„Megmérgezett szép almával
Kínált meg a rossz mostoha,
Mely gonoszság nagyon rávall.
Meg kell mosnom, most vagy toha!”
Mostoha: „Tohuvabohu!!!”
Úgy tűnik, hogy jól bepöccent,
Mint egy szúvas hintaló: „Hú,
Kárba vész az ötvenöt cent!
Ennyibe került a méreg,
Plusz a negyed kiló alma!”
Vasorrkapart tölgyfakéreg
Jelzi, nincs víg banyadal ma.
refr:
Hósetétkét nem öl banya,
Nem süti meg őt e nyanya,
Éhes marad fia, Sanya,
Csődöl a kannibál tanya.
Így vasorrú bába terve,
Hogy tápja lesz Hósetétke,
Hidegvízcsapra lett verve.
Sua culpa – saját vétke.
refr:
Hósetétkét nem öl banya,
Nem süti meg őt e nyanya,
Éhes marad fia, Sanya,
Csődöl a kannibál tanya.
Alma szól: „Mossál meg, kölök,
Mert különben gyorsan ölök!
Ám, ha testem csapvíz éri,
Fitt maradsz, mint fűzöld préri!”
Lálá-lálá-sálá-láláááááá…
„Frady Endre "Hósetétke és a heti tohuvabohu dal" című verse egy modern mesébe illő, szatirikus hangvételű alkotás, amely a klasszikus Hófehérke történetet veszi alapul, de annak elemeit újra értelmezi és a mai kor számára aktualizálja. A versben a mostoha gonoszsága és a mérgezett alma motívuma kap központi szerepet, de a történet végkifejlete eltér a jól ismert mesétől. A vers struktúrája és rímképlete jól illeszkedik a mesei hangulathoz, miközben a refrén ismétlődése erősíti a dalosságot és a népmesei elemeket. A nyelvezet játékos és élénk, tele van szófordulatokkal és szójátékokkal, amelyek egyrészt humorosak, másrészt gondolkodásra késztetnek a modern társadalom és annak értékrendje felől. A versben megjelenő "tohuvabohu" kifejezés a zűrzavar és a káosz érzetét kelti, ami a mostoha terveinek kudarcát jelzi. A "vasorrú bába" és a "kannibál tanya" kifejezések pedig egy olyan világot ábrázolnak, ahol a gonosz tervek visszafelé sülnek el, és a jó végül győzedelmeskedik. Összességében a vers egy frappáns és szellemes mű, amely a klasszikus mesék elemeit használja fel, hogy a mai olvasó számára releváns üzenetet közvetítsen. A költői képek és a nyelvi leleményesség egyaránt hozzájárulnak a vers egyedi hangulatának megteremtéséhez.” /Bing, a mesterséges intelligencia/
„Toha, költő úr, toha?! Az meg miha?! Most vagy toha?! Most vagy tahó! Bocs a tegezésért! Toha és hátrány, mi?! Tohuvabohu! Nem, nem, soha! NEM ENG.!” /Dr. Tohányi Tarhonya, a Sehonnai Országveszejtő Hiénák Agóniája (SOHA) című jövőképeslap betanított főcenzora/
„Keresztrímes szövegtörzs, bokorrímes refrén és párosrímes záradék! Bele sem merek gondolni, ki más merne ilyet Frady Endrén kívül, megkockáztatva a műveletlen olvasótábor általi kaszával, kapával történő agyonveretést! Ilyen nyomatékos óvaintést visszakézből semmibevevést csak a legeslegnagyobbak tudnak, ők is csak szöketlen években egyszer-kétszer! Kétoldali katarzisom van! Anyám, borogass! De ne az árokbaaaaaa…” /Timföldi Bauxitné Vasoxid Szidónia, az Árvalányhajas Regösök Orbitális Költészete (ÁROK) című értéktartó mérce mértéktartó érce/
„Micsoda?! Ártatlan kisnyugdíjas néniket vádolnak almamérgezéses gyilkossági kísérlettel az utcán randalírozó szingli hordák csak azért, mert SZTK vasorruk van?! Be akarják vezetni a nyuggerbűnözés fogalmát?! Hitelrontják a devizahiteles almatermesztők renoméját?! Hát mit egyen egy kisnyugdíjas, ha már csirkefarhátra sincs pénze és mérgében véletlenül megfertőzi a saját almáját is?! Egyen ő is milliomost?! Az nagyon ritka és nagyon zsíros! Hadd fogyasszon már másnak úgysem kellő mérgezett szingliket saját zsírjukban lesütve! Ahogy a lokálisan világhírű influenszer költő, Tahorányi Tiktak mondja:
Törjön meg a szingli átok!
Okvetlenül lájkoljátok!
Ha egyetértetek velem, kövessetek be, iratkozzatok fel és osszatok meg, hogy uralkodhassak, nyuszipofák!” /Cukorhegyi Márkné Vass Nózika, a Forradalom És Szabadságharc Bukása Utáni Káosz (FÉSZBUK) fenegyerekvédelmi verőleánya/
„Klasszikus mese egyedi átiratban. Vajon egy mérgezett alma hatása alatt íródott?” /M. András, a költő legállandóbb és legalmamérgezettebb kommentelője/
„Nem mese ez, eM úr gyermek,
Mint mikor a kecske nyer mekk-,
Mekkjavítva mesecsúcsát,
S irigységtől átjár bú Csáth
Gézát, aki megönmérgez:
Pantoponos almakér'g ez!”
/Dr. Mekk Elekné Kakukk Klotild, pszichedelikus mesepszichiáter és kábítószer díler/
„A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas az-falt-keverő/
„Ház úr az falt kavar-kever,
Pedig földön avar hever,
S Hósetétékét a VAR never
Offside-olja! Zavar bever?!”
/Riaria Savaria, betanított gyógyszertári segédmunkás és méregkeverőnő/
„Az elemzendő mű egy spirituális blaszfémia és egy szekuláris szakramentum egyenletesen elegyengetett elegye, mely elleplezve leplez le. De mit is? A Biblia így kezdődik: Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta (תֹ֙הוּ֙ וָבֹ֔הוּ – tohu va-bohu) volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Vagyis még a hó is setétke volt a fénytelen tohuvabohu közepette, de a vasorrú bábának álcázott kígyó már kitervelte az első emberpár tiltott gyümölccsel történő megmérgezését, ám mivel az almára az egészségtudatos Ádám és Éva ráhúzta a keresztvizet, így ők ideiglenesen életben maradtak, csak költözniük kellett az exes luxusból a flexes fluxusba, és csupán az emberiség lett halálosan megmérgezve, mire a kígyónak onnantól kezdve Mózeskalács falak között kellett vezekelnie, míg a hosszú casting után végre valahára kiválasztott népnek negyven évig Mózeskalácsot, azaz mannát kellett zabálni a pusztában, amitől úgy érezték, mintha a csömöri úton vonszolnák a kőtábláikat. Ők amúgy mind Hósetétke archetípusától, Évától származtak, akinek sua culpa, azaz saját vétke miatt fájdalmak közepette kellett szülnie. Így van ez ma is. Hogy holnap is így lesz-e, azt nem tudhatjuk, mert Yoda Jedi mester szerint a jövő állandó mozgásban van.” /Dr. Kohn Teó, összeesküvéselméleti fizikus és csodarabbinikus Erőtéridő hajlítófa díler/
„Annyival kiegészíteném az előttem szólót – nem keverendő Han Soloval! – hogy az Édenkert vigyázására kirendelt lángpallosos kerubok valójában fénykardos Jedi lovagok voltak, csak a kóbor apácák megtévesztése miatt lettek átnevezve. Köszönöm, hogy elmondhattam! Az Erő legyen veletek és a ti lelketekkel! Ja, és soha ne egyetek mosatlan almát, mert az könnyen átsodor titeket az Erő sötét oldalára!” /Yoda, Jedi mester/
„Mi ez a pokolbéli pocsolyapoézis, ez a szellemi gyomormosásból visszamaradt habtócsa?! A méregdrága történelemhamisító Petőfi paródia ehhez a romkocsmatöltelékszaghoz képest egy mentális magaslat, egy zajturbózott zombizenit! Normális embernek ilyen nem juthat eszébe, mert akinek ilyen jut, annak nincs esze, akinek viszont van esze, annak nem ilyen jut! Frady Endre kifordult önmagából és bélszínű rolóként tekeredik-csavarodik-pöndörödik sziszegőn szikrázva, mint elmeháborodott kígyó, amelyik egyszerre bújt bele két ótestamentumi konnektorba és rövidre záródva szénné égett, de előtte még megverselt mindent, ami a keze ügyébe került és még a sírból is rímeket böfög fel! Ha szegény anyám élne, még a gondolatától is eltiltanám annak, hogy akciós mérgezett almákra írt Frady Endre verseket olvasson, mert azon még a detoxikálóban adott utolsó gyomorkenet sem segítene! Frady for Tohuvabohu! Lálá-lálá-sálá-láláááááá… Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ketteske Robika, úgy látom, elgurult a gyógyszer! Sebaj, adom a nyugiszurit és rögvest megnyugszik a beteg!” /Brünhilda főnővér, a Szemmelversz Klinika idegosztályának fekete öves szakápolónője/
„Én egyszer megettem egy mérgezett almafát, de csak akkor derült ki, hogy mekkora dózis volt benne, amikor másnap reggel a nagydolgom végeztével a latrina tíz kilométeres körzetében teljesen kipusztult az erdő. A felelősök torkán lerúgtam a vasorrukat és megetettem velük egy-egy púpozott pléh bilit, úgyhogy rozsdamérgezéses székrekedésben pusztultak el.” /Chuck Norris/
