Frady Endre

Álmos vagyok, kávé kéne,
Vagy egy nagyon hangos éne-
-kóra, hol a harsány zajtó’
Két szemhéjam, mint az ajtó
Felcsapódik, s reng az agy is,
S eladdigi öreg nagyis
Csoszogásom brékre fordul,
S viking dalt üvöltök fjordul,
S szolmizálok kortárs Bartók
Stílusban s a kottatartók
Eldőlnek, mint hód rágta fa,
Ez a fíling hű de kafa!
Pörög a hód, hat a hód-szer,
Király ez a Kodály módszer!

„Hej, költő úr, nagyon elkapta a fonalat! Életem mélypontján én is a népzenéhez meg a néptánchoz menekültem és rögvest minden megváltozott! Vettem egy sarkantyús csizmát meg egy kócsagtollas főt, pödrött bajszot növesztettem és feleségül vettem egy nótafát. No, azóta már nem depresszióval kezelnek, hanem csipőficammal, térdkalácshüttyögéssel, gerincpöndörülettel, dobhártyaszakadással és hangszálcsomóval! Sej de rütyütyü!” /Igric Imre, csizmarámázó és betanított népi figura/

„Na, hát ezért kell bevezetni az iskolákban a kozmopolita liberális természettudományi tárgyak helyett a mindennapos énekórát! Előbbiek csak mételyező ajzószereket tudnak adni a világnak, míg az utóbbi magát a népi szépet. A mindennapi testnevelés és ének hatására nem lesz még egy ország a világon, ahol a dolgozó nép ennyire gyönyörű menetdalolással fog tudni zárt alakzatban elvonulni nemzeti ünnepen a dísztribün előtt. Előre!” /Csasztuska Csaba, a Néplélektani és Futballügyi Minisztérium helyettes szakállamtitkára/

„A történelemkutatás egyértelműen kimutatta, hogy a vádlói előtt Péterre visszanéző Jézus, a fjordok mentén cselből menekülő hajókból visszafelé átkot szóró vikingek, az árvalányhajas múltat visszasíró nemzettestvéreink, Attila a hun visszafelé nyilazó harcosai és a Vissza a jövőbe című film teljes stábja mind-mind igazi ősmagyar. Bartókot és Kodályt még vizsgáljuk.” /vitéz Turulvári Szittya Tódor, amatőr történész és népligeti csősz/

„Mi kérünk elnézést, ha túl zajosan forgunk a sírunkban!” /Bartók Béla és Kodály Zoltán/

„Költő úr, szerintem mind jobban jártunk volna, ha ehelyett a sok zagyvaság helyett mégis inkább a kávét választja! Vagy egyszerűen csak fekszik aludni!” /Instant Igor, az Eurovíziós Dalfesztiválon a Brazil Babkávé díjjal kitüntetett Feketén árult fekete c. világsláger ünnepelt szerzője/

„Én is hozzászólnék, de épp eszek és tele van a pofám kéreggel. Nehéz így megszólalni, mert ez a kaja fás!” /Hubert, a bepörgött hód/

„Ki szólított? Jézusom, egy beszélő hód! Tisztátalan! Azonnal megkövezni!” /Kajafás, jeruzsálemi főpap/

„Kétségtelen, hogy órán néha kicsinyég túl hangosan és túl hamisan éneklünk, de egyik fő feladatunknak tekintjük, hogy itt képezzük ki a jövő szurkolótáborát. Egy futballstadionba mégsem lehet beterelni egy templomi kórust, hogy ott zöld sasokról énekeljen!” /Franstadt Friedrichné Groupama Gazella, a ferencvárosi Frady Endre Versipari Szakközépiskola énektanára és vénaszkenneletlen futballhuligán/

„Álmos vagyok én is, de inkább megvakíttatnám magam, minthogy ilyen óborzalmakat írkáljak! Különben is a bátyám az írástudó könyvmoly, nem én!” /Árpádházi Álmos herceg, Könyves Kálmán megvakíttatott öccse/

„Mázlista vagy vakegér! Bár nekem lenne egy bátyám, aki még időben elvéteti a szemem világát, hogy ne kelljen szembesülnöm ezzel a kanálisból visszatüremkedő kloáka végtermékkel! Anyám szerint azért vagyok egyke, mert egyrészt utólag báty helyett legfeljebb egy öcsöt tudott volna nekem szülni, másrészt viszont engem látva ettől is elment a kedve. Na, azt hiszem, itt az ideje, hogy eltiltsam a szókimondástól!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban én is jártam szolfézsra, de amikor a ’Csendes éj’ éneklése közben a leghátsó sorból leordítottam a karvezető haját, megkérte, hogy ne jöjjek többet. Miután megfojtottam az orrszőrömmel, feloszlott a kórus.” /Chuck Norris/

Tekla napon ember rá szok
Jönni, nyárnak végre vége.
Ki nem hiszi, csillagászok
Elsőszámú ellensége.

Merthogy ugye naptárilag
Ősz már hetek óta tartik,
S nyárinak hazudott csillag-
-hullások csak after partyk.

Kinek higgyek? Csillagásznak?
Időjárás jelentőnek?
Kételyek agyamra másznak,
Kopogtatnak s megint jőnek.

Sárga fotó. Lányom: „Kid ő?”
Visszanézek: „Te hova nősz?!”
S látom, folyton múl az idő,
Mindegy melyik naptól van ősz…

„Költő kollégám, nem tudtad, hogy az ősz négyszer kezdődik el?! Naptárilag, meteorológiailag és csillagászatilag! A negyedik te magad légy!” /Újpesti Barnabásné Emtéká Etelka, József Attiláné díjas mosónő/

„Mivan köttőke?! Szerinted a zőszöt a Tekla hozza, mi?! Feljelentelek, oszt tégedet meg elvisz a TEK, la! Höhöhö!” /Őszapó Ödön, őszödi örvhörgész és nyugdíjas munkásőr/

„Köszönöm szépen, költő bácsi, hogy meg tetszik emlékezni a névnapomról! Legszívesebben megölelném, hogy ősz halántékára folyhassanak a könnycseppjeim, de most nem érek rá, mert éppen a távcső előtt ülök és észlelek. Meg őszlölök is egy kicsit, hihihi!” /Tájfun Tekla, a Kung Fu utcai Kopernikusz Általános Iskola 5.a. osztályos tanulója és amatőr csillagász/

„Mi van?! Nem értem! Hangosabban! Mikla?!” /id. Ágyú Áron, ősz csillagász/

„Jaj, apa, még mindig nem mondtad meg, melyik rokonodat ábrázolja az a sárga kép! Ja, hogy az te vagy kisbabaként?! És az ott melletted Kossuth Lajos személyesen?! Már elég ősz!” /Frady Fanni, a költő lyánya/

„Szemtelen kölke! Az nem a Kossuth Lajos, hanem a nagyapádék vállalati Télapója, a néhai Röhönye bácsi!” /Frady Endre, költőgigász/

„Itt van az ősz, itt van újra?! S szép, mint mindig?! S hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét?! Ó, hogy az a…! Már megint söpörhetem a tömbház elől a nyavalyás sárga avart! Ki örül ennek?! Neveket akarok! Mindenkit fel fogok jelenteni névtelen levélben!” /Sunyi Samu, tömbházmester/

„Az elillanó idő tovalibbenésének nagy lírikusa, Frady Endre, ismét betereli maga elé alélt olvasóit a kozmikus elmúlás folyamába, mely a kétkedés Szküllái és Kharübdiszei között hömpölyögve sodorja magával a mondanivaló uszadékká mállott evidenciáit. Igazi szépirodalmi világűrodüsszeia after party és visszalassított targonca-rock!” /Sáfránysárga Sebőné Ködlila Kasztanyetta, középiskolai magyartanár és a Tesco éjszakai árufeltöltője/

„Mi ez a versformába passzírozott guanó állagú semmitmondás?! Egy kreténfalvi játszótéren hintával fejbecsűrt és agyműtéten átesett nagycsoportos óvodás nyáladzó gagyogása egy kései Rabindranath Tagore opus ehhez a bicskanyitogatón bárgyú bölénybélsárhoz képest. Anyámat biztos, ami biztos alapon az összes F betűvel kezdődő költő olvasásától eltiltottam. Szegény Füst Milán most biztosan forog a sírjában, de minden háborúban vannak ártatlan áldozatok. Különben pedig miért nem magyarosította a nevét Égéstermék Juventusra?! Forza Juve, abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csillagászatról jut eszembe, hogy annak idején azért nem én lettem a Beatles dobosa, mert nekik féltékenységből nem egy állócsillag kellett, hanem egy minden szellőtől ide-oda ringó sztár. Pár év talmi tündöklés után fel is oszlottak, én pedig még mindig egyben vagyok, sőt. Megpróbáltam őszítő hajfestéket is használni, hogy ne látsszak ennyivel fiatalabbnak a koromnál, de a hajizmaim azt is lehajították pont úgy, ahogy a motoros bukósisakot szokták letörni a fejemről.” /Chuck Norris/

Sárga fa lesz fűzöld fából,
Majd azután totál kopasz,
Ám a magyar focilábból
Soha többé nem jő jó passz.

Lehet itt bár őszi varázs,
Honi focink téli álmos,
Hamu alatt nincsen parázs
S tribünt kevés szotyis nyál mos.

Itt van az ősz s nincs csapatunk
Talpon, már mind itthon vedel.
Szaft vagyunk csak, tálban a tunk,
Nem pedig kemény eledel.

Ez a varázs lehet őszi,
Harry Potter-i, vagy Óz-i,
Sörfocinknak annyi, köszi!,
S tovább lóghat minden nózi…

„Ne legyen már ilyen reménytelenül hurrápesszimista költő úr, mert szétdemoralizálja, amit hosszú álmatlan percek munkájával két banki ügylet között felépítettem! Lesz itt még magas kamatláb… ööö… illetve magyar feltámadás! Él még az Európa Bajnokságra történő kijutás reménye! Igaz, hogy a Ferrari, vagy Ferrero, vagy milyen szigeteket zárt kapuk mögött kellene legyőznünk, de azt a tizenöt szurkolójukat a mi derék ultráink bármelyik köztéren szabadon elabugya… elagybuggy… ööö… simán megverik. Előre Böde Danival a dzsudzsáki úton! Pénz nem számít!” /Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója és az MLSZ elnöke/

„Frady Endre végre odateszi magát a témaválasztásban, de tehetségtelensége folytán még lehetetlenebb számára a gondolatait értelmesen előadni, mint Petőfinek egyszerre két helyen eltemetve lenni. A magyar futball Frady Endre költészetéhez hasonlóan halott, de stimulált idegi alapon még akár évtizedekig is elrángatózhat a boncasztalon. Ez a vers is a végső rúgások ezreinek egyike. Anyám szerint halottakról vagy jót, vagy semmit, úgyhogy itt most be is fejezem.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A műben az őszi elmúlás és a korábban örökzöldnek tűnő sportág haláltusájának párhuzama hullatja elsárgult leveleit a szeptemberi sír fölé keresztrímekkel magasodó könnypárás fejfára. A felező nyolcasból ki-keső költemény a világ boldogabb részének labdarúgásának útjáról le-letérő és ezáltal el-elkorcsosuló magyar focimutyi non plus ultrája. A még szuperlatívuszokkal sem méltatható művet végig tátott szájjal olvasó olvasó szájában óhatatlanul összefut az őszi szotyi ízű nyál.” /Dr. Tökmag Tódorné Szotyola Szeréna, a Magyar Tudományos Verstani Intézet kutatója és napraforgó termesztő/

„Ugacc, parasztköltő, he?! Kitépem a szívedet és megetetem a pitbullommal, te vészbögöly! Mégeccer ilyet írsz, megtalállak és hátulról páros lábbal beleszállok a vádlidba, te kis görcs!” /Tompa II. Tas, a fékesszekérvári FC Idegotthon balbekkje/

„Kutyauto magya’ focibó’ nemlesz szalonna, cak’ kiciccipősz szecuáni cirke! Occó’! Magya’o’szág sze’etlek!” /Hszi A Pszi, kínai gyorséttermi főszakács/

„A nyirkos őszi lógó nózikból Richter 8-as lökettel kifreccsenő nyálkapermet hordozta milliónyi bacilus okozta fertőzéseket megelőzendő használjon ön is Antifikusz Hungarikusz orrsprayt! Az én orromat is ez tisztíccsa!” /Dr. Fikusz Antal, a Richter Gedeon Gyógyszertár márkatájékoztatási főelőadója/

„Engem egyszer megkínáltak kemény eledellel, de aztán az lett a vége, hogy a meteoritból kicsavartam a levét és az így kapott gránitszivaccsal kitunkoltam a kőzetszaftot.” /Chuck Norris/

Idősíkon síkidegen
sikoltoz egy sík idegen,
mert metszősík síkba fejti
sikkes fejét. Sivít: „Ej, ti
sikkadt agyú síkpolgárok!
Síkmetszetem csupán árok
téridő fraktálom testén,
s büntetni nem leszek rest én,
ha majd visszatérek egyszer!
Nem indít meg semmi kegyszer,
se sikkasztó sík kaszt setét
síkoltárán letett letét,
se síktemplom síküvege!
Megbocsássak nektek, meg-e?!
Hát én biz meg nem bocsátok!
Síkos sikátorban átok
ér majd utol s hurkát sodrok
síkotokból s vonal-fodrok
lesztek drótlét hullámain
tengelysötétségben, fain!
S megiddói síkon ében
isten leszek 3D-ben!

„Mi, jó nevű brit tudósok, már évek óta tudjuk, hogy a világegyetemünk egy magasabb dimenziószámú multi-világegyetem alacsonyabb dimenziószámú metszete, kvázi téridő vetülete. A félistenek nálunk eggyel, az istenek pedig kettővel magasabb dimenziójú űrlények. A világunk teremtése tehát nem volt más, mint a multi-világegyetem lebutítása, azaz egy primitív három dimenziós térre történő leképezése. Ezt csak a sík idióták nem értik! Na, teázzunk egyet 3D-ben!” /Sir Samuel Silly, a Brit Királyi Akadémia dimenziológiai díszdoktora/

„Magyarázd el egy vonalnak, hogy mi az a gömb!” /falfirka/

„Sajnos a fejedelem úr, 2D Rákóczi Ferenc nem tudta megakadályozni az ellenfél királyát, 3D Károlyt, hogy a majtényi síkon a síkkurucok letegyék a fegyvert a térlabancok előtt! Ő, bárcsak a fia, 3D Rákóczi Ferenc lett volna a vezér! Akkor most nem kellene menekültként a hírhedt rodostói síközpont levelezési osztályán adminisztrátorkodnom! Síkideg vagyok ettől!” /Mikes Kelemen, a Rodostói Nemzeti Síközpont levelező tagja/

„Jaj, Mikes effendi, miket zagyválsz itt össze?! Rodostóban nemhogy síközpont nincs, hanem még síküveggyár se! Te a Sikerkalauz kft-ben voltál jegykezelő! Mindig ez van, amikor egy menekült magyar nem tanul meg rendesen törökül!” /Akim Ürdüngülü, rodostói turbánkészítő/

„Egy vers, amely összeköti a tudományt a vallással, a rációt a hittel, az eget a földdel, a teológiát a geológiával, az alfát az ómegával és a síkot a magasabb dimenziókkal. A haragvó költő nem csak a lelkét, hanem téridő farktáljának testét is feláldozza a hittudomány oltárának több kiterjedésű össztüzében. Az apokaliptikus bibliai utalások különösen az einsteini relativitáselmélet sokdimenziós síktükrében válnak az örökérvény mindentovábbinélküliségű folytathatatlanságává. Abszolút tökélylíra!” /Zweistein Adalbertné Téridő Síkola, a kisbimbami Nagy Bumm Gimnázium magyar-fizika szakos tanára és a Csillapítatlan Együttrezgés c. regény szerzője/

„Höhöhö, hogy megijedt a sok kis síkhurka, amikor 3D-ben föléjük sötétedtem a túltolt izomzatommal és az oroszlánriasztó testszagommal! Remegtek, mint a kocsonya, de csak tárcsaként és nem lemezként, hogy ki ne térhessenek a saját síkjukból! Höhöhö!” /Setét Simon, épületgépész és ében isten/

„Mi ez az aberrált szeméthegy?! Miért áraszt el bennünket ez a trágyának is alkalmatlan bulvárfekália?! Ki uszítja Frady Endrét, hogy önnön bántó primitívségének járványával embermilliók agysejtjeit pusztítsa el?! Honnan jött az ötlete, hogy penetráns klapanciáival idebüdösödjön közénk?! Anyám számára narancssárga Frady riadót léptettem érvénybe és kihirdettem a válsághelyzetet. Ha ez még sokáig így marad, akkor összepakolunk és kitántorgunk Amerikába.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A világ leggyorsabb síkba fejtését én hajtottam végre, amikor azt az ében istent laposra vertem egy heggyel.” /Chuck Norris/

Sárga a tölgy levele?
Ősz van, úgyhogy le vele!
Fák ilyenkor csupaszak,
Egyetem meg csupa szak.

Aggódnak az ELTÉ-sek:
„Nagy a dugó, elkések!
Bedugult sok kerület,
Áldozat a derű lett!”

Mogorvák az emberek,
Ami zöld, az nem berek,
Hanem náthás keszkenő,
S szüreten a szeszke nő.

Ősszel a nép beszeszel,
Csendet szeszek nesze szel,
S kómás a fél BME…
Vajh’ kifordul mélyem-e?

Bélbajra MÁV vonatán
Jön szabolcsi jonatán!
Bio, úgyhogy nyűves! Én
Az őszt rúgnám művesén!

„Kikérem magamnak, nekem nincs művesém! Én az esőzéseket segédeszköz nélkül hugyozom magam alá!” /az ősz/

„Kőttő úr, a bijó ómafán az óma nem nyűves, hanem kukacos, de attó meg nem kő félni, mer asztat csak a vegaturánok vagy hogyishíjjákok nem eszik, de azok osztán olyan nyeszlettek, hogy efújja őket a legbakfittyebb őszi szellet is! A gyisznó belibe is van kukac, de az se veszélyes, ha elég házi ómapálinkával béleli ki magát az emberfia!” /Böllér Béla, szatmárszügyi almatermesztő gazda/

„Hol él maga, költő úr?! Délelőtti előadáson sosem vagyunk ott, úgyhogy mire mi bemegyünk, már alig van forgalom. Amúgy meg nem is olyan rossz dolog másnaposan pár kört aludni a pótló buszon.” /Szütyő Szilárd, az ELTE bölcsészkarának harmadéves hallgatója/

„Igaza van, költő kolléga, a műegyetemi bulikon tényleg minden út kómába vezet! /Műfű Medárd, a Műegyetem építőkarának negyedéves hallgatója/

„Az érzékeny lelkű és gyomrú költő bensőjében fájón fúj utat magának az elmúlás és az önemésztés szilaj szele. A lét italba fojtott feszültségének naiv dekadenciája mételyezi és katalizálja a jövő és jelen értelmiségének nemzettudathasadását. A páratlanul primitív páros rímek őserejű kataklizmája okozza a vers pszeudo reményteli hovatovábbjának kiúttalanságba hajszolt netovábbosodását. Szabadosság, egyensúlyvágy, szesztestvériség! Давай пить!” /Álmos Elődné Ondkondtashubatöhötöm Butélia, a Borissza Jelcin Kéttannyelvű Borászati Szakközépiskola magyartanára és betanított szőlőtaposó/

„Az ősz kétségtelenül a lombhullás, az ivás, az iskolakezdés, az ivás, a nátha, az ivás, a szőlőszüret, az ivás, az almaszedés, az ivás és Budapesten a nonstop útfelbontások és ivászatok időszaka. A vers láttán úgy tűnik, hogy a költő nem enyhe kadarkamámorban, hanem súlyos szeszszivornya utáni macskajaj közepette írta, vagy inkább csak diktálta. Sürgős kétoldali agy- és gyomormosás javasolt! Nem lesz olcsó!” /Dr. Toxin Teofil, a rózsadombi Zsebrezsozsó Magánklinika főorvosa/

„Ha egy átlagos képességű csimpánzot leültetnének a számítógép elé, hogy vaktában ütögesse a betűket, valószínűleg kevésbé irritáló valamit állítana elő, mint ez a munkaköri kényszeremből elolvasott alpári biomassza, ez az idegzsibbasztó líragáz! Anyámat csak azzal a védőszemüvegével engedtem a vers közelébe, azaz a mindenálló válaszfallal elkülönített szomszédos helyiségbe, amivel a napfogyatkozást nézte. Frady Endre meg persze eközben táncol az általa keltett romokon és örvend. Közutálatnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Texasban legyen ősz, mondtam és ősz lett. És láttam, hogy az ősz jó, így elválasztottam az őszt a nyártól és a téltől. Nyolcadik nap.” /Chuck Norris/

Halihó!

Megjelent az "Egy gondolaénekes rejtélye" c. e-book prózakötetem!

Az alábbi linken nézhető és/vagy vásárolható meg:

http://publioboox.com/hu_HU/egy-gondolaenekes-rejtelye

Hosszant csíkos gyilkos zebra
Fáról ugrik kóbor ebra.
Szétharapja s fel is falja,
Ám a reflux miatt feljő.

„Rá se ismerek az ebre!”
- Hökken meg a mutáns zebre:
„Erről a masszáról lerí,
Szörnyű, mint a kortárs líra!”

Lírikus jő: „Mi az ábra,
Beszóltál, te suttyó zábra?!
Kitör belőlem a Rambo,
S bedarállak kancsal rímbe!”

Lírikus rálép egy göbre,
Ficamodik, s így a zöbre
Ráugrik s rágcsálja vadul,
S RH negatívat vedel.

Míg iszik, fut Zlatan Ibra
S kötényt kap tőle a zibra:
„Bebőrözött, jaj, ez szégyen!
Harapdáljam magam szügyön?!”

Olvasónak vödre-csöbre
Túltelik s a mutáns zöbre
Ukázt kap: „Edd! Költő kruton!”
S véget ér e vers, a kretén.

„Kőttő úr, minállunk a faluba is vótt egy illen mutáncos zabra izé, de osztán kiderűtt, hogy csak a pógármester pitbullja esett bele a ződfehér csíkos festékbe, amivel a pógármester át akarta festeni a kokasát ződ sasnak. Mer ő Fradi drukkoló, csak nem jár meccsre, mer szerinte mán vén a szakanderhő, vagy szkennerhő, vagy mihő. Aszonta a pógármester, ha valaki aszongya a pitbulljárul, hogy veszélyes, asztat szíjjeltípeti vele! No, ennek a fele se tréfa, mer az én balkaromat eccer mán leharapta ez az aranyos jószág! No, akkó további jó kőttést kívánok a kőttő úrnak!” /Rozsomák Rezső, nyugdíjas traktoros/

„Kapol Rezső, ha ugatol! A karodat nem a Raptor típte le, hanem a Barom Buci, amikó ulti közbe kiderűtt, hogy kít piros ász van nállad, te csalós gyurgyalag!” /Ártány Ányos, illegális harci kutya tenyésztő és Zlatanfalva polgármestere/

„Ne veszekedjetek, hitetlen gyaurok! A próféta szakálla tömje be a szátokat, hogy már kora reggel részegen gajdoltok!” /Ibra Ibrahim Ibrahimovics, Zlatanfalva főimámja/

„Figyuzz, Frady Endre! Ez úgy gáz, ahogy van! A fejemet verdestem a Kis Grófo zebrapatájába, míg olvasgattam ezt a primitív szöveget! Csak a fehér háttér tetszik, bár az a hátránya megvan, hogy látszanak rajta a fekete betűk. Sokat írsz, túl sokat! Ne tedd! A kevesebb néha több, úgyhogy többet ne írjál! Sálom dilomálom!” /Pixa, a Bulibáró szerzője/

„A mű a kergezebrakór által megtámadott költői agy fékevesztett válasza a zaklatott világegyetem hallgatói önkormányzata által elsinkófált értelem atavisztikus jajkiáltására. Igazi bélsárlíra, melynek undortalaján rózsa terem, melyen jót lakmároznak az Armageddon vijjogó tövismadarai. A lét terheitől gyötört kínrímek a szellemileg félholt költő krutonná válásának mementói. Önolvastató ősdöbbenet!” /Láng Lea, a Befásult Gyöngytyúktekintet c. kortárs irodalmi folyóirat főszerkesztője/

„Ó anyám, miért is nem hallgattam rád, amikor azt mondtad, hogy ne tanuljak tovább, hanem legyek jól menő kétkezi lángossütő, vagy hentes?! Akkor most egyszerűen és boldog tudatlanságban élhetnék egy Frady Endre költészetével párhuzamos univerzumban, ahol nincsenek rémlírák meg mutáns klapanciák, csak ínycsiklandó fokhagymaszag és egy kampón gondtalanul lengedező marhafelsál… Az ember életútjának felén, a kritikus korban jön rá, hogy kritikusnak lenni nehéz. Mi legyek, ha nagy leszek? Anyám szerint hóhér, mert az a halálbüntetés eltörlése óta a legnyugisabb állás és ott a leselejtezett villamosszéken rezsicsökkent árammal olcsón süthetek magamnak tükörtojást. Hej, de összefutotta a szájamban a nyál!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer nekem rontott egy mutáns zebra, de úgy rúgtam alá, hogy egybemosódtak a csíkjai és mint szürke szamár repült el az Androméda ködbe.” /Chuck Norris/

Kedves Irodalombarátok és Irodalombarátnők! :)
Az alábbi produkciómmal

http://kimittube.hu/produkcio/frady-endre-starwar-versek

azaz 2 db StarWar versem elszavalásával beneveztem a KiMitTube? vetélkedőre.
Ha vasárnap éjfélig elegendő szavazatot kapok, akkor bekerülhetek a legjobb 99-be és folytathatom a versenyt.
Ha van kedvetek, szavazzatok rám!
Ha nincs, akkor meg gyakoroljátok a keresztényi önmegtagadás erényét! ;-)
Előre is köszi!
Szuper lesz!
:)

Jenci első elemis,
Kézen fogja apuja:
„Megtörtént ez velem is!”
S meg is nyugszik a pulya.

„Szendvicsedet is egyed
Meg, meg itt egy kis kóla!”
Bólogat a kis egyed:
„Jól indul az iskola!”

Harminc év, slutty!, eltelik,
S ő fia a kis érett.
Idő shake-kel telt e lik,
S immár ő a kíséret.

„Tisztelt költő úr! A fekete likak, azaz a kozmikus likacsok idődivergenciális lélötty feltöltési vizsgálata még olyan gyerekcipőben jár, hogy erről érdemben legkorábban harminc év múlva tudhat majd nyilatkozni az ön pamfletjének főhőse, Dr. Joghurt Jenő, intergalaktikus idősík shake kutató! A tény, hogy ön erről ír, miközben erről elvben még nem is tudhat, nyilvánvalóvá teszi, hogy ön egy földönkívüli kém! Ha a Földre jön, nem veheti el a földlakók kutatását! Letartóztatni és visszatoloncolni a világűrbe!” /Dr. Infrasötét Ignor, az Idősík Shake Kutató Orbitális Lilaköd Alapítvány (ISKOLA) biztonsági főigazgatója/

„Shake? William shakes pear! Vilmos körtét ráz, vagy Vilmost rázza a körte? Lehet, hogy Shakespeare villanyszerelő volt? 220 volt? Nem csoda, hogy ennyien ilyen sok drámát meg tudtak írni! Jó dolog mindennek alaposan utána járni, minden érmének megvizsgálni mindkét oldalát! Éljen a dupla félműveltség!” /Polisztirol Petúr, OKJ-s képzésű angol fordító és betanított szobatudós/

„Kis kóla! Hát milyen szülő az ilyen, aki kólával rothasztja, sőt mállasztja az elsős gyerekének tejfogsorát! Itasson vele inkább idősík shake-t! Attól hamar megöregszik és a hosszú, unalmas iskolás és munkás évtizedek átugrásával egyből a kényelmes jóléti nyugdíjkorba érkezik. Minek annyit tanulni, meg hajtani?! Éljenek a szenior ultipartik!” /Agg Arnold, megélhetési nyugdíjas/

„Beszólsz, nyugger?! Akkor adok kólát a kölöknek, amikor akarok! Na, arrébb lehet lambadázni azzal a járókerettel, mert belekibickedek a blöffölt zöld ultijába!” /Joghurt Bifidusz, sintér és kínai éttermi árufeltöltő/

„Brühühü… elnézést… brühühü… Nem tehetek róla, de könnyek szöktek a szemembe, amidőn ezt a megható létcikluslírát elolvastam! A kézen fogott kis tipegő első szárnypróbálgatásaitól a saját kis tipegőjének a kézen fogásáig tartó idősík kavalkád egy kiteljesedő világűrérzéssel ajándékozza meg a befogadót, aki nem csak passzív célszemélye, hanem aktív megélője a katartikus költeménynek. Igazi érzelemdaráló űrlíra nem középiskolás fokon!” /Síró Samuné Rívó Renáta, a káposztásmegyeri Chuck Norris Gimnázium magyar-fizika szakos tanára és sci-fi szerelmes regény írónő/

„Az első nap a suliban a hosszan és unalmasan beszélő kövér, kopasz bácsit, az idétlenül nyökögő versmondó lányokat és az ehetetlen moslék ebédet leszámítva tűrhető volt. Csabi, a padtársam, akinek az apukája olyan kutató bioizé, mondta, hogy vannak otthon leselejtezett kísérleti patkányaik, és amikor majd lesznek kicsinyeik, szívesen ad egyet, ha a szüleim is megengedik. Anyuval beszélek, mert apu biztosan tiltakozna. Ő olyan konzervált!” /Joghurt Jenci, az újpesti Frady Endre Általános Iskola 1.a. osztályos tanulója/

„Anyám szerint, ha kapnék a Kritikusok Országos Szövetségétől (KOSZ) egy vegyvédelmi ruhát, akkor nem kellene arcom elé zsebkendőt tartva hosszú bottal piszkálnom és távcsővel olvasnom a Frady Endre verseket, hogy el ne kapjak valami agyvíz algásító vírust. Én egyébként új fázisába érkeztem a fradyendrei költészethez való viszonyomban: a kidagadó nyaki erekkel és elvörösödő fejjel foganatosított oroszlánbőgést felváltotta a rezignált beletörődés, a lemondó legyintéssel és égnek fordított tekintettel történő halk sóhajtozás korszaka. Megértőbb lettem és már anyámat sem mindig tiltom el a Barátok közt ismétléseitől. Lehet, hogy öregszem?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A játszótársaimat akkor vitték a szüleik elsőbe, amikor iskolaérettek lettek, engem meg akkor, amikor az iskola vált Chuck Norris éretté.” /Chuck Norris/

Rendőr bácsi lemeszel:
„Hé, volánnál nem eszel
Fél kézzel nyers jetiket!
Tiltja a KRESZ etikett!”

Helyzetnek de beteg ez,
Hogy így simán letegez
S pitbulljai ugatnak…
El kén’ húzni nyugatnak!

 Röhögve szól fakabát:
„Torkát harapd Jakab át!”
 S rám tekint a szebb ebe…
S húszezer csúsz' zsebbe be!

„Az idevonatkozó 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól, azaz KRESZ 3.§ (2) pontja szerint „A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat. A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben - ideértve a forgalmi okból történő megállást is - kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat.” A rendelet a táplálkozásról nem rendelkezik. Fentiek értelmében a vezetés közbeni jetievés nem meríti ki a szabálysértés tényállását, így védencem ártatlan! Kérem a könnyen megvesztegethető hatósági közeg szigorú megbüntetését és jetivé történő átoperálását! Persze van az a pénz, amiért peren kívül is meg tudunk egyezni…” /Dr. Csűrcsavar Csobánc, a Társaság A Jetievés Szabadságának Állampolgári Monopóliumáért (TAJSZÁM) jogtanácsosa/

„Felháborító, hogy a KRESZ nem tiltja a vezetés közbeni jetievést! Ha ez így megy tovább, a jetik kihalnak, még mielőtt egyáltalán lennének! Világ jetijei meneküljetek!” /Dr. Jottányi Jenő, jetiológus és az Óvjuk a Jetik Entitását Egyesület (Ó_JEE!) elnöke/

„A jetik az emberek elől való tömeges menekülésükkel önmagukat tették áldozattá. Ők a felelősek a saját pusztulásukért. Az abszurdisztáni deformok ezeknél jobban működnek!” /Kazánkovács Szultán, abszurdisztáni kormányszóvivő/

„A testület nevében leghatározottabban tiltakozom azon feltételezés ellen, hogy közlekedési rendőreink harci kutyákkal fenyegetőzve zsarolnak ki kenőpénzt ártatlan úrvezetőktől! Az ilyen aljas rágalmak ellen a jövőben a legkeményebben fel fogunk lépni! A hazugságkampányt elindító költőt pedig épp most hallgatja ki négy nehézsúlyú nyomozónk a főkapitányság pincehelyiségében. A legfrissebb értesüléseim szerint már semmire sem emlékszik. Hatóságunk jobban teljesít!” /Csávás Kálmánné, a Különleges Osztag (KO) ötdanos őrnagya/

„Ártatlan vagyok! Nem zsaroltam meg senkit! A Jakab is szelíd, mint a ma született ártány! A zsebemben lévő harminckét darab húszezrest is nyilvánvalóan a rendszerellenes ufonauták helyezték oda! Vesszenek az idegenek! Alien a haza!” /Edda Ede, főtörzsőrmester és Pataky Attila díjas UFO kutató/

„Mindig csak a Jakab! Jakab így, Jakab úgy! Még hogy ő a szebb eb?! Bezzeg én soha sehol sem vagyok megemlítve! Dögöljön meg dögvészben az a dögevő dög!” /Rezső, a csúnyább eb/

„Az önnön karikatúrájának tűnő mindennapi piszlicsáré rögvalóság disszonanciájára rezonáló költő a szellemi véglénylét sivár ürességét passzírozza át önnön világlátásának görbe tükrén. A rettegett mindenhatósági közegellenálláson megtörő és meglassuló életfolyam feltartóztathatatlan közönnyel árasztja el a szuverenitás parányi szigeteit, majd bűzhödt uszadékként hagyja hátra a megtaposott és összecsomósodott reménysugarak elnyákosodott maradványait. Igazi önfeledt hurrápesszimista mélylíra! Frady Endre ismét sót szórt a lelki sebeinkre!” /Mocsári Menyhértné Miazma Matild, az Irodalmi Iszappakolás c. folyóirat olvasószerkesztője/

„ Már megint ez a csicskariogató szellemi alpáriság! Vajon ez az elmegyógyintézetek híján szabadlábon alkotó véglény mikor ébred rá végre arra, hogy a gyógypedagógiai klinikai ló-szerű stílusával még a legérdekesebb témát is úgy tudja aszfaltba szürkíteni, hogy még a legszelídebb olvasónak is kinyílik a zsebében a költőhőkövető rakéta?! Pillanatnyi figyelmetlenségemben anyám is beleolvasott és még most is hallatszik a szobájából a sírás és a ragasztott műfogsor csikorgatása.  Én és a családtagjaim miért nem kapunk a munkakörömből adódóan veszélyességi pótlékot az ilyen kókler költők kloákafröccsei miatt?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor egyszer a barátom elakadt kamionját toltam százöt mérföld per órával, gyorshajtásért megállított egy rendőr és rám uszított egy falka pitbullt. Béke poraikra!” /Chuck Norris/

Állatkertben sok az állat.
Van zsiráf, ki messze ellát,
Oda, ahol bőg a tigris,
Kinek szája szörnyű tág rés,
Melyen befér másfél szarvas,
S lesz belőle trágya, szerves.

Csámcsogás hallik a Zoo-ból,
Medve épp gondozót zabál.
Bő szájából seprű nyele
Áll ki s közben folyik nyála.
Evés után jóllakottan
Szundít grizzly mackó itten.

Tóban él a sosem dalos
Kedvű néma krokodilus.
Pikkelyhátán nincsen tetve,
Bután néz, a szája tátva,
S hogyha behajol egy néző,
Leharapódik a nózi.

Rozsomákot nyel a jeti,
Míg oroszlán elé jut ő,
Akkor aztán őtet falják,
Utána még jön egy fél jak,
S Leó jóllakottan elnyúl,
S szája szegletében ül nyál.

Rab vad más rab vadat fal fel.
Rabjai e kertnek, föl-föl?
Nem lehet, mert sok-sok gyerek
(Gyulák, Ilák, Csengék, Györék)
Így látják meg, hogy a fajok
Között tápláléklánc folyik.

Ilyen kegyetlen az élet!
Egyszer elhull minden állat,
Meg persze az összes ember,
És ez még szomorúbb… ámbár,
Állat ritkán embertelen,
Míg sok ember állat talán…

„Az én szomszédom, nem csak talán volt állat, hanem ténylegesen! Késő estig brúgatta a fűnyírót meg a rotációs kapát! Csoda-e, ha rágyújtottam a házat?!” /Ember Előd, humánpolitikai főmunkatárs/

„Már megint a csúsztatás és a félretájékoztatás! Nem a grizzly medve ette meg a gondatlan gondozóját, hanem a jegesmedve a befagyott mini-taván jégkorongozó látogatót. Nem a seprű nyele lógott ki a szájából, hanem a hokiütőé. Költői szabadosság, mi?! Hányas lába van, poéta úr? Nem akarja felpróbálni ezt az éhes pumát?” /Bivaly Benő, állatkerti sajtószóvivő és pumaidomár/

„Hiába mondtam a Jenőmnek, hogy ott ne jégkorongozzon, mert amit ő hókupacnak néz, az szerintem brummog, de nem hallgatott rám a süketje! Mindig sejtettem, hogy előbb-utóbb Darwin-díjas lesz!” /özv. Jak Jenőné Vészmadár Vendetta, hallókészülék árus/

„Lánc, lánc, tápláléklánc, tápláléklánci béka. Béka volna, sólyom volna, mégis felfordulna. Rét volna, barika, barika. Barikának lába hamar kifordulna!” /Gyík Gyula, Impala Ila, Csirke Csenge és Gyurgyalag Györe, a Tarzan Majma Általános Iskola 2.b osztályos tanulói/

„A művi természet természetellenesen természetes velejáróját, a sors keserédesen kacagtató léttragédiáját kancsal rímekben megragadó költő ugyanaz a poézisnek, mint folyami vencsellő a lengeményes toszánkának, vagy még ugyanazabb! A ’lenni vagy nem lenni?’ kérdés ’enni vagy még enni?’ problémává történő materializálódása spirituális falósejtek önemésztő felböffenéseiként borít árnyékot a felfoghatatlan fantomvalóság fosszíliájára. E mű a víz alá nyomott világegyetem halálsikolyt hallatni vágyásának hiábavalóan bugyborékoló metadegenerációja és öndeformitása. A deformok működén át azonban fel-felsejlik a mindenség-szerű nagy büdös semmi! Igazi kozmikus kloáka líra!” /Páva Piténé Tyúk Tyityanilla, okleveles médiakatartika/

„ Okádnom kell ettől a kancsal rímes förtelem kupactól! Szerintem ez a miazmás kipárolgású dögkútvers még egy csótányzabáló csúcsragadozó gyomrát is megfeküdné! Anyám szerint egy jó forró fokhagymás  galócapálinka még egy halottat és életre hasmarsoltatna, de ő az én jóvoltomból még csak számára kiválogatott és sterilizált szótagokat olvasott a bélgyilkos Frady versekből. Remélem, lesz ereje simogatni a buksimat és egyidejűleg elém tartani a zacskót! Böáááá...” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csúcsragadozónak lenni sem fenékig tejfel. Az oroszlán sörényét például semmilyen módon elkészítve sem szeretem.” /Chuck Norris/

Lóvarrónő folyton lót varr
Mindenféle döglött, ótvar
Lódarabból, amit talál,
S így hasznosul a ló halál.

Lovakat szakmányban varrja,
Sajog már az összes karja,
És e fájás járja át a
Testét, úgyhogy szúr a háta.

Kialvatlan szeme veres,
Szorgalmas, de alig keres.
Gyárt bár napi hat és felet,
Pecsvörk lóra nincsen kelet.

Lóvarrás nem sikerszakma,
Többet kap egy átlag vak ma,
S nem kellemes szabni lóbélt.
Ily nyomorban tán csak Jób élt.

- Húgom bezzeg sikeresebb!
Mardos is belülről e seb,
S irigy vagyok rája – gyón ő –
Mer’ ő stadionvarrónő!

„Hja, kérem, a szabadpiacon farkastörvények uralkodnak! Ha nagyobb a keletje a stadionoknak, mint a döglött lódarabokból összevarrt pecsvörk lovaknak, akkor a stadioniparból lehet jól megélni, a lóiparból meg mielőbb ki kell szállni! Ha pedig a fizetés már egy vak koldus átlagkereseténél is kevesebb, akkor érdemes vagy beszerezni egy fehér botot és egy fekete szemüveget, vagy ki kell tántorogni Amerikába. Döglött lónak és szabad versenynek egyaránt híg a leve!” /Dr. Tőke Tokmány, kapitalista közgazdász/

„Költő úr, mink itten Tolnába, Baranyába a megmurdelt lóból virslit és hurkát-kolbászt csinálunk, nem pedig olyan pécsi verklit, vagy mit! Hiába, kutyából, lóból nem lesz szalonzenekar!” /Gyopár Gyula, a szittyarütyütyüi Csataló Csárda mindenese/

„Mindig mondom a nővéremnek, hogy ne siránkozzon, mint egy Jób, hanem váltson át a lóról, mint én! Én a stadionnal jó lóra tettem! A kulcsszó a mobilitás!” /Szügy Szilárdné Luft Lea, stadionvarrónő/

„A MOB bilit ás?! Kikérjük magunknak! Mi csak a tartalmát kavarjuk! De erőfeszítéseink nem hiábavalóak, mert lesz itt-ott még szőlő, lesz itt-ott még lágy kenyér, no meg 2024-ben akkora Olimpia is, hogy attól koldulunk! Ezért is kell annyi stadion!” /Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke/

„Hagyjanak már engem békében nyomorogni! Sok mindent átéltem már, de ez a döglóvers rosszabb, mint amikor a rühöt kellett egy cserépdarabbal magamról levakarni!” /Jób/

„Hé, költő úr! Maga meg honnan tudja, hogy én mit gyóntam fülbe a tisztelendő úrnak?! Csak nem hallgatózott?! Akkor talán még azt is tudja, hogy vezeklésképpen címerállatot kellett varrnom a lóbányai plébániának?! Na, ilyesmik miatt nincs időm átképezni magam!” /Bányaló Benőné Luft Liza, lóvarrónő/

„Csókolom Liza néni! A lovakat megvarrják, ugye? Nekem szétszakadt a hintalovam! Tessék mondani, holnapra meglesz?” /Paci Piroska, a Vitéz Lóbányai Kerti Kotlós Általános Iskola és Ellentengeri Címerezési Szakiskola 1.c. osztályos tanulója/

„A versenyló halála óta nem született ilyen gyomorborzongatóan szürreális lólíra! Csingiz Ajtmatov, a kirgiz pusztaérzés szellemi lovagja két fordulat között boldogan mosolyogna a sírjában, ha tudná, hogy szívszakadva kimúlt versenyparipáját a XXI. század eltárgyiasult lóvarrodájában a kizsákmányolt klausztrofóbiás keményen dolgozó közmunkás kisembernő újrahasznosítja. A társadalom és az irodalom peremén egyensúlyozó költő ismét akkorát alkotott, hogy a fal adja a másikat! Stadium ante portas!” /Igássy Imréné Szekeressy Szandra, táltos és lóirodalmár/

„Mi ez az irodalmi dögkútból előhúzott hullaszagú fércmű?! Már megint egy alpári vulkánvers, melyből a költő piramidális tehetségtelensége fortyogó lávaként tör elő majd egy nyáladzó celeb értelmetlenségi színvonalán dadogva gőzölgő tufaporral von be mindent maga körül. Elnézést kérek a tufaportól az összehasonlításért! Anyámnak meg megtiltottam, hogy pecsvörk lovat rendeljen a TV shopból, nehogy egy ajándék Frady verset is mellékeljenek hozzá! Tévélezáre necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer láttam egy hegesztési varratokkal összeszerelt tizenhat tonnás acéllovat, de amikor a delejes tekintetemmel magamhoz vonzottam, ripityára tört a szemgolyómon.” /Chuck Norris/

Csöndben éldegélt a zsurló
S haverja az articsóka,
Ám egy szülinapos zsúr-ló,
S néhány ittas party-csóka

Táncolva, míg szólt a rumba,
Őket lazán eltaposta…
(S gyásztávirat formátumba’
Adott erről jelt a Posta)

Naplemente fénye súrló,
After Party árnyak nyúlnak,
S fut a reinkarnált zsurló:
„Répa Showba várnak nyúlnak!”

„A szóvicc a humor legalja! A humor a bökversírás legalja! A bökversírás a költészet legalja! Frady Endre pedig mindennek a legalja! Rohadjon meg ott, ahol van!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és répadíler/

„Zsurlót és articsókát nem érdemes  közvetlenül egymás mellé ültetni, mert ha jön a születésnapi bulin megrészegedett fiatalság, akkor egyszerre letaposhatja mindkettőt. Érdemes közéjük árambevezetésű kerítést húzni, hogy a részeg taplók legfeljebb csak az egyiket taposhassák le, utána meg büntetésből égjenek szénné!” /Józanparaszt Jenő, jégfűzesi jobbágytartó és zöld aktivista/

„Ne gúnyolódjon költő úr a reinkarnáción, mert olyan ganajtúró bogár lesz magából, hogy még az unokája is undorral mossa le magát a bakancsának a talpáról!” /Dr. Jinjang Joghurtné Jojó Jolán, csakra csokrozó és csí tanácsadónő/

„ Hé, költő úr, és mi történt a jó baráttal, a hű articsókával?! Ő miként támadt fel?! Ugye nem azt akarja azt sugallni, hogy csak a zsurlók reinkarnálódhatnak, az articsókák pedig nem?! Ugye nem akarja, hogy rasszizmus vádjával citáljuk a törvényszék elé?! Vendetta van nálunk, és nem félünk használni, ha kell!” /Artú Ditúka, tiszteletbeli articsóka és Erőleves készítő kisiparos/

„Hozzászólhatnék, mert mindkét részről érdekelt vagyok, de lusta vagyok hozzá... Nyihaha...” /Szaftos Szafaládé, öt éves zsírló/

„Nem csak igazi, de valódi keresztrímes tájlíra egy európaiak közötti zöld-fehértől, aki a kozmopolita buliban nem csak a jót, hanem a tragédiát is meglátja, miközben az új élet is csak földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény! Abcúg Lillák, abcúg Lillák!” /Franzstadt Ferencné Ferencvárossy Franciska, magyartanár és vénaszkenneletlen ultra/

„Kikérjük magunknak és perrel fenyegetőzünk azok miatt, akik a sztat állíccsák, hogy a Répa Show c. műsorunkba kizárólag perverz, kretén és síkidióta nyáladzókat hívunk meg önző haszonszerzés reményében, miközben ez igaz ugyan, de megincsak kikérjük magunknak! A lényeg, hogy dőjjön a lé, a Puzsér meg fullaggyon meg lehetőleg máma mégg! Mi, hogy a mégg egy gé? Ekkora paraszcságot! Beperelem!!!” /Hajdú Péter, médiacápa/

„A vers természetesen rettenetes, de ha Hajdú Pétert kiakasztja, akkor támogatom! Mondjuk, már az is meglepő, hogy el tudta olvasni, mert nem feltételeztem, hogy ismeri a betűket. Anyám szerint csak felolvassák neki, miközben ő csak a taknyát húzogatja. Életemben először értem, hogy mennyi éleslátást örököltem anyámtól. Frady Endre ettől függetlenül nálam az olvasatlanul kidobandó és anyámtól eltiltandó kategóriában marad!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hiszek a reinkarnációban, és minden elismerésem az előző énemé, aki kiérdemelte, hogy bennem szülessen újjá!” /Chuck Norris/

Colstokboltban kérdi Marcell:
„Ez a colstok tényleg mér col-
-ban, vagy ez csak kész átverés?”

Boltos bömböl: „Te ótvaros!!!
Colstok colban mér’ ne mérne?!
Elég, vár egy márna már, na!!!”

Felé tényleg márna úszik,
Uszonyában Arany Ászok
Meg egy tányér vesevelő…

„Álom ez csupán, vagy való?!”
Nyögi eszelősen Marcell
S arcán megremeg a morc áll…

Boltos (aki Király Ipoly),
Így szól: „Márnám, jön az apály,
Most íziben ússzál vissza;”

Mondatvégi pontosvessző
Jelzi, hogy a szörnyű hőség
Költőagyba hatolt húsig…

„Tisztelt költő úr! Egyrészt mielőbbi jobbulást kívánok az agyhúsának, másrészt meg hálásan köszönöm, hogy nem feledkezett meg arról, hogy a napokban ünneplem mindkét névnapomat!” /Márnavölgyi Ipoly Marcell, colstokkészítő kisiparos/

„Tisztelt költő úr! Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy még az ön igencsak rendellenes agya sem tartalmaz húst, csupán zagyos szöveteket, úgynevezett többfázisú kolloid-rezisztens trutymót, azaz genetikus zselét. Hús oda csak úgy kerülhet, ha a pácienst fejbe lövik pl. egy fagyasztott csirkével. Eme zagyva klapanciája után ez természetesen önnél sem kizárt.” /Dr. Agyassy Atanáz, nyúltagysebész és kisállat preparátor/

„Húsagyú poéta úr! Apály Magyarországon nem létezik, mert nincsen se tengerünk, se óceánunk! Dagály az van, de csak az Árpád híd pesti hídfőjénél, és még azt is bezárják, mert át kell építeni a 2017-es vizes világbajnokságra! Hű de mérges vagyok!” /Gőz Gézáné Pulyka Piroska, nyugdíjas úszómesternő/

„Mi van költő úr, reggel a budiban ránézett a falinaptárra, oszt’ rájött, hogy most van a Marcell, meg az Ipoly névnap, és kotlás közbeni költeni kezdett?! No, ezt szép nyögvenyelősen kipréselte magából! Nagyon NEM ENG!!!” /Ircell Mapoly, OKJ-s betanított főcenzor-helyettes és csősz/

„A mondatvégi pontosvessző oka nem a hőség, nem is a nyelvtani műveletlenség, hanem a folytathatatlan folytatni vágyása, a vég végtelenig túlnyújtásának akarása, melynek nem nyögés a vége, hanem a vég maga, de ez a vég lezáratlan, mint egy lelki sipolyműtét, egy spirituális fisztula episztola. A colstok valóságszigora körül lebegő már-már dadaista képzavarok és pszichedelikus hő-hű hűhó heurisztikusan elemeli a művet a seholvalótlanság talajáról. Igazi szinergikus színorgia!” /Seholi Skolasztika, színterapeuta és a Pszichedelikus Csakrafilter Teaház élményfelelőse/

„Ki nem állhatom a kancsal rímeket! Folyton a saját szemtengelyferdülésemre emlékeztet! Na, költő úr, kerüljön csak a kezem közé és megmutatom, hogy milyen az, amikor valaki nem jól végzi a munkáját!” /Bandzsa Bendzsi, bandzsi-dzsamping oktató és amatőr bendzsóművész/

„Mi ez a penetráns ízléstelenséggel átitatott versalakú salakanyag?! Milyen szellemi dögkút lehet annak a bensőjében, aki ilyen líramoslékot öklendez az emberiség képébe?! Milyen kérdés hangozhatott el a világegyetemen, amire Frady Endre volt a válasz?! Vajon mekkora űr fog megszűnni a halála után? Hányan fogunk pezsgőt bontva ujjongani a ravatalánál? Hányan röhögjük majd el a gyászbeszédét? Anyám szerint ízléstelen vagyok, pedig csak kapaszkodókat keresek.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy másfél tonnás izommárna el akart úszni az Arany Ászokommal és a rántott vesevelőmmel, de összehajtogattam, mint a colsotokot. Azóta cikkcakkban úszik és beszélni is megtanult, hogy előre köszönhessen.” /Chuck Norris/

Csillogva ül ki a pára
Légkondibolt ajtajára.
Tulaj, Herr Eis benn a hűsön
Pénzt számolva sóhajt: Hű, schön!

Légkondira hitel alma,
Oly nagy a bolt árforgalma.
Sorban áll sok nyenyec, ír, tót
Vásárolni hőségirtót.

Bolt előtt kint főnek népek,
S hogyha tán előre lépek,
Rögvest visszahullok haránt,
Mert pár marok zutty! hátraránt.

Lerántanak, megtaposnak,
S tűnök olybá csatakosnak,
Mint cukorpép meleg pitén…
Ma se veszek légkondit én!

„Mit nyavalyog költő úr?! Örüljön, hogy a tömeg megakadályozta, hogy egy kis meleg miatt végzetesen gigantikusra növelje az ökológiai lábnyomát! Amúgy pont a maga érdekében én rángattam vissza magát a bolt ajtajából! Igaz, hogy én vettem egy masinát, de egyrészt csak kicsit, másrészt én tényleg csak akkor kapcsolom be, amikor okvetlenül szükséges. Bezzeg maga, abban a nagy hideg-imádatában még télvíz idején is brúgatná! Nem is értem, miért nyafog, miért nem tűri inkább keresztény alázattal, zsoltárt énekelve a léleknemesítő szenvedést!” /Mirigy Menyhért, fűnyíróélező és zöldjogi aktivista/

„Költő úr! Nyilván a nagy meleg miatt folyhatott annyi verejték a szemébe, hogy nyenyeceket vélt látni a sorban! Nekünk itt Nyenyecföldön nem légkondira van szükségünk, hanem szánkóra szerelhető mobil hőerőműre! Magyarországra meg sosem költözne egyikünk sem, mert Nyenyecföld jobban teljesít! Máskor jobban nézzen utána a témájának, nehogy véletlenül magára uszuljon egy hegyi rozmár!” /Ivik Nyuhaj, nyenyec rénszarvasidomár/

„Ne puffogj, Ivik, én már évek óta itt élek Budapesten! Gyerekkori álmom volt, hogy lássam a lokálisan világhírű Ferencvárost játszani! Hááát... már láttam... de sajnos nincs pénzem hazaköltözni. Légkondi helyett is csak egy zöld üveges Kőbányai Világost tudtam venni.” /Lavros Lapcuj, nyenyec származású állatkerti jegesmedve gondozó közmunkás/

„A költő hamisítatlan líraleopárdként veti magát a témára és véres verítékkel marcangolja verssé. A pénzhajsza okozta globális felmelegedéstől tántorgó kisemberek hűs germán imperialista kézből történő etetése a mű metaforikus kvintesszenciája. Az emberibb létért folytatott küzdelem feladásának vereséggel felérő beismerése pedig a sztoikus reménytelenség csimborasszójaként böffen bele az orránál fogva vezetett emberiség lelkiismeretlen közönyébe. Látens jin-jang létliturgia!” /Dr. Zen-zaj Zinajda, létmédium és csakracsíra kutató/

„Megy az üzlet, ami nem csoda, mert naponta háromszor veszem az imaszőnyegemet, letérdelek a Nagy Szürke Légkondi elé és Vaterland-i dalokkal magasztalom! Klima, Klima, über alles!” /Dieter Eis, a Wunderklima GmbH tulajdonosa/

„Nem tudom, mi lehet az a légkondi, de ha az írek is sorban állnak érte, akkor valószínűleg valami veszélyes fegyver! Utánanézetek és ha hatékonyabb, mint a bárd, akkor azzal intéztetem el a megunt feleségeimet!” /VIII. Henrik, angol király/

„Ez a szadista le akarja fagyasztatni a megunt nőit?! Pedig az rohadtul fáj ám! Ha elkapom, szétlövöm az Ezeréves Sólyommal!” /Han Solo, a mirelit űrhős/

„Ha a légkonditlan Honvéd Kórház elfekvőjében beledöglök is ebbe a hőségbe, akkor sem engedem, hogy egyházi szertartás szerint földeljenek el! Egyetlen papot sem akarok látni a temetésemen!” /id. Csávás Kálmán, nyugalmazott vezérőrnagy és anonim ateista/

„Én Istenem, jó Istenem, áruld el nekem, hogy van-e ennek a fránya földkerekségnek egy olyan zuga, ahová elbújhatnék a Frady Endre versek elől?! Anyám szerint a te összes teremtményed jó, de akkor ki alkotta ezt a rút rímhányó rettenetet?! Kérlek, ne bocsáss meg neki, sőt tégy valamit ellene, mert én már nem sokáig bírom, és kénytelen leszek odavetni magamat a következő nagyobb hőhullám elé! Ámen!” /Puzsér Róbert,  kritikus/

„A légkondi egy smafu! Amikor én annak idején egyetlen hűvös pillantással előállítottam a jégkorszakot, egyből kihaltak a dinoszauruszok!” /Chuck Norris/

Egy gondolat bánt engemet,
Hájréteg engem eltemet,
S hol zsírjaim domborulnak,
Hasizmaim nem kockulnak.

Termetemet tőke törte,
S ettől dagadtra vert körte?
Na, irány a konditerem,
Ahol talán kondi terem!

„Nyomd a súlyzót, ne siránkozz,
Ne igazodj a világhoz!
Mutatom: így! Figyeld karom,
S te is lehetsz erőbarom!”

Kemény leszek, fát emelek,
Szteroidot én is nyelek,
S így megyek majd fejjel falnak:
Body-zósok korán halnak.

„Megértem a problémát, mert nekem is volt egy hosszan tartó ’kövér Elvis’ korszakom, ám amióta le lettem lőve, már egyáltalán nem foglalkozom a súlyommal.” /John Lennon, ex-beatle/

„Nem szikár az alakom, inkább gömb, de belakom.” /Kiss Gömböc, felzabáló/

„Plágiumszagot érzek, vagy csak a kunyhó nem lett kiszellőztetve a tegnap esti kumiszparti óta?” /Alexander Petrovics őrnagy, barguzini hadifogoly poéta/

„Elhízás ellen nem verset kell írni és nem konditerembe járni, hanem a tőlem rendelt update® kaját enni és a szintén tőlem rendelt update® kazettára tornázni! Mindketten jól járunk! Ne feledje, update®!” /Schobert Norbert, ® fitneszguru/

„Magyarország halála, ha mindenki anorexiás akar lenni! Fogy a nemzet, ha mindenki fogy! Költő úr is jobban tenné, ha nyafogás helyett holnap bejönne a Kisbigbe egy jó adag sertéstokányra rizzsel! Az súlyt kölcsönöz az embernek! A férfi száz kiló alatt ugyanis csak karácsonyfadísz!” /Mr. Kisbig, konyhafőnök/

„Han Solo soványka nyikhaj volt, oszt’ mégis elkaptuk, höhöhöhö! Én szép kövér vagyok, de engem próbáljon valaki domborművé fagyasztani! Kiszakadna a főfal is, ha ráakasztanának, höhöhöhö!” /Jabba/

„Bekérettem a verset, mert felmerült a gyanú, hogy engem gúnyolnak benne, de szerencsére nem. Nekem a nevemen kívül különben is csak a bajszom kövér. Mokány magyar legény vagyok, tyű és hinnye!” /Kövér László, az országgyűlés elnöke/

„A magyartanárunk a szünidőre feladta ennek a versnek az elemzését. Belekezdtem, de inkább példát veszek róla. Én is feladom…” /Zsír Zsermen, a bükkszotyoládi Frady Endre Általános Iskola 8.c. osztályos tanulója/

„Ne aggódj fiam, majd a jegyzővel megíratom azt a versmicsodát! Inkább egyél, mert megint benézel száz kiló alá, és szégyenkezhetek veled a nyaraláskor, hogy milyen girhes vagy! Még majd megszólnak a népek, hogy éheztetlek! Mars zabálni!” /Zsír Zsödény, Bükkszotyolád polgármestere és a Tunkolt Szaft Csárda tulajdonosa/

„Mi ez az agyakra telepedő szellemi guanóréteg?! Életem Frady Endre előtti mélypontjának, Jatagáni Jenci: Szutyokszálas szöszmötök szintézise c. kubista kínrímhalmazának ismeretében is elmondhatom, hogy én még soha nem olvastam ennél förtelmesebb zsírverset! Fuss, anyám, fuss, ahogy a reumád bírja, és vissza ne nézz erre a hájhurkás médiatöltelékre, mert te is show bálvánnyá válsz, mint én!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha nem ismernék minden nyelvet, akkor nem kellene eredetiben elolvasnom ezt a zsírégetős body-building borzalmat! Azt hiszem, kirúgom a költőt a zsírjából, és hogy vissza ne essen – ami a fogyásnál gyakori – orbitális sebességet billentek alá!” /Chuck Norris/

Tél Diszkóban zengne sí-rock,
Ám én verítékben sírok,
Mert hő-szike tarkón metél,
S nincsen sajnos se sí, se tél.

Nyár van! Ég a gyíkok bőre,
Nem áll le a hő a Hőőő!-re,
Keddbe olvad át a hétfő
S medencében Gyurta szétfő.

Boldogtalan puputeve
Hónaljának híg a leve,
S ez is, mint most jó pár dolog,
Földet érve elpárolog.

Forró testtel bőg a bögöly.
Odahörgök: „Meg ne dögölj
Ledöfvén egy izzó őzet!”
S bugygó agyam IQ-főzet…

IQ-m szétes I-re, Q-ra,
S tán egy hideg vizes kúra
Segítene, de itt a vég,
Nincs víz, mert az összes tav ég.

„Összes tav ég, mi?! Költő úr, a magyar nyelvben nincs olyan szav, hogy tav! A szétes is kétes! Fogadjunk, hogy a siroki várban kapott napszúrása közben találta ki ezt a sí-rocki dolgot! Akinek egy rímszótár van a fejében, az miért nem ír normális verset?! NEM ENG!!!” /Kákacsomóssy Kötönye, betanított szőrszálhasogató és főcenzor/

„Micsoda?! A megfigyelendő célszemély járt a siroki várban és én erről csak most értesülök?! Az eddig ráállított ügynököket büntetésből azonnal áthelyeztetem NB I-be játékos megfigyelőnek és végig kell nézniük az idény összes bajnoki és kupameccsét! Tudom, hogy ez túl kegyetlen büntetés, de példát kell statuálnom, hogy a többiek is féljenek, és hogy a nézőtér se legyen tök üres!” /Csávás Kálmán főőrnagy, a terror elhárítás kemény embere/

„Jaj, főnök, csak ezt ne! Hadd menjünk inkább az aluljárókba hajléktalanokat zaklatni! Nem a mi hibánk, hogy a célszemély a legszuperebb csodaautóval, egy Suzuki Ignisszel mindig lerázott minket a hegyi utakon!” /Sumák II. Sebő, elbocsájtott titkos ügynök/

„Az irodalom vegykonyhájában szalonnabüdösre izzadt korszellem lengi be a hőségtől szétabált intelligenciájú líra-leviatán fajsúlyos későnyári úthengerkölteményét. Az egymás párájában verejtékező rímpárok tocsogva aszalódnak a szikszáraz mondanivaló kozmikus reménytelenségében. A versvégi értelmetlennek ható szavak a globális felmelegedéstől széthulló elmeleves, az agyi zagy Kasszandra szerű falra hányt borsójának odaégett darabjai. Újabb remekmű égett belénk! Béke porainkra!” /Jottányi Jenőné Teflon Tátika, középiskolai magyartanár és szünidei idényszakácsnő/

„Jössz ide sok európaiak! Táncolsz, sí-rockizol! Lenni sok hó és tánc! Jó magyar szakácsok főzni konyhában! Jönni-jönni, míg tartani tél!” /George Dancekiller, a cape town-i Winter Disco tulajdonosa/

„Mi ez a gutaütött szellemi mocsár?! Hogy keletkezhetett ez a kénkő bűzős ideológiai posvány?! Az irományból nyilvánvaló, hogy Frady Endre IQ-jának mérőszáma pontosan megegyezik azzal a celziuszban kifejezett hőmérséklettel, amely esetén ez az amúgy is beszámíthatatlan lény elszabadult hajóágyúként végképp ön- és közveszélyessé válik. Anyám szerint lehet, hogy ha valaki ezt a szerencsétlent árnyékba cipelné, akkor magához térne annyira, hogy őt – azaz anyámat – ismét csak minden második versétől kellene eltiltanom, a többit meg magától nem olvasná. Kár, hogy nekem hivatalból így is, úgy is mindet végig kell senyvednem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor nálunk Texasban 50°C van árnyékban, akkor sosem megyek árnyékba. Inkább lefejelem a Napot.” /Chuck Norris/

Eme líra lélekemel,
Szépség felé hajt most, nem el,
S átmelegít, mint a konyak,
Ha a szívek fogékonyak.

Ölelve a Mindenséget
Szívbe szívet beleéget,
Közjót segít elő e mű,
S repeshet a Nagyérdemű.

Egekben száll már a lélek,
Özönlenek hála-mailek,
Víg hőtől Napkorong is ég
S körtáncol az Emberiség.

Olvasván e lelki lírát,
Angolhoz megy inni ír át,
S létmetamorfózis nyomán
Békés lesz magyar-román.

„Hogy lehetne békés a magyar-román, amikor egy közös Stasi-Securitate aljadék akció eredményeképpen a mi Dárdai Palinkat túszul tartják a háborús bűnök fővárosában, a berlini stadion bunkerében! De majd mi, igazi turultudatú ultrák odatesszük magunkat és nagymagyar tenyérrel lesújtunk! Kiszabadítjuk a Palit és az ő vezetésével visszafoglaljuk Trianont! Még egy sört!” /Hun Huba, futballhuligán és sámándob köbölöző kisiparos/

„Jó látnom, hogy immár magyar-román két jó barát, együtt isszák egymás borát! Legalább nem kell külön-külön hajkurásznom őket, ha vért akarok szipolyozni!” /Vlad Tepes alias Drakula gróf, havasalföldi fejedelem/

„… Nehéz megszólalnom… költő úr… tokáig a könnytócsában… látva, hogy az angol James Smith és az ír Patrick O’Henry együtt hánytak a kertem végében… és most… most egymást átölelve alszanak a disznóólban… Köszönöm ezt a lélekemelő pillanatot!” /George McDonald, skót viszkidíler és kertszomszéd/

„Amint felszállt közénk e mű, megszférákzenésítettük és az angyalok kara már gyakorolja, hogy elindulhasson ezzel az új kozmikus slágerrel az Intergalaktikus Dalfesztiválon és elnyerjék vele a Mennyei Giga címet.” /Líria, lantangyal és mennyei slágergyártó lény/

„Röpdösök, repesek! Ez a vers-hidegzuhany-injekció kombó nekem nagyon bejön…” /özv. Nagyérdemű Nándorné Mindenség Margit, döblingi elmegyógyintézeti ápolt/

„Nem körtáncolok, csak menet közben emigrált a hintáslegény és nincs, aki leállítsa ezt az átkozott ringlispílt! A légsúrlódástól már a kontyom is ég! Segítsééééég!!! Ki akarok száááááá…” /Emberiség Elemérné Napkorong Nutella, műkörmös és műkontyos/

„A lélek húrjait mesterien pengető költő mesés mennybemeneteli metaforájával a profán rögvalóságból mintegy az éterbe emelkedik. A népek közötti megbékélés látomása a művet kozmikus patinával vonja be. A páros rímek összetartozást kifejező ereje teremt kohéziót az eldologiasodás mételyétől széteső ének közös világegyetemi katarzisához. Igazi lélekemelő univerzumlíra!” /Erdei Farkasné Vadász Piroska, nagymama és kisnyugdíjas magyartanár/

„Két dolgot találtam fel, a konyakot meg a Waterpoloo-t, és ezek a kedves magyarok mindkettőért szeretnek. Ha egyszer száműznek, Magyarországon fogok letelepedni.” /Napóleon/

HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM IHATOD EL A KONYAKUNKAT! Nemzeti Alkoholizáció /kék óriásplakát/

„Mi ez a babarózsaszín celebsziruppal leöntött lírabibircsók az irodalom testén?! Mi ez a cukrozott médiamocsárban negédesen önkellető gennyvers?! Anyám már majdnem bedőlt ennek a helyeskedő bájgúnárkodásnak, de még idejében nekitámasztottam a haraghajtású keresztvízleszedőmnek! Most meg azon siránkozik, hogy az a snájdig Pali gyerek egy Herta nevű német nő miatt cserbenhagyta az országot! Mindegy, a románokat Palival, vagy Pali nélkül, de úgy megverjük, mint ahogy a balsors minket ezzel a szakmányban verselő Frady Endrével! Ceterum censeo Fradyendrem esse delendam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hej, hány lélektelen lélekkufár gaz lelke szállt már a szférák zenéjét túlhangrobbanva ki a világűrbe, amikor bolygótisztítás közben alájuk rúgtam!” /Chuck Norris/

Csillogó felszínű csula
Légben szállva elkorcsula;
Nyúlik, nyálik s közben kétes
Állagdarabokká szétes.

Földet érve toccsan-freccsen,
Nincs külcsíne (mit a kecs csen
Be csulába általába'),
S csatakos, mint Málta lába.

(Tengerbeli sziget Málta,
S hogyha köp slájm-kóros nyált a
Felszínére Poszeidon,
Mindenki fúl fenn a hídon.)

Tócsa már a csula csupán,
Rút, akár egy sörhasú Pán.
Ki belelép, hanyatt esik,
S szavai nem főnemesik:

„Azt a büdös… Ó, hogy az a…”
- Bömböli bicegve haza.
Egész úton bőszen anyál,
S száradva hal szörnyet a nyál...

HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM KÖPHETSZ BELE A LEVESÜNKBE! Nemzeti Inzultáció /nagy kék óriásplakát/

„Hinnye, kőttő úr, ha én kisercintek egy másfélliteresset, az biza fő nem szárrad, hanem megvárgya a következő esőtt, oszt eggyüt lessznek sárrá, mibe beledagonyáznak a gyisznók!” /Sercli Simon, slejmvári polgármester/

„Büszkén jelenthetem, hogy idén a mi községünk rendezte az I. Nemzetközi Köpködő Olimpiát, ahol versenyzőink mind gyors-, mind távköpésben aranyérmet nyertek. Én sajnos csak ezüstérmes lettem a mennyiségi köpésben az utóbbi években verhetetlen Sercli Simon mögött. Gyanús nekem, hogy tiltott nyálképző szereket szed! Na, majd elkapja a grabancát a WADA!” /Dr. Nyál Nyék, csulavári főjegyző/

„Magának van sörhasa, költőcske, nem nekem! Még egy ilyen kiszólás és szétütöm a csökött agyát a sípommal!” /Pán/

„Tisztelt öcsém-bátyám Zeusz főbíró úr! Ártatlan vagyok! Rágalom, hogy cunamit csuláztam Máltára és orvosi zárójelentésekkel tudom igazolni, hogy már régóta kigyógyultam a slájm-kóromból! Hadd szúrjam szigonnyal szügyön ezt az elkorcsosult epigont!” /Poszeidon/

„A mű az elsődleges emésztőnedv természetes közegéből kiszakadó, a külvilágba kényszeremigráló darabjának elkerülhetetlenül tragikus sorsát mutatja be költőien, a csúcson való kezdeti csillogástól a külcsínt és a belbecset eltorzító zuhanáson át a fájdalmas becsapódásig, a mélypontot történő megaláztatásig és a létből felszáradással történő nyomtalan elillanásig. A vers méltóságteljes rímpárokkal hömpölyög és görög a mitológia iszamós útján. Ilyen mélylírák elemzése végett érdemes a tanári pályát választani. Ez jó csulaság, Frady munka volt!” /Dr. Nyál Nyékné Csulai Csilla, a csulavári Toccs Tiborc Gimnázium és Nyálelválasztó Szakközépiskola magyartanára/

„This is a very stupid poem! Let's throw the poet into the sea! Let the fishes eat his disgusting body!” /Valettai Vendetta, máltai lovagnő/

„Mi ez az emésztőnedv förtelem?! Mi ez a csulalíra?! Mi jöhet még ezután?! Legközelebb a gyomornedvekről, vagy a vastagbélben izzadó salakanyagokról keletkezik valami rémes rímrománc a szerelmes széklet címmel?! Anyámnak mindenesetre megparancsoltam, hogy a Frady műveket ezentúl olvasatlanul húzza le a vécén, de előtte hajtsa le a deszkát, nehogy rémrímcsöppek fröccsenjenek a falra! Remélem, hogy a szennyvízcsatornák bírják a terhelést! Régóta mondom, hogy Csatornázási Művek az egyetlen hasznos csatorna!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban Texas homokja került a számba, amit nyállal gömbbé gyúrtam és kiköptem az égbe. Így keletkezett a Hold.” /Chuck Norris/

Tegnapelőtt megmart egy gyík,
Térdkalácsom csupa rücsök,
S fogaimból tört ki egyik,
Mikor lefejelt egy tücsök.

Tegnap éti csigám szarva
Hasította fel a tokám,
S fájdalmasan be lett varrva.
Ennyi szenvedés már sok ám!

Máma meg a szomszéd Elek
Harapta át bal lábikrám!
Arra mutatnak e jelek,
Őrangyalom haragszik rám?

SMS-t jelez a teló:
nem rad kaptam fel a vizet
csak itt londonban e melo
tizenotszor annyit fizet

„Már megint ez a dekadens kozmopolita liberálbolsevik bérhurrogás! Most, amikor a frissen beharangozott őrangyal életpályamodell hatására drasztikusan csökkent a külföldre emigráló őrangyalok száma, amikor az űrt a fiatal megtévedt őrangyalok hazacsábításával, és a közmunkában dolgozó biztonsági őrök OKJ-s angyallá képzésével kívánjuk kitölteni, szóval ebben a reményteli helyzetben merészel itt bárki kritikus szavakkal pánikot kelteni?! Csomagoljon költő úr, mert mindjárt megérkezik önért a nagy fekete autó!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, pofonosztási és közhangulat formálási államtitkár/

„Londonban sej van számos utca és minden utcán forgalom! Mégpedig pont fordított, mint nálunk, így a rengeteg odamenekülő honfitársunkra sokkal több veszély leselkedik, ergo az őket kikísérő őrangyalokra jóval több feladat hárul. Logikus, hogy a veszélyességi pótlékokkal együtt ott kint többet keresnek.” /Kerubvári Szeráf, a Magyar Internacionális Alternatív Személyi Őrangyalok Szervezete (MIASZÖSZ) lángpallos ügyi főelőadója és angyali karvezetője/

„Dear Hungary, thank you very much for the lot of guardian angels! Hungarian reforms work: England performs better!” „Kedves Magyarország, nagyon köszönjük a sok őrangyalt! A magyar reformok működnek: Anglia jobban teljesít!” /II. Erzsébet, angol királynő/

„Brühühü… én nem is akartam megharapni a költő bácsi lábikráját, csak amikor a folyosón véletlenül elcsúsztam a költő bácsi által letaposott macskánkon, akkor foggal előre zuhantam rá az általam felrúgott kutyán átesve fekvő költő bácsi vádlijára… brühühühü!” /Egzakt Elek, a szomszéd kisfiú/

„A klasszikus magyar balsors teremtette ősmagyar fájdalomlíra és finnugor szenvedésirodalom méltó kortárs művelője a nagy Frady Endre! A rögvalóság ugarzsigeréből kicsírázó fájdalmat keresztrímeken hordozó jajköltészet sosemvolt keservei áradnak a mű minden porcikájából. Az úthengerként robogó önnön poézisa által pépesre passzírozott poéta profetikus halálhörgése még sokáig ott mereng az értő olvasók szívbillentyűi körül. Lehet ugyan Frady Endrét nem olvasni, de aki így tesz, az tőlem ne számítson még kegyelem kettesre sem!” /Henger Hubáné Cizellay Cecília, magyartanár és nehézgépkezelő idénymunkás/

„Mi ez az SMS-sé butult véglényhörgés?! Honnan bűzlik ez az elmeroggyant kipállás?! Ezerszer inkább egy jobbról nekem ütköző piros londoni emeletes busz okozta kóma, mely megakadályozza ennek a klapanciának az újraolvasását, mint ennek a klapanciának az újraolvasása! Anyám szerint nem kellene az ördögöt a falra festenem, de ha az erről a falról lecsorgó festék örökre rászárad Frady Endre klaviatúrájára, akkor boldogan vállalom a kockázatot! Emberiség, értetek teszem! Don’t cry for me Humanity! The truth is I never left you!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Róbert, a hőős, ki csak néépének élt!” /az emberiség/

„Na, be lehet fejezni ezt a hamis kornyikálást, mert olyan pofonok jönnek, hogy még az őrangyalok is sorban fognak feküdni a gipszelő előtt!” /Chuck Norris/

Tesztet osztó osztott: „Nesztek,
Itt vannak az IQ tesztek!
Olyan nehéz, mint az átok,
S van rá kerek egy órátok!”

Mindenféle furcsa ábrák!
Kemény Henrik-féle báb-rák
Módján fejünk rezgett-ingott,
S nem volt átizzadtlan ing ott.

Ifjakból lettünk mi antik
Tekintetű őszes tantik;
Egy óra alatt vagy hatot
Öregedtünk – a teszt hatott!

Elérni a magas IQ-t
Szoros csapás, keskeny gyíkút.
Csak az kússzon-másszon rajta,
Kinek agya fura fajta!

„Dárágoj költő továris, nagyon köszönöm, hogy az ábrák szóra nem a lábrák rímet alkalmazta, mert nekem az volt és emiatt kénytelen voltam mindkét lábamat sínbe téve levágatni a Nyizsníj Zsugorod – Amputolovó vasútvonal egyik szerelvényével. Szerencsére a férjem szemében nem vesztettem a vonzerőmből, mert szerinte szép az, aki térdek nélkül tetszik. Igaz, hogy azóta Nagyezsda helyett Kisezsdának hív, mert szerinte alacsonyabb vagyok, mint az IQ-m. Kedélyes ember…” /Nagyezsda Jókaja Bablevesova, szovjet szakácsnő/

„Fontos a jó kedély és a laminárisan hömpölygő testnedvek! Az ép testben ép lélek elv alapján az optimális testi-lelki állapotú ember IQ-ja megegyezik a vérnyomásával. Ha ezen értékek nagyon eltérnek egymástól, akkor két szélsőséget tapasztalhatunk: a halvérű tüttyögő géniuszt és a gőzagyú dühönc akarnokot. Skizofrének esetében esetleg mind a kettőt. Ööö… mi ez a horkolás? Ja, csak megaludt a tej a számban. De miért pont most?! NEIN!!!” /Dr. Prof. Karl-Heinz Katzenjammer, a Mensa GermanIQa Tudathas alcsoportjának führere/

„Néptestben néplélek! Nem kell ide blikkfang, csak egy kevés józan paraszti ész, meg jó sok tokaszalonna veres hagymával! Arra csúszik jól a kadarka, meg a törköly! Lesz is abból olyan egészséges testnedv, hogy az ember a verandáról is lepössenti a szomszéd kakasát, amikor az túl korán rikkantja, hogy kukurIQ!” /Szügy Jenő, traktoros és két lábon járó néplélektan/

„A vitéz Lejszló csihipuhizza laposra a költő úr fejét egy palacsintasütővel, amiért az engedélyem nélkül belevett ebbe az eszement okosságba! A sosemvolt rákbábom meg gyökerestől tépkedje ki az orra szőrét! Nesze-nesze!!!” /Kemény Henrik, bábművész bácsi/

„Költő úr, magának olyan alacsony az IQ-ja, hogy még megüti a bokáját! Az ’átizzadtlan’ szó nyelvtanilag pedig nem létezik! Ezért most grammatika szankciókat fogok bevezetni! Kezeket fel! Irány a helyesíró terem! Felemelt kezekkel futólépés! Egy-két, egy-két, egy-két…” /Pontosvessző Grammatika, magyartanár és trollkodó nyelvtannáci/

„Elnézést, csak annak apropóján mertem előállni ezzel a mélylírával, hogy sikerült a Mensa IQ tesztem. Most már papírom is van róla, hogy bármi is lehetnék, ha lenne hozzá tehetségem, de nincs. Bocs, hogy élek!” /Frady Endre, költőgigász/

„Mi ez az agyatlan métely?! Mi ez az elmeháborodott gyíkcsapás?! Egy ilyen emberszabású lénynek, aki az Intelligence Service-ről is azt hiszi, hogy egy okos autószerelő műhely, nem kellene verset írnia az IQ-ról… sem! Sőt semmiről! De ír! Mindenről! És milyen harmatgyengéket! Anyám szerint legalább a szorgalma dicsérhető, és mivel a dialektikus materializmus szerint a mennyiség egy idő után átcsap minőségbe, egyszer majd biztosan ír valami jót is. Szerintem az egész emberiségnek összesen nincs hátra annyi ideje és legfeljebb a hullámok csapnak át a fejünk fölött, ha még sok ilyet kell elolvasnunk! Apage Fradytas!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én IQ-m olyan magas, hogy csak én tudok odáig felugrani és lefejelni!” /Chuck Norris/

Pityuka, te szedte-vette!
Konnektorba nyelvedet te
Be ne dugd, mert jön a váltó-
-áram, megráz s csupán nyáltó
Marad földön fejed helyén,
S azonosíthatlak, hej, én!

Én vagyok az, Pityu fiam
(Ángliusul írva: I am),
Kinek szava néked parancs,
Úgyhogy azt a vodka-narancs
Italt köpd ki s tütü helyett
Igyál inkább magyar tejet!

Szedte-Vette Pityulika!
Postás bácsi orra lika
Nem azért van, hogy a körződ
Belenyomjad, hol a szőr ződ,
Hanem azér’, hanem azér’…(?)
Vér, hol foly', ha pattan az ér!

Pityuka, te átok kölök,
Korláton, ha könyökölök,
Nézve, szembe' erkélyt ki ken
Lilára a tizediken
(Elborzadván, mit nem művel?!),
Farba ne döfj kötőtűvel!

Pityu, hogyha felnőtt leszel,
S eszedből sokat vesz szesz el,
S csökött agyaddal a léha
Utód-féléidnek néha
Mutatni akarsz majd példát,
Összes fentieket éld át!

„Tárgyi tévedés forog fenn! Az én orrom likában nem szőr ződ, hanem ami rájaszáradt az egész napos lótás-futásban. Úgy hajtok, hogy a végén még elpattan bennem egy agyér és orrvérzésben pusztulok el, mint a nagy Attila, a hun! Sebaj, úgyis azért élünk, hogy a temetésünkön szépeket mondjanak rólunk! Hány sorsjegyet adhatok?” /Nagy Attila, a huncut postás/

„Kibírhatatlanul unalmasak ezek az öreg fószerek! Az erkélyen mégiscsak meg kellett volna katétereznem a vén szivart a kötőtűvel! Az ilyenre mindig ugrik! Igaz, hogy utána hamar elkenődött volna, én meg most fiatalkorúként ülhetnék ártatlanul Tökölön és várhatnám a jó magaviselet miatti harmadolást.” /Szedte-Vette Pityuka, érettségi tétel díler/

„Jaj, Pityu! Inkább én csapjalak meg, mint az áram!” /Dr. Szedte-Vette István, államügyész/

„Drágám, ne legyél már olyan szigorú a gyerekkel! Ő is önálló lény, akinek szabad akarata van! Állandó korlátok között hogyan fog felnőni? Mi lesz így belőle? Legfeljebb rendes ember, de abból meg nem lehet megélni!” /Dr. Szedte-Vette Istvánné Atyala-Patyala Izidóra, hair stylist/

„Végre egy nekünk, pedagógusoknak is sok hasznos útmutatást adó nevelésmű! A színjózan hazafisággal átitatott költő szarkasztikus tükröt tart a szennyes szentimentalizmusban szutyorgó szülőtársadalom nyálas pofázmánya elé, amikor a saját szájával jelenti ki a tutit és aszondja meg a frankót! Egyenest bele a pacekba! A becsődölt gyereknevelés sötét középkorának értékvesztett iszonyát jelképező lila lakótelepi erkély képe lerántja a leplet azon értő fülekkel halló szülők és pedagógusok szeme láttára, akik mindent tudni akartak erről a témáról, de sosem merték megkérdezni. Éljen a makarenkói pofonlíra!” /Izom Igor, tornatanár és cirkuszi idényerőművész/

„A vodka-narancs és a magyar tej nem vagy-vagy, hanem is-is! Turmix!!! Térjen be ön is a rottyantópettyesi Turmix Csárdába, ahol minden törzsvendég egyet fizet, kettőt lát!” /Kancsal Kenéz, mixer és csárdatulajdonos/

„Ha Frady Endre agyát egy olyan skálán helyeznénk el, melynek egyik végén egy kőkorszaki kőbaltás gyilkos agya van, a másik végén pedig egy kifinomult lírai költőé, akkor valószínűleg a baltás gyilkosé kerülne középre. Úgy is mondhatnám, hogy interpolálás helyett extrapolálást kellene végrehajtanunk, de nem mondom, mert anyám nem értené, úgyhogy máshogy fejezem ki magam: Mi ez a retardált kivagyiság?! Mi ez a közízlést földig romboló, felszántó és sóval behintő barbár gusztustalanság?! Mi ez a lábszagú kultúrterrorizmus?! Anyám szerint bakfitty! Milyen igaza van!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyáltalán nincs igaza!” /Bakfitty Botond, kecskebak fittyegető és heknyekukk tuszmákoló/

„Babakoromban egyszer én is bedugtam a nyelvemet a konnektorba, mire zárlatos lett egész Texas és leégett az összes erőmű. De ezt a szüleim mesélték, én csak a finom méregerős paprika-szerű ízre emlékszem. Onnantól kezdve az anyatejet is csak chili túladagolással voltam hajlandó meginni. Túró Rudiból is a magyar paprikás a kedvencem!” /Chuck Norris/

Fregolin a fürdőgatyák
Levüket bár rád csorgatják,
Ne tartsd őket ádáznak!
Csupán kicsit rád áznak.

Vízre hat a nehézkedés!
Jó, ha eszedbe vésed és
Nem állsz oda alája,
Fejed el ne találja!

Hamar minden jó véget ér,
Napsütötte lesz még e tér,
S fürdőruhatáradnak
Díszei mind száradnak.

„Óccsó fürdőgatyának híg a leve!” /dakota közmondás/

„Gatyaeső után kapanyél!” /piréz közmondás/

„Eső, kapa, négy hering!” /dél-eszkimó közmondás/

„Nem csak a vízre hat a nehézkedés, hanem mindenre, sőt mindenkire! Én is, amikor tornagyakorlatoztam a nyú'tón, a pontozóktól folyton 9,81-et kaptam, ami g!” /Isaac Newton/

„A nedves fürdőnadrágok a kellemesen meleg éghajlatú Katarban száradnak leggyorsabban, így logikus, hogy a fárasztó mérkőzések között gyakran fürdőző játékosok érdekében itt rendezzük meg a 2022-es téli futball világbajnokságot. Aki korrupcióra gyanakszik, az gonosz és annak a nemzeti tizenegyét kizárjuk ebből a remek pénzes buliból nemes sportvetélkedésből!” /Sepp Blatter, a FIFA elnöke/

„A mű az előremutató gondolkodás elementáris hovatovábbja, a negatív tényekből a pozitív jövő felé terelés csimborasszója, a nihiltagadás multieksztázisa! A nedvesen csöpögő fürdőgatyákban materializálódott reménytelenség ellen veszi fel a küzdelmet a 8-8-7-7-es ritmusával is polgárpukkasztó szinergikus aktuállíra a maga öntörvényű ürömszimbiózisával és pszeudo életmajdnemigenlésével. Igazi feltét nélküli gyönyörkatarzis! Órák óta nevetek, pedig sírnom kéne! Eviva la poetica!” /Líra Lajosné Palatinusz Poétika, a Hamu és Homály c. mélyirodalmi folyóirat parttalansági főszerkesztője/

„Molto belle! Mi az, hogy a nevem forrásmegjelölés nélkül szerepel egy versben, ráadásul ilyen gyalázatosan gyenge versben, én pedig a jogos jogdíj híján falom ezt a feltét nélküli üres spagettit?! O, dio mio, mortadella pastasutta arrivederci amore! Mangiare gatto fritto! Plágium! Vendetta!” /Giovanni Fregoli, talján kötélverő és macskaütő sintér/

„A fregolin fityegő fürdőgatyák kétharmada fecske, igaz ugyan, hogy nem a gyorsan száradó afrikai, hanem a lassabb európai fecske, ami az én találmányom, ám én mégsem vagyok még csak megemlítve sem! Ez plágium a legjavából! Herr Költő, ebből akkora jogdíjper lesz, mint egy töketlen afrikai fecske utazósebessége!” /Franz von Fecske, magyar származású migráns NDK-s divattervező/

„ Pállgium?! Már évekk ótta keresgéllem a Mengyelejev-félle táblázattban, de seholl se talállom! Lehet, hógy még fell se fedeszték? Adig lyó...” /egy magát megnevezni nem kívánó ex-álamfő/

„ Ne egy töketlen fecske csepegő fürdőgatyája alá állj ál, költörpöm, hanem az enyém alá! Abból aztán tényleg dől a lé! Garantálom, hogy úgy szétázol, mint Noé dezertőr birkája!” /Mobil Dick, az úszóversenyről úszóversenyre hordozható bálna/

„ Mi ez a bárgyú mélybarna iszappoézis?!  A banális témák bedarálója ezúttal egy végképp senkit sem érdeklő tárgykört tiport maga alá. Hogy penészedne rá egy töketlen afrikai fecske fürdőnadrág! Anyám szerint a fecskegatya nem is olyan gáz, de hát egyrészt az ő dzsentri felmenői még a bukjelszoknyán feudalizálódtak, másrészt talán sosem látott a siófoki SZOT üdülő menzáján babfőzeléket ebédelő öntőmunkást kora délután sörhasast ugrani a vizeletszagú Balatonba. Null Komma null!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én mindig svédacél fürdőnadrágban úszom, mert ha a SZOT üdülőbeli babfőzelék ebéd után szellentenék a vízben, még a vasbeton gatya is szétszakadna rajtam.” /Chuck Norris/

Őrmesterné pisztolyt rántott
Családjának vacsorára.
Véletlen’ átlőtt egy fánkot,
S eltörött a szomszéd gyára.

Mikroba Gyár, szanaszét szer,
Elgurult a sok mikroba…
Rím: Senki sem léphet kétszer
Ugyanabba a golyóba!

(Költő, hogyha téma van, ír,
Ha meg nincs, hát költ magának.
Így lett e pisztolyos panír:
Pistol diem! - Lőj a mának!)

„Jaj, megsebesültem! Minden tiszta lekvár! Azt hiszem, meghalok...” /az átlőtt fánk/

„Ezzel az erővel akár fel is foghattad volna a lövést, te idióta lekváros mutáns tésztaféle! Most mi isszuk a levedet!” /egy elgurult mikroba/

„Miért is költöztem el Mézgáéek mellől?! Ezek a Csávás őrmesterék még náluk is nagyobb bajkeverők! A múltkor a frizsiderben felejtett zoknimat robbantották fel, most meg a mikroba gyáramat lőtték szét! Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek politikai menedékjogot kérni valamelyik nálunk is jobban teljesítő balkáni banánköztársaságban. De melyikben? Hja, kérem, a bőség zavara!” /Máris Ottokár, a szomszéd/

„Ne nyivákoljon, Máris szomszéd, mert rögvest bevitetem a kapitányságra és ott olyan menedékjogot kap, hogy a fal adja a másikat! Nem elég baj nekem, hogy a nejem bepanírozta és kirántotta a szolgálati pisztolyomat, még maga is kavar?! Nehogy kiderítsem magáról, hogy maga eredetileg Marish ben Somsed migráns, aki elvette a hazai mikroba-régészek munkáját! Hamar jön ám a TEK, s lesz nagy pofon matek!” /Csávás Kálmán, őrmester/

HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM LŐHETED SZÉT A MIKROBA GYÁRAINKAT! Nemzeti Inzultáció /nagy kék plakát/

„Micsoda költő, mekkora líra?! Nincs témája és ennek ellenére a semmiből is létrehozza a mindenséget! Teremtő költőisten, aki a kutyagumival kevert lócitromos tehénlepényből is váratlanul várat emel, méghozzá nem vontatott vonakodással, hiszen a vonat nem vár! Keresztrímek, mélység, magasság, szélesség, hosszúság! A semmitmondás csimborasszója, a nihil netovábbja! Heurisztikus hovátehetetlenség!” /Netovább Nihilné Jajvörös Jolán, középiskolai magyartanár és nyári balatoni büfé-hekker/

„Szétlőtt mikroba gyár?! Legyilkolt fánk?! Panírozott pisztoly?! Mi jöhet még, sajttal szórt rendőr és marinírozott amőba szegy?! Költő úr, maga ön- és közveszélyes egysejtű! NEM ENG.!!!” /Totyaki Taploncz, főcenzor és elmegyógyintézeti éjjeliőr/

„Ha egy idegen civilizáció ügynöke elolvasná ezt a vérlázító óborzalmat, nem hinné, hogy a legfejlettebb földi faj egyik tagja írta. Pedig Frady Endre az emberiség legnagyobb részének véleménye ellenére is homo sapiens, ám az ő ősei pár millió évvel tovább maradtak fenn a fán és csak nemrég értek földet, de akkor sem másztak, hanem estek. Fejre. Anyámnak meg is tiltottam, hogy fák alatt álldogáljon, nehogy véletlenül rázuhanjon valami visszamaradott hónaljvakaró Frady rokon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer az én fánkomat is átlőtték, amikor ettem, de a fogamról visszapattanó dum-dum golyó a fánkon újra áthatolva végzett a támadómmal. Nekem csak a szemöldököm lett lekváros, szegény fánkom viszont kétszer is belelépett ugyanabba a golyóba!” /Chuck Norris/