Ütközik pár hadihajó:
Haddelhadd!
Míg még mentőcsónakja jó,
Hadd el had!

Fájó testek lent is, fent is:
Body jaj!
Sósvizes az alig centis
Hadi haj.

Gyakran jár így mata részeg
Armada,
Tengerbe fúl tengerészek
Harmada.

Alkonyatkor néz a hadra
Veres ég,
S így vár szegény kétharmadra
Vereség.

„Felháborító, hogy egy három tenger általi mosásban összement kis ország sötétben bújkáló liberálbolsevik kriptokommunista zugköltője hadiesemény közbeni felelőtlen italozás okozta tömegbalesettel vádolja a Császári és Királyi Hadiflotta állományát! Igaz, hogy egy viharos éjszakán a fedélzeten a fehér lovam hátán ülve mindketten belehánytunk a dühöngő tengerbe, de hát aznap volt a császár névnapja, muszáj volt koccintanunk egy kis Nagybányai Négyrétgörnyesztővel. Hú, de fájt utána a nemzettestem! Frady Endrét mindenesetre kiköttetem és tetemre hívom!” /vitéz Nagybányai Horthy Miklós, kormányzó és ellentengernagy/

„Kétharmad, mi?! Vereség, hát persze, vereség! Azt hiszi fűzfapoéta polgártárs, hogy elrejtheti előlünk a mondanivalót?! Hogy titokban üzenhet a tudjukkiknek?! Kaszára, kapára, nagyharangra?! Rémhírterjesztő Facebook csoportban üptre nyomkodjuk a like-ot, mint tinédzser a pattanásokat?! Na, fáradjon be hozzánk soványsertés vágtában az őrszobára, oszt’ hadd legyen egy kis haddelhadd, meg body jaj!” /Csávás Kálmán ellentónagy, a Költőket Agyba-főbe Puhító Akciócsoport (KAPA) full-kontakt igazgatója/

„Súlyos számszaki hibát követett el, költő úr! Attól, hogy csak a haditengerészek kétharmada érte meg a vereséget, attól még az egész armada, azaz mindhárom harmada kapott ki, hiszen a vízbe fúlt egyharmad sem feltétlenül győzelemként élte meg a saját hősi halálát! Hányasa volt magának matematikából, mi?! Mindannyiunk érdekében remélem, hogy a privát életében humán pályán mozog és nem dolgozik pl. mérnökként! Az még ennél a versnél is nagyobb katasztrófa lenne!” /Logaritmus Lemming, középiskolai matematika-fizika szakos tanár és betanított bálnapreparátor/

„Tetszik ez a 8:3-as szótagszám! Hej, hogy szólt azon a régi Dózsa-Fradi meccsen is a Táncolj Törő! Jól megagyaltuk a Nyíl Tibiéket! Utána olyan mata részegek voltunk, mint a Horthy lova! Ha azóta kijózanodtam volna, még azt is meg tudnám mondani, hogy hányban volt az a rangadó…” /Törőcsik András, egykori Újpesti Dózsa játékos/

„Ne emberkedj, Andriskám, ne emberkedj! Józanodj ki a gólmámorodból! Pár év múlva ugyanis mi vertünk titeket 7:1-re úgy, hogy öröm volt nézni! Az után a meccs után is úgy berúgtunk, mint a Horthy lova! Illetve én csak a gólomat rúgtam be, te meg nem is játszottál. Asszem…” /Nyilasi Tibor, egykori FTC játékos/

„Micsoda önfeledten játékos tragédiavers és tömegkatasztrófa líra! Ilyet csak Frady Endre tud, de ő is csak orbáncfűtea túladagolás esetén. A vegytiszta, ám értelmetlen rímek a vértiszta, ám értelmetlen mészárlás misztifikálatlan metaforái. A vereslő tájba fúló mata koksz nyáj Noénak a bárkájáról lemaradt bugyuta birkájának időugrással visszacsatolt militáns előképe és utóhangja is egyben. Ritka az olyan mű, ahol a szavak a szövegkörnyezetükből kiragadva pontosan ugyanannyi értelemmel bírnak, mint kontextusba ágyazva. Köszönöm, hogy megérhettem!” /Akut Atanázné Látens Lamantin, a Retardált Rímkényszer c. költészeti folyóirat olvasószerkesztője/

„Szent szügyön szigonyozás!!! Ha Frady Endre valami csoda folytán nem költővé, hanem haditengerésszé lett volna, akkor most nem kéne a fél fizetésemet vérnyomáscsökkentő pirulákra költenem!!! Ő békésen oszlana a tengerfenéken, én meg kipihenten fikázhatnám a Hajdú Pétert!!! De nem, ez csak ír, csak ír, csak ír, és a hatvanötös vasalt lírabakancsával a tudatomig hatol!!! Anyám szerint, ha ennyire magamból kivetkőzve tombolok, akkor megfilmesítés esetén akár még meg is kaphatom a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat a mennydörgő veres ég megformálásáért és az amerikai magyar hangom a Viagra vízesés, vagy az a Csák Norbi lehetne. Mamaaaaa, az Niagaraaaa!!!” /Puzsér Róbert, kritikus állapotban lévő kritikus/

„Ne ordíts Robikám, nem vagyok süket! Ha Csigadara, akkor Csigadara!” /Puzsér mama/

„Rendszeresen tartok haditengerészeknek vízen járási kiképzést. Amíg ott vagyok velük, addig minden oké, mert nem mernek elsüllyedni, de amint visszakerülnek az egységeikhez, sajnos újra elpuhulnak és elvesztik az egyetlen helyes motivációjukat.” /Chuck Norris/