Lirizál és Udar, a két lírizáló cudar, egy szép nyári napon hirtelen úgy lefagytak, mintha világ életükben Windows XP-k lettek volna. A kék halál állapotában talált rájuk özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszony. Szerencsére nem esett pánikba, mert ilyen lefagyott közegben a hidegvér megőrzése alapállapotnak tekinthető, úgyhogy egy „Installálom kendteket!” felkiáltással rögvest újraindította a kék kópékat és a két digitális hulla, hopp! már fel is támadt! Lirizál és Udar, e két lírizáló cudar hálából meglírizálták e hősi tettet:
„Rendszergazdasszonyunk szeme
Újrahizlalt minket, nem-e?
Szeme ugye? Nem-e? De-de!
Ingyom-bingyom ede-bede!”
Azzal segítségnyújtás nélkül röhögve faképnél hagyták a meglírizálástól kocsonyává fagyott, majd levet eresztő rendszergazdasszonyt! Ez nem volt szép! Se tőlük, se a híg özvegy látványa! Sőt, nemcsak hogy nem volt szép, de csúnya dolog is volt mindkettő!
Eközben Lirizálné Udar Usanka és Udarné Lirizál Limbóhinta – Lirizál és Udar ugyanis a kapcsolathiányos tanyasi gyermekkor következtében és közös unokák céljából egymás húgait vették feleségül – önfeledten shoppingoltak, gyerekeket szültek és sétáltattak, főztek, mostak, vasaltak, konditerembe jártak, diétáztak, manikűröztettek és közben bányász sztrájkot is szerveztek, hiszen egy nő egyszerre százfelé is tud figyelni. A bányász sztrájk talán magyarázatra szorul: ez egy szervezett munkabeszüntetés valamiért, ami ok- vagy célhatározó. A két hölgy úgy került az ügybe, hogy anno egy általános iskolai angolórán a „Why are you?” kérdésre mindketten a „Yes I am why are!” feleletet adták és ezt a nem sokkal korábban orosztanárból angoltanárrá átképzett osztályfőnök félreértette, így mindkettejüket a rendszerint diákhiánnyal küzdő Lignit Lajos Vájárképző Szakiskolába íratta be. A képesítést kegyelem kettes alák sorozatával ugyan megszerezték, ám mivel még borsót is jobban tudtak fejteni, mint kőszenet, így útjuk a tárna helyett a bányászszakszervezet sztrájkbizottmányába vezetett, ahol az volt a munkájuk, hogy lehetőleg ne folyjon a munka. Ezt a tevékenységet az állambácsi bőkezűen dotálta, ugyanis a bányák már évtizedek óta csak akkor nem termeltek veszteséget, ha szenet se.
Hát, ahogy így szén híján fafűtésű gőzerővel szervezik a sztrájkot, melynek jelmondata a „Nyolc óra munkabeszüntetés, nyolc óra pihenés, nyolc óra bértárgyalás!”, egyszer csak megpillantják ám szegény özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszonyt, amint a szétesése után nagy nehezen újra összeállva eszelős tekintettel motyogja maga elé, hogy „Ingyom-bingyom ede-bede?”, majd bosszúszomjas tekintettel eldönti, hogy ezentúl gazember lesz és belevág az illegális szerverkereskedelembe. Hej, mi mindent okozhat a rosszul alkalmazott költészet!
- Hé, öreganyám! - szólította meg a két -né – Nem látta a -né előtti neveink gazdáit?
- Szerencsétek, hogy ezt meg sem hallottam! - köpött feléjük a híg özvegy – A fiúk a bányában dolgoznak!
- Sztrájktörők!!! - kiáltotta a két felbőszült oldalborda és egyenesen a tárnába siettek, ahol Lirizál és Udar bányalégtől mámorosan skandálták a
„Minden lignitszagú babát
Szigeteljen vattakabát!”
kezdetű közismert vájárnótát, majd a csillékbe dőlve bányaló ügető versenybe kezdtek. Lirizálné Udar Usankának és Udarné Lirizál Limbóhintának ez már sok volt, és bár elvileg ők voltak a gyengébb nem, a hirtelen kezük ügyébe került szeneslapátok jelentősen módosítottak az erőviszonyokon... Lirizál és Udar később a kórházi ágyon is csak arra emlékeztek, hogy bár amúgy sem emlékeztek semmire, de már a minden elsötétedése előtt is nagyon sötét volt... Jaj, gyereke, de sötét lett ezen a ponton ez a mese!
Szerencsére a történet itt nem ért véget! A szereplők mindegyike megbocsájtott az összes többinek, mindenki kibékült mindenkivel és mindenki felhagyott minden rosszal és jó útra tért. Dal fakadt a hallgatásból és piros pipacsokkal tűzdelt szép zöld gyep borította el a szívek betondzsungelét... Csak özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszony fagy le időnként egy-egy pillanatra és mélázik el azon, hogy mi a búbánatos gyíknyavalyát jelent az, hogy „Ingyom-bingyom ede-bede...”
VÉGE
Skandalum! Idióták! Kikérem magamnak, hogy egy ilyen elmeháborodott mese visszaéljen a tisztességben megőszült nevemmel! Mindenkit feljelentek! Itt igazság lesz szolgáltatva!
Tiszteletlenül:
Dr. Ingyombingyom Edebede, nyugalmazott bányaigazgató és bányalóidomár
