Az, aki ma élve temet
El egy egész egyetemet,
Tartson maga előtt jelet:
„Sötét középkori lelet”!

Ős patkány most új kórt terjeszt,
S azt, ki kiejteni mer Yes-t,
(Mivel e szó nemzetközi)
Leidegenügynöközi?

CEU-t tönkre sújtó erő
Reméljük, hogy hamar merő
Rosszullétként illan tova,
S kidől, mint a Patás lova*!

Messze hajítja el Böde,
Belepi a múltnak köde,
Nem jön többé hívatlanul,
S aki akar, CEU-n tanul!


*Sanyiii!!! Sanyikááám!!!

- Ez a korhadt szuterén
Hogyan áll a szú terén?
Van rágásnyom routerén?

- Perceg ez a rút terem,
Amely tök sok szút terem,
S lyukacsos a routerem!

- Gázos tűvel fútt ere
Gyújtva robban s szú tere
Csökken! S olvad routere…

- Maga totál agyament!
Fejében dúl ragya bent?!
Gyúljak, mint egy gyagya?! Can’t!

„Endrénknek újabb zseniális ötlete támadt. Arra tesz most művészi kísérletet, hogy a járt utat ne csak simán elhagyja a járatlanért, de fel is robbantsa, és a helyét beszórja sóval. Más költők, mi dolga ezekkel, mocskolván magukat szegyig, szépen kézenfogva vezetgetik csekélyértelmű olvasóikat. A mi Endrénk intergalaktikus rímvadászata közben nem ér rá olyanokra, akiknek egy szuterén is magas.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nagyon mély lírára sikerült ez vitathatatlan. Korunk tudat hasadt lelkű emberét juttatja el a pusztítás eme fokára. Harcosok klubja ihletésű mű, szerencsétlen szú kikiáltva bűnbaknak, pedig csak élni szeretne (mint az Alien)...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„De gáz ez a költői véna! Na, jó pénzért rögvest megvízgázszerelem, oszt’ hátha én is multimilliárdos leszek!” /Lészáros Mőrinc, cselfúti víz-gázszerelő/

„Brit tudósok évtizedekig tartó kísérletsorozata szerint a gázzal telefújt érrendszerű wifis routeres szuterént tulajdonlók öngyilkos merényletszerű önrobbantása nem tartozik az eme faállványzatú lakóhely szúmentesítési módszereinek tizenöt leghatékonyabb fajtája közé. A mintegy ötvenezer szúette szuterént és huszonnégyezer önkéntes áldozatot követelő program eredményéről az Ignobel-díj átvételekor számolt be Dr. Charles Pumpkinhead, a tudóscsapat vezetője.” /MTI/

„Némi kritikával kell kezelnem a poéta úr tiszta eszét, ugyanis angolórán a can’t-ot mi rendszerint kant-nak ejtettük, bár a rím kedvéért sajátos költői tájszólásban természetesen lehet akár kent is. Lehet? Legyen! Most már csak két dolog nem világos: Ezek után hogyan ejtsem a saját nevemet, és mi a csoda az a wifis router?” /Immanuel Kant, német filozófus/

„Kedves Immanuel! Önt Kantnak, engem pedig Kentnek kell ejteni. Mr. Fradyt pedig nagyon magasról valami felettébb keményre. Parancsol egy teát?” /Prince Edward, Duke of Kent/

„A Can’t buy me love-ot eredetileg Kent bá mi ló-nak ejtettem, de ha a kenti herceg őméltósága egy csésze tea mellett megkér rá, akkor ezentúl ejthetem akár Kant baj mi lav-nak is. Kaphatnék egy kis tejet?” /Sir Paul McCartney, ex-beatle/

„Mi ez a túlburjánzott elmemészárlási dögragály?! Az idült megtébolyodásával hivalkodni sosem átalló fűzfapoéta mosogatórongy agyából idefacsart járványveszélyes szellemi moslék az irodalmi tudatszennyezés narancsriasztású esete! A szúette gondolatok bűzhödt robbanásai elől hermetikusan elzárt karanténba kergetett anyám szavai járnak a fejemben: Fiacskám, gyere velem te is, mert Frady Endrébe te is bele fogsz pusztulni! Jaj nekem, erre a koromsötét öves kínrím sztahanovistára nincs valami gyorsan ható ellenszérum?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szúvas szuterén albérletben tengődő pedagógusként katartikus sikollyal fuldoklok a költő ihletett valóságábrázolásának görgeteges vadvizében. Az ’útmutató a kiúttalanságba’ témájú mű a szuterén alapozási síkjánál is mélyebb társadalomkritikát okád a közöny és a digitális elszemélytelenedés mamutnyira vastagodott arcbőrére. Az önfeledt anglicizmust nem csak nyomokban tartalmazó parádés bokorrímek a szellemi mélyszegénységbe globalizálódott betonvilág természetbe visszavágyódásának szimbólumai. Ezek nélkül lehet ugyan élni, de ennyiből?!” /Nyögvenyelő Nyihámorné Jajlila Jolanda, középiskolai magyartanár és cirkuszi éhezőművész/

„Egyszer fogadásból telepumpáltam a bélrendszeremet sújtóléggel és berobbantottam, de a légmentes záróizmaim meggátolták az ilyen esetekben mindenki másnál bekövetkező önkéntelen szellentést. Én vészhelyzetekben is szélmentesen zárok.” /Chuck Norris/

Unalmas az összes isi,
Ha a napfény áprilisi.
Tanulási kedv már apad,
S börtön a szűk iskolapad.

Jön a fecske, jön a gólya,
S bezárt diák bús egója
Szállni vágyik vélük messze…
Kicsöngetés vajha lesz-e?!

Utóvédharcol a tanár,
Tépett szájából dől tan ár,
Ám a tavasz mindent gátol,
S szorgalom szabin van mától.

Szerelem kell, nem a töri,
Stréber, aki magát töri!
Legyen folyton lyukasóra,
Suli váltson freedom show-ra!

Ámde otthon nagy a szigor,
Nincs fülig száj fölött víg orr.
Pofon csattan: Nuku wifi!
S mégis leckét ír az ifi…

„We don't need no education. We don't need no thought control. No dark sarcasm in the classroom. Teachers leave them kids alone! Hey! Teachers! Leave them kids alone! All in all it's just another brick in the wall. All in all you're just another brick in the wall.” /Pink Floyd, együttes/

„Tüdüm tüdüm tüdümdüdüm düdüm düdüm düdűűűűm düdüdüdümm! Ez az druszám, énekeljünk nekik!” /Pink Panther, rajzfilmpárduc/

„Na, a két kornyikáló rózsaszín most jelentkezik az igazgató úrnál egy intőért, holnap pedig beszélni szeretnék a szülőkkel!” /Ókor Ottokár, gyomorfekélyes töritanár/

„Igyi szudá, moj durák gyerek! Te kapni balsój tasli, hogy fal adni jiscso raz! Lényin szkazal: ucsítyszja, ucsítyszja, ucsítyszja! Csinyálni meg dámásnyeje zadaányije! Davaj, davaj! Nesze, kapni makarenkói pofon!” /Szigor Igor, ideiglenesen hazánkban állomásozó apuka és metrószerelő/

„A mai fiatalok el vannak kényeztetve és finnyásak! A menzán például nem eszik meg a finom moslékot, amit a hizlaldában a saját disznóink szájától vonunk meg! Borúsan látom a jövőt!” /Mócsing Menyhért, az Egyesült Gyermek Éheztetési és Megnevelési Ármádia (EGYÉMÁ!) munkatábori főszakácsa/

„Költő úr, ha nem tudja megkülönböztetni a börtönt az iskolapadtól, akkor a kettőből az egyikben biztosan nem ült! Nem is baj, hogy életfogytig bent vagyok, mert szabadlábon esetleg összefutnánk!
    Jobb verset írok én itten
    Magáénál benn a sitten!”
/Lokomotív Lajos, visszaeső vonatrabló és amatőr költő/

„Figyeljetek már, gyerekek! Frady Endre bácsi írt nekünk és rólunk egy szép páros rímes verset! Óra végéig mindenki megtanulja, de síri csendben, mert dolgom van! Nincs véletlenül valakinél egy normál A hang?” /Líra Leóné Oktáv Oktávia, magyar-ének szakos tanár és maszek hegedűhangoló/

„Ismét zseniális mű, el se hiszem. A tömeggyártásnak van előnye, egyszer-egyszer csak megcsillan itt valami jól elrejtett érzék. Csak ne lenne ez a költészetre érzékeny terület az esetek 99 %-ban elnyomva rettenetesen! Ha így haladunk még 2-300 vers és kinyerünk belőle 10 igazán remeket. Csak éljük túl a többi agysorvasztását!” /P. Gergő, a költő reál műveltségű mérnökkollégája/

„Ilyen plasztikus költeményt az iskolai tavaszi fáradtságról a nagy Csomeláky Ibrány máig feldolgozhatatlan halála óta még senki sem alkotott! A fáradhatatlan Frady Endre fáradságot és olvasót nem kímélve könyörtelenül szembesíti a társadalmat azzal a ténnyel, hogy a tavasz – mintegy a szélsőségek közötti karaktertelen ütközőpontként - örökre és jóvátehetetlenül beszorult a tél és a nyár közé. Ezért a művéért idén neki ítéljük oda a Csomeláky Ibrány Emlékérmet.” /özv. Csomeláky Ibrányné Múlthozragadt Melánia, a Csomeláky Ibrány Tisztelőinek Társasága (CSITT) tiszteletbeli elnöke/

„A tavaszi fáradtságot nyomokban sem tartalmazó irodalmi csúcsparazita tovább élősködik a költészet gazdaállatán! Anyám szerint hitetlen rosszcsontként nem imádkoztam eleget Nazianzi Szent Gergelyhez, az írók és költők védőszentjéhez, hogy vagy vegye már le a kezét erről a szellemi rágcsálóról, vagy tegye rá, de lendületből és egy nagy dorongot szorongatva! Hát, ha én Frady Endre helyében lennék, akkor ez után a klapanciám után befejezném a pálya- és ámokfutásomat, saját kezűleg semmisítenék meg mindent, amit eddig írtam, bocsánatot kérnék az emberiségtől, majd a további grafomán kísértések elkerülése végett mielőbb megszűnnék létezni! Ja, és a feltámadáskor beteget jelentenék!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Sajnos Frady Endrével szemben tehetetlen vagyok. Én magam is kapom a verseit és folyamatosan forgok a síromban. Egy szerencsém, hogy halott szentként sosincs hányingerem!” /Nazianzi Szent Gergely/

„Amikor elkap a tavaszi fáradtság, akkor nem csak egy szemgolyóval nyomom ki az összes fekvőtámaszt, hanem használom mind a kettőt.” /Chuck Norris/

Kisbig tálban finom kuszkusz,
Vega kaja, nem sült nyuszmusz.
Kajatolvaj mögém kúsz-kúsz,
Nem jár neki „szia pusz-pusz”,
Hanem bal-jobb pofon húsz-húsz,
S taknyán járdaszélig csúsz-csúsz.
Ám ennyivel meg nem úsz-úsz,
Elüti szegényt egy tussz-tussz
Zenét játszó mikrobusz-busz...

Jaj, közben kihűlt a kuszkusz!

(tánc!)

„Mi van, költő báci, agyára ment a tegnapi ciceriborszósz kuszkusz a Kiszbigben?! Ha legközelebb isz ilyen közlészkényszerbe teccik lenni, akkor gyorszan tesszék lecendeszíteni magát egy Kussz-kussz! kiáltásszal!”/Naposzcibe Caba, szomszéd kiszfiú/

„Nemesz Nagy Ágnesz:
Mit beszél a kuszkusz?
Pici madár vagyok én,
pici nótát tudok én,
cipity Lőrinc, meg egy pici
kusz, kusz, kusz!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mit is mondhatnék -nék, korszakalkotó- az alkotó... Ha eddig nem volt ilyen irányzat most megszületett az Echo líra, népiesebb nevén VV, de nem az a VV, ez még durvább: visszhang vers, Majka hajrá...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, kérem, én nem azért kúsztam-másztam a költő úr mögött a földön, hogy ellopjam a kajáját, hanem hogy felvegyem az elgurult gyógyszerét! Többre nem emlékszem… Most hol vagyok? Már feltámadtam?” /Lúzer Lázár, munkanélküli űrhajóvezető oktató/

„Ahogy vezetés közben kicsit rámozogtam a decibelekre, véletlenül felhajtottam a járdára és fröccsent némi vér a szélvédőmre, de szerencsére mindig fel van töltve az ablakmosó tartályom, így gond nélkül tovább tudtam hajtani.” /Tapló Tipold, a McDöglesz Rágcsálóirtó Kft buszsofőrje/

„A Kisbig szerdai vega menüje valóban csicseriborsós kuszkusz egytál volt, ám a többi csak a költői képzelet szüleménye, ugyanis egy esetlegesen lepofozott kajatolvaj nem tudna kicsúszni a járdára, mert ahhoz át kellene szakítania előbb a helyiség nyugati téglafalát, majd a kerítés vasbeton lábazatát is.” /Mr. Kisbig, főséf/

„Frady Endre duplarímes bravúrlírájában nem az a szép, hogy már eleve is gyönyörű, hanem hogy olyan, mint a tubusos sűrített élet, amit ha megnyomunk, elénk toccsan a valóság minden szelete, és bő redőjű hurkaként gőzölögve tekergőzik a tányérunk szélén. Letehetetlen étvágypoézis nem csak naturalista ínyenceknek! Pörögjön az az élet és forogjon az a gyomor!” /Vastag Béláné Vékony Bella, a Gasztroenteriőr c. irodalmi emésztőműsor kedvcsinálója/

„Nem, nem, nem és nem! Nem akarok tovább kritikus lenni! Ó anyám, miért is írattál be annak idején a Közérdekű Egyetem Kritikus Szakára (KEKSZ), miközben tudhattad volna, hogy ez egy életveszélyes szakma?! Frady Endre egy sehonnai bitang ember, ki hogy ha kell, ha nem kell, csak ír, csak ír, csak ír ahelyett, hogy kényszerzubbonyba bújtatva nyáladzana egy világvégi kisváros szökésbiztos magánklinikáján! A megüresedett költői munkakörébe pedig be lehetne állítani egy véletlenszerű billentyűnyomogatásra betanított csimpánzot és állítom, hogy senki sem venné észre a cserét! Bár lehet, hogy az olyan vájtszeműeknek, mint én, hamar feltűnne a minőségjavulás.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bár nem a híres Kisbig előtt, de egyszer engem is elütött a járdán egy figyelmetlenül száguldozó tankhadosztály. Sajnos az ütközéstől mind szörnyethaltak.” /Chuck Norris/

Vagy legalább ötven kiló,
S erős, mint egy szüreti ló?
Jó a szíved, veséd, májad,
S testsúlyt rajtad nem csak háj ad?
Korilag nem vagy már gyerek,
S vérbők tebenned az erek?
Életjelet adó agyte-
-vékenységgel telve vagy te?
-bátor vagy, mint mongol Ulán-,
S nem tavaszolsz épp most Gyulán?
Közelebb lakol, mint Tajvan,
S zsebedben érvényes TAJ van?
Életedben épp nem úr a-
-z antibiotikum kúra?
Nem tükröztek, nem műtöttek,
S drog miatt érted nem jött TEK?
Nem rágott meg Batman s Robin,
S van benned sok hemoglobin?
Nem vagy marhakóros hentes,
Kolerától beled mentes,
S nem élsz szalmonellás keksszel?
Ugye épp nem gipszben fekszel,
S nincs’nek rajtad törött térdek?
Még egy legutolsót kérdek:
Vénád pont egy tűnyi méret?
Igen? Akkor adjál véret!

VÉRADÁS:
2017. március 31. 17:00-19:00
Bp. XI. ker. Karolina út 19-21

„Véletlenül úgy olvastam az utcanevet, hogy Kar online és hirtelen azt hittem, hogy már neten keresztül is fel- és letölthető a vérem. Ósdi véradásként már nem annyira szimpatikus. Félek a tűtől!” /Lufi Lali, gimnazista hacker/

„Jól teszed, hogy félsz tőlem! Legalább nem köpsz be a bugyuta briteknek, mert akkor meg kellene, hogy öljelek!” /Die Nadel alias Tű, a szénakazalban bujkáló német mesterkém/

„Vér! Sok vér! Rengeteg vér! Véres karok és rendek mindenfelé! Ott a helyem!” /Véres Mária alias Bloody Mary, néhai angol királynő/

„Remekmű is lehetett volna... A téma követhető, a rímek jók, hangulatos, minden menne a maga útján, de a fránya költői anti véna ki-kicsillan: -bátor Ulán-... Értem én, de MIÉRT??? Ezen szintű költői szabadság már-már káros a műre... Nekem tetszett, csak azok a fekvőrendőrök ne lennének benne.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„A reklámlíra galaxis társadalmi célú hirdetés csillagrendszerében különdíjas alkotáshoz van szerencsénk. Enyhítő körülményként értékelendő még, hogy az elkövető az esemény summáját polgári használatra külön bejáraton át is megközelíthetővé tette. Sőt a nehezebb utat választó bátor önkéntes a rímbe szedett kérdőív kitöltésével rá is hangolódhat a Karolina utcai ixelésre. Tipp: ott nem minden kérdésre az igen a jó válasz.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hogy a gyulai szárazkolbász álljon keresztbe a belében, költőcske! Hát a Gyulai Várfürdő csakrarészlegének vendégei a távolság miatt már részt sem vehetnek azon a fránya fővárosi véradáson?! Nyavalyás pestieknek nincs olyan hosszú tűjük, ami idáig elér?!” /Csobbanó Csaba, táltos gyula és gyógyfürdő mágus/

„Véradás?! Mennék én nagyon szívesen, csak sajnos épp szolgálatban leszek és nem lesz időm átrepülni!” /Batman Béla, a Vampire State Building ablakpucolója/

„Csigavér, jövök én is, csak lassan! Ha nem érnék oda, kezdjék el nélkülem! Amúgy nem tudom, adhatok-e, mert a kék vérnyirkomban sok a hemocianin, oszt’ hátha valaki allergiás rá!” /éti csiga/

„Az elfáradt világirodalomnak sürgős vérátömlesztésre van szüksége és ezt ki mástól kaphatná meg, mint a galaxis legnagyobb formátumú élő kortárs költőjétől, Frady Endrétől! A veresen freccsenő bordó nedű bearanyozza a mindennapi balsors nyűgétől s nyilaitól és a hivatalnak packázásaitól elgyötört kisember elszürkült horizontját. Ki ne szeretné, ha nyugalomba küldhetné magát egy puszta tűvel, melynek a végén pirosan mosolyog egy teli zacskó? Költői vénát és Frady Endre kötetet minden család asztalára! Venni, vagy nem venni – ez még kérdés?!” /Hamlet Hubáné Omlett Ofélia, a Frady Endrében Gyönyörködő Eksztatikus Nímandok Clubja (FEGYENC) irodalmi tótumfaktuma/

„Mi ez a hemoglobinban tocsogó szószátyár szégyenfolt?! Inkább rángassanak ki éjjel az ágyamból a terror elhárítók, mert a vitriolos tollamat véletlenül bonszáj aknavetőnek nézték, minthogy még egyszer látótávolságomon belülre kerüljön egy ilyen agyelszívott rímrángás! Anyám szerint egyébként Frady Endre nem is létezik, csupán egy emberiség ellenes költőcsoport tagjai múlják alul felváltva egymást ezen az álnéven. Lehet benne valami, mert egy ember egyedül nem tud ekkora szellemi tömegpusztítást végezni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer voltam véradáson, de kidobtak, mert meg akartam skalpolni a sok sápadt arcút.” /Winnetou, apacs törzsfőnök/

„Az én vénámtól még a gyémánthegyű tű is kicsorbul, de ha nagyon kell, akkor izzadhatok egy-két liter vért.” /Chuck Norris/

(főnévi igenévlíra)

Tócsni ment a cukkíni
S cukkíni a tócsni,
S evett Pekka Pukkini
S szólt a lovag-coach: Ni!

Tócsok, tócsolsz, tócsik ő,
Tócsunk, tócstok, tócsnak,
S ha Jin Jangnak jó csí kő’,
Szóljon a szatócsnak!

Cukkilok, cukkilsz, cukkil ő,
S birkákról hull juh haj,
Facebook-ra like-ot Zucki lő:
Vivát Kisbig, tyuhaj!

„Hé, költő elvt… őőő… polgártárs, milyen illegális ajzószer keveredett a fokhagymás tejfölébe, hogy ilyen pszichedelikus katyvaszt nyomott ide?! Tudja-e, hogy ez összeegyeztethetetlen a szoc… őőő… illetve a kapitalista polgári erkölccsel! Fogadjunk, hogy ebéd végén a tócsnit még szétcsapatta egy doboz tiltott önkényuralmi jelképes hanyatló nyugati sörrel is! NEM ENG.!” /Ötágú Ödönné Vörös Csilla, gimnáziumi KISZ titkárból lett főcenzor helyettes/

„Kisbig’s profile on my Facebook is very good but the food is even better! I like it!” /Mark Zuckerberg, a Facebook feltalálója és a magyar származású Cukorhegyi Márk amerikai unokája/

„Nem tudom, költő úr, hogy mi volt abban a tócsniban, de én is kérek belőle! Ennek hatása alatt olyan számokat tudnék rittyenteni, hogy zokogva lebegne tőlük az egész koncertterem!” /Ritmus Rezső, az Underdose együttes frontembere/

„Úristen, a gyógyszerezéssel komoly gondok vannak költő sporttárs, vagy többet kéne vagy kevesebbet... Mindössze egy sort értettem: "szóljon a szatócsnak", jobban belegondolva lehet ezt sem :(. (Ez már több mint Mensa level...) Akut esettel állunk szemben, be is írtam péntekre Dolgos doktorhoz kontrollra, de lehet ide specialista kell vagy a NASA kutatói. Houston baj van!!!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nyugalom emberek! Annyi történt, hogy a Kisbigben eszegetve eszembe jutott, hogyha magyarul tanuló külföldiek (mint pl. a finnugor Pekka Pukkini, vagy az amerikai Mark Zuckerberg) elé tennénk a tócsni és a cukkíni szavakat, főnévi igenévnek néznék és aszerint igeragoznák őket. Ennyi!” /Frady Endre, költőgigász/

 „A költő úr által megverselt probléma valós. Amikor én oroszórán a betűfelismerő csoportom egyik tagját megkértem, hogy ragozza el a карандаш (ceruza) szót, ő a súgások segítségével ezt hozta össze: я карандашy, ты карандашешь, он карандашет, мы карандашем, вы карандашете, они карандашyт. Na, ekkor felgyújtottam a diplomámat és azóta Tirolban tanítok teheneket bőgni havi 2500 euróért. Végre béke van bennem, csak a Kisbig menü hiányzik nagyon!” /Páslidámój Pjotrné Igyiszudá Irina, emigrált középiskolai orosztanár/

„Végre egy költő, aki szembe meri köpni a begyöpösödött grammatikai tradíciókat, akit nem korlátoz az értelemnek nevezett reneszánsz áltudomány, és aki ízekre meri szedni az anyanyelvét, hogy önmagában szintetizálva újjáteremtse és a közjó érdekében irodalmi piedesztálra helyezze, miközben még jól is lakik! Ilyen szellemes szószatócskodást csak fényévente egyszer olvas az ember! Frady for President!” /Igerag Igricné Névmás Noémi, a Puzzle Poézis c. szellemi agytornacsarnok házigazdája/

„Frady Endre személyisége a szemünk láttára esik szét annyi apró darabocskára, mint amennyire az egymást légkalapáccsal ütlegelő Tom és Jerry szoktak. Megbomlott elméjű nyugdíjas pártfőtitkárok utolsó beszédei akadémiai székfoglalóknak tűnnek ehhez a dadaista szótörmelékhez képest. Anyám számára rendkívüli állapotot rendeltem el és nem hagyhatja el addig a spájzot, amíg meg nem semmisítem ezt a verset és minden mást, amihez véletlenül hozzáért. Most kezdem csak igazán megérteni a koruk Frady Endréi ellen harcoló középkori könyvégetők lelkivilágát! Tűz!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Többen megkértek, hogy ezúttal ne csak szemmel verjem Frady Endrét, hanem valóságosan, azaz ne elégedjek meg a szemi kontakttal, hanem jöjjön a full is! Én ugyan a tekintetemmel is tudok ölni, de nem bántok olyat, akivel előttem már a természet is így elbánt.” /Chuck Norris/

Falióra ütött: Kettő!
Megkordult a madár gyomra,
Jó nagy lélegzetet vett ő,
S átkakukkolt pont háromra.

Eltűnt létünkből egy óra
Végleg, mint sosemvolt izé,
Mi felült egy hanta-lóra,
S minket nem kárment már Bizet.

Se Beethoven, se Bach, se Liszt
Nem szerz’ időt zene helyett,
S futni nem enged fűre Liz-t
Óra, mit meg madárfej ett.

Száll az időfaló kakukk,
Csőrében percvéres agyar,
Sajtó jő, villannak vakuk,
S órát állít, aki magyar!

„Két lehetőség között őrlődöm: vagy egyszerűen absztrakt koholmány, érthetetlen sorokkal, vagy már túl nagy felfoghatatlan magasságokban jár a költői gondolat. Egy újabb a világ nagy rejtélyeiből, megfejtése nem egy órát vesz el a létünkből, ez az egy biztos...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, ez nem vagy-vagy, hanem is-is, de nem középisis fokon ám!” /F. Endre, költőgigász/

„Irodalmilag az időtemető versek rendjébe sorolható, azon belül egyedi fiókba kerül: az időmértékes vers Frady-féle antitézise. Pszichoanalitikailag az elmúlástól való ősi szorongás megszemélyesítésnek álcázott ellenségkép-keresésben történő feloldási kísérleteként értelmezhető. Zeneileg: nem értelmezhető. De a Moha és Páfrány főcímzenéjének egyidejű hallgatása enyhíti a káros mellékhatásokat: https://www.youtube.com/watch?v=TjwxgL4AoLY ” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Anyám szerint ez a vers rossz, de szerintem túl elnézően ítéli meg, mert ez a slendrián klapancia még a bűnrossznál is bűnrosszabb alávaló hulladéklíra! Frady Endre a vérlázító tehetségtelenség minősített esete! Ha Szent Istvánt akarnám plagizálni, azt skandálnám vértolulva, hogy: Felnégyelni! Felnégyelni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A minden jel szerint megbomlott elméjű költő időtartamlírája még ebben a kaopszichotikus állapotában is mérföldkő a magyar irodalom rögös országútján annak ellenére, hogy nálunk inkább a kilométerkő dívik, de egy korszakos zseni ezt is megoldja, mint Nagy Sándor a gordiuszi csomót. Igazi katartikus téridő megzenésítés, mely képtelenségre csak az lehet képes, aki egyszerre szenved tér-, idő- és képzavarban, és eme fájdalmát a líra eszközével kakukkolja belénk. Eszköztelen mindenbírhatás!” /Rögvalóság Rezsőné Eccehomo Elalélia, a Rácsodálkozó Rekettye c. lírakertészeti versgyomlálda kapabíró főszerkesztőnője/

„Vágó úr, kérem, a versben elrejtett egy darab zenemű az alábbi kettő – Bizet: Carmen és Beethoven: Für Elise. Jelöljük meg a c-t! Ha jó lesz, akkor tovább szeretnék játszani! Ha nem, akkor is!” /Dr. Okos Ottokár, szellemi vetélkedő játékos/

„Hát, Ottokár, sajnos nem jó a válasz! Mi Liszt Ferenc Bach zongora átirataira gondoltunk, mint például a Változatok Johann Sebastian Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen című kantátája témájára. Sajnos most el kell búcsúznunk, úgyhogy legyen máskor milliomos!” /Vágó István, kvízmester és műsorvezető/

„Hajnali kettő óra nulla-nulla perc. Stirlitz tudta, hogy most kell előreállítania az óráját.” /Both Béla, a narrátor szinkronhangja/

„Az keljen fel hajnalban órát állítani, akinek két anyja van! Mire megjegyzem, hogy előreállítottam, már állíthatom is vissza, oszt’ megint előre! Ezt is a piszkos kommunisták találták ki! Heeej merazelmúttnyóccév! Stirlicc takaroggy! Stirlicc takaroggy!” /Egyszerű Egyed, betanított faék ki- bekalapáló/

„Mivel a portugálok elleni meccsünk szombaton késő este fejeződne be és még csak akkor kezdenénk el sörözni, így nem tudnék hajnali kettőkor felkelni órát állítani, ezért inkább lemondtam a válogatottságot. Nem akarok a reggeli misén álmosan pofára esni, mint a zsíros kenyér!” /Böde Dani, a Ferencváros centere/

„Amikor a születésnapomra kapott falióra először kezdett kakukkolni, a szemöldökömmel téptem ki belőle a kakukkot és egy politikust tettem a helyére. Azóta a faliórám óránként hazudik.” /Chuck Norris/

Úgy teljenek el a hetek,
Hogy én ne rugdossak lasztit?!
Futball nélkül nem élhetek,
Muszáj osztanom pár passzt itt!

Labdarúgás oly lételem,
Mint a jégcsapnak a fagyok,
S ha tán bejön néhány cselem,
Boldog lelki szegény vagyok!

Góllövés a tuti öröm,
Sok esetén nyer a csapat,
S meccs utáni hideg söröm
Gyomromba víg habot csapat!

Ha majd egyszer szívem leáll,
Hármas sípszóként hat e jel,
S lent bár megy még Barca-Real,
Lelkem égen felhőfejel…

(Futballhimnusz és haláltánc!)

„Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.” /Bill Shankly (1913-1981), a Liverpool FC legendás vezetőedzője/

„Ott essem el én a meccs mezején, ott folyjon az örömkönny ki szemembül, s ha bíró örömteli sípszava zendül, hadd nyelje el azt a drukkeri zörej, a kereplő hangja, petárdadörej, s holttestemen át ultra fradikák száguldjanak a kivívott diadalra, s ott hagyjanak engemet összetiporva!” /Petőfi II., középcsatár/

„Takaroggyanak innejt az átok fodbalisták, mer megin kirúgták a züvegajtót a főcint hatba a zözvegy Csomádi néninél, oszt muszáj vóttam kiszúrni a nyavalyás fodbal labdájukat!” /Vödör Vidorné Kalasnyikov Kalinka, tömbházmester/

„A már-már vallási áhítatba csomagolt futballfetisizmus – melynek argentin vadhajtása a közismert Maradona Egyház – vastagon átitatja a költő szakrálisan szenvedélyes sportlíráját. A fociocentrikus világkép, melyben minden a túlfújt bőrgömb körül kering, beszippantja és maga alá temeti a fanatikus hódolóit. A keresztlabdákat szimbolizáló keresztrímek gyermeki mámorába belefeledkező költő bódult metamorfózisa labdarúgásba aléló, labdarúgásra rácsodálkozó katarzisba hajszolja a boldog olvasótábor kis- és nagypályás csapatait. Fel, támadunk! Góóóól!!!” /Önfeledt Ödönné Ofszájd Otília, a Lassított Lesállás c. sportirodalmi vebszájt tímszport ügyi edvájzora/

„Költő gyermekem, ez a mű olyan szent futballimádatról szól, hogy akár én is írhattam volna, ám mivel én nem sörözhetek, így a harmadik versszak nálam így hangzana:
Gól a csúcs, a hegyi orom,
Sok esetén nyer a csapat,
S meccs utáni miseborom
Gyomromban szét ostyát csapat!”
/Ferenc pápa/

„Nem értek a focihoz. Sőt. Nem értek a focihoz értőkhöz. De nem kell hozzá Pintér Attilának lenni, hogy megállapítsuk, ez a vers a fociról szól. Pedig a címe is ezt ígéri. Ez már szerelem! Mármint a költő és a téma között. Reméljük, nem reménytelen.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Teljesen szakszerűtlen vers! Szó sincs benne tolódásról, kettő a kettő ellenből három a négy elleni átmenetből visszatámadásról a tolódás közben és előre a szélen súlypontáthelyezéssel, meg vissza! Sok még a tanulnivaló, de aki odateszi magát, mint én, az oké lesz! Köszönöm a családomnak, hogy támogat abban, hogy én oké lehetek és ilyen sokat adhatok a magyar labdarúgásnak!” /Pintér Attila, edzőfenomén/

„Mi ez a sportok királyát profáncsapó megszentségtelenítés?! Mi ez a maró gúnnyal gányolt gennyözön?! Az El Clásico-t a vitriolos szájára vevő antiklasszis gyógyegér szakrális visongásának hatására szegény anyám transzba műesett és részleges kontyszalag szakadást szenvedett! Frady Endre eme legújabb lelki szegénységi bizonyítványát látva heveny szellemi öncsonkíthatnékom támadt és elolvastam még egyszer! Többre nem emlékszem…” /Puzsér Róbert, betegszabadságon senyvedő kritikus/

„Sosem értettem, hogy ezek a földi halandók mit esznek egy olyan testgyakorláson, ahol huszonkét nyápic nyikhaj teljesen természetellenesen egy bőrgömböt rugdal, és amikor valamelyikükben mégis föltámad a sportember és egy egészségeset rúg valamelyik másikba, akkor lezavarják a pályáról. Az emberi faj egy zsákutca, és azon töprengek, hogy kegyelmezzek-e nekik, vagy inkább kihalasszam őket, mint a dinoszauruszokat?” /Chuck Norris/

Pilvaxba megy Petőfi be,
Fejszéjét vágva nagy fába:
- Ez nem csak a saját dilim,
Népemnek kell forradalom!

Lépcsőn Nemzeti Dalt mondja.
- Ebből nagy hirig lesz mindjá’! -
Csillan fel a jónép szeme,
S nő a népfelkelők száma.

Szabadul a mit sem sejtő
Táncsics s lelkendez a sajtó:
- Hoppá, itt a reménysugár!
Lám, remeg az osztrák sógor!

- Elnyomtatok! – szól a hun vád,
S támad a sok puskás honvéd. →
Császár behív medvét, oroszt,
S annak mancsa el nem ereszt.

Segesvárnál nagy a futás,
Elfogják még Petőfit is;
Jaja hangos, mint egy MIG show
S nem áll Barguzinig meg se…

(Onnantól a csend az néma,
Utókor meg dühöng: Ne má’!)

„A magyarságtudatot erősítendő, a honbuzgalmat forralandó és az ünnepeink fényét emelendő, március 15-én ellenforradalmároktól elkobzott közpénzből megalakul a Kuruc Nemzeti Dalnokok Képezdéje, azaz a KNDK, a szabadság szimbóluma!” / Ki Mint Ír, koreai származású magyar forradalmár/

„Na, költő úr, hát hol maradtak a Buda-bidé, az ágyú-ugye és a Táncsics-tancsúcs kancsal rímpárok, mi? Ha már értelmetlen a lúd, legalább legyen kövér! Ilyenkor fullba kellene ám nyomni a kretént! NEM ENG.!” /Tóbár Tibor, a Kancsal Kíncsel c. réteg honlap főcenzora/

„Szórakozunk a nemzeti ünneppel? Megröhögjük a fiatalon elesett fülkeforradalmár költőnket?! Meghamisítjuk a történelmet?! Azt hisszük, hogy mindezt megússzuk jellemnevelő pofonok nélkül?! Rossz válasz! Nesze, te, nesze, nesze!!! Őrmester, vigyék ki és szereljék össze!” /Csávás Kálmán übernagy, a Rendszert Aláásókat Gyepáló Alegység (RAGYA) akcióügyi főkoordinátora/

„A történelmet saját szemüvegen torzítva látást szimbolizáló kancsal rímekkel a költő magához ragadja az utókor tisztánlátási vágyának kezdeményezését és zsigeri őstehetséggel vezet végig a dicső tavasztól a csődi őszig. Az előbb fiatalon hősi halt, majd később idősen száműzetésben élő költőkolléga sorsán át Frady Endre bemutatja, hogy két pont között ugyan végtelen sok út vezethet, de végül mindegyik tragikumba fordul, így a relatíve legpozitívabb végkifejlet, ha semmit és senkit nem túl komolyan véve halálra röhögjük magunkat. Tánc!” /Sorstragédia Simeonné Vihánczy Vendetta, középiskolai magyartanár és maszek haláltáncoktató/

„Az, hogy Petőfi holttestét Barguzinban találták meg, nem azt jelenti, hogy ott halt meg száműzetésben, hanem valószínűbb, hogy Jókai Mór és Arany János titokban kiásatták a segesvári tömegsírból, az éj leple alatt Szibériába szállíttatták és ott eltemettették, majd elterjesztették, hogy felesége elől Oroszhonba szökött. Így akarták irodalmi vetélytársuk hősi halálát egy profánabb sorsra hamisítani, hogy ezáltal annak hírneve ne nőhessen az övék fölé. A szokásos írói-költői féltékenységből fakadó önfeledt viccelődés tipikus esete! A trükk bevált, mert az utókor Jókairól ízletes bablevest, Aranyról finom galuskát nevezett el, míg Petőfiről csak egy rozsdamarta, ütött-kopott, felsőpályás Duna hidat.” /Dr. Nagyagyi Agyar, a Magyar Tudományos Akadémia rémhírcáfoló szakcsoportjának levelező tagja/

„Brumm-brumm! Magyar nép lenni kövér, orosz medve lenni éhes! Orosz medve szeretni magyar nép! Nyamm-nyamm!” /Medvegy Medvegyevics Medvegyev, orosz medve és atomlobbista/

„Mi ez a kancsal rímekbe klopfolt hullagyalázás?! Mi ez a lúdtalpszagú kokárdatiprás?! Frady Endre egy fekete öves senki, egy olyan senki, aki, ha kimegy valahonnan, akkor ott többen lesznek! Bárcsak már Frady Endre utókoraként dühönghetnék, hogy Ne má’! Anyám szerint dühöngeni emberi dolog, de állati veszélyes, mert vérnyomásállapotba kerülök, úgyhogy inkább menjek ki a kertbe kisvirágokat szagolgatni! NEEEEEEM!!!” /Puzsér Róbert, vérnyomásállapotba került kritikus/

„Ha a mindig büszke magyarok alázatosan a segítségemet kérték volna, akkor egy mozdulattal lepofoztam volna mind a muszkát, mind a labancot, de nem, ezek mindig egyedül akarnak kuruckodni!” /Chuck Norris/

„Ej, mi a kő? Költő Úr, kend
Verset farag egész víkend?!
Lám csak, utókor mit mível:
Kétel, kutyul kancsalrímmel!

Frady komám, hegyezd füled,
Tudom én, nyelved mér' ered,
Vezérszónok harcra hangol
"Győztes lesz a magyar-angol!"

Ezután is jó légy, Endre!
Ne fintorogj a közrendre,
Terelj népet egy irányba'
Tedd, mi juhász kívánsága!”

/Petrovics Tribjúttu Sándor alias F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Talpam alatt altalaj, ha rengene,
Ijedt számat elhagyná egy zsenge „Ne!”,
Pszichoszómám rögvest lenne ramaty ám,
S igen hamar telemenne a gatyám.

Nem hatna rám ez esetben etikett,
S menekülnék ellökdösve jetiket,
Pirézeket, meg sok tótot, németet,
Még ha tudnám belül is, hogy rém e tett.

Déva várról rám esne egy szelemen,
Szentségelne jó Kőműves Kelemen,
Fejem zúgna s bőgne bennem térzene,
Arcra bukva sajgó orrom vérzene.

Foghidamból kitörne egy fél elem,
Igazgatna fortélyosan félelem,
Míg fogsorom aszfaltjárdán egyelem,
S visítanám fejhangon, hogy „Kegyelem!”.

„Látod, ez a sok-sok benyelt pint ára,
Szédülsz, mintha ültél volna hintára!
Megvagy?” – kérdi nejem s nézi – „Szemre meg!”
Szerencsére Magyarország nem remeg!

„Költő polgártárs! Magyarország nem a szerencsének köszönheti, hogy nem remeg, hanem annak, hogy folyamatosan erősödik és egyre jobban teljesít! A magyar föld nem reng, hanem terem! Ha Magyarországra jössz, nem rengetheted meg az altalajunkat! Szilárd altalajt minden magyar családba! Maga meg ne igya le magát a sárga földig!” /Szajkó Lajkó, elit papagájkommandós/

„Megrendülten állván e torokszorító pillanatokban, vigaszt és reményt egyedül abban a tényben találhatunk, hogy koszorús költőnket még a legzordabb körülmények közt sem hagyná cserben nyelvérzéke, mikor már minden egyéb emberi vonást levetkőzött is. Szinte sajnálatos, hogy váteszünk által vizionált végveszély valószínűsége lángnyelvektől ölelt kis hazánk tektonikai adottságainak köszönhetően valószínűtlenül csekély. Azért mégis megnyugtató.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Bocsi gyerekek a Richter hetes földrengésért, de ma van a 77. születésnapom és örömömben egy kicsit lendületesebben nyomtam a fekvőtámaszokat!” /Chuck Norris/

„Frady Endrének köszönhetően idő- és képzavargyártási nagyhatalom lettünk! Amint a négyrét hajtogatott gumiagyából kilevedző miazma átitatja a költészet mezejét, rögvest anakronizmus ligetek és értelemzavar erdők borítják sötétbe a tájat! Anyám szerint Frady Endre földönkívüli, szerintem viszont inkább földön belülinek kellene lennie, aki két tektonikai lemez közötti rugalmas hézagkitöltőként saját testével akadályozza meg a földrengéseket! Mindnyájan jobban járnánk!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amióta a kiváló minőségű nejemmel feljavított maltert használom, azóta a várfalaim sosem omlanak le, és földrengéskor is csak a tetőszerkezet egyes gerendái hullnak az olyan igricekre, akik azt hazudják rólam, hogy én emiatt szentségelek, pedig nem is! Hogy a nyál kössön meg a szájukban az ilyeneknek és a ló lambadázzon a fülük tövén!” /özv. Kőműves Kelemen, kőműves és szelemen díler/

„Dehogy a szelemen esett rá! Én vágtam tarkón, mert illuminált állapotban lökdösődött! Tanulja meg, hogy még vészhelyzetben is vannak betartandó illemszabályok! Én sem öltem meg!” /Hóborzil Dingdang, piréz jeti/

„Költőmérnök úr, magának derogálnak a tények?! Még hogy Magyarországon nincs földrengés?! Hát az 1956-os dunaharaszti 5,6-os erősségű földmozgás az mi volt?! És az 1985-ös Richter skála szerinti 4,9-es berhidai esemény az smafu?! Ne tegyen úgy, mintha mi egy tektonikailag vastagon körbeszigetelt tündérszigeten élnénk! Úgy látszik, a fejébe szállt sok gin-tonika miatt elfelejti, mi az a tektonika! Még ma helyeztesse hatályon kívül a diplomáját!” /Dr. Szeizmográf Szilárd, a Tektonikát Összegezve Kutató Intézet (TÖKI) igazgatója/

„Meg fogjuk rengetni a világot! Fel fogjuk rázni a nemzetet! Szavazzon ránk és tuti, hogy beleremeg!” /Magnitúdó Mihályné Lökéshullám Lea, az Epicentrum Párt szóvivője/

Tavasznak a beköszönte
Villanyozza vajon önt-e
S szíve szerelemmel telt-e,
Mint sok bölcs ésszel az ELTE?

Ha a szellő szellik langgyal,
Önből válik-e egy angyal,
S lelkében zöld tavaszi cser
Lombján szól-e madárcsicser?

Midőn a rét illatárja
Az ön orrát általjárja,
Szférák zenéjét vajh’ hallá,
S léte átalakul dallá?

Hűs záport az Úr, ha leönt,
Derű aranyozza be önt
Március e kies hetén?
Micsoda?! Nem?! Ön egy kretén!

„Nem vagyok kretén, csak ki nem állhatom a langyos és gejl időjárást! Vesszen a globális felmelegedés! Éljenek a zordabbnál zordabb telek!” /Iglu Vugri, eszkimó jeti/

„Ha ezt a mormota olvasná, úgy megijedne, hogy soha többet elő se jönne, nuku tavasz... Még szerencse, hogy nem tud olvasni. Bár én se tudnék...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ki zajong és vernyákol itt, hogy ne tudjak aludni?! Ja, már megint az a reálos?! Jellemző! Hajrá Barca!” /Marmota Monax, erdei mormota/

„És a rügyek?! Hogy maradhattak ki egy tavaszt köszöntő versből a rügyek?! Ezt jelenteni fogom! Ebből vizsgálat lesz! A honoráriumából le lesz vonva a konzekvencia!” /Negyedipszilon Félix, a Bimbó és Rügy Fakasztó Központ (BRFK) titkos rügynöke/

„Hatszáz évvel ezelőtt és ezerhatszáz kilométerrel arrébb ugyanezen időjárási és etológiai körülmények megdöbbentően hasonló sorok papírra vetésére késztették egy egyszerű borász irodalmi tehetség dolgában jóval kevésbé elkényeztetett fiát. Isteni szerencse, hogy egyáltalán hallottunk róla. Nem kérdés viszont, hogy hatszáz év múlva melyik feldolgozás szerepel majd 4. osztályos déd-...-dédunokáink irodalomtankönyvében.

Canterbury mesék
Általános előbeszéd (részlet)
(ford.: Vas István)

Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg -
akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal
idegen partokon jár pálmaággal.”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Köszönöm önnek, ó jó humán úr, hogy egy lapon említ a nagy Frady Endrével! Mi itt a Westminster apátságban lévő Költők sarkában, a holt költők társaságában nagyon szeretjük őt, mert változatosságot hoz az unalmas örökkévalóságunkba, ugyanis minden verse után órákig forgunk a sírunkban.” /Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő/

„Mi ez a kulturális bűncselekmény, ez a totális közízlésrombolás?! Kinek kell ez az aberrált antilíra?! Ha ez a feketeöves évszakgyalázó közkívánatra hajlandó lett volna téli álmot aludni, akkor most nem kellene a tavaszi fáradtságtól összeaszott agycsökevényéből izzadságszagú kínrímeket kipréselnie! Anyám szerint Frady Endre irodalmi szabadesésén már csak a Jóisten segíthetne azzal, ha magához szólítaná. Hinnye, de vidám szertartás lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Majd akkor lesz tavasz, ha engedélyezem neki. Ha önhatalmúlag beköszönt, rügyön rúgom, és addig marad a tél, amíg el nem hajtom nyaralni.” /Chuck Norris/

Kannibál szól, foga ezüst:
„Számodra készül most ez üst.
Belefőzünk téged ebbe’
Majd betöltünk abált ebbe,
S költőtöltött dögdog fogás
Lesz, mibe be ezüstfog ás.”

Nagy féltemben kiabálnék,
De a szorgos kannibálnék
Engem torkon konyhasóznak
S hiába hörögnék Óznak
Életmentő varázslatér’,
Fortyog bennem hatvanhat ér.

Ám ekkor Chuck Norris eljő,
Szörnyű erejében telj ő,
S vadhadakat nagymesteri
Pofonokkal péppé veri!
Előbb megment, aztán megint:
„Nehogy verset írjál megint!”

„Jaj, Chuck, későn szóltál! Már megírtam. Egy pillanatra nem figyeltem és megtörtént. Hogyan tehetném jóvá?” /Frady Endre, költőgigász/

„Ezt már sehogy. Egy rossz verset nem lehet jóvá tenni. Azt hiszem, hogy agyon kell, hogy verjelek a földtekével!” /Chuck Norris/

„Hajrá Chuck! Hajrá Chuck!” /tizenötmillió magyar/

„O jó költő sporttárs fogadd meg mit Chuck mond, chuck úgy: ’nehogy verset írjál megint’. Ez egy termékeny, nem kicsit véleményes minőségű költői út méltó lezárása lenne... De mi költőnk úgyis dacol sorssal, jó ízléssel, rímmel és még magával Chuckkal is: örök érvényű jeligével lobogóján harcol tovább: ’Nem, nem, Soha!’” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Frady Endre, alias Mondte Piton, a mentőcsónak https://www.youtube.com/watch?v=8sljSf7KVlQ jelenetének hatása alá kerülve egyepizódos akcióvígjáték-sorozatnak álcázott online öngyilkos merénylet elkövetésére ragadtatta magát. Fondorlatos tettéről időben nem értesítette a Megváltóként statisztáló félistent, aki így hőstettével a Dennis Moore https://www.youtube.com/watch?v=qLkhx0eqK5w jelenet hősének népszerűségére tesz szert. Röviden ennyi.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj nekem! A darált Frady Endrével töltött abált kutya helyett a fűbe haraptam és még az ezüstfogam is eltört! Ez a nap is jól kezdődik!” /Ungulungi Bungi, néhai kannibál törzsfőnök/

„Hányszor mondtam neked, hogy térjünk át a vegetáriánus kosztra, de sose hallgattál rám! Most ehetlek meg éhgyomorra!” /özv. Ungulungi Bunginé szül. Dülüngi Hordonga, kannibál törzsfőnökné/

„Vau, vau!” /Brockhauser, az abálástól az utolsó pillanatban megmenekült kutya/

„Az elembertelenedett emberi lét farkastörvényeit a költészet farkastörvényeinek felrúgásával megéneklő össztársadalmi dalnok ebben a művében nem a felszín kapargatása után kezd el mélyre ásni, hanem in medias res egyből mélyen kezd és a köntörfalakat áttörve végig ott is marad. Igazi hús-vér lélektani művet olvasunk, mely a gejl bájolgás helyett öntudatos öklendezésre késztet. Némi képzavarral élve mind a tizennyolc sor egy-egy kijózanító gyomros az elpuhult gondolkodás pacekjába. Feledhetetlen pszeudo gasztrolíra!” /Pejsli Potyondné Cugehőr Cikornya, a Lesújtó Lírakolonc c. mélyirodalmi magazin rovatvezetője/

„Ha választanom kellene, hogy egy kannibál étlapon szerepeljek, vagy Frady Endre olvasótáborában, én habozás nélkül az előbbi mellett döntenék. Megfőni nyilván nem öröm, de egyszeri esemény. Ez a darwini zsákutcába belefajzott versgéplánc viszont naponta ontja magából az emberiség ellenes klapanciákat. Előbb lehet egy fehér ingből eltüntetni a makacs szennyeződéseket, mint az elménkbe beleivódott Frady Endre foltokat. Anyám, ne engedj a közelembe több csasztuskát, inkább főzz meg Puzsérragunak Robisodóval!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Ha az ember semmit letesz,
Szükséges egy semmi retesz,
Hogy a semmi meg ne szökjön,
Ha nyakamon el a tök jön.

Semmi bélű tökfej? Hihi!
Rám fér már egy tartós pihi,
Hol nem kell, csak semmit tennem,
S ügy rám fogat sosem fen, nem!

Üres szemmel semmit nézek,
Köddé illant híg pirézek
Seholba tűnt lába nyomát…
S kórházajtón nővér nyom át.

Nyugiszuri, kényszerzubi,
Vacsikára koviubi,
Ágyikóban horki neszek…
Ha nagy leszek, semmit teszek!

(ásítós tánc…)

„Frady Endre egy agyhalál közeli élményparkőr retardált klónja! Ha a semmittevést nem kedvelő anyám elővigyázatosságból nem ásott volna el nyakig a földbe, akkor most hirtelen felindulásból összerugdosnám magam! Így csak segítségért kiáltozom, de nem azért, hogy kimentsenek, hanem, hogy a fejemet is temessék el, nehogy véletlenül tovább olvassam ezt a sürgős megsemmisítésből visszamaradt irodalmi degenerációt! Kényszerzubi?! Áááááááá!!! Kényszerzubiiii!!!” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kritikus/

„Előlünk nem szökhet el, sőt, még az őrületbe sem menekülhet, költő úr! A mi ellenséges lábunk már a maga agyába is betette a kezét! A rólunk szóló rémálmait nem nyomják el a horki neszek! Ne nyugodjék békében!” /Köd Kid, piréz kém/

„Jaj, ketteske, már megint kiszökött költeni?! Mi maga, tyúk?! Muszáj vagyok gumikötéllel lekötözni a gumiágyhoz, amíg megint elkapja a jótékony semmittehetnéke!” /Tenyeres Talpasné Behemót Brünhilda, főnővér/

„Én úgy döntöttem, hogy gazember leszek, Frady Endre meg úgy, hogy költő. Szerencsére mindkettőnk munkássága elég sok kárt okozott! Hahaha! Legszebb öröm a káröröm! Frady Endre irodalmi tömeggyilkossága rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át!” /III. Richárd, király/

„Harmadik Ricsárd? Hmmm… Harmadik Ricsárd… Milyen furcsa név már az, hogy Harmadik Ricsárd?!” /Kettedik Kocsárd, középső középpályás/

„Gyerekek, azt gondolta az épp unatkozó költő, hogy a semmittevés egy szellemi eltoprongyulásba torkolló karakteröngyilkosság, mely annyira eltorzítja a jellemet, hogy már csak egy paraszthajszálnyi jó- vagy balszerencsén múlik, hogy a dúlt erkölcsű emberi roncs diliházban köt-e ki, vagy celeb lesz, esetleg politikus. Bátran állíthatjuk, hogy a XXI. század költői közül Frady Endre az egyetlen, aki úgy tud semmit mondani a semmittevésről, hogy az már valami! Ha valaki következő órára nem tanulja meg a verset, nem tesz semmit!” / Semmi Sejóné Nihil Nadályka, a Pató Pál Gimnázium magyartanára és maszek zabhegyező/

„Én egyszer akartam semmit tenni, de úgy beleizzadtam, hogy semmi nem maradt szárazon.” /Chuck Norris/

„’Aki nem X, az ne is Y!’ algoritmusú kommenteket provokál az univerzalista nihilista művész makacsul kitartó olvasótáborának nyárspolgári tagozatából. X független és Y függő változók értékei világnézettől, vérmérséklettől, és pillanatnyi elmeállapottól függően a +/- ∞ értelmezési tartományban/értékkészletben találhatók, ha valaki meg akarná keresni. Aki meg nem keres, az ne is költsön.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

(Oscar-díjas magyar rövidfilm)

Zeng a gyerekkórus dala,
Több ez, mint kis salalala,
Inkább tiszta hangok árja,
Hiszen őket verseny várja.

Néhány fiú s kóristalány
Álorcája röpke talány:
Ők, kik csupán tátikáznak,
Dísznek kellenek csak, máznak.

Alig röpke többség dalol,
S titokról hullt lepel alól
Cezaromán karnagy néni
Jelzi azt, hogy jobb lesz félni!

Ám a gyermekszív még szeret,
Zsarnokságnak nem ad teret,
S közös fellépéssel némán
Jut túl diktatúra témán.

Gondoltam, egy verset megér,
Ahogy sok kis színes egér
Szürke hálót együtt kirág.
Bodzavirág, bodzavirág…

A kórus - részlet a filmből:

(tészta horror)

Épp ettem vón’ spagettimat
Mikor megugatott Szimat,
Mert nem adtam spagettit én
Neki s belém vetett hitén
Folt esett meg szörnyű csorba.
Muszáj voltam rúgni orrba!

Leharapta lábujjamat,
Fájt, mint svájci hitelkamat,
S vér spriccelt fel homlokomra.
Ezt látva a szomszéd gyomra
Kifordult és csülökpürés
Lett a szája méretű rés.

Szétesett, mint tilolt lentő,
El is vitte rohammentő.
Ott maradt a spagetti s én…
Szimat bájkutyai klisén
Túljutva jött: szem-szem, orr-orr
Összefeszült… Tészta horror!

Veni, vidi, vici nyomán
Átléptem a kimúlt komán,
S vakmerőn szóltam az Égre:
„Uram, figyelmezz rám végre,
Mint Istvánra egykor Imre…
Adj időt a spagettimre!”

„Nem adok! Már így is folyton csak eszel, sőt falsz, gyermekem! Koplalj, böjtölj és ne a testedet tápláld, hanem a lelkedet! Olcsóbban kijössz!” /az Úr/

„Büszkén mondhatom, hogy a költőt a múlt csütörtökön nálunk a Kisbigben evett spagetti all’arrabiata parmezános pangrattoval ihlette meg! Öröm volt látni, ahogy kenyérbéllel kitunkolta a szaftot! Váljék egészségére!” /Mr. Kisbig, konyhafőnök/

„Köttő báci, adni oda agyoncapott Szimat kutyusz, apukám cinálni belőle kiciccípős szecuáni cirke!” /Hambe Kap Lak, a Trancsír téri kínai gyorsétterem tulajdonosának kisfia/

„Ez a vérengző dúvad poéta elpusztított egy védtelen kutyuli mutyulit csak azért, mert az kérni mert a spagettijéből?! Vérbosszú! Vendetta! Éljenek a humánus állatok, pusztuljanak az elállatiasodott emberek! Támadááás!!!” /Tücsökbogár Teodor, a Kutya Ellenes Bűnözőket Agyonverő Bizottmány (KEBAB) sötétzöld ügyi főelőadója/

„Ő kezdte! Amikor váratlanul rám vakkantott, ijedtemben elharaptam a nyelvem és majdnem torkon szúrtam magam a villával! Különben sem szerette a spagettit, csak irigy volt!” /Frady Endre, ebugatta költőgigász/

„De igenis szerettem a spagettit, ha bolognai volt, mert abban mindig sok a darált hús! Itt a kutyamennyben bezzeg csak manna ízű macskacsont van, a szférák állandóan zenélnek és mindenki a folyton tele Holdat ugatja! Nagyon idegesítő! Vaúúúúú…” /Szimat, néhai foxtrott terrier/

„Én is bolognai vagyok, még sincs bennem darált hús! Igaz, én nem spagetti vagyok, hanem védekező középpályás. Vagy csere.” /Nagy Ádám, a Bologna FC magyar futballistája/

„Kutyából nem lesz szalonna, se darált hús, csak hótt dög! Mustárral és ketchuppel!” /Virsli Vendel, hot dog árus/

„Na, költő elvtárs, most benne van a slamasztikába, de vastagon ám! Nem tudta, hogy a foxtrott terrier védett állat és maga még önvédelemből sem végezhet vele?! A törvény nem ismerete nem felmentő hatályú, úgyhogy most eljárás indul. Eljárjuk a fogdai pofozóst és a cellai rugdosóst, utána pedig elgondolkodhat a ravatalon, hogy megért-e ennyit egy tányér spagetti!” /Csávás Kálmán, a Kutya Ölőket Veréssel Élettelenítő Rendészet (KÖVÉR) ideológiai ítéletvégrehajtója/

„De hiszen a szomszédban lakó költő úrnak nincs és soha nem is volt kutyája, mert szerinte a panelba nem való semmilyen állat, legfeljebb néha egy-két pók, amíg ki nem porszívózom a sarokból! Nekem sem a kutyaharapás miatt költővéres spagettitól fordult ki a gyomrom, hanem az első versszaktól! Émelyítő volt!” /Belbecs Béláné Külcsín Klotild, középiskolai magyartanár és maszek takarítónő/

„Mi ez a szellemi sötétség cunami?! Meddig rikácsol még ez a mételyező tehetségtelenség?! Frady Endre átesett a tébolyküszöbön és rémületében telebüdösítette a tudatalattimat! Anyámat beírattam egy betűfelejtő tanfolyamra, hogy még véletlenül se tudja elolvasni ezt az ölebirtó spagetti versternt! Ó, boldog analfabetizmus! Lehet, hogy önvédelemből nekem is felejtenem kéne?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a forró nyálammal főzöm a spagetti szálakat, de sosem túl puhára, hogy meg tudjam velük fojtani az ebéd közben rám támadó texasi aligátorokat!” /Chuck Norris/

Botolva kiált a vak Úúúú!-t
S csobbal nyeli el őt a kút,
Én meg kattintom a vakut:

Vakrepülést örökítek
Röhögve, de dél-pesti TEK
Lecsap rám és várnak sittek.

Sitten bolhásak a priccsek?!
Büntetést hadd semmisítsek!
Óvadékra nincsen itt csekk?!

Elfutnék, mint egykor Zalán,
Ám a lábam puding talán…
S fény gyúl ki bent agyam falán:

Elmémbe villan a vaku,
S összeáll most az I, a Q…
Álom volt csak, rémalakú!

„Kedves költő úr, én úgy látom, hogy az a bizonyos I és Q nem összeáll, hanem épp szétesik, már persze, ha valaha is össze volt állva. Mindenesetre javaslom, hogy sürgősen keressen fel magánklinikámon, ahol minden bizonnyal orvosolni tudjuk az Ön becses ön- és közveszélyességét! Ugye nem allergiás a hidegzuhanyra, a fémszálas pamutzubbonyra és a gumifalakra?” /Dr. Agyalapi Lappantyú, a Poézist Univerzálisan Kikezelő Intézet (PUKI) tulajdonosa és főorvosa/

„Bámulatosan lazán kezeli Költőnk a cím és a szöveg, valamint a bármi és bármi más közötti kohéziót. Kis jóindulattal tetszőleges cím alatt is elkövethette volna ezt a kis Darwin-díj-gyanús kriminalisztikai esszét. A Stern magazin címlapfotóját ezúttal Tekintsa Wakumba feltörekvő zimbabwei fotótehetség készítette a Vakok Intézetében a vers felolvasásának pillanatában.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Na, ez most kivakuzta a maradék agysejtjeimet is. Már az első sor értelmezése sem volt könnyű. Összefüggést igyekszem NEM keresni, ezt kitanultam az előző remekművekből, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezt hogy lehet így megalkotni? Egy hatalmas előnye, hogy nem oly hosszú, mint fájdalmas... Most érzem, elnyel a sötét. Este félek majd elaludni, legutóbb is mi lett a vége...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ebből a valamiből már csak egy vakegér evés miatt gyulladt vakbelű vakond hiányzik! Meg minden egyéb, amitől jó vers, vagy egyáltalán vers lehetne: tartalom, értelem, mondanivaló és sorolhatnám. Amúgy nem is rossz, hanem egyenesen rettenetes. NEM ENG.!” /Kegyenci Kegyetlenc, az Állami Versügyi Hivatal (ÁVH) betanított vicecenzora/

„Mi ez a vakvezető világtalan sületlenség?! Mi ez a rókasárga földbe vert orral történő mélyszántást is alulmúló hagymázas tébolylíra?! Frady Endre a mindig rosszban sántikáló verslábaival ismét vérhólyagot rúgott az agyamra! Anyám szerint ez is kezelhető, ugyanis mivel fejben dől el minden, így ott belül is tudom borogatni. Te jó ég, csak nem lejárt szavatosságú akciós szóvicctablettákat árusítottak a nyugdíjfolyósító büféjében?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bokorrímek koronázatlan királyának koszorúzott költő, a szépirodalom zabolázhatatlan fenegyerekének tartott Frady Endre ismét fokozta a fokozhatatlant és a poézis Szergej Bubkájaként újabb két centivel megjavította a Parnasszus fölé ugrás saját maga által tartott világrekordját! A csodapoétában vakon hívők önként és dalolva ugranának kútba bálványukért, hiszen Ő már számos versével elérte, hogy olvasója hirtelen felkelt és járt egyet! Avassuk szentté! Mert megérdemli!” /Ló Reál, a Frady Endrének Rajongó Dalokat Éneklők Köre (FERDÉK) szólamvezető főpapja/

„Egy vakmerő udvari igric gúnyolódik a vakságomon?! Átlátok ám a szitán! Vakondok elé vele!” /Vak Béla, király/

„Ha egy fát három irányból megvilágítunk a fényünkkel én, a Nap és a vaku, akkor a velem átellenben lévő oldala lesz mohos.” /Chuck Norris/

Egyszer volt, hol nem volt, kedves gyerekek, az átlagos R sugarú körrel közelíthető majdnem kerek erdő közepén, azaz a fasűrűséggel súlyozott mértani középpontjában ott hevert egy több szempontból is levert szemüveg. De ez nem közönséges szemüveg volt ám, nem egy síküveges pápaszem, vagy egy oktondi okuláré, nem, nem! Ez egy nagyon-nagyon távolba látó csodaszemüveg volt, amivel nem csak térben lehetett nagyon-nagyon távolba látni, hanem időben is.
Na, gyerekek, ennek a szemüvegnek nem volt párja, mert készítőjét, a messze földön híres Fókusz mágust megbízója, a kegyetlen VII. Hecsedli király eltetette láb alól, hogy többé egyetlen konkurens királynak, császárnak, cárnak, cézárnak, führernek, feudalista pártfőtitkárnak, népköztársasági elnöknek, vagy illiberális miniszterelnöknek se tudjon hasonlót csinálni. Meg aztán a király mérges is volt az optikus varázslóra, hogy olyan nagyon-nagyon távolba látó lett a szemüveg, ő ugyanis térben csak a birodalma határain túli meghódítandó területeket szerette volna látni, időben pedig a következő heti lovagi tornákat, hogy a győztesekre fogadva megtöbbszörözhesse a vagyonát. Attól, hogy belátott a Hold mögé és megfigyelhette, amint ezer évvel később egy távoli ismeretlen bolygón kis zöld emberek Marsi Anikó mintás azonosítatlan repülő objektumokat lőnek ki a világűrbe, nem lett se gazdagabb, se boldogabb. Sőt, csak felidegesítette magát és egy csomót kellett költenie gyógyszerekre, udvari hóhérra és gyorsan fogyó ítéletvégrehajtó eszközökre, mert dühében egyre több bűnbak udvaroncnak a fejét kellett lecsapatnia.
Hű, gyerekek, ha láttátok volna, hogy sújtottak le a csupasz nyakakra az olcsó kínai és a méregdrága walesi bárdok, akkor most biztosan rosszat álmodnátok! Nem is mesélem el nektek, bár gyanítom, hogy ennél vérengzőbb horrorfilmeket is lájkolgattok a neten…
Szóval dühöngött a király és fogyott a nép. Ám ekkor egy mélyszegény ember optikusnak kitanult legkisebb fia felajánlotta VII. Hecsedlinek, hogy a lánya kezéért és a fele királyságáért kalibrál egy kicsit a szemüvegen. Balszerencséjére az uralkodó nem ismerte a kalibrálás szót és ott helyben lecsapatta mélyszegény ember optikusnak kitanult legkisebb fiának a fejét. Hű, gyerekek, megmérgesedett erre a mélyszegény ember két idősebb fia és palotaforradalom szervezésébe akartak fogni, de a lelkiismeretlen lakájmédia lekaraktergyilkolta őket, úgyhogy külországba kellett menekülniük, ahol boldogtalanul éltek, amíg meg nem találták életük párját, akivel azután boldogan éltek, amíg rá nem untak egymásra.
A király ekkor jobb kedvre derült és kilovagolt a strómanja által saját magának nemrég elprivatizált átlagos R sugarú körrel közelíthető majdnem kerek erdő közepébe. Eközben fel akarta venni a lovaglószemüvegét, de, képzeljétek el gyerekek, véletlenül összekeverte a nagyon-nagyon távolba látó szemüveggel és a következő látvány tárult a szeme elé:
Egy térben és időben nagyon-nagyon távolba szakadt ük-ük-ük-ük-unokája, a fiatalkori önmagára megtévesztésig hasonlító MDCLXXXIII. Hecsedli Jenő űrhajóparancsnok a fedélzeti számítógépe előtt ülve  morfondírozott:
- Talán a kompjúter oprendszerét kéne szemidigitális satavezérlővel szerverkompatibilissé tenni, hogy konnektálhasson az ixcsénddzsel és a wifis rúter invertálhassa a fájmappát az úesbé portra…
Na, gyerekek, a király ezt hallva egyszerre kapott szívinfarktus, agyvérzést, hasmenést, tüdőcsúcshurutot és vírusos napszúrást, valamint egy hatalmas menetszélütést a nagyon-nagyon távolba látó szemüveg miatt észre nem vett nagyon-nagyon közeli légellenállástól, majd tátott szájjal átbucskázva a lova feje felett a fűbe harapott. A pórul járt VII. Hecsedlit VIII. Hecsedli eltemettette és most az igaztalanok álmát alussza, hogy legyen neki nehéz a föld!
A király szemüvege pedig a közvélemény által jobbesetnek suttogott balesetben oda esett, ahová már a legelején meséltem.
Ott van az azóta is!
Ennyi volt a mese meskete, jó éjszakát gyerekek!

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY:
A helyszínelő szakértőink megállapították, hogy a vágtató lóról a menetszéltől hanyatt vágódó király nem bucskázhatott arccal előre a lova feje fölött, így nyilvánvaló, hogy itt balesetnek álcázott gyilkosság történt. Az elsőszámú gyanúsítottként letartóztatott mesemondó eleinte következetesen tagadott, ám kitartó kihallgatásaink hatására, ami még maradt belőle, az beismerte a bűncselekményt. Sőt még három, korábban felderítetlen esetet is. Nyilvános lefejezése holnap délben tekinthető meg fejenként 100 Eurázsióért az olimpiai stadionban. Nőknek, gyerekeknek, katonáknak és nyugdíjasoknak féláron.

Erdőn csillognak a szemek,
Farsangoznak állatok.
Olvasóim, ez oly remek
Bál, hogy csorog nyálatok!

Zsömlét ölt a hód s most McHód,
Fess sofőr a pávián,
Siketfajd szól: „Nagy az ekhód,
Úgy zörögsz az Ávián!”

Baglyon bő a medvejelmez,
Lötyög rajt a maskara,
S vájt fülének nem kegyelmez
Varjúkórus sas kara.

Oroszlán fut bivaly elől,
Mi csak maszkja evetnek,
Állatkirály iszkol elöl,
S körben békák nevetnek.

Tóban stégként áll a manó,
S fázik szegény elf alja,
Mígnem vízből felbukkanó
Iszapcápa felfalja.

Papnak öltözik a róka,
S nem kérdés, hogy kísér-e
Nyulat, aki éppen fóka,
Vasárnap a misére.

Szalonnát fal hal, ki mangó,
Mit egy sün, ki baszk, abált,
S önfeledten dúl a tangó,
Élvezik a maszkabált.

Így mulatnak, nevetgélnek,
Sört-bort fel sok csacska hajt…
S harangja a másnap délnek
Nem hoz mást, csak macskajajt.

„Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Illetve nem, inkább meneküljünk, nehogy valaki ezt még egyszer felolvassa! Még elkapunk valamit! Futááááás!!!” /Normál Norbert, átlagolvasó családapa és alkalmazottként adófizető állampolgár/

„Költő úr, tudja mi a különbség a gyerekvers és a gyerekes idiotizmus között? Maga! NEM ENG.!” /Kőbaltai Kobold, a Tinédzserek Életét Bearanyozó Országos Lírai Yes! (TÉBOLY) könyvkiadó főcenzora/

„Sind die elf im See?! Das ist über idiotisch! Rote Karte! Elfmeter!” /Karl-Heinz Katzenjammer, Bundesliga játékvezető/

„Sikerélmény már az is, ha valaki eljut a végére ép elmével. Na, ezt most nem kellett volna, tudtam ára lesz a remek előző műnek, túl szép volt... Hogy feldolgozzam, kevés lenne rá a hétvége is. Na, most aztán rettegjen szegény Puzsér anyuka, nyolc napon túl gyógyuló sérülések kilátásban...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez a szellemi madárinfluenza, ez az irodalmi kergemarhakór?! Anyám ettől a rémmesétől akkora sokkot kapott, hogy az Óperenciás tengeren innen, de nyolc napon túl! Szegény azt hitte, hogy Camille Saint-Saëns Állatok farsangja című zeneművének a szövegkönyvét olvassa, pedig annak nincs is, de ha lenne, akkor se egy ilyen versvágóhídi rímmészárosra bízták volna! Frady Endre nem csak űzi a költészetet, de ha utoléri, akkor fel is trancsírozza, majd táncol a romokon! Nincs ennek a vérgőzös líraterroristának valami természetes ellenszere?!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„BREAKING NEWS! P. Gergő hétvégén a fenti műről rémálmodott és verejtékezve ébredt! Elmondása szerint még soha egyetlen vers sem váltott ki benne ilyen emóciókat. Úgy látszik, hogy hatok.” /Frady Endre, költőgigász/

„Nem elsőrandis versike. Költőnk nemigen tartja az esti saláta fogadalmát, vagy ha igen, akkor elvonási tünetei lehetnek. Állati zavaros, hogy ki kicsoda és mit eszik, de szerencsére én már a múlt héten feleltem. Csak nem az F-nél nyílik ki megint a napló.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Az örök gyermek játékosságú Frady Endre egy farsangi kaleidoszkóp önfeledt színpompájával szórja elénk az állatvilág sziporkákkal teli álomvilágát. A mű egy világirodalmi igényességű szellemi játéktár, egy tolsztoji toy sztori! A versfolyam ritmusbravúrokat és rímparádét görgetve hömpölyög át az éjszakán és oldódik fel a másnap déli katartikus macskajajban. Nincsen ingyen ebéd és irodalmunk még sokáig magán fogja hordozni a Költő lábnyomát. Jövő órára mindenkitől kérek egy minimum két oldalas fogalmazást ’Miért tartom a legnagyobb kortárs költőnek Frady Endrét?’ címmel, a verset pedig fejből kell tudni! Most pedig ismét az F betűsök felelnek!” /Macskajaj Menyhértné Toitoi Tilláromka, középiskolai magyartanár és maszek vécésnéni/

„Örülök, hogy nem Chuck Forris vagyok, mert sosem szerettem felelni, csak kérdezni és ütni. Néha fordított sorrendben. Mivel a versben egyetlen állat sem húzott Chuck Norris jelmezt, a költővel el fogok beszélgetni. Ha esetleg nem éli túl, az sem baj, hiszen biztos van még több ilyen is ott, ahonnan ez jött. Ha meg nincs, az még jobb mindenkinek.” /Chuck Norris/

Bő vacsorám kaja-pia
Megfelelő elegye.
Nem tűröm, hogy bárki fia
Énelőlem elegye!

Közbeszédet jelenleg a
Vacsorámmal témálom;
Se nem kevés, se nem vega,
Van is tőle rémálom!

Álmok tele hassal lelki
Szodomák és Gomorrák;
Böjt kell, míg nem zsigerel ki
Belülről a gyomorrák!

Megjavulok s vadul töröm
Rossz életmód falát át,
S nem is eszem – minő öröm! –
Csupán néha salátát.

„Ez a vers annyira tökéletes, hogy bármilyen hozzászólással csak rontani lehetne rajta. Letehetetlen bestseller!” /The New York Times/

„Best serrel! Wernesgrünerrel vagy Löwenbrauval! És pereccel!” /Frankfurter Allgemeine Zeitung/

„És igen, katarzis. Egy keleti bölcsesség jut eszembe: Chuck Norris megpróbálta a lehetetlent és sikerült neki. Na, valami ilyen érzés fogott el. Ez biztos, hogy Frady Endre szerzemény? Egyszerűen tökéletes. Hihetetlen...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nincs is szebb, mint egy hiteles, de nem túl részletes mea maxima culpa. Menj békével, gyermekem, és ma már ne étkezz! Penzumod legyen 10 "reggelizz úgy", 20 "mindennapi salátánkat" és legyen neked könnyű a vacsora!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lelki Szodoma és Gomora, költő úr? Lóti futi van éjjelenként a latrinára oda-vissza, meg kénkőszag? A kedves neje meg sóbálványként nézi? NEM ENG.!” /I. Mózes, monoteista szakpróféta és a Kőtáblischer Zeitung főszerkesztője/

„Vacsorára sosem fogyasztok többet egy tepsinyi hagymás babnál és két korsó sörnél. Vigyázni kell a vonalaimra!” /Bud Spencer/

„Ne aggódj Buddy, a legtökéletesebb térgeometriai alakzat a gömb, amit te már elértél, úgyhogy akár nekem is adhatnád a hagymás babodat! Nem? Döntsük el sör virslivel, hogy ma ki vigyázzon jobban a vonalaira?” /Terence Hill/

„Bezzeg az én vonalaimra nem vigyázott senki, sőt az a rút római katona még szét is taposta a homokba rajzolt ábrámat! Ráadásul, amikor rászóltam, hogy "Ne zavard a köreimet! ", még le is szúrt a fattyú! Mindegy! Megölhetnek, de ártani nem tudnak nekem!” /Arkhimédész, ókori szicíliai tudós/

„Költő úr, ha a drasztikus kényszerfogyása nyomán beállna a pszichés alapú anorexia nervosa, akkor okvetlenül keresse fel a Cukrozott Tokaszalonna utcai rendelőnket, ahol kellő önbizalommal és elegendő sertésdagadóval töltjük fel, hogy utána már soha ne legyen visszaesése, soha!” /Dr. Tokaredő Tomor, a Soványakat O-alakúra Hizlaló Alapítvány (SOHA) főorvosa és főszakácsa/

„Az egyre jobban teljesítő és erősödő jóléti társadalom öncélban tobzódó poklának mélységeit megjáró költő önmagát keresztrímekve feszítve vegetál át a lét letargikus lépcsőfokain. Az önnön hedonizmusához letáplálékláncolt alkotó vegetatív idegrendszerbe markoló pirruszi győzelme mögött a biblia bűnök hátrahagyásának véres izzadással kijegecesedett salátatörvénye. Felszabadult örömmel átitatott halálközeli élménylíra nem csak nyulaknak!” /Hamu Samuné Vogymuki Isa, a Kőkorszaki Irodalmárok Szervezetének (KISZ) témafelelőse és maszek kiskertész/

„Rámutathatnék, hogy milyen jó ez a vers, ha feltétlenül hazudni akarnék egy kicsit, de anyám azt tanította, hogy aki mutogat, az hazudik is; aki hazudik, az lop is; aki lop, az rabol is; aki rabol, az gyilkol is; és aki gyilkol, az akasztófán végzi, hacsak nem O.J. Simpson az illető, vagy nem tünteti fel véletlen balesetnek. Szerintem ez a vers most kivételesen valamivel jobb lett, mint egy túlkaprozott menzai tökfőzelék, de én inkább ezt tekintem véletlen balesetnek. Frady Endre talán gondatlanságból, talán ittasan, de ezt a versét elfelejtette nagyon elrontani. Kétszer aláhúzott kegyelem kettes alá, és egye fene, egyszer még anyám is elolvashatja!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Esténként nehéz csak zöldséget ennem, mert amikor beleharapok egy erdőbe, óhatatlanul a számba kerül egy-két mókus, nyúl, fácán, vagy vaddisznó. Alig győzöm kiköpdösni őket, bár, amelyiket véletlenül már kettéharaptam, azt azért lenyelem.” /Chuck Norris/

Verset írni hű, de nehéz,
Költő közben nem hehehéz,
Hanem izzad vért a vártán,
S közben rímpárokra vár tán.

„Jaj, hol a rím? Jaj, hol a rím?” –
- Bőgi, ám int múzsakar: „Ím’
Rád lehelem ihletemet!”
Költő víg és búbajt temet.

Korán örül, tolla néma,
Rím már van, de nincsen téma!
„Miről költsek? Muszáj költsek!”
Orra előtt sárga öl csekk…

Múzsa újráz, ad egy témát.
Fallyukon les kortárs kém át,
S plágiumvágyával vét a
Köz ellen ez orvpoéta.

Ellopja a Költő művét,
Kinek heti egy-két hűv’ ét
Jut csak tápként meg egy pléh hal,
Úgyhogy egykettőre éhhal.

Vers-tolvajé lesz a Nobel,
Költő sírján no ring, no bell,
S holta eltolt, mint a léte…
Ne röhögjél ezen, hé, te!!!

„Nem is röhögtem! Sírtam! Csak cigány… ööö… romaútra ment a könnyem, és ahogy félrenyelve fuldokoltam, az tűnt úgy, mintha nevetnék. Hát mernék én kacarászni, amikor az egész irodalom zokog?! Brühühü… bruhaha… hahahaha…” /Újpesti Barnabás, újdonsült irodalmi Nobel-díjas orvpoéta/

„Nehéz a dolga a poétának, nehéz a dolga! Merugye sokmindent kell ám beszerezni folyton a művészellátóból. Oszt hol ez nincs, hol annak járt le a szavatossága. Meg hát, hosszú ám a sor a múzsánál. Van amikor csak két hónappal előre tud előjegyezni. Új vers meg ugye kell pár naponta...Ezt az olvasótáborral nem csinálhatjuk meg, Eltársak!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A KÖLTŐ KANCSAL SÍRVERSE:
Versírás az nehéz kenyér,
Bús poétát végül kinyír.”
/Frady Endre, költőgigász/

„A költő a művében bepillantást enged a poézis kihordásának és világra hozásának kínjaiba, a világfájdalom verssé faragásának gyötrelmeibe és a mindennapi megélhetés fojtó csápjainak szorításába. A materiális eldologiasodás minden tápértéket nélkülöző pléh halas szusija a lassú éhhalál szimbólumaként végigzörgi a rozsdás verslábakon tántorgó katarzislírát. Az igazságtalanság által kerékbe tört gondolatok stációin végigbukdácsolva az olvasó életútjának felén egy nagy sötét erdőbe jut, mivel az igaz utat nem lelé, oszt’ magába szörnyed. Feleim, önvizsgáljunk!” /Herkentyűburger Hugóné Ejmiakőtyúkanyókend Eufémia, a Parnasszusi Szusipárna kultúrbüfé irodalmi főpincérnője/

„Szent lóoltár és gőzkefe! Mi a nyű nyúzza ennek a nyálas nyikhajnak az agyevő skarabeusok által már amúgy is megtépázott agylebenyét, hogy ilyen elmeorvosi leletet tördel közel egyforma sorokba?! Egy konnektorba vizelésben több ráció van, mint Frady Endre összes művében! Ha anyám babakoromban ilyesmit énekelgetett volna nekem, visítva menekültem volna vissza az inkubátorba politikai menedékjogot kérni! Most pedig mindenki hagyjon békén, mert kultúrsokkot kaptam!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Életemben először meglepődtem, hogy bár magyarul is tudok, mégsem értem a szöveget, de magyar anyanyelvű ismerőseim bevallották, hogy ez a vers ugyan nyomokban tartalmaz valamiféle magyar nyelvet, valójában szemenszedett halandzsa. Ha a költő nem halt volna éhen, most meg kellene, hogy öljem a szemtengelyemmel!” /Chuck Norris/

Mikor harang kongta delek
Rázzák meg az agg fővárost,
Én olyankor ebédelek,
S belembe kerül be pár rost.

Jó a rost, ha széked reked,
Folyadékkal remek hajtó,
Ha falod, ajánlom neked,
Legyen kéznél véceajtó!

Hús az well-done, sosem nyersen
Eszem s nem jár véres szaft át,
Fogam alatt frencsfrájz hersen,
S nem kapok a stressztől aftát.

Főétel után a desszert
Része gyakran avokádó,
Lúgosságért eszem e szert
S nem leszek így savokádó.

„Babérkoszorús költőnk nem ül a babérjain, hanem tudatosan táplálkozik belőlük, már-már gasztrobloggeri babérokra törve. Vegyük a honi alapértelmezett olajban elkövetett mekmenüt, bolondítsuk meg (az olvasót) egy két szabadon értelmezett terminus technicussal, fűszerezzük csipet önéletrajzi életmód-szaktanácsadással, és tálaljuk vidám keresztrímes strófákban. Aztán vonuljunk fedezékbe!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha ezt meglátja, a királyunk mit szól... Ilyen mélységű ország romboló utalás a savköpő menyétekre, akiket tudjuk kik rendeltek. Jajj-jajjj. A költő úr politikai hovatartozása miatt elhatárolódom! Belekeverni szegény avokádót is a politikába, lehet, mi leszünk véres hús cafatok a végén, amit vígan fal fel egy röszti burgonyacsapat Erzsi Mamánál.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

Fúj, de ocsmány vers! Ettől most elment az étvágyam és nem tudom megenni a két boncolás közötti szünetben az uzsonnára csomagolt agyvelős pacalos szendvicsemet! Hű, de rosszul lettem!” /Dr. Trancs Timúr, bűnügyi kórboncnok/

„Ez történik, amikor a tehetségtelenség szorgalommal párosul: sajnos mindig a gyanútlan emberek isszák meg a levét! Frady Endrét ezért az előre megfontolt gusztustalanságot különös antitalentummal megvalósító klapanciáért öt év közírástól való eltiltásra ítélem, felfüggesztve! Amíg a levegőben lóg, addig sem tud költeni!” /Dr. Talár Tellúr, a Budapesti Ügyészség Fűzfapoétikai Ítélőtáblájának (BÜFI) főjegyzője/

„Tekintetes költő úr! A véceajtó még nem elég! Mögötte kell, hogy legyen szabad véce, előtte meg ne legyen sor! Ahogy a népköltés mondja: Hajtanak titeket rostok, S nincsen véce, földre f… ööö… izé… Üssek a számra?” /Sobri Sóska, vegetáriánus betyár/

„Üssél! Fokossal és ne kicsit! A betyár mindenedet! Hát szabad így beszélni?!” /Sobri Sóskáné Retkes Rukkola, vegetáriánus tánc- és illemtanárnő/

„Fel vagyok háborodva, költő nem úr, hogy ilyen minősíthetetlen szövegkörnyezetben sározza be és döngöli agyagba nem csak az én nevemet, de szegény megboldogult férjemét is! Nem vagyok egy bosszúálló típus, de magát szívesen torkon könyökölném!” /özv. Avokádó Atanázné Véceajtó Vendetta, a Körösztény Özvegy Nyugdíjasok Önsegítő Köre (KÖNYÖK) tömegközlekedési közelharc oktatója/

„Well-done és frencsfrájz?! Hát nem tud magyar szavakat használni, kozmopolita polgártárs?! Gondolom sörből sem az ősmagyar Csikit issza, hanem a vörös csillagos Heinekent, mi?! Hol él maga, Európában?! Na, tartsa csak ide előbb az egyik, majd a másik orcáját! Hétszer!” /Csávás Kálmán sörnagy, az Idegen Szóhasználatú Alakok Pofozdája (ISZAP) könyörtelenség ügyi főelőadója/

„Jól mondja, költő úr, az aftát, és sokszor a tályogot is, elsősorban a stressz okozza! Jöjjön el szakrendelésemre, ahol önt üzemi hőmérsékletre felmelegítve kikalapálom önből a káros többletfeszültségeket! Higgye el, utána lazább lesz, mint a Riga lánc!” /Üllő Ella, csontkovácsnő/

„Ha a rendőrségen ennek a savokádós förtelemnek az ismételt felolvasásával akarnának vallomást kicsikarni belőlem, feltehetőleg a Kennedy gyilkosságot is beismerném, sőt talán még a szarajevói merényletet és a halálos jéghegy Titanic elé lökését is! Frady Endre megverselt bélrendszere még a Brezsnyevvel csókolózó nyugdíjas pártfőtitkárok látványánál is undorítóbb! Anyám szerint ezen az intellektuális csődtömegen már csak a fekete mágia segíthet, de szerintem inkább a költő összes már megírt és még megírandó klapanciáját szénné égető fekete máglya lehet a kiút! Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Igaza van, költő úr, nincs is jobb a stressz ellen, mint a roston sült hús rósejbnivel és házi avokádópálinkával! Egészségünkre! Tánc!” /Kevert Kenéz, az Eszemiszom Dínomdánom Egylet (EDE) ízmestere/

„A mű archaikus – népies – kozmopolita - tudományos dietetizmusa átível a magyarság társadalmi evolúcióján és népies – urbánus ízvilágot kölcsönöz a hagyományokból túltáplált és elidegenedett gyökértelenség túlsózott rögvalóságán. A nemzet gyomra ugyan mindent lenyel, de ennek a vége csömör, amit nem lehet egy szellemesnek látszó ’Tetszettek volna egy nagyot hányni!’ bonmot koncul vetésével tudomásul sem venni. A költő a kispolgári zabálásba menekülés közben is jól látja, hogy amit ma megehet, azt tulajdonképpen már tegnap is megehette volna, és nem kellett volna ej, ráérnie arra még! Éttermekbe kötelezően kifüggesztendő gasztrolíra!” /Haspók Hugóné Éhkopp Étcsóka, irodalmi gasztroblogger/

„Well-done?! A sütéssel kiég a húsból a vitamin! Én mindig nyersen eszem. Kettétöröm a megvadult medvét, a két félmedve közé beteszem a frissenfojtott aligátort, és ezzel a reggelire elfogyasztott szendviccsel simán kibírom ebédig.” /Chuck Norris/

Kan csukának húz be a ponty
S rögvest állatállat talál;
Csukafejen bomlik a konty
S megreccsen a hal áll. Halál?

Kan csuka üt kancsukával,
Él ő s pontyot csukafejel;
Sunyi mozdulata rávall,
Anti fair play-t mutat e jel.

„Haha, halvérű a tokád!”
Félholt pontynak nem jó móka,
Csuka uszonyára okád,
S így lőn csuka fogta róka…

Gyerekek, a folyók, tavak
Rútak, mint egy harci plakát,
Mit, mert nem lát, boldog a vak.
Szép álmokat, jó éjszakát!

„EZAZ!! Nem szabad elfojtani! Mondd csak meg, Endre bá'! Nem baj, hogy nem értjük, érezni érezzük, hogy baj van. Kell ennél több? Kinek kell?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, tessék! Ahelyett, hogy örülnél, hogy a gyerekeid kapnak egy bűbájos esti mesét, jössz ezzel a kispolgári fanyalgással! Merj életszagú lenni!” /Frady Endre, költőgigász és F. Péter mérnökkollégája/

„Szóviccek, szójátékok eme tobzódása már-már gigászi méreteket ölt a műben. Irodalom órán egy másfélórás ’röpdolgozat’ kitelne belőle: A gyilkos tanár most minden sérelmet megbosszulandó kiadja a feladatot (szája szélén meghúzódó kaján mosolyból látszik, itt most esély sincs a kettesre): találd meg, sorold fel és magyarázd is meg a vers összes szófordulatát, szóviccét stb. Ebbe még maga Chuck Norris is beleizzadna, talán ha egyszer meg tudná csinálni...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Te P. Gergő, a P. az pacalagyú pótegér, vagy péppé passzírozott pitezselé?! Én még abba sem izzadnék bele, ha rétestésztává úthengerelnélek a szemgolyómmal, reálka!” /Chuck Norris/

„Mi ez a szellemi szintjében a lavór és a lepke között elhelyezkedő rímzagy?! Mi ez az akváriumbontásból visszamaradt halhulla halom?! Anyám a címet látva gyerekversként kezdte olvasni, de már az állatállnál félrenyelte a karácsonyi ajándék Erzsébet utalványból vett tartós tej készlet utolsó fél literét és ráköhögte a monitorra! A képernyőre száradt anyatej szerencsére teljesen eltakar mindent, amit Frady Endre ma közölni akart az emberiséggel! Ha minden ember egy fél liter tejet köpne minden egyes Frady versre, akkor az ugrásszerűen megnövekedett szükséglet fellendítené a tehénipart, ami felpörgetné az egész gazdaságot! Lehet, hogy az első számú antitalentum elleni küzdelem fogja egyesíteni a nemzetet és tesz bennünket gazdasági nagyhatalommá? Anyám hirtelen jobban lett!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amennyiben költészeten az öncélú szóviccek és a tartalmatlan semmitmondás bármilyen arányú elegyét értjük, akkor Frady Endre minden kétséget kizáróan egy világítótoronyba oltott iránytű az irodalom egén, ha ellenben a poézistől mélységet, mondanivalót, maradandóságot, mindenbírhatást és katarzist is várunk, akkor egyértelműen NEM ENG.!” /Piti Áner, az Unszimpatikus Költemények Állami Zúzdája (UKÁZ) betanított főcenzora/

„Költő úr, én az illusztrációhoz szeretnék hozzászólni. Az lejött, hogy a ·y a ponty, a bakancs a csuka, a firefox pedig a rosszulléti róka akar lenni, de az nem világos, hogy a tűzróka faroktüze hogyhogy nem alszik ki a víz alatt, mitől nem ázik szét a vizes vébé óriásplakátja és a csukának miért az orra van bebugyolálva, ha az álla törött el?! A kancsuka élethűsége meglepően jó teljesítmény attól az ötéves gyerektől, akivel rajzoltat! Gratulálok!” /Pikasszó Béla, általános iskolai rajztanár és maszek szobafestő/

Szemerkél a savas eső,
Szívbe mar s nem kellemes ő,
Lecsöppen az orrom hegyén,
Ha ez tovább is így megy, én
Tombolok, majd elönt a bú,
S könnypatakom lúgos habú.

Lúgos könny a savas esőn
Nem mondja azt, hogy „Danke schön!”
(Se nem német, se nem beszél…)
S tátott számba fújja be szél,
Így az esős könnyem nyelem,
Ami vegyület s nem elem.

Nincsen neki vegyjele se
S nem tagja a Vegyjel SE
Kémikusi csapatának.
„Coxit diem! – Süss a mának!” –
- Kiáltok a Napnak fel én
Szürke életutam felén…

„Nem szürke az, hanem koromsötét, és remélem, hogy jóval túl a felén, mert szegény anyámmal nem bírnánk még egy ugyanekkora dózist elviselni! Anyám szerint, ha Frady Endre nem költő lenne, hanem rendszeresen rádiót hallgató mosónő, akkor már rég nem élne, hiszen a rádióaktív mosónők kirívóan korán halnak! Jaj, mama, nem rádióaktív, hanem radioaktív! Amúgy, ha nem költene, akkor tökmindegy lenne, hogy mikor hal ki! Így sem kívánom a halálát, de nem lehetne mélyhűtött savas esőben lefagyasztani?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mi vanni?! Én nem érteni! Nem beszélni se latin, se madjar! Te csinálj énekelni űrnyelv, kísérni szféra zene!” /a Nap, a legközelebbi csillag/

„Foltot hagy február a télikabáton. Soha sincs jó idő, mindig esik az eső. Naés? Mi ez a percemberes bulvárnyafogás? Hol a megszokott globális lépték, geológiai távlat, intergalaktikus kitekintés? Ahogy a záutdórcég mondja: nincs rossz idő, csak nem megfelelő felszerelés. Költözködjön Ön is intenzív esőben!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A köreinkbe férkőzött, költőnek látszó ex-NDK-s kommunista kém komoly kémhatást akar gyakorolni ránk, de mi átlátunk a nagyzási hóborton és leleplezzük a kisstílt! Hazánkban nincs savas eső és nem hullatunk lúgos könnyeket, mert országunkat beragyogja a honderű és örökké optimisták vagyunk, ha nem felejtjük el beszedni az előírt nemzettudatmódosítóinkat! Magyarország sosem felhősödik! Kérdés, hozzászólás ugye nincs?! Néptánc!” /Árvalányhaj Ányos, a Nemzeti Alkotók Fantasztikusan Egységes Népi Egyesülete (NAFENE) állítmányi költője és ideológiai főelőadója/

„Frady Endre jó értelemben kémhatásvadász költeménye a sorok közé szabadon eső asszociációival mintegy kontradiktálja a szmogátmosástól savas eső zenitből nadírba hullásának önfeledt ürömét. Mein Gott! – kiálthatnánk a Danke schön! helyett, ha kedvenc csapatunk az FC Sonnenschein lenne, és épp 4:0-ra kikapna Schobert Norbert csapatától, a Vegyjel SE-től. A sírva-nevető költő műve még a vájtszájúak nyálával is nehezen emészthető kemény eledel! Alig várjuk, hogy szerves trágyaként permetezze meg irodalmunk kiszikkadt termőföldjét!” /Mengyelejev Miamanóné Salak Sugárka, a Nincs De Kéne (NDK) című hiánygazdasági szaklap irodalmi mellékletének főszerkesztője/

„Jól van, na, régen jártam utoljára kémia órán és nem emlékeztem arra, hogy nem teljesen ugyanaz a porcukor és a kokain vegyjele, de az biztos, hogy egyik sem 1-es Update kódú és mindkettő ugyanolyan károsan hat az agyamra! Shut up diem! – Kuss a mának! és le lehet szállni rólam!” /Schobert Norbert, fitnesz guru és Update vegyész/

„Én úgy tudom szabályozni a szám pH értékét, hogy a savas eső a köpetemmel reagálva kristálytiszta patakvízzé alakul.” /Chuck Norris/

-y

Jenci néhány kiflit lopott,
S börtönben ül a srác.
Őrzi őt az ütött-kopott
Rozsdamentes vasrác-
-s.

Franci zsákszám közpénzt lopott,
S módosabb, mint hat kán;
Elittag, sőt ő a top ott!
Jogrendszer ily patkán-
-y?

Dönci erről hallgat mélyen,
Csak magában beszél,
Hogy ő minél tovább éljen,
S ne lessen rá veszél-
-y!

De én bezzeg nem hallgatok
Soha bizony, mer’ én…
Hűha, ha a hegedűtok
Puskát rejt, lesz merén-
-y!

„Ááááááááááááá!!! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! Jaj, csak ne legyen baj!” /Nyúl Nyihámor, a Rendszer Ellenes Költőket Elvből Totálisan Tiltó Yószolgálati Egyesület (REKETTYE) főcenzora/

„Nyugalom, csupán hegedűt rejt a hegedűtok, és csak azért nem húzom el a félnótádat rajta, mert én nem leszek a szürkék hegedőse!” /Ady Endre/

„Úristen mit vétettem?! Egy biztos: hiába mondtam még a csúcson: na, most kéne abbahagyni!... De hogy a lejtő egy Marianna árok lenne, ahol világhírű költőnk lassan hangsebességgel közelít az aljára, még én sem gondoltam volna. A költő méltán híres leánya mondta a minap: Nem baj Isten megbocsájt. Már mindent értek...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, költő úr, a szegény ember szükségében lop, hogy otthon betömje az éhes szájakat, oszt’ tömlöcbe vetik, míg a gazdagok sokat kizsarolnak tőlünk és még ki is tüntetik őket érte! Itt nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás és az is erkölcstelenül! Jaj, jaj!” /Tiborc, panaszkodó paraszt/

„Erkölcsös jogrend? Igazságos ítélkezés? Törvény előtti egyenlőség? Hol él maga, demokráciában?! Pfúj!” /Zsebbe Belemind, Észak-Lopélia uralkodója/

„Igazság? Mi az igazság?” /Poncius Pilátus, Júdea helytartója/

„Költő polgártárs, önnek nincs félnivalója, mi megvédjük! További részletek megbeszélése végett legyen ma éjfélkor a Külső Porhüvely út temető melletti kivilágítatlan szakaszán. Különleges ismertetőjelként tartson a hóna alatt egy létrát! Ja, és senkinek egy szót sem!” /Selyemzsinór Simon, a Szószátyár Entellektüeleket Merénylettel Élettelenítők Társaságának (SZEMÉT) betanított bérgyilkosa/

„Bár a versei miatt megérdemelné, mon ami, hogy valami váratlan érje, mégis azt tanácsolnám, hogy ne menjen gázolásálló mellény nélkül a Külső Porhüvely útra! A szürke agysejtjeim azt súgják, hogy ott talán egy kis veszély fenyegetné, a rendőrség pedig utólag véletlen balesetet állapítana meg.” /Hercule Poirot, belga mesterdetektív/

„Micsoda virtuóz rímkezelés! A költő a vegytiszta összecsengés oltárára helyezett verstani Prokrutész ágyba fekteti a túlméretezett szavakat és a magasabb szintű beteljesedés érdekében könyörtelenül lemetszi a fölöslegesnek bizonyuló betűket! Az avítt és félholt nyelv immár sehol nincs biztonságban a nyelvújításért küzdő Frady Endre elszánt keresztes hadjáratától! Társadalmi szókimondás és rettenthetetlen grammatikai szankciók együttese helyezi ezt a művet a világirodalom legmagasabb polcára, ahová már csak létrával juthat fel a földi halandó! Ebből még bestseller lesz, akárki meglássa!” /Pöröly Perecné Vágó Vendetta, a Lefejelt Múzsa című szubkulturális versportál tördelőszerkesztője/

„Nővérke, könyörögve kérem a nyugiszurimat!!! Amikor megpróbáltam felolvasni a minden költészeti konvenciót és kulturális mázat önmagáról levedlő versszakbarbárnak a legújabb elmeroggyanatát, a véletlenül a szobában tartózkodó anyám előbb sírógörcsöt kapott, majd sikítva a Muzsika TV elé vetette magát! Én pedig léket kapott aggyal azóta is csak József Attila szavait tudom mantrázni: Nagyon fáj! Nagyon fáj! Nagyon fáj!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Texasban én vagyok a rend, az igazságszolgáltatás és az élet. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert üldözőiknek személyesen rúgom le az összes fejét.” /Chuck Norris/