Láttam lusta folyó stégén
Imádkozó sáska fiút,
Ki a nászéjszaka végén
Rájött, nincs számára kiút.
Gyilkos étvágyú volt neje,
Ez a gyors hímhalál titka,
S le lett nyelve férje feje.
Túlélés így igen ritka.
Jó ájtatos manó fiúk,
Sose nősüljetek hamar,
Ne legyetek ilyen hiúk!
Veszélyes az ara, ha mar!
„Ne általánosítson, költő úr! Ne vonjon le tanulságokat egyedi esetekből! Én koránt sem haraptam le minden férjem fejét! Az ötből ketten természetes halállal haltak meg! Természetes, hogy elgázolta őket az aratógép, amikor alálöktem őket! A vádakkal ellentétben nem vagyok kannibál, mert sosem eszek embert!” /özv. Imádkozó Sáskáné Ájtatos Manna, nyugalmazott csótányfajta/
„Úgy tűnt, nekem volt igazam, hogy sosem nősültem és agglegényként szép kort értem meg. A test kívánságai helyett a csendes szemlélődést választottam és így méltó lettem a Theokritosz ókori görög költő által a fajunknak adott mantis ha kalamaia - nádszálakon ülő látnok - névre. Ám most, hogy a wikipédiáról megtudtam, hogy nem is a sáska faj vagyok, hanem csótány és termesz, csak azt tudom mondani, hogy... (hosszan tartó füttyszó)...” /Haránttermesz Hümér, nemzett csótányka/
„Az Úr vicces s gyakran termeszt
Sáskaszerű csótányt s termeszt.”
/Csattanós Csemő, a Hetednappali Elevenszülő Humorherold Egyház (HEHE) teológiai poénfelelőse/
„Sáska, csótány és termesz?! Hé, én éppen most ettem! Pfúj, ez undorító! Bőőőőáááá...” /Gyomorforgó Gyula, miniszterhelyettesi előkóstoló/
„No, csak semmi finnyáskodás! A csótánymaradványos termesztetemet is lehet szeretni, ha nagy zöld döglégy az ember!” /nagy zöld döglégy/
„A harmadik elemis fiam egyik mai feladata fogalmazás tantárgyból történetesen az volt, hogy osztályoznia kellett az olvasókönyvében található szövegeket abból a szempontból, hogy a szerző mi módon gyűjtött tapasztalatot a megírásához. A szöveg forrásának arisztotelészi kategóriái pontosan négyen voltak, nem három, nem öt, NÉGY: A. megfigyelés, B. olvasás, C. visszaemlékezés, D. elképzelés. Őőő...ééértem! Jé, itt egy vers! Na, ezen a gyanútlan kis versikén ki is próbálom én a csalhatatlan ötperces tudományomat élesben, ha nem gond. Egyértelmű, hogy A kategóriás lesz ez, hisz a költő maga mondja, hogy látta...de ha látta, akkor visszaemlékszik rá, akkor meg C, nem?! És ha jutyúbon látta (https://www.youtube.com/watch?v=LoEfjhgwliw), wikin hozzáolvasott, aztán meg az entomológiai sikersztorit önéletrajzi indíttatást sejtető, de kellemesen elnagyolt, antropomorf állatmesévé lényegítette át??! Nem, fiam, azt hiszem, mégsem hiszek én ezekben a kategorikus kategóriákban. Bocs, de ez most pár szóval hosszabb lett, maradhat? Köszi, akkor még egy apró színes: a nászt a figyelemreméltó ájtatos manó neje sem sokkal éli ám túl - épp csak annyival, hogy a papa elfogyasztásától megerősödve lerakja a petéket.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„ No, ezek a humánok, ezek gyanúsak ám! Tudálékoskodnak, meg mindennek utánaolvasnak, meg átgondolják! Az ilyeneknek a végén még önálló gondolataik is lesznek és nem lehet őket birkaként megvezetni a médiánál fogva! EZ VESZÉLYES! De szerencsére, ha időben átneveljük őket a közmunkatáborban, akkor keményen dolgozó kisemberekként szorgalmasan fogják építeni a népgazdaságot! Na, ásóra-lapátra, oszt' épüljön az a szép új világ!” /Csávás Kálmán szőrnagy, az Okoska Tudálékos Renegátokat Országos Munkatáborokban Borostánrúgó Alakulat (OTROMBA) tekintélytisztje/
„ Látjátok, ti Zoomban kockafejű gyerekek, ilyen az, amikor a városi ember vidéki verset ír, vagyis amikor a panelproli egyszerre paraszt lesz. Teljes tudatlanságát sztereotípiákkal és közhelyekkel helyettesíti. De legalább a rímei tiszták, ha már az elméje nem teljesen. Mindegy, ez a tananyag, ezt fogjátok holnapra megtanulni és online felmondani. De kamerával ám, hogy ne puskázzatok, különben meglesem és arcon köhögöm a nagyszüleiteket! Taknyosok!” /Rügy Rezsőné Enjambement Esztella, általános iskolai biológia-magyar szakos tanárnő/
„Mi ez az állatvilágot lejárató szégyentelenkedés?! Ki ez az állat?! Ne lássam anyámat többé Felcsút meccs ismétlés szünetében Győrfi Pálra csápolni, ha az első adandó alkalommal nem lököm Frady Endrét egy kórházi ágykiürítés miatt hazafelé tántorgó beteghorda elé! Csak egyet kérek a Jóistentől, hogyha lélegeztetőgépre kerülnék, ne ez a szellemi gennygóc fuldokoljon a szomszéd ágyon!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A mezőn tornászva egyszer vettem egy nagy levegőt és véletlenül letüdőztem egy sáskajárást. Sajnos, mire fölköhögtem, már csak pár tonna szerves hulladék maradt. Sebaj, volt egy jó hetük a sakáloknak és a keselyűknek!” /Chuck Norris/
