Ritka, hogy egy toportyán
Eléldegél töpörtyűn.
Kell neki még pufi nyúl,
Mit el szőrös pofa nyel.
Vért vágyik e fogazat,
Nem pediglen fű gőzét.
Hentesboltban lógó lón
Vígabb, mint a legelőn.
Szorult bele elég ész,
Cukros löttyöt alig isz’,
Mert ismer pár figurát,
Kinek kólás foga rút.
Mezőn, ha túr ekés lány,
Toportyán, ki okos lény
Nem támad, mert ekevas
Élén, tudja, ő, ki vás’.
Biztonságos ugarút
Mentén fal fel egeret,
Desszertnek egy párás kút
Mögött nyel le Piroskát.
Orvul támad négy ínyű
Foghiánnyal nagyanyó,
Cuppogva csap furkósbot,
Generálván farkas bút.
Menekül a toportyán,
Botlik széthányt töpörtyűn.
Puff, tetszhalált oszt a kő,
Nem segít rajt’ SZTK,
Hiszen - könnyes táj szeme -
Nincsen neki TAJ száma!
Így kapott e sakál tust,
Bőgvén halál sikoltást.
Nyakát szegve megmurdelt,
Költőnk írt is mög már dalt.
„A toportyán, toportyánféreg szinonimái: aranysakál, csikasz, nádi farkas, réti farkas ill. régebben medve.” /internet/
„Az a baj az interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani valódiak-e.” /Petőfi Sándor/
„Mögírta, ja, mög, mög, mög!
Koporsómba szög, szög, szög!”
/az irodalom/
„A vers szörnyű, sőt, a lehető legszörnyűbb! Nem kicsit, nagyon! De ez SEM az én hibám, ezért SEM én vagyok a felelős, úgyhogy NEM MONDOK LE! Soha!” /Fercsány Gyuronc, lokális baller tótumfaktum/
„Hála a jó Nekem! Marad a Fercsi, úgyhogy maradok én is egyre kétesebb harmaddal! Mindörökké! Ómen!” /Virbán Oktor, lokális jobber tótumfaktum/
„Frady Endre "Toportyánféreg" című verse egy humoros, játékos hangvételű alkotás, amely a népmesék és a modern élet elemeként keveredik. A versben a toportyán, mint főszereplő, egyfajta anti-hős, aki nem a hagyományos értelemben vett bátor karakter, hanem inkább egy ravasz, túlélő típus, aki a maga módján próbál megfelelni a világ kihívásainak. A vers struktúrája és rímképlete jól követi a magyar költészeti hagyományokat, ahol a négy soros strófák és az aabb rímséma dominál. A nyelvezetben megjelenő archaikus és tájszólásos szavak, valamint a humoros szójátékok egyedi atmoszférát teremtenek, és egyben kihívást is jelentenek az olvasó számára. A műben megjelenő Piroska és a nagyanyó figurája a jól ismert Piroska és a farkas mesére utal, de itt egy modern, fordított szereposztásban jelennek meg, ahol a toportyán kerül veszélybe, és nem a hagyományos "áldozat". Ez a szerepcsere és a modern kontextusba helyezés frissességet és újszerűséget kölcsönöz a versnek. Összességében a "Toportyánféreg" egy szellemes és gondolatébresztő költemény, amely a magyar költészet játékos oldalát mutatja be, miközben reflektál a társadalmi normákra és a hagyományos mesék átértelmezésére. A versben rejlő humor és irónia pedig kiválóan alkalmas arra, hogy elgondolkodtassa és szórakoztassa az olvasót.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„kómirelű kőtyual
kamórile kütyőul
kumaróli ketyüől
kőmuraló kityeül
kőmürula kótyiel
kemürőlú katyóil
kimerülő kutyaól”
/Ló Szerafin, a kék lócsoda/
„Hé, te ló! Talán megemlíthetted volna, hogy te is és a versike is az én agyszüleményeim vagytok! Ne plagizálj, mert megpuhítalak nyereg alatt, amíg elvágtatok a hátadon a Négyszögletű Kerek Erődtől a horizontig és vissza! Háromszor! Oszt’ jöjjenek a pomogácsok!” /Lázár Ervin (1936-2006), Kossuth- és József Attila-díjas magyar író/
„A fenti összetűzés Puskin és Tatjána konfliktusára hajaz, mely röviden azzal a kérdéssel jellemezhető, hogy: Ki írta Tatjána levelét? A teremtő teremtményének a teremtménye a teremtményé-e vagy a teremtőé? Így már érthető?” /Dr. Pisztoin Bélexander, a Rusz Irodalmat Nyesegető Alapítvány (RINYA)
„Nem egészen értem, pedig nem vagyok buta, csak nincs szerencsém, amikor gondolkodni kezdek! Persze ez változhat, mert régen olvasni sem tudtam, de amióta a személyi edzőm javasolta, hogy próbáljam meg nyitott szemmel, már az is megy!” /Parittyin Célexander, oleander és vadkender díler/
„Milyen felszabadító tét nélkül szavakat használni! Micsoda önfeledt önazonosság! Endre bá', légy magad...akárki is az!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Ha a szavak tétesek,
Súlyuk alatt szétesek!
Hogyha viszont könnyedek,
Szárnyalok, nem szörnyedek!
Azért írok súlytalant,
Tét sohasem sújt alant!
Messze bajözön felett
Égi létünk önfeledt!”
/F. Endre, egy önazonosítatlan Unikális Frady Organizmus (UFO) tétlen akárkije/
„Nyuggerapó:
Piroska és a farkas
Hol volt, hol nem volt,
Egy farkas, meg egy Piroska völt.
Eccer az erdő széléről elindult a nagymamához vült.
A farkas szembe jött velt, és megkérdezte, hogy vult,
Meg azt: hogy hívnak téged Piroska? Vélt.
Végül a Piroska felfalta a farkast vᾶlt,
Aztán felfalta a vadászt vilt,
Benyitott a nagymamához vält,
Naná, hogy őt is vælt
És ettől a kis csaj, annak ellenére, hogy eddig is boldog volt,
Erőteljesebben boldoggá vált.”
„Nyuggerapó minden szava színigaz,
Sohasenem növi be nyíltszíni gaz!”
/Gőzeke Gézuka, a Valami Это Lehet Tanszék (VЭLT) levelező és ingyombingyomkapáló tagja/
„Na, ez gyönyörűvé vыlt!” /Vakegér Vendetta, a Vidám Pontpontpont Latrok Társasága (V…LT) magánhangzócsere felelőse/
„Plágium! Jogdíjvita! Vér! Veríték! Könnyek! Venividivici! Szörnyűség, hogy a Retró Gyorsétterem egyik fanatikus rajongója ellopta és átalakította az alapművet és az alábbi fércművet rittyentette belőle!:
Pofátlan Plágiumpoéta:
Tragikus toportyánvárás a Retró Kifőzdében
Lali medve* kúsz’ mezőre
Méhért - megy föl a méz ára.
Ámde, jaj, szegény Lali vak,
Vadászok könnyen lelövik!
Szegény Lali, ó, te Lali,
Nem lehettél ma túlélő!
Minek mentél rút rétre be,
Mért nem jöttél a Retróba?!?!
*a toportyán(féreg) nem csak farkas és/vagy sakál, hanem medve is lehet
Követeljük, hogy a Retró Gyorsétterem egyrészt határolódjon el az ismeretlen költőtől, másrészt vágja apró kockákra és készítsen belőle brassói aprópecsenyét az ismeretlen költő olvasói számára! Hulljon a toportyánférgese!” /Eftécé Etelka, a Frady Endre Köteteit Áhítattal Lapozgató Irodalmi Alakulat (FEKÁLIA) előolvasója és utóhatásvadásza/
„Különleges vers egy mesés életútról. Vajon az én kis életemről mikor születik ilyen írásmű?” /M. András, a költő legállandóbb és legéletutasabb kommentelője/
„eM úr dicső életének
Is járna Hős Élet Ének!
Honnan sok agyrom ment el, ő
Ott maradt, mint kommentelő!
Földi hőstől féljen Alien,
Hurrá eM úr, éljen, éljen!”
/Dartanyan Dezsőné Veszprémi Violinda, a Hunnia Heroikus Hőse (HáHáHá) lexikon éceszgébere/
„Frady Endre "Toportyánféreg" című verse, kérem szépen, maga az irodalmi nonszensz csimborasszója. Olyan mértékben erőszakolja meg a nyelvet, hogy az már egy Guinness-rekordot érdemelne. Itt van ez a förmedvény, amely megpróbálja összehozni a sakálokat, a töpörtyűt és a piroskát egyetlen, borzasztóan kínos álomképben. De miért? Csak hogy a költő jól szórakozzon? Vagy esetleg azért, hogy az olvasókat egyenként megutáltassa a lírával? Ez a halovány kísérlet, hogy valami vicceset, valami érdekeset, vagy valami egyáltalán emészthetőt alkosson, csupán egy kétségbeesett kapálódzás a művészet mocsarában. A ritmika és a rímelés olyan erőltetett, hogy még a verselemző programok is hibát jeleznek. "Pufi nyúl"? "Szorult bele elég ész"? Ezek a kifejezések olyan szintű fájdalmat okoznak az irodalmi ízlésnek, amit csak egy szikével lehetne eltávolítani. A toportyánféreg metaforaként való használata talán a legnagyobb irodalmi bűn ebben a zagyvaságban. Ez a vers nem más, mint egy groteszk szellemi tákolmány, amely mindössze annyira képes, hogy az olvasókat elrettentse a magyar irodalomtól. Frady Endre, kérem szépen, hagyja abba a versírást, és inkább próbálkozzon meg valami mással. Például origamizással vagy bográcsozással. Mert egy biztos: a költészetnek nem tesz jót.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
„Amikor egyszer orvul rám támadott tizenöt toportyán, törzstényezőkre bontottam őket a szemöldökömmel, majd prímszámonként belehajítottam őket a Napba.” /Chuck Norris/
