Frady Endre

Nyaralunk, ütött az óra,
Indulni kell ki a tóra,
Strandkapunál állni sorba
S izzadni, mint tánctól Zorba.

Parti fűz ellen a szú vét,
Kidől s kapunk csőstül UV-t,
Rizikóból ez a soros…
Védj meg naptej, sokfaktoros!

Szorgos népünk hekket zabál,
Verítékben úszik a bál,
Szutykos plédre jön sok hangya,
S nem hűt le a tóvíz langya.

Emberhadtól bűzlik a tó,
Gyerekzsivaj agyig ható,
Bankszámlám a nullig apad,
S lerogynék, de nincs egy fapad.

Lassú Napnak teste rest-e,
Mikor lesz már este, beste?!
Nyaralás rám nézve káros,
Irány haza, vár a város!

Lassú?! Én?! Rest testű?! Kikérem magamnak! Folyamatosan 220 km/másodperc sebességgel száguldok a világűrben! A látszólagos lassúság a Föld tohonya forgásából adódik! A saját portádon söpörgess, te szerencsétlen sárlény ahelyett, hogy megugatnád a vezérlő csillagodat!” /a Nap, G2V színképtípusú csillag/

„Öngyilkos hajlamúak inkább ne olvassák... Nehéz szavakat találni, én gyorsan le is mondok minden tervezett utat. Inkább a munka.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Soros rizikó?! SZÚ vét?! Politizálunk, költő polgártárs, politizálgatunk?! Uszítunk a rendszer ellen?! Sorossal bomlasztanánk a szovjet-magyar barátságot?! Ráadásul ilyen gyenge verssel?! NEM ENG.!” /Senki Soma, a Rémrímeket Üldöző Hivatal (RÜH) főcenzora/

„Nekem a balkonom a Riviéra
Lógni ott szeretek én a fészbukon,
Nem nyaggat lányom, s a munkabér a
Számlán csücsül, a kaján sem bukom.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Brit tudósok szerint a kiskorú gyermekeikkel a Balaton partján nyaraló szülők 50%-a alig várja, hogy visszamenekülhessen a légkondicionált munkahelyére a nyaralást kipihenendő. A maradék 50%-nak nem légkondicionált a munkahelye.” /F. Endre, költészmérnök/

„Na, költő úr, maga itt nyafog és elégedetlenkedik, miközben szociálisan és kapitálisan is érzékeny pártunk és kormányunk minden követ megmozgat, hogy a keményen dolgozó kisemberek arra érdemes rétegei aktív pihenéssel regenerálódva mihamarabb munkára-harcra készen forduljanak arccal a munkapad felé?! Szorgos népünk győzni fog, maga viszont ülni! Irány a közmunkatábor!” /Csávás Kálmán bőrnagy, a Csúnya Ornamentikájú Károkozókat & Illiberalizmust Simfelő Költőket Elhárító Kopaszok Szervezete (CSOKISKEKSZ) ideológiai főtisztje/

„Magyarországon az emberek felének nincs pénze arra, hogy egy egyhetes nyaralást kifizessen.” /újsághír/

„Akinek nincs pénze nyaralni, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, kastélytulajdonos országgyűlési képviselő/

„Mivel kiszáradt az Aral,
Putyin elvtárs máshol nyaral.”
/Szergej Vodkamámorovics Csasztuskin, orosz ellenzéki költő és a volt Aral tó melletti kényszermunkatábor nótafája/

„A mindenáron való élvezet hajhászás lelket és pénztárcát kiüresítő hatásáról szóló elénk döbbenésében a költő – aki egyszerre önmaga alanya, tárgya, állítmánya, helyhatározója és minőségjelzője – párját ritkító páros rímekkel akar páratlan hatást kelteni. A már-már naturalistán rusztikus nyaralásábrázolás oly sajátja Frady Endrének, mint mirigynek a hasnyál vagy közös tónak a zsíros víz. A városból a vízbe, majd a vízből vissza a városba menekülő költő pályaíve a föl-földobott kő archetípusa. Igazi determinisztikus nihillíra, amely nem hiányozhat egyetlen életunt homo sapiens utolsó kívánságainak listájáról sem!” /Vasmacska Vendelné Szigony Szidónia, a Megvető Kiadó sorok között olvasó szerkesztője/

„Nem, nem, nem és nem!!! Hegyek, essetek rám, halmok, borítsatok el, Kritikus Szakszervezet tagjai, vessetek ki magatok közül, de nem vagyok hajlandó elolvasni ennek a rímhajhász szellemi toportyánféregnek ezt a legújabb líragyalázó undorböffenetét! Hogy jön ez a hullaragályos svihák ahhoz, hogy magam alá vizeltető rémálmokba hajszoljon?! Anyám szerint a szakszervezettel jobban kéne vigyáznom, mert megemelik a tagdíjamat, oszt’ nem lesz pénzem szájhaboztató vitriolra! Na, jó, a Szakszervezet kedvéért… Miii, a tóvíz langya?!?! Jaj, a szívem…” /Puzsér Róbert, elalélt kritikus/

„Puzsér Róbertet a Kritikus Szakszervezet saját betegének tekinti.” /a Kritikus Szakszervezet/

„Az operáció során a fiacskám kőszívét műkőszívre cserélték. Már jobban van, tegnap is leordította az ügyeletes nővér fejét, mert túl hangosan nézte a folyosói tévén a Barátok közt ismétlését.” /Puzsér mama/

„Én olyan aktívan pihenve nyaralok, hogy a látványomtól a nyár annyira lefárad, hogy hirtelen ősz lesz.” /Chuck Norris/

- Nem érdemlem meg az esőt
meg az esőmentességet se, sőt
semmit, akármire hajaz.
Amit érdemlek, a baj az.

- Mit tettél hát, mi a vétek? –
- kérdik erdők, mezők, rétek,
miket körben rögvest lep kék
madárcsapat, meg a lepkék.

- Lóverseny volt, magas tétek,
zabzsák dopping, ajzós étek,
s lovam, melynek lába ízelt,
verseny után zöldet vizelt.

Lebuktam, mert jött a WADA*,
s doppingellenőrök hada
kicipelt és vert az esőn…
Megtört szám szólt: Ó, Danke schön!

*World Anti-Doping Agency

„A lónyugtatót nem neked kéne szedni! Le kéne állnod a szerrel, nem segít. Ha nem szedsz, akkor kéne!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Most akkor kéne, vagy nem kéne?! El kéne dönteni, hogy kéne-e?! Vagy nem kéne?! Boroshordóba kéne kén-e s őőőő-zik-e az öreg néne?! MIVA’, MIVA’, MIVA’?!?!?!” /F. Endre, ideges költőgigász/

„Na, ez a baj azzal, amikor túl magasra tesszük a lécet. Az életrevalók simán átsétálnának alatta, de egyszer csak arra téved egy szilárd jellem, odateszi magát, és kész a tömegszerencsétlenség. Boldogok, akik elbuknak, mert azok legalább nekifutottak? De most tényleg, hát kinek jó ez, T. Rajongótársak?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Rajongótársa magának a salgómocsolányi hóhér, humán úr! Frady Endréért nem rajongani kellene, hanem éjjel nagy fekete autóval érte menni, oszt’ ablaktalan cellába vele! Sötétzárkában minden költő feketelevesen él!” /majdnem tizenötmillió magyar/

„Megtört költő úr, posztfuturista és dezimpresszionista festőként érdekelne, hogy mi az a csodavegyszer, amitől egy ló ízeltlábúvá válik és smaragdszínű lesz a vizelete! Jó lenne végre hús-vér modell alapján festeni!” /Babló Bikaszó, posztfuturista és dezimpresszionista festő/

„Ha valami csodavegyszer
Hatására talán egyszer
Rosszról jóra eme NER vált,
Más leszek majd, nem enervált.”
/id. Ejmiakő Elemér, Babló Bikaszó egykori középiskolai rajz- és magyartanára, valamint kortárs költő/

„Jaj, apám, ne csináljon már mindenből kozmopolita liberálbolsevik aktuálpolitikát! A vezető beosztású állásommal játszom, ha egyenes ági felmenőmként állandóan bérretteg, sőt fékeket és ellensúlyokat követel! Ha jogállamra vágyik, tántorogjon ki Amerikába, de eszébe ne jusson levélszavazni! Már van közvetlen járat. Mikorra szerezzek okosba’ repülőjegyet?” /ifj. Ejmiakő Elemér, a Nemzeti Erkölcsnemesítő Minisztérium (NEM) szakállamtitkára/

„Ritka, mint a fehér hulla a napos parton az olyan vers, ahol ennyire releváns a jellemfejlődés és ennyire irreleváns minden, ami nem releváns. Az igazságosztó felső hatalmak kikényszerítette külső és belső megtörtség, a bolondság kék madara és a lepkék így együtt alkotnak egy olyan esőálló lírai gyúelegyet, mely folyamatos többütemű világirodalmi detonációt képes létrehozni a szinte semmiből. A lóvétség miatt tettlegesen megvezekeltetett antihős németbe fordulása a jólétbe menekülni vágyás rejtett apoteózisa. Frady Endre olvasása gyógyír minden Frady Endre olvasás ejtette sebre. A költő önmaga tézisének és antitézisének a szintézise. Költőt minden magyar családba!” /Rököny Rezsőné Pirosledes Piroska, a Robbantott Igeidőket Poézisba Olvasztó Csoport (RIPACS) szakreferense és hobbiterrorista/

„Sajnálatos hiba folytán az OKJ-s képzésű szinkrontolmácsunk összekeverte az eltilt és az eltángál szavakat, miáltal a doppingvétségen kapott tárgyi alany nyolc hónapi eltiltás helyett nyolc napon túli gyógyulást szenvedett. Elnézést nem kérünk, mert az a közúti forgalomban történő indexhasználathoz hasonlóan a gyengeség jele lenne.” /Wadnai Winnetouné Wérbő Wendetta, a WADA sajtóreferense/

„Mi ez az agyatlan celebrüh, ez az elbulvárosodott szellemi végvonaglás?! Ha zsűritag lennék és pontoznom kellene, akkor most legszívesebben egy sörétes puskával adnék pár tucat fájó pontot Frady Endre hátsó fertályára! Anyám sajnos pont bekapcsolva felejtette a csehszlovák benzinmotoros hallókészülékét, amikor dühömben üvöltve elszavaltam ezt a hadibakancsba bepálló lábszagú förmedvényt és az ízeltlábú lónál elájult! Úgy felforrtak az indulataim, hogyha most venne tőlem vizeletet a WADA, a húgysavam átégetné a kémcsövüket! Piszkítótűzbe Frady Endrével!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A fiatalkori Forma 1-es autóversenyzés úgy összerázott, hogy mára már nem én döntöm el, mikor akarok vizelni.” /Alain Prost tata, négyszeres világbajnok nyugdíjas autóvezető/

„Én doppingszer nélkül is olyan színűt vizelek, amilyet csak akarok!” /Chuck Norris/

Rekettyéssy Richárdot randalírozó rigók füttye verte fel a kies rozgoványhöttyösi szakszervezeti üdülő harmadik emeleti luxuslakosztályában. Azt nem mondhatnánk, hogy előtte az igazak álmát aludta, mert a Kőkemény Gazdasági Bűnözők (KGB) szakszervezeti nyaralójában ez az állapot csak a tagok kiskorú gyermekeinél jöhetett szóba.
- Rohadt rigók! – kiáltotta a fülsértett, és a néhai ateista nagyapjától elsőáldozási ajándékként kapott Kalasnyikovjával egy hosszú sorozatot eresztett meg a szemközti szomorúfűz lombkoronájára. A fáról meglepett halálsikollyal két óriásrigónak álcázott férfi hullott az üdülő jól karbantartott gyepszőnyegére, majd hirtelen csend lett.
A csend hangjaira Simon & Garfunkel mintás pizsamában előrohant egy ásító politikus, majd körbenézve, hogy figyeli-e valaki, odaosont a tetemekhez, kiforgatta a zsebeiket és a talált pénzzel villámgyorsan visszaszaladt a lakrészébe.
- Igazad van, ha nem lennél kleptomániás, sosem lehetnél szakállamtitkár a gazdasági minisztériumban! – röhögött az erkélyről titokban figyelő Rekettyéssy Richárd, de nem sokáig.
- Most nyaralunk vagy lövöldözünk?! Azonnal gyere vissza lefeküdni! A szabadságodon nem bankrabló vagy, hogy éjszakai műszakban kelljen randalíroznod! – dörrent rá megszeppent férjére Rekettyéssy Richárdné Kardkikard Karola, az Országos Bankbiztonsági Intézet (OBI) adatkezelési igazgatója – Ha nem alusszuk ki magunkat, akkor gyűröttek leszünk, és nem mi nyerjük a ma esti üdülői párszépségversenyt! Pedig mi szép pár vagyunk, ugye?
- Szép pár vagytok, szép pár vagytok, de a Dögkúti miniszter úr és a szeretője sokkal szebb pár nálatok! – mondta röhögve a falitükör mögé rejtett lehallgató készülék hangszórójából a kihangosítás gombra véletlenül rátenyerelő titkosszolgálati ügyeletes tiszt.
- Richárd – visította a tükör szétverése után a bősz feleség – te tudtad, hogy a miniszter félrelép?!
- Ezt mindenki tudta, már a madarak is ezt csiripelték. – sóhajtott a beszélgetést lezárni vágyó férj.
- És ezért kellett legéppuskáznia őket? – lépett be a szobába vártalanul Columbo hadnagy a Los Angeles-i rendőrségről. Magyar hangja Szabó Gyula. Karola elájult.
- Miért ájult el a felesége, Rekettyéssy úr? Tudja, azért kérdezem, mert az én feleségem csak akkor ájul el, ha kísértet lát vagy a ballonkabátomat tisztán. – kíváncsiskodott a felügyelő.
- Itt ugyanez a helyzet, ugyanis mind az önt megformáló Peter Falk, mind pedig az ön magyar hangja már évekkel ezelőtt elhunytak, így ön feltehetőleg kísértet. – próbált fölényesnek látszani a gyanúsított.
- Feltehetőleg. Akkor én megyek is! – mondta a többszörös elhunyt és áttűnt a falon.
- Kísértet!!! Ááááá!!! – hallatszott a falon túlról Tégla Tivald építési vállalkozó és futballklub tulajdonos halálhörgése majd vastag arcbőrének a csattanása a padlón.
- Na, végre, most már nyugalom lesz! Karola is csöndben van, a két kerti jómadár is örökre elnémult, és a szomszéd is nagyot koppant, azután elhallgatott, úgyhogy nyaralhatok végre! – könnyebbült meg Rekettyéssy Richárd.
- Csak még egy kérdés – lépett elő a zárt hűtőszekrényből Columbo hadnagy szelleme – Ki volt ez az úr a szomszédban, akinek az eséstől szétrepedt bőre alatt is közpénz van?
- Nézze, néhai hadnagy úr, a filmjeit látva pontosan tudom, hogy ön már a kezdetektől tudja, ki a gyilkos, akihez vissza-visszamegy kérdezősködni pont úgy, ahogy velem teszi. Én erre a színjátékra nyaralás közben nem vagyok vevő, úgyhogy inkább beismerő vallomást teszek, hogy utána nyugodtan mehessek masszíroztatni magam a Zsebesi bankigazgató úr OKJ-s képzett gyógytornász sógornőjével. Bevallom, én tettem! – vágott majdnem bűnbánó képet a pihenni vágyó bankrabló.
- Mit? – tudakolta néhai Szabó Gyula hangja.
- Bármit! Akármit! Én löktem jéghegyet a Titanic elé, én lőttem le Ferenc Ferdinánd trónörököst, én végeztem Kennedy elnökkel és John Lennonnal is! Elmehetek végre?! – lett egyre ingerültebb Rekettyéssy Richárd.
- Persze, hiszen úgysem tudnám megakadályozni – szólt a felügyelő.
- Visznemlát! – vetette oda könnyedén a szabadulni vágyó és nagy sóhajjal indult bele a napfelkeltébe.
- Várjon! Csak még egy legutolsó kérdés – mondta Columbo a nyaralásra képtelensége miatt hirtelen sírásra hajló szájú Richárdnak - Honnan tudta a kora hajnali szürkületben, hogy a fán nem valódi rigók ülnek?
Rekettyéssy Richárd bankrabló ekkor büszkén elmosolyodott és a kamerába fordulva elárulta a megoldást:
- Korán reggel ritkán rikkant a rigó!

Amikor én tekerek,
megy alattam e kerek
világ hátra lassacskán,
s megizzad a hasacskám.

Hasamon a veríték
szúnyoghadnak teríték,
s magamból míg kifolyok,
felfalnak e szipolyok.

Vérszipolyok megesznek,
rögvest hatnak degesznek
s gyötrik őket kíngázok,
amikor én bringázok.

„A világ kerek, a vers keretes, az ökoszisztéma egyensúlya dinamikus, a biciklista statikus - de legalábbis nem halad gyorsabban az átlagszúnyog repülési sebességénél. A vers többi része természettudományosan nem értelmezhető, az ott már művészet. ” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Amikor én tekerek,
Duzzadnak a TEK-erek.”
/Csávás Kálmán erőkarnagy és TEKker, a Terror Elhárítási Központ kerékpáros kommandójának erőnléti edzője és motivációs rímcápája/

Innentől kezdve két általam megkért kortárs költő álkommentjei olvashatóak.

1., Duma György:

„Az írás nyilvánvalóan egy kis flaszter bikmakk, egy koca szobabiciklis zöngeménye. Igazi kerékpáros alatt mindig száguld az út, nem pedig lassacskán megy. A szúnyog viszont óriási ötlet, hogy nem jutott eszembe ajzószerekkel töltött szúnyogokkal szurkáltatni magam!” /Lance Armstrong/

„A szakmaiatlanság csimborasszója ez a fércmű! A szerző a biológia legelemibb törvényszerűségeivel sincs tisztában amikor a szúnyogot (culicidae), izzadságevőként ábrázolja a vér helyett. Még jó, hogy egyéb testnedvek nem kerültek terítékre!” /Laár Valéria, a Csereszabatos Ízeltlábúakat Pótló Élősködők Siserahadának (CSÍPÉS) főszivornyája/

„A múltkor bicajozás közben megcsípett egy moszkitó. Olyan tockost adtam neki, hogy az egész faja kipusztult a Földön.” /Chuck Norris/

„Mit mondjak, elolvastam, de egy lejtőn gördülő rúdlánc modellezése nagyobb élményt nyújt.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Páros rímű hetesekből felépített háromszintes műtárgy, melynek földrengés biztos alapozását trolibusok, repedésmentes felépítményét kannapesztusok, míg vízhatlan szigetelésű tetőszerkezetét spongyausok adják.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez az izzadmányos trágyaköpedelem, ez a bélgáz gőzös ótvarlíra? Frady Endre, aki pusztán nevével egyszerre csonkítja kétharmadára büszke trikolórunkat, s dehonesztálja nemzetünk költőgigászát, Hugóg és Magóg fiát, most még vérbajos szúnyogokkal is inszinuálja őt. Ez nem vers, ez nem egy lenge, kellem kelesztette szellem-lehelet, ez egy elmebeteg elvetemedett medvetetem. Brrr! Anyám, gyorsan vidd előlem a nokedlis lábost, mert okádhatnékom támadt!” /Puzsér Róbert, aszkéta esztéta, hesstészta!/

2., Várkonyi Miklós:

„Mint a Pojáca- és Ripacsképző Állami Tanintézmények nyugger-állományú hangtani professor emeritusa, az inspekcióra elém terjesztett Művet végzős diákjaimnak adtam ki témazáró dolgozatként elemzésre. Dolgozataikból állítottam össze az alábbi mixtúrát:
"A cím kettős kezdőhangja eleve elárulja az alkotó viszonyát, viszonyulását, viszolygását és víziszonyát a szöveghez. A BR kezdet arra utal, hogy a főhős nemcsak fázik, de utálkozik is a témától. Az előbbi, objektív érzetét a külhőmérséklet mellett a menetszél is fokozza, de hozzájárul ruhátlansága is; ha nem így volna, ugyan hogyan is férhetnének hozzá a szipolyozók a verejtékező hashurkáihoz, hogyan kezdődhetne a lakmár? Az utálkozást a főhősön kívül az olvasók is érzik. Amúgy a sokadik szótári jelentését tekintve "kerékpár" jelentésű cím alig rejtetten társadalomkritikát tartalmaz, amennyiben az olvasónak olyan szavakat idéz fel, mint: kormány, fék, egyensúly, kontra, pedálozás, láthatóság, és egyebek. Az első strófa kulcsszava a "tekerek", ez az azonos magánhangzók sorozatára bazírozó, úgynevezett "tribrakhisz" verslábat alkotó, ótörök eredetű szó. Magyaros képzés viszont az igéből alkotott "szipoly" főnév, amely hasonló kialakulású társaival - métely, ragály, pisztoly (ja, az nem) - többnyire negatív konnotációt hordoz. A szúnyogok tudottan vérkedvelő életmódja felidézi továbbá a vámpírt, a piócát és az anyóst."”
/Hanga Kinga, bringóhintó-kölcsönző egyéni vállalkozó/

A hipermarket pénztárosnője döbbenettel nézte a futószalagon törökülésben közeledő bácsit. A műszakja addig viszonylag békésen telt, csak egyszer kellett a részmunkaidős vak biztonsági őrt riasztania egy a kabátja alá nyolc darab akciós pólót felhúzó kleptomániás államtitkár miatt, aki mentelmi jogára hivatkozva sértetlenül távozott, és mindössze tucatszor ordították le a fejét, mert a gépében más ár volt beprogramozva, mint amit az árufeltöltő kollégái kiragasztottak a polcra. Épp megkezdődött az utolsó másfél perce és gondolatban már otthon járt, amikor aznapi utolsó kuncsaftként az agg bácsi bekúszott a látómezejébe. Felsóhajtott:
- Mi járatban van itt, öregapám, ahol a madár is csak lefejezve, megkopasztva, kibelezve, lefagyasztva és vonalkódos tálcára fóliázva jár?
- Mivel öregapámnak szólítottál, elárulom neked, hogy bakancslista! – kacsintott huncutul az öreg.
- Na, ez nem lesz egyszerű! – sóhajtotta a kizsigerelt munkaerőnő és egy mozdulattal leintette a járókerettel közeledő részmunkaidős biztonsági őrt. – Mondja csak, mi is ez a bakancslista dolog?
- Tudja kedveském, én valamikor komoly sportember voltam. Olyan hiperaktív bélrendszerem volt, hogy egy időben hét púpozott és négy csapott bilivel tartottam az ülvenyomás világrekordját, ám ma már csak egy székrekedéses kisnyugdíjas vagyok, aki az árnyékszékre már csak emlékezni jár. Csupán árnyéka vagyok egykori önmagamnak. Annyira lelassultam és elerőtlenedtem, hogy a minap árnyékbokszolás közben kiütött a saját árnyékom. El tudja ezt képzelni, kedveském?
- Már látom az alagút végét, mindjárt beérünk. – dünnyögte pesszimistán a megfáradt emberi erőforrásnő – Mikor és mire fogunk kilyukadni?
- Szóval, úgy éreztem, hogy immár közel a vég, hamar fel fogom dobni a bakancsomat, így elhatároztam, hogy ebben a rövid időben, ami még megadatik, meg fogom tenni mindhárom dolgot, amit mindig is szerettem volna. – lelkesedett be az öreg. – Ez a harmadik! Akár most rögtön meg is halhatok!
- Jaj, ne tegye, az rengeteg papírmunka és még tanúskodnom is kellene! Haza szeretnék menni! Inkább mondja el gyorsan, mi az a három!
- Mivel fiatalon nagy barlangász voltam, mindig is szerettem volna kinyomtatva látni az ebben a témában íródott kétsoros versemet, mely így szól:
                                                            Huzatos a barlang,
                                                            Denevéren bőr leng.
- Nem csodálom, hogy nem talált… - kezdte elveszteni a türelmét a pénztárosnő – megfelelő színvonalú kiadót!
- Kiadót nem, de az egyik unokám megoldotta a dolgot, mert a saját gépén kinyomtatta, így most ott lóg bekeretezve az Utolsó Lehelet Idősotthon társalgójában. Ezzel teljesült az első kívánságom!
- Remek! És mi volt a második? Ezt hallgassa meg, Béla! – hívta magához a süketség miatt leszázalékolt biztonsági őrt a kíváncsiságot mímelő munkavállalónő.
- Nem mi, hanem ki! Második János Pál pápa! Vele szerettem volna kezet fogni! – magyarázta az idős ember.
- De hát ő már évekkel ezelőtt meghalt! – bámult rá a munkaalapú társadalom egyik tartópillérnője – Ezt hogy oldotta meg?
- Nem én voltam, a betegség vitte el szegényt. – szipogott az öreg – Ne gyanúsítgasson! Mindenesetre a második kívánságom már maximum a túlvilágon teljesülhet, ha mindketten ugyanarra a részlegre kerülünk.
- A tüzes gyehennára kerültök mindketten! – kiáltotta közbe egy épp arra sétáló Jehova Tanúja, de a leszázalékolt biztonsági őrök önmagunkhoz képest gyorsan elhessegették, majd zavartan gyűrögetni kezdték a markukba nyomott Őrtorony magazint.
- Na, jó, és mi a harmadik, ami épp most van folyamatban? – türelmetlenkedett a kitűzője szerint Jolánnak nevezett pénztárosnő. – Essünk túl rajta! Csupa fül vagyok!
- Nos, mindig szerettem volna látni, hogy a pénztár melletti futószalagokon a KÖVETKEZŐ VÁSÁRLÓ feliratú léc mögött valóban a következő vásárló üljön, de eddig sosem történt ilyesmi. Most megcsináltam! Boldogan halhatok meg! – somolygott az öreg és a lelkét kilehelve fennakadt szemmel zuhant az akciós tejcsokoládék közé.
(…)
- Üdv gyermekem! – nyújtotta áttetsző kezét II. János Pál pápa kilehelt lelke.

- Pénzt vagy ételt! – kiáltotta a betörő a nappaliban, majd véletlenül felrúgta az üres üres éjjelit.
- Várjon, meggyújtom a lámpát! – mondta egykedvűen Dr. Aranyos Aranka pszichológus lakástulajdonos és megnyomta a kapcsolót. Világos lett. – Világosnál le szokás tenni a fegyvert!
- Igaza van! – sóhajtotta Ókor Ottó, aki civilben középiskolai történelemtanárként tengődött egyik napról a másikra és időnként megélhetési betörőként vetette bele magát a sötét éjszakába.
- Akkor most tegye le azt a pisztolyt! – kérte határozott hangon a nő.
- Letehetem, de felesleges. Üres a tár. Nincs pénzem lőszerre. – tört ki az őszinteség az éhes pedagógusból, majd sírva fakadt.
- Tessék, zsebkendő! – lett gyakorlatias Aranka, majd együtt érzőn megkérdezte – Akar róla beszélni?
- Brühühü… Akarok… Gyerekkoromban a szüleim azt mondták, hogy tanuljak, hogy sokra vigyem! Hittem nekik és tanultam, majd nagy álmokat dédelgetve tanár lettem, de vinni csak a tányérokat vittem pincérként a nyári szünetekben. Egy időben arra gondoltam, hogy jó ötletekkel keresek meg cégeket, hátha fizetnek érte.
- Milyen ötletekkel? – kerekedett fel a szakmai kíváncsiság a doktornőben – Meséljen!
- Megkerestem például a BKV-t, hogy úgy csökkenthetnék a zsúfoltságot, ha a megállókba krokodilokat telepítenének, hogy megegyék a leglassabban menekülő utasokat, akik le- és felszállásnál a legnagyobb tumultust okozzák. Rövid latolgatás után végül elvetették a forradalmi javaslatomat.
- Nem is értem, miért. Mivel indokolták? – tört ki az empátia Dr. Aranyos Arankából.
- Egyrészt túl drágának tartották annyi hüllő beszerzését, másrészt az állatvédők tiltakoztak, mondván, hogy ha szegény állat véletlenül egy fertőző utast eszik meg, akkor akár bele is pusztulhat. Apropó, utas evés! Nincs véletlenül valami ennivalója? Utoljára délben ettem a menzán abból a moslékból, amit a gyerekek meghagytak. – mondta hangosan korgó gyomorral Ókor Ottó és reménykedve beindult a nyálelválasztása.
- Van pizza a hűtőben. – mutatott a konyha felé a házigazda - Milyet szeretne?
- Mindegy, csak nagy legyen, sok mindennel megpakolva! Bármi lehet rajta! Tudja, én mindenevő vagyok, mint a sertések. Apám mindig is azt tanította, hogy akkor táplálkozunk természetesen, ha úgy eszünk, mint a disznók! – lelkesedett be a hívatlan vendég.
- Jól van, csak ne röfögjön túl hangosan, mert a szomszédban egy éberen alvó kocavadász politikus lakik, aki a végén még átjön és lelövi magát! – figyelmeztette a fonák helyzettől egészen felvillanyozódott Aranka.
- Sebaj, majd vele is eljátssza azt a világosos fegyverletevős trükköt! – röhögött az ételszagra gyűlő nyállal megtelt szájú tanár.
- Á, az nála nem jönne be! Úgy hallottam, hogy fiatal korában folyton megbukott történelemből. Történelemből is! Nem tudott továbbtanulni, így lett belőle politikus. – árulta el némi lenézéssel a diplomás hölgy.
- Egy időben én is megpróbáltam politikussá átképeztetni magam, de képtelen voltam azt hazudni, hogy a haza üdvéért szeretnék munkálkodni, így elhajtottak. – szomorodott el Ókor Ottó – Úgy kivágtak, ahogy nekem kellett volna az érettségin a polgármester gyerekét, amikor azt állította, Kossuth Lajos volt az MLSZ első elnöke, de nem mertem.
- Félt? – kíváncsiskodott a pszichológusnő.
- Mitől félt volna? Tudta, hogy az apja a polgármester. – értetlenkedett a betörő tanár.
- Nem ő, maga! – vált türelmetlenné a nő.
- Én nem vagyok polgármester! Akkor nem kéne betörnöm ahhoz, hogy lopjak! Majdnem becsületes kétkezi középiskolai történelemtanár vagyok. – kihúzta magát – Bemutatkozom, Ókor Ottó legényember, szolgálatára!
- Örvendek, Dr. Aranyos Aranka hajadon pszichológus. – mutatkozott be egy anakronisztikus pukedli kíséretében.
Meglátni egy villanykapcsolásnyi pillanat, megszeretni egymást egy balga betörésnyi és egy értelmetlen beszélgetésnyi idő volt csupán. Összeházasodtak és lett két gyerekük. Mivel Ottó tanári fizetéséből és Aranka gyedéből nem tudtak megélni, kitántorogtak Amerikába.
Ott hatnak, alkotnak, gyarapítanak. S a Haza? Lassan kiürül…

Latolgatva ráz lat:
- Vers ez vagy csak vázlat?!
Agyad préselt nyirka
Irka-e vagy firka?!

Olvasóhad térdi
Rúgások közt kérdi:
- Költőfeji szűk ész
Szerint eme mű kész?!

- Nem a mű a kész, én.
Alkotás e részén
Elhagyott az ihlet.
Ne latolgass, ah, lat!

(a kézirat és az író-olvasótábor találkozó itt megszakadt, már csak tompa puffanások hallatszanak…)

„Könyörgöm, akasszuk fel! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Üsd ki, üsd ki! Még, még, még, ennyi nem elég! Földet rá, földet rá!” /a nekihevült olvasótábor/

„Frady Endrét vágyom nagyon
Ütlegelni rögvest agyon!
Habár neki nincs is agya,
Úgyhogy verje meg a ragya!”
/Újpesti Barnabás, betanított cérnavég nyálazó és amatőr kortárs költő/

„A sokat tűrt olvasótábor kriminalizálása innen nézve kinemkényszerített hibának tűnik, de Endre versei kifürkészhetetlenek. Neves irodalomesztéták talán a rendületlen lojalitás, és a minőség iránti éhség tesztelésének neveznék ezt a jelenséget, de hát mindenkinek élni kell valamiből.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„What a ***??? Nem tudom mit használsz, de le kéne jönni a szerről... Már az első sor egy komoly mélyütés, de a vers ezt a keménységet hozza végig. K.O. Kiégtem...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Kérem, én ártatlan vagyok! Az én testalkatommal hogyan is tudnék rázva bántalmazni egy jóhús-bővér költőt?! Latolgatom egy per lehetőségét…” /egy lat azaz tizenhét egész öttized gramm/

„Latol?! Lökjétek a padlóla, de nagyon dulván! Utána meg feszítsétek kelesztle, mint a názáleti Blájent!” /Poncius Pilátus, Jeluzsálem lómai helytaltója/

„Szegény kicsi lat rína,
Ha elnyelné latrina.”
/Emtéká Etele, mobilvécé díler és betanított kortárs költő/

„Mi ez a csődület, költő úr?! Mit művelt már megint?! Több olvasója is feljelentette, hogy az arcával megütötte az öklüket, a gyomorszájával a térdüket, a sípcsontjával a lábfejüket és a hátával összetörte többek botját és járókeretét! Miért nem figyelmeztette őket előre, hogy a verse a közrend és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz?! Na, eleget kérdeztem, most már ütök!” /Csávás Kálmán nagynagy, az Önveszélyes Költőket Összecsináltató Liga (ÖKÖL) lesújtási főparancsnoka/

„Latolgató című versében a hezitációs tanfolyamot végzett költő a műve teljessége feletti kételyeit latolgatva fordul az olvasóhoz, ám a segítő kezek a komfortzónába behatolva jajlilán fájó nyomot hagynak nemcsak a költő külcsínén, hanem azt átütve a belbecsében is. A versvégi váratlan kancsal rímpárt már a fal adta, miután a költő feladta. A hirtelen deheroizáció következtében a költő nem lassan és éhen, hanem gyorsan és a poézis csatamezején halt meg. Persze nem igazán, mert a költők halhatatlanok. Vége az órának. Tud valaki adni a tízóraijából?” /Csontváz Csabáné Koplaló Katinka, középiskolai magyartanár és amatőr éhezőművész/

„Frady Endre kihívta maga ellen az irodalmat és az irodalom visszavágott! Anyám ernyője ugyan ripityára tört ennek a roggyant ripőknek a lapockáján, de mégsem szomorú, mert szerinte még mindig jobb bőrré ázni, mint engem megőrülni látni. Most végre örülni lát. Igaz, hogy Frady Endre is örvend, de ő csupán közutálatnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én sosem latolgatok. Amikor az Úr szólt, hogy legyen világosság, egy rúgással felkeltettem a Napot.” /Chuck Norris/

Életed túl sivár,
Nincsen otthon, ki vár?
Öngyilkosság helyett
Keress pénzes nejet!

Fő szempont az érdek,
Nem a formás térdek,
Sem a csábos szemek;
Bankszámla kell, remek!

Arád gazdag legyen,
-lege pluszban egyen-,
S kacsalábú háza,
Meg sok antik váza!

Gazdasági háttér
Jó sok pelenkát ér,
S babahad (nem Gül!) jön.
Szüljön, szüljön, szüljön!

„Úgy van, szüljön! Derék dolog, költő polgártárs, hogy buzdító szurkolói verssé formálta a magyar anyákkal kötött megállapodásomat, hogy szakmányban szüljék a nemzeti porontyokat, a jövő futballistáit! Ahogy a dakota közmondás tartja: Nincs annyi gyerek, hogy ne lehetne szülni melléjük még kétszer annyi gólerős kistestvért!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Jól mondja, költő úr, nem kellenek a turbánban türbéző piréz migráncs gülbabák! Magyar anya magyar kölköket szüljön, akiknek a Mariahilferstrassén masírozó bús hadát újra nyögi majd Brüsszel büszke vára! Zászlónk gyakran plántálódjon vad EU sáncára! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Szülni, szülni, szülni! Heeej, grosicsbuzánszkilórántlantosbozsikzakariásbudaikocsishidegkutipuskásczibor! Góóól! Tánc!” /vitéz Vérszagragyűlazéjivad Vidor, házmester és maszek kertitörpe/

„Ó, Fényes Tekintetű Mennyei Magasság, Aki a hetedik mennyországban székelsz, miért engedted meg, hogy szentéletű dervis létemre a tisztátalan szájára vegyen egy gyaur fűzfapoéta?! Mit vétettem?!” /Gül Baba/

„Ontológiai értekezésnek indul, de Kierkegaard már az első versszakban önzetlenül átadja a labdát Yentének, aki boldogan elszalad vele, eszébe sincs játékba hozni számos kiváló csapattársát. Csak halad megállíthatatlanul, járókeretével pragmatikusan rendet vág a védők közt, majd két egyperces híradóval később töretlen lendülettel rárúgja. A végeredmény a harmadik egyperces miatt nem ismert, csak hogy Kőmíves Kelemen óta senki sem fogalmazta meg ehhez fogható irodalmi igénnyel súlyosbított építőipari jártassággal, hogy "asszony kell a házhoz".” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hát nekem már ne kösse be a fejemet senki, mert én nem vagyok felső-középosztálybeli gazdag lyány?! Én már arra sem vagyok jó, hogy ara legyek?! Inkább a francia király lányát vegye el a Kukorica Jancsi?! Jaj, nem bírom, nincs miért élnem! Megyek és a gonosz mostoha elé vetem magam!” /Iluska, többszörösen hátrányos helyzetű mélyszegény lyány/

„Ne nyafogj Iluska lyányom, ne itasd a templom egereit! A hegedűs essen a fejem tetejére a háztetőről, ha nem szerzek neked is egy jó partit! Igaz, hogy szegény vagy, de majd módosabbnak füllentelek, ami végső soron nem is hazugság, ugyanis a belső gazdagság fontosabb a kopottas külsőnél. Az Úr meg majd megbocsájt, hiszen ez a dolga, nem?” /Yente, the matchmaker/

„Szüllyön minden magyar anya
Addig, amíg nem lesz nyanya!”
/Nemzetmenthő Nadályné Mocsári Mumuska, a Sikeres Keresztény Anyák Totálisan Univerzális Lyövőképe Alapítvány (SKATULYA) kor- és nertárs költőnője valamint OKJ-képzett hejesírási szakértő/

„Hogy mit is gondolt a költő? Tanárnő kérem, szerintem semmit, de ezt rögtön elkezdte leírni és addig kínlódott, hogy eszébe jusson valami, hogy négy versszakig jutott. A költő a magány feloldását a jóléttől és a bő gyermekáldástól várja, úgyhogy érdekházasság kötésére bíztatja a céltalan panelprolikat. A Gül baba és a negyven rabló megidézése a sokgyerekes piréz migráncs családmodell kifigurázása. Tanárnő kérem, több nem jut eszembe.” /Átlag Álmos, gimnazista/

„Oké, leülhetsz! Elég… telen! Diktálom: A költő a dekadens irónia és a militáns cinizmus Szküllái és Kharübdiszei között sodródva sikoltja világgá a nemzettudathasadás visszafordíthatatlanságát. Az elanyagiasodott lét szarkasztikus megjelenítésével a költő odacsap hol sanyargatni lát. Az időnként széteső tartalmak és szavak az egyre tébolyultabb világ szimbólumai. Jövő hétre mindenki kívülről megtanulja a verset! A helyettesítő tanár fogja kikérdezni, mert én addigra már Londonban fogok bébiszitterkedni, majd érdekházasságot kötni. Az szüljön ezeknek itt, akinek két anyja van! Viszlát!” /Éhkopp Édua, középiskolai magyartanár és maszek takarítónő/

„Nem hiába koptattam a jobb sorsra érdemes számat, mert Frady Endre végre a tartalomnak legalább a látszatával próbálta megtölteni az egyébként halálsápadtnál is haloványabb szerkezetet! Versnek szódával egész jól elmegy, ha eltekintünk attól, hogy rettenetes, de amúgy most kivételesen kerüli a jellegzetesen neoprimitív semmitmondást. Talán a fatális véletlen, talán a hirtelen betörő melegfront hatása, de ettől a klapanciától végre nem kell anyámat eltiltanom. Egyrészt magától sem olvasná el, másrészt nála már nem áll fenn a veszély, hogy emiatt elkezd szakmányban szülni. Szerintem Frady Endrének most, a lokális csúcson kéne abbahagynia, de sürgősen!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én mindig érdekházasságokat kötöttem, mert az egész világnak érdeke volt, hogy tovább örökítsem a tökéletes génállományomat.” /Chuck Norris/

Műfűn műparipa legel,
S műfűfoccert vad félsz hat át,
Mivel ritkán múlik heg el,
Homlokra, ha kap egy patát.

Műfűfoccer cséká fölköt
Szintetikus harci övet,
Ám fejbe e vakmert kölköt
Műló lő, mit műtét követ.

Valódi a műtéti tét:
Szikét agylebenye tűr-e?
Végül visszanyeri hitét
S nem jár focizni, csak fűre.

„Hé, ti büdös kölkök, nem látjátok a FŰRE LÉPNI TILOS! táblát! Ez a fű nem azért van, hogy focizzanak, ugráljanak, hemperegjenek, napozzanak, kutyát sétáltassanak és jól érezzék magukat rajta, he! Ezt csak nézni szabad, hogy milyen szép zöld, és szagolni, hogy milyen trágyaillatú! Aki nem csak gyönyörködik benne, annak a belét ontom a hegyes végű botommal ám! Rendnek kell lenni! Tűnés a műfűre!” /Vérszag Vendel, parkőr/

„A szintetikus műfű sokkal paraktikusabb a labdarúgásra, mint a hagyományos, mert igaz ugyan, hogy az anyaga rákkeltő, de miért is akarnának rákok aludni egy futballpályán, ugye?!” /Dr. Pévécé Pusztulcz, az Országos Műfüvesre Átépített Játszóterek Gondnokságának Államosító Direktóriuma (ÓMÁJGÁD) ideológiai főmérnöke/

Vakmerő helyett vakmert?! Mert merő véletlenségből csak így jön ki a szótagszám?! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! Áááááá!!!” /néhai Jószándékú Jenő, a Rím Ügyi Hivatal (RÜH) szívrohamban elhunyt főcenzora/

„Jó, ha műfűvű a padló,
Táncol rajta műbőr vadló!”
/Rémrímremeklő Rögény, a Szórakoztató Állatos Játékokat Szintetikusan Alakító Galvánüzem (SZÁJSZAG) vállalati költője és propagandaigazgatója/

„Gyerekkorom óta nem értettem, mit jelent a műlovarnő kifejezés, de a vers alapján végre rájöttem, hogy ez egy műanyag lovon cirkuszoló műnő! Köszönöm, költő úr! Ezek szerint a művelődési ház mögötti kisboltban lévő dobozos műtejet a műtehénből fejik? De király!” /Egyszerű Etelközné Egykaptafa Eutanázia, kisbolti árufeltöltő/

„Önéletrajzi ihletésű alkotás. Azelőtt műfű, azóta művészet három műszakban. Rím, szótagszám, mélyen emberi kérdések értékteremtő megközelítése megvan, hol itt a probléma?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A műló, mint a trójai faló szimbóluma, amin keresztül a liberálbolsevik kozmopolita söpredék titokban bemételyeződik tejjel-mézzel folyó hazánk szívcsakrájába?! Figyelünk, költő úr, mi résen vagyunk, bár honunk nem rés, hanem erős ostya az illiberális monopolkapitalizmus aranytojást tojó falában! Maga most befárad egy kenterbe verésre, oszt’ meglátjuk, lesz-e még kedve összetapostatni a mi szép zöld gyepünket a füvező belvárosi egyke gyerekcsordákkal!” /Csávás Kálmán kőagy, az Ellenzéki Poétákat Egyszerű Gumibottal Összeverő Rendészeti Csoport (EPEGÖRCS) műveleti főtisztje/

„A mesterséges kis és nagydolgát egy műsíkon végző műállat látszólag nem nagy dolog, mégis a dolgozó nép sivár eldologiasodásának apoteózisa. A „Vissza a természethez!” rousseau-i életérzés letaglózó ellehetetlenülését a keresztrímek könnyed kalapácsütésszerű dübörgése teszi kibírhatatlan vesszőfutássá. A vers végi visszatalálás nem feloldozást jelent, csak a halandók illékony haladékát. Haladéktalanul elolvasásra javaslom!” /Halleluja Hubáné Lichthóf Letargia, a Jóindulatú Jajveszék c. ellenkulturális antiportál műszakfelelőse/

„Jobban szeretek füvön föcizni, mint műfüvön, mert ha becsúszok, előbbi esetben csak fűfoltos lesz a lábam, míg utóbbi esetben leég rólam a segélyből vett tornagatya is!” /Borsodi Béla, sörfoccer és munkanélküli martinász/

„A fű csak a birkáknak előnyös! Éljen az aszfalt!” /Sonkás Lajos alias Lewis Hamilton, négyszeres világbajnok Forma 1-es autóversenyző/

„Mi ez a szétkent kutyagumi állagú dögvész, ez az izzadt celebhónaljszagú bulvármédianyál?! Anyám a kultúrsokk hatására épp átkutatja a szobámat műfüves cigik után, hogy ürügyet találjon arra, hogy eltilthasson a nagy szám miatt amúgy sem létező baráti körömmel való játszótéri labdázástól! Teljes időzavarba került, mert Frady Endrétől elgurultak a gyógyszerei! A műfűfoccer csékánál úgy megütött, mint ügyetlen egykét a kiegyensúlyozatlan mérleghinta! El se jutottam a vers végéig! De van vége, ugye?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer műfüvön hanyatt fekve napozva áthajtott rajtam egy műménes, de mindet le kellett lőni, mert eltört és kilógott a szuperszintetikus lólábuk.” /Chuck Norris/

Egyszer volt, de elmúlt mára
Ükapámnak bombagyára.
Fellobbant bent gyufa feje,
S másnap délig hűlt a helye.

Akkor volt, már nagyon régen,
Fekete füst szállt az égen
S ükömből pár üszkös szelet,
Várva légtisztító szelet.

Ekkor volt és igaz is tán,
Ükömnél lelt bakancslistán
Szerepelt e nagy bumm terve.
Ükanyám jól le lett verve.

Nemrég volt és fájó is volt,
Megcsapott száz nem is kis volt
S főtt bennem sok agyi zsír át…
Így írtam e tébolylírát.

„Minden, amit sosem szerettél volna megtudni Frady Endre képzelt ükapjának felrobbant bombagyáráról, de nem mertél szólni. Ezt józanul sem megírni, sem elolvasni nem lehet! NEM ENG.!” /Dögényi Deziré, a Szösszeneteket Elbíráló Szervezet (SZESZ) főcenzora/

„Ezt a valamit a megbomlott agyú költő egy „Egyszer volt…” című verspályázatra követte el! Szellemi terrorveszély miatt követeljük az összes magyar nyelvű verspályázat visszamenőleges hatályú azonnali betiltását és Frady Endre világhálóra való kijárási tilalmának bevezetését!” /Hirtelenharagú Hőbörd, a Bizonyítottan Elmebeteg Poétákkal Önvédelemből Cudarkodó Civilek (BEPÖCC) szócsöve/

„Súlyos időzavar van a versében, költő úr! Míg az ön vélt vagy valós ükapja feltehetőleg a XIX. században rontotta a levegőt, addig a ’bakancslista’ szószörny csak ebben az évezredben mételyeződött bele a magyar nyelvbe, tehát az ön durrogtatós ükének nem lehetett bakancslistája! Anakronizmus! Quod erat demonstrandum! Vae victis!” /Entellektüel Elténé Bölcsész Bigyonka, a Bölcsek A Nyelvért Alapítvány (BANYA) holtnyelvi szakértőnője/

„Füstbe ment terv, avagy ember tervez, de van, aki végez is magával. A halálos utókór örökösének megrendítő erejű megemlékezése a Darwin-díjra jelölt Nagy Elődről - Oxymoronok egymás között önkritikusan. Nehéz pillanatok ezek.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, humán úr, csak azért nem perelem be személyiségi jogaim megsértéséért, mert az igazság malmai lassan őrölnek, az ökleim viszont gyorsan pépesítenek! Gyorsan kössön életbiztosítást, mert hamarosan érkezem!” /Dr. Nagy Előd, szupernehézsúlyú kick-box professzor/

„Nem akartam én rosszat. Igaz, jót sem. Csak kíváncsi voltam, hogy nem tűzveszélyes-e a bombagyáram. Aztán kiderült, hogy de. Szép szórásos temetésem volt.” /néhai Frady Ferdinánd, a költő képzelt lüke üke/

„Nem volt rossz ember az uram. Igaz, jó sem. Leginkább egyszerűnek nevezném. Kicsit hirtelen és nagy zajjal hagyott itt minket, de lehet, hogy ha tovább él, még több kárt okoz. Béke kormaira!” /néhai özv. Frady Ferdinándné Emtéká Etelka, a Monarchiabeli Tanítónők Köre (MTK) oszlopos tagja/

„A költő nemes egyszerűséggel bonyolítja le a köztudatba robbanás másoknak oly nehéz feladatát. A köszörűéles elmével összecsiszolt páros rímek pajkos detonációja viharos erővel söpör el mindent abból a megkövesedett épületromból, amit mi eddig költészetnek hittünk. A gyújtó hatású poéta úgy vált paradigmát, mint hasmenéses súlyemelő alsógatyát. Ne szégyelljük elérzékenyülve kimondani, hogy Frady Endre ugyanaz a világirodalomnak, mint trágya a kizsigerelt termőföldnek, mint végbélkúp a lázasan hányó kisbabának vagy mint papírzacskó a turbulenciába került repülőgép utasainak – megmentő! Senkik, kövezzetek meg, de kimondom: próféta tette be közénk a lábát! Jaj! Fáj! Au!” /Jártányi Erőné Gyurgyalag Gyogyilla, a Rusztikus Irodalmat Görgető Literátorok Iróniája (RIGLI) c. versportál szakértője/

„Nesze! Nesze! Kő még?! Még, még, még, ennyi nem elég!” /a senkik/

„A magát költőnek képzelő páciensünk az elektrosokkos kezelést követően véletlenül bekódorgott a főnővér irodájába és pár percre magára maradt a szövegszerkesztővel. Klinikánk a költészetet saját halottjának tekinti.” /Dr. Tumor Tomor, a Ragyavert Edömér Tudományos Elme Klinika (RETEK) igazgató főorvosa/

„Mi ez a gyomorforgató ízléstelenség?! Mi ez az alpári idiotizmus?! Frady Endre a lüke ükével egyetemben kihúzta nálam a gyufát! Szét is robbant tőle az agyam! Szegény anyám most az én ideggyógyszereimre kénytelen költeni az Erzsébet utalványait és a rezsicsökkentésből félretett vagyonkáját! Állítsuk meg Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer az én gyomromban is felrobbant egy bomba. Utána kormosat böfögtem.” /Chuck Norris/

Egyik napon érzem, hinnye,
Fáj a számnak felső ínye,
S külső fejfél kissé kerek.
Mi okozza, foggyökerek?

Fogorvos szó hallatára
Menekülnék bitófára,
Vetném magam mókus elé,
Taposson szét, legyek zselé!

Bensőm fortyog, mint a láva:
Nem lehetek ilyen gyáva!
Keresek e földi tekén
Rendelőt és elmegyek én!

(hatásszünet)

Ínybe adott injekció
Hatására zsibbadni jó,
Nem érzem, hogy fúrnak-vésnek,
S nyoma sincs a szenvedésnek.

Ám, ha elmúlik a hatás,
Mintha ló rugdosna, patás!
Döf a pokol tüzes nyila,
S rémálmom van: minden lila!!!

Lila majom köp, de csak rám,
Lila nyálban úszik csakrám,
S elgázol egy lila fogat…
Minden gyerek mosson fogat!!!

„Minek mosnék fogat, amikor ugyanolyan vagyok, mint a nagyapám?! Ő is ráncos és neki sincs foga!” /Zsizsikfalvi Zsödényke, újszülött/

„Mi van zöld majom úr?! Agyára ment a nyugiszuri?! Máskor ne héjastól egye a banánt, mert beletörik a satnya fradista foggyökere! Zőőőőd majmok, zőőőőd majmok!” /lila majom/

„Lila majmok! Lila majmok!” /zöld majmok/

„Húha, úgy tűnik, annyira fájdalommentesen akartam csinálni a fogcsiszolást, hogy erősen túladagoltam az idegzsibbasztót! Jaj, most látom, hogy az állatkerti majomház számára félretett adagot adtam be neki!” /Dr. Gibbon Gerzson, fog- és állatorvos/

„Kedvencem a hatásszünet. Jó hatással van rám, hogy megszűnik a vers hatása kicsinyég. Hatásos, csak rövid. A hatásmechanizmus maga szokványos: A bántja B-t, B szenvedve elmeséli C-nek. (A=bárki, B=költő, C=önkéntes olvasó). Javasolható egy C:=A behelyettesítés, mint közvetlen önvédelmi reakció, de ez még tesztelést igényel.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne C=A legyen, humán úr, hanem C&A, mert abban több a pénz! A feleségem is oda fizeti be a nagyját annak, amit én megkeresek! Amikor belép az üzletbe, úgy felpörög a gazdaság, hogy rögvest fordul egyet a gyomrom és leizzadok, mint csokifagyi a gázrezsón!” /Leszedált Leó, léggitáros és jégkrém olvasztár/

„Elszaladnék, de már késő,
Benn a számban van a véső!”
/Csasztuska Szilveszter, rímrobbantó kisiparos és amatőr foggyökér imitátor/

„Felháborítónak tartjuk és visszautasítjuk a fogorvosokkal való alaptalan ijesztgetés mindenféle gúnyverses formáját! Ugyanakkor, felhasználva a nyilvánosság adta lehetőséget, május elseje közeledtével ezúton közzétesszük a Fogorvos Szakszervezetnek az ismét egyre kötelezőbb ünnepi felvonulásra ajánlott jelszavait: Rágni öröm! Fogorvoshoz járni jó! Tégy a szájszag ellen! Ép testben ép fog! Jégkrém helyett fogkrém! Arccal a rendelő felé! Ne azt kérdezd, mit tehet érted a fogorvosod, hanem, hogy te mit tehetsz a fogorvosodért! Jut jatt! Csonka jatt nem jatt, egész jatt mennyei jatt! A fogorvos jobban teljesít! Állítsuk meg a fogszút! Aki magyar, fogat mos!” /Dr Muszáj Menyhért, a Piacon Legjobb Univerzális Szájápolás Általános Fogászati Alapítványa (PLUSZÁFA) dentálhigiéniai szakreferense/

„Ínybemarkoló szájtépésnek induló közegészségügyi katarzis líra didaktikus tanulságtétellel. A verset a térfélcsere előtti pontban felező rövid hatásszünet a költő távolba vesző futballista múltjából megidézett „Két félidő a pokolban” című ősmagyar háborús filmdráma kései archetípusa. A foglenyomat rögzítőre ráharapó Frady Endre rövid szférákban való körözés után ismét lecsapott és letette az asztalra az asztalra letennivalót, a világirodalom pedig alélva hever. Ezennel újra itt van a versészeti Top Ten idei Number One-ja!” /Bombasztikus Béláné Tyűdejó Tyuhajka, volt középiskola magyartanár, a Mennyei Áramlatok Metamorfózisában Olvadozó Rianás (MÁMOR) c. szépirodalmi szakmány szakértője/

„Mi ez a szellemi bubópestis, ez viszolyogtató rímragály?! Ó, hogy miért nem húzattam ki az összes fogamat, hogy kínomban ne harapdáljam véresre a köldökömet és ne harapjam le a hónaljamra tetovált ADOK A VÉLEMÉNYEMRE! feliratot?! Inkább cseréljék fel érzéstelenítés nélkül az alsó és a felső fogsoromat, miközben nyakig ülök egy termeszhangyabolyban, minthogy ezt a fogászati ízléstiprást még egyszer el kelljen olvasnom! Anyámat eltiltottam még önmagától is, hogy eme letaglózó förtelem hatására meghasadt tudatának az énjei nehogy kárt tegyenek egymásban! Világ proletárjai, vessetek véget velem vagy Frady Endrével, mert kettőnknek túl kicsi ez a világegyetem! Celebvér folyjon patakokban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nem költök fogkefére, én medvével mosok fogat. Ha túléli, szabadon engedem.” /Chuck Norris/

Máma a szerencse balog,
Királynőt üt le a gyalog,
Bástya rosálása gyatra,
S nem érsz haza negyed hatra.

E nap mindenhonnan késel,
Régi dicsőséged késel
Homályban és hasad hasad,
S égből pofont szirti sas ad.

Mentőhordágy csupa rücsök,
Ínyen döf tört szemfog csücsök,
Sürgősségin tömeg gátol…
Aludd át e napot mától!

„Nem rossz, Frady NERtárs, nem rossz, de magától ennél többet vár a szakvezetés! Na, fusson neki még egyszer-kétszer, dobbantson és zamek! Addig is NEM ENG.!” /Trotil Tivald, a Költőket Gályáztató Bizottmány (KGB) főcenzora/

„„[…] Játszani is engedd szép, komoly fiadat!” jut az egyszerű választópolgár eszébe így költészet napjatájt, meg hogy „ […] költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj […]” Namostan felmerül a költői kérdés, hogy egyfelől Endre Művészúr tekinthető-e szépnek, mert komolynak aligha, s hogy vajon ezzel diszkvalifikálódott-é a játékra érdemesültek köréből. Másfelől pedig, hogy milyen fokon is készül Ő egész népét tanítani, és hogy ezt mégis hogyan viszonozhatnánk Neki. Mindenesetre mélyen megnyugtató, hogy Frady Endre költészetének minősége legalább olyan stabil és megingathatatlan, mint a választópolgárok bizalma országunk vezetésében. Köszönjük! Ja, hogy péntek 13? Carpe diem, és nyugtával dicsérd!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hát a verset is messziről ajánlott elkerülni, méltó a naphoz. Ezt maximum Nagy Bandó András tudná úgy előadni, hogy az ne legyen eme rettenet...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nagy Bandó András? NBA?! I love this game!” /Michael Jordan, ex-kosárfenomén/

„Hé, senki se vegye a számra a nevemet, mert odamegyek és úgy elverem egy seprőnyéllel, mint fiatal koromban a Kacsa Magazin főszerkesztőjét, aki ütlegelés közben még hápogni is elfelejtett!” /Nagy Bandó András, a nem viccelő humorista/

„Még hogy balszerencse?! Előléptettek és leütöttem a fehér királynőt! Buli vaaaan!!!” /a fekete gyalog/

„Gyalog?! Nem gyalog ütött le, hanem egy sötét paraszt! A védelmemre kirendelt bástya meg ijedtében berosált! Elegem van, lemondok és inkább átállok én is a sötét oldalra!” /a világos királynő/

„Gyere kislány, gyere, a Disco Dark-ban szól már a zene!” /DJ Darth Feró, sötét dalnok/

„A péntek tizenharmadikát hanyatló nyugati fekete macska mágiára és turáni átokra hivatkozva átaludni?! Szorgos közmunka helyett henyélni?! Sürgősségin tömeget vizionálni?! Na, de mit is munkamoralizálok én itt?! Nem kell szirti sas a pofonhoz! Na, tartsa csak ide előbb az egyik, aztán a másik orcáját, hadd érezze mindkét fele baráti szeretetem csattanását! Nem szimulál, feláll! Arccal a kisvasút felé! Irány a lapátos brigád! Lépéééés iiiindulj! Egy-kettő, egy-kettő…” /Csávás Kálmán kétharmadnagy, az Idegesítővé Degradálódott Igriceket Ótvarpusztára Telepítő Alakulat (IDIÓTA) megoldásügyi főbiztosa/

„Péntek tizenharmadikán
Zuhanjon rád nagy pelikán!”
/Újpesti Barnabás, OKJ képzett közjegyző és Frady Endre kortárs költészeti ellenlábasa/

„Szerencse balog?! Hát nekem nem volt szerencsém, mert Murza lovam megcsúszott a sárban, engem meg elfogtak a rác labanc bérencek! Még jó, hogy a lefejezésemet nem éltem túl, mert belehaltam volna a szégyenbe, hogy legyőzött a gaz ellen!” /Béri Balogh Ádám, brigadéros/

„Gaz ellen használjon Dzset márkájú rotációs kapát! Ha most vásárol, ajándékba fűmagot is adunk mellé! Zene a gazda füleinek, amikor a harmonikus kertjében a Dzset rotál!” /Nyikhaj Nyenyő, rotációs kapa ügynök/

„Az aktuális társadalmi tragédiában az olvasót együttérzéssel tegező költő a félős jelenlét paradigmájával ajándékozza meg az abszurd rettegésbe menekülő letargikus tömegeket. A rímek kristálytiszta csengése bongása vidám lélekharangként jelzi közeli vég kezdetét. A költő, szorgos népének szellemi fáklyahordozójaként már látja az alagút végét és mindjárt beér. Könnyezzünk vele együtt!” /Ravatal Rezsőné Temetetlen Teréz, a Gyászfátyolt Öröklő Kaotikus Értelmiség Riadalma (GYÖKÉR) című jajveszékelő versportál főszerkesztője/

„Több ezer év és több tízezer hónap statisztikai megfigyelése és az adatok számítógépes rendszerezése után nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy minden olyan hónapban, ahol tizenkettedike csütörtökre esik, előfordul péntek tizenharmadika.” /brit tudósok/

„Tegnap egy vitriolos tollkészletben fogadtam anyámmal, hogy péntek tizenharmadika legnagyobb csapása nem a műfogsorrögzítőjének a tévé távirányítójába ragadása, hanem Frady Endre aktuálböffenetének az iderondulása lesz! Nyertem, de nem vagyok boldog! Ha nekem kétharmadom lenne, akkor most visszamenőleges hatállyal bevezetném a Stop Frady törvénycsomagot és ezt az elmeháborodott rímzombit kiutasíttatnám a világegyetemről! Free from Frady!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban a péntek tizenharmadika nagy szerencséjére nem mer balszerencsét hozni, mert különben addig ütöm, míg szombat tizennegyedike nem lesz belőle.” /Chuck Norris/

Ajtót nyitna Izidor,
S bár címkéje: „Easy door”,
Befeszül a kerete.
Gizit hívja: „Gyere te!”

„Gyüvök má’!” – így felel ő,
Majd Hiltivel belelő
Szorulásos keretbe
S nagy szögeket veret be.

„Meghasadt a peremén!
Fejed széjjel verem én,
Te migráncs!” – bőg Izidor.
Köb ükileg Gizi dór.

 „Nem külföldi ajtót, külföldi szögbelövőt és külföldi rabszolgát kell venni, hanem cégünk közismert Smörrentüch márkanevű lapra szerelt nyílászáróját, melynek mind a kilincse, mind a kerete kapható Priffdung és Kluchnits árnyalatokban is! Gyere, vedd meg és egyél hozzá húsgolyót is!” /Sven Seessonn, az Itt Kiköltekezhetsz Egyszerre Alaposan (IKEA) készletügyi főelőadója/

„Jóvammá, na, aszittem, hogy a huzat csapkoggya az ajtót és mekkéne akadályozni, hát odaszögesztem izibe, hinnye!” /Alien Gizella, betanított műbútorasztalos/

„Te jó ég, a dórok már a spájzban vannak?! Láttam egyet átrepülni a kolbászok és az oldalasok között!” /Egyszerű Elemérné Összetett Ödéma, OKJ képzett sajtkészítőnő/

„Az nem dór, anyjuk, hanem drón! A drónok repülnek, a dórok viszont elveszik a munkánkat! Dórok, haza!” /Egyszerű Elemér, faék lakkozó/

„Nem kell ide idegen,
Intézzük el ridegen!”
/Népnemzethy Nagyröttyös Noárd, a Nemzettestet Óvó Turáni Abák Árva Lányhajat Lobogtató Jóemberei (NÓTAÁLLJ) főgyulája és építéshatósági ügyintéző/

„Hoppá, többszörös tartalom, történet. Mai társadalmunk, politika kérdéseit feszegeti. Egy igazi mélyértelmű alkotás. Már látom, hogy érettségi tétel lesz az elemzése legalább 4 értelmezési szemszögből. (és még rímel is!)” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ki gondolta volna, hogy a halálom 1382. évfordulóján, ami egyben a névnapom is, egy ilyen versben szerepel majd a nevem?! Ha nem avattak volna szentté, akkor azt hiszem, most lefagyasztanám ennek a szerencsétlen költőnek a számítógépét, így azonban kénytelen vagyok megbocsájtani neki és imádkozni, hogy minél kevesebb évezredet töltsön a purgatóriumban!” /Sevillai Szent Izidor, az internet és az informatika védőszentje/

„Micsoda, hogy április negyedikén ne április négyről szóljon az ének, hanem egy félnótás klerikális netapóról?! Lenin elvtárs meg forogjon a Mauzóleumában?! Felszabadultan zengjeja néééép! Ruszkik vissza! Roszatom! Paks kettő! Púúútyin, a hőőős, ki csak nééépének él!” /Dunakav Dunakavics Tarakan, a Szent Sztálin Szíve Rendház (SzSzSzR) unortodox pópája/

„Íme Konfúziusz Mester instant háromstrófás mandalája. A kozmosz teljességét szellemi vezérünk ezúttal az "ipari hulladék", "kulturális intolerancia", "családon belüli erőszak" harmonikus fogalmi hármasából, mint alapszínekből építkező könnyed és lendületes kompozícióval vázolja. Szenszei, nem vagyunk méltók! „ /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Miért csak man dala, humán úr, woman dala meg miért nem, he?! Egyenjogúságot és női ököljogot követelünk ebben a hímsoviniszta társadalomban! Nem leszünk gendermagos tyúkok!” /Bölényi Brünhilda, a Támadó Anyatigrisek Nemzetközi Totális Intézete (TANTI) harcászati szóvivője és dór oszlopa/

„Mi ez a visszafojtatlan rímöklendezés?! Mi ez az ordenáré szellemi fekáliazuhany?! Egy égő diliházból pánikban menekülő elmebetegek a lángoló kényszerzubbonyaik füstjében nagyságrendekkel jobb verseket írnának, mint ez az irodalmi inkubátorszökevény! Ha anyám a pályaválasztásomkor tudta volna, hogy ilyen idegsejt pusztítmányokat kell munkakörileg olvasnom, akkor lehet, hogy boksziskolába íratott volna be, mert ott kevésbé károsodott volna az agyam! Feszült vagyok, mint egy szögbelőtt ajtókeret! Áááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kiskoromban egyszer elvittek egy börtönlátogatásra, de miután a nyelvemmel letéptem a bejárati kapu bombabiztos vaslakatját és mind az ezer kiözönlő rab elájult, mert fejjel rohant a hasfalamnak, az igazgató megkérte a szüleimet, hogy többet ne hozzanak!” /Chuck Norris/

-2.,
Zöld erdőben kazah csapat
Minket három góllal csapat,
Aztán ver tizenegy kis skót.
Ha locsolok, kapok piskót?

-1.,
Zöld erdőben sisakrostély,
Máté Péter szerint most élj!,
Mást mond erről Kant és Hegel.
Locsoljak vagy húzzak rég el?

0.,
Zöld erdőben füstölt csülök
Mellett ülve hegedülök.
Hegedűmhöz van egy fatok,
Kinyissam vagy locsolhatok?

00/I.,
Zöld erdőben piszoárok
Helyett fut egy vizesárok.
Azt, hogy sok nyúl odavizel,
Feledteti kölnim biz’ el?

00/II.,
Zöld erdőben Real WC,
Benn üldögél R, a 7C,
Dudorászik: „Csúnya Messi!”
Locsoljak, vagy fussak messzi?

007.,
Zöld erdőben Bond lő, James Bond,
Meghal Álmos, Előd, Ond, Kond,
Tas, Huba, Töhötöm s Jenő.
Meglocsolhatlak most, te nő?

1.,
Zöld erdőben elit kocsma,
Abban mesélget egy coach ma,
Életvitelt szól a rege.
Locsolhatlak téged meg-e?

2.,
Zöld erdőben három duhaj
Dalolja, hogy ihaj-csuhaj,
Hónuk alatt vájdling kölni,
Szabad-e ezt rád lötykölni?

3.,
Zöld erdőben izzadt pacák
Ingén zsírfoltok és pacák
Szaga vág, mint kés a vajon,
Kölnivel elűzzem vajon?

π.,
Zöld erdőben horgász kering,
Forgatja egy fürge hering,
Kerülete π-szer két R.
Bódítson a kölni-éter?

4.,
Zöld erdőben csupasz héja,
Elveszett a tollas héja,
S nincs rajta, csak éles karom,
Fussak vagy locsoljon karom?

5.,
Zöld erdőben erőbarom
Törte lábam, tépte karom,
Tiszta vér tőlem az avar,
Ha köpöm a kölnit, zavar?

6.,
Zöld erdőben fűrész berreg,
Remeg Szabolcs-Szatmár-Bereg,
Egy ház körül tengernyi nyír,
Kit nem locsolok meg, kinyír?

7.,
Zöld erdőben szecskavágó
Munkál s ez a szöcske vége,
Külön szárnyra kelne feje,
Ömölhet a kölni folyó?

8.,
Zöld erdőben, zöld erdőben
Luke szól: „Hat rád az Erő, Ben?”
„Naná!” – feleli Obi Wan.
Locsolhatok, sok csoki van?

9.,
Zöld erdőben oson Kósa,
És a nem-stróman anyósa,
Meg pár milliárdnyi vagyon…
Locsolhatlak nagyon agyon?

10.,
Zöld erdőben árkot ások
Oda bújni választások
Elől, amik mostan lesznek.
Kölnim beváltható szesznek?

11.,
Zöld erdőben szovjet rotor
Erőműalapot kotor,
Ottan hasad majd az atom,
Gyévuskákat locsolhatom?

12.,
Zöld erdőben Böde Danit
Thomas Doll ma fogyni tanít,
Csont és bőr az asztrálteste.
Locsolhatok reggel-este?

13.,
Zöld erdőben talpam alatt
Hangyák egész bolya haladt,
Mígnem széttapostam őket.
Locsolhatok itten nőket?

13+1.,
Zöld erdőben globális a
Felmelegedés meg isa
Por, vogymuk és miloszt vala,
Locsolhatok sala-lala?

13+2.,
Zöld erdőben üres magtár
Hatására paraszt megtér,
S úgy esd rozsért, mint még senki.
Locsolásért jár ma sonka?

13+3.,
Zöld erdőben fáradt vombat
Ledolgoz, ez mortal szombat,
S izzad, messze száll a bűze.
Szagot kölnim vajon űz-e?

13+4.,
Zöld erdőben fut a Pista,
Üldözi száz terrorista,
Mindegyikük gyanús alak.
Mondjam még vagy locsoljalak?

13+5.,
Zöld erdőben kora reggel
Szememben álomsereggel
Fekszem, mint egy kidőlt állat.
Kölnit folyassak vagy nyálat?

13+6.,
Zöld erdőben ma van hétfő,
Sárkányon is pont van hét fő,
Hét törpén is éppen hét fő…
Locsoljak, ha agyad szétfő?

13+7.,
Zöld erdőben igen koros
Ember tervez, ő a Soros,
Isten pedig közben végez.
Locsoljak, vagy épp elég ez?

13+8.,
Zöld erdőben rezsi csökken,
Kisangyalom meg is hökken,
Majd elalél, föl köll mosni.
Föllocsoljam őtet mos' ni?

13+9.,
Zöld erdőben kutya ugat,
Közben hanyatlik a nyugat,
S dicsőül a fényes kelet.
Locsoljak egy kölnis delet?

13+10.,
Zöld erdőben szikkadt talajt
Megvizsgálni főnök szalajt
Talajmechanikusokat.
Locsolhatok nagyon sokat?

13+11.,
Zöld erdőben partra vetve
Hal hal s rajta víg a tetve,
Mivel sok a finom pikkely.
Online kölnimért csak klikkelj!

13+12.,
Zöld erdőben dínomdánom,
Táncol Hamlet, kedvenc dánom,
Vele ropja szellem atyja.
Kölnim önt most locsolhatja?

13+13.,
Zöld erdőben bokor alól
A dalai láma dalol,
S megrúgja egy patás láma.
Szabad-e locsolni máma?

27.,
Zöld erdőben sárkány árnyak
Mindegyikén van jó pár nyak,
S azon sok fej tüzet okád.
Meglocsolhatom a tokád?

28.,
Zöld erdőben jeltelen sír
Felette a Szép Helen sír,
Tiszta könny már Parisz teste.
Locsolhatok reggel-este?

29.,
Zöld erdőben szárad a vaj,
Itt maradt egy szendvics tavaly,
S egyre több a rés a vajon.
Szabad-e locsolni vajon?

30.,
Zöld erdőben csoki nyulat
Lő le vadász alakulat,
Mivel licenszük van ölni.
Locsolhatok, itt e kölni?!

31.,
Zöld erdőben bogár ízelt
Lábára egy medve vizelt,
Ezért csápjával megölte.
Baj, ha kölnim meglögyböl, te?

32.,
Zöld erdőben tisztás gyepén
Fő Eddás áll kör közepén,
Most hozták vissza az UFO-k.
Meglocsollak, te kis pufók!

33.,
Zöld erdőben kendermagos
Tyúkot ijeszt meg a magos
Déva vára, amint omol.
Ha locsollak, csókot nyomol?

34.,
Zöld erdőben nincsen ajtó,
Meg is őrülök a zajtó’,
Mert nem vagyok siket sajna.
Jó a kölnim, made in china!

35.,
Zöld erdőben nincsen tenger,
Csak egy aszfaltozó henger,
Az aljzatra engem rányom.
Fröcsöghetek, édes lyányom?

36.,
Zöld erdőben szemét reszli,
Amit elvisz Elvis Presley
Kukás öccse, Presley Benő.
Locsolhatok én, a menő?

37.,
Zöld erdőben fán van körte,
Tisztáson meg disznósörte,
S dinnyebokron nő a dinnye,
Meglocsolhatlak most, hinnye?!

38.,
Zöld erdőben everybody
Azt kiáltja, Hajrá Fradi!,
Utána meg, Fúj-fúj Dózsa!
Locsolhatlak, te kis rózsa?

39.,
Zöld erdőben hun Attila
Feje fölött madártrilla,
Kardja rigót vágja ketté.
Locsollak, ha bejglit vetté’!

40.,
Zöld erdőben Luke Skywalker
Mindenkinek sört vesz, jó kör!
Vedel Vader, kortyol Yoda.
Loccsanthatok egyet oda?

41.,
Zöld erdőben Béla mulat,
Zabál avas csoki nyulat,
S azt kihányni ás egy vermet.
Spriccelhet rád kölni permet?

42.,
Zöld erdőben negyvenkettő
Végső válasz pont itt lett ő,
S le is stoppolt a galaxis.
Löttyért páleszt elém raksz is?

43.,
Zöld erdőben majombazár
Elől zárdát apáca zár,
Így a zsivaj be nem hatol.
Mondod már, hogy „locsolhatol!”?

44.,
Zöld erdőben Ádám évi
Rendes szabadságát Évi
Tiltott gyümölcsökkel rontja.
Locsolhatom, bírja kontya?

45.,
Zöld erdőben dinoszaur-
-usz szájából lóg egy gyaur
Zugügyvéd, egy kétes alak.
Le Krassznaja Moszkvázzalak?

46.,
Zöld erdőben atombomba
Nyomán terem felhőgomba
S végsőt őőőő-zik öreg néne.
Locsolhatok vajon én-e?

47.,
Zöld erdőben Julcsi futik,
Célja az új pulcsi butik,
Ritka ily jó fajta közel.
Öntsek, míg nem hajt a köz el?

48.,
Zöld erdőben az Úr üzen,
Mária, szüljél Fiút szűzen,
S add a Jézus nevet neki!
Löttyért csókot dobjon, ne ki!

49.,
Zöld erdőben gátőr bódé
A fanyűvő Robin hódé,
Aki gátat fal, oszt’ agyő!
Én locsoljalak meg vagy ő?

50.,
Zöld erdőben öt-hat Ödön
Ötöl-hatol át a ködön,
Kezükben egy közös bödön.
Locsoljon meg a Dömdödöm!

100.,
Zöld erdőben Puskás Pancho
Kezében egy csúti kancsó,
A kispesti fröccsét issza.
Lögyböllek, de ne üss vissza!

101.,
Zöld erdőbe’ néhány trehány
Tánc- és illemtanár behány,
S mennek tovább tanítani…
Kölnimért jár money-money?

1001.,
Zöld erdőben piréz migráncs
Rejtett csapdán táncol s víg… Ránts
Kötelet te TEK-es koma!
Jöhet a kölni aroma?

Gyereket csupán „Jaj, neee!”-vel,
Avagy visszakézből nevel,
Ha vadóc sarja esetleg
Fárasztó, mint másfél jetlag?;

Talán engedékeny vele,
Könnyűsúlyú, mint egy pele,
S papucsszülőként csak habog,
S érzelmi gúzst nyomja a bog?;

Lelki fröccsöntése netán
Szélbe szólva száll, mint metán,
S legyint rá a büdös kölök,
S belül ledként villog: „Ölök!”?;

Vajon olyan tökéletes,
Mint egy 007-es,
S kölköt ön és oldalborda
Abban tart, ami a korda?;

Mindegy, ide jöhet bárki
Szülő: bróker, jobbágy, márki,
S pépzsoké, kin ló nyihaház…
Péntek este 7, Lurdy Ház!

Gyereknevelési előadás:
2018. március 23. péntek, 19:00
Lurdy Ház – Konferenciaközpont 7-es terem

https://www.facebook.com/events/1316110375201284/

„Jönnék én, ha megkésve, megfogyva és megtörve is, de a fiam bezárt egy tévémentes szobába és megtiltotta, hogy bármit megnézzek vagy bármin részt vegyek, ami akár nyomokban is Frady Endrét tartalmazhat! Azt hiszem, valamit nagyon elrontottam!” /Puzsér mama/

„Ugyan anyám, te gyereknevelési előadás nélkül is tökéleteset alkottál! Frady Endre szülei azonban valamit jóvátehetetlenül elmulasztottak! Itt egyrészt a hatalmas makarenkói pofonokra, másrészt az évtizedekkel ezelőtti közös családi emigrációra gondolok, mondjuk a Holdra! Ha már a gyerekvállalást így elhamarkodták! A verssel most nem foglalkozom, mert a kezelőorvosom eltiltott mindennemű szellemi kórokozótól és irodalmi fekélytől, a gyógyszerészem pedig szakmányban keveri az anti-frady ellenmérget!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Apám elmehetne erre az előadásra, mert én próbálom ugyan szeretni, de nem könnyíti meg a dolgomat!” /Frady Fanni, a költőgigász lánya/

„A fő különbség a celebek és köztünk cölibek között, hogy ők a saját gyereküket nem nevelik, mi meg a másét igen.” /Tréning atya, a Papnevelő Intézet Ministráns Focicsapata (PIMF) edzője/

„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, mert ilyeneké az Isten Országa!” /Jézus/

„Dehogy engedjük! Ha fegyelmezetlenül odacsődülnek mindenféle vadidegen migránshoz, akkor mikor csinálják meg a rengeteg házi feladatukat és mennek el a lőtéri különóráikra, he?!” /Semmilyen Solt, az Országos Körösztény Orca Savanyító Katonás Alakulat (OKOSKA) ideológiai főparancsnoka/

„Annyira egy értelmetlen katyvasz, hogy tökéletes Kispál szám lehetett volna. Művészetnek egy olyan elvonatkoztatott éteri formája nyilvánul itt meg -nevezzük erős jóindulattal versnek- melyet kellő tudatmódosító szer nélkül megpróbálni értelmezni balgaság.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Na, gyerekek, mire gondolt a költő?! Szerintem ara, hogy az előadás hatására jövő héten már új nevelési fegyverekkel felvértezve tarthatlak kordában benneteket, ti rakoncátlan naplopók! Remélem, a szüleitek is ott lesznek és közösen rávehetünk titeket arra, hogy tanuljatok végre és oszoljon a sötétség abban a buta agyatokban! Hát nem értitek, hogy tudás nélkül az összes fiú a bányában fog dolgozni?! Reszkessetek, kőtörők!” /Kiégett Kenézné Depresszer Dúlifúlia, középiskolai magyartanár és betanított bányalégkondicionáló/

„Ha nem megy a parent coaching,
Kérj tanácsot, ne légy mócsing!”
/Kocsi Konrád, kortárs költő és Kristály Kócsag díjjal kitüntetett coach/

„Nincs rossz gyerek, csak lerúgatlan fejű szülő. Persze nem itt Texasban, mert itt a tőlem való jogos félelem igazgat.” /Chuck Norris/

illusztrálva:
https://fradyendre.blogspot.hu/2018/03/gyereknevelesi-eloadas-meghivo.html

Furcsa, mint az ulti licit
Legvégén a Fedák Sári,
Hogy miközben hózik picit,
Időszámításunk nyári.

Egész Baranya és Tolna
Fehér, mint egy sziklás Zorán,
Ám, mintha már május volna,
Fel kell kelnem cudarkorán?

Bár jelzi a csillagászat,
Tavaszi a napéj-egyen,
Belső órám visszamászat
Hálni ágyban párnahegyen.

„Döcög-döcög, de végül is egynek elmegy. Jobb, mint egy márciusi havazás.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, reál úr, nincs is szebb, mint egy márciusi havazás, mert ilyenkor még a természet is zöld-fehér! Hajrá Fradi, hajrá Fradi!” /Franzstadt Fridolin, zenebohóc és ferencvárosi törzsszurkoló/

„Gyógyegér, nem megmondtam, hogy ne várd a májust, hiszen közelít a tél! Ennek ellenére azok a sziklák nem a hótól voltak fehérek, hanem a mésztől! Mész te a … (füttyszó)!” /Sztevanovity Zorán, orrhangú dalnok/

„Nem tudom, hogy kerültem az ulti licit kontráinak a végére, de nem is érdekel! Álmos vagyok és aludni akarok!” /Fedák Sári, tavaszilag fáradt színművésznő/

„Pernahajder poézis poénjaként Petrovics plágium vagy Petőfi parafrázis?! Ez a kérdés, válasszatok! Petőfi, Bem, Uhrin azaz Sándor, József, Benedek! Tudjátok, kivel szórakozzatok?! Hol a meleg?!” /Agitátor Adolf, a Temperált Univerzumot Rebellis Honunkba Alapítvány (TURHA) vezérszónoka/

„Furcsa bizony! Mármint furcsán érzékelünk mi fölnőttek: csak a rendhagyót vesszük észre, a sablonos rend észrevétlen marad. Márciusi Dusán nem tűnne fel, na de márciusi Zorán?! Márciusi esőnap közhely, na de márciusi hónap?! Márciusi Fradyvers a bármiről nem szúr szemet, na de márciusi Fradyvers a márciusról?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Márciusi Dusán?! Te is, fiam, butú’sz?! Miért nem hagytatok inkább ágyban párnahegyen halni meg, he?! Muszáj volt megböködni a testemet, mint márciusi jégeső az NB I-es stadionok üres lelátóin a műanyag ülőkéket?! Hiába van elvetve a kocka, ha kifagy a földből!” /Julius Caesar, római diktátor/

„Ne nyafogj Cézár öcsém, hanem igyál egy jó forró feketét! Attól előbb globálisan felmelegszel, majd megnyugszol békében!” /Julius Meinl, a Monarchia cseh mintaboltosa/

„Globális felmelegedés
Helyett jön a Jégkorszak 6?!
UV sugár ledermed és
Népünk fűt-fát tűzre rakhat?!”
/Újpesti Barnabás, kazánfűtő és az Anti Talentumú Költők Alapítványa (ATKA) rovarirtási főelőadója/

„Jégkorszak 6?! Jaj, ne! Már a Jégkorszak 5 is totális pénztárcazsibbasztó csőd volt! Úgy pangott a filmszínházaink nézőtere, mint egy Alcsút-Felcsút magyar kupa meccsen! Ja, nem, itt legalább egy vaksüket jegyszedő végigszenvedte a műsort.” /Autoimmun Atanáz, a Sclerosis Multiplex mozi hálózat ügyvezető igazgatója/

„Már megint óraállítás?! Nyári időszámítás ősz fejjel téli hidegben a tavaszi napéjegyenlőség idején?! Kizökkent az idő; - ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.” /Hamlet, dán királyfi/

„Na, gyerekek, a mai órán, a már-már védjegyévé vált szokott aktualitása folytán Frady Endre: Márciusi óraállítás c. versét vesézzük ki. Nem, Mészáros fiam, nem az apád hentesbárdjával, hanem a pengeéles elménkkel! A tény, hogy e szellemes keresztrímes műben a divatból kifelé araszoló ulti ma ráció lehet, az ultima ratio, azaz a végső érv a nemzetközi időodavisszaság ellen, ami jól jelzi, hogy a költő álmos, mint… mint… Zahorán fiam, ne aludj ott a hátsó padban! Ja, nem alszik, csak elájult? Chang, már megint behoztad a kínai piacról az apád elektromos sokkolóját?! Hát, úgy látom, megérdemlitek, hogy vasárnap egy órával kevesebbet aludjatok, ha én már úgyis kénytelen vagyok hajnali kettőkor kimenni a közterekre órákat háromra állítani! Na, most százszor leírjátok, hogy Fedák Sári, a verset pedig hétfőn kikérdezem!” /Kettői Koránné Háromi Hajnalka, középiskolai magyartanár és betanított köztéri óraállító munkás/

„Ha iskoláskoromban ilyen versekkel bombázták volna a fejlődésben lévő agyamat, akkor anyám most rendszeresen hordhatná be nekem lábosban a paprikás krumplit egy bentlakásos elmeklinika gumifalú étkezőjébe! Szerencsére megfogadtam a tanácsát és a tömegpusztító Frady opuszokat a karácsonyra kapott kényszerzubbonyomban olvasom, hogy ne tudjak kárt tenni önmagamban! Ez az idétlen időlíra persze így is kiverte a biztosítékomat, és most nyáladzva fekszem a padlón, de anyám szerencsére már helyettem is be tudja fejezni a kritikámat! Be én, de sose köszönöd meg és ráadásul még a Barátok közttől is eltiltasz, te hálátlan kölök! Tudod, ki hordana neked paprikás krumplit?!” /Puzsér Róbert kritikus with a little help from Puzsér mama/

„A nyári időszámítástól lefagyott Puzsér Róbert kollégánk újraindítása már zajlik, a rettegett kritikafolyam a jövőben is zavartalanul fokozódik.” /Tilttűrtámogat Tivald, a Kritikusok Országos Szövetsége (KOSZ) elnöke/

„Itt Texasban én mondom meg, hogy mennyi az idő és milyen az évszak. Ha megunom majd, hogy keleten kel a Nap, egy rúgással megfordítom a Föld forgásirányát.” /Chuck Norris/

Tavasz jő, akár a pestis,
S rögvest Buda is meg Pest is
Izzadni fog, mint egy szaun-
-ában péppé málló faun.

Afrikából fecske, gólya
Száll, s ha megy a hasikója,
Akkor ősi szittya kereszt-
-ény fejünkre trágyát ereszt.

Kúsznak büdös poloskák is,
S hiába fújkálunk rá kis
Chemotoxot, zúdul inváz-
-ió s zöldell sok kitinváz.

Téli fagyott kutyagumi
Olvad s dől a szagcunami,
Panelprolik orrérzéke-
-lője tombol, nincs benn béke.

Óraállítástól álmos
Arcot szájból csorgó nyál mos,
S meleg langytól nem véd hőszig-
-etelés… Aludjunk őszig!

„Te jó Isten, mi ez a rettenet? Ez maga a bűn. Költészet előre megfontolt szándékkal elkövetett meggyilkolása esete megalapozottan áll fenn jelen esetben. Ez tömegpusztító lett.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Pfúj! Ez gusztustalan! Undorítóbb, mint egy olyan lakás, ahol az ablakokon bélszínű a roló! Ehhez én túl tavaszi fáradt vagyok! Nem is olvasom tovább, hanem inkább elmegyek ebédelni! Ma becsinált marha és vargabél van az üzemi étkezdében! Amúgy pedig NEM ENG.!” /Gázló Gézáné Lógáz Lea, a Brutálisan Életszagú Lírák Garmadájának Állami Zúzdája (BÉLGÁZ) betanított segédcenzora/

„Óraállítás egy gyilok,
Fáradtságtól bekakilok!”
/Dr. Csasztuska Szilveszter, kortárs költő és az Utolsó Kenet Klinika bioritmus szekciójának ütemfelelőse/

„Mizu?! Fluor nincs a versben, csak faun?! Vérciki!” /Fluor Tomi, médiaceleb/

„Mintegy 650 éve egy kolléga így írt a plebsz által csak "tavasz"-ként ismert tünet együttesről:
Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg
-akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal
idegen partokon jár pálmaággal.
Ő is innen ugrott el tehát, csak kicsit másképp landolt. Geoffrey gyakorlata talán tetszetősebb, de Endréének magasabb a pontértéke.”
/F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Köszönöm, humán úr, hogy megemlékezett rólam! Ha nem haltam volna meg 1400-ban, akkor okvetlenül megtanultam volna magyarul, hogy ne Vas Pista kollégámnak kelljen fáradnia a Canterbury mesék általános előbeszédének fordításával, de hát így jártunk.” /Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő/

„Ugyan Geoffrey, szóra sem érdemes! Épp ráértem. De ki ez a Frady Endre?!” /Vas István, költő és műfordító/

„Frady Endre egy közveszélyes métely, egy gennyes felfeslés az univerzum testén! Frady Endrét már pocskondiázni sem érdemes, hiszen minden verse önmaga ellen beszél! Anyámat e költő miazmás kipárolgású közegéből kiszakítandó befizettem egy bolygóközi utazásra! Inkább kis zöld marsi Anikók bombázzák kifacsart tévé kettes tényekkel, mint Frady Endre a verslábszagával!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre, a minden kulturális konvencióval és kontraszelekciós közmegegyezéssel szembemenés szuperhőseként ismét gyomorszájon térdeli a kortárs kánon porlepte semmitmondását! Tistálykriszta rímcsengései és feketéllő gyászmeneteket is megnevettető enjambement-jai az egy szónak is száz a vége élmény utóízét hagyják az olvasó tavaszi fáradtságtól álomittas aurájában. Igazi hiánypótcselekvő nihillíra!” /Tyűdeihaj Tyomákné Lyalydecsuhaj Lyolánka, a Cizellált Alkotási Folyamatot Aktualizáló Társaság (CAFAT) szépirodalmi sziklaszirtje/

„Micsoda?! Afrikai migráns madarak hasmenése csúfítja el szent nemzeti keresztény fejünk fölött a glóriát?! Hát nem! Helikoptert és gépágyút ide, oszt’ ízibe levadászom az összeset!” /Semmilyen Solt, a Közpénzből Duhajkodó Naplopótök Platform (KDNP) puskatusolási főelőadója/

„A minap láttam valakit, aki helikopterről akart gépágyúval madárra vadászni, de felugrottam és a szemöldökömmel összekócoltam a propellerét. Most gólyaguanó alá van eltemetve.” /Chuck Norris/

Fáj a hátad? Inkább tagadd,
S masszőrnek ne add át magad,
Mert ezeknek nagy a marka,
S kék-zöld leszel, marha tarka!

Hátadat, ha gyűri masszőr,
Átizzad rajtad a has szőr,
És ha kellőn brutál állat,
Tarkót gyúrva tör el állat.

Mikor gerinc mentén halad,
Vergődsz, mint parton a halad,
S bordádba, ha nyomul ökle,
Padról a padlóra lök le.

Lapockádat fonja húrrá,
Nem ujjongsz, hogy hipp-hipp hurrá,
S szívkamrádra sújtva öklét,
Rögvest vár a mindöröklét.

Mennyben előbb örülsz, nahát,
Nincs már test és nem fáj a hát,
Majd lepődsz e masszőr lelken,
Aki rád ül s felhőn elken.

„Idei év eddigi legjobbja. Ez már vmi, már-már vers. Csak így tovább! Ilyen fejlődési rátával alig 2-3 millió vers és ott a Nóbel...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Tisztelt reál úr! Feltéve, de meg nem engedve, hogy még 60 évig élek, ez – a szökőnapokat is figyelembe véve - napi 91-137 darab verset jelent és máris megvan a posztumusz irodalmi Nobel-díj! Napi 8 órás költési munkaidővel számolva 3,5-5,3 percenként egy vers! Hűha, neki is kezdek!” /Frady Endre, költőgigász/

„A bennünket agresszív erőbaromnak beállító klapancia nem más, mint a satnya, tyúkmellű, sörhasú fűzfapoéta önmagáról kiállított szegénységi bizonyítványa. Aljas rágalom továbbá, hogy mi elkenjük a száját a Mennyben, mert amíg mi odafent élvezni fogjuk a jól megérdemelt örökéletünket, ő addig fájós háttal odalenn fog büdösödni a Pokol bugyraiban! Hehe!” /Muszkli Bruszli öt danos feketeöves hátmasszőr, a Kórboncnokok Inkvizítorok Masszőrök Dzsungelharcosok Orgyilkosok Nindzsák és Gördeszkán Utazó Nénihordák (KIMDZSONGUN) közös szakszervezetének kínpadisahja/

„Lemek, ezt és a názáleti Blájent öklözzétek boldán és a padlól lökjétek le a padlóla, de nagyon dulván!” /Poncius Pilátus, jeluzsálemi helytaltó/

„Ejh, üsd a költőt, ne sijánkozz,
ne szisszenj minden csont-szilánkhoz!
Ha odasújtsz köjül a pojchoz,
az úji poéta jikoltoz –
a lelked pejsze mosolyog.”
/Kojánjeggeljitkánjikkantó Jezső, kojtájs ijodalmáj és József Attila imitátoj/

„Na, gyerekek, mit gondolt a költő, miközben a természetellenes hátfájását mesterségesre cserélte? Nem, ne mondjátok ki, mert a hajatoknál fogva húzlak titeket az igazgató bácsi elé! A költő sem mondta ki, hanem verset írt helyette, méghozzá milyen verset, na, milyet?! Mondtam, hogy ki ne mondjátok, nem?! Huttinger, most beírod az ellenőrződbe, hogy ’Egész órán mocskos dolgokat kiabáltam a mosdatlan számmal!’ és én aláírom! Holnapra beküldöd a szüleidet és addigra visszavarratod a letépett füledet! Jövő órára mindenki megtanulja kívülről, vagy morcos leszek!” /Líra Lajosné Izom Ilonka, középiskolai magyar-testnevelés szakos tanár és maszek masszőr/

„A feszültség nem vész el, csak átalakul. Kezdetben vala. Azóta is van, csak, sokasodik, terjed, vibrál, áthat minden élőt, és telent. Alkati kérdés, hogy ki mikor, és mekkora károsodás után veszi fel a kapcsolatot a csapossal, a pszichiáterrel, a masszőrrel, a kozmetikussal, a dílerrel, egyéb feszültséggyűjtő szakemberekkel. Más szakemberek a fesz folyamatos fenntartásáról gondoskodnak - a rendszer így önfenntartó. S az emberi játszmák logikája szerint ez valakinek néha jó, de általában nem neked itt a sor végén, kedves Olvasó.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Elsavasodott kortárs irodalmunkat semlegessé lúgosító önfeledt fájdalomlírájával Frady Endre ismét igazolja, hogy miért megkerülhetetlen mérföldköve ő az univerzum művészetének. Ez a multikulturális jajkiáltás, ez a dimenziótalan halálsikoly más, mint minden egyéb, ami ugyannak látszik, pedig, hej de nem! A földi pokolból a mennyei tisztítómasszázsba jutó költő spirituális látlelete a kihagyhatatlan hiánypótlás netovábbja! Kelt tésztára nyomtatott Frady Endre kötetet minden éhező magyar proletárcsalád lesöpört padlására!” /Máglyássy Mufurcné Zsándárk Zsenilla, az Egyedülálló Néplíra Szakszövetség (ENSZ) irodalmi szakreferense/

„Lesöpört padlású éhező proletárcsaládok?! Hol él maga, szakreferens polgártársnő, Bécsben?! Na, fejezze be ezt az országimázs rontó-bontó munkálkodását, és iszkiri szülni! Akinek nincs gyereke, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, majdnemmindenügyi szakállamtitkár/

„Mi volt ez a szánalmas ordenáréság?! Mi volt ez a vergődő szellemi székrekedés?! Inkább harapnék rá fájós foggal egy filézetlen sündisznóra vagy csapnám rá a liftajtót a nyelvemre, minthogy Frady Endre versét a munkakörileg kötelező félnél többször elolvassam! Ez utóbbit anyám szerint se tegyem, mert ilyenkor egyszerre jön rám az akut hasmenés és a heveny hányinger, ami után ő órákon keresztül moshatja le a vécéajtót, amitől megfájdul a háta, és ráköltheti másfél havi nyugdíját Muszkli Bruszli hátmasszőr méregdrága óradíjára! Megállj Frady, jön még költőre dérreldúr!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rajtam egyszer bepróbálkozott egy hátmasszőr, de pillanatok alatt könyékig pépesedett az ökle.” /Chuck Norris/

Tavaszban alélt az aksi,
s lemerült, már szerelem;
sokkal gyengébb, mint a paksi,
csak másfél volt per elem.

Februárvég hideg tele
miatt illant ereje;
feszültséggel nincsen tele,
üres, mint fals derelye.

(Derelyét, melyben nincs túró,
se lekvár, se pemete,
megátkozta tán az Úr, ó,
s éhen halt pár remete.)

Tavasz gyomra igen gyenge,
telet így nem öl tőre,
s nem segít rajt’ kutyabenge.
Rákapcsoljam töltőre?

Hidegháborgatni telet
James Bondokat terel M,
s győz a nyugat, veszt a kelet,
míg a tavaszt szerelem…

„Költő úr, ha már feltéve, de meg nem engedve kozmopolitizálva anglicizál, akkor tudhatná, hogy a kelet nem veszt, hanem íszt. A veszt az a nyugat. Minek vesz és isz szeszt, aki angolul csak ugat?! Amúgy még ez a relatíve legkevésbé értelmetlen rész a versében. NEM ENG.!” /Faék Fikusz, a Nemzeti Irredenta Huntudat Irodalmi Lapja (NIHIL) betanított főcenzora/

„Tavasz nevű UAZ problémái az ukrán tél után. Remek mű, de Ennek van bármi értelme???” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„A jól kiképzett olvasótábor napcserzette, fagyaszalta hátán, kérem, fát lehet vágni, vagy akár bármit. Költő költ, olvasótábor nem kérdez, pajzsra emel! Oszolj!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Paks?! Üres derelyétől éhen halt remeték?! Klerikális reakció?! Hidegháború?! James Bondok?! M?! Mi ez a halódó nyugat gerjesztette liberálbolsevik rémhírterjesztés?! Na, a sikeres pofonláda feszegetés után most sürgősen búcsúzzon el a szeretteitől és irány a végtelen hómező! Futás a horizontig és vissza! Négyszer!” /Csávás Kálmán sátorsámánnagy, a Nemzetellenes Anarchistákat Hólapáttal Átnevelő Tábor (NAHÁT) táborparancsnoka/

„James Bondnak nincsen többes száma, mert ő párját ritkítja, és terelgetni sem hagyja magát, mert annál öntörvényűbb a gentlemanus! A hidegháborút pedig már régóta nem a kelet, hanem a globális felmelegedés ellen vívjuk. A vers egyébként annyira kínos, hogy a 007-es ügynök már úton is van önhöz! Költő úr, nyugodjon békében!” /M, ánglius titkosszolgálati főnök/

„Frady Endre? Kár érte, kiváló ügynök volt!” /Bádszpenszer Terenszhill/

„Mennyit keres Putyin
Paksi atommutyin?”
/Csasztuska Szilveszter, a Regionális Orosz Szamizdat Alkotók Titkos Országos Magazinja (ROSZATOM) illegális poétája/

„Csasztuska Szilveszter? Nem kár érte, gyenge költő volt! Jelenleg a Szibériai Közmunka Program Kőfejtő Brigádjának (SZKP KB) csákányfelelőse.” /Vlagyimir Putyin, posztszovjet cár/

„Igazi hidegháborús aktuállíra, melyben úgy tobzódnak a szimbólumok, mint fals derelyében a semmi! A tavasz lemerült akkumulátorát egy nemzetvesztő atomerőmű fenyegető árnyékában szerelő költő önnön mindentudásának pesszimista sehovávezetését gyúrja életszagúra ebben a borongós össznépi reménytelenségben. A torkot gyógyító pemetefű és a gyomorbarát kutyabengekéreg hófödte szerepeltetése Frady Endre zöld-fehér elkötelezettségét heroizálja már-már pegazusivá. James Bond legyen a talpán az, akit nem vág földhöz ez a letaglózó életműgörgeteg!” /Szotyolai Tökmagné Timur Lenke, a Balsorsmentességben Levitálva Asszociáló Bukolikus Létlírák Alaplapja (BLABLA) c. hetilap recenzora/

„Ahhoz, hogy egy derelye üres lett légyen, nem szükséges megátkoznom. Elég, ha a szakács kilopja és/vagy kifelejti belőle a lekvárt. Ez esetben látám, hogy ez nem jó és megbüntetém és/vagy megbocsájtám néki vala.” /az Úr/

„Ugyan már, ki hal éhen, ha van üres derelyéje?! Csak a lúzerek! Egy gyakorlott remete dugig telerakja sáskával és erdei mézzel, oszt’ úgy jóllakik vele, hogy hetednapig se fogy ki a széklete!” /Erdei Ede, remete/

„Fekáliából is lehet szobrot építeni, ha valaki a nagy zöld döglegyek tetszését akarja elnyerni! Hiába mondtam anyámnak, hogy egy bűzhödt Frady förmedvényt csak gázálarcban, vegyvédelmi kesztyűben és szöges végű távtartó bottal megpiszkálva szabad csak megnyitni, ő a romantikusnak tűnő cím láttán félretette az óvintézkedéseket és egy lendülettel beleolvasott! Most a pszichiátrián tartják mesterséges kómában! Ezt az irodalmi dögkutat olvasva minden út kómába vezet?! Darált Frady Endrével töltött derelyét minden kannibál család asztalára!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tavasz, szerelem? A nők évszaktól függetlenül mind szerelmesek belém, ami természetes is, hiszen én vagyok a tökéletes férfi, az intergalaktikus ideál. Nincs a világon olyan ember, aki ezt kétségbe vonná. Már nincs.” /Chuck Norris/

„A verset és a kommenteket elolvasva haladéktalanul utasítottam a szakállamtitkáromat, hogy intézkedjen mind a hárshegyi, mind pedig a lipótmezői elmegyógyintézet soron kívüli újranyitásáról. Frady Endrének dupla vastagságú cserélhető nyári és téli gumiszobát rendeltem.” /Dr Szürkeállomány Szigfrid, a Krónikus Agyi Rendellenességek Általános Minisztériuma (KARÁM) vezetője/

Párok, ha van télzáró bál,
Táncolnak kecsesen, fessen;
Van, ki szökell s lábat lóbál,
Más meg küzd, hogy el ne essen.

Táncparkett időnként hering-
-konzervdoboz hadra hajaz,
Egyik fele balra kering,
Másik jobbra, mégse baj az!

Fő dolog a jó hangulat,
Búbánatos bál az ritka,
Lényeg, hogy a tömeg mulat,
S ennek egyszerű a titka:

Megfelelő büfé legyen,
Benne remek étek-itok,
Hogy a bálnép igyon-egyen!
Tele gyomor - ez a titok!

Let’s eat again!

„Télzáró?! Előre táncolunk a másik oldalára forduló barlangi medve bőrére?! A gyomor tele lesz - de az állatok etetése tilos! A kockázatok és mellékhatások tekintetében konzultáljon meteorológusával, medveidomárával!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Egyen ön is milliomost!” /kannibál falfirka/

„Bááál?! Bál nyilvános propagálása?! Én eddig úgy tudtam, hogy annak idején a Karmel hegyen lemészároltattam az összes Bál prófétát! Meg vagyok döbbenve! Szóhoz sem jutok, mert még fáj, fáj, fáj, fáj, mert még fáj, fáj, fáj, fáj, mert még fáj, fáj, fáj, fáj minden talk!” /Illés próféta/

„Hé, te öreg, szakállas, teveszőrcsuhás pusztalakó, hogy mered plagizálni a nevünket és a dalszövegünket?! Ne gondold, hogy tied a világ!” /Illés együttes/

„Ne puffogjatok, névrokonaim, mert úgy beveszem a kaputokat, mint néma gyerek az anyja szavahihetőségét!” /Illés Béla, nyugalmazott gólkirály/

„Hé, te ólábú előnyugger, mi bajod van a szavahihetőségemmel?! Úgy megkergetlek ezzel a sodrófával, hogy többet kell majd futnod, mint egész pályafutásod alatt tetted! Utálom az ingyenélő focistákat!” /a néma gyerek anyja/

„Partneremmel ketten
Lejtünk a parketten,
Bár a parkett selejt,
Nem vízszintes, de lejt!”
/Csasztuska Szilveszter, betanított tánc- és illemtanár valamint amatőr kortárs költő/

„Az örökzöld étel- és életigenlés és egyben halálnemlés árad Frady Endre össztánclírájából, bár teológiailag megjegyzendő, hogy az örökélethez vezető út halállal van kikövezve, hacsak nem vagyunk olyan szerencsések, hogy Jézus pont a télzáró bálra időzíti a második visszatérését, amit nem tudhatunk, hacsak nem vagyunk önjelölt próféták, illetve akkor sem tudhatnánk, csak szégyellnénk beismerni. No de vissza a vershez! Jó lett! Let’s read again!” /Taofül Teofilné Mustármagnyi Hittia, az Aktív Hitélet Mindennapi Eleven Derűje (AHMED) c. felekezet független folyóirat főszerkesztője/

„Micsoda, böjti időszakban áll a bál?! Igaz, hogy a Bibliában senki sem böjtölt Húsvét előtt, de a modern nemzeti kereszténységet nehogy már poros ókori könyvek szabályozzák! Aki ilyenkor bálozik, az Soros tervet végrehajtó brüsszelita piréz migráncs, és az ilyet keresztényi szeretettel le kell vadászni! Tűz!” /Semmilyen Solt, a Közpénzből Dáridózó Nemzeti Pártocska (KDNP) vadász tagozatának elnöke/

„Vádlott, álljon fel! A magyar irodalom ellen különös kegyetlenséggel, többszörösen visszaesőként elkövetett mészárlásai okán önt a nemzettudat és az egyetemes jó ízlés nevében hógolyó általi halálra ítéljük! Az ítélet visszamenő hatállyal azonnal végrehajtandó! Tűz!” /Csávás Kálmán tűznagy, az Antitalentum Poétákat Elimináló Hadtest (APEH) nagyágyúja/

„Ennek a gendersemlegesen nihilista celebnyálnak a hatására még annak a kedve is elmegy a báltól, akinek egyébként lenne, de az nem én vagyok! Frady Endre ismét belehányt a ventilátorba és röhögve a kultúra felé fordította! Nem értem, miért ír verseket az, akinek szemmel látható nehézséget okoz a sorvégi kínrímek közötti részek bárminemű tartalommal és értelemmel való kitöltése! Mivel anyám e vers hatására ideiglesen felfüggesztette a mindenkire kiterjesztett humanizmusát, így a jelenlétében is nyugodtan egyetérthetek az előttem szólókkal abban, hogy TŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tűz, tűz! Tűz, tűz! Jaj, de messze a kanális! Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is! Tűz, tűz! Tűz, tűz!” /a nemisegyházi asszonykórus/

„Ha már elegem van a télből, akkor arrébb fejelem a Napot, hogy ne a Baktérítő, hanem az Egyenlítő fölött végezze a munkáját!” /Chuck Norris/

Ez az Elizabeth Swaney
félig magyar, félig néni
(harminchárom csupán, de nő),
s olimpián félcsőmenő.

Félmagyar, de nem félugor,
mert hol az ellenfél ugor,
ott ő bizony ugorni fél,
s néző bámul: „Kifél-mifél?!

Hogyan szerezhetett kvótát?!
Mért vette mástól a showt át
(illetve el) s hogy lett legott
legek között e nem leg ott?!”

Mégis ő a honi hősnő,
példáján sok hun félcsős nő
fel olimpiai sáncig,
-álva NOB bajuszát ráncig-

(táncig!)

„A mi olimpiai kvótarendszerünk biztosítja az alapeszmét, mely szerint nem a győzelem a fontos, hanem a pénzes versenyzők részvétele. A mi bajszunk nem az alvó oroszláné, hanem a globális tőkéé, így megfelelő anyagi ellentételezés fejében nyugodtan hagyjuk ráncigálni.” /Dr Judas Deeppocket, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) vesztegetésügyi alelnöke/

„Én lenni magyar is, én edzeni sok is. Vágyni olimpia! Szövetség mondani, jöhetni, ha nem nagyon ugrálni! Én megfogadni és egyáltalán nem ugrálni! Én szeretni felcsút… ööö… félcsőt! Hajrá magyarni!” /Elizabeth Swaney azaz Hattyússy Erzsébet, magyar-venezuelai-piréz-amerikai félcső olimpikon/

„Swaney megmutatta! De mit is?! 1. A gyorsabban, erősebben, magasabbra eszméit ma már nem kell annyira szó szerint érteni. 2. Félcsöves esetleg fél, de biztos nem csöves. 3. Egyszerű hétköznapi milliárdos eléri, amit akar, csak merni kell álmodni. Mindezt állítólag önköltségen (nem az Ön költségén!). Köszönjük, Bözsike!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Saját pénzből versenyezni?! Sokat edzeni?! Telt lelátók előtt szerepelni?! Meg van ez a csaj őrülve?! Én közpénzből alibizek és nagyon jól megélek belőle! Magyarország jobban tejel!” /Faláb II. Fridolin, válogatott focista/

„A vers – ha jobb híján így nevezzük – a gyenge kezdés után erősen visszaesett, a végére pedig teljesen szét. NEM ENG.!” /Dr. Bundaffy Bendő, a Minőségi Olvasnivaló Bizottmány (MOB) cenzúraügyi alelnöke/

„Költő polgártárs, maga gúnyolódik a tizenötmilliós nemzettest egy lokálisan világhírű tagjával?! Részvétlenül ír egy olimpiai résztvevőről?! Mélybe akar rántani egy csúcsra járatott nemzetet?! Kér egy olyan ’miért ne tegye’ érvet, hogy a fal adja a másikat?! Nem?! Későn szólt!” /Csávás Kálmán gőzagy, a Tehetségtelen Élősködőket Gumibottal Leamortizáló Alakulat (TÉGLA) falelnöke/

„Végre egy igazi költő igazi sportverse igazi sportolóról igazi olvasóknak! A törtmagyarságot széteső szókészlettel szimbolizáló művész cizellált nyelvhasználatának szájbarághatatlansága aktív részvételre sarkallja a befogadó közeget. A mű maga az angloamerikanizmusokkal teletűzdelt ősmagyar világfilozófia leszedálatlan csimborasszója! Ha Frady Endre nem lenne, akkor hiányéreznénk, hogy valamit ki kéne találni! Valószínűleg innánk! Egészségünkre!” /Bornemissza Boriszné Borissza Butélia, a Nyelvi Univerzum Szofisztikált Irodalmi Katarzisú Albuma (NYUSZIKA) c. kulturális folyóirat szerkesztőségének szeszkazánfűtője/

„A félcső peremén, ahol félek,
beomló hótalpakon
mint fagyott denevérek, suta
léceken érzem korom,
s visszacsúszok, mint a guanó,
szerényen, vastagon.”
/József Attila: A félcső peremén – részlet/

„Amikor azt a szerencsétlen női hungarikumot néztem a félcső peremén, üvöltve arra gondoltam, hogy mégis jobb, ha csak megfordul, mintha a perem alá szennyezne! Mégse kelljen egy félmagyar versenyző után toalett kacsával takarítani, mert annál már semmi sem lehetne alávalóbb! De lehet, mert ez az elmegyógyintézetből evakuált irodalmi féregnyúlvány, ez az atkaagyú szellemi toprongy megint az orrunk alá gründolt egy mindent alulmúló verstani trágyadombot! Anyám villámgyorsan kiszellőztetett és esküszöm, akrobatikusabban mozgott az ablak párkányán, mint Hattyússy Erzsi a peremen! Még szerencse, hogy szuterénablak! Frady Endre meg fulladjon bele a saját költeményébe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem indultam el az olimpián, mert megnyertem volna az összes számot. Az összeset is!” /Chuck Norris/

Hó odakünn üptre hullik,
Megtelik az ürge- s nyúl-lik,
S fehér már a sarki paplak
Keresztjére mázolt drapp lakk.

Hófödte a tér, az utca,
Állatkertnek mindkét strucca,
Kéregető medve mancsa
S Don Quijote de la Mancha.

Vasöklömben jár a lapát,
S bár hófelhőn nem süt Nap át,
Amit a Tél rácsűr, rásom
A világra, mind kiásom!

Bár a hó lövegek nagyok,
Én is egyre többen vagyok,
Mert besegít egyik-másik…
Aki magyar, velem ásik!

„Hóvanazmár?! Hóvanazmegírva?! Az átkosban szocializálódottaknak tán még beugrik az utca, a muszka, meg a néger [...], de az efféle arctalan globalista uniformista törekvések a felemelkedő nemzettudat világában eleve kudarcra ítéltettek! Söpörjük el a megszálló fehérséget, és a helyét hintsük be sóval (ízlés szerint)!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán polgártárs, mondja meg ennek a rémhírterjesztő fűzfapoétának, hadd essen ki a petyhüdt kozmopolita markából a hólapát! Mi nem félünk harcolni a hó ellen, mi nem leszünk fehér gyarmat! Nyamvadjanak az igricek és ürüljenek a sótárak! Magyarország hóban teljesít! STOP HÓ!” /Cs. Kálmán ellenhónagy, a Hófalakat Üregsózással Lyukasztó Egység (HÜLYE) olvasztási főparancsnoka/

„Kezemből essen ki ásó,
S fránya hóra hulljon rá só?!”
/F. Endre, költőgigász/

„Uszító, a cellazár is
Duplán kattanjon rád máris!”
/H. Árpád, a Nemzettudatmódosítást Ellenőrző Minisztérium (NEM) csasztuska ügyi szakállamtitkára/

„Üptre, rácsűr, rásom, többen vagyok és ásik?! Költő úr, muszáj volt nyelv- és szlengtani holt terekkel megdobálni ezt az amúgy is hóvaksággal megvert szókupacot?! NEM ENG!” /Q. Tyaütő, a Ragozás Ügyi Hivatal (RÜH) habozásmentes fődöntnöke/

„Amióta jöttél,
Eltelt kábé öt tél.”
/V. Cézár, a költő 2013-as Facebook ismerőse és epigonja/

„A mindennapi valóság talaját csak a hóréteg miatt nem érintő talpú költő arról ír, amiről mindenki más is szeretne, de nem mer. Az egyéni erőfeszítés pátoszának példamutató közösségépítő ereje az olvasót arccal a hólapát felé fordítja. A vers pattogó páros rímekkel masíroz az elkerülhetetlen boldog vég felé. A népies rácsűr és rásom kifejezésekkel a költő a panelproletariátus mellett az egyre elpatópáliasodó parasztságot is meg kívánta szólítani. A mű harci tüze szinte megolvasztja maga körül a télbirodalmi rohamosztagosokra hajazó ellenséges hóember hordákat. Reszkess Tél tábornok, jön Frady Endre!”/F. Técéné S. Timese, a Jeltelen Univerzalitás Hiábavaló Anakronizmusát Költészettel Ostorozó Lap (JUHAKOL) digitális felületének blogszerkesztője/

„Én kaját kéregettem, nem hólepte kínrímeket! Azt hiszem, kénytelen leszek megenni a költőt! Brumm-brumm!” /a kéregető medve/

„Áááááá!!! Egy normálisan működő ország normálisan működő egészségügyi rendszerében a nem normálisan működő Frady Endrék nem terjeszthetnének ilyen szellemi ragályt, mert az elmegyógyintézet zárt osztályának kényszerzubbonya megakadályozná őket ebben! Szegény anyám előbb a hóban elesve ütötte meg a hónalját, majd a vers olvasása miatt a monitorommal sebzett vadállati üvöltés közepette szétvert klaviatúrám kartácsként szétröppenő Ctrl+Alt+Del billentyűi zúzták szét az NDK benzinmotoros hallókészülékét! A költészet Matuska Szilvesztere ismét felrobbantotta a közízlést és kisiklatta a józan észt! Celeb ura fakó!” /P. Róbert, kritikus/

„Amikor Texasban sok hó esik, akkor csak ráordítok a lakosságra, mire ijedtükben kiveri őket a verejték és az így lecsorgó sós lé feloldja a havat. Secperc alatt végzek a téllel.” /Ch. Norris/

Nincsen még egy hete sem,
Buszom vitt, a hetesem,
S vakmerőn, mint tini kán,
Termettem a klinikán.

Tompa zúgás, alt attak
Zümmögött, míg altattak.
Sebész aztán érdemben
Matatott a térdemben.

Visszatolás, kórterem,
Hol, ha baj van, sor terem,
Ám ne hulljon könnyed, én
Felébredtem könnyedén!

Mentem s érvén előtért
Örömöm már velőt ért!
Vittek léptek, minik át,
S elhagytam a klinikát!

Megrohant egy lepetés:
Porcom volt bár repedt és
Döfték, még sincs fájdalom!
Ettől víg e bájdalom.

„A gyakorlás és a szorgalom, kitartás kifizetődik idővel - szól a mondás. Mondanám, hogy nem baj, lesz ez még jobb is, de NEM lett!!!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ha valamiben Endrebá(j) kiemelkedik a kortárs nemzetközi közkórházköltészetből (és hát ki, ha ő nem), akkor az a szikeéles tényfeltárással kombinált távgyógyító képessége. Csak olvasom, és már nekem sem fáj a térdem! Ki tiltja meg, hogy elmondja, mi nem bántotta már hazafelé menet?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem is közkórházban műtődtem – bár támogatott az OEP - és nem is szikével! A többi kőbe véshető arany bevonattal!” /Frady Endre, porcműtött költőgigász/

„Endrebá(j) nyilván nem elégedhet meg a közkórházzal, ezért is emelkedik ki belőle. S nyilván a közkórházköltészet alliteratikus arzenáljáról sem szívesen mondana le. Na de rendben, ha nem tetszik e szike, és holmi technológiai karótazebhezkötés végett fittyet hányunk drámaiságra, meg közérthetőségre, ízlés szerint helyettesíthetjük endoszkóppal.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem igazság, hogy F. Péter ennyit beszél, nekem meg még az anyám sem érti a szavamat, mert nem mondhatom ki őket! Ezt a mostanit is csak gondolni tudom!” /néma gyerek/

„Mi van, Ödönke, mit akarsz már megint?! Egy szavadat sem értem!” /a néma gyerek anyja/

„Ha tudtam volna, hogy ez a fájdalommentes beavatkozás ilyen beláthatatlan irodalmi következményekkel jár, sebvarráskor az alkalmazott drága orvosi cérnát olcsó rozsdás szögesdróttal helyettesítettem volna. Én kérek elnézést! Annak viszont örülök, hogy a műtét után tíz napig minden este hasba kell szúrnia magát egy véralvadásgátló injekcióval!” /Dr. Porc Elán, térdsebész/

„A formalista funkcionalizmus ilyetén burjánzása által Frady Endre jelenléte életadó indaként fonja körbe és tartja lélegeztető gépen az alélt irodalom petyhüdt antitestét. Miközben a kortárs költészet alibiző vak lóként legelész az eldologiasodás aszfalttengerében, Frady Endre valódi téttel bíró műtét elé veti magát és fityiszt mutat a lábszagú patópálkodás avítt démonainak! Abcúg Ugarvér! Hajrá Frady!” /Lukszkájvókör Lajosné Körmönfont Kariatida, a Hunniában Alantasan Jegecesedő Ómagyar Álságnak Gyürkőző Újság (HAJÓÁGYÚ) lőmestere/

„Mi ez a retardált kínklapancia?! Mi?! Bájdal?! Báááj?! Jáááj!!! Fáááj!!! Ez már a vég! Ne, anyám, ne hívd a házmestert, hogy kirángassa a fejemet a gázsütőből! Hagyj megmártírhalni! Az, hogy a mindenki másnak elviselhetetlen kínokat okozó Frady Endre nem érez semmi fájdalmat, azt bizonyítja, hogy a mindössze három szennyvízmolekulából álló agyában nem fér el egyetlen idegvégződés sem! STOP FRADY! Végítéletet akarok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én még altatásban is meg tudnám operálni magamat és egyetlen testrészem sem merne fájni.” /Chuck Norris/

Miközben hízik az egyén,
S egyre több zsír van a begyén,
Nemzettestben szűk a zsiger,
S tendencia már a zsugor.

Hónapszám, sőt szinte hétszám
Csökken le a honi létszám:
Több a tetem, mint a baba,
Ez lehet a legfőbb bibi.

Ősmagyar még sokat nemzett,
Ám mára már fogy a nemzet.
Nonstop szüljön minden hun nő,
Így válhatunk jó nagy honná!

Hová mentek, fiatalok?!
Ki tart el, míg meg nem halok?!
Mi az odavonzó hatás?!

Nyugodt, biztos megélhetés.

„Miért fogy, miért megy el??? Na, az ilyen versek miatt... Tömegpusztító fegyver. Minden szava öl, butít és nyomorba dönt... Remekmű, nem lehetne rosszabbat, egyszerűen tökéletes.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nem tudom, a költő mire akart utalni, de azt is rosszul teszi. Ha már utalni szeretne, akkor azt az én svájci bankszámlámra kéne tennie, és ebben az esetben elkerülhető lenne a NEM ENG.!-pecsétem használata.” /Tilttűrtámogat Tolonc, Állami Versügyi Hivatal (ÁVH) főcenzora/

„Welcome back! Welkom terug! Wëllkomm zréck! Willkommen zurück! Velkommen tilbage! Välkommen tillbaka! Bienvenue encore! Ben tornato! Dar una buena acogida! Bem vindo de volta! Fáilte ar ais! Tervetuloa takaisin! Üdv újra!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Áháááá, humán úr, csak nem gugli fordítóval végezteti el a munkát, mi?!” /Sasszem Sebő, magándetektív/

„Bevontam alvállalkozóként, de előírásszerűen tájékoztattam a nyílt közbeszerzési eljárás keretében elnyert kommentátori munkából eredő, alvállalkozókat érintő törvényi kötelezettségek teljes köréről.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nyugodt, biztos megélhetés?! Pont a hanyatló nyugaton?! Hát magának, költő polgártárs, a költészeti közmunkabér és a nemzeti ünnepek alkalmából történő csasztuska megrendelés az smafu, miközben még a rezsije is csökken?! Nem lesz jó vége ennek a destruktív hálátlanságnak! Na, jöjjön csak ide egy ideológiai visszakézből tenyeresért!” /Vitéz Csávás Kálmán, a Renegát Irodalmárokat Gőzerővel Leamortizáló Intézet (RIGLI) színe és fonákja/

„Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
/Arany János, a költő néhai költőkollégája/

„Na, Arany polgártárs, ha maga még élne, akkor most szorulna! Olyan aranyeret szedne össze a költőcella hideg kőküblijén, hogy a Sperti kenőcs és/vagy kúp se segítene! Maga most úgy lejáratta magát, hogy a pártmenzán Arany galuska helyett Jókai bableves lesz az állandó szerdai menü!” /Izom Igor, a Lírikusokat Eszmeileg Csoportosító Anarchista Párt (LECSAP) erődemonstrátora/

„Most ideges lettem s pert indítok a Sperti aranyér elleni kenőcs és/vagy kúp lejáratása ellen! Ja, ön lenne az alperes, Izom úr?! Akkor tekintse az egészet tárgytalannak! Én kérek elnézést!” /Dr. Sperti Sopáncz, aranyér szakember és feltaláló/

„Magyar anya hetet ellik,
Idejéből bőven tellik!”
/Neri Néró, kortárs költő és haltolvaj, valamint az Orvhorgász Szakszervezet Országos Lefedettségű Járőrszolgálatának (OSZOLJ) tiszteletbeli elnöke/

„Nem tellik, hanem telik, te lik agyú szerencsétlenség! Raus! Schnell, schnell!” /Karl-Heinz Landwirtschaftsausstellung, nyelvtannáci/

„Szülni?! Én?! Itt?! Ezeknek?! Majd Londonban vagy Münchenben, ahol el is tudom tartani a porontyokat!” /Józanparaszteszű Jenőné Kétlábbalaföldönálló Klotild, diplomás főnővér/

„Nehéz a családot fenntartani, mert az asszony meg a három gyerek együtt kétszáznyolcvan kiló, és egyre kevésbé bírja a vállam és a gerincem. Az egyensúlyérzékem sem a régi, a múltkor is mind leestek a porondra! Hű, utána hogy megvert az asszony!” /Muszkli Menyhért, cirkuszi családfenntartó erőművész/

„Kis lépés Frady Endrének, de nagy lépés a világirodalomnak! A szociálpolitika Paganinije, a kancsalrímtechnológia Vasco de Gamaja és a cizellált irónia Edson Arantes do Nascimentoja puszta kézzel megverselte a megverselhetetlent, lederiválta a lederiválhatatlant és áthogyishívjákolta az áthogyishívjákolhatatlant! A szülni vagy nem szülni, a menni vagy maradni antagonisztikus ellentétpárok gordiuszi csomóját kardallal őrületbe kergető költőfejedelem ismét beledarázsol a nyúlfészekbe! És élvezi! Merjünk Frady Endre rajongók lenni!” /Puli Peléné Tarhonyánczi Toklázia, az Ultracikin Banális Ingereket Sallangmentesen Adekváttá Leamortizáló Irodalom (UBISALI) c. értelmiségi réteglap szakreferátora/

„Állítsátok meg Frady Endrét, bele akarok szállni! Páros lábbal! A klaviatúrájába! Szét akarom stoplizni ezt az emberi fogyasztásra alkalmatlan hagymázas szociopatológiai tömegpusztulatot! Hogy lehet egy az utcán heverő témát felvétel helyett megtaposni és a masszát rímformába öntve a monitorunkra okádni?! Anyám a zsiger-zsugor kínrímpárnál gyíkká változott és bemenekült a konyhakövek közé! Itt az ideje, hogy az irodalom visszavágjon! Karafiáth, Varró, Lackfi, lóra! Vééért!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha akarnék, férfiként is tudnék szülni, akár ezres ikreket is tucatjával, de a verset és a kommenteket elolvasva már nem érzem olyan nagy bajnak, hogy egyre kevesebb a magyar.” /Chuck Norris/