogó pongyolában, hajcsavarós fejjel zokogva áttigrisbukfencezett a szomszéd kerítésén, hogy megszabaduljon ettől a szellemi miazmás kipárolgástól! Egyetértek a bődülő lektor kollégával a NEM ENG! pecsét tekintetében, de Váci Mihály szavaival hívom fel a figyelmét arra, hogy ez édeskevés:
Nem elég pecsételni,
A költőt rúgni kell.
És nem elég csak rúgni,
De verni, verni kell!
A rossz szándék kevés,
Több kell: a félelem!
Mit ér a hűvös félsz,
Több kell: null élelem!
Ám nemcsak holmi éh'zés,
De éhkopp szenvedés!
Keresni, hogy bántsad és
Szúrjon szálkás fakés!
Ennél kevesebb édeskevés! Még, még, még, ennyi nem elég! Üsd, vágd, nem apád! Földet rá, földet rá! Mocskos Frady, mocskos Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Ne őrjöngj Robi, mert leszedállak! Én még sosem hallottam koboldsikolyt, mert mire a kobold sikoltott volna, már rég lerúgtam a fejét. Az Avon tanácsadónőjéével, a kezelőorvosáéval és a gyógyszerészéével együtt.” /Chuck Norris/

Újra itt a dolgos hétfő,
Sárkányon a vidám hét fő
Feléd vígan tüzet okád,
S nevetéstől reng a tokád.

Lángnyelv csillogtatta szemek
Jelzik, tűzben élni remek.
Zsírt magadról égetheted,
S jól kezdődik ez a heted!

Karcsú, ki fogy, mint kis herceg,
Boldog hájú, aki serceg,
S szomját oltja szponzor sörcég.

Bogrács sörben hasháj szétfő,
S önfeleledten fogy a hétfő!
Költőre tán túlzón hat fű?

(szertánc!)

„Mi van költőkém, a cukor helyett valami mást kevertek a reggeli kávéjába és ettől szertornázni kezdett az agya?! Na, gyorsan dőljön le, mint petyhüdt platán a tornádó után, oszt’ aludja ki a mámorát! Több hétfőnek ne örüljön, mert a dolgozó nép munkásökle vasököl ám!” /Keményendolgozókisember Kenéz, szakszervezeti bizalmi és ideológiai főelőadó/

„Gyanús, hogy ez a hétfő még szombaton kezdődött, valami kínai kajáldában, nem sokkal a denevéres menü után.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Már az is baj, ha hétvégenként észak-olaszországi kínai kajáldákban eszik egy kis kiciccípősz iráni denevéreshurkát a zember, he?!” /Faék Fikusz, OKJ-s képzett atomfizikus és faretesz fűrészelő/

„Nincs dolgos hétfő! Senki ne csináljon semmit! Korhadjon el a népgazdaság, essen szét a ház! Ne legyen úrrá rajtunk a koronavírus láz! Haljanak éhen a GDP termelők! Tisztelettel, de határozottan kérünk mindenkit, hogy maradjon otthon!” /Győrfi Pál, mentőszóvivő mumus/

„Nu págágyí, azaz na, megállj csak, te nyavalyás mentőszóvivő, jössz te még a mi úlicánkba! Tü durák, hát ha mindenki otthon marad, akkor nekünk nye búgyet harasó, mert akkor mink éhen leszünk dögölve! Kár, hogy nincs rajtad bajusz, mert letépném! Já nye bájusz!” /Igor Medvegyevics Medvegyev, mackós lakásbetörő/

„A hétfő minden formáját szeretem tömörségtől és halmazállapottól függetlenül, hiszen akkor végre vége van a henye hétvégi semmittevésnek és megindulhat az élet értelmét adó termelés és szorgos népünk győzni fog! Merjünk bármilyenek, sőt akármilyenek lenni!” /Folyékony Szilárdné Tömörkényi Lazannya, tárca nélküli fizetésemelési államtitkár/

„Elsőre jó ötletnek tűnz az irodalmi szponzoráció, de a verset és a rólunk szóló kancsal rímet olvasva, valamint annak tudatában, hogy a költő inkább a száraz vörösbort szereti, tisztelettel, de határozottan elállnánk a szponzori szerződéstől! Magyarul: Add vissza azt a raklapnyi dobozos sört, te dilettáns fűzfapoéta, vagy szétköhögjük az idős rokonaidat!” /szponzor sörcég/

„Mekkora ötlet ez a zsírégetés! Köszönjük, költő úr, hogy nyitott nekünk egy ígéretes piaci rést! Ezentúl nem félni fognak tőlünk az emberek, hanem bőszen hívogatni! Előbb a telefonvonalak égnek, aztán a sok-sok alhasi zsír!” /hétfőjű sárkány/

„Óanyámrohadjakmeghamégegyszerolyanbaromleszekhogyráklikkelegyfradyendreversre!!! Eddig abban a naiv vakhitben éltem, hogy nincs rosszabb dolog a hétfőnél, de eme kijózanító pofon után rá kellett jöjjek, hogy Frady Endre hétfőről írt verse a legeslegrosszabb dolog, ami ezzel a világgal történhet! Nincs az a kolerapestises fekete himlő járvány, ami  - a bulvármédiát és a közpénztévét leszámítva – annyi kárt okozna az emberiségnek, mint Frady Endre költészetnek csúfolt szellemi hasmenése! Imádkozzunk, hogy az Úr ezúttal tudja, hová kell lesújtania!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az egyetlen dolog, amire képtelen vagyok, hogy ugyanannyira szeressem a hétfőt, amennyire a hétfő szeret engem.”/Chuck Norris/

„Nem merem nem szeretni Chuck Norrist. De ez maradjon köztünk, mert különben lerúgja mind a hét főmet!” /hétfő/

Láttam lusta folyó stégén
Imádkozó sáska fiút,
Ki a nászéjszaka végén
Rájött, nincs számára kiút.

Gyilkos étvágyú volt neje,
Ez a gyors hímhalál titka,
S le lett nyelve férje feje.
Túlélés így igen ritka.

Jó ájtatos manó fiúk,
Sose nősüljetek hamar,
Ne legyetek ilyen hiúk!
Veszélyes az ara, ha mar!

„Ne általánosítson, költő úr! Ne vonjon le tanulságokat egyedi esetekből! Én koránt sem haraptam le minden férjem fejét! Az ötből ketten természetes halállal haltak meg! Természetes, hogy elgázolta őket az aratógép, amikor alálöktem őket! A vádakkal ellentétben nem vagyok kannibál, mert sosem eszek embert!” /özv. Imádkozó Sáskáné Ájtatos Manna, nyugalmazott csótányfajta/

„Úgy tűnt, nekem volt igazam, hogy sosem nősültem és agglegényként szép kort értem meg. A test kívánságai helyett a csendes szemlélődést választottam és így méltó lettem a Theokritosz ókori görög költő által a fajunknak adott mantis ha kalamaia - nádszálakon ülő látnok - névre. Ám most, hogy a wikipédiáról megtudtam, hogy nem is a sáska faj vagyok, hanem csótány és termesz, csak azt tudom mondani, hogy... (hosszan tartó füttyszó)...” /Haránttermesz Hümér, nemzett csótányka/

„Az Úr vicces s gyakran termeszt
Sáskaszerű csótányt s termeszt.”
/Csattanós Csemő, a Hetednappali Elevenszülő Humorherold Egyház (HEHE) teológiai poénfelelőse/

„Sáska, csótány és termesz?! Hé, én éppen most ettem! Pfúj, ez undorító! Bőőőőáááá...” /Gyomorforgó Gyula, miniszterhelyettesi előkóstoló/

„No, csak semmi finnyáskodás! A csótánymaradványos termesztetemet is lehet szeretni, ha nagy zöld döglégy az ember!” /nagy zöld döglégy/

„A harmadik elemis fiam egyik mai feladata fogalmazás tantárgyból történetesen az volt, hogy osztályoznia kellett az olvasókönyvében található szövegeket abból a szempontból, hogy a szerző mi módon gyűjtött tapasztalatot a megírásához. A szöveg forrásának arisztotelészi kategóriái pontosan négyen voltak, nem három, nem öt, NÉGY: A. megfigyelés, B. olvasás, C. visszaemlékezés, D. elképzelés. Őőő...ééértem! Jé, itt egy vers! Na, ezen a gyanútlan kis versikén ki is próbálom én a csalhatatlan ötperces tudományomat élesben, ha nem gond. Egyértelmű, hogy A kategóriás lesz ez, hisz a költő maga mondja, hogy látta...de ha látta, akkor visszaemlékszik rá, akkor meg C, nem?! És ha jutyúbon látta (https://www.youtube.com/watch?v=LoEfjhgwliw), wikin hozzáolvasott, aztán meg az entomológiai sikersztorit önéletrajzi indíttatást sejtető, de kellemesen elnagyolt, antropomorf állatmesévé lényegítette át??! Nem, fiam, azt hiszem, mégsem hiszek én ezekben a kategorikus kategóriákban. Bocs, de ez most pár szóval hosszabb lett, maradhat? Köszi, akkor még egy apró színes: a nászt a figyelemreméltó ájtatos manó neje sem sokkal éli ám túl - épp csak annyival, hogy a papa elfogyasztásától megerősödve lerakja a petéket.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„ No, ezek a humánok, ezek gyanúsak ám! Tudálékoskodnak, meg mindennek utánaolvasnak, meg átgondolják! Az ilyeneknek a végén még önálló gondolataik is lesznek és nem lehet őket birkaként megvezetni a médiánál fogva! EZ VESZÉLYES! De szerencsére, ha időben átneveljük őket a közmunkatáborban, akkor keményen dolgozó kisemberekként szorgalmasan fogják építeni a népgazdaságot! Na, ásóra-lapátra, oszt' épüljön az a szép új világ!” /Csávás Kálmán szőrnagy, az Okoska Tudálékos Renegátokat Országos Munkatáborokban Borostánrúgó Alakulat (OTROMBA) tekintélytisztje/

„ Látjátok, ti Zoomban kockafejű gyerekek, ilyen az, amikor a városi ember vidéki verset ír, vagyis amikor a panelproli egyszerre paraszt lesz. Teljes tudatlanságát sztereotípiákkal és közhelyekkel helyettesíti. De legalább a rímei tiszták, ha már az elméje nem teljesen. Mindegy, ez a tananyag, ezt fogjátok holnapra megtanulni és online felmondani. De kamerával ám, hogy ne puskázzatok, különben meglesem és arcon köhögöm a nagyszüleiteket! Taknyosok!” /Rügy Rezsőné Enjambement Esztella, általános iskolai biológia-magyar szakos tanárnő/

„Mi ez az állatvilágot lejárató szégyentelenkedés?! Ki ez az állat?! Ne lássam anyámat többé Felcsút meccs ismétlés szünetében Győrfi Pálra csápolni, ha az első adandó alkalommal nem lököm Frady Endrét egy kórházi ágykiürítés miatt hazafelé tántorgó beteghorda elé! Csak egyet kérek a Jóistentől, hogyha lélegeztetőgépre kerülnék, ne ez a szellemi gennygóc fuldokoljon a szomszéd ágyon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A mezőn tornászva egyszer vettem egy nagy levegőt és véletlenül letüdőztem egy sáskajárást. Sajnos, mire fölköhögtem, már csak pár tonna szerves hulladék maradt. Sebaj, volt egy jó hetük a sakáloknak és a keselyűknek!” /Chuck Norris/