Horgonysor egy résfalt tartik,
Tövében kapirgál tar tik…
Reccs, puff, fal dől, lapul tik fej,
Vasbetonok síkba fejtik.
Mérnököt vár börtöncella
Kopasz tikfej szörnyű ella-
-pulása következtében.
Jaj, vajh’ soká tartják bent-é?!
Statikus, ha rosszul számlik,
Biztonságszint pajzsán ám lik
Lőn s mint ingatag dödölle,
Támszerkezet fogja s ledől.
Csak építőmérnök szak ad
Ily terhet, hogy minden szakad;
Sikolt férficske és nőcske,
Látván, tar tik hogy lesz kenőcs.
(péptánc!)
„Kétségtelen tény, hogy lehet szótagfelcseréléssel is kvázi rímet előállítani, de minek?! Nagyon idegesítő! NEM ENG.!” /Pora Aporné Tele Etel, betanított főcenzor helyettes/
„Olyan érzés olvasni, mint egy kátyúkkal teli úton zötyögni, elharapod a nyelved, lefejeled a műszerfalat... Mikor bármi ritmus lenne a versben hirtelen jön a fal és bummm...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Igaza van, költő úr, az összes mérnök közül csak minket vonnak büntetőjogilag felelősségre, ha valamit elszúrunk! Az úttervező tervezhet halálszakaszokat és moshatja kezeit. A forgalomtechnikus kitetethet olyan táblákat, hogy még véletlenül se sikerül arra mennünk, amerre szeretnénk, úgyhogy legfeljebb nem a szemünknek hiszünk, hanem a GPS-nek. Az építész meg tervezhet bűn ronda házat és szakmai nívódíjat kap érte. Bezzeg, ha mi, statikusok tévedünk, és egy kicsit leszakad a hidacska, vagy picit feldől a toronyházikó, máris mehetünk börtönbe! Hát van igazság ezen a földön?!” /Nyomaték Nyihámor, büntetett előéletű tartószerkezeti tervező/
„Nincs! Az igazság odaát van!” /Mulder ügynök, X aktakukac/
„Itt ugyan nincs igazság! Az ex-pasim azt is magával vitte!” /Szőke Szidónia, Mulder ügynök szomszédja/
„Mi az igazság?” /Poncius Pilátus/
„Hé, kőttő úr, csuktya mán be a szájját, mer’ itten nállunk Vazsmegyébe’ egyetlen tik se tar, csak a lyányom ipa, aki póggármester, de az csontra, biz!” /özv. Dödölle Durbincsné Hajdinamálé Hilda, nyugdíjas tikhúsleves díler/
„Heej, nincs is jobb étel, mint a résfalon passzírozott tik agyvelővel töltött vargánya sörrel! Hű, ez a vers meghozta az étvágyamat! Köszönöm, költő úr, hogy ebben a mindent kiszárító nagy hőségben beindította a nyálelválasztásomat! Újra tudok féllitereset köpni!” /Snidling II. Söménc, a Tikvári Bányász Club (TBC) balszélsője/
„Frady Endre ismét lírába csiholta a "Tévedni emberi dolog, de állati veszélyes!" pszeudo klasszikus mondás létbiztonságot fenyegető igazságát, melynek előbb le kell dőlnie, hogy az utcán heverhessen. A költő jól ráérzett, hogy amennyiben a téma az utcán hever, óvatosan kell lehajolni érte, mert lehet, hogy más is hever alatta. Pont úgy összetörve, mint a versszak végi rímek. Igazi tartalmi formalizmus! A forma se nem tar, se nem talmi! Igazi after partitúravezető irodalom!” /Morál Mirelitné Nemakárki Natália, a Parnasszuson Heverő Élet Rejtelmes Titkaira Éhezők Közlapja (PH ÉRTÉK) minőségi frissőre/
„Először arra gondoltam, hogy hátulról kezdem az olvasást, hátha úgy több lesz az értelme, de vizuális típus lévén, már a péptáncnál erősen összekócolódott a gyomrom! Ha a szétkenődött tar tik a költészet szimbóluma, Frady Endre pedig a rádőlt résfal, akkor egyetértek! És ezzel el is mondtam azt az egyet, amit értek ebből az alpári kisstílűségből, ebből a hitvány szellemi hasmenésből! Ennek a borzalomnak olyan nagy a hatósugara, hogy még anyám is, akit pedig még a verssel szomszédos szobából is kitiltottam, sírógörcsöt kapott tőle és hisztériás zokogásában az NDK műfogsorával átharapta a kandalló kovácsolt vasrácsát! Állítsuk meg Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer egy 30 méter magas kidőlő résfal agyon csapott, de mivel én agyra is gyúrok, ezért úgy visszafejeltem a helyére, hogy azóta se mer megmoccanni. Csak a talajvíz csordogál át az agyam ütötte lyukon.” /Chuck Norris/
