Szereti azt Hanyi Istók*,
Ha vannak körötte kis tók.
Attól érzi magát jobban,
Hogyha mindbe belecsobban.
Ujjai közt úszóhártya
Rezeg, mikor vízbe mártja.
Testalkata tavi hali,
Mivel ő egy lápi pali.
Midőn farkaséhes vala,
Eledele tava hala.
Itala meg maga e tó,
S kedvenc klubja Rába ETO.
ETO úszótréner figyel,
Sok-sok edzés telik így el.
Parttól partig úszik Pista,
S nő a világrekordlista.
Várná őt bár Olimpia,
Elhúz s azt sem mondja: Szia!
Nem tudni, hogy hal-e, él-e,
Itt a vége, ússz el véle!
*valójában Hany Istók, de ilyen ritmustalan névvel nem lehet egy elit versbe bekerülni [a szerk. megj.]
„Covidos időszakban kinek van kedve Olimpiára menni? – kérdezném, ha egyrészt tudnék beszélni, másrészt pedig életjelt akarnék magamról adni, de nem akarok. Hadd higgyék rólam is, mint a szintén itt bujkáló Elvisről, hogy meghaltunk! Na, megyek is, mert vinnem kell neki a reggeli haladagját a búvárharang rejtekébe!” /Hanyi Istók*/
„Aki dunántúli pali,
S testalkata tavi hali,
Mért nem Szombathelyi Hali-
-ban gyorsúszik faltól fali-
-g?!”
/Mortalszombathy Menyhért, a Haladás úszószakosztályának szponzora és tiszteletbeli orvhorgász/
„A költő kedvenc csapatának, a Ferencvárosi Torna Clubnak, illetve a főhőshöz földrajzilag legközelebb lévő egyesületeknek, a Rába ETO-nak és a Szombathelyi Haladásnak a színe egyaránt zöld-fehér! Ugye milyen gyanús?! Ez nem lehet véletlen! Itt nagyon messzire kilóg a konteó lólába!” /Kohn Teó, összeesküvés elméleti fizikus és OKJ-s képzett csodarabbi/
„Hát Kapuvár már meg sincs említve, mert a mi csapatunk nem zöld-fehér?! Pedig kapuvári halászok fogták ki és a kapuvári plébánián lett István névre keresztelve 1749. március 17-én ez a halfiú! Skandalum, hogy minket már megint mellőznek! Felforr bennünk a kapuvári kópévér!” /Pecás Pityu, kapuvári lokálpatrióta és lakodalmas rocker/
„Én is írtam erről a vízi fiúcskáról az A Névtelen vár c. regényemben, de arra a gondolatra, hogy ebben a témában bármilyen irodalomjegyzékben együtt szerepeljek Frady Endrével, elindul a gyomromból visszafelé a rólam elnevezett bableves…” /Jókai Mór, író és a róla elnevezett bableves rendszeres fogyasztója/
„A Jókairól elnevezett Jókai bableves már rég nem ugyanolyan, mint az a babcuspájz, amilyet Jókai Mór evett, sőt a mai változatára talán már rá sem ismerne. Mi itt a menzán a konzerv változatára esküszünk. Ez után még Hanyi Istók* is megnyalná mind a nyolc-tíz úszóhártyás ujját! Tudom, hogy senkit sem érdekel, de azért megemlítettem.” /Bablé Béla, a dunai vasmű olvasztárséfje/
„Frady Endre olyan otthonosan mozog a népköltészet területén, hogy bármely olvasója igazi tősgyökeres tajtparasztnak gondolná. A népdalokra jellemző egyszerű páros rímekben lépdelő lápvidéki kifejezések az ősmagyar mocsárvilág regölve jajgató és gajdolva vigadó rögvalóságát idézik meg. Az ókori Olimpia megemlítése a közismert ősmagyar-ógörög rokonság metaforája. Nagy Sándor már a neve alapján is magyar, ugyanakkor Homérosz ugor nyelvű kétsorosa, az
Olümposzról Zeusz
Vízesésen leúsz’
is a fent említett nyelv- és vérrokonságot igazolja. Bár nem tudom, szükség van-e bizonyítékokra ott, ahol mindenki tudja, hogy Attila, Chuck Norris, Zeusz és Jézus is ómagyar, mint a Mária siralom, a Föld pedig lapos? Igazságot Hunniának! Mindent vissza! Hanyi Istók* for President!” /Vitéz Árvalányhajassy Ártányné Lóhalál Levédia, a Fradysta Irodalmi Népnemzeti Gimnázium (FING) magyar-történelem szakos tanára és haditerv készítő kisiparos/
„Ha azt mondanám, hogy Frady Endre úgy ír verset, ahogy Karácsony Gergely várost vezet vagy Hajdú Péter tévéműsort, akkor az a laikus kívülálló számára dicséretnek tűnhetne, pedig nagyon nem az! Ez a megátalkodott rímdíler még a hírhedt szellemi nadírokat is messze alulmúlóan ontja magából az idült tehetségtelenség kiszellőztethetetlen és eltávolíthatatlan mocsokfoltjait! Tragikus témaválasztása olyan esetleges, hogy a fenti degenerációt is csak azért okádta a képünkbe, mert véletlenül eszébe jutott a nyelvtanilag teljesen elrettentő Istók - kis tók rímpár! Könyörgöm, dobjuk a mocsárba!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ez a Hanyi Istók* a Guinness világrekordja elérésekor majdnem feleannyi időt tudott a víz alatt tölteni egy levegővétellel, mint én levegővétel nélkül.” /Chuck Norris/
