Nyári zöld fa?! Le vele!
Sárguljon a levele!
Fából nem kell üde ide,
S szélvész legyen hű de hide-
-g, tyű!
Zúgja a szél: Kavarok,
Forogjatok avarok!
Eső essen, licsi-locsi,
Sár ragadjon kicsi kocsi-
-n, tyű!
Égből jön egy SMS:
„Eső vagyok, esem.” Ess!
Zápor legyen s haligali,
Zagy bokszolja falig Ali-
-t, tyű!
Ide figyuzz kisanyám,
Szottyá ázik Tihany ám!
Elönti a Balaton,
Melynek nem sok hala ton,
Bugyborékol, bigyi-bugyi,
S végleg merül, figyi, úgyi-
-s, tyű!
„MIVAAAAAAAN?!?!?!?! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! NEM ENG.!!!!!!!! ORVOST!!! MOST!!!” /Higgadt Huba, az Elementáris Költemények Garnizonja (EKG) c. vérnyomáscsökkentő világirodalmi vecsernye főcenzora/
„Utána meg tél lesz, és akkor kell a kes-
-z, tyű!”
/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Tyű, jön az özönv… bigyi-bugyi blugyblugyblugy…” /a tihanyi apát/
„Elnézést, hogy nem vagyok jelen a Balatonban, de tengeri hal lévén nem bírom az édesvizet, csak a sósat. Talán, ha erőteljesebben bíztatnák a fürdőzőket, hogy bátran vizeljék tele a tavat, előállna az a sótartalom, hogy más halak se akarjanak jelen lenni és így nem tűnne fel a hiányom. Köszönöm, hogy segíthettem!” /Thunnus thynnus alias Kékúszójú tonhal/
„Azt hiszem, nyitott kapukat döngetek, amikor felhívom az országos tiszti főorvos kolléga figyelmét arra, hogy a költőt soron kívüli sürgősséggel szállíttassa a döblingi elme- és gyógyintézetbe, és ügyeltessen arra, hogy tejfölös töltött káposzta helyett nehogy tárkonyos töltött pisztolyt kapjon estebédre! Tyű” /Dr. Mentál Máté, elmekórboncnok/
„Tyű, a zagy bokszoljon falig?! Engem, aki lebegek, mint a pillangó és szúrok, mint a méh?! Lehetetlen! Nem tehetek róla, nehéz szerénynek lenni, ha olyan nagy vagyok, mint én!” /Muhammad Ali, a legnagyobb és a legtyűbb/
„Életünket nagy számosságú válság árnyékolja be, tyű. Van nekünk klíma-, migrációs, pandémikus, üzemanyagár-, életközépi ... szóval jut minden napra a héten. Na, ehhez a kis gyűjteményhez kaptunk még egy ritka gyöngyszemet, amely tartalmában még a lokális meteorológiai, formájában már a globális kulturális válság jegyeit hordozza. Tyű, de köszönjük!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Nincs itt válság, humán úr, egy darab se, csak a katartikus életminőségromlási tendencia kezd exponenciális évszakfüggvénnyé fajulni, bármit is jelentsen ez akárkinek is, tyű!” /F. Endre, költőgigász/
„Megugatja a nyarat, költőbogár?! Talán a téli időszámítás mellett kampányol?! Beszól a fent eldöntött évszaknak?! Nem lesz magának jó vége, csak nagyon hamar! Na, írja meg sovány sertés vágtában a végrendeletét és egyetlen örökösként az én nevem szerepeljen!” /Csávás Kálmán őszlény, a Kitartóan Önfejű Poétákat Elegyengető Társaság (KÖPET) pszichopatológiai úthengere/
„Mi ez a szánalmas nyárutáló halálhörgés?! Ki ez a mentális hycomat?! Egy szellemi fogyatékos mosómedve egy Nobel-díj várományos rákkutató ehhez az evolúciós vakvágányon visszafelé gördülő irodalmi sejtkupachoz képest! Egy klaviatúrára pottyantott tehénlepény különb gondolatokat vet a szövegszerkesztőre, mint ez a két lábon büdösödő elszabadult hajóágyú! Ó, anyám, hová rejtetted a rozsdamentes jugoszláv kötőtűidet, amivel szurkálhatnám Frady Endre viaszbábuját?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nálunk Texasban mindig olyan évszak van, amilyet kérek. Sosem kell kétszer kérnem.” /Chuck Norris/
