Az idő egy nagy, egyirányú utca,
a sok kis élet mind-mind arra vár,
együtt mehessen rajta pár saroknyit,
bár szinte ellep mindent itt a sár.
Téged elvitt a párhuzamos utca,
én még megértem azóta egy s mást.
Talán találkozunk a végtelenben.
Megismerjük-e majd akkor egymást?
Mi lett volna, ha ... ? Válasz erre sosincs.
Te a titkoddal pihensz, én élek
szép emlékeddel és csak várlak, várlak...
A végtelenben ülj mellém, kérlek!
Schmidt Vera által megzenésítve:
