Hájam nincsen, izmom vastag,
Kocka rajtam minden has-tag,
Egyre bicebb mindkét cepszem,
Sz még szinc dopping bennem cepp szem!
Hajam nincsen, headem az skin,
Irigyeim gyötri gaz kín.
Arcélem dísze az áll is,
Szép vagyok, sőt kolosszális.
Felfejelem s száll a Dízel,
Bikanyakam sosem híz’ el.
Íjként feszül konkáv tokám,
S követőim száma sok ám!
Erős vagyok, mint a barom,
Fatörzs méretű a karom,
S alig fér fel rám a Facebook…
Énrám nem a józan ész buk’!
(lájktánc!)
„No, akkor ezek szerint mégsem volt tajtrészeg a sínkrampácsoló Lajoska szaki, amikor levegőben ugráló Dízel mozdonyokat látott a külső tolatóvágányok fölött! Ha nyolc napon belül felépül abból, amit ezért a sztorijáért a brigádtól kapott, akkor vissza is veszem az állásába! Ha csak nyolc napon túl, akkor viszont minket elvisznek…” /Tárcsa Tibor, állomásfőnök/
Semmilyen izomember sem dekázhatna velem fejjel, mert egyrészt én vagyok az izomember, másrészt törném darabokba a nyakát, mint Fekete Pákó a magyar nyelvet!” /Vin Diesel, izomszínész/
„Kocsog!” /Fekete Pákó, afrikai zajceleb/
„Ez a mű olyan, mint egy jó edzés: az agyam, és minden tagom ugyanúgy zsibbad utána...” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„100% sztereotip szteroidtartalmú
Macsóhímzett macsóhimnusz
Multikulti újbeszél szószban
Páratlan párosrímeken tálalva”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Szabadverselünk, humán úr, szabadverselgetünk?! Lázongunk a kötöttségek ellen, miközben Putyin és Erdogan elvtársak épp ránk vetették vigyázó szemeiket?! Multikulti újbeszéllel és brüsszelita duplagondollal hergeljük a világ proletárjait?! Hol élünk, 1984-ben?! He?! Na, gyorsan feszítse fel a pofonládát, húzza ki a gyufát és kezdjen el kesztyűben dudálni! MOST!!!” /Csávás Kálmán ökölnagy, a Renegát Okostojásokat Sötét Sikátorokban Eltángáló Bizottmány (ROSSEB) tótumfaktuma/
„Köszi, pókhasú költőcske a rólam szóló verset! Ideje volt már, hogy bevonuljak az irodalomba is! A személyi edzőm ugyan valami Iróniát emleget, de bárhogy töröm a fejem, nem ismerek ilyen nevű nőt…” /Muszkli Mihály, izomember és gyúrópad díler/
„Misi, hát letagadsz?! Mindjárt akkorát kapsz a nagy arcodra, hogy a fal csak azért nem adja a másikat, mert veled együtt szakad át az út túloldalára, te tapló! Olyan apró darabokra téplek, hogy egyenest vihetnek is a szóróparcellába!” /Ironwoman Irónia, vagongyári rakodómunkásnő/
„Jól érzem, hogy amióta ez az iromány megjelent, a horpadtmellű átlagemberek sunyin összeröhögnek a hátam mögött?!” /Pumped Gabó, izomceleb/
„Á, nem, Gabó, egyáltalán nem! Nyugodj meg és fussál csak edzeni! Szia! Na, elment? Háháháháháháháháháhá!!!” /Középérték Kenéz, horpadtmellű átlagember/
„Fiatalabb koromban magam is izomember voltam, amikor négy púpozott és három csapott bilivel tartottam az ülve nyomás országos csúcsát, így szívesen elolvastam volna ezt a verset, ám a pánikszerű iratmegsemmisítés közben véletlenül ez is a terhelő dokumentumok közé került.” /Mélyzseb Menyő, újra nem választott kerületi polgármester és parkolási maffiózó/
„Ó, anyám, miért nem szültél olyan génekkel, hogy rólam szóljon ez a vers?! Akkor utánam rohannának a nők, nem pedig előlem! (…) Ja, már adásban vagyok?! Nos, akkor: Mi ez a renyhe rímokádék, mi ez az öntetszelgő szellemi ganajtúrás?! Már megint tömegpusztít a szokásos Frady recept: Végy egy senkit nem érdeklő témát, taposs rá, gyalázd meg tehetségtelenséggel, löttyints rá pár liternyi celebnyálat és már tálalható is a vállalhatatlan és fogyaszthatatlan semmi! Izomagyúak ököllel is üthetik a képernyőiken megjelenő lájk gombokat, ha már szétmorzsolódott a vasmarkukban az egér!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nekem hetekig satnyító tablettákon kéne élnem, hogy csak ennyire legyek kigyúrt, mint ezek a túlfújt izomfiúk. Egyszer a tekintetemmel kidöftem az egyiknek a bicepszét és úgy lőtt ki, mint a lufi. Csak a Hold állította meg.” /Chuck Norris/
