Péntek tizenharmadika!
Benő Benő orra lika,
Meg a szája s csak a fülén
Szelel. Rajta vajh’ ki ül? Én!
Nekem most e füli kagyló
Oly kényelmes, mint egy nagy ló!
Hogy lehet ez?! Ősi ugor
Átok ért el, összezsugor?!
Peches Benő fülén ülök,
Ami úgy zúg, mint egy tülök,
Én meg ettől süketülök!
Balsorsú ma minden óra,
Ne tégy tétet sötét lóra!
Нет labora, только ora!
„Frady Endre „Péntek 13” című versikéje a groteszk és abszurd humor jegyében íródott, amely egyszerre szórakoztató és zavarba ejtő. A péntek 13-hoz kapcsolódó babonás félelmeket egy bizarr és szürreális helyzetbe ágyazza, ahol a lírai én Benő nevű szereplő fülén üldögél, egy különös, ősi ugor átok következtében. A versben a nyelvi játékosság és a váratlan fordulatok dominálnak, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos versszerkezetet és a hétköznapi logikát. A "füli kagyló" és a "nagy ló" összekapcsolása, valamint a "tülök" és a süketülés groteszk képeivel a költő sajátos humora és abszurd világlátása kerül előtérbe. A vers befejező sorai ("Нет labora, только ora!") az orosz és latin nyelvek keverésével a világvégi nihilizmus egy furcsa, mégis humoros képét festik meg. A vers frivol stílusa és a valóságon túli képzettársításai ugyanakkor elgondolkodtatják az olvasót a pechsorozat és a balsors abszurditásáról, mindezt egy könnyed, játékos formában. Frady Endre ezzel a művével ismét bebizonyítja, hogy a hétköznapok balszerencséi is lehetnek a humor forrásai, ha megfelelően szemléljük őket.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Jaj, benőtt az orom lika,
Fuldoklom, mint asztmás bika,
Balsors engem régen tépik,
Dalok is gyötörnek, népik,
Fülemen ül költő, apró,
Bűneimért épp egy pap ró,
Ez a napom igen peches,
Nem kell a benyújtott cech, hess!”
/Benő, a balszerencsés napi szonett peches szereplője/
„Szerencsére e napon nem kell megérteni a szerencsét sem. Szerencsétlen költőt sem. Ma mindent elnézünk neki is. Még egy kört! Uzs-gyí!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nemszerecsen szerencselovag/
„Mint jin-jangos szűrön csí,
Hordóban áll szúrón cső,
Csábító, mint szirén „Csá!”,
S bortól Ház úr szóroncsa
Italba fúl… Szerencse!”
/Uzsgyi Ubul, újborozó ulánbátori uborkafahíd úsztató utász/
„Én családfát kutatok péntek 13-án. Akkor derül majd ki mindenféle érdekes rokonság Hasfelmetsző Jackkel, stb. De nem irigylem sem Benőt, akinek orra benőtt, sem a szeles fülön ülő összement költőt. Még szerencse, hogy a költői nagyság nem a testméreteken múlik.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/
„Kerül családfára, ó,
Tutanhamon fáraó!
Irigyek az ó-konok
Egyiptomi rokonok!
Indul ekkor örökös
Verseny: Ki az örökös?!
Nagy a harc s az iram is,
eM úré a piramis!
Emailt küld agg Matula
Távrokonként: Gratula!”
/Hasfelmetsző Jackné Hasösszevarró Jacqueline, a rokonkutató eM úr túloldalági rügye/
„Ne dolgozz, csak imádkozz, és mindezt félig oroszul, félig latinul? Most akkor oroszosan, vagy latinosan ne dolgozzunk, illetve imádkozzunk aznap? Kákán csomót? De ha már muszáj hozzászólni a vershez, az ember mégis próbál valami olyat találni, amiről legalább sejti, hogy került a versbe, ami amúgy gyönyörű.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
Humán úrra furán hat a
Kákacsomószüreti mák;
Ámul, mint a vak a Fata
Morganán, míg szállnak imák.
Se nem latin, se nem orosz,
Se nem angol, se nem ír a
Mélymű, ami akár jó-rossz,
Multikulturális líra!
/Donkey Hotey Дэлам Анча, lustálkodva imádkozó szélmalomharcos/
„Ez nem a mák, hanem a dumák hatása lehet. De értem én, és lassan bájpásszra is állítom a bulsitszűrőt, hiszen nagyon fárasztó, ha a minket minden irányból agyonnyomó entrópia folyton a kényszeres rendcsinálás reflexét váltja ki belőlünk. Endre Művész már évek óta nem csillogó szemmel, feltűrt ingujjal, meg kihegyezett ekszeltáblával támad a káoszra, bulsitre meg nonszenszre, hanem egy klintísztvudos mosollyal, egy kinőtt kuflis pólóval, egy pohár száraz vörössel, meg a blog kapuja fölött egy táblával, hogy "Ki itt belépsz, tudd, hogy a fiók feléd nyílik!"” /F. Péter, k. m. f./
„Nagyon köszönöm, hogy a Költő úr felhívta erre a dátumra figyelmemet. Hiszen, ha mindig van miért aggódnom, és még kommentelek is az aggodalmaimról, akkor azzal jól elmegy az idő, és olyan haszontalan és megerőltető dolgokkal, mint például a "tegyünk jót felebarátunkkal", már nem marad időm foglalkozni. Csak az a baj, hogy a másik fontos péntekekre, a Black Friday-ekre senki nem figyelmeztet, és emiatt kihagyom a legjobb ajánlatokat, beleértve a hüvelyszárazság elleni akciós tablettákat és kenőcsöket. Ugyanis már lassan hüvelyébe rozsdál a kardom, olyan száraz, annyira kevés vérrel volt az utóbbi időben nedvesítve. No de kérem, kérem! Azért is fontos ezt a dátumot észben tartani mindenkinek - nem győzök köszönetet mondani a Költő úrnak -, mert a legutóbbi péntek 13-án is óriási pech ért. Azt hittem, hogy még csak csütörtök van, és elfelejtettem bármi óvintézkedést foganatosítani péntek 13 ellen. Micsoda pech! Igaz, hogy semmi baj nem ért, és semmi különös nem történt, de csak azért, mert piszok nagy szerencsém volt, hogy skizofrénia miatt fel vagyok mentve a munka órán. A testnevelés óráról meg én magam mentettem fel magamat csak úgy passzióból, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Ezért tisztelettel kérem a tiszteletlen kormányt, hogy minden péntek 13-át azonnali hatállyal piros betűs munkaszüneti nappá tegyen, mert ismeretes tény, hogy a legtöbb baleset és pech munka közben történik. Már rögtön az is pech, kérem, hogy hétköznap dolgozni kell, nem pedig verset írni vagy azt kommentelni. Egyetért a Költő úr? Ezért nem dolgozom én már 17 éve. Hát ki tudja, mi mindenem hiányozna már, ha ezalatt dolgoztam volna! Biztosan félkezű, féllábú, félszemű vagy akár féleszű lennék, vagy inkább mind a négy. De nekem helyén van ám mindenem, főleg az eszem. Hiszen iszom-eszem, és a legokosabb kommenteket kommentelem a kommunizmusról, nem ugye? Na, nekem aztán nincs se fínek úr, se beosztott, csak a csütörtök reggeli akciós termékek Aldis bevásárlásában kicsúcsosodó dolce vita, időnként néhány hét psziciátriai tartózkodással megfűszerezve. Szoktam is kérdezni magamtól, ez már a mennyország? De hát a mennyországban nincs föld, mert az menny, és ezért nincsenek földesurak sem. Meg nincs péntek 13 sem, mert a Péntek egy rabszolga, és a mennyben nincsenek rabszolgák sem. Ebből a kettőből tudom, hogy ez még nem a mennyország. De az egyébként helyes volt, hogy Robinson a Pénteket keresztény hitre térítette. Ha a jó öreg Robinson itt lenne, minden péntek 13-át megtérítene, és azonnal szombat 13-a válna belőlük, és ezzel vége is lenne minden balesetnek, többé senki sem halna meg, és emiatt beköszöntene az örök élet, ahogy a Kutyapárt is ígérte. Ezen felül a jó öreg Robinson jó előre szólna mindenkinek az akciós kenőcsökről. De hát ne álmodozzunk sokat, mert az árt az egészségnek, inkább dobjunk el mindent a kezünkből, és jöjjön csak a száj, vagyis gyengébbek kedvéért: hagyjuk abba a dolgozást mindnyájan, és csak imádkozzunk Robinsonhoz, hogy minél hamarabb jöjjön vissza másodszor is hozzánk erre a lakatlan szigetre, hiszen a Költő úrból, ha kissé hamisan is, de a Próféta szólt: "Нет labora, только ora!"” /Stefi bácsi, a skizofrén álmodozó, aki akkor is peches, ha nem peches/
„Én только ora fenn e fán,
Midőn prófétál e Stefán,
Peches lévén földre estem,
S rögvest petyhüdt lett a testem.
Orvos szólt: Нет labora!
S beutalt egy laborra…”
/Fekete Péntek, felszabadított rabszolga és a szerecsenszombatot megelőző balszerecsenpéntek feltalálója/
„Frady Endre „Péntek 13” című förmedvénye újabb bizonyság arra, hogy a magyar irodalom mélyrepülésének nincs alja. Ez a „vers” nem pusztán sértés a költészet intézményére nézve, hanem egyenesen egy frontális támadás az értelmes emberi gondolkodás ellen. Frady mintha fogadást kötött volna arra, hogy sikerül-e egy műbe sűríteni minden lehetséges rosszízű szójátékot, közhelyet és abszurd képtelenséget – és sajnos nyert. Már a kezdő sorokkal is orrba vág a silányság: "Benő Benő orra lika"? Komolyan? Egy iskolai körömfájásról szóló orvosi jegyzőkönyv is több költőiséget tartalmazna, mint ez a "líra". A fülön való üldögélés abszurd ötlete, ami talán még egy dadaista kocsma mélyén is kínos zavart váltana ki, itt csupán azt éri el, hogy az olvasó szemében a valóságérzék egy tágra nyílt lyukon át távozik. A csúcspont – ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni – a végső "Нет labora, только ora!" sort, amely annyira művi és erőltetett, hogy az ember szinte látja a költőt, ahogy verejtékben úszva erőlködik valami „nagyot” mondani. Ez a vers a gagyiság netovábbja, a dilettantizmus apoteózisa, amely után az olvasó csak reménykedhet, hogy Frady Endre következő alkotása nem kerül nyomdafesték közelébe.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/
„Nem szívesen lennék egyetlen péntek 13 helyében sem, mert nem én félek a péntek 13-tól, hanem a péntek 13 fél tőlem, de rettenetesen. Ezért van az, hogy bár évente átlagosan 12/7≈1,714 db péntek 13 van, ám ők azt szeretnék, ha nem lenne egy sem. Csak kérniük kell és kirugdosom az összeset a világűrbe, a felpuffadt hajadon - a Széll Rózsa - minden irányába.” /Chuck Norris/
