gyerekszíndarab
(amelyet kb. négy éve írtam a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium akkori 4.z(enei) osztálya számára az iskolát látogató potenciális elsősöknek a zenei osztály talentumait bemutatandó...)

Szereplők:
  Narrátorlány Abigél
  Narrátorlány öccse Zebulon   

  A süket király   
a király gyerekei:
  Lajos a zajos   
  Gizi a zizi   
  Béla a méla   

  Okos Oszkár udvari bolond   
  Dühönc Dániel hadvezér   
  Udvari fülész   

  Anyóka   
  Muzsik apó   

  Klarinétos lány   
  Hegedűs lány   
  Fuvolás lány   
  Zongorista fiúk   
  Zongorista lányok   
  Furulyás lány   
  Furulyás fiú   


Narrátorlány és az öccse besétálnak
Zebulon: Jaj, de unalmas ez a nap!
Abigél: Unatkozol öcsikém?
Zebulon: Aha... Nem mesélnél valamit? Te olyan jókat tudsz!
Abigél: Meséljek?
Zebulon: Mesélj, nővérkém, mesélj! Ha már megkérdezted!
Abigél: És mit meséljek kedvenc Zebulonom?
Zebulon: Hát... valami mesére gondoltam, drága Abigél nővérkém!
Abigél: És miről meséljek?
Zebulon: A nagy büdös szájú sárkányról, aki elrabolta a nagy büdös szájú király lányát, a nagy büdös szájú királylányt, de a nagy büdös szájú szegény ember legkisebb fia, a nagy büdös szájú szegénylegény kiszabadította és boldogan éltek, amíg meg nem haltak!
Abigél: Fúj! Ez gusztustalan! Ilyet én nem mesélek!
Zebulon: És a féllábú hörcsögről, aki felfalta a Hófehérkét és a hét törpét?
Abigél: Arról sem!
Zebulon: Akkor legyen a megvadult egér, aki lenyelte az elefántot!
Abigél: Az butaság! Egy egér gyomrában nem fér el egy elefánt!
Zebulon: Na jó, akkor mesélj... mesélj mondjuk... a süket királyról!
Abigél: (viccből emelt hangon) Tessék?!
Zebulon: (hangosan) A süket királyról!!!
Abigél: (kiabálva) Micsoda?!
Zebulon: (a nézőtéri gyerekekhez fordulva) Kiabáljuk együtt, hogy a süket király!
Együtt a nézőkkel: (ordítva) A süket király!!!
Abigél: Szólt valaki?
Együtt: (még hangosabban) A süket király!!!
A süket király: (bejön) Mit üzent a sirály? Tudjátok nem hallok valami jól.
Zebulon: Abigél! Megelevenedett a mese!
Abigél: Hűha! Tudtam, hogy jól mesélek, de azt nem, hogy ennyire.
Zebulon: Biztos a gyerekek segítettek megeleveníteni a mesét. (nézőkhöz fordulva) Ügyesek vagytok!
A süket király: Üres a nagy tok? Milyen nagy tok?
Abigél: (hangosan, lassan) Király bácsi! Most még ne tessék szerepelni, majd csak, amikor szólok! Addig tessék kifáradni!
A süket király: Kiszáradni?! Nem volt eső?
Abigél: (hangosan) Nem, nem volt eső! (Zebulonnal együtt udvariasan kitessékelik a süket királyt)
Zebulon: Na, Abigél, most már muszáj elkezdened ezt a mesét, mert megelevenedtek a szereplőid!
Abigél: Rendben van. Egyszer volt, hol nem volt...
Zebulon: Most volt, vagy nem volt?
Abigél: Tudod mit? Van! Épp az imént láttuk. Úgyhogy: egyszer van, épp itt van egy süket király, akinek van három fia!
A süket király: (bejön) Mi a'?!
Zebulon: (kiabálva) Semmi! (egy székre mutat) Ez a trón! Tessék ide leülni!
A süket király: Lesülni? Nem, nem akarok lesülni. Nem szeretem, ha hámlik a bőröm. (leül)
Zebulon: Te Abigél! Nem lehetne legalább az egyik gyereke lány?
Abigél: Miért?
Zebulon: Hátha egyszer jön egy lovag, hogy legyőzze a nagy büdös szájú sárkányt, és akkor jól jönne, ha oda tudná neki adni a lányát a fele királysága mellé.
Abigél: Oké! Királylány van, nagy büdös szájú sárkány nincs!
Zebulon: De kár!
Abigél: Szóval ennek a süket királynak volt két fia és egy lánya. Így már jó lesz?
Zebulon: (kicsit még duzzogva) Jó. És mi a nevük?
Abigél: Azt nem tudom, de idemesélek valakit, aki tudja.
Zebulon: Kit?
Abigél: Az udvari bolondot. Volt ennek a süket királynak egy Okos Oszkár nevű udvari bolondja!
Okos Oszkár: (egy cigánykerékkel bejön) Nem rágódom én a gitten, megjelenek gyorsan itten!
Zebulon: Mi az a gitt!
Okos Oszkár: Amit rágnak a Pál utcai fiúk!
A süket király: Hiúk?! Nem szeretem, amikor az emberek hiúk!
Zebulon: (sóhajtva) Kik azok a Pál utcai fiúk?!
Abigél: Ők egy másik mesében vannak. Jaj, csak össze ne keverjem ezeket a meséket!
Okos Oszkár: Mért hívtatok, mit csináljak? Bömböljek, vagy fejen álljak?
Abigél: Egyiket sem! Légy szíves, mutasd be nekünk a király gyermekeit!
Okos Oszkár: Lósörény más néven lóhaj, parancsod számomra óhaj! Elsőszülött Lajos a zajos!
Lajos: (bejön és ordít) Lajos vagyok!!!
A süket király: Na, ezt még én is értem! Baljós a hajós. (sóhajtva) Hát igen, veszélyes a tenger.
Okos Oszkár: Másodszülött Gizi a zizi!
Gizi: (békaügetésben jön be) Brekk-brekk! (kacsint és nevet) Hihihi!
Zebulon: Mi az, hogy zizi?
Abigél: Nem láttad?
Okos Oszkár: Az kérem a kótyomfitty és a lükepék keveréke némi firnyákkal megfűszerezve.
Zebulon: Aha...
Okos Oszkár: Végül, de nem utolsósorban, a legfiatalabb a korban: Béla a méla
(semmi)
Béla a méla!
(semmi)
(a közönség felé) Segítsetek gyerekek! Kiáltsuk együtt, hogy Béla a méla!
Együtt: (kiabálva) Béla a méla!
(semmi)
Okos Oszkár: Még egyszer! Hangosabban!
Együtt: (kiabálva) Béla a méla!!!
Béla: (bejön, mintha most ébredt volna) Ó, szólított valaki? Mintha a nevemet hallottam volna, midőn a pillangók röptét figyeltem...
A süket király: (ordítva) Ő a kedvencem, de ne áruljátok el senkinek!
Abigél: (hangosan) Király bácsi! Minden gyerekét tessék egyformán szeretni, különben a többiek búsak lesznek! (rámutat a szemét törlő Lajosra és Gizire)
A süket király: Sósat esznek?! Az nem jó, mert a szemükbe megy a só, azt dörzsölhetik!
Döhönc Dániel: (egy bárddal beront) Mi ez a zaj?! Betört az ellen?! Hadd vegyem fejét!
Zebulon: Hát ez meg ki?
Okos Oszkár: Dühönc Dániel, a király hadvezére. (Dánielhez) Nyugodj meg Dönci! Nincs baj, csak kicsit zajos a mese.
Dühönc Dániel: Mese? Miféle mese?! Hát nem a Lajos a zajos? Különben se szólíts Döncinek, mert  miszlikbe aprítalak a bárdommal!
Lajos: (ordítva) Dühönc bácsi! Ide tetszene adni a bárdját?
Dühönc Dániel: Minek az neked, fiacskám?
Lajos: (ordítva) Mert akkor én lehetnék a bárdos Lajos!
Dühönc Dániel: Miért akarsz bárdos Lajos lenni?
Lajos: (ordítva) Mert akkor nem zajos lennék és nem kéne mindig ordítanom!
Béla: Várnak a lepkéim. Visszamegyek.
A süket király: Tiszta hegyek? A mi síkságunkon nincsenek is hegyek! Hadvezér!
Dühönc Dániel: Igenis felség!
A süket király: Azonnal el kell foglalni a környék összes hegyét!
Dühönc Dániel: Igenis felség! Felsorakoztatom a sereget! (elviharzik)
A süket király: Ereget? Ki ereget?! Azonnal szellőztessünk!
Gizi: Az apuci süketsége egyre veszélyesebb. Megegyük, vagy meggyógyítsuk?
Béla: Jaj, ne mondj ilyen szörnyűségeket! Még a lepkéimet sem enném meg, nemhogy egy királyt, akinek a koronája megfeküdné a gyomromat!
Gizi: Csak vicc volt, hihihi!
Béla: (lassan) Hi... hi... hi...
Lajos: (ordítva) Gyógyítsuk meg a papát!
A süket király: Lapát?! Ez az! Ássátok föl a kertet és vessetek bele dinnyét! Úgy szeretnék egy nagy dinnyefa árnyékában szuszókálni! (elalszik)
Béla: (horkoló hangot hallat)
Okos Oszkár: Bélám, szádból jön szél ám!
Gizi: Béci, ne csináld lécci!
Béla: Ja, csak a tej aludt meg a számban...
Lajos: (ordítva) És most mi legyen?!
Okos Oszkár: Útra kéne kelni, Menni messze el, ni!
Gizi: Minek?
Okos Oszkár: Hát, hogy találjatok valami csodadoktort, aki visszaadja a király hallását.
Gizi: Találjatok?! Hát te nem jössz?
Okos Oszkár: Nem. Én csak munkaidőben vagyok bolond, egyébként nem. Jó utat! (cigánykerekezve kimegy)
Lajos: (Zebulon felé ordítva) Most mit fogunk csinálni?!
Zebulon: Honnan tudjam?
Lajos: (ordítva) Ti vagytok a mesélők, nem?!
Zebulon: Nem én! Az Abigél!
Abigél: Hogy? Mi? Ja! Igen-igen! Ekkor útra kelt a király három fia.
Gizi: Hé! Mit zagyválsz itt össze?! És még én vagyok a lükepék!
Abigél: Bocs! Szóval útra kelt a király két fia és egy lánya, hogy megtalálják a megoldást a király süketségére. (a három gyerek elindul)
Abigél: Mentek, mendegéltek, míg egy anyóka közvetlen közelébe nem értek.
Anyóka: Húha! Itt van három gyerek a közvetlen közelemben!
Béla: Azt hiszem, egy anyóka közvetlen közelében vagyunk. A lepkéim azért szebbek...
Gizi: Viccesen húzzam meg a fülét, vagy kérdezzem meg, hogy hogyan szólítsuk?
Lajos: (ordítva) Hogy szólítsunk téged, közvetlen közeli anyóka?!
Anyóka: (ijedten) Jaj, anyám!
Gizi: Kedves Jajanyám! Meg tudná mondani, hogyan gyógyíthatjuk meg apánkat, a süket királyt?
Anyóka: Milyen sirályt?!
Gizi: Húha, ez süketebb, mint az öreg Beethoven!
Béla: Ki az az öreg Beethoven?
Gizi: A fiatal Beethoven egy kicsivel később.
Lajos: (ordítva) A rajzfilmkutya?!
Béla: (legyint) Szerintem menjünk!
Zebulon: Hadd meséljem én!
Abigél: Meséljed!
Zebulon: Mentek, mendegéltek, míg nem Muzsik apó közvetlen közelébe nem értek.
Muzsik apó: Szerbusztok gyerekek! Mit kerestek erre, ahol még madárjárvány sincs?
Lajos: (ordítva) Csodadoktort keresünk, aki meggyógyítaná apánknak, az öreg királynak a süketségét!
Muzsik apó: Ne ordíts fiacskám! Nem én vagyok a süket, hanem az apád!
Gizi: Majd elfelejtettük! Hogy szólíthatjuk?
Muzsik apó: Mindegy, csak halkan!
Gizi: Kedves Mindegycsakhalkan, tudna nekünk segíteni?
Muzsik apó: Nagy szerencsétek, hogy Mindegycsakhalkannak szólítottatok, mert így nemcsak, hogy tudok, de fogok is. Megteszem, hogy apátok, a süket király halljon!
Gizi: Éljen!
Béla: Nem értem. Most éljen, vagy haljon?
Gizi: Nem úgy haljon, hogy puff, aztán nyekk és végleg eldől!
Béla: Mint a beteg lepke?
Gizi: Ja! Szóval nem puff és nyekk, hogy meghaljon, hanem, hogy a fülével mindent meghalljon!
Lajos: (ordítva) Még engem is?!
Muzsik apó: Te miért ordítasz folyton? Félsz?
Lajos: (ordítva) Nem! Én vagyok Lajos a zajos!
Dühönc Dániel: (bárdot lengetve beront) Hé maga! Nem tudja, merre vannak itt elfoglalható hegyek?!
Muzsik apó: (Jedi kézjellel) Ideadod a bárdot.
Dühönc Dániel: (megszelídülve) Odaadom a bárdot. (odaadja)
Muzsik apó: Nem háborúskodsz.
Dühönc Dániel: Nem háborúskodok.
Muzsik apó: Békében hazamész, dolgozol és befizeted az adót.
Dühönc Dániel: Békében hazamegyek, dolgozom és (hirtelen feleszmélve) mi?!
Muzsik apó: (Jedi kézjellel) Befizeted az adót.
Dühönc Dániel: Befizetem az adót. (elmegy)
Lajos: (ordítva) Elment!
Muzsik apó: Ne ordíts! Nesze, itt a bárdja! Ezentúl nem zajos Lajos, hanem bárdos Lajos leszel, és nem üvöltesz, hanem normális hangon beszélsz. Jó lesz? (Jedi kézjel)
Lajos: (normális hangon) Igen. (örvendezve) Jaj de jó bárdos Lajosnak lenni! Ezt hogy csinálta?
Muzsik apó: Nem nagy ügy, ha Jedi lovag az ember!
Gizi: Ez szuper, kedves Mindegycsakhalkan, de mi lesz apánkkal? Rajta hogy tud segíteni?
Muzsik apó: Én nem, de ti igen!
Béla: Nem értem! Hol vannak a lepkéim?
Gizi: Jaj, maradj már csöndben!
Muzsik apó: Ez az!
Béla: Mi?
Muzsik apó: A csönd! Ezt kell megszüntetni a király fülében szép zenehangokkal!
Lajos: Zenehangokkal?
Muzsik apó: Igen. Keressetek néhány remek zenészt, akik szépen játszanak a királynak és el fog múlni a süketsége.
Gizi: De milyen zenészeket keressünk? És hol keressük őket?
Muzsik apó: Egy távoli kis ország távoli iskolájának 4. z. osztályából kell hívni hegedűsöket, fuvolásokat, klarinétosokat, zongoristákat és furulyásokat. Ha ők muzsikálnak, akkor ott muzsikálva lesz!
Béla: Hogyan hívjuk őket? Postalepkékkel?
Muzsik apó: Tessék, itt egy síp. Ha ebbe belefújtok...
Lajos: Akkor mi történik?
Muzsik apó: Megáll a játék, majd szabadrúgással folytatódik.
Gizi: (mutatja, hogy műesik és fetreng) Így!
Béla: Nem értem...
Muzsik apó: Jaj, bocsánat! Kicsit elméláztam. Tudjátok, régen focibíró voltam, de egy meg nem adott lesgól miatt el kellett bujdokolnom ide, ebbe a rengetegbe.
Gizi: Szörnyen sajnáljuk, de mi van azokkal a zenész gyerekekkel?
Muzsik apó: Ja, persze! Mi sem egyszerűbb! Kérjétek meg a közönséget, hogy kiáltsa hangosan, hogy „zenész gyerekek, gyertek be!”.
Lajos: Kedves gyerekek! Kiáltsuk együtt, hogy „zenész gyerekek, gyertek be!”.
Együtt: Zenész gyerekek, gyertek be!
(semmi)
Gizi: Hangosabban!
Együtt: Zenész gyerekek, gyertek be!!!
(bejön a sok zenész gyerek)
Zebulon: Hurrá! Meg van a sok zenész gyerek! De hogyan jutnak el a süket királyhoz?
Abigél: Hát úgy, hogy odamesélem őket.
Zebulon: Meséld!
Abigél: A süket király három fia...
Gizi: Hé!!!
Abigél: Bocsi! A süket király két fia és egy lánya a sok zenész gyerek kíséretében hazament a palotába.

(palota)

A süket király: Ja, de jó! Zenészek! Koncert! Kik vagytok? Mutatkozzatok be!
Klarinétos lány: Tiszteletem felség! Az én hangszerem a klarinét.
A süket király: Én is szeretem a pralinét! Meg a bonbont is! Játssz valamit!
(a klarinétos lány játszik)
Okos Oszkár: Ez a zene remek, könnyesek a szemek!
A süket király: De szép! Mintha már majdnem hallottam volna belőle egy kicsit! Lesz még?
Fuvolás lány: Felség, most én fuvolázom önnek!
A süket király: Jönnek? Kik!
Okos Oszkár: A hangok.
(a fuvolás lány játszik)
Gizi: Na, apám! Hall valamit?
A süket király: A hamit? Nem, még nem kérem a hamit, nem vagyok éhes! Ez a zene, amit már majdnem hallok, viszont határozottan kellemes a béna fülemnek. Érzem, ahogy bizseregni kezd. Lesz még?
Okos Oszkár: Csak erre vár Jancsi, Pista! Jöjjön néhány zongorista!
Zongoristák: Királyi felség! Jó napot!
A süket király: Jól hallottam, hogy jó napot kívántatok?
Lajos: Hurrá, javul a hallása!
A süket király: Kinek a padlása?
Gizi: Azt hiszem, elkiabáltad. De hátha a zongoristák segítenek neki.
(Zongoristák játszanak, a király már a zene ütemére mozgatja a fejét)
 Brávó! Szinte már-már hallani véltem valamit. Igaz, mintha búvárharangban ültem volna, de mégis. Ugye lesz még?!
Furulyások: Felség, a mi hangszerünk a furulya.
A süket király: (lassan) Fu – ru – lya
Gizi: Igeeen! (mint a pom-pom lányok) Hajrá apuci! Hajrá apuci!
Béla: Pil – lan - gó
Lajos: Mi van?!
Béla: Ja, semmi... csak elméláztam...
(a furulyások játszanak)
A süket király: (illeg-billeg a zeneszóra) Gyönyörű! Hát még, ha teljesen hallanám!
Dühönc Dániel: Felség, ön egyre jobban hall!
A süket király: Egyre jobban hal lennék? Kopoltyúim vannak talán?
Okos Oszkár: Nem hal, hanem hall! Már csak egy kicsi hiányzik a teljes sikerhez.
Zebulon: Abigél! Vannak még zenészek? Meggyógyul teljesen?
Abigél: Nyugi, van még egy hegedűs!
Hegedűs: Itt vagyok felség! Játszom valami szépet.
(játszik, a király örömmel ringatózik)
A süket király: Nagyon szép. Mintha már teljesen hallanám!
Dühönc Dániel: Felség! Hívassam az udvari fülészt, hogy megnézze az ön hallását.
A süket király: Mi köze a szülésznek a vallásomhoz?
Dühönc Dániel: Jó, akkor hívatom. (kimegy és a fülésszel jön be)
Udvari fülész: Jó napot felség! Engedje meg, hogy megvizsgáljam a hallójáratát!
A süket király: Miért építjük a gyárat át? És egyáltalán, mi az a gyár?
Udvari fülész: (vizsgálgatja a király fülét, majd emelt hangon) Felség! Ön már majdnem gyógyult, de mégsem. Ha most még játszana önnek egy eddig nem hallott hegedűs, akkor teljesen meggyógyulna. Ha nem játszik, akkor végleg megsüketül.
Lajos: Jaj, de hiszen már minden zenész gyerek játszott!
Okos Oszkár: Van itt olyan hegedűs, aki még nem mutatta be a tudását?
(csend)
Béla: Senki...
Lajos: Ne legyek bárdos Lajos, ha nem találok valakit! Hé mesemondó!
Abigél: Igen!
Lajos: Azonnal mesélj ide valakit, aki tud hegedülni!
Abigél: Sajnos ez nem megy. Ehhez én ügyetlen mesemondó vagyok.
Zebulon: Abigél! De hiszen te magad is szoktál hegedülni!
Abigél: Á, csak olyan műkedvelő szinten!
Gizi: Jaj, hadd kedveljük mű is azt a szintet!
Mindenki: Úgy van, úgy van! Halljuk, halljuk!
Abigél: (sóhajtva) Na jó, megpróbálom!
Udvari fülész: Ahogy Yoda mester mondta Luke Skywalkernek: Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!
Abigél: Oké, akkor nem teszem!
Lajos: (fenyegetően felemeli a bárdot)
Abigél: Oké, oké, akkor inkább teszem! (veszi a hegedűt, először fordítva tartja, majd végre jól és elkezd játszani)
A süket király: (felugrik) Hallom! Hallom! Gyönyörű! Meggyógyultam!
Zebulon: (Abigélnek) Ezt hogy csináltad?!
Abigél: Na, hallod, én vagyok a mesélő! Bemeséltem magamnak, hogy tudok hegedülni.
Okos Oszkár: (a közönség felé fordulva)
Süket király hall,
Véget ért a mese.
Szóljon hát a dal,
Ne maradj ki te se!

(zenés táncos finálé – a gyerekekkel együtt a „Száraz tónak nedves partján” dallamára)

Trónteremnek nagyszínpadán negyedik zé zenélget
Hallgatja a süket király, aki ettől feléled.
Hallja a zenét a király, mert füle ép!
Hallja a zenét a király, mert füle ép!

Négy zé tovább zenebonál, ugrabugrál mind a nép,
Táncol a jó fülű király, ide lép és oda lép.
Sej-haj denevér, bennünk van a zene-vér!
Sej-haj denevér, bennünk van a zene-vér!

Gyere velünk muzsikálni, vidám lesz az életed!
Bús embert a víg zenéddel új életre keltheted.
Gyógyít a zene, búbánat száll el vele!
Gyógyít a zene, búbánat száll el vele!


VÉGE