Betegnek, ha sajog bele
s ha mar,
doktor bácsi kukkant bele
hamar.

Ám előtte a beteg még
éhez,
s hasat hajtva közelg a vég-
-éhez.

Rendelőbe bekíséri
párja,
ahol szuri, vénaéri
várja.

Nadrágjával földre hull a-
-z öve,
s mögötte cső (ettől hulla!)
jöve.

Hosszan fekszik fél oldalán,
balon,
s közben felfúvódik - talán
ballon?

Nyögdécselget: Fáj a henter…
- Ácsi! -
- dörren rá a gasztroenter
bácsi.

Végre vége, beteg mehet
haza…
- Széklet legyen, csak úgy ehet,
laza!!!

„Súlyos szakmai anakronizmus, azaz időzavar, költő úr! A rendelőbe érve előbb kell levennie a nadrágját és csak azután kapja meg a nyugiszurit! Arról már nem is beszélve, hogy bódult állapotban a páciens nem nyögdécsel, így az orvosnak sem szükségeltetik üvöltenie vele, érti?! Na, ne ijedjen meg, csak lazuljon el! Maga is meg a széklete is!” /Dr. Wégh Béla, gasztroenterológus/

„Nem fáj annyira olvasni, mint amiről szól és ez már vmi ismerve a költőt, bár most épp attól lenne jó ha épp oly szörnyű lenne a vers, mint a témát megélni...Lehetne részletesebb maga a folyamat lényegi része, kissé elnagyolt, nem jön át az igazi fájdalom érzet.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Művészi (nem olvasói) igényű feltárulkozás. Az egyszerű halandó olyan mélységű bepillantást nyert az alkotó magánügyeibe, amelyről álmodni sem mert, nemhogy kérdezni. Ekkora alkotói proaktivitást nem könnyű megemészteni, de a tehetség kötelez. Éljen Endrénk és a társadalmi felelősségvállalás!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A művészet tükrözi a valóságot, és ha ez a valóság történetesen egy vastagbél, akkor azt. A költő egyedi bicegésű versszerkezete a szakrális bélmozgások ciklikus szabálytalanságainak ütemében halad egyre mélyebbre, a felszín alá. A jól kézben tartva induló témavezetés bódítás hatására történő szétesésével a költő az őrületbe kergetett világegyetem archetípusának dinamikáját szegezi szembe a jóléti társadalom renyhe emésztésével. Frady Endre kemény eledellel táplál bennünket és olvasó legyen a talpán, aki ezek után lágyan tudja tartani a székletét! E vers olvasása után két-három liter víz vagy gyógytea fogyasztása javallott.” /Pacal Puccolánné Ihaj Csuhajka, a Bölcsész Értelmiség Lapja (BÉL) irodalmi rovatvezetője/

„A vastagbél tükrözés, magyarul kolonoszkópia, mára már egy teljesen fájdalommentes beavatkozássá vált, amióta az elavult nagyátmérőjű ólomcsöveket hajlékony kisátmérőjű műanyag csövekre cseréltük. Szerencsére a bélbe, ami vastag, behatoló cső vége sem éles vas tag, hanem lekerekített légbefúvó lámpás kamera. A vénába kapott érzéstelenítő hatására bódult, vagy alvó páciens a vizsgálat során felfúvódik ugyan, de a befújt levegő a beavatkozás után természetes úton távozik. Ilyenkor célszerű alaposan kiszellőztetni.” /Prof. Dr. Habil-Debil Alfél Alfonz, a Magyar Tudományos Akadémia alagcsövező tagja/

„Mi ez a híg alpáriság, ez a hitvány elsőszámú szellemi közellenségesség?! Élt egyszer egy jelenleg a sírjában forgó költő, akinek az édesanyja a proletár családok és a kegyelmesék kimosott szennyesét a padlásra vitte száradni, míg ez a költészetet csak nyafogva ugató Frady Endre a saját szennyesét mosatlanul a pofánkba vágja és hangosan a képünkbe röfög! Anyám szerint higgadjak le, mert a laza széklet igenis fontos és nagyon is kellenek a rostok, hogy a székrekedt ember ne rostokoljon órákig a számára világot jelentő deszkákon! Jaj, mama, ne add már alá a lovat, mert arról is verset fog írni! A történelem latrinájába Frady Endrével!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mozgáshiány miatt pang a bélműködése? Jöjjön el a zenés-táncos rendezvényünkre és mi kellően átmozgatjuk! Önt is várja a Keserű Show!” /Keserű Kenézné Rici Nusi, showwoman és hajtó/

Itt Texasban meg tudnám ütni úgy a talajt, hogy Budapesten egy földrengés elpusztítsa Frady Endrét, de egyrészt a magyarok még nem jelezték ez irányú igényüket, másrészt sajnálnám az összeomló Groupama Arénát. Apai nagyanyám, Csák Nóri ugyanis az Amerikába kitántorgása előtt a Fradiban volt műlovarnő. Über alles Franzstadt!” /Chuck Norris/