Itt van az ősz, itt van újra,
Lakásfelújítás rajtol…
Zokszós szám rááll a juj!-ra,
S agyműtétre nővérraj tol.
Itt van az ősz, itt van megint,
Kölök végre suliba jár!
Gyermekem szigorún megint:
Ne örülj, hogy zúg a jaj-ár!!!
Itt van az ősz, hűsen jött el,
Kánikulát messze fújja!
Hőfok csökkent tizenöttel
S végre fázom, halleluja!!!
Itt van az ősz, nincs itt a gáz,
Pá-pá!-t intünk fűtőszernek...
Fagyott nővér bőszen magáz,
S fázó olvasóim vernek!
„Majdnem olyan eseménydús, és jókedvű ez a tizenhat sor, mint a Himnusz. A két vers között van néhány apró eltérés is, de a hasonlóság mindent elhomályosít! Beszélned kellene Erkel Ferenccel, megvan a száma?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Ó, jeee, humán úr, ó jeee!!! Asszem, nekem megvan az Erkel legnagyobb száma! Ez az Erkel az a manus, aki énekli, hogy ’Erkel, hogy engedj, Erkel, hogy engedj, Erkel, hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok!’, ugye? Vagy az egy másik Feró? Mennyi Feró, mi?! Sokan vagyunk, de nem elegen!” /Nagy Feró, a nemzet Kossuth-díjas csótánya/
„Nincs elég Feró?! Legyünk még többen, legyen rengeteg Feró! Ferót minden magyar család lemezjátszójába!” /Balázs Feró, Demjén Feró, Erkel Feró, Lehár Feró, Liszt Feró, Nagy Feró, Szigeti Feró/
„Jaj, költő kolléga úr, ne haragudjon, de annyira tetszik a verse, különösen az első sora, hogy nem sértődik meg, ha kölcsönveszem? Úgyis most forgat rólam filmet a Rákay Philip művész úr és nagyon szeretném, ha ez a közös művünk is elhangzana bennem! Ne találjanak rá az öregkori csontvázamra Barguzinban, ha nem vágyom arra, hogy Frady Endre verseket fordítsak le oroszra!” /Petőfi Sándor, Frady Endre költőkollégája/
„Kismama bőg szülőszobán, ő szül,
Férjeura odakint meg őszül.”
/falfirka a Szemmelversz Klinika folyosóján/
„Ugyan már, költő úr, csak nem kap agyvérzést egy kis lakásfelújítástól?! Bőg itt, mint egy birkanyáj! Nekem bezzeg özönvíz jutott és hosszú hónapokon keresztül egy több falkányi elementárisan büdös lakótárs az általam évekig épített bárkában, oszt’ mégse sírok! Mondjuk, ezt megkönnyíti, hogy már évezredek óta nem élek. Nyugodjon meg, költő úr, már csak pár évtized földi pokol, és maga is nyugodhat majd végre békében! Hogy a lakása kész lesz-e addigra, az akkor már nem is fogja érdekelni! Maga után az özönvíz!” /Noé, bárkaszerelő birkaszállító/
„Szeret fázni, költő úr?! Költözzön a sarkvidékre! Ott majd nem fogja aggasztani, hogy fel van-e újítva a jégkunyhója, mert annak fog örülni, ha aznap véletlenül nem ette meg a rozmár vagy a jegesmedve! Bár mindannyian jobban járnánk, ha ők jóllaknának, maga meg nem írna ilyen silány és vérlázító klapanciákat! NEM ENG.!” /Hőkövető Hektor, a Kánikulai Alkotások Katartikus Irodalma (KAKI) c. szétfolyóirat celziuszdús főcenzora/
„Apa, én megpróbállak szeretni, de ezzel a sulis dologgal nem könnyíted meg a dolgomat.” /a költő kölke/
„Az ősz itt vanságának tobzódóan sokrétű bemutatása az agyzsibbasztó lakásfelújítás - gyerekagy gyömöszölés - hősiesen hűs hőtlenítés - gázhiányos agyonverés láncívre felfűzött vonulata egy szellemi Möbius szalaggal játszó élő-holt Schrödinger macska pajkosságával tárja elénk az extrovertáltak kivagyiságával szemben szenvedő introvertáltak bevagyiságát. Az elmúlás évszakának sziszifuszi életereje és a lebetonozott eldologiasodást elborító hervadás sárgásbarna avarjának felkavarása olyan bájos brutalitással jelenik meg, amit Frady Endrén kívül legfeljebb egy hadseregnyi hadirokkant egy kezén levő ujjakkal megszámolhatóan tudnak, de ők sem így! Életminőségjavító évszaklíra!” /Möbius Menyétné Schrödinger Sarolta, az Óriási Alkotók Nyomorúsággal Átjárt Művei (ÓANYÁM) című antológia hantológusa/
„Itt van az ősz, itt van újra,
Frady verset olvasok,
Kíváncsi vagyok az újra,
Egy kommentet ott hagyok.”
/M. András, a költő legállandóbb és legnégysorosabb kommentelője/
„eM úr, foltos lett a padló!
Ön hagyta itt, vagy egy vadló,
Kin át rágatlanul gyom ment?!
Ja, nem lócitrom, csak komment!”
/Vedlő Vadló Vádli, indián törzsfőnök helyettes és sebesen futó nótafa/
„Hirtelen nem is tudom, hogy a verset vagy Kern András - Lövölde tér című számát rosszabb hallgatni. Bízzunk benne, előbb-utóbb az idő is jobbá teszi valamelyiket!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fasorban sincs elég fasori templom hívő/
„Legjobb hely a Lövölde tér,
Ki e helyre ősszel betér,
S közben Frady Endrét olvas,
Hirtelen tör rá az alvás.”
/Ágytálassy Álmos, az alvási apnoé app Noé-díjas kiagyalója/
„Sötét jövő készül szerteszét, mindenfelé
(kórusban is danolható össznépi busongó )
Nem lesz gáz.
Ez marha gáz!
Van megoldás
Kemencét tapasztok ebédlő szegletén,
Lesz hozzá elég fa, kiskertem körletén.
A cseresznyét kivágom,
A diót sem sajnálom.
Barack, szilva és a körte
Télire lesz mind kitörve.
Kivágom az összes fámat,
De meghagyom családfámat.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legmegoldásorientáltabb kommentelője/
„Nyuggerapó ragad fejszét,
Hasad őszi fatörzs, sej!, szét.
Tenyere fáj, ám nem fáj a
Lelke, mert van családfája.”
/Dr. Őserő Ödön, a Csodálatosan Okos Családfakutató Intézet (CSOCSI) rímszakértője/
„Meglepődünk Frady Endre versén, ezen a frissensült szellemi ámokfutáson? Nem, már nem lepődünk meg semmin! Csak azon, hogy még mindig él és szabadon kártékonykodik! Pedig gyakorlatba tehetné az őszi elmúlást! Annak a fázó olvasójának, aki valóban veri, csak azt üzenem: ÜSD KI!!! ÜSD KI!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egy tisztes őszes halánték,
A nő számára ajándék.
A halántékod letépem,
És meg is lesz az ebédem.”
/kannibál asszonykórus indulója/
„Bár az ősz vagy van, vagy nincs, én ellenben mindig vagyok, egyben mégis hasonlítunk: ő sosem lesz én, én pedig sosem leszek ősz.” /Chuck Norris/
