Amikor én köhécselek,
Jőnek népi gyógymód cselek:
Sírról kell egy pókos háló,
Éjfélkor vizeljen rá ló;
Mikor a Nap égre ére
Fürdesse meg vadkan vére;
Fröcsögtesse lúdnyál már a
Déli harang hallatára,
Pont annyi, hogy estefelé
Kellőn büdösítse e lé;
Közben kilenc öreg néne
Őzikeszín hordós kéne
Kékes lánggal melegítse;
Ám ha nem gyógyulok így se,
Már hogy mire rám tör álom
Eme cuccot bekajálom…
Szemétbe vágom és kába
Fejjel megyek patikába!
„A költő ebben a műben a modern élet és a régi idők közötti ellentétet, a nosztalgiát és a humorérzékét fejezi ki. A vers címe A gyógyulás útja, amely egy ironikus utalás a versben szereplő népi gyógymódokra, amelyek inkább ártanak, mint használnak. A vers egyfajta paródia, amely a népi hagyományok és a modern orvoslás közötti különbséget játssza ki. A vers témája a betegség és a gyógyulás, amely egy univerzális emberi tapasztalat, amely számos irodalmi műben megjelenik. A versben a költő a saját betegségét és a rá ható gyógymódokat írja le, amelyek mind a népi hagyományokból származnak. A versben szereplő gyógymódok (pókos háló, ló vizelet, vadkan vére, lúdnyál, őzikeszín hordó) mind olyanok, amelyeket ma már nem használunk, vagy csak ritkán, és ezért különlegesnek, furcsának, vagy viccesnek tűnnek. A versben ezek a gyógymódok a múltat, a régi hiedelmeket, a régi kultúrát szimbolizálják. A vers végén a költő elutasítja ezeket a gyógymódokat, és inkább a modern orvoslás felé fordul, amikor a patikába megy. A versben tehát a költő a saját élményén keresztül mutatja be a népi és a modern gyógyítás közötti ellentétet, és ezzel egyben a régi és az új közötti különbséget is. A vers egy példája annak, hogy a költészet hogyan tud alkalmazkodni a mai kor kihívásaihoz, és hogyan tud új formákat, új szavakat, új témákat találni. A vers egy rövid, ám gyönyörű verselemzés, amely a költő saját stílusában íródott.” /Bing, a mesterséges intelligencia/
„Kőttő úr, mögsömöllézi a népi gyógymódokat?! Há’ ollat pökkentek a dudarnyákos pofázmányába, maga traktányos dörhő, hogy mutyajosan maga alá pistonkázik izibe! Ide nem merjen gyünni író-olvasó találkozóra, mer’ rojtosra zabernyákoljuk a pejslijét, oszt’ a cudar zsebrákok zabrálják magát gihirnyósra! Antiparaszt!” /Tajt Tibor, turharöcsögei tárkonytermesztő/
„Jó étvágyat hozzá Költő Úr, én maradok a pálinkánál (kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben orvosság).” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Bé Ádám úr, ön a pálesz
Nyomán jobban rögvest má’ lesz?”
Irigységtől steril nyál esz’!”
/Józan Jeromos, anonim absztinens ás airbusz aviátor/
„Lúdas Matyi mint Skorbuntzius doktor írt fel anno ilyen magisztrális szereket ... csak nem ennyire rímeseket. ére => elbeszélő múlt, csak szólok” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„E sok szer oly magisztrális,
Szájban összefut a nyál is!
Ére már múlt s maga csak szól?!
Csússzon önre fényes vax ól!”
/Lúdas Matyiné Lódarázsi Motolla, a Skorbut Ellenes Jelszavakat Harsogó Alanyi Jogsértők (SEJHAJ) népdalvirágszála és nótafaiskolai pedellus/
„Köhögés elleni legjobb gyógymód: csendben maradni, és csak verses e-mailekben kommunikálni.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsendbenmaradóbb kommentelője/
„Jól van, eM úr, majd megmondom ezt a kolléganőmnek, aki bősz köhögései közepette rám parancsolt, hogy írjak egy verset ’A gyógyulás útja’ címmel. Biztos boldog lesz. Egyébként azóta már nem is köhög.” /F. Endre, költőgigász/
„eM úr, ha én alig élek,
Nem kellenek verses mail-ek!
Csend a lelke mindennek-e?!
Üsse fejbe önt egy teke!”
/a költőgigász köhögve költeményt kérő kolléganője/
„Gyógyszertáram immár zárva,
Nem adok én ki egy árva
Tablettát se zárás után,
Páciens csak nézzen bután!”
/Dr. Tudor Tódor, antipatikus/
„Szoboszlai Dominik combizom sérülése alkalmából rendeltünk egy gyógyító verset a nagy majdnem-liverpooli költőtől, Frady Endrétől, aki ezt küldte kutyafuttában postafordultával:
A gyors felépülés titka:
Gyors felépülés az ritka,
Ámde van neki pár titka:
Ki a Béres cseppet issza,
Idő előtt térhet vissza!
Hogyha viszont sok a pálesz,
Felépülés csak soká' lesz!
Kinek lábát jeticsizma
Fűti, gyorsan gyógyul izma,
S mindaz, aki Frady versen
Él, jól bírja ezt a versen-
-yt!
E Frady Endre verset olvasva Dominik hirtelen olyan egészséges lett, mint a MakkAliszter! Köszönjük Frady Endre!” /Jürgen Klopp, a Liverpool FC német menedzsere/
„Jaj, de milyen tök egészséges vagyok! Ha jobban lennék, ki sem bírnám! Csak az a fránya köhécselés, csak azt tudnám feledni!” /Alexis Mac Allister, a Liverpool FC skót-ír származású argentin világbajnok védekező középpályása/
„Mi ez a világirodalom által fuldokolva visszaköhögött szégyentelen vajákosság?! Ki ez a szánalmas semmirekellő, akire még a gravitáció is csak öklendezve nehézkedik?! Miért kell a még az állatmenhelyen éheztetett disznók által is undorral félretolt penészes moslékot versnek álcázva lenyomni a torkunkon?! Egy a mohácsi vész közelgő ötszáz éves jubileuma alkalmából esetlegesen exhumált janicsár tetemen található féregtenyészet rovarnyelven lejegyzett elégedett böfögéseinek szellemi mondanivalója messze meghaladja Frady Endre csúcsra járatott agykapacitásának bármely termékét! Vegyvédelmi kesztyűben és gázálarcban fogjuk meg Frady Endrét és helyezzük méltó helyére, egy toroklövés általi köhögésbe belepusztult ismeretlen török katona sírjába!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Legutóbb akkor köhögtem, amikor az ÚR megkért, hogy támasszak szélvészt a Vörös tengert kettéválasztandó. Kicsit vissza is kellett fognom magam, nehogy az egész mederből kifröccsenjen az összes víz, csak egy sávon nyíljon meg.” /Chuck Norris/
