Frady Endre

Hogyha ugrókötelezek,
Mindig megfigyelnek ezek,
Ha meg éppen kosarazok,
Akkor ezek helyett azok!

Nem t’om, kik ezek az azok,
Egy szó illik ide, a zok!
Másfél zokszóm hat vagy hatnak,
S ez az, amit lehallgatnak.

Lakomban sok poloska jár,
Le kell lépnem, irány Kajár!
Odavisz egy nagy kamion,
Ám a sofőrje is spion!

Spionország lakosaként
Öngyilkolón egyek ma ként?!
Vagy amíg még le nem lőnek,
Álljak én is figyelőnek?!

Úgy döntöttem, intő jelnek
Tekintem, ha megfigyelnek,
S azt hiszik, hogy én vagyok a
Gyenge magyar foci oka.

Holnaptól majd meccsre járok,
Bástya leszek, nem rés, árok…
S NB I-es meccsek zömén,
Lelátóra költözöm én!

Kivisz majd a szurkolóbusz,
S nem állíthat meg a glóbusz
Forró nyara s fagyos tele:
Velem lesz a tribün tele!

„Kőttő úr! Kajárra 1950 óta nem tud menekűnni, mer akkó mán egyesűtt Kispéccel. Azóta mink Kajárpéc vagyunk. Stadionunk szerencsére még nincs. Még! Jaj, mit csinálnak ott azok a lapátos közmunkások?!” /Kispéci Károly, kajárpéci kürtőskalácsos lokálpatrióta/

„Azok a lapátos közmunkások mind keményen dolgozó kisemberek, akik azon fáradoznak, hogy a megyei II. osztályban szereplő Kajárpéc labdarúgócsapatának legyen végre egy a Bajnokok Ligája döntő megrendezésére is alkalmas, hetvenezer nézőt befogadó ultramodern stadionja. A Magyar Labdarúgó Szövetség nem rés, hanem bástya kíván lenni a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek a változások tengerén hánykolódó végvárán!” /Dr. Zsákszám Herdál, a futballminisztérium pénzügyi államtitkára/

„Jó lesz költő úr, ha vigyáz és összekapja magát, mert tudjuk ám, hogy 2006. augusztus 12-én volt utoljára mérkőzésen, a Ferencváros-Jászapáti NB II-es nyitányon! Bő kilenc éve nem vett jegyet, csak a tévében bámulja a Barcelonát! Na, nyúljon csak bele a rezsicsökkentés miatt meghízott pénztárcájába és irány a vénaszkenner! MOST!!!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Nemzeti Besúgási Intézet (NBI) meggyőzési igazgatója/

„Nem kell ide besúgási intézet, meg titkosszolgálat! A maguk országában mindenki tud mindenkiről mindent, sőt mindent jobban tud! És örömmel el is mondja. Amikor ’44-ben itt állomásoztunk, akkor annyi feljelentés érkezett, hogy térdig gázoltunk a névtelen levelekben. Egész télen éjjel-nappal vörösen izzott a vaskályha, amikor elégettük azt a sok papírt. Schöne ungarische Wirtschaft!” /Karl-Heinz Händehoch, egykori Gestapo Obersturmbannführer/

„Kibicek legyünk, vagy laikusok? Ez a kérdés, válasszatok! Fogalmam sincs mivel mágnesezte Frady Endre a betűtésztát, hogy ez állt össze belőle, de el kell ismerni, technikailag versnek nevezhető az eredmény. Ki beszél?! Miről beszél?! Mi közünk hozzá?! Nem kell mindent érteni, nem kell mindent szabályozni! Dőljünk hátra, lazítsunk, csukjuk be a szemünket, élvezzük a balladisztikus kavargást, a lüktető üldöztetést, rímbeszedett zihálást annak biztos tudatában, hogy szokás szerint mindez csak a Frady-féle hipertérben történik. Köszönjük szépen!” /F. Péter kolléga, aki nem olvas híreket/

„Ó, anyám, mimbe harapjak, hogy a vadul belém hasító fájdalom elfeledtesse velem ezt a dögkút szagú szellemi alulteljesítést?! Inkább a saját vérem fröccsenjen a szemembe, mint ennek a miazmás mocsárversnek a bűzhödt kipárolgása! Frady Endre egy folyamatosan váladékozó kelés a költészet testén! Ki engedte már megint klaviatúra közelbe ezt az irodalmi jóízlésrombolót?! Neveket akarok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor engem lehallgatnak, akkor nagy csattanással arcon rúgom magam és a vonal túlsó végén a hangrobbanás szétloccsantja a spion agyvelejét.” /Chuck Norris/