Nincsen nekem gumim télis,
Hanem csupa nyáris,
S pár utasom, hogyha fél is,
Mégsem hal meg máris.

Naná, tök jól vezetek én,
S kérdik rólam: Who is?!
Nincs is nálam e földtekén
Jobb, talán csak Lewis.

Ő a híres Sonkás Lajos,
Aki brúgat Mercit,
S istállója ettől zajos,
Nincs egy nyugodt perc itt!

Süketítőek a rajtok,
Rettentő a lárma,
Fogom magam s hazahajtok,
Lehetőleg már ma!

Sebességem igen derék,
Tyűha, lárifári,
S nem kell ehhez téli kerék,
Elég csak a nyári!

(tánc!)

„Ne táncikáljon itt, úrvezető polgártárs, ne táncikáljon, hanem sovány sertés vágtában cserélje le a nyári gumijait, mert úgy meg helyszíni bírságolom a téli gumibotommal, hogy még az unokái is csak visszapillantó tükörből mernek a maga kivilágítatlan lóarcára nézni! Na, irány a Csávás és Társa Gumiszerviz!” /Csávás Kálmán, közlekedésrendészeti főőrnagy és maszek autógumi díler/

„Az egyik ismert gumiabroncs márka szlogenje hevenyészett fordításban: ’Minek az erő, ha nem uralod?’ Ehhez készített most költőnk illusztrált kampányverset (eredetileg ’CASCO-t akarok kötni’ címmel) stílszerűen a laissez-faire jegyében, a gyeplővel együtt művészileg a komplett magyar nyelvet a lovak közé dobva. A pánikkeltésre is alkalmas alkotástól Bernie Ecclestone és az ORFK közös közleményben határolódott el.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Who is?! Szűzmáriaszentjózsefnehagyjel! Who is?! Ki volt ennek a szerencsétlennek az angoltanára?! Ja, hogy én?! Húha, akkor ez csak azért lehetett, mert az állam fejpénzt ad a tanulókért és így mi tanárok nem merünk buktatni és eltanácsolni, mert előbb-utóbb már nem lenne miből kigazdálkodni a se a téli, se a nyári gumira sem telő fizetésünket. Magyarország kontraszelekcióban jobban teljesít!” /Cseberből Vederbené Inglis Irma, középiskolai angoltanár és kontraszelektív hulladékgyűjtő/

„Sokkal jobban tetszik a Sonkás Lajos név, mint ez az angolosított Lewis Hamilton. Lehet, hogy vissza is magyarosítom és akkor ugyanúgy fognak hívni, mint anno a Sonkafalváról a Horthy jólét elől kitántorgott dédnagyapámat. Ha pedig ez a Frady Endre tényleg ekkora spíler, akkor beülhetne a másik megürült Mercédeszbe a visszavonult Rózsahegyi Miki helyett!” /Lewis Hamilton, háromszoros világbajnok brit autóversenyző/

„Nekem is jobban tetszik a Rózsahegyi Miki név, és is visszamagyarosítom!” /Nico Rosberg, egyszeres világbajnok német-finnugor autóversenyző!/

„Egye fene, én is visszamagyarosítok Bogyó Tokmányra!” /Chuck Berry, amerikai rockandroller/

„Persze, én meg Semmis Tokmány lennék, mi?! Ezért most valakit  péppé kell zúzzak a szájamnak a tokmányával!” /Chuck Norris/

„Én is magyarként akarok újra születni és Csoda Pistiként akarom meglátni a napvilágot!” /Stevie Wonder, amerikai popper/

„A Kresz Géza díjat eddig még egyszer sem elnyerő Frady Endre ebben a művében lerántja a leplet a miértekről. A versben a forma egy tartalom köré futózott külcsín, mely magába galvanizálja a belbecset és biztonságos futófelülettel látja el a keresztrímekbe tett verslábakat. A költő az irodalmi száguldás közepette is mindig féktávon belül marad, így szimbolikusan mintegy deheroizálva a biztonságra bazírozók unalomba szürkült tömegeit. Igazi csattanós autópályalíra!” /Lassanjárjtovábbérsz Lajosné Száguldásporscheszerelem Szidónia, középiskolai magyartanár és a Kresz Géza Bizottság (KGB) együttes szövegírója és frontnője/

„Frady Endre az üröm az ürömben, a minden rosszban meglévő valami még rosszabb, és a sánta kutyát megharapó hazug ember! Frady Endre egy minden irodalmi jóérzésből kivetkőzött, nem anya szülte mezbe bújtatott szellemi toportyánféregként vonyítja tele a költészet máskor oly csendes oszlopcsarnokát! Frady Endrének négy évszakos gumiszobában kéne kényszerzubbonyt öltve nyugiszuris kómákban átvegetálnia a hidegzuhanyok közötti időszakokat, ám ehelyett szakmányban költ, mint egy sztahanovista tyúkbrigád! Lehet, hogy házasságba és gyerekvállalásba kellene menekülnöm, mert abban a káoszos zsivajban esélyem sem lenne Frady Endrét olvasni? Anyám szerint abban az esetben lehet, hogy vissza fogom még sírni Frady Endrét is! József Attilával szólva: Nem! Nem! Soha!” /Puzsér Róbert, kritikus/