Esik, esik, esik, esik,
Csupasz csigák csak keresik,
Hol hagytak el kvázi kókadt
Virágok közt házikókat?
Esik, esik, esik, esik,
Tócsa tükör-felszíne sík.
Mért nem abban nézi – talány –
Arcát meg a gilisztalány?
Esik, esik, esik, esik,
Ikes ige végén les -ik,
Mikor lesz a Nap oly nemes,
Hogy kisüt és eső nem es’?
refr.:
Esik eső, eseget,
Aki magyar, les eget,
Nap végre jelt sütik-e
Forrón, mint kelt sütike?
Esik, esik, esik, esik,
Vitéz Báró Félhetessyk
Kardján oxidált a reve,
Nagy esőnek híg a leve.
Esik, esik, esik, esik,
Mondani ezt rükvercbe sikk:
Kise, kise, kise, kise,
Nem megy ki se így senki se!
refr.:
Esik eső, eseget,
Aki magyar, les eget,
Nap végre jelt sütik-e
Forrón, mint kelt sütike?
megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/Ea56XVmlzu0
„Napközben süssön a nap, és éjjel essen az eső! Így az emberek is élvezik a szép napsütést, és a növények sem szomjaznak. Mindenki jól jár.” /M. András, a költő legállandóbb és legéjjeliőrellenesebb kommentelője/
„eM úr, maga tök kegyetlen!
Nem elég, hogy én egyetlen
Percet sem alhatok éjjel,
Ráadásul ázzak széjjel?!”
/Töklámpássy Kolompos, éjjeliőr és éjjeliedény feltöltő/
„eM úr, folyjon testem nedve
Egész napos hőgutába’,
S legyek olvadt csokimedve,
Aki büdös is és kába?!”
/Barna Brúnó, grizzlymedve imitátor/
„Nos, nem egy napi 350 mm-es monszunhoz szokott ember írta le ma ezeket a sorokat, viszont érezhetően nem esett nehezére. Nem esett tőle kétségbe, nem esett le az aranygyűrű az ujjáról, csak írta, ahogy jólesett, és ahogy esett, úgy puffant. Hát, valahogy így esett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Humán úr, nem első eset,
Hogy egy versben eső esett,
S habár most tán túl jól esett,
Viszont mégis tök jólesett!”
/Szenteltvízi Szomor, esővízóraleolvasótábori lelkészmérnök/
„Ez a vers olyan, mintha az eső nemcsak esne, hanem gondolkodna is: csöpögő nyelvi játék, amelyben a gyerekvers ártatlansága és a nyelvtani önirónia kézen fogva csúszkál a pocsolyák peremén. Az „esik” mantrázása nem puszta ismétlés, hanem ritmikus makacsság: addig veri a fülünket, míg észre nem vesszük, hogy itt maga a nyelv ázik bőrig. A csigák, gilisztalányok, ikes igék és sütikék egyszerre bájosak és csípősek: Frady Endre úgy bolondozik, hogy közben finoman kiröhögi a magyar nyelv túlbonyolított komolyságát. Ez nem nagy eső, inkább szitáló szellemesség — de mire észbe kapnánk, már lucskos az agyunk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Kinézek. Esik.
Újra kinézek. Esik!
Megint kinézek. Esik!!
Ismételten kinézek. Esik!!!
Többedszerre kinézek. Esik!!!!
Sokadszorra is kinézek. Még mindig esik!!!!!
Nem jól nézek ki?!?!?!”
/Tompatekintetű Butáncz, fedettpályás kinéző/
„Jaj, a kardomon és a családtagjaim kardján is oxidált a reve!” /Vitéz Báró Félhetessy/
„Frady Endre újra bebizonyítja, hogy nála az eső nem meteorológiai jelenség, hanem komplett világmagyarázat: csigaház‑egzisztencializmus, gilisztakozmetika, ikes ige‑filológia és Félhetessy báró rozsdás kardja mind ugyanabba a csöpögő kozmológiába oldódik. A refrén pedig olyan, mint egy népi időjóslás és egy cukrászati fenyegetés szerelemgyereke. A vers egyszerre gügyögően játékos és nyelvészprofesszort megszégyenítően rafinált, miközben végig úgy csorog, mint egy makacs februári szitálás: nem nagy ügy, mégis mindent átáztat.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/
„Ha hagysz csigaháziskolát
El, ne ázzá’, hanem fussá’,
Mielőtt még változol át
Gilisztakozmetikussá!”
/Egzisztencialista Egzekutorné Egzakt Egzília, cukrasszista világmagyarázónő/
„Sárban dagonyázó nyelvi bravúr! Frady Endre hozza a formáját: a „szándékosan rossz, de pont ettől zseniális” költészet esernyője alatt áztatja el az olvasót. Míg a hétköznapi ember csak bosszankodik a sár miatt, ő nyelvi akrobatikát csinál a tócsák felett. A „les eget / eseget” és a „sütik-e / sütike” rímpárok olyan mélyen magyarok, hogy szinte érezni a friss kalács illatát a borús időben. A házukat vesztett csigák és a tükörképét kereső gilisztalány tragikomédiája emlékeztet minket: mindenki küzd a maga szintjén. A „rükverc” technika, azaz a vers végi visszafelé mondóka (kise, kise...) a gyermeki énünket szólítja meg, miközben finom fricskát mutat a sötét szobába kényszerült ember tehetetlenségének. Ez a vers olyan, mint egy jó gumicsizma: kicsit idétlenül néz ki, de szárazon tartja a lelket, miközben kint minden elázik. Frady bebizonyítja, hogy az ikes igék és az oxidált reve között is van élet, még ha „híg is a leve”.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/
„Mi ez a rímszaftos gányeső, ez az álintellektuális sárfröccs?! Ki ez az esőemberi roncspartiállat?! Frady Endre mentális özönvizét csak Noé birkája élheti túl, mert ő nem tud olvasni! Ha nem tudnék bemenekülni szegény anyámtól örökölt jugoszláv ürgebőr esernyőm alá, akkor már én is alulról szagolnám a fölém temetett Ibolya néni vízben gyorsan bomló tetemét! Mert amikor
Kossuth Lajos azt üzente,
Tenkest játssza el a Zenthe,
Esik eső karikára,
Migrációs turbánjára,
Annyi eső esik rája,
Rázza elektromos rája,
Habsburgtól a nemzet van ki,
Türk és magyar dva bratanki,
Ha még egyszer azt üzeni,
Buddhapesti, aki zeni,
Mindnyájunknak el kell menni,
Mert különben pofon ken, ni!,
S regimentje el-el fogyik,
Kár, hogy bezártak a Gyogyik!
Jaj, jézusmárjaszentjózsef, beáztam, léket kapott a koponyám! Frady Endre túlcsordulása miatt kiöntött az agyvizem! Kétoldali agyhúgykőgörgetegem van!!! Főnővérkeeeee, hol a nyugiszuríííííí?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus halmazállapotú kritikus/
„Nyugi, Robi, nem kell szuri. Tüdőből átfújom a felhőket a Föld túloldalára és akkor ott nevezik át a frissiben szottyá ázó országot Új-Zuhélandra. A savas eső kimossa az ottani ásványokat és Donald Trump egy héten belül benyújtja rá az igényét és szétlövéssel fenyegeti, ha nem kapja meg a Nobel békedíjat. Tudod, Robi, az előző özönvíznél, a Nagyfőnök kérésére nem csak épelméjű géneket engedtem fel a Bárkára.” /Chuck Norris/
