Éhes Róbert Gida hóban
Sétál messzi Idahóban.
Vele ballag Micimackó
S a lóképű Pici Lackó,
Kinél vannak kese halak.
Hű, de furcsa mesealak!
Üres hassal mendegélnek,
(Csoda, hogy még mindig élnek!)
Ám felmordul Micimackó:
- Hé, lóarcú Pici Lackó,
Adj ennem pár kese halat,
Vagy megrúglak vese alatt!
- Hát ez sajnos lehetetlen,
Van, amelyik ehetetlen;
Ne faljad fel mindahányat,
Egy hal – neve Linda – hányat!
Bélbajt nem Jim, nem Tom ellik;
Linda, de őt nemtom mellik…
Vesén rúgja Micimackó,
Hóba puffan Pici Lackó,
Szétszáll a sok hala sréhen,
S mind maradnak vala éhen.
Hóba fagy sok kese hal ott…
Oszoljunk, e mese halott!
„Emese hal ott?! De hát én se nem vagyok hal, se nem vagyok ott! Ki hallott már ilyet?!” /BB Emese, kreatív banki munkatárs/
„Köszönjük Emese! A Budapest Banknak nincs szüksége olyan munkatársakra, akik képtelenek fagyott halsorok között olvasni.” /Pénzes Paktony, marketing igazgató/
„Íiiiiiiii…ja! (sikítás, klumpa le, fejrúgás) Na, költő úr, legközelebb megtanulja, hogy én nem fagyott hal vagyok, hanem karatélyos rendőrnő!” /Veszprémi Linda, karatélyos rendőrnő/
„Mea klumpa, mea maxima klumpa! Hamuban sült fapapucsot szórok a fejemre, rendőrnő úr, csak ne sikítson akkorát a következő agyba-főbe rúgás előtt, mert rám tör a migrén! Hééé, egy halnak mióta van lába?!” /Frady Endre, fejberúgott költőgigász/
„A fele egész jó, halad a sztori és hirtelen jön a fal megállíthatatlanul. ellik-mellik???? Neee, ez a minden idők legrosszabb rímpárja verseny különdíjasa lenne. Ütős lett...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Bár én csak egy csekély értelmű medvebocs vagyok, azért még meg tudom különböztetni a mézet a nyers haltól. Utóbbit sosem ennék! Hoppá, egy bokor! Na, mi van rajta? ÁÁ Málna!” /Micimackó/
Nem Á.Á. Málna, hanem A.A. Milne, ha szabadna kérnem, bár tőled ezt is elfogadom, kedves csekély értelmű medvebocsom! Végül is én írtalak ilyennek. Frady Endrét viszont beperelem plágium és irodalmi terrorizmus vádjával!” /A. A. Milne, a Micimackó c. könyv írója/
„Csak a legnagyobb költők tudnak egy bugyuta gyerekmese szereplőből kőkemény hús-vér akcióhőst faragni; Micimackó a szemünk láttára válik már-már majdnem Chuck Norrisszá. Az ’Éljünk túl mindent, amíg végül meg nem halunk!’ fatalista alapelv lírába fagyasztása és a ’Halál, ami mögött egy hal áll’ abszurd banalitása megkerülhetetlen kortárs alapművé heroizálja Frady Endre már életében halhatatlan életművének ezt a legújabb csiszolt gyémántját. A költőnek a piedesztálon, e költeménynek pedig folyamatosan a kezünk ügyében kell lennie!” /Aranyhal Adolfné Metál Motolla, a Ritkán Rikkantó Rímszerkezetek c. szépirodalmi portál főadminisztrátora/
„Micimackóból már-már majdnem Chuck Norris, mi?! Na, figyelj, te halálraítélt! Ha én valakit vesén rúgok, akkor az nem a hóba száll, hanem valamelyik távoli naprendszerbe! Így!” /Chuck Norris/
„Motollaaaaaa!!! Héééé!!! Miért hagytál el engem és a Naprendszert?! Már nem szeretsz?!” /Aranyhal Adolf, kisállat kereskedő/
„Na, ez az a pont, amikor a kritikus puszta önvédelemből önmagát és az anyját felpakolva elmenekül nyaralni és a tudatosan lekapcsolt agyából kiiktatja a Frady Endrét és egyéb szellemi kórokozókat tartalmazó külvilágot. A fő különbség Frady Endre és énköztem, hogy én kikapcsolt aggyal nyaralni szoktam, ő viszont verset írni. Anyám, ne hozd a tévéműsort! Ahová megyünk, ott okafogyott!” /Puzsér Róbert, kritikus/
