Lezárt város, telt lelátó
(Hogy juthatok Pesten át, ó?!),
B-közép zúg feketében
(Mér’ lett magyar szín az ében?!).
Fehér játszik, piros feszül,
S körben hallik alapneszül
Hatvanezer hörgő torok…
Hajrá hős gladiátorok!
Szenved minden portugál a
Honi hadtól s nincsen gála,
Sőt, magyar gólt bombáz be Schön!
Kár, fennakad a les lesőn!
Végén öngól s CR dupla,
S omlás népiesen: Hupp!, la!,
Tyű!, és könnytől szorul gége…
Szép volt, jó volt, itt a vége!
„Vége, költő úr, vége?! Nincs még vége! Szombaton elkenjük a franciák száját és bosszút állunk Trianonért! Jövő szerdán meg úgy megütjük a németeket, mint betanított villanyszerelőt a kettőhúsz! Olyan biztos a továbbjutás, mint az a tény, hogy Jézus is magyar volt! Ria, ria, Hungária!!!” /Nagymagyar Nándor, szittya gyulatáltos és árvalányhaj díler/
„Hát, szakkifejezéssel élve: "a végére elfáradtak a fiúk". De a fejlődés látszik, mert régebben a 10. percben fáradtak el, nem a 84.-ben. És nem az EB-n, hanem az NB I-ben. És nem osztogattak, hanem fosztogattak.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Hatvanezer, hantafiú, hatvanezer?! Már megint ezek a vad költői túlzások, hogy tömeghergelés által megüsse a bulvármédia ingerküszöbét, mi?! A valóság ezzel szemben az, hogy csak ötvenötezer hatszáznyolcvankettő néző volt! Tudja, hogy ebben a kiélezett helyzetben a tudatos adathamisítás alkalmas a pánikkeltésre és ennél fogva terrorcselekménynek minősül?! Na, irány az önkéntes kényszermunkatábor! Legyen hálás, hogy a múltba révedő dekadens verselgetés helyett részt vehet a jövőbe mutató kínai titkosszolgálati egyetem építésében, ha addig él is! Nyugodjon meg, pont addig is fog élni!” /Izom Igor, a Fudan Egyetemért Kína Által Létrehozott Illegális Alapítvány (FEKÁLIA) munkaszervező ideológiai ökle/
„Ki mondta, hogy hátul legyen
Minden magyar, tizenegyen,
S mint harapós őr a foglyon
Fognyomot hagyjon, úgy fogjon?!”
/Cristiano Ronaldo alias CR7, portugál csapatkapitány és góltermelő izomficsúr/
„Balsors, akit régen tép,
Rág és nyel, az immár pép,
S győztes útra ritkán lép!
Hej, az élet mégis szép,
Mint egy sárga régi kép,
S édes, mint egy mézes lép!
Hozz rá víg esztendőt!”
/Kőcsejjy Kesztölcz, a nagy költő oldalági ükunokájának méltán letagadott féltestvére/
„Kellett volna pár Uzi tán,
S néhány sorozat csak jelnek,
Amitől a gyógy-luzitán
Csapattagok bevizelnek!”
/Neó Náci, fekete pólós vezérszurkoló és géppuskatus üzér/
„Úgy érzem, még ennyi idősen is segítségére lehettem volna a válogatottnak, de sajnos hiába kevertem hashajtót Cristiano Ronaldo sajtótájékoztatóján a Coca Colájába, nem volt hajlandó meginni!” /Dzsudzsák Balázs, futballnagypapa/
„Az utolsó percekben cserélni akartam, de a portugál szövetségi kapitány nem akart átülni a magyar kispadra. Így maradt nekem a vereség keserű pohara.” /Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya/
„Mi ez az izé, amire már szavak sincsenek, csak visszaöklendezett jajkiáltás massza?! Aki azt hitte, hogy az utolsó percekben esett portugál gólsorozatnál nagyobb gyomros már nem érheti, az most hápog, mint toalett kacsa a dugulásos szennyvízcunamiban! Frady Endre fogta a vigasztalásra szoruló magyar népet és szügyig belemerítette saját irodalmi pöcegödrébe! A be Schön! - lesőn rímpárnál a koponyám úgy ráégett az agyamra, mint egybites plázacica a kínai szolicsőre! Könyörgöm, oprálja ki és fagyassza le valaki a lelkemet addig, amíg a világegyetem akár nyomokban is Frady Endrét tartalmaz!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha ez a CR7 gyerek még felpakolna magára egy kis izmot, akkor majdnem úgy nézne ki, mint én gyerekkoromban, amikor satnyító tablettát szedtem, hogy ne féljen tőlem annyira a tornatanár.” /Chuck Norris/
