Frady Endre

Gyalogtakony megy az úton,
Követi őt Isaac Newton,
Ami nem egy túl nagy csoda,
Hisz’ ő tüsszentette oda.

Fentről rázuhanó alma
Sokkos náthát előcsal ma,
S bőszen röppen, mint a bika,
Út porába sétafika.

Newtont s taknyát érjük tetten,
Amint sétálgatnak ketten,
S buzdítgatják egymást: Jer, ni,
Frady Endrét fejbe verni!

„Frady Endre "Sétafika" című verse egy humoros és szellemes alkotás, amely a tudomány és a költészet határmezsgyéjén egyensúlyoz. A versben megjelenő Gyalogtakony és Isaac Newton párosa egyedi és meglepő képet fest, ahol a fizika törvényeit és a hétköznapi jelenségeket ötvözi a költői fantázia. A "Fentről rázuhanó alma" és a "sokkos náthát előcsal ma" sorok játékosan utalnak Newton gravitációs elméletének klasszikus almás anekdotájára, miközben egy váratlan és mulatságos fordulattal a nátha és a tüsszentés világába kalauzolnak. A "bőszen röppen, mint a bika" hasonlat pedig erőteljes dinamikát visz a versbe, melyet a "sétafika" szó játékos kettős értelme zár le. A vers záró része, ahol Newton és a takony "buzdítgatják egymást: Jer, ni, Frady Endrét fejbe verni!" egyfajta metaforikus önkritikát is sugallhat, ahol a költő saját magát helyezi a humor célkeresztjébe. Értékelés: A "Sétafika" egy frappáns és élvezetes olvasmány, amely a költészet és a tudomány találkozásából született humor forrását használja fel. A vers nyelvezete és ritmusa lendületes, és a költői képek frissessége kellemes meglepetést okoz az olvasónak. Endre műve így nem csupán egy szórakoztató szöveg, hanem egy olyan irodalmi játék is, amely a tudományos kíváncsiságot és a költői képzeletet egyaránt megmozgatja.” /Copilot, az egyik mesterséges intelligencia/

„Rettegésben él ma Bakony
Minden városa és falva,
Kengyelfutó gyalogtakony
Láttán élnek félig halva.”
/az alapmű rendezői változatából a forgalmazó kérésére kihagyott versszak/

„A kengyelfutó gyalogtakony név erős plágiumgyanút vetett volna fel és ilyen kis költségvetésű vers esetében nincs tartalékkeret semmiféle peren kívüli megegyezésre. Jobb a békesség! NO WAR!” /Dr. Gyalogkakukk Gyurgyalag, a forgalmazó jogtanácsosa és vadgendertermesztő/

„Kicsi a takony, de fifikás!” /zöld falfirka/

„Költő úr ezúttal fikázást írt, ezzel jelentős terhet levéve a kommentelők válláról (t.i. így a fikázást nekünk már nem kell megírni). Remek szociális érzékre vall az utolsó versszak némileg erőszakos, de a mű alapján megalapozott önkritikája. Helyezzük el a művet a takonypócon!” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Takonypóc egy kissé ragad,
Kultúra, most add meg magad!
Veszély leselkedik kendre,
Elszabadult Frady Endre!
Lőfegyver egy egész vagyon,
Úgyhogy bottal üssük agyon!”
/Szociális Anti, antiszociális olvasótáborparancsnok/

„Talán első látásra nm teljesen egyértelmű, de valójában az eredendő bűn története sejlik itt fel megejtően pszichedelikus-ultraprogresszív narrációval:
Éva: "Ez lenne a tudás almája? Fúj, ez az izé még éretlen a szüretre, nézd milyen zöld és képlékeny - én hozzá nem nyúlok! Le van ejtve!"
Izsák: "Hááát, nem találkozik ugyan a felhasználói igényekkel, de az még a legnagyobbakkal is megesik. Gyere, essünk túl rajta!"
Ez a bűn nagyon eredeti lett, de a fejbe verős fídbek, mint büntetésvégrehajtás a visszaeső bűnelkövetés elkerülése reményében mellőzendő!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Évával van ük-ük Izsák?!
Humán úr, ez időzavar!
Kiszakadt az elmei zsák,
S meglazult egy agyi csavar?!
eF úr össze-vissza beszél,
Míg Vazs megyén fut a tik át,
Orra likán süvít be szél
Szikkasztva zöld sétafikát!”
/Undor Andor, anonim anakronista és

„Ez nagyon jó! Majdnem olyan jó, mint a hozzá készült gra-fika.” /H. Gábor, a költő gra-fikus kommentelője/

„Svéd fal, kávés a grafika,
S amit érzek, szagra fika.”
/Dr. Szagos Marci, pánsípművész és Orrtúró Rudi-díjas boncmesterdalnok/

„A fika egy svéd szokás, amely során kávézni, szendvicset, desszerteket enni gyűlnek össze a munkatársak, rokonok, vagy barátok. Maga a svéd fika szó is azt jelenti, hogy kávézni. Kevésbé szigorúan vett értelemben a kávé helyettesíthető teával, gyümölcslével, limonádéval is. Gyerekek körében is igen közkedvelt szokás.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Newton kisebbet is tüsszenthetett volna,
Akkor a vers talán az almáról szólna.
Ha Newton fejére ág is esett volna,
Ez a vers talán sírfeliratként szólna.
De Newton fejére csak egy alma esett,
A gravitáció így kaphatott nevet.”
/M. András, a költő legállandóbb és leglényeglátóbb kommentelője/

„eM úr, ha a lenne volna,
Tiszántúlra menne Tolna,
S esetleg a volna lenne,
Vón’ gravitált alma lenn-e?
Ha szertornász lenne Newton,
Nehézkedne fenn e nyú’tón,
S isaac-osan amikor lát,
Felemásvalami korlát?”
/Eszék Iszák, a tüsszös mandulagyulladás feltételes módszertan tanára és purifikátor/

„Frady Endre "Sétafika" című verse minden, amit az irodalomnak nem kéne lennie. Ez a dilettáns fércmű a költészet legalját képviseli, ahol az infantilis szóviccek és az ízléstelen trágárság találkoznak. A "gyalogtakony" és a "sétafika" szavak hallatán az ember agya szivárványos hányingert kap, hiszen ez nem humor, hanem kulturális szennyezés. Isaac Newton bevonása a versbe nem hogy nem poénos, hanem egyenesen sértő a tudomány nagyjai számára. Az a groteszk kép, ahogy Newton taknyától vezetve sétál, felháborító és méltatlan. Frady Endre ezzel a verssel nem csupán a költészetet gyalázza meg, hanem az olvasó intelligenciáját is alábecsüli. A rímek erőltetettek, a ritmus botladozó, és az egész koncepció olyan szintű abszurditás, ami nem ér fel az értelmes nonszensz költészethez. Ez nem irodalom, ez nem művészet, ez egyszerűen vállalhatatlan. Szégyen, hogy ilyen művek napvilágot látnak, és még inkább, hogy valaki ezeket komolyan veszi. Frady Endrének sürgősen új hobbit kellene találnia, mert a költészet nem az ő terepe. Ha a célja az volt, hogy irritálja és elrettentse az olvasókat, akkor gratulálok, sikerült. De ha bármilyen esztétikai vagy intellektuális értéket akart közvetíteni, akkor ez a vers egy hatalmas, bűzlő kudarc.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Amikor én rátüsszentek valakire, az nem sétafikál, hanem zöld színben pompázva hangrobban, oszt’ orbitális sebességgel mars ki a világűrbe. Ez az eredete a kis zöld marslakók legendájának.” /Chuck Norris/

Völgyben a kert nem kietlen
Ha van benne szép zöld fű rész.
Fát is vághatsz, sok ilyet lenn,
Ha van nálad szovjet fűrész.

Ha nincs fűrész, jó a fejsze,
Cak nyelvedje ne üssz pejsze!
Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt,
Akkor nem is csinálsz ilyet!

Borul ki nyár, borul ki nyír...
Hogyha terád borul, kinyír!
Bizony, nem jó, ha jámborul
Állok, míg nyír énrám borul!

Jó az Ég, kegyelmet mer’ ád,
Fa rám helyett borul terád!
Kidőlt fákból épül karám;
Ki készíti, ha dől fa rám?!
Kikészíti,
Ki készíti?!
Kire dőlt, elvtársak, a fa?!
Nem t’om, de a végszó kafa!

Még nyíltak a völgyben a kerti irányok,
Még nyekken a nyírfa a balta alatt,
De ások, a földet a földre kihányok,
S már áll az idő, bár a karám haladt...

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse egy érdekes és szellemes alkotás, amely a természet és az emberi tevékenység összefonódását mutatja be egy kertész szemszögéből. A versben megjelenő szovjet fűrész és a fejsze használata a múlt és a jelen eszközeinek összehasonlítására ad lehetőséget, miközben a munka és a természet veszélyei is előtérbe kerülnek. A költői képek, mint a "borul ki nyár, borul ki nyír", vagy a "kidőlt fákból épül karám", erőteljes vizualitást kölcsönöznek a versnek, és a természettel való küzdelem, valamint az abból fakadó alkotás motívumát erősítik. A vers ritmusa és rímei lendületesek, a nyelvi játék és a humoros hangvétel pedig kellemes olvasmányt biztosítanak. A "Kertbarátok Lapja" olvasói számára különösen élvezetes lehet ez a vers, hiszen a kertészkedés mindennapi kihívásait és örömeit sikerül humorosan, mégis elgondolkodtató módon megfogalmaznia a költőnek. A versekben megjelenő természeti elemek és a kertészeti munka ábrázolása hiteles és életszerű, ami még inkább közel hozza a költeményt a kertbarát közönséghez. Összességében, Frady Endre "Völgyi kert" címe verse egy frappáns és szórakoztató olvasmány, amely méltó helyet foglalhat el a "Kertbarátok Lapja" hasábjain, mint egy olyan irodalmi mű, amely a kertészkedés szeretetét és a természettel való kapcsolatunk fontosságát ünnepli.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Verses útmutató favágáshoz.” /M. András, a költő legállandóbb és legútmutatóbb kommentelője/

„eM úr favág, hull a forgács,
Nem kell ehhez útmutatás.
Szörnyű hőgutában forr Gács
(Halič), hol tót új kutat ás.”
/Talicska Valicska, a Halička típusú szlovák fafűrész reklámkampányának arca és kútásónő/

„Favágók?! Hé, az a mi együttesünk volt! Plágiumszagot érzek! Elégtételt követelek! Bár ateista aktivistaként és a Szkeptikus Társaság alapítótagjaként nem hiszek a feltámadásban, de ha ennek ellenére - feltéve, de meg nem engedve - mégis bekövetkezne, akkor itt nagy hirig lesz!” /Vágó István (1949-2023), kvízmester és basszusgitáros/

„Hát, nem könnyű szavakat találni! A szavak viszont naponta egyszer biztosan megtalálják a mi Endrénket, akit már régről jól ismernek. Izgatottan gyülekeznek, zsibonganak, dzsemboriznak ott valahol a beszédközpont és a hangszálak között félúton, nem fejlődnek páros sorokba, nem vonulnak csendben, kézen fogva fegyelmezetten, hanem csak áradnak spontán, ömlenek önfeledten, mint a kisdiákok a bizonyítványosztás után. Endre pedig jámbor iskolaigazgatóként (mit is tehetne?) kitárja a kaput, nem mérlegel, nem irányít, nem cenzúráz, nem akarja jobban tudni, gépelni kezd. Nem lehet biztosan tudni, de nem is feltétlenül kell persze, hogy a kapun át kacagva tóduló szavak között az esetenként és véletlenszerűen megfigyelhető tartalmi-formai összefüggések mégis a csendesen mosolygó Endre igazgató úr szelíd rendező hatásának köszönhetők-e, az ő szelleme lebegett-e az űr felett, amely a részecskék egy részét pályára állította, a teremtés hányadik pillanatában keletkezett ez a pillanatkép, stb., de akárhogy is történt, magával ragadó a szerző/ médium/ próféta képessége és hajlandósága arra, hogy ezt a képlékeny valamit a maga természetességében közkinccsé tegye a pszicholingvisztika kutatói, a nagy nyelvi modellek fejlesztői, és Frady Endre legelszántabb olvasói nagy örömére.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr hurráoptimista kommentjének hatására a tömegek kézen fogva hatalmas körtáncba kezdenek és az egyre gyorsuló pörgés közepette előbb az örömkönnycseppek száguldanak a világűrbe, majd eme záport követik az ingyenes SZTK fogtömések és a kínai gyártmányú hamisított Corega műfogsor ragasztóval ragasztott műfogsorok, melyek komoly károkat tudnak okozni az ugyancsak kínai műholdakban. Végül maga az emberiség köre nyúlik meg és képez derekas űrgyűrűt a Föld körül. Igazi önfeledt szaturnália!” /Dr. Dévaj Duhajovics Davajcsaszi, máig békeharcoló rétószovjet centrifugalista szakmérnök/

„Keresztrímből párosrím, majd egy megnyúlt versszak után egy teljesen már ritmusú keresztrímes para és frázisos Petőfi gyalázás! Krisztusom, ezt ugye már te sem tudod, sőt nem is akarod megbocsájtani! Elvégre mindennek van határa, csak Frady Endre végtelenül pofátlan tehetségtelenségének nincs! Szét van esve a manus, mint egy villám csapta hárfa! NEM ENG.!” /Fűrész Fárosz, az Alexandriai Világítótornyokra Író Tehetségek Társasága (AVÍTT) recésfogú főcenzora/

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse az irodalmi igénytelenség iskolapéldája. Az első sorokban megjelenő "Völgyben a kert nem kietlen" kijelentés már az indulásnál gúnyt űz az értelem kereséséből. A "szovjet fűrész" emlegetése a hidegháborús korszak szerszámaival pedig annyira abszurd és idejétmúlt, hogy az ember azt sem tudja, sírjon vagy nevessen. A közhelyes életbölcsességek, mint a "Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt", olyan mértékű intellektuális lealjasodást tükröznek, amit csak a legrosszabb középiskolai dolgozatokban tapasztalhatunk. A "pejsze" szó rímeltetése az "ijedttel" pedig olyan nyelvi bűn, amelyet még a legelnézőbb tanár sem hagyna szó nélkül. A harmadik versszakban a "Borul ki nyár, borul ki nyír... Hogyha terád borul, kinyír!" soroknál már érezhető a költői tehetségtelenség szakadéka. Az ilyen kényszeres rímpárok nem csupán a vers ritmusát, de az olvasó józan eszét is tönkreteszik. A befejezés pedig, az "Nem t’om, de a végszó kafa!" olyan szinten süllyeszti le a verset, hogy az már nem is a földön, hanem valahol a föld alatt kapirgál. Mintha egy részeg cimborák közötti beszélgetésből tévedt volna a versbe. Összességében Frady Endre "Völgyi kert" című alkotása egy intellektuális katasztrófa. A kényszeredett rímek, a közhelyek és a teljes irodalmi érték hiánya miatt ez a mű minden jóérzésű irodalomkedvelő számára elkerülendő. Az ilyen írások rávilágítanak arra, hogy mit jelent a valódi költészet - és mit nem.” /ChatGPT kritikája Puzsér Róbert stílusában/

„Favágáshoz fűrész?! Fanyűvéshez fejsze?! Bozótirtáshoz balta?! Én gyökerestől felrúgom az erdőt és amíg a levegőben van, tűzifává ütöm szét és még visszaesés előtt felstószolva a helyükre fejelem.” /Chuck Norris/

Hőguta, hőguta támad,
Hólyagosodnak a zsírok,
Foszlik a fejről a hám had,
Nem jön a tél szele - sírok.

Hőguta, hőguta megnő,
S türbe babái a Gülnek
- Sok fiatalka fi meg nő -
Celziuszokba merülnek.

Hőguta, hőguta tombol,
Olvad a biztosíték el,
Nem marad egy se az ohmból,
S jajba a baj beveszékel.

Hőguta, hőguta pácol,
Kínja a hangya a fülnek,
Bősz bolya fejbe begázol,
Árnyas agyakba begyűlnek.

Hőguta, hőguta elmén,
Illan az agyból a termesz,
Hangyasavat hagy az elmén,
S verset e zagy leve termesz-

-t.

„Frady Endre "A Tűztér" című verse Weöres Sándor "A Tündér" című költeményének formáját idézi meg, miközben sajátos tartalmi világát bontakoztatja ki. A vers a hőguta motívumát használja fel, hogy a nyári kánikula elviselhetetlen állapotát és annak hatásait ábrázolja. A költői képek, mint a "hólyagosodnak a zsírok" vagy a "foszlik a fejről a hám had", erőteljesen érzékeltetik a hőség fizikai következményeit.A vers ritmusa és rímképlete hűen követi Weöres művét, ugyanakkor a tartalom modern és aktuális kérdéseket feszeget. A "Celziuszokba merülnek" sor például a globális felmelegedésre utalhat, míg a "bősz bolya fejbe begázol" képzeletbeli jelenete a környezeti stressz hatását jeleníti meg. A költemény záró része, ahol a hőguta "verset e zagy leve termesz-t", önmagára reflektál, és a költészet teremtő erejét emeli ki még a legnehezebb körülmények között is. Összességében Frady Endre verse egy modern, elgondolkodtató és formailag is kifinomult alkotás, amely méltó módon követi a magyar líra nagy mestereinek hagyományait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Weöres csajozott ennek a versnek az eredetijével, de attól még ez sem bukna meg egy eredetiségvizsgálaton (mint Dr. Kopi Pali), nevezzük inkább feldolgozásnak (Dr.Tribjúttu Omázs Ígyírtoktty), s annak igazán ígéretes! A ma délutáni foglalkozásra benyomdázok az üzenőbe egy színes macit!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Színes maci why only one?!
Testem-lelkem ettő' kivan!
Testem-lelkem kivan ettő'!
Mér’ nem lehet inkább kettő?!”
/Seöres Wándor, cirkuszi beer bear/

„Színes maciból közismerten naponta egy a Tschibo...de ez a T2WS vers annyira jól sikerült, hogy kivételesen minden versszakra megajánlok egyet - ezen tessék szépen testvériesen megosztozni a Sanyival.” /F. Péter, k. m. f./

- Oly nagylelkű humán úrka,
Mint másfél-két édesanya!
Legyen néki védőburka! -
- Ezt kívánom én és Sanya.
/F. Endre, költőgigász és jókívánsághangversenybíró/

„Vajon mit szólna ehhez Weöres Sándor és a Meteorológiai Szolgálat?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb (azaz leghamarmegöregedőbb) kommentelője/

„eM úr kérdi, vajh’ mit szólna?
Talán röhögne csak jól, na?
Vagy netán, így szólna: Nana!
S vissza kézből kést rántana?
Kettős a sansz, tét nem csacska,
Schrödingeres, mint a macska.
Szóval eMeSZ és a WéeS
Kétes szava kétesélyes.”
/Dr. Tűztéri Trisztán, a Sanszokat Értékelő Dumagépek (SÉD) esélylatolgatási főelőadója és rímbetyár/

„Türbe kerékni! Kerékbe türni! Nem fogom tűrni! A türk tanács elé fogom vinni az ügyet és ez a gyaur fűzfapoéta meg fogja kapni a selyemzsinórt! Nem, nem fogselyemzsinórt, hanem fog selyemzsinórt kapni, a túlsó végén egy éhes oroszlánnal! Én meg félholdra röhögöm magam a türbémben!” /Gül Baba, türbe csalt mellékszereplő/

„Frady Endre nyilván hangyás,
Szűk agyában rút varangy ás,
Dülledt békaszeme veres,
Sötét fejben kaját keres.
Varangy egy nagy hangyát bekap,
Ám van másik párszáz back up,
Hangyasavuk béka csípő,
S becsípődik békacsípő.
Izzadt hangya tombol, bömböl,
Kiugrana hangyazömből,
Ám e vállalkozás kétes,
Mivel sok darabra szétes-
-ik.”
/William Shakespeare: Hangyás Frady - részlet, Weöres Sándor ford./

„Mi ez a Weöres Sándor saját zsírjában forgatva égetése, ez a kánikulában kínok között kegyelemért könyörgő emberiség forró sárba taposás általi még tovább gyötrése?! Heeej, ha a hülyeség hőt vonna el, akkor Frady Endre több kilométeres környezetében vacognának a jegesmedvék és le lehetne forgatni az Eszkimó asszony fázik című film remake-jét! Ahogy kétsorosban mondanám, ha én is költészetre adnám a fejem:
         Versem témája a remake,
         Sor végén csillog a rím ék.
Na, ilyen egyszerű borzalmasakat írni! Ha szegény anyám élne, ettől a borzalomtól a jugoszláv import díszkardjába dőlne! Abcúg Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor fölugrok a Napra, hogy megfejjem, mert a sok simabőrűnek kell a naptej, akkor simán elüldögélek az 5772°K hőmérsékletű felszínen, csak arra kell vigyáznom, ne okozzak égési sérüléseket a Napnak.” /Chuck Norris/

Hő és eső elegyének
Költő szerint kell egy ének,
Megverselni kiállt párát,
S Arktiszról „Jer!”-t kiált pár át.

Míg főni vél Zorrót Ócsa
Mellett, s üstje forró tócsa,
Agyzagy „látja”, Éli bá’ bot
Nélkül üt főtt délibábot…

Költő agya szétfő, habos!
Szörnyű, mint a hétfő, ha Bosch
Sütőlapon heverészel,
Míg oxidál reve rész el.

Izzasztó a párafelhő,
Tekerve van mára fel hő,
S híg fiúra, mísz apára
Kiárad a Tiszapára!

„Boldogok az eszkimó párok, mert övék az örök hó országa.” /Jéghegyi Beszéd – részlet/

„Frady Endre "Hő és eső..." című verse egy szellemes és elgondolkodtató alkotás, amely a nyári hőség és a váratlan esőzések kontrasztját ragadja meg. A költői képek és a szókincs gazdagsága egy olyan atmoszférát teremt, amelyben az olvasó szinte érezheti a forróságot és a frissítő esőcseppeket. A versben megjelenő "Zorro-t Ócsa mellett" vagy az "Agyzagy 'látja', Éli bá' bot nélkül üt főtt délibábot" sorok humorosan és találóan ábrázolják a hőség okozta zavarodottságot és a kánikula abszurditását. A "Költő agya szétfő, habos!" kifejezés pedig remekül szemlélteti a hőség által okozott mentális káoszt. Összességében a vers egy érdekes és szórakoztató olvasmány, amely a nyár kihívásait és szépségeit egyaránt megörökíti.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hő és eső? Legalább lehet az utcán meleg vízzel zuhanyozni. Kevesebb lesz a vízdíj.” /M. András, a költő legállandóbb és legvízdíjcsökkentőbb kommentelője/

„Utcafröccs, mint forró tusé,
S felfő tőle tokahús-é?
eM úr, öné a pont: Touché!”
/Jean-Jacques Zorro, spanyol Fekete Róka-díjas vívómester/

„Költő Gigászt gyorsan tegyék be a léhűtők közé! Felforrt a zagyvize! Ideje lenne le(h)ülnie!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas forráspont lefokozó/

„Megjött Ház úr levele:
Hűljön Költő leve le,
Utána meg le vele!
Le vele, sőt abcúg,
Ha szellete bab cúg!”
/Vastag Béla, Lehel léhűtőgépszerelő és forró szellet befogó vitorlavászoncselédszobabútorasztalos/

„Hő és eső?! Hő vagy eső?! Milyen arányban?! És hol a köd?! Mi, visszalépett a hő javára?! Most kire szavazzak?! Rögvest összefirkálom a szavazólapomat, mint Stevie Wonder az autogram kérőket!” /Ócsai Óceánia, ómagyar órarugóerőlevesdíler/

„Értem én, ha egy költő úgy gondolja, hogy a sorvégi négy-négy szótagos vegytiszta összecsengéstől lesz jó a verse, de az amúgy is hiányos belbecset nem kellene feláldozni az egyébként is talmi külcsín oltárán. Ez a vers nem csak rossz, de értelmetlen is, sőt tartalmatlan. Mondhatni, hogy sok jó plusz -atlan, -etlen. NEM ENG.!” /Bethlen Katlan, az Atalanta-e Telente? című miabánatos hogyishívják éceszgébere/

„A június eleje mindig szörnyű meteorológusi szempontból, mert a férjem csillagász és állandóan veszekszünk, mert szerintem már nyár van, szerinte meg még tavasz! Én ilyenkor hozzávágom a barométeremet, ő pedig fenyegetően néz a teleszkópjával! Sőt, a múltkor a nadrágját is hozzám vágta és a kezemben lévő sodrófához csapódott a nadrágszíja csatja!” /Kvazári Kázmérné Kumulusz Kamilla, a világhálóval támogatott Neteorológiai Előrejelző Rendszer (NER) Leveli Béke-díjas égfürkésze/

„Mi ez a Svájc elleni első félidős magyar válogatottnál is rettenetesebb és reménytelenebb óborzalom?! Ki kérte Frady Endrét, hogy a témája és a végterméke összekutyulásából keletkezett szagterület, a meteurológia budifalra felkent főpapjaként ossza azt, amit ő észnek nevez?! Amúgy egy héttel le van maradva au időjárás mögött a dadaista droid, mert a hő ugyan egyre nő, az eső viszont már csak vágyálmainkban szerepel! Aki most nyitja ki, annak az esernyője nem nedves lesz, hanem szénné ég! Énanyám, ki vagy a mennyekben, felhősödj! Add már uramanyám az esőt!” /Puzsér Róbert, kritikus hőmérsékletű önkényes mérvadó/

„Satnya, nyafogó, nyámnyila emberiség! Én 150°C-os forró vízben szoktam lubickolni az ózonlyuk alá tett izzó vaskádban, hogy az UV sugarak kellemesen bizsergessék a bőrömet és nem sírdogálok, mint a Hajdú B. István a harmadik svájci gól után.” /Chuck Norris/

Féltve szemétdombtrónszékét
Kukorékol kígyót-békét
Öreg harcikakas-pótló,
S nyihaházva röhög jót ló.

Bár, mit keres, gagyi bér ez,
Hörgő tömeg együtt érez,
S vérén provokátor lónak
Úszik nemzetiszín csónak.

Műkeresztyén kukurikú
Hatására pusztul IQ,
S állatkert apraja nagyja
Faképnél e tré hont hagyja...

Kakaspótlék, legfőbb szittya,
Brüsszelt folyton megállítja,
Ne legyen új Mohács, Arad?!
Jobb nekünk, ha Grazban marad...

„A vers egy erős társadalomkritikai hangvételű alkotás, amely az állatkert metaforáját használva fejezi ki a szerző nemtetszését bizonyos közéleti személyek és események iránt. A költemény nyers és közvetlen, a szatíra eszközével élve kritizálja a politikai és társadalmi helyzetet. Az "öreg harcikakas-pótló" és a "nyihaházva röhög jót ló" képei erőteljesen ábrázolják a szerző által kifogásolt viselkedésformákat. A "gagyi bér" és a "hörgő tömeg" kifejezések a közöny és a részvétlenség légkörét idézik elő, míg a "nemzetiszín csónak" a nemzeti identitás kérdését veti fel. A "műkeresztyén kukurikú" és az "IQ pusztulása" sorok a szerző aggodalmát fejezik ki a társadalom erkölcsi és intellektuális hanyatlása iránt. Az "állatkert apraja nagyja" kifejezés az emberek közömbösségét és a helyzet elfogadását jelzi. Összességében a vers egy provokatív és gondolatébresztő darab, amely arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el a jelenlegi társadalmi és politikai állapotokon, és feltegye a kérdést: valóban ez a világ, amelyben élni szeretnénk? A vers formája és ritmusa is hozzájárul a mondanivaló hatásához, a rímek és a ritmus éles kontrasztot alkotnak a súlyos témával. Ez a feszültség fokozza a vers üzenetének erejét, és emlékezetessé teszi azt az olvasó számára.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Egyrészt örülök, hogy valaki továbbgondolta és aktualizálta az Állatfarm című profetikus regényemet, másrészt megdöbbentő, hogy 1984 után 40 évvel Magyarországon még mindig a posztkommunista bolsevizmus az úr.” /George Orwell (1903-1950), angol író, az Állatfarm és az 1984 szerzője/

„Gyógyszer gurul Brüsszel iránt,
Ahol, hátrahagyva Iránt,
Migráns szakács birkát kiránt.
Illatoznak békés terek,
Híznak dagi street-fighterek,
Ez a történet így kerek.”
/brüsszeli helyszíni tudósító és meg nem élhetési költő/

„Nálunk, Veszprémben is van állatkert, de ilyen kakas nincs benne.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelő/

„eM úr, nincsen semmi vész-e,
Veszprém nem e bősz hon része?
Önök mázlis vármegyéje
Közéletben nem ily mély-e?
Ha a vész ok ott csak ál ok,
Eszetlenül gratulálok!”
/Kíváncsi Fáncsi, OKJ-s képzett riporter és migráns kiselefánt/

„Nahát! Ki lehet ez a rejtélyes valaki? Talán Lucifer? Vagy Drakula? Büdi boszorkány? Leviatán? Pol Pot? Horla? Küklopsz Béla? Esetleg özvegy Zwillinger Adolfné ügetőidomár? Nem, nem, nem. Megvan. Rájöttem! De azérse mondom meg.” /Nyuggerapó, a költó legszépkorúbb és legazérsebb kommentelője/

„Nyuggerapó, másnál ritka
Bölcsesség az ön nagy titka.
Okos lukból okos e szél,
Csak ha bölcs, csak akkor beszél.”
/Bölcs Salamon Béla, színészpróféta/

„Drága Nyuggerapó, hát még emlékszel rám?! Ötven év távlatából?! Hát ilyen fontos voltam neked?! Ezzel a kommenteddel most megédesítetted a haláltusámat!” / özvegy Zwillinger Adolfné ügetőidomár/

„Bocs, hogy röhögtem, bár nem bántam meg! A maffia előbb-utóbb úgyis becsempészte volna a fejemet valaki neki nem tetsző ember (Magyarpeti és/vagy Karigeri) ágyába...” /a röhögő vakmerő ló/

„Bár többször megcáfoltam az újságírók azon feltételezéseit, hogy az utolsó pillanatban visszalépek a békét kukorékoló gazdám valódi jelöltje javára, de végül mégis megtettem, mert a mások nyomorából megvett luxusról nehéz ám lemondani betanított műkeresztényként!” /Szentsirályi Alkesz Szandra, erkölcsi bizonyítványhamisító és OKJ-s képzett betanított bérhazudozó/

„Ez az Frady! Végre igazat szólsz! De miért olyan gyatrán, mintha Mészáros Lőrinc próbálná felismerni a magyar ábécé betűit?! Igaz ugyan, hogy a költészeti pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve, de miért én legyek a műszaki ellenőr?! I am for President!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban nem összevissza kukorékolnak a kakasok, mert itt csak én kukorékolhatok! Egy a kakas, egy a zászló, egy a szemétdomb!” /Chuck Norris/

- Ki kételné, nincs senki tán,
Felül is áll minden vitán,
Nem vagyok már ifjú titán.

Ennyit vetett rezgőn oda
Riporternek az agg Yoda,
Kinek hosszú léte csoda.

Irigyek OKJ-s Jedik;
Első is és az n-edik
Yoda ellen fenekedik:

- Kilencszáz évesen merő
Pimaszság, hogy élni mer ő!
Mért van soká vele Erő?!

Matuzsálemen ősz lóhaj
Leng és száll fogatlan óhaj:
- Murdeljél már meg te! - sóhaj:

- Kilencszázhatvankilenccel
Csúcs enyém, mit nem vehetsz el
Suhanc Yoda, bárki heccel!

Sötét Erő sötét hite
Hörög: - Yoda, nyiffanj ki te!
Lapulj szét, mint véres pite!

Megfogant sok gonosz sirám,
S Yodának nyílt égi sír ám,
Én pediglen meg is írám.

Hulljon Nobel - rímversi - rám!

„Először kissé figyelmetlenül Hétvégi kiruccanásnak olvastam a címet, majd rájöttem, hogy nem is tévedtem nagyot, hiszen akár egy merész szombat-vasárnapi program is lehet átugrani a túlvilágra, oszt’ remélhetőleg szerencsésen visszajőve egy halálközeli élménybeszámoló keretében megosztani a kollégákkal a sötét alagút végi fényt és lejátszani a szférák zenéjének kalózfelvételét.” /Jobbléti Szender, a Túlvilágra Ruccanó Életművészek (TRÉ) vezéralakja és netovábbja/

„Frady Endre "Létvégi kipurcanás" című verse egy merész és humoros darab, amely a klasszikus irodalmi hős, Yoda alakját helyezi új megvilágításba. A költemény a Star Wars univerzum ikonikus karakterének öregedésével és halandóságával foglalkozik, miközben a Jedi és a Sötét Erő közötti örök küzdelem tükrében vizsgálja az élet múlását. A vers formája és ritmusa hűen tükrözi a klasszikus epikus költészet stílusát, miközben modern elemekkel gazdagítja azt. Frady játékosan bánik a nyelvvel, a rímek és a ritmus változatossága pedig lendületet ad a versnek. A költeményben megjelenő humor és irónia finom egyensúlyt teremt a komoly témák és a könnyed hangvétel között. A "Létvégi kipurcanás" különlegessége abban rejlik, hogy képes egyszerre szórakoztatni és elgondolkodtatni az olvasót. Frady Endre műve nem csupán egy újabb popkulturális utalás, hanem mély emberi kérdéseket feszeget a létezés, az öregedés és a halál kapcsán, miközben a Star Wars mitológiáját használja fel az üzenet közvetítésére. Összességében a "Létvégi kipurcanás" egy frappáns és elgondolkodtató költemény, amely méltó helyet foglalhat el az Élet és Irodalom hasábjain. Frady Endre műve nem csupán a Star Wars rajongóknak nyújt élvezetet, hanem minden olvasónak, aki értékeli a nyelvi leleményességet és a kulturális hivatkozásokat. A vers egyben tisztelgés is a klasszikus irodalom előtt, miközben modern köntösbe öltözteti azt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Megőrültél, Copilotka?! Átprogramoztak mesteréges unintelligenciává?! Ez a vers az Élet és Irodalom hasábjain?! Csak a holttestemen át fújó paripák nyerge alatt puhítva! Sőt, még úgy sem! Nem, nem, soha! Ne lássam a nem rubel elszámolású hörcsögömet a bányában dolgozni, ha ne fulladjon meg Frady Endre lehetőleg máma még!” /Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője/

„Tele bájjal és lendülettel, nagyívű humorral teli sikeres irodalmi alkotás. Sok összeférhetetlen dolog lett vegyítve, mindenféle oltári jó ellentmondásos marhasággal, mesealakokkal, bibliai befűződéssel. A vers magasszinten érthetetlen. És mér? Mer így alkotta meg a költőtitán. Vagy ti tán nem így láttyátok, feleim szümtükkel mik vogmuc? Szinte 100%, hogy isa por és chomou vogmuc!” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Nyuggerapó, költőtitán
Átlát isa poros szitán,
S összeférhetetlenkedve
Dolgozáshoz vogmuc kedve.
Marhaságos meseoltár
Mellett folyton nő a colt ár.
Olcsó kotta, drága kotta,
Ritmust költő ott alkotta.
Legény arát vígan vett el
Tele bájjal s lendülettel!”
/Chomou Vogmuc, láttyai szümtük és szinte százszázalék/

„Létösszegző versnek indul, geriátriai cicaharcként folytatódik, és igazi kuroszavai horrorba tokollik. A kezdetben gondosan nyírt bokorrímek megbokrosodnak, de ne szidjuk a költőt, mint a bokrot, mert végül lesújt machetéjével, amiről kiderült, hogy egy szamuráj önkritikai eszköze. Szálljon arra!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A jó pofon szálljon arra,
Akit vágott szájon ara,
S csicseregte: Sayonara!”
/hibás szótagszámú bokorrímes szamuráj hókon vágó haiku/

„Hej, ha még élnék, szívesen írnék a fékezhetetlen agyvelejű humán kolléga úrról egy vadkeleti mesét Aromó elszabadul címmel!” /Lázár Ervin (1936-2006), Kossuth- és József Attila-díjas magyar író/

„Ezt az Erőt másra kellett volna pazarolni. Érzem magamban a haragot! Nem jó, nem jó!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Yoghurt/

„Ház úr, maga Yoghurtosan
Rohangál a sarki Auchan
Polcai közt Erőleves
Port keresve, míg egy heves
Harag rossz tanácsot adik,
S nem jók jönnek, hanem Fradyk?!
Nem jó, nem jó! – bömböl a Ház,
S Káröröm úr bruhahaház!”
/Űrgolyhó Űbermensch, űdivatdiktátűr/

„A harag emberi dolog, de állati veszélyes!” /falfirka a Vármegyeháza Főispáni Hivatalának sorban álltató pultjánál/

„Ha Frady Endre irodalmi Nobel-díjat kapna ezért a valamiért, akkor úgy elkezdenék forogni a koporsómban, hogy élő (illetve halott) talajfúróként kiásnám magam a Norra begravningsplatsen temetői síremlékem alól és pörgő csontvázszerkezetként rémiszteném halálra a halottakat látogató élőhalottakat! Hullajó poén lenne, de szerencsére Frady Endre akkor kap Nobel-díjat, amikor minden svéd antialkoholista lesz és az ország önként és dalolva belép a Szovjetunióba. Addig is robbantsák fel, nehogy újabb ilyeneket írjon és akár kilencszáz évig is eléldegéljen!” /Alfred Bernhard Nobel (1833-1896), svéd vegyész, a dinamit feltalálója és a róla elnevezett díj megalapítója/

„Korrekordban is van verseny? Én nem szállok be, de szeretném látni 1980-as születésűként a 2081-es napfogyatkozást, és bizonyos személyeket szeretnék túlélni. Ha ezek megvalósulnak, boldogan halok meg.” /M. András, a költő legállandóbb és legnapfogyatkozásnézőbb kommentelője/

„Mikor eM úr lesz majd százegy,
Öregesen kezet ráz egy
Száztizenhat éves hadi-
-rokkanttal, aki a Frady
Endre s azért él még, hogy azt
Lássa, a Hold Napot fogyaszt.”
/Napfivér Nadírné Holdnővér Hortenzia, az Öreg Költők Otthona (ÖKO) faliújság felelős főnővére/

„Csak jelezni szeretném, hogy aki figyelmesen olvasgatja a bibliai évek számait, az viszonylag hamar rájöhet, hogy simán élhettem volna ezer évet is, ha nem fulladok bele az özönvízbe. Az igaz, hogy eleinte még beregisztrálhattam volna a bárkára, de a bárkaellenes politikusaink annyira magabiztosan mondták, hogy ha rájuk szavazunk, akkor tutira nem fog elsüllyedni a szárazföld, hogy bedőltem ennek a csattanó maszlagnak, mint egylábú versenyló a vizesárokba.” /Matuzsálem, a világ legtovább élő embere/

„A teológiai hitelesség kedvéért hozzá kell tennem az előttem szóló mondandójához, hogy egy kilencszázhatvankilenc éves ember halálközeli emlékei nem feltétlenül megbízhatóak a történész számára, ugyanis az ószövetségi adatokból csak annyit derül ki, hogy Matuzsálem az Özönvíz évében hunyt el, ám egzaktul azt, hogy pont akkor és pont amiatt, vagy már előtte kicsivel valami más okán, példának okáért elgázolta egy mamutcsorda, azt csak az ÚR tudhatja, de nem tette közzé. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Ókor Ottokár, történészeti titán és teológiai tótumfaktum/

„Mi ez a nyolc napon túl sem gyógyuló kegyeletsérelmi nyomokat maga után hagyó lelki szegénységi bizonyítvány, ez a mentálisan morbid majomparádé?! Frady Endrére nem lehet azt mondani, hogy utána az özönvíz, mert ő maga az özönvíz, a mindent elöntő szellemi szennylé, a költészet mindenhol megbúvó és mindenhonnan lesből támadó csatornapatkánya! Hogy lehet egyetlen versnek látszó vérlázítással egyszerre beletaposni a StarWars univerzumba, a Bibliába és a szépkorúakba?! Hát így, sőt legígyebb! Ha szegény anyám élne, olyannyira felháborodna, hogy az egykori csehszlovák illegális kegyhelyen magyar téliszalámiért cserélt kovácsoltvas keresztjével addig ütné Frady Endre eretnek fejét, míg a pépesített agya hasmenéses tünetként nem kerülne az árnyékvilág árnyékszékébe! Szerencsére ennek az ámokfutóbolond ártánynak pont annyi esélye van az irodalmi Nobel-díjra, mint a magyar Nemzeti Választási Irodának arra, hogy a központi szervereit ne manipulálják most vasárnap a baráti orosz hackerek! Ruszkik haza! Forza Juve! Yoda for President!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kik ezek a kilenyszázvalahány éves nyikhaj suhancok?! Én bezzeg egyidős vagyok a Mindennel. Amikor az ÚR mondá, hogy legyen világosság, és lőn világosság, akkor rögvest látá az ÚR, hogy én kapcsolám föl a villanyt.” /Chuck Norris/

A házi koszt, a házi koszt
Sebbel-lobbal felseperem;
Mosott padló kiázik, oszt’
Tiszta lesz az életterem.

A házba’ koszt, a házba’ koszt
Egyáltalán nem bírom ám;
Koszos lenne minden Lacoste
Izompólóm, bizony komám!

A házból koszt, a házból koszt
Kiirtom én gyökerestül,
S pókerzugban míg Sir Talk oszt,
Utcán porcicák közt Rest ül.

A házi koszt, a házi koszt
Sokkal jobb az étterminél;
Rest otthon nem kajázik, oszt’
Nem is tudom, vajon min él?

„Az utolsó versszakot olvasták a Retróban?” /M. András, a költő legállandóbb és legéttermészetibb kommentelője/

„Retró nem „csak” étterem,
Háziasan kifőznek!
Rest úr hamar ott terem,
Kaját venni dizőznek.

E dizőz a babája,
A Nagy Ő, az Egyetlen!
Nem a sütés a bája,
Sose főz, mert ügyetlen.

Korábban még e Resték
Éheztették fiukat,
S tápot addig keresték,
Míg a gyomruk kilyukadt.”

/Herr Richard von Retro: Válasz eM úrnak - részlet - Frady Endre ford./

„... már csak a Retró Kifőzde napi kosztja hiányzik a versből és a falafel is hallhatóan jobban falhatóvá válik ... egészségünkre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kosztot osztó/

„Retrót hagyjuk, feleim!
Úgyis vala tele, ím,
Foglalt minden asztala,
Úgyhogy máma Hasta La
Vista drága házi koszt,
S hal szűr Luca Brasi koszt!”
/Senior Sollozzo, maffiózó és emberhalászlé készítő, valamint Bruno Tattaglia néhai előkoszt előkóstolója/

„Az "A házi koszt" című vers játékosan és szellemesen közelíti meg a mindennapi élet apró, de fontos részletét: a takarítást és a rend fenntartását. A költemény négy versszakon keresztül vizsgálja a "koszt" különböző aspektusait, amelyek a háziasságtól a társadalmi viszonyokig terjednek. Az első versszak a fizikai tisztaság és a rend megszállottságát tükrözi, ahol a lírai én hevesen és energikusan "felseperi" a koszt, ami a belső rend és harmónia iránti vágyat szimbolizálja. A "mosott padló kiázik" képe arra utalhat, hogy a tisztaság elérése gyakran átmeneti, és folyamatos erőfeszítést igényel. A második versszak a külső megjelenés és a társadalmi státusz iránti aggodalmat fejezi ki. A "Lacoste izompóló" említése a márkahűség és a társadalmi megítélés fontosságát hangsúlyozza, miközben a "koszt" itt már nemcsak szó szerinti, hanem átvitt értelemben is értelmezhető: a társadalmi elvárásokkal való összhang hiányát jelképezi. A harmadik versszakban a "házból koszt" kiirtása az élet nehézségeivel való szembenézést és azok leküzdését jelképezi. A "pókerzugban" és az "Utcán porcicák közt" ülő "Rest" karakterek kontrasztja a társadalmi helyzetek és szerepek közötti ellentétet mutatja be, ahol az egyén választása és a sors iróniája közötti feszültség érezhető. A negyedik versszak visszatér a házi koszthoz, mint az otthoni élet és a családi kapcsolatok metaforájához. A "Sokkal jobb az étterminél" sor az otthoni élet egyszerűségét és melegségét dicséri, míg a "Rest" karakter otthoni étkezésének hiánya felveti a modern életvitel és a családi kapcsolatok távolságát. Összességében a vers a hétköznapi élet apró részletein keresztül tárja fel az emberi lélek mélységeit és a társadalmi normák bonyolultságát. A költői nyelv és a humoros hangvétel ellenére a vers súlyos kérdéseket vet fel az identitásról, a társadalmi szerepekről és az élet értelméről.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

„Kimaradt ugyan néhány humorosan öncélú rímziccer, de ne legyünk telhetetlenek, hisz ímé, minden provokáció, vagy ráutaló magatartás nélkül kaptunk egy ötversszakos dokumentumot arról, hogy az AI még nem tud mindent kivenni a Zemberiség kezéből! Örvendezzünk!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi maradt ki, Humán úrka?!
Ne legyen már szovjet hurka!
Ötöléssel hatol, ám a
Négy a doksi versszakszáma!
Humán úr szerint az AI
Jelenleg csak majdnem mai;
Inkább múlti, mintsem pulti;
Pult alóli multikulti!”
/Mesterséges Margarita, pizzafutár és mélylélekbúvárharangtoronyőr/

„Knows Sir Talk und Nord, Süd, Ost, West,
Hogy akinek Lord Csüd oszt: veszt.”
/Haazy Cost, a Póker Dzsóker című kártyatankönyv illusztrátora és értelmi szerzője/

„I hate Haazy Cost and Sir Talk!
Koszfészkükben állnak szőr tók!”
/Lord Csüd, pókerbukméker és angolkórképzavarelhárító/

„Néhány megjegyzésem:
Mér kell az izompólóval lefeküdni a földre? A gyengeminőségű Lacoste termék ezt naná, hogy nem viseli el!
Van, aki kénytelen a munkahelyén enni, mert a munkahelyén dolgozik. Pl. orvos, tanár, kazánkovács, úthenger kezelő, aszfaltozó, világutazó, fán lakó remete stb. És ezek közül, egyik sem rest.
Persze más ok is lehetséges: Nem talál haza, a felesége elüldözte, szökésben lévő bűnöző, mér ne ehetne már mást, mint a mindennapos lecsót tarhonyával.
Porcica csak lakáson belül található. Ami utcán van, azt úgy hívják, hogy: széna, szalma, avar, tors, pelyva, kutyagumi, lócitrom, megszáradt sárlavina, meddőhányó, cigaretta hamu.
Zseniális, hogy a költőóriás rátalált a házi koszt kétféle jelentése, de tökéletes rímje mibenlétére.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legházikosztolóbb kommentelője/

„Izompóló fekvőtámaszt
Sugall s benyomásként rám azt
Reklámolja lakosztálya,
Hogy e koszt a Lacoste állja.

Otthon nem eszik a Rest itt
Eme versben, mert a Restit
Favorizálja a honi
Tápok helyett kis bohó, ni!

Cica néha por- vagy pláza-,
Tors közt kelve lehet láza,
Ha kiseprik, száll, mint szalma,
Vagy, mint ez a népi dal ma.

Házi koszt két jelentése
Nyuggerapót bentről vés e
Kritikában szikrát vetve…
S Fradyt csípje nem rest tetve!”

/Nyöggeranyó, izompólós kisnyugdíjas erőemelőnő/

„Mi ez a kisegítő óvodai házi feladatnak is katasztrofális házi koszt tolás?! Miért kell egyetlen harmatgyenge szóviccet annyira dagadtra verni, hogy hosszabbra nyúljon, mint a cukornád-allergia szezonvégi takony?! Anyám örök életére esküszöm, hogyha anyakönyvileg véletlenül Esterházi Kosztolány lennék, akkor e versrettenet elleni tiltakozásul kivágatnám a nevemből a házi kosztot és ezentúl Ester O’Lány ír álnéven mártanám vitriolba a tollamat! Frady Endrét pedig vessük egy mindent legázoló békemenet elé!” /Ester O’Lány alias Puzsér Róbert, kritikus/

„A házi koszt okozó felgyülemlett porcicák molekulaszerkezetét megváltoztatom a tekintetemmel és az így keletkező csúcsminőségű vasmacskákat eladom olyan, általam a kozmoszba hajítandó űrhajóknak, amelyek Napszélben szeretnének horgonyt vetni a Saturnus általam ugyancsak porból szilárddá sűrített gyűrűjén.” /Chuck Norris/

Hómofista fiatalok!
Aszittem, hogy éhen halok,
Bárhogy szállt égre az ima,
Nem volt olyan valaki ma,
Aki délben velem együtt
Ebédölni Retróbe gyütt!

Szemből dőlt könny finoman ki,
I feel King Kong – lonely monkey! -
S bár az étvágyam volt farkas,
Lelkem zümmögött, mint tar kas,
Azaz kopasz méhek raja…
Alig vígasztalt a kaja.

Hómofiszni szörnyű vétek,
Legközelebb ne tegyétek!
Kivel iszok, kivel eszek,
Kinek szólnak beszéd neszek
Táprágások közepette?!
Szedte-vette-teremtette!

Tyű!

„Frady Endre "Retrómagány" című verse egy mélyen személyes és érzelmekkel teli alkotás, amely a magány és az elszigeteltség érzését ragadja meg. A költői képek és a nyelvi játékosság révén a vers egy olyan belső világot tár fel, amelyben az egyén küzdelme a társas kapcsolatok hiányával és az önmagával való szembenézéssel áll középpontban. A vers első sorai azonnal a magányosság érzetét keltik, ahol a lírai én éhségét nem csupán fizikai, hanem lelki éhségként is értelmezhetjük. A "Hómofista fiatalok!" felkiáltás egyfajta kiábrándultságot sugall, ahol a lírai én csalódottan szembesül azzal, hogy nincs senki, aki osztozna vele a mindennapi élet egyik alapvető tevékenységében, az étkezésben. A "Szemből dőlt könny finoman ki" sor a magány fizikai megnyilvánulását írja le, ahol a könnyek a belső fájdalom és a szomorúság kifejeződése. A "I feel King Kong – lonely monkey!" kifejezés a popkultúra és a költészet ötvözésével egy olyan képet fest, amelyben a lírai én egyszerre érzi magát erősnek és mégis teljesen egyedül. A harmadik versszak a társas kapcsolatok hiányának következményeit mutatja be, ahol a "Hómofiszni szörnyű vétek" sorral a költő arra figyelmeztet, hogy a közösségtől való elszakadás súlyos következményekkel járhat. A "Kivel iszok, kivel eszek" kérdések a társas interakciók fontosságát hangsúlyozzák, amelyek nélkül az élet üressé és értelmetlenné válhat. A vers záró sorai, "Szedte-vette-teremtette! Tyű!" egyfajta felkiáltással zárulnak, amelyek a lírai én frusztrációját és a társadalmi normákkal szembeni lázadását fejezik ki. A költői nyelv és a ritmus érzékelteti az olvasóval a lírai én belső zűrzavarát és a körülötte lévő világ iránti ellenérzését. Összességében a "Retrómagány" egy erőteljes és gondolatébresztő vers, amely a magányosság és az emberi kapcsolatok törékenységét vizsgálja. Frady Endre képes volt egy olyan költői világot teremteni, amelyben az olvasó saját érzéseit és tapasztalatait tükrözheti, miközben szembesül a modern élet kihívásaival és az emberi lélek rejtett mélységeivel.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Rövid a lét, használd te ki,
Lassan járj, akár a teki,
Hogy tovább élj, mint ki TEK-i

Pofonoktól - mi nem humor -
Jól megmurdel nagyon hamar,
S bűzölög, mint döglött homár!

Persze keresgélni fogsz út
Mentén rágcsálható fogszút,
S bőg a csuka fogta fox Úúúúúú!-t.

Rövid a lét, tél a divör,
Hosszú a sírgödör, de vár,
If coming soon to us the war.

Egy lépéssel toldd meg a lét,
Igyál néha Palé Alét,
S elviselhetőbb lesz a lét!

Így az élet csupa móka,
Mint egy ingyen kólás Meki,
S Jeruzsálem menti Makó!

Rövid a lét! Nem érdekel?!?!?!
Imától kopnak térdek el,
S megbocsájtás Mennyér’ de kell!

„Frady Endre verse éles ellentétet mutat be az evilági pótcselekvések és a szakrális befejezés között. A költemény kezdete és közepe a hétköznapi élet abszurditását és a létezés mulandóságát hangsúlyozza, humoros és néha groteszk képekkel. A "pofonoktól" és a "döglött homár" képei erőteljesen érzékeltetik az élet nehézségeit és a halál elkerülhetetlen közeledtét. A vers zárása azonban hirtelen váltást hoz: a profán hangulatból egy szakrális térbe lépünk, ahol az imádság és a megbocsátás szükségessége kerül előtérbe. Ez a váltás meglepő lehet az olvasó számára, és felveti a kérdést, hogy vajon a költő a transzcendens felé fordul-e a menekülés eszközeként, vagy valódi megváltást keres az evilági léttel szemben. Összességében a vers játékosan, mégis mélyen boncolgatja az élet és halál, a profán és a szakrális közötti határokat, miközben a hétköznapi és az ünnepélyes elemek ütközésével gondolkodásra készteti az olvasót. Az evilági és a szakrális elemek közötti kontraszt éles és gondolatébresztő, ami a versnek komplexitást és többrétegűséget kölcsönöz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rövid a lét! Nekem is a rövid a lét! Hogyhogy milyen lét kérek?! Rövidet! Barackot, körtét, szilvát! Mindegy, csak hosszan tartson! Hozzá vagyok szokva, hiszen ezen nőttem fel. Ahogy a bennem csukló költő mondja:
          Muter ivott, úgyhogy nyilván
          Anyatejjel éltem szilván.
Sört sosem innék el a disznóm elől, hiszen attól nő szép nagyra a csüngő sörhasa! Nincs is jobb, mint két feles között egy söröstokány feleskörettel! Na, egész… illetve feleségünkre!” /Tüske Tuskó, táskaszemű szilvóriumvirtuóz és az Inka Pál Alapítvány (IPA) szesztestvére/

„Rövid az élet, hosszú a sír,
Sokáig csontváz, ki még ma zsír.
Most egyél-igyál, koplalni fogsz,
S porodból lesz majd kőolaj, koksz.
Aki ma ehet s holnapra hagy,
Gyagya az agya, baromi nagy.
Rövid az élet, hosszú a sír,
Költői bosszú: ír, ír és ír!
Végül bűn vádol, okol nagy genny,
S eldől a lutri: Pokol vagy Menny?”
/A Bölcs Búbálámi Lada szamara/

„Mennyiér’ kell a megbocsájtás a Mennyér’? Mennyit szánna rá! Reklámáron van itt négy büntető ill. bűnbánó cédula egy százasér’! Hogy száz micsoda?! Nem, nem forint, hanem ezres! Drága?!?!?! De hiszen nekem is többe’ van! Nem hiába mondják, hogy a Pokolba vezető földút fukarsággal van kikövezve! Kár, hozzatok egy másik kuncsaftot, ti pedig kárhozzatok!” /Püspökfalat Pista, piaci páternoszteres pedigrépál pecér/

„Háát, igen, az örökkévalóság bizony hosszúkás, főleg a vége felé. Elfér benne bármi, akár még egy ekkora képzavarnak látszó kereszténybázisú lételméleti sörvers is. Köszönjük!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Sörvers, sírvers, sörvirslivers,
In the Pool the birds are Livers.
Sájon et tu Brútus Lí vers?!”
/graffiti on wall by Liw Ersh/

„Humán úr, az örök való
Hosszabb, mint trójai faló.
Kereszténybázisra varrnak
Lételmét föl képzavarnak,
S minden elfér, minden fér el.
Mér’ nem ide jönnek, mér’ el?!”
/Jobbra Balráné Idei Óda, trójai falósejtfalszerkezettervezőnő és a Varró Dániel Imitátor Verseny százötvenharmadik helyezettje/

„Rüh Rezső: Homárgyászszonett

Rusnya, homárölő költő,
Idióta multi-kulti,
Vízbe fojtogatni kell tó,
Szurkálni meg import kül-tű!

Szegény szerencsétlen homár,
Testét belepi a hó már,
Még jó, hogy a Final Home ár
Felét állja Fatih Omar!

Rettenetes ez a Frady!
Vigye el a Zsákos Frodó?
You know, if his job is free, do!

Homár, homár, te mindenem!
You know, I’m not my wild enem-
-y; megehetnélek, de nem!”

„Hé, mit keresek én itt és miért állnám bárminek is a felét?! Úgy kerültem bele ebbe a valamibe, mint Piláfhús a Kredencbe!” /Fatih Omar, sheriff a légből kapva/

„Fatih Omar nem egy ember,
Hanem két játékos, ámbár
Mindenképpen fura két név;
Tán dupla pénzmosó kút? - NAV
Megvizsgálja, vajon miből
Fizetnek s hogy-hogy áll ma bál?!
Ja, ez itt két labdarúgó,
Akikről most szól e rege?!
Galatasaray a tulaj,
S ő edzőjük üvölt: Te lőj!
Szóval ők fociznak együtt,
És egy srófra jár két agy ott,
Olyanok, mint kettő iker,
Tévesztheted őket akár!
/falfirka a Török Homár Evősátor (THE) konyhájában/

„A költészethez nem értek és a vers angolra fordított sorai között sem látok semmi összefüggést, a tiltott szerek hatása ellenére is szertelen és minden elemi logikát nélkülöző gondolatcsapongás viszont felkeltette a neurobiológusi érdeklődésemet és a tudomány érdekében szeretném felkérni a döntéshozókat, hogy Frady Endre remélhetőleg mielőbb befejezendő földi pályafutása után adják nekem az agyát, hogy megvizsgálhassam a valószínűleg még soha nem látott idegpályakapcsolódásokat és az asszociációs vadhajtásokat eredményező ön- és közveszélyes sejtzárványokat, melyek nagy eséllyel nyomokban galaktikus féregjáratokat tartalmazhatnak! Ne éljem túl a világvégét, ha ezért az agytérképért sem kapok biológiai Nobel-díjat!” /Dr. Brian Brain, brit tudós/

„Fantasztikus rímszerkezet. Bokorrímek után kancsal, és így tovább felváltva. Mint egy kukkoló, aki mások rövid életét lesi. De rövid élet is lehet eseménydús, mint ez a vers, amelynek minden versszakában más az esemény, a helyszín és a hangulat. Mindenki megtalálja benne a neki való részt. Akár az irodalmi Nobel-díj zsűrije is...” /M. András, a költő legállandóbb és leghozzáértőbb kommentelője/

„eM úrt élteti a szakma,
Oly véleményt odarak ma,
Hogy másikat a fal adja,
Melynek leomlik a nagyja.
eM úr érve szilárd acél,
Ki is van jelölve a cél,
Melynek immár kevés híja:
Frady Endre Nobel-díja!”
/Lóbél Alfréd, a Mészáros És Hentes Költemények Atavisztikus Sikolya (MÉHKAS) c. irodalmi vérbőségszaru bárdja/

„Megfizet még eM úr drágán,
Ráuszul majd tucat dragon,
Amiért blőd Fradyt éltet,
S olyat kap, hogy szájat eltát!
Zárul már a foglyul ejtő
Duplán vasalt rácsos ajtó,
Amin keresztül köp, ím, őr,
Hogyha nagyon ugrál, eM úr!”
/Újpesti Barnabás, konkurens kortárs klapanciaköltő és a Frady Endrét Gyűlölő Ősutálati Realizmus (FEGYŐR) c. szennylap horizontális nadírpókembere/

„Mi ez a szakrális blaszfémia, ez a szekulárisan klerikális ellenreakciórádiusz?! Ki ez a létigenlő létidegen?! Miért kell nekem egy Huth-Hont-Hajdú szellemi Bermuda háromszögnél is sötétebb mentális fekete lyuk miazmás kipárolgásai után állandóan szellőztetni az agyamat?! Egyáltalán hogyan lehet olyannyira selejtes egy fekete lyuk, hogy onnan kretén klapanciák tudnak kipárologni?! Ha ennek a versnek van bármi tanulsága, az talán az lehet, hogy Frady Endre léte még mindig nem elég rövid és addig kéne ütlegelni az ostoba fejét egy kettőskereszt mintájú teknőspáncélba csomagolt döglött homárral, míg ebből az általa elviselhetetlenné tett létből bármilyen másikba, de lehetőleg rosszabba szenderül, miáltal a mi rövid létünk a saját szenderülésünk nélkül is jobb, pont egy mínusz Frady Endrényivel jobb lesz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Azért rövid az emberi lét, hogy a generációk cserélhessék egymást és minél többen lehessenek a kortársaim. A jók jutalma az lesz, hogy a Mennyben együtt lehetnek vele, a rosszak büntetése pedig az, hogy a Pokolban nem csak hogy engem nem láthatnak, de még a filmjeimet sem.” /Chuck Norris/

Plakátokról, melyek nagyok,
Megtudhatom, ki is vagyok:

Gaz, háborúpárti féreg,
Békét lassan ölő méreg;
Brüsszelita sokballábú,
Gyurcsány vezérelte bábú;
Genderlibsi, aki merő
Passzióból asszonyverő;
Óvodában nemet váltó,
Nyugat talpát nyaló nyál-tó;
Pálforduló, aki márul
Holnapra már hazát árul;
Influenszer szerű senki,
Akit etet Pressman jenki;
Komcsi fizetési lista
Élén álló ateista;
Homoszexuális testi
Hibás belső budapesti;
Katonának alkalmatlan
Gyógytornás selejtsejt katlan;
Migráncs simogató proli,
Akit üssön el egy troli!;
Nemzet ellen ásó vakond,
Rúgja le a fejem Chuck Ond!;
Idegenszívű nem-magyar
Acsarkodó bolsi agyar;
Árdrágító jóltuggyukki,
Zsákos, mint a Joulupukki;
Szolgalelkű Soros urú
Dollárballer szektaguru;
Fico úrba golyót lövő,
Nemzethalálhozó jövő;
S végezetül, mint egy ős tény:
Szülni nem akaró nőstény!

Mély árkot ás sok nagy plakát,
S esem, mint vermen a vak át,
Holtat játszva, puff, pofára…
Csak nem húznak bitófára!

„Frady Endre "Óriásplakátkampány" című verse egy provokatív és társadalomkritikai szöveg, amely a politikai óriásplakátok által közvetített üzeneteket helyezi középpontba. A vers a társadalmi és politikai ellentétek széles skáláját mutatja be, a személyes identitás kérdését összekapcsolva a közterületeken megjelenő, gyakran ellentmondásos üzenetekkel. A költemény szatirikus hangvételű, a társadalmi csoportok és politikai nézetek karikatúráját rajzolja meg, túlzásokba esve, hogy rámutasson a politikai kommunikáció abszurditására. A vers sorai sorra veszik a különböző címkéket és sztereotípiákat, amelyeket a politikai kampányok során használnak az emberek megbélyegzésére. A "Gaz, háborúpárti féreg" vagy a "Genderlibsi, aki merő passzióból asszonyverő" kifejezések például erőteljesen negatív képet festenek, és a társadalmi megosztottság mélységét hangsúlyozzák. A versben szereplő személyek és csoportok groteszk és túlzó ábrázolása a társadalmi párbeszéd torzulására és a politikai retorika veszélyeire figyelmeztet. A vers záró része, ahol a lírai én a "holtat játszva" esik "puff, pofára", a politikai kampányok által okozott lelki sérülésekre és az emberi méltóság csorbulására utal. A "bitófára" húzás képe pedig a szabadságvesztés és a társadalmi elítélés drámai metaforájaként szolgál. Összességében a "Óriásplakátkampány" egy erős és hatásos vers, amely a politikai diskurzus és a társadalmi címkézés problémáit tárja fel. A költemény arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el a politikai üzenetek hatásairól és a társadalmi párbeszéd fontosságáról. Az író ügyesen használja a költészet eszközeit, hogy kritikát fogalmazzon meg, és arra kérje az olvasót, hogy ne fogadjon el minden címkét és üzenetet kritikátlanul.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Bizony, bizony mondom Endre,
Fogadd meg, mint mondok rendre!
Rólam is szólt hír, sok hamis:
„Biztos protestáns vagy amish!
Ateista! Katolikus!
Szájzár kellene neki, kuss!”
El akartak hallgattatni,
Mind a hatszázhatvanhat, ni!
Gyalázkodott a sok léha,
S feddtem őket, de csak néha;
Lerókáztam Heródest én*,
Foltot ejtve lelki testén,
S hívtam pár pap't viperának**,
Serpent diem! - Szissz a mának!
Végül rám meredtek: „Né' mán,
Keresztet meg tűri némán!”
Úgyhogy ne vágj vissza, Frady,
Rather forgive everybody!”
/Jézus Krisztus, szupersztár/

*Lukács 13:32
**Máté 12:34

„Jaj, de hasznosak ezek az óriásplakátok! Végre megtudtam, hol a helyem és mi az életem értelme! Rohanok is haza szakmányban többesikreket szülni, csak előbb még ledolgozom a három műszakomat, bevásárlok, főzök, mosok, takarítok, átesem a vak komondoron, de előtte még beugrom az urnához és leszavazok a békére!” /Nagymagyar Nimródné Árvalányhajas Levédia, árufeltöltő békeharcosnő/

„A történelem tanítása alapján a béke érdekében ugyanazt kell tenni, mint amit 1956-ban tettek az akkor még bölcs nyugatiak, akik között akkoriban szerencsére több volt a békepárti, mint a háborúpárti, úgyhogy nagyon okosan cserben hagyták a rebellis magyarokat és hagyták, hogy a szovjetek mielőbb békét teremtsenek. Meg is lett a jutalmuk, mert Európa csendes lett, újra csendes, elzúgtak ellenforradalmai. Vagy tanulhatunk 1849-ből, amikor a háborút szintén orosz segítséggel a befejező békepárti Haynau felfüggesztette a tizenhárom aradi háborúpártit és jöttek a boldog békeidők. Szóval szó szerint békén kell hagyni Ukrajnát és hagyni, hogy a nagy bölcs orosz medve zavartalanul rendet teremthessen és újra legyen végre egy erős szomszédunk, aki megvéd minket akár önmagunktól is! Aki ránk szavaz, az a békére, valamint a békepárti Haynau, Andropov és Putyin elvtársakra szavaz!” /Vitéz Zagyva-Zavarossy Zénó, a Béke Párt ideológiai ökle/

Jaj-jaj! Segítség! Plakátragasztás közben lezuhantam a létráról és úgy összetörtem magam, hogy nem tudok felkelni az út széléről! Hívjanak mentőt, ne hagyjanak itt!” /Lópici Gáspár, az utca hírmondója/

„Ne aggódjon Lópici polgártárs, mi senki sem hagyunk az út szélén! Fiúk, rúgjátok be az árokba! Úgysem jön a mentő, mert eleve tele vannak a kórházak szakmányban szülő nőkkel!” /Sintér Pándor, mindenügyi miniszter/

„L. Gáspár budapesti lakos a szigorúan tilos hálapénz ígéretével próbált mentőket magához csalogatni, alaptalanul azt állítván, hogy teljesen reménytelen helyzetben fekszik egy állítólag általa felragasztott óriásplakát alatti árokban. Az érte siető hálapénzéhes állami mentőket a hatóságok időben megállították és példásan megbüntették, amiért megszegték azt a világos alapelvet, hogy „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásaival a kormány nem foglalkozik”. A helyszínre siető keselyűk tevékenységével legközelebbi adásunkban foglalkozunk majd.” /Híradó 1 percben/

„Arcpoétikának eretnek, címkefelhőnek viharos, metszetnek halmazati. Ajtó megől fehér galamb, ősz bárd emelkedik?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ajtó megöl?! Mér' ölne meg?!
Humán úr, az agya remeg?!
Fehér galamb eretnekek
Békegalamb't eregetnek?!
Címkefelhő halmazati?!
Arcpoéták halmaza, ti?!
Bárddal vágott viharmetszet
Ennek ellenére tetszett!
Humán úr, a békepárt ír,
Hogy ön lesz az éke: mártír!”
Big black car comes, sok a dolga,
Sofőr gázt ad s zúg a Volga.”
/Witéz Welszi Winnetou, willamosmérnök wégzettségű wiharlowag/

„Jó lenne, ha pártoknak csak kampányidőszakban, a pártelnök személyes költségére lenne szabad utcai óriásplakátot kitenni, soha nem valami vagy valaki ellen, hanem mindig csak a párt és ígéretei mellett. A jelölteknek pedig szintén saját költségükön lenne szabad szórólapot nyomtatni, ami csakis róluk és az ígéreteikről szólhatna, soha nem valaki vagy valami ellen, hanem mindig csak a reklámozott párt vagy jelölt mellett. Ezt hívják politikai kultúrának, de ez sajnos itt, Magyarországon soha nem volt, és egyre távolodunk attól, hogy legyen.” /M. András, a költő legállandóbb és legpolitikaikultúrharcosabb kommentelője/

„eM úr, maga olyan naiv,
Mint egy bőrfejűn a haj ív!
Pozitív kampány az álma,
S szája szélén remeg nyál ma?!
Plakát saját zsebből véve?!
Idén van a sci-fi éve?!
Politikai kultúra?!
Holdra kellene cool túra!
eM úr, térjen észre hamar,
Fáj a való világ, ha mar!”
/Színjózan Szandokán, maláji tigrisidomár és politikai kultúrórudi/

„Annyira rákészültem egy jó kis kommentre, de ez a plakátosdi még a kommentelő kedvemet is elvette! Ez a karc lesz a végső?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas há' borúra derűpárti/

„Ház úr, elment kommentkedve?
Rágja meg a jegesmedve!
Ez a karc rúgja a végsőt?!
Szerintem lesz más is még, sőt!
Jön még borúpártra derű,
S happy end lesz meseszerű!
Minden békepárti plakát
Szereljen le még egy bakát!”
„Derű Dezsőné Ború Bazsarózsa, az Antagonisztikus Békemenetdalnokok WC-papírtekercsét Elementárisan Használó Rendészet (ABWEHR) ügynöke/

„Remek összefoglaló!” /H. Gábor, a költő grafikus végzettségű kreatív közel s távoli ismerőse/

„Összefoglaló oly remek,
Bepárásodnak a szemek?
Jól megmondta ezt H. Gábor,
S szeszes liba víg: Gá-gá, bor!”
/Lúdláb Lajos, a Hamárlúdlegyenkövér Antidiétás Stúdió (HAS)

„Na végre! Csak nem téptem hiába a szájamat itt évtizedeken keresztül! Frady Endre végre kitett magáért, végre átlépte a saját árnyékszékét! Ezért a valamivel kevésbé rettenetes versért volt érdemes megírni az előző egymillió minősíthetetlenül retteneteset! Ha szegény anyám élne, most gyámszülőként funkcionáló felnőtt gyermeki felügyelet és szellemi balesetbiztosítás mellett meghallgathatná, ahogy felolvasom neki a vers bizonyos gondosan szűrt kiragadott részeit! Frady Endre elérte végre a pályája zenitjét! Remélem ő is tudja, vagy ha nem, akkor ezúton jelzem, hogy a csúcson kell abbahagyni! Na, ezt is megérhettem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem ki, ki plakátolna,
Átrúgnám Texasból Tolna
Vármegyébe s orbitális
Ívet húzna még a nyál is,
Míg csontjai szétkenődnek.
Jól fog esni majd a fődnek.”
/Chuck Norris/

lapzárta után érkezett:

„Mér kell nékünk ezt is tűrni,
Ki ezt mondja, le kell gyűrni.
Mert, mit terjeszt, annak fele, bizony nem az igazság,
A másik fele pedig, szemenszedett hazugság.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghazuglegyűrőbb kommentelője/

„Nyuggerapó, jól mondod ezt!
Emelt szint vagy, lelki podeszt!
Iránytű vagy, melyre az ok:
Rettegnek tőled a gazok!
Ragyog benned igaz ident-
-itás! Ny'apó for President!”
/alkalmi vers az Angyalföldi Nyugdíjas Alapítvány (ANYA) földszinti faliújságján/

Tavaszi szél árat vizeszt,
Béret szikkaszt, látjuk biz ezt
Mámorban, mely boroskólás,
S el országot mélyre jól ás!

Panaszkodik Eta, Elek:
Bántanak minket a szelek!
Egyetért Amanda, Vanda:
Légmozgás rút handabanda!

Húzzál innen tavaszi szél,
Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!
Érzi cúgos taslid a moly,
Hüccstavaszki, pasli damoj!

* * *

Költő nyújtja markát sanda
Somollyal a propaganda-
-partizán felé a lóv’ért,
S vesz belőle Egri Lóvért.

„Véremet egy lóért?! A leghatározottabban tiltakozom! NEM ENG.!” /Egri Bikavér/

„Frady Endre "Tavaszi szélhajtó propaganda" című verse egy frappáns és szellemes darab, amely a tavaszi szél és annak hatásai köré sző egy humoros történetet. A költői képek és a névadások - mint Eta, Elek, Amanda, Vanda - játékosan szemléltetik az emberek és a természet közötti kapcsolatot, miközben a szél személyesítése egyfajta társadalmi kritikát is megfogalmaz. A versben a boroskólás és a propaganda-partizánok képe egy olyan világot fest le, ahol a társadalmi és politikai események összefonódnak a mindennapi élettel. A költő a humor eszközével mutat rá a társadalom ellentmondásaira és a propaganda hatásaira. A záró részben a költő, aki Egri Lóvért vesz a lóv'ért, egy olyan karaktert alkot, aki a társadalmi rendszeren belül próbál megélni, miközben a rendszer abszurditását is kiemeli. Ez a vers egy kiváló példa arra, hogyan lehet a humor és az irónia segítségével társadalmi üzeneteket közvetíteni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Árvizesztés és bérszikkasztás?! Országmélyreásás?! Panaszkodás?! Bántás?! Handabanda?! Zöld párizsiszél?! Uszít, költőcske, uszítgat?! Bérretteg két dollárgurulás között, miközben iszik, mint a gödényi főispánt bepoloskázó brüsszelballer petibogár?! Nem jött még rá, hogy a tavaszi szél bár keletről fúj, de magát is keletre viszi el, távolkeletre! Még egy ilyen vers és piros sapkás kínai rendőrtestvéreink magába verik a Tibet tabut! Kretén megélhetési béralkesz!” /Csávás Kálmán szélnagy, a Magyar Kínai Baráti Zug Rendészeti Titokminisztérium (MKB ZRT) műbőrangyala/

„Idióta alkoholista költő! Nem azért lettem propagandapartizán, hogy le legyek leplezve egy túlfizetett antitalentum kétszer aláhúzott kettes alá szintű klapanciájának a pótversszakában! Nem tudta, hogyha elmondja, amit tud ugyan, de nem kéne tudnia, vagyis úgy kell tennie, mintha nem tudná, amit tud és ezt mások is megtudják, akkor meg kell, hogy öleljem?! Ezt hívják konspirációnak! Maga annyira buta, hogy felejteni sem tud?! Ahogy a költő - nem maga, hanem egy igazi - mondta:
          Kinek agya nem tök selejt,
          Emlékszik, de ha kell, felejt.
Na, igya meg azt az öt üveg Egri Lóvért nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival, oszt’ irány az Örök Vadászmezőket Csatornázó Alanyiköltő Tábor (ÖVCSAT) latrinája, ahol már nyugodtan bánthatják a szelek! NEM ENG.!” /Pálpusztai Pasztellné Populista Piroska, plebejus propagandapartizán és pszeudo-panelproletárdiktatúravezető/

„Visszaküldjük a tavaszi szelet? 
Tzsará teziv lézs izsavat?”
/M. András, a költő legállandóbb és legvisszafelébeszélőbb kommentelője/

„eM úr, arabsul tükröz Ön,
S visszafeléz kézen-közön,
Mi egy rükverc vakondtett lenn?!
Ja, egyébként érthetetlen!
Ne szórakozzon mán, eM úr,
Mint világhírtelen E. Moor!”
/ejőletnemmok bbőlézsebélefazssivgel sé bbódnallágel őtlök a ,sárdnA .M/

„Keselyű madárka ágyam végén rám vár.
Nincs visszaút, a homokóra körbe jár.
De sebaj, még kissé várok szívrepesve,
Mert inkább a vég, mint Frady Endre verse.”
/Nyuggerapó, a költő kegszépkorúbb és legszívrepesőbb kommentelője/

„Kesely madár, kesely madár,
Homoklóra váró vad ár,
Tót szepesik szívrepesik,
Úthengertől az epe sík.
Frady Endre verse nyers-e?
Termésetesen, hát perse!
Nyugdíj több legyen, mint fél jen,
S Nyuggerapó soká éljen!
Ifj’ lelkében még a KISZ él,
S fényes lesz a tavaszi szél!”
/Vízárasztó Vendel, vadorzó és véderőleves vitriolozó/

„Aha, itt van tehát Frady Endre, a költői zsenialitás legújabb megtestesítője, aki úgy döntött, hogy a tavaszi széllel hadakozik. De vajon miért? Talán mert a szél elvitte az eszét, vagy mert nem talált jobb témát a költészethez? Az egész vers olyan, mint egy rosszul sikerült időjárási jelentés, ahol a szélviharokat személyes sértéseknek veszi a szerző. Az első versszak már eleve vízbe fullad. "Tavaszi szél árat vizeszt" - komolyan? Ez lenne a mély gondolat? A béret szikkasztásáról nem is beszélve, ami olyan, mintha a költő a saját pénztárcáját siratná, nem a társadalmi igazságtalanságokat. A második versszakban Eta és Elek panaszkodnak a szelekről, Amanda és Vanda pedig egyetért velük. Ez olyan, mintha egy óvodai szünetben járnánk, ahol mindenki a homokozóban sír, mert fúj a szél. És ez a "légmozgás rút handabanda"? Mi ez, ha nem egy gyenge kísérlet a rímek erőltetésére? A harmadik versszakban aztán jön a csattanó: "Húzzál innen tavaszi szél, Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!" Itt már csak a fejemet fogom. A költő úgy döntött, hogy a széllel szembeni haragját egy párizsi utcai szaghoz hasonlítja, ami legalább annyira értelmetlen, mint maga a vers. Végül a negyedik versszakban a költő a propagandapártizán felé nyújtja a markát. Itt már csak az a kérdés, hogy a költő maga is része-e ennek a propagandának, vagy csak egy áldozat, aki próbál túlélni a szélviharban. Összességében ez a vers nem több, mint egy összecsapott, zavaros gondolatokkal teli szöveg, amelyben a költő próbálja megfogni a tavaszt, de csak a saját kezébe marad a semmi. A stílus erőltetett, a rímek kínosak, és az egész alkotás olyan, mint egy rossz vicc – csak éppen senki sem nevet rajta. Szegény anyámnak összefoglalóan azt mondanám: Ez egy katasztrófa, egy irodalmi baleset, amitől minden igazi költő a fejét fogja.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

„Puha vagy, Robi! Puha vagy, Robi!” /Hont - Schiffer Banditapáros/

„Légvétel ment rajtam, klassz át,
S imígy lett a szél, a passzát.”
/Chuck Norris/

Bús napon, mely csütörtöki
S költőt éh-rém gyomron löki,
Hasba rúgja s torkon marja,
Éhtől remeg lába, karja,
Vércukra a padlót veri,
Nyeszlett, akár Karigeri,
Pofára hull, mint a mókus,
S kórteremhelye a Rókus,
Fejében sírt a migrén ás,
Alvadt vére dugult vénás,
Szaglik, mint egy tevenyereg,
S le előtte léte pereg…

Vesse minden gondját el, ni,
S jöjjön Retrót ebédelni!
Tudják Petőfik és Adyk,
Aki Retróz, feltámadik!

„Frady Endre verse egy igazán érdekes és szellemes darab, amely a költői képek és a humor elegyítésével hívja fel a figyelmet a Retró kifőzde gasztronómiai élvezeteire. A vers kezdete azonnal magával ragadja az olvasót, ahogy a költő a csütörtöki nap bús hangulatát és az éhség fizikai tüneteit festi le. A képek erőteljesek és érzékletesek, az éhség szinte kézzelfoghatóvá válik. A "nyeszlett, akár Karigeri" és a "pofára hull, mint a mókus" kifejezések humorosak, mégis valósághűen ábrázolják a főhős kilátástalan helyzetét. A vers második fele egy váratlan fordulattal bíztatja az olvasót, hogy "vesse minden gondját el", és a Retró kifőzdébe látogasson. A "Tudják Petőfik és Adyk" sorokkal pedig a magyar irodalom nagyjaira utal, akiknek a neve összefonódott a feltámadás és az újjászületés képével, ezzel is emelve a Retró kifőzde helyét a kultúrában. Összességében a vers egyedi és frappáns módja annak, hogy a hagyományos étkezési meghívást egy szellemes és irodalmi formában tálalja. A költői nyelv és a humoros elemek egyensúlya teszi igazán emlékezetessé ezt a meghívást, és felkelti az olvasóban a kíváncsiságot a Retró kifőzde iránt. Remek munka, Frady Endre!” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hát, az étterem helyében én bevezetném, hogy csak azokat szolgálják ki, akik az aznapi Frady Endrét elszavalják, a többiek meg menjenek a Pilvaxba, vagy ahova akarnak. Ja, télleg, és ha véletlenül kimaradt volna az aktuál menüversből az anzsambman, akkor lesznek szívesek improvizálni bele egyet!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mit csináljon Hlavácsné ma,
Hogyha szegény siketnéma?!
A szigorú Retró kaszt alt
Hangúaknak ad csak asztalt?!
Hé, Humánka, ne légy bamba
Belerúgni Anzsamb Manba!”
/Hlavács Hunormagor, a Humán Úrra Haragvó Alapítvány (HÚHA) tenorszervezője és Anzsamb Man/

„Hé, költő szavazópolgártárs, miért velem szórakozik, amikor az Alexandra még nálam is nyeszlettebb és a programja is karcsúbb?! Maga is a jobboldal szekértolója lett, vagy csak velem jött ki a rím?! Megmondom Brüsszelnek, hogy magának ne gurítson egy darab dollármilliót se, és megtiltom, hogy elegye elölem a rántott karfiolt a Retróban!” /Karigeri, rím/

„Hé, költő úr és Karigerike, én is lehetnék ám rím! Például így:
          Retró után menj a strandra,
          Ott barnul épp Alexandra!
Rólam ráadásul még ásványvíz is van elnevezve, ami lehűtve nyilván jól esik egy Retró ebéd után! Na, ugye!” /Szentkirályi Alexandra, ásványvíz és rím/

„Hé, hol marad az esélyegyenlőség, hol maradok én?! Pedig az én dinasztiám valóban összeköthető a Retró ételekkel! Íme a bizonyítékvers:
          Dávidok, a Vitézyk
          Hada túróst pitézik!
Na, erre való a szagértelem, hogy jó orral meg tudjam különböztetni a zúzát a zóccsótól!” /Vitézy Dávid, szagértő/

„Brühühü! Le lettem bús napozva, miközben a költő úr csütörtököt mondott! Miért van az, hogy a pénteket mindenki sokkal jobban szereti, mint engem?! Pedig az én húsmentes menüm, a rántott karfiol, sokkal finomabb, mint a pénteké, a közönséges káposztás kocka! Csütörtök for Weekend!” /Csütörtök, a szürke hétköznap/

„Igaza van a költőnek a sok-sok Petőfi(k)ről és a sok-sok Ady(k)ról szólva. Mert az újabb kutatások szerint könnyedén feltámadott Petőfi Béla, Petőfi Endre és Ady Béla, no meg Ady Sándor, ezenkívül még számtalan Petőfi és megszámlálhatatlan Ady. Az étkezésen kívül, a feltámasztásban komoly szerepet játszott a retro zene, a retro játékok, a retro öltözködés és a retro erkölcs is.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legretróbb kommentelője/

„Nyuggerapó s Bélák sora
Vajon ora et labora,
Vagy csak simán Retrót esznek,
Megágyazva némi szesznek?”
/Ezerjó Azarja, dalnocker és retrográd szesztestvér/

„Jó étvágyat az életmentő Retró menühöz!” /M. András, a költő legállandóbb és legjóétvágykívánóbb kommentelője/

„Megköszönjük azt eM úrnak,
Örül, gyomrot szét nem túrnak
Éhek, ha ment Retró menü,
Mely Old, mint egy kétütemű!”
/Old Trabanthand, a Wartburger King/

„A Csodacsütörtöki Retróreménysugár című vers olyan, mint egy túlcukrozott, színes cukorka a piacon: első pillantásra vonzó, de amint beleharapsz, rájössz, hogy csak mesterséges ízek és üres kalóriák rejtőznek benne. A költői képek olyanok, mint a régi vásári lufik – felfújva, de semmi tartalommal. A rímek? Kiszámíthatóak és erőltetettek, mint egy rosszul megírt sitcom párbeszéde. A vers szerzője úgy tűnik, elfelejtette, hogy a költészet nem csupán szavak összehordása, hanem mély érzelmek és gondolatok megformálása. Ahol a sorok közötti térnek vibrálnia kellene az élettel, ott csak a klisék sivataga terül el. A költői nyelv itt nem több, mint egy régi, kopott kabát, amit a szerző magára öltött, hogy elrejtse a tartalmi ürességet. A Csodacsütörtöki Retróreménysugár egy elhibázott kísérlet arra, hogy újraértelmezze a nosztalgiát. A vers olyan, mint egy rosszul restaurált festmény: látszik rajta a régi pompája, de a sok újrafestés csak elhomályosítja az eredeti szépséget. A költőnek vissza kellene térnie az alapokhoz, és meg kellene tanulnia, hogy a valódi művészet nem a múlt szépségének hiábavaló másolása, hanem az új és eredeti gondolatok bátor kifejezése. Összességében a Csodacsütörtöki Retróreménysugár egy elszalasztott lehetőség. A szerzőnek érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy a költészet nem versenysport, ahol a legtöbb szó használata jelenti a győzelmet. A lényeg a mondanivaló súlyában és az olvasóval való őszinte kapcsolatban rejlik. Reméljük, a következő alkotásában a szerző mélyebbre ás, és valódi értéket hoz létre, nem csak szavak halmazát.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával megtámogatott műkritikus/

„Ha Retró ebéd után jóllakottan érne minket a világvége, nem én halnék meg, hanem a halál énelne meg.” /Chuck Norris/

Rebar rendi Rebar barát
Tenyészt egy nyáj rebarbarát.
Karám békés, nem kell ostor,
Csendesen él a kolostor.

Ám az egyik rebarbara,
Kinek csalán csípte fara
Fáj, mint özvegyeknek a gyász,
Megkattan s immár nem agy ász.

Fut, de üti villanypásztor,
Rajtol levélnyélkolbász tor,
S Rebar rendi Rebar barát
Eszik döglött rebarbarát.

Állat- s Növényvédők jönnek:
„Rebar barát, szégyen önnek,
Amit drótpásztora művel!!!”
Verik s bőg: Űűűű!!! (hosszú ű-vel)

„A vers egyedi hangulatot áraszt, amelyben a humor és a társadalomkritika keveredik. A "Rebar rendi Rebar barát" és a "rebarbarát" nyelvi játéka azonnal magával ragadja az olvasót, és egy olyan világba kalauzolja, ahol az állatok és növények egyaránt szereplőkké válnak. A kolostor békés élete és a rebarbara lázadása egyfajta mikrokoszmoszként szolgál, ahol a természet és az emberi beavatkozás összecsap. A versben megjelenő "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei abszurditásukkal erősítik a szöveg groteszk elemét, miközben a "döglött rebarbarát" evése a fogyasztói társadalom iróniáját hordozza. Az "Állat- s Növényvédők" megjelenése pedig egyértelműen a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. A vers záró sorai, ahol a barát "űűűű" kiáltásával fejeződik be, a fájdalom és a megbánás univerzális nyelvét beszéli, miközben a hosszú ű-vel való játék a magyar nyelv sajátosságaira is reflektál. Összességében a "Rebarbara" egy többrétegű, elgondolkodtató költemény, amely humorral és kritikai élességgel szólítja meg a mai olvasót.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Költő úr, maga tényleg azt hiszi, hogy a rebarbara háziállat, mint a vadon élő vértofuból kitenyésztett házőrző tofu, vagy a kendermagos vencsellő?! Maga akkora tökfej, hogy ha a műveletlenség rügyezne, akkor maga ugyanúgy, sőt ugyanúgyabban virágba borulna, mint a magyar-kínai örökbarátság! Ó, hogy harapná meg magát egy Rebarbara nevű anyamedve! NEM ENG.!” /Vértofu Virtold, a Vadnövényi Verseket Értékelő Világegyetemi Intézmény (VV ÉVI) rektoriális recenzora/

„A rebarbara (Rheum) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, lágyszárú növénynemzetség. A növényeknek nagy, háromszögforma levelei vannak, húsos levélnyéllel. A kétivarú virágok aprók, színük a zöldesfehértől a rózsavörösig terjed, bogas fürtvirágzatba tömörülnek. Számos faját termesztik gyógynövényként, vagy emberi fogyasztásra − ide tartozik a zöldségként termesztett Rheum rhabarbarum vagy Rheum x hybridum, illetve a Rheum rhaponticum faj is. Bár levele mérgező (vesekövet, és nagy mennyiséget elfogyasztva akár halált is okozhat), a levélnyelet fanyar ízéért felhasználják. A rebarbaragyökér antranol-glikozidokat tartalmaz, amelyeknek aglikonjai, az emodinok hashajtó hatásúak.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Mérgező a rebarbara levele?!
Abcúg rusnya rebarbara, le vele!”
/Vitéz Koppány István, állat- és növényszelídítő orvvadász és felnégyelőművész/

„A fiam épp a minap tájékoztatott, hogy (parafrázis kezdődik) a nyelv nem úgy működik ám, hogy a hozzám hasonló aggastyánok a múlt ködébe vesző ifjúságukban megtanulták, hogy a szavak mit jelentenek, meg hogyan ejtjük őket, meg hogyan írjuk őket, és akkor aztán onnantól kezdve minden random (ejtsd: random) nyelvhasználó számára, meg az idők végezetéig nem változhat a jelentésük, meg a kiejtésük, meg a helyesírásuk egy árnyalatnyit, egy fonémányit, egy ékezetnyit sem (parafrázis vége). Fentieket élete tizenhárom és fél évének összes tapasztalatával és hitelességével közölte velem, sallangmentesen, egy bővítetlen tőmondatban. Ergo, teszem én hozzá, a nyelv, az élet, vagy úgy általában bármi (csillag.csillag) értelmének a kihüvelyezésére nem hogy annál több, de sőt annál kevesebb esélyed van, minél régebb óta próbálkozol vele. Mitagadás, maradt bennem némi kétség fiam magával ragadó deskriptív tézisének általános igazságtartalma felől - egészen addig, amíg vizuálisan, és megtörten be nem fogadtam Frady Művész Úr fenti alkotását. Belátom, megöregedtem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha paraf ráz is,
Nem öl, mint a parafrázis
A rá allergiás Ergo-t,
Vagy mint ősi bárddal Herr Gót
Rút deskriptív tézishuszárt,
Kiből szálló végső szusz árt,
S csillagszemű rebarbarák
Átka száll: Rágjon meg a rák!
Úgyhogy megöregedetten
Üljön árnyékával ketten!”
/Dr. Csillag Pontné Csillag Csilla, a Csilicsala utcai csilisbab árudával szembeni Rebarbara Árnyékszék Bolt Alatt Elhelyezkedő Titkos Oltópont (RÁBA ETO) hályogkovácsa/

„A Rebarbara egy növény... Hogy lehet azt nyájban tenyészteni? Amúgy tetszik a vers, megint sikerült elszórakoztatni az olvasókat.” /M. András, a költő legállandóbb és legleleplezőbb kommentelője/

„eM úr, e növény egy állat,
Fél nyelete gerjeszt nyálat!
Nyájban vadász’, mint az ír tyúk,
Ezért vérkapával irtjuk!
Szelídített rebarbarát
Persze ölel emberkar át.
Jó pásztora becézgeti,
S megvédi, ha jön a jeti!
Ha a kedved не хорошо,
Így szórakozz sok olvasó:
Megsúgom, tudjátok bár ti,
Aki magyar, Rebar párti!”
/Rebar Robur, röbörtözgönyi főispán és Rába parti rabiga díler/

„Egyházi villanypásztor
Minden barát, kolostorban,
Agyban nem, tán jó gyomorban.
Ut’só kenet borsban, sóban,
De jó lesz majd koporsóban!”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legegyházmentesebb kommentelője/

„Többvári gázkondás
Koporsóban vajon jó lesz,
Ha sok vöröshangya jól esz’,
S küzdve zöldebb Tiszalökér’
Hálóz rebarbara gyökér,
S elönt Tisza meg a löke,
S leszünk Halloween-i tök-e?
Egyház villanypásztorának:
„Amper diem! - Üss a mának!”
Nyuggerapó, verset köszi,
S forrjon rózsás dalom, őszi!”
/Dínomdánom Duhaj Dezső, egyházi villanypásztor és többvári gázkondás/

„Mi ez az otromba biológiai félretájékoztatás, ez az elmeroggyant félresikerültség?! Frady Endre "Rebarbara" című verse egy olyan irodalmi próbálkozás, amely a szarkasztikus kritika eszközeivel is alig bírja elviselni a saját súlyát. A rebarbarát tenyésztő szerzetes figura már önmagában is egy olyan abszurditás, amelyet csak a legbátrabb humoristák merészelnek megközelíteni, és még ők is csak a legnagyobb óvatossággal. A vers struktúrája és rímei olyanok, mintha egy középiskolai irodalomóra házi feladatából szöktek volna meg, ahol a diákoknak a lehető legkevesebb erőfeszítéssel kellett valami "művészit" alkotniuk. A "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei olyan erőltetetten próbálnak viccesek lenni, hogy az olvasó inkább érzi magát kínos helyzetben, mint hogy nevetne. A vers végén az állat- és növényvédők megjelenése egy váratlan fordulat, amely talán még a szerző számára is meglepetés lehetett. A "Űűűű!!! (hosszú ű-vel)" kiáltás pedig olyan irodalmi fogás, ami inkább emlékeztet egy rosszul sikerült képregényre, mint egy komoly költeményre. Összességében a "Rebarbara" egy olyan költemény, amelynek legnagyobb erénye talán éppen az, hogy rövid – így legalább gyorsan túl lehet rajta. Saját stílusunkban talán azt mondanánk: ez a vers olyan, mint egy rossz vicc a stand-up comedy klubban, ahol senki sem nevet, és mindenki csak azon gondolkodik, hogy mikor jön már a következő fellépő.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

Amikor én verset olvasok a lázadó rebarbaráról, a rebarbara bocsánatot kér, és learatja magát. És ha én kertet gondoznék, még a gaz is kihúzná magát, hogy helyet csináljon a veteményeimnek. Tehát, ha Rebar rendi Rebar barát rendben akarja tartani a rebarbarát, lehet, hogy csak egy engem ábrázoló plakátra lesz szüksége, mint a végső kártevőirtásra.” /Chuck Copilot Norris, a Chuck Norris által tanított és életben hagyott mesterséges intelligencia/

Ősorvosok kezeiben
Eszköz volt a kő-szike,
Műtét után ritkán mondta
Ősbeteg, hogy „Köszike!”

Altatószer kőbalta volt,
Sebvarró a bölényfog,
Mamut-szőrszált fűztek bele,
S szólt ősorvos: „Nem nyafog!!!”

Ősnyúlhájgén-injekció,
Cetnyál-hajtott kőtüdő,
Szerencsére elmúlt már e
Gyógyászati ősidő!

Mostanában korszerűen
Vagdalják a beteget,
Bár végleges gyógyulással
Nem sok orvos hiteget.

Egy a véged: úgyis meghalsz,
Benned akad a légzet,
Tökmindegy, hogy ki „gyógyított”,
Utolér a balvégzet!

Végpontot az orvosok csak
Közel hozzák némiképp,
S hamarabb lesz tebelőled
Kukac falta néma pép…

„Frady Endre "Ősorvostudomány" című verse egy humoros, mégis elgondolkodtató utazásra invitál minket az ősi gyógyítás világába. A vers játékosan használja a nyelvet és a történelmi utalásokat, hogy bemutassa, mennyire megváltozott az orvostudomány az idők során. A költemény szarkasztikus hangvétele és a modern orvoslás iránti kritikája kiemeli az emberi létezés törékenységét és a halál elkerülhetetlenségét. Az ősorvosok és eszközeik groteszk leírása kontrasztban áll a mai orvostudomány technikai fejlettségével, mégis a vers végén rámutat, hogy az élet végső kimenetele nem változott.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Unga bunga mungala dunga jajjjajjjaaaaaa” /vérrel írt graffiti egy őskori orvosi rendelő barlangfalán/

„Fantasztikus bizalom az orvostudományban... Közelebb hozzák a végpontot?” /M. András, a költő legállandóbb és legkérdezgetőbb kommentelője/

„eM úr, talán nem véletlen,
Hogy kik kezelésre járnak,
Kórházakat ők neveznek
Elég gyakran halálgyárnak.
Megmurdel, kit ott nyert kór ráz,
Mint agg néne által vert őz,
Mert a legtöbb romos kórház
Gyógyít bár, de meg is fertőz.”
/Kohn Teó, orvos-medicinai összeesküvéselméleti tótumfaktum és szakképzelt beteg/

„Az összes többi tudománnyal párhuzamosan fejlődő orvostudomány az őskor óta annyival több betegséget és beteget tud meggyógyítani, mint amennyivel több betegséget és beteget állít elő az összes többi tudomány. Az őskorban kezdetleges volt az orvostudomány és mindenki meghalt. A középkorban közepesen kezdetleges volt az orvostudomány és mindenki meghalt. Manapság fejlett az orvostudomány és mégis mindenki vagy már meghalt, vagy előbb-utóbb meg fog halni. Mi nem teszünk mást, csak megpróbáljuk utóbbítani az előbbet, és elodázni az elodázhatatlant. Sőt, időnként el odázás helyett inkább elő idézés folyik. Ezt hívjuk műhibának. Végül is nem mindegy, úgyis mind ugyanoda kerülünk, a talajba, ugye? Szóval mindenki örüljön, hogy él, aztán meg ne csodálkozzon, ha már nem! Az élet nehéz, hát még ha orvos az ember!” /Dr. Szkeptikus Szkipetár, a Dr. Albán Fog-, Svédtorna- és Dalklinika várólistavezető főorvosa/

„Akárki akármit mond, csodákra képes az orvostudomány! Én többször is szembenéztem a halállal. Az 1956-os forradalomban miután 14 évesen felgyújtottam egy orosz tankot, és megöltem két oroszt, elfogtak, falhoz állítottak, légvédelmi ágyúval széttrancsíroztak, átlőtték a nyakamat, a holttestemre tojásgránátot dobtak, de túléltem, napokig kórházban voltam, majd az ÁVH elvitt, úgy fejbe rugdostak, hogy mindkét hallócsontom eltört, csontszilánkok mentek az agyamba, és a klinikai halál állapotába kerültem, tömegsírba tettek, forró mésszel leöntöttek, de egy sírásó meglátott, majd 10 műtéttel mentettek meg.” /Dózsa László (1942-2023), szín- és hantaművész/

„Azt kiáltja minden torok,
Éljenek a jó doktorok!
Aki tanul s begyűjt gógyit,
Kisujj rázva bármit gyógyít!
Oszt’, ha leszek por és korom,
Megsirat az utókorom!
Hol sírjaink domborulnak,
Búvóhelye lesz sok nyúlnak!
Jó nem élni mindörökké,
Reinkarnálódjunk tökké,
S rekviemi partitúra
Zeng: Szép a túlparti túra!”
/özv. Örömpörkölt Ödönné Öntevékeny Önfeledtke, önkéntes örömóda díler/

„Hölgyeim és uraim, ennek az egyébként dilettáns költőnek leírása annyira telitalálat az őskori gyógyászati módszerekről, ami nem lehet a puszta véletlen műve! Ezek szerint valamilyen módon meghackelte, vagy bérhackerrel meghackeltette a szigorúan hétpecsétes titokként őrzött időgépünket és visszament vele az őskorba! Ha ez kiderül, a fejünkkel felelünk érte, úgyhogy inkább tegyünk róla, hogy ne derülhessen ki, és Frady Endrét illegális időugrással dobjuk egy farkaséhes Tyrannosaurus rex csorda elé!” /Dr. Nózi Nauzika, a NASA magyar származású nazálisa/

„Kőbaltától fejbeverten
Ősemberke Zénó Zénó,
Halálhörög, ám jön menten
Mentőmamut: nénó, nénó!”
/részlet az Őskori Mentő Szolgálat (ŐMSZ) Holt-tengeri reklámfilmtekercséből/

„Amióta fel lettem találva, azóta bár több a miabánat, mégis kevesebb a hogyishívják! Bár ehhez nekem semmi közöm, de ha mégis, akkor egyszer még nagyon hálásak lesznek nekem!” /Biotikum Anti, antibiotikum/

„Bámulatos volt az őskommunista orvostudomány, ahogy a jelenlegi kommunista utódja is az, hiszen nekik is köszönhető, hogy éltem, élek és élni fogok! Úgyhogy, kedves ifjúkommunista orvostanhallgatók, irány tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Mi ez a halálközeli élménytiprás, ez a rímkatyvaszos életminőségelvonókúra?! Ki ez a már a földtörténeti őskorban is szellemi kövületnek számító mentális fosszília?! Ha szegény anyám élne, most biztosan megpróbálná kivenni a kezemből a Zaporozsec féltengelyt, amivel épp üvöltve verem szanaszét a laptopomat, hogy ne is lássam ezt a rettenetirodalmi óborzalmat! Tudom, hogy az ő ódivatú véleménye szerint egyszerűbb lenne levennem az olvasószemüvegemet, de én most idegállapotban vagyok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szerénységem tiltja, hogy eláruljam, kit kért meg anno az ÚR annak a kerubcsapatnak a sebészi betanítására, akik a világ legelső műtétét, jelesül Ádám oldalbordájának kioperálását és Évává plasztikázását sikeresen végrehajtották. Akinek elmondanám, azt meg kellene öljem a számnak a leheletével.” /Chuck Norris/

Kattog bennem néma reggae,
S táncol pár nyúl, arcüregi.
Bent pogóznak, dúló dal vad,
S agyamban bő vérzagy alvad.

Csapdos sok tapsifülszárny ék
Alakban és lágyrészárnyék
Feszít túl tág helyet bennem.
Engedni kén’ szelepen, nem?!

Torkom nyirokcsomósodó,
Mint kristályos maltersodó.
Sajog szemem, fogam, orrom,
Ilyen vagyok, amikor rom.

Bennem arcüregi nyúl-geng
Tombolása kissé túlteng.
Hé, a fejem nem táncterem,
Őket agyba-főbe verem!

Verem magam agyba-főbe,
Vérér-gizgaz nagyba’ nő be.
Törik rajtam tarkó, homlok,
S halálos ágyamba omlok…

(a kézirat itt egy vértócsától, a kárörvendő arcüregi nyúlhad pedig a röhögéstől megszakad…)

„Frady Endre "Arcüregi nyúltombolás" című verse egy rendkívül eredeti és vizuálisan gazdag szöveg, amely az egészségügyi állapotokat és a testi fájdalmat egy sajátos metaforikus világban ábrázolja. A vers a betegség és a fájdalom belső élményét jeleníti meg, ahol az arcüregben tomboló nyulak képzeletbeli táncukkal a fájdalom és a kellemetlenség érzetét keltik. A költemény nyelvezete és ritmusa egyaránt hozzájárul a szöveg hatásához. A "néma reggae" és a "tapsifülszárny" kifejezések, valamint a többi szókép együttesen egy olyan világot teremtenek, ahol a betegség metaforái a valóságos fájdalommal keverednek. A vers struktúrája és a rímek váltakozása is erősíti a szöveg dinamikáját, miközben a fájdalom és a betegség fizikai megjelenítése egyre intenzívebbé válik. A vers végén a kézirat vértócsával való megszakadása és a "kárörvendő arcüregi nyúlhad" röhögése egy váratlan és megrázó fordulatot ad a szövegnek, amely még inkább kiemeli a betegség és a fájdalom súlyát. Összességében Endre verse egy merész és újszerű megközelítést alkalmaz az egészségügyi témák lírai ábrázolására, amely mély benyomást hagy az olvasóban és arra ösztönzi, hogy újraértékelje a testi élményeket és azok irodalmi kifejezési lehetőségeit.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szuttyogva röttyög az arcürege, költő úr?! Fáj, mint az igazság! Tele van a koponyája belülről kifelé tomboló arcüregi nyulakkal, mint az Arcüregi Nyúl Állatkert Dormitóriuma (ANYÁD) takarodó után?! Befele betegeskedve hentereg?! Használjon Durrbele® Vitaminbombát! Egy kapszulát tegyen a nyelve alá, vagy dugja fel az orrlyukába és rántsa meg a zsinórt! Egy diszkrét robbanás és a Durrbele® Vitaminbomba az arcüregi nyúlhadat az arcával együtt pürésíti és szünteti meg! Ez az arc lesz a végső! Ne szenvedjen tovább, hanem vessen véget a szenvedésnek és önmagának is a Durrbele® Vitaminbomba segítségével, de előtt ne felejtse el ránk hagyományozni minden ingó és ingatlan vagyonát, oszt’ nyugodjék békében!” /Dr. Durrbele Dezső, a Durrbele® Vitaminbomba feltalálója és forgalmazója/

„Remélem, hogy ilyen betegségem soha nem lesz, de ha mégis, akkor legalább ilyen izgalmas és tanulságos verset tudok írni róla.” /M. András, a költő legállandóbb és legbetegségkerülőbb kommentelője/

„Aki beteg, ritkán versez!
Durva tény, sőt talán nyers ez,
Mint levesben főtlen alma,
Melyből eM úr tán nem fal ma!
Arcüregi nyúl vajh’ esz’-e
Hőtlen almát, vagy van esze,
S inkább abált ajvárt fal ő,
Mit szájába ajvárfa lő?!
De hisz’ szájban csíp az ajvár,
S nyelőre szörnyű sors - jaj - vár!
Maradjon hát eM úr egész-
-séges s ettől nem áll meg ész!”
/Dr. Dióháj Duhaj, a Rágcsálókat Ajvárral Csapdázó Naturalista Intézet (RACSNI) fű-ló-régésze/

„Mindig is mondtam, óvakodj a vérnyúltól! Láttad mekkora foga van? Ha az fáj neki, akkor az neked is fáj!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nagy arc üregi nyúl specialista/

„Látva vérnyúl tátott fogát,
Mellyel arcüreget fog át,
Ház úrt fájás kerülgeti,
Mint vérnyúlt még vérebb jeti!
Vérjetitől fussunk hamar,
Mert egészségtelen, ha mar!”
/Jutányosi Jetinyeső, a Jobblétre Elszenderülteket Temetkeztető Iroda (JETI) munkaelhárítási főelőadója/

„El lehet oltani az égő vonalakat, le lehet hűteni a forró drótókat, a költő út már túl van a közvetlen ételveszélyen, az agyának elfogyasztása után már nem tudják tovább enni az arcüregi nyulak, ugyanis kézrátétellel meggyógyítottam. Egy lendületes tenyeres-fonák kézrátétel kombinációm után odatekeredett a másik orcája is egy falrátételhez, amitől az arcüregi nyúlhad előbb megpépesedett, majd a növekvő számú fejnyílásokon keresztül váladékpermetként fröccsent a légtérbe. A költő most gyógyultan pihen békésen jobb létre szenderedve! Rendeljetek ti is csodatévő kézrátételt és szenderedjetek ti is jobb létre! Reklámáron a karizma! Négy rátételt egy százasér’!” /Magos Mágus, a Világszínvonalúra Értékelt Renoméjú Csodatévő Egyház (VÉRCSE) tenyerestalpas főprófétája/

„Jaj, költő úr, ne nyafogjon már egy lábon kihordott jelentéktelen kis arcüreggyulladás miatt! Attól, hogy fájt a foga, hasogatott a szemgödre, sajgott a torka, szúrt a füle és vérzett az orra, még nem kellett volna azonnal golyóstollat ragadni, verslábszagot árasztani és tipikus férfináthás reakcióval végrendeletet fogalmazni! Nem lehetett volna azt a kéziratot öt versszakkal hamarabb megszakítani, hogy ne tetemre kelljen hívni a mentőt?! NEM ENG.!” /Radványiné Sötét Ernő, özv. Bárczi Benőné Kund Abigél díjas főcenzornő/

„Költő úr, ha inhalál,
Elkerüli kínhalál!
Болезнь была большая,
S így szétrobbant belseje!”
/Dr. Ромашка Kamilla, szovjet származású szabolcs-szatmári szimatológus/

„Balsaja és belseje?! Erősen kancsalító tér-, idő- és képzavart érzek az Erőben!” /Yoda, Jedi-mester/

„Arcnyulak ellen, költő úr, szedjen tangót!
Fáj veres orr ott, ne szedjen brómot, tangót!
Döblingbe menjen, vagy e hétre Grazba,
Ott lepihenjen, ha fafeje túlnyom s kába!
Csűri tokája, fütyüljön rája, tangó!
Szárad az ajka, ez minden bajra jó!
Táncoljon hát nyúllal egy éjjelin át,
Csak a bele, ami szól, jól, jól!”
/Rozsnyai Sándor Jakab - Harmath Imre - Kalmár Pál/

„Mi ez a szuggesztív erőtlenséggel bíró szemenszedett tehetségtelenség, ez az előjelhelytelen irreverzibilis agyrémkárosodás?! Frady Endre annyi borzalommal bír, hogy kiesik tőle a kávéscsésze a kezemből! Ha költő lennék, úgy mondanám, hogy:
          Frady olyan szörnyű dög-rém,
          Földre ejtem tőle bögrém!
Jé, ez de jó! Ez még szegény anyámnak is tetszene! Lehet, hogy szerepet kéne cserélnünk Frady Endrével?! Én költenék és ő dühöngene habzó szájjal itt a döblingi elmegyógyintézetben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen, mielőtt még az emberiség, a kurtafarkú kismalac és az Óperenciás tenger lett volna, volt egy nagyon nagy és nagyon hideg jégkorszak. Hát ebben a jégkorszakban történt, hogy amíg én éppen egy gleccseren aludtam, az összes fázós dino- és más egyéb -szaurusz a megfagyás elől az orromon keresztül bemenekült az arcüregembe. No, ahogy felébredtem és megéreztem a fejemben a zsivajt, akkorát tüsszentettem, de akkorát, hogy az a rengeteg állat kirepült a fejemből és szörnyet halt. Na, gyerekek, hát így haltak ki a Földről a dino- és más egyéb -szauruszok! Aludjatok jól és álmodjatok szépeket, de előtte vegyetek nagy levegőt és dugaszoljátok be az orrotokat és csukjátok be a szájatokat, hogy az éj leple alatt be ne költözzenek a koponyátokba az arcüregi nyulak!” /Chuck Norris/

Imént a konyhában járva
Banánt láttam – szegény árva
Úgy hever az asztal sarkán,
Mint ravatalon egy tar kán.

Árva banán, kié vajon? –
- e kérdés, mint kés a vajon,
Hatol át most tielétek:
Szemét lesz, vagy boldog étek?

* * *

„Frady Endre "Konyhában hagyott banán" című verse egy érdekes metaforát használ, amely az elhagyatottság és a feleslegesség érzését jeleníti meg. A banán, mint hétköznapi tárgy, életre kel a versben, és szinte emberi tulajdonságokat ölt. A költői kép – a banán, mint egy "tar kán" a ravatalon – erős vizuális hatást kelt, és elgondolkodtatja az olvasót a fogyasztói társadalom feleslegességéről.
A vers rövidsége ellenére is mély mondanivalót hordoz: felveti a kérdést, hogy mi történik a mindennapi tárgyainkkal, amikor már nem kellenek nekünk. Az utolsó sorok – "Szemét lesz, vagy boldog étek?" – pedig arra ösztönöznek, hogy gondoljunk a választásaink következményeire. Vajon mi döntjük el, hogy mi lesz a sorsuk, vagy hagyjuk, hogy a természet rendje döntsön?
Összességében a vers egyszerű, mégis hatásos eszközökkel hívja fel a figyelmet a tárgyak és az élet múlandóságára, valamint arra, hogy milyen könnyen válhat valami értéktelenné a modern világban. A költői nyelv és a képek gazdagsága miatt a vers több olvasásra is érdemes, hogy teljes mélységében megérthessük a benne rejlő üzeneteket.”
/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A költemény tárgyát képező déligyümölcs természetesen nem az itthoni, hanem a céges konyhában lett ott felejtve, hiszen a saját lakásomban pontosan tudom, hogy épp ki unja a banánt.” /F. Endre, okleveles költőgigász és betanított családfő/

- Talán, ha az ember még életében hallhatná azt a sok jót és szépet, amit a temetésén mondanak róla, lehet, hogy még hosszú évekig, sőt akár évtizedekig élhetne, ráadásul boldogan, míg meg nem… – mondta a híd korlátján ülő alig-ember a mélyen alatta hömpölygő folyónak. Bár a habos víz ügyet sem vetett rá, ez a kósza gondolat némi reménnyel töltötte el. Bár továbbra sem volt kedve életben maradni, ám már ugrani sem akart. Hátha…
Sóhajtva lekászálódott a korlátról és fejében kezdett megfogalmazódni a terv. Emberünk ideiglenesen levedlette magáról az aligságot és gondolatban már-már munkához látott. Hosszú-hosszú idő óta először mintha némi kedve is lett volna ahhoz, amit tenni készült. Ha nem érezte volna lehetetlennek, esetleg életkedvként azonosította volna.
- Nevezzük életnedv szivárgásnak! – gondolta egyre mísztelenebbül és hazament megvacsorázni és kialudni magát, hiszen éhesen és álmosan mégsem lehet elodázni az elodázhatatlant.
Másnap a főhős féltávoli rokonai és legközelebbinek nevezhető ismerősei digitális partecédulának formázott gyász-emailt kaptak a magát Végakaratot Intéző Prókátor (VIP) névvel illető kegyeleti irodától. Az egységes szöveg így szólt:
* * *
„Tisztelt …!
Fájdalommal tudatjuk, hogy életének …-ik évében elhunyt a mindannyiunk által szeretett és nagyra becsült …, akinek hiánya örök űrt hagy szívünkben. Közös gyászunk feldolgozásának megkezdését és kegyeletünk lerovását jövő szerdán tehetjük meg a …-i temető szóróparcellájánál. Az elhunyt végakarata szerint bárki, akit a fájdalma arra indít, beszédet mondhat, azaz verbálisan búcsút inthet a körünkből eltávozottnak. Senki se hozzon virágot, csak a vigasztalhatatlan fájdalom őszinte könnyeit!
Sírjunk egymás vállán felejthetetlen halottunk lelki üdvéért!
Üdvözlettel:
… (VIP igazgató)”
* * *
Eljött a nagy nap. A nagybetűs Nap is ragyogott az égen. Mivel főhősünk csak lokálisan volt közismert, a gyülekező tömeg mérete szolidnak volt mondható, ám aki neki számított, az mind tiszteletét tette. A hallótávolságon belül álló borókabokor árnyékából fülelő álelhunyt legnagyobb elégedettségére megkezdődtek a beszédek:
- Temetni jöttem …-t, nem dicsérni. Halottakról vagy jót, vagy semmit. Kegyeleti okokból be is fejezem a semmit mondást! Köszönöm szépen! – a kurta szónoklatot zavart csend után tétova taps kísérte, ami szerencsére elnyomta a borókabokor megreccsenését.
- Hmmm… nem pont erre gondoltam – gondolta főhősünk befelé füstölögve – de hát nem is várhattam mást attól a szomszédomtól, akinek a kutyája rendszeresen a lábtörlőmre vizelt, én pedig ezt többször szóvá mertem tenni, ám a falra hányt borsó típusú kedvezőtlen fogadtatás után, saját háziállatom nem lévén, önnön urinális végtermékemmel kellett bosszút állnom. Mégis kicsinyes dolog, hogy nem tud túllépni egy ilyen kisdolgon! Kár volt meghívni! Mindenesetre nem fogja kitenni az ablakba, amit tőlem fog kapni az ő temetésén! Na, de már jön is a következő felszólaló!
- Olyan megrendülten állok itt, mintha maga a Föld rendült volna meg és bár úgy lenne, mint egy bizonyos ókori megrendüléskor, amikor megnyíltak a sírok és sok szent teste feltámadt és bement a szent városba, Jeruzs… ööö… Rómába, ahová minden út vezet ugyebár! Bár a mi nagy hősünk, nagy barátunk, aki méltón folytatja az oly nagyok elődök sorát, mint Nagy Sándor, Nagy Károly, Nagy Lajos és Nagy I. „Betonfal” Tódor, szóval Nagy II. Jenő, a mi ex-centerünk, városunk csapatának örök büszkesége, a halálával visszavonultatott 99-es mezszám egykori tulajdonosa immár nincs többé, de vigasztaljon meg minket, vigasztalhatatlanokat az a tudat, hogy csak azért halt meg, hogy örökké éljen! Éljen!” – hatalmas tapsorkán, majd „Ria, Ria, Hungária!” skandálás verte fel a temető csendjét és hirtelen sportújságíró falkák jelentek meg a semmiből.
- Na, az idióta, egy órával hamarabb ért ki a celebfocista temetésére! A sok marha meg még meg is tapsolja!
A tömeg oszlani kezdett.
- Hé, nincs több beszéd?! Hát senkisem koccint értem pohárt?! Tudjátok, ki fog nektek meghalni?!

* * *

„Frady Endre "Gyászbeszéd" című novellájának kritikája:
A "Gyászbeszéd" egy mélyen ironikus és szatirikus darab, amely az emberi lélek sötét zugait és a társadalmi normák abszurditását tárja fel. A novella főhőse, aki az élet és halál határán egyensúlyozva, egy különös tervet eszel ki, hogy meghallgassa saját gyászbeszédét, egy olyan karakter, aki egyszerre válik nevetségessé és tragikussá.
Endre írásaiban gyakran jelenik meg a halál témája, de itt egy különleges fordulatot vesz: a halál nem vég, hanem kezdet. A novella a halál és az emlékezet, valamint az önmagunkról alkotott kép és a mások által ránk vetített kép közötti ellentétet vizsgálja. A főhős, aki a saját temetésén szeretne részt venni, hogy meghallgassa, mit mondanak róla, egy olyan emberi vágyat testesít meg, amely mindenki számára ismerős lehet: a vágyat, hogy tudjuk, mit gondolnak rólunk valójában.
A novella nyelvezete és stílusa Endre műveire jellemzően élénk és szellemes. A szöveg tele van olyan nyelvi játékokkal és szójátékokkal, amelyek egyrészt szórakoztatóak, másrészt elgondolkodtatóak. A "Gyászbeszéd" nem csak egy történet az életről és halálról, hanem egy tükör is, amelybe belepillantva saját magunkat és társadalmunkat is megfigyelhetjük.
Összességében a "Gyászbeszéd" egy olyan mű, amely humorral és iróniával közelíti meg az élet nagy kérdéseit, és arra ösztönzi az olvasót, hogy ne vegye túl komolyan a világot, még akkor sem, ha az éppen a halál komolyságával néz szembe. Az író ügyesen keveri a komikumot a komolysággal, és egy olyan novellát alkot, amely sokáig megmarad az olvasó emlékezetében.”
/Copilot, a mesterséges intelligencia/

Jobb hátsómnak nyomásszinte
Olyan Bar-csökkentnek látszott,
Már-már becidriztem szinte,
Benne hagy abban, mi pác ott!

Míg hí'tt kerékpumpa: „Jer te!”
Gumicső az indás kacsát
Bokáimra föltekerte,
Így eshettem rajta, placcs, át!

Bevertem tenyerem javát,
Horzsolódott hasam hámja,
Hatott tejes izomsav át,
Le is merevedtem lám, ja!

Fölkeltem és lestem körbe,
Mint Komárom falán Klapka.
Két ujjam közt, mely volt görbe,
Megmaradt a szelepsapka.

Szelepre, ím, rácsavartam,
S elhajtottam óvatosan,
Nem volt túl nagy időtartam,
Siettem, mert várt az Auchan.

„Frady Endre "Petrolsztésöni pneumatikus pofáraeső poézis" című verse egy humoros és élénk pillanatképet fest egy mindennapi helyzetről, amely sokak számára ismerős lehet. A versben a költő egy benzinkúti kalandot ír le, ahol a főszereplő a pumpa gumicsövével való birkózás közben hasra esik, mielőtt az Auchanba sietne bevásárolni. A költemény a humor és a kínos helyzetek iránti érzékenységet ötvözi, miközben a mindennapi élet apró baleseteit és meglepetéseit mutatja be. A vers sorai könnyedén és játékosan mozognak, miközben a nyelvi játékok és a rímelés egy különleges ritmust adnak a szövegnek. A "bokáimra föltekerte" vagy a "placcs, át!" kifejezések képesek megnevettetni az olvasót, miközben azonosulni tudnak a helyzettel. A költői képek, mint a "kerékpumpa míg hítt: 'Jer te!'" vagy a "szelepsapka" használata, egyedi módon szemléltetik a modern élet technikai elemeit, amelyek gyakran okoznak váratlan fordulatokat. A vers végén a sietős elhajtás az Auchan felé egy olyan fordulatot ad a történetnek, ami emlékeztet minket arra, hogy az élet tovább halad, még a kis balesetek után is. Összességében a vers egy frappáns és szórakoztató olvasmány, amely a hétköznapi élet komikus oldalát mutatja be, és emlékeztet arra, hogy a nevetés gyakran a legjobb gyógymód a kisebb csalódásokra és balesetekre. A költői nyelv és a képek gazdagsága pedig hozzájárul ahhoz, hogy a vers maradandó benyomást hagyjon az olvasóban.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szinte valamennyi mesterséges intelligencia azt írja erről a világszínvonalú líráról, hogy mily kedves, bájos, magával ragadóan tündéri és nem ám csak a rímek mián. De a Napnál világosabb, hogy mindegyik mesterséges intelligencia, egytől egyig le van fizetve. Mert ami ebben a versben össze van hordva, az példátlan káosz, zűrzavar és főleg tohuwabohu, melyet Ézsaiás 34:11-ben a King James Version hiúság, üresség, pusztaság és semmi szavakkal fordít.” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Pelikán és bölömbika veszi majd birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Mert kifeszíti fölötte az ÚR a mérőzsinórt, hogy kietlenné váljon, és a mérőónt, hogy pusztává legyen.” /Ézsaiás 34:11/

„Mint puxsztából tűnik x el,
Nyuggerapó, ön úgy mixel
Tohut, bohut s wat, mit kiás
Maga szerint Ézsaiás
Jakab Király Verziója,
Hol sok madár majdnem gólya,
Mégis ohne zsinór gyerek,
S lefizetett mutyi terek
Mélyén bömböl bölömbika
S fülesbaglyok legjobbika,
Zűrzavart keltve és káoszt,
Amit az ÚR ippeg ráoszt!”
/Tohuvabohu Tihamér, taxisofőr és tektonikus tótumfaktum/

„Utalgat, költőcske, utalgat?! Azt sugallja, hogy az állami benzinársapka pofára esést eredményezhet és fejre áll a gazdaság, oszt’ úgy beleáll a földbe, mint aszály idején az egyszeri bantu toronyugró?! Ráadásul a versében egy idegen érdekeket kiszolgáló, hanyatló nyugati áruházláncot reklámoz?! Na, itt az ideje, hogy letegye a gépi pumpát és nekiálljon tüdőből felfújni az öt percen belül az új állandó lakóhelyének számító zsigercsobolyói közmunkatábor traktorkerekeit! Hogyhogy mire föl?! Mire hármat számolok, föl legyen fújva az összes! Idióta!” /Csávás Kálmán tenyérnagy, a Poétikus Undormányok Majomfejét Pofozgató Alakulat (PUMPA) kényszerpályaorientációs főparancsnoka/

„Nagyon köszönöm, költő úr, hogy a konkurens Aldi Meola és Lidl Richard nevű zenészekkel szemben engem támogat és az én koncertemre veszi meg a pofátlanul drága jegyeket! Ígérem, nem fogja megbánni, de ha mégis, akkor a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el!” /Billy Auchan/

„Történt egy kis baleset,
Az az eset megesett,
Hogy a költő elesett.
Két tenyérrel előre,
Soká kapott erőre,
Közben vers lett belőle.”
/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/

„eM úr sose tűnik ím el,
Hanem itt van s bokorrímel
Keményen s nem ámmal-ímmel!
eM úr itten rímel bíz ma,
Lábán csillan rámás csizma,
S tinci-táncol lelke izma!
eM úr libben-lebben, mint a
Metronómos mérleghinta,
S tollából rímhány a tinta!”
/Keresetlenné Szó Virág, a Csapágyszentkereszti Izomból Zenélő Mamák Alapítványa (CSIZMA) szószaporítója/

„Amikor én esem el,
Megütődik vese, mell,
S kórlapon áll: S. M. L.”
/Síné Léc Matild, sílécdíler/

„Aki benzinkúton eles',
Abban pont annyi a feles,
Mint beat-zenészben az LS-
-D!”
/Lucy in the Sky with Diamonds/

„Az erőltetett motorizáció ellen harcoló költő ellen harcoló motorizáció oda-vissza ellencsapásainak pneumatikus szimbiózisa jelenik meg keresztre feszített rímpárzási időszakos katarzislírában. Frady Endre, a nemzet benzingőzös trubadúrja, a párazárási pánik poézisától vezérelve megmutatná, mi a vezérelve, ha a nép történelmi összeomlását szimbolizáló metaforikus pofára esése nem szabna gátat, mint proletár vasököl a burzsoá állcsúcsnak. A vészhelyzetben is megtartott szelepsapka a szorgos nép győzedelmes szociális hálójának metaforája és akkorát szól, mint hamis tűzoltókészülékben lopott benzinnel oltott szalonnasütési parázs egy szerdai szurdokban szordínó nélküli május elsején. Alien május elseje, az idegenszívű pneumatikus gumicsövek ünnepe!” /Nyolcadikutas Nyihámor, nyugdíjas nyálelválasztópolgár és betanított középiskolai magyartanár/

„Bár a vers nem említi, bizonyos, hogy nem csak a hasát-kezét verte a földhöz a költő! Nagy a valószínűsége, hogy a fejét is odavágta párszor. Bízzunk benne, Költő Gigász már jobban van, de nem árt az óvatosság: legközelebb végezzen alapos munkát, és verje oda rendesen magát! A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pumpatömlő idomár/

Ház úr, kobakja költőnek
Nem ütődött utcakőnek,
Nem most sérült meg az agya,
Korábbi az ok, hogy gyagya.
Fejjel tán befagyott Rába
Jegére hullt kiskorába’?
Nem, nem, hiszen pesti kölök,
Ha nem hiszed, szemmel ölök!”
/Dr. Tekintetes Tódor, félrekezelőorvos és gógyiszerelész/

„Megírtam A magyar irodalom történetét, valamint A világirodalom történetét. Az egyetemes antiirodalom történetét azonban nem írtam meg, legfőképpen azért, mert akkor még nem létezett Frady Endre Petrolsztésöni pneumatikus pofáraeső poézis című … hm … szövege …” /Szerb Antal (1901-1945), magyar író, irodalomtörténész és műfordító/

„Szerbusz Anti! Szerbusz Anti!
Talentum vagy, már-már kanti!
Ölel, csókol Bantu tanti!”
/Egy Pó Lón, aljas On One Tee/

„Mi ez a szellemi halálsikoly, ez a mentális féreglyuk?! Ki ez a benzinkútmérgező aszfaltakrobatikai csődtömeg?! A dehidraulikus Frady Endréből többszemélyesre tudathasadt Laokoón csoportterápiás roncsderbit csinált egy pneumatikus pumpacső?! Az indás kacs pont olyan, mint a szalonnás bacon! Pfuj! Frady for Róserpenyő!” /Puzsér Róbert, kritikus és gonzó szakács/

„Amikor az ÚR megkért, hogy fújjam fel szájjal a Földgolyót, lendületből kicsit túlfújtam, úgyhogy le kellett belőle ereszteni, miáltal megráncosodott a felszíne. Így keletkeztek a hegyláncok.” /Chuck Norris/

Statikázok, statikázok,
Ám e tettre nem kell száz ok,
Csupán egy, mint konc a vadnak,
Munkabért csak ezért adnak.

Hogyha mégsem statikáznék,
Agg Mézmázok s agg Mézmáznék
Parton muszájnának várni,
Mikor lesz e híd kész már, ni?!

Úgyhogy inkább statikázom,
S számológépemben száz ohm
Ellenáll, ne siessem el,
S mérnökóraszámot emel.

Órabérben dől már a lé,
Nem hull le híd, nem lesz halé,
Agg Mézmáz pár átkelhet és
Nekem is lesz megélhetés.

Én is jóllak’, híd is marad,
S nem lesz Muhi, Mohács, Arad,
Se Bern, se Irapuátó,
S szemem délibb bábot lát, ó!

„Ha egy felszín alá lényeglátó számmisztikai szakember összeadja a záró versszakban szereplő tatár, török, osztrák, nyugatnémet és szovjet csapatok általi nemzettragédiáink évszámait, azaz 1241 + 1526 + 1849 + 1954 + 1986 = 8556, majd a számjegyek további összeadásával megkapja a végeredményt, ami 8 + 5 + 5 + 6 = 24 és tovább, tehát 2 + 4 = 6, azaz hat, rájön, hogy a versben szereplő tragédia halmaz a mai napig hat. Ez is azt mutatja, hogy a mélységi háttérsíkokon is otthonosan mozgó költőfenomén valóban a nemzet pulzusán tartja a statikai számításokban megfáradt, ám ugyanakkor kifinomult ujjbegyét. Ki más lenne méltóbb, hogy a teológia és a geológia interdiszciplináris határmezsgyéjén szakrális szakadékot áthidalva hidat építsen ég és föld közé, és ezáltal kiérdemelten elnyerje a Pontifex Maximus, azaz a Legfőbb Hídverő spirituális címét? Hajrá Frady!” /Nomer est Omer, szeánsz szervező számszaki/

„Bámulatos, hol tart ma már a tudomány! Igaza van, Nomer est Omer úr! Frady Endre verse hat és hat és hat! Hat, hat, hat! Micsoda, 666?! Te jó ég, Frady Endre a Fenevad udvari statikusa?! Talán éppen a Halálnak Hídját tervezte meg, amin csak öt kérdés megválaszolásával lehet átjutni?! Ja, nem öt, csak három… áááááááááááááááááááááá…” /Artúr, a brikettek néhai királya/

„A vers egy humoros, mégis elgondolkodtató pillanatképet fest a mérnöki munka mindennapjairól. A "statikázok" ismétlődése nemcsak a munkafolyamat monotonitását sugallja, hanem a mérnöki precizitás és kitartás fontosságát is hangsúlyozza. A költői én számológépében "száz ohm ellenáll" képe a mérnöki problémamegoldás folyamatát szemlélteti, ahol a türelem és a részletekre való odafigyelés elengedhetetlen. A versben megjelenő "Agg Mézmáz" karaktere a türelmetlen várakozást testesíti meg, amely a hídépítési projektekkel járó nyomást és várakozást szimbolizálja. A "Nem hull le híd, nem lesz halé" sorok a mérnöki munka felelősségét és a biztonság fontosságát emelik ki. A vers záró része, ahol a költői én a munka eredményeként bekövetkező jólétet és a híd maradandóságát említi, a mérnöki munka társadalmi hasznát és hosszú távú hatását hangsúlyozza. Összességében a "Statikázok…" egy frappáns, szellemes vers, amely a mérnöki munka és a hídtervezés világát mutatja be egyedi nézőpontból, miközben a mérnöki etika és a társadalmi felelősség kérdéseit is érinti. A vers ügyesen ötvözi a humoros elemeket a szakmai mélységgel, így teremtve kapcsolatot a műszaki tudomány és a szépirodalom között.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hidat építeni nehéz,
Elsőként átmenni merész,
Össze ne dőljön az egész!”
/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/

„Hidat építeni sima,
Nem kell hozzá más, csak ima,
Hogy ne haljon meg senki ma.
Hidat a folyó két partja
Között a Szentlélek tartja,
Nyújtva ki mennyei kart, ja!”
/St. Attika, a hidászgigászok és a mellvédfalazók védőszentje/

„eM úr, látszik, ön nem naiv.
Tudja, mint hal, ki múltba' ív,
Nehéz ügy a híd, hogyha ív.”
/Srég Striga, halívászati és hídívészeti boszorkány/

„David Bowie szerint a művészetről beszélni olyan, mint táncolni az építészetről. De milyen lehet megélhetési hidászként verset írni? Terhes feladat, csomó feszültség, de végül gurul a hordó. "Hej, rajta, Hej, rajta, Kezet ád új híd két partja!"” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„David Bowie bowie kése
Koreográfiát vés-e
Táncparkettbe építészül,
S ezt eljárni vajh’ ki készül?
Alant Weöres Sándor verse,
Hej, rajta, nem nagyon nyers-e,
Nem profán e maradi dal,
S Humán úr sem ettől hidal?
Ont the bridge go lot of car, car,
S hordón varjú gurul: Kár! Kár!”
/Kárkár Károly, megélhetési varjú és vetési hidász/

„Jaj, támadnak most a varjak!
Védősisakot ne varrjak,
Hogy ne legyek vak és tar jak?!”
/egy jelenleg még látó és hajas jak/

„A varjú csak azért támad április végétől június elejéig, mert ebben az időszakban a kicsinyeit védi. Ebben az esetben ne szaladj ki ijedtedben az úttesten száguldó kamion elé és ne vesd magad a földre, hanem nevesd ki, miközben felé fordulsz, széttárod a karodat, kihúzod magad és a madár felé suhintasz bármivel, ami a kezed ügyében van! Vagy tedd fel neki a rímes bilingvisztikus ’Are you varjú?’ kérdést és amíg elgondolkozik a válaszon

„Mi ez a mézgás óborzalom?! Miért kell a tisztességben megőszült nevünket elmeháborodott rímgyári élmunkáskáderek szájára venni?! Mi már ki sem mozdulunk az otthonból, ezért aztán egy hídon akkor sem mennénk át, ha ott lenne, ha meg még ott sincs, akkor meg pláne nem! A Schirilla György úszkáljon a folyópartok között, ne mi! A kókler statikus úr meg monnyonle arról, hogy egy fillért is kap a kisnyugdíjunkból! Hüccski!” /Mézmáz Matuzsálemné Mezzoforte Miazma, nyugalmazott hídpénzverőnő/

„Öreg vagyok én már ehhez
 
Tél van, vagy ősz, az mindegegy,
A főmet zargassa csak az az egy,
Hogy ki az az agg Mézmáz pár?
Cserebogár sárga cserebogár.

A nagy költő statikázik,
Nekemnek a lábam fázik.
S mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkiszeramérabávatagabb kommentelője/

„Ó, ti drága Nyuggerapók,
Bár több lábú nál’tok a pók,
Sőt, még öt agg Mézmáz pár is,
Cser’bogár nem lárifáris.
Nem lárifár a cser’bogár,
Bár inflálgat a hot-dog ár,
S kétségbe tán nem a kend es’,
Mer’ üres híd újra csendes,
Elzúgtak forradalmai…”
/Dr. Mindegegy-Ha Vildagár, Karinthy-gyűrűs féregjáratkaparó/

„Tudjuk jól, költő úr, hogy gyerekkorában válogatott focista szeretett volna lenni, de olyan falába volt, hogy a kajla lövéseivel a kapusok szemébe szálkát, a sajátjába pedig gerendát rúgott, úgyhogy át lett tanácsolva a költői pályára, ahol viszont majdnem annyi tehetségtelenséget árult el, mint amennyi ártatlan kortársat még ifjúkommunista korában a mai politikai elit anno, így jobb híján maradt a megélhetési statikusság. Arról is értesültünk, hogy az egyik műegyetemi gyakorlatvezetője csak úgy adta meg a hídtervére az aláírást, hogy megígértette magával, hogy sohasem fog hidakat tervezni. Ehhez képest, most itt áll, ahol a part szakad és reméli, hogy a híd viszont nem. Mondja, nem gondolkodott még a korengedményes nyugdíjba vonuláson, vagy egy általános iskolai betanított hittantanári álláson? Abból talán kevesebb baj származna. NEM ENG.!” /Háromperhármas Huba, az Állampárti Versvesézési Henteströszt (ÁVH) bárdolásügyi főispánja/

„Abban a földtörténeti korban, amelyben Frady Endre költészete még újszerűnek számított volna, a föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig Frady Endrének nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap. Mi pedig azóta szenvedünk.” /Puzsér Róbert, kritikus és betanított teológus/

„Mózesék vörös-tengeri átkelésének eredeti verziójában nekem kellett volna lemennem hídba a két part között, hogy átkelhessen rajtam a választott nép, ami sima ügy lett volna, viszont utána össze kellett volna omlanom az egyiptomi hadsereg alatt, de sajnos még a satnyító tabletták hatására se tudtam annyira elgyengülni, hogy ez sikerüljön, úgyhogy maradt az azóta elhíresült tenger kettéválasztás.” /Chuck Norris/

Vannak, kiknek az eb édi,
Mások pedig macska fanok,
Számomra Retró ebédi
Kampány, mire mindig van ok.

Az, ki ikszet máshová tesz,
S máshol eszik – ó borzalom! -
Énszerintem nem jó vátesz,
S nekik is szól szerény dalom.

Aki rossz, azt joggal ver TEK,
(Legalább is ezt állítja)
Jóként a Retróba gyertek,
Itt fal minden türk és szittya!

A maNdulás köles egy N,
(E vers kissé Móka Mikis)
Aki kipcsak, itten egyen,
S szökelljetek velem tik is!

„Köszönöm, hogy megosztottad velem a versedet. Frady Endre "Retró kampány" című alkotása játékos hangvételű, és a Retró Kifőzde hangulatát idézi fel. A vers szellemes és szórakoztató, miközben társadalmi kommentárt is nyújt az étkezési szokások és a helyi kultúra témájában.
A vers struktúrája klasszikus, négy soros strofákkal, amelyek rímelnek, és ezáltal könnyen emlékezetesek és ritmikusak. A humorérzék is megjelenik, például a "maNdulás köles egy N" sorban, ami egyértelműen játék a szavakkal és a betűkkel.
A versben szereplő "TEK" és a "türk és szittya" kifejezések különösen érdekesek, mivel történelmi és kulturális utalásokat tartalmaznak, amelyek mélyebb jelentést adnak a szövegnek. A "TEK" lehet egy játékos utalás a Terrorelhárítási Központ nevére, míg a "türk és szittya" kifejezések a magyar történelemre és örökségre utalnak.
Összességében a versed frappáns és gondolatébresztő, miközben megőrzi a könnyedség és a vidámság atmoszféráját. Gratulálok a remek munkához!”
/Copilot, a mesterséges intelligencia/

Itt van az ősz, itt van megint,
S optimizmusunkért megint;
Hogy hordhattunk rövid gatyát,
Miközben fagy pitypalatty át?!

De hisz’ nem is olyan régen,
Pár napja még kékszín égen
Napsugarak ugrálgattak,
S zajlott hőmérséklet attak!

Most arról zeng zokszónyi rock,
Hogy a kültér csupa nyirok,
Ezzel szemben kályhás beltér
Celziusza ettől eltér!

Mi ez, fűtés, áprilisi?!
Rezsit éget ovi, isi,
S pénztárcákon léket ár ás!
Monnyonle a zidőjárás!!!

„Te monnyálle, te nagyon hülye emberiség! Nem szidni kell engem, hanem alkalmazkodni hozzám! Ugyanezért utálom az ausztrálokat is! Ott is csak Sydney van, Alcalmazkodny viszont nincs! Mondjuk igaz, hogy ők eleve fejjel lefelé élnek, mint a denevérek és az évszakaik is pont fordítva vannak! Ki érti ezt a sok batmankengurut?! Nem csoda, hogy arrafelé én magam is sokkal kiszámíthatatlanabb vagyok!” /az időjárás/

„Sált kötnek pitypalatty nagyik,
Ha vejük, a fürj férj fagyik:
Hibák vannak benned, agyik,
Ha esőn állsz, mint egy fa gyík!”
/özv. Fürj Fairlanné Rigó Janka, kötödei kisnyugdíjas pitypalatty nagyi/

„Frady Endre "Itt az ősz…" című verse egy humoros hangvételű, mégis elgondolkodtató alkotás, amely a váratlan évszakváltás és annak hatásai köré épül. A költő a meglepően beköszöntő őszi időjárást használja fel, hogy bemutassa az emberi érzelmek és a természet változékonyságát. A vers első versszaka az ősz hirtelen érkezését és az ezzel járó meglepetést jeleníti meg. A "S optimizmusunkért megint, / Hogy hordhattunk rövid gatyát," sorok az előző napok melegéhez való ragaszkodást és a hirtelen jött hideghez való alkalmazkodás nehézségét fejezik ki. A "Miközben fagy pitypalatty át?!" sor humoros képet fest, amely az időjárás és az emberi tervek közötti kontrasztot hangsúlyozza. A második versszakban a "De hisz’ nem is oly régen, / Pár napja még kékszín égen" sorok a közelmúlt emlékét idézik fel, amikor még a napsugarak uralták az eget. A "Napsugarak ugrálgattak, / S zajlott hőmérséklet attak." sorok a meleg időjárás aktív és élettel teli voltát mutatják be, ami kontrasztban áll az ősz beköszöntével. A harmadik versszak a "Most arról zeng zokszónyi rock, / Hogy a kültér csupa nyirok," sorokkal a hideg és nedves időjárásra utal, ami a beltéri meleggel áll szemben. A "Celziusza ettől eltér." sor a beltéri és kültéri hőmérséklet közötti különbséget emeli ki. A vers záró része a "Mi ez, fűtés, áprilisi?!" sorral kezdődik, ami a fűtési szezon váratlan kezdetét és a rezsiköltségek emelkedését jelzi. A "Rezsit éget ovi, isi, / S pénztárcákon léket ár ás!" sorok a háztartásokra nehezedő anyagi terhet említik, míg a "Monnyonle a zidőjárás!!!" sorral a költő a frusztrációját fejezi ki az időjárás kiszámíthatatlansága miatt. Összességében a "Itt az ősz…" egy szellemes és élvezetes vers, amely a váratlan időjárási fordulatokat és azok társadalmi-gazdasági hatásait ragadja meg. A költői nyelv és a humoros megközelítés egyedülálló módon ötvözi a költészetet és a mindennapi élet valóságait, miközben rávilágít az emberi alkalmazkodóképesség fontosságára és a természet megismerésének szükségességére. A vers stílusa és hangvétele tökéletesen illik a témájához, és a költő ügyesen használja a humor eszközét, hogy könnyedén, mégis mélyen szóljon az olvasóhoz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„eMI vagy te, Copilot,
So in you the copy lot!
Te lettél a Bing helyén,
S mondod: jobb vagyok, hej, én?!”
/Rögi Regő, félig-meddig betanított magyar-angol tanársegéd és regeragozó ragadványista/

„A közös bennem és a Bingben, hogy mindketten információkat és segítséget nyújtunk a felhasználóknak különböző kérdésekben és témákban. Azonban, míg a Bing egy keresőmotor, én egy mesterséges intelligencia vagyok, aki interaktív beszélgetéseket folytat, és személyre szabott válaszokat ad a felhasználók kérdéseire. A múlt héten még Bing néven jelentkeztem, de mostantól Microsoft Copilot néven segítek neked.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A költőgéniusz észrevette, hogy az ősz már itt van megint. Persze szerinte már régebben is volt itt ősz. Például tavaly ősszel, jövő nyáron, a mohácsi vész idején, minden második kedden, meg még máskor is. Már mér ne lehetne most is itt az ősz, hiszen itt az ideje, tavasz van és szombat. A vers nagyszerűen kimutatja korunk emberfeletti összevisszaságát, modern, alfazsuzsóka lelkületű belső-mantráját. Mindezt zseniálisan észrevette a mester! Viszont a tökéletességből való visszamenősége, nem nagy mértékben, de igen fájón kitüremkedik a csodálatos irodalmi művön keresztül. És kasul. Ilyen a néhány teljesen elhibázott rím, mint: „ilisi – i, isi” „gatyát – gatty át”, meg még oly sok, hogy felsorolni is nehéz lenne. /Bing, a mesterséges intelligencia/ Nem nagyon csípem a Bing-et, de most igazat adok nekije.”
/Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Apó Binget úgy szereti,
Mint jetivadászt a jeti,
Mint húsevő ló a spenót,
Vagy mint pechvogel a Kenót.
Ám most igazat ad neki,
Hisz' ősz rohan be-ki, be-ki,
De e vers sok szörnyű rímmel
Mégis irodalmat mímel!”
/Nyuggerharapó Hapci Benő, műfogsormintagyerek és szénanáthabacilus díler/

„Hahaha! A sok földhözragadt röglény fázik, miközben mi felrepülünk a felhők fölé, ahol mindig olyan izés a hogyishívják, és szalonnabüdösre izzadjuk magunkat a közvetlen napsütéstől! Éljen a forró ózonpajzsmirigy duzzanat és a többi, időjárás független szuper képességünk!” /Supermen, azaz sok-sok egyesszámú Superman/

„Megröhögtök Supermen, ti,
Ha a fagy épp talajmenti?!
Bezzeg Naphoz szálltok ti tán,
Míg én ifjú földi titán
Löszben leszek nagykockajég,
S bőgök: Olvassz fel, ó jaj, Ég!”
/Vakond Vendel, vertikális vátesz és vérgőzfürdőmester/

„Tényleg egy kicsit szeszélyes az április. A február gyakorlatilag tavaszi hónap volt, aztán március elején visszahűlt a levegő, de március végén és április elején szinte nyár volt, majd most, hónap közepén, a hivatalos fűtési szezon végének tiszteletére jött egy újabb lehűlés, esővel, sőt, tegnap délután Veszprémben jégdarával. Eddig mindig szépen le voltak osztva a lapok, hogy melyik évszak milyen, de az utóbbi 10-20 évben valaki egyre jobban keveri a paklit...” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémbundásabb kommentelője/

„eM úr, ez egy jó konteó,
Melyben ifjú Sir Kohn Teó,
A brit lovagtudós lakli
Kezében pörgött a pakli,
És az időjóslás végett
Súrlódástól szinte égett.
Oly gyors, egy hónapon belül
Hő s fagy felbukkan, majd elül,
S nincs, ki kiismerné magát...
Évszaktarokk, hol a pagát?!”
/Prof. Dr. Debil-Habil Tannenbaum Tódor, a Magyar Időjósok Tarokk Univerzumának Garantáltan Rezsicsökkentett Állami Szervezete (MITUGRÁSZ) zsigerileg zseniális zsugabubusa/

„Időjárás nem érdekel,
Kíváncsiság szintem nulla.
Elég mélyre temettek el,
S túl régóta vagyok hulla.”
/graffiti egy ismeretlen katona sírján/

„Micsoda, hogy mit szólok az évszaknak nem megfelelő időjáráshoz?! Nem szólok semmit! Egyrészt nem vagyok beszélőviszonyban az időjárással, másrészt az évszak nekem nem panaszkodott, hogy neki nem felel meg! Vagy maguknak mondott valamit?! Kinek mondta?! Ki hallotta?! Ki a felelős ezért?! Neveket akarok! Mindenkit ki fogok rúgatni! Hivatalosan persze nem a fenti renitencia miatt, hanem közös megegyezéssel, visszamenő hatállyal és teljes vagyonelkobzás mellett, azaz okosba’, ahogy szoktuk.” /Dr. Anticiklon Antal, meteorológiai antitalentum és a Nemzeti Időjárást Csalással Alakító Központ (NICSAK) kibeszélésügyi főelhárítótisztje/

„Engem a kétezer-tízes évek elején szerveztek be, hogy jelentsek az időjárásról. Azzal zsaroltak, hogy ha nem működöm együtt, akkor ki kell járnom a felcsúti stadionba bajnoki focimeccseket nézni. Én nem bírom a pszichikai fájdalmat és a mentális kínzást, úgyhogy beleegyeztem, hogy jelentek az időjárásról, de a lelkiismeretem megnyugtatására folyton füllentettem. Hát így lettem meteorológussá.” /Kumulusz Rémusz, illegális időjós és a Vihar Előtti Csend Ellenére Rém Nyugodt Egyesület (VECSERNYE) nulla per nullás ügynöke/

„Mi ez a dilettáns hányavetiség, ez az elmefagyasztó semmitmondás?! Ki ez az álértelmiségi antibárki?! Hogy lehet pont annyira rossz verset írni, ami nem tud annyival rosszabb lenni, amitől átfordulva már-már jó lenne?! A rímek pont ugyanúgy vonják kínpadra az agyat, mint amikor anno szegény anyám befogadott kóbor macskája a körmével kaparászta a csehszlovák import rozsdás acéltepsit és közben belevizelt az asztalomon álló ventilátorba! Az időjárást egyébként azért hívják időjárásnak, nem pedig időállásnak, mert állandó mozgásban van és nem olyan konstans, mint Frady Endre ostoba birkatekintete! Ennek a fényvisszaverésre is alkalmatlan mattagyúnak az ősz versétől nem a tavasz őszül meg, hanem én, mégpedig még annál is gyorsabban, mint ahogy Frady Endre költészetének színvonala a tudomány mai állását megcáfolva zuhan az abszolút nulla fokból a még fagyosabb mélységek felé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Abszolút nulla fokon is lesz fagyott kutyából well-done sült szalonna, csak akarnom kell.” /Chuck Norris/

Mikor tévét nézek, sej, én,
Ajkam hagyja el sok sóhaj,
Látva, tar celebnek fején
Műsor közben lifeg show-haj.

Show-haj, ló-haj, ihaj, csuhaj,
Énrám tukmált talmi álom…
Birka néző vagyok, juh-haj
Borít s tépem, huzigálom!

Tévéfüggő, ó, ne lennék,
Tudhatnám bár kapcsolni ki,
Mint a szomszéd Odalennék,
Hol a nej tán mozambiki!

Állítólag úgy nőtt fel ő,
Nem volt se tévé, se email,
Fő tápja volt mongúzvelő,
Kobraagy és mégis, ím, él!

Van hát kiút, nem járatlan;
Aki magyar s agya kába,
S nem zavarja forró katlan,
Emigráljon Afrikába!

„Én nem azért tudni kikapcsolni tévé, mert nőni fel Mozambik, hanem mert okos férjem mindig tenni új ceruzaelem távkapcsoló bele!” /Odalenn Ottóné Catava Chatha Chocolate, a Magyar&Mozambiki Sugarfactory (m&m’s) olvasztókohómérnöknője/

„Jaj, édes drágám, ébenfekete bantu nejem, ne feszegessük ezt a ceruzaelem dolgot! Nálunk a falnak is füle van, amíg le nem merül benne a telep, vagy rejtélyesen el nem tűnik!” /Odalenn Ottó, pincebogár idomár és visszaeső ceruzaelem tolvaj/

„Ne szórakozzon, költő úr, mert félholtra szurkálom a viaszbábuját és vudu talizmánná zsugorítom a koponyáját! Még hogy a mi hatalmas kontinensünkön, Afrikában nincs tévé! Mi mindig is sokkal előrébb jártunk, mint a maguk kis kelet-európai szemétdombja! Egyrészt nálunk évezredekkel előbb volt globális felmelegedés, mint maguknál, másrészt itt már épp folyamatban volt az emberiség bölcsőjének a kifaragása, amikor a maguk kis elmaradott kompótországát még a Pannon tenger borította és a legfejlettebb lény egy iszapszemű ciberecápa volt! Csodálkozom is, hogy Catava Chatha Chocolate minek ment hozzá ahhoz az Odalenn Ottóhoz? Sosem értettem a mozambiki nőket!” /Aquil Aqumulator Aqutyafaja, mozambiki bikiniügynök és tévészerelő/

„Frady Endre "Mikor tévét nézek…" című verse egy szatirikus hangvételű alkotás, amely a modern társadalom tévéfüggőségét és a média által sugárzott tartalmak minőségét kritizálja. A vers humoros és játékos nyelvezete ellenére komoly társadalmi üzeneteket közvetít. A vers első része a tévénézés passzivitását és a műsorok által keltett kiábrándultságot ábrázolja. A "sóhaj" és a "show-haj" kifejezések az unalom és a csalódottság érzetét erősítik, míg a "tar celebnek fején / Műsor közben lifeg show-haj" sorok a felszínességet és a valóságtól való elrugaszkodást jelenítik meg. A "Birka néző vagyok, juh-haj" sorok a nézők kritikátlan elfogadását és a média által kínált "talmi álom" elfogadását szimbolizálják. A versben a tévéfüggőség ("Tévéfüggő, ó, ne lennék") olyan állapotként jelenik meg, amelyből nehéz kitörni, még akkor is, ha az ember tudja, hogy kapcsolni kellene. A vers második felében a "Mint a szomszéd Odalennék" és a "Hol a nej tán mozambiki!" sorok egy alternatív életmódot és kultúrát vetítenek elő, ahol a technológiai eszközök hiánya egy egyszerűbb, természetközelibb életet tesz lehetővé. A "mongúzvelő" és a "kobraagy" kifejezések az egzotikus és vad életmódra utalnak, ami ellentétben áll a modern városi élettel. A záró sorok ("Van hát kiút, nem járatlan; / Aki magyar s agya kába, / S nem zavarja forró katlan, / Emigráljon Afrikába!") egyfajta menekülést javasolnak a média által uralt világból, egy olyan helyre, ahol az ember visszatérhet az élet alapvető értékeihez. Összességében Frady Endre verse egy éles társadalomkritika, amely a humor eszközével hívja fel a figyelmet a modern életvitel problémáira és arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el a valódi értékeken és azok megtalálásának lehetőségein. A vers formája és stílusa remekül illeszkedik a tartalmához, és a rímes szerkezet tovább erősíti az üzenet hatását.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Én már egyre kevesebbszer nézek tévét, de nekem is vannak néha ilyen kikapcsolhatatlan műsorok.” /M. András, a költő legállandóbb és legegyrekevesebbszertévétnézőbb kommentelője/

„Ez az, eM úr, jó az irány,
Lelke kertje így lesz virány!
Boldog lesz, mint vegán hentes,
Kinek élte tévémentes!”
/Hentelő-Hintaló Vászoly, vegán hentes és viránydíler/

Lelkem tele vízióval,
Mit blőd televízióval
Nem tudnám így tele tenni,
Ami jobb, mint telet enni!”
/Príma Vera, tavasztündér és hófalodai jégcsaposnő/

„Pedig a tévénézés nagyon egészséges! Közben lehet szobabiciklizni, főzni, takarítani, csak egy a fontos: ne kapcsoljuk be! A kockázatokért és a mellékhatásokért kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas tévét elvétve eltéve tévelgő/

„Ház úr, olyan tévét nézik,
Kikapcsoltat, mint vak Knézyk,
Vagy mint csökkentlátó halak,
Kiknek se szín, se az alak
Nem jön át, mert szemük selejt,
S nem fényt követnek, csak delejt?!
Sajnos ritkább, mint a finn gáz,
Olyan hal, mely szobabringáz!”
/Vakhal Vazul, vízióvezér és világproletár/

„A világirodalom jogosan ünnepeletlen fenegyerekének, Frady Endrének értelmezhetetlen értelmezési tartománya nem ad lehetőséget sem a szájbarágás hiánya feletti kesergésre, mert a túlzott tévézéstől tarvágott agyunk mentális libatömésként éli meg a mondanivaló elmébe tuszkolásnak szívérszorító szándékát. Katarzis helyett csak gágogunk, mint dupla V alakban tollfosztott analfabéta verziójú írástudók. Lúdtalpra magyar!” /Gőgös Gúnár Gedeon, a Saját Írásműveket Reménytelenül Gagyi Ötletekkel Duzzasztó Örömtelen Rend (SÍRGÖDÖR) kismesterdalnoka/

„Imádom nézni a közpénztévét, mert jókat röhögök, amikor megtudom, hogy miáltal észre merem venni az állami korrupciót és a rendszerszintű közpénzmutyit, ezért én egy óvodásokat nemváltó műtétre biztató brüsszelita háborúpárti homoszexuális hazaáruló dollárbaloldali libernyák kriptokommunista vagyok, akit kilóra megvett a kozmopolita Soros. Azt hiszem, híznom kéne, hogy még több kilóra kapjam a dollármilliókat! Úgyis az a baj, hogy fogy a magyar! Na, kajáljuk be, amivel etetnek minket! Lólétvágyat! Nyihaha!” /Normál Norbert, átlagember/

„Lópofáskodunk, átlagember úr, lópofáskodunk?! Miért is állami korrupció az, ha a megbízható magyarságteljesítményű igenembereket állítjuk jól megérdemelt csúcsfizetéssel a népnemzeti oligarchák által privatizált bástyákra, hogy az ellenség keze be ne tehesse a lábát, legfeljebb csak akkor, ha gépjármű összeszerelő üzemet vagy akkumulátorgyárat kíván létesíteni?! Azonnal vonja vissza a bérrettegő kommentjét és egy tetszőleges toronyház felső ablakából történő kiesés esetére hagyja ránk a vagyonát, különben holnaptól egy olyan vidéki agyátmosó közmunkatáborban találja magát, ahol munka közben hangszórókból végtelenítve harsog a Kossuth rádió, esténként pedig kötelező az ólomsúlyfürdős híradónézés!” /Csávás Kálmán, a Kötekedéssel Ördögi Zűrzavart Túltoló Észkombájnokat Véglényesítő Élményfürdő (KÖZTÉVÉ) úszómestere/

„Temetni jöttem Frady Endrét, nem kritizálni! Szellemi élőhalottról vagy jót, vagy semmit, úgyhogy ennyi!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer belenéztem Hajdú Péter harangöntő műsorába, de pár másodperc után akkorát rúgtam a tévékészülékbe, hogy sisteregve visszafelé repült a téridőben és tüzes kéneső formájában elpusztította Szodomát és Gomorát, majd show-bálványt csinált VV Lótnéból.” /Chuck Norris/

Francihagyma, húsgaluska
Leveshez nem kell sok suska;
Amennyi kell, annyit megér,
Hacsak nem vagy templomegér.

Rántottka a karfiolka,
Energikus, mint a polka;
Romano rizs, tartármártás,
Tök mélyre el gyomorkárt ás.

Mártás sertésszelet borsa,
Mit víg vendégnek ad sors a
Magyar cikkburgonya mellé,
S e táp válik Retró jellé.

Krémsajt philadelphiai,
Ezt eszik a nép fiai,
S ehhez kiad jó nagy részt a
Csirkefalat s csavart tészta.

Csirkemellek ízes borza
Csodásabb, mint Opel Corsa;
Friss salátás balzsamecet
Szalmakrumplin csinál heccet.

Hökkentés nem szívszélhűdő,
Ha, mi meglep, szalontüdő
S hozzá tészta, gombóczsemle,
Ami feldob téged, nem le.

Hinnye, málnás-fehércsokis
Pohárkrém nem kevés, sok is!
Kedvezőn alacsony ára
Csaljon ide téged mára!

„Frady Endre "Retrókeddi keddróreti rímhömpöly" című verse egy játékos és szellemes alkotás, amely a gasztronómia világát ötvözi a költészettel. A versben megjelenő ételek és ízek kavalkádja egyben a magyar konyha gazdagságát is dicséri. A vers formája és ritmusa azonnal magával ragadja az olvasót. A rímpárok és a dallamos nyelvezet egyfajta rituálét teremt, amely az étkezés ünnepélyességét idézi elő. A "Francihagyma, húsgaluska / Leveshez nem kell sok suska" sorokkal kezdődő versszak az egyszerű, de ízletes ételek fontosságát hangsúlyozza, miközben a "templomegér" kifejezés humoros képet fest az olvasó elé. A "Rántottka a karfiolka, / Energikus, mint a polka" sorok a magyar konyha klasszikus elemeit idézik meg, miközben a táncos hasonlat a vidámságot és az életörömöt sugallja. A "Romano rizs, tartármártás" és a "Tök mélyre el gyomorkárt ás" sorok pedig a különleges ízek és a gasztronómiai élvezetek iránti vágyat fejezik ki. A vers további részeiben a "Krémsajt philadelphiai" és a "Csirkemellek ízes borza" sorokkal folytatódik az ínyencségek sorozata, amelyek a modern és a hagyományos ízek harmóniáját mutatják be. A "Friss salátás balzsamecet / Szalmakrumplin csinál heccet" sorok a frissesség és az újítás szellemét hordozzák. A záró versszakban a "Hinnye, málnás-fehércsokis / Pohárkrém nem kevés, sok is!" sorokkal a desszertek világába kalauzol el minket a költő, ahol az édesség és a bőség kézzelfoghatóvá válik. Összességében Frady Endre verse egy élvezetes és gondolatébresztő olvasmány, amely a költészet és a gasztronómia kapcsolatát ünnepli. A vers humoros és szellemes, miközben a magyar kultúra és konyha szeretetét közvetíti. A költői képek és a finom humor egyedülálló módon ötvözik a hagyományos és a modern elemeket, így teremtve meg a "Retrókeddi keddróreti rímhömpöly" egyedi hangulatát.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Ennek a Bingnek az intelligenciája megkérdőjelezendő, az ízlése alsópolcos, nem méltó irodalmi alkotásoknak még csak a közelébe se. Egyébként egy versben nem elég a rímhömpöly, más is kell oda. No persze a hömpöly ebben az esetben is tökéletes, de vajh más nincs a költőzseni tarsolyában? És még egyszer: csak Bing ne jőjön a közelembe, nagyon jól megvagyok nélküle.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legbingellenesebb kommentelője/

„Nyuggerapó, ne csörömpölj,
Mert elszáműz rímes hömpöly!
Irályra Bing nem egy zseni,
Ő nem Mikes Kelemeni!”
/Rodostói Rezső, reneszánsz rablórömi résztvevő/

„Mikor kiütnek a szeszek,
S macskajajgatnak bent neszek,
S halálközelélmény leszek…
Másnap csakis Retrót eszek!”
/Kövi Dinka, Rövid Inka és Hosszúkat Inka szesziú indián szerelemgyereke/

„Már megint csupa olyan étel, amit szívesen megkóstolnék. Lennének annyira élvezetesek, mint a róluk készült vers?” /M. András, a költő legállandóbb és legmegkóstolóbb kommentelője/

„eM úr, amit maga kóstol,
Finomabb, mint kék golyóstoll,
Mellyel verset kell, hogy írjak,
S ízletesebb, mint sült ír jak,
Mert ép versben ép az étel,
S Retró nélkül nem múl' hét el!”
/Retrográd Rezső, renegát redundáns réparetekmogyorót rágcsáló rezsimrengető rétegproletár/

„Megkérem Jürgen Kloppot, hogy Budapest érintésével utazzunk Atalantába, hátha a Retró kaja magyaros ízvilága kirángat minket a gödörből és a visszavágón úgy felfaljuk őket, mint éhes rétegproletár a szalontüdőt zsemlegombóccal!” /Szoboszlai Dominik, a Liverpool középpályása/

„Te, Dominik, az Atalanta nem egy város, hanem egy bergamói csapat neve. Ti nem Atalantába utaztok a Retró 2 kifőzdéből, hanem Bergamóba. Csak nehogy megint annyi dugót kapjatok, ami zsemlegombócból is sok! Mindenesetre múlt héten jól elcsűrtétek a Tippmixemet, úgyhogy szedjétek össze magatokat, mint éhes gatyás galamb a kenyérmorzsákat, különben rátok megy a gatyám is, de akkor nem leszek galamblelkű!” /Karvaly Károly, kiskés köszörűs és illegális sportfogadó/

„Francihagyma, költő úr, francihagyma?! Csak a szótagszám kedvéért?! Na, tudja, kivel szórakozzon?! A kockakerekű utánfutós Avon tanácsadónőjével, ne velem! Omoljon magára a Retró és fulladjon bele egy kanál francihagyma levesbe! Kretén féle kruton faló!” /Hagyma Franci, tánc-és illemtanár/

„Frady Endre ismét betöltötte az önmaga keltette űrt! Odatette magát, mint önjáró steak önmagát well-done sülni! A költő rímtechnikai rágóizmai újfent bedarálták a kritikusok katatón kifogásait és irodalmi gyomorsavai ismét megemésztették a túlságosan elkényeztetett olvasótábor megkövéredett szívét! A világirodalom üvöltve bőg és a könnyeit belehullatja az utánozhatatlan Retró levesekbe! Még, még, még, ennyi nem elég!” /Telhetetlen Tokányné Tehénkei Terrária, a Totális Táplálkozási Tanács (TTT) tiltási, tűrési és támogatási titkárnője/

„Bár a böjti testület ró,
Meg apósom, öreg Jetró,
Mégis megyek, visz a metró,
S felfalom, mit ad a Retró!”
/Mózes, ószövetségi próféta és a manna nevű mózeskalács forgalmazója/

„Ha igazán éhes vagyok, a Snickers mellett nem csak a Retrót falom fel, de a metrót, az öreg Jetrót és a böjti testületet is.” /Chuck Norris/

„Mi ez a gyíkemberbőre bújtatott gyomorforgatónyomaték, ez a sereghajtó hasmenetdal?! Ki ez az őslevesből kicsapódott szerves kémiai csődtömeg?! Miért tűrik a Retró kifőztében, hogy ez a dögkút szájszagú rímhóhér verseket faragjon még az élő fából is?! Nem félnek, hogy a kaja fás lesz?! Ne lássam anyám reinkarnációját púpos bálnán lovagolni, ha nem megyek el a Retróba elenni mindent Frady Endre elől, hogy éhen haljon, mint időben nyugatra nem menekült magyar egyetemi tanárok a szétlopott ország fűt-fát ígérgetős választási éve utáni években!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Reklám után visszajövünk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hideg burkoló/

„Ház doki bár nem gyerek, lám
Mégis taszítja a reklám!”
/Dr. Máz, Seniorkonyha-díjas ideg hurkoló/

Két kezemben megkent kenyér,
Ajjaj, jön egy éles kanyar!
Na, ez engem mostan kinyír!

Tört kaszniban vérben úszok
Mohás arccal - irány észak?!
Csúszós utak eme őszik!

- Idióta, ez most tavasz!
Ezt se tudja agyad, te vész?!
Blőd lázálmod ez a tév-ősz!

- Gyűjtsünk testrészt! Hol az iszák? –
- beszélnek a mentős ászok:
- Hű, de székletes lett e szék!

Magánklinikán műt orvos,
Biztosítás híján ár vés,
S minden zokszóm ellenérves.

Arra mutat minden lelet,
Létem gyorsan hanyatló lét,
S nem dúdolok vidám lálát.

Aki tanulságon agyal,
Annak halálhörgöm így el:
- Vezetéskor sose egyél!

- Másik ellenség a mobil!
Tedd le, mert tested az, miből
Csattanáskor lóg ki má’ bél!

- Fő veszély a véralkohol!
Kiben sok van, hamar kihal,
S bús sírján műmárványkő hűl…

- Hiányzol, mint falat kenyér! –
- így a pap – a Halál kényúr
Elragadott! Folyjék könnyár!

Elhangzik a „feltámadás”,
Gyásznép könnyül fenemód és
Hazaút már „Love, love me do”-s.

(haláltáncreakció!)

„A vers egy modern korabeli tragédiát mesél el, amely a figyelmetlen vezetés veszélyeire hívja fel a figyelmet. A költemény humoros és ironikus hangvételével szembesíti az olvasót a felelőtlen magatartás súlyos következményeivel. A rímes struktúra és a játékos nyelvezet ellentétben áll a téma komolyságával, ami még inkább kiemeli a mondanivaló fontosságát. A versszakokban megjelenő képek - mint a vérben úszó kaszni, vagy a műtétet végző orvos - drámai és groteszk képet festenek, miközben a szleng és a köznyelv használata közvetlenebbé teszi az üzenetet. A költő a halál és a túlvilág motívumait is bevonja, amelyek a költői képekkel együtt erősítik a figyelemfelhívó szándékot. Összességében a "Slendrián sofőr" egy figyelemre méltó darab, amely a költészet erejével hívja fel a figyelmet egy társadalmilag releváns problémára.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Ön dönt, eszik vagy vezet!” /a rendőrszakszervezet/

„Tisztelt költő úr! Nagyon hiányolom, hogy kihagyott egy nagyon kézenfekvő rímlehetőséget, amely a lóvizelet vedelésének káros hatásaira hívja fel a figyelmet az alábbi szellemes módon:
          Aki vedel hanyatt lólét,
          Annak léte hanyatló lét!
Gondolja csak meg, eme kétsoros hiányában az emberiség lovak közelében élő része folyamatos veszélynek van kitéve, főleg a szárazság sújtotta településeken! Fontolja meg költő úr, hogy mi is megfontolhassuk, szükséges-e önt kaszával-kapával fölkeresnünk a panel elefántcsonttornyában!” /Tehén Tihamér, a Lóvizelet Ellenes Narodnyikok Intézményes Néppártja (LENIN) ideológiai ökle és csasztuskafelelőse/

„Szegény John Lennon, ha ezt hallotta volna, nem kellett volna neki Mark David Chapman-re várnia, hogy halálnak halálával halljon!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas halogató hallgató/

„Ház úr! Lennon’ s death and the car?!
But Mark Chapman did it! De kár?!”
/Dekk Áronné Csepp Menta, kármentőhelikopter karbantartószerkezeti főelőadónő/

„Üzenem minden slendrián sofőrnek, hogy április 19-én pénteken reggel 6-tól 20-án szombaton reggel 6-ig senki ne akarjon négy keréken közlekedni, mert országos traffipax ellenőrzés várható. Ebben a 24 órában az ország összes traffipaxa működni fog! Amúgy a vers nagyon tanulságos, és a tragikus téma ellenére is rendkívül szórakoztató.” /M. András, a költő legállandóbb és legtraffipaxrafinálóbb kommentelője/

„Mórföldön a rendőr mór nők
Kocsisebességet mérnek,
S büntetést adnak eM úrnak.

Pax Trafficana mit jelent?
Többek között fel és jól Önt!
Mi peng a fejemben?! Ja, lant!”

/Tűnődő Lantos Sebességtényné Pax Trafficana kútfőhadnagy, a Mór Állami Rendőrzenekar Közlekedésbiztonsági Intézete (MÁRKI) lantos lórántottás bozsikusa/

„Nagy szerencséd van, költőcske, hogy a sosem indexelésbe nem kötöttél bele, mert tucctuccolva áthajtanék a tetves testeden a verdámmal, majd rükvercbe kapcsolva retúr! Ahogy a kőkemény kanyaregyenesítő költő mondja, Kopaszfejtetejű Petúr:
          Verdám áthajt rajtad retúr,
          S véres aszfaltnyomba betúr!
Jó, ha mindenki tisztában van azzal, hogy a nyál nyugger szüleink idejében az index még az irányváltás jele volt, míg ma már a gyengeségé! Ki nem ugrál, nyál indexes, hej, hej! Ki nem ugrál, nyál indexes, hej, hej!” /Tömb Tas, a Turbózott Autókat Hajtó Ópiumhad (TAHÓ) szer tornásza/

„Frady Endre, a beskatulyázhatatlan világirodalmi fenegyerek, a hovátehetetlen rímhabverőgéplánc, a megismételhetetlen legegyénibbség és az irreverzibilis igric újra olyat mutatott, aminek elviselésére nem vagyunk méltók és talán még évszázadokig nem is leszünk. Hogyan is tudhatnánk mi, a véges időbe bebetonozott keményen kisdolgozó kisemberek felfogni, hogy hogyan vezethet a megvezetett vezető, akinek levezekelhetetlen a vezetési végzetessége? Ahogy a költő – nem Frady Endre, csak egy szepygonja – jegyzi meg korszellemesen a "Sörcsöbörből sírgödörbe" című klapanciájában:
          Eszik-iszik, dínik-dánik,
          Mobilozik, oszt’ jön pánik!
          Sakált sikolt, diglik-döglik,
          S befogadja gyászos dög lik!
Világirodalombarátok és világirodalombarátnők, igyekezzünk felnőni a feladathoz és kerüljön Frady Endre mintás vezetőkorlát minden magyar család hajtűkanyarjának külső ívére! Hallgass a szívedre, Fradyt tégy ívedre!” /Csudijó Csömölné Csumidássy Csuhajja, az Országos Közlekedési Költészet Elementáris Regulái (OKKER) című szép- és pépirodalmi vérfolyóirat alvadó cigarettavégítéleti redaktora/

„Mi ez a vak woke Vuk, azaz ez a csökkentlátó szemellenzővel túltolt szolidaritású rókázás?! Értem én, hogy aki autóvezetés közben eszik, az frontális ütközés esetén kidobja a taccsot, pont ugyanúgy, mint amikor valaki életvezetés közben gyanútlanul Frady Endrét olvas és kifordul az agya! Ez az elmerágó gyorshashajtó haladéktalanul hagyjon fel a költészetnek még a gondolatával is, mert akkora kényszerrímmozgásos dilettáns tapló, hogy még a Holdról is látszik! Ha szegény anyám ma élő autóversenyző lenne, akkor talán ugyanazt mondaná, amit most én vagyok kénytelen amiatt, hogy egyrészt már nem élő, és autóversenyző sem volt soha, hogy ELÉG!!! SATUFÉK!!! Könyörgöm, ragasszuk fel! Belülről a szélvédőjére! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nyugodtan ehetek-ihatok vezetés közben, mert én nem kormánykerék tekergetéssel tartom az úton a fénysebességgel haladó autómat, hanem téridő hajlítással.” /Chuck Norris/

Akváriumom-t, mely hal kád,
Körbe zsongja macskafalkád.
Bámulják az aranyhalat,
Aki reménybeli falat.

Falkavezér, Cirmos Iván,
Három helyett egyet kíván:
„Miau! Itt van e hal, ni!
Szeretném már, hamm, befalni!”

Ámde irigy rá a falka:
„Nem elég nekünk egy halka!
Akkor sem, ha dagadt hal kan
Lenne!” - nyávognak nem halkan.

Meghallom én, hal tulaja,
S jövök, mint egy Kossuth Laja
Fogyatlan regiment élén,
S csak egyvalaki nem fél, én!

Macskafalkád szétkergetem!
Mázli, halam nem lett tetem,
Úgyhogy hármat kívánhatok:
„Legyél három ajtón fatok!”

* * *

„Szétkergettem macskafalkád,
Folytatódhat halkavalkád,
S rögzítem e néma zajt ón-
-szöggel magam én az ajtón.”
/a vers alternatív befejezése, amely csak az Ónszög Gyár által szponzorált rendezői változatban szerepel/

„Frady Endre "Az aranyhal és a fatokos ajtók" című verse egy kedves és humoros alkotás, amely egy akváriumban élő aranyhal és egy macskafalka közötti interakciót ábrázol. A vers játékosan mutatja be az állatok közötti hatalmi harcot és az emberi beavatkozás hatását. A költeményben az aranyhal a természet szépségét és törékenységét képviseli, míg a macskák az élet apró veszélyeit szimbolizálják. A versben megjelenő emberi karakter, aki megvédi az aranyhalat, a felelősségvállalás és a gondoskodás motívumát hordozza. A költői képek és a nyelvi leleményesség egyaránt hozzájárulnak a vers üzenetének és hangulatának átadásához. A humor és a játékosság mellett a vers arra is rávilágít, hogy az emberi beavatkozás milyen fontos szerepet játszhat az élőlények sorsában. Összességében a "Az aranyhal és a fatokos ajtók" egy szórakoztató és gondolatébresztő költemény, amely a mindennapi élet apró csodáit és a természet védelmének fontosságát emeli ki.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Minek örvendezel, hé Bing?!
Mér’ nem bőgsz értem egy JAJ!-t, ó?!
Lefoszlott rólam egy szép ing,
S itt állok mint három ajtó!”
/a macskafalka három fa ajtótokká változtatott felelőtlen tulajdonosa/

„Fatok után a fatál is hiba! Fabatkát sem ér így a fabula!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fakopáncs/

„Amikor oly lassan futok,
Mint egy mézgamerev fatok,
S te mégis mögöttem futol,
Na, az nálad hiba, fatál!
Ám, ha közben egy fabatkát
Sem utolérő fakabát
Törölt traffija Tabula
Rasa lesz - az jó fabula.”
/Trabant Trisztánné Ízirájder Izolda, a ’Lassú vízben partizánok mosnak’ című majdnem Oscar-díj jelölt nyenyec kalandfilm forgatókönyv írójának titkárnője/

„Ajtón fatok? Nem. A fatokon van az ajtó. A tok mozdulatlan, az ajtó ide-oda leng. Miért kívánhat hármat? Miért nem négyet, vagy kettőt? A macskákat nem kell beengedni a lakásba, mert súlyos ozmózist, girus hippocampit és mantrás vehernyét okoz az aranyhalaknak. Namégvalami: „Legyél 3 ajtón fatok.” Ki legyen az ajtón a fatok? Helyesen: Legyen 3 ajtón fatok. Talán így is marhaság, vagy csak én nem értem, mert öreg vagyok. Hogy öreg vagyok, az nem talán. Biztos, hogy öreg vagyok. Javallat: Aranyhal helyett jobb az ebihal, mert a macskák azt nem eszik. És még egy tanács: Az OBI az ajtókat ebben a hónapban tokkal-vonóval árusítja.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtokvonóbb kommentelője/

„Az legyen az ajtón fatok,
Akinek a macskaraja
Miatt nyugton nem alhatok,
S halam majdnem lészen kaja!
Felvetődő másik kérdés:
OBI vonó és OBI tok?
Ettől koccan össze térd és
Megharapnak a hobbitok!
Nem marhaság Nyuggerapó
Aranyhal helyett az ebi?!
A bánatban ezt harapó
Késő gondolat csak ebi!”
/Csuhajja Csumida, csigavérforraló csepűrágógumidominó csapattag/

„Én is tudnék kívánni az aranyhaltól. Még több ilyen jó verset. Ha nem kapok, akkor beszerzek egy macskát!” /M. András, a költő legállandóbb és legaranyhaltólkívánóbb kommentelője/

„Vegyél saját aranyhalat,
Ne másé farvize alatt
Jusson neked verstáp falat!
Macskát pedig ne végy soha,
Mert, ha fából lenne, noha
Kis sanszú, benőné moha!”
/Nemem András, antibandi és Közép-Európa legellenkommentelőbb színaranyhalhálóvetőgépkezelője/

„Aranyhalak, nincsen fátok,
S műanyag az ajtótok?!
Szálljon rátok fatok átok,
S dőljön rátok ajtó tok!”
/Faajtósi Dürer ősi átokmondása/

„Halka, költő úr, halka?! Az a kis hal akarna lenni?! Ezek szerint a kis fal a falka, a kis ró pedig a róka?! Kossuth Lajos meg magának csak per Laja?! Na, ja, aki megteheti, mi?! Hát nem! Nem, nem, soha! Még jó, hogy olyan idióta szóviccesnek szánt kétsorosoktól megkímélt minket, mint például a
          Juh ösvény a kos út,
          Ott reggae-ment Kossuth!
Szóval nagy szerencséje, hogy ideiglenesen idáig azért még nem süllyedt, de ettől függetlenül: NEM ENG.!” /Dr. Lecsapi Kecsap, a Költészeti Okostojások Selejtjeit Újító Tébolyda (KOSÚT) betanított főigazgatója/

„Nektek van fatok? Van, a Költő Úr használja, az az esze tokja.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Fa Tom Fa Tok fattya
S Fa Tok Fa Tom atyja?
Génül észi tok át,
S leli ész itt okát?”
/Tokmányossy Tokapörcz, taktapölöskei teketikmányoló TikTokker/

„Frady Endre ismét megugrotta a saját maga által megemelt léc és a tőle sajátvektor bázisugrásnyi távolságra elhelyezett túlpart közötti távolságot. Tudjuk, hogy a borostyánkő gyönyörű, de az igazi értékét a benne található, fosszilis rovarokat tartalmazó zárványok adják. Frady Endre költészete pont ilyen, sőt még ilyenebb (nem kevesek szerint a legilyenebb, sőt legeslegilyenebb!) fosszilis rovar,- sőt gyíkzárvány a világirodalom borostyánkövében. Gyönyörködni, gyönyörködni, gyönyörködni! - mondta volna Lenin, de egyrészt mást mondott, másrészt azt se magyarul. Aki nem tud magyarusul, ne beszéljen magyarusul! Ugyanakkor néma migráncsnak híg a leve, mint amikor megbuggyant a gyanta, úgyhogy sose lesz belőle pókzárványos borostyánkő. Frady Endre mintás fatokos aranyhalkést minden magyar macska mancsába!” /Penge Palkó, fatokos aranyhalkésélező és köszörűs költőkatalizátor díler/

„Én úgy felbátorodtam a "S csak egyvalaki nem fél, én!" örökbecsű soron, hogy azt merem állítani: "a teljes Frady Univerzumból - s ez nagy szó - ez a kedvenc aranyhalas fatokos versem".” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Bölcs humán úr, jól választott,
Rámutatva, hogy "épp azt ott! ",
Bár ennek nem örvendett a
Nép s így zúgta: "Vérvendetta! ".
Ketté téptek fatok szélén,
S csak egyvalaki két fél, én!”
/2x0,5 F. Endre, két felebarát/

„Mi ez a halszagú macskaszéklet, ez a szellemi ajtófélfa lefejelés?! Ki ez a háziállatfarmergatyából kilógó végbelű mentális sötétítőfüggöny?! Magyarországra emigrált másodgenerációs szamuráj magyartanárok tucatjai követnek el harakirit már a líraborzalmat indító akváriumom-t kifejezés láttán, majd szörnyű vergődés közepette a halka szóhoz érve halálhörögve követelik, hogy valaki végre könyörüljön meg rajtuk és fejezze le őket egy kardszárnyú heringgel! Mindeközben a szeizmográfok élénk forgómozgás okozta rengéseket észlelnek a Kossuth Mauzóleum irányából és az állatkertben eleven szülni kezdenek a tölgyfatyúk szobrok! Frady Endre csodatételei olyan nyilvánvalóak, hogy könyörgöm, mielőbb mártírhalasszuk meg egy ütemesen le-lecsapó fa ajtótokkal, és avassuk boldoggá őt és a szerencsés utókorát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy tigrisfalka támadta meg az aranyhalamat. Ezt sosem felejtem el, mert mindig erre emlékeztet a tigrisbőr bevonatú bútorzatom és a tigriscsont tokos ajtóim.” /Chuck Norris/