Meccselőn bár jobban kezd a
Ferencváros ellen Zvezda,
Norvég Kristóf Zakariás
Semmiből egy kis gólt kiás.
Szünet után Fradi megáll
Kissé s rögvest jön az egál.
Mmae-t harcba hívja e jel,
Felugrik és szép gólt fejel.
Dibuszbotkavécsej'pászka,
Pályán van négy magyar ászka,
S szpíker, mint egy ős-hun szittya,
Hangulatot bőszen szítja.
Csihi-puhi, adok-kapok,
Szórványosan sárga lapok,
S mint rétesben pikáns tök-mák,
Úgy kelt izgalmakat Tokmac.
Szerbek rúgnak még egy végsőt,
Szabadot, és izzik lég, sőt
Ég is, ám Dibusz veri a
Csatárt át, s szól ria-ria!
„Az volt a baj, hogy a mérkőzés végén kiderült, hogy nem az a csapat győz, amelyik jobban játszik, hanem amelyik több gólt szerez. Azt hiszem, át kell értékelnem az edzői filozófiámat. Ja, és az volt a másik baj, hogy sokkal könnyebb azt skandálni, hogy Hajrá Fradi, mint azt, hogy Napred Crvena Zvezda!” /Miloš Milojeviċ, a Crvena Zvezda szerb szakvezetője/
„Szerencsére volt négy magyar a kezdőben, így fejenként csak hét negyed darab nem magyarnak kellett lefordítaniuk, hogy Hajrá Fradi és Mindent Bele! Ez kezelhető mennyiség, tehát nem kell minden szurkolói rigmusváltásnál ide-oda és szanaszét rohangálniuk a pályán, hogy elmagyarázzák, a lelátóról mit kíván a magyar nemzet.” /Sztanyiszlav Szalamovics Csercseszov, a Ferencvárosi Torna Club orosz edzője/
„Öröm látszik Samy Mmaee-n vala,
A nap hőse lettem ma én vala,
Ryan öcsém is tök boldog vala,
Együtt énekeljük lala vala!”
/Tinódi Lantos Sebestyén, XVI. századi hősi dalnok/
„Tök mákosak voltak megint a közpénztolvajok, hogy a milliókat kereső Tokmac nem rúgott öngólt! Ki nem állhatom ezt a pártcsapatot! Orosz edzővel verik a Vörös Csillagot, az eszem megáll! Továrisi konyec! Mindenki monnyonle!” /Sz. Gábor, a költő sötét oldala/
„A meccs végén a haverommal bedobtunk a pályára két prit.. pirrt… pirott… égő fáklyát, hogy benne legyünk a tévében, de akkora pofonokat kaptunk a körülöttünk lévő drukkerektől, hogy azóta is vörös csillagokat látunk, és nem tudjuk kimondani, hogy crrr… vzzz… crezda… Mindegy, hajrá Fradi!” /Ződ Zénó, zigótatekintetű zuggyújtogató/
„Megérdemelten volt szerencsénk, megdolgoztunk a mázliért. Nekik pechjük volt, de ami az egyiknek öröm, a másiknak bánat. Egyszer fenn, egyszer lenn. Egyszer hopp, másszor kopp. Az élet egy hullámvasút, nem pedig habos torta. Nem lehet mindig győzni, de meg lehet próbálni. Szeretek olvasni, de otthon csak a Közhelyszótár van meg.” /Dibusz Dénes, a Ferencváros válogatott kapusa/
„A mai magyar klubfutball helyzetében minden győzelemnek örülni kell, még az ellenfélének is. Ezt tettük múlt héten, most viszont a sajátunknak örülhetünk, ami csak részben a sajátunk, mert a világ minden tájáról vannak itt játékosok, ami nem meglepő, mert annyi fizetést kapnak, hogy meg sem tudják számolni, de részben ezért is szerződtetünk olyan őstehetségeket, akik kettőig sem tudnak számolni, így csak a játékra kell koncentrálniuk. A suttyó tanárok bezzeg tudnak számolni, oszt’ mire mennek vele?! Még a meccsjegyet se tudják megvenni, de nincs is rájuk szükség, mert ők senkit se tudnak megfélemlíteni! Selejtes bölcsészek! Hajrá Fradi!” /Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke/
„Mit gondolhatott a költő, hogy ez lett a folyamat végeredménye? Valószínűleg a labdarúgás ritmusát szerette volna versben materializálni, de ennek sikerét kevesen tudják megállapítani, mert aki a lelátón szkinhedkedik fekete pólóban, az ritkán olvas verset, aki pedig olvas verset, azt jellemzően nem érdekli, merre van a Fradi pálya. Az öncélú rímek erőltetett szépsége nyögvenyelésmentesen tuszkolja a művet a boldog naplementébe lovagolás felé, miközben a háttérben húszezer torokból hamisan bőg a Himnusz.” /Lelátótlan Leóné Lóveríték Leila, a Fondorlatos Indulatú Költészeti Alapítvány (FIKA) véleményvezére/
„Láttam biztató jeleket, de azután elkezdődött a meccs. A Fradi minden magyar játékosa benn van a keretemben, mert a Fradiba sokkal nehezebb magyarként bekerülni, mint a válogatottba, hiszen nálam mindenképpen tizenegy magyarnak, vagy majdnem magyarnak kell a pályán lennie.” Marco Rossi, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya/
„Már megint egy Frady okozta Fradi klapancia?! Nyertek a falábúak és meg kell lovagolni a közhangulatot?! Ha én közhangulat lennék, nem engedném, hogy egy minősített elmebeteg büdösítse be a hátamat! Miért jó a magyar focinak, hogy hagyja magát összefradyendrézni?! Irigylem anyámat, hogy onnan a mennyből már olyan kicsi a focipálya és a monitorom, hogy se a meccseket, se a Frady verseket nem látja, még ha akarja se! De ismerve őt, ez az a színvonal alattiság, amit már ő se akarna! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Innen Texasból néztem a meccset, pedig nem is adta a tévé, de úgy görbítettem meg a téridőt, hogy a fény sugárnyalábja a Fradi pályáról egyenesen a szemembe irányult. Fel is gyorsítottam annyira, hogy előbb lássam a gólt, mint ahogy berúgják. Hajrá Fradi!” /Chuck Norris/
