Frady Endre

Vízben úszik Doktor Ambrus,
Nézi őt egy cet, egy ámbrás,
Amit hősünk tarkón fejel,
Így e meeting harccá fajul.

Bálna tátja száját nagyra,
Ám a főhős így szól: „Négyre
Kint kell lennem már a parton,
Akkor indítok új pert én.”

Doktor Ambrus hírhedt ügyvéd,
Akit nem állít meg így vad;
Bálnát talppal rúgja állon,
Majd perel cetzsírgyár ellen,

Mivel színleg hithű műzöld
(„Piktor, házam zöldre mázold!”)
Szószéke a magas lóhát,
S így még nagyember is lehet!

„Mit képzel, költő úr?! Magyarország kultúrnemzet, jogállam és fejlett demokrácia! Nehogy már elhitesse velünk, hogy valaki csupán azáltal, hogy egy bálnarúgó, nagyhangú jogász, komoly karriert csinálhat?! Egy a miénkhez hasonló munkaalapú társadalomban a keményen dolgozó kisembereké a jövő!” /Holdkór Hümér, hódidomár/

„Ne piktorozz, takonyarcú, ne piktorozz, mert kirúgom alólad a magas lovat, meg a nagyzási hóbort, te gyurgyalag! Mióta itt Ausztriában ötször annyit fizetnek feleannyi melóért, nem tűröm többé, hogy csicskáztass, te túlfújt hólyag!” /Piktor Viktor, szobafestő és mázoló/

„Az összes ügyvéd monnyonle! Ők tették tönkre az országot, meg a mérnökök! Húszezret kérnek egy aláírásér! Takaroggyon minden orvos és tanár! Vesszen az értelmiség! Abcúg celebek! Mienké az ország, magunknak épíccsük!” /Düh Dezső, sajtgyári öntőmunkás/

„A képmutató állatja! Strandolás közben bálnákat rugdos, oszt’ közben meg velünk pereskedik! Na, ússzon csak még egyszer a mi felségvizeinkre! Megszigonyozzuk, kifilézzük, bedaráljuk és már a piacra is dobhatunk egy szállítmány vastag pofabőrős ügyvéd virslit!” /Szügy Szilárd, a Western Cetzsírgyár (WC) szerves hulladék újrafeldolgozási igazgatója/

„Ugattok, senkik?! Fogtok ti még a saját taknyotokban-nyálatokban csúszva-mászva kegyelemért könyörögni a trónszékem előtt! De én onnan is köpni fogok rátok, bár nem vagytok méltók még a nyálamra sem! Mi, hogy belerúgtam-e egy ámbrás cetbe?! Közötök?!” /Dr. Ambrus Ajtony, bálnarúgó zugügyvéd/

„Kikérjük magunknak, hogy hőn szeretett és tisztelt Ambrus ügyvéd urunkat aljas és öncélú bálnarugdosással vádolják! A zöld ügyek összcivil szervezeteinek legelkötelezettebb jogtanácsosa különb bánásmódot érdemel! Zugköltőcske, magának akkora pert akasztunk a nyakába, amitől olyan öröklődő székrekedése lesz, hogy még az ükunokájának is rasztára fog izzadni a hónaljszőre tőle!” /Gyökér Gyula, a Természetet Rendületlen Állhatatossággal Gyönyörűsítő Alapítvány (TRÁGYA) szóvivője/

„ Szociopatológiai és pszichodiktátori kutatásaim szerint Dr. Ambrus Ajtony minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amik a mai Magyarországon őt naggyá, sőt akár az ország legfőbb tótumfaktumává is tehetik.  Ha csak feleennyi rossz tulajdonsága lenne, már rég a börtönben ülne, így viszont övé a jövő. Nekünk pedig már csak egy lehetőségünk maradt, a fejvesztett menekülés.” /Dr. Hárshegyi Lipót, a gyakorlati pszichopatológia professzora/

„ Frady Endre a kancsal rímek koronázatlan királya! Na, jó,  lehet, hogy csak az ügyvezető igazgatója, de azért így is elég büfé benne és nagyon ott van a szeren! Csak a költés után levett vizeletben meg ne találják ezt a szert, mert nekünk Frady Endre egy szirt, aki verseivel a lelkünkbe szúrt, és a szívén sosem visel szőrt! Tök zsír a csávó! Hajrá Frady! Hajrá Frady!” /Bandzsa Béla, az újpesti Frady Endre Gimnázium és Versgyártási Szakközépiskola 3.f. osztályos tanulója/

„Mi ez a retardált rímmámoros rühmétely?! Mi ez a bálnavizelet szagú langymeleg dágványgejzír?! Anyám szerint kancsal rímet írni olyan, mint szőrös kecskére kopasztót  bazírozni, de hát ő szegénykém a közmondásoknál mindig is telefonos segítségre szorult. Én mindenesetre ezt a Frady verset csak azért nyomtattam ki, hogy galacsinná gyűrve lehúzhassam a vécén! Ha van köztük véletlenül egy kísérleti laborból szökött írástudó egyed, akkor jaj a csatornapatkányoknak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Amerikában is az ilyen vastag arcbőrű ripacsokból lesznek a legnagyobb emberek. Egészen addig, amíg le nem rúgom a fejüket. Lehet, hogy el kéne látogatnom Magyarországra is?” /Chuck Norris/

Nem jó hír a magyar fülnek:
Ápolónők menekülnek,
s persze már az orvosok is.
Se mézes madzag, se csokis

nem tartja őket vissza már:
„Aki marad, az is szamár!”
Mire Mikulást hoz vasszán,
csak az ide nősült Hasszán

doktor agyműt tökegyedül:
„Polcon, amin kiskegyed ül,
van, asszem a donor agya.
Ha megkérem, ideadja?”

Látogató visít, ájul,
mája szolgál cseremájul,
s vág a többször használt szike…
Ez a jövő! Elhiszik-e?

„Hiszi a piszi! Amikor legutóbb beteg voltam, luxusellátást kaptam Mákony professzor úr magánklinikáján. Többféle menü volt, de én a’la carte ehettem és mindig két-három ápolónő sürgött-forgott körülöttem. Nem értem, mi ez a hiszti a magyar egészségügy körül?” /Vastagbőr Virgilné Toka Terézia, miniszterfeleség/

„Én mint píszí, azaz politically correct személy, nem hihetek abban, hogy egy nálunk letelepült arab orvost csak a keresztnevén szólíthatunk és abban sem, hogy ne lenne annyi esze, hogy itt maradjon tök utolsónak.” /Dr. Korrekt Kelemen, a Jogászok A Jövőért! (JAJ!) civil szervezet szóvivője/

„Ez a jövő?! Ez már a jelen! A jövő elkezdődött! Én meg itt maradtam egyedül tökutolsónak az egészségügyben, úgyhogy indulok jómagam is kifelé. Nem kapcsolom le a villanyt, mert úgysincs már áram se.” /Dr. Hasszán Ben Izmael, általános kül-, bel- és természetgyógyász, ideg- és elmesebész, szülész-nőgyógyász, kezelőorvos és gyógyszerész/

„Na, költő úr, már megint bérretteg és kelti a pánikot?! Jobban fél a tényektől, mint a tenyeremtől?! Inkább hisz a szemének, mint nekem?! Na, fáradjon be sovány sertés vágtában a hangszigetelt alagsori irodámba, és ott majd elbeszélgetünk! Még egy ilyen letargikus klapancia és soron kívül átkerül a várólistámról a verőlistámra! Meg vagyok értve?!” /Csávás Kálmán főfőfő, a Rendszert Egyben Tartó Ellenségmentesítő Kaszt (RETEK) karizma/

„Én nem mézesmadzagra vágytam, hanem normális fizetésre és emberi munkakörülményekre. Itt Ausztriában mindez megvan. A középiskolai matektanár férjemmel esténként leülünk a gép elé, a neten elolvassuk az otthoni egészségügyi és oktatásügyi ígéreteket és többet röhögünk, mintha elmennénk osztrák Sas kabaréba.” /Szinusz Szilárdné Szuri Szidónia, diplomás ápolónő/

„Muszáj volt a polcon hagyni a donoragyat, mert félbe kellett szakítanom az agyátültetést, mivel indult a londoni gép! Money, money, money, must be funny in the rich man’s world!” /Dr. Hentes Huba, agysebész/

„Hentes doktor úr mindig jól méri fel a helyzetet. Tévedni ugyan emberi dolog, de neki mindig igaza van, mert ő egy állat.” /Hannibál Anti, portás/

„A költő ismét a nép felhangján szólal meg és féljózan paraszti észjárással tunkolja bele vészharang kongatóan primitív gondolatait a keményen dolgozó kisemberek lelkivilágának szaftjába. A tompa rímpárok nemes egyszerűsége kanonikus konnotációban áll a látszólag felszínes elsődlegességgel. A közkórházak kiüresedése a mai eldologiasodott emberiség álspiritualitásának visszataszítóan magával ragadó pszeudo-szintézise. Mene tekel ufarszin, valamint meneküljön, ki merre lát! Igazi fals futurológia líra!” /Hungarikum Heuréka, az Állami Verstani Hivatal (ÁVH) mellébeszélés ügyi főelőadója/

„Íme így kell egy fontos társadalmi kérdést agyatlanul agyagba döngölni! Frady Endre felmarja a témát, megrágja, megemészti, majd szükségét végző panelbulldogként egy fa tövébe nagydolgozza és földet kotor rá. Egy átlag lakótelepi eb ezen a ponton némi szégyenérzettel ott hagyná rohadni a művét, ez a degenerált kutyaütő azonban megjelenteti, és gyanítom, hogy még büszke is rá. Anyámat figyelmeztettem, hogy séta közben nézzen a lába elé, nehogy véletlenül belelépjen egy Frady műbe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer meglátogattam egy idős, beteg magyar rokonomat egy lerobbant pesti kórházban. A hasfalamon fentem meg a csorba szikét és a nyálammal fertőtlenítettem. Közben kiderült, hogy minden orvos elmenekült, úgyhogy nekem kellett kettévágnom a saját szívemet és az egyik felét beültetnem az ő mellkasába. Azóta fekete öves karate bajnokként éli az életét.” /Chuck Norris/

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a mindenkori politikai elitet és teljes rokonságukat betegségük esetén kizárólag közkórházban, ügyelet utáni túlórában lehet kezelni?” /népszavazási kezdeményezés/

Poharamban melankóla...
- Akarsz most beszélni róla? -
- kérdi jó pszichiáterem.
Taxit fog és nálam terem.

Italomból megkínálom
s rögvest elkapja az álom,
hol a nihilszürke semmi
a főszereplő és nem mi.

Körben végtelenek szállnak
s szájszélen csurranó nyálnak
földet érő fröccse hallik
s szemben megnyílik egy fal lik.

E nyílás egy régi rege
szerint tán a nyúl ürege,
honnan malterport szór Aliz,
s szánkban marad egy kis fal íz.

Pszichiáterem már okád
s hörgi: - Merre van egy jó kád?
- Itt van, éppen benne fekszem
s nyammogok egy száraz kekszen!

Mentők jőnek, kopogtatnak,
s jobb kezében mind a hatnak
vastag bélmosócső figyel...
Így elrontani a napom, így el!

„ Na,  elkövető úr, akkor most szépen elmeséli, hogy mit tett a helyszínen lefoglalt italba, honnan szerezte, kitől vette és mennyiért, valamint azt is, hogy mióta él ezzel a szerrel?! Jól teszi, ha mindezt gyorsan elcsicsergi, mert ha nem, akkor beküldöm Barom őrmestert, aki arról híres, hogy előbb üt és csak azután rúg! Ja, és minden, amit azután fogatlanul elhörög, felhasználható maga ellen! Szóval?” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, az Állami Csendőri Intézmény (ÁCSI) információ kikényszerítési főparancsnoka/

„ Meglátogattam az érzelmi vészhelyzetben lévő szuicid -gyanús páciensemet, aki megkínált egy itallal. Onnantól kezdve csak valami pszichedelikus körhintára emlékszem és arra, hogy Lucy jött velem szemben az égen gyémántokkal...” /Dr. Agyvíz Artúr, pszichiáter/

„Melankóla mellé mindig örömpörköltet kell enni, mert a kettő hatástalanítja egymást, így aztán nincs semmi értelme, de  legalább hizlal, úgyhogy irány a fitnesz termem! Egy-kettő egy-kettő!” /Bivaly Bertold, body builder és táplálkozási tótumfaktum/

„Na mi van, költő úr?! Bánatában magába döntött pár pohár búfelejtőt és papírra hányta a rémálmait? Az utóbbiért kár volt! NEM ENG.!” /Totyakvári Tüttyő, főcenzor helyettes/

„A két pácienst a helyszínen lekezeltük és turbulens melankólika gyanúval kórházba szállítottuk, ahonnan egy nap múlva kiengedték őket, majd két napig takarítottak utánuk.” /Dr. Bélspricc Bedő, mentőorvos/

„Aha, szóval ez a lókötő költő meg a pszichopata haverja itta meg az indiai elefántunk múlt héten ellopott depresszív székrekedés elleni beöntő folyadékát! Szegény Jumbó azóta is csak sír, nyög és duzzad!” /Patássy Petúr, állatkerti elefánt gondozó/

„A 'Mit gondolt a költő?' kérdés itt a költővel együtt értelmét veszti, hiszen a tudat feloldódik a pszichedelikus mély énben, miáltal a 'Mit vizionált a nihilben feloldódott költősemmi?' kérdés a célravezető, már amennyire a totális valamitlenségben létezhet egyáltalán cél. A széteső rímfolyam során a bármi akármivé lilul és a keszekusza mindenség önnön negáltjává jegecesedik. Igazi holisztikus tetszhalállíra!” /Nihil Nelli,  a Magyartanárok Állami Vezérfelügyeletének (MÁV) ideológiai tudathasítója/

„Mi ez a már a saját hamvába holtsága előtt sem létező nagy büdös nulla?! Egyedül a hányinger hatására történő kádkereséssel tudok azonosulni, mert pont ilyen érzés fog ott el az olvastán. Anyám szerint mindenesetre vagy megvárhattam volna, amíg ő befejezi a fürdést, vagy a kád helyett a vécéhez rohanhattam volna, mert így kezdhetett újra zuhanyozni. Látod Frady, mit okoztál?! Hogy a szomszéd kutyája nagydolgozzon a lábtörlődre! Na, pont ilyen érzés, amikor megjelenik egy versed a monitoromon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem egyszer tévedésből ki akarták mosni a gyomromat, de a gyomorsavam feloldotta a gumicsövet és a gyors emésztési gyomormozgásom berántotta az orvos karját. A  teljes orvost szerencsére nem, mert vállban elharaptam.” /Chuck Norris/

(meghívóvers)

- Hogy van benned ennyi öröm?! –
- vizslat a jó börtönőröm,
s közben sánta lábbal kapál:
- Áruld el ezt nekem ma, Pál!

Bár te vagy a megkötözött,
Két bibliaírás között
Emlegetsz egy héber nevet
S be nem álló szád csak nevet!

Ilyen víg rab igen ritka!
Örömödnek mi a titka? –
- smasszer alázattal kérdi
s szisszen; lábfájása térdi.

- Név, miről szólsz, Jézus vala,
s ő vidámít, salalala!
Örömpörkölt, amit tolok
én s a többi apostolok.

Lurdy Házba hogyha elmész,
s agy-ered nem lepi el mész,
örömforrást megismered,
s lelkedből majd joy-juice ered!

„Mivel Rafa Benitezt mégsem rúgták ki, én hagyom itt a Real Madridot, úgyhogy momentán ráérek elmenni örömködni. Rám is fér! Ugye ilyen vallási izén is viselhetem a hajzselémet?” /CR7, focidroid/

„(füttyögés)” /R2D2, droid/

„Jaj, tervezőm! Ez az Artu már megint belekever valamibe! Milyen előadásra menjek el, hogy tolmácsoljak egy zseléfejű focidroidnak?! Tizenhatezer nyolcszázötvenhárom az egyhez az esélye, hogy ebből valami oltári nagy baj lesz!” /3CPO, protokoll droid/

„Pál apostol már kétezer évvel ezelőtt tudta, hogy milyen Istentisztelet lesz most a Lurdy Házban?! Csoda! Ott a helyem! Szólok a Lujzikának is!” /özv. Slambuc Sománé Jatagáni Jolán, nyugdíjas jósnő/

„Jaj, Jolánkám, már megint megszállta az agyadat a szellemekkel táncoló túlvilági vallási tébolyod! Mibe akarsz már megint belerángatni?! Ne menjünk inkább macskakiállításra?!” /Beton Béláné Ló Lujza, az ELTE szkepticizmus tanszékének takarítónője/

„Érdekes, pont erre a beszélgetésre így ebben a formában nem emlékszem, de ha az ihletett költő így tudja, akkor így kellett, hogy legyen! Lehet, hogy ez volt az a térdből amputált lábú őr, akinek vigaszul elmagyaráztam ugyan, hogy szép az, aki térdek nélkül tetszik, de utána azért meggyógyítottam, megtérítettem, megkereszteltem és egy dicsőséges misszionárius élet végén megették a pápuák? Na, majd utánanézek itt a Mennyben!” /Pál apostol/

„Hé, költő úr! Maga itt jogdíjfizetés és hivatkozás nélkül elplagizálta a Kickapoo törzs mágikus holdfény elixírének, a Kickapoo Joy Juice-nak a nevét! Ha ezt Szőrtelen Joe megérte volna, akkor a maga skalpjának már rég annyi lenne! Így viszont én állok bosszút! Mindjárt indulok is a Lurdy Házba, csak előbb még erőt merítek a tüzes vízből! Uff!” /Magányos Görény, a Sült Béka törzs utolsó tagja/

„Mivel anyám hajlana arra, hogy elmenjen erre az össznépi örömködésre, kénytelen leszek rázárni az ajtót és kompromisszumként megengedni neki, hogy megnézze az ATV-n a Vidám Vasárnapot. Az én agyi ereimet a vers olvastán elkezdte ellepni a kínomban a falról kapart mész, ami a lerágott tapéta alól került elő. A salalala rím olvastán kötőtűvel kezdtem szurkálni a szemem, a joy juice-nál pedig konkrétan magam alá vizeltem. Azóta zöld-fehér buborékokat habzik a szám, de ez a kedves nővérke megnyugtatott, hogy a szuri… aúúúú… hatására ez hamarosan el fog múlni… el fog múlni… el fog…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Búcsúversem megírva, a nyakamban egy kötél, a gázrezsó bekapcsolva és már épp vagdosni kezdtem volna az ereimet, amikor a kezembe került ez a meghívó. Na, adok magamnak egy utolsó esélyt és odamegyek! Tessék mondani, ha mégsem tetszik, akkor van ott egy magas ablak, ahonnan kivethetem magam anélkül, hogy megvernének a biztonsági őrök?” /Bús Borzongold, kortárs költő/

„Ezek a nyavalyás modern Jancsik, Juliskák és Hófehérkék már nem dőlnek a be a régi jó almás és mézeskalácsos csábításnak! Nem tudná valaki megmondani az örömpörkölt receptjét? Elmegyek erre az izére, hátha ki tudom csikarni valakiből!” /Vasorrú bába/

„Figyelj banya, én minden receptet ismerek. Minden receptet is! De ha megmondanám, meg kellene, hogy öljelek. Így csak a vasorrodat lapítom ki a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

Tengerparti sziklaszirtek
Között nyomulgat a szír TEK.
Célszemélyük is van: Merkel.
Mér’ kell elrabolni? „Mer’ kell!”
- Így szólt hozzájuk az ukáz.

Magyar nyugger közben kukáz
Eltartani menyet, fiat...

S míg felrobban egy-két Fiat,
Volvo, Audi és Opel,
S túszt pár terrorista lop el,
S mindenütt erőszak tombol,
S rendőr bottal ütött nyomból
Elkövetők után kutat,
S sajtó lep el minden utat
Jeleként a világvégnek…

Hunok EB lázban égnek.

„Há’ hun él maga köttő úr, ha nem a Zeebéé lázába’?! Mink itten Ehunfalván nem aggóggyuk tele a gatyánkat a zarabus tenoristák mijatt, mer mink Árpád vére vagyunk, hej! Fegyverünk is van, hinnye, mer a kukából mostan esztet a véres kardot hozom, őseink véres kargyát!” /Dikmán Lajos, ehunfalvi nyugger/

„Ebláz?! Itt a lakótelepen?! Te jó ég, akkor rohanok a Mészáros doktor úrhoz beoltatni a Fifikémet! Jaj, de lehet, hogy már el is késtem és elkapta szegény kutyulimutyulikám?! Biztos azért vizelte tele tegnap este a liftet! Jaj-jaj brühühü!” /özv. Huttingerné, nyugdíjas műlovarnő/

„Ne gondolja, maga kozmopolita költőcske, hogy mi csak a köldökünket nézzük és nem foglalkozunk a külvilággal! Csakhogy mi nem vagyunk olyanok, mint a germánok, akik idegenszívű bevándorlókkal pakolják tele a válogatottjukat! Nálunk csupa echte ősmagyar játszik, mint például a Lovrencsics, a Priskin, a Leandro, a Kleinheisler, a Stieber, a Dzsudzsák, mega Nemanja Nikolics! Utóbbinak egyébként nem anyja Nikolics, hanem az apja, különben nem ő se Nikolics lenne, hanem az a valami más, ami abban az esetben az apja neve lenne, teszem azt Stockenbauer. Riariahungária a riariahungáriaiaké!” /Rüh Rezső, vattacukorárus/

„A lánglelkű européer költő a honi lábszagú euroszkepticizmus pszeudo-érzéketlen kipellengérezésével EB lázálmos morbid jajlírát kreál a III. világháború kitörésének esélyét magában hordozó kataklizma hullámból. A színes ellenpontok, pont ellenszínezik a seszínű nihilt. Mindenki olvassa el, akit a fortélyos félelem izgat!” /Góg Magógné Demagóg Nihilia, a Ködlila Kozmopolitbüro c. irodalmi folyóirat arculattervezője/

„Fortélyos félelem?! Imádom! Kedvenc mazochista szokásom és megélhetési forrásom is egyben a bérrettegés! Nekem mindegy, hogy fehérterror, vörösterror, narancsuralmi rendszer, éhínség, tömeges migráció, vagy véres terror, csak rettegni lehessen! Attól pörög az adrenalin és arra gerjednek az olvasók!” /Gyökér Gyömölcz, a Rémhír c. képes bulvárlap paparazzija/

„A próféta fojtogassa meg a szakállával ezt a nyavalyás költőt, hogy egy idióta rím kedvéért leleplezte a hollétünket! ” /Kalmanszahi ibn Csavasszan őrnagy, a szír Terror Elhárító Központ elfogató parancsnoka/

„Tisztelt alulművelt költő úr! Azt tudja-e, hogy a hun-magyar rokonságot még a brit tudósok többsége is kétkedve fogadja, mert sokkal több tény támasztja alá finnugor vonalat?! A csodaszarvas eredetileg rénszarvas, Csaba királyfi pedig egy Csubakka nevű jeti herceg! Amúgy minden híres ember ősmagyar sé még a híres Winnetou is egy Vén Ottó nevű emigráns erőművész leszármazottja.” /Dr. Ugor Igor, őstörténész/

„Ha Frady Endre versei répaszínűek lennének, nincs emberfia, aki megkülönböztetné őket egy menzaebéd utáni rókarajtól!  Anyám e hasonlatomat hallva elzöldfehérült arccal kirohant a mellékhelyiségbe. A zajokból ítélve éppen a fenti költeményt olvassa, pedig óva intettem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer engem is le akartak géppuskázni az ebláztól megveszett terroristák, de végeztek velük a hámrétegeimről visszapattanó golyók.” /Chuck Norris/

Duna partfalán van mérce,
Amellett horgászik Marci.
Medvetestű, szinte Böde,
S árnyékába bújhat Buda.

Dög nagy halat kézzel cibál,
Ezt festeni kéne Czóbel,
Tán a kódos srác, a Vinci,
Vagy Alfons Mucha, a vén cseh.

Ám festő nincs, csupán árvíz,
Marcin megremeg az orrváz,
S már-már megfojtja a Duna,
Ám arra jár Böde Dani.

Zöld-fehérben jön a fiú!
Markában remeg a folyó
Nyaka s szája hörgi: „Kinyír…”
S arcra hull, mint zsíros kenyér.

Ámul medvetestű Márton,
És még örülni se mer tán,
Mikor Böde jár már messze,
Duna meg egy véres massza…

„Veszélyességi pótlékot és véres megtorlást követelek, vagy különben megkerülöm ezt az országot! Inkább vájok magamnak egy új elkerülő medret, mint hogy még egyszer torkon ragadjon ez a veszett zöld-fehér medve!” /Duna, megtépázott folyó/

„Ennyi vért a Ryan közlegény megmentésekor láttam utoljára. Úgy látszik, ezeknél a megmentős műveknél nagyobb a fröcsögés, mint egy kegyelem kettessel záróvizsgázott betanuló nővér első napján a Karolina úti Vérellátó Központban. Like!” /Drakula Dezső, a Vampire State Building főportása/

„Muszáj voltam megzabolázni azt a suttyó Dunát, mert láttam, hogy az a nyavalyás folyó majdnem megfojtja a Marci barátomat, akivel szekrénytársak voltunk az oviban. Hasonlítottunk egymásra, csak neki a szügyön szigonyozott bálna volt a jele, nekem meg a pofára ejtett zsíros kenyér. Höhö!” /Böde Dániel, ferencvárosi válogatott labdarúgó/

„Megtisztelő a felkérés, de az utóbbi hetvenhat évben, amióta halott vagyok, nem festek valami jól.” /Alfons Mucha, néhai cseh festő/

„Dani barátom igazi vérmedveként tépte szét és fojtogatta a folyót! Mindent tökéletesen csinált, mert tévedni emberi dolog, de ő nem ember, hanem egy igazi állat! Böde Dani a legnagyobb király!” /Marhanagy Márton, medvetestű bálnavadász/

„Hé, ha a Böde Dani a legnagyobb Király, akkor én meg a legkisebb böde vagyok?! Hmm… lehet benne valami, mert erősen lötyög rajtam a mackóalsó…” /Király Gábor, válogatott kapus/

Rólam miért nem ír senki verset?! Talán nincs rám rím?!” /Kleinheisler László, válogatott futballista/

„Súlyos tárgyi tévedést követett el, költő úr! A képen látszik, hogy a délutáni nap nyugatról, azaz Buda felől süt a címszereplő hátára, így Buda semmiképp sem bújhat az ő árnyékába. Innentől kezdve az amúgy mérnöki szempontból érdekesen induló rímes szakcikk hiteltelenné és értékelhetetlenné válik.” /Dr. Lamináris Lemming, az Akadémia vízgazdálkodási szakreferense/

„Álljunk meg egy pillanatra… vegyünk egy nagy levegőt… számoljunk el lassan százig… majd mondjuk szépen és tagoltan, hogy… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! ELÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!!! Mi ez a fortissimoban öklendező rút szibarita váz?! Kinek a torkán akarja letuszkolni a költő ezt a fejétől büdösödő Böde-sodót?! Anyám szerint vehetnék neki Karácsonyra pár Czóbel képet, de nincs az a pénz, nekem legalább is nincs. Elköltöttem a Windows legújabb méregdrága, de fradyállónak hirdetett tűzfalára. Úgy tűnik, hiába… ÁÁÁÁÁÁÁ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha nekem bajom van egy folyóval, nem kezdem el fojtogatni, hanem egyszerűen eltorlaszolom egy heggyel.” /Chuck Norris/

„Jézus fiam átsétált a galileai tavon, Mózes kettéválasztotta a Vörös tengert, Józsué, Illés és Elizeus a Jordán folyót nyitotta szét, de ilyet, hogy valaki véresre ver és megfojt egy folyót, még én sem hallottam. Lehet, hogy ezt a Böde Danit bele kellene írnom a Biblia függelékébe?” /az Úr/

Füstköd ül a városon,
Árnyában egy pár oson,
Odalép egy harmadik,
S szmog köréjük alvadik.

Egyikük szól: „Hé, kávé
Nem kell, míg a BKV
Megállóban járatot
Várunk, ami várat ott?”

Tömött buszra szállnak ők
Túlfújt testű párnanők,
Szalag kerül karjukra
S hajaznak bősz varjúkra:

„Bérleteket, jegyeket!
Hé, ne várjak heteket!
Nincs?! Akkor ez bűntett és
Jár érte a büntetés!”

Míg csekknéző utasok
Arcára ül buta sokk,
Központban a cséká* kán
Csomót keres BKK-n.

*csapatkapitány

„Kikérjük magunknak, hogy a valamilyen érthetetlen okból szabadlábon lévő költő az emberek állati anyagiasságára hatva ellenünk uszítsa a közvéleményt! Aki járatos a közgazság… ööö… közgazdaságtanban, az jól tudja, hogy egy veszteséges állami mamutvállalatnak egy falat kenyérnél is nagyobb szüksége van egy fiatal bürokratákat eltartó, föléjük helyezett irányító vízfejre. Miénk az irányítás felelőssége és javadalmazása, mert megérdemeljük, az ellenőreink pedig a dolgozó népet szagolják.” /Dr. Rizsa Rezső, jogász gyakornok és BKK szóvivő/

„A miazmás rögvalóság szürkésbarna apokalipszisét megéneklő Frady Endre ismét szügyig merült az embert állati sorba görnyesztő eldologiasodás posványába és a költészetet arculcsapó szándékoltan primitív ragrímekkel alázza szénné a kopott valahazöld táblákba letörölhetetlenül beleszáradt lófehér krétaporon szocializálódott szolganép hónaljszagú légvárainak pszeudo optimista reménytelenségét. A nagyüzemi tézisből kilopott antitézis gerjesztette gyári szintézis annyiban különbözik egy győri sztárkézistől, hogy utóbbinak keres annyit, hogy ne kelljen magát másodállásban megutáltatnia a hetes buszon.” /Girbe Gurbáné Garbó Gréta, középiskolai magyartanár és másodállású BKV ellenőr/

„Mi ellenőrök a betartandó szabályokra emlékeztető tüske vagyunk a hálátlan társadalom oldalában. Előttünk, állástalan humánértelmiségiek előtt három út áll: a gyorséttermi mosogatás itthon, a gyorséttermi mosogatás nyugaton és a BKV ellenőrködés. Mivel szeretek ingyen utazni, én ez utóbbit választottam.” /Dr. Karpediem Kenéz, BKV ellenőr és állástalan asztrálfilozófus/

Még hogy túlfújt testű párnanő?! Ha nem lennék majdnem száz… khm… kiló, persze majdnem tiszta izom, akkor hogyan törölném képen a szemtelenül bliccelő panelprolikat és az óriáscekkeres vandál nyuggereket, mi?! Na, megállj, te zugköltőcske, jössz te még az én járatomra!” /Medve Matild, BKV ellenőr és fővárosi nehézsúlyú szkander bajnoknő/

„Mi ez a társadalmat fertőző lírahorror?! Mi ez a gusztustalan fikatömb?! A józan agyunkat bősz mongol hordaként legázoló és pusztán rímtechnikai öncéljával széttrancsírozó cséká kán kifejezés rémtette oly aljas dolog, mint jegyet venni valakinek egy Fekete Pákó koncertre az első sorba, a Hajdú Péter melletti székre! Embertelen! Ez az eszement elmeroggyadmány olyannyira kontraproduktív, hogy anyám előkereste a sublódból a nagyanyámtól megörökölt ’Ich liebe Beszkárt!’ kitűzőjét és tüntetően elment tömegközlekedni.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy ellenőr a buszon elém tolt valamit, talán a névkártyáját és közölte, hogy: Csekk! Erre én is bemutatkoztam, hogy: Chuck! Majd megfogtam a kezét és a tetőablakon keresztül kihajítottam a világűrbe.” /Chuck Norris/

Lehetünk már EB-n is kinn,
Elintézte nekünk Priskin!
Ám a legszebb volt, hogy Böde
Elgurult gyógyszerrel hő, de
Nagy ippont nyomott a bekken,
Aki szegény csak úgy nyekken-
-t, és ettől még ma is szédül,
S norvég helyett szamojédül
Motyogja, hogy „Ez a barom
Majdnem eltörte a karom!”
Pedig Danink csak a nyakát
Rántotta s ő szállt, mint vak át
Sunyin ásott kerti kúton
Pont egy g-vel a’la Newton.
Dani két véreres szemén
Látszik, ő doppingolt, nem én,
S amennyire habzik szája,
Annyi áldás szálljon rája!
  kórus:
Éljen a magyar részvétel, éljen a Dani!

(tánc!)

„Milyen doppingról ugatsz, te zsírhernyó?! Téged is úgy elhajítalak a nyakadnál fogva, hogy taknyod-nyálad egybefolyik, amikor pofára esel, mint a zsíros kenyér! Egy sárga lapot megér!” /Böde Dániel, válogatott labdarúgó/

„A ’Dette dyret nesten brakk armen min!’ szamojédül ’Tröhen ümcü csrige murduzom kröff!’, vagy valami hasonló. Nem vagyok biztos benne, mert már régóta nem otthon élek.” /Dr. Kücnyür Csrenyigli, szamojéd születésű nyugdíjas norvég sportorvos/

„Na, ne bohóckodjon itt Boborján úr! Most éppen norvég sportorvosnak tetteti magát?! Maga annyit tud szamojédül, mint én urduul! Na, vegye vissza szépen a kényszerzubbonyát és irány a kettes gumiszoba!” /Ursula Brünhilda, főnővér/

„Ezzel a Darth Bödével vele van az Erő és a tekintetéből látszik, hogy annak is a sötét oldala! Uralkodóm, ha őt magunk mellé állítjuk, akkor az egész Galaxist teleépíthetjük Halálcsillag Stadionokkal!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Mit merészel komcsi költő elvtárs?! Dopping adagolással meri gyanúsítani az orvosi stábot csak azért, mert az orosz atléták által használt vitamin készítményeket adjuk a fiúknak?! Igaz ugyan, hogy meccs közben habzik a szájuk, vérben forog a szemük és a lefújás után lasszóval kell megfogni és az öltözőbe cibálni őket, de ez csak a túlzott hazaszeretetükből és lelkesedésükből fakad!” /Dr. Dieter Überdosis, a válogatott Bayer Gyógyszergyár által szponzorált sportorvosa/

„Nyuszi voltál Dani fiam, nyuszi! Akkor még büszke voltam rád, amikor szellemesen agyagba döngölted azt a baromarcú bálnavadászt, de akkor már szégyelltem magam, amikor azt a sárga lapot felmutató spanyol feketerigót nem hajítottad fel a lelátóra! Hát ezt tanultad tőlem, hogy hangember legyél?!” /Böde apuka/

„Felháborító, hogy miközben az én kisfiam lőtte a legfontosabb gólt, ez a nyavalyás irkafirka mégsem főle g róla, hanem arról baltaarcú zsírfókáról szól! Mindegy, az EB-n már úgysem játszik, mert addigra kihizza még az XXL-es mezét is!” /Priskin mama/

„Rasszista költő! Csak azért, mert az én fiamat  Tannhäusernek, illetve... ööö... Kleinheislernek hívják – elnézést, de néha én is belezavarodom az uram bonyolult nevébe! - már ki is kell hagyni egy ilyen diadalmas költeményből?! De hiszen Helsingőrben, illetve... ööö... Oslóban ő rúgta a győztes gólt! Ebből per lesz! Ajvé, nagy a córesz, gumisamesz!” /Tannhäuser Kleinheisler mama/

„Kedves Böde Dani! Sorstársak vagyunk, hiszen mindketten október 24-én ünnepeljük a születésnapunkat és akaratunk ellenére mindketten szerepeltünk már ennek a minden erkölcsi alapot és költői tehetséget nélkülöző Frady Endrének valamely tébolyodott elmerettenetében. Egyrészt fogadd őszinte együttérzésemet, másrészt nem lehetne megoldani, hogy annak a szerencsétlen norvég bekknek a mintájára ezt a megátalkodott fűzfapoétát is nyakon ragadd és durr bele?! Anyámnak addig majd eltakarom a szemét. Éljen a Böde building!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egész ügyes gyerek ez a Body Dani! Ha nem lennék halhatatlan és szükségem lenne utódra, akkor belőle nevelném ki. Labdát szabályosan levenni ugyan továbbra sem tudna, de egy mozdulattal bárkit simán agyonverne!” /Chuck Norris/

Lábam vizesedik.
Mélyvénás trombózis?
Nem tudják a Jedik
S tanácstalan Óz is.

 Alant  izomfájok,
Sajog bal lábszáram.
Lehet-e ez máj ok,
Vagy kóbor testáram?

Vádlim duzzadt hurka,
Egy-egy gömb két bokám:
Lábnak hidro-burka?
Örömre nincs ok ám!

Víz úgy tombol bennem,
Mint benzinben oktán,
Orvoshoz kén' mennem,
Vagy megmurdelok tán?

„Ne aggódjon költő úr, csak fáradjon be mielőbb az Utolsó Kenet Magánklinikára, hogy mihamarabb amputáljuk a lábát, azután pedig megbeszéljük a részleteket! Nem lesz olcsó, de magának már úgyis mindegy! Ne izguljon, nyugodjék békében!” /Dr. Szike Szilárdné Eu Tanázia, sebész főorvos/

„Ne pánikoljon hipochonder úr! Nem lehet, hogy a Mensa foci közben rúgták dagadtra a bokáját a túl intelligens IQ fighterek? Polcolja fel a lábát és addig se irkáljon! Ja, amúgy NEM ENG!” /Tapló Tivald, betanított főcenzor és repülőtéri zsebtolvaj/

„Mi Jedi lovagok igenis mindent tudunk, csak a költő fiúcska lusta volt minket megkérdezni. Igaz, hogy épp egy másik galaxisban tartózkodtunk, de akkor is. Amúgy vagy prosztatagyulladása van, vagy tüdőembóliája, mert ilyen jellegű remegéseket érzek az Erőben.” /Yoda, Jedi mester/

„Mink a parizert is mindig beáztassuk, hogy megduzzadjon és nagyobb súlya legyen, hogy becsaphassuk a vevőket. Így tanították a vendéglátóipariban a szakmai gyakorlaton. Nem lehet, hogy a költő úr is gyakran túláztassa a kádban a lábát, oszt' amiatt olyan, mint a duzzadt parizer?” /Sonka Suhajka, húsbolti eladó/

„Él még, költő úr? Nem zöld a lába? Nem hullamerev a teste? Nem lehet, hogy maga nem beteg, csak vízbe fulladt és attól duzzadt meg olyan nagyra? Ne aggódjon, a boncolásnál minden kiderül!” /Dr. Csont/

„Csak semmi pánik! Felírok egy gyenge antibiotikumot, ugyanazt, amit a múltkor a vírusos napszúrására és még korábban a lapockarándulására is adtam. Egy hét múlva jöjjön vissza és ha nem javul, felírok valami erősebbet. Kell táppénzes papír?” /Dr. Átlag Álmos, háziorvos/

„Mélyvénás trombózis?! Nem hangzik rosszul, ha tényleg igaz! Ez kórházat jelent, ahol nincs versírás, csak szigorú pihenés sok szurival, tükrözéssel és beöntésekkel! Anyám, pár hónapig békénk lesz és eggyel kevesebb dologtól kell eltiltsalak! Szép az élet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Előlem menekülnek a betegségek, de én elkapom az összeset. Azután végzek velük.” /Chuck Norris/

Lapos téma utcán hever,
Rátornyosul nyirkos avar,
Arra járó firkász haver
Belebotlik s rögvest kavar:

„Kissé szürke ez a téma!
Átszínezem, kiforgatom,
S olyan cikket írok én ma,
Ami robban, mint az atom!

Nagyon sokaknak nem tetszik?
Pilátusként kezet mosok!
Én hibám, ha többen e cikk
Miatt lesznek öngyilkosok?!”

Jövend vala Puzsér vezér:
„Bulvárzsurnaliszta, jer te
Lábaimhoz! Kapsz most ezér’!”
S verbálisan tönkreverte.

„Púúúúzsér! A hőős, ki csak néépének élt!” /Kardal Kenéz, a Bulvár Utáló Celeb Irtók (BUCI) dalárdájának bariton szólistája/

„Meddig kell még hallgatnom ennek a kappanhangú Kardal Kenéznek a vernyákolását?! Én sokkal jobban énekelek, de mindig őket szerződtetik helyettünk, mert van valami bulvársajtós haverja, akivel folyton azt a szemenszedett hazugságot íratja rólam, hogy úgy vonyítok a színpadon, hogy a környékbeli öregasszonyok feljelentik a színházat a macskáik tömeges öngyilkossága miatt! Ez a sértés vért kíván!” /Vérbő Vazul, a Három Donor trió szólamvezetője/

„Rím- és poéngyáros világhírű szerzőpáros sürgősen keresi minőségi tartalomszolgáltatóját, Frady Komolytalan Endre jeligére a szerkesztőségbe.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A mű végén a semmiből előbukkanó és mindent megoldó jó lovag történelmen áthúzódó példájának feltűnése a Mátyás királyi meseszerű népköltészet mesterséges előburjánoztatásával mutatja meg, hogy a költő valós igényeket kielégítve penget tömeglélektani húrokat. Az egyszerű emberek szívében élő ’Ha a merdzsós kopaszok megdobnak kenyérrel, dobd vissza kézigránáttal, hogy kő kövön ne maradjon!’ jelmondatú bosszúszomj, az igazságtalanság elleni fellépés igényének lírikus katarzisa teszi ezt a művet pontosan olyanná, sőt még olyanabbá, mint amilyen.” /Agyhurut Atanázné Vérszomjassy Vendetta, alternatív középiskolai magyartanár és kézigránát díler/

„Undorító ez a képmutatás! Mindenki nyavalyog, hogy színes-szagos bulvárt gyártunk a szürke rühlét trágyaszagú semmijéből, de közben veszik-viszik, vágyják és csámcsogják a végeredményt: Ki kinek a kijével mikor és hol, mit és mennyiért? Rohadmány! Hogy mi közben ebből élünk és igen jól? Kinek mi köze hozzá?! Tizenötmillió bugris bunkó!” /Papa Razzi alias Lesújtó Lömény, zugfirkász és hírhiéna/

„Das ist Propaganda! Das ist mein Kampf! Der Paparazzi ist über alles! Die Zukunft hat begonnen! Heil mich!” /Adolf Hitler/

„Mi ez a ragyavert mételyspiritualitás?! Mi ez a tapló médiacelebokádék?! Ez olyan gyökérkreténség, hogy már a puszta megemlítésemmel sárba vagyok rángatva benne! Anyám szerint most már az asztalra kéne csapnom, de amióta szétvertem egy korábbi fékevesztett Frady téboly okán, azóta nincs mire! Kitartóan várom a torolj, torolj asztalkám megjelenését!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Engem egyszer próbált valaki verbálisan inzultálni, de a páros lábammal a szájában elég nyögvenyelős lett a kísérlete.” /Chuck Norris/

Álmodom, hogy tél van s Prága…
Rám ijeszt egy mutáns cseh rém,
S rögvest bepiszkít a drága
Gatyámba az anyagcserém!

Hamar kiürül a csehó,
S ürülök én ezzel együtt.
Odakint hull első cseh hó,
Ja és John Bulldog is meggyütt.

Ő egy vörös arcú cheyenne
Vándorszínész, indiános.
Van nálam húsz hamis cseh jen,
Nekiadom: „Nesze, János!”

Összeszorul jó Joe ökle:
„Jegyárat tőlem egy cseh csen?!”
Moldva-part korlátra lök le
S függök, mint baba a csecsen.

Ordít Bulldog s kockul gyomra:
„Megskalpollak, tolvaj fatty’ ám!”
Felriadok… ám álmomra
Emlékeztet tele gatttyám…

„Na mi van, költő úr?! Egy kis cseh sörös rémálomtól úgy összerondítja a fegyenccsíkos pizsamáját, mint a Hitler-Sztálin duó a XX. századot?! NEM ENG!” /Guánó Gödény, szájszagminta ügynök és ideiglenesen kinevezett főcenzor/

„Az utcán heverő témák közül a bennük rejlő ellenállhatatlan szóviccpotenciál ellenére sem muszáj mindig a legretkesebbeket a szánkba venni. Pfuj, dobodelrosszkutya! Tudom, az élet, meg az álomvilág nem habostorta, a versnek meg legyen sava, borsa, íze, bűze, de csak a hecc kedvéért?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„ Micsoda, ebben a bugyuta versikében már megint a családunk, a Bulldogok a lelki szegények, miközben egyetlen harapásunkkal kiszakíthatnánk ennek a hasament költőcskének a túladagolt pizsamagatyáját?!  Let's blood, avagy csehül Pojďme krev!„ /James Bulldog, a versben szereplő Joe Bulldog cseh Rocky bajnok cherokee keresztapja/

„ Igazi freud-i Frady líra, melyben az álom és a valóság huszita rémálommá realizálódva  úgy rotyog a realista röglíra rút retyezáti rabigájában, mint rabiga a rothadt reteklevesben. Hej, ha én egyszer ilyet írnék, az uram széttörné a hátamon a stelázsit! De hát ő csak egy földhözragadt matektanár!” /Koszinusz Kálmánné Líra Leila, középiskolai magyartanár és maszek vécés néni/

„ Ez tényleg csak egy rossz álom!  Prágában életemben egyszer jártam csupán. Gyerekkoromban átutaztunk rajta és az egyetlen emlékem ezzel kapcsolatban, hogy egy direkt rosszul elhelyezett forgalmi tábla miatt az összes félreterelt külföldit komoly pénzbírsággal sújtották a suttyó csehszlovák rendőrök.” /Frady Endre, költőgigász/

„ Mi ez a szellemi végbélvulkánkitörés?!  Frady Endre eddig minden versével közölni szeretett volna valami mocsár-primitívet, most azonban megelégedett azzal, hogy megmutassa, mi minden történhet, ha elmulasztja a heti rendszeres kezelését a döblingi elmegyógyintézetben. Na megyek, mert anyám egyre sűrűbben nyomogatja a „HELP!” gombot abban a hermetikusan szigetelt 'Bárka' nevű ólomkamrában, amit a bibliai ihletésű özönfrady ellen alakíttattam ki!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jövő héten Prágába utaztam volna, de elment a kedvem tőle. Inkább megölök pár kokainbárót a köldökömmel.” /Chuck Norris/

Novemberi napfény langya
Által fagytól védett hangya
Kezében friss kifli csücsök.
Látja s aggódik a tücsök:

„Tegnap még fent, de ma má’ lent!
Ha a Hungary’s Got Tálent
Versenyen nem végzek élen,
Éhen halok idén télen!”

Be is nevez szegény pára,
Ám a tévé álomgyára
Kiveti, mint víz a dögöt
S röhögik a háta mögött.

Bulvár - rusnya sajtószatír -
Főhősünkről csak rosszat ír.
Ez a zsurnália alja,
Hangyaboly mégis ezt falja.

Tücsök toppant, porzik e szik,
S dönt, ezután hangyát eszik!
Felrikkant a harci cirip,
S fejfákon áll hangyányi RIP...

„ Ez az, álljunk végre bosszút a tücsköt-bogarat összehordó La Fontaine-i hazugság- és gyűlöletkampányért! A társadalmunkba tudatosan beszivárogtatott szorgalmas hangyai és léha tücski képzavar megmételyezi e büszke zenés rovarfaj mindennapjait! Akinek meghamisítják a múltját, annak ellopják a jövőjét! Vesszenek a lumpenproli hangyák, virágozzanak a művészlelkű tücskök! Világ tücskei, hegedülj étek el a gyökérhangyák nótáját!” /Gryllus Campestrisné Tocsmáki Tücskella, hegedűtanár és a Wértücsök Club (WC) hangyairtási szakcsoportjának sajtófőnöke/

„ Óriási botrány tört ki a vérengző tücsök áldozataira emlékező ökomenikus hangyaistentiszteleten a Hangyaodú Bazi Likában, miután a vörös és fekete hívek nem tudván megegyezni a szertartást vezető főpap személyében, egymásnak estek és véres ámokfutásban törtek ki. A pániknak  már most tízszer annyi halottja és sebesültje van, mint a tervezett megemlékezés áldozatainak. A felek egymást vádolják a történtekért. A Békés Kegyességű Vörösök (BKV) és a Fekete Tisztaság Clubja (FTC) jelen pillanatban is nagy erőkkel irtja eltérő színű felebarátait.” /MTI/

„ Ez az! Egymásnak ugrasztjuk a más színű hangyákat, majd velük a tücsköket és szépen megtizedelik egymást! Mi, amúgy kisebbségben lévő csótányok pedig megosztjuk őket és uralkodunk rajtuk! Kísértet járja be Európát, a Csótányizmus kísértete! Parancsuralom + Villamosszékesítés = Csótányizmus. Éljen az egypúpú csótányok korlátlan uralma, a dromedárdiktatúra! ” /Vlagyimir Visszarionovics Tarakanov, a Csótány Uralmat Létrehozó Anarchia (CSULA) főideológusa és terrorügyi szaktanácsadója/

„Még szép, hogy a tücsköt kivágtuk a műsorból! Nem volt se rokona, se ismerőse senkinek, nem volt  se ordenáré, se tajtrészeg, se fogyatékos (hogy átpasszolhattuk volna a Hajdú Péternek), nem szólt be a zsűrinek, nem volt bántóan tehetségtelen, nem volt semmi botrány az életében, csak szépen hegedült. Ez meg kit érdekel?! Az ilyen menjen a Zeneakadémiára, oszt' ott untassa az öltönyös majmokat!” /Sebestény Balázs, műsorvezető és véleményformáló bulvármédiaceleb/

„Balázs, próbáld meg zárva tartani a szájpofádat, hogy minél kevesebb vécépapír fogyjon! Nem elég nekem Frady Endre trágyaköltészete, még te is szellemi hasmenésben szenvedsz?! Mikor veszitek már be az elemi jó ízlés széntabletta gurigáit?!  Anyám szerint a tücsök tényleg szépen hegedült, de ő nem tudja, hogy ez itt olyan kevés, mint a hajdúpéteri késdobáló kocsmában a józan paraszt. Ez a Hungary's Got Talent észt vesztőbb hely, mint a tallini vérpad!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem szeretnek a sírkövesek, mert a legtöbb Rest In Peace (RIP) felirat alatt az általam lerúgott fejű tetemek heverésznek. Hogy békében nyugszanak-e, azt kétlem, mert mindegyik irdatlan nagy gazember volt, az Isten nyugosztalja  őket! Legyen nekik nehéz a föld! Rest In Panic! Ámen!” /Chuck Norris/

„Mi lajhárok szeretünk nyugodtan lógni. Ahogy a mondás tartja, a Rest Inkább Pihen (RIP)!” /Lajhár Lajosné Tunya Tikkadtka, fiatalkorú előnyugdíjas/

Bősz diktátor, dölyfös nagyúr
Csak a bankszámlájára gyúr,
S népéből, ki éhen dögöl,
Jár annak egy fél négyszögöl.

Kedvenc sportága a baseball,
S VIP páholyát sárgarézból
Készült díszkerítés védi,
Ne zavarja a First Lady!

  refr.:
  Azt kiáltja, azt kiáltja minden torok:
  Éljenek a, éljenek a diktátorok!
  Akiknek ha, akiknek ha épül szobra,
  Díszítgetjük, díszítgetjük szebbre-jobbra.

Szép ő, mint egy túlfújt béka,
S népe ötven százaléka
Rajong érte. Másik fele
El-elszökdös Nyugat fele.

Övé is, mint minden rendszer,
Maga alá omlik egyszer,
S bőg bár ő, hogy „Mi lesz velem?!”
Túllép rajt' a történelem.

  refr.:
  Azt kiáltja, azt kiáltja minden torok:
  Vesszenek a, vesszenek a diktátorok!
  Akiknek ha, akiknek ha dől le szobra,
  Kicseréljük, kicseréljük másik jobbra.

„Költőkém, árulja már el, hogy melyik ázsiai, afrikai, vagy dél-amerikai főmuftiról írta ezt a szösszenetet, mert a gyerekemet be szeretném íratni egy ilyen diktátor képző szakiskolába, hogy vigye valamire az életben, de ebben az unalmas Európai Unióban mindenhol akkora büdös nagy demokrácia van, hogy nem találok egyet se!” /Kihaénnem Kund, kasszafúró és zugkönyvelő/

„Brühühü... hiába vagyok én a förszt lédi, ha a hazai bézból meccsek idején sosem beszélgethetek az én kis diktikémmel arról, hogy milyen kis édi-bédi, cuki-muki ékszereket szeretnék kapni tőle a szülcsinapomra! Brühühü... most megint elázik a francia sminkucim, amit még tavaly kaptam a diktikémtől Karira! Mert megérdemlem!” /Ló Reálka alias First Lady, egykori műkörmös és plázacica/

„Vigyázzon költő úr, nagyon vigyázzon! Tudunk ám mi a sorok között is olvasni! Saját bankszámlára gyúrás? Éhezők? VIP páholy? Ledöntött szobor? Tömeges emigráció? Sejtjük, hogy a mi szeretett vezérünkkel szórakozik! Ne örüljön, hamarosan eljövünk önért!” /ötvenhat különböző ország titkosszolgálatának képviselője/

„Ez nem rólam szól, hiszen a VIP páholyból nem zárhatom ki a First Ladyt, mert az én magam vagyok, hehehe! Deutschland, Deutschland über alles!” /Angela Merkel, német kancellár/

„A leghatározottabban tiltakozom a szoborcserélgetések ellen! Most is rajtam röhög a fél világ, hogy egy alpári fejcsere után, Darth Vaderként szobrozhatok Odessza főterén! Kozmopolita libsikéim, ideje lenne már a hibáitokból tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Ez az! Baseball-rézból! Micsoda rímpár! Amikor a költő még a béklyóba kötő nyelvtant is hajlandó páros lábbal tiporni, hogy a mindennél fontosabb olvasó, sőt Olvasó örömét lelje a tiszta páros rímek eufóriájában! És a politikai mondanivaló?! Ha orvosi képzavarral akarnék élni, akkor azt mondanám, hogy szívem minden idegszála idülten sóvárog a politikai mondanivaló akut revitalizálására, de nem tehetem, mert a fentebb említett ötvenhat ország egyikének polgáraként van némi jogos félnivalóm. Ne szólj szám, nem vész fejem!” /egy magát megnevezni nem kívánó középiskolai honnyelvtanár és betanított sárgarézkorlát fényesítő/

„Anyám az élete nagyobbik részét diktatúrákban élte le, én csak a gyerekkoromat. Nincs jó tapasztalatunk, de ha arra gondolunk, hogy akkoriban az ilyen rendszerellenes antitalentumokat, mint Frady Endre, jól szervezett munkatáborokban szoktatták volna le erre szakosodott közrendvédelmi elvtársak a költészet óvatlan űzéséről, akkor valamelyest visszasírjuk. Gumibotozóre necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A nemzetközi baseball bajnokságok döntőinek VIP páholyaiban megjelenő diktátorok 90%-a hamisítvány, így amikor valamelyiküket meg kell semmisítenem, akkor a célfej mellett legalább 4-5 diktátor-dublőr fejét is le szokom rúgni, hogy biztos lehessek a végeredményben.” /Chuck Norris/

Negyvenegy a celebirtó,
Ki a töltött puskán túl vár.
Nem hűvös, miként egy ír tó,
S célkeresztjében a bulvár.

Füstölög a géppuskacső,
Lyukas bulvárnyik fut bután,
Puzsér így köszön el: „Na, cső!”
S lődöz még a hurka után.

Celebsírt harcmezőn kint ás,
H. Pétert és Pákót temet.
Klott gatyája Uhrin mintás,
S ebben mond a giccsre nemet.

Köszörüli rajtuk nyelvét,
Retteg is sok gagyi celeb,
S műdalnok, ha hangot elvét,
Menekül el, sőt még elebb!

Bár Ő a mi Chuck Norrisunk,
Őt is anya hordta ki, sőt
Meg is szülte! Erre iszunk,
Hogy érje sok áldás is Őt!

Főhősünknek két kacsója
Hibákra mutató ujjú
S irányt jelez, mint egy bója.
Mester, happy birthday to Yyou!

„Micsoda, a költő a szuvas fogbűzű szájára vette a nevemet?! Beperelem! A Fekete Pákó velem együtt van levadászva és eltemetve?! Őt is beperelem! A meg Puzsér velem egy versben szerepel?! Leperelem róla az Uhrin Benedek mintás klott gatyáját is! Mindenkit beperelek! Kit nem pereltem még be?! Neveket akarok!” /H. Péter, bulvármédiaceleb/

„Tényleg én vagyok a gatyamintád, Robi fiam? Ez kedves tőled! Akkor elénekelhetjük együtt, hogy ’Az én kutyám Rebeka, Rebeka; szép a gatyád Robika, Robika!’ Hej, ha én ezt megérhettem volna!” /néha Uhrin Benedek, táncdalnok és sikerfenomén/

„Boldog születésnapot, Robikám! Szerettem volna egy trombitaszóló kíséretében ajándékozni neked egy téli időszámítás szerint visszaállított vízórát, de a cellatársaim szerint ezt most már fújhatom. Gáz, nem?” /Lagzi Lajcsi/

„Robikám, tényleg másfél évvel fiatalabb vagyok még nálad is?! Hát akkor még simán védhetek a 2020-as EB-ig és elérhetem a 200-szoros válogatottságot! Csak szét ne szakadjon addig a szürke mackónadrágom, mert szemüveg nélkül már nem tudnám megvarrni és a kezem is remeg!” /Király Gábor, 99-szeres magyar válogatott kapus/

„Még csak 41 vagy, Robikám?! Hej, amikor én ilyen fiatal voltam, még nem celebekre vadásztunk, hanem dinoszauruszokra! Kár, hogy túl vagy a gyerekkoron, így bár átjár az Erő, már nem taníthatlak, hogy Jedi lovag legyél. Maximum kritikus lehetsz. Pech!” /Yoda mester/

„A szándék dicséretes, a téma hiánypótló, de a megvalósítás olyan csapnivaló, hogy anyám már hozza is az alkalmanként berepülő büdösbogarak ellen rendszeresített összetekert Népszabadságot. Mivel anyámat a szíve miatt minden agressziótól eltiltottam, én magam ütlegelem a véres sportrovattal a Hajdú Péteres és Fekete Pákós versszakot! Különben is nekem van a születésnapom! Nesze, nesze!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kocsog!” /Fekete Pákó/

„ Üss a szádra, csokinyúl! Még egy trágár kifejezés és elkérem a fiamtól a fegyelmezési célból összetekert Népszabadságot, oszt' lesz nemulass!” /Puzsér mama/

„Kedves Robi! Minden tiszteletem a tiéd, ha 41 évet kibírtál ennyi kretén között! Én a helyedben már rég sorba állítottam és egy mozdulattal lefejeltem volna az összes síkdebil bulvármédiacelebet!” /Chuck Norris/

Bánatos éjjeliőr ül
Most vasárnap három körül,
Mert órát állít kettőre,
S így ő e hosszú éj őre.

Rajta kívül mindenki más
Hálatelten térdre imás,
S alszik, míg ő ébren figyel.
Jól telik az éjjel így el!

Tavasszal majd mindez fordul,
Mi nézünk majd igen zordul,
Álmosságba agyunk őrül,
S éjjelijén vidám őr ül.

„Könnyű lenne ezt a lapot a klasszikus ’Őrült beszéd, de van benne rendszer’ aduval ütni, de dzsentlmen biztosra nem fogad. Köszönjük Frady Endrének, hogy ismét megvilágította a mögöttes miértek leglényegét és egyúttal mnemonikai eszközt is szolgáltatott.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Miért nem szolgáltat Mónika eszközt a sötétben aduval ütlegelt dzsentlemen fogadóirodai dolgozóknak, he?! És maga szerint őrült a rendszer?! Várjon reánk egy kicsit F. úr, majd megjövünk és a rosszul világított pincénkben mindent tisztázunk!” /Csávás Kálmán őrnagy, a Rendszer Ellenes Tetteket Ellenőrző Klub (RETEK) nevű álcivil szervezet koki- és sallerügyi főelőadója/

„Csávás elvtárs! Engem most vasárnap hajnalban 3-tól 2-ig tessenek inzultálni, hehe!” /Dr. Idő Ede, a Magyar Óraállítást Katalizáló Alapítvány (MÓKA) oda-vissza-ügyi szakreferense/

„Lajosok és mások! Ellenezzük együtt ezt az avítt burzsoá áltudományt és mától fogva ne állítsuk az órát sehova! Jó az ott, ahol van! Az idő nem játék, az idő pénz! Ergo a pénz nem játék, csak a játékpénz! Az idővel gazdálkodjunk okosan! Teret az időnek! Éljen a szabad téridő!” /Lőzung Lajos, a Lajosaim Ellenezzük az Óraállítást! (LEÓ) lajosfalvi lakossági egylet szóvivője/

„Lőzung Lajos monnyonle! Lőzung Lajos monnyonle! Óravisszaállítást! Óravisszaállítást! Mindent vissza! Mindent vissza!” /Habzó Hubáné Szügyi Szotyola, az Óraállítást Pártolók Nemzeti Intézete (OPNI) polgárjogi hiperaktivistája és cirkuszi porondmester/

„Frady Endrét elhallgattatni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem. Asszem…” /Török Gábor, politikai elemző/

„Egész éjjel ülök a nappaliban az éjjelin és nyögve nyelem a könnyeimet, hogy milyen sok van még hátra ebből az ülve nyomásból, miközben más szuszókál! A hidegben szellőztetni sem lehet, úgyhogy amellett, hogy büdös van, még a szag is rossz! Mindez olyan frusztráló, hogy már magammal is összeveszek! Viszályossági pótlékot követelek!” /Rémálom Rómeó, skizofrén éjjeliőr/

„Az idő soha-soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat, s a pillanat úgy illan, tovaszáll, mint gyors folyón a hab, annyi csak a pillanat.” /Stirlitz, aki tudta/

„Kizökkent az idő, ó kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt! Tolni, vagy nem tolni, az itt a kérdés! Á, inkább megyek legókoponyát építeni!” /Hamlet, dán királyfi/

„NEM ENG!” /Nemengedékeny Nulla, betanított főcenzor és a Selejtet Esetenként Nemengedélyező Kuratóriumi Igazgatótanács (SENKI) bólogató jánosa/

„Eredetileg mára állítottam be az időgépet, de a fentiek ismeretében meggondoltam magam. Legyen inkább egy Frady és kortársai mentes 3015 október 21! Még visszább a jövőbe!” /Marty McFly, a rock’n’roll feltalálója/

„Te jó még, mi ez az agydorongoló degeneráció?! Hogy lehetséges, hogy ez a söréttel fejen lőtt lápi szalonka intelligenciájával rendelkező dekadens molekulakupac mindenféle elmeorvosi kezelés nélkül szabadon garázdálkodjon a gyanútlan irodalombarátok sűrűjében?! Anyámat biztonságba helyeztem a lelakatolható szuterénben a Mária rádiója mellett, amíg a kényszerzubbonnyal felszerelt poétasintérek be nem fogják ezt a rímhír- és csasztuska-járványterjesztő segédigricet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem nincs órám. Itt Texasban mindig annyi az idő, amennyit én mondok.” /Chuck Norris/

Ötven (jaj!) éves lettem én,
meglepetés ül más szemén:
„Atya
gatya!

Tök öreg már e vén szivar,
rég volt, hogy teste épp ivar-
-érett-
-é lett!”

Azt mondják rólam: „Ő tetem!”,
még sincs (s nem is lesz?) kötetem
soha,
noha

verseket írok tonnaszám
hiába. Feddne s róna szám:
„Kinek?!
Minek?!”

Igaz, mit Puzsér mondogat,
nem hagyott rajtam foltokat
Múzsa
rúzsa?

Satnyul bár rajtam sok izom,
költészet helyett focizom,
csontom
rontom.

Fájogat mindkét vádlikám,
focitudásom kopik ám:
Plasztik
lasztik

pattannak tőlem el (hova?!),
nem vagyok futball-jehova,
én a
béna.

Sebaj, szeret két gyerekem
s nejem - megmondta kereken.
Ha kő’,
vak ő?!

Nem vakság, hanem szerelem!
Lelkemet ezzel szerelem
s felem-
-elem.

Felemelt lelk’kel verselek,
de ezt nem fogják emberek
taní-
-tani.

„Nem szégyelled magad, te Frady! A forgás közbeni centrifugális erőtől kirepült fogaim kopogtatnak a koporsóm belső falán! Ugye milyen nehéz ilyen címmel és ebben a stílusban jó verset írni? Sajnos neked ezúttal sem sikerült! Hagyd a verselést másra és mars föl a padlásra!” /József Attila/

„Jaj, Attila, ne cikizd már! Ő ennyit tud. Lehet, ha te is megérted volna az ötvenet, akkor aggkori szenilitásodban te is ilyen vérciki klapanciákat gründoltál volna össze. Barguzinban már nekem is csak csasztuskákra meg élmunkadalokra futotta.” /Alekszander Petrovics alias Petőfi Sándor, magyar-orosz két tannyelvű poéta/

„Boldog születésnapot kívánok, gyermekem! Ha neked csak 90 év adatott, akkor most a második félidő elején jársz. Ha az Úr még ad kétszer 15 év hosszabbítást, akkor elérheted a bibliai felső határt, a 120 esztendőt és saját kormozott szemüvegeddel láthatod a 2081-es teljes napfogyatkozást. Jó kis meccs lesz! Már eddig is az volt, ugye?” /Ferenc pápa/

„A költő ismét olyat tett az asztalra, amitől felszakadt a terítő és berobbantak a bundáskenyerek! A lírai felhangokkal megpendített valóságillatú könnyed lábvízlíra mélyen gyökerező rögvalóság elemekkel szidolozza ki a fogékony lelkek emelkedettségre vágyó eredendő csitíthatatlan szenzibilitását. A líraleopárd ismét fojtogató könnyedséggel csillogtatta meg oroszlánkörmeit! Tyű, de magam alá izzadtam!” /Szattyán Szittyáné Görcs Gizella, magyartanár és maszek műkörmös/

„Én ugyan ilyet sosem mondtam, de kétségtelem, hogy Frady Endrét a Múzsa homlokon csókolás helyett inkább másfél fordulásból fejbe rúgta. Anyámnak kifejeztem a hálámat, hogy kilenc évvel később szült, mint Frady Endrét a saját anyja, így matematikailag komoly esélyem van, hogy túlélem, és lesznek olyan éveim, amikor már nem kell 1-2 naponta újabb dögkút szagú rémförtelmekkel szembesülnöm.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én ugyan nem tartok senkitől, de ha netalán egyszer verset írnék, akkor azt nem Mr. Puzsér jelenlétében szeretném először felolvasni. Még olyat találna mondani, ami miatt ki kellene rúgnom a fejét az arcszőrei közül.” /Chuck Norris/

„Jó kis tribjúttu vers. Már megérte a megboldogultnak műfajt teremteni. Kifejezetten fekszik Neked ez az önirónikus, kámingáutos rímzsonglőrködés. Van is az arcpoétikátokban közös vonás, nem Te tehetsz róla, hogy az 50. szülinapján ő már 18 éve posztumusz volt. Amúgy Attila fizikatanára is foroghat, centrifugális erő ugyanis nem létezik. A körpályát éppen a kör középpontja felé mutató centripetális erő hiánya miatt hagyják el a fogai. Te viszont maradj még a pályán, Isten éltessen bis hundert und zwanzig, ahogy pestiesen mondom. :)))” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

A felkérés: „A bor téma a következő lenne. Egy fehér bort kell bemutatni. 2013-as évjáratú Furmint. Száraz fehér. Tokajból származik a Sajgó pincészetből. Ez ügyben kellene valami röpke, üde, magasröptű mélylíra…”

Ha az élet téged szúr, mint
Bősz darázs a petyhüdt macit,
Felüdít a fehér furmint,
Mit szárazon megihatsz itt.

Ez az "itt" jelesül Tokaj,
Közelebbről Sajgó pince,
Ahol árat sose sokallj,
Ha megkérdik, vajh' hörpintsz-e?

Kettőezer tizenhárom
Évjárata e nedűnek,
Számban ízét alig várom
S gondjaim már menekű'nek!

„Megérkezett a versike! Nagyon jó lesz, köszi szépen!” /a magát megnevezni nem kívánó felkérő/

„Köszönöm költő úr a művet! Évtizedekig masszív alkoholista voltam és esélyem sem volt leszokni, de ez a vers annyira katasztrofálisan szörnyű, hogy egy életre elvette a kedvemet a borozgatástól! A diplomaosztóm óta most vagyok először színjózan! Még egyszer köszönöm!” /Dr. Bornemissza Béla, egykori be- és kirúgott bakteriológus majd betanított bakter/

„Mi ez a rasszizmus, költő úr?! Miért pont a fehér borokról irkál?! Talán gondja van a vörösökkel, vagy a feketékkel?! És mi a helyzet a mulattos borokkal, mi?! Jó lesz vigyázni, mert a Neoegalitárius Internacionálé (NI!) nevében úgy bedaráljuk a szabad véleményét, mint hazug kínai büfés a sánta kutyát!” /Egyenlőbb Emil, megélhetési polgárjogi aktivista/

„Felháborító, hogy már megint ezt a Sajgó ünnepelteti magát, miközben a mi pincénk másfélszer akkora és sokkal több az időjárás szeszélyének ki nem tett, korszerű és olcsó tablettás borunk, mint neki! Az Egri Csigavérünk tavaly elnyerte az Év Leglassabb Lőréje címet! A Homoki Hasbarúgónkat pedig a világ minden táján meg szokták emlegetni! Igazságot követelünk!” /Pacsmag Patony, a Pacsmag Pincészet tulajdonosa/

„Nem érdekel a fehér bor. Az orvosaim előírására már csak száraz vörösből ihatok hosszúlépést, de csak annyit, amennyit megkíván a szervezetem.” /Tömény Józsi, rocker/

„A bornyitás miatt egy pillanatra őrizetlenül hagyott anyám váratlan kritikai érzékről tanúságot téve olvasatlanul megsemmisítette ezt a klapanciát, így nyugodt szívvel állíthatom, hogy egy Frady mű akkor fejti ki a legpozitívabb hatását, ha hermetikus örök homály fedi. Ha valaki véletlenül mégis elolvassa, akkor úgy hat, mint az a hánytató lőre, amit Ölbutít úr gyomorba dönt. Köszönöm anyám, hogy megóvtál attól, hogy epés legyen a celebrúgó bakancsom csatja!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Igazi sírva vigadó balladai homálylíra sallangmentes népies felhangokkal dalban elbeszélve! A vers rusztikus líranedűként csusszan le a katarzisra vágyó olvasóközönség eklektikus torkán, majd feloldódik a világirodalom véráramában, ahol borgőzös és kadarkamámoros kataklizmaként emeli másfél ezrelékkel a vérpoézis szintet. Igazi búfelejtő szomjlíra!” /Nedű Nadírné Nadály Nóra, néprajzos és nehézgép kezelő/

„Egyszer egy nagy hordó bor majdnem megakadt a torkomon, de ahogy nyeltem összeroppantak a dongák.” /Chuck Norris/

Az óriásnál is óriásibb, szinte már-már leírhatatlan balszerencsével maradtunk csak le a 2020-as Európa Bajnokságról! Úgy látszik, még mindig hat a turáni átok, még mindig mi vagyunk azok, akiket a balsors régen tép!
De haladjunk sorrendben!
Amikor a korrupció miatt megbuktatott Michel Platini megüresedett helyét a frissen kinevezett díszdoktor Schmitt Pál foglalta el az UEFA élén és kihirdette, hogy a 2020-as Európa Bajnokságot már 64 csapatosra bővíti, mindannyian reménykedtünk. Reményeink csak fokozódtak, amikor kiderült, hogy a selejtezőcsoportokból csak a három legrosszabb utolsó helyezett nem jut ki automatikusan a tornára. A legrosszabb utolsó helyezett kiesik, az előtte lévő két legrosszabb utolsó pedig pótselejtezőt játszat a kijutásért. A felcsúti Puskás Akadémia dísztermében megtartott sorsolás után az egész nemzet egy emberként bizakodott. Az Ü jelű „halál” csoport így festett:
- Magyarország
- Levédia
- Baskíria
- Északi Sark
- Németországi Szír Kanton (NSZK)
- Fríz-szigetek
Esélyeinket tovább növelte, hogy velünk ellentétben egyetlen ellenfelünknek sem volt egyetlen profi játékosa sem, kivéve a 42 éves baskír Ürmüt Yognakit, aki a Puskás Akadémia cserekapusa és akit a honi futballszakma csak a Csúti Tizenegyesölő néven ismer, amióta egy Alcsút-Felcsút kupameccsen egy beívelés után egyszerre ütötte le mindkét csapat tizenegyes számú játékosát.
A selejtező sorozat nem kezdődött jól, de a Magyarország – Északi Sark 2:7 (Puskás Stadion, ötvenezer fizetett néző, gól: Gera, Böde ill. Tatszanotti Szekanihu 7) mérkőzés után történt kapitányváltás, amikor is a sokadszor reaktivált Mészöly Kálmánt Bognár György váltotta, meghozta gyümölcsét, a Fríz-szigetekről némi szerencsével elhoztuk a megérdemelt egy pontot. Ezután újabb vereségek és újabb kapitány cserék következtek, míg végül nagy küzdelemben sikerült elérni a csoport utolsó helyét.
Nagy számolgatás kezdődött. Kiderült, hogy amennyiben a W csoport záró meccsén Gibraltár nem győzi le Vatikánt, akkor nem legrosszabb utolsóként pótselejtezőt játszhatunk a Független Bröton Kiskirályság ellen.
Szerda este az egész ország a tévé előtt ült és a Barátok köztöt nézte. Eközben a Sport 1 stúdiójában Hegyi Iván szakíró, Török Gábor politológus, Dzsudzsák Balázs szövetségi kapitány és a még mindig aktív Király Gábor kétszázszoros válogatott kapus ásítozott a képernyő előtt. Kezdetben nekünk kedvezően alakult a mérkőzés és félidőben Vatikán 8:0-s vezetésével vonulhattak pihenni a csapatok. Ám a szünet után váratlanul minden rosszra fordult, és amikor a 94. percben a végig indiszponáltan játszó Ferenc pápa tizenegyesből lőtt öngóljával Gibraltár 9:8-ra megnyerte a rangadót, a televízióban elszabadult a pokol.
- Ezt a balszerencsét! Ilyesmi is csak velünk fordulhat elő! – köpött a földre Dzsudzsák Balázs, majd a stúdióból kirohanva bánatában ripityára törte a legújabb MLSZ logós Lamborghinijét.
Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke másnapi sajtótájékoztatóján a kiesés felelőseként az Európa Bajnokságra kijutott 64 országot nevezte meg, majd ígértetett tett arra, hogy a magyar labdarúgásba még az eddiginél is több pénz lesz beinvesztálva és fel lesz gyorsítva a Stadiont Minden Tanyaközpontba projekt. Mondandóját a „Minden pénzt a fociba feccölünk, még ha a szátoktól is kell megvonnom a falatot! A következő EB-re pedig kijutunk, ha beledöglötök is!” szavakkal fejezte be, majd a sportgazdasági szükségállapotra való hivatkozással zároltatta a lakossági betéteket és a vastapsgép hangjára kivonult a teremből.
Azóta sincs egyebünk, csak a remény…

Annyira jó végre fázni!
Hogy mennyire? Mint például
Hallani, hogy felzúg száz Ni!,
Vagy sziszegni viperául.

Aki kígyónyelven sziszeg,
Azt megérti minden piton,
S nem áll fejre, mint jancsiszeg
Boamartan a pázsiton.

Tonhal alatt leng a hinta,
Száz Ni-lovag kiált: „Állj, ton!
E hűs vers abszurdabb, mint a
Legsötétebb Monty Python!”

Költő víg, ha fagy az agya,
S ráfagyott mosolya jetis,
Ám mint arc, min nagy a ragya,
Oly rút eme rettenet is.

Poétáért mentők jönnek,
Látván, mentálisan vak ő.
Olvasó, e hírtől Önnek
Szívéről leesik a kő?

„Leesik, kérem, leesik! Megmondom én magának, úgy ahogy van, hogy aggódtam, hogy a sok hintázó tonhal és Ni!-t sziszegő boák miatt esetleg nem lesz tánc meg zárcsökkentés, de így most már, hogy ez a hogyishívják egyszerűen elintéződött, meg a kígyók se sziszegnek ebbe a cudar hidegbe, így most már leesett ez a kő is, le bizony! Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Szimpla Szilárd, betanított jégcsákány hegesztő/

„Mi van, költő úr, már megint fullba nyomta a kretént?! A nyárvégi kánikula utáni lehűlés felett érzett örömében túlhűtött aggyal hallucinált egyet és a rémálmait beszövegszerkesztette?! Hogy nem fagyott le a gépe?! Ezek után természetesen NEM ENG.!” /Kákacsomóssy Kredencz, főcenzor és hobbisintér/

„Jaj, de dilettáns maga, sápadt arcú költő úr! Hát még azt sem tudja, hogy a boa óriáskígyó, tehát nem mar, hanem fojt?! Ahogy az indián versike mondja: Akit ölel a boa, azt mondja csupán: boaaaaaaa...” /Okádó Avokádó, sziú törzsfőnök/

„Frady úr, ne keverje össze az abszurdot a kreténnel! Ni! Ja, nem, már nem Ni! Eki-eki-eki-patang!” /egy magát megnevezni nem kívánó Monty Python tag/

„Eme látnoki lírában a megbomlani látszó költőagy az értékvesztett világ megbomló erkölcsi rendjének szimbólumaként látszólag vígan rohan önnön vesztébe. A fékevesztetten pazarló emberiség gigantikus ökológiai lábnyoma okozta globális felmelegedéstől szétfőtt költői agyzagy fagyott kővé dermedése a mindennapi kozmikus létveszélyek alfájával és ómegájával paralel. A finom verstani cizellák abszurd stílusbunkóval való szétverése a hanyatló vadkelet kendermagos metaópiuma. Igazi sárba rántott világvers!” /Rémrím Rómeóné Jajvári Júlia, középiskolai magyartanár és színházi kellékes/

„Tisztelt költő úr! Amennyiben bebizonyosodik, hogy a fent említette tonhal nem EU-konform játszótéren, nem EU csereszabatos hintán hintázott, akkor önre a hantás hintás költőkre szakosodott testületünk brüsszeli székhelyű alirodája, a Hintára Űzött Halak’s Office (HŰHÓ) hatmillió eurós bírságot szabhat ki. Plusz négymillió euró fordítási, postázási, korrupciómentesítési, egységesítési, ügymenet egyszerűsítési és ügyintézési díj. Plusz ÁFA.” /Jean-Pierre Gagner, az Európai Hintaegységesítési Testület bírságügyi albizottságának helyettes vezetője/

„Mi ez a mentális székrekedés?! Egy rühös gibbon hónalj inkább beleillik az esztétikum kategóriájába, mint ez a pusztító agyböffenet! Szerintem ez az ordenáré vérlázítás előrefelé olvasva épp olyan értelmetlen, mint visszafelé:
     !inzáf ergév ój arinnyA
     luádlép tniM ?erinnyem gyoH
      !iN zász gúzlef gyoh ,inallaH
    .luárepiv ingeszisz gyaV
Anyám szerint így visszafelé egész kellemesen egzotikus ázsiai altatódal üteme van. Lehet, hogy Frady Endre egyetlen ellenszere a visszafelé olvasás? Én azért szívesen kipróbálnám kockás pitont, vagy a szeneslapátot is!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer álmomban rám tekeredett egy óriáskígyó család, de amikor vettem egy nagy levegőt, cafatokra szakadtak és boapüré lett belőlük a texasi rendőrség üzemi étkezdéjében.” /Chuck Norris/

"...Megszakítjuk adásunkat. Különleges közleményt hallanak. Kérjük, haladéktalanul kapcsolják ki a wifi routert és további értesítésig ne csatlakozzanak a világhálóhoz! Ha mégis csatlakoznak, semmiképpen se keressék fel kedvenc költészeti portáljukat!! Szigorúan tilos és életveszélyes ráklikkelni a legfrissebb posztra, melynek címét biztonsági okokból nem árulhatjuk el, csak annyit közölhetünk, hogy az ártalmatlannak tűnő címre kattintva azonnali és visszafordíthatatlan egészségkárosodás kockázatának tesszük ki magunkat. Ezekben a percekben állig felfegyverkezett TEK aktivisták kutatják át a blogspot szerverfarmját, habozás nélkül tüzelve minden gyanús élőlényre, amely összefüggésbe hozható a Nemzet Csumidaleguánja néven világhírű ókonzervatív költőfenomén honlapjának különleges kegyetlenséggel elkövetett meghekkelésével. Költőnk a hír hallatán erős sokkot kapott, eszméletét még nem nyerte teljesen vissza, de a roham rövid szüneteiben a közel állók elhatárolódásról és az irodalom megmentése melletti elkötelezettségről hallották sóhajtozni, természetesen makulátlan hexameterekben. Azon polgártársak védőkezeléséről és ártalmatlanításáról, akik a mindennapi kultúradagjuk ájtatos magukhozvétele érdekében a mai napon mit sem sejtve felkeresték a nemzeti költészet online mekkáját, felkészült infektológusok gondoskodnak. Kérjük, ha a mai napon bármilyen gyanús internettevékenységet tapasztalnak, azonnal áramtalanítsák a készüléket, ne menjenek a sérültek közelébe és kizárólag postai úton, vagy butatelefonon, de haladéktalanul értesítsék a hatóságokat. Együttműködésüket köszönjük, a biztonságos irodalomszolgáltatás helyreállításáról újabb különleges közleményben értesítjük a lakosságot..." /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnök kollégája/

Elhagyott téged a kedves,
S kispárnád most könnytől nedves?
Sárga csekkjeidnek halma
Nyomaszt és a hitel alma?

Létedben az öröm sekély,
S hű társad a gyomorfekély?
Viharban élsz, mint az ír nád,
S jobban lennél, ki se bírnád?

Gyermeked azt hiszi, menő
Attól, hogy a fejedre nő?
Te meg vagy, mint minden szülő
Idő előtt megőszülő?

Légvárad mára már várrom?
Folyton péntek tizenhárom
Vesz körül s vagdalod ered?
Ez a sok baj honnan ered?

Kérdés, amit nem ért elme,
Problémáknak mi értelme?
Nehézség, bánat s gond, ha ver,
Mi a megoldás, mondd haver?!

Fix, hogy ezt a kérdést Mike rém
Egyszerűen (mint a májkrém)
Elmesélgeti „Unce Upon
A Time” jövő vasárnapon.

Az élet tele van problémákkal, nehézségekkel. Ezek könnyen eluralkodnak a gondolkodásunkon, hatással vannak az érzelmi világunkra. De mi is a problémák szerepe az életünkben? A vasárnapi istentiszteletünk keretében tartott bibliai előadás a megoldás-orientált gondolkodás és élet, valamint a gyermeknevelés kérdéseit taglalja.
Az előadóról: Mike Fix lelkész, életvezetési tanácsadó, párkapcsolati és gyermeknevelési előadó. New Hampshire államban él és dolgozik feleségével Laurával. Két felnőtt gyermeke van, akik már szintén házasok.
Az istentisztelet után némi harapnivalóval is várunk!
A program időtartama alatt 3-12 éves gyermekeknek korcsoportos foglalkozást biztosítunk.

 Lurdy Ház (Konferencia  Központ I. emelet)
1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.
2015. október 18. vasárnap de. 10:30

www.krisztusegyhaza.hu

Más kapta a Nobel-díjat,
Úgyhogy máma én emiatt
Új verseket juszt se költök
Akkor se, ha mind megöltök!

Megsértődtem, bár mimóza
Nem vagyok, s csak azért sóz a
Svéd királynak oda térdem,
Nekem járt volna az érdem!

Eme fehérorosz mutyin
Felháborodik még Putyin
Elvtárs is, meg sok száz Szása,
S kezdődhet Minszk bombázása!

Lángok, vér, veríték, könnyek…
Bánatomba hová mönjek?!
Kisbigbe tán? Van még sólet?
Van! Ettem s a kedvem jó lett!

Jó a sütött babos lóbél,
Nem is hiányzol már Nóbél…
Vagy hogy hívják azt a gagyit…
Nem kellesz, ha most nem vagy itt!

(brühühü…)

„Hányszor magyarázzam még el, költő úr, hogy a sólet nem lóbelet tartalmaz, hanem gerslit és marhafelsálat. A lóbél az a lóban van! Amúgy mi is sajnáljuk, hogy nem kapta meg a Nobel-díjat és így nem tudja nálunk leenni az érte járó szerény összeget! Talán majd máskor!” /Mr. Kisbig/

„Szerény összeg, apjuk?! Kétszázhetvenmillió forint!!! Abból több mint ezer évig ehetne nálunk ebédre egy kismenüt!!! Néha még egy nagy is beleférne, vagy egy fatányéros…” /Kisbigné/

„Az a felháborító, hogy nem én kaptam ezt a Nobel-díjat valamelyik beszédem írott változatáért, hanem egy szakadár poszt-szovjet mensevik zugfirkásznő! Úgy látom, hogy ezen a területen is van bőven visszacsatolnivalónk!” /Vlagyimir Putyin/

„Frady Endre legalább annyira megérdemelné az irodalmi Nobel-díjat, mint én a díszdoktori kinevezést! Ő szinte már-már olyannyira izé-féle, amennyire én hogyishívják vagyok!” /Mocsai Lajos, ex kézilabda szövetségi kapitány és a Testnevelési Egyetem rektora/

„Nem engedhetjük meg, hogy a magyar névre szégyent hozó, idegenszívű kozmopolita liberálbolsevik bérrettegő a büntetésből megemelt közműdíjon kívül bármi más díjat is kapjon! A harminchárom tenger mosta Nagymagyarhont egy igazi ősmagyar képviselje ezen az irodalmi versengésen, ne egy elfajzott halvérű pirézkorcs!” /Táltos Gyula, a Turul Vérű Magorok Archaikus Cipőjű Igriceinek (TVMACI) tárogató őrizője és a Groupama Aréna biztonsági őre/

„Bocs Frady, de idén az én hátszelem erősebb volt! Talán még több sóletet kellene enned? Amúgy a többszólamú írásaim, amelyben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állítok emlékművet, egyszerűen sokkal jobbak, mint a te… mint a te… mijeid is? Elnézést, de még egy sorodat sem olvastam! Ugye nem vesztettem semmit?” /Szvetlana Alekszijevics, ukrán születésű fehérorosz írónő/

„Daragaja Szvetlana! Máig ugyan még a nevedet sem hallottam, de egyrészt gratulálok, másrészt meg a ló lambadázzon a füled körül! Nem igaz már, hogy se a KiMitTube-ot, se a Nobel-díjat nem tudtam megnyerni! El vagyok átkozva!” /Frady Endre, mimóza lelkű költőgigász/

„Előbb adnék az azeri baltás gyilkosnak Nobel-békedíjat, mint ennek az eszement klapanciabelű rímszellentőnek irodalmit! Anyám szerint azonban mindannyian jól járnánk, ha mielőbb kapna egy posztumusz életmű díjat, ám ő nem számol az ennek mellékhatásaként mindent elöntő Frady Endre Összes Művei elmefertőző kockázataival! Frady kitűzők, Frady bögrék, Frady hónaljsprayk, Frady végbélkúpok, Frady műfogsorok, Frady kőbalták… Még a csapból is Frady folyna, és nekünk Frady lében kellene zuhanyoznunk! Brrr!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer én is majdnem megkaptam az irodalmi Nobel-díjat, de a svéd akadémia tagjai sajnos úgy elgyengültek a véleményformáló veréstől, hogy abban az évben nem is tudtak szavazni. Pedig csak a fülszőrömmel csapkodtam meg őket egy kicsit.” /Chuck Norris/

Kocsit húzna fogoly csiga,
Ám mert nincsen válla neki,
Lecsusszan róla az iga…
Tyű, de kiszabadul, de ki!

Fut a csiga, suhan némán,
Mögötte egy nyálcsík csillog,
S csigasintér kiált: „Né’ mán’,
Látszik rajt’ a csigabillog!”

Kövér sintér ugrik, uccu!:
„Elkapom, Istennek hála!”
Ám a karcsú, csíkos cuccú
Szökőcsiga gyorsabb nála.

Szökőcsiga tovább szökik,
Üres lelátókon telel,
S rég szétköpött szotyik-tökik
Rágtán gyomra romlik el-el…

Tribünre rúgott lasztik át-
-gyúrják arcát és a vén tél
Múltán így nyer arcplasztikát,
S onnantól már hörcsögként él.

„Phhh-fhhh… phhh-fhhh… Na, idehallgasson maga lázadó költőcske! Mivel úgy szörcsögök, mint egy bádoghörcsög, a maga versére hivatkozva állandóan zaklatnak az agresszív csigacsőszök és az alattvalóim a hátam mögött már csak puhatestű nagyúrnak neveznek! Megálljon csak, jön maga még az Erő sötét oldalának utcájába! Phhh-fhhh… phhh-fhhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Na, ne már, hogy egy puhatestű az apám!” /Luke Skywalker, jedi lovag/

„Luke, hű padavanom, ideje megtudnod a teljes igazságot! Apád eredetileg csigának született Anakyn Snailwalker néven. Amikor el akarták adni rabszolgának, meglógott a csigasorból és a nevét előbb Hamsterwalkerre, majd a világűrbe szökése után Skywalkerre magyarosította. A többi ma már történelem... Most pedig menj és oszlasd el a kételyeidet!” /Obi-Wan Kenobi, jedi mester/

„Eleinte biztos voltam benne, hogy utolérem azt a megbillogozott szökevényt, mert akkoriban még 9,5 perc alatt futottam a százat, de ő úgy száguldott, mintha teknősfogat húzná! Egy krokodilszempillantás alatt eltűnt a horizonton!” /Lajhár Leopold, nyugalmazott csigasintér/

„Menetrendszerűen megérkezett a legfrissebb fertőző mételybomba. A költő ismét egy újabb szintet süllyedt. Eddig minden verse csak sokkal volt rosszabb annál, mint amire előzőleg számítottam, de ez a mostani annyival sokkalta sokkal rosszabb, hogy anyám már maga kérte, hogy tiltsam el tőle. Nem vagyok híve a kataklizmáknak, de ha egy esetleges világégés garantálni tudná a Frady művek irreverzibilis enyészetnek adását, akkor komolyan megfontolandónak tartanám a lehetőséget.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az eldologiasodás rabságából történő csigagyorsaságú menekülést ilyen könnyed nyögvenyeléssel megénekelni csak Frady Endre tudja, de ő is csak korunk legerősebb tudatmódosítója, az igazságot csak nyomokban tartalmazó köztévéhíradók hatására. A heurisztikus valóságismeret hálójában vergődő költő biztos kézzel bizonytalankodik a lábszagú légvárak vasbeton pókhálójában. Az elefántcsonttornyi csigaházában vergődő olvasó kifelé nevet, de befelé ordítva sír a vén tél giccsképén, de Rejtő óta tudjuk, hogy nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért. Noch dazu, a nyikhaj nyár még giccsesebb lenne.” /Dr. Tannenbaum Tiborné Bőzendorfer Butélia, a Hunyorgó Hónaljak c. irodalmi háttérmagazin frontembere/

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a "valóság" maga?  
Nem volna szép, ha földön folyna
gondolatom folyama.

Csigám lassan elszivárog,
nem lógok a tények tején,
hörpintsél Frady világot,
saját lényekkel, ahogy én.

(Tribute to J.A.)

Mert mivégre vagyunk is itt a Földön/földön? Puszta lét, mentális vegetáció, kitaposott autópályák, kockázatmentes nyárspolgári sablongondolatok?! Piha!!! Akció vs. dráma, lendület vs. perdület, értelem vs. érzelem, szotyi vs. tökmag, metabolizmus vs. metamorfózis, sport vs. labdarúgás, plasztik vs. lasztik! Mindez egy helyen! NEM! Nem a Blikk mai számában, hanem a legfrissebb, tőről metszett, echte ungarische Frady Dada Endre opuszban! Tessék, csak tessék, óriási szenzáció!" /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Olyan ritkán írnak rólunk, csigahörcsögökról verset, hogy ez akár tetszhetne is, de nem! Ha nem tévedek, akkor ez gáz! Márpedig én nem tévedhetek, hiszen tévedni emberi dolog, én viszont állat vagyok!” /Csigahörcsög Csárli, a Csigákat Átoperáló Kemény Népi Orvosok Rendjének Intelligens Szövetségének (CSÁKNORISZ) haszonélvezője/

„Egyszer találkoztam egy ilyen CSÁKNORISZ taggal, de amikor a szikéjével bele akart vágni az orromból kipöndörödő zöld csigák egyikébe, ledugtam a torkán a páros lábamat.” /Chuck Norris/

Hogyha ugrókötelezek,
Mindig megfigyelnek ezek,
Ha meg éppen kosarazok,
Akkor ezek helyett azok!

Nem t’om, kik ezek az azok,
Egy szó illik ide, a zok!
Másfél zokszóm hat vagy hatnak,
S ez az, amit lehallgatnak.

Lakomban sok poloska jár,
Le kell lépnem, irány Kajár!
Odavisz egy nagy kamion,
Ám a sofőrje is spion!

Spionország lakosaként
Öngyilkolón egyek ma ként?!
Vagy amíg még le nem lőnek,
Álljak én is figyelőnek?!

Úgy döntöttem, intő jelnek
Tekintem, ha megfigyelnek,
S azt hiszik, hogy én vagyok a
Gyenge magyar foci oka.

Holnaptól majd meccsre járok,
Bástya leszek, nem rés, árok…
S NB I-es meccsek zömén,
Lelátóra költözöm én!

Kivisz majd a szurkolóbusz,
S nem állíthat meg a glóbusz
Forró nyara s fagyos tele:
Velem lesz a tribün tele!

„Kőttő úr! Kajárra 1950 óta nem tud menekűnni, mer akkó mán egyesűtt Kispéccel. Azóta mink Kajárpéc vagyunk. Stadionunk szerencsére még nincs. Még! Jaj, mit csinálnak ott azok a lapátos közmunkások?!” /Kispéci Károly, kajárpéci kürtőskalácsos lokálpatrióta/

„Azok a lapátos közmunkások mind keményen dolgozó kisemberek, akik azon fáradoznak, hogy a megyei II. osztályban szereplő Kajárpéc labdarúgócsapatának legyen végre egy a Bajnokok Ligája döntő megrendezésére is alkalmas, hetvenezer nézőt befogadó ultramodern stadionja. A Magyar Labdarúgó Szövetség nem rés, hanem bástya kíván lenni a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek a változások tengerén hánykolódó végvárán!” /Dr. Zsákszám Herdál, a futballminisztérium pénzügyi államtitkára/

„Jó lesz költő úr, ha vigyáz és összekapja magát, mert tudjuk ám, hogy 2006. augusztus 12-én volt utoljára mérkőzésen, a Ferencváros-Jászapáti NB II-es nyitányon! Bő kilenc éve nem vett jegyet, csak a tévében bámulja a Barcelonát! Na, nyúljon csak bele a rezsicsökkentés miatt meghízott pénztárcájába és irány a vénaszkenner! MOST!!!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Nemzeti Besúgási Intézet (NBI) meggyőzési igazgatója/

„Nem kell ide besúgási intézet, meg titkosszolgálat! A maguk országában mindenki tud mindenkiről mindent, sőt mindent jobban tud! És örömmel el is mondja. Amikor ’44-ben itt állomásoztunk, akkor annyi feljelentés érkezett, hogy térdig gázoltunk a névtelen levelekben. Egész télen éjjel-nappal vörösen izzott a vaskályha, amikor elégettük azt a sok papírt. Schöne ungarische Wirtschaft!” /Karl-Heinz Händehoch, egykori Gestapo Obersturmbannführer/

„Kibicek legyünk, vagy laikusok? Ez a kérdés, válasszatok! Fogalmam sincs mivel mágnesezte Frady Endre a betűtésztát, hogy ez állt össze belőle, de el kell ismerni, technikailag versnek nevezhető az eredmény. Ki beszél?! Miről beszél?! Mi közünk hozzá?! Nem kell mindent érteni, nem kell mindent szabályozni! Dőljünk hátra, lazítsunk, csukjuk be a szemünket, élvezzük a balladisztikus kavargást, a lüktető üldöztetést, rímbeszedett zihálást annak biztos tudatában, hogy szokás szerint mindez csak a Frady-féle hipertérben történik. Köszönjük szépen!” /F. Péter kolléga, aki nem olvas híreket/

„Ó, anyám, mimbe harapjak, hogy a vadul belém hasító fájdalom elfeledtesse velem ezt a dögkút szagú szellemi alulteljesítést?! Inkább a saját vérem fröccsenjen a szemembe, mint ennek a miazmás mocsárversnek a bűzhödt kipárolgása! Frady Endre egy folyamatosan váladékozó kelés a költészet testén! Ki engedte már megint klaviatúra közelbe ezt az irodalmi jóízlésrombolót?! Neveket akarok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor engem lehallgatnak, akkor nagy csattanással arcon rúgom magam és a vonal túlsó végén a hangrobbanás szétloccsantja a spion agyvelejét.” /Chuck Norris/

Pár barátom (egy baráti pár) a napokban kért tőlem egy verset, melyben Tápiószentmárton is szerepel meg darálós WC is. Az okok most nem fontosak, a vers viszont elkészült…

Híres Tápiószentmárton
Patakjában úszik pár ton,
Amit Bödön bácsi megesz
Tejszínhabbal s attól degesz.

Fájós hasa hasogatja,
Érzi, gázos már a gatya,
WC-re lihegve oson,
S üldögél a darálóson.

Nyögve maga alá robban,
S rögvest érzi magát jobban.
Zúg a WC, zeng a falu…
Új ház kéne, tripla falú!

„Nehéz dolga van a zsűrinek. Nehéz ehhez bármit hozzátenni.....elvenni meg pláne. Nehéz lett volna alkalmasabb irodalmi entitást találni erre a költőt próbáló feladatra. HAJRÁ FRADY! HAJRÁ FRADY!! HAJRÁ FRADY!!! HAJRÁ FRADY!!!! :-)))” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnök kollégája/

„Kőttő úr, minékünk itt Jásznagybürgözdön van egy messzi fődön híres zenélő biligyárunk! Arrúl mér nem ír valami szépet, hogy mink is örülhessünk kicsinyég?!” /Jásznagybürgözdi Jenő, zenélő bili gyáros és polgármester/

„A csokikakiló Mikulásnak nincs szüksége semmilyen WC-re, mert amit ő kakil, azt a kismanók ezüstpapírba csomagolva egyenest viszik is a csokiboltba. Ugye gyerekek?” /Edebede bácsi alias Laár András/

„Nyihaha, költő úr, bruhaha! Hát még azt sem tudja, hogy a szülőfalum, Tápiószentmárton nem is falu, hanem nagyközség?! Illetve, amikor születtem, még falu volt. Éppen ezért lehetett a szülőfalum, mert ha már akkor nagyközség lett volna, akkor a szülőnagyközségem lett volna. De pont attól lett nagyközség, hogy miattam híres lett, mert az volt az én szülőfalum! Ha már a születésemkor nagyközségként indul, mára talán már megyeszékhely lenne! Nem érti? Nyihaha-bruhaha!” /Kincsem, a verhetetlen versenyló/

„Ugyan már, mit tudhat egy versenyló?! Elvégre nem az eszéért tiszteljük szegényt! Kincsem nem Tápiószentmártonban született, hanem itt nálunk Kisbéren! Bár nyilván Tápiószentmártonban, akárcsak az egész országban kisbérűek élnek, de ez nem ok arra, hogy minden település magának akarja a csodalovat! Aki ez ellen hőbörög, azt lekaszabolom, punktum!” /gróf Béri-Kiss Kenéz, kisbéri lótenyésztő és hagyományőrző huszárőrnagy/

„Böff! Naná, hogy tejszínhabbal eszem tonhalat! Én az ecetes uborkát is tejszínhabbal eszem! Az egészséges, mert átmossa a belemet és kicunamizza a bennem lerakódott méreganyagtömböket! Oszt’ hadd dolgozzon az a darálós WC!” /Bödön bácsi, nyugdíjas sintér/

„A darálós WC egy darálóval és szivattyúval ellátott szerkezet, amely kis átmérőjű lefolyók esetén is lehetővé teszi a WC bekötését, mert sok aprított trágya kis helyen is átfér. Ha nálunk veszi meg és velünk kötteti be új darálós WC-jét, akkor ajándékba adunk mellé egy doboz székletlágyítót is. Jelmondatunk: Székeljen velünk, mi ledaráljuk!” /Dr. Dara Dezső, okleveles csatornamérnök és a Dirr-Durr-Dara Kft ügyvezető igazgatója/

„Mi a szentséges rotyogó reterát ez?! Mintha ezt a sivító slózit rossz helyre kötötték volna be, és a kijövő tartalom nem a szűk csatornába, hanem a szövegszerkesztőbe ömlött volna! Ugye, hogy ráhibáztam és tényleg így fröccsent ide ez az íze is, bűze is mű?! Anyám szerint biztos van ebben az országban fél tucat ember, aki még ezt is meg tudja emészteni, de hát ő mindig is reménytelenül optimista volt. Vajon nincs Tápiószentmártonban egy lovarda ahol a költő holttestén át fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra, s otthagyják őt összetiporva?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem nem kell semmilyen WC, mert ami belőlem itt Texasban többszörös hangsebességgel kijön, az előbb még a vastagbelemben hangrobban, utána belefúródik a talajba, majd a Föld túloldalán a Csendes óceán közepén cunamit okozva távozik a világűrbe.” /Chuck Norris/

Szürke eső hogyha veri
Házamat, jó jó-haveri
Körben ülni kandallónál,
Mely az antik fapadlón áll.

Szürke eső, hű de randa,
Szutymákos lesz a veranda,
De a szoba bezzeg elég,
Kandallóba, ha fúj be lég.

Haverköröm s padlóm is ég,
Ám tetőn át néz be kis ég,
Cserepekből már a zöm lik,
S szürke eső miránk ömlik.

Oltja bár a padlótüzet,
Ázik minden könyv és füzet,
S massza maga alá temet.
Hogy végzek így egyetemet?!

Vizsgákon majd kirugdalnak,
S nem leszek jó, csupán halnak
Házamban, mely nyirkos nyál lak.
Szürke eső, de utállak!

„Hé, költő úr, hogy jutott eszébe, hogy fapadlóra tetessen kandallót?! Hát leég a háza! Ki volt az az agyatlan fakezű barom, aki ezt magának így megépítette?! Mi, hogy én?! Hogy már nem is emlékszem? Ööö… izé… háát… végül is elég szép nagy tüzet lehet csinálni így is, nem?” /Barbár Bölénc, OKJ-s átképzésű kandallóépítő közmunkás/

„Engemet nem zavar a szürke eső, mer én minden időjárásba szokok gólt, gólokat rúgni. Meg fejelni is szokok! A mester szerint mosmá hamarost meghívnak majd a válogatottba is. Az ember végül is szeretni szokja, ha címeres mezbe is rugdoshassa a gólokat!” /Böde Dániel, a Ferencváros gólvágó centere/

„És milyen hal lesz, költő elvtárs, kis hal, vagy nagy hal? Mert a kis halat megeszi ám a nagy hal! Nem válaszol? Mi van, tán nagyot hall?! Hehehehe!” /Sas József, kabarészerző/

„Holl éll maga, kölltő úr?! Egy egyetemi diplomához nem könyv kel és füzet, hanem megfellellő kapcsollatok és egy másnak már nem kelő szakdollgozat! Tanullni, tanullni, tanullni csak a lleninista posztkomcsik szoktak! Pagi… palli… paglli… pllagizállni tudni kel!” /egy a neve elhalgatását kérő álampolgár és nagyhall/

„Mire az állampolgári bejelentés értékű riasztásra a feltételezett tűzeset helyszínére értünk, a jelentős csapadék hatására a tűz már kioltásra került. Egyéb teendőnk nem lévén a riasztást a fölösleges kategóriába soroltuk és a jelenlévőket a mobillétra kivehető fokaival nyolc napon belül gyógyuló tűzrendészeti megrovásban részesítettük.” /Láng Lajos, tűzoltóparancsnok helyettes/

„Ez meg már megint micsoda, ez a retardált bakbákom és degenerált ákomfitty?! Történelmünk legsötétebb vészidőszakaiban ilyen szellemi patkánymérgekkel rettegtették halálra a sötétben bujkáló ellenforradalmárokat! Ha Kölcsey ma élne, akkor úgy írná meg a Himnuszt, hogy bújt az üldözött s felé Frady Endre vers nyúlt barlangjába! Ha elég kegyetlenek lennénk, akkor a határainkon nem pengés drótkerítést állítanánk fel, hanem a fákra arab nyelvű Frady Endre verseket tűznénk ki és a szerencsétlen migránsok Észak-Koreáig menekülnének! Anyám már le is fordította az első versszakot,
المطر الرمادي إذا كان يدق
بيتي، جيد، جيد الأصدقاء
الجلوس الجولة الموقد،
وهو أرضية خشبية أثرية.
de megtiltottam neki, hogy folytassa! Úgy látszik, annyi Frady klapanciától eltiltottam már, hogy a szabadidejében megtanult arabusul.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy szürke esős napon tornagyakorlatokkal ezeregyszáz fokra felmelegítettem az izmaimat és rögvest elpárolgott az eső. Azóta texasi sivatag fölött mindig kék az ég.” /Chuck Norris/