Hó! Hó! Hó! Hó!
Höhöhöhő!
Hahahaha!
Háháháhá!
Hihihihi!
Hehehehe!
HE?!?!?!
* * * * * * *
„Hurrá, én vagyok a versben az egyetlen mássalhangzó!” /a H/
„Csípjen meg a méh, ökleljen fel a juh, lepjen el a rüh és maradj inkább néma h!” /a düh/
„A H én vagyok!” /a kórház/
„HE?!?!?!” /az értetlen ember/
„Hó! Hó! Hó! Hó!
Höhöhöhő!
Hahahaha!
Háháháhá!
Hihihihi!
Hehehehe!”
/a vidám téli vers/
„Az értetlen ember ENG.!, a vidám téli vers NEM ENG.!” /a főcenzor/
„Hééééé! Nemáááá! Méééé?!” /a költő/
„Neeeeeeeee!!! Ááááááááá!!!” /a világirodalom/
„MIVA?! MIVA?! MIVA?!” /a kritika/
„Hogy engedhettem át az érettségin?! Ráadásul négyessel! Elsüllyedek szégyenemben!” /a költő egykori magyartanára/
„Blugy-blugy-blugy…” /az elsüllyedt Nagy Armada/
„Ó!” /a rajongótábor egyharmada, azaz megérett a meggy/
„ÓÓ!!” /a rajongótábor kétharmada, azaz csipkebokor vessző/
„ÓÓÓ!!!” /a teljes rajongótábor, azaz te vagy az én párom/
„Három hülye, három hülye!” /a rajongótábor ellentábora/
„Megjöttünk... Ez méltó lezárása lenne ennek a "költői pályának". R.I.P.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„R.I.P. azaz Remek Irodalmi Pályafutás! Ez egy biztos szájjal mondott pontos meghatározás. Igaza van, reál úr!” /Színjózan Szidolné Szikla Szilárda, a biztos pont/
„Hurrá, egy újabb beéneklőgyakorlat. Már nagyon untam azt, hogy "A téren egy torony áll, s a tornyon van egy erkély" meg azt, hogy "Lali a lila ló elalél", és főleg azt, hogy "Manna manna monno, monno mann". Ajándék beéneklőmondókának ne nézd az okát! Meg még annyi, hogy hébe-hóba kéne már írni valamit, ami szigorúbb értelemben véve is vers. És mint tudjuk, a hébe-hóba eredeti jelentése nem az, hogy néha, hanem az, hogy mindig.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Az önfeledt életöröm találkozása a köz közismert közönyével. A tél, kitörve az elmúlást sugalló sztereotip képéből, hurráoptimizmusra ragadtatja önmagát, miáltal erősen tesztelve vagyon az ősmagyar mélabú. Ahogy a konkurens közönyköltő, Méla Béla kétsorosa nyögi világgá:
Tél, tél, tél,
Mit tettél?!
Ha az irodalmi bisztróban választani lehet Méla Béla melankólája és Frady Endre örömöpörköltje között, mi ez utóbbi szaftjára voksolunk! Jó létvágyat!” /Csuhaj Csongorné Bél Bella, a Poézisban Lubickoló Alkotók Télben Óborozgatva Sülő Irodalmát Faló Alapítvány (PLATÓS IFA) menü manója/
„Ide egy hétköznapi HE?!?!?! édeskevés! Ha Frady Endre atombombával támad, akkor nem segít a felvont szemöldökű jajveszék és a szokott klerikációs reakció, a keresztvetés! A megoldás H, mint hidrogénbomba! Teller Ede, fel! Támadj! Én addig az alélt anyámmal a vállamon futok a kijelölt szellemi óvóhelyemre, egy hermetikusan médiátlanított havas rétre! Világ irodalmárai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Meneküljetek! Meneküljetek!” /a ferencvárosi B közép/
„Ha akarnám, elúszhatnék Új-Zéland mellé és megüthetném úgy a vízfelszínt, hogy a Föld túloldala kilője a világűrbe Frady Endrét, de a világűr térden állva könyörgött, hogy ne tegyem.” /Chuck Norris/
