Felső lakást ütik-verik
Panelbontó szakmunkások,
Kőpor Káld és Erős Erik,
Én meg fejben egyre vások.
Fúr a fúró, fűr a fűrész,
Légkalapácsolás hallik,
Zaj döf, mint egy hegyes tű rész,
S agyamban nyíl’ lebenyfal lik!
Beton rezeg, ablak remeg,
Lezuhan a pók is, ha fon…
Ne röhögjél ezen te meg,
Merthogy beázik a plafon!
Míg új szomszéd épül-szépül,
S száll az összes gondja, ím, el,
Székemen roncs emberpép ül
S énem helyett bent kínt rímel…
„Mi van panelproletariátus, nem tetszik a rendszer?! Tetszettek volna bankot robbantani! Akkor ki lehetne költözni Budapestről pár száz kilométerre, nyugatra egy kolbászkerítéses, fatornyos, napelemes házba, ahol már osztrákul beszélnek! Ott, ha zaj van, csak le kell lőni az ablakból a bőrgatyás jódli énekest, oszt’ újra lehet zavartalanul élvezni a kristálytiszta tehénbőgést!” /Karl von Kiss, az Osztrák-Magyar Monarchia Párt elnöke és síléc díler/
„Ne nyavalyogjon már folyton-folyvást, hogy minden nagyobb esőnél beázik! Hát nem megígértem már egy évvel ezelőtt és azóta is minden hónapban megerősítem, hogy hamarosan megjavíttatom a tavalyelőtti felújításkor szétbarmolt szigetelést?! Miért kell örökké emlegetni?! Amit én megígérek, az előbb-utóbb valószínűleg biztosra vehető! Ahogy az építőipari mondás tartja: Még nincs teljesen készen, de már majdnem elkezdtük! Ne a szemének higgyen, hanem nekem!” /Vetítő Vendel, függetlenített tömbházkezelő és ígérgetőművész/
„Mit zsong, jajong, búsong nekem itt konokon és fájón, hogy már két hónapja tart a fúrás-faragás?! Hát nem kiírtam előtte, hogy kábé öt hét?! Na, ugye! Különben is, gyors munkához idő kell! Hamar munka ritkán rikkant!” /Galambdúc Géza, felújító szomszéd/
„Zúg a traktor, szánt az eke,
Széles fejsze suhint: nesze!
Még szebben, még jobban,
Kalapács koppan, szív dobban,
Feszül az új híd, dörög az új gyár,
Virul az ország, újra él már!
(…)
Amúgy szörnyű lehet, sajnálom, de egyszer ez is elmúlik majd, és akkor bántóan nagy lesz a csend.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Légkalapács nesze,
Bontómunkás szesze,
Együtt ütnek: Nesze!
S lelked kusza-kesze
Te kis tosza-tesze!”
/Újpesti Barnabás, kortárs költő és kárörvendőművész/
„Szeretem a panelban légkalapács zaját, mert amikor belőve hányok otthon a tucc-tucc hétvége után, olyan érzés, mintha after party lenne! Nagyon király!” /Fű Fikusz, betanított nehézgépkezelő/
„Ne nyivákoljon, panelproletár költő úr, magának legalább van hol laknia! A rozzant teste körül is van egy hajlék, meg a kopaszodó fején is van egy haj lék. Mi kéne még, kacsalábon forgó palota a Várban?! Mi maga, a köz szerény és alázatos szolgálatára felesküdött köztársasági elnök, netalán miniszterelnök?! Nem, ugye?! Marha!” /Nyálkás Nyihámor, meztelencsiga/
„Mi ez az elsőgenerációs degeneráció?! Mi ez az alpári földhözragadtság?! A világirodalom halálközeli sikolyának hallatán a testnedveim jéggé dermedve fagyasztják le az önvédelmi reflexeimet! Ha anyám nem olvasztana ki a kétütemű Otto-motoros NDK hajszárítójával, amilyennel a Stasi egykor a lebukott eszkimó titkosügynököket vallatta, akkor a képernyőre jegesedett tekintettel olvasnám Frady Endre önmagán kívül senkit sem érdeklő szánalmas rímokádatát! Nem lehetne a fent említett felújítás során ezt a kivagyi kretént bebetonozni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Minek a panelbontáshoz légkalapács? Én bármilyen vasbeton falat átütök a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/
