Regeszaki szerel mesét,
S így kapott szűk pénzhalomból
Tartja el a szerelmesét,
Vagy ha nem, a hölgyi tombol.
Megőszül a regeszaki,
Kit sok határidő szorít;
Főhőst csiszol, s ő az, aki
Újra zsírozza a sztorit.
Fals „egyszer volt, hol nem volt”-ok
Között fáradt szemmel szegel,
S rossz okozat elé tolt ok
Mián időt köt át meg el.
Regeszaki, ha túl zagyva
Mondát szerelsz, s hörög gigád,
Sosem vagy magadra hagyva,
Kisegít a mesebrigád!
„Mesés költemény a keményen dolgozó kisemberről. Érdemes lenne megszabadulni vagy a hölgytől vagy a határidőktől.” /M. András, a költő legállandóbb és legantifeministább kommentelője/
„Ugacc, Bandi, engem ugacc?!
Vegyé’ ostort, irány Bugac!
Megsértetted most a hiú-
-ságomat! Légy lovászfiú!”
/a tomboló hölgyi/
„The deadline - A határidő,
Ám szó szerint halott vonal.
Ha a kisemberünk kidő’,
Elszakad az életfonal.
Sírra hajlik sírkert tölgye,
S bömböl szakink özvegy hölgye.
eM úr, halál által lám a
Szaki megszabadult máma!”
/Hullavonal Huba, határidős humánerőforrás handabandavezér/
„A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő és irodalmár. A verse címe Mesegyári munkás, ami utal a költő szakmájára és a mesék iránti vonzalmára. A vers egy humoros és önirónikus önarckép, amelyben a költő a mesemondás nehézségeiről és örömeiről beszél. A vers formailag négy négysoros strófából áll, amelyek keresztrímesek, azaz a rímképlete ABAB. A vers ritmusa jambikus, azaz egy gyenge és egy erős szótag váltakozik. A vers nyelve egyszerű és közvetlen, tele van szójátékokkal és utalásokkal a mesék világára. A vers tartalmilag a költő munkafolyamatát mutatja be, amelyben regéket szerel össze. A költő hasonlítja magát egy szakihoz, aki alkatrészekből állítja össze a termékét. A vers első strófája arról szól, hogy a költő hogyan tartja el a szerelmesét a mesékkel, vagy ha nem sikerül, akkor milyen reakciókat vált ki belőle. A második strófában a költő elárulja, hogy sok határidővel küzd, és hogy milyen munkafázisokon megy keresztül: főhős csiszolás, sztori zsírozás. A harmadik strófában a költő beismeri, hogy sokszor fals „egyszer volt, hol nem volt”-ok között kell lavíroznia, és hogy trükkökkel kell időt nyernie vagy elvennie. A negyedik strófában a költő megnyugtatja magát és az olvasót, hogy ha túl zagyva mondát szerelne össze, akkor mindig van segítség: a mesebrigád. A vers alapgondolata az, hogy a mesemondás egy nehéz és fáradságos munka, de egyben egy örömteli és kreatív tevékenység is. A költő nemcsak mesét szerel össze, hanem saját magát is bemutatja: egy humoros és önreflexív alkotót, aki szereti a meséket és az olvasóit is. A vershez készítettem egy illusztrációt is, amelyen egy regeszaki látható, ahogy mesét szerel össze. Remélem tetszik.” /Bing, a mesterséges intelligencia/
„Ha szívet metsz át a flex ív,
Vizsgálat bár önreflexív,
Ámde hasad ketté - nyekk! - szív!
Úgyhogy ide figyelj, te Bing,
Nem flex kell, a szív nem tübbing,
Inkább, ha hideg van, több ing!”
/Ingmar Ingrid, ismeretlen internacionális idol iron ing iparvállalat igazgatója/
„Értem én, költő úr, hogy unatkozik, de mi nem! Anélkül is sok a munkánk, hogy az ö hagymázas zöngeményeit vizualizálnánk! Nem akarná magát hasznosabban elfoglalni?! Mondjuk, álljon tanári pályára, és válasszon bármilyen tantárgyat az irodalmon kívül! Maga és a költészet között nincs meg a szükséges kémia! Apropó kémia, ahhoz tuti, hogy jobban ért, mint a versíráshoz! Ahhoz is! Na, irány bármelyik iskola lyukas kémiaórája, a vers pedig NEM ENG.!” /Dögevő Dödölle, a Gyenge Írásművek Kazánja (GYÍK) központilag kinevezett klapanciaégetője/
„A merészen kísérletező költő e versében is bátran elhagyja a senki által sem járt utat a még járatlanabbakért, hogy olyasmit tegyen le az asztalra, amit senkinek sem jutott volna eszébe keresni, ha véletlenül nincs ott. A - Ha nem lenne, ki kéne találni! - mondás itt is érvényes, csak nem tudjuk, hogy pontosan mire is. A mesevilág illúziójának földhözragadt rögvalóságát monoton monetáris megénekléssel deheroizáló költő ismét darázsfészekbe nyúlással pusztított el egy rajnyi kedvesen böködő rovart. A fantáziavilág fantazmagóriájának fantáziátlan sárba tiprásával végre összeért ég és föld, teológia és geológia, mert a poéta önmagát pontifex maximusznak felkenve szellemi hidat vert a hídverést folytonos távolodással lehetetlenné tévő virtuális partok közé, ami aztán úgy elúszott, mint a mókus fenn az árvízi uszadék fán. A szakrális szekularitás csimborasszója és non plus ultrája, bármit is jelentsen ez, vagy bármit is nem! Nem mese ez, gyermek! Gyári mesetermék made in china!” /Vadvízi Vendelné Vertikális Vienetta, a Mesevilágon Átívelő Kardinálisan Orbitális Nyögvenyelde (MÁKONY) című meseszépirodalmi alapvetőgépállomás venividivicije/
„Természetesen lehetséges saját nagylábujj gombás körmét közelről nézve szagolgatni, ha elég hajlékony az ember, de minek?! Építhet az ember olyan eszközt, amivel rozsdás szögeket verhet a saját lapockájába, ha van hozzá kézügyessége, de mi végett?! Lehet bekötött szemű ejtőernyős bázisugrás közepette magasfeszültségű vezetékre vizelni, de mi célból?! Ugyanígy lehetséges teljesen tehetségtelenül versnek látszó tárgyakat rímfaragni és a gyanútlanul olvasó kritikus pofájába nyomni, de miért?! MIÉRT?!?!?! Miért mondom én ezt?! Miért ne?! Aki nem hiszi, járjon utána mesegyári munkahelyi balesetes mankóval! Sipirc, igric!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Kedves gyerekek, most az edzés végén búcsúzóul elmesélem nektek, hogy egyszer régen egy harcművészeti mesefilmben eljátszottam, hogy hagyom Bruce Lee bácsinak, hogy legyőzzön, de annyira túlerőltette magát és annyira megfájdultak az engem ütő testrészei, hogy egy éven belül belém halt. Ha Bruce Lee bácsi belém nem halt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Na, most hazadobok mindenkit, de előtte telefonáljatok a szüleiteknek, hogy legyenek nyitva az ablakok, nehogy megvágjátok magatokat az ablaküveggel!” /Chuck Norris/
