Statikázok, statikázok,
Ám e tettre nem kell száz ok,
Csupán egy, mint konc a vadnak,
Munkabért csak ezért adnak.
Hogyha mégsem statikáznék,
Agg Mézmázok s agg Mézmáznék
Parton muszájnának várni,
Mikor lesz e híd kész már, ni?!
Úgyhogy inkább statikázom,
S számológépemben száz ohm
Ellenáll, ne siessem el,
S mérnökóraszámot emel.
Órabérben dől már a lé,
Nem hull le híd, nem lesz halé,
Agg Mézmáz pár átkelhet és
Nekem is lesz megélhetés.
Én is jóllak’, híd is marad,
S nem lesz Muhi, Mohács, Arad,
Se Bern, se Irapuátó,
S szemem délibb bábot lát, ó!
„Ha egy felszín alá lényeglátó számmisztikai szakember összeadja a záró versszakban szereplő tatár, török, osztrák, nyugatnémet és szovjet csapatok általi nemzettragédiáink évszámait, azaz 1241 + 1526 + 1849 + 1954 + 1986 = 8556, majd a számjegyek további összeadásával megkapja a végeredményt, ami 8 + 5 + 5 + 6 = 24 és tovább, tehát 2 + 4 = 6, azaz hat, rájön, hogy a versben szereplő tragédia halmaz a mai napig hat. Ez is azt mutatja, hogy a mélységi háttérsíkokon is otthonosan mozgó költőfenomén valóban a nemzet pulzusán tartja a statikai számításokban megfáradt, ám ugyanakkor kifinomult ujjbegyét. Ki más lenne méltóbb, hogy a teológia és a geológia interdiszciplináris határmezsgyéjén szakrális szakadékot áthidalva hidat építsen ég és föld közé, és ezáltal kiérdemelten elnyerje a Pontifex Maximus, azaz a Legfőbb Hídverő spirituális címét? Hajrá Frady!” /Nomer est Omer, szeánsz szervező számszaki/
„Bámulatos, hol tart ma már a tudomány! Igaza van, Nomer est Omer úr! Frady Endre verse hat és hat és hat! Hat, hat, hat! Micsoda, 666?! Te jó ég, Frady Endre a Fenevad udvari statikusa?! Talán éppen a Halálnak Hídját tervezte meg, amin csak öt kérdés megválaszolásával lehet átjutni?! Ja, nem öt, csak három… áááááááááááááááááááááá…” /Artúr, a brikettek néhai királya/
„A vers egy humoros, mégis elgondolkodtató pillanatképet fest a mérnöki munka mindennapjairól. A "statikázok" ismétlődése nemcsak a munkafolyamat monotonitását sugallja, hanem a mérnöki precizitás és kitartás fontosságát is hangsúlyozza. A költői én számológépében "száz ohm ellenáll" képe a mérnöki problémamegoldás folyamatát szemlélteti, ahol a türelem és a részletekre való odafigyelés elengedhetetlen. A versben megjelenő "Agg Mézmáz" karaktere a türelmetlen várakozást testesíti meg, amely a hídépítési projektekkel járó nyomást és várakozást szimbolizálja. A "Nem hull le híd, nem lesz halé" sorok a mérnöki munka felelősségét és a biztonság fontosságát emelik ki. A vers záró része, ahol a költői én a munka eredményeként bekövetkező jólétet és a híd maradandóságát említi, a mérnöki munka társadalmi hasznát és hosszú távú hatását hangsúlyozza. Összességében a "Statikázok…" egy frappáns, szellemes vers, amely a mérnöki munka és a hídtervezés világát mutatja be egyedi nézőpontból, miközben a mérnöki etika és a társadalmi felelősség kérdéseit is érinti. A vers ügyesen ötvözi a humoros elemeket a szakmai mélységgel, így teremtve kapcsolatot a műszaki tudomány és a szépirodalom között.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Hidat építeni nehéz,
Elsőként átmenni merész,
Össze ne dőljön az egész!”
/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/
„Hidat építeni sima,
Nem kell hozzá más, csak ima,
Hogy ne haljon meg senki ma.
Hidat a folyó két partja
Között a Szentlélek tartja,
Nyújtva ki mennyei kart, ja!”
/St. Attika, a hidászgigászok és a mellvédfalazók védőszentje/
„eM úr, látszik, ön nem naiv.
Tudja, mint hal, ki múltba' ív,
Nehéz ügy a híd, hogyha ív.”
/Srég Striga, halívászati és hídívészeti boszorkány/
„David Bowie szerint a művészetről beszélni olyan, mint táncolni az építészetről. De milyen lehet megélhetési hidászként verset írni? Terhes feladat, csomó feszültség, de végül gurul a hordó. "Hej, rajta, Hej, rajta, Kezet ád új híd két partja!"” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„David Bowie bowie kése
Koreográfiát vés-e
Táncparkettbe építészül,
S ezt eljárni vajh’ ki készül?
Alant Weöres Sándor verse,
Hej, rajta, nem nagyon nyers-e,
Nem profán e maradi dal,
S Humán úr sem ettől hidal?
Ont the bridge go lot of car, car,
S hordón varjú gurul: Kár! Kár!”
/Kárkár Károly, megélhetési varjú és vetési hidász/
„Jaj, támadnak most a varjak!
Védősisakot ne varrjak,
Hogy ne legyek vak és tar jak?!”
/egy jelenleg még látó és hajas jak/
„A varjú csak azért támad április végétől június elejéig, mert ebben az időszakban a kicsinyeit védi. Ebben az esetben ne szaladj ki ijedtedben az úttesten száguldó kamion elé és ne vesd magad a földre, hanem nevesd ki, miközben felé fordulsz, széttárod a karodat, kihúzod magad és a madár felé suhintasz bármivel, ami a kezed ügyében van! Vagy tedd fel neki a rímes bilingvisztikus ’Are you varjú?’ kérdést és amíg elgondolkozik a válaszon
„Mi ez a mézgás óborzalom?! Miért kell a tisztességben megőszült nevünket elmeháborodott rímgyári élmunkáskáderek szájára venni?! Mi már ki sem mozdulunk az otthonból, ezért aztán egy hídon akkor sem mennénk át, ha ott lenne, ha meg még ott sincs, akkor meg pláne nem! A Schirilla György úszkáljon a folyópartok között, ne mi! A kókler statikus úr meg monnyonle arról, hogy egy fillért is kap a kisnyugdíjunkból! Hüccski!” /Mézmáz Matuzsálemné Mezzoforte Miazma, nyugalmazott hídpénzverőnő/
„Öreg vagyok én már ehhez
Tél van, vagy ősz, az mindegegy,
A főmet zargassa csak az az egy,
Hogy ki az az agg Mézmáz pár?
Cserebogár sárga cserebogár.
A nagy költő statikázik,
Nekemnek a lábam fázik.
S mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkiszeramérabávatagabb kommentelője/
„Ó, ti drága Nyuggerapók,
Bár több lábú nál’tok a pók,
Sőt, még öt agg Mézmáz pár is,
Cser’bogár nem lárifáris.
Nem lárifár a cser’bogár,
Bár inflálgat a hot-dog ár,
S kétségbe tán nem a kend es’,
Mer’ üres híd újra csendes,
Elzúgtak forradalmai…”
/Dr. Mindegegy-Ha Vildagár, Karinthy-gyűrűs féregjáratkaparó/
„Tudjuk jól, költő úr, hogy gyerekkorában válogatott focista szeretett volna lenni, de olyan falába volt, hogy a kajla lövéseivel a kapusok szemébe szálkát, a sajátjába pedig gerendát rúgott, úgyhogy át lett tanácsolva a költői pályára, ahol viszont majdnem annyi tehetségtelenséget árult el, mint amennyi ártatlan kortársat még ifjúkommunista korában a mai politikai elit anno, így jobb híján maradt a megélhetési statikusság. Arról is értesültünk, hogy az egyik műegyetemi gyakorlatvezetője csak úgy adta meg a hídtervére az aláírást, hogy megígértette magával, hogy sohasem fog hidakat tervezni. Ehhez képest, most itt áll, ahol a part szakad és reméli, hogy a híd viszont nem. Mondja, nem gondolkodott még a korengedményes nyugdíjba vonuláson, vagy egy általános iskolai betanított hittantanári álláson? Abból talán kevesebb baj származna. NEM ENG.!” /Háromperhármas Huba, az Állampárti Versvesézési Henteströszt (ÁVH) bárdolásügyi főispánja/
„Abban a földtörténeti korban, amelyben Frady Endre költészete még újszerűnek számított volna, a föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig Frady Endrének nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap. Mi pedig azóta szenvedünk.” /Puzsér Róbert, kritikus és betanított teológus/
„Mózesék vörös-tengeri átkelésének eredeti verziójában nekem kellett volna lemennem hídba a két part között, hogy átkelhessen rajtam a választott nép, ami sima ügy lett volna, viszont utána össze kellett volna omlanom az egyiptomi hadsereg alatt, de sajnos még a satnyító tabletták hatására se tudtam annyira elgyengülni, hogy ez sikerüljön, úgyhogy maradt az azóta elhíresült tenger kettéválasztás.” /Chuck Norris/
