Túl kemény a padlócsempe
Ahhoz, hogy az ember hempe-
-regjen rajta, mint egy kölök,
Úgyhogy másról énekölök.

m&m’s is, ha csak egy m,
Nem oly ízletes, hogy egyem,
S mint a tó, ha csupán fél tó,
Megverselésre nem méltó.

Szabadvers az sosem rímel,
Témaként vessük is, ím, el!
Ez egy értelmetlen műfaj,
S nem mesélem, benne mi fáj!

De hát akkor miről írjak?!
Mi lenne jó anyag?! Ír jak,
Angol angolna, vagy skót ló?!
Á, ez mind csak témapótló!

Inkább költök Hajrá Fradis
Dalt és a szurkolóhad is
Víg, hogy lelkem ily műt alkot,
Égig zengőt s nem ám halkot!

Ezt skandálja minden ember
Padlócsempén sosem hemper-
-egve [s rí a csempegyáros]:
„Bajnok lett a Ferencváros!”

„Már hallani vélem, ahogy a kopasz alkotmányjogászok Hypós Ferenc emlékkórusa az új diffúz klubhimnuszt dúdolja tizenkét szólamban a zsúfolásig megtelt Hidegkúti amfiteátrumban. A Frady jobban teljesít! :)” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez a versnek látszó tárgy állatorvosi lóként tipizálja azt az esetet, amikor egy magát költőnek kikiáltó betanított cérnavég nyálazó segédmunkás gondolkodási funkciók híján leír bármit, ami az esze helyett kifejlődött tízbites idegcsomójában rövidzárlatként felszikrázik. Teljesen megakadályozni ebben sajnos nem lehet, mert elvonási tünetként könnyen bevadul és megharapja a kezelőorvosát, azaz engem. A hideg vizes zuhanykúra viszont sokat segíthet. A gyanútlan olvasókon, közvetlenül olvasás után. Tünetileg.” /Dr. Agyalapi Atanáz, a Genetikai Agysérültek Gyógyászati Intézete (GAGYI) pszicho-hidraulikai fő-balneológusa/

„Mi az, hogy túl kemény a padlócsempe?! Hogyhogy nem lehet rajta hemperegni?! Miért, az évtizedek alatt cementálódott döngölt agyagpadló puhább volt?! Amikor tanyasi gyerekkoromban bele akartam vágni a kínai gyártmányú svájci rugós bicskámat, szikrázva visszapattant és olyan helyen állt belém, hogy bár Elődnek hívnak, ám én már csak utód lehetek. Meg szoprán a templomi férfikórusban.” /Álmos Előd, padlón hempergő újpesti csempegyáros/

„Már velünk is szórakozol, te költőragu?! Pont most, mikor legújabb fejlesztésünk, a kannibálokra rásózott csokibevonatú m&m’s hittérítőnk már nem is a szájadban olvad, hanem csak a beledben?! Nehogy felkeressünk és bekerülj a következő szállítmányba?!” /Dr. Mákony & Menyhért’s, a csokigyár jogtanácsosa/

„Mit gondolt a költő? – tehetnénk fel a kérdést, ha a mű nem pont arról szólna, hogy a költőben a gondolatok már fölmerülésük előtt hamvába holtak egy újabb szintén életképtelen gondolat elől elmenekülendő. Az univerzumon rendezetlen vonalláncként átívelő mindenbíró semmitmondás csimborasszójaként megjelenő gyermekkori klubhűség ethosza szimbolikusan telepszik rá a poéta világának látszólag kaotikus mindazonáltságára. Az első ránézésre bárminek tűnő valami akármivé történő metamorfózisa helyezi ezt a művet a kortárs irodalom méltatlanul zárva tartott hátsó fiókjának legmélyére.” /Showhair Sóhajné Epokit Etelka, középiskolai magyartanár és fiókkészítő kisiparos/

„Mi ez a zúzdaérett, véglénybutító retardáltság?! Anyám súlyos vasdarabokat cipel a fürdőkádba, hogy nehézvízzel fogja vissza a mű által beindított vitustáncreakciómat, de már így is fürdőhabzik a szám és pingpong labdányira gúvadt a szemgolyóm! Jaj, segítséééég, mindjárt felrobb…” /Puzsér Róbert, kritikus puzzle/

„Robikám, szét vagy esve, mint Koppány vezér! Szedd össze magad, mert nekem már fáj a derekam a cipeléstől! Ja, és a zenélő műanyag szent koronámról is vakard le légy szíves a bajuszodat!” /Puzsér mama/

„A vers ugyan borzalmas, de mégsem verem agyon a költőt a krómozott szemtengelyemmel, mert apai nagyapám, néhai Csák Norbert, az Amerikába történő kitántorgása előtt saját kezűleg alapította meg a Ferencváros karate szakosztályát. Hajrá Fradi! Bajnokcsapat!” /Chuck Norris/