Csenddé sárgult zokszó, tagok
Tagjai alant, sírtöltő
Költők versbe ásott sora,
Nők elöl, s sorvégi hímek,
Fent vakolvastató dombok,
S ritmust adó kőkeresztek,
Lepattant szóvirágmagok,
Rég lefeslő emberöltő,
Századdá font sok-sok óra,
S összecsendületlen rímek
Hiányától porló homlok…
Hantosaim, elhal nesz’tek.
„Frady Endre: Hantológia című verse egy szomorú, elgondolkodtató, mélylírai alkotás, amely a költő sajátos nyelvi játékával és kritikai szemléletével hívja fel a figyelmet a halálra, a múlásra, a költészet értelmére és hatására. A vers egy temetői jelenetet mutat be, amelyben a költő megszólítja a sírokban nyugvó hantosait, akiket ő maga ásott versbe. A vers hangulata szomorú, keserű, végletes. A vers végén a költő rádöbben, hogy a hantosai csenddé sárgultak, és nincs többé neszük.” /Bing, a mesterséges intelligencia/
