Hogyha nyűg a húzóerő,
Oly sűrűk a betonvasak,
Beton beöntése merő
Science fiction! Könnyebb a sakk!
„Mi van mérnökköltő úr, nem lett elég a Φ20/20?! Az a hézag, hogy nincs elég hézag a friss beton számára? Szóljon az építészeknek, hogy hagyják abba a művészkedést és növeljék a keresztmetszetet! A nagy Nyomaték Nyihámort idézve: Jobb ma egy stabil betontömb, mint holnap egy dizájnos tömegkatasztrófa!” /Nyomaték Nyihámor, statikai mérföldkő/
„Duguljon el Nyomaték úr! Dehogy növelem a keresztmetszetet! Úgy nem lenne elég karcsú és légies a szerkezet! Az életműdíjakat nem a tömbházmesterek adják, hanem a Szakma! A biztonsággal meg foglalkozzon a sok fantáziátlan kétkezi statikus!” /Szelemen Kelemen, a Kecses Átriumokért Országos Szövetség (KÁOSZ) főépítésze/
„Rövid lábjegyzet a szakmai négysoroshoz, hátha laikusok is idetévednek. Az építés, azt mondják, a második legősibb mesterség. A szerkezettervező viszont csak az ipari forradalom gyermeke. A kisebb fesztávokkal, szokásos szerkezetekkel azelőtt az építőmester egy személyben foglalkozott. Az építész karmesteri pálcája alá rendelt statikussal együtt megszületett az építész-statikus ellentét. A két tábor életét átható nagyvonalú művész - józan iparos dichotómia jegyében értelmezhető ez a stílszerűen tömör, és légietlen, viszont gyakorlatias tervezői nyilatkozat. Nézzük el a szerzőnek, hisz statikus!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Könnyebb a sakk?! Kikérem magamnak, a sakk semminél sem könnyebb! Ez a világ legnagyobb szellemi erőfeszítést, legkreatívabb fantáziát és legmagasabb rendű tudományos gondolkodást igénylő tevékenysége! Minden elmesportok koronázatlan királya! Nem véletlen, hogy nem agyatlan építőipari dolgozók nyerik a nemzetközi trófeákat, hanem én!” /Gyalog Gyula, nemzetközi nagymester/
„Ne nagyképűsködjön Gyalog szaki! Megnézném, amint harminckettes átmérőből puszta kézzel lehajlítja az íves U-vasat és leköveti vele a spirálkontúrt! Nyápic szobatudós!” /Gógyi Gerzson, Kossuth díjas vasszerelő/
„Semmi gond, gyerekek! A betongyárban a könnyebb kitöltés miatt már kapott a keverék egy kis plusz vizet. Utána én is rátöltöttem, hogy ne kössön bele a mixerbe, majd a bedolgozáskor is odalöttyintünk egy adagot, úgyhogy olyan simán befolyik majd a világ összes vasa közé, mint híg babaszéklet a parketta repedéseibe!” /Zagy Zénó, betonkeverő sofőr/
„A rövid, de velős, sőt valószerűtlenségében is valós műben – melyből az építőiparban járatlan olvasók egy kukkot sem értenek – a reálműveltségben is megmerítkező költő elénk tárja a materialista alkotófolyamatának minden nyűgét s nyilait, majd kiszáll tenger fájdalma ellen s verset ragadva véget vet neki. Emlékét örökre bebetonozzuk a Világirodalom Halhatatlanjainak Panteonjába! Ezt a nyúlfarknyi négy sort pedig holnapra mindenki megtanulja!” /Beton Béláné Líra Lea, gimnáziumi magyartanár és betanított nehézgépkezelő/
„Mi ez az irodalmi kutyapiszok?! Mivel adok a véleményemre, így bátran állíthatom, hogy amennyiben egy klinikai elmebeteget a szakszerű pszichiátriai módszerek helyett dilettáns módon versterápiával kezelnek, akkor az általa alkotott műnek a Google Fordítóval tucatnyi véletlenszerűen kiválasztott idegen nyelvre oda-vissza történő átültetésével tudatosan lebutított végeredménye szellemileg magasan felette áll a hagymázas lázálmaiban magát költőnek vizionáló Frady Endre bármely agyzsugorból előokádott klapanciájának! Anyám szerint, ha ilyen hosszú körmondatot végig ordítva akarok elmondani, akkor előtte nagyobb levegőt vegyek, mert különben a végén olyan színű lesz a fejem, mint az óvodai jelem, a vörös posztó!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A versben lévő probléma elkerülése végett én mindig utólag nyomom bele a megszilárdult betonba a vasakat. A szemgolyómmal.” /Chuck Norris/
