El-beszélés
Két nyuszi a fődön ül.
Egyik dumál ödönül,
S kitört tölgyfa ráborul.
Másik szólt, de gáborul.
Nem érkezik meg mentő
(Nem játszik hős Batmant ő),
Diszpécser mer’ kiborul.
Nem ért ő, csak tiborul.
„Milyen igaz, hogy elbeszélünk egymás mellett! Két magyar az három párt. A népies nem érti meg az urbánust, az urbánus a virágárust, a virágárus a dakotát, a dakota az apacsot, az apacs a mormont, a mormon a reformátust, a református meg a cölibátust. És engem se ért meg senki, hiába hajtogatom itt üvöltve a magamét és verem a gyerekek fejébe gumibottal ezt a nyavalyás hit- és erkölcstant! Korcs kölkök!” /Töhényi Valdemár, iskolarendőr főhadnagy és betanított hit- és erkölcstan tanár/
„Diszpécsereinknek Magyarországon elsősorban magyarul kell tudniuk. Fődiszpécsereink természetesen megértik a Help! Help!, a Hilfe! Hilfe! és a Помощь! Помощь! kifejezéseket is, de ezen esetekben legfeljebb együtt érezni tudnak, a pontos cím ismerete híján mentőt küldeni azonban sajnos már nem. Ahogy a kis mondóka is szól: Aki nem tud magyarul, ellátjuk, de hanyagul.” /Dr. Nénónénó Renáta, a Nemzeti Mentőszolgálat szóvivője/
„A konkurens állami mentőszolgálat szóvivőjének állítását - annak tartalmát feltéve, de meg nem engedve - sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánom. Mi mindenkit ellátunk, mi mindig ellátunk. Világosban jóval messzebb, sötétben is valameddig, bár járműparkunk már elavult és a fizetésünk is kevés. De tesszük a dolgunk, ameddig tehetjük. Az állapotunk kritikus, de stabil.” Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője/
„A költő szutykos életére esküszöm, hogy rögvest fölköpök és aláállok! Hát ráharapok a köldökömre, ha még egy ilyen ordenáré baromságot el kell olvasnom! Elbeszélő nyulak és csak magyarul tudó hisztis mentődiszpécserek?! Mi jön legközelebb?! Szteppelő óriáskígyók?! Fogmosó gerlék?! Anyám most tangóhangon búgja, hogy ’Mindig van rossz és rosszabb’, de óva intem: Igazad van, de sohase mondd! Vége! Nincs tovább! Heeelp!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Frady Endre itt olyan el-beszélő költeményt alkotott, amilyet mások álmukban sem mernének. A két nyúl a félrekommunikáló kisemberek proto- és archetípusa, míg a soha meg nem jelenő mentő a nép nyelvét megérteni képtelen távoli hatalom kvintesszenciája és csimborasszója is egyben. A költő szót önmagával szót nem értve elérhetetlen magasságba emelkedik önmaga fölé, majd egy hirtelen mozdulattal sikoltozva visszahullik önmagára. Így ő mint mű illetve a mű mint ő a mondanivalójához képest oly tömör, mint egy kellően konszolidálódott háttöltés. Elalélok… Hilfe! Hilfe!” /Zetor Zétényné szül. Hilda von Landwirtschaftsausstellung, a tarajosi Goethe Intézet műfordítója/
„Ödön, Gábor, Batman, Tibor! Felháborító hímsovinizmus! Mi elnyomott, gyerekszülő automatákká és háztartási robotokká degradált nők a leghatározottabban tiltakozunk és követeljük a minket megillető szerepet a kortárs költészetben is! Miért csak kelekótya férfiak írhatnak verseket?! Frady Endréné, vagy Salát Aranka miért nem?! Mert nekünk csak a főzés jut, meg a mosás?! Világ feministái egyesüljetek! Csak a ráncainkat veszíthetjük! Ez az arc lesz a végső!” /Salát Aranka, a Nemzeti Nőegylet kozmetikusa és tigrisidomár/
„Jaj kislányom ne hőzöngj már! Mindketten boldogabbak lennénk, ha lenyugodnál és megállapodnál végre! A héten is mit csináltál megint?! Hányszor mondjam, hogy az udvarló arra való, hogy férjhez menj hozzá, nem pedig arra, hogy megverd és megetesd a tigriseiddel! Hej, szegény anyád, ha még élne, mérgében biztosan fejbe rúgna és gyomorszájon térdelne, ahogy anno velem is csinálta!” /özv. Salát Aladár, nyugdíjas gombaszakértő/
