Frady Endre

Bús napon, mely csütörtökiS költőt éh-rém gyomron löki,Hasba rúgja s torkon marja,Éhtől remeg lába, karja,Vércukra a padlót veri,Nyeszlett, akár Karigeri,Pofára hull, mint a mókus,S kórteremhelye a Rókus,Fejében sírt a migrén ás,Alvadt vére dugult vénás,Szaglik, mint egy tevenyereg,S le előtte léte…

Rebar rendi Rebar barátTenyészt egy nyáj rebarbarát.Karám békés, nem kell ostor,Csendesen él a kolostor. Ám az egyik rebarbara,Kinek csalán csípte faraFáj, mint özvegyeknek a gyász,Megkattan s immár nem agy ász. Fut, de üti villanypásztor,Rajtol levélnyélkolbász tor,S Rebar rendi Rebar barátEszik…

Ősorvosok kezeibenEszköz volt a kő-szike,Műtét után ritkán mondtaŐsbeteg, hogy „Köszike!” Altatószer kőbalta volt,Sebvarró a bölényfog,Mamut-szőrszált fűztek bele,S szólt ősorvos: „Nem nyafog!!!” Ősnyúlhájgén-injekció,Cetnyál-hajtott kőtüdő,Szerencsére elmúlt már eGyógyászati ősidő! Mostanában…

Kattog bennem néma reggae,S táncol pár nyúl, arcüregi.Bent pogóznak, dúló dal vad,S agyamban bő vérzagy alvad. Csapdos sok tapsifülszárny ékAlakban és lágyrészárnyékFeszít túl tág helyet bennem.Engedni kén’ szelepen, nem?! Torkom nyirokcsomósodó,Mint kristályos maltersodó.Sajog szemem, fogam,…

Imént a konyhában járvaBanánt láttam – szegény árvaÚgy hever az asztal sarkán,Mint ravatalon egy tar kán. Árva banán, kié vajon? – - e kérdés, mint kés a vajon,Hatol át most tielétek:Szemét lesz, vagy boldog étek? * * * „Frady Endre "Konyhában hagyott banán" című verse egy érdekes metaforát…

- Talán, ha az ember még életében hallhatná azt a sok jót és szépet, amit a temetésén mondanak róla, lehet, hogy még hosszú évekig, sőt akár évtizedekig élhetne, ráadásul boldogan, míg meg nem… – mondta a híd korlátján ülő alig-ember a mélyen alatta hömpölygő folyónak. Bár a habos víz ügyet sem…