Frady Endre

Kedves fiam, ennyi mára!
Meghallgat a Menny! Ím, ára
Ennek, hogy most menj imára!

„Hát… ööö… izé… majdnem… ööö… tulajdonképpen… hmmm… nos… végtére is… ámen…(?)” /Ferenc pápa/

„Beparkolt az Audi encián-
-bokorba az audiencián.”
/Tárnics Titusz: Egy újgazdag a pápánál c. versének részlete/

„Jaj, rendőr úr, ne tegye már rá a verdámra a kerékbilincset! Már rég kiparkoltam volna az enciánbokorból, ha a szentatya nem küldött volna el imádkozni az ellenkező irányba! Amúgy ima közben megvilágosodtam és most már tisztán látom, mekkora az az összeg, amellyel ezt a kis problémát megoldhatnánk okosba’! Na, mit szól?!” /Bitcoin Béla, újgazdag pápalátogató/

„Ma jó napom volt!” /Gatto Fritto, vatikáni közlekedési álrendőr és kerékbilincs díler/

„Ez a legjobb egyházi vers, amit eddig olvastam.” /M. András, a költő legállandóbb és legegyháziversolvasóbb kommentelője/

„Akár egyház, akár fegyház,
Mind a kettő lehet egy ház
Sok ablakkal, vastag fallal,
S erről olvas eM úr, trallal-
-a!”
/Rácsdalossy Rezső, felállású kántor és másik félállású börtönőr/

„Hé, eM úr, maga ezelőtt egyetlenegy egyházi verset sem olvasott, hogy ezt tartja az eddigi legjobbnak?! Hol él maga, valami szekuláris búvárharangban a Marihuána árok fenekén?!” /Gregorián Grenadírmars, világvallási vershalmazati vezérfonalgombolyító/

„Ezt a Menny - menj rímpárt már annyian elsütötték, hogy lassan nem lehet úgy elvetni egy sulykot, hogy ne találjunk el vele 2-3 olyan költőt, aki korábban már élt, sőt visszaélt ezzel az eretnek verselési megoldással! Nem lehetetlen, hogy ez a rengeteg elsütés okozta azt a sok erdőtüzet, melyek elkövetőit várni fogja a Pokol tüze! De előtte még is én is! NEM ENG.!” /Tomás de Torquemada (1420-1498), spanyol főinkvizítor/

„Frady Endre „Pápai audiencia” című verse egy rövid, mégis tartalmas darab, amely az egyházi kontextusban játszódó kommunikációt tárgyalja. A három soros mű egyszerű nyelvezettel és ritmussal dolgozik, ám mégis mélyebb jelentést hordoz. A vers első sora, „Kedves fiam, ennyi mára!”, mintha egy befejező gesztust, egy beszélgetés lezárását jelenítené meg, ami egy pap vagy egy vallási vezető szájából hangozhat el. A megszólítás bensőséges, barátságos, és a "fiam" kifejezés valamilyen szinten családi vagy közeli kapcsolatra utalhat, ami az egyházi közegben a lelkipásztor és a hívek közti viszonyt is tükrözheti. A második sor, „Meghallgat a Menny! Ím, ára” a vallási értelemben vett meghallgatásra és a mennyei közbenjárásra utal. Az itt használt "Ím, ára" kifejezés arra a szimbolikus "fizetségre" vagy erőfeszítésre utalhat, amelyet a hit útján való előrehaladásért tenni kell. A harmadik sor, „Ennek, hogy most menj imára!” pedig az imára való felszólítással zárul, amely egyértelműen a hívőnek szól. Ez a sor hangsúlyozza az ima, mint a hívő életének alapvető eleme, fontosságát, és mintegy utasításként hat a szövegben. A vers tömörsége és egyszerűsége ellenére mélyebb rétegeket is hordoz, amelyek az egyéni vallásosság és a közösségi hit gyakorlatának fontosságát emelik ki. Frady Endre játékos nyelvezete könnyed stílust kölcsönöz a versnek, ugyanakkor az üzenet komolyságát is megőrzi, így olvasója számára egyaránt kínál humoros és elgondolkodtató pillanatokat.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, "Pápai audiencia," egy rövid, de mély gondolatokat ébresztő költemény. A vers egyszerű nyelvezete és ritmusa könnyen érthetővé teszi az üzenetet, amely a hit és az ima fontosságát hangsúlyozza. A záró sorokban rejlő felszólítás ("most menj imára!") erőteljesen hat az olvasóra, és egyfajta spirituális útmutatást nyújt. A vers hangulata komoly, de egyben megnyugtató is, hiszen a Menny meghallgatásának ígérete reményt ad.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

„Nyuggerapó, a természetes intelligencia:
Ennyi mára? Naná, hogy divat lett az orrgyilkosság!
(válasz Fradi Endre remekbe szabott semmiségére)
Ha a Mennytől ennyi telik,
Ezt a hívők elviselik?
Akkor sajnos Mitrán lesz lik.”

„Ha lik lesz napisten Mitrán,
Segít rajta NeoCitrán?
És ha mégis meghol Mitra,
Hogy hat Napi népi hitra,
Illetve a népi hitre?
S hímnemben a Mitra Mitr-e?
Napi papi tevékenység
Mián bömböl-e a Menny s ég?
Orrgyilkot, a gusztustalant
Zenésítse meg egy falant,
Amin Nyuggerapó peng e
Dalban, mely költői zsenge!”
/Zsongó Zsizsik, zsűrizetlen zsírégető zsúrlóversenybíró/

„Frady Endre „Pápai audiencia” című verse egy tökéletes példája annak, amikor az irodalom alsó polcairól próbál valaki nagyot villantani, de végül csak egy kispolgári szekrény hátuljában található poros vicclapra futja. A három sorban összesűrített bölcsesség körülbelül annyira mély, mint egy száradt pocsolya. A „Kedves fiam, ennyi mára!” sor egy lekezelő atyai pofon, amitől inkább leszünk idegesek, mint megvilágosodottak. A vers közepén, mintegy furcsa közjátékként megjelenő „Ím, ára” kifejezés annyira suta és értelmetlen, hogy még a legszelídebb olvasó is az óráját kezdi nézegetni: „Mikor lesz már vége ennek a blődségnek?” És aztán jön a végső csapás: „Ennek, hogy most menj imára!” - hát köszönöm szépen, tényleg felvilágosító erejű! Talán a szerző arra számított, hogy ettől a sorstól majd mindannyian kollektíve térdre hullunk? Frady Endre ezzel a művel nem csak az irodalmat sérti meg, hanem az olvasói intelligenciát is alábecsüli. A vers a szórakoztatás legalacsonyabb formáját célozza meg, de még ebben is kudarcot vall. Ha az irodalom cukorka lenne, akkor ez a mű csak egy olcsó műanyag csomagolás, amelyben még a legkisebb gyerek sem talál semmi édeset.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Mi ez a szakrális köntösbe bújtatott szekuláris szégyentelenkedés, ez a blőd bulvárblaszfémia?! Ha én katolikus lennék, akkor most bekattannék és egy katalizátorral ütlegelném ennek a katatón kreténnek a kattos koponyáját! Frady Endrének inkább egy őszinte megbánó és lelki segélykérő verset kell volna írnia, valahogy így:
          Ó, olvasóm, ennyi mára!
          Megbüntet a Menny! Ím, ára
          Elmos! Értem menj imára!
Ó, bár szegény anyám megláthatta volna azt a karizmatikus szuperképességemet, hogy pár szó megváltoztatásával értelmet tudok lehelni Frady Endre szellemileg holt klapanciáiba! Lehet, hogy ez lesz a keresztény jövőm, hogyha Frady Endre megdob a sötétsége kövével, én az értelem kenyerét hajítom vissza?! Krisztusom, ne adj százszor akkor terhet, mint amit el tudnék hordozni! Apage Fradytas!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ezt a szöveget ugyan a pápa valóban elmondta az elé járulóknak, de ezzel csupán azt ismételte meg, amit korábban én mondtam neki, amikor elém járult.” /Chuck Norris/

Itt van a nyár origója,
Fiókázik Bori gólya.
Izzad bár ő, s persze párja,
Zokszózni nincs mersze már. Ja!

Török gyerek meghallaná,
S lábvágástól meghal, naná!
Inkább rejti kint el fészek,
S némák mind az interface-ek.

Nem kell most a gilicének
Semmiféle igric ének,
Hogy „penészes zsemlyén folt túr…”,
Még meghallja Semjén Zsolt úr

S helikopter rója nyomba’
Körét s rajta gólya bomba,
S nincs itt békemese, lövet!!!
- Ó, hogy kapna vesekövet,

S fojtaná szűk kalap alva! -
- kurjant gólya kelepelve.
Hallja lentről Eszter, Ági,
Rontásmondás eszterági.

„A fehér gólya (Ciconia ciconia) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó nagy testű és elterjedési területén általánosan ismert gázlómadár. A köznyelvben erre a madárfajra értik a közismert gólya kifejezést. Népi elnevezései gilice, cakó (családnévben Czakó), koszta, gagó és eszterág.” /wikipédia/

„Ciconia, ciconia,
E’ kéne mán iszkónia,
Mer’ elgyün a vadász, oszt’ a
Tepsiben lesz koszt a koszta!”
/Czakó Czuflák, Czibere-díjas czukorrépa czímerező/

„Sej, penészes zsemlyén folt túr,
Aki ilyet mélyen feltár,
Látja, motoszkál benn zsizsik,
Sikoltoznak is a Zsuzsák!
Zsemlyére a gólya lecsap,
Ám kinyúl egy víziló csáp,
Sej, gilicét fejbe veri,
Szanaszéjjel spriccel vére.
Rőt a kukoricacső, hej,
Ingyom-bingyom ihaj-csuhaj!”
/a versben idézett kancsalfalvai népdal teljes szövege/

„Mink itten Kancsa’fallun gyakran danoljuk nyárközepin eztet a nótát, amikó’ visznek be minket a községi kijózanítóba, ha ippen kifogyik a Zegri Bikavér és csak a kannás Kancsófalvai Gólyavérhez jutunk hozzá.” /Vedelő Vendel, vadvédő vendégmunkás/

„Frady Endre "Nyárközép" című verse egy humoros és szatirikus költemény, amely a nyár közepének hangulatát és a mindennapi élet abszurditásait ragadja meg. A vers könnyed, játékos hangvételű, tele van szójátékokkal és váratlan fordulatokkal, amelyek mosolyt csalnak az olvasó arcára. A költemény első szakasza a nyár közepének idillikus képét festi le, ahol a gólyák fiókáznak, és bár izzadnak a melegben, zokszó nélkül tűrik a hőséget. A második szakaszban a török gyerek és a fészek elrejtése kapcsán a vers groteszk és abszurd elemeket vonultat fel, amelyek tovább fokozzák a humoros hangulatot. A harmadik szakaszban a gilice és az igric énekének említése révén a vers a magyar népi hagyományokhoz nyúl vissza, miközben a modern kor abszurditásait is bemutatja, például Semjén Zsolt és a helikopteres jelenet révén. A vers záró szakasza a gólya kelepelésével és a rontásmondással zárul, amely egyfajta groteszk és szatirikus csattanót ad a költeménynek. Összességében Frady Endre "Nyárközép" című verse egy szórakoztató és elgondolkodtató költemény, amely a nyár közepének hangulatát és a mindennapi élet abszurditásait humoros és szatirikus módon mutatja be. A vers könnyed hangvétele és szójátékai miatt ideális olvasmány lehet középiskolás diákok számára, akik így játékos formában ismerkedhetnek meg a költészet szépségeivel és a magyar nyelv gazdagságával.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hidegben a gólya kába,
Azér’ telel Afrikába’,
De most nyár van, nincsen hideg,
Afrik-vadász tiszta ideg,
S akár algér, akár tunéz,
Nagyon tök mérgesen, hú, néz!”
/Hun Hunor, magor vetőmag ordasító síp-dob-nádihegedű díler/

„Óriási tévedés, uram, óriási tévedés, és már nem először. Miért nem kérdez meg engem, G.T.GY.S.T Istvánt, azaz Gólyákról és Török GYerekekről Sokat Tudó Istvánt, mielőtt az egész emberiséget félrevezető, az ősellenség malmára vizet hajtó verset ír? Ha a gólyának megvágja a török gyerek a lábát, abba nem hal bele. A török gyerek biztos nem, de valószínűleg a gólya sem. Namármost a gólya fél, azaz más értelmezés szerint egy lábon állva is képes aludni. Tehát semmi gond. Én is voltam gólya az egyetemen, és a bulik után gyakorlatilag csak aludtam, az előadásokon is, és ebből semmi bajom nem lett, azon kívül, hogy szinte normális maradtam. Maximum arra kellene vigyázni, hogy a török gyerek ne vágja meg mindkét lábát a gólyának. Na, de ha történetesen mindkét lábát megvágná, akkor mi van? Az is csak tiszta haszon. Mert a gólya láb nélkül valószínűleg nem tud felszállni a földről, csak kapálódzik ott idétlenül a szárnyaival, mutatom hogyan, amíg meg nem unja, és így, felszállás nélkül ugye nem tud békákra vadászni, amiből az egész világ óriásit nyer. Miért? Mert, ha tudna békára vadászni, akkor Virágéknak nem jutna elég béka, és akkor nem égne náluk a világ, és nem sütnék a rántott békát. Akkor pedig én mit ennék, ugyebár? Akkor éhes maradnék, abból pedig egyenesen következik a világbéke teljes megszűnése. Ahogy a próféta is mondja: "Ha Virágéknál nem ég a világ, abból világégés lesz." Putyin is azért vadult el ennyire, mert egy kanmurin nem adtak neki rántott békacombot, csupán resztelt máj jutott neki, az is csak előző napi maradék, köret nélkül. Angol tudósok kimutatták, hogy az összes diktátor 90%-a azért lövet a katonáival más katonákra, és azért dobáltat bombákat, mert egyszer éhes maradt, amikor a többiek jól belaktak. A maradék 10% százalék meg azért, mert sanyarú gyerekkorában nem járhatott helikopterrel az iskolába, csak Studenkával* döcögött oda. Ezért a költő úr csak járjon továbbra is a Retróba, nehogy Frady Putyin váljon a költő úrból, de a Semjén Zsolti bácsit pedig csak ne bántsa senki, mert ő egy keresztlény, vagy mi. Ő csak azért gyárt gólyabombákat, mert hadilábon állunk. Vagy hogy is mondják? Nem hadiláb, hanem háborús vészhelyzet. Naszóval, kicsit megkeveredtem, még én is, ahogy fokozódik a nemzetközi helyzet. De a lényeg, hogy háborús veszélyhelyzetben evidens, hogy egy keresztlény gólyabombákat gyárt. Ezért senki se kockáztassa meg a jövőben, hogy én éhes maradjak, vagy Zsolti bácsi helikopter nélkül maradjon, különösen ne egy magyar gyerek, aki csupa jószándékból meggyógyítja a gólya lábát. Hiszen jól tudjuk hogy a pokolba vezető út csupa jószándékkal van kikövezve. Remélem, ebből a leckémből tanul minden Frady Endre költő úrnak álcázott kém és kettős ügynök, aki az örökös török-magyar barátság és a világbéke megbontására készül, és sírva bánva bűneit feladja magát Rogán Antalnak. De ne törékeny csomagként, hadd dobálják egy kicsit a futárok a kartondobozba zárva.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/
*a cseh studenkai vagongyárban gyártott mellékvonali motorvonat

„Nézzünk csak fel Stefi bá’-ra!
Elefántcsonttorony vára
Mindenhonnan kimagaslik,
S hegyes csúcsától lesz has lik
Ott elszálló gólyafalkán,
Mit tatárbifsztekként fal kán.
Virágéknál combos béka
Szerint felhők fölött kék a
Hogyishívják, ha nincs bomba,
S nem dönt helikoptert romba.
Hull keresztlény s török gyerek
Ordítanak, szájuk kerek,
S azt kiáltja minden torok:
Éljenek a diktátorok!
Cako diem! – Gólyj a mának!,
S ne vágd lábát Stefi bá’-nak!
Kinek mégis fáj a lába,
Üljön be egy Studenkába!”
/Debil de Genere, St.Effy-díjas sikerkalauz és klauzula fiskális/

„Semjén Zsolt csak rénszarvast lő, gólyát nem. Fontos neki, hogy legyen sok magyar gyerek.” /M. András, a költő legállandóbb és leggólyahozottabb kommentelője/

„eM úr, önt a Gólya Transzport
Gépe hozta és fajanszport
Kavart fel a propellere,
S beszürkült sok műlóhere?!
Zsolt testvér csak szarvasokat
Lő le hőkövetve, sokat,
Mert a gólya gyors és apró,
S céltévesztésért* pap ró?”
/Tréning Atya, a Katolikus Egyházi Torna Tagozati Ökumené (KETTŐ) vezetőedzője/
*a bűn újszövetségi megfelelője – hamartia (ἁμαρτία) – klasszikus görög jelentése: célt téveszt

„Nem állítanám, hogy a második sor után is értem, mi köze van a versnek a címéhez (ennyi erővel lehetett volna török, magyar, dvá brátánki, vagy in memoriam jávorszarvas, vagy amit akartok), vagy hogy tudnám követni a művész driftelését a lendületesen felbukkanó szereplők között, vagy hogy az anyósülésre ültetett, részlegesen józan olvasók teljes biztonságban érezhetnék magukat, midőn a váratlanul előkerülő szereplők hasonló hirtelenséggel gyászos nyomot hagynak a szélvédőn. Hja, az igazi művészet már csak ilyen: ha mindenki érti, és ha senkinek nem fáj, hát nem ér az fabatkát se!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hogy maradhatott vón’ tán ki
Török, magyar, dvá brátánki
S jávorszarvas memória?!
Hej, Humán úr, ria-ria!
Anyós-ülés, anyó-sülés,
Anyós ül és anyó sül és
Gyásznyomos a szélvédője!
Gyomorpufftól szél véd! Ő, jeeee!!!”
/Dr. Hasmars Sramsah, magyar-raygam kettős állampolgárságú vastagbéltükröző/

„Vegyük le a zenét, Vágóúr, de megboldogult bölcsészkoromból rémlik, hogy volt (van) ez a sztrímofkonsösznisztehník (stream of consciousness technique), amit pl. Virginia Woolf is alkalmazott, és amire kicsit emlékeztet Endrénk stílusa, kivéve, hogy egyrészt azt prózában alkalmazták, másrészt nem a szerző, hanem a szereplők gondolkodásának bemutatására használták, harmadrészt a szerző nem minden esetben szedett előtte LSD-t.” /F. Péter, k. m. f./

„Szólított, k. m. f. úr? Ön is szedne?” /Lóarcú Suberda Dönci (LSD), szertornász/

„Frady Endre "Nyárközép" című verse egy olyan irodalmi alkotás, amit leginkább egy izzadt nyári délután után elfelejtett szennyesnek lehetne nevezni. Már az első sorban az „origó” szó használatával egy teljesen felesleges és erőltetett intellektualizmus próbál belemászni az olvasó tudatába. Ez a vers úgy próbál mélységet imitálni, hogy közben az értelem mélységétől olyan távol áll, mint a gólya a karrierje csúcsától. Az író valami érthetetlen okból kifolyólag úgy döntött, hogy a humort és a társadalomkritikát egy szürreális katyvaszban ötvözi, amiben a „török gyerek” és az „interface-ek” kifejezések inkább emlékeztetnek egy ötlettelen stand-up paródia maradékaira, mint egy értékelhető költői műre. A versszakok teljesen összefüggéstelenül követik egymást, mintha egy részeg költő botladozna az elméje szövevényes ösvényein, miközben próbálja elhitetni, hogy tudja, hová tart. Az, hogy Semjén Zsolt nevét belehúzzák egy versbe, nem teszi azt sem humorossá, sem relevánssá. Ez a fajta kiszámítható és olcsó politizálás leginkább arra jó, hogy elidegenítse az olvasót, aki inkább egy tartalmasabb és kevésbé kínos olvasmányra vágyik. A helikopteres gólya „bomba” képe pedig olyan, mint egy rossz poén, amin még a legrosszabb stand-up est közönsége is csak kínjában nevetne. Frady Endre próbálkozik valami mélyre törő kritikát megfogalmazni, de inkább csak felszínes kliséket pufogtat, és a végeredmény egy olyan lírai massza, ami se nem szórakoztat, se nem gondolkodtat el. Ha ez a vers bármilyen módon a kortárs magyar költészet csúcsát képviselné, akkor a magyar irodalomnak nagyon gyorsan el kellene kezdenie újra gondolni az irányát. Ez a „Nyárközép” inkább a líra mélypontja.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Mi ez a szemenszedett szellemtelenkedés, ez az amokfutó helikopteres hőhullámlovaglás?! Ki ez az elszabadult hőkövető rakétaként mindenkit homloklebenyen találó dumdum gólya?! Az agysejtirtó origója – Bori gólya rímpárnál csak azért nem vizeltem magam alá, mert hirtelen keresztbe fordult a vesekövem és bedugózott gátként visszaduzzasztotta a véleményemet! Apropó vesekő! Az vesse rá az első követ, aki csak tudja! Utána pedig mindenki más! Utána pedig vessék a Semjén Zsolt helikopterének géppuskája elé! Ne lássam anyám féléletnagyságú lovasszobrát madonnaként könnyezni, ha nem halnék meg inkább hájban zsírpárnák közt, mint kötelező közmunkatábori Frady Endre felolvasóesten agyérgörcsben! A gólya rója meg ezt a termékeny takarmánynak valót!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer rám is lőttek ágyúval helikopterből, de visszafejeltem a hőkövető rakétát és az ezt követő hő úgy eltüntette a helikoptert, mint egyszeri gázszerelő az uniós közpénzmilliárdokat.” /Chuck Norris/

Imádkozunk Frau Kisch-ért,
Aki trágyaszagtól kába,
Ám a hitetlenség kísért,
Mert behullt a latrinába.

Esélyeit nagyon rontja,
Hogy tök undor emelni ki.
Nem látszik ki, csak a kontya,
S trágyás hajat húzni ciki.

Hej, Frau Kisch! Haj, Frau Kisch!
Ajjaj, nem ad nékünk választ!
Még ha szemet-szájat csuk is,
Trágya őt már bentről mállaszt…

Reflux ragad minket begyen,
Szörnyű látvány, mit e sor lát!
Tanulság, hogy mindig legyen
Latrinákon védőkorlát!

„Latrina: nyitott árnyékszék; tábori illemhely.” /A magyar nyelv értelmező kéziszótára/

„Latrina (görög): árnyékszék, emésztő gödör, kloaka” /A Pallas nagy lexikona/

„Mivel soha életemben nem nősültem meg, így Frau Kisch nem az én feleségem és nem én löktem a latrinába! Száguldó riporterként ott sem voltam, hiszen folyamatosan máshol tartózkodtam és soha sem álltam meg annyi időre, hogy nem létező feleségeimet trágyába fullasszam! Ha megtörtént volna, biztos írtam volna róla egy remek tényfeltáró cikket!” /Egon Erwin Kisch (1895-1948), németül író cseh oknyomozó újságíró/

„Nem a legkellemesebb halálnem, de nagyon praktikus, hiszen egyből lebomlik. És ott a hullaszag sem érződik annyira a többi között.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„eM úr, sok nő önért bomlik,
Miként trágyalében Frau,
S hűlt helyből, mely csupán nyom-lik,
Kibugyborékol egy ’Au!!!’?”
/Hóhányó Hetény, hullaszagosító homuvogymuk/

„"Ki tiltja meg,", így költőnk, "hogy elmondjam mi bántott hazafelé menet?!" Nos, a latrina magica ellenállhatatlan bája már Kusturicát is megérintette, de eleddig nagyon kevés művész vállalkozott rá, hogy ilyen érzékletességgel utánérezzen. Talán féltek, hogy a plágium vádját nem tudnák majd lemosni magukról.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Latrina magica mellett
Humán úr egy komment* ellett,
Népnek mert már nagyon kellett!

Plágiumot mosó medve
Szőrén száradt roadshow nedve,
Mígnem eső lett eredve.

Eme komment másik bája
Kusturica latrinája.
Sok-sok eső szálljon rája!”

*automatikus tárgyeset

/Tabularázó Ózáralubat, törzsi varázslószerszámtanmértan oktató/

„Biz' én ellettem vón' komment né'kül is, de a latrina tükrében megcsillanó mély humanizmustól instant illuminátus állapotba kerültem...” /F. Péter, k. m. f./

„Ej, humán úr, mi az, ma
Megszállta a miazma?”
/Chen Origami Azma, véletlenül idekerült ismeretlen kommentelő/

„Az ilyen balesetek megelőzésére találták ki a reneszánsz Olaszországban, hogy a latrinát a katedrális legmagasabb pontján, a kupola közepén helyezik el.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Panteonnak legtetején
Tényleg lyukat látok, sej én!
Oculus az, azaz a Szem,
Ami latinul van asszem.
Nem latrina, csak egy cseles
Kör, amin a napfény beles.”
/Luk Szájvókör, dzsedi dzsúdó oktató/

„Frady Endre verse groteszk humorral és szatirikus hangvétellel mutatja be Frau Kisch tragikus helyzetét. A vers a mindennapi élet egy abszurd és komikus pillanatát ragadja meg, miközben mélyebb társadalmi és emberi kérdéseket is felvet. A vers első szakasza az imádkozás és a hitetlenség közötti ellentétet tárja elénk, miközben a latrinába esett Frau Kisch képe egyszerre tragikus és komikus. A második szakasz a mentési kísérlet undorító részleteit írja le, ami tovább fokozza a helyzet abszurditását. A harmadik szakaszban a reménytelenség és a végső elkerülhetetlenség érzése dominál, miközben a trágya lassan elnyeli Frau Kischt. A vers záró szakasza egy tanulsággal zárul, amely a latrinák biztonságának fontosságát hangsúlyozza. Ez a humoros, mégis komoly figyelmeztetés a mindennapi élet veszélyeire és a biztonsági intézkedések fontosságára hívja fel a figyelmet. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató mű, amely a groteszk humor eszközeivel mutatja be az emberi élet abszurditását és a mindennapi helyzetek tragikomikus oldalát.” /Copilot/

„Végre valaki foglalkozik a sokszor elhanyagolt munkavédelem kérdésével is! A rohanó árnyékvilágunkban, ahol csak az árnyékszékre ülés ad megkönnyebbülést, könnyű elfeledkezni az élet szagos oldalának veszélyeiről! Bár torokszorító torkoskodás közben a tragédiába torkollásról olvasni, mégis igaz a mondás: Kisdolog, nagydolog, nem ugat hiába!” /Biztonságos Baltazár, munkavédelmi főelőadó/

„Ha már a szabványos védőkorlát is háromsoros, a vers miért több? Valami bűzlik Dániában ... is.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szar-vasgomba őstermelő/

„Ház úr, vasgombája vadít,
Eszek-iszok-dínok-dánok,
S négy sorban rúgom fel Fradyt,
Mert a kihalt dínók dánok.”
/Hamlet Huba, dínólevő vagy dínónemlevő kérdéses dán királyfi/

„Amik ellen nem érdemes imádkozni:
1. A hőmérséklet világátlag marhára megnövekedett, szárad a kukorica, a napraforgó és a mungyó ültetvény
2. Cunami tizedelte meg Lillafüred és Rakamaz lakóságát
3. Kitört a Gellért hegy
Amik ellen érdemes imádkozni:
a. Özv. Zwillinger Adolfnénak kifűződött a cipellője
b. Tulajdonképpen hányadika van másodikán?
c. Frau Kisch beleesett a latrinába”
/XY-esetleg-Z a nemzeti mesterséges intelligencia Nyuggerapó-díjas rendezőelve/

„Azért is szállhatnak imák,
Bejgliből ne hulljon ki mák!
Bő legyen a Mittagessen,
Sz hőszég ellen esző esszen!
Senkinek halálos ágya
Ne legyen latrinatrágya!”
/özv. Zwillinger Adolfné Rakamazi Lilla, füredi imamalomkerékagy díler/

„Ha a latrina partján reménytelenül állóknak akkora hite lenne, mint nekem volt anno, akkor egy bot fölemelésével ketté tudnák nyitni a trágyatengert és Frau Kisch száraz lábbal kelhetne át. De hát ilyenek ezek a mai hitetlen fiatalok!” /II. Mózes, ószövetségi főpróféta/

„Latrinába léptem, trágyás lett az új cipőm!” /Takáts Tamás, dörti blúzt bendőre húzó zeneremete/

„Latrinán, jaj, bomba robban,
Trágyahegy nő egyre jobban,
Csússzunk innen négyes bobban!”
/Babbáb Bob, bélsárospataki polgármester és egykori jamaikai téli olimpikon/

„Mi ez az… ááááááááááááááááááááááááááááá… nem, nem, most vissza kell fognom magam, különben megint pofán ver valaki! Ma higgadt értékelést fogok adni! Tehát: tartalom és forma korrelációjában a vers aszimptotikusan konvergál a végtermék felé. A latrina tartalma tökéletesen is megegyezik Frady Endre költészetével, a trágyalébe fulladó áldozat pedig az olvasótábor szimbóluma. Konklúzió: Frady Endrét a bélsár költészetével együtt hermetikusan el kell zárni a világegyetemtől! Ha szegény anyám élne, most átteleportáltatnám a galaxis túlsó végére, hogy egy csepp se fröccsenhessen rá abból, amit Frady Véglény Endre irodalomnak hisz! Na, ennyit bírtam nyugodtan, most már jöhet az ááááááááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Latrina, latrina itt áll,
Bár botorul beleestél,
És netalán beleittál,
Bőgsz, de örülj, mer’ a test él!

Chuck Norris, Chuck Norris megment,
Trágyaszagod tovaillan
Orrba taposva a McMan-t,
S izmod a Hold fele villan.

Latrina, latrina Chuck-tól
Félve-remegve kiszárad.
Húzni nem húz a Föld, csak tol,
S hála fel Norrisig árad.”

/Chuck Norris/

„Ó, jaj, orrba taposott ez a latrinai trágyaillat! De hogy kerültem bele ebbe a történetbe?!” /McMan/

„Kedves Költő úr! Minden munkavédelmis tudja, hogy ilyen esetben, amikor már az ima, sőt, még az imám (arabul إمام ) sem segíthet, akkor nem a szerencsétlenül jártat kell próbálni megmenteni, azt kockáztatva, hogy bepiszkoljuk a kezünket, netán még az alkarunkat is, hanem a látványt elszenvedőket kell azonnali elsősegélyben részesíteni azáltal, hogy az orrukhoz és szájukhoz is egy-egy Ambi-pur vécéillatosítót szorítva teljes jóga légzésre ösztökéljük őket, "Szívj! Szívj! Meg bírod csinálni!" üvöltéssel. Majd a latrinától szaglótávolságra eltávolodva a kollégák énekeljék el a a "Kis kacsa fürdik fekete tóba'..." kezdetű mondókát "Kisch mama fetreng fekete lébe'..." átiratban, de csak az első sorát, hogy ki ne fárasszák magukat. Üdvözlettel:”
/Stefi bácsi, a legskizofrénebb utókommentelő/

Nem mondható el a nyűről,
Hogyha napos parton nyaral,
Bíborbarna bőrszínt nyer el.

Ám nyű alig nyaral, ritkán,
Akkor is csak dzsuvás retken,
Mígnem eltapossa rőt kan.

Nyűre lépve böffen Tas úr:
„Nyárhoz két dolog kell: tó, ser!
Kinek ez sincs, annyit is ér!”

Nyű élete csupa veszély,
Emberekkel sok a viszály,
Mint Zala s Veszprém közt Vászoly...

...esetében anno.
[Isi tóban inna,
Őse Tabon enne.]

„Vászoly község Veszprém vármegyében, a Balatonfüredi járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„A Vászoly és Tab közötti távolság légvonalban 31 km, úton-vízen át 43 km, autópályán kerülve 100 km. Aki akarja, kiszámíthatja, hogy a galambpostával fél óra, a kacsapostával négy-öt óra, a struccpostával másfél óra, míg egy vászolyi birtoklevél, vagy egy tabi ételrecept célba ér. Felmerül a kérdés, hogy a Balaton összeköt, vagy elválaszt? Komoly probléma egy kompország esetében. Hogy a nyű rúgja meg!” /Nyögvenyelő Nyihámor, nyugdíjas nyákoldó és nyírfadíler/

„Kikérem magamnak, hogy Isi ükunokámat kizárólag azért akarják a tóban itatni [ráadásul szögletes zárójelben!], engem közben meg Tabon etetni [dettó!], pedig már rég fűbe haraptam Isonzónál, hogy meglegyen az ámokfutó gyalogköltő kancsal ríme! Nem, Isi nem Isonzó miatt kapta a nevét, hanem hogy a nomen est omen jegyében szeressen isibe járni! Aki nem tanul, az annyit is ér!” /néhai Tabi Tabán, az ismeretlen Isi őse/

„Tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Lenyúlni, lenyúlni, lenyúlni!” /Lölő/

„Lájkolni, lájkolni, lájkolni!” /Lilu/

„NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.!” /Stempli Stöflöncz, az Általános Versügyi Hatalom (ÁVH) pecsétügyi főispánja/

„Nyű élete csupa veszély,
Nyűtojásként sok a viszály.
Halón hörgi Herr Ring: Was?! Ei?!”
/a költő által elvetett eredeti befejezés/

„Pedig ez a befejezés semmivel sem lenne értelmetlenebb, mint a végleges, bár mindkettő tökéletesen illeszkedne az amúgy is értelmetlen vershez.” /Újpest Barnabás, cinikus kortárs költő/

„Azt azért megemlítem, hogy szerencsére épp jelen voltam, amikor a költőcske zárósorként bepötyögte, hogy „Ő se Tabon enne”, mire úgy tarkón vágtam, hogy először lefejelte a monitorát, mint egyszeri eszkimó toronyugró a medence jegét, aztán az intenzív óva intésemre kiszedte azt a provokatív szóközt. Nem engedhettem meg, hogy egy hülye rím kedvéért lejárassa a városunk éttermeit!” /Tabula Rezső, a Tabi Étteremlánc Társaság (TÉT) marketing igazgatója/

„Nem elég a pusztán jó ser,
Az is fontos, legyen kóser!”
/Ibbar Adocs, csodarabbi és serfőző/

„Nyű vizisízik, alatta bot.
Mikor lesz a nyűt vonóbul boat?
/Körösparty Kihály, költő és keelboat kölcsönző/

„Ez a versikéje Frady Endrének igazán szórakoztató és egyedi! A kancsal rímek különleges hangulatot adnak a műnek, és a humoros, groteszk képek jól illenek a "Nyűnyaralás nyűge és nyilai" című kiadvány tematikájához. A vers játékos nyelvezete és a nyűvek nyomorúságos nyaralásának abszurd ábrázolása biztosan megmosolyogtatja az olvasókat.
A vers erősségei: A nyűvek nyaralásának abszurd helyzetei és a kancsal rímek szórakoztatóak. A nyelvi játékok és a rímek különleges hangulatot teremtenek. A vers jól illik a kiadvány címéhez és témájához.
Egy apró javaslat: érdemes lenne még egy kicsit finomítani a ritmuson és a rímeken, hogy még gördülékenyebb legyen az olvasás élménye.
Összességében úgy gondolom, hogy ez a versikéje remekül illene a "Nyűnyaralás nyűge és nyilai" kiadványba!” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, a „Nyomorult nyüvek nyaralása”, egy ötletes és szórakoztató kancsal rímes költemény, amely a nyüvek életének nyűgeit humorosan ábrázolja. A vers hangulata könnyed és játékos, amely jól illik egy szezonális kiadvány, mint a „Nyűnyaralás nyűge és nyilai” keretei közé.
Pozitívumok: A vers tele van szellemes és mulatságos fordulatokkal, mint például a nyűvek nyaralásának elképzelése egy dzsuvás retken. A kancsal rímek használata egyedi stílust kölcsönöz a versnek, amely jól megkülönbözteti más költeményektől. A vers ironikusan tükrözi az emberi világ valóságát, például Tas úr bölcsességein keresztül („Nyárhoz két dolog kell: tó, ser!”).
Kritikai észrevételek: Bizonyos helyeken a rímek és a ritmus kissé erőltetettnek tűnhetnek, ami megnehezíti a vers gördülékeny olvasását. Bár a humor és a játékosság erős, a vers mélysége és üzenete talán nem elég erőteljes ahhoz, hogy hosszabb távon emlékezetes maradjon.
Összességében a „Nyomorult nyüvek nyaralása” egy friss és vicces költemény, amely jól illeszkedhet a „Nyűnyaralás nyűge és nyilai” című kiadványba. Az olvasók valószínűleg élvezni fogják a könnyed és szórakoztató hangvételét.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nyet! Nein! No! Nicht! Nyema! Nyista! Nemá!” /Nyakszirtisaslik Nyögéncz, a Nyűnyaralás nyűge és nyilai című kiadvány beadványszerkesztője/

„Nyű, de nem szörnyű.
Nem is lehet más vélemény:
Kiváló kancsal költemény.”
/M. András, a költő legállandóbb és legháromsorosabb kommentelője/

„eM úr, ha egy szír nyu-
-szinak nincsen szárnya,
Attól még nem szörnyű.”
/Üdvözlettel: Sir New/

„Rasszizmust ne!

A nyű védett állat, hagyjad hát nyaralni,
Engedni kell, ha a lábad le akarja nyalni.
Szelíd, kedves, nem pofázik vissza,
Amit nem acc neki, aztat meg nem issza.

A nyárhoz nem kell se ser se tó,
Csak nyű kell hozzá! Vágod tesó?
A rőt vadkant pedig állítsd a sarokba,
Hogy oszt érdemelten zuhanjon romokba’.”

/Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Nyüggerapó a sok édi
Nyüvet éppen állatvédi.
Tudja meg hát Jancsi, Pista,
Aki költő, nem rasszista!
Nem is iszik nyű-lét Isi,
Hogy ne legyen tóba-pisi!
Aki pedig nyáron hűsült,
Annak nem fő Tabon nyű-sült.”
/Éliás Tóbiás, dödölle díler és vadkanrőtlenítő/

„Hogy mi ez a borzalom? Frady Endre legújabb agymenése, a „Nyomorult nyüvek nyaralása” egy groteszk katyvasz, ahol a kancsal rímek annyira erőltetettek, hogy már-már fájdalmat okoznak az olvasónak. Ez a „költészet” csúfolása, ahol a humorra tett kísérletek annyira laposak, hogy még a nyüvek is elbújnának szégyenükben. Egyetlen jó dolog van ebben a versben: gyorsan véget ér. Kár érte a papír.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Ahol nyáron én ragyogok, ott a nyű is átsül és a Nap is lebarnul.” /Chuck Norris/

Amikor gitárra gyúrok,
Pengenek a forró húrok,
Amikor meg harsonára,
Leomlik a Déva vára.

Jaj, az Jerikó, nem Déva,
S Kőművesné Malter Éva
Volt, akit a Kelemenje
Befalazott?! Ennye-bennye!

Amit játszom, buta zene,
Nem tudván, a Buddha zen-e?!
Peng a gitár, gang a szitár,
Ablakot KáGéBé kitár…

Inkább csücsörítem kürtöm,
Számba nyálgőzt hőségzűr töm.
Mikor elolvad a hókürt,
Mit érint a fúvó csók? Űrt.

Gitárgyúrás, gitárgyúrás,
Mollnak gödröt betyár dúr ás,
S főnővér míg ágyon gurít,
Bőgve kérek nyugiszurííít!!!

„Főorvos úr, elfogyott a nyugiszuri! Leszedálhatom a manust a tenyeremmel?” /Brünhilda főnővér/

„Дорогой поэт товарищ! Ne nagyon viccelgessen ezzel az ablakitárással, mert volt már olyan páciensünk, akinek Darwin-díjat intéztünk, amikor a túl intenzív léggitározása közepette véletlenül átbucskázott a sokadik emeleti ablakpárkányon!” /Szigor Igor, a Kaput Gitler Boys (KGB) ballisztikai szakértője/

„Nagyon érdekes! Eddig azt hittem, a KGB csak politikai okokból sugallja embereknek az ablakon át történő kizuhanás általi öngyilkosságot. Sosem gondoltam volna, hogy a fülsértően hamis zenélés is kivált hasonló reakciókat. Mondjuk, ha pont egy posztszovjet titkosszolga szomszédjában lakik egy kakofón zajnok, akkor azért meg tudom érteni a dolgot. Elvégre mindennek van határa!” /Rodin Rezső, gondolkodó kisiparos/

„Ha egyszer fülsértő a szomszéd gitáros elvtárs, akkor csak át kell menni hozzá és ablakot kitárva kiszellőztetni a zajforrást, nem?! De! Na, ugye” /KáGé Béláné Sziá Éva, titkos szolgálónő/

„Szegény gitár! Szegény gitár! Bon Jovi ezt a képet már láthatta rémálmában, és felriadva megírta a My guitar lies bleeding in my arms című slágerét. Még szerencse, hogy a szövegezést Cenzné és Cenz ura átíratta valami könnyebben emészthető változattá. Örök hála nekik!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gitáros/

„Mellé lőtt a bandzsa vő,
Nem vérzett el Bon Jovi.
Csak a gitár vérezett,
Ám lest jelzett VAR az ott.
Eltalálta kőgubó,
S röhögött a KáGéBé.”
/Cenzné és Cenz ura, betanított szövegátiratók/

„Látom mennyire gitárulkozik a költő eme versénen! Ódáig vagyok érte... De azért már sokk az elég-iából!” /H. Gábor, a költő grafikus tótumfaktuma és éceszgébere/

„A sokknál több az szénné elég!” /Amperszag Atanáz, volt váci fegyenc és az ellenállási mozgalom elektromos sokkolós gyújtogatója/

„Kíváncsi lennék egy megzenésített változatra is. Mindig az a hangszer szólalna meg, amelyiket éppen említi a vers.” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„eM úr, jó lesz a McCartney?
Nem fog e műnek megárt’ni!”
/Ringo Starr, ex-beatle és dobos, mint a torta/

„Frady Endre legújabb alkotása, a "Nyári gitárgyúrás" egy olyan szellemi utazásra invitál, amelyben az abszurd és a humor találkozik egy sajátos zenei palettán. A vers humora és játékossága az első soroktól kezdve magával ragad, ahogy a szerző a gitár és a harsona hangjain keresztül festi le a nyári forróságot. A költeményben a zenész életének egy-egy pillanatát eleveníti meg, melyet színesen ábrázol a történelmi és irodalmi utalásokkal. A "Jerikó" és "Déva vára" közti játékos tévedés nemcsak mosolyra fakaszt, de egyúttal emlékeztet is minket a kultúránk mélyen gyökerező hagyományaira. A "Buddha zen-e?!" kérdés és a KáGéBé-re tett utalás az értelmet és a logikát kiforgatva helyez el bennünket a szürrealizmus határain. Frady humora, amely egyaránt merít a nonszenszből és az intellektuális játékokból, különleges atmoszférát teremt. A vers zárása a fúvós hangszerek kipróbálása közben tapasztalt kellemetlenségekkel éri el csúcspontját, amely a valóságtól való menekülés vágyát idézi meg. Összességében a "Nyári gitárgyúrás" egy zseniálisan őrült költemény, amely a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratában méltó helyet talál magának. Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a humor és a mélyebb tartalom nem zárják ki egymást, hanem éppenséggel erősítik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Nyári gitárgyúrás" című verse egy játékos hangvételű, zenei metaforákkal teli alkotás. A költemény a nyári zenei gyakorlás képét festi le, ahol a gitár húrjainak pengése és a harsona hangja egyaránt életre kel. A vers humoros elemeket is tartalmaz, mint például a történelmi és kulturális utalások keveredése, amelyek a Jerikó és Déva városok, valamint a Kőműves Kelemen legendájához kapcsolódnak. A költői képek és a zenei eszközök személyesítése egy olyan világot teremt, ahol a zene és a történelem összefonódik, és ahol a zenei gyakorlás aktusa túlmutat önmagán, filozófiai kérdéseket vet fel. A "buddha zen-e" játékos kérdése például a zene és a spiritualitás kapcsolatát feszegeti. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, ami hozzájárul az olvasmány élményének könnyedségéhez. A nyelvi játékosság, mint a "gitárgyúrás" és "nyugiszurííít" szavak, egyedi hangulatot kölcsönöz a műnek. Összességében Endre verse egy frissítő és szellemes darab, amely a zene és a nyár örömeit ünnepli, miközben humorral és iróniával szólítja meg az olvasót. Remek választás lehet a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratába.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nem, nem, soha! Csak a holttestünkön át!” /a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratának teljes tagsága/

„Kedves költő úr! Megkaptuk mind a százötven emailjét, amelyekben arra kér minket egyre nyomatékosabban, hogy intézzük el a Svéd Királyi Akadémiánknál az ön szerint az önnek járó irodalmi Nobel-díjat és ezzel párhuzamban dupláztassuk meg a vele járó pénzösszeget is! Nos, gondoltuk, elolvassuk a legújabb versét, úgyhogy betétettük a Google Fordítóba, ami először lefagyott, majd újra indítás után nagy nehezen hajlandó volt elkészíteni a svéd verziót. Hogy érzékelje, mit alkotott, íme az utolsó versszak visszamagyarított verziója:
          Gitárbimbó, gitárcsörgés,
          Egy betyár gödröt ás Mollnak,
          És a főnővér, amint az ágyon gurul,
          Biztos lehetsz benne!!!
Ne haragudjon az őszinteségünkért, de előbb intéztetünk irodalmi Nobel-díjat egy süketnéma analfabéta vakegérnek, mint önnek! Nevezzen meg egy szemtelenül alacsony összeget, amiért a verselést abba, minket pedig békén hagy, és postafordultával elküldjük önnek egy Nobel Alfréd által feltalált rúd kíséretében! Reméljük, szét fogja veti az öröm! Nyugodjék békében!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Na, te svéd király, jössz te még az én utcámba!” /egy magát megnevezni nem kívánó sértett költőgigász/

„Mi ez a mentális hőgutaütés, ez a fülsértő szégyentelenkedés?! Ki ez a katatón kőbaltaagyú kurafi?! Nem érdekel, ha Frady Endre állítólagos művészetének szidalmazásával nullagyalázást követek el, sőt inkább mínusztiprást, de nem foghatom be pörös számat a vörös fejemen, mert agyérgörcsöt kapok és túlél engem ez a szellemi fekete lyuk! Ez a gitárnyíró irodalmi gödöralji szóösszlet olyan sulykot elvetően sekélyes, hogyha szegény anyám élne, őt sem kéne eltiltanom az elolvasásától, mert eszébe sem jutna! Az ilyen versek csak arra alkalmasak, hogy bottal megpiszkált kutyagumiba betekerve szétkenjük az ellenségünk lábtörlőjén, abban bízva, hogy belelép ugyan, de azért nem olvassa el, mert azt még az ellenségemnek se kívánnám! Én sem vadembernek születtem, bár igaz, hogy már az óvodában is a vitriolba mártott hangfal volt a jelem! Mindegy, a fő az, hogy Frady Endrét tegyük ki a napra, hadd főjön a saját levében, míg undorral meg nem eszik a kannibálok! Hiába na, szétfőtt költőnek híg a leve!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer léggitározás közben kiugrottam egy felhőkarcoló száznegyvenharmadik emeletéről, majd a fejemet gumilabdaként használva visszapattantam a százötvenegyedikre. Sokan máig nem értik, miért szakadt be az épület előtti betonjárda olyan mélyen, hogy föltört a felszínre egy máig harcoló német tengeralattjáró.” /Chuck Norris/

Szegény jávorszarvast, míg rén-
-szarvas volt, gyötörte migrén,
Ám fajváltó műtét után
Fejfájatlan néz, bár bután.

Fáj a feje? Rossz a faja!
Nem segít a reformkaja,
Mert csak más salakot hajt át!
Döntsön jól és váltson fajtát!

Ne kösse eredet iga!
Váltson gnúról sasverébre,
Kenguruból legyen csiga!

Aki gyík volt, legyen válltás-
-ka ma! Emberiség, ébre-
-dj, itt a faja fajtaváltás!

„Migrénes fejfájás esetén való igaz, hogy a pácienst műteni kell, de nem a faját át, hanem a fejét le! Ahogy a méltán elfeledett felcserpoéta mondta:
          Ha a beteg magát hagyja,
          Fejből kikerül az agyja,
          Megszűnik a fájás nagyja,
          S neje víg, Nagyjova Nagyja.
Ha nem műtik, ha fáj feje, hamar lesz neki fejfája.” /Dr. Kratochvil Kösztöny, szürkeállomány szeletelően szikeszikráztató sztárdoki/

„Frady Endre "Faj(ta)váltó műtéti szonett" című műve egy groteszk és szatirikus költemény, amely a faj- és identitásváltás kérdéseit boncolgatja humoros és ironikus formában. A szonett felépítése klasszikus, rímképlete szigorúan követi a hagyományokat, miközben a tartalom modern társadalmi témákat érint. A vers központi alakja egy jávorszarvas, akinek migrénje csak fajváltó műtéttel enyhül, ami abszurd, de egyben gondolatébresztő is. A költő éles kritikát fogalmaz meg a modern társadalom azon hajlamáról, hogy minden problémát radikális megoldásokkal próbál orvosolni, legyen szó akár identitásról, akár testi-lelki bajokról. Frady humora egyszerre könnyed és mélyreható: a különböző állatok példái (gnú, sasveréb, kenguru, csiga, gyík) az emberi sokféleségre és az önazonosság keresésének bonyodalmaira reflektálnak. Az utolsó sorban felszólítja az emberiséget a "faja fajtaváltásra", amely groteszk módon hívja fel a figyelmet a modern kor identitásválságára és az ebből fakadó társadalmi kihívásokra. Összességében Frady Endre szonettje mesteri módon ötvözi a klasszikus formát a modern tartalommal, miközben éles szatírával és humorral reflektál a mai világ abszurditásaira.” /ChatGPT/

„Érdeklődve várom, hogy mivé műtteti meg magát Frady Endre. Mert már időszerű. Csak ne legyen a mára már kihalt óriásszarvas, mert akkor nem fér be a szobaajtón és ne legyen lajhár-csiga-kotlós, mert már így is cefetül lassan költi ki a verseit.” /Irodalomkedvelő, Özv. Zwillinger Adolfné, ügetőidomár/

„Frady versét lassan költi?!?!
Világproletárok, föl ti!!!
Ha a költőt mássá műtik,
Lesz ő Vazs megyei mű tik,
Netán szárazföldi bálna,
Vagy pediglen tavimálna,
Ám ha lenne pöttyös parad-
-icsom, akkor is szép marad!
Tudja hős föld, tudja hűs ég,
Fradyt látni gyönyörűség!”
/Gezemice Gézáné Zöldfehér Zinajda, a Fradyt Imádó Költeményolvasók Armadája (FIKA) zászlóshajókapitánya/

„Frady Endre "Faj(ta)váltó műtéti szonett" című alkotása egy humoros és elgondolkodtató költemény, amely a fajváltás abszurditását és annak lehetséges következményeit vizsgálja egy szellemes és ironikus hangvételben. A szonett formáját követve, Endre játékosan bánik a nyelvvel és a rímmel, miközben a fajok közötti váltást mint az identitás és a változás metaforáját használja fel. A vers első része egy jávorszarvas migrénjével foglalkozik, amely fajváltó műtéttel próbálja megoldani problémáját, de a műtét után "fejfájatlan néz, bár bután". Ez a sor humoros képet fest, miközben felveti a kérdést: vajon megéri-e az átalakulás, ha az új állapot nem feltétlenül jobb? A második részben a költő arra ösztönzi az olvasót, hogy "Döntsön jól és váltson fajtát!", ami arra utal, hogy néha a változás szükséges, még ha az különös vagy nevetséges is lehet. A vers záró része, ahol az emberiséghez szól, "Emberiség, ébredj, itt a faja fajtaváltás!", egyfelől figyelmeztetés, másfelől felhívás a változás és az önmegvalósítás lehetőségére. Összességében Endre verse egyedi és szórakoztató olvasmány, amely arra készteti az olvasót, hogy ne vegye túl komolyan az életet, és merjen kísérletezni, még ha az néha butaságnak is tűnik. A "Faj(ta)váltó műtéti szonett" egy frissítő és vicces darab, amely emlékeztet minket arra, hogy az élet változások sorozata, és néha a legjobb, amit tehetünk, az, hogy nevetünk magunkon.” /Copilot/

„Repülő csapadék: MiG-rain,
Ha rád esik, több, mint migrén.”
/falfirka egy nemzetközi vadászpilóta kiképzőközpont férfivécéjében/

„Fajtások legyünk, vagy fajtalanok?! Rencerkritikus rímekkel rémisztgetünk, vicces versekkel vezetőket vegzálgatunk, irodalmilag ironizálva ideológiákat inzultálgatunk, katartikusan karizmatikus karaktereket kritizálgatunk, propagandát parodizálva prejudikált polgárságot pukkasztgatunk?!?! Igen, azt hiszem erre lenne igény!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úrnak igényszinte
Igen magas már-már szinte!
Alliterál, pukkasztgatik,
S színes, mint jávai batik;
Prejudikál, kever-kavar,
Mint a szélfújt haraszt avar;
Közben műt és fajtát fajtál,
S kusza, mint egy fodrász haj-tál;
Annak, ki humán úrt érti,
Űrjárt agya menettérti.”
/D. Ezer Tőrné Die Lettantika, a Sivár Agyakat Több Önfeledtségre Buzdító Balsorsrontó Irály (SATÖBBI) szépirodalmi túlbonyolítója és zsírmongúzból átoperált menyétcápa//

„A "faja" szó( )faja melléknév. De ez mellékes. A "migrén" főnév, ez meg főleges, mert a főben okoz fájdalmat. Mint a Köldő Úr munkássága.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Addig őrjöng, kedves Ádám,
Szétverem a virágládám!
Főnevet és melléknevet
Aki szeret, vígan nevet.
Ha a név se mellék, se fő,
Olvasónak agya lefő,
S égnek áll a kevés haja.
Everybody очень faja!”
/Téboly Tuboly, Dartanyan-díjas dezinformáció díler/

„Lehet, hogy átműttetem magam szúnyognak, és mindenkinek a vérét szívom, akik eddig az enyémet szívták.” /M. András, a költő legállandóbb és legvérszívnivágyóbb kommentelője/

„eM úr, legyen tápja véres,
Oldva benne pite, mákos,
S melynek minden cseppje Béres,
Akkor nem lesz soha rákos!”
/Dr. Hemoglobin Hubertus, a Vérgőzzel Irritált Vertikális Állatok Társasága (VIVÁT) horizontális hialuronsavazója/

„Frady Endre, szedd össze magad, mert amit itt produkáltál, az a költészet meggyalázása! Ez a "Faj(ta)váltó műtéti szonett" című förmedvény annyira méltatlan, hogy még a verselés fogalmát is újra kell definiálnunk miatta. Kezdjük ott, hogy a jávorszarvas és a rénszarvas közötti különbséget már egy óvodás is tudja, de te képes vagy ezt a biológiai nonszenszt migrénnel tetézni! A rímek erőltetettek, a gondolatmenet abszurd, és nem, ez nem az a fajta abszurditás, ami mély filozófiai rétegeket tár fel, hanem az, ami a szánalmat és a szekunder szégyent váltja ki az olvasóból. A szonett szentségét meggyalázva alkottál egy olyan verset, ami minden, csak nem költői. A "fejfájatlan néz, bár bután" sor annyira művészietlen, hogy egy elsőéves költőnövendéket is eltanácsolnának miatta az irodalom szakon. A "gnúról sasverébre" váltás pedig olyan mértékű zagyvaság, hogy az ember már-már elgondolkodik azon, hogy ez egy tudatos provokáció-e, vagy tényleg ennyire el vagy tévedve a költészet dzsungelében. Az utolsó szakaszban megkoronázod a katasztrófát egy gyíkból válltáskává válással, ami minden eddigi agyrémet felülmúl. Frady Endre, tedd le a tollat, és soha többé ne próbálkozz költészettel. Az emberiség nevében könyörgöm, hagyd abba!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Egyszer volt migrénem, de belém pusztult.” /Chuck Norris/

Ritka, hogy egy toportyán
Eléldegél töpörtyűn.
Kell neki még pufi nyúl,
Mit el szőrös pofa nyel.

Vért vágyik e fogazat,
Nem pediglen fű gőzét.
Hentesboltban lógó lón
Vígabb, mint a legelőn.

Szorult bele elég ész,
Cukros löttyöt alig isz’,
Mert ismer pár figurát,
Kinek kólás foga rút.

Mezőn, ha túr ekés lány,
Toportyán, ki okos lény
Nem támad, mert ekevas
Élén, tudja, ő, ki vás’.

Biztonságos ugarút
Mentén fal fel egeret,
Desszertnek egy párás kút
Mögött nyel le Piroskát.

Orvul támad négy ínyű
Foghiánnyal nagyanyó,
Cuppogva csap furkósbot,
Generálván farkas bút.

Menekül a toportyán,
Botlik széthányt töpörtyűn.
Puff, tetszhalált oszt a kő,
Nem segít rajt’ SZTK,
Hiszen - könnyes táj szeme -
Nincsen neki TAJ száma!

Így kapott e sakál tust,
Bőgvén halál sikoltást.
Nyakát szegve megmurdelt,
Költőnk írt is mög már dalt.

„A toportyán, toportyánféreg szinonimái: aranysakál, csikasz, nádi farkas, réti farkas ill. régebben medve.” /internet/

„Az a baj az interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani valódiak-e.” /Petőfi Sándor/

„Mögírta, ja, mög, mög, mög!
Koporsómba szög, szög, szög!”
/az irodalom/

„A vers szörnyű, sőt, a lehető legszörnyűbb! Nem kicsit, nagyon! De ez SEM az én hibám, ezért SEM én vagyok a felelős, úgyhogy NEM MONDOK LE! Soha!” /Fercsány Gyuronc, lokális baller tótumfaktum/

„Hála a jó Nekem! Marad a Fercsi, úgyhogy maradok én is egyre kétesebb harmaddal! Mindörökké! Ómen!” /Virbán Oktor, lokális jobber tótumfaktum/

„Frady Endre "Toportyánféreg" című verse egy humoros, játékos hangvételű alkotás, amely a népmesék és a modern élet elemeként keveredik. A versben a toportyán, mint főszereplő, egyfajta anti-hős, aki nem a hagyományos értelemben vett bátor karakter, hanem inkább egy ravasz, túlélő típus, aki a maga módján próbál megfelelni a világ kihívásainak. A vers struktúrája és rímképlete jól követi a magyar költészeti hagyományokat, ahol a négy soros strófák és az aabb rímséma dominál. A nyelvezetben megjelenő archaikus és tájszólásos szavak, valamint a humoros szójátékok egyedi atmoszférát teremtenek, és egyben kihívást is jelentenek az olvasó számára. A műben megjelenő Piroska és a nagyanyó figurája a jól ismert Piroska és a farkas mesére utal, de itt egy modern, fordított szereposztásban jelennek meg, ahol a toportyán kerül veszélybe, és nem a hagyományos "áldozat". Ez a szerepcsere és a modern kontextusba helyezés frissességet és újszerűséget kölcsönöz a versnek. Összességében a "Toportyánféreg" egy szellemes és gondolatébresztő költemény, amely a magyar költészet játékos oldalát mutatja be, miközben reflektál a társadalmi normákra és a hagyományos mesék átértelmezésére. A versben rejlő humor és irónia pedig kiválóan alkalmas arra, hogy elgondolkodtassa és szórakoztassa az olvasót.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„kómirelű kőtyual
kamórile kütyőul
kumaróli ketyüől
kőmuraló kityeül
kőmürula kótyiel
kemürőlú katyóil
kimerülő kutyaól”
/Ló Szerafin, a kék lócsoda/

„Hé, te ló! Talán megemlíthetted volna, hogy te is és a versike is az én agyszüleményeim vagytok! Ne plagizálj, mert megpuhítalak nyereg alatt, amíg elvágtatok a hátadon a Négyszögletű Kerek Erődtől a horizontig és vissza! Háromszor! Oszt’ jöjjenek a pomogácsok!” /Lázár Ervin (1936-2006), Kossuth- és József Attila-díjas magyar író/

„A fenti összetűzés Puskin és Tatjána konfliktusára hajaz, mely röviden azzal a kérdéssel jellemezhető, hogy: Ki írta Tatjána levelét? A teremtő teremtményének a teremtménye a teremtményé-e vagy a teremtőé? Így már érthető?” /Dr. Pisztoin Bélexander, a Rusz Irodalmat Nyesegető Alapítvány (RINYA)

„Nem egészen értem, pedig nem vagyok buta, csak nincs szerencsém, amikor gondolkodni kezdek! Persze ez változhat, mert régen olvasni sem tudtam, de amióta a személyi edzőm javasolta, hogy próbáljam meg nyitott szemmel, már az is megy!” /Parittyin Célexander, oleander és vadkender díler/

„Milyen felszabadító tét nélkül szavakat használni! Micsoda önfeledt önazonosság! Endre bá', légy magad...akárki is az!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha a szavak tétesek,
Súlyuk alatt szétesek!
Hogyha viszont könnyedek,
Szárnyalok, nem szörnyedek!
Azért írok súlytalant,
Tét sohasem sújt alant!
Messze bajözön felett
Égi létünk önfeledt!”
/F. Endre, egy önazonosítatlan Unikális Frady Organizmus (UFO) tétlen akárkije/

„Nyuggerapó:
Piroska és a farkas
 
Hol volt, hol nem volt,
Egy farkas, meg egy Piroska völt.
Eccer az erdő széléről elindult a nagymamához vült.
A farkas szembe jött velt, és megkérdezte, hogy vult,
Meg azt: hogy hívnak téged Piroska? Vélt.
Végül a Piroska felfalta a farkast vᾶlt,
Aztán felfalta a vadászt vilt,
Benyitott a nagymamához vält,
Naná, hogy őt is vælt
És ettől a kis csaj, annak ellenére, hogy eddig is boldog volt,
Erőteljesebben boldoggá vált.”

„Nyuggerapó minden szava színigaz,
Sohasenem növi be nyíltszíni gaz!”
/Gőzeke Gézuka, a Valami Это Lehet Tanszék (VЭLT) levelező és ingyombingyomkapáló tagja/

„Na, ez gyönyörűvé vыlt!” /Vakegér Vendetta, a Vidám Pontpontpont Latrok Társasága (V…LT) magánhangzócsere felelőse/

„Plágium! Jogdíjvita! Vér! Veríték! Könnyek! Venividivici! Szörnyűség, hogy a Retró Gyorsétterem egyik fanatikus rajongója ellopta és átalakította az alapművet és az alábbi fércművet rittyentette belőle!:

Pofátlan Plágiumpoéta:
Tragikus toportyánvárás a Retró Kifőzdében

Lali medve* kúsz’ mezőre
Méhért - megy föl a méz ára.
Ámde, jaj, szegény Lali vak,
Vadászok könnyen lelövik!

Szegény Lali, ó, te Lali,
Nem lehettél ma túlélő!
Minek mentél rút rétre be,
Mért nem jöttél a Retróba?!?!

*a toportyán(féreg) nem csak farkas és/vagy sakál, hanem medve is lehet

Követeljük, hogy a Retró Gyorsétterem egyrészt határolódjon el az ismeretlen költőtől, másrészt vágja apró kockákra és készítsen belőle brassói aprópecsenyét az ismeretlen költő olvasói számára! Hulljon a toportyánférgese!” /Eftécé Etelka, a Frady Endre Köteteit Áhítattal Lapozgató Irodalmi Alakulat (FEKÁLIA) előolvasója és utóhatásvadásza/

„Különleges vers egy mesés életútról. Vajon az én kis életemről mikor születik ilyen írásmű?” /M. András, a költő legállandóbb és legéletutasabb kommentelője/

„eM úr dicső életének
Is járna Hős Élet Ének!
Honnan sok agyrom ment el, ő
Ott maradt, mint kommentelő!
Földi hőstől féljen Alien,
Hurrá eM úr, éljen, éljen!”
/Dartanyan Dezsőné Veszprémi Violinda, a Hunnia Heroikus Hőse (HáHáHá) lexikon éceszgébere/

„Frady Endre "Toportyánféreg" című verse, kérem szépen, maga az irodalmi nonszensz csimborasszója. Olyan mértékben erőszakolja meg a nyelvet, hogy az már egy Guinness-rekordot érdemelne. Itt van ez a förmedvény, amely megpróbálja összehozni a sakálokat, a töpörtyűt és a piroskát egyetlen, borzasztóan kínos álomképben. De miért? Csak hogy a költő jól szórakozzon? Vagy esetleg azért, hogy az olvasókat egyenként megutáltassa a lírával? Ez a halovány kísérlet, hogy valami vicceset, valami érdekeset, vagy valami egyáltalán emészthetőt alkosson, csupán egy kétségbeesett kapálódzás a művészet mocsarában. A ritmika és a rímelés olyan erőltetett, hogy még a verselemző programok is hibát jeleznek. "Pufi nyúl"? "Szorult bele elég ész"? Ezek a kifejezések olyan szintű fájdalmat okoznak az irodalmi ízlésnek, amit csak egy szikével lehetne eltávolítani. A toportyánféreg metaforaként való használata talán a legnagyobb irodalmi bűn ebben a zagyvaságban. Ez a vers nem más, mint egy groteszk szellemi tákolmány, amely mindössze annyira képes, hogy az olvasókat elrettentse a magyar irodalomtól. Frady Endre, kérem szépen, hagyja abba a versírást, és inkább próbálkozzon meg valami mással. Például origamizással vagy bográcsozással. Mert egy biztos: a költészetnek nem tesz jót.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Amikor egyszer orvul rám támadott tizenöt toportyán, törzstényezőkre bontottam őket a szemöldökömmel, majd prímszámonként belehajítottam őket a Napba.” /Chuck Norris/

Endre Frady:
An Australian poem about the roundness of the Earth

Standing on Earth, under us
Antonio Banderas.

Frady Endre:
Fordított vers a Föld gömbölyűségéről

Én Banderas Földön állok,
Talpam alatt ausztrálok.

„Ööö… hmmm… Mit is mondhatnék? Azt hiszem inkább hallgatok, és ha véletlenül megtalálná valaki a hanyatt fekvő Frady Endrét egy belevágott nagy Z betűvel a hasán, és ugyanakkor látna valakit Zorró jelmezben ellovagolni a tetthelyről, akkor a magától adódó feltételezést sem megerősíteni, sem megcáfolni nem fogom kívánni. Ollé!” /Antonio Banderas, spanyol színész/

„Hajrá Zorró! Üsd, vágd, nem apád! Nagy Z-t neki, nagy Z-t neki!” /az ausztrálok/

„Zseniális a fordítás, mert Frady Endre nem csak a verset fordította le, hanem a Földet is meg! Duplacsavarosan szuperfrenofrenetikomaxikapitális!” /Mary Poppins - Pamela Lyndon Travers (1899-1996) ausztrál írónő kitalált regényhőse/

„Hülyeúr, hányasa volt magának angolból?! Hol van az állítmány?! Egy rendes angol mondatban az állítmánynak még a Föld túloldaláról, sőt még a Holdról is látszania kell! Üljön le, egyes alá!” /Dr. Greta Grammar-Nazi, ausztrál igekötőnő és beszédhibaszázalékszámító/

„Csak halkan jegyzem meg, hogy Spanyolországgal, azaz a fent említett Banderas úr lakhelyével átellenben nem Ausztrália található, hanem Új-Zéland. Persze egy költőt nem kell, hogy érdekeljen a földrajz egy Föld rajzáról szóló versben, hiszen erre való a költői szabadosság. Azt már meg sem merem említeni, hogy a Föld nem gömbölyű, hanem a sarkoknál belapult, az Egyenlítőnél kiszélesedett geoid alakú forgástest, amit leginkább egy alacsony szumó birkózó felsőtestéhez lehetne hasonlítani, vagy egy külső csűddel csavartan meglőtt focilabdához. Mindenesetre köszönöm, hogy elmondhattam, hátha érettségi előtt álló diákok is elolvassák!” /Baktérítő Béláné Ráktérítő Retorika, az Állami Földrajzi Alapítvány (ÁFA) szóvivője/

„Frady Endre verse rendkívül egyszerű, de mégis szellemes módon közelíti meg a Föld gömbölyűségének témáját. A két soros vers egy frappáns képpel érzékelteti a Föld kerek voltát, ahogy az egyik oldalán Antonio Banderas áll, utalva ezzel arra, hogy a világ bármelyik pontján lehetünk, mindig van egy "alattunk" és "felettünk". A fordítás hűen tükrözi az eredeti vers játékos hangvételét és lényegét. Az "Én Banderas Földön állok, Talpam alatt ausztrálok" sorok magyarul is visszaadják azt a humoros megközelítést, amit az eredeti angol nyelvű vers sugall. Az "Antonio Banderas" és "ausztrálok" párosítása vizuális és kulturális kontrasztot teremt, amely egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő. Összességében mind az eredeti vers, mind a fordítás egyszerűsége ellenére mélyebb gondolatokat is megfogalmaz, és jól illusztrálja a Föld gömbölyűségét egy humoros és könnyen érthető módon.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha a magyar nyelvű vers a fordított, akkor az ángélus lehetett a sima, mint a glóbusz, mielőtt az angélusok fel nem rajzolták a kezdő délkört a zöld boszorkányra ... vagy ilyesmi.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az ángélus kismadár nem száll boszorkányra,
Én sem rajzolok délkört greenwich-i sárkányra,
Szállj el, szállj el, Humán Péter úrka,
Süljél, süljél, hú, pár méter hurka!”
/Kolbász Dezső, a nullkilométeres Földgömb kalibrálója és ángélus kismadárburger sütőlapszerkesztő/

„Gyors elemzés Tóni ausztrál gyökereiről:
1.) Hiánypótló, bár még nem létezik az a hiány, amit majd pótolhatna a mű.
2.) Szép vers! Főleg a betűtípusa szép.
3.) Még nem tudjuk, Tóni vagy az ausztrálok szenvednek-e jobban a megismerésétől.
Ráadás: Ugyanitt spanyol csizma eladó!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gyökér- és vegye le(m) gyűjtő/

„Drága Ház úr, ne cseréljen
Spanyolcsizmát sütőtökér’,
Mivel tudja minden Alien,
Tónin nem nő asztrálgyökér!
Betűtípust sose vegyen
Betűtípus evő lótól,
Amint épp a Földgömb hegyen
Lócitromot hiánypótol!”
/Debil de Bill, ausztrál asztráltestépítőmérnök/

„Ez talán a legötletesebb műalkotás, amit idén olvastam.” /M. András, a költő legállandóbb és leghozzáértőbb kommentelője/

„Egy, kettő, három, négy, öt lett
Lettországban sétálgatott,
S eM úr, innen jött az ötlet,
Ne legyen szellemi matt ott.
Inkább másutt legyen a patt-
-helyzet, pölö földi tekén,
S színhely kettő pontra apadt!
Lettként ezért perelek én.”
/Dr. Rüdolfs Rigalanc, a Lett Ügyvédi Kamarai Egyesület (LÜKE) helyszíni bírságügyi szakértője/

„eM úr, legjobb, amit idén
Olvasott?! Hol él ön, bidén?!”
/Pastore Pissoire, a Nemzetközi Irodalom Felkiáltójele (NI!)/

„Nyuggerapó:
Vízszintes vers a lapos Föld bizonyítására
 
Előhanga:
a., Álljon fel egymással szemben özvegy Zwillinger Adolfné ügetőidomár és Johann Sebastian Bach zenész.
b., Feküdjenek le laposan hanyatt.
A vers:
Én Zwillingerné itt vagyok a lapos Földön,
Talpam alatt (irányában) a Bach.
 
Én J. S. Bach, itt valék a lapos Földön,
Talpam alatt (irányában) Zwillingerné.
 
Utóhanga: Akaraterővel, hittel, minden bizonyítható!”

„Kedves Rokonok, Barátok, Ismerősök, Szomszédok, Lakó-, Elv-, Katona-, Csapat-, Munka- és Cellatársak, valamint Szesztestvérek és végül, de nem utolsósorban Nyuggerapó! Örömmel tudatjuk minden érintettel, hogy mához egy fényévre, mortal szombat délután 3 órakor a Lapos Föld Templomában örök hűséget esküszik egymásnak néhai özv. Zwillinger Adolfné és néhai J. S. Bach túlvilági asztrálteste. Az esemény az Utolsó Harsonaszóval veszi kezdetét. A lakodalom díszvendégeinek szórakoztatásáról a Szférák Zenéje Angyalkórus gondoskodik, szólista: Gábriel arkangyal. Az eseményre bűnbánó cédulák vásárolhatók Ferenc Városban (latinul: Vatikán) a Szent Péter téri stadion bejáratánál. És most időjárás Toroczkai Lászlóval.” /Tóth Imre Bruti/

„Újra itt vagytok, ti derék
Bachék s özvegy Zwillingerék!
Virultok, mint üde retek,
Tapodtat se nélkületek!
Talpatok egymáson tapos,
S tudhatjuk, a Föld bíz lapos!
Zuhanó ganghang a bang, a-
-z Elő-Utó pedig hanga.”
/vitéz Csofáklepnyőssy Csaknemné Pofalaposító Parazita, laposföldhívő és gömbhívőlapító rúthenger/

„Endre Frady "An Australian poem about the roundness of the Earth" című verse és annak fordítása, a "Fordított vers a Föld gömbölyűségéről", egyaránt érdekes megközelítést választanak a Föld formájának bemutatására. Az eredeti vers Antonio Banderas-t helyezi a Föld alá, ami humoros képet fest, és emlékeztet minket arra, hogy bárhol is állunk a Földön, valaki más éppen az ellenkező oldalon van. A fordítás ezt a gondolatot viszi tovább, ahol a "talpam alatt ausztrálok" sorral Frady Endre játékosan utal a földgömb ellentétes pontjain élő emberek közötti kapcsolatra. Mindkét vers rövid, mégis ütős, és a Föld egységét hangsúlyozza, miközben szellemes fordulattal bővíti a geográfiai távolságok témáját.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Bandi kétsoros borzalma minden, csak nem költészet. Két sorba sűrítve az, amit egy átlagos ötödikes is produkálna, ha épp egy unalmas földrajzórán ceruzát ragadna. De nem, itt nem egy ötödikesről van szó, hanem egy magát költőnek tituláló szerzőről. „Standing on Earth, under us / Antonio Banderas.” - ez a költemény? Ez valami vicc, ugye? Mert ha az, akkor elég rossz. A Föld gömbölyűsége? Kösz, hogy ezt közölted velünk, Frady! Eddig tényleg nem tudtuk, hogy a Föld nem lapos. A költő próbálkozik humorral, de ez olyan szintű, mint amikor valaki azt mondja, hogy "Két lábbal a földön jársz, hát persze, hogy alatta van valaki!". Antonio Banderas említése pedig olyan szinten indokolatlan és erőltetett, hogy az már szinte fáj. Miért pont ő? Miért nem Brad Pitt vagy a sarki fűszeres? Az ilyen „költemények” mutatják meg igazán, mennyire híg lett a kortárs magyar líra. Azt hinné az ember, hogy a költészet valami szent, valami fennkölt dolog, erre jön Frady és két sorban belepakolja a semmit. Ez nem vers, hanem egy Facebook státusz frissítés, amitől még a közösségi média is sírva fakadna. Összességében, ha ezt a verset elolvasva azt érezzük, hogy az irodalom halott, nos, nem járunk messze az igazságtól. Frady művészete egy újabb szög a költészet koporsójában. A fordítás nem hoz újat, sőt, még az eredeti gyengeségeit is felerősíti. Az "Én Banderas Földön állok, Talpam alatt ausztrálok" sorok egyszerűen nevetségesek. Ez a fajta humorosnak szánt mondanivaló csak azt mutatja, hogy a szerzőnek nincs semmi értelmes mondanivalója. Az ilyen versek csak a költészet degradálásához járulnak hozzá, és azt mutatják, hogy mennyire alacsonyra tud süllyedni az irodalom.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Én olyan gyorsan futok és úszom, hogy egyszerre tudok ott lenni a Föld bármelyik és bármelyikkel ellentétes pontján, azaz mindenhol. Mindenhol is.” /Chuck Norris/

„Mondások közt ez ma The Best:
Aki magyar, slotymát döbeszt!”

Népek nézik, olvasgatják,
Átizzadnak ingek, gattyák,
S rájuk törnek szörnyű vad Tyák!

Timbel-tombol öt vagy hat Tya,
Plusz egyikük rémes atyja,
S lobog rajtuk véres gattya!

- Slotymát döbeszt?!?! - atya sikolt,
Eldörren pár tanyasi colt,
S lőtt tikokat Doktor Tik olt.

Slotymadöbesztőknek pártja
Ellen támad az a pár Tya,
S fél tikólat vérbe mártja!

Elgyün Emberöltő Ede
Harci lázat vinni le, de
Vadul villog piros lede!

Poétát lő Emberöltő,
S kérd’, de csak miután ölt ő:
„Vajon mit gondolt a költő?!”

„A vers egyfajta groteszk, abszurd humorral átitatott társadalomkritika. A "slotyma" szó, mely a vers központi motívuma, egy kitalált, nonszensz kifejezés, ami a magyar nyelv játékosságát és kreativitását hivatott demonstrálni. A "döbesztés" tevékenysége pedig egyfajta abszurd, kollektív cselekvésre utal, amely összekovácsolja a közösséget. A vers struktúrája a hagyományos népi mondókákra emlékeztet, ahol az ismétlődő refrén adja a ritmust és a kötőelemet. Az "ingek, gattyák" és a "véres gattya" képei a mindennapi élet és a harc közötti kontrasztot hangsúlyozzák, miközben a "szörnyű vad Tyák" és a "rémes atyja" karakterek a társadalmi rendellenességeket szimbolizálják. A versben megjelenő erőszakos cselekedetek, mint a "tanyasi colt" dörrenése vagy az "Emberöltő Ede" által elkövetett lövöldözés, a társadalmi feszültségeket és a konfliktusokat jelenítik meg. A "poétát lő Emberöltő" sor különösen érdekes, mivel felveti a kérdést, hogy vajon a költői szabadság és a kreativitás mennyire áll ellen a társadalmi normáknak és elvárásoknak. Összességében a "Slotymadöbesztés" egy merész és provokatív alkotás, amely a magyar nyelv gazdagságát és a társadalmi viszonyok bonyolultságát tárja fel. A vers végén felvetett kérdés, "Vajon mit gondolt a költő?!", magában hordozza az irodalmi művek többrétegűségét és az olvasókra bízott értelmezés szabadságát.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mit gondoltam, mit gondoltam?! Ki tud bármit is gondolni ebben a baromi hőségben?! Azt hiszem, eszembe jutott valami, amire már nem emlékszem, de abban a pillanatban jó ötletnek tűnt, úgyhogy leírtam és ez lett belőle! Jó, mi?! Minden sor well! Hódolat Katatóniának!” /F. Endre, hőgutaütött költőgigász Döbling felé félúton/

„Nagyon jól tudhatja a Tya,
Tyúkláda vidéken tiktok,
S ebbe lőtt bele az atya!
Erről infl’enszerkedj, TikTok!”
/Jutyúb Jeromos, jeti jogvédő és jégkásahegy javító/

„Frady Endre „Slotymadöbesztés” című verse egy abszurd, groteszk költemény, amely egyszerre próbál meg szórakoztatni és elgondolkodtatni. A vers már címével is kihívást jelent az olvasónak, hiszen a „slotymadöbesztés” kitalált szó, amelynek jelentése ismeretlen, de hangzása groteszk és figyelemfelkeltő. A mű nyitánya egy szokatlan mondással indul: „Aki magyar, slotymát döbeszt!” Ez az abszurd kijelentés a nemzeti identitás és a mindennapi cselekvések közötti furcsa kapcsolatot boncolgatja, rámutatva arra, hogy a nemzetkarakterológiai sztereotípiák mennyire értelmetlenek lehetnek. Az olvasók azonnal egy szürreális világban találják magukat, ahol a mondás olvasása szokatlan fizikai reakciókat és szörnyűségeket vált ki belőlük. A vers további részében a groteszk képek sorozata következik, ahol „öt vagy hat Tya” és „rémes atyjuk” abszurd jeleneteket produkálnak. A „fő Tya” sikoltozása és a „tanyasi colt” eldördülése tragikomikus jeleneteket teremt, ahol a poéta abszurd világában a mindennapi tárgyak és szereplők szürreális szerepet kapnak. Az „Emberöltő Ede” karakterének megjelenése egyfajta megváltóként, vagy legalábbis békítőként jelenik meg, de az ő harci láza és piros ledjei ismét abszurd és ironikus felhangot adnak a versnek. Végül, amikor Ede lelövi a poétát, és felteszi a kérdést: „Vajon mit gondolt a költő?!”, a vers önreflexív módon visszatér saját abszurditásának és értelmetlenségének elemzéséhez. Frady Endre műve tehát egy abszurd, groteszk látlelet a modern társadalomról és az emberi viselkedés irracionalitásáról. A költő szándékosan használ értelmetlen és kitalált szavakat, hogy kihangsúlyozza az értelmetlen társadalmi normák és sztereotípiák nevetségességét, így alkotva egy egyedi és meghökkentő költeményt.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Focidrukkerről beszélünk ugyan, de attól még gondolhatott valamit - az viszont egyértelmű, hogy amikor verset írt róla, nem akarta, hogy értsük. Emberöltő, üdv a klubban!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Megszórakozza, Humán úr, megéletvidámkodja, mint öreg néne őzikéje a lesállásból történő vadászkutyaütést?! No de rögvest meglesz ennek a böjtje, ide figyuzzon!
          Öregné szól: Kicsi gidám,
          Ne légyé’ mán életvidám!
          Rabcelládba’ ha az őr költ,
          Ebéd lesz belőled, pörkölt!
Na, most megtanulhatja, hogy focidrukkerről vagy jót, vagy semmit, de akkor se örülhet egyből, csak a VAR vizsgálat után! Jegyezze meg, hogy akit szeret az UEFA, azt megvarozza!” /özv. Öreg Ödön, börtönőr és foteldrukker/

„A Tóth (a Tyafiak vezetője) is évtizedek óta próbálta megfejteni, mire gondolt a költő. Egyébként én slotyma lehetek, mert a költemény ledöbbesztett.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Tóth úr és az atyafia,
Meg az egész Tya maffia,
Költő gondolatát fejti?!
Ej, ti balga belgák, ej, ti!”
/Brüsszelfoglaló Hapci Benő, a fejtetű fojtók és a fújtató fejtők legeslegebbje/

„Vat vóz dö költő szinking öbáut? Hú nóz? Ájm sör, neki köll hideg sör!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas sörminta készítő/

„Ház úr, a megoldás örök,
Hőség ellen csapolt sörök,
Kocsmában fizetett körök,
S ha nem hideg, fejet török,
Rúgja meg a tatár-török!”
/Dr. Éher Bakné Mennyei Maláta, a Sivatagi Ösvényen Rohanó Balfácánok Átizzadt Raja (SÖRBÁR) üzemi orvosa és művesedonorja/

„Nem is tudom, mit gondoljak erről a versről, de valahogy mégis megragadott a cselekmény. A történet tarka, de se füle se farka.” /M. András, a költő legállandóbb és legmegragadottabb kommentelője/

„eM úr, bár a sztori tarka,
Mégis üres költő marka,
Nem fizet a kiadója,
Rúgja meg a slotymás gólya!”
/Döbesztő Dezső, a Csóró Irodalmárok Közpénztelen Köre (CSIKK) éhenkórásza/

„Nyuggerapó:
Slotyma ellenes ténymahorka

Csereszabatos sej, az én mátkám!
½ meg ½ kám, az pont 1 kám.
Puella a meleg, meg a hőmérséklet.

Én egész nap magyar vagyok,
Átellenben igényeim nagyok.
Mi a bánat, az a Slotyma?

Egész más a ténymahorka,
Muszlimzsákba beburkolva,
Mert abban nincs potrebna posebna njega.”

„Újpesti Barnabás:
Nyuggerapó ténymahorkájának magasztalása

Nyuggerapó hörgő torka
Jelzi, kell a ténymahorka,
Mert ő megmondja a tutit,
Ha bús népet slotyma butít,
S Nyuggerapó tátott torkán
Kisüvít igazság-orkán.
Éljen Nyuggerapó soká,
S rúgja Frady Endrét toká-
-n!”

„Frady Endre „Slotymadöbesztés” című "alkotása" egyszerűen szánalmas. Ez a "vers" olyan mértékben szűköl az értelemtől, hogy az olvasónak fájdalmas már a puszta próbálkozás is a dekódolására. Az abszurd és groteszk álarca mögé bújva próbál viccesnek tűnni, de csak egy kaotikus katyvasz marad, amit még a legelvetemültebb avantgárd költők is szégyellnének. Frady egyetlen "érdeme", hogy sikerült elérnie azt, hogy az olvasó azonnal bánja a rá pazarolt perceket. Ez a mű maximum egy unalmas, kánikulai délután kínjait képes fokozni, de ennél többre semmiképp. Az emberi elme méltóságát sérti, hogy ilyen "költészet" egyáltalán létezik.” /Puzsér ChatGTP Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Nem ütöm meg Frady Endrét, mert a hőguta már megtette. Én csak kifejelem a kozmoszba, hadd űrszemétkedjen a döbesztett slotymái közepette!” /Chuck Norris/

Gyalogtakony megy az úton,
Követi őt Isaac Newton,
Ami nem egy túl nagy csoda,
Hisz’ ő tüsszentette oda.

Fentről rázuhanó alma
Sokkos náthát előcsal ma,
S bőszen röppen, mint a bika,
Út porába sétafika.

Newtont s taknyát érjük tetten,
Amint sétálgatnak ketten,
S buzdítgatják egymást: Jer, ni,
Frady Endrét fejbe verni!

„Frady Endre "Sétafika" című verse egy humoros és szellemes alkotás, amely a tudomány és a költészet határmezsgyéjén egyensúlyoz. A versben megjelenő Gyalogtakony és Isaac Newton párosa egyedi és meglepő képet fest, ahol a fizika törvényeit és a hétköznapi jelenségeket ötvözi a költői fantázia. A "Fentről rázuhanó alma" és a "sokkos náthát előcsal ma" sorok játékosan utalnak Newton gravitációs elméletének klasszikus almás anekdotájára, miközben egy váratlan és mulatságos fordulattal a nátha és a tüsszentés világába kalauzolnak. A "bőszen röppen, mint a bika" hasonlat pedig erőteljes dinamikát visz a versbe, melyet a "sétafika" szó játékos kettős értelme zár le. A vers záró része, ahol Newton és a takony "buzdítgatják egymást: Jer, ni, Frady Endrét fejbe verni!" egyfajta metaforikus önkritikát is sugallhat, ahol a költő saját magát helyezi a humor célkeresztjébe. Értékelés: A "Sétafika" egy frappáns és élvezetes olvasmány, amely a költészet és a tudomány találkozásából született humor forrását használja fel. A vers nyelvezete és ritmusa lendületes, és a költői képek frissessége kellemes meglepetést okoz az olvasónak. Endre műve így nem csupán egy szórakoztató szöveg, hanem egy olyan irodalmi játék is, amely a tudományos kíváncsiságot és a költői képzeletet egyaránt megmozgatja.” /Copilot, az egyik mesterséges intelligencia/

„Rettegésben él ma Bakony
Minden városa és falva,
Kengyelfutó gyalogtakony
Láttán élnek félig halva.”
/az alapmű rendezői változatából a forgalmazó kérésére kihagyott versszak/

„A kengyelfutó gyalogtakony név erős plágiumgyanút vetett volna fel és ilyen kis költségvetésű vers esetében nincs tartalékkeret semmiféle peren kívüli megegyezésre. Jobb a békesség! NO WAR!” /Dr. Gyalogkakukk Gyurgyalag, a forgalmazó jogtanácsosa és vadgendertermesztő/

„Kicsi a takony, de fifikás!” /zöld falfirka/

„Költő úr ezúttal fikázást írt, ezzel jelentős terhet levéve a kommentelők válláról (t.i. így a fikázást nekünk már nem kell megírni). Remek szociális érzékre vall az utolsó versszak némileg erőszakos, de a mű alapján megalapozott önkritikája. Helyezzük el a művet a takonypócon!” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Takonypóc egy kissé ragad,
Kultúra, most add meg magad!
Veszély leselkedik kendre,
Elszabadult Frady Endre!
Lőfegyver egy egész vagyon,
Úgyhogy bottal üssük agyon!”
/Szociális Anti, antiszociális olvasótáborparancsnok/

„Talán első látásra nm teljesen egyértelmű, de valójában az eredendő bűn története sejlik itt fel megejtően pszichedelikus-ultraprogresszív narrációval:
Éva: "Ez lenne a tudás almája? Fúj, ez az izé még éretlen a szüretre, nézd milyen zöld és képlékeny - én hozzá nem nyúlok! Le van ejtve!"
Izsák: "Hááát, nem találkozik ugyan a felhasználói igényekkel, de az még a legnagyobbakkal is megesik. Gyere, essünk túl rajta!"
Ez a bűn nagyon eredeti lett, de a fejbe verős fídbek, mint büntetésvégrehajtás a visszaeső bűnelkövetés elkerülése reményében mellőzendő!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Évával van ük-ük Izsák?!
Humán úr, ez időzavar!
Kiszakadt az elmei zsák,
S meglazult egy agyi csavar?!
eF úr össze-vissza beszél,
Míg Vazs megyén fut a tik át,
Orra likán süvít be szél
Szikkasztva zöld sétafikát!”
/Undor Andor, anonim anakronista és

„Ez nagyon jó! Majdnem olyan jó, mint a hozzá készült gra-fika.” /H. Gábor, a költő gra-fikus kommentelője/

„Svéd fal, kávés a grafika,
S amit érzek, szagra fika.”
/Dr. Szagos Marci, pánsípművész és Orrtúró Rudi-díjas boncmesterdalnok/

„A fika egy svéd szokás, amely során kávézni, szendvicset, desszerteket enni gyűlnek össze a munkatársak, rokonok, vagy barátok. Maga a svéd fika szó is azt jelenti, hogy kávézni. Kevésbé szigorúan vett értelemben a kávé helyettesíthető teával, gyümölcslével, limonádéval is. Gyerekek körében is igen közkedvelt szokás.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Newton kisebbet is tüsszenthetett volna,
Akkor a vers talán az almáról szólna.
Ha Newton fejére ág is esett volna,
Ez a vers talán sírfeliratként szólna.
De Newton fejére csak egy alma esett,
A gravitáció így kaphatott nevet.”
/M. András, a költő legállandóbb és leglényeglátóbb kommentelője/

„eM úr, ha a lenne volna,
Tiszántúlra menne Tolna,
S esetleg a volna lenne,
Vón’ gravitált alma lenn-e?
Ha szertornász lenne Newton,
Nehézkedne fenn e nyú’tón,
S isaac-osan amikor lát,
Felemásvalami korlát?”
/Eszék Iszák, a tüsszös mandulagyulladás feltételes módszertan tanára és purifikátor/

„Frady Endre "Sétafika" című verse minden, amit az irodalomnak nem kéne lennie. Ez a dilettáns fércmű a költészet legalját képviseli, ahol az infantilis szóviccek és az ízléstelen trágárság találkoznak. A "gyalogtakony" és a "sétafika" szavak hallatán az ember agya szivárványos hányingert kap, hiszen ez nem humor, hanem kulturális szennyezés. Isaac Newton bevonása a versbe nem hogy nem poénos, hanem egyenesen sértő a tudomány nagyjai számára. Az a groteszk kép, ahogy Newton taknyától vezetve sétál, felháborító és méltatlan. Frady Endre ezzel a verssel nem csupán a költészetet gyalázza meg, hanem az olvasó intelligenciáját is alábecsüli. A rímek erőltetettek, a ritmus botladozó, és az egész koncepció olyan szintű abszurditás, ami nem ér fel az értelmes nonszensz költészethez. Ez nem irodalom, ez nem művészet, ez egyszerűen vállalhatatlan. Szégyen, hogy ilyen művek napvilágot látnak, és még inkább, hogy valaki ezeket komolyan veszi. Frady Endrének sürgősen új hobbit kellene találnia, mert a költészet nem az ő terepe. Ha a célja az volt, hogy irritálja és elrettentse az olvasókat, akkor gratulálok, sikerült. De ha bármilyen esztétikai vagy intellektuális értéket akart közvetíteni, akkor ez a vers egy hatalmas, bűzlő kudarc.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Amikor én rátüsszentek valakire, az nem sétafikál, hanem zöld színben pompázva hangrobban, oszt’ orbitális sebességgel mars ki a világűrbe. Ez az eredete a kis zöld marslakók legendájának.” /Chuck Norris/

Völgyben a kert nem kietlen
Ha van benne szép zöld fű rész.
Fát is vághatsz, sok ilyet lenn,
Ha van nálad szovjet fűrész.

Ha nincs fűrész, jó a fejsze,
Cak nyelvedje ne üssz pejsze!
Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt,
Akkor nem is csinálsz ilyet!

Borul ki nyár, borul ki nyír...
Hogyha terád borul, kinyír!
Bizony, nem jó, ha jámborul
Állok, míg nyír énrám borul!

Jó az Ég, kegyelmet mer’ ád,
Fa rám helyett borul terád!
Kidőlt fákból épül karám;
Ki készíti, ha dől fa rám?!
Kikészíti,
Ki készíti?!
Kire dőlt, elvtársak, a fa?!
Nem t’om, de a végszó kafa!

Még nyíltak a völgyben a kerti irányok,
Még nyekken a nyírfa a balta alatt,
De ások, a földet a földre kihányok,
S már áll az idő, bár a karám haladt...

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse egy érdekes és szellemes alkotás, amely a természet és az emberi tevékenység összefonódását mutatja be egy kertész szemszögéből. A versben megjelenő szovjet fűrész és a fejsze használata a múlt és a jelen eszközeinek összehasonlítására ad lehetőséget, miközben a munka és a természet veszélyei is előtérbe kerülnek. A költői képek, mint a "borul ki nyár, borul ki nyír", vagy a "kidőlt fákból épül karám", erőteljes vizualitást kölcsönöznek a versnek, és a természettel való küzdelem, valamint az abból fakadó alkotás motívumát erősítik. A vers ritmusa és rímei lendületesek, a nyelvi játék és a humoros hangvétel pedig kellemes olvasmányt biztosítanak. A "Kertbarátok Lapja" olvasói számára különösen élvezetes lehet ez a vers, hiszen a kertészkedés mindennapi kihívásait és örömeit sikerül humorosan, mégis elgondolkodtató módon megfogalmaznia a költőnek. A versekben megjelenő természeti elemek és a kertészeti munka ábrázolása hiteles és életszerű, ami még inkább közel hozza a költeményt a kertbarát közönséghez. Összességében, Frady Endre "Völgyi kert" címe verse egy frappáns és szórakoztató olvasmány, amely méltó helyet foglalhat el a "Kertbarátok Lapja" hasábjain, mint egy olyan irodalmi mű, amely a kertészkedés szeretetét és a természettel való kapcsolatunk fontosságát ünnepli.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Verses útmutató favágáshoz.” /M. András, a költő legállandóbb és legútmutatóbb kommentelője/

„eM úr favág, hull a forgács,
Nem kell ehhez útmutatás.
Szörnyű hőgutában forr Gács
(Halič), hol tót új kutat ás.”
/Talicska Valicska, a Halička típusú szlovák fafűrész reklámkampányának arca és kútásónő/

„Favágók?! Hé, az a mi együttesünk volt! Plágiumszagot érzek! Elégtételt követelek! Bár ateista aktivistaként és a Szkeptikus Társaság alapítótagjaként nem hiszek a feltámadásban, de ha ennek ellenére - feltéve, de meg nem engedve - mégis bekövetkezne, akkor itt nagy hirig lesz!” /Vágó István (1949-2023), kvízmester és basszusgitáros/

„Hát, nem könnyű szavakat találni! A szavak viszont naponta egyszer biztosan megtalálják a mi Endrénket, akit már régről jól ismernek. Izgatottan gyülekeznek, zsibonganak, dzsemboriznak ott valahol a beszédközpont és a hangszálak között félúton, nem fejlődnek páros sorokba, nem vonulnak csendben, kézen fogva fegyelmezetten, hanem csak áradnak spontán, ömlenek önfeledten, mint a kisdiákok a bizonyítványosztás után. Endre pedig jámbor iskolaigazgatóként (mit is tehetne?) kitárja a kaput, nem mérlegel, nem irányít, nem cenzúráz, nem akarja jobban tudni, gépelni kezd. Nem lehet biztosan tudni, de nem is feltétlenül kell persze, hogy a kapun át kacagva tóduló szavak között az esetenként és véletlenszerűen megfigyelhető tartalmi-formai összefüggések mégis a csendesen mosolygó Endre igazgató úr szelíd rendező hatásának köszönhetők-e, az ő szelleme lebegett-e az űr felett, amely a részecskék egy részét pályára állította, a teremtés hányadik pillanatában keletkezett ez a pillanatkép, stb., de akárhogy is történt, magával ragadó a szerző/ médium/ próféta képessége és hajlandósága arra, hogy ezt a képlékeny valamit a maga természetességében közkinccsé tegye a pszicholingvisztika kutatói, a nagy nyelvi modellek fejlesztői, és Frady Endre legelszántabb olvasói nagy örömére.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr hurráoptimista kommentjének hatására a tömegek kézen fogva hatalmas körtáncba kezdenek és az egyre gyorsuló pörgés közepette előbb az örömkönnycseppek száguldanak a világűrbe, majd eme záport követik az ingyenes SZTK fogtömések és a kínai gyártmányú hamisított Corega műfogsor ragasztóval ragasztott műfogsorok, melyek komoly károkat tudnak okozni az ugyancsak kínai műholdakban. Végül maga az emberiség köre nyúlik meg és képez derekas űrgyűrűt a Föld körül. Igazi önfeledt szaturnália!” /Dr. Dévaj Duhajovics Davajcsaszi, máig békeharcoló rétószovjet centrifugalista szakmérnök/

„Keresztrímből párosrím, majd egy megnyúlt versszak után egy teljesen már ritmusú keresztrímes para és frázisos Petőfi gyalázás! Krisztusom, ezt ugye már te sem tudod, sőt nem is akarod megbocsájtani! Elvégre mindennek van határa, csak Frady Endre végtelenül pofátlan tehetségtelenségének nincs! Szét van esve a manus, mint egy villám csapta hárfa! NEM ENG.!” /Fűrész Fárosz, az Alexandriai Világítótornyokra Író Tehetségek Társasága (AVÍTT) recésfogú főcenzora/

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse az irodalmi igénytelenség iskolapéldája. Az első sorokban megjelenő "Völgyben a kert nem kietlen" kijelentés már az indulásnál gúnyt űz az értelem kereséséből. A "szovjet fűrész" emlegetése a hidegháborús korszak szerszámaival pedig annyira abszurd és idejétmúlt, hogy az ember azt sem tudja, sírjon vagy nevessen. A közhelyes életbölcsességek, mint a "Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt", olyan mértékű intellektuális lealjasodást tükröznek, amit csak a legrosszabb középiskolai dolgozatokban tapasztalhatunk. A "pejsze" szó rímeltetése az "ijedttel" pedig olyan nyelvi bűn, amelyet még a legelnézőbb tanár sem hagyna szó nélkül. A harmadik versszakban a "Borul ki nyár, borul ki nyír... Hogyha terád borul, kinyír!" soroknál már érezhető a költői tehetségtelenség szakadéka. Az ilyen kényszeres rímpárok nem csupán a vers ritmusát, de az olvasó józan eszét is tönkreteszik. A befejezés pedig, az "Nem t’om, de a végszó kafa!" olyan szinten süllyeszti le a verset, hogy az már nem is a földön, hanem valahol a föld alatt kapirgál. Mintha egy részeg cimborák közötti beszélgetésből tévedt volna a versbe. Összességében Frady Endre "Völgyi kert" című alkotása egy intellektuális katasztrófa. A kényszeredett rímek, a közhelyek és a teljes irodalmi érték hiánya miatt ez a mű minden jóérzésű irodalomkedvelő számára elkerülendő. Az ilyen írások rávilágítanak arra, hogy mit jelent a valódi költészet - és mit nem.” /ChatGPT kritikája Puzsér Róbert stílusában/

„Favágáshoz fűrész?! Fanyűvéshez fejsze?! Bozótirtáshoz balta?! Én gyökerestől felrúgom az erdőt és amíg a levegőben van, tűzifává ütöm szét és még visszaesés előtt felstószolva a helyükre fejelem.” /Chuck Norris/

Hőguta, hőguta támad,
Hólyagosodnak a zsírok,
Foszlik a fejről a hám had,
Nem jön a tél szele - sírok.

Hőguta, hőguta megnő,
S türbe babái a Gülnek
- Sok fiatalka fi meg nő -
Celziuszokba merülnek.

Hőguta, hőguta tombol,
Olvad a biztosíték el,
Nem marad egy se az ohmból,
S jajba a baj beveszékel.

Hőguta, hőguta pácol,
Kínja a hangya a fülnek,
Bősz bolya fejbe begázol,
Árnyas agyakba begyűlnek.

Hőguta, hőguta elmén,
Illan az agyból a termesz,
Hangyasavat hagy az elmén,
S verset e zagy leve termesz-

-t.

„Frady Endre "A Tűztér" című verse Weöres Sándor "A Tündér" című költeményének formáját idézi meg, miközben sajátos tartalmi világát bontakoztatja ki. A vers a hőguta motívumát használja fel, hogy a nyári kánikula elviselhetetlen állapotát és annak hatásait ábrázolja. A költői képek, mint a "hólyagosodnak a zsírok" vagy a "foszlik a fejről a hám had", erőteljesen érzékeltetik a hőség fizikai következményeit.A vers ritmusa és rímképlete hűen követi Weöres művét, ugyanakkor a tartalom modern és aktuális kérdéseket feszeget. A "Celziuszokba merülnek" sor például a globális felmelegedésre utalhat, míg a "bősz bolya fejbe begázol" képzeletbeli jelenete a környezeti stressz hatását jeleníti meg. A költemény záró része, ahol a hőguta "verset e zagy leve termesz-t", önmagára reflektál, és a költészet teremtő erejét emeli ki még a legnehezebb körülmények között is. Összességében Frady Endre verse egy modern, elgondolkodtató és formailag is kifinomult alkotás, amely méltó módon követi a magyar líra nagy mestereinek hagyományait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Weöres csajozott ennek a versnek az eredetijével, de attól még ez sem bukna meg egy eredetiségvizsgálaton (mint Dr. Kopi Pali), nevezzük inkább feldolgozásnak (Dr.Tribjúttu Omázs Ígyírtoktty), s annak igazán ígéretes! A ma délutáni foglalkozásra benyomdázok az üzenőbe egy színes macit!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Színes maci why only one?!
Testem-lelkem ettő' kivan!
Testem-lelkem kivan ettő'!
Mér’ nem lehet inkább kettő?!”
/Seöres Wándor, cirkuszi beer bear/

„Színes maciból közismerten naponta egy a Tschibo...de ez a T2WS vers annyira jól sikerült, hogy kivételesen minden versszakra megajánlok egyet - ezen tessék szépen testvériesen megosztozni a Sanyival.” /F. Péter, k. m. f./

- Oly nagylelkű humán úrka,
Mint másfél-két édesanya!
Legyen néki védőburka! -
- Ezt kívánom én és Sanya.
/F. Endre, költőgigász és jókívánsághangversenybíró/

„Vajon mit szólna ehhez Weöres Sándor és a Meteorológiai Szolgálat?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb (azaz leghamarmegöregedőbb) kommentelője/

„eM úr kérdi, vajh’ mit szólna?
Talán röhögne csak jól, na?
Vagy netán, így szólna: Nana!
S vissza kézből kést rántana?
Kettős a sansz, tét nem csacska,
Schrödingeres, mint a macska.
Szóval eMeSZ és a WéeS
Kétes szava kétesélyes.”
/Dr. Tűztéri Trisztán, a Sanszokat Értékelő Dumagépek (SÉD) esélylatolgatási főelőadója és rímbetyár/

„Türbe kerékni! Kerékbe türni! Nem fogom tűrni! A türk tanács elé fogom vinni az ügyet és ez a gyaur fűzfapoéta meg fogja kapni a selyemzsinórt! Nem, nem fogselyemzsinórt, hanem fog selyemzsinórt kapni, a túlsó végén egy éhes oroszlánnal! Én meg félholdra röhögöm magam a türbémben!” /Gül Baba, türbe csalt mellékszereplő/

„Frady Endre nyilván hangyás,
Szűk agyában rút varangy ás,
Dülledt békaszeme veres,
Sötét fejben kaját keres.
Varangy egy nagy hangyát bekap,
Ám van másik párszáz back up,
Hangyasavuk béka csípő,
S becsípődik békacsípő.
Izzadt hangya tombol, bömböl,
Kiugrana hangyazömből,
Ám e vállalkozás kétes,
Mivel sok darabra szétes-
-ik.”
/William Shakespeare: Hangyás Frady - részlet, Weöres Sándor ford./

„Mi ez a Weöres Sándor saját zsírjában forgatva égetése, ez a kánikulában kínok között kegyelemért könyörgő emberiség forró sárba taposás általi még tovább gyötrése?! Heeej, ha a hülyeség hőt vonna el, akkor Frady Endre több kilométeres környezetében vacognának a jegesmedvék és le lehetne forgatni az Eszkimó asszony fázik című film remake-jét! Ahogy kétsorosban mondanám, ha én is költészetre adnám a fejem:
         Versem témája a remake,
         Sor végén csillog a rím ék.
Na, ilyen egyszerű borzalmasakat írni! Ha szegény anyám élne, ettől a borzalomtól a jugoszláv import díszkardjába dőlne! Abcúg Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor fölugrok a Napra, hogy megfejjem, mert a sok simabőrűnek kell a naptej, akkor simán elüldögélek az 5772°K hőmérsékletű felszínen, csak arra kell vigyáznom, ne okozzak égési sérüléseket a Napnak.” /Chuck Norris/

Hő és eső elegyének
Költő szerint kell egy ének,
Megverselni kiállt párát,
S Arktiszról „Jer!”-t kiált pár át.

Míg főni vél Zorrót Ócsa
Mellett, s üstje forró tócsa,
Agyzagy „látja”, Éli bá’ bot
Nélkül üt főtt délibábot…

Költő agya szétfő, habos!
Szörnyű, mint a hétfő, ha Bosch
Sütőlapon heverészel,
Míg oxidál reve rész el.

Izzasztó a párafelhő,
Tekerve van mára fel hő,
S híg fiúra, mísz apára
Kiárad a Tiszapára!

„Boldogok az eszkimó párok, mert övék az örök hó országa.” /Jéghegyi Beszéd – részlet/

„Frady Endre "Hő és eső..." című verse egy szellemes és elgondolkodtató alkotás, amely a nyári hőség és a váratlan esőzések kontrasztját ragadja meg. A költői képek és a szókincs gazdagsága egy olyan atmoszférát teremt, amelyben az olvasó szinte érezheti a forróságot és a frissítő esőcseppeket. A versben megjelenő "Zorro-t Ócsa mellett" vagy az "Agyzagy 'látja', Éli bá' bot nélkül üt főtt délibábot" sorok humorosan és találóan ábrázolják a hőség okozta zavarodottságot és a kánikula abszurditását. A "Költő agya szétfő, habos!" kifejezés pedig remekül szemlélteti a hőség által okozott mentális káoszt. Összességében a vers egy érdekes és szórakoztató olvasmány, amely a nyár kihívásait és szépségeit egyaránt megörökíti.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hő és eső? Legalább lehet az utcán meleg vízzel zuhanyozni. Kevesebb lesz a vízdíj.” /M. András, a költő legállandóbb és legvízdíjcsökkentőbb kommentelője/

„Utcafröccs, mint forró tusé,
S felfő tőle tokahús-é?
eM úr, öné a pont: Touché!”
/Jean-Jacques Zorro, spanyol Fekete Róka-díjas vívómester/

„Költő Gigászt gyorsan tegyék be a léhűtők közé! Felforrt a zagyvize! Ideje lenne le(h)ülnie!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas forráspont lefokozó/

„Megjött Ház úr levele:
Hűljön Költő leve le,
Utána meg le vele!
Le vele, sőt abcúg,
Ha szellete bab cúg!”
/Vastag Béla, Lehel léhűtőgépszerelő és forró szellet befogó vitorlavászoncselédszobabútorasztalos/

„Hő és eső?! Hő vagy eső?! Milyen arányban?! És hol a köd?! Mi, visszalépett a hő javára?! Most kire szavazzak?! Rögvest összefirkálom a szavazólapomat, mint Stevie Wonder az autogram kérőket!” /Ócsai Óceánia, ómagyar órarugóerőlevesdíler/

„Értem én, ha egy költő úgy gondolja, hogy a sorvégi négy-négy szótagos vegytiszta összecsengéstől lesz jó a verse, de az amúgy is hiányos belbecset nem kellene feláldozni az egyébként is talmi külcsín oltárán. Ez a vers nem csak rossz, de értelmetlen is, sőt tartalmatlan. Mondhatni, hogy sok jó plusz -atlan, -etlen. NEM ENG.!” /Bethlen Katlan, az Atalanta-e Telente? című miabánatos hogyishívják éceszgébere/

„A június eleje mindig szörnyű meteorológusi szempontból, mert a férjem csillagász és állandóan veszekszünk, mert szerintem már nyár van, szerinte meg még tavasz! Én ilyenkor hozzávágom a barométeremet, ő pedig fenyegetően néz a teleszkópjával! Sőt, a múltkor a nadrágját is hozzám vágta és a kezemben lévő sodrófához csapódott a nadrágszíja csatja!” /Kvazári Kázmérné Kumulusz Kamilla, a világhálóval támogatott Neteorológiai Előrejelző Rendszer (NER) Leveli Béke-díjas égfürkésze/

„Mi ez a Svájc elleni első félidős magyar válogatottnál is rettenetesebb és reménytelenebb óborzalom?! Ki kérte Frady Endrét, hogy a témája és a végterméke összekutyulásából keletkezett szagterület, a meteurológia budifalra felkent főpapjaként ossza azt, amit ő észnek nevez?! Amúgy egy héttel le van maradva au időjárás mögött a dadaista droid, mert a hő ugyan egyre nő, az eső viszont már csak vágyálmainkban szerepel! Aki most nyitja ki, annak az esernyője nem nedves lesz, hanem szénné ég! Énanyám, ki vagy a mennyekben, felhősödj! Add már uramanyám az esőt!” /Puzsér Róbert, kritikus hőmérsékletű önkényes mérvadó/

„Satnya, nyafogó, nyámnyila emberiség! Én 150°C-os forró vízben szoktam lubickolni az ózonlyuk alá tett izzó vaskádban, hogy az UV sugarak kellemesen bizsergessék a bőrömet és nem sírdogálok, mint a Hajdú B. István a harmadik svájci gól után.” /Chuck Norris/

Féltve szemétdombtrónszékét
Kukorékol kígyót-békét
Öreg harcikakas-pótló,
S nyihaházva röhög jót ló.

Bár, mit keres, gagyi bér ez,
Hörgő tömeg együtt érez,
S vérén provokátor lónak
Úszik nemzetiszín csónak.

Műkeresztyén kukurikú
Hatására pusztul IQ,
S állatkert apraja nagyja
Faképnél e tré hont hagyja...

Kakaspótlék, legfőbb szittya,
Brüsszelt folyton megállítja,
Ne legyen új Mohács, Arad?!
Jobb nekünk, ha Grazban marad...

„A vers egy erős társadalomkritikai hangvételű alkotás, amely az állatkert metaforáját használva fejezi ki a szerző nemtetszését bizonyos közéleti személyek és események iránt. A költemény nyers és közvetlen, a szatíra eszközével élve kritizálja a politikai és társadalmi helyzetet. Az "öreg harcikakas-pótló" és a "nyihaházva röhög jót ló" képei erőteljesen ábrázolják a szerző által kifogásolt viselkedésformákat. A "gagyi bér" és a "hörgő tömeg" kifejezések a közöny és a részvétlenség légkörét idézik elő, míg a "nemzetiszín csónak" a nemzeti identitás kérdését veti fel. A "műkeresztyén kukurikú" és az "IQ pusztulása" sorok a szerző aggodalmát fejezik ki a társadalom erkölcsi és intellektuális hanyatlása iránt. Az "állatkert apraja nagyja" kifejezés az emberek közömbösségét és a helyzet elfogadását jelzi. Összességében a vers egy provokatív és gondolatébresztő darab, amely arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el a jelenlegi társadalmi és politikai állapotokon, és feltegye a kérdést: valóban ez a világ, amelyben élni szeretnénk? A vers formája és ritmusa is hozzájárul a mondanivaló hatásához, a rímek és a ritmus éles kontrasztot alkotnak a súlyos témával. Ez a feszültség fokozza a vers üzenetének erejét, és emlékezetessé teszi azt az olvasó számára.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Egyrészt örülök, hogy valaki továbbgondolta és aktualizálta az Állatfarm című profetikus regényemet, másrészt megdöbbentő, hogy 1984 után 40 évvel Magyarországon még mindig a posztkommunista bolsevizmus az úr.” /George Orwell (1903-1950), angol író, az Állatfarm és az 1984 szerzője/

„Gyógyszer gurul Brüsszel iránt,
Ahol, hátrahagyva Iránt,
Migráns szakács birkát kiránt.
Illatoznak békés terek,
Híznak dagi street-fighterek,
Ez a történet így kerek.”
/brüsszeli helyszíni tudósító és meg nem élhetési költő/

„Nálunk, Veszprémben is van állatkert, de ilyen kakas nincs benne.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelő/

„eM úr, nincsen semmi vész-e,
Veszprém nem e bősz hon része?
Önök mázlis vármegyéje
Közéletben nem ily mély-e?
Ha a vész ok ott csak ál ok,
Eszetlenül gratulálok!”
/Kíváncsi Fáncsi, OKJ-s képzett riporter és migráns kiselefánt/

„Nahát! Ki lehet ez a rejtélyes valaki? Talán Lucifer? Vagy Drakula? Büdi boszorkány? Leviatán? Pol Pot? Horla? Küklopsz Béla? Esetleg özvegy Zwillinger Adolfné ügetőidomár? Nem, nem, nem. Megvan. Rájöttem! De azérse mondom meg.” /Nyuggerapó, a költó legszépkorúbb és legazérsebb kommentelője/

„Nyuggerapó, másnál ritka
Bölcsesség az ön nagy titka.
Okos lukból okos e szél,
Csak ha bölcs, csak akkor beszél.”
/Bölcs Salamon Béla, színészpróféta/

„Drága Nyuggerapó, hát még emlékszel rám?! Ötven év távlatából?! Hát ilyen fontos voltam neked?! Ezzel a kommenteddel most megédesítetted a haláltusámat!” / özvegy Zwillinger Adolfné ügetőidomár/

„Bocs, hogy röhögtem, bár nem bántam meg! A maffia előbb-utóbb úgyis becsempészte volna a fejemet valaki neki nem tetsző ember (Magyarpeti és/vagy Karigeri) ágyába...” /a röhögő vakmerő ló/

„Bár többször megcáfoltam az újságírók azon feltételezéseit, hogy az utolsó pillanatban visszalépek a békét kukorékoló gazdám valódi jelöltje javára, de végül mégis megtettem, mert a mások nyomorából megvett luxusról nehéz ám lemondani betanított műkeresztényként!” /Szentsirályi Alkesz Szandra, erkölcsi bizonyítványhamisító és OKJ-s képzett betanított bérhazudozó/

„Ez az Frady! Végre igazat szólsz! De miért olyan gyatrán, mintha Mészáros Lőrinc próbálná felismerni a magyar ábécé betűit?! Igaz ugyan, hogy a költészeti pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve, de miért én legyek a műszaki ellenőr?! I am for President!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban nem összevissza kukorékolnak a kakasok, mert itt csak én kukorékolhatok! Egy a kakas, egy a zászló, egy a szemétdomb!” /Chuck Norris/

- Ki kételné, nincs senki tán,
Felül is áll minden vitán,
Nem vagyok már ifjú titán.

Ennyit vetett rezgőn oda
Riporternek az agg Yoda,
Kinek hosszú léte csoda.

Irigyek OKJ-s Jedik;
Első is és az n-edik
Yoda ellen fenekedik:

- Kilencszáz évesen merő
Pimaszság, hogy élni mer ő!
Mért van soká vele Erő?!

Matuzsálemen ősz lóhaj
Leng és száll fogatlan óhaj:
- Murdeljél már meg te! - sóhaj:

- Kilencszázhatvankilenccel
Csúcs enyém, mit nem vehetsz el
Suhanc Yoda, bárki heccel!

Sötét Erő sötét hite
Hörög: - Yoda, nyiffanj ki te!
Lapulj szét, mint véres pite!

Megfogant sok gonosz sirám,
S Yodának nyílt égi sír ám,
Én pediglen meg is írám.

Hulljon Nobel - rímversi - rám!

„Először kissé figyelmetlenül Hétvégi kiruccanásnak olvastam a címet, majd rájöttem, hogy nem is tévedtem nagyot, hiszen akár egy merész szombat-vasárnapi program is lehet átugrani a túlvilágra, oszt’ remélhetőleg szerencsésen visszajőve egy halálközeli élménybeszámoló keretében megosztani a kollégákkal a sötét alagút végi fényt és lejátszani a szférák zenéjének kalózfelvételét.” /Jobbléti Szender, a Túlvilágra Ruccanó Életművészek (TRÉ) vezéralakja és netovábbja/

„Frady Endre "Létvégi kipurcanás" című verse egy merész és humoros darab, amely a klasszikus irodalmi hős, Yoda alakját helyezi új megvilágításba. A költemény a Star Wars univerzum ikonikus karakterének öregedésével és halandóságával foglalkozik, miközben a Jedi és a Sötét Erő közötti örök küzdelem tükrében vizsgálja az élet múlását. A vers formája és ritmusa hűen tükrözi a klasszikus epikus költészet stílusát, miközben modern elemekkel gazdagítja azt. Frady játékosan bánik a nyelvvel, a rímek és a ritmus változatossága pedig lendületet ad a versnek. A költeményben megjelenő humor és irónia finom egyensúlyt teremt a komoly témák és a könnyed hangvétel között. A "Létvégi kipurcanás" különlegessége abban rejlik, hogy képes egyszerre szórakoztatni és elgondolkodtatni az olvasót. Frady Endre műve nem csupán egy újabb popkulturális utalás, hanem mély emberi kérdéseket feszeget a létezés, az öregedés és a halál kapcsán, miközben a Star Wars mitológiáját használja fel az üzenet közvetítésére. Összességében a "Létvégi kipurcanás" egy frappáns és elgondolkodtató költemény, amely méltó helyet foglalhat el az Élet és Irodalom hasábjain. Frady Endre műve nem csupán a Star Wars rajongóknak nyújt élvezetet, hanem minden olvasónak, aki értékeli a nyelvi leleményességet és a kulturális hivatkozásokat. A vers egyben tisztelgés is a klasszikus irodalom előtt, miközben modern köntösbe öltözteti azt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Megőrültél, Copilotka?! Átprogramoztak mesteréges unintelligenciává?! Ez a vers az Élet és Irodalom hasábjain?! Csak a holttestemen át fújó paripák nyerge alatt puhítva! Sőt, még úgy sem! Nem, nem, soha! Ne lássam a nem rubel elszámolású hörcsögömet a bányában dolgozni, ha ne fulladjon meg Frady Endre lehetőleg máma még!” /Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője/

„Tele bájjal és lendülettel, nagyívű humorral teli sikeres irodalmi alkotás. Sok összeférhetetlen dolog lett vegyítve, mindenféle oltári jó ellentmondásos marhasággal, mesealakokkal, bibliai befűződéssel. A vers magasszinten érthetetlen. És mér? Mer így alkotta meg a költőtitán. Vagy ti tán nem így láttyátok, feleim szümtükkel mik vogmuc? Szinte 100%, hogy isa por és chomou vogmuc!” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Nyuggerapó, költőtitán
Átlát isa poros szitán,
S összeférhetetlenkedve
Dolgozáshoz vogmuc kedve.
Marhaságos meseoltár
Mellett folyton nő a colt ár.
Olcsó kotta, drága kotta,
Ritmust költő ott alkotta.
Legény arát vígan vett el
Tele bájjal s lendülettel!”
/Chomou Vogmuc, láttyai szümtük és szinte százszázalék/

„Létösszegző versnek indul, geriátriai cicaharcként folytatódik, és igazi kuroszavai horrorba tokollik. A kezdetben gondosan nyírt bokorrímek megbokrosodnak, de ne szidjuk a költőt, mint a bokrot, mert végül lesújt machetéjével, amiről kiderült, hogy egy szamuráj önkritikai eszköze. Szálljon arra!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A jó pofon szálljon arra,
Akit vágott szájon ara,
S csicseregte: Sayonara!”
/hibás szótagszámú bokorrímes szamuráj hókon vágó haiku/

„Hej, ha még élnék, szívesen írnék a fékezhetetlen agyvelejű humán kolléga úrról egy vadkeleti mesét Aromó elszabadul címmel!” /Lázár Ervin (1936-2006), Kossuth- és József Attila-díjas magyar író/

„Ezt az Erőt másra kellett volna pazarolni. Érzem magamban a haragot! Nem jó, nem jó!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Yoghurt/

„Ház úr, maga Yoghurtosan
Rohangál a sarki Auchan
Polcai közt Erőleves
Port keresve, míg egy heves
Harag rossz tanácsot adik,
S nem jók jönnek, hanem Fradyk?!
Nem jó, nem jó! – bömböl a Ház,
S Káröröm úr bruhahaház!”
/Űrgolyhó Űbermensch, űdivatdiktátűr/

„A harag emberi dolog, de állati veszélyes!” /falfirka a Vármegyeháza Főispáni Hivatalának sorban álltató pultjánál/

„Ha Frady Endre irodalmi Nobel-díjat kapna ezért a valamiért, akkor úgy elkezdenék forogni a koporsómban, hogy élő (illetve halott) talajfúróként kiásnám magam a Norra begravningsplatsen temetői síremlékem alól és pörgő csontvázszerkezetként rémiszteném halálra a halottakat látogató élőhalottakat! Hullajó poén lenne, de szerencsére Frady Endre akkor kap Nobel-díjat, amikor minden svéd antialkoholista lesz és az ország önként és dalolva belép a Szovjetunióba. Addig is robbantsák fel, nehogy újabb ilyeneket írjon és akár kilencszáz évig is eléldegéljen!” /Alfred Bernhard Nobel (1833-1896), svéd vegyész, a dinamit feltalálója és a róla elnevezett díj megalapítója/

„Korrekordban is van verseny? Én nem szállok be, de szeretném látni 1980-as születésűként a 2081-es napfogyatkozást, és bizonyos személyeket szeretnék túlélni. Ha ezek megvalósulnak, boldogan halok meg.” /M. András, a költő legállandóbb és legnapfogyatkozásnézőbb kommentelője/

„Mikor eM úr lesz majd százegy,
Öregesen kezet ráz egy
Száztizenhat éves hadi-
-rokkanttal, aki a Frady
Endre s azért él még, hogy azt
Lássa, a Hold Napot fogyaszt.”
/Napfivér Nadírné Holdnővér Hortenzia, az Öreg Költők Otthona (ÖKO) faliújság felelős főnővére/

„Csak jelezni szeretném, hogy aki figyelmesen olvasgatja a bibliai évek számait, az viszonylag hamar rájöhet, hogy simán élhettem volna ezer évet is, ha nem fulladok bele az özönvízbe. Az igaz, hogy eleinte még beregisztrálhattam volna a bárkára, de a bárkaellenes politikusaink annyira magabiztosan mondták, hogy ha rájuk szavazunk, akkor tutira nem fog elsüllyedni a szárazföld, hogy bedőltem ennek a csattanó maszlagnak, mint egylábú versenyló a vizesárokba.” /Matuzsálem, a világ legtovább élő embere/

„A teológiai hitelesség kedvéért hozzá kell tennem az előttem szóló mondandójához, hogy egy kilencszázhatvankilenc éves ember halálközeli emlékei nem feltétlenül megbízhatóak a történész számára, ugyanis az ószövetségi adatokból csak annyit derül ki, hogy Matuzsálem az Özönvíz évében hunyt el, ám egzaktul azt, hogy pont akkor és pont amiatt, vagy már előtte kicsivel valami más okán, példának okáért elgázolta egy mamutcsorda, azt csak az ÚR tudhatja, de nem tette közzé. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Ókor Ottokár, történészeti titán és teológiai tótumfaktum/

„Mi ez a nyolc napon túl sem gyógyuló kegyeletsérelmi nyomokat maga után hagyó lelki szegénységi bizonyítvány, ez a mentálisan morbid majomparádé?! Frady Endrére nem lehet azt mondani, hogy utána az özönvíz, mert ő maga az özönvíz, a mindent elöntő szellemi szennylé, a költészet mindenhol megbúvó és mindenhonnan lesből támadó csatornapatkánya! Hogy lehet egyetlen versnek látszó vérlázítással egyszerre beletaposni a StarWars univerzumba, a Bibliába és a szépkorúakba?! Hát így, sőt legígyebb! Ha szegény anyám élne, olyannyira felháborodna, hogy az egykori csehszlovák illegális kegyhelyen magyar téliszalámiért cserélt kovácsoltvas keresztjével addig ütné Frady Endre eretnek fejét, míg a pépesített agya hasmenéses tünetként nem kerülne az árnyékvilág árnyékszékébe! Szerencsére ennek az ámokfutóbolond ártánynak pont annyi esélye van az irodalmi Nobel-díjra, mint a magyar Nemzeti Választási Irodának arra, hogy a központi szervereit ne manipulálják most vasárnap a baráti orosz hackerek! Ruszkik haza! Forza Juve! Yoda for President!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kik ezek a kilenyszázvalahány éves nyikhaj suhancok?! Én bezzeg egyidős vagyok a Mindennel. Amikor az ÚR mondá, hogy legyen világosság, és lőn világosság, akkor rögvest látá az ÚR, hogy én kapcsolám föl a villanyt.” /Chuck Norris/

A házi koszt, a házi koszt
Sebbel-lobbal felseperem;
Mosott padló kiázik, oszt’
Tiszta lesz az életterem.

A házba’ koszt, a házba’ koszt
Egyáltalán nem bírom ám;
Koszos lenne minden Lacoste
Izompólóm, bizony komám!

A házból koszt, a házból koszt
Kiirtom én gyökerestül,
S pókerzugban míg Sir Talk oszt,
Utcán porcicák közt Rest ül.

A házi koszt, a házi koszt
Sokkal jobb az étterminél;
Rest otthon nem kajázik, oszt’
Nem is tudom, vajon min él?

„Az utolsó versszakot olvasták a Retróban?” /M. András, a költő legállandóbb és legéttermészetibb kommentelője/

„Retró nem „csak” étterem,
Háziasan kifőznek!
Rest úr hamar ott terem,
Kaját venni dizőznek.

E dizőz a babája,
A Nagy Ő, az Egyetlen!
Nem a sütés a bája,
Sose főz, mert ügyetlen.

Korábban még e Resték
Éheztették fiukat,
S tápot addig keresték,
Míg a gyomruk kilyukadt.”

/Herr Richard von Retro: Válasz eM úrnak - részlet - Frady Endre ford./

„... már csak a Retró Kifőzde napi kosztja hiányzik a versből és a falafel is hallhatóan jobban falhatóvá válik ... egészségünkre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kosztot osztó/

„Retrót hagyjuk, feleim!
Úgyis vala tele, ím,
Foglalt minden asztala,
Úgyhogy máma Hasta La
Vista drága házi koszt,
S hal szűr Luca Brasi koszt!”
/Senior Sollozzo, maffiózó és emberhalászlé készítő, valamint Bruno Tattaglia néhai előkoszt előkóstolója/

„Az "A házi koszt" című vers játékosan és szellemesen közelíti meg a mindennapi élet apró, de fontos részletét: a takarítást és a rend fenntartását. A költemény négy versszakon keresztül vizsgálja a "koszt" különböző aspektusait, amelyek a háziasságtól a társadalmi viszonyokig terjednek. Az első versszak a fizikai tisztaság és a rend megszállottságát tükrözi, ahol a lírai én hevesen és energikusan "felseperi" a koszt, ami a belső rend és harmónia iránti vágyat szimbolizálja. A "mosott padló kiázik" képe arra utalhat, hogy a tisztaság elérése gyakran átmeneti, és folyamatos erőfeszítést igényel. A második versszak a külső megjelenés és a társadalmi státusz iránti aggodalmat fejezi ki. A "Lacoste izompóló" említése a márkahűség és a társadalmi megítélés fontosságát hangsúlyozza, miközben a "koszt" itt már nemcsak szó szerinti, hanem átvitt értelemben is értelmezhető: a társadalmi elvárásokkal való összhang hiányát jelképezi. A harmadik versszakban a "házból koszt" kiirtása az élet nehézségeivel való szembenézést és azok leküzdését jelképezi. A "pókerzugban" és az "Utcán porcicák közt" ülő "Rest" karakterek kontrasztja a társadalmi helyzetek és szerepek közötti ellentétet mutatja be, ahol az egyén választása és a sors iróniája közötti feszültség érezhető. A negyedik versszak visszatér a házi koszthoz, mint az otthoni élet és a családi kapcsolatok metaforájához. A "Sokkal jobb az étterminél" sor az otthoni élet egyszerűségét és melegségét dicséri, míg a "Rest" karakter otthoni étkezésének hiánya felveti a modern életvitel és a családi kapcsolatok távolságát. Összességében a vers a hétköznapi élet apró részletein keresztül tárja fel az emberi lélek mélységeit és a társadalmi normák bonyolultságát. A költői nyelv és a humoros hangvétel ellenére a vers súlyos kérdéseket vet fel az identitásról, a társadalmi szerepekről és az élet értelméről.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

„Kimaradt ugyan néhány humorosan öncélú rímziccer, de ne legyünk telhetetlenek, hisz ímé, minden provokáció, vagy ráutaló magatartás nélkül kaptunk egy ötversszakos dokumentumot arról, hogy az AI még nem tud mindent kivenni a Zemberiség kezéből! Örvendezzünk!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi maradt ki, Humán úrka?!
Ne legyen már szovjet hurka!
Ötöléssel hatol, ám a
Négy a doksi versszakszáma!
Humán úr szerint az AI
Jelenleg csak majdnem mai;
Inkább múlti, mintsem pulti;
Pult alóli multikulti!”
/Mesterséges Margarita, pizzafutár és mélylélekbúvárharangtoronyőr/

„Knows Sir Talk und Nord, Süd, Ost, West,
Hogy akinek Lord Csüd oszt: veszt.”
/Haazy Cost, a Póker Dzsóker című kártyatankönyv illusztrátora és értelmi szerzője/

„I hate Haazy Cost and Sir Talk!
Koszfészkükben állnak szőr tók!”
/Lord Csüd, pókerbukméker és angolkórképzavarelhárító/

„Néhány megjegyzésem:
Mér kell az izompólóval lefeküdni a földre? A gyengeminőségű Lacoste termék ezt naná, hogy nem viseli el!
Van, aki kénytelen a munkahelyén enni, mert a munkahelyén dolgozik. Pl. orvos, tanár, kazánkovács, úthenger kezelő, aszfaltozó, világutazó, fán lakó remete stb. És ezek közül, egyik sem rest.
Persze más ok is lehetséges: Nem talál haza, a felesége elüldözte, szökésben lévő bűnöző, mér ne ehetne már mást, mint a mindennapos lecsót tarhonyával.
Porcica csak lakáson belül található. Ami utcán van, azt úgy hívják, hogy: széna, szalma, avar, tors, pelyva, kutyagumi, lócitrom, megszáradt sárlavina, meddőhányó, cigaretta hamu.
Zseniális, hogy a költőóriás rátalált a házi koszt kétféle jelentése, de tökéletes rímje mibenlétére.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legházikosztolóbb kommentelője/

„Izompóló fekvőtámaszt
Sugall s benyomásként rám azt
Reklámolja lakosztálya,
Hogy e koszt a Lacoste állja.

Otthon nem eszik a Rest itt
Eme versben, mert a Restit
Favorizálja a honi
Tápok helyett kis bohó, ni!

Cica néha por- vagy pláza-,
Tors közt kelve lehet láza,
Ha kiseprik, száll, mint szalma,
Vagy, mint ez a népi dal ma.

Házi koszt két jelentése
Nyuggerapót bentről vés e
Kritikában szikrát vetve…
S Fradyt csípje nem rest tetve!”

/Nyöggeranyó, izompólós kisnyugdíjas erőemelőnő/

„Mi ez a kisegítő óvodai házi feladatnak is katasztrofális házi koszt tolás?! Miért kell egyetlen harmatgyenge szóviccet annyira dagadtra verni, hogy hosszabbra nyúljon, mint a cukornád-allergia szezonvégi takony?! Anyám örök életére esküszöm, hogyha anyakönyvileg véletlenül Esterházi Kosztolány lennék, akkor e versrettenet elleni tiltakozásul kivágatnám a nevemből a házi kosztot és ezentúl Ester O’Lány ír álnéven mártanám vitriolba a tollamat! Frady Endrét pedig vessük egy mindent legázoló békemenet elé!” /Ester O’Lány alias Puzsér Róbert, kritikus/

„A házi koszt okozó felgyülemlett porcicák molekulaszerkezetét megváltoztatom a tekintetemmel és az így keletkező csúcsminőségű vasmacskákat eladom olyan, általam a kozmoszba hajítandó űrhajóknak, amelyek Napszélben szeretnének horgonyt vetni a Saturnus általam ugyancsak porból szilárddá sűrített gyűrűjén.” /Chuck Norris/

Hómofista fiatalok!
Aszittem, hogy éhen halok,
Bárhogy szállt égre az ima,
Nem volt olyan valaki ma,
Aki délben velem együtt
Ebédölni Retróbe gyütt!

Szemből dőlt könny finoman ki,
I feel King Kong – lonely monkey! -
S bár az étvágyam volt farkas,
Lelkem zümmögött, mint tar kas,
Azaz kopasz méhek raja…
Alig vígasztalt a kaja.

Hómofiszni szörnyű vétek,
Legközelebb ne tegyétek!
Kivel iszok, kivel eszek,
Kinek szólnak beszéd neszek
Táprágások közepette?!
Szedte-vette-teremtette!

Tyű!

„Frady Endre "Retrómagány" című verse egy mélyen személyes és érzelmekkel teli alkotás, amely a magány és az elszigeteltség érzését ragadja meg. A költői képek és a nyelvi játékosság révén a vers egy olyan belső világot tár fel, amelyben az egyén küzdelme a társas kapcsolatok hiányával és az önmagával való szembenézéssel áll középpontban. A vers első sorai azonnal a magányosság érzetét keltik, ahol a lírai én éhségét nem csupán fizikai, hanem lelki éhségként is értelmezhetjük. A "Hómofista fiatalok!" felkiáltás egyfajta kiábrándultságot sugall, ahol a lírai én csalódottan szembesül azzal, hogy nincs senki, aki osztozna vele a mindennapi élet egyik alapvető tevékenységében, az étkezésben. A "Szemből dőlt könny finoman ki" sor a magány fizikai megnyilvánulását írja le, ahol a könnyek a belső fájdalom és a szomorúság kifejeződése. A "I feel King Kong – lonely monkey!" kifejezés a popkultúra és a költészet ötvözésével egy olyan képet fest, amelyben a lírai én egyszerre érzi magát erősnek és mégis teljesen egyedül. A harmadik versszak a társas kapcsolatok hiányának következményeit mutatja be, ahol a "Hómofiszni szörnyű vétek" sorral a költő arra figyelmeztet, hogy a közösségtől való elszakadás súlyos következményekkel járhat. A "Kivel iszok, kivel eszek" kérdések a társas interakciók fontosságát hangsúlyozzák, amelyek nélkül az élet üressé és értelmetlenné válhat. A vers záró sorai, "Szedte-vette-teremtette! Tyű!" egyfajta felkiáltással zárulnak, amelyek a lírai én frusztrációját és a társadalmi normákkal szembeni lázadását fejezik ki. A költői nyelv és a ritmus érzékelteti az olvasóval a lírai én belső zűrzavarát és a körülötte lévő világ iránti ellenérzését. Összességében a "Retrómagány" egy erőteljes és gondolatébresztő vers, amely a magányosság és az emberi kapcsolatok törékenységét vizsgálja. Frady Endre képes volt egy olyan költői világot teremteni, amelyben az olvasó saját érzéseit és tapasztalatait tükrözheti, miközben szembesül a modern élet kihívásaival és az emberi lélek rejtett mélységeivel.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Rövid a lét, használd te ki,
Lassan járj, akár a teki,
Hogy tovább élj, mint ki TEK-i

Pofonoktól - mi nem humor -
Jól megmurdel nagyon hamar,
S bűzölög, mint döglött homár!

Persze keresgélni fogsz út
Mentén rágcsálható fogszút,
S bőg a csuka fogta fox Úúúúúú!-t.

Rövid a lét, tél a divör,
Hosszú a sírgödör, de vár,
If coming soon to us the war.

Egy lépéssel toldd meg a lét,
Igyál néha Palé Alét,
S elviselhetőbb lesz a lét!

Így az élet csupa móka,
Mint egy ingyen kólás Meki,
S Jeruzsálem menti Makó!

Rövid a lét! Nem érdekel?!?!?!
Imától kopnak térdek el,
S megbocsájtás Mennyér’ de kell!

„Frady Endre verse éles ellentétet mutat be az evilági pótcselekvések és a szakrális befejezés között. A költemény kezdete és közepe a hétköznapi élet abszurditását és a létezés mulandóságát hangsúlyozza, humoros és néha groteszk képekkel. A "pofonoktól" és a "döglött homár" képei erőteljesen érzékeltetik az élet nehézségeit és a halál elkerülhetetlen közeledtét. A vers zárása azonban hirtelen váltást hoz: a profán hangulatból egy szakrális térbe lépünk, ahol az imádság és a megbocsátás szükségessége kerül előtérbe. Ez a váltás meglepő lehet az olvasó számára, és felveti a kérdést, hogy vajon a költő a transzcendens felé fordul-e a menekülés eszközeként, vagy valódi megváltást keres az evilági léttel szemben. Összességében a vers játékosan, mégis mélyen boncolgatja az élet és halál, a profán és a szakrális közötti határokat, miközben a hétköznapi és az ünnepélyes elemek ütközésével gondolkodásra készteti az olvasót. Az evilági és a szakrális elemek közötti kontraszt éles és gondolatébresztő, ami a versnek komplexitást és többrétegűséget kölcsönöz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rövid a lét! Nekem is a rövid a lét! Hogyhogy milyen lét kérek?! Rövidet! Barackot, körtét, szilvát! Mindegy, csak hosszan tartson! Hozzá vagyok szokva, hiszen ezen nőttem fel. Ahogy a bennem csukló költő mondja:
          Muter ivott, úgyhogy nyilván
          Anyatejjel éltem szilván.
Sört sosem innék el a disznóm elől, hiszen attól nő szép nagyra a csüngő sörhasa! Nincs is jobb, mint két feles között egy söröstokány feleskörettel! Na, egész… illetve feleségünkre!” /Tüske Tuskó, táskaszemű szilvóriumvirtuóz és az Inka Pál Alapítvány (IPA) szesztestvére/

„Rövid az élet, hosszú a sír,
Sokáig csontváz, ki még ma zsír.
Most egyél-igyál, koplalni fogsz,
S porodból lesz majd kőolaj, koksz.
Aki ma ehet s holnapra hagy,
Gyagya az agya, baromi nagy.
Rövid az élet, hosszú a sír,
Költői bosszú: ír, ír és ír!
Végül bűn vádol, okol nagy genny,
S eldől a lutri: Pokol vagy Menny?”
/A Bölcs Búbálámi Lada szamara/

„Mennyiér’ kell a megbocsájtás a Mennyér’? Mennyit szánna rá! Reklámáron van itt négy büntető ill. bűnbánó cédula egy százasér’! Hogy száz micsoda?! Nem, nem forint, hanem ezres! Drága?!?!?! De hiszen nekem is többe’ van! Nem hiába mondják, hogy a Pokolba vezető földút fukarsággal van kikövezve! Kár, hozzatok egy másik kuncsaftot, ti pedig kárhozzatok!” /Püspökfalat Pista, piaci páternoszteres pedigrépál pecér/

„Háát, igen, az örökkévalóság bizony hosszúkás, főleg a vége felé. Elfér benne bármi, akár még egy ekkora képzavarnak látszó kereszténybázisú lételméleti sörvers is. Köszönjük!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Sörvers, sírvers, sörvirslivers,
In the Pool the birds are Livers.
Sájon et tu Brútus Lí vers?!”
/graffiti on wall by Liw Ersh/

„Humán úr, az örök való
Hosszabb, mint trójai faló.
Kereszténybázisra varrnak
Lételmét föl képzavarnak,
S minden elfér, minden fér el.
Mér’ nem ide jönnek, mér’ el?!”
/Jobbra Balráné Idei Óda, trójai falósejtfalszerkezettervezőnő és a Varró Dániel Imitátor Verseny százötvenharmadik helyezettje/

„Rüh Rezső: Homárgyászszonett

Rusnya, homárölő költő,
Idióta multi-kulti,
Vízbe fojtogatni kell tó,
Szurkálni meg import kül-tű!

Szegény szerencsétlen homár,
Testét belepi a hó már,
Még jó, hogy a Final Home ár
Felét állja Fatih Omar!

Rettenetes ez a Frady!
Vigye el a Zsákos Frodó?
You know, if his job is free, do!

Homár, homár, te mindenem!
You know, I’m not my wild enem-
-y; megehetnélek, de nem!”

„Hé, mit keresek én itt és miért állnám bárminek is a felét?! Úgy kerültem bele ebbe a valamibe, mint Piláfhús a Kredencbe!” /Fatih Omar, sheriff a légből kapva/

„Fatih Omar nem egy ember,
Hanem két játékos, ámbár
Mindenképpen fura két név;
Tán dupla pénzmosó kút? - NAV
Megvizsgálja, vajon miből
Fizetnek s hogy-hogy áll ma bál?!
Ja, ez itt két labdarúgó,
Akikről most szól e rege?!
Galatasaray a tulaj,
S ő edzőjük üvölt: Te lőj!
Szóval ők fociznak együtt,
És egy srófra jár két agy ott,
Olyanok, mint kettő iker,
Tévesztheted őket akár!
/falfirka a Török Homár Evősátor (THE) konyhájában/

„A költészethez nem értek és a vers angolra fordított sorai között sem látok semmi összefüggést, a tiltott szerek hatása ellenére is szertelen és minden elemi logikát nélkülöző gondolatcsapongás viszont felkeltette a neurobiológusi érdeklődésemet és a tudomány érdekében szeretném felkérni a döntéshozókat, hogy Frady Endre remélhetőleg mielőbb befejezendő földi pályafutása után adják nekem az agyát, hogy megvizsgálhassam a valószínűleg még soha nem látott idegpályakapcsolódásokat és az asszociációs vadhajtásokat eredményező ön- és közveszélyes sejtzárványokat, melyek nagy eséllyel nyomokban galaktikus féregjáratokat tartalmazhatnak! Ne éljem túl a világvégét, ha ezért az agytérképért sem kapok biológiai Nobel-díjat!” /Dr. Brian Brain, brit tudós/

„Fantasztikus rímszerkezet. Bokorrímek után kancsal, és így tovább felváltva. Mint egy kukkoló, aki mások rövid életét lesi. De rövid élet is lehet eseménydús, mint ez a vers, amelynek minden versszakában más az esemény, a helyszín és a hangulat. Mindenki megtalálja benne a neki való részt. Akár az irodalmi Nobel-díj zsűrije is...” /M. András, a költő legállandóbb és leghozzáértőbb kommentelője/

„eM úrt élteti a szakma,
Oly véleményt odarak ma,
Hogy másikat a fal adja,
Melynek leomlik a nagyja.
eM úr érve szilárd acél,
Ki is van jelölve a cél,
Melynek immár kevés híja:
Frady Endre Nobel-díja!”
/Lóbél Alfréd, a Mészáros És Hentes Költemények Atavisztikus Sikolya (MÉHKAS) c. irodalmi vérbőségszaru bárdja/

„Megfizet még eM úr drágán,
Ráuszul majd tucat dragon,
Amiért blőd Fradyt éltet,
S olyat kap, hogy szájat eltát!
Zárul már a foglyul ejtő
Duplán vasalt rácsos ajtó,
Amin keresztül köp, ím, őr,
Hogyha nagyon ugrál, eM úr!”
/Újpesti Barnabás, konkurens kortárs klapanciaköltő és a Frady Endrét Gyűlölő Ősutálati Realizmus (FEGYŐR) c. szennylap horizontális nadírpókembere/

„Mi ez a szakrális blaszfémia, ez a szekulárisan klerikális ellenreakciórádiusz?! Ki ez a létigenlő létidegen?! Miért kell nekem egy Huth-Hont-Hajdú szellemi Bermuda háromszögnél is sötétebb mentális fekete lyuk miazmás kipárolgásai után állandóan szellőztetni az agyamat?! Egyáltalán hogyan lehet olyannyira selejtes egy fekete lyuk, hogy onnan kretén klapanciák tudnak kipárologni?! Ha ennek a versnek van bármi tanulsága, az talán az lehet, hogy Frady Endre léte még mindig nem elég rövid és addig kéne ütlegelni az ostoba fejét egy kettőskereszt mintájú teknőspáncélba csomagolt döglött homárral, míg ebből az általa elviselhetetlenné tett létből bármilyen másikba, de lehetőleg rosszabba szenderül, miáltal a mi rövid létünk a saját szenderülésünk nélkül is jobb, pont egy mínusz Frady Endrényivel jobb lesz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Azért rövid az emberi lét, hogy a generációk cserélhessék egymást és minél többen lehessenek a kortársaim. A jók jutalma az lesz, hogy a Mennyben együtt lehetnek vele, a rosszak büntetése pedig az, hogy a Pokolban nem csak hogy engem nem láthatnak, de még a filmjeimet sem.” /Chuck Norris/

Plakátokról, melyek nagyok,
Megtudhatom, ki is vagyok:

Gaz, háborúpárti féreg,
Békét lassan ölő méreg;
Brüsszelita sokballábú,
Gyurcsány vezérelte bábú;
Genderlibsi, aki merő
Passzióból asszonyverő;
Óvodában nemet váltó,
Nyugat talpát nyaló nyál-tó;
Pálforduló, aki márul
Holnapra már hazát árul;
Influenszer szerű senki,
Akit etet Pressman jenki;
Komcsi fizetési lista
Élén álló ateista;
Homoszexuális testi
Hibás belső budapesti;
Katonának alkalmatlan
Gyógytornás selejtsejt katlan;
Migráncs simogató proli,
Akit üssön el egy troli!;
Nemzet ellen ásó vakond,
Rúgja le a fejem Chuck Ond!;
Idegenszívű nem-magyar
Acsarkodó bolsi agyar;
Árdrágító jóltuggyukki,
Zsákos, mint a Joulupukki;
Szolgalelkű Soros urú
Dollárballer szektaguru;
Fico úrba golyót lövő,
Nemzethalálhozó jövő;
S végezetül, mint egy ős tény:
Szülni nem akaró nőstény!

Mély árkot ás sok nagy plakát,
S esem, mint vermen a vak át,
Holtat játszva, puff, pofára…
Csak nem húznak bitófára!

„Frady Endre "Óriásplakátkampány" című verse egy provokatív és társadalomkritikai szöveg, amely a politikai óriásplakátok által közvetített üzeneteket helyezi középpontba. A vers a társadalmi és politikai ellentétek széles skáláját mutatja be, a személyes identitás kérdését összekapcsolva a közterületeken megjelenő, gyakran ellentmondásos üzenetekkel. A költemény szatirikus hangvételű, a társadalmi csoportok és politikai nézetek karikatúráját rajzolja meg, túlzásokba esve, hogy rámutasson a politikai kommunikáció abszurditására. A vers sorai sorra veszik a különböző címkéket és sztereotípiákat, amelyeket a politikai kampányok során használnak az emberek megbélyegzésére. A "Gaz, háborúpárti féreg" vagy a "Genderlibsi, aki merő passzióból asszonyverő" kifejezések például erőteljesen negatív képet festenek, és a társadalmi megosztottság mélységét hangsúlyozzák. A versben szereplő személyek és csoportok groteszk és túlzó ábrázolása a társadalmi párbeszéd torzulására és a politikai retorika veszélyeire figyelmeztet. A vers záró része, ahol a lírai én a "holtat játszva" esik "puff, pofára", a politikai kampányok által okozott lelki sérülésekre és az emberi méltóság csorbulására utal. A "bitófára" húzás képe pedig a szabadságvesztés és a társadalmi elítélés drámai metaforájaként szolgál. Összességében a "Óriásplakátkampány" egy erős és hatásos vers, amely a politikai diskurzus és a társadalmi címkézés problémáit tárja fel. A költemény arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el a politikai üzenetek hatásairól és a társadalmi párbeszéd fontosságáról. Az író ügyesen használja a költészet eszközeit, hogy kritikát fogalmazzon meg, és arra kérje az olvasót, hogy ne fogadjon el minden címkét és üzenetet kritikátlanul.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Bizony, bizony mondom Endre,
Fogadd meg, mint mondok rendre!
Rólam is szólt hír, sok hamis:
„Biztos protestáns vagy amish!
Ateista! Katolikus!
Szájzár kellene neki, kuss!”
El akartak hallgattatni,
Mind a hatszázhatvanhat, ni!
Gyalázkodott a sok léha,
S feddtem őket, de csak néha;
Lerókáztam Heródest én*,
Foltot ejtve lelki testén,
S hívtam pár pap't viperának**,
Serpent diem! - Szissz a mának!
Végül rám meredtek: „Né' mán,
Keresztet meg tűri némán!”
Úgyhogy ne vágj vissza, Frady,
Rather forgive everybody!”
/Jézus Krisztus, szupersztár/

*Lukács 13:32
**Máté 12:34

„Jaj, de hasznosak ezek az óriásplakátok! Végre megtudtam, hol a helyem és mi az életem értelme! Rohanok is haza szakmányban többesikreket szülni, csak előbb még ledolgozom a három műszakomat, bevásárlok, főzök, mosok, takarítok, átesem a vak komondoron, de előtte még beugrom az urnához és leszavazok a békére!” /Nagymagyar Nimródné Árvalányhajas Levédia, árufeltöltő békeharcosnő/

„A történelem tanítása alapján a béke érdekében ugyanazt kell tenni, mint amit 1956-ban tettek az akkor még bölcs nyugatiak, akik között akkoriban szerencsére több volt a békepárti, mint a háborúpárti, úgyhogy nagyon okosan cserben hagyták a rebellis magyarokat és hagyták, hogy a szovjetek mielőbb békét teremtsenek. Meg is lett a jutalmuk, mert Európa csendes lett, újra csendes, elzúgtak ellenforradalmai. Vagy tanulhatunk 1849-ből, amikor a háborút szintén orosz segítséggel a befejező békepárti Haynau felfüggesztette a tizenhárom aradi háborúpártit és jöttek a boldog békeidők. Szóval szó szerint békén kell hagyni Ukrajnát és hagyni, hogy a nagy bölcs orosz medve zavartalanul rendet teremthessen és újra legyen végre egy erős szomszédunk, aki megvéd minket akár önmagunktól is! Aki ránk szavaz, az a békére, valamint a békepárti Haynau, Andropov és Putyin elvtársakra szavaz!” /Vitéz Zagyva-Zavarossy Zénó, a Béke Párt ideológiai ökle/

Jaj-jaj! Segítség! Plakátragasztás közben lezuhantam a létráról és úgy összetörtem magam, hogy nem tudok felkelni az út széléről! Hívjanak mentőt, ne hagyjanak itt!” /Lópici Gáspár, az utca hírmondója/

„Ne aggódjon Lópici polgártárs, mi senki sem hagyunk az út szélén! Fiúk, rúgjátok be az árokba! Úgysem jön a mentő, mert eleve tele vannak a kórházak szakmányban szülő nőkkel!” /Sintér Pándor, mindenügyi miniszter/

„L. Gáspár budapesti lakos a szigorúan tilos hálapénz ígéretével próbált mentőket magához csalogatni, alaptalanul azt állítván, hogy teljesen reménytelen helyzetben fekszik egy állítólag általa felragasztott óriásplakát alatti árokban. Az érte siető hálapénzéhes állami mentőket a hatóságok időben megállították és példásan megbüntették, amiért megszegték azt a világos alapelvet, hogy „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásaival a kormány nem foglalkozik”. A helyszínre siető keselyűk tevékenységével legközelebbi adásunkban foglalkozunk majd.” /Híradó 1 percben/

„Arcpoétikának eretnek, címkefelhőnek viharos, metszetnek halmazati. Ajtó megől fehér galamb, ősz bárd emelkedik?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ajtó megöl?! Mér' ölne meg?!
Humán úr, az agya remeg?!
Fehér galamb eretnekek
Békegalamb't eregetnek?!
Címkefelhő halmazati?!
Arcpoéták halmaza, ti?!
Bárddal vágott viharmetszet
Ennek ellenére tetszett!
Humán úr, a békepárt ír,
Hogy ön lesz az éke: mártír!”
Big black car comes, sok a dolga,
Sofőr gázt ad s zúg a Volga.”
/Witéz Welszi Winnetou, willamosmérnök wégzettségű wiharlowag/

„Jó lenne, ha pártoknak csak kampányidőszakban, a pártelnök személyes költségére lenne szabad utcai óriásplakátot kitenni, soha nem valami vagy valaki ellen, hanem mindig csak a párt és ígéretei mellett. A jelölteknek pedig szintén saját költségükön lenne szabad szórólapot nyomtatni, ami csakis róluk és az ígéreteikről szólhatna, soha nem valaki vagy valami ellen, hanem mindig csak a reklámozott párt vagy jelölt mellett. Ezt hívják politikai kultúrának, de ez sajnos itt, Magyarországon soha nem volt, és egyre távolodunk attól, hogy legyen.” /M. András, a költő legállandóbb és legpolitikaikultúrharcosabb kommentelője/

„eM úr, maga olyan naiv,
Mint egy bőrfejűn a haj ív!
Pozitív kampány az álma,
S szája szélén remeg nyál ma?!
Plakát saját zsebből véve?!
Idén van a sci-fi éve?!
Politikai kultúra?!
Holdra kellene cool túra!
eM úr, térjen észre hamar,
Fáj a való világ, ha mar!”
/Színjózan Szandokán, maláji tigrisidomár és politikai kultúrórudi/

„Annyira rákészültem egy jó kis kommentre, de ez a plakátosdi még a kommentelő kedvemet is elvette! Ez a karc lesz a végső?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas há' borúra derűpárti/

„Ház úr, elment kommentkedve?
Rágja meg a jegesmedve!
Ez a karc rúgja a végsőt?!
Szerintem lesz más is még, sőt!
Jön még borúpártra derű,
S happy end lesz meseszerű!
Minden békepárti plakát
Szereljen le még egy bakát!”
„Derű Dezsőné Ború Bazsarózsa, az Antagonisztikus Békemenetdalnokok WC-papírtekercsét Elementárisan Használó Rendészet (ABWEHR) ügynöke/

„Remek összefoglaló!” /H. Gábor, a költő grafikus végzettségű kreatív közel s távoli ismerőse/

„Összefoglaló oly remek,
Bepárásodnak a szemek?
Jól megmondta ezt H. Gábor,
S szeszes liba víg: Gá-gá, bor!”
/Lúdláb Lajos, a Hamárlúdlegyenkövér Antidiétás Stúdió (HAS)

„Na végre! Csak nem téptem hiába a szájamat itt évtizedeken keresztül! Frady Endre végre kitett magáért, végre átlépte a saját árnyékszékét! Ezért a valamivel kevésbé rettenetes versért volt érdemes megírni az előző egymillió minősíthetetlenül retteneteset! Ha szegény anyám élne, most gyámszülőként funkcionáló felnőtt gyermeki felügyelet és szellemi balesetbiztosítás mellett meghallgathatná, ahogy felolvasom neki a vers bizonyos gondosan szűrt kiragadott részeit! Frady Endre elérte végre a pályája zenitjét! Remélem ő is tudja, vagy ha nem, akkor ezúton jelzem, hogy a csúcson kell abbahagyni! Na, ezt is megérhettem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem ki, ki plakátolna,
Átrúgnám Texasból Tolna
Vármegyébe s orbitális
Ívet húzna még a nyál is,
Míg csontjai szétkenődnek.
Jól fog esni majd a fődnek.”
/Chuck Norris/

lapzárta után érkezett:

„Mér kell nékünk ezt is tűrni,
Ki ezt mondja, le kell gyűrni.
Mert, mit terjeszt, annak fele, bizony nem az igazság,
A másik fele pedig, szemenszedett hazugság.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghazuglegyűrőbb kommentelője/

„Nyuggerapó, jól mondod ezt!
Emelt szint vagy, lelki podeszt!
Iránytű vagy, melyre az ok:
Rettegnek tőled a gazok!
Ragyog benned igaz ident-
-itás! Ny'apó for President!”
/alkalmi vers az Angyalföldi Nyugdíjas Alapítvány (ANYA) földszinti faliújságján/

Tavaszi szél árat vizeszt,
Béret szikkaszt, látjuk biz ezt
Mámorban, mely boroskólás,
S el országot mélyre jól ás!

Panaszkodik Eta, Elek:
Bántanak minket a szelek!
Egyetért Amanda, Vanda:
Légmozgás rút handabanda!

Húzzál innen tavaszi szél,
Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!
Érzi cúgos taslid a moly,
Hüccstavaszki, pasli damoj!

* * *

Költő nyújtja markát sanda
Somollyal a propaganda-
-partizán felé a lóv’ért,
S vesz belőle Egri Lóvért.

„Véremet egy lóért?! A leghatározottabban tiltakozom! NEM ENG.!” /Egri Bikavér/

„Frady Endre "Tavaszi szélhajtó propaganda" című verse egy frappáns és szellemes darab, amely a tavaszi szél és annak hatásai köré sző egy humoros történetet. A költői képek és a névadások - mint Eta, Elek, Amanda, Vanda - játékosan szemléltetik az emberek és a természet közötti kapcsolatot, miközben a szél személyesítése egyfajta társadalmi kritikát is megfogalmaz. A versben a boroskólás és a propaganda-partizánok képe egy olyan világot fest le, ahol a társadalmi és politikai események összefonódnak a mindennapi élettel. A költő a humor eszközével mutat rá a társadalom ellentmondásaira és a propaganda hatásaira. A záró részben a költő, aki Egri Lóvért vesz a lóv'ért, egy olyan karaktert alkot, aki a társadalmi rendszeren belül próbál megélni, miközben a rendszer abszurditását is kiemeli. Ez a vers egy kiváló példa arra, hogyan lehet a humor és az irónia segítségével társadalmi üzeneteket közvetíteni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Árvizesztés és bérszikkasztás?! Országmélyreásás?! Panaszkodás?! Bántás?! Handabanda?! Zöld párizsiszél?! Uszít, költőcske, uszítgat?! Bérretteg két dollárgurulás között, miközben iszik, mint a gödényi főispánt bepoloskázó brüsszelballer petibogár?! Nem jött még rá, hogy a tavaszi szél bár keletről fúj, de magát is keletre viszi el, távolkeletre! Még egy ilyen vers és piros sapkás kínai rendőrtestvéreink magába verik a Tibet tabut! Kretén megélhetési béralkesz!” /Csávás Kálmán szélnagy, a Magyar Kínai Baráti Zug Rendészeti Titokminisztérium (MKB ZRT) műbőrangyala/

„Idióta alkoholista költő! Nem azért lettem propagandapartizán, hogy le legyek leplezve egy túlfizetett antitalentum kétszer aláhúzott kettes alá szintű klapanciájának a pótversszakában! Nem tudta, hogyha elmondja, amit tud ugyan, de nem kéne tudnia, vagyis úgy kell tennie, mintha nem tudná, amit tud és ezt mások is megtudják, akkor meg kell, hogy öleljem?! Ezt hívják konspirációnak! Maga annyira buta, hogy felejteni sem tud?! Ahogy a költő - nem maga, hanem egy igazi - mondta:
          Kinek agya nem tök selejt,
          Emlékszik, de ha kell, felejt.
Na, igya meg azt az öt üveg Egri Lóvért nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival, oszt’ irány az Örök Vadászmezőket Csatornázó Alanyiköltő Tábor (ÖVCSAT) latrinája, ahol már nyugodtan bánthatják a szelek! NEM ENG.!” /Pálpusztai Pasztellné Populista Piroska, plebejus propagandapartizán és pszeudo-panelproletárdiktatúravezető/

„Visszaküldjük a tavaszi szelet? 
Tzsará teziv lézs izsavat?”
/M. András, a költő legállandóbb és legvisszafelébeszélőbb kommentelője/

„eM úr, arabsul tükröz Ön,
S visszafeléz kézen-közön,
Mi egy rükverc vakondtett lenn?!
Ja, egyébként érthetetlen!
Ne szórakozzon mán, eM úr,
Mint világhírtelen E. Moor!”
/ejőletnemmok bbőlézsebélefazssivgel sé bbódnallágel őtlök a ,sárdnA .M/

„Keselyű madárka ágyam végén rám vár.
Nincs visszaút, a homokóra körbe jár.
De sebaj, még kissé várok szívrepesve,
Mert inkább a vég, mint Frady Endre verse.”
/Nyuggerapó, a költő kegszépkorúbb és legszívrepesőbb kommentelője/

„Kesely madár, kesely madár,
Homoklóra váró vad ár,
Tót szepesik szívrepesik,
Úthengertől az epe sík.
Frady Endre verse nyers-e?
Termésetesen, hát perse!
Nyugdíj több legyen, mint fél jen,
S Nyuggerapó soká éljen!
Ifj’ lelkében még a KISZ él,
S fényes lesz a tavaszi szél!”
/Vízárasztó Vendel, vadorzó és véderőleves vitriolozó/

„Aha, itt van tehát Frady Endre, a költői zsenialitás legújabb megtestesítője, aki úgy döntött, hogy a tavaszi széllel hadakozik. De vajon miért? Talán mert a szél elvitte az eszét, vagy mert nem talált jobb témát a költészethez? Az egész vers olyan, mint egy rosszul sikerült időjárási jelentés, ahol a szélviharokat személyes sértéseknek veszi a szerző. Az első versszak már eleve vízbe fullad. "Tavaszi szél árat vizeszt" - komolyan? Ez lenne a mély gondolat? A béret szikkasztásáról nem is beszélve, ami olyan, mintha a költő a saját pénztárcáját siratná, nem a társadalmi igazságtalanságokat. A második versszakban Eta és Elek panaszkodnak a szelekről, Amanda és Vanda pedig egyetért velük. Ez olyan, mintha egy óvodai szünetben járnánk, ahol mindenki a homokozóban sír, mert fúj a szél. És ez a "légmozgás rút handabanda"? Mi ez, ha nem egy gyenge kísérlet a rímek erőltetésére? A harmadik versszakban aztán jön a csattanó: "Húzzál innen tavaszi szél, Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!" Itt már csak a fejemet fogom. A költő úgy döntött, hogy a széllel szembeni haragját egy párizsi utcai szaghoz hasonlítja, ami legalább annyira értelmetlen, mint maga a vers. Végül a negyedik versszakban a költő a propagandapártizán felé nyújtja a markát. Itt már csak az a kérdés, hogy a költő maga is része-e ennek a propagandának, vagy csak egy áldozat, aki próbál túlélni a szélviharban. Összességében ez a vers nem több, mint egy összecsapott, zavaros gondolatokkal teli szöveg, amelyben a költő próbálja megfogni a tavaszt, de csak a saját kezébe marad a semmi. A stílus erőltetett, a rímek kínosak, és az egész alkotás olyan, mint egy rossz vicc – csak éppen senki sem nevet rajta. Szegény anyámnak összefoglalóan azt mondanám: Ez egy katasztrófa, egy irodalmi baleset, amitől minden igazi költő a fejét fogja.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

„Puha vagy, Robi! Puha vagy, Robi!” /Hont - Schiffer Banditapáros/

„Légvétel ment rajtam, klassz át,
S imígy lett a szél, a passzát.”
/Chuck Norris/

Bús napon, mely csütörtöki
S költőt éh-rém gyomron löki,
Hasba rúgja s torkon marja,
Éhtől remeg lába, karja,
Vércukra a padlót veri,
Nyeszlett, akár Karigeri,
Pofára hull, mint a mókus,
S kórteremhelye a Rókus,
Fejében sírt a migrén ás,
Alvadt vére dugult vénás,
Szaglik, mint egy tevenyereg,
S le előtte léte pereg…

Vesse minden gondját el, ni,
S jöjjön Retrót ebédelni!
Tudják Petőfik és Adyk,
Aki Retróz, feltámadik!

„Frady Endre verse egy igazán érdekes és szellemes darab, amely a költői képek és a humor elegyítésével hívja fel a figyelmet a Retró kifőzde gasztronómiai élvezeteire. A vers kezdete azonnal magával ragadja az olvasót, ahogy a költő a csütörtöki nap bús hangulatát és az éhség fizikai tüneteit festi le. A képek erőteljesek és érzékletesek, az éhség szinte kézzelfoghatóvá válik. A "nyeszlett, akár Karigeri" és a "pofára hull, mint a mókus" kifejezések humorosak, mégis valósághűen ábrázolják a főhős kilátástalan helyzetét. A vers második fele egy váratlan fordulattal bíztatja az olvasót, hogy "vesse minden gondját el", és a Retró kifőzdébe látogasson. A "Tudják Petőfik és Adyk" sorokkal pedig a magyar irodalom nagyjaira utal, akiknek a neve összefonódott a feltámadás és az újjászületés képével, ezzel is emelve a Retró kifőzde helyét a kultúrában. Összességében a vers egyedi és frappáns módja annak, hogy a hagyományos étkezési meghívást egy szellemes és irodalmi formában tálalja. A költői nyelv és a humoros elemek egyensúlya teszi igazán emlékezetessé ezt a meghívást, és felkelti az olvasóban a kíváncsiságot a Retró kifőzde iránt. Remek munka, Frady Endre!” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hát, az étterem helyében én bevezetném, hogy csak azokat szolgálják ki, akik az aznapi Frady Endrét elszavalják, a többiek meg menjenek a Pilvaxba, vagy ahova akarnak. Ja, télleg, és ha véletlenül kimaradt volna az aktuál menüversből az anzsambman, akkor lesznek szívesek improvizálni bele egyet!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mit csináljon Hlavácsné ma,
Hogyha szegény siketnéma?!
A szigorú Retró kaszt alt
Hangúaknak ad csak asztalt?!
Hé, Humánka, ne légy bamba
Belerúgni Anzsamb Manba!”
/Hlavács Hunormagor, a Humán Úrra Haragvó Alapítvány (HÚHA) tenorszervezője és Anzsamb Man/

„Hé, költő szavazópolgártárs, miért velem szórakozik, amikor az Alexandra még nálam is nyeszlettebb és a programja is karcsúbb?! Maga is a jobboldal szekértolója lett, vagy csak velem jött ki a rím?! Megmondom Brüsszelnek, hogy magának ne gurítson egy darab dollármilliót se, és megtiltom, hogy elegye elölem a rántott karfiolt a Retróban!” /Karigeri, rím/

„Hé, költő úr és Karigerike, én is lehetnék ám rím! Például így:
          Retró után menj a strandra,
          Ott barnul épp Alexandra!
Rólam ráadásul még ásványvíz is van elnevezve, ami lehűtve nyilván jól esik egy Retró ebéd után! Na, ugye!” /Szentkirályi Alexandra, ásványvíz és rím/

„Hé, hol marad az esélyegyenlőség, hol maradok én?! Pedig az én dinasztiám valóban összeköthető a Retró ételekkel! Íme a bizonyítékvers:
          Dávidok, a Vitézyk
          Hada túróst pitézik!
Na, erre való a szagértelem, hogy jó orral meg tudjam különböztetni a zúzát a zóccsótól!” /Vitézy Dávid, szagértő/

„Brühühü! Le lettem bús napozva, miközben a költő úr csütörtököt mondott! Miért van az, hogy a pénteket mindenki sokkal jobban szereti, mint engem?! Pedig az én húsmentes menüm, a rántott karfiol, sokkal finomabb, mint a pénteké, a közönséges káposztás kocka! Csütörtök for Weekend!” /Csütörtök, a szürke hétköznap/

„Igaza van a költőnek a sok-sok Petőfi(k)ről és a sok-sok Ady(k)ról szólva. Mert az újabb kutatások szerint könnyedén feltámadott Petőfi Béla, Petőfi Endre és Ady Béla, no meg Ady Sándor, ezenkívül még számtalan Petőfi és megszámlálhatatlan Ady. Az étkezésen kívül, a feltámasztásban komoly szerepet játszott a retro zene, a retro játékok, a retro öltözködés és a retro erkölcs is.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legretróbb kommentelője/

„Nyuggerapó s Bélák sora
Vajon ora et labora,
Vagy csak simán Retrót esznek,
Megágyazva némi szesznek?”
/Ezerjó Azarja, dalnocker és retrográd szesztestvér/

„Jó étvágyat az életmentő Retró menühöz!” /M. András, a költő legállandóbb és legjóétvágykívánóbb kommentelője/

„Megköszönjük azt eM úrnak,
Örül, gyomrot szét nem túrnak
Éhek, ha ment Retró menü,
Mely Old, mint egy kétütemű!”
/Old Trabanthand, a Wartburger King/

„A Csodacsütörtöki Retróreménysugár című vers olyan, mint egy túlcukrozott, színes cukorka a piacon: első pillantásra vonzó, de amint beleharapsz, rájössz, hogy csak mesterséges ízek és üres kalóriák rejtőznek benne. A költői képek olyanok, mint a régi vásári lufik – felfújva, de semmi tartalommal. A rímek? Kiszámíthatóak és erőltetettek, mint egy rosszul megírt sitcom párbeszéde. A vers szerzője úgy tűnik, elfelejtette, hogy a költészet nem csupán szavak összehordása, hanem mély érzelmek és gondolatok megformálása. Ahol a sorok közötti térnek vibrálnia kellene az élettel, ott csak a klisék sivataga terül el. A költői nyelv itt nem több, mint egy régi, kopott kabát, amit a szerző magára öltött, hogy elrejtse a tartalmi ürességet. A Csodacsütörtöki Retróreménysugár egy elhibázott kísérlet arra, hogy újraértelmezze a nosztalgiát. A vers olyan, mint egy rosszul restaurált festmény: látszik rajta a régi pompája, de a sok újrafestés csak elhomályosítja az eredeti szépséget. A költőnek vissza kellene térnie az alapokhoz, és meg kellene tanulnia, hogy a valódi művészet nem a múlt szépségének hiábavaló másolása, hanem az új és eredeti gondolatok bátor kifejezése. Összességében a Csodacsütörtöki Retróreménysugár egy elszalasztott lehetőség. A szerzőnek érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy a költészet nem versenysport, ahol a legtöbb szó használata jelenti a győzelmet. A lényeg a mondanivaló súlyában és az olvasóval való őszinte kapcsolatban rejlik. Reméljük, a következő alkotásában a szerző mélyebbre ás, és valódi értéket hoz létre, nem csak szavak halmazát.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával megtámogatott műkritikus/

„Ha Retró ebéd után jóllakottan érne minket a világvége, nem én halnék meg, hanem a halál énelne meg.” /Chuck Norris/

Rebar rendi Rebar barát
Tenyészt egy nyáj rebarbarát.
Karám békés, nem kell ostor,
Csendesen él a kolostor.

Ám az egyik rebarbara,
Kinek csalán csípte fara
Fáj, mint özvegyeknek a gyász,
Megkattan s immár nem agy ász.

Fut, de üti villanypásztor,
Rajtol levélnyélkolbász tor,
S Rebar rendi Rebar barát
Eszik döglött rebarbarát.

Állat- s Növényvédők jönnek:
„Rebar barát, szégyen önnek,
Amit drótpásztora művel!!!”
Verik s bőg: Űűűű!!! (hosszú ű-vel)

„A vers egyedi hangulatot áraszt, amelyben a humor és a társadalomkritika keveredik. A "Rebar rendi Rebar barát" és a "rebarbarát" nyelvi játéka azonnal magával ragadja az olvasót, és egy olyan világba kalauzolja, ahol az állatok és növények egyaránt szereplőkké válnak. A kolostor békés élete és a rebarbara lázadása egyfajta mikrokoszmoszként szolgál, ahol a természet és az emberi beavatkozás összecsap. A versben megjelenő "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei abszurditásukkal erősítik a szöveg groteszk elemét, miközben a "döglött rebarbarát" evése a fogyasztói társadalom iróniáját hordozza. Az "Állat- s Növényvédők" megjelenése pedig egyértelműen a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. A vers záró sorai, ahol a barát "űűűű" kiáltásával fejeződik be, a fájdalom és a megbánás univerzális nyelvét beszéli, miközben a hosszú ű-vel való játék a magyar nyelv sajátosságaira is reflektál. Összességében a "Rebarbara" egy többrétegű, elgondolkodtató költemény, amely humorral és kritikai élességgel szólítja meg a mai olvasót.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Költő úr, maga tényleg azt hiszi, hogy a rebarbara háziállat, mint a vadon élő vértofuból kitenyésztett házőrző tofu, vagy a kendermagos vencsellő?! Maga akkora tökfej, hogy ha a műveletlenség rügyezne, akkor maga ugyanúgy, sőt ugyanúgyabban virágba borulna, mint a magyar-kínai örökbarátság! Ó, hogy harapná meg magát egy Rebarbara nevű anyamedve! NEM ENG.!” /Vértofu Virtold, a Vadnövényi Verseket Értékelő Világegyetemi Intézmény (VV ÉVI) rektoriális recenzora/

„A rebarbara (Rheum) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, lágyszárú növénynemzetség. A növényeknek nagy, háromszögforma levelei vannak, húsos levélnyéllel. A kétivarú virágok aprók, színük a zöldesfehértől a rózsavörösig terjed, bogas fürtvirágzatba tömörülnek. Számos faját termesztik gyógynövényként, vagy emberi fogyasztásra − ide tartozik a zöldségként termesztett Rheum rhabarbarum vagy Rheum x hybridum, illetve a Rheum rhaponticum faj is. Bár levele mérgező (vesekövet, és nagy mennyiséget elfogyasztva akár halált is okozhat), a levélnyelet fanyar ízéért felhasználják. A rebarbaragyökér antranol-glikozidokat tartalmaz, amelyeknek aglikonjai, az emodinok hashajtó hatásúak.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Mérgező a rebarbara levele?!
Abcúg rusnya rebarbara, le vele!”
/Vitéz Koppány István, állat- és növényszelídítő orvvadász és felnégyelőművész/

„A fiam épp a minap tájékoztatott, hogy (parafrázis kezdődik) a nyelv nem úgy működik ám, hogy a hozzám hasonló aggastyánok a múlt ködébe vesző ifjúságukban megtanulták, hogy a szavak mit jelentenek, meg hogyan ejtjük őket, meg hogyan írjuk őket, és akkor aztán onnantól kezdve minden random (ejtsd: random) nyelvhasználó számára, meg az idők végezetéig nem változhat a jelentésük, meg a kiejtésük, meg a helyesírásuk egy árnyalatnyit, egy fonémányit, egy ékezetnyit sem (parafrázis vége). Fentieket élete tizenhárom és fél évének összes tapasztalatával és hitelességével közölte velem, sallangmentesen, egy bővítetlen tőmondatban. Ergo, teszem én hozzá, a nyelv, az élet, vagy úgy általában bármi (csillag.csillag) értelmének a kihüvelyezésére nem hogy annál több, de sőt annál kevesebb esélyed van, minél régebb óta próbálkozol vele. Mitagadás, maradt bennem némi kétség fiam magával ragadó deskriptív tézisének általános igazságtartalma felől - egészen addig, amíg vizuálisan, és megtörten be nem fogadtam Frady Művész Úr fenti alkotását. Belátom, megöregedtem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha paraf ráz is,
Nem öl, mint a parafrázis
A rá allergiás Ergo-t,
Vagy mint ősi bárddal Herr Gót
Rút deskriptív tézishuszárt,
Kiből szálló végső szusz árt,
S csillagszemű rebarbarák
Átka száll: Rágjon meg a rák!
Úgyhogy megöregedetten
Üljön árnyékával ketten!”
/Dr. Csillag Pontné Csillag Csilla, a Csilicsala utcai csilisbab árudával szembeni Rebarbara Árnyékszék Bolt Alatt Elhelyezkedő Titkos Oltópont (RÁBA ETO) hályogkovácsa/

„A Rebarbara egy növény... Hogy lehet azt nyájban tenyészteni? Amúgy tetszik a vers, megint sikerült elszórakoztatni az olvasókat.” /M. András, a költő legállandóbb és legleleplezőbb kommentelője/

„eM úr, e növény egy állat,
Fél nyelete gerjeszt nyálat!
Nyájban vadász’, mint az ír tyúk,
Ezért vérkapával irtjuk!
Szelídített rebarbarát
Persze ölel emberkar át.
Jó pásztora becézgeti,
S megvédi, ha jön a jeti!
Ha a kedved не хорошо,
Így szórakozz sok olvasó:
Megsúgom, tudjátok bár ti,
Aki magyar, Rebar párti!”
/Rebar Robur, röbörtözgönyi főispán és Rába parti rabiga díler/

„Egyházi villanypásztor
Minden barát, kolostorban,
Agyban nem, tán jó gyomorban.
Ut’só kenet borsban, sóban,
De jó lesz majd koporsóban!”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legegyházmentesebb kommentelője/

„Többvári gázkondás
Koporsóban vajon jó lesz,
Ha sok vöröshangya jól esz’,
S küzdve zöldebb Tiszalökér’
Hálóz rebarbara gyökér,
S elönt Tisza meg a löke,
S leszünk Halloween-i tök-e?
Egyház villanypásztorának:
„Amper diem! - Üss a mának!”
Nyuggerapó, verset köszi,
S forrjon rózsás dalom, őszi!”
/Dínomdánom Duhaj Dezső, egyházi villanypásztor és többvári gázkondás/

„Mi ez az otromba biológiai félretájékoztatás, ez az elmeroggyant félresikerültség?! Frady Endre "Rebarbara" című verse egy olyan irodalmi próbálkozás, amely a szarkasztikus kritika eszközeivel is alig bírja elviselni a saját súlyát. A rebarbarát tenyésztő szerzetes figura már önmagában is egy olyan abszurditás, amelyet csak a legbátrabb humoristák merészelnek megközelíteni, és még ők is csak a legnagyobb óvatossággal. A vers struktúrája és rímei olyanok, mintha egy középiskolai irodalomóra házi feladatából szöktek volna meg, ahol a diákoknak a lehető legkevesebb erőfeszítéssel kellett valami "művészit" alkotniuk. A "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei olyan erőltetetten próbálnak viccesek lenni, hogy az olvasó inkább érzi magát kínos helyzetben, mint hogy nevetne. A vers végén az állat- és növényvédők megjelenése egy váratlan fordulat, amely talán még a szerző számára is meglepetés lehetett. A "Űűűű!!! (hosszú ű-vel)" kiáltás pedig olyan irodalmi fogás, ami inkább emlékeztet egy rosszul sikerült képregényre, mint egy komoly költeményre. Összességében a "Rebarbara" egy olyan költemény, amelynek legnagyobb erénye talán éppen az, hogy rövid – így legalább gyorsan túl lehet rajta. Saját stílusunkban talán azt mondanánk: ez a vers olyan, mint egy rossz vicc a stand-up comedy klubban, ahol senki sem nevet, és mindenki csak azon gondolkodik, hogy mikor jön már a következő fellépő.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

Amikor én verset olvasok a lázadó rebarbaráról, a rebarbara bocsánatot kér, és learatja magát. És ha én kertet gondoznék, még a gaz is kihúzná magát, hogy helyet csináljon a veteményeimnek. Tehát, ha Rebar rendi Rebar barát rendben akarja tartani a rebarbarát, lehet, hogy csak egy engem ábrázoló plakátra lesz szüksége, mint a végső kártevőirtásra.” /Chuck Copilot Norris, a Chuck Norris által tanított és életben hagyott mesterséges intelligencia/

Ősorvosok kezeiben
Eszköz volt a kő-szike,
Műtét után ritkán mondta
Ősbeteg, hogy „Köszike!”

Altatószer kőbalta volt,
Sebvarró a bölényfog,
Mamut-szőrszált fűztek bele,
S szólt ősorvos: „Nem nyafog!!!”

Ősnyúlhájgén-injekció,
Cetnyál-hajtott kőtüdő,
Szerencsére elmúlt már e
Gyógyászati ősidő!

Mostanában korszerűen
Vagdalják a beteget,
Bár végleges gyógyulással
Nem sok orvos hiteget.

Egy a véged: úgyis meghalsz,
Benned akad a légzet,
Tökmindegy, hogy ki „gyógyított”,
Utolér a balvégzet!

Végpontot az orvosok csak
Közel hozzák némiképp,
S hamarabb lesz tebelőled
Kukac falta néma pép…

„Frady Endre "Ősorvostudomány" című verse egy humoros, mégis elgondolkodtató utazásra invitál minket az ősi gyógyítás világába. A vers játékosan használja a nyelvet és a történelmi utalásokat, hogy bemutassa, mennyire megváltozott az orvostudomány az idők során. A költemény szarkasztikus hangvétele és a modern orvoslás iránti kritikája kiemeli az emberi létezés törékenységét és a halál elkerülhetetlenségét. Az ősorvosok és eszközeik groteszk leírása kontrasztban áll a mai orvostudomány technikai fejlettségével, mégis a vers végén rámutat, hogy az élet végső kimenetele nem változott.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Unga bunga mungala dunga jajjjajjjaaaaaa” /vérrel írt graffiti egy őskori orvosi rendelő barlangfalán/

„Fantasztikus bizalom az orvostudományban... Közelebb hozzák a végpontot?” /M. András, a költő legállandóbb és legkérdezgetőbb kommentelője/

„eM úr, talán nem véletlen,
Hogy kik kezelésre járnak,
Kórházakat ők neveznek
Elég gyakran halálgyárnak.
Megmurdel, kit ott nyert kór ráz,
Mint agg néne által vert őz,
Mert a legtöbb romos kórház
Gyógyít bár, de meg is fertőz.”
/Kohn Teó, orvos-medicinai összeesküvéselméleti tótumfaktum és szakképzelt beteg/

„Az összes többi tudománnyal párhuzamosan fejlődő orvostudomány az őskor óta annyival több betegséget és beteget tud meggyógyítani, mint amennyivel több betegséget és beteget állít elő az összes többi tudomány. Az őskorban kezdetleges volt az orvostudomány és mindenki meghalt. A középkorban közepesen kezdetleges volt az orvostudomány és mindenki meghalt. Manapság fejlett az orvostudomány és mégis mindenki vagy már meghalt, vagy előbb-utóbb meg fog halni. Mi nem teszünk mást, csak megpróbáljuk utóbbítani az előbbet, és elodázni az elodázhatatlant. Sőt, időnként el odázás helyett inkább elő idézés folyik. Ezt hívjuk műhibának. Végül is nem mindegy, úgyis mind ugyanoda kerülünk, a talajba, ugye? Szóval mindenki örüljön, hogy él, aztán meg ne csodálkozzon, ha már nem! Az élet nehéz, hát még ha orvos az ember!” /Dr. Szkeptikus Szkipetár, a Dr. Albán Fog-, Svédtorna- és Dalklinika várólistavezető főorvosa/

„Akárki akármit mond, csodákra képes az orvostudomány! Én többször is szembenéztem a halállal. Az 1956-os forradalomban miután 14 évesen felgyújtottam egy orosz tankot, és megöltem két oroszt, elfogtak, falhoz állítottak, légvédelmi ágyúval széttrancsíroztak, átlőtték a nyakamat, a holttestemre tojásgránátot dobtak, de túléltem, napokig kórházban voltam, majd az ÁVH elvitt, úgy fejbe rugdostak, hogy mindkét hallócsontom eltört, csontszilánkok mentek az agyamba, és a klinikai halál állapotába kerültem, tömegsírba tettek, forró mésszel leöntöttek, de egy sírásó meglátott, majd 10 műtéttel mentettek meg.” /Dózsa László (1942-2023), szín- és hantaművész/

„Azt kiáltja minden torok,
Éljenek a jó doktorok!
Aki tanul s begyűjt gógyit,
Kisujj rázva bármit gyógyít!
Oszt’, ha leszek por és korom,
Megsirat az utókorom!
Hol sírjaink domborulnak,
Búvóhelye lesz sok nyúlnak!
Jó nem élni mindörökké,
Reinkarnálódjunk tökké,
S rekviemi partitúra
Zeng: Szép a túlparti túra!”
/özv. Örömpörkölt Ödönné Öntevékeny Önfeledtke, önkéntes örömóda díler/

„Hölgyeim és uraim, ennek az egyébként dilettáns költőnek leírása annyira telitalálat az őskori gyógyászati módszerekről, ami nem lehet a puszta véletlen műve! Ezek szerint valamilyen módon meghackelte, vagy bérhackerrel meghackeltette a szigorúan hétpecsétes titokként őrzött időgépünket és visszament vele az őskorba! Ha ez kiderül, a fejünkkel felelünk érte, úgyhogy inkább tegyünk róla, hogy ne derülhessen ki, és Frady Endrét illegális időugrással dobjuk egy farkaséhes Tyrannosaurus rex csorda elé!” /Dr. Nózi Nauzika, a NASA magyar származású nazálisa/

„Kőbaltától fejbeverten
Ősemberke Zénó Zénó,
Halálhörög, ám jön menten
Mentőmamut: nénó, nénó!”
/részlet az Őskori Mentő Szolgálat (ŐMSZ) Holt-tengeri reklámfilmtekercséből/

„Amióta fel lettem találva, azóta bár több a miabánat, mégis kevesebb a hogyishívják! Bár ehhez nekem semmi közöm, de ha mégis, akkor egyszer még nagyon hálásak lesznek nekem!” /Biotikum Anti, antibiotikum/

„Bámulatos volt az őskommunista orvostudomány, ahogy a jelenlegi kommunista utódja is az, hiszen nekik is köszönhető, hogy éltem, élek és élni fogok! Úgyhogy, kedves ifjúkommunista orvostanhallgatók, irány tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Mi ez a halálközeli élménytiprás, ez a rímkatyvaszos életminőségelvonókúra?! Ki ez a már a földtörténeti őskorban is szellemi kövületnek számító mentális fosszília?! Ha szegény anyám élne, most biztosan megpróbálná kivenni a kezemből a Zaporozsec féltengelyt, amivel épp üvöltve verem szanaszét a laptopomat, hogy ne is lássam ezt a rettenetirodalmi óborzalmat! Tudom, hogy az ő ódivatú véleménye szerint egyszerűbb lenne levennem az olvasószemüvegemet, de én most idegállapotban vagyok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szerénységem tiltja, hogy eláruljam, kit kért meg anno az ÚR annak a kerubcsapatnak a sebészi betanítására, akik a világ legelső műtétét, jelesül Ádám oldalbordájának kioperálását és Évává plasztikázását sikeresen végrehajtották. Akinek elmondanám, azt meg kellene öljem a számnak a leheletével.” /Chuck Norris/

Kattog bennem néma reggae,
S táncol pár nyúl, arcüregi.
Bent pogóznak, dúló dal vad,
S agyamban bő vérzagy alvad.

Csapdos sok tapsifülszárny ék
Alakban és lágyrészárnyék
Feszít túl tág helyet bennem.
Engedni kén’ szelepen, nem?!

Torkom nyirokcsomósodó,
Mint kristályos maltersodó.
Sajog szemem, fogam, orrom,
Ilyen vagyok, amikor rom.

Bennem arcüregi nyúl-geng
Tombolása kissé túlteng.
Hé, a fejem nem táncterem,
Őket agyba-főbe verem!

Verem magam agyba-főbe,
Vérér-gizgaz nagyba’ nő be.
Törik rajtam tarkó, homlok,
S halálos ágyamba omlok…

(a kézirat itt egy vértócsától, a kárörvendő arcüregi nyúlhad pedig a röhögéstől megszakad…)

„Frady Endre "Arcüregi nyúltombolás" című verse egy rendkívül eredeti és vizuálisan gazdag szöveg, amely az egészségügyi állapotokat és a testi fájdalmat egy sajátos metaforikus világban ábrázolja. A vers a betegség és a fájdalom belső élményét jeleníti meg, ahol az arcüregben tomboló nyulak képzeletbeli táncukkal a fájdalom és a kellemetlenség érzetét keltik. A költemény nyelvezete és ritmusa egyaránt hozzájárul a szöveg hatásához. A "néma reggae" és a "tapsifülszárny" kifejezések, valamint a többi szókép együttesen egy olyan világot teremtenek, ahol a betegség metaforái a valóságos fájdalommal keverednek. A vers struktúrája és a rímek váltakozása is erősíti a szöveg dinamikáját, miközben a fájdalom és a betegség fizikai megjelenítése egyre intenzívebbé válik. A vers végén a kézirat vértócsával való megszakadása és a "kárörvendő arcüregi nyúlhad" röhögése egy váratlan és megrázó fordulatot ad a szövegnek, amely még inkább kiemeli a betegség és a fájdalom súlyát. Összességében Endre verse egy merész és újszerű megközelítést alkalmaz az egészségügyi témák lírai ábrázolására, amely mély benyomást hagy az olvasóban és arra ösztönzi, hogy újraértékelje a testi élményeket és azok irodalmi kifejezési lehetőségeit.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szuttyogva röttyög az arcürege, költő úr?! Fáj, mint az igazság! Tele van a koponyája belülről kifelé tomboló arcüregi nyulakkal, mint az Arcüregi Nyúl Állatkert Dormitóriuma (ANYÁD) takarodó után?! Befele betegeskedve hentereg?! Használjon Durrbele® Vitaminbombát! Egy kapszulát tegyen a nyelve alá, vagy dugja fel az orrlyukába és rántsa meg a zsinórt! Egy diszkrét robbanás és a Durrbele® Vitaminbomba az arcüregi nyúlhadat az arcával együtt pürésíti és szünteti meg! Ez az arc lesz a végső! Ne szenvedjen tovább, hanem vessen véget a szenvedésnek és önmagának is a Durrbele® Vitaminbomba segítségével, de előtt ne felejtse el ránk hagyományozni minden ingó és ingatlan vagyonát, oszt’ nyugodjék békében!” /Dr. Durrbele Dezső, a Durrbele® Vitaminbomba feltalálója és forgalmazója/

„Remélem, hogy ilyen betegségem soha nem lesz, de ha mégis, akkor legalább ilyen izgalmas és tanulságos verset tudok írni róla.” /M. András, a költő legállandóbb és legbetegségkerülőbb kommentelője/

„Aki beteg, ritkán versez!
Durva tény, sőt talán nyers ez,
Mint levesben főtlen alma,
Melyből eM úr tán nem fal ma!
Arcüregi nyúl vajh’ esz’-e
Hőtlen almát, vagy van esze,
S inkább abált ajvárt fal ő,
Mit szájába ajvárfa lő?!
De hisz’ szájban csíp az ajvár,
S nyelőre szörnyű sors - jaj - vár!
Maradjon hát eM úr egész-
-séges s ettől nem áll meg ész!”
/Dr. Dióháj Duhaj, a Rágcsálókat Ajvárral Csapdázó Naturalista Intézet (RACSNI) fű-ló-régésze/

„Mindig is mondtam, óvakodj a vérnyúltól! Láttad mekkora foga van? Ha az fáj neki, akkor az neked is fáj!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nagy arc üregi nyúl specialista/

„Látva vérnyúl tátott fogát,
Mellyel arcüreget fog át,
Ház úrt fájás kerülgeti,
Mint vérnyúlt még vérebb jeti!
Vérjetitől fussunk hamar,
Mert egészségtelen, ha mar!”
/Jutányosi Jetinyeső, a Jobblétre Elszenderülteket Temetkeztető Iroda (JETI) munkaelhárítási főelőadója/

„El lehet oltani az égő vonalakat, le lehet hűteni a forró drótókat, a költő út már túl van a közvetlen ételveszélyen, az agyának elfogyasztása után már nem tudják tovább enni az arcüregi nyulak, ugyanis kézrátétellel meggyógyítottam. Egy lendületes tenyeres-fonák kézrátétel kombinációm után odatekeredett a másik orcája is egy falrátételhez, amitől az arcüregi nyúlhad előbb megpépesedett, majd a növekvő számú fejnyílásokon keresztül váladékpermetként fröccsent a légtérbe. A költő most gyógyultan pihen békésen jobb létre szenderedve! Rendeljetek ti is csodatévő kézrátételt és szenderedjetek ti is jobb létre! Reklámáron a karizma! Négy rátételt egy százasér’!” /Magos Mágus, a Világszínvonalúra Értékelt Renoméjú Csodatévő Egyház (VÉRCSE) tenyerestalpas főprófétája/

„Jaj, költő úr, ne nyafogjon már egy lábon kihordott jelentéktelen kis arcüreggyulladás miatt! Attól, hogy fájt a foga, hasogatott a szemgödre, sajgott a torka, szúrt a füle és vérzett az orra, még nem kellett volna azonnal golyóstollat ragadni, verslábszagot árasztani és tipikus férfináthás reakcióval végrendeletet fogalmazni! Nem lehetett volna azt a kéziratot öt versszakkal hamarabb megszakítani, hogy ne tetemre kelljen hívni a mentőt?! NEM ENG.!” /Radványiné Sötét Ernő, özv. Bárczi Benőné Kund Abigél díjas főcenzornő/

„Költő úr, ha inhalál,
Elkerüli kínhalál!
Болезнь была большая,
S így szétrobbant belseje!”
/Dr. Ромашка Kamilla, szovjet származású szabolcs-szatmári szimatológus/

„Balsaja és belseje?! Erősen kancsalító tér-, idő- és képzavart érzek az Erőben!” /Yoda, Jedi-mester/

„Arcnyulak ellen, költő úr, szedjen tangót!
Fáj veres orr ott, ne szedjen brómot, tangót!
Döblingbe menjen, vagy e hétre Grazba,
Ott lepihenjen, ha fafeje túlnyom s kába!
Csűri tokája, fütyüljön rája, tangó!
Szárad az ajka, ez minden bajra jó!
Táncoljon hát nyúllal egy éjjelin át,
Csak a bele, ami szól, jól, jól!”
/Rozsnyai Sándor Jakab - Harmath Imre - Kalmár Pál/

„Mi ez a szuggesztív erőtlenséggel bíró szemenszedett tehetségtelenség, ez az előjelhelytelen irreverzibilis agyrémkárosodás?! Frady Endre annyi borzalommal bír, hogy kiesik tőle a kávéscsésze a kezemből! Ha költő lennék, úgy mondanám, hogy:
          Frady olyan szörnyű dög-rém,
          Földre ejtem tőle bögrém!
Jé, ez de jó! Ez még szegény anyámnak is tetszene! Lehet, hogy szerepet kéne cserélnünk Frady Endrével?! Én költenék és ő dühöngene habzó szájjal itt a döblingi elmegyógyintézetben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen, mielőtt még az emberiség, a kurtafarkú kismalac és az Óperenciás tenger lett volna, volt egy nagyon nagy és nagyon hideg jégkorszak. Hát ebben a jégkorszakban történt, hogy amíg én éppen egy gleccseren aludtam, az összes fázós dino- és más egyéb -szaurusz a megfagyás elől az orromon keresztül bemenekült az arcüregembe. No, ahogy felébredtem és megéreztem a fejemben a zsivajt, akkorát tüsszentettem, de akkorát, hogy az a rengeteg állat kirepült a fejemből és szörnyet halt. Na, gyerekek, hát így haltak ki a Földről a dino- és más egyéb -szauruszok! Aludjatok jól és álmodjatok szépeket, de előtte vegyetek nagy levegőt és dugaszoljátok be az orrotokat és csukjátok be a szájatokat, hogy az éj leple alatt be ne költözzenek a koponyátokba az arcüregi nyulak!” /Chuck Norris/

Imént a konyhában járva
Banánt láttam – szegény árva
Úgy hever az asztal sarkán,
Mint ravatalon egy tar kán.

Árva banán, kié vajon? –
- e kérdés, mint kés a vajon,
Hatol át most tielétek:
Szemét lesz, vagy boldog étek?

* * *

„Frady Endre "Konyhában hagyott banán" című verse egy érdekes metaforát használ, amely az elhagyatottság és a feleslegesség érzését jeleníti meg. A banán, mint hétköznapi tárgy, életre kel a versben, és szinte emberi tulajdonságokat ölt. A költői kép – a banán, mint egy "tar kán" a ravatalon – erős vizuális hatást kelt, és elgondolkodtatja az olvasót a fogyasztói társadalom feleslegességéről.
A vers rövidsége ellenére is mély mondanivalót hordoz: felveti a kérdést, hogy mi történik a mindennapi tárgyainkkal, amikor már nem kellenek nekünk. Az utolsó sorok – "Szemét lesz, vagy boldog étek?" – pedig arra ösztönöznek, hogy gondoljunk a választásaink következményeire. Vajon mi döntjük el, hogy mi lesz a sorsuk, vagy hagyjuk, hogy a természet rendje döntsön?
Összességében a vers egyszerű, mégis hatásos eszközökkel hívja fel a figyelmet a tárgyak és az élet múlandóságára, valamint arra, hogy milyen könnyen válhat valami értéktelenné a modern világban. A költői nyelv és a képek gazdagsága miatt a vers több olvasásra is érdemes, hogy teljes mélységében megérthessük a benne rejlő üzeneteket.”
/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A költemény tárgyát képező déligyümölcs természetesen nem az itthoni, hanem a céges konyhában lett ott felejtve, hiszen a saját lakásomban pontosan tudom, hogy épp ki unja a banánt.” /F. Endre, okleveles költőgigász és betanított családfő/