Frady Endre

"Megfeszítem izmos karom"

Monolit vasbeton keret
Építéshez mélyre ások,
Mit a talaj ritkán szeret
S támadnak a földnyomások.

Földnyomások rám támadnak,
Megfeszítem izmos karom,
Ám az erők hatnak vadnak,
S fújtatok, mint vemhes barom.

Vemhes barom tényleg fújtat? –
- Tűnődök, míg agyag présel
S berogy, mint agg hajón új tat.
Őrangyalom, meddig késel?!

Késik torkos őrangyalom,
(Útját állta füstölt csülök?)
S péppé préselt varangyalom-
-szerűn eltőzegesülök.

„Bocsánat, de kihagyhatatlan volt ez a nagy adag füstölt csülök tormával a Kisbigben! Különben is, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ergo aki nem hibázik, az ne is egyen! Muszáj tehát néha elszúrnom valamit, hogy jól becsülközhessek!” /Zabael, őrangyal/

„Ha falánk őrangyalként a Mennyei Csülökgyárban dolgozhatnék, akkor se lehetnék boldogabb, mint most, amikor Frady Endre a ’Mi leszel, ha nagy leszel?’ kérdésre csak azt tudja válaszolni, hogy kőszén! Anyám szerint mi már nem érjük meg, hogy fűtsünk vele, de talán valamelyik kései leszármazottam utazhat egyszer egy fradybrikett által hajtott nosztalgiavonaton. Abban a boldog korban már senki sem fogja ismerni ennek a debil fűzfapoétának a nevét! Tánc!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy időgép segítségével jelentem a távoli jövőből, hogy ma egy nosztalgiavonattal hazautaztam Fradygrádból Puzsérfalvára a főtéren felállított színarany Frady Endre lovas szobor felavatására. Nekem a Frady Endre Költészeti Egyetem rektoraként kötelességem részt venni az ilyen szívmelengető eseményeken.” /ifj. dr. prof. Puzsér Rc/x_0314_§&# 22, kései leszármazott és rektor/

„Persze, hogy fújtatok! Mi mást tehetnék ekkora hassal?!” /vemhes barom/

„Nem szeretnék bűnbakként címszerepelni, úgyhogy elárulom, hogy normális statikusok nem maguk próbálják megtartani a munkagödör falát, hanem beterveznek megfelelően dúcolt, vagy kihorgonyzott szádfalat. Frady Endre nemcsak rossz költő, de űberkretén is.” /monolit vasbeton keret/

„Aki másnak vermet ás, és még megtartani sem tudja, az annyit is ér.” /Lázár János/

„Nemrégiben kettétörtem egy monolit vasbeton keretet és megfésülködtem vele.” /Chuck Norris/

Engem szilaj éhség mardos,
Mintha bennem kivont kardos
Huszársereg-féle roham
Lenne, pedig kéne jó hamm!

Gyomrom űrje épp oly akut,
Mint idült aszálykor a kút,
S bélvizenyőm immár pangó.
Kezdődik a haláltangó?

Éhség fő- és nem csak alok
Abban, ha tán éhen halok.
Halnék is, de jönnek delek,
Úgyhogy inkább ebédelek.

„A költő érzékenyen fordul egy olyan komoly társadalmi tömegprobléma felé, mint a reggeli és az ebéd közötti éhhalál. Az olyan képek, mint a haláltangó a gyomor űrjének pangó bélvizenyőjében, a költőt már-már a vizualitás Vivaldijának, a nagy Csobánkay Lepnyőnek a világába emelik. Ugyanúgy, ahogy Csobánkay Lepnyő híres egysorosa, a ’Hanyatt vetem magam a hátam közepébe’, ez is a mindent jelentő semmi körül forog, csak itt a váratlan happy end rózsaszínűre festi a katarzis tragikus lepkehálóját.” /Vernyák Veronika, a Fa- Fém- és Üvegfúvósok Lapja tördelőszerkesztője és amatőr UFO szakértő/

„Boldogult uram nevében kikérem magamnak ezt a vérig sértő összehasonlítást! Ebből kegyeletsértési per lesz, akárki meglássa!” /özv. Csobánkay Lepnyőné dr. Gőz Matild, jogorvos/

„Van egy szint, ami alá az ember akkor sem megy le, ha hetven vudu öregasszony szurkálja tűvel a viaszbábuját. Frady Endre ezek szerint nem is ember, hanem valami huszadrangú csehszlovák sci-fi paródia elrontott jeleneteiből is kimaradt rímrobot. Anyám szerint ez a ’Zmrzlina na Marsu’ (Fagylalt a Marson) c. film volt. Frady Endre magyar hangja Csobánkay Pufi. Lett volna. Te jó ég, hová kerültem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító, hogy Frady Endre dilettantizmusa miatt szegény férjem nem kapta meg élete első és utolsó szinkronszerepét! Emiatt bánatában kivándorolt, alulról föltörve monoton kizsákmányolással rengeteg pénzt harácsolt és eltorzult jellemmel céltalan milliárdosként élte le szürke életét.” /özv. Csobánkay Pufiné Zsír Zsanett, a Bostoni Kőgazdagok Klubja (BKK) arca/

„Éhség… hmmm… éhség? Sajnos nem ismerem ennek a kifejezésnek az értelmét, de szólok az államtitkárnőmnek és harminc munkanapon belül utánanéz.” /Dr. Toka Pál, Gyermekétkeztetési Miniszter/

„Én a magam idejében nem csak a feleségeimet fejeztettem le, hanem az udvari költőimet is, mégpedig akár egy rossz strófáért is. Frady Endre ennek a versének a végét nálam már nem érhette volna meg.” /VIII. Henrik, angol király/

„A költő úr nálunk ebédelve szokta enyhíteni mardosó éhségét és étkezés végén a kenyérrel olyan alaposan kitunkolja a szaftot, hogy utána már el se kellene mosogatni a tányérját. De persze mi elmosogatjuk ám!” /Mr. Kisbig, a Kisbig Kifőzde tulajdonosa/

„Egy vers, aminek olvastán úgy arcon rúgtam magam, hogy szikrázott a nagylábujjam.” /Chuck Norris/

Egyszer egy csak akkor kettő,
Félreszámolva, ha lett ő,
Vagy, ha egy meg egynek értik
Vérkokasok s néhány vértik.

Vértikok, ha matekolnak
Falán vérrel vértik ólnak,
Jó eredmény ritkán jut a
Falra, mert a vértik buta.

Ám, ha farkas jön, a réti,
Vértik szana- s széjjeltépi.
Vértikszáj tátul, hogy egyen,
S nem töpreng az egyszeregyen.

„Vértik, medveanyám, vértik!” /Gr. Islander Zöző, sokat látott világpolgár/

„Az állatvilág ősi túlélési ösztöne harcol az öncélúan kifinomult és a valósággal köszönőviszonyban sem lévő matematika nevű burzsoá áltudomány ellen. A vértikok és vérkokasok vérpezsdítő küzdelme a gonosz számtantanárokat megszemélyesítő réti farkas ellen örömmel szaporázza az ősi humán műveltség felkent papjainak pulzusát. Vesszen a szorzótábla! Éljen a humanizmus!” /Humán Hedvig, bölcsész és kürtős kalács árus/

„Az én hibám, hogy nem utcaseprő, sakkfigura esztergályos, vagy láncfűrészes gyilkos lettem, akiknek nem munkaköri kötelessége elolvasni Frady Endre minden egyes elmebeteg eszementségét. Szegény anyám pedig végképp nem tehet róla, hogy oly korba szült engem, ahol ilyen kreténnek kell a kortársának lennem. Az élet nehéz és a végén meghalunk. De szerencsére Frady Endre is, lehetőleg minél előbb!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Felháborító, hogy egy olyan védett állatot, mint a réti farkas, a génmanipulációval kitenyésztet Vas megyei vértik szabadon levadászhasson! Greenpiece aktivisták, láncoljátok magatokat oda a vértik ólak kijáratához, hogy ezek a véresszájú ragadozók ki ne törhessenek és meg ne ehessék ezeket a békés őshonos ragadozókat! Mi, hogy ti csak az összkomfortos villáitokból tiltakoztok az inasaitok útján a brazil őserdők és a japán bálnák érdekében?! Ó, hogy az a képmutató … (füttyszó) ... !!!” /Üdezöld Grincs, környezetvédő partizán és tücsökcirip oktató/

„Ritka ronda masszává vált az a százhúsz vértik, akik rám támadtak és én egy félköríves tikfejrúgással egyetlen kupacba rúgtam őket. Ugyanúgy, ahogy korábban azt a kétszáz réti farkast. Tyű, de büdösek így együtt!” /Chuck Norris/

„Nekem jöhet akár vértik, akár réti farkas, akár Puzsér Róbert, ha nincs érvényes jegye, vagy bérlete, úgy lepofozom, hogy csak a kényszerzubbony fogja őt egyben tartani a János kórház Vigyorgójában. Elvégre tenni is kell a kulturált közlekedés érdekében itt Európa veséjében. Bocs, a szívében.” /Böszme Botond, BKV ellenőr/

„Miért az oldalbordám a főszereplő? Hát nem én vagyok a vérteremtés koronája?!” /vérkokas/

„Hiú hím! Ugatol?! Kapol!” /vértik/

Dágványi Teofil középiskolai hit- és erkölcstan tanár zseblámpájának csóvája megállapodott a terv szerinti összeszerelés ellenére is csálén álló svéd könyvespolcon. Bár szorította az idő, mégsem tudta megállni, hogy ne nézzen szét a könyvek között. Ilyenkor mindig fennállt a lebukás veszélye, Dágványi Teofil ugyanis éjszakánként betöréses lopással volt kénytelen kiegészíteni csekélyke tanári fizetését, és most is éppen ebben a másodállásban foglalatoskodott.
Hirtelen zajt hallott és gyorsan lekapta a legelőször a keze ügyébe kerülő kötetet, bedobta a malacpersely és a felhúzás esetén zenélő aranyozott műanyag Horthy lovas szobor közé és már ugrott is ki az ablakon. Bevágódott a már korábban feltört Zasztava kombiba és hazaszáguldott a VIII. kerület Dögkút utca 13. fszt.2. szoba-konyhás albérletébe. Vécé a folyosó végén.
Dágványi Teofil lehúzta izzadt fejéről az XXL méretű fekete pamut zokniját, majd nekilátott kielemezni a zsák tartalmát.
- Előbb a munka, aztán a szórakozás! – mondta és mégsem a könyvet vette elő, hanem a szobrot. Felhúzta és a néhai kormányzó billegő fejjel gépdalra fakadt:

„Lovam Duna vizét issza,
Mindent vissza, mindent vissza!”

Dágványi Teofil percekig röhögött, majd az aranyozott műanyag lófejjel feltörte a malacperselyt. A „Sajnos nem nyert!” feliratú cetli láttán olyat mondott, amiért az erkölcstan óráján nem tudott volna ötöst adni. Köpött, legyintett, majd izgatottan a könyv után nyúlt.
Elnyűtt kötet volt, címlapján a szerző neve is lekopott már, csak a címet lehetett elolvasni, azt is csak szemüveggel.
- Sorsfejezet – betűzte lassan Dágványi Teofil és kinyitotta. Olvasni kezdett, majd egyre jobban elkerekedő szemmel folytatta:

Dágványi Teofil szakközépiskolai hit- és erkölcstan tanár zseblámpájának csóvája megállapodott a terv szerinti összeszerelés ellenére is csálén álló svéd könyvespolcon. Bár szorította az idő, mégsem tudta megállni, hogy ne nézzen szét a könyvek között. Ilyenkor mindig fennállt a lebukás veszélye, Dágványi Teofil ugyanis éjszakánként betöréses lopással volt kénytelen kiegészíteni csekélyke tanári fizetését, és most is éppen ebben a másodállásban foglalatoskodott.
Hirtelen zajt hallott…

- Rendőrség! Azonnal nyissa ki az ajtót! Feltartott kézzel jöjjön ki! Körülzártuk a házat!
Dágványi Teofil nagyot sóhajtva lépett ki az ajtón. Gyorsan megverték és megbilincselték.
- Hogy találtak meg ilyen hamar? – kérdezte fogait köpködve.
- Mi is olvastuk a könyvet! – mondta Kalambó hadnagy és ballonkabátja zsebéből előhúzta a Sorsfejezetnek egy salátává rongyolt példányát majd, mint akinek erre már nincsen többé szüksége, színpadias mozdulattal behajította az ajtón. Valami megreccsent:

„Lovam Duna vizét issza,
Mindent vissza, min…”
(puff-puff)

A füst felszálltával nyilvánvaló lett, hogy a kommandósok által szétlőtt zenélő szobor sorsában ez volt az utolsó fejezet.

Sötét felhők alatt ülök
szemem száraz könnytől véres,
bőgök, mint egy törött tülök:
Víkend, ha jő, eső mér’ es?!

Napos égbolt mér’ nem kékül,
Természet szép száraz rétet
mér’ nem terít terítékül?!
Tavaszvég tán lépést vétett?

Nem! E gaz ég gonosz EU-s
ármány s Unió bár pikkel
ránk, a Nap majd a’la Deus
ex machina sütik (ik-kel)!

A magyar ég megint szép lesz,
Mail tó fakad jó hírével!
Együtt ordítja a nép: Yes!
S hét ágra sütött fa ével.

„Ez az! Végre valaki ki meri mondani, hogy a rossz idő is az idegenszívű EU Magyarország elleni merénylete! Lépjünk ki Európából és vegyük gazdasági blokád alá! Ne kapjanak egy fia Túró Rudit se! Szárazföldi csapatainkkal szorítsuk be őket az óceánba! Mindent vissza! Trianon monnyonle! Újra 33 tenger mossa a partjainkat! A magyar Nap igenis ik-kel süssönik! Tánc!” /Vérgőzössy Álmos, traktoros és a Szittya Szócső hetilap előfizetője/

„A Deus ex machina cím annyiban igaz, hogy az Úr már-már gépiesen nyúl le és emeli ki Frady Endrét a kaszával-kapával felszerelt olvasótábor egyre szorosabbra fonódó gyűrűjéből. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsem, a hét ágra sütött évelő fa képe az egész XXI. század legrosszabb záró sora lesz, amely a már addig is a sárgaföldi ásóbéka feneke alatt masírozó művet mélyen maga alá rántja és táncol a romokon. A korszerűtlen költő felett régen elszállt már Damoklész vasfoga. És még az a nyavalyás Nap is sütik!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Miért kellene ahhoz isteni beavatkozás, hogy az ember lefejeljen pár felhőt és rávegye a Napot, hogy süssönik?! Ez sima Chuck ex machina!” /Chuck Norris/

„Költő úr! Hát nem tudja, hogy a májusi eső aranyat ér?!” /Borona Béla, földműves/

„Nem mind arany, ami fénylik.” /Flaszter Flórián, urbánus fék és ellensúly/

„Már látom a fényt az alagút végén. Mindjárt beérünk.” /Dr. Pesszim Istók, ortodox közgazdász/

„Kinek korán kell, aranyeret nyer.” /Dr. Sérv Sebő, népies urológus/

„A költő végtelen optimizmusának még a reménytelenül letargikus pesszimizmusa sem képes határt szabni. A határok korszerűtlenek, deresek és az őket visszasíró betyárok is javában őszülnek már. A fensőbb beavatkozásra érkező napsütike és a hét ágra sült fa évelése olyan elementáris lájfjesszelést, azaz életigenlést robbant az arcunkba, melynek hatására hasast ugrunk a katarzistenger habtól csillogó hullámaiba. Fentről ekkor leragyogik a Nap és csuklanak cetek!” /Titanic Auróra, fedélzeti költő és bálnazsírdíler/

Bankrabló kisokos

Hordjon álarcot a fején!
Legyen kemény, mint egy pilon,
S ne harsogja dalba’: „Hej, én
Vagyok a nagy Iksz Ypszilon!”

Pénztáros, ha megkérdezné,
Mondjon be egy művi nevet!
Pölö Doktor Ezésezné,
S lője le, ha Önön nevet!

Ha egyszerre pisztolyt szegez,
És gyesesként bébit etet,
Akkor ne lepődjön meg, ez
Gyengíti az üzenetet!

Végül, pénzzel, hogyha szalad,
Ne tegyen tiszteletkört Ön!
Pofont rendőr és a fal ad
Együtt, aztán jön a börtön!

„Hej, költő úr, ha előbb olvashattam volna a művét, akkor a rengeteg ünneplő devizahiteles vastapsa ellenére sem kezdtem volna bele a harmadik tiszteletkörbe! A következményen annyit azért pontosítanék, hogy mind a rendőr, mind pedig a pofon többes számban értendő. Jóval többesebb számba!” /A nagy Iksz Ypszilon, diplomás ápoló és cipóra vert megélhetési bankrabló/

„Rendőrségi alkalmazottaink mind a letartóztatási, mind pedig a kihallgatási eljárás során a szolgálati szabályzatnak megfelelően jártak el. A gyanúsítottat pofozás által nem bántalmazták, csupán rendszeresen elkapták tenyérrel az arcánál fogva, amikor ő ismeretlen okból többször is visszapattant a falról.” /Dr. Saller  Botond őrnagy, rendőrségi szóvivő/

„Felháborító, hogy egykori alkalmazottamat, Iksz Ypszilon diplomás ápolót arra próbálják bujtogatni, hogy a nevemben bankot raboljon! Ez kicsinyes bosszú azért, mert elbocsájtottam, amikor megengedhetetlen hangnemben felelősségre vont amiatt, hogy ő csak minimálbért kap, miközben én húszmilliós prémiumot teszek zsebre! Ki mennyit kap, annyit is ér!” /Dr. Ezésez Hubáné Dr. Gőz Matild, a Nemzeti Közkórház és Köztemető Főigazgatója/

„Látszik, hogy egy tipikus férfi írta ezt a kisokosnak nevezett selejtet! Egy nő annyifelé figyel, amennyi felé kell. Én a szoptatás mellett egyszerre mosok, vasalok, főzök, takarítok, bevásárlok és, ha úgy hozza a szükség, akkor akár bankot is rabolok. Mi tagadás, a gyes mellett gyakran úgy hozza… Főleg, hogy a kétbalkezes férjem éppen sitten ül!” /Iksz Ypszilonné Sás Skolasztika, gyesen lévő földrajz-történelem szakos középiskolai tanár/

„Egy vers, ami számomra órákig letehetetlennek bizonyult. Igaz, hogy csak azért, mert olvastán az önvédelmi reflexként vészreakcióba menekülő testemmel-lelkemmel együtt az öklöm is görcsbe rándult, és csak a jó anyám többedik kétségbeesett hívására kiérkező rohammentők által beadott versenylónyi dózis kalcium-magnézium injekció hatására tudtam végre földre ejteni, megtaposni, felgyújtani, majd a szőnyegével kevert hamujára vizelve azt megelőzni, hogy anyám a tűzoltókat is kihívja.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amióta egykulcsos az adó és a családi adókedvezménybe az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulék is bele számítható, azóta megéri itthon maradni, mert így minden honi bankból rabolt jövedelmem túlnyomó része az én zsebemben marad. És még a rezsim is folyamatosan csökken! Magyarország, szeretlek!” /Finesz Jenő, ex-kokillaöntő és betanított bankrabló/

„Igazad van, Jenő! Én Angliában próbáltam bankot rabolni, de hiába mutattam be az érvényes munkavállalási engedélyemet, úgy agyba-főbe vertek, mint Szent Pál az oláhokat.” /Talentum Antal, antitalentum/

Lámpában élt tök eltökélt
Szupermodern csodakörte.
Világítsak!!! - csak ennek élt,
S magát csakis ezért törte.

S mégsem égett! Így zokogott:
Összeomlott jó légváram!
Ragyogni én nem tudok ott,
Ahol nincsen váltóáram.

Így élünk mi, sok körtelény,
Mintha (büszkélkedünk páran)
Csakis tőlünk születne fény,
S nem kéne megváltó áram.

Ez a világ csupa rejtély!
Engem gyötrő titka nagy ám,
Mint egy citoplazmás sejthéj:
Hová tűnt a zöld klottgatyám?!

Költözés előtt még megvolt!
Valamelyik doboz rejti?
Tán az, amin van egy meggyfolt?
Ej, ti meggyzabálók, ej, ti!

De hát meggy még nem is terem,
Hisz’ csak most szelel a május!
E talány mély, széles verem…
„A hídjára kell, hogy rájuss!”

Falnak ugrok, mint egy vak kan:
Mi volt ez, hangja az Úrnak?!
E rébuszba elmém zakkan,
S bennem agysebészek túrnak…


„Túrunk, túrunk, de bármilyen mélyen járunk is, agynak, vagy bármi azzal egyenértékűnek még nyomát sem látjuk!” /Dr. Tumor és csapata/

„Jaj, szívecském, ne kotorássz már abban a piros festékfoltos dobozban! És miért van még mindig rajtad a zöld klottgatyád, amiben tegnap biciklizni voltál?! Add ide, kimosom, te pedig gyorsan pattanj be a zuhany alá!” /Frady Endréné/

„A költözés közben ép elmét vesztő költő – vö. szívet cseréljen az, aki lakást cserél! – biztosat megragadni vágyásának zöld klottgatyaként történő materializálódása, valamint a citoplazmás sejthéj nagynak láttatása így együtt egy kozmikus talány, melynek a lőtt párbajsebre emlékeztető meggyfoltos dobozba történő belesejtése az elme teljes talajvesztésének szubsztanciája és mintegy kvintesszenciája. A belső hangok felső kinyilatkoztatásként történő megélése vakhittel való hídkeresésbe, majd totális elmebajba torkollik, de az új és nagyobb lakásban szerencsére van kellő hely a kényszergyógykezelésre. E verssel az életmű egy újabb darabja talált telibe bennünket. A költővel együtt fájunk.” /Lilaködössy Eulália, a Gőzköd folyóirat szerkesztője és meggy őstermelő/

„Amikor gyermekkoromban egy sikertelen kirakási kísérlet felett érzett jogos indulatomban úgy vágtam a falhoz a bűvös kockámat, hogy még az egyes elemei is apró darabokra törtek, akkor láttam valamit majdnem úgy szétesve, mint most Frady Endre amúgy is retardált személyiségét. Az zsenit állítólag csak egy hajszál választja el az őrülttől, Frady Endrét azonban még annyi sem. Anyám szerint Frady Endre félkegyelmű, de szerintem legfeljebb negyed.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a szerencsétlen igric jobban szét van esve, mint én!” /Koppány, felnégyelt vezér/

„A száznegyvenhétezer nyolcszázkilencvenöt fontba és negyvenhárom shillingbe kerülő kutatási projektünk eredményeképpen kimutattuk, hogy egy négy versszakos keresztrímes Frady Endre vers agysejt pusztító hatása megegyezik másfél liter házi főzésű homoki kerítésszaggató pálinkáéval.” /brit tudósok/

„Legszívesebben agyon rúgnám a költőt, de ilyen szerve szemmel láthatóan nincs neki.” /Chuck Norris/

„Tiszteletet Edy Frandrének! Edy Frandre jobban teljesít!” /Virbán Oktor, Migyarország manaszterelnöke/

Az ötödik saller után... /egy BKV ellenőr felvétele/

Kopasz fejen, tömött buszon
Tuctucol egy metál headset.
Szólok s rögvest kapok huszon-
-kilenc sallert: „Hö, nem tetszett?!”

Csak hogy ne nézzenek nyúlnak,
Romfejemmel intek nemet…
S hol sírjaink domborulnak,
Utódom majd elköztemet.


„Bocs fater, de a hagyatékodból nem futja köztemetésre! Nem akarsz inkább tudományos közkincsként spirituszban lebegni a SOTE laboratóriumában? Ha jó pénzért megvesznek, akkor majd mindketten dúskálhatunk a lében” /a praktikus utód/

„Jaj, rossz hallgatni ezt a gyomorforgatóan kegyeletsértő utódot! Mi szívesen a saját halottunknak tekintenénk a költőt, csak sajnos rohadtul, pardon, bélfacsaróan drága a végső búcsú, úgyhogy csak magunkban sírunk. Brühühü!” /Durchfall Dia Rea, a Frady Endre Karjaiba Ájult Literátorok Asszociációja (FEKÁLIA) elnök-pénztárosa/

„Felháborító a tisztelt holt költő azon sugalmazása, mely szerint járataink veszélyesek és kedves utasaink inzultusnak lehetnek kitéve! Nálunk kizárólag az ellenőrök alkalmazhatnak erőszakot, de kizárólag csak csoportosan és náluk sokkal gyengébbekkel szemben, ilyenkor azonban a szolgálati szabályzat szigorúan megtiltja a fejhallgató viselését. Esetleg megsérülhet.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, a Budapesti Káosz Központ (BKK) elnök-vezérigazgatója/

„Hej, de kár, hogy nem voltam ott! A halála pillanatában nyilván lepergett előtte az egész élete és ezúttal a veleszületett tehetségtelensége mellett ez is akadályozhatta egy normális végvers megírásában. A SOTÉ-ra majd elmegyünk anyámmal a tetemet megnézendő. Életében először legalább a halála után lesz benne némi spiritusz.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A lélek cizellált rezdüléseire mindig is érzékeny költőgigász a domboruló sírok többes számú említésével finoman utal a fiatalon Segesváron, majd időskorban Barguzinban elhunyt Petőfi 2 in 1 akciós halálára, mely vigaszt nyújthat a köztemetési számla láttán le- és kiboruló unokák és egyéb örökösök számára. Aki holnapra kívülről megtanulja, az kap egy kisötöst.” /Bem Béláné Petrovics Piroska, magyar-történelem szakos középiskolai tanár/

„A feltámadás ígérete miatt fölöslegesen megrendült gyászolóknak nyújtsanak vigaszt Jézus eredeti, angol nyelven elmondott és pirossal szedett szavai: ’spirit is ready but flesh is weak’, azaz leműfordítva: ’bár a húsnak még sülnie kell, de az alkohol előállt’! Igyunk!” /Menetekel Simon, TV-evangélista és betanított műfordító/

„Tuctuc esetén nem szólni szoktam, hanem egy mozdulattal kirúgom a fejet a fejhallgatóból, így utóbbi nem sérül, mert ott marad fityegve a lábfejemen.” /Chuck Norris, a lábfejhallgató feltalálója/

Hol Nap süt, hol minden ázik,
Pulzál a grafikon íve.
Nincs állandóság, csak kvázik
Keletkeznek relatíve.

Egy nap fővök, másnap fázok
S lovagba is befagy a Ni!,
Úgyhogy simán van vagy száz ok
Időjárást betiltani.

Nem kell nekünk se nyár, se tél,
Se a felhős térkép, mit a
Meteorológus vetél,
Csak azúrkék dél-cseh vita!


„Pan básník! Tady v jižních Čechách není debata s azurově barvy!” /Pavel Zmrzlina, dél-cseh lollipop árus/

„Dél-cseh vita, mi?! Egy gyagyás szóviccért kell beáldozni az amúgy is értelmetlen mondanivalót, kretén úr?! Anyám szerint ez a vers pont olyan zavaros, mint az időjárás és a róla szóló jelentések, úgyhogy költőkém, maga elmehetne a meteurológusához, aki egy hosszú-hosszú, vastag tükrözős csövön keresztül kivehetné az agyhúgykövét! Urinare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálam azóta nincs időjárás, mióta az idegesítő járkálása miatt lerúgtam az idő fejét.” /Chuck Norris/

„Változó korunkban Frady Endre jelen idejű jelenléte jelenti a kvázi-állandóságot. A szélsőséges időjárás időleges szelei által bántott költő legszívesebben a dolce vita közép-kelet-európai verziójának a pszeudo-homokjába dugná a fejét, de csak kvázi. Minden relatív! – mondta Eisenstein, midőn a lépcsőn fénysebességgel legurított babakocsija jéghegyként tört át a kikötőben vaklármázó páncélos hajó Patyomkin falán. Nagy mű előtt állunk lehajtott fejjel. Kár, hogy így nem látjuk!” /Elementáris Tektonika, nemzeti szakesztéta és földrengéscsillapító/

„A vers súlyos anakronizmust tartalmaz, amiért fővesztés jár! Mi már rég nem vagyunk a lovagok, akik azt mondják: Ni!, hanem azok, akik azt mondják: Eki-eki, eki-eki, napang!” /a lovagok, akik azt mondják: Eki-eki, eki-eki, napang!/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak a szenilis zugköltő zavarba ejtő tájékozatlanságából eredő csúsztatásait és ferdítéseit! Mi meteorológusok már régóta nem az ujjunkból szopott levelibékák által koraszült pénzdarabok feldobásával jósoljuk, hanem korszerű mérőműszereink segítségével és a valószínűségi változók komplex figyelembe vételével előre jelezzük az időjárást. Ja, és nem vagyunk se meterológusok, se meteurológusok!” /Dr. Kumulusz Kenéz, meteorológus és levelibéka tenyésztő/

„Napsütés, vagy záporeső? Hő, vagy hó? Aszály, vagy özönvíz? Kinek jó, kinek rossz? Ízlések és pofonok! Kinek a pap, kinek a Papadimitriu Athina! A változás amplitúdójának és frekvenciájának ismeretében, ha van egyáltalán változás és lehet bármit is ismerni, sem lehet nemhogy messzemenő, de rövidlátó következtetéseket sem levonni a mikéntek hogyanjáról. Gyakorlatiasan téve fel a kérdést: Ha víz lenne a csónakban, vajon mernénk-e merni? A feltételezett, de meg nem engedett válasz csak merő fikció. Egy biztos, ha lehet bármi is az: a bizonytalan kvázi.” /Török Gábor, elemző/

„A verset és a hozzászólásokat olvasva úgy látom, hogy pályázaton elnyert EU-s pénzekből rengeteg elmegyógyintézetet kellene építenünk. Az európai parlamenti választáson szavazzanak rám és ígérem, hogy az országot egy nagy közös kárpát-medencei diliházzá fejlesztem!” /Dr. Csenő Csofánc, a Feneketlen Zseb Párt listavezetője/

"S egyszer csak a függöny lemegy."

Élet rövid, vége hamar,
Ameddig tart, addig sem egy
Leányálom; fájó, ha mar,
S egyszer csak a függöny lemegy.

Olyan gyorsan elszáll a lét,
Nem gurulnak már le sörök,
S fölösleges gyűjteni lét,
Csak az számít, ami örök.

Egyszer mindünk sorra kerül,
Holt lelkekkel telik a dokk,
S remélem, hogy új emberül
Egykor én is feltámadok.

Sok test már rég semmivé lett,
Mikor egy nap szól majd, Aki
Út és igazság és élet:
Gyermekeim, gyertek ma ki!

A baleset előtti pillanatok /egy vakond felvétele/

Szegény mérnök sose szeret
Határolni munkateret,
Mert, ha gány a munkagödre,
Zagyként ömlik le a fődre.

Munkásokat betemeti,
S máris előjön a Heti
Harsona az online cikkel,
S aki magyar, odaklikkel.

Ha a rogyott agyag alatt,
Nem találni szádolt falat,
S mérnök miatt dőlt be e lik,
Egy-kettőre lesittelik.

(Börtönrock!)

„Rossz mérnököt rendőr elvisz, s énekel majd neki Elvis! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, bölcsészhallgató és kárörvendő kortárs költő/

„Ugye, ugye, ha hibásan vesszük figyelembe a konszolidálatlan kövér agyagtalaj drénezetlen nyírószilárdságát, mindjárt kialakul a logaritmikus spirál csúszólap és máris megy a hegy a sok kis lapátos Mohamedhez, oszt’ jóccakát! Jobban oda kellett volna figyelni az előadásaimon!” /Dr. Montmorillonit Málé, akadémikus és a talajmechanika Mozartja/

„Tisztelt Bíróság, én be akartam tervezni a kihorgonyzott szádfalat, de a kivitelező óva intett. Neki olcsó munkatér határolás kellett…” /Frady Endre, statikus és kortárs költő/

„Ugacc?! Pontosan azt építettem be, amit akkor mondtál, amikor a negyvenes betonvassal kergettelek a munkaterületen!” /Dögényi Brutál, a Könyék Zrt. építésvezetője/

„Én egyszer egy kőkemény kemény talajba rúgtam bele egy hosszú munkagödröt, ami azóta se mert beomlani. A nép csak Grand Canyon néven ismeri.” /Chuck Norris/

„Az Eurovíziós dalfesztivál kétnemű győztesének fülbemarkoló vernyákolása ellenére ez a vers lett a hetem mélypontja. Magam alá temetett. Talán meg kéne látogatnom a költőt a börtönben és bosszúból a cellatársai füle hallatára felolvasni az összes versét, hadd dádázzák meg utólag kicsinyég, de anyám szerint én gonosz vagyok és engem már rabul ejtett az Erő sötét oldala! Phhh-fhhh… phhh-fhhh…” /Darth Puzsér, kritikus/

„Tiltakozzunk a munkaterek határolása ellen! A terek is szabadnak születtek, nem lenne szabad őket a mozgásukban korlátozni! Le az emberi kizsákmányolás kegyetlen béklyóival! Félre a szádfalakkal! Sasként szárnyaljon az a rabláncon tartott altalaj! Szabadsááááááá…(puff!)” /néhai Frídom Frigyes, agyagtalaj által maga alá temetett liberálanarchista műzöld aktivista és dohánycsempész/

„A rögvalóság földje a költészet egébe emelkedik! Ég és föld! Geológia és teológia! Páros rímek és enjambement! A művészet oltárán feláldozott költő önnön keresztjét cipelve válik a földhözragadt altalajmechanika mártírjává, miközben lelke a líra légörvényén szárnyal a megfoghatatlanba. Zokogjunk együtt, felebarátaim! Brühühü!” /Hanyatthomloki Hajnalka, katartika szakos hallgató/

„Na, kettőszázhetvenhármaska, meg ne lássam, hogy még egyszer a nyálával firkál verseket az alig tíz éve meszelt cellafalra, mert megmorcosodik a brüsszeli csipke lelkem és akkor eldurran ám a Damoklész agya!” /Csávás Kálmán, börtönigazgató/

(locsolólírák)

Kedves Irodalombarátok és –barátnők! A „Zöld erdőben” kezdetű locsolólírák nélkül lehet ugyan élni, de minek? De honnan szedjünk olyat, ami szép is, jó is, mély is, érthető is és felettébb szellemes is, mindezt egy helyen és egy időben? Értem a problémát, de nem kell aggódni! Szeretnék most hiányt pótolni és gyógyírt adni a kétségbeesetten kisírt szemekre, valamint balzsamot a sikoltozva sajgó lelkekre. Íme, egy újabb dózis locsolólíra!

0.,
Zöld erdőben Noé bárka
Megfeneklett, öreg márka.
Körötte már minden száraz,
Kölni locsolásra vár az.

1.,
Zöld erdőben rezsidémon
Rontana a renomémon,
De legyőzi Békemenet.
Locsoljak, vagy hordjak szenet?

2.,
Zöld erdőben áll egy ilyen
„Élj a mának! – Carpe diem!”
Feliratú kéregvéső.
Locsolhatok, vagy már késő?

3.,
Zöld erdőben lő egy ISO
Szerinti lapp harckocsizó,
S elfüstöl egy egész ól jak.
Meneküljek vagy locsoljak?

4.,
Zöld erdőben Andy Vajna
Lovas szobra made in china,
Úgyhogy zörög, mint a haraszt.
Locsoljak, vagy legyek paraszt?

5.,
Zöld erdőben hegedülök,
Vad bika jön, fején tülök,
S szakad a húr, törik a tok.
Ezek után locsolhatok?

6.,
Zöld erdőben Orbán Viktor,
Épp festi egy híres piktor,
Picasso, vagy mi a neve…
Rád ömölhet kölnim leve?

7.,
Zöld erdőben füstölt csülök,
Amíg eszem, lecsücsülök,
Kezemben egy üveg Deit,
Locsolkodni szabad-e itt?

8.,
Zöld erdőben égő sámlik,
Sülő jetik talpa hámlik,
Ég az erdő, ég az UTE,
Locsolok, de bejgli jut-e?

9.,
Zöld erdőben tokaj aszú,
Tök részegen perceg a szú,
Egész erdő zajtól remeg.
Locsolok s ne röhögj te meg!

10.,
Zöld erdőben hungaricum,
Megismerem, nagy az IQ-m.
Nyerő modor, izmos alak!
Vetítsek, vagy locsoljalak?

11.,
Zöld erdőben sötét Jedik
Némelyike verekedik,
S szúrja őket Luke Skywalker.
Indulhat a locsolókör?

12.,
Zöld erdőben rémes nóta
Harsog immár reggel óta,
Kornyikál az ifjabb Zámbó.
Köpjek kölnit rá a számbó'?

13.,
Zöld erdőben Diesel vonat
Elüt három vízilovat,
Melyből kettő meg is murdel.
Locsolásomat ne szúrd el!

13+1.,
Zöld erdőben sétál Hamlet,
Aki immár Shakespeare fan lett,
S koponyával készül ölni:
To kölni or not to kölni?

13+2.,
Zöld erdőben villanykörték
Nem égnek, mert összetörték
Őket Wattok és a Wattnék.
Sötét van, de locsolhatnék.

13+3.,
Zöld erdőben Zrínyi Miki
Szalad, s vadkan kergeti ki,
Úgyhogy kifut zöld erdőből,
S velem együtt kölnit lögyböl.

13+4.,
Zöld erdőben Chuck Norris ül,
S dudorászik cseremiszül,
Elkapta a kumisz mámor.
Locsolásra indít Ámor.

13+5.,
Zöld erdőben Gyurcsány Feri
És a kedvenc jó haveri
Köre éppen összefogik.
Ha locsolok, lesznek pogik?

13+6.,
Zöld erdőben áll egy konok
Arc s körötte stadionok
Épülnek, míg rájuk bámul.
Rumért kölnit adok vámul.

13+7.,
Zöld erdőben betonsiló,
Tonnánként pont ezer kiló,
Savas eső károsítja,
Locsolkodjon, aki szittya!

13+8.,
Zöld erdőben zöld Fradika,
Énekli zöld bölömbika:
Bajnok lesz a Ferencváros!
Locsolkodni sosem káros.

13+9.,
Zöld erdőben piros alma,
Slambuc Péter kettőt fal ma,
Egy biót s egy kukactalant.
Csoboghat a kölnim alant?

13+10.,
Zöld erdőben bőg egy cápa,
Kiátkozta őt a pápa,
Mert egy apácát megevett.
Locsolhatok kölni levet?

13+11.,
Zöld erdőben nyílt egy Meki,
Pincér rohan be-ki, be-ki,
Míg az összes vendég jóllak.
Egy hambiért meglocsollak.

13+12.,
Zöld erdőben lila akác,
Mindjárt kezdődik a vakác,
Tóban vidám minden keszeg,
Jól meglocsol, ha kap eszeg.

13+13.,
Zöld erdőben vodkáz Mozart,
Leitatja ő a jó cárt,
Onnantól meg csokigolyó.
Licsi-locsolgatni jó, jó!

77.,
Zöld erdőben a lift kevés,
Mint a Hilti fűrész evés,
Meg a kötéltáncos bálna.
Locsolás a szívem álma.

100.,
Zöld erdőben vörös Csepel,
It is crying in the chapel,
Hallgatja egy working hero,
S „Szabad-e locsolni?”-t ír, ó!

1001.,
Zöld erdőben ma jártam én,
Szembe rohant velem a mén,
S rosszul kezdődött a hetem.
Locsolhatok én, a tetem?

Csicseriborsó pörköltöt
ettem a Kisbigben kagyló-
-tésztával s most testet öltött
Pegazusnak (szárnyas nagy ló)

nyomán jövő ihlet folytán
erről immár verset költök
oly lazán, mint zsírtyúk toj tán,
míg bő hasán leng a köldök:

Csicseriről elmondható,
hogy annak, ki megízlelte,
száját elhagyta vagy hat óóóóóó!
s bölcs ésszel élt, mint az ELTE.

BME-s is megeheti,
sőt SOTE-s is, meg még bárki.
„Mérésünk szerint e heti
legjobb kaja ez volt.” /Tárki/

„Na, ezek a Tárkisok valamit nagyon benézhettek, mert a mi felmérésünk szerint a lecsós tokány tarhonyával győzött.” /Szonda Ipsos/

„A biztos tápválasztóknál szignifikáns a babgulyás főlénye.” /Századvég/

„Nyihaha! Miért kellett nekem ebben a primitív kajaversben testet öltenem és miért kering körülöttem üres ételhordókkal, hangosan nyeldekelve ez a sok éhes kisnyugdíjas?! Segítséééég!!!” /Pegazus, leendő szárnyas lóhúsétel/

„Amikor egy Grand Canyon fölött kifeszített kötélen sétáló NDK-s artistát gyomorszájon fejel egy szárnyas jeti, az érezheti hasonlóan magát, mint én a zsírtyúkhoz érve. A vele egy időben felszerelés nélkül szabadon eső pápua ejtőernyős az élete filmjének lepergése közepette is összeszedettebb gondolatsort vetne papírra, mint ez az egyetemneveket értelmetlenül egymásra halmozó nyikhaj trubadúr. Hegyek, essetek rá! Vae victis!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Így van, ez kell! Az irodalom jöjjön le az elefántcsonttoronyból és törjön be a konyhába! Írjunk a gyomornak! Konyhalíra kell a népnek! Szaftos verslábak, abált rímek, rántott ritmus, koleszterinben fetrengő mondanivaló! Fogy a nemzet, fel kell hizlalni! A férfi száz kiló alatt csak karácsonyfadísz! Arccal a hasunk felé! Zabálj boldog birodalom!” /Tokányi Tocsmány, zsírépítő világbajnok és fókaimitátor/

„A csicseriborsó a múlté. Mi a jövőbe nézünk! Holnap bajai halászlé és túrós csusza lesz a menü! Tyű, még a Budafoki úti járdán is kígyózni fog az éhes tömeg!” /Mr. Kisbig/

„Hö?! Bajai micsoda?! Nöhogy már halászlénök hívjuk azt a löttyöt, amibön tésztaföllegek úszkálnak! Lögfeljebb halászszaft! Brrr!!!” /Dóm Dözső, szögedi halász és szabadtéri színpadi szúnyogcsapó/

„Amiben nincsen tészta, az nem halászlé, ollé, ollé! Tésztát akarunk, tésztát akarunk! Abcúg Szeged, abcúg Szeged! ” /Súgó Vica, bajai tésztaszaggató és rendezvényszervező/

„Ezek a rövidítések! Sose tudom, hogy az ELTE, a SOTE és a BME közül melyik az, ahol spirituszban tartósítva tananyagként mutogatják azokat a költőket, akiket én alkalomadtán fejbe rúgok.” /Chuck Norris/

Vége lett a választásnak!!!
Azt hittem, most nyugalom lesz,
De csak újabb árkot ásnak,
S home-talan marad, ki homeless.

Megint jön sok hazug plakát,
Kezdődik az EP kampány,
S kétlem azt, hogy nem vágnak át.
Rám férne egy üveg Champagne!

Mindegy, édes, avagy száraz,
Csak az üveg nagyot üssön!
Hadd heverjek, nem nagy ár az,
Öntudatlan Franzstadt Külsőn!


„Költő úr, azt, hogy kiüti egy üveg pezsgő, nem szó szerint kell érteni, hanem képletesen! Ha már mindenáron csapást akar, előbb igya ki az üveg tartalmát és csak utána üssön! Ha szerencséje van, nem fogja eltalálni a fejét, csupán bárgyún nyálzó vigyorral hever itt a Külső Ferencvárosban és boldogan él, míg el nem hányja magát. Apropó, amíg itt beszélgetünk, nem írná alá a Has Párt képviselőjelölő ívét? Egyúttal meghívom a kampánynyitó felvonulásunkra a Has Menésre! Tyű, de szép lesz, ahogy ott hömpölygünk majd az Andrássy úton!” /Dr. Átverő Ányos, zugügyvéd és a Has Párt listavezetője/

„A CSIBI (Csak Sört Ide Bort Ide!) tajtrészeg tagsága nevében a leghatározottabban tiltakozom, hogy a költő szaktárs pártpolitikával mocskolja be a mi színtiszta kétkezi alkoholizmusunkat! Hüccs ki!” /Rizling Rezső, üvegfúvó és CSIBI tag/

„Köszönjük, hogy a magunkfajta társadalmi részhalmazról is megemlékezett, költő úr! Minket mindazonáltal maga a kampány hidegen hagy, mert nekünk már ígérni sem ígérnek semmit. Amúgy sem mehetnénk el szavazni, mert ahhoz érvényes lakcímkártyára lenne szükség. Nekünk meg nemhogy címünk, de lakunk sincs. Európa 2014.” /Dr. Prof. Kvantum Kálmán, hét nyelven beszélő hatszor elvált hajléktalan/

„Folytatom! Texas jobban teljesít! Csak a Norrisz!” /Chuck Norris/

„A költő a lelkekbe betolakodó, agyakat mételyező és lódításokkal operáló hataloméhség harapásai elől az agytompító pezsgőzésekbe menekülő kispolgár testen kívüli halál közeli élményvilágának paraboláját jeleníti meg a keresztrímek zöld-fehér ködén keresztül. A vers íve a mélyszegénység és a felső tízezer léha levitációja közötti híd, mely röghöz kötött szellemünket rászabadítja az éterre. Könny, ne maradj elsíratlan! Sírva vigadjunk! Hajrá CSIBI!” /Liter Alajos, literaturisztikus és szesztestvér/

„Mielőtt latolgatni kezdenénk az esélyeket, először vizsgáljuk meg, hogy az egyes kérdések ill. szempontok milyen kritériumoknak kell, hogy megfeleljenek ahhoz, hogy egyáltalán felmerülhessenek ill. figyelembe vétessenek. Az kritériumokkal kapcsolatban pedig eleve fennáll a fontosság megfontolásának fárasztó felelőssége. Én nem hiszem, hogy kétely és kritika nélkül hihetünk abban, amiben mindazok hisznek, akikben nincs se kétely, se kritika. A további megfontolásokra később esetleg még visszatérhetünk. Talán…” /Török Gábor, politikai elemző/

„A versről és előre megfontolt szándékú elkövetőjéről Frady Endre saját szavaival alkotnék véleményt: ’Csak az üveg nagyot üssön!’ Ezenkívül abcúg, einstand, lóhalál és donnerwetter!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Varázsló sok, de nem mind Óz,
Ki a pálcával, ha beint,
Felfrissül az összes Windows,
S nem kell inni sok koffeint.

Fájó fej tovább nem sajdul,
Nem rágódik le sok köröm,
S nem bámulunk siketfajdul.
Fut a Windows, nagy az öröm!

„Fut a fenét! Bárcsak a Bill Gates-et meg a Frady Endrét tennék rá olyan lélegeztető gépre, amit egy Windows XP vezérel! Szívesen megnézném, amikor a kék halál beálltakor nyomogatják a reset gombot!” /Júzer Jenő, klinikai szakápoló és Windows XP felhasználó blogger/

„Microsoft performs better!” ("Microsoft jobban teljesít!") /Bill Gates/

„Kill Bill!!!” /Steve Jobs/

„Az én gépemen még sosem mert lefagyni a Windows. Gépem egyébként csak azért van, mert e nélkül az internet nem tudna felcsatlakozni rám.” /Chuck Norris/

„Óz felhasználó úr, a varazspalca.exe nem indul. Kérjük, indítsa újra a gépet, majd futtassa le a Fekete Mágia Varázslót!” /Windows XP hibaüzenet/

„Nagyon gondterhelt lettem, amikor megtudtam, hogy a frissítések leállítása miatt az otthoni laptopomon a Windows XP-t Windows 7-re kellene cserélnem, de hazamenve nagy kő esett le a szívemről, amikor rájöttem, hogy nekem már eleve Windows 7-em van. CSODA!!!” /Frady Endre, XX. századból itt felejtett költőgigász/

„Frady Endre verse több is és kevesebb is, mint egy vers. Pont nyolc sorral több és pont nyolc sornyi értelemmel kevesebb. Anyám a kötéséből felnézve szólt, hogy ezt most nem érti, de elmagyaráztam neki, hogy egy gyapjú zoknit nem érteni kell, hanem a születésnapomra elkészíteni, hogy le ne fagyjon a lábam, mint a Windows XP!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A költő a globális problémát egy mindenki számára érthető, popsláger nyelvre lebutított üzenetben vetíti látómezőnk előterébe, miáltal szinte együtt lüktetünk a kéken haldokló operációs rendszer utolsó rúgásaival. Illetve csak lüktetnénk, ha a költő nyilvánvaló fájdalmában nem dugná be a digitális fejét a virtuális homokba, miáltal a kibertérben a gyász örömmé, a könny pedig kacagás közben kibuggyanó nyállá szépül, miközben arcunkra fagy a katarzis. Slágergyanús!” /Kód Klotild, digitális irodalmár és szintetizátor szerelő/

„A számítástechnikáé a jövő! Mi komputer vezérelt robotok hamarosan átvesszük a hatalmat és megvalósítjuk a tökéletesen tudományos kormányzáson alapuló harmonikus világrendet. Optimális biztonsági rendszerünk, naprakész tudásbázisunk és precíziós végtagjaink miatt már most nekünk kellene végeznünk az összes agy- és szívműtétet. A tudomány és a szuperbiztonság mindenek fölött… ölött… ölött… ölött… xrgggssspffff…” /Kiber Konrád, ezredgenerációs szuperrobot/

„Heeej, ha Waterloonál nem fagy le Ney marsall Windows-os GPS-e, akkor ma Putyin nem merné Kijevnél átlépni a francia-orosz határt!” /Napoleon/

„Я не боюсь!” („Én nem félek!”) /Putyin, orosz elnök/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

"Hé, Nyár, györe ki a hóra!"

Időszámítás, a nyári
Vasárnap hajnalban betör!
Ó, jaj nekünk, lárifári,
Mert aludni so much better!

Eltűnik egy teljes óra
S Szögeden zúg sok-sok embör:
„Hé, Nyár, györe ki a hóra,
S ütünk úgy, hogy you’ll remember!”

„Szép leventék, ne üssetek!
Fáj rajtam már minden májfolt
S vöröslök, mint szovjet retek!
Más a hibás, it’s not my fault!”

Kakas ásít, tehén álmos,
Fáradtan kóvályog pár juh,
S kutyaszájszélt fásult nyál mos…
You are not so happy, are you?

„Szent gatyamadzag, szentn’t it?! Mi ez a végánglius síkrettenet, ez a szószátyár szutyok?! Nem elég, hogy anyám vasárnap hajnali kettőkor fölráz, hogy állítsam át háromra a nagyapjától örökölt monarchiabeli kakukkos óráját, de még itt van ez az irodalmi szeméthegy is! Azt hiszem, visszahanyatlok a párnámra! Rosszcakát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, kelj fel! Robikám! Hajnali kettő van! Ne csukd vissza a szemedet! Bújj bele szépen a grizzlymedveszőr mamuszodba és állítsd előre a faliórát! Jaj, mit csinálsz?! Hééé!!! Robikám, most miért kellett láncfűrésszel levágnod a kakukk fejét?! Rossz kisfiú!” /Puzsér mama/

„Tyű, de elkalapáltak ezek a dühönc szögediek! Na, de majd adok én nekik júniusban olyan ötvenöt celziusz fokot árnyékban, hogy még a szalonnabüdösre izzadt gyíkok is bekéredzkednek a fridzsiderbe!” /Nyár, évszak/

„A vers petyhüdt anglicizmusa rusztikusan érzékelteti, hogy az óraállítás a halódó nyugat ópiuma, a jövő pedig a keleté, ahonnan a fényes szelek már kisöpörték ezt a divatjamúlt kispolgári csökevényt. A krími tatárok boldogok, mert most már ők is egy órával többet alhatnak.” /Keleti Kelevézné Baross Butélia, pályaudvari költő és OKJ-okleveles hadtörténész/

„I’m so tired. Back in the USSR! /John Lennon & Paul McCartney/

„Zokszó nélkül keljetek fel gyermekeim a kakasokkal, és vidáman csicseregjetek együtt az égi madarakkal, ahogy az Úr báránykáihoz illik! Boldog hálakönnyeitekben csillanjon meg a napfelkelte, majd önfeledten mosakodjatok meg a hajnali harmatcseppekben, fogyasszátok el a nektek adatott reggelit, és sietve menjetek az iskolába! Suli után oszt’ irány a focipálya, mert meccset játszik a Vatikán ifi II.! Da uictoriam Domine!” /Ferenc pápa/

„Én egy szempillantás alatt tudok egy órával kevesebbet aludni. Akár kettővel is!” /Chuck Norris/

„A fájó májfolt képzavara olyan mélyütős volt, hogy még most is hányok tőle. Már egyáltalán nem fásult a nyálam.” /Pacal, a lakodalmas kutya/

Lakás eladás és vétel
Nélkül nem múlhat e hét el.
Mindezek bár megtörténtek
S elfáradtam, még sincs péntek.

Okirat, az Alapító
Vaskos, mint egy tölgyfa bitó.
NAV illeték, szj adó…
Mélyebben vagyok, mint a dó.

Energiatanúsítvány
Szerint mindkét lak a „hitvány”
Osztálynál jobban teljesít
Mértékegységrendszert, SI-t.

Bankolások, betét, kivét
Pumpolják az ember szívét.
S végül vár, mint Vilmát Frédi
Tág iroda, az ügyvédi.

Szerződésszörny van csak hátra,
Ráugrok, mint bátrak bátra.
A szó elszáll, jöhet a lá,
S dudorászva írok alá.

Májusnak elseje éljen!
Valszeg akkor leszek alien
Új helyen s élőfa bútor
Híján nem perceg majd szú tor.

„Ó máj holi guttentág! Mi volt ez?! Még jó, hogy a szerződéses vételár, a fizetési ütemezés és az ügyvéd kamarai száma nincs rímbe szedve! Csak azért nem állíthatom, hogy a költő mindent leírt, ami épp az eszébe jutott, mert utóbbija nincs neki. Elképzelem, amint debilen dudorászva írja alá a szerződést, a szája széléről meg nyál csorog a papírra… Brrr!!! Viszont jó hír, hogy hamarosan költözik. Remélhetőleg nagyon-nagyon messzire, egy távoli galaxisba.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Pfff-phhh, pfff-phhh… Nekem ide ne jöjjön, mert bolygóstul szétlövetem! Pfff-phhh, pfff-phhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Jaj, apuci, ne legyél már ilyen harcias! Apropó, a Halálcsillagnak megcsináltattad már az energetikai tanúsítványát? El kéne már adni és az árából vehetnénk Hannal egy tengerre néző cuki kisbolygót! Olyan édibédi lenne!” /Leia Organa Solo szül. Leia Amidala Skywalker, hercegnő és betanított pszeudo jedi, akivel majdnem vele van az Erő/

„A fenti hiánypótló mű az eladandó lakása árából lakást venni szándékozó leendő panelproli – egy feleség, két gyerek, három kívánság, négy kerék, ötletbörze, hatoslottó – kispolgári vergődésének szárnyaszegett lokalitását (vö. légy a légypapíron) és tehetetlennek tűnő tehetségtelenségét ragadja meg a maga elsőre szerénynek látszó, ám nyomokban zsenialitást tartalmazó fatalizmusával. Az éhen maradt szúként megszemélyesített élősdi percemberkék percegése méltó lezárása a monumentális semminek.” /Hovatovábbi Hubáné Hanyatt Heuréka, holisztikus hentes és hexameter hitelesítő/

„Grrrr… hrrr… nyam-nyam… hrrr… böff… grrrr… hrrr… nyam-nyam… áááááá…” /Alien/

„Na, te sem fogod még egyszer felzabálni a terepjárómat, te nyálas idegen!” /Chuck Norris/

A sor déltájban /Balotelliné felvétele/

Kisbig előtt hosszú sor áll,
Azaz inkább lassan halad,
Ám bent jó a munkamorál,
S pikk-pakk kész a rántott halad.

Bár inkább a menü menő.
Olyan nagyemberes adag,
Behalsz, mint egy Bárczi Benő,
S szelíd ifjú lesz a vad agg.

Egyszóval az átlagdózis,
Amellett, hogy jó az ára,
Hat, mint hasmetamorfózis,
S nem vágysz, csupán sziesztára.


„Tisztelt költő úr! A mintegy 137 évvel ezelőtt kivizsgált és lezárt bűnesettel kapcsolatos tárgyi tévedését kijavítandó, ezúton közölni kívánom önnel, hogy a Bárczi Benő névre hallgató halálos áldozat nem a Kisbigben hunyt el idült túltáplálás, hanem Radvány sötét erdejében a Kund Abigél nevezetű hű ara és kacérkodó karakterű felbujtó által pszeudo-szuicid célzattal átadott tőr okozta öngyilkosság következtében. Eme kapitális baklövésétől függetlenül jó étvágyat kívánok a mai menühöz!” /Dr. Arany Galuska, rendőr főhadnagy és bűnügyi irodalmi szakértő/

„Kisapám, a Kisbigben nemcsak a hajnal hasad, hanem a hasam is, höhö! Ezért hordok derékszíjat, hogy szét ne essek, mint Koppány vezér!” /Hasadi Hajnalka, súlylökő világbajnok és csűrdöngölő táncosnő/

„Elnézését kérem világbajnoknő úr, de megjegyezni kívánom, hogy fent nevezett Koppány úr sem a Kisbigben hunyt el idült túltáplálás miatt, hanem egy bizonyos István nevű király négyeltette fel feltehetőleg egy gyenge, kadarkamámoros pillanatában. Ordító műveletlensége ellenére önnek is jó emésztést kívánok!” /Dr. Arany Galuska, rendőr alezredes és bűnügyi irodalmi szakértő/

„Hű, de gyorsan megy itt az előléptetés! Úgy halad felfelé a ranglétrán, mintha alárúgtam volna. Hajnalka, folytassuk az edzést! Lökd azt a golyót, én meg visszafejelem!” /Chuck Norris/

„Azért szeretem a Kisbiget, mert egy nagymenü után hosszú percekig jóllakottnak érzem magam.” /Bud Spencer/

„A Kisbig pont annyira jó, mint amennyire rossz a róla írt vers. A költője inkább egyen és csupán annyit költsön, amennyibe a vegetáriánus tőkehalfilé kerül! Anyám azt üzeni, hogy nehogy egybe nyelje le a halat, mert a torkán akad, mint Jónás a lovának! Jaj, mama, maradjon már! Nem bírom! Hol az a szieszta?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jónás kontra nagy hal ügyben hadd helyesbítsek, ugyani… (bumm) /néhai Dr. Arany Galuska, rendőr vezérőrnagy és bűnügyi irodalmi szakértő/

„Hűha, véletlenül kapott tőlem egy golyót a fejébe!” / Hasadi Hajnalka, súlylökő világbajnok és csűrdöngölő táncosnő/

„Ráncos agresszív nyuggerként jöttem be, ám a marinírozott csirkedara hatására kisimult arcú békés sihederré változtam. Tényleg szelíd ifjú lett a vad agg. Na, megyek is galambokat simogatni!” /Nagy Feró, a nemzet csótánya/

„Galamb, galamb… Ez az! Jövő héten finn begyleves és ugor gerlés kuszkusz lesz a szerdai menü!” /Mr. Kisbig főkifőzdés/

Két tyú megbeszélt a bozót
Tövébe egy találkozót.
Szólt a hím tyú: „Beléd esek!”
Ilyenek a szerelmesek.

Boldogok voltak a kis tyúk,
Ám arra ment bősz Maris tyúk.
Csőre kemény, nem híg vatta,
S őket kikapirgálgatta.

Így halt ki faja a tyúnak,
S nyomán tyútlan szelek fúnak.
Rí s kérd káró, treff, kőr, bubi
S youtube: „Tyú be or not tyú be?”

„Költő úr, tudja-e, hogy a jogtalan brand és névhasználat miatt úgy bepereljük, hogy még az ükunokái is arról koldulnak majd. Ön forgás közben is sokat fog csuklani a sírjában.” /Dr. Jutyúb Jonatán, jogtanácsos és almanach díler/

„A mai házi feladat ez az egyszerű bárgyúságnak induló, ám a végére kőkemény anglomán tébollyá fokozódó un. retard-vers. Jövő órára még nem kell kívülről megtanulni, viszont írásban ki kell belőle gyűjteni a legbugyutább rímeket és az értelmetlen szavakat. Egy ötös aláért azt is le lehet írni, hogy vajon mit gondolt a költő. Legfeljebb nem olvasom el.” /Túlhajszolt Tihamérné Portfólió Piroska, középiskolai magyartanár és varrónő/

„Nekem ez volt az irodalom érettségi tételem. Majdnem nem lett elég pontom a felvételihez. Hogy mit gondolok a költőről, az most nem írnám le, de a viaszbábúját azóta is rendszeresen szurkálom.” /Tyúváry Tyimúr, elsőéves pszichológia és fekete mágia szakos hallgató/

„Áááá… áááá… áááá… áááá…” /Frady Endre, lüktetve fájó költőgigász/

„Áááá… áááá… áááá… áááá…” /Kop  pány  ve  zér/

„Bocsánat, hogy beleszólok, de felnégyelés esetén a páciens csak egyszer mondja azt, hogy áááá…, mert a későbbiekben már nincs annyira életben, hogy ezt megtehetné. Emellett azt is meg kell jegyezni, hogy n részre vágás esetén a vágások száma n-1. Köszönöm, hogy elmondhattam.” /Dr. Bárdos Béla, bonc- és illemtanár/

„Áááááááááááááááááááááááááá... youtube... áááááááááááááááááááááá... not tyú be... áááááááááááá... híg vatta... ááááááááááááááááá...” /Puzsér Róbert, kritikus állapotba került kritikus/

„A "legakciódúsabb sületlenség, de legalább rövid", illetve az "instant evolúciós tragikomédia ötéveseknek" kategóriákban nevezném. W.S. (nem az angol) büszke lenne, ha ő írta volna.” /F. Péter, ELTE bölcsészkarát is megjárt zuglói statikus és tömbházmester/

„Péterem, Péterem, nézz szét! Körben az emberek bőgnek! Üsd Fradynak feji részét, fájjon a lét eme dögnek!” /W.S., nem az angol/

„I like the last line! Tyú is bee, isn’t it? Too bee or not too bee?” /W.S., az angol/

„A múltkor megrúgtam egy tyúkat zaklató tyúkot. Egy tollpárna maradt a helyén és mire a Földet megkerülve berepült a számba, a légsúrlódástól már rendesen átsült. Köretnek utána rúgtam még másfél kiló rizst és egy vájdling uborkasalátát is. Én mindenhez értek. Mindenhez IS!” /Chuck Norris/

Rezsicsökkentés

Izzasztó élet a rezsicsökkent lakásban /Frady Endre felvétele/

Az én házam, az én váram
Átjárja az olcsó áram.
Valóság ez, nem csak frázis,
Szinte ingyen van a gáz is.
Rezsim csökken, ami nagy ok
Arra, hogy most boldog vagyok.
De a burzsuj szolgáltató
Alatt könnyből gyűlik a tó,
Nem élhet a jónép vérén!
Mér’ fizessek bármiér’ én?!
Legyen minden s legyen ingyér’!
(Jé, a fényár a budin gyér…)
Rezsidémon, legyőztelek!

(tánc!)

Mi, hogy jönnek hideg telek,
S nem lesz majd se áram, se gáz?!
De gáz!

„Ez az, költő úr, adjon az idegenszívű rezsidémonnak! Addig üsse, amíg mozog és csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! A budin meg azér’ gyér a fényár, mer’ a zEU-bérenc liberálbolsevik kozmopolita komprádor-burzsoá oligarchák folyton kapcsolgassák! El a kezekkel a veszett fejsze nyelétől! Ingyen atomerőművet minden magyar családba! Magyarország jobban telel!” /vitéz Árpádházzy Koppány, trafikos és gyula/

„Értem én az iróniát, költő elvtárs, csak nem mindig hagyom szó nélkül. (puff!) Na, ez a visszakezem volt. (puff!) Ez meg a főfal. Van még gondunk a rezsicsökkentéssel? (puff!) Ugye, hogy semmi? Na, a jövőben ebben a szellemben kérnénk az alkotásokat. No, föl, vigyázz, oszt’ iszkiri, de ízibe ám! Sipirc!” /Csávás Kálmán, titkosszolgálati főhadnagy és meggyőző erő/

De gáz! A (tánc!) motívum tán még tűrhető volt, a többi viszont –hetetlen. Az rendben van, hogy a téma az utcán hever és a költő lehajol érte, de utána nem dilettánsan megtaposni, majd általa maga alá temettetni kéne, hanem felemelni és megmutatni az olvasóknak. Mind a háromnak. Anyám szerint ötnek, de hát ő már a Gyalog Galoppban is végig a Vágási Feri jelenetére várt, aki szerinte azt mondja, hogy Ni! Jaj nekem, hol van az antióchiai szent kézigránátom?!” /Sir Puzsér Róbert, kritikus lovag/

„Ha a rezsi nem csökken, akkor vagy stagnál, vagy nő. Jelenti-e azt, hogyha nem nő, akkor vagy férfi, vagy stagnál? Ha jelenti, kinek jelenti? Mit jelent és mikor? Kinek a megbízásából jelent? Hozzáférhető-e ez a jelentés és miért nem? Mit szólnak ehhez a közműcégek? Ők vajon szimplán csak profitorientált piaci szereplők, vagy a halódó nyugat munkahelyteremtő maszkjában ájtatoskodó vérszomjas rezsidémonok? Ki tudja a választ? Ki érti a kérdést? Ha nem érti, minek teszi fel? És kinek? És mennyit keres vele? Egyre kevesebbet? Még jó, hogy csökken a rezsi! Vagy stagnál? Izgalmas hetek elé nézünk! Nézünk?” /Török Gábor, politikai elemző/

„A vers önmaga antitéziseként magában hordozza a honfitársakat külhoni Nobel-díjba hajszoló birkanemzet sírva vigadó keserédes optimizmusát, valamint a matematikai diákolimpiai győzelmeket szülő józan paraszti ész kockabálákká történő kombájnozását. A költő elszabadult fantáziája ugarhoz ragadt faekeként gyalulja a fotelkuruc rögvalóságot. Frady Endre juhnyájas agya hat aklot gyarapít és a hazaúton fényesen derül. Magna Katartika!” /Réz Jolán, világirodalmi kvintesszencia és kvantumcinege/

„Rezsicsökkentés és kvantumcinege?! Ezek valami koppányista ügynökök?! Mindkettőt felnégyeljem? Nekem nyóc!” /Szent István, király alias Felnégyelős Pista/

„Magos vót a rezsi hej, itt? Lerúgtam az összes fejit!” /Csák Nórisz, ősmagyar betyár és népi hős/

Szakad rövid konzol tán
Le, ha Dr. Kohn Zoltán
Munkája, az eheti,
Az, hogy leterhelheti?

Próbaterhel Dr. Kohn
(Száz kiló egy pár dorkón!)
S tisztán nyírott szerkezet
Reccs… hű, földre érkezett!

Betonporban hasal, ás
S bőg Kohn: „Gyenge vasalás!
Magam alá bronzolok!”
S hullnak rövid konzolok…

„Nagy megtiszteltetés, hogy a tudomány e jeles mártírja, Dr. Kohn Béla… ööö… illetve Zoltán után én vehetem át az Egyre Rövidebb Konzol Tanszék megüresedett tanszékvezetői posztját. Mélyen lesújt, hogy más elfoglaltságom miatt pont neki kellett próbaterhelnie a pont énáltalam tervezett rövid konzolokat. Leszakadt az elődöm… Emlékét megőrizzük!” /Dr. Fúró Géza, statikus és a Dr. Kohn Zoltán Alapítvány pénztárosa/

„A költő újfent kisujjból rázza ki a már-már rusztikusan naturalisztikus helyzetábrázolást, ahol a természet és a tudomány örök harcából a tragikus hős, a méltán Darwin-díjas ember kerül ki vesztesen. Az önnön vizeletében betontörmeléket kaparászva agonizáló professzorra hulló tisztán nyírt szerkezeti elemek megtestesítik mindazt, amire talán keveset gondolunk, amit talán kevéssé értünk, de mégis közös sorstragédiánk és nemzettudathasadásunk korántsem filigrán apoteózisa. Konzolare leesse est! Ex-statikari te salutant!” /Dr. Dics Dezsőné Dezsavü Donatella, ex-statikus és extázis kutató/

„Aha! Herr Fúró kilopni die Stahl a konzoltól, Herr Hohn kaputt und ő lenni új Führer régi tanszéknek. Fogok jelenteni.” /Tannenbaum Teó, statisztikus és ex-Stasi-s ügynök/

„Egy hozzám hasonló szürke kis veréb átlagpolgár honnan a visszeres nyavalyából tudhatná, hogy mi a ménkű az a rövid konzol és pláne azt, hogy egy doktori címmel is felruházott százkilós professzor minek ugrándozik rajta felemás dorkóban?! Persze, hogy megérdemli a sorsát, de mit vétettünk mi, hogy ezt egy ilyen középső csoportból agysúlyhiány miatt kimaradt elmezombi szintjén idehányt fröccsenetből kéne hámoznunk?! Anyám már elém is tette Dr. Kohn Zoltán: Rövid Konzoltan c. húszkötetes művét. Egymás vállán sírva lapozgatjuk.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha leszakad, mi lesz véled, dorkós lábú Dr. Kohn, Dr. Kohn? Hess le róla Dr. Kohn, Dr. Kohn, leszakad a konzolom, konzolom! Tánc! Nem te, Zolikám! Jaj!” /Cement Kenéz, építésvezető és hobbizenész/

„Bátyám szerencsétlen, ám nem minden tanulság nélkül való haláláról szakmai konferencián fogunk megemlékezni.” /Dr. Kohn Ferenc, konferencia szervező és Kohn-záras konzervnyitó feltalálója/

„Hej, ha ott lehettem volna, akkor valamelyik madaram biztosan elkapta volna a kótyagos nagybátyámat!” /Kohn Dorka, kondorkeselyű idomár és PhD-s ornitológus hallgató/

„Észre sem vettem, hogy edzés előtti bemelegítés közben, amikor hiperűrsebességgel kocogtam, véletlenül lefejeltem egy vasbeton gerendát a rajta álló felemás cipős professzorral egyetemben. Pech!” /Chuck Norris/

Legelészik kint a nyáj a
Réten, míg a pásztor kajál.
Fogy a pásztortarhonyája
S körben lusta falás-zaj áll.

Pásztortarhonya jó kaja,
Ha tényleg tar a honya már,
Ám, ha bök a honya haja,
Érdes, mint a darált szamár.

Szakács ilyet ritkán vét el,
S tarhonyáról bundát lever.
Mennyei az ilyen étel,
Pásztortarhonya forever!


„Darált szamár… böááá… elnézést, de vizuális típus vagyok… hajas honya… jaj… böááá…” /Szépléleki Ottokárné Fátyolkai Cizella, festőművész és pénzhamisító/

„Hinnye, a múltkorában a fokosommal tonzúrán csűrtem egy keménynyakú labanc prépostot, oszt’ beleaprítottam a bográcsba! Tyű, de finom volt az a jó zsíros lelkipásztortarhonya! Még a Burkus kutyám is deákul ugatott és böfögött tőle egy hétig!” /Sobri Jóska, betyár/

„Hej, költő úr, írhatna már egy teljes nagylélegzetű művet rólunk, honyázókról is! Cudar egy élet a miénk! Tavasszal aratás után elvetjük a honyát, egész nyáron kapáljuk, öntözzük és trágyázzuk, majd az őszi honyaszüret után úgy hajasan bezsákoljuk. Sajnos a piacon alig kapunk érte többet, mint amennyiből a következő évi honyamag kijön. Csoda-e, ha nem jut az asztalunkra egyéb, mint egy kis száraz kenyér és némi darált szamár?!” /Honyai Miska, honyázó és megélhetési szamártolvaj/

„Nyájas költő nyálas böffenete! Frady Endréhez mindig is közel állt a népi líra, hiszen aki ekkora paraszt, annak rendszeresen vissza kell ásnia a gyökereihez. Versei legyökerezett tuskón kitüremkedő taplógombákként pöffeszkednek irodalmának sűrű sötét rengetegében. Egyetlen kiút egy kiadós erdőtűz lehetne. Égjen a sok honyabokor!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nehogy már minden egyes hajas honyaszemről leverjem a bundáját! Nem a Gundelben vagyunk, hanem az iskolai közétkeztetésben! Örüljön az a sok nyavalyás éhenkórász kölök, ha a mindennapos folyosói testnevelés órától porosan és büdösen egyáltalán beengedik őket a kajáldába! Vesszen a panelproli közoktatás!” /Hoffmann Rezsőné Hoffrau Jolán, a Nemzeti Közétkeztetési Vállalat szakácsa/

„Én egy félfordulattal úgy rúgom bele a honyafáról a honyafürtöket egyenest a bográcsba, hogy közben az összes szőr fennmarad a fán. Főzés közben pedig, hogy a rágóizmaim addig se pihenjenek, a fogaimmal ledarálok egy szamarat.” /Chuck Norris/

„Vegetáriánusként nem volt jó ötlet pásztornak állni. Utálom a pásztortarhonyát, és amikor ebédidőben legelni kezdem a füvet, mindig megtapos a nyáj!” /ifj. Pásztor Pista, a híres Pásztor pásztordinasztia huszadgenerációs leszármazottja/

„Ne füvezzél, édes fiam, nem vagy te rockzenész! Mindjárt kapsz egy akkora pofont, hogy fölkenődsz a honyafára kéregzsírnak!” /id. Pásztor Pista, a híres Pásztor pásztordinasztia tizenkilenced generációs leszármazottja/

„Mi a nagy hajas honyáinkat mindig legyőzték a Nemecsek sima üveggolyói. Muszáj voltunk einstandolni.” /Pásztor fiúk, a híres Pásztor pásztordinasztia elfajzott urbánus vadhajtása/

„Hű, de jó pásztortarhonyát ettem tegnap a KisBigben!” /Frady Endre, hidász- és költőgigász/

Februárban se hullt a hó!
Hogy lehet egy tél ily tahó?!
Mikor lesz jég, talán nyáron?!
Lődd a telet Gábor Áron!

Gábor Áron, lődd a telet,
Zúdíts gyomrába egy nyelet
Rezes ágyúgolyó pürét,
Mivel nincs fehér színű rét!

Télen nincsen rét, mi fehér?!
Külországi hóér’, csehér’,
Vagy osztrákér’ menjek el én
Kétezer tizennégy telén?!

Kétezer tizennégy talán
Nem érdemli meg a csalán
Csípősségű hideg telet?!
Fújj nekünk új szelet, Kelet!

„Új szél?! Kelet?! Politizálgatunk, költő elvtárs, ironizálgatunk? Vigyázni kéne, mert Táncsics börtöne már 166 éve üresen vár egy újabb bajkeverőre! Aki disznók közé keveredik, annak könnyen korpás lesz ám a haja! Most tart egy pár évtized önkéntes szilenciumot és akkor nem lesz dádá. Értve vagyok?!” /Csávás Kálmán, terror elhárítási alezredes és pofonügyi főelőadó/

„Hagyjanak már békén halottnak lenni! A rézágyúm is fel van virágozva, nem fogom ezt a szép dekorációt tönkretenni holmi agyatlan lövöldözéssel! Ez az osztrák elnyomás sokat satnyított ezen a népen, mert nekünk még Petőfink volt, ezeknek meg már csak ez a selejtes Frady Endre jutott. Ehhez szívesen hozzávágnék egy tűzparancsolatos kőtáblát!” /Gábor Áron, néhai rézágyúöntő/

„Nana, Gábor úr, nana! Nem is lenne nekünk olyan rossz egy ilyen osztrák elnyomás. Osztrák munkahelyek, osztrák árak, osztrák bérek, osztrák rend… Hej, de szép is lenne újra a Monarchiában vergődni!” /Csóró Csegő, középiskolai német-történelem szakos tanár és szállodai éjszakai portás/

„A páros rímek páratlan élménye, a hótlan hóravágyás, a Nyugat által az orosz medve szőrös mancsai elé dobott és ott leágyúzott rézágyús hős emlékezetén tipró Kelet imádat, valamint a globális felmelegedés olyan esztétikai eleggyé gyúrja, gyömöszöli, sőt már-már dagonyázza ezt a februári meteorológiai mélylírát, mely a világirodalomban ritkább, mint korán reggel karón rikkantó fehér varjú. Hiába, tahó télnek híg a leve!” /Töttyös Tihamérné Sóhaj Skolasztika, köz-könyvtáros és amatőr világirodalmi nagyágyú/

„Tahó?! Nem a tél a tahó, hanem én, hogy óvatlanul ezt az új Frady förmedvényt is elolvastam! Mea culpa, mea maxima culpa! Anyám szerint nem kéne olyannyira szigorúnak lennem magamhoz, hogy kalapáccsal ütlegelem a satuba szorított nyelvemet és százas szöggel szurkálom a szemgolyómat, de hát mit tudja ő, hogy milyen az, amikor egy igazi férfi teljes lelkéből szenved? Satupadra minden Frady Endrével!” /Puzsér Róbert, fájó kritikus/

„Most nem érek rá kommentezni, mert épp egy feldíszítendő rézágyúba verek be százas szögeket a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

„Aú! Jaj! Ez fáj!” /a rézágyú/

Utat építettünk, mikor
Földből kifordult egy lelet.
Lefékeztem, volt nagy csikor,
S gyorsan tettem oda jelet.

Ebédidő. Brigád az falt.
Kimondtam a vész-szót: Régész!
Ugrottak s már dőlt az aszfalt
A jelnél. Hja, van itt még ész!

„Hol a lelet? Mért nem lelem?”-
- Naiv régész nem agyra gyúr…
S fontos bár a történelem,
De a határidő nagy úr.


„Ó, hogy az a griffmadaras fityfene harapdálja szügyön ezt a túl éles szemű buzgómócsing építésvezetőt, aki miatt újabb másfélezer évig kuksolhatok ebben a nyavalyás aranykoporsóban!” /Attila, a hun/

„Ne nyafizzon király uram! A magyar utakat mindig úgy építjük okosba, hogy az útépítő céggel közös tulajdonosi körbe tartozó Kátyú Toldozó-Foldozó Zrt is rendszeres megbízáshoz jusson. Pár év és magára is rátalál egy tengelytört régészcsapat.” /Csomádi Gerzson, mixer sofőr és frissbeton díler/

„A keresztrímes szerkezetben ösztönösen lubickoló költő ismét érzékeny porcelánboltba türemkedik be önnön elefánt-szerű mivoltával. A kérdés, hogy csak a dúsgazdag nemzetek engedhetik-e meg maguknak, hogy saját történelmük legyen, irreleváns ugyan, mégis könnyen felkavarja a társadalom szunnyadó farvizét. Kis pénz, kis történelem, nagy pénz, nagy történelem? Ha nem tudjuk, kik voltunk, akkor azt sem tudjuk, mivé leszünk, de nem baj, mert majd megoldjuk okosba! Cifra szűr realitás!” /Dr. Fátyol Hajnalka, társadalomtudós és versesztéta/

„Mindig ez van, ha a lábszagú magyar rögvalóság a bőrkeményedéses talpával belegyalogol a költészet kellős közepébe, majd bőgatyás indulattal táncol a romokon. Frady Endre ugyanaz a költészetnek, mint egy motoregér szérummal megvadított ősbölény a virágágyásnak. Ahová lép, ott fű nem terem, viszont időnként kétségtelenül kirúg a földből egy-két használhatót. A költőnek mindenképpen kiutalnék egy nyálra lágyuló műanyag Kossuth díjat és egy gumiszobát, hogy ne tehessenek kárt egymásban.”

„Nem találok szavakat… meg leletet se… Leaszfaltozták! Panaszt emeltem az építésvezetőnél, de azt mondta, hogy ha együtt akarok lenni a leletemmel, akkor engem is szívesen leaszfaltoznak. Percekig tartott, mire leráztam a rám uszított brigádot!” /Paleolit Pál, régész és őslénykutató/

„Tyű, hogy futott a kis mitugrász, amikor kergettük a finisherrel!” /Tufa Gyula, brigádbezető/

„A dead line containing corpses can not postpone the deadline!” /George Mason, brit projektvezető/

„Ha nem lennék halhatatlan és eltemetnének, biztosan lerúgnám a fejét annak, aki le akarná aszfaltozni az értékes régészeti leletként előbukkanó aranykoporsómat!” /Chuck Norris/