Egy félidő antifutball,
Agyatlanul fut jobb, fut bal,
Lelátón a digók, dajcsok
Unatkoznak s csattan jaj-csók.
Mi Kassaink áll a vártán,
S bírói Nobel-díj jár tán
Fejében s ünnepi víg tor,
Hol népünk zúg: Viktor, Viktor!
Özil gólt villantó balján,
Búsul előbb minden talján,
Ám Boateng kezez itt, és
Jön az azúr egyenlítés.
Sípszó harsan, hosszabbító,
Keményebb ez, mint a bitó!
Végén örömkönnyet ont-e
Löw edző, vagy inkább Conte?
Harminc percig nincs semmi se,
Oly izgalmas, mint egy mise,
S imádkoznak a drukkerek:
„Atyánk, ha a labda kerek...”
Vége! Hosszú tizi-párbaj,
A lövőkre szakad pár baj,
S agg törzsfő szól, túl sok Uff!-on:
Neuer mázlistább, mint Buffon.
„A tizenegyesemnek gyalog galopposan futottam neki, hogy megnevettessem Neuert, de hát a német humorérzék… A lövés pillanatában pedig megláttam a kapu felett átrepülni egy töketlen afrikai fecskét és hirtelen úgy éreztem, hogy el kell találnom… Sajnálom, hogy most rajtam röhög a fél világ és az egész szaksajtó! Csak Neuer nem, ő továbbra sem érti…” /Zaza, utolsó pillanatban beállt olasz csere/
„Nem értem, min kellene nevetnem?” /Manuel Neuer, német válogatott kapus/
„Nem elég, hogy a kedvenc Juventusomra épült Squadra Azzura kikapott, ráadásul ez az elfajzott líratipró nyálkás kínrímekben ide is tüsszenti mindezt a monitoromra! Anyám szerint ki kéne hívnom egy szabad kőművest, hogy építsen a gépem köré egy vírusirtó tűzfalat, de hát nem véletlen, hogy őt még sosem büntették meg az információs sztrádán való gyorshajtásért! Abcúg Frady, Forza Juve!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nagy bajban lett volna a rímeivel, költő úr, ha véletlenül jobban rúgom a gólt! Úgyhogy hálából majd perkáljon a jogdíjból, különben magán tartom a gülüszemeimet!” /Mesut Özil, német középpályás/
„Ez egy akkora győzelem volt, hogy még mindig szagolgatom a lábujjaimra lecsorgó örömkönnyeimet!” /Joachim Löw, német szövetségi kapitány/
„Aktuálköltő aktuállírája! Frady Endre az utca emberének talán fel sem tűnő banalításokról söpri le a semmiségek felszínt koszoló és látszólag eljelentéktelenítő rétegét, majd mindenkit egy mozdulattal a dolgok mélyére ránt. A mindennapok csontvelejét szürcsölgető veselátó lényegpoéta kivont pennával adja meg a semminek azt, ami eredetileg a valamié volt! Rajta kívül szinte senki sem tud a szinte semmiből majdnem valami teremteni! Hajrá Frady!” /Majdnem Menyőné Nihil Galaktika, a Semmiségek Akármije c. humánértelmiségi bulvárlap szakmai színvonalfelelőse/
„Egy Kassai vezette német-olasz tengely?! Felvidéket vissza! Újra miénk lesz a Duna bal partja! Magyar Nap süssön le a magyar földre! Világ magyarjai, le ne süljetek!” /Vitéz Fabulon Félix, ősmagyar naptejtermelő és bőrőr/
„Egy jó játékos-edző sosem hagyja ki a tizenegyest, mert akkor csak tízen lennénk a pályán! Balszélső pedig kell!” /Egyszerű Elemér, a megye III-as Tarhafalva SE játékos-edzője és Tarhafalva polgármestere/
„Egyszer edzésképpen a felső lécre rúgtam egy tizenegyest és a kapu olyan erősen volt rögzítve a talajba, hogy egy félpályányi gyepszőnyeget magával rántott a világűrbe.” /Chuck Norris/
