Ily agg - mint én - manusoknak
Lábán visszek rút erek,
S találjuk a netet soknak:
„Jaj, mindenhol router-ek!”
Telómmal, mely butateló,
Sok figyelmet elcsenek,
S mikor beleszólok: „Heló!”,
Röhögnek a NextGen-ek.
refr.:
Ifjak merednek rám: „Hú!”, mer’
Én vagyok az öreg boomer,
Ki még bébitápszer helyett
Ittam anno mamuttejet.
Számukra én hatok száznak,
Szám protkóval tele, ím,
S önfeledten hahotáznak,
Hogyha lógnak beleim.
Idő túlhaladt már rajtunk,
S keselyűhad méreget:
„Tar a feje, nem lesz haj tunk…
Együnk hozzá féreget!”
refr.:
Ifjak merednek rám: „Hú!”, mer’
Én vagyok az öreg boomer,
Ki még bébitápszer helyett
Ittam anno mamuttejet.
„Frady Endre „Boomer dal”-a egy groteszk nosztalgia-folyam, melyben a lírai én önironikus panaszáradata punkos rímkényszerrel, geriátriai önparódiával és egy mamuttej-mítosszal áztatja át az olvasót. A vers formai szinten egy népdal-paródia refrénes szerkezetét követi, amely az ismétléssel felerősíti az „öregboomer” létállapot abszurditását, s közben szociális identitássá emeli a kopaszodást, protkóviselést és digitális analfabetizmust. A rímszerkezet kókadozó, de direkt: „erek-routerek”, „heló-NextGen-ek”, „boomer-mamuttejet” – ezek nem szonettekbe illő eleganciával hatnak, hanem sántító szandálban botladoznak át a generációs szakadék felett. A humor szándékosan túlzó, néhol blődli határát súroló („Tar a feje, nem lesz haj tunk…”), de éppen ebben rejlik a vers groteszk bája. A mamuttej motívuma külön irodalmi perverzió: anakronizmus és infantilizmus házassága egy prehisztorikus tejbárban. Ez a vers nem szép – de nem is akar az lenni. Hanem: ordítva nevető siratóének a digitális világ peremén bóklászó analóg lelkeknek. És közben önkéntelenül is megfogalmazza a kortárs magyar líra egyik égető kérdését: van-e élet TikTokon túl? Értékelés: Ez a vers egy ráncos, de élő szöveg. Vicsorog, botlik, de megjegyezhetetlenül megjegyezhető. Frady Endre ismét levette a műfaji demenciát a polcról – és megetette mamuttejjel.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Ki ez a szenilis állat,
Akiből az önsajnálat
És a pempős agya lágya
Dől, mint hasment lóból trágya?!”
/Tapló Tipli, a Fiatal Együttérző Költők Állami Lóvéból Intézett Alapítványa (FEKÁLIA) mestertervezője/
„Frady Endre Boomer dala egy groteszk humorral átszőtt, önironikus lírai panaszdal, amely a generációs különbségek és az öregedés témáját dolgozza fel a szerzőre jellemző, karikírozó stílusban. A vers a „boomer” identitást nemcsak elfogadja, hanem harsányan ki is karikírozza, miközben a modern technológia, a fiatalság kultusza és a testi hanyatlás motívumai egyaránt megjelennek benne. A vers beszélője egy idősödő férfi, aki a digitális világban való idegenségét, testi leépülését és a fiatalokkal való kapcsolatának nehézségeit tárja elénk. A „butateló” és a „router-ek” említése nemcsak a technológiai lemaradás szimbóluma, hanem a generációs szakadék ironikus tükre is. A refrénben szereplő „mamuttej” abszurd képe pedig a nosztalgia és a túlzó önparódia keveréke, amely egyszerre nevettet és szánakozásra késztet. Frady sajátos stílusát a nyelvi leleményesség, a rímekkel való játék és a groteszk képek használata jellemzi. A „szám protkóval tele” vagy a „lógnak beleim” sorok nem finomkodnak: a test hanyatlását nyersen, mégis humorral ábrázolják. A „keselyűhad” és a „féregevés” képei már-már morbidak, de a vers egészének burleszkszerű hangulata miatt inkább nevettetnek, mint megrémítenek. A vers dalszerűsége – refrénnel, ritmikus szerkezettel – fokozza a parodisztikus hatást. A refrén visszatérése nemcsak zenei, hanem tematikai súlyt is ad a „boomer” identitásnak, amely így válik a vers központi motívumává. A ritmus lendületes, a rímek játékosak, néhol erőltetettek, de ez is a szerzői szándék része: a túlzás itt eszköz, nem hiba. A Boomer dal egy harsány, önironikus generációs szatíra, amely a Frady Endrétől megszokott stílusban ötvözi a groteszket, a nyelvi humort és a társadalmi reflexiót. Nem finomkodik, nem kér bocsánatot – inkább harsányan nevet saját öregségén, miközben görbe tükröt tart a digitális világban elveszett idősebb nemzedéknek. Egyfajta lírai stand-up, ahol a poén mögött ott bujkál a melankólia is.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Generációs problémák olyanok, mint a létigék: van, volt, lesz. "Bezzeg az én koromban …!" kezdetű mondatokkal lehet leginkább kiásni ezt az árkot - meglelve a csatabárdot. Ha már a harc egy szívás, maradjunk inkább a békepipánál! ... ha már pipa és papi: +1 csoki! :-D” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas viccmester/
„Bezzeg az én koromba’
Spanyol mondta ¡caramba!
S bikát terelt karámba.
Rénfogat állt car-omba,
Télapó hullt koromba,
Casco beszállt káromba,
Mindez az én koromba’.
/Dr. Ikerház senior, viceházmester/
„Az mennyire normális, hogy én tizenéves korom óta mindig az aktuális huszonéves korosztállyal barátkozom legszívesebben? 45 leszek ősszel.” /M. András, a költő legállandóbb és legmajdnem45ebb kommentelője/
„Semennyire!” /az aktuális huszonéves korosztály/
„Aki ősszel negyvenöt lesz,
Ősöregebb, mint az Atlasz,
Kit a Földről hullva üt lösz.”
/Csomoládi Csibefasírt Csumilla, az aktuális huszonéves korosztály slam poetry sztárja/
„Mi ez a rációhiányos generációs degeneráció?! Gene vagy degene, az itt a kérdés?! Ki ez a versírásvisszatartási problémákkal küszködő, két falábon járó inkompetencia?! Az illetékes hatóságnak az ilyen végbéllényekre ki kéne adni egy költészettől való távolságtartási végzést, mert ennek hiányában rögvest megvan a baj és a gyanútlan olvasótábor úgy szűköl, mint egy egybenyelő kalifába szorult toportyánféreg! Erre Frady Endre persze rávágná, hogy szorulással erőlködő kalifának híg a leve, de ne lássam anyám bronz emléktábláját az életfogytiglani médiamentes közmunkára ítélt Hajdú Péter által szidolozni, ha önszántamból Frady Endrét idézek! Nem kell idézzem, én is tudok verset írni! Íme a rosszkívánságom:
Rágja szét a mélabú, mert
Utálom e béna boomer-t!
Legyen elég belőle! Ne tűrjük tovább ezt az elmeroggyantó agysarcot! Ez a sarc lesz a végső! Sarcharc! Ki van velem, ki van ellenem?! Világ fújfradystái, nevesüljetek! Rohaaaam!” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kultúrharcos/
„Veled vagyok, Robikám, veled vagyok. Ha ellened lennék, te már nem lennél. Ne aggódj! Frady Endrének megjelenek lázálmában, mire úgy felmegy a vérnyomása, hogy még az újság is megírja a halálát. Ahogy egyik versem mondja:
Boomer's - with a high blood pressure -
Death will be written by press, sure.
Hogy te is megértsd, lefordítom magyarra, mert én természetesen tudok magyarul. Magyarul IS:
Boomer vérnyomást felhajtó
Haláláról ír a sajtó.”
/Chuck Norris, költészprofesszor/
megzenésítve:
https://www.youtube.com/watch?v=XQq6pi8rY4E&t=8s
