Hétfőn a tón vadló vedel,
S vízre hull a vedlő bőre.
Felnéz: „Hát te mit kémkedel
Pont most, hogy a testem pőre?!
Úgy rúglak fel rögvest, te kis
Agyatlan koponyakamra,
Megirigyli még a TEK is,
S hozzám jönnek tanfolyamra!”
Tök gyors vagyok szerencsére,
Kilenc alatt futok százat!
Vajon így is utolér-e
S kezdődik a vad gyalázat?
Éjfélt üt a tavi óra,
S pöndörödő vadlóvedlet
Lábnál akad rá a lóra,
Ki így eldől. S közben kedd lett.
Testem hajszolt szovjet мальчик
Módján dől, mint petyhüdt túzok.
Szájam szélén rezgő nyálcsík
S álmomban vad lóbőrt húzok.
„Mi volt ez és miért kellett?! A lucullusi lakomák szüneteiben a vomitóriumban pávatollal a torkukat birizgáló szenátorok emésztetlenül recirkulált végterméke hasonlítható leginkább ehhez a óborzadalmas hányadékhoz! Anyám szerint nem szép dolog, amit a régi rómaiak műveltek, de hát neki sosem kellett marinírozott fókatokazsírban abált hörcsögnyelvet fogyasztania. Caligula majdnem konzullá kinevezett lova gleccserhez fagyott nyelvvel is különb verset tudna nyeríteni, mint ez a közízlésromboló szellemi bűzbomba. Sírhatnékom támadt!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Felháborító az a gyanúsítás, hogy az önvédelmi és mástámadási tanfolyamainkon egy vadlovat alkalmazunk vendégtanárként! Egyrészt ennek nincs sehol írásos nyoma, másrészt Ráró sosem ad számlát! /Csávás Kálmán vezérőrmester, a TEK túsztárgyalói és megelőző csapási főparancsnoka/
„A vedlés közben is vedelő vadló a társadalmi erőszakosság emblematikus megtestesítőjeként szimbolizálja az egekbe röpítő vágyálmok és a sárba visszarángató rögvalóság közötti antagonisztikus ellentét okozta pszeudo-genetikai ősfrusztrációt, mely áthat és aklot gyarapít, miközben a haza fényre barnul. A gulágon málenkíj robotoló szovjet kisfiú nyálasan hortyogó álma a mindent feledni vágyó keserédes önfeladás romantikus kényszerkataklizmája. Aberrativo grosso!” /Pandavárry Pálné Szekám Szilencia, latin-magyar szakos középiskolai tanár és OKJ-s nehézgépkezelő/
„Tisztelt költő úr! A verséről irodalmilag nem nyilvánítanék véleményt, csak biológiailag, mert e tantárgyból ön szemmel láthatólag kegyelem ketteseken élt. Tehát: a vadló vedel ugyan, de se nem vedlik, se nem beszél, az ember sosem képes kilenc másodperc alatt futni a száz métert és a túzok nem alvás, hanem csak orvlövés hatására dől le. Köszönöm, hogy alkalmat szolgáltatott az ön tekintetét látva csupán falra hányt borsó hatású véleményem elmondására! Kér hozzá ketchupöt és majonézt is?” /dr. Gén Géza, biológia-testnevelés szakos középiskolai tanár és nyári gyorséttermi eladó/
„Régebben én is horkoltam, de amióta egyszer a rezonanciámtól leszakadt a Tacoma híd, azóta leszoktam.” /Chuck Norris/
